Történeti hangtan

Országok listájaHungaryNyíregyházi FőiskolaBölcsészettudományi és Művészeti Főiskolai KarMagyarII. Nyelvészeti SzigorlatTörténeti hangtanTörténeti hangtan

1./B
Az ómagyar kori labializáció

A labializáció során az illabiális magánhangzók labiálisakká (az ajakréses hangok ajakkerekítésesekké) válnak. E tendencia hatására i > ü,  EMBED PBrush  > u, å > a, és ë > ö változás megy végbe az ómagyar kor folyamán. Emiatt jött létre két új fonéma (a labiális a és az ö), tqnt el egy meglévQ fonéma (a veláris  EMBED PBrush ), erQsödött meg egy korábban csak nyelvárási szintq fonéma (az ü), és szorult nyelvjárási szintre a korábban köznyelvi å.

i > ü
A tQvégi vokálisok gyengülésével induló labializáció: Már a tQvéghangzók eltqnésénél megfigyelhetQ volt, hogy a hangzósabb illabiális magánhangzók kevésbé hangzós labiális magánhangzókká váltak; az i > ü labializáció (Losonczi-féle labializáció) legerQsebb nyalábja éppen a tQvégi vokálisok e viselkedésével függ össze: szimi > szimü > szümü > szüm. Ezt, a szó vége felQl induló labializációt a régiségbQl számos olyan példa igazolja, melyben még csak a második, illetve az utolsó szótagban van ü (pl. i+"emucut, scimis > 3umtuchel, kyrist vt > kuruzt wt).
Az ómagyar i > ü labializáció legerQteljesebben mqködQ tendenciája tehát szoros kapcsolatban van a tQvégi vokálisok gyengülésével együtt járó i > ü változással, a hangsúlytalan szótagokban indul, s onnan terjed hasonulással az elsQ szótagok felé. A tendencia a 10. században indult, s a 13. századig volt erQteljes.
A ² labializáló hatása: Ha az intervokalikus bilabiális zöngés spiránst i elQzte meg, s a ² ebben a helyzetben kiesett, labialitását mintegy átadta az elQtte levQ magánhangzónak (pl. *ki²es > kue+" > köves).
Labializálódás a szóvégi hosszú labiális magánhangzó hatására: 15. századi példák akadnak az idQ > üdQ változásra, amikor a szóvégi labiális magánhangzó hátraható hasonulással labiálissá teszi az elsQ szótag i hangját is (pl. ydewben > idon).
Az ü végül is teljes értékq fonémája lett az ómagyar kori magánhangzórendszernek.

i > u
Ez a labializáció is összefügghetett a tQvégi vokálisok labiálissá válásával, de ez csupán a hangsúlytalan tagokban érvényesül.
A veláris  EMBED PBrush  lehet etimologikus: *ariq > aruk (> árok), *barim > borumlok (= baromlak)
Kaphat a jövevényszó a magyarban is analogikusan  EMBED PBrush  tQvégi vokálist, s az labializálódik u-vá: *
um > +"umig > Sumug (> Somogy)
Az is elQfordulhat, hogy a jövevényszó eredeti palatális i-je elQször a magánhangzó-harmóniának megfelelQen veláris  EMBED PBrush  lett, s abból lett u: *aÇsin > ach+"in > Asscun (> asszony).
Az i > u labializáció a 12. századra lezajlott. A tendencia hozzájárult ahhoz, hogy a veláris  EMBED PBrush  fonéma eltqnjön a nyelvbQl.

Illabiális å > labiális a
A tendencia keletkezésének idejét, okát és lefolyását megállapítani nehéz, az illabiális å-t ugyanis a betqvel jelölték, és mindmáig ez a labiális a jele is. Arra, hogy a HB. paradi+"umut szavának két a betqjét inkább å-nak, a JóKK. paradyc3omba a betqit pedig inkább a-nak kell olvasnunk, csak közvetett bizonyítékunk van. Arra tudunk támaszkodni, h ogy a labiális a nemcsak å-ból keletkezett labializációval, hanem számos esetben eredeti o-ból jött létre nyíltabbá válással. Minthogy az írás rendszerint konzervatívabb, mint az ejtés, gyakran o-val írták a már nyíltabban ejtett a-t is. Amikor elQször fordul elQ, hogy eredeti å helyén o betqt találunk, már számolhatunk az å > a labializációval. Ilyenek már a 11. század környékén adódnak, s a 14. századra feltehetQen az a betqvel írt adatok is labiális a-nak olvasandók (pl. Bolotun, Baromlak, bakó, csalán, gyapjú).
Egyik kiinduló forrása ennek a tendenciának is asszociációs hangváltozás lehet. Ha a toldalék elQtti szótagban zártabb magánhangzó (o vagy u) van, akkor a toldalékban o betq szerepel, s labiális a-nak olvasandó (pl. iumhumnok szívemnek , buol búval , hullothya hullása ). Ha ellenben ugyanezen formánsok elQtt á-t tartalmazó szótag van, akkor e toldalékok mindig a betqvel vannak írva, s illabiális å-nak olvasandók (pl. viragnac, halallal, fyaal, fuhazatum).

å > o
Ez a változás az l + dentális mássalhangzócsoportok elQtti å hangokra érvényes (pl. halal : holz, choltat). Máskor e mássalhangzó-kapcsolat akadályozza meg az o nyíltabbá válását (pl. *²ole- > valék, vagyok, de voltam, volnék).

ë > ö
Ez a hangváltozás azért jelentQs, mert szaporította az ö elQfordulási lehetQségét. A tendencia kezdetének megállapítása itt is gondot jelent, mert az ö forrása az ü nyíltabbá válásából is keletkezhetett. Ezért itt csak olyan példákat használhatunk fel, amelyekben a zárt ë eredetisége bizonyos, vagy legalábbis nem az i az etimologikus elQzmény (pl. lewlek (= lelék) találták ; zweck > ceuuek (= cövek). Az ómagyarra igen kevés spontán ë > ö változás tehetQ fel. Van azonban egy olyan csoport, amely régi is és biztos is: ez az l + dentális mássalhangzó-kapcsolat elQtti labializáció (pl. Felduuar > Feuldvar (= Földvár); Zeldes > Zeulduar (= Zöldvár); castelic > Kezteulch (= Kesztölc)). Ez a labializáció a 13. századtól jelentkezik.

e > ö
Ezt a záródással együtt járó labializációt ugyancsak az l + dentális mássalhangzó-kapcsolatok idézik elQ: tele, de tölt; felkel, de költ.

A labializációk során tehát két új fonéma keletkezett, illetve gyakorisága erQsödött fel. Ezek a labiális a és az ö. Egy korábban csak egyes nyelvjárásokban élQ fonéma, az ü a nyelvterület egészén meghonosodott. az  EMBED PBrush  > u labializáció viszont egy fonémának, a veláris  EMBED PBrush -nek a megszüntetésében vett részt.




2./A
A nyelvtörténet korszakolásának problémái


Szinkrónia és diakrónia
A nyelvi idQazonosságot, egyidejqséget, a mindenkori jelent, a vizsgálattal egyidejq nyelvállapotot a szinkrónia terminussal fejezzük ki; az idQ-egymásutániságot, a vizsgálathoz képest elmúlt idQszakot, tehát a múltat a diakrónia mqszóval. A szinkróniát a nyelv története keresztmetszetének, a diakróniát pedig hosszmetszetének tekinthetjük.
A szinkrón vagy leíró vizsgálat tárgya a nyelv egyidejq állapota, célja pedig annak megállapítása, hogyan mqködik vagy mqködött a nyelv az adott idQszakaszban. A diakrón vagy történeti vizsgálat tárgya ezzel szemben a nyelv idQbeli egymásutánja, célja pedig annak megállapítása, hogy mi, hogyan és miért változott meg, s mi maradt változatlan az idQk folyamán.
A szinkrónia a jelenbe átnyúló diakrónia, amely mindig történeti alapokon nyugszik. A nyelvtörténet viszont múltbeli nyelvi történések, mozgások folyamataként, kontinuumaként értelmezhetQ. A nyelvtörténeti láncolat utolsó láncszeme, a mindenkori jelen a nyelvtörténetnek változatos és változó, nyitott, dinamikus szakasza. Vele szemben a folyamat valamennyi többi láncszeme változatos, de már nem változó, zárt szakasz.

A nyelvtörténet
A nyelvtörténet kettQs jelentésq szó. Jelenti egyrészt a nyelvek élettörténetét, másrészt a nyelvek élettörténetének a leírását. A nyelvi élettörténet az adott nyelv(ek) életének minden eseményét, mozzanatát magában foglalja, az életrajz ezzel szemben csupán elenyészQ részét.

A nyevltörténet korszakolása
Az idQben és térben tájékozódni, eligazodni csak akkor lehet, ha fix viszonyítási pont vagy pontok állnak rendelkezésünkre. Korszakolási alap több tényezQ is lehet. Például az elsQ nyelvemlék keletkezési ideje, X vagy Y fonéma fölbukkanása, vagy az elsQ bibliafordítás megjelenése.
A nyelvek történetében hirtelen és nagy méretq nyelvi rendszerbeli változások nincsenek. A megértés és az érthetQség folyamatosságát ugyanis az biztosítja a nyelvben, hogy a változások mindig viszonylag szqk határok között maradnak. Azt viszont tudjuk, hogy a nyelv és társadalom egymást föltételezQ, tehát szoros kapcsolatban van, és hogy a társadalmi változások így vagy úgy nyomot hagynak a nyelv életében. Az a nyelvközösség, amely mqveltségváltáson megy keresztül, annak a nyelvében is következnek be változások.
A nyelvtörténeti korszakbeosztásoknak akkor van a legtöbb reális és racionális alapja, ha azokat a történelmi eseményeket tekintjük kiindulási alapnak, amelyek az adott nyelvközösség életére, és a nyelv életére is meghatározó befolyással vannak. A változások sorrendje a következQ:
A nyelvközösség életében következnek be (politikai, gazdasági, kulturális) változások.
A nyelvek helyzetében (státus) és nyelvhasználatában következnek be változások.
A nyelv állapotában, rendszerében következnek be változások.

A magyar nyelvtörténet korszakai

Psmagyar kor (Kr. e. 1000  Kr. u. 896)
A magyar nyelv kezdetétQl a honfoglalásig tart. A nomadizáló, törzsi szervezetben élQ népesség törzsi nyelvjárásokat beszél. Megváltozik a nyelvi, és változik a kulturális környezet is: egyre több, korábban ismeretlen nyelvvel kerül kapcsolatba a magyar nyelvközösség.

Ómagyar kor (896  1526)
A honfoglalástól a mohácsi vészig tart. Az új természeti környezetbe került magyarságnak újak a szomszédai és a vele érintkezQ nyelvek is. A letelepedés, valamint a kereszténység fölvétele és az önálló államiság megteremtése fokozatos mqveltségváltással jár, a törzsi nyelvjárások területi nyelvjárásokká válnak. A magyar nyelvet írni kezdik. ErQs a szláv és a latin hatás.

Középmagyar kor (1526  1772)
A mohácsi vésztQl a magyarországi felvilágosodás kezdetéig tart. Mohács után az ország három részre szakad, a magyarság jelentQs része fizikailag megsemmisül, a háborúkat kísérQ és követQ át- és betelepülések, illetve betelepítések a nyelvjárási keveredést, tehát nyelvi a nyelvi konvergenciát segítik. ErQs a német hatás. AlapvetQ fontosságú a reformáció és a könyvnyomtatás a maga számos következményével, köztük a legfontosabbal: az anyanyelv írásos használatának kiterjedésével és vele összefüggésben az egységesülQ, a normalizálás útját járó irodalmi nyelv egyre inkább erQre kapó formálódásával, illetQleg a magyar nyelvhasználat színtereinek bQvülésével.

Újmagyar kor (1772  1920)
A magyarországi felvilágosodás kezdetétQl a trianoni békediktátum megkötéséig tart. A magyar nyelv az ország hivatalos nyelvévé válik (1844). A köznyelv írott változata kodifikálódik, s ezzel a magyar nyelv változatainak viszonyrendszere alapvetQen megváltozik. Budapest nagyvárossá válásával alakul ki és terjed a köznyelv beszélt változata, az iskoláztatás kötelezQvé válása után egyre általánosabb az írni-olvasni tudás. A magyar anyanyelvqek anyanyelvi ismeretei összetettebbé válnak, a nyelvi konvergencia egyre erQsödQ tendenciaként érvényesül.

Újabb magyar kor (1920 - )
A trianoni békediktátum a magyar nyelvközösség és nyelv eddigi legnagyobb szétszakítottságához vezetett. A kisebbségbe került magyarság millióinak nyelvhasználatában elsQsorban kényszerq kétnyelvqségbQl következQ nyelvi különfejlQdés jelei mutatkoznak és terjednek. A 20. századi nagy léptékq modernizálódás és tudományos-technikai fejlQdés, különösen pedig az informatikai forradalom élet- és szemléletmód-változásokhoz vezet. Csökken a nyelvjárások szerepe, széles körqvé válik a kettQsnyelvqség, egyre nagyobb teret nyernek a csoportnyelvek. A modern technikának köszönhetQen számottevQen bQvül a szó- és írásbeli kommunikáció, sokszorosára növekszik a tömegtájékoztatás volumene, a köznyelv hatása, megnQ az írott beszéltnyelviség (sms, csetelés) szerepe.



2./B
A diftongusok kialakulása, a diftongusok monoftongizációja,
a szóvégi á, é, í, ú, q rövidülése

Az Qsmagyar kor diftongusai és a hosszú magánhangzók

A kettQshangzók (diftongusok)
Az Qsmagyar kor kettQshangzói illabiális utótagúak voltak, -re végzQdtek. Az elQtt akár palatális, akár veláris magánhangzó állhatott. Az utótagú diftongusok állományát több forrás táplálta:
Az Qsmagyar kor elején a múlt idQ jele i volt. Ez a tQvégi vokálissal i-s diftongust alkotott: fede + i > fede (> fedé).
Az E/3. birtokos személyjel, melyben a tQhöz a harmadik személyq személyes névmás járult, ugyancsak e diftongusok számát szaporította: keze + (s)i > keze (> kezé-).
A hová? kérdésre felelQ Qsi latívuszrag is volt: bele + i > bele (> belé).
Ezek és még egyéb i alakú formánsok az Qsmagyar kor folyamán újra és újra létrehozták az illabiális utótagú kettQshangzókat. Kerültek át ilyen diftongusok török jövevényszavakkal is: tör. *baka³ > baka > boká-t, *bu³za³ > buza > buzá-t.

A hosszú magánhangzók
A hosszú magánhangzók Qsmagyar kori állományának kérdése nincs tisztázva. Amit feltétlenül valószínqsíthetünk, az, hogy az -s diftongusok már az Qsmagyar kor folyamán vagy a végére monoftongizálódhattak, egy hosszú hanggá: é-vé, í-vé, vagy á-vá. Ezek voltak az elsQ hosszú mássalhangzók.

A diftongusok monoftongizációja az ómagyar korban

Az -s diftongusok í-vé, é-vé vagy á-vá monoftongizálódása
Az Qsmagyar kori utótagú kettQshangzók folytatásai ómagyar forrásainkban már mindig hosszú magánhangzóval jelennek meg, vagyis monoftongizációjukat az Qsmagyar kor végére, ómagyar kor elejére tehetjük.
Az utótagú diftongust a feltételes mód jelében még megQrizték korai ómagyar nyelvemlékeink: HB.: eneyc [enék], lehetneyc [lehetnék].
Az ómagyar korban újabb -s kettQshangzók jönnek létre a Ç t >t változás eredményeképpen: by3onoytja [bizonyta], ekeseiti [ékeseti].
Ómagyar kori jövevényszavakkal is bekerülhettek -s diftongusok: szl. gnojb > JókK.: ganay; szl. kraj > kara.

Összefoglaló képlet:
é~í: HB.: gimilce tvl ( = gyümölcsétQl), vilagbele [²ilág belé], 3erethyk
( = szeretík, szeretíl), lilki ert ( = lelkíért)


á: buza > buzá, rea, choltat.

Veláris hangrendq szavakban az -s diftongus többféleképpen monoftongizálódhatott. Közvetlenül á-vá vált, vagy elQször é~í-vé lett, s késQbb illeszkedett á-vá. Így magyarázható az elbeszélQ múlt mindvégig megmaradó láték, várék E/1. személyq alakja, ahol azért nem történt meg az illeszkedés, mert egybeesett volna a láták, várák T/3. személyq alakkal (grammatikai homonima elkerülése).
A latívuszragból alakult  é birtokjel sem illeszkedik, hanem marad: házé, házát.

A labiális (,) utótagú kettQshangzók
A ³ és a ² vokalizációjából alakulnak ki még az elQzQ korszak végén. Az ómagyar korban az Qsmagyar korhoz hasonlóan jövevényszavak hozhattak át kettQshangzó-elQzményeket vagy akár kettQshangzókat is. A szláv v-nek ²-vel való helyettesítése szóvégi vagy szótagzáró helyzetben annak vokalizálódásához vezetett: szl. postav > poszta² > boszta > posztó.
A TA.-tQl kezdve a korai ómagyar korszakot szinte elözönlik a kettQshangzók. A TA.-ben egyaránt megtaláljuk a spiránsos és a vokalizált változatokat: a tendencia tehát nem egyszerre, hanem akár ugyanazon beszélQ nyelvében is variánsokon keresztül megy végbe: TA.: meneh [mëne³] > menQ, azah [asza³] > aszó, de: munorau [munyora] > mogyoró, ferteu [ferte]. A ² példái késQbbiek: HB.: chomuv [Çomu²] > hamu, uolov [²alo²] > való.
A labiális utótagú diftongusok a korszak folyamán kivétel nélkül hosszú magánhangzóvá váltak, azaz monoftongizálódtak. Ennek során a diftongus két hangzója igyekszik a képzés szempontjából egymáshoz minél közelebb kerülni, ez azonban csak úgy történhet, hogy a félhangzó az ómagyar kori kettQshangzórendszernek megfelelQen mindig felsQ nyelvállású marad. Minthogy tehát az , nem válthat nyíltabbá, a közeledés érdekében ezért történik oly gyakran zártabbá válás, és más hangváltozások. Az alábbiakban a különbözQ tQalakváltozások létrehozásában közremqködQ legfontosabb, leggyakoribb monoftongizálódásokat tekintjük át, figyelemmel kísérve mindig a nyelvjárási különfejlQdéseket is.

Az i diftongus
1.
Az egyik nyelvjárásban az i nyíltabbá válik, és zárt ë lesz belQle, majd ez úgy kerül közelebb az utótaghoz, hogy annak hasonító hatására labiálissá lesz, s ezután monoftongizálódik Q-vé: *ki²e > *ki² > ki > ke > kö > kQ.
A másik nyelvjárásban az i labializálódik, s így közvetlenül q lesz: *ki²e > *ki² > ki > kq. Ilyen az Q ~ q személyes névmás kettQssége:
ë > ö > Q
i
[üü] q
2.
Máskor az i diftongusban kétirányú hasonulás következik be. Az egyik nyelvjárásban az i hasonítja magához a félhangzót, s közvetlenül í-vé monoftongizálódik; a másikban az hasonítja magához az i-t, s q lesz belQle: HB.: mív [mi²] > mi > mí ~ [mi²] > mi > mq.

Az u², u³ szóvég
Ez tehetQ fel például az ugr. *lu²3 vagy *lu³3 ló ; a HB.: chomuv [Çomu²] hamu szavak végén. Ezek közvetlenül ú-vá válhattak. De megeshetett az is, hogy a tQbeli magánhangzó még a spiránsos változatban nyíltabbá vált, s így például lu² ~ lo² nyelvjárásbeli kettQsség támadt, s ebbQl lú ~ lo > ló változatok lehettek.
ú
u²
o > ó

Az ë diftongus
1.
Az ë-bQl az ü hatására labializációval ö lett, ebbQl pedig Q vagy q egyaránt lehet.
fq
fe > fë > fö
fQ

i q keselQ ~ keselyQ
ë > ö *küsele³ > kesele > keselö
e Q keselq ~ keselyq
2.
Az ë másrészt alakulhat úgy, hogy az illabiális ë hasonítja magához a félhangzót, de mivel az csakis felsQ nyelvállású lehet ë > ë delabializálódás megy végbe, s ez a diftongus már az -s kettQshangzóknak megfelelQen é-vé vagy í-vé monoftongizálódik.

é *kesele³ > keselë > kesele > keselé
ë > ë fé (fékötQ)
í *fë > fë
fí (fíkötQ)
3.
Ritkán fordul elQ az ë > i változás, amelyben az ë közelít az ü-höz, s zártabbá válik. Ilyenkor nyomatékcsere történik, vagyis az i lesz a félhangzó, s az ü a teljes értékq magánhangzó: kösöntë³ > kösöntë > kösönti > kösöntyq.

Az å diftongus
Minthogy a kettQshangzó elsQ és második tagja között két nyelvállásnyi különbség van, hogy a monoftongizálódás során közeledjenek egymáshoz, elQször ez a különbség szqnik meg. Mivel azonban az ómagyar kori diftongusrendszerben a félhangzónak felsQ nyelvállásúnak kell lennie, ez csak å > o változással, vagyis az å zártabbá válásával mehet végbe: VeszprAd.: ñ¼Ä¬³ [szåmtå³] > zamtou [szåmto].

Az o diftongus
Ó *jisnag > dzsiszná³ > dzsiszna > diszno > disznó

å > o ú labou > läbo > lábú
i > u > jú *burä³ > burä > buro > borë > bori > borjú
ë
ë > é ~ í hosszé, pattanté, hosszú




3./A
A nyelvtörténet forrásai: a nyelvemlékek

Nyelvtörténeti forrás minden olyan nyelvi adat, illetQleg minden olyan tényanyag, amely a nyelvek történetének a kutatásában felhasználható.

A nyelvemlékek
A nyelvtörténeti vizsgálatok alapjai. Hozzájuk képest valamennyi többi forrás csak mint kiegészítQ forrás jön szóba. Nyelvemlék minden, az elQzQ idQkbQl fennmaradt vésett, írott, nyomtatott és élQszavas, illetQleg képes-hangos nyelvi forrás. A korábban fába, fémbe, vagy más anyagba vésett, karcolt nyelvi adatokat a pergamenre, majd papírra írott források, késQbb nyomtatott szövegek követték, a 19. század végétQl megjelentek a fonográfhengerre, majd magnetofonszalagra vitt adatok, napjaink pedig már a képes-hangos adatrögzítés kora, modern adathordozókkal. A nyelvemlékek megjelenése az írásbeliséggel a legszorosabb összefüggésben van. ElsQ magyar nyelvemlékein a külföldi szórványemlékek.

A nyelvemlékek típusai:
Kéziratos nyelvemlékek
Szórványemlékek
Külföldi
Hazai
Szövegemlékek
Kis
Nagyobb (kódex)
Nyomtatott
Egyházi
Világi

Szórványemléknek nevezzük az idegen nyelvq szövegben tömegesen vagy elszórtan megjelenQ magyar nyelvi elemeket.  Az író vagy nem tud lefordítani bizonyos elemeket, vagy nem célszerq lefordítania azokat. Szórványemlék lehet tulajdonnév, vagy tulajdonnév és köznév kapcsolata (homok hely, kies hegy; aruk tue).

Külföldi szórványemlékek:
Ibm Ruszta: Becses drágaságok könyve (930 körül, arabul)
Al Gardizi: Híradások ékessége (1050 körül, arabul)
Bíborbanszületett Konstantin (Konsztantinosz) leírása (görög)

Hazai szórványemlékek (kancelláriákban született jogi iratokban):
Veszprémvölgyi apácák adománylevele (1002 elQtt, görögül)  Csak egy 1109-bQl fennmaradt másolata maradt ránk.
A tihanyi apátság alapítólevele (1055)
Albeus-féle összeírás (1237-40)  Kb. 500 személy- és helynév.
Váradi Regestrum (1208-1235)  Egy 16. századi nyomtatott változata maradt fenn, amit Heltai nyomdájában készítettek (tüzes vas próba, jegyzQkönyv).
Gesták (tárgyi összefüggés), krónikák (idQrendi összefüggés)  Latin nyelvqek.
Anonymus: Gesta Hungarorum (12-13. század)
Kézai Simon: Gesta Hungarorum (13. század utolsó harmada)
Budai Képes Krónika-család


Szövegemlékeknek nevezzük a hosszabb gondolatsort, összefüggQ mondatok sorában, magyar nyelven kifejezQ iratokat.
Korai kis szövegemlékeink a Halotti beszéd és az Ómagyar Mária-siralom, melyek kódexekben vendégszövegként jelennek meg. A korai magyar nyelv grammatikáját tudjuk vizsgálni bennük.
A 15-16. század a kódexek kora
Jókai kódex (1372 után)  Az elsQ kódex. Szent Ferenc életét beszéli el.
Huszita Biblia (Bécsi kódex + Müncheni kódex + Apor kódex)  Az Ószövetség jelentQs részét közlik magyarul
A 16. századtól a kódexeket sokszor helyhez tudjuk kötni. Dunántúli kódexek a Czech és a Keszthelyi kódex.
Az elsQ nyomdánkat Hess András alapította. Ez Budán található Mátyás korában (1472).
Sárváron Sylvester János munkái jelennek meg, majd híressé válik a Kolozsvári nyomda, melyet Heltai Gáspár alapít. A 16. századi nyomdák a Biblia terjesztésére jönnek létre.

A nyomtatott forrásokat egyházi és világi tárgyú forrásokra osztják. Egyháziak a biblia- és zsoltárfordítások, világiak a fabulák és a krónikák.



3./B
A magánhangzónyúlás, a kétnyíltszótagos tendencia és a hiátus


Az Qsmagyar kor diftongusai és a hosszú magánhangzók

A kettQshangzók (diftongusok)
Az Qsmagyar kor kettQshangzói illabiális utótagúak voltak, -re végzQdtek. Az elQtt akár palatális, akár veláris magánhangzó állhatott. Az utótagú diftongusok állományát több forrás táplálta:
Az Qsmagyar kor elején a múlt idQ jele i volt. Ez a tQvégi vokálissal i-s diftongust alkotott: fede + i > fede (> fedé).
Az E/3. birtokos személyjel, melyben a tQhöz a harmadik személyq személyes névmás járult, ugyancsak e diftongusok számát szaporította: keze + (s)i > keze (> kezé-).
A hová? kérdésre felelQ Qsi latívuszrag is volt: bele + i > bele (> belé).
Ezek és még egyéb i alakú formánsok az Qsmagyar kor folyamán újra és újra létrehozták az illabiális utótagú kettQshangzókat. Kerültek át ilyen diftongusok török jövevényszavakkal is: tör. *baka³ > baka > boká-t, *bu³za³ > buza > buzá-t.

A hosszú magánhangzók
A hosszú magánhangzók Qsmagyar kori állományának kérdése nincs tisztázva. Amit feltétlenül valószínqsíthetünk, az, hogy az -s diftongusok már az Qsmagyar kor folyamán vagy a végére monoftongizálódhattak, egy hosszú hanggá: é-vé, í-vé, vagy á-vá. Ezek voltak az elsQ hosszú magánhangzók.


A kétnyíltszótagos tendencia
Ha egy szóban két vagy három nyílt (szótagoláskor magánhangzóra végzQdQ) szótag követi egymást, a magánhangzó a második vagy a harmadik szótagból kieshet. E tendencia a magyar nyelvtörténet egyész folyamán mqködik: *emgm > *emgem > e·gem; *mimkt > *mimket > mi·ket.
A kétnyíltszótagos tendencia tehát egyszerre érinti a magánhangzókat (kiveti valamelyiket), és a mássalhangzókat, amennyiben újfajta mássalhangzó-kapcsolatokat eredményez, s két új allofónt, a Ç -t és az ·-t hozza létre már az Qsmagyar korban.


Hiátus
Ha valamilyen okból két teljes nyomatékú magánhangzó kerül egymás mellé, a két magánhangzó között hiátus támad. A hiátus keletkezésének legfQbb okai a következQk:
A bilabiális és a veláris zöngés spiráns, a ² és ³ magánhangzók között kiesik (pl. *ki²e > kue+" > quie+"cut; fehe rea (= fejére) > aruk fee (= árok feje)).
Hiátus támad, ha magánhangzóra végzQdQ szóhoz magánhangzóval kezdQdQ toldalék járul (pl. intetvinec, szénáá, megyéé).
Szóösszetétel esetén is létrejöhet hiátus (pl. lean (= leány)).
Idegen szavak hozhatnak át egymás mellett álló teljes értékq magánhangzókat (pl. petrosilium (> petrezselyem), Georgius (> György)).

A hiátus megszüntetése
A hiátus létrejötte olyan fonotaktikai helyzetet teremt, amelyet a beszélQ közösség szinte ugyanúgy igyekszik megszüntetni, mint a szókezdQ mássalhangzó-torlódásokat. A hiátus, a magánhangzó-torlódás megszüntetésének módjai a következQk:
Leggyakrabban hiátustöltQ mássalhangzó iktatódik a két magánhangzó közé. Ezek a j, a ² (> v) és a h.
A j hiátustöltQ: A TA.-ben számos hiátusos forma van, hiátustöltést viszont csak abban a típusban találhatunk, amikor az alapszó á-ra végzQdik, s ehhez  á birtokos személyjel járul (pl. megaia mezsgyéje , petre zenaia (= Péter szénája). Itt még nincs kitöltve a ³ kiesésével keletkezett hiátus akkor sem, ha  á/-é birtokos személyjel csatlakozik hozzá (pl. bagat mezee > Apathmezeje).
A ² hiátustöltQ: kue+" (= köves) > kouec, aruk tue (= árok töve) > toueiglen; terumteve, feledeve.
A h hiátustöltQ: A  val/-vel hiátusos változata mellett van h-val kitöltött hiátus (pl. kegilmehel, scemehel).
A j, v, h hiátustöltQk e szerepükbQl következQen mozgó hangokká váltak  nemcsak betöltötték a hiátust, hanem ki is eshettek, hiátust teremtve két magánhangzó között.
A hiátus megszüntetésének másik módja, hogy ha két azonos magánhangzó kerül egymás mellé, a két magánhangzó egy hosszúvá vonódik össze (pl. *a³a
i > ååcsi > ács; *ba³atur > bååtur > bátor). Ha azonban az egyik magánhangzó funkcióval bíró elem, akkor az ilyenféle összevonás általában nem szokott megtörténni, még azonos magánhangzók esetén sem (pl. birå³ + å > biråå > biraia).
Magánhangzókivetés (elízió) is megszüntetheti a hiátust (pl. lean > lanokat; reá > rá; Andreas > András).
Ha a hiátust alkotó magánhangzók közül az elsQ i vagy ë, az j-vé válhat, és palatalizálhatja az elQtte levQ hangot (pl. petrosilium > petrezselyem, Georgius > György, galía > gálya, pallio > pálya).
Ha a hiátus második tagja felsQ nyelvállású magánhangzó, az ómagyar kori diftongusrendszerbe illeszkedik, s félhangzóvá válik (pl. a³ul > åul > ól).




4./A
A nyelvtörténet egyéb forrásai: a mai nyelv, a kontaktusnyelvek, a rokon nyelvek, a régi nyelvtankönyvek

A mai nyelv
A mindenkori mai nyelv:
Konkrét adatok páratlan sokaságát kínálja helyhez, idQhöz, társadalmi csoporthoz, beszédhelyzethez köthetQen, hangos és írott formában egyaránt.
Biztosítja az adatoknak a nyelvi rendszerben való elhelyezhetQségét, nyelvrendszerbeli összefüggéseik áttekinthetQségét és megállapítását.
Biztosítja a nyelvi mozgások irányainak a szinkrón variáció és a szinkrón dinamizmus alapján való megállapíthatóságát és körvonalazhatóságát.
Biztosítja a nyelvi változások társadalmi feltételei közvetlen tanulmányozásának a lehetQségét, illetQleg azt, hogy a nyelvi újítások egy részét in vivo vizsgálhassuk.
A többi nyelvtörténeti forrás harmonikus kiegészítésének a biztosítéka.
A mindenkori mai nyelv tehát mint a nyelvtörténet idQrendben és átmenetileg utolsó láncszeme, az összes többi nyelvtörténeti állapotot meghaladó módon tárja elénk a nyelv teljes bQségét, és mutatja a nyelvhasználat rétegzettségét a maga csorbítatlan változatosságában.

A rokon nyelvek
A magyar nyelvnek az uráli nyelvekkel való rokonsága tudományosan igazolt tény. A rokon nyelvek alapvetQ fontosságúak a nyelvemléktelen kor nyelvi történéseinek a kikövetkeztetésében. De nem közvetlenül konkrét adataik miatt. Hanem azért, mert az összehasonlító nyelvtudomány e nyelvek adatai alapján következteti ki szigorúan módszeres eljárással azokat a föltehetQ egykori jelenségegyütteseket, állapotokat, amelyek a mai rokon nyelvek elQzményeinek tekintendQk, s amelyekbQl a szóban forgó nyelvek kisarjadtak: az uráli, a finnugor és az ugor alapnyelvet.
A magyar nyelv történetének kezdetérQl azt, az Qsmagyar kor késQbbi szakaszairól pedig nagy mértékben csak azt tudjuk, amit az összehasonlító nyelvtudomány a rokon nyelvek vizsgálata alapján az alapnyelvre kikövetkeztetet. A rokon nyelvek vizsgálata teszi lehetQvé tehát a magyar nyelv története kiindulásául szolgáló meghatározott alapnyelvi adatok és jelenségek rekonstruálását. Ebben van a rokon nyelveknek mint a magyar nyelvtörténet közvetett forrásának semmi mással nem pótolható jelentQsége.

A kontaktusnyelvek
Az egymással érintkezQ nyelvek a maguk történeti adataival (tehát ebben az esetben is nyelvemlékekrQl, a nyelvemlékek speciális csoportjáról van szó) lehetQvé tehetik a következQket:
A vizsgált nyelv bizonyos fonémái meghatározott idQszakban való meglétének vagy hiányának a megállapítását.
Annak hangtani alapú tisztázását, hogy meghatározott jövevényszavak hozzávetQlegesen melyik idQpont elQtt vagy után kerültek át a vizsgált nyelvbe.
Az átvett szó eredeti alakjának és jelentésének az ismeretében nyomon követhetQ a szó vizsgált nyelvbeli alak- és jelentésváltozása.
Az érintkezQ nyelvek valamennyi szintjére kiterjedQ összehasonlító vizsgálat lehetQvé teszi a szókészleti és hangtani interferenciákon kívül a nyelv egyéb szintjein jelentkezQ egymásra hatások kimutatását, tehát a nyelvi rendszer többi részlegében lezajlott és zajló változások alaposabb megismerését.
Minél régebbi nyelvi kapcsolatokról tanúskodó adatok állnak rendelkezésünkre, annál fontosabbak a belQlük kihámozható információk. Amit az Qsmagyar kor nyelvérQl tudunk, azt elsQsorban az alapnyelvi rekonstrukciók és az Qsmagyar kori (ótörök és iráni) jövevényszavak alapján tudjuk.


A régi magyar nyelvkönyvek
A nyelvemlékek speciális típusáról: nyelvi célzattal írt följegyzésekrQl, összeállításokról, nyelvtanokról és nyelvkönyvekrQl, valamint szótárakról van szó. Olyan forrásokról tehát, amelyek a nyelv egy-egy jelenségét, részlegét rögzítik s írják le, illetQleg amelyek metanyelvi állításokat is tartalmaz(hat)nak. Fontosságuk minden kezdetlegességük, következetlenségük és pontatlanságuk ellenére többrendbeli:
Nagy részük saját kora tudományosságának a szintjén íródott.
A szerzQk nem is ritkán saját nyelvi kompetenciájuktól is alátámasztott nyelvi híradások -at rögzítetek.
A nyelvtanok és a nyelvtankönyvek révén olyan egyidejq leírások állnak rendelkezésünkre, amelyek mutatják a nyelvi állapottervezés múlt századokbeli gyakorlatának lényeges elemeit, s a magyar irodalmi nyelv formálódását.







4./B
Asszociációs hangváltozások a mássalhangzók körében az ómagyar korban

Asszociációs hangváltozás az a jelenség, amikor egy szón belül az egyik hang úgy hat egy másikra, hogy az ennek a hatásnak a következtében megváltozik. E hangváltozások okát tehát mindig meg tudjuk állapítani. Azt a hangot, amely a változást elindítja, indukáló, amelyre a változás hat, indukált hangnak hívjuk. Ha a hangváltozást kiváltó, indukáló hang megelQzi az indukált hangot, amelyen a változás végbemegy, elQreható (() asszociációról beszélünk [pl.: azval > azzal]. Ha az indukáló hang követi az indukáltat, ha tehát hatása visszafelé irányul, hátraható (() asszociációról van szó [pl.: azval > avval].

Tendenciaszerq elQreható hasonulás
A felszólító módjelnek az s, sz, z (st, szt) végq igék szóvégéhez való hasonulása éppen folyamatban van az ómagyar korban. Adatainkból úgy tqnik, hogy elQször az s végq igéket érinti: KT.: mu+"ia [mosja]; FestK.: esyem [esjem] > e+"+"ewnkle ( = essünk le); CornK. mo+"+"a. Az s +j hang korai asszimilációjának okát abban kereshetjük, hogy a hosszú ss a magánhangzót követQ t végq igékben (a lássa típusban) már az Qsmagyar kortól kezdve gyakori és jellemzQ hangja volt a felszólító módnak. Lehet, hogy éppen ez, az analógiától is támogatott s + j > ss változás volt az elindítója az sz + j, és z + j hasonulásnak. Az ingadozás adatainkban tükrözQdik: HBK.: ile3ie [íleszje] ( = élessze) támassza fel . Ugyanazon forrásban is váltakozó megoldások lehetnek: CornK.: valazyad [válaszjad], fyggezzed ( = függesszed).
A határozott ragozás j-vel kezdQdQ ragjai ugyancsak ebben a korban indulnak el a hasonulás útján: FestK.: lemo+"ya [lemosja], BécsiK.: olua+"+"uc ( = olvassuk), NádK.: hízyoc [hiszjök], DöbrK.: rvhazia [ruházja], SzékK.: peldazza ( = példázza). Az asszimiláció tehát éppen az ómagyar korban folyik, de megfigyelhetQ, hogy a felszólító módban az s végq igéken gyorsabban megy végbe. Egyébként a hasonult formák csak a következQ korszakban lesznek általánossá.
A határozóragok körében is találunk az ómagyarban végbemenQ hasonulásokat. A  val/-vel rag a HB.-ben még nem hasonul: 3umtuchel [szümtükÇel] ( = szemetekkel). A JókK.-ben csak hasonulatlan példák vannak: keneruel és vi3uel ( = kenyérrel és vízzel). Ingadozás van egy forráson belül is: FestK.: allatokwal [állatokval] ~ zelekkel ( = szelekkel); a  val/-vel mindig hasonul például a BécsiK.-ben: egakarattal ( = egy akarattal), louagockal ( = lovagokkal).

Szórványos hasonulások
ElQreható teljes hasonulás: a szókezdQ g magához hasonítja a szóvégi k-t: szl. grbkb > MargL.: gevrek chazar [görek császár]> BécsiK.: gorog orzag.
ElQreható részleges hasonulás: -jt- > -jd-: mait > majd, hajtó > hajdú.
Hátraható teljes hasonulás:
Çsz > ssz: HB.: ach+"in [aÇszin] > asscun [asszun] ( = asszony)
-dl- > -ll-: HB.: hadlaua [Çada²a] 'hallá' > hallomas; szl. vidla > villa
-dn- > -nn-: JókK.: ydneppre [idnepre] ( = ünnepre) > BécsiK.: ynnèpétol ( = ünnepétQl)
-nl- > -ll-: JókK.: 3egyenlyuala [szégyenli vala] SzékK.: zegelle ( = szégyelle)
A szó belseji zs hátraható teljes hasonulással magához hasonítja a szókezdQ sz-et: 1234: zoulsma [szoluzsma] > 1289: sulusma [zsuluzsma]
A szóvégi g magához hasonítja a szókezdQ k-t: JókK.: kazdag > 1391: gazdagh.
A hátraható részleges hasonulás:
mt > nt: VeszprAd.: ñ¼Ä¬³ [szåmtå³] > 1230: zantou ( = szántó); JókK.: hymtenek > FestK.: hynth; JókK.: el romta > 1520: rantho fyw ( = rontó fq).
mk, mg > ·k, ·g: HB.: uromc > KT.: nekunc ( = nekünk); R.: sem + ki > BécsiK.: +"enki.
Szóvégi ly a szókezdQ k-t g-vé hasonítja: szl. ku~elj > guzsaly.
Az elhasonulás.
ElQreható:
A szó elsQ r hangja hasonítja el magától a szóvégi r-et: ném. erker > erkély, barber > borbély.
Az azonos helyen képzett cs és s is elhasonulhat egymástól: bes. *
äua > R.: cses > csQsz.
Hátraható:
A szó végén lévQ r hasonítja el magától az elQzQ r-et: ném. purger > 1359: Pargar > 1229: Pulgar ( = polgár)
Elhasoníthatják egymást a képzéshelyükben azonos g és k: wgorkaak > uborka.
A hangátvetés ómagyar kori példája: lat. lectio > FestK. Lekczee > lecke




5./B
A c, zs, h, ty, gy, dz hangok kialakulása az ómagyar kor folyamán

A c hiányára mutat, hogy a korai ómagyar jövevényszavak c-jét hanghelyettesítés pótolja. Szó végén t-t ejtenek helyette: szl. nemec > német, szl. Moravbcb > Maraut > Marót. Szó elején pedig cs-vel helyettesítik: szl. cesar > császár, zapf > csap.
A c elsQ adatai igen koraiak: Konszt.: ĹĶ± ( = Tisza); TA.: castelic ( = Kesztölc).
A c-t elsQsorban idegenbQl jött szavak honosították meg: lat. cédula, cirkál, konfirmáció; ném. Cégér, céh, cél.
A fonéma beilleszkedését azonban elQsegítette, hogy bizonyos fonotaktikai helyzetekben már a magyarban is elQfordulhatott összeolvadással: fogac3, veccz, teccik, JókK.: yacikuala ( = játszik vala).
BelsQ szóteremtés is elQsegítette a beilleszkedést (hangutánzó szavak): cinege, cinke, co.

A zs hiányára a hanghelyettesítés mutat. Ezt a szl. Kne~a kettQs átvétele igazolja: amikor még nem volt gyakori fonéma a zs, s-sel helyettesítettük: Kenese. Ugyanezt a szót késQbb már zs-vel vettük át: Kanizsa.
Közvetett bizonyíték a zs átvételére a következQ megfigyelés. Jól ismert tény, hogy a magyarban az egymás mellett álló két mássalhangzó közötti zöngésség szerinti hasonulás ma szinte mindig hátraható. Az ómagyar korban elQreható hasonulás is elQfordulhatott. Psmagyar kori kicsinyítQ, illetve helynévképzQ volt a  d: TA.: ziget zadu sziget száj, sziget bejárat . Ha ez a  d képzQ s végq szavakhoz járult, elQtte a hátraható hasonulás szerint zs-nek kellene lennie. Ám korai adataink mást mutatnak: TA.: cue+"ti [küesti], +"egi+"ti. Ezek csak úgy magyarázhatók, hogy a zs hiányában az asszimiláció nem hátra-, hanem elQrehatóan mqködött: a zöngétlen s zöngétlenítette a d-t, tehát a mássalhangzócsoport a zöngésség szempontjából így válhatott egyformává. KésQbb ugyanezekben a helynevekben zsd ejtés van: Kövesd, Segesd, Kakasd.
A zs meghonosodását elQsegítette az, hogy allofónként már meglehetett a nyelvben: a tQvégi magánhangzók lekopása után, ha s-re végzQdQ szavakhoz zöngés mássalhangzóval kezdQdQ toldalékok járultak, például a  ban/-ben, a hátraható zöngésség szerinti hasonulás már zs-vé tette az s-et: vazsban. Ugyanez a hasonulás egymást követQ szavak találkozásakor is elQfordulhatott: HBK.: Scerelme+" bratym ( = szerelmes barátaim).
A zs is elsQsorban jövevényszavakban kerül be a nyelvbe: HBK.: y+"aac ( = Izsák); KTSz.: Jo+"epnec ( = Józsefnek); ilyenek még a szláv eredetq dézsma, mázsa, pajzs, stb.
Végül az s > zs zöngésülés is szaporította a hang gyakoriságát. Minthogy a zs jelölése ómagyar nyelvemlékeinkben mindig s, +", ezért nem tudjuk pontosan megállapítani, vajon például a német eredetq zsák, zsámoly, zsindely ( > schindel) szavakban mikor történt meg az s > zs változás.

A h megjelenésének idejét meghatározni nem könnyq feladat, ugyanis forrása nemcsak a Ç > h változás lehetet, hanem igen korán eredeti h-k is elQfordulhattak. Az ismeretlen eredetq hely szó a TA.-bQl: hel rea ( = helyre), a hangutánzó, hangfestQ eredetq hengerít a MünchK.-bQl adatolható. Két magánhangzó között az Qsmagyar kor elsQ szakaszában átvett iráni tehén szóban, majd a HB. kegilmehel ( = kegyelmével), és a GyS. +"cemehel ( = szemével) szavaiban található. A Ç > h változás eredményeként a 11-13. század folyamán a h állandó és igen gyakori tagja lett fonémarendszerünknek.

A ty fonéma hiányával és keletkezésével már foglalkoztunk a palatalizációnál. A t + j kapcsolat palatalizációjából az ómagyar kor folyamán egy új fonéma, a ty jött létre. Azt, hogy e fonéma az ómagyar kor elején hiányzott, leghitelesebben a t végq igék mutatják olyan igealakokban, amikor a t-hez j felszólító módjel vagy a határozott ragozás j-vel kezdQdQ toldalékai járulnak. A határozott ragozás személyragjai jóval késQbb keletkeztek, ekkor már a mássalhangzó utáni t + j-bQl ty, a magánhangzók közötti t + j-bQl tty lesz. A ty nyilvánvalóan az ómagyar kor teremtménye, de megjelenésének idejét igen nehéz meghatározni. Korai szövegeinkben ugyan már vannak valódi t + j kapcsolatok: HB.: latiatuc ( = látjátok), HBK.: tumetíve ( = temetjük), de ezeket inkább tj-nek és nem tty-nek kell olvasni. Ezt azért tarthatjuk valószínqnek, mert éppen a HB. a hosszú mássalhangzókat következetesen jelöli, így a ddzs-t (gg-vel) a vimagguc ( = imádjuk), oggun ( = adjon) szavakban, tehát feltehetQ, hogy a hosszú tty-t is jelölte volna. Mássalhangzó-torlódás esetén már lehetséges a ty-s ejtés is, például a HB. 3oko3tia [szokosztya] ( = szakasztja) szavában az sztj valószínqleg szty-nek hangzott.
Mássalhangzóra végzQdQ névszókhoz legkorábban éppen a t végqek esetében csalakozhatott elQször a j-vel kezdQdQ  ja birtokos személyjel. A  ja/-je formáns j-je úgy alakult ki, hogy ha magánhangzóra végzQdQ szavakhoz a/-e birtokos személyjel járult, akkor az így keletkezQ hiátust a j töltötte ki: almá +a > almája, eké + e > ekéje. Eredetileg tehát nem kapcsolódhatott a  ja mássalhangzós szóvéghez. Hogy mégis ez történt arról korai szövegemlékeink tanúskodnak, s egyben indokolják is a jelenséget. ElQször kizárólag az  at deverbális nomenképzQ után jelenik meg a  ja. Oka az, hogy e képzQ egybeesett a mqveltetQ  at képzQvel: kínzat. A kétértelmqség úgy oldódott fel, hogy a névszóképzQ végén sokáig megmaradt a tQvégi vokális, azaz  atu, -etü-nek hangzott: HB.: kin3otviatwl [kínzatujátúl] kínzásától . Majd a kétnyíltszótagos tendencia értelmében kiesett az  atu képzQvégi magánhangzója már a 12-13. században: ÓMS.: hullothya [hullatja] hullása ; GyS.: arulatia ( = árulatja) árulása . Ha ezeket még tj-vel olvassuk is, ty-vé, illetQleg tty-vé válásuk hamarosan bekövetkezhetett: BécsiK.: akarat t a ( = akarata); GuaryK.: ha3nalatt a ( = használata).

A gy korábbi dzs-bQl alakult. A dzs > gy változás és a gy önálló fonémává válása mindenesetre párhuzamos lehet a ty ómagyar kori keletkezésével és terjedésével: így az ómagyar kor végére a gy : ty mind fonetikai, mind fonológiai szempontból tökéletes szembenállást alkot.

A dz a 16. század elején jelenik meg a nyelvemlékekben. Többféle elQzménye lehet.
Legtermészetesebben a  doz/-dez/-döz képzQs igék egyes alakjaiban jön létre, ha a kétnyíltszótagos tendencia kiveti a d és z közötti magánhangzót: BécsiK.: ouèdezietec meg [övedëzjétëk mëg] ( = övezzétek meg) > DöbrK.: ovedzed vala magadot.
Hasonló eredményre vezet, ha a  z igeképzQ gy végq szóhoz járul: BécsiK.: iègzdmg ( = jegyezd meg). A kétnyíltszótagos tendencia értelmében gyz kapcsolat keletkezhet, majd a gy depalatalizálódik d-vé: VirgK.: ieczetetik [jeddzettetik] ( = jegyzettetik); talán ddz-vel olvasandó már a JókK.: meg yegyc3etteuolna adatának dyc3 betqkapcsolata is.
FeltehetQen a hosszú zz-re megy vissza a DebrK.: adzig addig adata, itt tehát affrikálódás történhetett. Ilyen még a mazzag > madzag változás is.





6./A
A zárhangok, illetve a zárhangok és kapcsolataik, továbbá az affrikáták változásai az Qsmagyar korban

A zárhangok és kapcsolataik változásai intervokális helyzetben az Qsmagyar korban

Zöngésülés és denazalizáció
Zöngésülés és denazalizáció (a nazális hang eltqnése) a nazális + zárhang, valamint a nazális + affrikáta kapcsolatban:
-mp- > -mb- > -b- [pl.: ur. *kumpa > *Çumba > hab]
-nt > -nd- > -d- [pl.: fgr. *kunta > *Çunda > had]
-·k- > -·g- > -g- [pl.: fgr. *tu·ke > *tu·ge > dug]
-ny s- > -nydzs- > -dzs- [pl.: fgr. lD 3 > lenydzse > lédzs > légy]
A változást feltehetQen az erQsen zöngés környezet indítja el: nemcsak a magánhangzók, hanem a kivétel nélkül mindig zöngés nazálisok is hozzájárulhattak ahhoz, hogy a p, t, k-nak elQször csak meghatározott fonetikai környezetben (nazális mellett) még csupán allofónként alakul ki környezettQl függQ (kombinatorikus) variánsa, zöngés változata: -mb-, nd-, -·g-. Majd a denazalizációval a b, d, g önálló fonémává válik. A tendencia nem száz százalékos: fgr. *loD a > lágy és langyos. E kivételek azt is bizonyítják, hogy elQször valóban a zöngésülés következett be a nazálisok mellett és csak ezután a denazalizáció.

Zöngésülés és spirantizálódás
Zöngésülés és spirantizálódás intervokális p, t, k esetén:
-p- > -b- > -²- [pl.: fgr. *rebä 3 > ra²asz > ravasz]
-t- > -d- > -z- [pl.: fgr. *kota > Çoda >ház]
-k- > -g- > -³- [pl.: ur. *joke > jo³e > jó folyó )]

Rövidülés
Rövidülés a hosszú mássalhangzók (gemináták) esetében:
-pp- > -p- [pl.: fgr. *säppä > ep (mai epe)]
-tt- > -t- [pl.: fgr. *kutte > hat (számnév)]
-kk- > -k- [pl.: fgr. *lükkä- > lök]
FeltehetQ, hogy az Qsmagyar korban volt hosszú -mm- is: szem szavunk az ur. [ilmä-bQl keletkezhetett hátraható teljes hasonulással, majd rövidüléssel: -lm- > mm > m.

E hangváltozások lefolyása és relatív kronológiája: A három tendencia minden bizonnyal az Qsmagyar kor elsQ szakaszában, még a vándorlások kora, Kr. U. 500 elQtt zajlott le. ErrQl tanúskodnak olyan, a vándorlások korában átkerült török jövevényszavak, melyekben a tárgyalt fonémakapcsolatok és fonémák már megmaradtak: kündü, tenger, gyöngy; csepq, kapu; betq, bátor; bika, iker, stb.

Nazálisok
Nazálisok közül a magánhangzók közötti -m- és -·- (eredetileg feltehetQen csak nyelvjárási különfejlQdésként) bizonyos szavakban csatlakozhatott a fenti tendenciák valamelyikéhez. Alakulásuk ugyanis a következQ:
Az -m- vagy megmarad, vagy elvesztve nazális jellegét spirantizálódik (s az utóbbi esetben a zárhangokból keletkezett -²- útját járja):
-m-: fgr. *teme- > töm
-m-
-²-: ur. *nime > *ne²e (>név)

Az -·- vagy kiegészül egy k-val (valószínqleg már az ugor korban), s az -·k- kapcsolatok számát növeli, vagy (mint az -m-), elvesztve nazális jellegét, spirantizálódik, s a -k-ból keletkezett -³- változásait követi:
-·k-: fgr. *jä·e > *jä·ke > jég
-·-
-³-: ur. *pä·e > fe³e (> fQ fn.)

A zárhangok változásai szókezdQ helyzetben az Qsmagyar korban

Spirantizálódás
Két szókezdQ zárhangra, a *p-re és a veláris magánhangzó elQtt álló *k-ra vonatkozóan igen erQteljes, csaknem minden esetre érvényes tendencia.

A p- a szavak túlnyomó többségében (feltehetQleg két mozzanattal) f-fé spirantizálódik: p- > f-: ugr. *pu·3 > fog (ige); fgr. *peljä > fül. Két szóban megmaradt a szókezdQ p-: ur. *por3 > por és úr. *par3 > para(fa).

A t- nem vesz részt a spirantizálódásban, csaknem mindig változatlan marad: úr. *tumte- > tud, fgr. *täl²ä > tél.

A k- viselkedése attól függ, hogy milyen magánhangzó követi. Veláris magánhangzó elQtt Ç-vá spirantizálódik: k- > Ç-: ur. *kala > Çala > hal; fgr. *kota > ház. A Ç ebben az idQben meghatározott hangkörnyezetben (szókezdQ veláris magánhangzó elQtt) jelentkezQ variánsa (allofónja) a k fonémának.
Palatális magánhangzó elQtt megmarad: k- > k-: fgr. *käte > kéz, fgr. *ki²e > kQ. Nyelvjárási különfejlQdések vagy egyéb okok miatt a mai nyelvben ellentétes példák is vannak. Egyrészt veláris magánhangzó elQtt megmaradhat alapnyelvi szavainkban is a k-: hajlik, de: kajla; másrészt palatális magánhangzó elQtt is állhat h: hernyó, hím, hQs.

Az affrikáció és a dezaffrikáció az Qsmagyar korban

Affrikálódás
Szórványos jelenség a j-nek és az ly-nek dzs-vé való affrikálódása: fgr. *jalka > dzsalog (> gyalog). Idetartoznak azok az esetek, amikor egy eredeti l-nek ma gy megfelelése van: vol- igetQ vagy(ok) típusú formái csak ly > dzs közbeiktatásával, vagyis palatalizációval s azt követQ affrikálódással magyarázhatók. Alig van néhány példánk erre a változásra, s azok is csak összességében mutatják fel a hangváltozások fokozatait, az egyes adatsorokban szinte mindig találunk hiányzó láncszemet:
vol- > *voly- > vadzs- (>vagy-)
hol > *holy > hodzs (> hogy)
il > ily > ídzs (> így)
ul > oly > údzs (> úgy)

Dezaffrikálódás
A s-bQl depalatalizációval keletkezett cs-k vagy megmaradtak, vagy dezaffrikálódással s-sé lettek. Ezáltal a kései Qsmagyar korra kialakult egy cs-zQ és s-ezQ nyelvjárás. Egyrészt alapnyelvi s > cs: csókol, csomó, facsar, öcs. Másrészt alapnyelvi s > s: úr. klä > süly kelés . A felszólító módban ez hangkörnyezettQl függQ változás: mássalhangzó után megmarad a cs: bántsa, tartsa; magánhangzó után s-sé válik: lássa, bocsássa.
A cs-zQ és s-ezQ nyelvjárás feltevését török jövevényszavaink is hitelesítik. A török
-nek ugyanis a magyarban olykor cs, máskor s felel meg: tör. *
atir > m. sátor, tör. *ki
i > m. kis, tör. *ki
in > m. kicsiny.


6./B
A középmagyar kori hangrendszer legfontosabb tendenciaszerq változásai
(dzs, ly~l~j, i > ü, e > é)


A mássalhangzó-állomány az elQzQhöz képest csak annyiban módosult, hogy meghonosodott a nyelvterület egészén a dzs fonéma, mely az eddig zöngés pár nélküli cs-vel alkot korrelációt. Ezáltal teljessé vált a rendszerben a zöngétlen : zöngés szembenállás. Két peremnyelvjárásban, az Qrvidékiben (felsQQriben) és a csángóban a dzs megléte valószínqleg folyamatos volt: megQrizték a régi fonémát.
A magánhangzórendszer jellemzQi a középmagyar kor végén:
A rövid magánhangzórendszer nyelvjárásonként változó. Vagy 8, vagy 7 elembQl áll: ahol a zárt ë eltqnt, ott 7 elemq rendszer van, vagyis ott egy fonémával kevesebb a rövid magánhangzó. A fonémák realizációja is elkülöníti a nyelvjárásokat. A veláris alsó nyelvállású magánhangzó a nyelvterület nagy részén labiális a, egyes nyelvjárásokban mindig illabiális å, másokban a hangkörnyezettQl függQen (á-t tartalmazó szótag elQtt) fordul elQ az å ejtés. A nyelvterület egyes részein az alsó nyelvállású e nyíltabban, ä-nek hangzik.
A héttagú hosszú magánhangzórendszer a mai köznyelv közvetlen elQzménye, mely a nyelvterület egy részén már a középmagyar kor végére ilyenné alakult.
A rövid : hosszú szembenállás a következQ párokban szabályos mind a nyelvállás fokát, mind a hang labialitását illetQen: u : ú, ü : q, i : í, o : ó, ö : Q.
Az alsó nyelvállású e-nek és a középsQ nyelvállású ë-nek közös hosszú párja van, a középsQ nyelvállású é; tehát e, ë : é a megfelelés.
Az alsó nyelvállású velárisok esetében a labiális rövid a az illabiális hosszú á-val áll szemben: a : á.


A dzs mint a cs zöngés párja, hiányzik az ómagyar kor végi mássalhangzórendszerbQl. Nyilvánvaló, hogy a Bécsben, tölts bele típusú fonotaktikai helyzetekben, a hátraható zöngésség szerinti hasonulás hatására allofónként már korábban is használatos lehetett a dzs, de fonémaként csak oszmán-török jövevényszavainkban honosodott meg. Eleinte még hanghelyettesítés történt: oszm. ceb [dzseb] > zseb, de a 16. század második felétQl már az írásmód is tanúskodik a fonéma meglétérQl: handsaroc (= handzsárok), dsida, findzsa.

Az l~ly~j változatok kialakulása: Az ómagyar kor folyamán az l hangnak a lexémákon belüli állandó palatalizációja úgy ment végbe, hogy az l elQször magánhangzó elQtt vált ly-lyé, majd analogikus elvonással a szóvégeken is megjelent, végül átterjedt a mássalhangzó elQtti helyzetre is. E palatalizáció egy idQben valószínüleg az egész nyelvterületet jellemezhette, de legerQteljesebb a keleti, északkeleti nyelvterületen volt. A 16. századtól kezdve figyelhetQ meg, hogy az ly fonéma a nyelvterület különbözQ részein más-más változáson megy keresztül.
Az l-ezés: A Dunántúl nyugati és déli nyelvjárásában egyre gyakrabban találunk korábbi ly helyén l-ezQ változatot mind magánhangzó elQtt, mind szóvégen: Zentmihaly, Bodonhely, Pwlya ~ Bodonhell, Al+"opwla. Mássalhangzó elQtt és szóvégen általános az l-ezés: mihalt, melben, mell (= mely), erdel (= Erdély).
A j-zés: A középsQ és keleti nyelvjárásokban a középmagyar korban még sok ly-el írt alakot találunk (pl. Golyobyssal). Ezeken a területeken a középmagyar kor folyamán ly > j palatalizáció folyik. Ennek adatai a 17-18. században szaporodnak meg (pl. Kiraj, skatuja, ijjenkorig).
Az ly: Megmarad az ly-ezés a középsQ palóc nyelvterületen s egyes erdélyi, illetve moldvai csángó nyelvjárásokban (pl. reytek hely, filler, Barbelj). E nyelvjárásban tehát megvan az l : ly : j hármassága.

A hangsúlyos szótagból induló i > ü változás a székely és csángó nyelvjárástípusra jellemzQ, ezért különbözik az ómagyar kori hangsúlytalan szótagból induló labializációtól. A hangsúlyos szótagokban eredetileg különbözQ egyedi okokra visszavezethetQ asszociációs változások mentek végbe, majd ezek együttes hatása analogikusan hozta létre a független hangsúlyos labializációt:

Labializálódás a szókezdQ labiális mássalhangzó hatására: Byk > Bwk, pispek > pwspek, fyllel > fwlesen
Labializálódás a második szótagban lévQ Q, q hátraható asszimiláló hatására: ideyen > ewdeoben
Labializáció az l + dentális hatására: kild > küld
A három asszociációs változás hangsúlyos szótagbeli i > ü tendenciát eredményezett olyan esetekben is, ahol az elQbbiek közül egyik ok sem állott fenn: kwnyergek, hütre, ugyekezete.
Az ü-zés az udvarhelyi székely nyelvjárásra jellemzQ, illabiális maradt viszont a palóc nyelvterület (pl. diheossegh, fige, innep.

Az e ~ é kettQssége: A nyílt rövid e-bQl (pótló)nyúlással az ómagyar korban hosszú nyílt  jött létre. A mai köznyelvi kéz : kezek, levél : levelek típusú szavak alapalakjukban az ó- és középmagyar korban még jó ideig hosszú -vel hangzottak, majd a nyílt -k a nyelvterület jó részén é-vé záródtak. Nehezen dönthetQ el, hogy ez a változás mikor indult el. ElsQ nyelvtanaink a 16. században még sokáig megkülönböztetik a két hangot (Dévai Bíró Mátyás, Sylvester, Heltai, Gelei Katona István). Több nyelvtani munkából kiderül, hogy az -zés a 17-18. század elején még elég nagy területen lehetett képviselve, de valószínq, hogy az é-zQ nyelvjárásokban ez a morféma már a középmagyar korban eltqnt.




7./A
A palatalizáció és depalatalizáció, affrikáció és a dezaffrikáció,
az Qsmagyar korban

Palatalizáció
Állandó palatalizáció: Valahányszor az Qsmagyar ³ magánhangzó-kiesés következtében egy megelQzQ mássalhangzóval érintkezik, artikulációja a j területére húzódik: ug. *äpp3r3k3 > epere³e > eperje; var³n > várjon.
Szórványos l > ly palatalizáció mehetett végbe már az Qsmagyar korban, ha az l magánhangzó elé került: il > ilyen, ul > olyan.
Alkalmi palatalizáció: Ha a felszólító mód jele l-hez vagy n-hez járul, azt mindig palatálissá és intervokalikus helyzetben rendszerint azonnal hosszúvá is teszi: él + jen > éllyen, men + jen > mennyen.
A d + j kapcsolata is palatális mássalhangzót: dzs-t eredményez, magánhangzók között ez is hosszú: ad + jon > addzson (> aggyon).
A t + j sajátosan viselkedik. A t nem ty-vé palatalizálódott, hanem egyszerqbb volt a rendszerben meglévQ palatális s-t ejteni: tart + ja > tar sa ( = tartsa), lát + ja > lá sa (> lássa)

Depalatalizáció:
Tendenciaszerq a s > cs változás: az elQbb említett felszólító módú alakokban mindig végbemegy: tar sa > tarcsa ( = tartsa), lá sa > láccsa. A cs-t tartalmazó Qsi szavakban szó elején is és szó belsejében is kimutatható: ug. ukk3(l3) > csókol.
Rendszeres depalatalizáció következett be az alapnyelvi szókezdQ [ > sz változás során: ur. [ilmä > szem.

Az affrikáció és a dezaffrikáció az Qsmagyar korban

Affrikálódás
Szórványos jelenség a j-nek és az ly-nek dzs-vé való affrikálódása: fgr. *jalka > dzsalog (> gyalog). Idetartoznak azok az esetek, amikor egy eredeti l-nek ma gy megfelelése van: vol- igetQ vagy(ok) típusú formái csak ly > dzs közbeiktatásával, vagyis palatalizációval s azt követQ affrikálódással magyarázhatók. Alig van néhány példánk erre a változásra, s azok is csak összességében mutatják fel a hangváltozások fokozatait, az egyes adatsorokban szinte mindig találunk hiányzó láncszemet:
vol- > *voly- > vadzs- (>vagy-)
hol > *holy > hodzs (> hogy)
il > ily > ídzs (> így)
ul > oly > údzs (> úgy)

Dezaffrikálódás
A s-bQl depalatalizációval keletkezett cs-k vagy megmaradtak, vagy dezaffrikálódással s-sé lettek. Ezáltal a kései Qsmagyar korra kialakult egy cs-zQ és s-ezQ nyelvjárás. Egyrészt alapnyelvi s > cs: csókol, csomó, facsar, öcs. Másrészt alapnyelvi s > s: úr. klä > süly kelés . A felszólító módban ez hangkörnyezettQl függQ változás: mássalhangzó után megmarad a cs: bántsa, tartsa; magánhangzó után s-sé válik: lássa, bocsássa.
A cs-zQ és s-ezQ nyelvjárás feltevését török jövevényszavaink is hitelesítik. A török
-nek ugyanis a magyarban olykor cs, máskor s felel meg: tör. *
atir > m. sátor, tör. *ki
i > m. kis, tör. *ki
in > m. kicsiny.



7./B
A nyíltabbá válás az ómagyar korban

A nyíltabbá válás során a felsQ nyelvállású magánhangzók középsQ, a középsQ nyelvállásúak pedig alsó nyelvállásúvá váltak. A nyíltabbá válás az elsQ szótagra jellemzQ, hiszen a nyíltabb magánhangzó hangzósabb, de átterjedhet a második szótagra is.

i > ë
A hangsúly okozta nyíltabbá válást jól szemléltetik az uráli *i mutató névmásból eredeztethetQ egy szavunk korai ómagyar példái: ig fa, igg ember > eggenyg fyodum. Az utóbbi példában a hangsúlyos szótagban már megtörtént a nyíltabbá válás, a hangsúlytalanban viszont még nem.
Hangsúlytalan helyzetben is bekövetkezik a nyíltabbá válás: gimil+"ben (= gyümölcsben) > gemelche; kyrist > kerezetet; Girinchar > Gerencher fazekas .
Az i > ë változás kezdete talán a 10. századra tehetQ, a 14. századra kimerül, s csak ritkán akadnak késQbbi adatok (pl. Roazdyak (= ravasz diák) > Deakkutha (= deák kútja)).

ë > e
Ezt a változást elsQsorban a Huszita Bibliában, a Bécsi, a Müncheni és az Apor KódexbQl tudjuk kimutatni, ugyanis e kódexek huszita helyesírása különbséget tesz a zárt és a nyílt e között (, è). Nyílvánvalóan az emfatikumnak van szerepe abban, hogy az Qsi i mutató névmás e, ez alakja a Huszita Biblia kijelQ jelzQs szintagmáiban, vagy utalószóként hangsúlyos helyzetbe kerülve, nemcsak zárt, hanem számos esetben nyílt e-vel fordul elQ (pl. e bezdèket, ez iget > èz ira+"t, èzecrol. A kërëszt > kereszt ë > e nyíltabbá válása is végbement a Müncheni Kódex nyelvében.
Más források csak közvetett bizonyítékkal szolgálnak, minthogy nem jelölik a kétfajta hang különbségét. Kétségtelen azonban a zárt ë nyíltabbá válása a szóvégen, ha az korábbi é elQzményre megy vissza, amely késQbb megrövidül. Ilyen az Qsmagyar kori i utótagú diftongusok monoftongizációjával keletkezett é a birtokos személyjelben: kezé > kezë > keze, vagy az elbeszélQ múltban: kéré > kérë > kére.

i > ë > e
E kétszeres nyíltabbá válásra az elQbb idézett *i > ëz > ez vagy az eredeti kirisztbQl származó kërëszt > kereszt adatok hozhatók fel.

e > ä
A legalsó nyelvállású, egészen nyílt ä-féle ejtésrQl régi okleveleink jó néhány helynevének sajátos írásmódja tanúskodik. Nem egy esetben fordul elQ, hogy fQképp az elsQ szótagbeli e-t az oklevél írója a betqvel írja: Cari > Keer > Hajmáskér; Parasne > Perezne > Peresznye. FeltehetQen arról van szó, hogy az idegen nyelvq írók nem értették a magyar neveket, s akusztikai benyomásuk alapján írták a betqvel az ä hangot.

u > o
Ez a nyíltabbá válás végbement a hodu szóban, ingadozás jelentkezik a munorau ~ monarau (= mogyoró) elsQ szótagjában, más példák: uruzagbele (= országba) > orzagwta (= ország útja); pucul > pocolnak. Az ingadozás a 12-13. században erQsödik fel. A munda (= mondá), muga nec (= magának) szavak hangsúlyos szótagbeli u-ját már feltehetQen o-val ejtették, akárcsak a hangsúlytalan szótagbeli u-kat, csak az írás volt konzervatívabb. Ezt az bizonyítja, hogy a jövevényszók o hangjait u-val írják, bár bizonyára o-val ejtik (pl. szl. potroch > putruh).
Az u > o nyíltabbá válás nagyjából a 11-14. században zajlott. Mind hangsúlyos, mind hangsúlytalan szótagokban jelentkezik: fuk > fok, pur > por, szulga > szolga, humuk > homok.

o > a
Az o > a változásnak köszönhetQen jelenik meg a nyelvben a labiális a. A jelenség idejét nehéz meghatározni. A korai ómagyar helyesírás ugyanis az a betqt az illabiális å jelölésére használta, a labiális a-t pedig sokáig o betqvel is írhatták.
Alapnyelvi eredetq szavaink közül a létige (*²ole-) ómagyar kori alakjai szolgálhatnak példaként: mawag (= ma vagy), uogmuc, uola, wala, wagun. Minél késQbbi az adat, annál valószínqbb, hogy az o már labiális a-nak olvasandó.
A jövevényszavakban átkerült o hangok még számos régi példában szerepelnek, az o > a változás ezekben nyilvánvaló, mégpedig mind hangsúlyos, mind hangsúlytalan szótagokban (pl. szl. golombos > galomb > Galambsokorou; pop > pap; potok > patak).
A nyíltabbá válás már a 11. században megindulhatott és a 13-14. századra bontakozott ki.

u > o > a
Kétszeres nyíltabbá válásra is vannak példáink: *kunta > hodu > had; Pulgar > Polgaar > Palagar.

ü > ö
Ez a tendencia egyrészt az eredeti, másrészt az i labializációjával keletkezett ü hangokat érinti, s a nyelvben eddig meg nem levQ új fonémát, az ö-t hozza létre. Jelentkezése késeinek tartható, bár a helyesírás konzervativizmusa ebben az esetben is megtévesztQ lehet (ü  u, v, w; ö).
Egyik elsQ adat az o betqs írásra (amely már biztosan ö-t fed), a 13. századból való: Nomuolou (= nem való). További példák: *jinjü > gungus > gongocben; tülgy > tölgy; kükény > kökény, tümlüc > tömlöc.

A nyíltabbá válások tehát két új fonéma, a labiális a és az ö létrejöttében vettek részt.




8./A
Az Qsmagyar kor rövid magánhangzórendszerének jellemzQi
és a rövidmagánhangzó-rendszer változásai

A rövid magánhangzók az Qsmagyar kor elején
Veláris Palatális Illabiális Labiális labiális Illabiális  EMBED PBrush  u ü i o ë å e
A rendszer jellemzQ sajátosságai:
A veláris : palatális szembenállás mindhárom nyelvállásfokon markáns.
Az illabiális : labiális oppozíció csak a felsQ nyelvállású soron teljes, mert mind a veláris, mind a palatális oszlopban megvan:  EMBED PBrush : u, i : ü. A középsQ nyelvállásúak esetében a labiális hang veláris, az illabiális hang palatális: o : ë. Az alsó nyelvállásúaknál hiányzik a labialitás megkülönböztetQ jegye, ugyanis mind a veláris å, mind a palatális e illabiális.
A nyelvállás három foka csupán a palatális illabiális soron van teljesen kihasználva: i : ë : e. A veláris labiális sorban a felsQ és középsQ nyelvállású hangok alkotnak oppozíciót: u : o. A veláris illabiálisok felsQ vagy alsó nyelvállásúak lehetnek: i : å. A felsQ nyelvállású ü hangnak nincs a nyelvállásfok tekintetében korrelatív párja: a sorban egyedül áll.

A veláris  EMBED PBrush : E fonéma egykori meglétét egyrészt mai nyelvi példák igazolják: ur. *Dele > Qsm. *ny EMBED PBrush l > nyila(-k), nyila(-s); vagyis az eredeti tQvégi vokális mindmáig veláris hangrendq. Ez csak olyan szavakban fordul elQ, ahol az elsQ szótagbeli magánhangzó veláris (ur. *kala > hala-k, hala-s, stb).
Az Qsmagyar kor folyamán török jövevényszavakban is került át veláris  EMBED PBrush : tör. *qjn > kín(os), *ildam > ildom(os).

Az ü: Az ü-vel kapcsolatban az a legvalószínqbb feltevés, hogy nem ismerte minden nyelvjárás, de egyes nyelvjárásokban biztosan megvolt. A szóba jöhetQ alapnyelvi szavak etimológiájának kettQssége is ezt igazolja: fgr. *kitke- ~ kütke > m. köt; fgr. *kit3 ~ küt3 > m. köz.

Tendenciaszerq változások az Qsmagyar kor rövid magánhangzórendszerében

A tQvégi rövid magánhangzók záródása
Azt, hogy a szavak valamikor magánhangzóra végzQdtek, szinte a nyelvtörténet valamennyi forrása igazolja. Éspedig: 1. A nyelvhasonlítás: ur. *kala > hal, fgr. *kunta > had. 2. A jövevényszavak közül a vándorlások kori török átvételek: tör. *berü > bér, jinjü > gyöngy. 3. A nyelvemlékek adatai: T.A.: hodu [Çodu](= had), utu (= út), kereku [kerekü] (= kerek). 4. A mai magyar nyelv is megQrizte e szóvégi magánhangzókat azok elQtt a toldalékok elQtt, amelyek már az Qsmagyar korban, még a magánhangzós végq szóhoz tapadtak: háza-m, hala-t, fede-k.
Az Qsmagyar kor elején a tQvégi magánhangzók még alsó vagy középsQ nyelvállásúak voltak: ur. *kala (> hal), ur. *elä- (> él ige). Az Qsmagyar kor folyamán jelentQs változás történt: a korszak végére valamennyi tQvégi vokális felsQ nyelvállásúvá záródott: å >  EMBED PBrush , å > o > u, e > ë > i, azaz a hangsúlytalan szóvégi magánhangzó a legkevésbé hangzós, felsQ nyelvállású  EMBED PBrush  , i, u, ü-vé lett. Korai nyelvemlékeink ezt az állapotot mutatják: Konszt.: ¬ÁÀ±´· [årpådi] (= Árpád), ¼µ³­Á· [medzseri](= megyer).
A vándorlások kori török jövevényszavak segítségével még pontosabb kronológiai megállapítást tehetünk: a zártabbá válás az Qsmagyar korszak elsQ szakaszában, a Kr. u. 5. századra már lezárult. Azt figyelhetjük meg ugyanis, hogy ha a török szavak alsó nyelvállású magánhangzóra (å-ra vagy e-re) végzQdtek, azok már nem vettek részt a zártabbá válásban, hanem hanghelyettesítéssel hosszú á, é végqek lettek: tör. *alma > Qsm. *ålmá (vö. almá-k, almá-s, almá-m), tör. *kä
kä > Qsm. *kecské (vö. kecské-k, kecské-s, kecské-m).

Az ë > i zártabbá válás: Szórványos változás. Néhány esetben az alapnyelvi ë-nek a magyarban i megfelelése van: ur. *²ete > víz(es), fgr. *peljä > fil > fül.

A labializáció: Néhány szóban a szókezdQ ² után labializálódott az i (miközben a ² eltqnt): fgr. *²itte > *üte > öt.

Az  EMBED PBrush > i változás: Legfeljebb szórványosan indulhatott el a veláris  EMBED PBrush  palatalizációja egyes nyelvjárásokban az Qsmagyar kor vége felé. Lényegében az ómagyar korban megy végbe.


8./B
A vokalizálódás és a képzés helyének eltolódása az ómagyar korban

Vokalizálódás
Meghatározott fonotaktikai helyzetben a ², a ³ és az l csökkentett nyomatékú felsQ nyelvállású labiális magánhangzóvá vokalizálódik, félhangzós -vá vagy -vé válik, s a megelQzQ magánhangzóval együtt diftongust alkot. Mély hangrendq szóban -t, magas hangrendq szóban -t eredményez.

A ² szó végén, valamint szó belsejében szótagzáró helyzetben vokalizálódik. Szó végén igen korán megjelenhetett, minthogy a ² után a tQvéghangzó feltehetQen már az Qsmagyar kor vége felé eltqnt: Qsm. *ki²e > ki²i > ki² > ki > kq ~ kQ.
A folyamatos melléknévi igenévnek elQzménye lehet a *-p- képzQ, mely intervokalikus zöngésüléssel és spirantizálódással ²-vé válik, majd szóvégre kerül: HB.: uolov [²alo²] > ²alo > való.
Szó belsejében szótagzáró helyzetben: tör. *kä²ri
> TA.: keuri+" [ke²ris v. keris] > keris > kQris.

A ³ szó végén vokalizálódik. Szóvégi helyzetben igen gyakori volt az ómagyar kor elején, hiszen a veláris zöngés spiráns után is igen korán eltqnt a tQvégi vokális. A folyamatos melléknévi igenévnek a *-k- ból intervokalikus zöngésüléssel és spirantizációval alakult  ³- képzQje sqrqn megtalálható már abszolút szóvégen a korai szórványokban: Konszt.: ˆ¶µ»µÇ [ézele³] ízlelQ ; VeszprAd.: ñ¼Ä¬³ [szåmtå³] ( = szántó); TA.: meneh [mëne³] ( = menQ).
A TA.-ben egyszerre jelennek meg mind a ³-s szóvégek, mind a vokalizálódott formák. Ez a változás megindulását, a régi és új alakok egymás mellett élését mutatja: TA.: azah [åszå³] ( = aszó); ferteu [fërte] ( = fertQ); tör. *jisna³ > TA.: gisnav [dzsiszna] ( = disznó).

A szóvégi ² és ³ vokalizálódása általános, minden egyes esetre kiterjedQ tendencia volt. Idejét a 10-13. századra tehetjük.

Az l vokalizálódása csak szórványosan jelentkezik, s csak szótagzáró helyzetben lévQ ol, ël szótagokban érvényesül, ha az l után dentális mássalhangzó áll. Nagyjából a 13-14. században zajlik le, de mindvégig nyelvjárási jelenség marad: HB.: choltat (’halálát’) > 1321: Houthlaturcha ( = holt Latorca); 1221: Zeldes ( = zöldes) > 1332-37: Zeudes [zëdes].
Mivel az l vokalizációja nem minden nyelvjárásban ment végbe, volt ~ vot, feld ~ fed-féle kettQsség keletkezhetett.
Nagy mértékben érvényesült a változás reciprokuma is, túlhelyesbített, hiperkorrekt formát hozva létre: az eredeti diftongusok félhangzója helyébe analogikusan beléphetett az l: HB.: bovdug > 1263: Boldogazzon; 1281: Miskouch > 1320: Miskolcz; hold(világ).

A képzés helyének eltolódása az ómagyar korban
² > v: A bilabiális zöngés spiráns alapnyelvi örökség a magyarban mind szókezdQ, mind szóbelseji helyzetben. SzókezdQként szinte kivétel nélkül v lesz belQle: val- (vagyok), vér, vesz, világ, virág, víz. Szó belsejében magánhangzók között vagy közvetlenül v-vé válik: *lu² > 1236: Lowaz ( = lovász), vagy kiesik: luazu.
A ² változásaival kapcsolatos megállapításokat igen nehézzé teszi az, hogy jelölése a nyelvemlékekben azonos a késQbbi v hang jelölésével: u, v, uu, w. Hogy ezek a betqk az ómagyar kor elején mégis inkább ² hangot takarnak, arra több körülmény mutat rá. Különösen korai jövevényszavakban figyelhetQ meg az írás ingadozása v és b között: Kézai: Vacia ~ KépesKr.: Bacia ( = Vác); 1276: Viola ~ 1346: Byola. Olykor viszont az eredeti b is v-ben állapodik meg: Bezprem > Veszprém.
A ² > v változás idejét egyrészt a német jövevényszavak, másrészt a magyarból románba került szavak, végül a mai nyelvjárások segítségével próbáljuk meghatározni:
Azokban a német jövevényszavakban, amelyek a kései ómagyarban honosodtak meg, viszonylag gyakori a ném. ’ > m. b megfelelés: ném. Wagner > 1392: Bognar, ném. Wicken > 1549: Bwkken ( = bükköny). A német jövevényszavak átvételének korában a nyugati magyar nyelvjárástípusoknak legalábbis egy részében már nem volt ², másképp ugyanis nem lett volna szükség b-vel való helyettesítésre, hanem ²-t vettünk volna át, s ezek más magyar ²-kkel együtt v-vé váltak volna.
A román nyelv sok magyar jövevényszava viszont azt bizonyítja, hogy a keleti magyar nyelvjárástípusokban nagyon sokáig élt a ²-s ejtésmód, hiszen még 16-17. századi átvételekben is ²-s magyar alakoknak felelnek meg a román kölcsönzések. A románban ugyanis mindig volt dentilabiális v, tehát ha a magyar eredetq szavak mai magyar v-je helyett mégis hanghelyettesítést találunk, ez azt bizonyítja, hogy a magyar hang még nem volt v az átvétel idején: város > rom. Ora_, Várad > rom. Oradea. A keleti magyar (csángó) nyelvterületen még ma is több nyelvjárásban ²-t ejtenek: ²årosz, ²årju, szil²å.

Ç > h: A veláris zöngétlen spiráns csaknem minden fonetikai helyzetben megtalálható az ómagyar korban.
ElsQsorban alapnyelvi szavainkban fordult elQ: TA.: hodu [Çodu] > had, *Qsm. Çala > hal.
Jövevényszavakkal is bekerülhetett:
Szó elején: szl. cholm > TA.: holma [Çolmá]
Szó belsejében: szl. tichon > TA.: tichon; szl. Bichor > Bihar
A veláris Ç szókezdQ helyzetben laringális h-vá válik. A nyelvemlékek h-val vagy ch-val jelölik. A változás idejét nehéz megállapítani, mert a h egyaránt olvasható Ç-nek és h-nak, a feltehetQleg Ç-vel olvasandó ch pedig még a 14. században is feltqnik. Minél régebbi az adat, annál valószínqbb a Ç-s olvasat: TA.: harmu [Çårmu] (vö. HB.: charmul háromszor ) > három; 1359: Chollo > holló. A HB.-ben mind a h, mind a ch megtalálható még ugyanabban a szóban is: halalnec halaláál hol3 ( = halálnak halálával halsz), Hadlaua choltat hallotta halálát , s lehetséges, hogy mindig Ç-t kell olvasnunk, de az is, hogy már ingadozás van a régi és új ejtésváltozat között. A Ç > h változás feltehetQ ideje a 11-13. század.
Szó belsejében intervokalikus helyzetben ugyancsak a Ç > h folyamat megy végbe, talán a 12-13. században a szl. tichon > TA.: tichon > Tihany, szl. Bichor > Bihar, szl. rucho > ruha. Ugyancsak h-vá válik mássalhangzó után: HB. mulchotia > múlhatja mulaszthatja , o3chuz > ahhoz.

dzs > gy: Az Qsmagyar kor különbözQ eredetq dzs-i mind gy-vé válnak (kivétel két peremnyelvjárás: szlavóniai és felsQQri csángók: dzserek, kucsa). A hang jelölése a nyelvemlékekben g, gi, késQbb gy. A helyesírás nem tesz különbséget a dzs és gy között. A dzs olvasatot fQképp az támogatja, hogy a korai ómagyarban még hiányzott a ty fonéma, nem volt tehát gy : ty zöngés : zöngétlen szembenállás. A dzs : cs korrelációnak viszont határozott nyomai vannak: *adzsar > agyar : acsarkodik, vigyorog : vicsorít, stb.
Az ómagyar kor folyamán (a 13. századtól kezdve) a dzs fokozatosan, a korszak végére pedig teljesen eltqnik a nyelvterület túlnyomó részének fonémarendszerébQl. Ezt bizonyítja az is, hogy az oszmán török ceb [dzseb] dzs-jét helyettesíteni kellett: zseb.

Ç > j: A Ç nem fonéma, csak fonetikai helyzettQl függQ variáns (allofón), mely a -Ç t- kapcsolatban jelentkezik, majd nagyjából a 14. század vége és a 16. század eleje között j-vé válik: KT. rohtonc [roÇ tonk] ( = rajtunk) > JókK. ra³ta.
Az  ít képzQben is ez a változás zajlik az ómagyar korban: GyS.: tonohtuananac [tanoÇ tványának] ( = tanítványának) > JókK.: tano³tlak [tanojtlak].
Intervokalikus hosszú Ç Ç keletkezik, ha a -Ç t képzQt a felszólító módjel követi. Ekkor Ç tÇ kapcsolat jön létre. E hármas torlódás nyilvánvalóan azonnal megszqnik, méghozzá a nyelvemlékek tanúsága szerint a t kivetésével: HB.: 3oboducha [szobodoÇ Ç a] ( = szabadítsa); ÓMS.: kyniuhhad [kinyúÇ Ç ad] ( = kinyújtsad). A Ç Ç -bQl hosszú jj lesz: TelK.: zabady meg [szabadíjj meg] ( = szabadíts meg).
A zöngétlen zárhangok után, a kapÇ , rakÇ típusú felszólító alakokban a j allofónja.




9./A
A palatalizáció és depalatalizáció az ómagyar korban

Palatalizáció
Alkalmi palatalizáció
Ez történik továbbra is, valahányszor l, n, d, t végq szavakhoz j-vel kezdQdQ toldalék járul.
Az Qsmagyarban ez elsQsorban a felszólító mód jelével való kapcsolatot jelentette, mely magánhangzók között valószínqleg közvetlenül hosszú mássalhangzót eredményezett, vagy a létrejövQ hang igen korán megnyúlt ( -lly, -nny, -ggy, -tty.
Az ómagyar korszakra kialakultak a határozott igeragozás j-vel kezdQdQ ragjai (-ja,- juk, -jük, -játok, -ják), s a  ja birtokos személyjel is járulhatott mássalhangzós tQhöz.
A felszólító mód  j jele:
HB.: oggun, KTSz.: tamag ( = támadj)
l + j: MünchK.: ol l úcmeg ( = öljük meg); JókK.: valyak ( = vallják); MünchK.: hal l a vala.
n + j: MünchK.: mekèDDèd ( = megkenjed); KTSz.: kiuania [kívánnya] ( = kívánja); GuaryK.: kíuaDDa [kívánnya].
d + j: JókK.: mongyad ( = mondjad); KT.: Tudyuc[tudjuk]; MünchK.: aggauala [aggya vala] ( = adja vala).
A  t végq igék sajátos viselkedése:
A t + j kapcsolattal külön kell foglalkoznunk, ugyanis az ómagyar kor folyamán ebbQl egy új fonéma, a ty jött létre. Azt, hogy e fonéma az ómagyar kor elején hiányzott, leghitelesebben a t végq igék mutatják olyan igealakokban, amikor a t-hez j felszólító módjel vagy a határozott ragozás j-vel kezdQdQ toldalékai járulnak. A t + j ugyanis kétféleképpen viselkedik, mégpedig aszerint, hogy milyen korú, milyen régi a kapcsolat.
Az Qsmagyar kori felszólító módjel esetében a t + módjelbQl nem ty, tty jön létre, hanem éppen ennek hiányában, helyettük más, a rendszerben meglévQ fonéma található. Ha a t elQtt magánhangzó van, a t + módjel hosszú s > ss-sé olvad össze: HB.: iorgo+"+"un [jorgasson] irgalmazzon , bul+"a+"+"a ( = bocsássa), veze+"+"e ( = vezesse).
Ha a t elQtt mássalhangzó van, a t + módjelbQl cs lesz: ÓMS.: thekunched ( = tekintsed).
A határozott ragozás személyragjai jóval késQbb keletkeztek, ekkor már a mássalhangzó utáni t + j-bQl ty, a magánhangzók közötti t + j-bQl tty lesz. A ty nyilvánvalóan az ómagyar kor teremtménye, de megjelenésének idejét igen nehéz meghatározni. Korai szövegeinkben ugyan már vannak valódi t + j kapcsolatok: HB.: latiatuc ( = látjátok), HBK.: tumetíve ( = temetjük), de ezeket inkább tj-nek és nem tty-nek kell olvasni. Ezt azért tarthatjuk valószínqnek, mert éppen a HB. a hosszú mássalhangzókat következetesen jelöli, így a ddzs-t (gg-vel) a vimagguc ( = imádjuk), oggun ( = adjon) szavakban, tehát feltehetQ, hogy a hosszú tty-t is jelölte volna. Mássalhangzó-torlódás esetén már lehetséges a ty-s ejtés is, például a HB. 3oko3tia [szokosztya] ( = szakasztja) szavában az sztj valószínqleg szty-nek hangzott.
Mássalhangzóra végzQdQ névszókhoz legkorábban éppen a t végqek esetében csalakozhatott elQször a j-vel kezdQdQ  ja birtokos személyjel. A  ja/-je formáns j-je úgy alakult ki, hogy ha magánhangzóra végzQdQ szavakhoz a/-e birtokos személyjel járult, akkor az így keletkezQ hiátust a j töltötte ki: almá +a > almája, eké + e > ekéje. Eredetileg tehát nem kapcsolódhatott a  ja mássalhangzós szóvéghez. Hogy mégis ez történt arról korai szövegemlékeink tanúskodnak, s egyben indokolják is a jelenséget. ElQször kizárólag az  at deverbális nomenképzQ után jelenik meg a  ja. Oka az, hogy e képzQ egybeesett a mqveltetQ  at képzQvel: kínzat. A kétértelmqség úgy oldódott fel, hogy a névszóképzQ végén sokáig megmaradt a tQvégi vokális, azaz  atu, -etü-nek hangzott: HB.: kin3otviatwl [kínzatujátúl] kínzásától . Majd a kétnyíltszótagos tendencia értelmében kiesett az  atu képzQvégi magánhangzója már a 12-13. században: ÓMS.: hullothya [hullatja] hullása ; GyS.: arulatia ( = árulatja) árulása . Ha ezeket még tj-vel olvassuk is, ty-vé, illetQleg tty-vé válásuk hamarosan bekövetkezhetett: BécsiK.: akarat t a ( = akarata); GuaryK.: ha3nalatt a ( = használata).

Alkalmi palatalizáció
Nem alkalmi kapcsolatokban, hanem a szótQvégekben végbemenQ l > ly palatalizáció az egyik legerQteljesebb tendencia, mely az ómagyar mássalhangzókat érintette. Ez az egész nyelvterületre kiterjedQ állandó palatalizáció jól kimutatható folyamat eredménye. ElQször magánhangzó elQtti helyzetben fordul elQ az ly-ezQ ejtésváltozat: KeszthK.: olyan, folyo de mássalhangzó elQtt még általános az l: tewelgenek, meel+"egbe; s ugyancsak l van szóvégeken is: +"amol ( = zsámoly). Majd elvonással átterjed az ly elQször a szóvégre: NagyszK.: zemel ( = személy), végül a mássalhangzó elé is: TelK.: zemelyben ( = személyben), kewelysegbe ( = kevélységbe). A folyamat legerQteljesebb a keleti nyelvjárásokban. A séma tehát a következQ:
személ : személek: : személt
személ : személyek : személt
személy : személyek : személt
személy : személyek : személyt
Az n > ny palatalizáció párhuzamos, ha nem is annyira erQteljes az egész nyelvterületen, mint az l > ly. Lefolyása is hasonló: elQször magánhangzó elQtti helyzetben palatalizálódik az n: JókK: mene ( = mennyi) > HB.: menyi. Az n-re végzQdQ szavak n-je is elQször magánhangzó elQtt palatalizálódott, majd az ny átterjedt a szóvégekre, s csak utolsó állomásként hatolt be mássalhangzó elé: HB.: ach+"in [aÇszin] ( = asszony); MargL.: azzonyom, azzon, azzonrol, DebrK.: azzoni. A séma tehát azonos.
A t > ty állandó palatalizációja meglehetQsen ritka. Egyetlen ty-vel kezdQdQ szavunk, a tyúk a tör. *tiyuq-ból tiuk > tyúk változással keletkezett. A jövevényszavak rt kapcsolatából gyakran lesz rty: tör. *jarta > gyertya; lat. Charta > hártya. Latin jövevényszavak sti kapcsolata sty-vé válik: lat. hostia > BécsiK.: o+"takat ( = ostyákat); sacristia > sekrestye, Sebastian > Sebestyén.
Állandó palatalizáció a latin jövevényszavak ge, gi kapcsolatának gye, gyi-vé alakulása: lat. gehenna > DöbrK.: gehenna ( = gyehenna).

Depalatalizáció
Csak szórványosan fordult elQ. Korai példák a gy > d változásra: TA.: gi+"nav [dzsiszna] > gyisznå ( = disznó) > 1283: Dyznopaztorwelge ( = disznópásztor völgye); 1264: Gyofa [gyiófa] ( = diófa) > 1307: Dyozeg ( = diószeg).


9./B
A szóvégi á, é, í, ú, q rövidülése

A diftongusok monoftongizációja az ómagyar korban

Az -s diftongusok í-vé, é-vé vagy á-vá monoftongizálódása
Az Qsmagyar kori utótagú kettQshangzók folytatásai ómagyar forrásainkban már mindig hosszú magánhangzóval jelennek meg, vagyis monoftongizációjukat az Qsmagyar kor végére, ómagyar kor elejére tehetjük.
Az utótagú diftongust a feltételes mód jelében még megQrizték korai ómagyar nyelvemlékeink: HB.: eneyc [enék], lehetneyc [lehetnék].
Az ómagyar korban újabb -s kettQshangzók jönnek létre a Ç t >t változás eredményeképpen: by3onoytja [bizonyta], ekeseiti [ékeseti].
Ómagyar kori jövevényszavakkal is bekerülhettek -s diftongusok: szl. gnojb > JókK.: ganay; szl. kraj > kara.

Összefoglaló képlet:
é~í: HB.: gimilce tvl ( = gyümölcsétQl), vilagbele [²ilág belé], 3erethyk
( = szeretík, szeretíl), lilki ert ( = lelkíért)


á: buza > buzá, rea, choltat.

Veláris hangrendq szavakban az -s diftongus többféleképpen monoftongizálódhatott. Közvetlenül á-vá vált, vagy elQször é~í-vé lett, s késQbb illeszkedett á-vá. Így magyarázható az elbeszélQ múlt mindvégig megmaradó láték, várék E/1. személyq alakja, ahol azért nem történt meg az illeszkedés, mert egybeesett volna a láták, várák T/3. személyq alakkal (grammatikai homonima elkerülése).
A latívuszragból alakult  é birtokjel sem illeszkedik, hanem marad: házé, házát.

A labiális (,) utótagú kettQshangzók
A ³ és a ² vokalizációjából alakulnak ki még az elQzQ korszak végén. Az ómagyar korban az Qsmagyar korhoz hasonlóan jövevényszavak hozhattak át kettQshangzó-elQzményeket vagy akár kettQshangzókat is. A szláv v-nek ²-vel való helyettesítése szóvégi vagy szótagzáró helyzetben annak vokalizálódásához vezetett: szl. postav > poszta² > boszta > posztó.
A TA.-tQl kezdve a korai ómagyar korszakot szinte elözönlik a kettQshangzók. A TA.-ben egyaránt megtaláljuk a spiránsos és a vokalizált változatokat: a tendencia tehát nem egyszerre, hanem akár ugyanazon beszélQ nyelvében is variánsokon keresztül megy végbe: TA.: meneh [mëne³] > menQ, azah [asza³] > aszó, de: munorau [munyora] > mogyoró, ferteu [ferte]. A ² példái késQbbiek: HB.: chomuv [Çomu²] > hamu, uolov [²alo²] > való.
A labiális utótagú diftongusok a korszak folyamán kivétel nélkül hosszú magánhangzóvá váltak, azaz monoftongizálódtak. Ennek során a diftongus két hangzója igyekszik a képzés szempontjából egymáshoz minél közelebb kerülni, ez azonban csak úgy történhet, hogy a félhangzó az ómagyar kori kettQshangzórendszernek megfelelQen mindig felsQ nyelvállású marad. Minthogy tehát az , nem válthat nyíltabbá, a közeledés érdekében ezért történik oly gyakran zártabbá válás, és más hangváltozások. Az alábbiakban a különbözQ tQalakváltozások létrehozásában közremqködQ legfontosabb, leggyakoribb monoftongizálódásokat tekintjük át, figyelemmel kísérve mindig a nyelvjárási különfejlQdéseket is.

Az i diftongus
1.
Az egyik nyelvjárásban az i nyíltabbá válik, és zárt ë lesz belQle, majd ez úgy kerül közelebb az utótaghoz, hogy annak hasonító hatására labiálissá lesz, s ezután monoftongizálódik Q-vé: *ki²e > *ki² > ki > ke > kö > kQ.
A másik nyelvjárásban az i labializálódik, s így közvetlenül q lesz: *ki²e > *ki² > ki > kq. Ilyen az Q ~ q személyes névmás kettQssége:
ë > ö > Q
i
[üü] q
2.
Máskor az i diftongusban kétirányú hasonulás következik be. Az egyik nyelvjárásban az i hasonítja magához a félhangzót, s közvetlenül í-vé monoftongizálódik; a másikban az hasonítja magához az i-t, s q lesz belQle: HB.: mív [mi²] > mi > mí ~ [mi²] > mi > mq.

Az u², u³ szóvég
Ez tehetQ fel például az ugr. *lu²3 vagy *lu³3 ló ; a HB.: chomuv [Çomu²] hamu szavak végén. Ezek közvetlenül ú-vá válhattak. De megeshetett az is, hogy a tQbeli magánhangzó még a spiránsos változatban nyíltabbá vált, s így például lu² ~ lo² nyelvjárásbeli kettQsség támadt, s ebbQl lú ~ lo > ló változatok lehettek.
ú
u²
o > ó

Az ë diftongus
1.
Az ë-bQl az ü hatására labializációval ö lett, ebbQl pedig Q vagy q egyaránt lehet.
fq
fe > fë > fö
fQ

i q keselQ ~ keselyQ
ë > ö *küsele³ > kesele > keselö
e Q keselq ~ keselyq
2.
Az ë másrészt alakulhat úgy, hogy az illabiális ë hasonítja magához a félhangzót, de mivel az csakis felsQ nyelvállású lehet ë > ë delabializálódás megy végbe, s ez a diftongus már az -s kettQshangzóknak megfelelQen é-vé vagy í-vé monoftongizálódik.

é *kesele³ > keselë > kesele > keselé
ë > ë fé (fékötQ)
í *fë > fë
fí (fíkötQ)
3.
Ritkán fordul elQ az ë > i változás, amelyben az ë közelít az ü-höz, s zártabbá válik. Ilyenkor nyomatékcsere történik, vagyis az i lesz a félhangzó, s az ü a teljes értékq magánhangzó: kösöntë³ > kösöntë > kösönti > kösöntyq.

Az å diftongus
Minthogy a kettQshangzó elsQ és második tagja között két nyelvállásnyi különbség van, hogy a monoftongizálódás során közeledjenek egymáshoz, elQször ez a különbség szqnik meg. Mivel azonban az ómagyar kori diftongusrendszerben a félhangzónak felsQ nyelvállásúnak kell lennie, ez csak å > o változással, vagyis az å zártabbá válásával mehet végbe: VeszprAd.: ñ¼Ä¬³ [szåmtå³] > zamtou [szåmto].

Az o diftongus
Ó *jisnag > dzsiszná³ > dzsiszna > diszno > disznó

å > o ú labou > läbo > lábú
i > u > jú *burä³ > burä > buro > borë > bori > borjú
ë
ë > é ~ í hosszé, pattanté, hosszú





10./A
A mássalhangzók mennyiségi változásai
(mássalhangzók kiesése, eltqnése, mássalhangzónyúlás, mássalhangzó-torlódás feloldása)

A mássalhangzó kiesése
Magánhangzók közötti helyzetben egyes spiránsok: a ³, a ², és a j kieshetnek.

A ³ mindig kiesik. Intervokalikus helyzetben az Qsmagyar kor elsQ felében *-k- -ból vagy *-·- -bQl keletkezett: ur. *joke > jo³e, ur. *pä·e > fe³e. Számát szaporíthatták török jövevényszavaink: *a³aci > ács, *ba³atur > bátor. A ³-s és ³ nélküli formák a TA.-ben egymás mellett is megtalálhatók: nogu azah fehe rea [nodzsu åszå³ fe³é rëá] ( = nagy aszó fejére); aruk fee [aruk feé] ( = árok feje); tör. *ba³atur > 1138: Bahatur > 1230: Baatur > bátor.

Az intervokalikus ² kieshet: Qsm. *lu² > TA.: luazu holma [luaszu Çolmá] ( = lovász halma), Qsm. ki²es > TA.: kue+" [kües] ( = köves).

A j kiesése magánhangzók között: tör. *qijin > kín, ÓMS.: kynaal ( = kínjával). Kieshet a j a szókezdQ jo, ju hangcsoportból, talán úgy, hogy elQször palatálissá teszi a magánhangzót: jo, ju > ji > i: HB.: iorgo+"+"un > irgalmazzon; ilyenek még a jonkább > inkább, juhász > ihász, juhar > ihar.

A mássalhangzó eltqnése
Eltqnik a Ç az ómagyar kor fonémarendszerébQl. Eddig azt láttuk, hogy szókezdQ és magánhangzók közötti helyzetben a Ç tendenciaszerqen h-vá válik. A beszélQk egyéb fonotaktikai helyzetekben is igyekeznek elkerülni e hang használatát.
Mássalhangzó elQtti szótagzáró helyzetben általában jövevényszavakkal kerül a nyelvbe. Így már az Qsmagyarban, az alánból átvett *aÇsin szóban: HB.: achin ( = asszony). Itt hátraható teljes hasonulással tqnt el a Ç. Ugyancsak hasonulás ment végbe a duhna > dunna változatban.
Szó végén rendszerint jövevényszavakban található meg a Ç. Ez általában elnémul: szl. vlach > olá(h): 1283: Olahteluk ( = oláhtelek), szl. cech > cse(h).
Ha azonban a Ç elQtt o áll, akkor h-vá válik, ugyanis rövid o nem maradhat szó végén: szl. duch > doh, szl. potroch > potroh
Kivételesen hangátvetéssel is elkerülhetQ, hogy a szó végén a Ç megmaradjon: R.: tereÇ, BécsiK.: tèreh, tèrehnèc, magánhangzó elQtt h-vá lesz: tèrhe; MünchK.: tèrhèt; az alapalakban hangátvetés történik: teher; ném. Kelech > MünchK.: kèl eh; magánhangzó elQtt h van: kèl hèt, kèl hen; hangátvetéssel: kehely.

A mássalhangzónyúlás
Az ómagyar korban igen gyakori jelenség, hogy rövid mássalhangzóból intervokalikus helyzetben hosszú mássalhangzó keletkezik. Minthogy néhány toldalékmorféma következetesen így viselkedik, elQször ezek közül vesszük számba a fontosabbakat:
A középfok  b jele intervokális helyzetben éppen az átmeneti állapotot mutatja, b~bb ingadozás a jellemzQ. A JókK.-re még jellemzQbb a rövid változat: JókK.: vyaban ( = újabban), vygaban ( = vígabban); más kódexekben egymás mellett él a rövid és hosszú: MünchK.: ku+"+"eben ( = kissebben), a szóvégi hosszú bb az ómagyarban még szórványos, csak késQbb hódít igazán teret. DöbrK.: nagubb ( = nagyobb).
A múlt idQ  t jele intervokalikus helyzetben igen nagy százalékban hosszúvá vált. A JókK.-ben még ilyen adatok vannak: yewtel ( = jöttél), tewted ( = tetted), ezzel szemben a BécsiK.: kezdettetec ( = kezdettetek), DöbrK.: iottel ( = jöttél), FestK.: eerdemlettem ( = érdemlettem). A hosszú tt a magánhangzó utáni helyzetben szóvégeken is megjelenik, de az ómagyar korban még meglehetQsen kis arányban.
A határozószók és névutók l lokatívuszragja is megnyúlhatott intervokalikus helyzetben, majd ez vonódott át szóvégre is: ottan, ytt, alattok (kódexek adatai). A szóvégi tt-k az ezekhez hasonló esetekben is csak a középmagyar korban válnak általánossá.
A formánsokon kívül egyes szavakban s fQleg egyes hangokkal is elQfordul intervokalikus nyúlás: kisebb, ero+"+"ec ( = erQssek), mellet ( = melyet), num igg ember [nüm iddzs embër] egy ember sem .
Az alkalmi palatalizációval alakult hangok is megnyúltak: latta ( = láttya), zanna ( = szánnya).
A felszólító módjel a t, d, l, n végq igékhez járulva ugyancsak hosszú mássalhangzót eredményezett már az Qsmagyar kortól. Viszont csak az ó-, sQt a kései ómagyar korra tehetQ fel, hogy az  ít képzQs igék felszólító módjának hosszú ccs-vel hangzó változata is volt: zabadiczon ( = szabadítson).

Mássalhangzó-torlódás feloldása
Ómagyar kori nyelvemlékeink arról vallanak, hogy a beszélQk a szó eleji mássalhangzó-torlódást nem fogadták el. A vándorlások korában ilyen szerkezetq szavak nem kerültek a magyarba, a honfoglalás utáni jövevényszavak viszont szinte ontják a szókezdQ mássalhangzó-torlódásokat. A szó eleji mássalhangzó-torlódások megszüntetésének módjai:
A torlódás elé ejtéskönnyítQ magánhangzó, elQtéthang kerül. Ez a magánhangzó lehet azonos hangrendq a következQ szótag magánhangzójával: szl. stol > 1354: kysaztal; szl. dvor > udvar. Gyakran a hangrend szempontjából közömbös i vagy e az ejtéskönnyítQ magánhangzó: ol. Stallo > istálló; lat. scola > iskola.
A leggyakoribb mód az, hogy a mássalhangzók közé egy magánhangzó, az úgynevezett bontóhang iktatódik: szl. brat > barát, szl. kral > király, szl. sluga > zuluga > zolgat.
A ²-vel kapcsolatos torlódások sajátosan oldódnak fel:
Vokalizációval: szl. vnuca > unoka, szl. vlasi > olasz.
Eltqnik: szl. Vladimir > Ladomér
A torlódás második tagjaként kiesik: szl. svet > szent, ném. schwager > sógor.
Olykor elé kerül egy magánhangzó: szl. dvor > udvar.
A szókezdQ scs kapcsolatból az s marad el: szl. a
uka > csuka, szl. a
rba > csorba.
A szó belseji mássalhangzó-torlódásokat elsQsorban akkor küszöbölték ki a beszélQk, amikor a tQvégi magánhangzók eltqnése következtében a szó végére két mássalhangzó került (szerelmü > szerelm), és ha ehhez mássalhangzóval kezdQdQ toldalékok járultak, nehezen ejthetQ torlódások keletkezhettek. A siralmban, titknak típus a régiségben elég gyakori. Ezek feloldására különbözQ megoldások találhatók a nyelvemlékekben. A torlódás elsQ mássalhangzója is kieshet, a torlódás második tagja is elveszhet, de a leggyakoribb és mindmáig érvényes megoldás, hogy az elsQ két mássalhangzó közé ejtéskönnyítQ magánhangzó kerül.
A szóvégi torlódások: Szóvégen sokféle mássalhangzó-kapcsolat elQfordulhatott. A szerelm, hatalm típus ugyan megszqnt, amikor a szó belseji szerelem(ben), hatalom(nak) változatokból analogikus leválással szerelem, hatalom alapalakok lettek, de számos esetben kerül két mássalhangzó szóvégre a toldalékolás során: várt, volt, kérj, kopogj, erQsb, stb, s képzett vagy alapszavakban úgyszintén: daghazth ( = dagaszt), fyrth ( = fürt).



10./B
A tQvégi vokálisok eltqnése

A tQvégi rövid magánhangzók eltqnése
A tQvégi vokálisok már az Qsmagyarban fokozatosan kevésbé hangzós magánhangzókká váltak, amikor a hangzósabb alsó és középsQ nyelvállású magánhangzók a korszak elsQ felében felsQ nyelvállásúakká váltak. Az ómagyar korban sorsuk a végleges eltqnés lett. A tQvéghangzók eltqnése leginkább a magyar hangsúlyviszonyokkal függ össze: a hangsúly az elsQ szótagra esik, a szóvégen egyedül álló magánhangzó hangsúlytalansága indokolja teljes eltqnését (hodu > had, eri > ér). Ha azonban a szóalakot Qsmagyar kori toldalék zárta le, a tQvégi vokális a toldalék elQtt megQrizhette alsó vagy középsQ nyelvállású jellegét.
Azt, hogy a tQvéghangzók az ómagyar kor elsQ századaiban még a nyelvi rendszert jellemzQ, ejtett hangok voltak, többféleképpen igazolhatjuk. Egyrészt a nyelvemlékek adatai azt mutatják, hogy ha a nyelvbe olyan jövevényszó került be, amely az átadó nyelvben mássalhangzóra végzQdött, a szó analogikusan felvette a minden szóvéget jellemzQ tQvégi vokálist (pl. iráni *var > feheruuaru, tör. *türk > turku, szl. grn
ar > grincsári). Másrészt ha a korán átvett jövevényszó felsQ nyelvállású magánhangzóra végzQdött, azt a nyelvérzék a többi felsQ nyelvállású szóvégi magánhangzóhoz hasonlóan tQvégi vokálisnak tartotta, s ez is eltqnt (pl. tör. *aya
i > ács, szl. vlasi > olasz).
A tQvégi vokálisok eltqnése fokozatosan ment végbe. Valószínq, hogy a labializáció volt a kísérQjelenség. Eleinte gyakoriak az illabiális véghangzók (pl. ½­º· [nyëki] (= Nyék), ¼µ³­Á· [medzseri] (= Megyer)), de vannak labiális tQvégi vokálisok is, és ezek válnak gyakoribbá aztán (pl. kereku [kerekü] (= kerek), turku [türkü] (= török), feheruuaru (= Fehérvár), hodu, utu), és végül már csak labiális tQvéghangzók maradnak (pl. Tosu (= Tas), Botondu (=Botond), hetumoger [hetümodzser] (= hétmagyar)). Végül a tQvéghangzók nagyjából a 13. század közepére teljesen eltqntek.
A tQvégi magánhangzók legkorábban a bilabiális és a veláris zöngés spiráns (² és ³) után tqntek el: µ¶­»µÇ [ézele³] ízlelQ , ñ¼Ä¬³ [számtá³] (= szántó), meneh [mëne³] (= menQ). Úgy látszik, korán eltqnt a tQvéghangzó a nazálisok után is: ²µÃÀÁµ¼ [beszprém] (= Veszprém), tichon (= Tihany), lean (= leány).
A legtovább mássalhangzó-torlódás után maradtak meg: turku [türkü] (= török), fidem+"i (= Födémes), cue+"ti [küesti] (= Kövesd), még akkor is, ha a végvokális elQtt nazális volt: harmu (= három), zerelmu [szerelmü] (= szerelem). Ez természetes, mivel az Qsmagyarban szó és szótag végén nem szokott mássalhangzó-torlódás állni. A beszélQk a tQvéghangzó eltqnésével elQállt torlódásokat elQbb-utóbb ki is küszöbölték: harm > három, szerelm > szerelem, +"irolm > siralom. Igen sokáig kitartanak a tQvéghangzók egytagú szavak végén: hodu, utu, nogu [nadzsu] (= nagy). Végül nagyon gyakori a vokális megmaradása a  di kicsinyítQ képzQben: holmodi halmocska , Mogdi magocska , Filedi fülecske .
A tQvégi vokálisok eltqnése a 10. századtól kezdve, a 13. század közepéig folyt. Okozhatta ezt a folyamatot az elsQ szótagbeli hangsúly s az utolsó magánhangzó hangsúlytalansága, de egyéb tényezQk is hathattak abba az irányba, hogy éppen a szóvégi magánhangzók tqnjenek el. Számolnunk kell a kétnyíltszótagos tendencia hatásával is (pl. hodu utu rea  6 nyílt szótag egymás után). TQvéghangzó nélküli alapalak létrejöhetett elvonással is (pl. szemi, kéri > szem, kér).
Éppen e több irányból induló, de egyformán a tQvégi vokálisokat pusztító együttes hatás magyarázza, hogy a tQvégi vokálisok eltqnése 100%-osan érvényesülQ tendencia.




11./A
Asszociációs hangváltozások a mássalhangzók körében az ómagyar korban

Asszociációs hangváltozás az a jelenség, amikor egy szón belül az egyik hang úgy hat egy másikra, hogy az ennek a hatásnak a következtében megváltozik. E hangváltozások okát tehát mindig meg tudjuk állapítani. Azt a hangot, amely a változást elindítja, indukáló, amelyre a változás hat, indukált hangnak hívjuk. Ha a hangváltozást kiváltó, indukáló hang megelQzi az indukált hangot, amelyen a változás végbemegy, elQreható (() asszociációról beszélünk [pl.: azval > azzal]. Ha az indukáló hang követi az indukáltat, ha tehát hatása visszafelé irányul, hátraható (() asszociációról van szó [pl.: azval > avval].

Tendenciaszerq elQreható hasonulás
A felszólító módjelnek az s, sz, z (st, szt) végq igék szóvégéhez való hasonulása éppen folyamatban van az ómagyar korban. Adatainkból úgy tqnik, hogy elQször az s végq igéket érinti: KT.: mu+"ia [mosja]; FestK.: esyem [esjem] > e+"+"ewnkle ( = essünk le); CornK. mo+"+"a. Az s +j hang korai asszimilációjának okát abban kereshetjük, hogy a hosszú ss a magánhangzót követQ t végq igékben (a lássa típusban) már az Qsmagyar kortól kezdve gyakori és jellemzQ hangja volt a felszólító módnak. Lehet, hogy éppen ez, az analógiától is támogatott s + j > ss változás volt az elindítója az sz + j, és z + j hasonulásnak. Az ingadozás adatainkban tükrözQdik: HBK.: ile3ie [íleszje] ( = élessze) támassza fel . Ugyanazon forrásban is váltakozó megoldások lehetnek: CornK.: valazyad [válaszjad], fyggezzed ( = függesszed).
A határozott ragozás j-vel kezdQdQ ragjai ugyancsak ebben a korban indulnak el a hasonulás útján: FestK.: lemo+"ya [lemosja], BécsiK.: olua+"+"uc ( = olvassuk), NádK.: hízyoc [hiszjök], DöbrK.: rvhazia [ruházja], SzékK.: peldazza ( = példázza). Az asszimiláció tehát éppen az ómagyar korban folyik, de megfigyelhetQ, hogy a felszólító módban az s végq igéken gyorsabban megy végbe. Egyébként a hasonult formák csak a következQ korszakban lesznek általánossá.
A határozóragok körében is találunk az ómagyarban végbemenQ hasonulásokat. A  val/-vel rag a HB.-ben még nem hasonul: 3umtuchel [szümtükÇel] ( = szemetekkel). A JókK.-ben csak hasonulatlan példák vannak: keneruel és vi3uel ( = kenyérrel és vízzel). Ingadozás van egy forráson belül is: FestK.: allatokwal [állatokval] ~ zelekkel ( = szelekkel); a  val/-vel mindig hasonul például a BécsiK.-ben: egakarattal ( = egy akarattal), louagockal ( = lovagokkal).

Szórványos hasonulások
ElQreható teljes hasonulás: a szókezdQ g magához hasonítja a szóvégi k-t: szl. grbkb > MargL.: gevrek chazar [görek császár]> BécsiK.: gorog orzag.
ElQreható részleges hasonulás: -jt- > -jd-: mait > majd, hajtó > hajdú.
Hátraható teljes hasonulás:
Çsz > ssz: HB.: ach+"in [aÇszin] > asscun [asszun] ( = asszony)
-dl- > -ll-: HB.: hadlaua [Çada²a] 'hallá' > hallomas; szl. vidla > villa
-dn- > -nn-: JókK.: ydneppre [idnepre] ( = ünnepre) > BécsiK.: ynnèpétol ( = ünnepétQl)
-nl- > -ll-: JókK.: 3egyenlyuala [szégyenli vala] SzékK.: zegelle ( = szégyelle)
A szó belseji zs hátraható teljes hasonulással magához hasonítja a szókezdQ sz-et: 1234: zoulsma [szoluzsma] > 1289: sulusma [zsuluzsma]
A szóvégi g magához hasonítja a szókezdQ k-t: JókK.: kazdag > 1391: gazdagh.
A hátraható részleges hasonulás:
mt > nt: VeszprAd.: ñ¼Ä¬³ [szåmtå³] > 1230: zantou ( = szántó); JókK.: hymtenek > FestK.: hynth; JókK.: el romta > 1520: rantho fyw ( = rontó fq).
mk, mg > ·k, ·g: HB.: uromc > KT.: nekunc ( = nekünk); R.: sem + ki > BécsiK.: +"enki.
Szóvégi ly a szókezdQ k-t g-vé hasonítja: szl. ku~elj > guzsaly.
Az elhasonulás.
ElQreható:
A szó elsQ r hangja hasonítja el magától a szóvégi r-et: ném. erker > erkély, barber > borbély.
Az azonos helyen képzett cs és s is elhasonulhat egymástól: bes. *
äua > R.: cses > csQsz.
Hátraható:
A szó végén lévQ r hasonítja el magától az elQzQ r-et: ném. purger > 1359: Pargar > 1229: Pulgar ( = polgár)
Elhasoníthatják egymást a képzéshelyükben azonos g és k: wgorkaak > uborka.
A hangátvetés ómagyar kori példája: lat. lectio > FestK. Lekczee > lecke



11./B
A középmagyar kori hangrendszer legfontosabb tendenciaszerq változásai
(dzs, ly~l~j, i > ü, e > é)


A mássalhangzó-állomány az elQzQhöz képest csak annyiban módosult, hogy meghonosodott a nyelvterület egészén a dzs fonéma, mely az eddig zöngés pár nélküli cs-vel alkot korrelációt. Ezáltal teljessé vált a rendszerben a zöngétlen : zöngés szembenállás. Két peremnyelvjárásban, az Qrvidékiben (felsQQriben) és a csángóban a dzs megléte valószínqleg folyamatos volt: megQrizték a régi fonémát.
A magánhangzórendszer jellemzQi a középmagyar kor végén:
A rövid magánhangzórendszer nyelvjárásonként változó. Vagy 8, vagy 7 elembQl áll: ahol a zárt ë eltqnt, ott 7 elemq rendszer van, vagyis ott egy fonémával kevesebb a rövid magánhangzó. A fonémák realizációja is elkülöníti a nyelvjárásokat. A veláris alsó nyelvállású magánhangzó a nyelvterület nagy részén labiális a, egyes nyelvjárásokban mindig illabiális å, másokban a hangkörnyezettQl függQen (á-t tartalmazó szótag elQtt) fordul elQ az å ejtés. A nyelvterület egyes részein az alsó nyelvállású e nyíltabban, ä-nek hangzik.
A héttagú hosszú magánhangzórendszer a mai köznyelv közvetlen elQzménye, mely a nyelvterület egy részén már a középmagyar kor végére ilyenné alakult.
A rövid : hosszú szembenállás a következQ párokban szabályos mind a nyelvállás fokát, mind a hang labialitását illetQen: u : ú, ü : q, i : í, o : ó, ö : Q.
Az alsó nyelvállású e-nek és a középsQ nyelvállású ë-nek közös hosszú párja van, a középsQ nyelvállású é; tehát e, ë : é a megfelelés.
Az alsó nyelvállású velárisok esetében a labiális rövid a az illabiális hosszú á-val áll szemben: a : á.


A dzs mint a cs zöngés párja, hiányzik az ómagyar kor végi mássalhangzórendszerbQl. Nyilvánvaló, hogy a Bécsben, tölts bele típusú fonotaktikai helyzetekben, a hátraható zöngésség szerinti hasonulás hatására allofónként már korábban is használatos lehetett a dzs, de fonémaként csak oszmán-török jövevényszavainkban honosodott meg. Eleinte még hanghelyettesítés történt: oszm. ceb [dzseb] > zseb, de a 16. század második felétQl már az írásmód is tanúskodik a fonéma meglétérQl: handsaroc (= handzsárok), dsida, findzsa.

Az l~ly~j változatok kialakulása: Az ómagyar kor folyamán az l hangnak a lexémákon belüli állandó palatalizációja úgy ment végbe, hogy az l elQször magánhangzó elQtt vált ly-lyé, majd analogikus elvonással a szóvégeken is megjelent, végül átterjedt a mássalhangzó elQtti helyzetre is. E palatalizáció egy idQben valószínüleg az egész nyelvterületet jellemezhette, de legerQteljesebb a keleti, északkeleti nyelvterületen volt. A 16. századtól kezdve figyelhetQ meg, hogy az ly fonéma a nyelvterület különbözQ részein más-más változáson megy keresztül.
Az l-ezés: A Dunántúl nyugati és déli nyelvjárásában egyre gyakrabban találunk korábbi ly helyén l-ezQ változatot mind magánhangzó elQtt, mind szóvégen: Zentmihaly, Bodonhely, Pwlya ~ Bodonhell, Al+"opwla. Mássalhangzó elQtt és szóvégen általános az l-ezés: mihalt, melben, mell (= mely), erdel (= Erdély).
A j-zés: A középsQ és keleti nyelvjárásokban a középmagyar korban még sok ly-el írt alakot találunk (pl. Golyobyssal). Ezeken a területeken a középmagyar kor folyamán ly > j palatalizáció folyik. Ennek adatai a 17-18. században szaporodnak meg (pl. Kiraj, skatuja, ijjenkorig).
Az ly: Megmarad az ly-ezés a középsQ palóc nyelvterületen s egyes erdélyi, illetve moldvai csángó nyelvjárásokban (pl. reytek hely, filler, Barbelj). E nyelvjárásban tehát megvan az l : ly : j hármassága.

A hangsúlyos szótagból induló i > ü változás a székely és csángó nyelvjárástípusra jellemzQ, ezért különbözik az ómagyar kori hangsúlytalan szótagból induló labializációtól. A hangsúlyos szótagokban eredetileg különbözQ egyedi okokra visszavezethetQ asszociációs változások mentek végbe, majd ezek együttes hatása analogikusan hozta létre a független hangsúlyos labializációt:

Labializálódás a szókezdQ labiális mássalhangzó hatására: Byk > Bwk, pispek > pwspek, fyllel > fwlesen
Labializálódás a második szótagban lévQ Q, q hátraható asszimiláló hatására: ideyen > ewdeoben
Labializáció az l + dentális hatására: kild > küld
A három asszociációs változás hangsúlyos szótagbeli i > ü tendenciát eredményezett olyan esetekben is, ahol az elQbbiek közül egyik ok sem állott fenn: kwnyergek, hütre, ugyekezete.
Az ü-zés az udvarhelyi székely nyelvjárásra jellemzQ, illabiális maradt viszont a palóc nyelvterület (pl. diheossegh, fige, innep.

Az e ~ é kettQssége: A nyílt rövid e-bQl (pótló)nyúlással az ómagyar korban hosszú nyílt  jött létre. A mai köznyelvi kéz : kezek, levél : levelek típusú szavak alapalakjukban az ó- és középmagyar korban még jó ideig hosszú -vel hangzottak, majd a nyílt -k a nyelvterület jó részén é-vé záródtak. Nehezen dönthetQ el, hogy ez a változás mikor indult el. ElsQ nyelvtanaink a 16. században még sokáig megkülönböztetik a két hangot (Dévai Bíró Mátyás, Sylvester, Heltai, Gelei Katona István). Több nyelvtani munkából kiderül, hogy az -zés a 17-18. század elején még elég nagy területen lehetett képviselve, de valószínq, hogy az é-zQ nyelvjárásokban ez a morféma már a középmagyar korban eltqnt.



Történeti hangtan



-  PAGE 32 -

Hasonló témájú dokumentumok

Hozzászólások

18 2.zh 2008 a mű aggregált kereslet analízis architekturak ásvány beszámoló bme éghajlat ember emission trade építésszervezés i. épszerk 5 etnikai kisebbség eu szakképzési rendszerek eu tételek európai integráció feladatgyűjtemény fizika1 fogaskerék géntech gyakorlódolg információs társadalom innováció is görbe jogi alapismeretek kefo képlékenyalakítás kodolányi középérték közgáz lemez logika lorca mikrobiológia nemzetközi okj önköltség political science reklámelmélet és gyakorlat szabályzás szocializáció tanulás és kutatásmódszertan transzport trendszámítás villamos gépek vizsgához vorlesung