I. Nyelvészeti szigorlat: Szófajtan

Országok listájaHungaryNyíregyházi FőiskolaBölcsészettudományi és Művészeti Főiskolai KarMagyarI. Nyelvészeti SzigorlatSzófajtanI. Nyelvészeti szigorlat: Szófajtan

1.
A szófajok kialakulása

Nyelvi jelek, beszéd, nyelv kialakulása
Az állati és emberi kommunikáció közötti különbségek:
Az állati kommunikáció öröklött, az emberi tanult.
Az állati kommunikációs rendszer zárt, az emberi nyitott.
Az állati kommunikáció zárt, mert a benne található elemek nem kombinálhatók egymással, az egyes jelek kizárják egymást, nincsenek benne ún. vegyített jelek. Ez a kommunikációs rendszer egyszerre, egy idQben egy jelzés leadására képes. Ez azt is jelenti, hogy ez a kommunikációs rendszer adott helyzetekhez kötött, attól nem is tud elszakadni.
Az emberi kommunikáció nyitott, mert a benne található elemek kombinálhatók egymással, vegyített jelek vannak benne. Egyszerre több jelzés leadására képes, éppen emiatt már nem szituációhoz kötött, attól el tud szakadni (pl.: tudunk múltról, jelenrQl, jövQrQl beszélni). Chomsky (lengyel nyelvész) meghatározása ezt a nyitott rendszert helyezi elQtérbe: A nyelv véges számú jelbQl és véges számú szabályból (elvileg) végtelen számú kombinációra képes. Az emberi beszéd kialakulásában egyik fontos, döntQ lépés lehetett a zárt rendszer nyílttá válása. Ennek módja a vegyítés lehetett.
Az állati kommunikációs rendszer tagolatlan, az emberi tagolt.
A tagolatlan rendszer Qsmondat jellegq, azaz az elemek mondatértékqek lehettek. Kezdetben artikulálatlan vagy kevésbé artikulált hangcsomókból állhatott. Az adott szituációban azonban teljes értékq információt hordozott. Megvolt benne a valóságra való vonatkoztatás és eleget tett több nyelvi funkciónak (referenciális, ábrázoló, kifjezQ, emocionális és felhívó funkció). Mai indulatszavaink érzékeltethetik, hogy milyenek lehettek a tagolatlan szavaink. Ezek ugyanis mondatértékqek, de nem minden esetben pontosan artikuláltak (pl.: Brrr! ( hideg van.: kifejezQ és felhívó funkció). Fontos a szituációhoz kötöttség.
A tagolt rendszer az elQbbiekkel szemben kialakult nyelv. Ún. kettQs tagolású, mert az emberi nyelv szóelemekbQl és nyelvi jelekbQl épül fel, ezek viszont hangokból állnak. Az emberi beszéd/nyelv kialakulásának második fontos mozzanata lehetett a tagolatlan rendszer tagolttá válása. Ez természetesen nem választható el a zárt rendszer nyitottá válásától.

A tagolttá válás lépései:
Intonációs tagolódás (hangsúly, hanglejtés, hangmagasság, hangfekvés): Ezt a fokozatot bizonyos nyelvek megQrizték, és dominál bennük (pl.: khmer). Más nyelvekben csak bizonyos esetekben, néha játszik szerepet az intonáció.
Kéttagúsodás (ie. 3000 körül)
Talán a legdöntQbb lépés az emberi beszéd kialakulásában. Szoros összefüggésben van a nyelv és gondolkodás kapcsolatával is. A gondolkodás legelemibb fokának, a legelemibb logikai viszonynak az felel meg, hogy valamely dolgot, fogalmat egy másikkal való összefüggésben vizsgálunk (ahhoz való hasonlóságában, illetve attól való különbözQségében ( valamirQl állítok valamit). A kéttagúsodás a mai értelemben vett alany-állítmányi viszony kiválását jelentette az Qsmondatból. Az alanyi rész hordozhatta a valósághoz való viszonyítást, az állítmányi rész pedig az alannyal való azonosítást. Már az egytagú (tagolatlan) mondatban is benne kellett, legyen egyfajta tagolódás, mégpedig minden bizonnyal dolog-, tulajdonság-, cselekvésfogalmak, de ezek egymástól nem elhatárolhatóan voltak jelen és egyik szituációban egyik, másik szituációban másik válhatott dominánssá.
A mondatrészek kiválásával párhuzamosan megindulhatott a szófajok megjelenése is. Az azonos mondatrész-szerep betöltésére alkalmas elemek egy csoportba tömöríthetQvé váltak, lefoglalódtak (pl.: az alany szerepére alkalmas szavak megnevezték a konkrét valóság személyeit, tárgyait; az állítmány szerepére alkalmas szavak a cselekvést, mozgást, idQbeni változást, dinamikát fejezték ki; ezek a fQnév, az ige kialakulásának alapjai). A többi mondatrész további tagolódással jelent meg. Feltételezések szerint több alany-állítmány kapcsolatából alakulhattak ki.
[pl.: víz meleg folyik ( melegen folyik
meleget folyik]
A tárgy és a határozó egyszerre alakulhattak ki (erre nyelvtörténeti adatok állnak rendelkezésünkre. A jelzQ bontakozhatott ki utoljára (rangját vesztett állítmány). A jelzQ a mai mondatnak is mindig alacsonyabb szintjén, a szerkezettag szintjén jelenik meg.

Melyek lehettek a legQsibb szófajok?
Az ige, a fQnév és a melléknév elsQdlegessége merül itt fel. Az ige a munkavégzéssel való kapcsolat miatt, a fQnév a világban való tájékozódás miatt (megnevezQ funkció). A melléknév elsQdlegességét nem nyelvészek, inkább a pszichológusok hangsúlyozzák. ( A világot nem tárgyaiban, hanem azok tulajdonságaiban ragadjuk meg. Ezért a számnév is ide tartozhat, a mennyiségfogalmak miatt.
A nyelvtudomány képviselQi szerint az ún. nomenverbumok (igenévszók) lehettek a legQsibb szófajok. Ezek magukban hordoznak igei és névszói sajátosságokat is, legfeljebb csak az adott szituációban válik egyik vagy másik dominánsabbá (Ma is Qsi nomenverbumoknak tekinthetQk a fagy, les, zár, nyom szavaink. Nem összetévesztendQk ezek a mai homonim szavakkal). A nomenverbumoknál a cselekvést és a cselekvés eredményét egyszerre hordozzák (pl.: Ha belenyomom a lábam a hóba, akkor ott lesz a nyomom).
Egy másik, feltehetQen nagyon Qsi szófaj a nyelv mutatóelemeinek csoportja, mert ezek a gesztusnyelvvel is összefüggésben vannak.
A többi szófaj késQbbi kialakulás eredménye lehet, többnyire a már meglévQ elemekbQl alakultak ki.
Az az határozott névelQ az az mutató névmásból alakult ki hangsúlytalanná válással; az egy határozatlan névelQ az egy számnévbQl alakult ki, szintén hangsúlytalanná válással. A határozószók nagy része ragos, vagy névutós névszóból alakult ki úgy, hogy késQbb az összetevQ elemek elhomályosultak, leíró szempontból nem érzékeljük azokat, szóelemekre sem bonthatjuk általában, tömbösödtek és lexikalizálódtak (p.: délután ( dél után; reggel ( reg + vel, benn ( be + n). Ennek következménye leíró szempontból, hogy a határozószók nem, vagy csak korlátozottan toldalékolhatók (a benne szereplQ rag elhomályosult, de ez még mindig megakadályozza, hogy felvegyen más ragot).
A névutók és a toldalékmorfémák egy része is a már meglévQ névszókból alakult ki (pl.: -hat/-het ( a hat igébQl; -ság/-ség ( a ság szóból, valamilyen domborzatot jelölt, a  ség már csak akkor alakult ki, amikor toldalékmorféma lett). A toldalékmorfémák kialakulásával lehetQvé vált a szófajok további differenciálódása (pl.: -ság/-ség ( elvont fogalmakat hoz létre).



2.
A szófaj fogalma, lexikai, aktuális, grammatikai szófajúság

A szófaj a szónak az a legjellemzQbb kategóriája, amelyet a szó jelentése, a szó alaktani jellemzQi, illetve a mondatban betöltött szerepe határoz meg. Valamely szó szófajba sorolásához az alábbi szempontokat vesszük figyelembe:
Szemantikai (jelentésbeli) szempont
fogalomjelölQ szavak
szubsztancia fogalmat jelölQ szavak
akszidencia fogalmat jelölQ szavak
viszonyított fogalmat (körülményfogalmat) jelölQ szavak
viszonyított fogalmat kifejezQ szavak.
Morfológiai (alaktani) szempont
Toldalékolható-e vagy nem, milyen toldalékokat vehet fel.
Szintaktikai (mondattani) szempont
Az adott szó tipikus mondatrész-értéke, bQvíthetQsége.
A MGr. kiegészíti még ezeket a szempontokat kettQvel:
Szövegtani szempont (névmásoknál)
Kommunikatív/pragmatikai szempont (pl.: indulatszavaknál, módosítószóknál).
A szófajba soroláshoz a 3 fQ szempont közül egy sem lehet kizáró, és a 3 közül legalább 2-nek egyértelmqen összhangban kell lennie.

A MGr. árnyaltabban tárgyalja a szófajiság fogalmát. Megkülönböztet lexikai, aktuális és grammatikai szófajt. Ez összefügg a szó mint terminus technicus több jelentésével: 1. A szó lehet a nyelv egysége  lexéma v. szótári alak. Ez a szónak jelektQl és ragoktól megfosztott alakja, úgy, ahogy a szótárban szerepel. Ez mindig absztrakció eredménye. 2. A szó lehet a beszéd egysége is. Ilyen értelemben szóelQfordulásnak, vagy glosszémának is nevezzük. Ilyenkor a szó a konkrét mondatok építQeleme. Jelentése, mondatbeli szerepe és toldalékolhatósága is az adott mondattól függ.

Lexikai szófajiság: A lexémák jelentéséhez kapcsolódó szófaji jelentés. A lexikai szófaj megmutatja, hogy az adott lexéma természetébQl adódóan várhatóan milyen mondatrész-szerepet fog betölteni a mondatban, és hogyan lesz toldalékolható.
Aktuális szófajiság: A szóelQfordulásokhoz kapcsolódó szófaji jelentés. A konkrét mondatban megvalósuló szófaj vagy mondatrész-szerep, toldalékolhatóság.

A lexikai szófaj az aktuális szófaj rendszerességébQl, gyakoriságából alakult ki. Az aktuális szófaj nyelvi univerzálé, a lexikai viszont nem. A lexikai szófaj a magyar nyelvnek egy jellemzQ sajátossága. Annyira kötelezQ érvényq, hogy ha valamely szó nem a neki elvárt szerepben lép föl, akkor aktuális szófajváltásról beszélünk. A lexikai és aktuális szófaj általában egybeesik a magyarban.

Grammatikai szófajiság: Az egyes mondatrészekhez kapcsolódó szófaji érték. Az állítmány például igei természetq, az alany és a tárgy fQnévi természetq.



3-4.
A szófaji felosztás szempontjai, problémái, az ún. hagyományos szófaji felosztások (MMNyR., MMNy.)
A MGr. szófaji felosztása (lényegesebb eltérések a hagyományos szófaji felosztástól)


Szófai felosztásaink:
MMNyR.  A mai magyar nyelv rendszere (Szerk.: Tompa József), 1961-62.
MMNy  Mai magyar nyelv (Benczédy-Fábián-Rácz-Velcsovné)
Deme László, Berrár Jolán, Rácz Endre
Keszler Borbála  Magyar grammatika (MGr.)

A különbözQ szófaji felosztások létezésének és születésének okai:
Maga a szófaji érték sem állandó, változó kategória (történeti és leíró szempontból is).
A szófaji felosztások különbözQ módon érvényesítik a szófajba sorolás szempontjait.
A szófajok természetébQl adódóan is többféle besorolás lehetséges.

A szófaj a szónak az a legjellemzQbb kategóriája, amelyet a szó jelentése, a szó alaktani jellemzQi, illetve a mondatban betöltött szerepe határoz meg. Valamely szó szófajba sorolásához az alábbi szempontokat vesszük figyelembe:
Szemantikai (jelentésbeli) szempont
fogalomjelölQ szavak
szubsztancia fogalmat jelölQ szavak
akszidencia fogalmat jelölQ szavak
viszonyított fogalmat (körülményfogalmat) jelölQ szavak
viszonyított fogalmat kifejezQ szavak.
Morfológiai (alaktani) szempont
Toldalékolható-e vagy nem, milyen toldalékokat vehet fel.
Szintaktikai (mondattani) szempont
Az adott szó tipikus mondatrész-értéke, bQvíthetQsége.
A MGr. kiegészíti még ezeket a szempontokat kettQvel:
Szövegtani szempont (névmásoknál)
Kommunikatív/pragmatikai szempont (pl.: indulatszavaknál, módosítószóknál).
A szófajba soroláshoz a 3 fQ szempont közül egy sem lehet kizáró, és a 3 közül legalább 2-nek egyértelmqen összhangban kell lennie.

A szavak szófajba sorolásának legjellemzQbb problémái:

Igenevek
Minden nyelvtan hangsúlyozza az igenevek átmeneti szófajiságát (( több szófaj tulajdonságait összefonódva, elválaszthatatlanul hordozzák magukban).
FQnévi igenév (mondattani szempontból)
A mondatban olyan mondatrész-szerepet tölthet be, mint a fQnév.
A fQnévi igenév viszont olyan bQvítményeket vehet fel, mint az ige (tárgy, határozó). JelzQt nem vehet fel.


A fQnévi igenév 3 fajta szófajtani felosztást kínál:
FQnév (MMNyR., MMNy.)
Ige (Károlyi Sándor)
Külön szófaji kategória (alapszófaj ( MGr.)

Névmások
A névmásokat a hagyományos felosztások és a MGr. is az alapszófajok közé sorolja. A hagyományos felosztás azonban a névszók, azon belül a tulajdonképpeni névszókat helyettesítQ szók közt helyezi el, míg a MGr.-ben teljesen önálló szófaji csoportot képviselnek. A hagyományos nyelvtanokban a határozószavak közt is vannak névmások (határozószói névmások). A MGr. a funkció szerinti csoportokon belül különbözteti meg hogy melyik milyen szófajt helyettesít.
Az egy csoportban való tárgyalás mellett szól, hogy azonos funkciójúak, azonos fonológiai felépítésqek (magas-mély párok), és az összetett névmások azonos felépítésqek is.

Számnév
A MGr. szerint a számnév nem önálló szófaji osztály, hanem a melléknév alkategóriája: mennyiségi járulékos fogalmat fejez ki. Fölösleges külön szófaji kategóriát felvenni, mert csak jelentéstani alapon elkülönülQ szóosztály, tartoznak bele fQnevek, melléknevek és határozószók is.

A hagyományos felosztás és a MGr. további különbségei:
A hagyományos felosztásban 5 szófaji csoport van (ige, névszó, határozószó, viszonyszó, indulatszó) – A MGr.-ban 3 (alapszófajok, viszonyszók, mondatszók).
A segédigék rendszere a MGr.-ban részletesebb.
Új csoport a segédigenevek, a partikulák és a mondatszók csoportja. A mondatszóké külön szófaji kategória (indulatszók, interakciós mondatszók, hangutánzó indulatszók, módosítószók). A módosítószók mondatszók közé sorolása azonban vitatható, mert inkább a viszonyszók közt lenne a helyük. Nem tagolatlan mondatértékqek, hanem a mondat egészének igazságértékét, tartamát módosítják.



5.
Az alapszófajok általános jellemzQi


A szófaj a szónak az a legjellemzQbb kategóriája, amelyet a szó jelentése, a szó alaktani jellemzQi, illetve a mondatban betöltött szerepe határoz meg.

Az alapszófajok önállóan mondatrészek, bQvítményeket vehetnek fel, toldalékolhatók, jelentésük autoszemantikus, önálló fogalmi jelentés.
Az alapszófajok: az ige, a fQnév, a melléknév, a csak korlátozottan toldalékolható határozószók, valamint az átmeneti szófajú igenevek (fQnévi, melléknévi, határozói igenév).
[A számnévvel kapcsolatos legelfogadottabb nézet szerint a számnév nem önálló szófaji osztály, hanem a melléknév alkategóriája: mennyiségi járulékos fogalmat fejez ki. Fölösleges külön szófaji kategóriát felvenni, mert csak jelentéstani alapon elkülönülQ szóosztály, tartoznak bele fQnevek, melléknevek és határozószók is.]
Az alapszófajokhoz tartoznak az alapszófajokat helyettesítQ szavak, azaz névmások is. Ezek önállóan mondatrészek, korlátozottan bQvíthetQk, ragozhatók, képzQk azonban csak kivételesen járulnak hozzájuk, jelentésük indirekt, denotatív jelentés. Fontos szövegtani szerepük van. A névmások lehetnek fQnévi, melléknévi és határozószói névmások.
A fQnevet, melléknevet (valamint a fQnévi és melléknévi névmásokat) közös néven szokták névszóknak is nevezni (az elnevezésnek különösen a névszótövek és névszóragozás szempontjából van jelentQsége).



6.
A viszonyszók általános jellemzQi


A szófaj a szónak az a legjellemzQbb kategóriája, amelyet a szó jelentése, a szó alaktani jellemzQi, illetve a mondatban betöltött szerepe határoz meg.

A viszonyszók önállóan nem lehetnek mondatrészek, nem bQvíthetQk, általában nem toldalékolhatók; jelentésük vagy viszonyjelentés, vagy kommunikációs pragmatikai jelentés (a beszédhelyzettQl legnagyobb mértékben függQ, csak tág értelemben vett kontextusban konstituálódó jelentésfajta.). A viszonyszók között vannak olyanok, melyek morfológiai típusú szerkezetekben fordulnak elQ: segédige (pl.: fog, volna, vagyok, vagy, vagyunk, vagytok, volt lesz, marad múlik), segédigenév (pl.: lenni, lévén), névutó (pl.: mellett, alatt), határozóvá tevQ mint, névutómelléknév (pl.: melletti, alatti), igekötQ (pl. be, ki, le). A viszonyszók másik csoportjába olyan szavak tartoznak, melyek nem morfológiai típusú szószerkezetekben fordulnak elQ: kötQszó (pl.: és, s, de, tehát, hogy, mert, bár), partikula (pl.: is, egyáltalán, ám, alig), névelQ (pl.: a, egy), tagadószó (pl.: ne, nem).


7.
A mondatszók általános jellemzQi


A szófaj a szónak az a legjellemzQbb kategóriája, amelyet a szó jelentése, a szó alaktani jellemzQi, illetve a mondatban betöltött szerepe határoz meg.

A mondatszók mondatrészek nem lehetnek, nem bQvíthetQk, s általában elkülönülnek a mondategységtQl. Lehetnek önálló, tagolatlan mondatok. Nem toldalékolhatók. Jelentésük pragmatikai vagy modális jelentés. A mondatszók közé tartoznak az indulatszók (pl.: óh!, brrr!, au!, oh!, pfuj!, jaj!), interakciós mondatszók (pl.: szervusz, helló, pá, agyQ, ámen, pszt, íme, lám), módosítószók (pl.: talán, valószínqleg, esetleg, állítólag) és hangutánzó mondatszók (bú, gá-gá, durr, bumm, csitt-csatt).



8.
A szófaji érték változása. A szófajváltás. A többszófajúság.

A szófaji érték nem állandó kategória, a szinkróniában és a diakróniában is változhat. A szófaji érték változását elsQdlegesen a jelentés változása okozza, és késQbb a mondatrész-érték és a toldalékolhatóság. Ennek különbözQ fokozatai:
Valamely szófaj kiszorítja a régi szófajt. Ez többszófajúság kialakulásához vezethet (pl.: ipar vagy vadon szavaink eredetileg melléknevek voltak, késQbb lettek fQnevek; jelentéstapadás: tokaji, gyalogos, stb).
Megjelenik egy új szófaji érték, de a másik dominálóbb marad (pl.: a szabad fQnévi igenév mellett betöltheti az állítmány szerepét és ilyenkor az ige irányába tolódik, felvehet igeneveket is. Hasonló a muszáj és a nincs is).
Valamely szóalak kiszakadhat, kiválhat az eredeti szófaji kategóriájából, önállósul, lexikalizálódik (pl.: rikkancs, nefelejcs, nebáncsvirág, félsz, mersz, ehetnék, stb).
Ezek a szófaji változások állandósultak, a magyar beszélQk által elfogadottak, ismertek. Ezeket meg kell különböztetni az egyedi szófaji változásoktól.
A nyelvtudományban használt elnevezések (szófajváltás, szófaji eltolódás, szófaji átcsapás), mutatják a különbözQ fokozatokat. Az átmenetek megállapításában a szófaji érték elterjedtsége, illetve az elterjedtség mértéke segíthet.

Szófajváltásra akkor van szükség, ha valamilyen lexikai szófaj természetébQl, grammatikai tulajdonságaiból adódóan nem képes valamilyen mondatrész-szerep betöltésére. A magyarban a szófajváltás iránya leggyakrabban a fQnevesülés. A MGr. a szófajváltásnak különbözQ típusait adja meg:
Lexikai szófajváltás
A szófajváltás eredményeként új lexéma, új szótári alak jön létre. Ez kétféleképpen lehetséges:
Szófajváltó képzQkkel (ez alaktani kérdés).
Valamely diakrón folyamat eredményeként, valamely szófaj alkalmi szófajváltása állandósul, az adott szóalak lexikalizálódik (pl.: mersz, nefelejcs, rikkancs).
Aktuális szófajváltás
Valamely, egyébként tiszta szófaji kategóriájú szó alkalmilag más szófaji értékben lép fel, de úgy, hogy az adott szó lexikai szófaja nem változik meg, csak az aktuális (pl.: Nemmel válaszolt a kérdésemre., Szeretleket mondok neked).

A szófajváltás és a többszófajúság között nincs éles határ. Sokszor a szófajváltás eredménye a többszófajúság. A különbség abban jelentkezik, hogy a többszófajú szavak esetében a különbözQ szófajok már egyenlQ mértékben vannak jelen. A többszófajúság a lexémákban (szótári alakokban) jelentkezik, de egy konkrét mondatban már mindig egyértelmq, hogy az adott szó melyik szófaji értékben szerepel (jelentés, toldalékolhatóság, mondatbeli szerep).
[pl.: Este érkezik az édesanyám, ezért várom az estét.]




A többszófajúság típusai:
KettQs szófajúság
Számuk durván 5000 a magyarban. Nem tartoznak ebben az értelemben vett többértelmqségbe a homonímák.
Psi nomenverbumok (pl.: les, fagy)
Népnevek (pl.: magyar)
Színnevek (pl.: piros, sárga)
Anyagnevek (pl.: bársony, pamut)
Tulajdonságot, állapotot jelzQ szavak (pl.: öreg, sovány, szegény)
FQnévvé vált melléknevek (pl.: gyalogos, énekes, Gyulai)
FQnévvé vált melléknévi igenevek (pl.: hallgató, író)
Határozószó-fQnév kettQsséget mutató szavak (pl.: reggel, este, délután)
Határozószó-igekötQ kettQsséget mutató szavak
Határozószó-módosítószó kettQsséget mutató szavak
Hármas szófajúság
Kb. 100 ilyen szavunk van. Számuk csökken, mert a kommunikációt akadályozzák. Pl.:
Nagy távolban a malom zúgása& ( fQnév
Miért vagy tQlem oly távol? ( határozószó
Távol tornyokat látogat sorba& ( melléknév

át a hídon mentem ( határozószó
átmentem a hídon ( igekötQ határozószó-igekötQ-névutó hármas szófajiság
a hídon át mentem ( névutó



9.
Az ige (jelentése, csoportosítási szempontjai, az igenemek jellemzése, stb.), helye a szófaji felosztásokban

Az ige cselekvést, történést, állapot- vagy létezésfogalmat kifejezQ szó, amely megmutatja a cselekvQ számát, személyét (igei személyragokkal), kifejezi a cselekvés módját, idejét (mód- és idQjelekkel), és utal a határozott tárgyra is (igei személyragokkal).
Az igét a hagyományos felosztások és a MGr. is az alapszófajok közé sorolja (mert autoszemantikus /önálló fogalmi/ jelentésq, toldalékolható és önmagában is mondatrész lehet), és csoportosítási szempontjaik sem térnek el lényegesen egymástól.

Csoportosítása:

Jelentéstani szempontból:
Cselekvésfogalmat kifejezQ: A cselekvés a cselekvQ alany szándékos közremqködésével, akaratlagosan megy végbe (pl.: ad, olvas, ír).
Történésfogalmat kifejezQ: A cselekvés az alanyon, annak szándékos közremqködése nélkül megy végbe (pl.: hull, zuhan, dereng).
Állapotfogalmat kifejezQ (pl.: alszik, betegeskedik, él).
Létezésfogalmat kifejezQ (pl.: van, nincs).

CselekvQ és cselekvés viszonya (az alany) szempontjából:
CselekvQ ige: Nem azt jelenti, hogy cselekvést jelöl, hanem: a cselekvést az alany végzi, a történés az alanyon megy végbe, az igealany az állapothordozó, a létezést az igealany hordozza (pl.: mos, remeg, alszik, nincs).
MqveltetQ ige: Képzett ige, az igealany mással végezteti a cselekvést, vagy okozza.
Valódi mqveltetQ ige: Iktelen, tárgyas alapigébQl képezzük. Az eszközlQ alany mindig kitehetQ, a cselekvéshordozó tehát tárgy vagy határozó formájában jelen van a vonzatkeretben (pl.: Péter levelet írat Pállal).
Tökéletlen mqveltetQ ige: Alapigéje ikes, tárgyatlan, vagy névszóból képezzük. Jelentése: valamilyen állapotban van, valamilyen állapotba juttat, állapotbeli változás (pl.: hizlal, érlel, biztat, megnyugtat, frissít, újít).
ÁlmqveltetQ ige: Csak alakilag mqveltetQ (mqveltetQ képzQs), jelentésben már nem. Inkább a cselekvQ igéhez áll közel. Az alapszóban megnevezett dolgot állítja (pl.: fogyaszt, teremt, folytat, hibáztat, eredeztet, származtat).
[A MGr. és az újabb felosztások a tökéletlen és álmqveltetQ igéket cselekvQ vagy mediális igéknek tekintik, de hangsúlyozzák, hogy a két igenem közt nincs éles határ).
Visszaható ige: Képzett ige (visszaható képzQs). Az  ul/-ül kivételével minden képzQ ikes. A cselekvés az alanyból indul ki, és vissza is hat rá.
Valódi visszaható ige: Felbontható cselekvQ ige + visszaható névmás kapcsolatára (pl.: Pál mosakodik. = Pál mossa magát).
Álvisszaható ige:
Kölcsönösséget fejez ki (pl.: Péter és Pál verekszik. = Péter és Pál veri egymást).
BelsQ történést, reflexiót fejez ki (pl.: gondolkodik, tépelQdik, vívódik).
A szenvedQhöz közel álló jelentés (pl.: bemocskolódik, becsapódik).
[Az újabb felosztások a valódi visszaható igéket tartják visszahatóknak, a kölcsönösséget kifejezQket külön kölcsönös igéknek nevezik, a másik két csoport pedig a mediális igékhez áll közelebb.]
SzenvedQ ige: Mindig képzett ige (-atik/-etik, -tatik/-tetik). A cselekvés másból indul ki, de az alanyra hat. A cselekvés kitehetQ eszközhatározó formájában (pl.: A hír kihirdettetik.  A hírt kihirdetik).

[A hagyományos felosztásban valamennyi igefaj lehet ható és nem ható. KépzQje a  hat/-het. Jelentése: a cselekvést el tudja végezni, végeztetni, visszahathat rá, stb (pl.: fésülhet, fésülködhet, fésültethet)].

[Újabb felosztások felveszik a mediális igéket. Ezek jellemzQje, hogy a cselekvQ és a szenvedQ igék között helyezkednek el, akaratunktól független szükségszerqséget fejeznek ki, intranzitívek, szenvedQ igévé nem alakíthatók, leggyakrabban  ul, -ül, -ik végqek].

A cselekvés irányultsága szempontjából (tranzitivitás, vagy a tárgy szempontjából):
Tárgyas (tranzitív, átható): Olyan cselekvést fejez ki, amely nyelvtani tárgyra irányul, vagy irányulhat (pl.: lát, olvas, hív, néz, kér). Ragozása alanyi és tárgyas is lehet.
Tárgyatlan (intranzitív, át nem ható): Olyan cselekvést fejez ki, amely nem irányul másra, legfeljebb az alanyra (pl.: remeg, alszik, mosakszik). Csak alanyi ragozása van.

Az igeminQség szempontjából:
AkcióminQség szerint:
Tartós-huzamos
Folyamatos (pl.: zúg, olvas, áll)
Gyakorító (pl.: bukdácsol, lépeget) /gyakorító képzQk/
Mozzanatos
Egy pillanatig tartó (pl.: villan, koppan)
Egyszeri befejezett (pl.: lefúj, megzavar)
KezdQ (pl.: felkel, megperdül) /igekötQk, képzQk/
Igeszemlélet (igeaspektus) szerint: Az igék grammatikai jelentésének része az a tartalom, amellyel meghatározzák, illetve befolyásolják a mondat belsQ idQszerkezetét, a mondatban megjelölt esemény idQviszonyait.
Befejezett ige: A cselekvés eléri célját, vagy idQben korlátozottan megy végbe. Eredménnyel járó, végpontot jelölQ, pillanatnyiságot kifejezQ igék (pl.: megír, elolvas, hazajön).
Folyamatos ige: A cselekvés nem éri el célját, vagy idQben korlátozás nélkül megy végbe. Ilyenek az állapotot, változást, létezést, birtoklást kifejezQ igék (pl.: vásárol, tervez, ír, olvas, virágzik, elQfordul).



10.
A fQnév (jelentése, csoportjai, azok jellemzése), helye a szófaji felosztásokban


A fQnév olyan alapszófajú szó, amely élQlényt, élettelen tárgyat (szubsztanciát), gondolati és elvont dolgot, illetve ezek fogalmát jelöli.

Csoportosítás:
Köznév: Több egyforma dolog közös neve, mindig általánosítás eredménye.
Konkrét: A valóban létezQ vagy ilyennek elgondolt élQlények és tárgyak nevei. A valóság tárgyait, személyeit nevezi meg.
Egyedi név: Általánosítás eredménye. Több hasonló tulajdonsággal rendelkezQ dolog, személy nevét adja meg. Ezek közül csak egyet nevez meg (pl.: ember, patak, kQ).
GyqjtQnév: Nem egyenlQ az egyedi nevek többes számával. Már egyes számban is több dolgot jelöl, magában hordoza a többség fogalmát, valamilyen értelemben hasonló egyedek csoportját nevezi meg (pl.: nép, nádas, hegység).
Vitatható a faj/nem kategóriába tartozó fQnevek besorolása, illetve valamely fölérendelt fogalmat kifejezQ fQnevek besorolása. Ezeket a hagyományos grammatika egyedi névnek veszi, a MGr. gyqjtQnévnek (pl.: gyümölcs, zöldség, emlQs).
Anyagnév: Olyan dolgok neve, melynek legkisebb része is ugyanolyan nemq, mint nagyobb egysége (pl.: föld, szén, bQr, gyapjú, liszt, bor).
Elvont: Fogalmak, gondolati jelenségek, cselekvések, tulajdonságok, állapotok megnevezQi (pl.: értelem, szeretet, -ság/-ség képzQs fQnevek).
Tulajdonnév: Valakinek vagy valaminek a saját, külön neve. Nem tartalmaz általánosítást, célja, szerepe az identifikáció. A tulajdonnév egyedít.
Személynevek (család-, vagy vezetéknevek, becenevek. Pl.: Gárdonyi Géza, GergQ, Marcsi)
Állatnevek (pl.: Bodri, Morzsa, Cirmi)
Csillagnevek (pl.: Tejút, Nap, Föld, Hold)
Földrajzi nevek (világrészek, országok, tájak, utak, utcák, terek, stb. pl.: Európa, Magyarország, Dunántúl, Kossuth tér)
Intézménynevek (pl.: ELTE, Magyar Nyelvtudományi Társaság)
Címek (pl.: NyelvQr, A város peremén)
Márkanevek (pl.: Opel, Philips, Coca-Cola)

A MGr. a fQneveket osztja konkrét és elvont fQnevek csoportjára, és a konkrét fQneveket bontja szét köznevekre és tulajdonnevekre. Az egyedi néven belül pedig megkülönböztet élQvilággal kapcsolatos egyedi neveket, élettelen dolgok neveit, és mennyiségneveket is.

A MGr. a fQnevet az alapszófajok, azon belül is a tulajdonképpeni alapszófajok közé sorolja. A hagyományos felosztásoknál a fQnév a névszók, azon belül a tulajdonképpeni névszók csoportjába tartozik.
11.
A melléknév (és a számnév). Helyük a szófaji rendszerekben, a felosztás problémái


A melléknevek tulajdonságokat kifejezQ szavak. Személyeknek, dolgoknak, fogalmaknak valamely jegyét nevezik meg, úgynevezett járulékos fogalmakat, akcidencia-jelentést hordoznak. Jelentése alapján 3 csoportra oszthatók:

MinQsítQ melléknevek: Fizikai, lelki vagy elvont tulajdonságokat, állapotokat fejeznek ki. JellemzQen tQszavak, de vannak képzéssel, szóösszetétellel és más szóalkotásmóddal létrehozott minQsítQ melléknevek is. Általában relatív tulajdonságokat fejeznek ki, így nagy részük fokozható (pl.: gyenge, kerek, piros, önállós)

Viszonyító melléknevek: Személyek, dolgok, fogalmak konkrét, tényszerq tulajdonságait, hovatartozását, más dolgokhoz való viszonyát fejezik ki. Általában olyan tulajdonságokat fejeznek ki, amelyeknek nincs kisebb vagy nagyobb foka, ezért a fokozhatatlanság jellemzQ rájuk. Ezzel összefüggQ sajátosságuk, hogy jelentésük legtöbbször nem módosítható fokozó jelentésq partikulával, határozószóval. Tipikusan viszonyító jelentésqek a melléknevek az anyagnevek és a sorszámnevek. Gyakran fajtajelölQ jelentésqek. A konkrét jelentés jellemzQ rájuk (pl.: réti, tavalyi, itteni, hajadon, falusi).

Mennyiséget jelentQ melléknevek: Személyek, dolgok, fogalmak számát, mennyiségbeli tulajdonságát nevezik meg. Az ún. számneveket a MGr. a melléknevek altípusaként tartja számon, mert ezek is járulékos tulajdonságot fejeznek ki: mennyiségi tulajdonságot jelentenek. A számnév terminus továbbra is használható a melléknév e sajátos szemantikai alcsoportjának megjelölésére. A hagyományosan számneveknek nevezett szóosztály alkategóriái a melléknév különbözQ típusaiban találhatók: a tQszámnevek és törtszámnevek a mennyiséget jelentQ melléknevek közt, míg a sorszámnevek a viszonyító jelentésqek közt.

A MGr. a melléknevet az alapszófajok, azon belül a tulajdonképpeni alapszófajok csoportjába veszi. A hagyományos felosztásban a névszók, azon belül a tulajdonképpeni névszók közé tartozik.
A hagyományos felosztás nem különít el a melléknéven belüli csoportokat, és a MGr. mennyiséget jelentQ melléknévi csoportját külön szófajként kezeli. Ez a számnév, ami szintén tulajdonképpeni névszó eszerint a felosztás szerint.



12.
A határozószók (jelentése, osztályozása) helye a szófaji rendszerekben, a felosztás problémái


A határozószó (adverbium) már alapjelentésében valamilyen határozói viszonyt jelöl, körülményfogalmat fejez ki (hely, idQ, mód, állapot körülményt). A határozószó tehát olyan szófaj, amely egyesíti magában a névszóknak és viszonyszóknak bizonyos szófaji jellemzQit. A határozószó külön viszonyító elem nélkül, önmagában, szótári szó formájában képes betölteni a határozó szerepét (és csak ezt a szerepet töltheti be a mondatban). Ezt az teszi lehetQvé, hogy történetileg ragot vagy névutót (esetleg jeleket is) tartalmaz, de ez a szerkesztettség már elhomályosult, viszont még mindig megakadályozza, hogy további ragokat vegyen fel a szó, ezért a határozószók nem, vagy csak korlátozottan toldalékolhatók.

Osztályozásuk:

Fogalmi tartalom jellege alapján
Határozott fogalmi tartalúak (pl.: itt, kinn, benn)
Névmási határozószók (pl.: valaki, valahol, sehány)
A fogalmi tartalom jellege alapján történQ csoportosítás eléggé problematikus. Nem lehet e szempont szerint élesen elhatárolni a határozószókat.

Határozói körülmény típusa szerint
Helyhatározószók (pl.: elöl, fent, hátul, bent, kívül)
IdQhatározó-szók (pl.: azonnal, egykor, este, manapság, reggel)
Számhatározószók (pl.: elvétve, gyakran, néha)
Fokhatározószók (pl.: eléggé, igazán, túl, meglehetQsen)
Állapothatározó-szók (pl.: egyedül, dqlQfélben, együtt, hanyatt)
Módhatározószók (pl.: biztosan, egyben, egyfolytában, hirtelen)
Eredményhatározó-szó: ketté
Tekintethatározó-szók (pl.: külsQleg, részben)

Morfológiai tagoltságuk szerint
Morfológiailag ma már elemezhetetlen határozószók (pl.: gyalog, most, soha, tavaly)
Ragtalan névszóból keletkezett határozószók (pl.: hamar, kölcsön, mezítláb, négykézláb).
Egy tövet + valamilyen toldalékot tartalmazó határozószók (pl.: rosszkor, elégszer, futólag, végig)
Összetett határozószók
MellérendelQ összetételek (pl.: már-már, körös-körül, félig-meddig, sülve-fQve, egyszersmind)
AlárendelQ összetételek (pl.: alkalomadtán, fogcsikorgatva, idefenn, aznap, mezítláb)
Morfológiai természetq összetételek (pl.: délelQtt, délután, tegnapelQtt)
Szervetlen összetételek (pl.: alighogy, korántsem)
Ikerszószerq határozószók (pl.: cakpakk, hébe-hóba, ímmel-ámmal, ripsz-ropsz)
Idegen eredetq határozószók (pl.: ab ovo, andante, fortissimo, direkt, dettó, momentán).

A határozószókat a MGr. az alpszófajok közé sorolja, de elkülöníti a többi alapszófajtól, mert nem vagy csak korlátozottan toldalékolhatók.
A hagyományos felfogásban a határozószó tágabb értelemben az egész szófaji csoport elnevezését adja, vagyis a valódi határozószókon és a határozói igenéven kívül ide tartoznak a módosítószók és az igekötQk is.



13.
Az igenevek jellemzése, a szófajba sorolás problémái

Az igenevek morfológiáját, jelentését és mondattanát összességében az átmenetiség jellemzi, tehát célszerq Qket külön szófaji kategóriaként az alapszófajok közé illeszteni, természetesen altípusainak szétválasztására szükség van:

FQnévi igenév
-ni képzQs igei származék, amely személyre vonatkoztatás nélkül, elvontan fejez ki cselekvés-, történés-, létezés-, állapotfogalmat.

FQnévi tulajdonságai:
Jelentéstani szempontból: Az  ás/-és képzQs elvont fQnevekkel azonos jelentésq (pl.: Olvasni jó. = Az olvasás jó).
Alaktani szempontból: Felvehetnek eredetük szerint birtokos személyragokat, ebbQl alakul ki a fQnévi igenév külön birtokos személyragozási/jelezési sora (pl.: olvasnom, olvasnod, olvasnia, olvasnunk, olvasnotok, olvasniuk).
Mondattani szempontból: Általában azokban a mondatrészi szerepekben áll, melyekben a fQnév:
Alany
Bizonyos igei állítmányok (kell, lehet, szabad, illik, van, nincs) mellett [pl.: El kell mennem., Illik köszönni].
Bizonyos névszói (névszói-igei) állítmányok mellett (szép, hasznos, jó, kellemes, nehéz, fölösleges volt, hasznos lenne, stb). [pl.: Hasznos tanulni., Jó lett volna elmenni].
Tárgy: Az akar, tud, szeret, kíván igei állítmányok mellett [pl.: Tud szeretni., Akar tanulni].
Határozó: Csak néhány határozói szerepre alkalmas.
Célhatározó (pl.: Elutazott nyaralni).
Tekintethatározó (pl.: Tanulni tanult, de tudni nem tudja).
Célhatározó (pl.: Képes vezetni).
JelzQ: Csak birtokos jelzQ lehet (pl.: Ideje indulni).
Állítmány: Nem lehet állítmány önmagában, csak a fog segédigével.
Igei tulajdonságai:
Jelentéstani szempontból: Igei jelentéstartalmat fejeznek ki.
Alaktani szempontból: IgébQl képezzük.
Mondattani szempontból: Csak olyan bQvítményeket vehet fel, mint az ige (Csak tárgyat és határozót. JelzQje nem lehet) [pl.: Könyvet olvasni., Szépen élni]. Alkalmas idQviszonyítás kifejezésére [pl.: Elmegyek bevásárolni., Szeretek szántani].

Melléknévi igenév
Valamely igébQl  ó/-Q, -t/-tt, -andó/-endQ képzQvel képzett szó, amely az igei jelentéstartalmat tulajdonságként, tulajdonságszerq állapotként nevezi meg.
Melléknévi tulajdonságai:
Jelentéstani szempontból: Tulajdonságot, tulajdonságszerq állapotot fejez ki (pl.: a mosolygó kislány, az elolvasott könyv).
Alaktani szempontból: Általában ugyanazokat a toldalékokat veheti fel, mint a melléknév (fokjelet, többesjelet). Képzése szegényesebb, mint a melléknévé.
Mondattani szempontból: Ugyanolyan mondattani szerepben fordul elQ, mint a melléknév:
JelzQ (pl.: A mosolygó kislányról beszélgettünk).
Állítmány (pl.: Az ember halandó., A víz forró).
Igei tulajdonságai:
Jelentéstani szempontból: Igei jelentéstartalmat fejeznek ki (tulajdonságként).
Alaktani szempontból: IgébQl képezzük. A befejezett melléknévi igenévnek saját személyragozása van (igei-igenévi ragozás) [pl.: Az Ady írta verset kellett elemezni].
Mondattani szempontból:
Csak olyan bQvítményeket vehet fel, mint az ige (Csak tárgyat és határozót. JelzQje nem lehet) [pl.: könyvet olvasó, szobában ülQ].
Alkalmas idQviszonyítás kifejezésére [pl.: Szakadó esQben ment haza., Gratulált a leendQ képviselQnek].
Lehet cselekvQ és szenvedQ [pl.: a tanuló fiú  cselekvQ, a megterített asztal  szenvedQ].

Határozói igenév
-va/-ve, -ván/-vén képzQs igei származék, amely az igei jelentéstartalmat határozói körülményként nevezi meg.

Határozói tulajdonságai:
Jelentéstani szempontból: Körülményt fejez ki.
Alaktani szempontból: Nem toldalékolható, képzQje szólezáró szerepq.
Mondattani szempontból: A mondatban csak olyan szerepben állhat, mint a határozószók: csak határozó lehet. Leggyakrabban mód-, állapot-, idQ- és okhatározó (pl.: Futva ment az iskolába. /mód/, Ájulva esett össze. /állapot/, Az iskolába érve letette a könyveit. /idQ/, Megijedve a kutyától elszaladt. /ok/).
Igei tulajdonságai:
Jelentéstani szempontból: Igei jelentéstartalmat fejeznek ki (körülményként).
Alaktani szempontból: IgébQl képezzük.
Mondattani szempontból:
Csak olyan bQvítményeket vehet fel, mint az ige (Csak tárgyat és határozót. JelzQje nem lehet) [pl.: Az ajtót kitárva., SzégyellQsen elpirulva.].
Alkalmas idQviszonyítás kifejezésére [pl.: Futva ment az iskolába., Megijedve a kutyától, elszaladt.].
Lehet cselekvQ és szenvedQ jelentésárnyalatú [pl.: Futva ment.  cselekvQ, Összekötve éltek.  szenvedQ].



14.
A névmások
(általános kérdések: helye a különbözQ szófai rendszerekben, a rendszerezés problémái, a névmások funkció és helyettesített szófaj szerinti csoportosítása)

A névmásokat a hagyományos felosztások és a MGr. is az alapszófajok közé sorolja. A hagyományos felosztás azonban a névszók, azon belül a tulajdonképpeni névszókat helyettesítQ szók közt helyezi el, míg a MGr.-ben teljesen önálló szófaji csoportot képviselnek. A hagyományos nyelvtanokban a határozószavak közt is vannak névmások (határozószói névmások). A MGr. a funkció szerinti csoportokon belül különbözteti meg hogy melyik milyen szófajt helyettesít.
Nem jelölnek önálló valóságkategóriát (csak közvetett jeltárgyjelentésük van), jelentésüket a kontextus határozza meg, ezért grammatikai szóknak is nevezik Qket. Indirekt, denotatív jelentésqek, mert nem közvetlenül és nem átvitten utalnak az adott valóság egy darabjára, jelentésük mindig szituáció- és szövegkörnyezet-függQ. Forikusak és deiktikusak, mert a szövegben elQre vagy hátra utaló és rámutató szerepqek. A szakirodalom a névmásokat általában más alapszófajú szófajok helyettesítQjeként mutatja be, de a névmások alapvetQen zárt szóosztályt alkotnak, egyedei listázhatók.

Csoportosításuk:

Mutató
FQnévi (pl.: ez, az + toldalékos alakjai)
Melléknévi (pl.: ilyen, olyan + toldalékos alakjai)
Számnévi (pl.: ennyi, annyi + toldalékos alakjai)
Határozószói (pl.: ekkor, akkor, itt, ott, így, úgy, stb)
KérdQ
FQnévi (pl.: ki?, mi? + toldalékos alakjai)
Melléknévi (pl.: milyen?, mekkora? + toldalékos alakjai)
Számnévi (pl.: hány?, mennyi?, hányadik? + toldalékos alakjai)
Határozószói (pl.: mikor?, mióta?, hol?, honnan?, hogyan?, miként?, stb)
Vonatkozó
FQnévi (pl.: (a)ki, (a)mi, (a)mely + toldalékos alakjai)
Melléknévi (pl.: (a)milyen, (a)mekkora + toldalékos alakjai)
Számnévi (pl.: (a)mennyi, (a)hányadik + toldalékos alakjai)
Határozószói (pl.: (a)mikor, (a)mióta, (a)hol, (a)honnan, (a)hogy, stb)
Határozatlan
FQnévi (pl.: valaki, némi + toldalékos alakjai, egyéb, egyik, másik)
Melléknévi (pl.: valamelyik, némelyik + toldalékos alakjai, holmi)
Számnévi (pl.: néhány, valamennyi, megannyi + toldalékos alakjai)
Határozószói (pl.: valamikor, olykor, valahol, néhol, valahogy, némiképp, stb)
Általános
FQnévi (pl.: mindenki, bárki, semmi + toldalékos alakjai)
Melléknévi (pl.: bármilyen, akármiféle + toldalékos alakjai)
Számnévi (pl.: bármilyen, bármiféle + toldalékos alakjai)
Határozószói (pl.: mindenkor, semmikor, bármikor, akármikor, mindenhol, sehol, mindenhogy, sehogy, stb)



15.
A személyes (birtokos), visszaható és kölcsönös névmás

Személyes névmás
A személyes névmás szám-személy és esetparadigmával rendelkezQ, fQnevet helyettesítQ névmás, amely 1. és 2. személyben személyre, 3. személyben személyre vagy dologra utal [én, te, Q, mi, ti, Qk].

Az elsQ személy a beszélQ, a második a partner kategóriájának nyelvtani kifejezése. A harmadik személy a tipikus közlésben mindig valóságelem, akire vagy amire a közlés vonatkozik. Tehát míg az elsQ és második személy fogalma megegyezik a személyes névmásokéval, addig harmadik személyben a személyes névmás csak részese a harmadik személy fogalmának, az nem kizárólag a sajátja. EbbQl adódik, hogy az 1. és 2. személyq névmások jelentése pragmatikai kötöttségq, a 3. személyq névmás referenciáját viszont vagy a konkrét szituáció határozza meg, vagy a kontextus.

A többes számú személyes névmások szerkezeténél csak a 3. személy többese azonos szerkezetq a dolgok többes számának kifejezésével (homogén többes szám). A mi mindig heterogén többes számú, a ti homogén és heterogén is lehet. A jelentés, a referencia megegyezik a megfelelQ egyes számú alakokéval.

Magázó formájú személyes névmás
Az ön  önök, maga  maguk névmások szintén rendelkeznek esetparadigmával, szám és személy tekintetében azonban csak a fenti változatokat mutatják. Ezeket a névmásokat a korábbi grammatikák a harmadik személyhez sorolják. Szemantikailag azonban a második személyhez tartoznak.

Személyes névmás nyomatékosított formái
A személyes névmás nyomatékos formái belsQ homonímiát hoznak létre, személyes és visszaható névmások egyaránt lehetnek: önmagam, önmagad, önmaga, önmagunk, önmagatok, önmaguk. Visszahatást fejezhet ki, vagy személyes névmásként is szerepelhet.

Inflexiós kategóriák megjelenése a névmáson:
Alanyesetnek megfelelQ névmások: én, te, Q, mi, ti, Qk.
Tárgyas esetnek megfelelQ névmások: engem, téged, Qt, minket, titeket, Qket.
Birtokos esetnek megfelelQ névmások: enyém, tied, övé, mienk, tietek, övék.
Több birtokra utaló: enyéim, tieid, övéi, mieink, tieitek, övéik.
A határozós esetnek megfelelQ névmások nem alakultak ki. Ezért ezek a névmások kiegészüléssel jöttek létre a magyarban. Ezeknek is teljes ragozási soruk alakult ki.
Határozós esetek:
határozórag (tQként viselkedve) + birtokos személyragok/jelek
pl.: vel + (e)m = velem
névutó + birtokos személyrag/jel
pl.: alatt + (a)m = alattam, után + (a)m = utánam
Visszaható névmás
A visszaható névmás azt fejezi ki, hogy a cselekvés a cselekvQre, illetve annak helyzetére, állapotára, viszonyaira hat vissza. Teljes szám-személy paradigmája van: magam, magad, maga, magunk, magatok, maguk. Ezek az alakok felvehetnek birtokjeleket, fQnévi esetragokat, kaphatnak névutókat. A visszaható névmás nyomatékosítása történhet az ön-, önnön- elQtaggal, a saját nyomatékosító szóval és egyes szám 3. személyben kettQzéssel is. Nem képezhetQ, nem vehet fel bQvítményeket, nem lehet alany, állítmány, jelzQ. De betöltheti tárgy vagy határozó szerepét a mondatban.

Kölcsönös névmás
A kölcsönös névmást több személy vagy dolog kölcsönösen egymásra ható mqködésének kifejezésére használjuk. Egyetlen kölcsönös névmásunk az egymás. Többes jelentésq, hiszen kölcsönösség csak egynél több személy/dolog között lehetséges, ezért nincs alakilag jelölt többes száma. Nincs személyparadigmája sem, mindhárom személyben ugyanabban az alakban használjuk. A kifejezett kölcsönösség lehet egy- vagy kétirányú. A kölcsönös névmás nem képezhetQ. A mondatban tárgy, birtokos jelzQ és többféle határozó lehet. A tárgyi és határozói szerepet esetragos vagy névutós alakban tölti be. Nem bQvíthetQ.



16.
A fQnévi, melléknévi (számnévi) és határozószói mutató, kérdQ vonatokozó, határozatlan és általános névmások

Mutató névmás
A mutató névmás valamilyen személyre, dologra vagy ezek tulajdonságára utal aktualizálással, rámutatással (deixis), a szövegmondatok között ritkábban rámutatással, általában elQre- vagy visszautalással.

FQnévi és melléknévi mutató névmások
A fQnévi mutató névmás (az, ez) szabályos fQnévi paradigmával rendelkezik, így lehetQvé válik, hogy ugyanazokat a szerepeket töltse be a mondatban, amelyekre a fQnév képes. A ragok kapcsolódásával az alapalak z fonémája teljes hasonuláson megy át. Lehet nyomatékos (emez, amaz), vagy azonosító (ugyanez, ugyanaz) jelentésárnyalatú összetett névmás.
A melléknévi mutató névmások (ilyen, olyan) is felvehetnek ragmorfémákat, és a fQnéviével megegyezQen nyomosító és azonosító változatokat mutatnak (emilyen, amolyan; ugyanilyen, ugyanolyan).

Határozószói mutató névmások
A határozószói mutató névmás csak kivételesen vesz fel toldalékot, bQvíthetQsége megegyezik a fQnévi mutató névmáséval, a mondatban csak határozó lehet. Szintén lehet nyomatékos (pl.: ugyanott).
A határozószói mutató névmások alapalakjai:
hely- és idQviszony: itt, ott; ide, oda; innen, onnan; eddig, addig; ezután, azután; ezelQtt, azelQtt, stb.
mód és állapot: így, úgy; eképpen, aképpen
fok és mérték: olyan; ennyivel, annyival; ennyire, annyira
Ok- és célviszony: ezért, azért; erre, arra.

KérdQ névmás
A kérdQ névmás egyaránt helyettesíthet fQnevet, melléknevet és határozószót. A kérdQ névmás a kiegészítendQ kérdésnek kötelezQ eleme. Logikai mqvelet jelölQjeként (operátorként) van jelen a mondatban. Fel tud venni a helyettesített szófajhoz járuló ragokat, mondatrész szerepe azzal megegyezik. Kaphat birtokos jelzQt is.
FQnévi kérdQ névmások: ki, mi, kicsoda, micsoda
Melléknéviek: milyen, mekkora, miféle, melyik, hány, mennyi, hányadik
Határozószóiak: hol, hová, honnan, merre, meddig, merrQl, mettQl, mikor, mióta, hogyan, miért, miként, miképpen.

Vonatkozó névmás
A vonatkozó névmásoknak sajátos grammatikai funkciójuk van: az alárendelQ összetett mondatok mellékmondatát kapcsolják. Toldalékolás szempontjából ugyanúgy viselkedik, mint az eddigi névmások, vagyis a helyettesített szófaj tulajdonságaival rendelkezik. Mondatrészszerepet tölt be, ezt esetragjai jelölik. Külön viszonyító elem nélkül mindig határozó a mondatban. Nem bQvíthetQ és képzQket sem kaphat.
FQnéviek: aki, ami, amely
Melléknéviek: amilyen, aminQ, amekkora, amelyik, ahány, amennyi, ahányadik
Határozószóiak: ahol, ahová, ahonnan, amerre, ameddig, amerrQl, amettQl, amióta, ahogyan, amidQn, amint, amiként, amiképpen, amiért.

Határozatlan névmás
A mondatban logikai mqveletet jelöl (logikai operátor). Paradigmatikusan fQnévi, melléknévi és határozószói is lehet, de szemantikailag tulajdonképpen nem beszélhetünk helyettesíthetQségrQl. A határozatlan névmás azt jelöli, hogy meghatározhatatlan, melyik x elemre érvényes. Általában összetettek, tipikus elQtagokkal rendelkeznek:
FQnéviek: valaki, valami, valamelyik, némelyik, egyik, másik, egyéb
Melléknéviek: valamilyen, valaminQ, valamelyes, valamekkora, valamelyik, valamiféle, valamennyi, valahány, némelyik, némi, néminemq, néhány, holmi
Határozószóiak: valahol, valahova, valamerre, valahonnan, valamikor, valaha, valahogyan, valamiképpen, valamiért, néhol, néha, némelykor, némiképpen, némileg

Általános névmás
A mondatban logikai mqveletet jelöl (logikai operátor). Paradigmatikusan fQnévi, melléknévi és határozószói is lehet, de szemantikailag tulajdonképpen nem beszélhetünk helyettesíthetQségrQl. Az általános névmásnak három csoportja van:
GyqjtQ: Egy halmaz minden elemére együttesen vonatkoznak (pl.: minden)
MegengedQ: Minden elemre külön-külön vonatkozhatnak (pl.: akárki, bárki)
Tagadó: Nincs a halmazban olyan elem, amelyre az állítás igaz lenne (pl.: senki)
Jellegzetes elQtagjai a minden-, se-, sem-, bár-, akár-.



17.
A viszonyszók I.
(segédige, segédigenév, névutó, névutómelléknév, igekötQ)

Segédige, segédigenév
A segédige olyan viszonyszó, mely az ige grammatikai jelentéseit hordozza. A segédigékbQl igenévi alakokat hozhatunk létre. A segédigékbQl képzett igenévi szóalakokat segédigeneveknek nevezzük.
Csoportosítása:
Segédigék
SzóalakteremtQ
Fog: Funkciója az egyszerq igei állítmány jövQ idejének jelölése. Komplex jel- és ragértékq. Lexikai kiegészítQje a fQnévi igenév (pl.: Be fogok menni a városba).
Volna: Funkciója az állítmány feltételes módjának jelölése. Jelértékq. Lexikai kiegészítQje kijelentQ mód, múlt idejq igealak (pl.: Megehetted volna ezt a kis levest).
Szokott, tetszik, talál
MondatrészteremtQ
Van
Marad
(El)múlik


Segédigenevek
FQnéviek (lenni, maradni, elmúlni): Funkciójuk összetett (névszói-igenévi) alany vagy valamilyen összetett kötött bQvítmény alkotása. KépzQ- (jel- és rag-) értékqek. A névszói-igei állítmányok lexikai kiegészítQi (pl.: Igyekezett komoly maradni).
Melléknéviek (levQ, való): Funkciójuk összetett, névszói-igenévi jelzQ alkotása. KépzQértékqek. A névszói-igei állítmányok lexikai kiegészítQi (pl.: A városban lévQ házak).
Határozói (lévén): Funkciója összetett, névszói-igenévi szabad okhatározó alkotása. KépzQértékq. A névszói-igei állítmányok lexikai kiegészítQje (pl.: Katona lévén, a fiam nem jön haza minden vasárnap).
Igeiek (volta /voltodat, voltukat/): Funkciójuk összetett, névszói-igenévi alany vagy egyéb összetett mondatrész alkotása. Komplex képzQ-, jel- és ragértékqek. A névszói-igei állítmányok lexikai kiegészítQi (pl.: Az idQ szeles volta senkit sem zavart).

Névutó
A névutó olyan viszonyszó, amely morfológiai természetq szerkezetet alkot az elQtte álló névszóval, ahhoz szorosan, általában hangsúlytalanul kapcsolódik. Grammatikai szerepq, szintaktikai vonatkozású, a névszó jelentését valamilyen határozói viszonyjelentés-mozzanattal bQvíti. Sohasem mondatrész és nem is bQvíthetQ. Toldalékmorfémát általában nem vesz fel.
Fajtái:
Ragtalan névszóhoz járuló névutók (ezek a szoros értelemben vett névutók): alá, alatt, felé, felQl, helyett, köré, mellé, között, stb.
Ragvonzó névutók (névszójukat, fQnevüket mindig egy meghatározott raggal ellátva kívánják meg): fogva, képest, kezdve, nézve, stb.
Birtokos személyjelet tartalmazó névutók: alapján, ellenére, értelmében, esetében, nyomán, részérQl, stb.

Névutómelléknév
Egyszerq, valódi névutóink egy része ellátható az  i melléknévképzQvel, s így melléknévi jellegq szóvá, ún. névutómelléknévvé válik. Formailag ugyan származéka a névutónak, de a jelzQi mondatrészszerepre valójában csak az egész névutómellékneves szerkezet alkalmas, nem pedig a puszta névutómelléknév (pl.: alatti, elleni, elQtti, felQli, iránti, stb).

IgekötQ
Az igekötQ olyan viszonyszó, amely tipikusan igéhez kapcsolódik, s elsQsorban lexikai-szemantikai szerepq nyelvelem, az igék jelentésének módosítására, megváltoztatására szolgál. Átmeneti jellegqnek tekinthetQ több szempontból is: egyrészt képzQértékq (prefixumszerq) jelentésmódosító szóelem, másrészt határozószószerq összetételi elQtag, harmadrészt morfológiai természetq szerkezet alkotására képes viszonyszó (ha az ige után áll).
[be, ki, le, fel, meg, el, át, rá, ide, oda, szét, össze, vissza].



18.
A viszonyszók II.
(kötQszó, partikula, névelQ, tagadószó)

KötQszó
A kötQszó olyan viszonyszó, amely szavakat, mondatrészeket, tagmondatokat, szövegmondatokat kapcsol össze. Mivel elsQdlegesen szemantikai és szintaktikai kapcsolóelem, a mondatban mondatrészi szerepe nincs, nem is bQvíthetQ. A kapcsoló szerep következtében semmilyen kérdésre nem felel. Általában hangsúlytalan eleme a mondatnak, az összekötendQ tagok közötti nyelvtani, illetve logikai viszonyokat jelöli, konkretizálja. Alakja nem változtatható, toldalékmorfémát nem vehet fel.
Fajtái:
Funkciója (az általa összekapcsolt egységek viszonya) szerint:
AlárendelQ: mert, hogy, mint, ha, merthogy, mintha, mivel, bár, jóllehet, noha, ámbár, stb.
MellérendelQ: és, is, de, vagy, akár, tehát, így, azaz, vagyis, hanem, stb.
Aszerint, hogy az összekapcsolt elemek a nyelv mely szintjén helyezkednek el:
Csak mondatkapcsoló (pl.: hogy, ha)
Mondatkapcsoló és mondatrész kapcsoló (pl.: és, is, tehát, vagy, vagy-vagy, akár-akár, stb).
Csak mondatrészkapcsoló (pl.: mind-mind).

Partikula
A partikula olyan viszonyszó, amely nem toldalékolható, más szavakkal nem alkot sem morfológiai természetq, sem szintaktikai kapcsolatot, nem lehet mondatrész. Nem grammatikai viszonyító elem. Funkciója az, hogy a mondatban lévQ állításon mqveleteket végez; modális viszonyt, a beszélQ attitqdjét fejezi ki, vagy jelöli a beszélQ reagálását a kommunikációs helyzetre, illetve annak valamely összetevQjére. Önmagában semmilyen kérdésre nem felelhet.
Fajtái:
Modális-pragmatikai partikulák
A modális alapérték jelölQi: vajon, -e, ugye, bár, hadd, stb.
Árnyaló partikulák: csak, ám, hiszen, bezzeg, stb.
Viszonyító partikulák
BecslQ: alig, csaknem, közel, legalább, mindössze, stb.
Fokozó: borzasztó, irtó, csupa, felette, stb.
RémakiemelQ: csak, épp, fQleg, is, stb.

NévelQ
A névelQ viszonyszó, funkcionális-szemantikai szempontból a determinánsok osztályába tartozik, lehetQvé teszi, hogy a fQnév egy meghatározott egyént, dolgot jelöljön. A determinánsok szemantikai kontrasztokat fejeznek ki. A névelQ alapvetQen a határozottság-határozatlanság, ismertség-nem ismertség kontrasztját fejezi ki. Logikai szerepq viszonyszó. Nem lehet mondatrész, nem toldalékolható, mindig hangsúlytalan.
Fajtái:
Határozott: a, az
Határozatlan: egy.

Tagadószó
A tagadószó olyan szó, amellyel a mondatban lévQ állítás egészét vagy egy részletét tagadjuk. A nem, ne tagadószókkal tehát egy logikai mqveletet hajtunk végre, ebbQl következQleg kapcsolata a tagadott mondategységgel nem morfológiai, nem is szintaktikai, hanem logikai-szemantikai. Nem toldalékolható, nem bQvíthetQ, nem lehet mondatrész.



19.
A módosítószók
(helye a különbözQ szófaji felosztásokban, a szófajba sorolás problémái, fajtái a hagyományos felosztásokban, megkülönböztetése a partikulától)

A módosítószó olyan mondatértékq szó, amely vagy tagolatlan mondatot alkot, vagy összetevQje egy mondatnak, amelynek szintaktikai szerkezetébe nem illeszkedik bele. Mivel nem kapcsolódik grammatikailag a mondat többi eleméhez, ezért nem is beszerkesztett mondatrész, alakilag és szemantikailag a mondat alapszerkezetétQl független egység. Alakja nem változtatható, nem vesz fel semmilyen toldalékmorfémát.

A hagyományos felosztás a módosítószókat külön szófaji kategóriaként kezeli az igék, névszók, viszonyszók és indulatszók mellett. A MGr. A mondatszók közé sorolja, azok egyik alkategóriájaként, mivel nem tekinthetQk alapszófajoknak, hiszen nincs önálló fogalmi jelentésük, nem toldalékolhatók, nem mondatrészek önállóan. A hagyományos felosztás szerinti módosítószók egy részét a MGr. a mondatszók, másik részét a viszonyszók közé helyezi.

[pl.: pontosan, biztosan, esetleg, feltehetQleg, alighanem, szerencsére, stb].




20.
A mondatszók
(az indulatszó, az interakciós mondatszók, hangutánzó mondatszók)

A mondatszó összefoglaló elnevezés, szófaji osztály, amely több alosztályra bontható. A mondatszók általános jellemzQje, hogy vagy önálló tagolatlan mondatként, vagy szerkesztett tagmondat szintaktikailag szervetlen elemeként fordulnak elQ. Önálló közlésegységek, olyan egyszavas mondatok, amelyeket állandó alakjuk, szóformájuk és gyakori használatuk miatt a szótár részének, lexémának tekintünk. Nem vesznek fel ragokat és jeleket, képzQk azonban általában járulhatnak hozzájuk. Pragmatikai vagy modális jelentésqek.
Fajtái:

Indulatszók
Az indulatszók jelentQs része érzelemmel, ill. érzékeléssel kapcsolatos indulathangokból fejlQdött ki, és többé-kevésbé konvencionális hangalakkal rendelkezik (pl.: jaj, óh, brr).

Interakciós mondatszók
A kapcsolat felvételét és lezárását szolgáló mondatszók. JellemzQ, hogy alaktani felépítésük rögzült, személyt nem vagy csak korlátozottan tudnak kifejezni (pl.: nos, ja, izé, sicc, lám).

Hangutánzó mondatszók
A hangutánzó mondatszók keletkezése a belehallás jelenségével függ össze: az állati, természeti hangokat, élettelen dolgok által keletkezett szándékolatlan hangélményt rögzítik, nyelvivé teszik azáltal, hogy állandósult hangsorral idézik fel a hangadást (pl.: gá-gá, miau, cupp, hapci, durr, bumm).








Szófajtan




~  PAGE 8 ~


megnevez
toldalékolható ( fQnév
a mondatban tárgy

körülményfogalmat fejez ki
nem toldalékolható ( határozószó
a mondatban határozó

Funkciójuk az összetett, névszói-igei állítmány alkotása. Komplex képzQ-, jel- és ragértékqek. Lexikai kiegészítQjük fQnév, melléknév, melléknévi igenév (pl.: Az idQ hideg volt/lesz/lehetene/lehetett volna/maradna/stb).

Hasonló témájú dokumentumok

Hozzászólások

3 eloadas 4.előadás 5.előadás 8. előadás a mű aggregált kereslet balzac beugro biológiai vízminősítés biotermék bodlaki tamás dia egyén érzékelő eu tételek eupol európai integráció filmtörténet filológia fogaskerék hajtás gamf fizika vizsga gyakorlat házi doga hrabal humánbiosz gyak irodalomesztétika jövedék képzőművészet kidolgozott konzultáció kötelező olvasmány középkor magyar premodern mills növény objektum orientált parazitológia pénzpiac prácser tamás prog.terv reklám reklámelmélet és gyakorlat sűrűség szám szupra tanári jegyzet tereptan választások vállalkozás vizuális antropológia alapfogalmai