I. Nyelvészeti szigorlat: Alaktan

Országok listájaHungaryNyíregyházi FőiskolaBölcsészettudományi és Művészeti Főiskolai KarMagyarI. Nyelvészeti SzigorlatAlaktanI. Nyelvészeti szigorlat: Alaktan

1.
A morfémaszint; a morfológia helye és jellemzQi

A morfológia a nyelvtudománynak az az ága, amely a szó szerkezeti felépítésével foglalkozik. Magában foglalja a szóelemek (morfémák) általános kérdéseit, a szóelemek kapcsolódását, kombinációit; a jelezési, ragozási rendszereket (paradigmasorokat); a szóalkotási módokat.
A morfológia egyik sajátos ága a morfofonológia  a morfológia és a fonológia határtudománya. A szóelemek változatainak, a tQváltozatoknak, kötQhangzó-elQhangzó problémának a vizsgálatával foglalkozik.

Az alaktan szoros kapcsolatban van a hangtannal. A hangtan segédtudománya az alaktannak (pl. rövid-hosszú magánhangzó-párok realizálódása a tQbelsei idQtartamot váltakoztató töveknél).
Kapcsolatban áll még az alaktan a jelentéstannal is (a szó jelentés-struktúrája pl. megváltoztathatja a toldalékolhatóságot is. ( pl.: Hevesen lakom.  Hevesben lakom., ErdQn dolgozik.  ErdQben dolgozik).
A mondattan is segédtudománya az alaktannak. Ez a legszorosabb, majdnem elválaszthatatlan tudományközi kapcsolata. Maga a morfémaszerkezet mutatja, kijelöli a mondatbeli szerepet (pl.: könyvet  tárgy). Az ún. grammatikai homonímák a mondatban válnak egyértelmqvé (pl.: Katinak a sapkája. /birtokos jelzQ, lativusi használat/; Katinak adom. /részes határozó, genitivusi használat/).

Az alaktani kutatások az óind, görög népeknél kezdQdtek, de a 19. században lendültek fel igazán:
Bopp
Humboldt
Schlegel
Saussure
Bloomfield ( Kötött és szabad morfémák.

A morfémaszint a fonémaszint és a lexémaszint között elhelyezkedQ szint. Központi eleme a morféma (szóelem). A morfémaszint fonémaszinttQl való különbsége az, hogy a morfémák már önálló jelentéssel bíró nyelvi elemek, szemben a morfémákkal, amelyeknek csak jelentés megkülönböztetQ szerepe van.
A fonéma- és morfémaszint közti átmenetet biztosítják az ún. kötQhangzók és azok a fonémák, amelyek morfémaként is funkcionálhatnak (pl. ha a k a többes szám jele, az ó a folyamatos melléknévi igenév képzQje, stb).





2.
A morféma fogalma, csoportosítása

Definíciók

A morféma további, jelentéssel bíró egységekre már nem bontható. A legkisebb, jelentéssel bíró nyelvi egység; a legkisebb nyelvi jel (minimális egység). A morfémák valamely szóalaktól elvonatkoztatva, önállóan is élnek a nyelvben, és más morfémákkal is kapcsolatba léphetnek.

A morféma konvencionális hangalak és konvencionális jelentés konvencionális együttese (( nem minden hangsorból lesz valamely nyelvben morféma, csak azokból a hangkapcsolatokból, amelyeket a nyelvet beszélQ közösség elfogad annak).

Deme László: A morféma nyelvi jel, az a minimális nyelvi egység, amelyben a társadalmilag kötött hangalak és társadalmilag kialakított jelentés úgy társul, hogy bármelyikük képes felidézni a másikat és ezen keresztül utalni a valóságnak arra az elemére, amelyre a morféma (mint nyelvi jel) vonatkozik.

Morfémák osztályozása

Funkció szerint
TQmorfémák (fQ szóelemek)
Önálló fogalmi jelentésqek, valamely szóalak jelentésének magvát hordozzák. Ritkábban lehetnek modális/pragmatikai jelentésqek (pl.: indulatszavak).
Toldalékmorfémák (mellék szóelemek, formánsok v. affixumok)
Általában viszonyító jelentésük van (nagyon ritkán lexikai jelentésük is lehet /pl.: mint/). Csoportosításuk aszerint történik, hogy hogyan/hol helyezkednek el a tQmorfémákhoz képest:
Prefixum: A tQmorféma elQtt álló toldalékmorféma. Ez az oroszban pl. nagyon jellemzQ. A magyarban prefixumszerq az igekötQ ha az ige elQtt áll; és a leg a felsQfoknál, ha a bb-t elhagyjuk.
Szuffixum: A tQmorféma után álló toldalékmorféma. A magyarra ez a legjellemzQbb. A képzQk, jelek, ragok általában szuffixumok.
Confixum: Körülöleli a toldalékmorféma a tQmorfémát. JellemzQ a németre és a malájra. A magyarban a szabályos felsQfok viselkedik így.
Infixum: A tQmorfémába ékelQdQ toldalékmorféma. Az arab nyelvekre jellemzQ. A magyarban egyes vélemények szerint az  i birtoktöbbesítQ jel viselkedik bizonyos esetekben infixumként. De ez a felfogás nem vihetQ végig a birtokos személyragozási rendszeren.
[Affixumszerq eljárás a reduplikáció. /pl.: iro ( iroiro (japán, többes szám); tafuta ( tafutatafuta (maláj, fokozás); meg-megáll/]


A paradigmarendszerben elfoglalt hely szerint
ElsQdleges morfémák (materiális v. testes morfémák)
Másodlagos morfémák (nem materiális v. testetlen morfémák)
( Zérómorfémák
Ez az, ami van, de nincs. /P. Lakatos Ilona (/ ( Olyan morféma, melynek nincs hangalakja/hangteste, de van funkciója/jelentése. Kikövetkeztetett érték.
[Pl.: P olvas + ( + ( + ( ]







Abszolút zérómorfémák igealakokon:
- jelen idQ jele
- kijelentQ mód jele
- E/3 sz. alanyi ragozású igei személyrag
- E/2 sz. tárgyas ragozású, felszólító módú igealakon a felszólító mód jele
[Pl.: ír|d, vár|d ( a d igei személyrag. NEM felszólító mód jele - az itt ( morféma.
ír|j|ad, vár|j|ad ( itt nincs zéró fokon egyik sem.
A csupán v-s és az sz-es v-s töveknél kettQzQdik és hosszú az igei személyrag:
szQ|dd ( a dd igei személyrag].
- E/2 sz. alanyi ragozású, felszólító módú, rövidebb igealakon az igei személyrag
[Pl.: ír|j, vár|j ( a j a felszólító mód jele. NEM igei személyrag – az itt ( morféma.
ír|j|ál, vár|j|ál ( itt nincs zéró fokon egyik sem].

Abszolút zérómorfémák névszóalakokon:
- egyes szám
- alanyeset
- alapfok (mellékneveknél)
A névszóknál relatív zérómorfémák is elQfordulnak, ami azt jelenti, hogy elsQdleges, illetve másodlagos morfémával is kifejezhetünk bizonyos dolgokat.
Relatív zérómorfémák:
( A tárgy ragja:
- 1. és 2. személynek megfelelQ személyes névmás tárgyesetében (pl.: engem  engemet)
- 1. és 2. személyq visszaható névmás tárgyesetében (pl.: magam, magamat)
- 1. és 2. személyq birtokos személyragos/jeles alakoknál tárgyesetben (pl.: kalapom, kalapomat)
( A birtokos jelzQ ragja (pl.: Pista könyve.  Pistának a könyve).



Alak és jelentés szerinti csoportosítás

Deme László felosztása:
Szabad morfémák: Önálló alak, önálló jelentés. Önmagában is elQfordulhat a beszédben. ( Szótári alakok.
Félszabad morfémák: Önálló alak, járulékos jelentés. ( Viszonyszók, igekötQk, névutók, segédigenevek.
Kötött morfémák: Mindig csak egy másik morfémával fordulhatnak elQ.
Járulékos alak, járulékos jelentés. ( Toldalékmorfémák.
Önállótlan alak, önálló jelentés. ( Többalakú tövek kötött változatai.
Passzív v. fiktív tövek: Nyelvtörténeti kategória (pl.: Csilla, csillog, csillám - *csil-)

A felosztás problémája, hogy nem számol a zérómorfémával. A szabad morféma a flektáló nyelvekre jellemzQ. A magyarban, mint agglutináló nyelvben ahhoz, hogy valamely morféma mondatba kerüljön, fel kell vennie valamilyen toldalékot, ha máshogy nem, zéró fokon. A szabad morféma kérdését ezért a MGr. árnyaltabban tárgyalja, mint Deme. Beszél olyanról, hogy:
Szükségszerqen szabad morfémák: Olyan lexémák, amelyek egyáltalán nem toldalékolhatók, nem is vesznek részt a szóképzésben (pl.: viszonyszók, partikulák).
Potenciálisan szabad morfémák: Általában nem kell, hogy felvegyenek ahhoz, hogy mondatba kerüljenek, de bizonyos esetekben toldalékolhatók (pl.: határozószók).
Relatíve szabad morfémák: Ahhoz, hogy mondatba kerüljenek, betölthessenek mondatrész szerepet, valamilyen toldalékmorfémát kell felvenniük (elsQdleges v. zéró fokon). A igék és névszók tartoznak ide.



3.
A morfémák alaki kérdései; a morfémaalternáció

A morfémaalternáció a morféma alakváltozataival (alternáns, allomorf, morf) foglalkozik. A magyar nyelvben a morfémák változatokban élnek. Az alternáció alapfeltétele az alapvetQ alaki hasonlóság és részleges alaki különbség. Az alternáció tagjait az köti egymáshoz, hogy az egymással váltakozó formáknak alapvetQen azonos a jelentésük és a funkciójuk.
A nemzetközi nyelvtudományban megkülönböztetnek funkciós és funkciótlan alternációt. A funkciós alternáció inkább a flektáló nyelvekre jellemzQ. Ez azt jelenti, hogy az alakváltozatoknak lehet jelentésbeli és funkcióbeli különbsége is. Esetleg a feltételes mód jele lehet ilyen a magyarban (alanyi ragozás: -na/-ne, tárgyas ragozás: -ná/-né).

A magyarra a funkciótlan alternáció jellemzQ. Az alakváltozatokhoz nem társul jelentésbeli vagy grammatikai különbség (esetleg stilisztikai v. nyelvrétegbeli). A funkciótlan alternációnak két típusa van:
Szabad alternáció: Az alakváltozatok bármilyen helyzetben felcserélhetQk egymással (pl.: zsemle  zsömle, -zik - -dzik képzQk).
Kötött alternáció: A magyarra ez a jellemzQ. Ez azt jelenti, hogy bizonyos helyzetben csak az egyik, bizonyos helyzetben csak a másik változatot használhatjuk.

A MGr. beszél még morfofonológiai meghatározottságú alternációról, melynek az az értelme, hogy az alakváltozatok egymásból levezethetQk, látható bennük a részleges alaki különbség (pl.: -ban/-ben, -ság/-ség).
A MGr. megkülönböztet még morfológiai meghatározottságú alternációt is. Itt az alakváltozatok kevésbé vezethetQk le egymásból. Pl.:
Többalakú igetövek: van ( van-, vagy-, val-, vol-; megy ( megy-, men-, me-, mé-.
A felszólító mód jele: [J]
Ennek az invariáns j-nek konkrét alternánsai vannak:
-j (pl.: vár|j, ad|j, él|j; -s, -sz, -z, -dz végq igéknél is: mos|s, fQz|z|él; csupán v-s igetöveknél: nQ|j, lQ|j|él)
-jj (csak a jön igénél: jö|jj, jö|jj|él)
-gy (csak az sz-es v-s igetöveknél: te|gy|él)
-ggy (csak a hisz igénél: hi|ggy, hi|ggy|ed)
-s (csak a t végq igéknél: bánt|s)
( (pl.: vár|d + ()



4.
Az affixumok fajtái és kapcsolódási rendje; a morfémaszerkezetek

A toldalékmorfémáknak (mellék szóelemek, formánsok v. affixumok) általában viszonyító jelentésük van (nagyon ritkán lexikai jelentésük is lehet /pl.: mint/). Csoportosításuk a tQmorfémához viszonyított helyzet alapján:
Prefixum: A tQmorféma elQtt álló toldalékmorféma. Ez az oroszban pl. nagyon jellemzQ. A magyarban prefixumszerq az igekötQ ha az ige elQtt áll; és a leg a felsQfoknál, ha a bb-t elhagyjuk.
Szuffixum: A tQmorféma után álló toldalékmorféma. A magyarra ez a legjellemzQbb. A képzQk, jelek, ragok általában szuffixumok.
Confixum/circumfixum: Körülöleli a toldalékmorféma a tQmorfémát. JellemzQ a németre és a malájra. A magyarban a szabályos felsQfok viselkedik így.
Infixum: A tQmorfémába ékelQdQ toldalékmorféma. Az arab nyelvekre jellemzQ. A magyarban egyes vélemények szerint az  i birtoktöbbesítQ jel viselkedik bizonyos esetekben infixumként. De ez a felfogás nem vihetQ végig a birtokos személyragozási rendszeren.
[Affixumszerq eljárás a reduplikáció. /pl.: iro ( iroiro (japán, többes szám); tafuta ( tafutatafuta (maláj, fokozás); meg-megáll/]

A grammatikai viszonysíkok kialakításának a magyarban alapvetQen kétféle megoldása van:
Analitikus (körülíró, szételemzQ) szerkesztésmód: Ha a viszonyítás eszköze egy lexéma. A lexémák morféma funkciójú viszonyszók, melyek egy fogalomszóval alkotnak ún. morfológiai típusú szerkezetet. Tipikusan ilyen pl. a névutós szerkezet (pl.: asztal alatt), mely funkcionálisan egy szóalaknak felel meg.
Szintetikus (összerakó, sqrítQ) szerkesztésmód: A viszonyítást affixumokkal fejezzük ki. A viszonyítás legjellegzetesebb eszközei az affixumok, és nem a lexémák a nyelvek nagy részében.
A szintetikus morfémaszerkezetnek a tQ a magva. Az abszolút tQ morfológiailag tagolhatatlan, tehát a szóalaknak az az eleme, amelyet már minden toldaléktól megfosztottunk. A relatív tQ az a tQ, amely még tagolható, amelyrQl még leválasztható toldalék.

A morfémaszerkezetekben (a szintetikus, azaz szóalakon belül megvalósuló szerkezetekben) a morfémák kapcsolódási sorrendje szorosan kötött. Az általános szabály a magyarban: (prefixum) + tQ + szuffixum(ok). Ha több szuffixum fordul elQ egy szóalakban, akkor a sorrend a következQ: képzQ + jel + rag.
Két vagy több tQ elQfordulhat egy morfémaszerkezetben  ezek az összetett szavak. Két vagy több képzQ is megjelenhet ugyanabban a morfémaszerkezetben. A jeleknél és ragoknál a zéró morfémára nem vagyunk tekintettel, és így két vagy több jel megjelenhet egy névszói morfémaszerkezetben, az ige esetében azonban csak egyetlen jel lehet testes, a ragmorfémák pedig nyilvánvalóan soha nem társulhatnak egymással.



5.
A képzQk, jelek és a ragok általános jellemzQi

A magyar grammatikák már régóta hagyományosan háromféle toldalékmorfémát különböztetnek meg: képzQt, jelet és ragot. A toldalékmorféma-típusok elkülönítése azonban nem könnyq. A toldalékmorfémák merev elhatárolása lehetetlen. Vannak kétarcú toldalékmorfémáink is, ezért a legésszerqbb többféle kritériummal jellemezni a toldalékmorfémákat, amelyekbQl a legtisztább esetekre mindegyik igaz, a határesetekre pedig csak néhány. Eszerint:

KépzQk (derivációs morfémák)
Új szót hoz létre.
Nem kötelezQ elem, hiánya miatt nem veszünk fel ( morfémát.
LegbelsQbb helyzetq (a tQ után következik).
Más kötött morféma állhat utána.
Általában megtqr maga mellett más képzQt is.
JellemzQen állhat utána jel és rag.
Megváltoztatja a szintaktikai környezetet, azaz a szó bQvítési lehetQségeit.
Több szóosztály töveihez is járulhatnak.

Jelek, ragok (inflexiós morfémák)
Grammatikai jelentést hordoznak.
A szófajkategória minden eleméhez hozzátehetQk.
Nem változtatják meg a szó szófaját.
Nem változtatják meg a szó grammatikai környezetét, azaz a bQvítési lehetQségeit.
Egy szóosztály töveire korlátozódik a megjelenésük, tehát vagy csak igéhez, vagy csak névszóhoz járulhatnak.

A jel
BelsQ helyet foglal el (tQ vagy képzQ után következik).
Megtqr maga mellett más jeleket (de szófajonként meghatározott módon).
Lehet kötelezQ, de tetszQleges elem is.

A rag
Szóalakzáró elem. Más toldalék nem követheti.
Csak egy lehet belQle.
KötelezQ elem az igénél és a fQnévnél is. Hiánya esetén ( morfémát veszünk fel.
Egyrészt morfológiailag jelölnek szintaktikai viszonyokat, másrészt az egyeztetésben van szerepük.



6.
Az ún. kötQhangzó -probléma

A szóelemek egymáshoz kapcsolódásánál a magyarban megjelenhetnek bizonyos magánhangzók. Ezek a kérdéses magánhangzók nem lehetnek felsQ nyelvállásúak és hosszúak. Hovatartozásukról háromféle felfogás alakult ki:

TQvéghangzós felfogás
Diakrón szemléletet tükröz, ezért leíró szempontból nem is használható, ellentmond a nyelvérzékünknek. Alapja, hogy a magyar szavak a 12. század végéig magánhangzóra végzQdtek. Ezeket nevezték tQvéghangzóknak, melyek lekoptak, vagy egyéb módosuláson mentek át.
Az alapszókincsbe tartozó szavainknál ezek a kérdéses magánhangzók valóban az eredeti tQvéghangzók nyomait Qrizhetik. Idegen eredetq, illetve késQbb keletkezett szavainkban azonban nem tételezzük fel a tQvéghangzót, és a kérdéses magánhangzó ezeknél is megjelenik. Ennek az elméletnek itt az ellentmondása.

KötQhangzós felfogás
Általános iskolában ezt alkalmazzák. Ez a felfogás a kérdéses magánhangzót úgy kezeli, mintha önálló elem (morféma) lenne. De a morfémának önálló jelentése vagy funkciója van, ami erre a magánhangzóra nem igaz. EjtéskönnyítQ szerepe van, jól formálttá teszi a szóalakot, nem mindig szükségszerq ugyanakkor a jelenléte. Önállótlanságát mutatja, hogy hangszíne általában a szóalak függvénye (illeszkedési törvény).
Bizonyos esetekben azonban mégis funkciót kaphat. Alkalmas lehet szófajmegkülönböztetésre (pl.: havasok  fn., havasak  mn.; vörösek  fn., vörösök  mn.). Szolgálhatja a fQnév bizonyos alcsoportjainak megkülönböztetését (pl.: Fakanált  tulajdonnév, fakanalat  köznév).
Grammatikai funkciója, hogy E/2 személy tárgyas ragozásban a mód megkülönböztetését szolgálja. IdQnként tehát funkcióval jelentkezik, ezért van, aki álmorfémának tekinti.

ElQhangzós felfogás
A MGr. egyértelmqen ezt használja. A kérdéses magánhangzót a toldalékokhoz kapcsolja. Ez a felfogás leíró szempontból is alkalmazható, ugyanakkor megfelel a nyelvtörténeti folyamatoknak is. Több esetben ez a kérdéses magánhangzó már a toldalék szerves részévé vált (pl.: -on/-en/-ön). A helyesírás is ezt támasztja alá (pl.: MÁV-ot). Az elQhangzós koncepció esetében megnQ a toldalékmorfémák alakváltozatainak (alternánsainak) száma.



7.
Az igetövek típusai I.
(Egyalakú és hangzóhiányos igetövek)

Az igetövek lehetnek egyalakúak és többalakúak. A magyar igetöveknek kb. 85%-a egyalakú, egyváltozatú, és csak 15%-a tartozik valamilyen többalakú, többváltozatú tQtípusba.

Egyalakú igetövek

Az egyalakú igetövek sajátossága, hogy bármilyen hozzájuk kapcsolódó toldalék elQtt változatlanok. Mind mássalhangzóra végzQdnek.
[pl.: ír, mond, bánt, stb.]


Hangzóhiányos igetövek

Szótári tövük utolsó szótagbeli magánhangzója rövidebb tQalakjukból hiányzik, ezért alakváltozatuk mássalhangzó-torlódásra végzQdik. Kb. 300 ige tartozik ide, közöttük sok a képzett szó.
Az ikes igéknél gyakori a hangzóhiányos (torlódásos) tQváltozat. Ez van  ik ragos szótári alakjukban is. Az iktelen igék alakváltozatai és származékai gyakrabban alakulnak ki a szótári tQbQl.
[pl.: zörög, zörg-; ugrik, ugor-]



8.
Az igetövek típusai II.
(A v-s; sz-d-s, és n-es igetövek)

V-s igetövek

Csupán v-s tövek
6 igénk tartozik ide: szQ, nQ, fQ, lQ, ró, rí igék tartoznak ide. Csak ezek az igéink végzQdnek magánhangzóra. Az idetartozó igéinknek két tQváltozata van. A szótári tQ egytagú, hosszú magánhangzós végq (szQ), a melléktQ rövid magánhangzójú és v-re végzQdik (szöv-).
Ezekben a tövekben a v hiátustöltQ eredetq. Régen több ige tartozott ide: szí(v), hí(v), ví(v), fú(j), bú(j). De itt a hiátustöltQ a szótQ részévé lett, a szavak egyalakúvá váltak.
Ezeknek az igéknek egy j-vel írjuk a felszólító módját (lQjed, nQjed, szQjed). E/2 személy, felszólító mód, tárgyas ragozásban a felszólító mód jele zéró fokon van, és a szó végén lévQ  dd az igei személyrag (lQdd, nQdd, szQdd).

Sz-es v-s tövek
7 igénk tartozik ide: lesz, tesz, vesz, hisz, visz, eszik, iszik. Ezeknek az igéknek négy tQváltozatuk van. A szótári alak, illetve az ikeseknél a szótári tQ sz-re végzQdik, ezenkívül van v-s változatuk, és legtöbbjüknek még két, magánhangzóra végzQdQ, mindkét említett mássalhangzót nélkülözQ melléktövük. (vesz ( vesz-, vev-, ve-, vé-).
Ezeknél az igéknél a felszólító mód jele a gy, a hisz-nél pedig a ggy (egyél, higgy). A fQnévi igenév képzQjében és a feltételes mód jelében pedig duplán van jelen, tehát itt  nni az fQnévi igenév képzQje és  nna/ nne, -nná/-nné a feltételes mód jele (enni; enne, enné).

Sz-es, d-s és v-s tövek
13 ikes ige tartozik ide. Két csoportra szokták osztani:
Alszik-típus: Ezeknek négy tövük van; egy-egy sz-es, d-s, v-s és mássalhangzós végq (fekszik ( feksz[ik]-, feküd-, fekv-, fek-). Ide tartoznak az alszik, fekszik, nyugszik, esküszik igék.
Dicsekszik-típus: Ebben az alcsoportban az igéknek d-s vagy  kodik/-kedik képzQs változata a d-t már a szótári alakban is tartalmazza, tehát ezeknek az igéknek tulajdonképpen két szótári alakjuk van (dicsekszik, dicsekedik). Ide tartoznak az alkuszik, cselekszik, esküszik, dicsekszik, gyanakszik, törekszik igék.

Sz-et d-vel váltakoztató tövek
Ide mai adataink alapján 20 ige tartozik (pl. öregszik, gazdagszik, betegszik). Ezeknek a töveknek 2 alakjuk van és csak abban különböznek az sz-es, d-s és v-s dicsekszik-típustól, hogy nincs v-s változatuk. A két változat közül tehát az egyik sz-re, a másik d-re végzQdik (öregszik, öregedik).

N-es tövek
Három ige tartozik ide: jön, megy, van. Egyetlen közös sajátságuk, hogy van n-es tQváltozatuk is, ezenkívül azonban még mindegyiknek vannak más jellegq tövei is. A van tQalakjai a van-, vagy-, vol-, val-. A megy tQalakjai a megy-, men-, me-, mé-. A jön tQalakjai a jön-, jöv-, jö-. A jön ige érdekessége, hogy csak ennél az igénél -jj a felszólító mód jele.



9.
A névszótövek típusai I.
(Egyalakú és magánhangzóra végzQdQ tövek)

Egyalakú névszótövek
Az egyalakú névszótövek jellemzQ sajátossága, hogy minden toldalék elQtt változatlan az alakjuk. A névszók 70%-a ebbe a csoportba tartozik. Vannak köztük mássalhangzós és magánhangzós végqek. A mássalhangzós végqek egy sajátságos alcsoportját alkotják a h-ra végzQdQ tövek. Ezek csak írásmódjukat tekintve változatlan tövqek, mert hagyományos kiejtés szerint a szó végén nem ejtjük a h-t.

Magánhangzóra végzQdQ névszótövek

TQvégi idQtartamot váltakoztató névszótövek
Ide tartozik minden  a és  e végq névszótQ (a névszótövek kb. 25%-a). Ezeknek két tQváltozatuk van, a szótári tQ utolsó magánhangzója helyén a melléktQben a megfelelQ hosszú magánhangzó mutatkozik (pl.: fa ( fa-, fá-; barna ( barna-, barná-).

Véghangzóhiányos tövek
Csak néhány  ú, -q végq fQnév és melléknév tartozik ide (borjú, fiú, gyapjú, varjú, ifjú, hosszú, könnyq, lassú, szörnyq). JellemzQ sajátságuk, hogy a szótári alak végsQ magánhangzója bizonyos toldalékok elQtt hiányzik. Így két tQváltozatuk él (borjú ( borjú-, borj-).

Ó-t a-val, Q-t e-vel váltakoztató tövek (v. hangszínt és idQtartamot váltakoztató tövek)
A szótári alak végsQ hangja ó vagy Q és ez a melléktQben a vagy e hanggal váltakozik. Így itt is két tQváltozat van (ajtó ( ajtó-, ajta-; mezQ ( mezQ-, meze-).

V-s változatú tövek
Változatlan tQhangzós tövek
Csak a mq és a bQ szavak tartoznak ide. JellemzQjük, hogy hosszú magánhangzós szótári alakjukkal egy, ugyancsak ezt a hosszú magánhangzót is mutató, de még egy v hanggal bQvült melléktQ áll szemben. Két tQváltozat alakult ki (mq ( mq-, mqv-).
IdQtartam-váltakoztató tövek
Ide csak néhány fQnév sorolható (ló, kQ, tQ, csQ, szú, fq, nyq, lé). JellemzQ tulajdonságuk, hogy a fQtQ végsQ magánhangzója helyén a v-s melléktQben a megfelelQ rövid magánhangzó szerepel. Így itt is két tQváltozat van (ló ( ló-, lov-).
Hangszint és idQtartamot váltakoztató tövek
A hó, tó és a szó névszók tartoznak ide. JellemzQjük, hogy az elQzQ csoporttól eltérQen a melléktQ hangzója a fQtQéhez viszonyítva nem csak idQtartamában, hanem hangszínében is különbözik. Az ó a-val váltakozik. Így itt is két tQváltozat alakult ki (hó ( hó-, hav-).


Véghangzóhiányos tövek
A daru, falu, odú és a tetq fQnevek tartoznak ide. Szótári alakjuk végsQ magánhangzója a v-s melléktQbQl hiányzik. Itt is két tQváltozat van (falu ( falu-, falv-).

Keverék, illetve egyedi típusú tövek
Pl.: anya, apa, fekete, barna, lélek, három, jó, még, szép, bíró.



10.
A névszótövek típusai II.
(Mássalhangzóra végzQdQ tövek)


Mássalhangzóra végzQdQ névszótövek

Hangzóhiányos változatú tövek
Kb. 210 tQ tartozik ide [pl.: bokor, köröm, szerelem]. Két tQváltozatuk van. Szótári tövük utolsó szótagbeli magánhangzója a melléktQbQl hiányzik, tehát az utóbbi mássalhangzó-torlódásra végzQdik (bokor ( bokor-, bokr-).
Három olyan fQnév is tartozik ide, amelynek torlódásos töve a szótári alakhoz viszonyítva már a tárgyalt különbségen kívül hangátvetést is mutat. Ezek a kehely, pehely és teher szavak (kehely ( kehely-, kelyh-).

TQbelseji idQtartamot váltakoztató tövek
Ide több mint 70 szó tartozik [pl.: kéz, híd, kút, tqz, madár]. Ezeknek is két tQváltozatuk van. A két tQváltozat közül a szótári alak hosszú magánhangzós, a melléktQben rövid a magánhangzó (kéz ( kéz-, kez-)



11.
Az igemódok

A mód az igén morfológiailag jelölt kategória, melynek funkciója az egész mondat tartalmával kapcsolatban van, s alapvetQ szerepet tölt be a nyelv modális rendszerében, a modalitás kifejezésében. A mód nem univerzális kategória, a modalitás viszont igen. A magyarban három igemódot különböztetünk meg: kijelentQ, feltételes és felszólító módot.

KijelentQ mód (indicativus)
Használata a felszólító és az óhajtó mondat kivételével minden mondatfajtában lehetséges. ElsQdlegesen a kijelentQ mondatra jellemzQ, ahol csak kijelentQ és feltételes módú igealak szerepelhet. A kijelentQ mód mellékmondatbeli elQfordulását semmilyen szintaktikai kategória nem korlátozza. A kijelentQ mód jele ( morféma.

Feltételes mód (conditionalis)
Használata mindig modális jellegq, mivel a feltételes mód jelét tartalmazó ige nem tényt közöl, csak lehetséges cselekvésre/állapotra/történésre vonatkozik. JellemzQen óhajtó mondatban fordul elQ, ennek kötelezQ eleme, de más mondatfajtákban is szerepelhet. A mellékmondatbeli feltételes mód nem túl gyakori a nyelvhasználatban, de mintha kötQszó után kötelezQ; azonban az esetek jelentQs részében kijelentQ móddal szabadon váltakozhat.
Jele a  na/-ne/-ná/-né. Múlt idQben a feltételes mód jelölése már csak analitikusan valósulhat meg, ahol a mód jelét a vol- igetQhöz csatoljuk, melynek egyetlen szerepe, hogy feltételes mód szerepét felvegye. Múlt idQben tehát a volna igei segédszó jelöli a feltételes módot.

Felszólító mód (imperativus)
Használata kötelezQ a felszólító mondatokban, melyek a világ egy lehetséges állapotának létrehozására irányulnak. Más mondatfajtákban is elQfordul, azonban ott már csak kiegészítQ értékként képviselve ugyanezt a jelentést.
Jele a  j. Ez az invariáns elem azonban alternációkban él:
-j (pl.: vár|j, ad|j, él|j; -s, -sz, -z, -dz végq igéknél is: mos|s, fQz|z|él; csupán v-s igetöveknél: nQ|j, lQ|j|él)
-jj (csak a jön igénél: jö|jj, jö|jj|él)
-gy (csak az sz-es v-s igetöveknél: te|gy|él)
-ggy (csak a hisz igénél: hi|ggy, hi|ggy|ed)
-s (csak a t végq igéknél: bánt|s)
( (pl.: vár|d + ()



12.
Az igeidQk

Az igeidQ az idQ fogalmával összefüggQ grammatikai kategória. Igeragozásunkban a jelen, a múlt és a jövQ idQ kategóriáját tudjuk megkülönböztetni. A múlt idejq esemény megelQzi, a jövQ idejq követi a beszédidQt, a jelen pedig egybeesik vele, vagy tartalmazza azt.

Múlt idQ
Ma már nem beszélhetünk a múlt idQk rendszerérQl, mivel csupán a teljes múlt idQt használjuk, amit az  t/-tt jel jelöl.

Jelen idQ
A magyarban egyetlen jelen idQt tartunk számon, amely tehát egybeesik a mindenkori beszédidQvel, vagy tartalmazza azt. Jelen idQt használunk általános érvényqnek tartott kijelentésekben vagy gyakran ismétlQdQ események jelölésére.
Jelöletlen, azaz ( morfémával jelölt idQ, így ellentétben áll a t-vel jelölt múlt idQvel. Ezt kiemelve a jelen és múlt idQt tekinthetjük csak grammatikai kategóriáknak.

JövQ idQ
A jövQ, mint idQviszony kifejezése ti. csak körülíró, de még morfológiai természetq szerkezettel (pl.: el fogok menni), szintagmával (pl.: holnap megyek), illetve a jelen idejq alakkal (pl.: Megyek, iszom egy kis vizet.) történik. Bár a körülírásos igealakokhoz több szempontból hasonlít, mégis alapvetQen eltér a határozói igenévi alak + van szerkezetrendszer (pl.: meg van írva).
A jövQ idQnek szoros értelemben vett önálló morfológiai jelölQje nincs. A fog + -ni morfológiai természetq, körülíró szerkezetet tekinthetjük egyedül a jövQ idejq paradigma részének.



13.
Az igeragozás

A magyarban két teljes igeragozási sor van. A személyragok különbsége alaki és funkcionális különbség, mert az alanyi ragozás személyragjai kétfunkciósak (az alany számára és személyére utalnak), a tárgyas ragozás személyragjai háromfunkciósak (az alany számán és személyén kívül a harmadik személyq határozott tárgyra is utalnak).

Az elnevezés kérdése: A MGr. az alanyi ragozást általános ragozásnak, a tárgyas ragozást határozott ragozásnak (késQbb határozott tárgyas ragozásnak) nevezi.
A korábbi alanyi ragozás elnevezés azt sugallja, mintha az ebben a ragozásban álló igealak után semmilyen tárgy nem állhatna. Ez nem igaz, mert az általános ragozásban álló igealak után is állhat tárgy, de csak határozatlan.
A tárgyas ragozás elnevezés pedig azt sugallta, mintha az ilyen ragozásban álló igealak után bármilyen tárgy állhatna, pedig csak határozott tárgy állhat.
Általános ragozása minden igének lehet. Határozott viszont csak a tranzitív (tárgyas) igéknek lehet).

Általános ragozás, kijelentQ mód, jelen idQ (alapragozás) [vár, kér, olvas]

E/1  k (várok, kérek, olvasok)
E/2  sz/(-l) [( -s, -sz, -z végq igéknél] (vársz, kérsz, olvasol)
E/3 ( (vár, kér, olvas)

T/1  unk/-ünk (várunk, kérünk, olvasunk)
T/2  tok/-tek/-tök (vártok, kértek, olvastok)
T/3  nak/-nek (várnak, kérnek, olvasnak)

Eltérések ettQl az alapragozástól

E/1, múlt idQ: -m (vártam, kértem, olvastam)
E/2, múlt idQ/felszólító mód: -ál/-él (vártál, kértél, olvastál; várjál, kérjél, olvassál)
E/3, felszólító mód: -on/-en/-ön (várjon, kérjen, olvasson)

T/1, feltételes mód: -nk (várnánk, kérnénk, olvasnánk)
T/2, múlt idQ/felszólító mód: -atok/-etek (vártatok, kértetek, olvastatok; várjatok, kérjetek, olvassatok)
T/3, múlt idQ: -ak/-ek (vártak, kértek, olvastak)






Tárgyas ragozás, kijelentQ mód, jelen idQ (alapragozás) [vár, kér olvas]

E/1 -m (várom, kérem, olvasom)
E/2 -d (várod, kéred, olvasod)
E/3  ja/-i (várja, kéri, olvassa)

T/1  juk/-jük (várjuk, kérjük, olvassuk)
T/2  játok/-itek (várjátok, kéritek, olvassátok)
T/3  ják/-ik (várják, kérik, olvassák)

Eltérések ettQl az alapragozástól

E/3, múlt idQ/felszólító mód: -a/-e (várta, kérte, olvasta; várja, kérje, olvassa); feltételes mód: -ná/-né (várná, kérné, olvasná)
T/1, múlt idQ/felszólító mód: -uk/-ük (vártuk, kértük, olvastuk; várjuk, kérjük, olvassuk)
T/2, múlt idQ/felszólító mód: -átok/-étek (vártátok, kértétek, olvastátok; várjátok, kérjétek, olvassátok)
T/3, múlt idQ/felszólító mód: -ák/-ék (várták, kérték, olvasták; várják, kérjék, olvassák)

[E/3, T/1, T/2, T/3 személyben csak az alapragozásban van j a személyragokban.]



14.
A névszók jelei

A többes szám jelei
Általános jele a  k, valamint az  i (-ai/-ei, -jai/-jei), de ez utóbbi speciális, mivel csak birtokviszonyban, birtokjeles vagy birtokos személyjeles fQnéven fordulhat elQ. A birtoktöbbesítQ jel a birtokjel után, illetve a birtokos személyjel elQtt áll.
Az általános  k többesjel is elsQsorban fQnéven jelenik meg, hiánya esetén zéró morfémát veszünk fel, vagyis az egyes szám ( jelével áll szemben (ember  emberek). Melléknéven is elQfordulhat állítmányi helyzetben, vagy értelmezQi helyzetben (pl.: az emberek feledékenyek; a gombok, a szépek).
A fQnevek többes száma az egyes számú alakkal szemben a megnevezett dolog többségére utal, ez a többség azonban nincs számszerqen meghatározva. A többesjel általában minden fQnévhez járulhat, de vannak olyan fQneveink is, amelyeknek nincs többes számú alakjuk (pl.: gondolkodás, jóság, világ, földkerekség + tulajdonnevek).

A szakirodalomban a fenti két, általánosan névszói többesjelként számon tartott morféma mellett felmerül egy harmadik, ún. heterogén többséget kifejezQ többesjel is, mégpedig az  ék toldalék (pl.: Pistáék). Ez a személyt jelentQ fQnevekhez járuló szóelem a korábbi nyelvtanokban képzQnek minQsül, mert a jelekénél nagyobb jelentésmódosító szerepe van.

Birtokjel
-é. Birtokviszonyra utaló, fQnévhez járuló jel, a birtokjeles szóalak jelentése egy birtokos szerkezet (szintagma) jelentésével egyenértékq, a birtokos jelzQs szerkezet reduplikációjaként jön létre. A birtokjeles fQnév utal a birtokosra és a birtokra is, de természetesen csak egy jeltárgya van (a diák könyve  a diáké). Többes számban az  i birtoktöbbesítQ jel jelöli rajta a birtok többségét (a könyvek a gyerekekéi).

Birtokos személyjel
E/1  m (házam, kertem, padom, álmom, vödröm)
E/2 –d (házad, kerted, padod, álmod, vödröd)
E/3 –a/-e, -ja/-je (háza, kertje, padja, álma, vödre)
T/1 –unk/-ünk (házunk, kertünk, padunk, álmunk, vödrünk)
T/2 –tok/-tek/-tök (házatok, kertetek, padotok, álmotok, vödrötök)
T/3 –uk/ük, -juk/-jük (házuk, kertjük, padjuk, álmuk, vödrük)
A birtokos személyjel/rag is fQnévhez járuló toldalék. Leginkább birtokos szerkezetben, a birtokszói tagon fordul elQ, két fQnév egyszerq birtokviszonyára utal. Legfontosabb nyelvtani szerepe, hogy a birtokot kifejezQ szón utal a birtokos számára és személyére.

KiemelQ jel
-ik. Tipikusan melléknévre jellemzQ toldalék, közép- és felsQfokú melléknevekhez járul (pl.: szebbik, legszebbik). Az a funkciója, hogy a megnevezett tulajdonsággal rendelkezQ dolgok közül egyet kiemel, megkülönböztet, határozottá tesz.

Fokjel
-bb; leg- + -bb; legesleg- + -bb. A fokjel elsQsorban minQsítQ melléknévhez járuló morféma. A fokjel megjelenése a melléknév jelentését a tulajdonság mértékének tekintetében módosítja. Míg az alapfokú melléknév a tQmorféma jelentését viszonyítás nélkül nevezi meg, addig a fokozott melléknév ugyanezt viszonyított formában teszi.



15.
A névszói személyragozás I.  A birtokos személyragozás/jelezés

A birtokos személyrag/jel funkciója, hogy a birtokot kifejezQ szón utal a birtokos számára és személyére. Két birtokos ragozási paradigmánk van:
egy birtokra utaló
több birtokra utaló.

Egy birtokra utaló birtokos személyragozás/jelezés (ház, kert, pad, álom vödör)
E/1 –m (házam, kertem, padom, álmom, vödröm)
E/2 –d (házad, kerted, padod, álmod, vödröd)
E/3 –a/-e, -ja/-je (háza, kertje, padja, álma, vödre)
T/1 –unk/-ünk (házunk, kertünk, padunk, álmunk, vödrünk)
T/2 –tok/-tek/-tök (házatok, kertetek, padotok, álmotok, vödrötök)
T/3 –uk/ük, -juk/-jük (házuk, kertjük, padjuk, álmuk, vödrük)

Több birtokra utaló birtokos személyragozás/jelezés
Ezzel kapcsolatban 5 koncepció van, amibQl 3-at elvethetünk, mert nem vezethetQk végig a ragozási rendszeren. A két maradék koncepció:

Toldaléktömbös koncepció (ház, kert, pad, álom vödör):
E/1  aim/-eim, -jaim/-jeim (házaim, kertjeim, padjaim, álmaim, vödreim)
E/2 –aid/-eid, -jaid/-jeid, -id (házaid, kertjeid, padjaid, álmaid, vödreid)
E/3 –ai/-ei, -jai/-jei, -i (házai, kertjei, padjai, álmai, vödrei)
T/1 –aink/-eink, -jaink/-jeink (házaink, kertjeink, padjaink, álmaink, vödreink)
T/2 –aitok/-eitek, -jaitok/-jeitek (házaitok, kertjeitek, padjaitok, álmaitok, vödreitek)
T/3 –aik/-eik, -jaik/-jeik (házaik, kertjeik, padjaik, álmaik, vödreik)

Mindegyik több birtokra utaló birtokos személyragban/jelben van egy –a/-e, -ja/-je elem. Ez nem egyenlQ az E/3 sz. birtokos személyraggal/jellel [egy szóalakon 2 különbözQ birtokszámra utaló rag/jel nem lehet!]
A toldaléktömbös koncepció az egész toldaléktömböt egyetlen, többfunkciós toldalékként kezeli, és több birtokra utaló birtokos személyragnak nevezi.

A birtoktöbbesítQ jel alternánsával számoló felfogás (ház, kert, pad, álom vödör):
Itt megkülönböztetünk egy birtoktöbbesítQ jelet és birtokos személyragot/jelet.
Az [i] invariáns birtoktöbbesítQ jel variánsai: -i, -ai/-ei, -jai/-jei.
Ezt követi a birtokos személyrag/jel:
E/1  m
E/2  d
E/3 (
T/1  nk
T/2  tok/-tek
T/3 -k



16.
A névszói személyragozás II.  A fQnévi igenév személyragozása; Az igei-igenévi ragozás. A határozószók személyragozása. A névmások és számnevek személyragozása.

Az eredetük szerint birtokos személyragok/jelek a nyelvtörténet során több szófajhoz is kapcsolódhattak (fQnévi igenév, befejezett melléknévi igenév, határozószók, számnevek, névmások).

A fQnévi igenév személyragozása
A fQnévi igenév elvontan, személyhez nem kötötten fejez ki cselekvést. Ha a fQnévi igenévben elvontan kifejezett cselekvést/történést/létezést személyhez akarjuk kötni, vagyis utalni akarunk a cselekvéshordozóra, akkor a fQnévi igenevet el kell látnunk eredete szerint birtokos személyraggal.

(olvasni, kérni)
E/1  m (olvasnom, kérnem)
E/2  d (olvasnod, kérned)
E/3  a/-e (olvasnia, kérnie)
T/1  unk/-ünk (olvasnunk, kérnünk)
T/2  tok/-tek/-tök (olvasnotok, kérnetek)
T/3  uk/-ük (olvasniuk, kérniük)

EbbQl is látható, hogy az eredetük szerint birtokos személyragok/jelek már funkciójukat és alakjukat is megváltoztatták a fQnévi igenevekhez járulva. Funkciójukban már nem birtoklást fejeznek ki. Alakjukban E/3 és T/3 személyben nincs j-s változat. Ezért a fQnévi igenév személyragjának is nevezhetjük Qket.
Nem tekinthetjük viszont igei személyragnak, mert az igei személyrag közvetlenül utal a cselekvQre, ez viszont nem utal közvetlenül a cselekvéshordozóra, aminek az a következménye, hogy a fQnévi igenév személyragozott alakja mellé nem tehetünk ki alanyesetben álló cselekvéshordozót.
Miért nehéz, és hogyan lehet felismerni a fQnévi igenév személyragozott alakját?  A fQnévi igenév személyragozott alakjában a  ni képzQ a ragozási sorból csak a 3. személyekben van teljes alakban jelen. A többi számban és személyben csak alternánsaiban.
Két felismerési próba:
Nem tehetQ ki alany esetq cselekvéshordozó a fQnévi igenév személyragozott alakja elé (pl.: én olvasnom).
A fQnévi igenév személyragozott alakja a mondatban csak bizonyos állítmányok mellett jelenhet meg (kell, lehet, szabad, illik, tetszik). Pl.:
(én) szed|n|em (kell) [(fni. igenév] (én) szed|né|m (kell) [( ige]
szed- abszolút, lexikai, relatíve szabad igetQ szed- abszolút, lexikai, relatíve szabad igetQ
-n- a fni. igenév képzQje -né- feltételes mód jele
szedn- relatív, lexikai tQ szedné- relatív, szintaktikai tQ
-em a fni. igenév személyragja, E/1 sz. -m igei személyrag, E/1 sz., tárgyas ragozás
szednem zárt szóalak szedném zárt szóalak
A melléknévi igenév befejezett alakjának személyragozása (igei-igenévi ragozás)
Ez a ragozás finnugor örökség. A magyar nyelvbQl a 17. századtól kezdve kiszorult. Két helyen QrzQdött meg:
Alanyos szószerkezetek (pl.: Ady írta vers).
Alanyos összetett szavak (pl.: madárlátta kenyér).

(elolvasott)
E/1  m, (Az én elolvastam könyv). [el|olvas|t|am ( t  bef. mni. igenév képzQje, am  bef. mni. igenév személyragja]
E/2  d, (A te elolvastad könyv).
E/3  a/-e, (Az Q elolvasta könyv).
T/1  uk/-ük, (A mi elolvastuk könyv).
T/2  átok/-étek, (A ti elolvastátok könyv).
T/3  ák/-ék, (Az Qk elolvasták könyv).


Határozószók személyragozása (a személyes névmás kiegészült alakjainak létrejötte)

Alany esetnek megfelelQ névmások: én, te, Q, mi, ti, Qk.
Tárgyas esetnek megfelelQ névmások: engem, téged, Qt, minket, titeket, Qket.
Birtokos esetnek megfelelQ névmások: enyém, tied, övé, mienk, tietek, övék.
Több birtokra utaló: enyéim, tieid, övéi, mieink, tieitek, övéik.

A határozós esetnek megfelelQ névmások nem alakultak ki. Ezért ezek a névmások kiegészüléssel jöttek létre a magyarban. Ezeknek is teljes ragozási soruk alakult ki.

Határozós esetek:
határozórag (tQként viselkedve) + birtokos személyragok/jelek
pl.: vel + (e)m = velem

névutó + birtokos személyrag/jel
pl.: alatt + (a)m = alattam, után + (a)m = utánam


Számnevek és névmások személyragozása
Az eredetük szerint birtokos személyragok/jelek a személy kategóriájával bQvítik az adott szófaj jelentéskörét. Problémás a szófaji hovatartozás (pl.: hármukat).
Névmásokhoz elsQsorban az  ik végqekhez járulhatnak (pl.: valamelyikünknek).



17.
A névszói viszonyragozás

A névszók ragjai:
Az alany ragja: (. Az alany kifejezésére szolgál (pl.: ház-(, gyerek-().
A tárgy ragja: -t. A vele toldalékolt szót a mondat tárgyává teszi (pl.: házat, gyereket).
A birtokos jelzQ ragja: -nak/-nek. A vele toldalékolt szóalak szerepe a mondatban birtokos jelzQi (pl.: háznak /a & /, gyereknek /a & /).
A határozóragok: pl.  ban/-ben, -kor, -n, -an/-en, -nál/-nél, stb. A velük lezárt szóalakok a mondat különféle határozói (pl.: házból, gyerekkel).

A fQnév ragjai:
A fQnévhez mind a négy fajta névszórag járulhat. Azok a ragok az esetragok, amelyek a fQnév egyes és többes számához egyaránt kapcsolódhatnak. Számuk nehezen állapítható meg pontosan. A magyar fQneveknek tehát van esetragozása. A magyarban legalább 17-18 eset van. Viszont az esetragozás nem olyan lezárt rendszer, mint például az igeragozásé, mert bizonytalan egyes toldalékok rag voltának megítélése, és a ragozás határait a névutózás is elmossa. A fQbb esetragok a következQk:
1. Alanyeset (nominativus) -( 2. Tárgyeset (accusativus) -t 3. Birtokos eset (genitivus) -nak/-nek 4. Részes eset (dativus) -nak/-nek 5. Bentlevés eset (inessivus) -ban/-ben 6. Behelyezés eset (illativus) -ba/-be 7. Kihelyezés eset (elativus) -ból/-bQl 8. Rajtalevés eset (superessivus) -n, -on/-en/-ön 9. Ráhelyezés eset (sublativus) -ra/-re 10. Lehelyezés eset (delativus) -ról/-rQl 11. Ottlevés eset (adessivus) -nál/-nél 12. Közelítés eset (allativus) -hoz/-hez/-höz 13. Távolítás eset (ablativus) -tól/-tQl 14. Határeset (terminativus) -ig 15. Mód- és állapoteset (essivus-formalis) -ként 16. Eredményeset (translativus-factivus) -vá/-vé 17. Eszköz- és társeset (instrumentalis-comitativus) -val/-vel 18 Ok- és céleset (causalis-finalis) -ért 19. Osztóeset (distributivus) -nként 20. Együtteset (sociativus) -stul/-stül 21. Állapoteset (essivus-modalis) -ul/-ül 22. Módeset (formalis) -képp, -képpen 23. IdQeset (temporalis) -kor 24. IsmétlQdQ idQeset (distributiv-temporalis) -nta/-nte
A melléknév és a számnév ragjai:
A magyarban van néhány tipikus mellék és számnévi rag. Ezek viszonyragok, nem igazán esetragok. A névmásoknak lényegében nincsenek saját ragjai. A ragozás szempontjából a névmások többnyire úgy viselkednek, mint a helyettesített szófajok.

1. Mód- vagy állapothatározói viszonyrag (modalis essivus) Hogyan? Hányan? -n, -an/-en/-on/-ön 2. Mód- vagy állapothatározói viszonyrag (modalis-essivus) Hogyan? Miként? -lag/-leg 3. Számhatározói viszonyrag (multiplicativus) Hányszor? -szor/-szer/-ször


18.
A deverbális verbumképzQk

Gyakorító képzQk: -gat/-get szólítgat, cserélget A cselekvés tartóssága, huzamossága, folyamatossága. -g csattog -ong/-eng/-öng hajlong, terjeng, dülöng -ász(ik)/-ész(ik) kotorász(ik), legelész(ik) -dogál/-degél/-dögél fújdogál, mendegél, üldögél -kol/-köl horkol, prüszköl -ikél eszikél -dokol/-dekel/-dököl fuldokol, nyeldekel, tündököl -l kuruttyol -oz(ik)/-ez(ik)/-öz(ik) kiáltoz(ik), éledez(ik), öntöz(ik) A cselekvés többszörisége, ismétlQdése, elaprózottsága. -ál dobál -kod/-ked/-köd kapkod, lépked, röpköd -gál/-gél húzgál, nevetgél -dal/-del vagdal, tördel -dos/-des/-dös rugdos, nyeldes, röpdös -doz(ik)/-dez(ik)/-döz(ik) ámuldozik, töredezik, lQdöz Mozzanatos képzQk: -an/-en csattan, szökken Pillanatnyi cselekvés kifejezése. -int köhint -ant/-ent dobbant, tüsszent -ít csavarít -amlik/-emlik csuszamlik, gyülemlik -ll lövell -d lázad KezdQ értelem kifejezése. -od(ik)/-ed(ik)/-öd(ik) kucorodik, heveredik, göngyölödik -dul/-dül kondul, rezdül -dít mozdít MqveltetQ képzQk: -at/-et írat, festet A cselekvés tétetése, eszközlése. -tat/-tet Egyéb jelentésq, mqveltetQ alakú képzQk: -at/-et foszlat, feslet A cselekvés okozása (hogy egy másik tényezQvel történjék valami). -tat/-tet altat, gyönyörködtet -aszt/-eszt forraszt, éleszt -t serkent -lal/-lel hizlal, érlel -ít szakít CselekvQ tartalom. -al/-el forral, növel -ajt/-ejt szakajt, veszejt SzenvedQ igék képzQi: -atik/-etik bízatik, nézetik A cselekvés elszenvedése. -tatik/-tetik kívánatik, megengedtetik Visszaható igék képzQi: -ódik/-Qdik húzódik, ütQdik A cselekvés visszahat. -kodik/-kedik/-ködik ruházkodik, ereszkedik, fésülködik -kódik/-kQdik rázkódik, veszkQdik -kozik/-kezik/-közik szárítkozik, ígérkezik, törülközik -ózik/-Qzik bezárkózik, vetkQzik -ódzik/-Qdzik takaródzik, kérQdzik -ozik/-ezik/-özik lemaradozik, ébredezik, öltözik Egyéb jelentésq, visszaható alakú kézQk: -ódik/-Qdik csúfolódik, tegezQdik Kölcsönös cselekvés. -kodik/-kedik/-ködik dulakodik, verekedik, gyqlölködik, -kozik/-kezik/-közik vitatkozik, ölelkezik, ütközik -kózik/-kQzik birkózik, mérkQzik -ó(d)zik/-Q(d)zik csókoló(d)zik, kergetQ(d)zik -ódik/-Qdik vágyódik, készülQdik BelsQ történés, ezzel egyszerre gyakorító, tartós vagy elaprózott tartalom. -kodik/-kedik/-ködik gondolkodik, epekedik, küszködik -kozik/-kezik/-közik csatlakozik, gyülekezik, megütközik -ó(d)zik/-Q(d)zik akaró(d)zik, kérQ(d)zik -ul/ül borul, feszül KezdQ vagy tartós árnyalatú visszaható tartalom. Ható ige képzQje: -hat/-het írhat / megszerezhet / kifakadhat / húzhatja (az igát) / láthatnám Képes a cselekvésre. / Módjában áll, lehetQsége van rá. / A cselekvés esetleges, valószínq megtörténése. / A cselekvés biztos bekövetkezése. / Szerény, udvarias kérés.


19.
A deverbális nomenképzQk



FQnevek képzQi -ás/-és futás, éneklés Elvont cselekvés, történés. -t lét, tét -aj/-ej zsivaj, zörej -alom/-elem lakodalom, késedelem -ság/-ség tanultság, sietség -at/-et fordulat, kímélet -hatnék/-hetnék játszhatnék, mehetnék -at/-et mondat, ítélet Cselekvés, történés eredménye, tárgya. -ás/-és újítás, vetés -dalom/-delem birodalom, jövedelem -ság/-ség válság, nyereség -mány/-mény gyártmány, festmény -vány/-vény ásvány, szökevény -ék teríték -dék, -adék szándék, váladék -lék/-alék/-elék moslék, adalék, töltelék -ték nyomaték -omás látomás -tyú/-tyq dugattyú, billentyq Cselekvés eszköze -óka/-Qke szívóka, nézQke -ány/-ény nyitány -al/-el lepel -ál/-él kötél -asz/-esz támasz, eresz -ó/-Q ásó, vésQ -ó/-Q igazgató, szerzQ CselekvQ vagy a cselekvés helye. -da/-de járda, kötöde -ár/-ér hordár, tündér Melléknevek képzQi: -ós/-Qs rágós, csípQs A cselekvés jellegzetes, állandó tulajdonsága. -ákony/-ékony hajlékony, érzékeny -atag/-eteg hervatag, csüggeteg -i játszi, zsugori -ánk/-énk falánk, félénk -ag/-eg hallgatag, reszketeg -a/-e pisla, lenge Tagadó, vagy fosztóképzQk: -tlan/-tlen ártatlan, tehetetlen Cselekvést nem végzQ. -atlan/-etlen váratlan, véletlen -talan/-telen nyugtalan, védtelen -hatatlan/-hetetlen használhatatlan, érthetetlen -ható/-hetQ fogható, nézhetQ A cselekvés rajta végrehajtható, illetQleg elszenvedi azt.


20.
A denominális nomenképzQk

FQnévképzQk: -cska/-cske lábacska, kezecske Kicsinyítés, becézés. -ka/-ke Ilonka, nénike -i, is csoki, Ildi, Maris -csi Jancsi -ca/-ce Teca -u, -us, -uka apu, Ilus, Iluka -csa/-cse tócsa, szemcse, Marcsa -ika/-ike ládika, Ferike -ikó Anikó, házikó -kó Ferkó -ók/-Qk Erzsók -a Ila -dad/-ded tojásdad, kerekded -s hajós, akácos
hármas, literes Foglalkozásnév, valamivel beültetett terület, számjegy és mértékegység. -ság/-ség jóság, szépség
egészség Elvont tulajdonság,
állapot. -asság/-esség vigasság, bölcsesség
síkság, hegység
pékség GyqjtQnév,
térszíni forma,
vállalat, helyiség. -ék Tóthék, anyuék Összefoglaló név. -né Kissné, tanítóné Asszonynév. -ász/-ész távirdász, sebész Foglalkozásnév. -zat/-zet izomzat, kQzet GyqjtQnév. -sdi katonásdi Utánzó játékok olykor gúnyos neve. -onc/-enc/-önc újonc, kedvenc, különc Állapot, szerep. -nemq fehérnemq GyqjtQnév. -ista egyetemista Foglalkozásnév. -izmus marxizmus Irányzat. -lat/-let távlat, készlet, bizonylat, körlet Különféle, csoportba nem foglalható jelentések. MelléknévképzQk: -s (-os/-es/-ös) fás, zsíros, kékes, lányos, mackós Valamivel ellátott; kisebb mértékqség; valakihez, valamihez hasonló. -ú/-q, -jú/-jq orrú, szemq, szájú, elméjq Valamivel bíró. -i, -si városi, tanyasi, baráti Valakihez, valamihez tartozó. -beli házbeli, szóbeli -tlan/-tlen szótlan, szakszerqtlen Fosztó vagy tagadó. -talan/-telen bizonytalan, lélektelen -atlan/-etlen lovagiatlan, lelketlen -nyi ujjnyi, tenyérnyi, utcányi Körülbelüli mennyiség, mérték. -ságos/-séges jóságos, szépséges A tulajdonság nagyobb mértéke. -só/-sQ hátsó, középsQ Valahova tartozó, valahol lévQ. -atos/-etes szorgalmatos, szerelmetes Fokozó, esetleg tréfás hangulat. -szori/-szeri/-szöri hatszori, egyszeri, ötszöri Valahányszor történQ. -szoros/-szeres/-szörös sokszoros, négyszeres, ötszörös Valahányszor ismétlQdQ, elQforduló. Utótag jellegq képzQk: -féle Dózsa-féle, hegyféle Attól származó, olyanszerq. -szerq makettszerq, üvegszerq Valaminek megfelelQ, valamihez hasonlító. -fajta apjafajta, papírfajta Ahhoz hasonló, olyan fajtájú. -rét, -rétq hétrét, többrétq Számszerqség. SzámnévképzQk: -d (-ad/-ed/-od/-öd) század, tized, hatod, ötöd Törtszámnév. -dik (-adik/-edik/-odik/-ödik) századik, tizedik, hatodik, ötödik Sorszámnév.


21.
A denominális verbumképzQk

CselekvQ igék képzQi: -z (-az/-oz/-ez/-öz) Vajaz, cukroz, címez Valamivel ellát, fölszerel, illet. -l (-al/-el/-ol/-öl) Talpal, abrakol -z (-az/-ez/-oz/-öz)[+ik] Zongorázik, agyagoz Valamivel mqködik, dolgozik. -l(ik) Kapál -al/-el Vasal, pecsétel -z (-az/-ez/-oz/-öz)[+ik] Lármáz(ik), térképez Valamit létrehoz, valamivé tesz. -l (-al/-el/-ol/-öl) Darál, tüzel, darabol -l (-al/-el/-ol/-öl) Csodál, okol Valamilyennek tart, minQsít. -ll (-all/-ell) [+ik] Sárgáll(ik), kevesell -z Néniz, magáz Valaminek nevez, szólít. -z(ik) Hámoz, hernyóz Megfoszt, megtisztít valamit. -l (-ol/-öl) Dajkál, szónokol, elnököl Valamilyen minQség szerint mqködik. -izál Kritizál Valamit tesz, csinál. -íroz Karikíroz -fikál Sétafikál -z(ik) Fagylaltoz(ik), boroz(ik) Fogyaszt valamit. -ász(ik)/-ész(ik) Madarászik, egerészik Valaminek a fogásával, szedésével foglalatoskodik. Tökéletlen mqveltetQ képzQk: -ít, -sít Fehérít, karcsúsít, erdQsít Valamilyenné tesz, valamivé tesz, valamivel ellát. Álvisszaható igékhez hasonló igék képzQi: -kodik/-kedik/-ködik Ügyészkedik, erQsködik Valamiként, valamilyenként mqködik, cselekszik, viselkedik. -skodik/-skedik/-sködik Atyáskodik, remetéskedik, mérnökösködik -od(ik)/-ed(ik)/-öd(ik) Okosodik, sötétedik, hqvösödik Valamilyenné válik. -ul/-ül Sárgul, szépül


22.
A szóösszetétel. Az alárendelQ összetett szavak. A szintaktikailag pontosan nem elemezhetQ szavak.

A szóösszetétel (compositio) az egyik leggyakoribb szóalkotásmódunk. Szóösszetétel során két vagy több szóalak összekapcsolásával hozunk létre új lexémát, melyet alaki felépítése alapján összetett szónak (compositum), nevezünk. Az összetett szavak többsége zárt szerkezetq. Ezek közvetlen alkotóelemeit sorrendiségük alapján elQtagnak és utótagnak hívjuk.
A MGr. az összetett szavakat aszerint is megkülönbözteti, hogy az alkotóelemei közötti kapcsolat szoros vagy laza-e. Ez a különbségtevés megkönnyíti a helyesírást: az elQ- és utótag közötti szoros kapcsolatot igazolja, hogy a toldalék csak az utótagon jelenik meg. A szoros kapcsolatot a helyesírásban egybeírással jelezzük. Szoros összetételek az alárendelQ összetételek, a morfológiai típusú összetételek, a szervetlen összetételek. A mellérendelQ összetett szavakon belül a valódi mellérendelések lehetnek szorosak (pl.: árvíz, búbánat), és lazák (jön-megy, többé-kevésbé). A laza összetételek jellemzQje, hogy a toldalék az elQ- és utótagon is megjelenik. Ezt a lazább viszonyt a helyesírásban kötQjellel érzékeltetjük.
Az összetett szavak grammatikai csoportosítása:
Szerves összetételek
Az elQ- és utótag viszonya alapján az összetett szavakat két nagy csoportra lehet bontani, aszerint, hogy van-e grammatikai kapcsolat a szóalakok között, vagy nincs. A grammatikai szabályok által összekapcsolódó szóalakok hozzák létre a szerves szóösszetételeket.
Morfológiai típusú összetételek
Szószerkezetekké bonthatók, azaz egy alapszófajba tartozó fogalomszó és egy toldalékmorféma-értékq viszonyszó kapcsolatából állnak (pl.: mindazonáltal, életellenes).
Szintaktikai típusú összetételek
Szószerkezet-kapcsolatokká bonthatók, azaz két vagy több alapszófajú fogalomszóból keletkeznek.
AlárendelQk
Alanyosak (pl.: anyaszülte)
Tárgyasak (pl.: dolgavégezQ)
Határozósak (pl.: munkaképes)
JelzQsek (pl.: hétfejq)
JelentéssqrítQk: Ide azok az összetett szavak tartoznak, melyek alárendelQ jellegqek, de az elQ és utótag közötti viszony minQségét pontosan nem tudjuk meghatározni, mert nem szintagmára, hanem szintagmakapcsolatra vezethetQk vissza (pl.: aranytartalék ( a tartalék, ami aranyat érhet ).
MellérendelQk
Szervetlen összetételek
Az összetételt alkotó szóalakok közt nincs grammatikai viszony (pl.: akárhány, máris, mindenki).

AlárendelQ összetett szavak
Az alárendelQ típusú összetett szavak alárendelQ szószerkezetekké alakíthatók át. Az összetételek utótagja rendszerint az alaptagot képviseli, az elQtag pedig a bQvítmény szerepében áll.

Alanyos alárendelések
Az alany az igék, az igei igenevek és a határozói igenevek tipikus szófaji bQvítménye, ebbQl következQleg az igei és igei igenévi utótagú összetételektQl várnánk el elsQsorban, hogy alanyi alárendelésqek legyenek. Az igék azonban nem válnak alanyi bQvítményükkel együtt összetett szóvá.
Az alanyi alárendelések között leggyakoribbak az igei igenévi utótagúak (pl.: ebadta, emberlakta), ritkábbak a határozói igenévi utótagúak (pl.: szívrepesve, lélekszakadva). A személyragozás nélküli melléknévi igenevek nem vonzanak alanyt, de összetételként az alanyos típusba soroljuk Qket, mert alanyos igei szerkezetté alakíthatók, ill. igenévi állítmány és alany kapcsolatává (pl.: divatjamúlt = a divatja (el)múlt).
Tárgyas alárendelések
A tárgy igei és igenévi bQvítmény, ezért a tárgyi alárendelésq összetett szavak igei, igenévi, esetleg igébQl képzett más szófajú utótaggal rendelkeznek (pl.: jótáll, nagyothall, zenekedvelQ, egérfogó).
Határozós alárendelések
A határozós alárendelQ összetételek szófajiság szempontjából változatosak, mert határozói bQvítmény minden alapszófajú szóhoz kapcsolódhat, ennek ellenére határozói szintagmára közvetlenül visszavezethetQ összetett szavunk aránylag kevés van (pl.: napbarnított, rosszullét, mondvacsinált, búvalbélelt, partraszállás, ékesszólás).
A határozófajták nem mindegyike jelenik meg összetett szó elQtagjaként. Gyakorisági sorrendjük: helyhatározói, állapothatározói, módhatározói, eszközhatározói. A többi határozófajta ritkán fordul elQ.
JelzQs alárendelések
A jelzQs összetételek fQnévi vagy fQnévbQl képzett melléknévi utótagúak lehetnek. A fQnévi utótagú minQség-, mennyiség- és birtokos jelzQs összetételek a leggyakoribbak a szintagmatikus összetételfajták között (pl.: könnyqzene, ezüstlakodalom, harmincezer, képeskönyv, szabadszájú, háromszög).
JelentéssqrítQ összetételek
A jelentéssqrítQ összetett szavak mondatrészletekre vezethetQk vissza, különbözQ morfológiai átalakításokkal és szerves mondatrészek hozzáadásával. Elliptikus szerkesztésqek és jelentésqek. Vannak olyan fajtáik, amelyekben csak egyszeres ellipszis található, tehát egyetlen szó hozzáadásával mondatrészletté alakíthatók (pl.: szélmalom széllel mqködQ malom , csatakiáltás csatára buzdító kiáltás ). A fentieknél bonyolultabb összetételek csak több szó vagy szintagma hozzáadásával alakíthatók mondatrészletté (pl.: szülQfájás a szülés megindulása idején érzett fájás , lépcsQház a háznak az a része, ahol a lépcsQ található ). A jelentéssqrítQ összetételek szófajilag leggyakrabban fQnevek vagy melléknevek.


Jelöltség  jelöletlenség
Az alárendelQ összetett szavak közül az alanyos, minQség- és mennyiségjelzQs összetétel mindig, szükségszerqen jelöletlen (mert ezeknek mint mondatrészeknek sincs külön alaki kitevQjük).
A többi (tárgyas, határozós, birtokos jelzQs) lehet jelölt vagy jelöletlen. A jelölés a tárgyas és a határozós esetében az elQtagon van, a birtokos jelzQsnél az utótagon.



23.
A mellérendelQ összetett szavak. A ritkább szóalkotási módok.

A mellérendelQ összetételek csoportját nem tudjuk olyan egymást kizáró alkategóriákba rendezni, mint a mellérendelQ szószerkezeteket. A mellérendelésre jellemzQ jelentéskategóriák (kapcsolatos, ellentétes, választó, stb. jelentések) a lexikológiai szóalkotásmód során általában egybemosódnak vagy elhomályosulnak. A mellérendelQ összetételeket ezért forma szerint leghelyesebb osztályozni:
Ismétléses mellérendelések
Az Qket alkotó szóelemek részben vagy egészben azonosak, tulajdonképpen egymás ismétlései.
Szóismétlés
Csak formai szinten tartozik a mellérendelések közé, hiszen a szóismétlés is halmozás, de hiányzik belQle az a logikai jelentéstartalom, mely a mellérendelésekre jellemzQ. A megismételt szavak között semmiféle logikai kapcsolat nincs (pl.: alig-alig, már-már, csupa-csupa, nagyon-nagyon; csupa-csupa-csupa, nagyon-nagyon-nagyon).
TQismétlés (figura etymologica)
Kevés ilyen szavunk van, és ezek sem alkotnak egységes csoportot. Vannak olyanok, melyek inkább alárendelQ szintagmákra emlékeztetnek, és olyanok is, melyek mellérendelések. Jelentéstöbbletük általában a nyomatékosítás, a fokozás (pl.: nQttön-nQ, körös-körül, hetedhét, halálnak-halálával).
Valódi mellérendelések
Két különbözQ szóalak egymáshoz kapcsolásával jönnek létre. A szóalakok jelentése lehet szinonim (pl.: búja-baja, lépten-nyomon, ideig-óráig, sír-rí). Ezek hasonlítanak az ismétléses formákhoz, mert végül is itt is ismétlésrQl van szó, csak nem formairól, hanem jelentésbelirQl. Ennek köszönhetQen itt is a nyomatékosítás, a fokozás a jelentéstöbblet. A mellérendelQ összetételeket alkotó szóalakok lehetnek ellentétes jelentésqek is (pl.: fel-alá, jobbra-balra, ki-be, idestova). Az összetételek jelentése itt jellegzetesen más, mint a kiinduló tagoké külön-külön. Néhány mellérendelés elQ- és utótagja között választó viszonyjelentés is kimutatható, ezek általában bizonytalan, meghatározatlan mennyiségre utalnak (pl.: felébe-harmadába, negyven-ötven, elQbb-utóbb). A mellérendelések többségét olyan összetételek alkotják, melyeknek tagjai valódi, általában kapcsolatos mellérendelQ szószerkezetté alakíthatók (pl.: piros-zöld, szoba-konyhás, sakk-matt).

A valódi mellérendelések és az ismétléses összetételek határán álló, átmeneti összetételcsoport az, melyet nyelvtanaink álikerszóknak neveznek. Ezeknél az összetételeknél két önálló szóalakot kapcsolunk egymáshoz, mint minden mellérendelésben, de közben egyfajta játékos alakismétlésre is törekszünk, mint az ikerítésben (pl.: ken-fen, ront-bont, dúl-fúl, kurtán-furcsán, ázik-fázik).

Ritkább szóalkotási módok
Ikerítés: Olyan szóalkotási mód, ahol egy szót a saját változatával kapcsolunk össze új szóvá. A létrejött új szó részleges szóismétlés hatását kelti. Az ikerszók morfológiai tulajdonságaikat tekintve is hasonlítanak az összetett szavakhoz. Lehetnek laza és szoros szerkezetqek.
Indukciós ikerítés: Ikerszó létrejöhet úgy, hogy egy adott, a nyelvben már meglévQ szóalak mintájára egy hozzá hasonló hangsort hozunk létre. Ennek a hangsornak nincs önálló jelentése, mégis önálló szóalakként használjuk. Az önálló alakkal és jelentéssel rendelkezQ szót indukáló tagnak nevezzük, az ikerszó másik tagját pedig ikerítménynek. Az ikerítés folyamatát az indukáló tag indítja el (pl.: kipeg-kopog, birdes-bodros, mendemonda, cicamica, gizgaz, limlom).
Párhuzamos ikerítés: Olyan két tagból álló szó jön létre, amelyben egyik tagnak sincs önálló hangalakja és jelentése, hanem csak együtt, a létrejött lexémában fordulhatnak elQ. Itt egyszerre jönnek létre a tagok, egyik tag sem nevezhetQ indukáló szerepqnek. Az összetétel tagjainak nincs önálló fogalmi jelentésük. Nagy számban mondatszók, hangutánzó, hangulatfestQ szavak tartoznak ide (pl.: kutykurutty, tik-tak, bim-bam, irgum-burgum, tutyi-mutyi, ripsz-ropsz, sertepertél, uk-mukk-fukk).
Szórövidülés: A gyakran használt szavakat tudatosan, vagy tudattalanul is sokszor megrövidítjük, az egyszerqségre, rövidségre való törekvés jegyében. A rövidült szóalak szerepelhet tQszóként (pl.: tán < talán, labor < laboratórium, fotó < fotográfia), de kicsinyítQ képzQs használata sokkal elterjedtebb. Leggyakrabban az  i és  csi képzQket veszik fel (pl.: fagyi, cigi, cuki, uncsi, telcsi, pulcsi). A legtöbb ilyen szó az irodalmi nyelvi szint alatti, vulgáris, fQleg ifjúsági beszédben él. Rövidült szóalakok összetett szavakban is szerepelhetnek (pl.: levlap, tesióra, szocreál, külker).
Elvonás: Elvonásnak nevezzük azt a jelenséget, amikor egy egyszerq szóról leválasztunk egy meglévQ vagy vélt morfémát (általában képzQt), a maradék morfémát vagy morfémacsoportot pedig teljes szóként kezdjük használni (pl.: kapa < kapál, autó < automobil, busz < autóbusz).
Mozaikszók: Több szó elemeibQl, mozaikjaiból épülnek fel. 3 nagy csoportjuk van:
Betqszók: Valamilyen többszavas kapcsolat elemeinek kezdQbetqibQl alakulnak (pl.: OSZK  Országos Széchényi Könyvtár, ENSZ  Egyesült Nemzetek Szövetsége, USA  United States of America). Ejtésük többféle lehet. A betqzQ ejtésben minden egyes betqt benqnévvel ejtünk (pl.: FTC  eftécé). Az egybeejtett ejtésben a betqk egymásutánját, mint összefüggQ hangsort ejtjük (pl.: MÁV  máv). Vegyes ejtésq pl. a GySEV  gyesev.
Szóösszevonás: Annyiban térnek el a betqszóktól, hogy az alapul szolgáló többszavas kapcsolatból nagyobb egységeket Qriznek meg (pl.: Orex  Óra-Ékszer KereskedQház Rt., kozért  Községi Élelmiszer Részvénytársaság, maszek  magánszektor, számtech  számítástechnika, Fidesz  Fiatal Demokraták Szövetsége).
Egyéb mozaikszók: Olyan intézménynevek alkotják ezt a csoportot, melyek a teljes névbQl egész, tájékoztató szerepq, többnyire termék- vagy tevékenységjelölQ, illetve a telephelyet megnevezQ szavakat Qriztek meg (pl.: Hajdútej, Albavolán, Budataxi).
Szóhasadás: Az a folyamat, melynek eredményeként egy szó akár alap-, akár toldalékos formájában két, esetleg több alakváltozatára bomlik, s az alakváltozatok között részleges vagy teljes jelentéselkülönülés áll be (pl.: család  cseléd, daruk  darvak, fia  fiúja, nQje  neje).
Népetimológia (szóértelmesítés) és szándékos szóferdítés: Az a jelenség, amikor a beszélQk a számukra idegen, kikövetkeztethetetlen elemekbQl álló szavakat a maguk számára értelmesítik, érthetQvé teszik oly módon, hogy már meglévQ elemekhez hasonlítják Qket (pl.: kárókatona < qara qatna, számszeríj < szamosztrel, tuberose < tubarózsa).
Gyakoribb viszont a szándékos szóferdítés: majomész < majonéz, nyögdíjas < nyugdíjas, emil < e-mail.














Alaktan




~  PAGE 30 ~


( A nyelvek alaktani szempontú csoportosítása.

kijelentQ mód jele (mert nem felszólító)

E/3 sz., alanyi ragozású igei személyrag (mert Q az alany)

jelen idQ jele (mert nem múlt, és nem jövQ)

Hasonló témájú dokumentumok

Hozzászólások

11.05-1 2.óra ábra állatélettan bioetika biofizika cementálás csokonai dettre gábor diák diasor dm economic policy emission trade éptöri 2 európai unió feladat filozófiai antropológia finnek forma gdp gépelemek informatika kafka képek kéregedzés kidolgozott kérdések kidolgozott kiskérdések kiselőadás kollokvium kölcsey kötelező olvasmány lorca makroökonómia máté eörs mechanikai példatár méretezés műszaki nevelés növények sejtbiológia sportjog stat1 szalay luca szár szerződés szociológia tétel természetföldrajz vizsgakérdések zrínyi