I. Nyelvészeti szigorlat: Mondattan

Országok listájaHungaryNyíregyházi FőiskolaBölcsészettudományi és Művészeti Főiskolai KarMagyarI. Nyelvészeti SzigorlatMondattanI. Nyelvészeti szigorlat: Mondattan

1.
A mondatszint, a mondat fogalma, a különbözQ mondatmeghatározások


A nyelvi szintek közül a mondatszint már különbözik az elQzQektQl, mert a mondatszintig a szintek (és elemeik) szerkezetileg jellemezhetQk, körülírhatók. A mondatszint viszont nem írható le szerkezeti jellemzQkkel. Ez azt jelenti, hogy a mondat nem szerkeszthetQ meg automatikusan a szintagmákból; valamint nem csak a szintagma válhat mondattá, hanem ha a kommunikációs helyzet úgy kívánja, akár egy morféma, lexéma, vagy fonéma is.
A mondat tehát nem szerkezeti egység, hanem tartalmi egység, a kommunikáció egysége. Ezzel függ össze, hogy a nyelvtudományban legalább 200 mondatmeghatározás van. Meillet gyqjtötte össze és rendszerezte ezeket. Elméletben tulajdonképpen nem meghatározható a mondat, de gyakorlatban mindig eldönthetQ, hogy az adott forma mondat-e vagy nem. KülönbözQ megközelítésq meghatározások vannak:

Logikai meghatározás:
Történetileg a legrégebbi (görög) meghatározás. A mondatot mint kijelentést vizsgálja. Eszerint a mondat mindig állít valamit valamirQl, tehát tartalmaz egy predikatív mozzanatot. A mondat jelentése két részre osztható:
Propozíció: A mondatban lévQ állítás, amihez valamilyen igazságérték tartozik.
Modus (mód): A beszélQ szempontjából módosíthatja a propozíciót (állítást)  a beszélQ viszonyát fejezi ki (modalitás).
[EbbQl a meghatározásból megkérdQjelezhetQ az, hogy minden mondat tartalmaz-e állítást. Vannak olyan mondatok, amelyek önmagukban is cselekvést fejeznek ki.  A kimondásukkal egyidQben végre is hajtunk egy cselekvést. ( Austin beszédaktus-elmélete /pl.: Gratulálok önnek.; Önöket házastársakká nyilvánítom.; stb./]

Formális megközelítés:
A magyar nyelvben a legjellemzQbb. A mondatot mint szerkezetet vizsgálja. Az egyértelmq a nyelvtudományban, hogy mi a mondat tartalmi ismérve – a valóságra vonatkoztatás. Kérdés azonban, hogy mi a mondat formai ismérve, hiszen a mondat nem szerkezeti egység, esetleg tipikus mondatformák vannak. A formai megközelítés eredményei:
A mondat legalább egy szóból (egy nyelvi egységbQl) áll.
A mondatnak lezárt intonációs szerkezete van (!)
Gardiner: A mondatnak mindig van intonációs formája, de nincs mindig grammatikai formája (lehet, hogy csak szó vagy hang formája van).
A mondat szintaktikailag szabad forma (nincs bezárva egy meghatározott grammatikai szerkezetbe). – Független nyelvi forma. A mondatot a folyamatban való lezártság jellemzi.
Meillet: A mondat bizonyos grammatikai viszonyokkal egymáshoz kapcsolt tagok együttese, amelyek nem függvén grammatikailag semmilyen más együttestQl, önmagukban is megállnak.

Hagyományos mondatmeghatározás (MMNyR, MMNy):
A mondat a beszédnek két vagy több, nyelvtani szabályok szerint megszerkesztett (de ritkábban esetleg egy, grammatikailag szerkesztetlen) szóból álló alapegysége, amely a beszélQnek a valóságra vonatkoztatott tudattartalmát s ehhez való állásfoglalását fejezi ki, amelyet a viszonylagos lezártság jellemez, ideértve a zeneieket is (intonációs lezártság).

Deme László (szövegtani szempontú mondatmeghatározás): A mondat megszerkesztettsége mellett a mondat beszerkesztettségét is hangsúlyozza. A mondatok a szövegbe is beépülnek.
A mondat a szöveg láncszemnyi egysége, meg van szerkesztve és be van szerkesztve a szövegbe (pl.: Pista édesapja belépett a szobába. Levette a kabátját.)

Lélektani szempontú meghatározások:
Az alapja ezeknek a meghatározásoknak, hogy az emberek lelkében képzetek formájában élnek a tárgyak, fogalmak, stb. Érnek bennünket külsQ- és belsQ ingerek, amelyek lerakódnak és megelQzik a kommunikációs szándékunkat.
Pais DezsQ: A mondat a valósághoz való viszonyításban aktivizálódó lelki jelenségeknek hangoztatással megvalósuló kifejezése.

Szintetikus lélektani mondatmeghatározás:
Hermann Paul: A mondat nyelvi kifejezése annak, hogy a beszélQ két képzetet egymásra vonatkoztat és eszköz arra, hogy elérje vele, hogy ugyanez a kapcsolódás végbe menjen a hallgatóban is.

Analitikus lélektani mondatmeghatározás:
Wilhelm Wundt: Az emberben eleve összekapcsolt képzetek is élnek. A mondat nyelvi kifejezQje annak, hogy a beszélQ egy egységes tudattartalmat részeire bont és a részeket egymással nyelvi viszonyba állítja.

Funkcionális meghatározás:
A mondatot mint beszédegységet vizsgálja. A beszéd tényezQire illetve funkcióira épít. A beszéd tényezQi közül a valóság, a beszélQ, és a hallgató; a funkciói közül az ábrázoló, a kifejezQ és a felhívó funkció játszik szerepet. A valósághoz az ábrázoló funkció kötQdik, a beszélQhöz a kifejezQ, a hallgatóhoz pedig a felhívó (a beszélQ a valóságból magára vonatkoztatva közöl valamit  emotiv funkció; a beszélQ azt akarja elérni, hogy a hallgató ugyanazt gondolja a valóságról, mint Q).
Deme László: A mondat a beszédnek elemi egysége. Mondat minden olyan nyelvi eszközökbQl álló megnyilatkozás vagy megnyilatkozás rész, amely a beszédfolyamatot illetve a beszélQ és a hallgató közötti kommunikációs kapcsolatot egy ábrázoló, és/vagy kifejezQ, és/vagy felhívó funkcióval, mozzanattal építi tovább. Csak azt a nyelvi formát tekinthetjük mondatnak, amely kapcsolatot teremt a beszélQ, a hallgató és a valóság között.

Több megközelítésq mondatmeghatározások lehetnek, de ezekben a mondatmeghatározásokban a szempontok egymást kiegészítve, árnyalva, komplexen jelentkeznek.

MGr.:
A mondat egy vagy több szóból áll, zárt intonációs szerkezet jellemzi. A legnagyobb nyelvi egység, amely a nyelv szabályai, mintái szerint nyelvi elemekbQl megszerkeszthetQ. Egyben a legkisebb nyelvi egység, amely egy adott beszédhelyzetben a közlés egységévé válhat.



2.
A rendszermondat és a szövegmondat jellemzése


A mondat egy vagy több szóból áll, zárt intonációs szerkezet jellemzi. A legnagyobb nyelvi egység, amely a nyelv szabályai, mintái szerint nyelvi elemekbQl megszerkeszthetQ. Egyben a legkisebb nyelvi egység, amely egy adott beszédhelyzetben a közlés egységévé válhat. A mondatot, hasonlóan a többi nyelvi szint elemeihez, felfoghatjuk kétarcú nyelvi jelenségként:
Rendszermondat
Szövegmondat

Rendszermondat: A nyelv egysége (langue jelenség) a és szabályosan megszerkesztett mondatot jelenti.
Szövegmondat: A beszéd egysége (parole jelenség), a konkrét, megvalósult mondatot jelenti.
A szövegmondat tehát úgy fogható fel, mint a rendszermondat konkrét realizációja, megvalósulása egy konkrét szituációban. [A rendszermondat – szövegmondat kettéválasztása valóban absztrakció eredménye; teoretikus, hiszen a tényleges beszédfolyamatban mindig csak a szövegmondat érhetQ tetten. ( A MGr. a mondatnak ezt a kétarcúságát ezért nem tárgyalja reészletesen. A szövegmondatokra épít.]

A rendszermondat és a szövegmondat különbsége a jelentésben és a strukturáltságban (szerkezeti jellemzQkben) ragadható meg.

Jelentésbeli különbségek:
1.
A rendszermondat szemantikailag értelmezhetQ. A rendszermondat jelentése akár szövegösszefüggés, a szituáció/beszédhelyzet nélkül is értelmezhetQ.
Ugyanakkor a rendszermondat lehet többértelmq, például lexikológiai okból (szókincstani okból). [pl.: Add ide a körtét!]
Grammatikai okból is lehet többértelmq a rendszermondat (a nyelv és a nyelvet használók viszonya miatt). [pl.: Fegyver van nálam!]
A rendszermondat többértelmqsége a szövegmondatban egyértelmqvé válik.

2. A rendszermondatban ún. üres morfémák lehetnek (névmások, határozószók), amelyek egy rendszermondatban nem telítQdnek. ( Ezek a szövegmondatban telítQdnek.

3. A rendszermondat jelentése a mondatot alkotó lexémák jelentésének és az Qket összekapcsoló grammatikai szabályok jelentésének az összege. ( A szövegmondatnak ezen kívül pragmatikai jelentése is van.
Austin beszédaktus-elméletében bevezeti a lokúció, illokúció és perlokúció fogalmát. A lokúció maga a mondat megalkotása (lehet írás, kimondás). Mind a rendszermondatot, mind a szövegmondatot jellemzi.
Az illokúció és a perlokúció a szövegmondatot jellemzi. Az illokúció a beszélQhöz kapcsolódik. Valamely mondat kimondásával egyidQben egy cselekvést is végrehajtunk. Az illokúció az az interperszonális cselekvésmozzanat, amelyet egy nyilatkozat segítségével végzünk, és amely összefügg a nyilatkozat megalkotójának szándékával.
A perlokúciót a hallgatóhoz kötjük. Az a cselekvés vagy reakció, amelyet a megnyilatkozás a beszédpartnerbQl kivált, illetve az, amelyet a mondattal elérünk.

4. A rendszermondat jelentése csak a verbális jelek kapcsolatából áll össze, a szövegmondat jelentése viszont kiegészül a nonverbális (nem nyelvi) elemekkel (gesztusok, térközszabályozás, mimika). A nonverbális jelek alá is támaszthatják, de ellent is mondhatnak a verbálisanknak.

Strukturális eltérések:
A rendszermondat mindig teljes struktúrájú, szabályosan megszerkesztett. Nem lehet hiányos szerkezetq. Benne az ún. kötelezQ bQvítmények vagy valenciapartnerek/argumentumok szerepelnek. A rendszermondat a valenciaelméleten és a pragmatikai szabályokon alapuló megszerkesztett mondat, amely valóságábrázoló, a modalitása viszont zéró fokú.
A szövegmondat nem biztos, hogy teljes struktúrájú, lehet hiányos is, tagolatlan is, mert a hiány a szövegösszefüggésbQl, a beszédhelyzetbQl telítQdik. Ugyanakkor lehet benne sok redundáns elem is. A szövegmondat grammatikailag lehet helyes, lehet hibás is (kérdés, hogy meddig engedhetQ ez meg), pragmatikailag pedig lehet megfelelQ és nem megfelelQ (nyelvi illemtan).

A szövegmondatot (nyilatkozat) jellemzi a propozíció és a modalitás.
A propozíció a formális logikában a logikai ítélet. A gondolatnak azon formája, amely a valóságról állít vagy tagad valamit. A mondatban a propozíció a valóságábrázolást jelenti. Szemantikai invariáns, amely a közlési célok változtatása mellett is változatlan marad. A propozíció a szemantikai elem mellett annak természetétQl függQen tartalmazhat egy vagy több argumentumot (kötelezQ bQvítmény, valencia-partner), vagyis megnyitja a helyet egy vagy több argumentumnak.
[Valencia-elmélet  Tesniére:
Ø valenciájú  alanytalan mondatok, pl.: Esik. (meteorológiai kifejezések)
1 valenciájú  pl.: Esik.  Mi?
2 valenciájú  pl.: Olvas.  Ki? Mit?]
A magyar nyelvben bizonyos feltételek mellett mégis elmaradhatnak a kötelezQ valenciapartnerek, mert vagy szintaktikailag vagy grammatikailag reprezentálhatók. Szintaktikailag akkor reprezentálhatók, ha a hiány a szövegösszefüggésbQl telíthetQ (igei személyragok, némások). Pragmatikailag reprezentálhatók, ha a beszédhelyzetbQl telítQdik a hiány.
A modalitás a valóságábrázoló mondatot a beszélQi attitqddel módosítja. A beszélQi módosítások összessége. A beszélQ valósághoz való szubjektív viszonyának nyelvi kifejezése. A modalitás nem azonosítható a mondatfajtával, mert a modalitás szemantikai kategória, a mondatfajta szintaktikai kategória, és a kettQ között nincs egy az egyben megfelelés. Például felszólítani nem csak felszólító mondattal lehet, illetve a felszólító mondat nem csak felszólítást fejezhet ki. Kétségtelen viszont, hogy a modalitás megnyilvánulási módja a mondatfajta (a mondatfajta meghatározásához azonban egyéb szempontok /intonációs és szintaktikai/ is kellenek).
A modalitás kifejezQeszközei az igemódok (pl.: felszólító, óhajtó), a modális partikulák (pl. bár, -e), az interakciós mondatszók  indulatszók (pl.: jaj, ó), és intonációs eszközök (pl.: az eldöntendQ kérdQ mondat).



3.
A mondatok szerkezet szerinti osztályozása

MMNy felosztása:

Egyszerq
Hiányos
Teljes
Tagolatlan
Tagolt
TQ
BQvített
Összetett
AlárendelQ
MellérendelQ


A MGr-ban megjelenik a minimális mondat fogalma. A minimális mondat nem egyenlQ a tQmondattal, hanem tQmondat + kötelezQ bQvítmények (pl.: Péter olvassa az újságot.; Kati gyönyörködik a tájban.).
Megtartja a bQvített mondat fogalmát is a régi felosztásokból a MGr (bár a régi felosztásokban a minimális mondat is bQvített mondat lenne). A bQvített mondat az a mondat, amelyben fakultatív, illetve szabad bQvítmények vannak.
A MMNy-ben a két fQ kategória a teljes és hiányos mondat; a MGr-ban a tagolt és tagolatlan mondat lépett elQ fQ kategóriává.
Tagolatlan mondatra a legjellemzQbb, hogy nem tartalmaz nyelvtanilag elemezhetQ mondatrészt, ugyanakkor mondat, mert eleget tesz azoknak a kritériumoknak, amelyek a mondatot mondattá teszik: megvan benne a valóságra vonatkoztatás, illetve eleget tesz egy vagy több nyelvi funkciónak (pl.: Brrr!).
Szerkesztetlen tagolatlan mondat: Egy szóból vagy valamely elemezhetetlen frazeológiai egységbQl áll (pl.: Jaj!).
Szerkesztett tagolatlan mondat: Tartalmaz szintagmatikus viszonyokat, de ennek a szerkezetnek a csúcsán nem állítmány vagy alany áll, hanem valamely fQtag (pl.: Kedves Péter).
Tagolatlan mondatot alkotnak az indulatszók (interakciós mondatszók  pl.: jaj), a felelQszók (igen, nem), a köszönési formák (pl.: Jó napot kívánok!), a megszólítások.
A MGr a fQnévi igenévvel kifejezett megszólításokat is tagolatlan mondatnak tekinti (pl.: Leülni!), illetve bizonyos névszókkal kifejezett utasításokat is (pl.: Futás!)
Tagolt mondat tartalmaz nyelvtanilag elemezhetQ mondatrészt. A hagyományos felosztásban ennek két kategóriája a teljes és hiányos mondat. Ezek továbbá lehetnek tQ- és bQvített mondatok.
A MGr nem is foglalkozik a hiányos mondattal külön, de a hiány lehetQsége a magyar mondatszerkezet egyik sajátossága. Fontos kérdés viszont, hogy hogyan egészül ki ez a hiány. A hiányos mondatból vagy az alany, vagy az állítmány, vagy valamely kötelezQ bQvítmény (!) hiányzik, de a mondat tartalmaz nyelvtanilag elemezhetQ mondatrészt és ezt a szövegkörnyezet vagy a szituáció ismeretében mindig kiegészíthetjük teljes mondattá. Ez a két utóbbi ismérv különbözteti meg a tagolatlan mondattól (!) [pl.: Szobában.; Olvasta.; Be.]

A következQ mondatrészek hiánya eredményez hiányos mondatot:
Az állítmány bármely fajtájának hiánya hiányos mondatot eredményez (létigei állítmány hiányának felismerése (!)  pl.: Kinn a bárány, benn a farkas.; Ott a fiú.). A magyar nyelv jellemzQ sajátossága, hogy a létigei állítmány kijelentQ mód, jelen idQ, harmadik személyben elmaradhat. Más módban, idQben, számban és személyben a magyarban is kitesszük ezt az állítmányt.
A magyarban nem kötelezQ kitennem lexémával vagy névmással az alanyt, mert az igei személyrag reprezentálja.
Ha nincs kitéve az alany és az igei személyrag 1. vagy 2. személyt reprezentál, nem hiányos szerkezetq a mondat (( az 1., 2. személy pragmatikai meghatározottságú)
Ha nincs kitéve az alany és az igei személyrag 3. személyt reprezentál, akkor a mondat hiányos szerkezetq (( a 3. személy grammatikai meghatározottságú  a szituációból, vagy szövegkörnyezetbQl derül ki). Egy korábban megnevezett vagy ismert személy hiányzik a mondatból.
Nem tekintjük hiányos mondatnak mondatnak az alanytalan mondatot (pl.: Alkonyodik.), a lappangó vagy tapadásos alanyú mondatot (pl.: Tálalva van.), és az általános vagy határozatlan alanyú mondatot sem (pl.: Azt mondják, hogy itt a tavasz.).



4.
A modalitás és a mondatok osztályozása a mondatfajták szerint

Hagyományosan három szempont szerint osztályozzuk a mondatokat:
Szerkezet szerint
Mondatfajták szerint (tartalom szerint, vagy beszélQ száma szerint, vagy hármas funkció szerint, vagy kommunikációs tartalom szerint)
Logikai minQség szerint (a MGr nem tekinti külön szempontnak ezt, alárendeli a modalitásnak).

A mondatfajták jellemzQ tulajdonsága, hogy rendelkeznek valamilyen modális alapértékkel. De a mondatfajtákba soroláshoz a modális alapérték mellett a mondatok szintaktikai és intonációs szerkezetét is figyelembe kell vennünk. A szintaktikai szerkezetet mutatja be például az állítmány morfémaszerkezete. Az intonációs szerkezetet pedig elsQsorban a hangsúly, hanglejtés, hangfekvés, hangmagasság. Ezalapján megkülönböztetünk:
kijelentQ
óhajtó
felszólító
kérdQ
felkiáltó mondatokat.

KijelentQ mondat
Gondolati tartalmú, ábrázoló szándékú, általában tényközlQ. Az állítmány általában kijelentQ módú, de önmagában az állítmány módja nem dönti el a mondatfajtát. A kijelentQ mondatban is lehet feltételes módú állítmány.
[pl.: Szeretnék kérni egy kiló kenyeret.  szerénykedQ kifejezés, feltételes módú az állítmány, de kijelentQ a mondat; Kati szeretne elutazni.  feltételes módú az állítmány, de kijelentQ a mondat, mert egy harmadik személy óhaját közlöm tényként].
Közepes hangfekvésq, közepes hangerejq a mondat. Intonációja kétféle lehet, attól függQen, hogy nyomatékos vagy nyomatéktalan a mondat.
Nyomatéktalan: Egyetlen mondatrész sem kap hangsúlyt. EreszkedQ hanglejtésq.
Nyomatékos: Valamely mondatrészt kiemelek (ez lesz a fókusz). Az igekötQ helyének megváltozása mindig nyomatékot jelöl. EsQ-ereszkedQ hanglejtésq.

Óhajtó mondat
Akarati mozzanatú, kifejezQ szándékú, érzelmi telítettségq. A beszélQ vágyát, kívánságát fejezi ki, célja pedig az, hogy a hallgató ezt tudomásul vegye, vagy Q is úgy érezzen, mint a beszélQ. Nem tartalmaz logikai ítéletet, a kívánt valóságot fejezi ki. A kívánság megvalósulhatósága alapján lehet az óhaj:
Potenciális: Megvalósulhat. Formailag általában jelen idQ, feltételes módú állítmány jelöli.
Irreális: Már nem valósulhat meg. Formailag általában múlt idQ, feltételes móddal fejezzük ki [pl.: Bárcsak élne még. ( itt szemantikai oka van az irrealitásank].
Az állítmány általában feltételes módú, illetve a mondat tartalmaz modális partikulát (bár, bárcsak, csak, vajha, stb). [Van olyan vélemény, hogy csak akkor beszélünk óhajtó mondatról, ha tartalmaz modális partikulát a mondat.]
Kifejezhetjük más móddal, például felszólító móddal is (pl.: „Ott essem el én a harc mezején!”; Gyógyulj meg.; Legyen már vége.). Intonációja esQ-ereszkedQ, érzelmi telítettségq.

Felszólító mondat
Akarati tartalmú, felhívó funkciójú. A beszélQ az akaratát fejezi ki és az a célja vele, hogy a hallgató ennek megfelelQen járjon el. Ez sem tartalmaz logikai ítéletet, egy kívánt valóságot fejez ki. Sok árnyalata van, amit intonációval fejezünk ki.
Formai szempontból jellemzQ, hogy az igei állítmány felszólító módú, leggyakrabban 2. személyq, lehet azonban T/1. személyq is, ha a beszélQ magát is beleérti a felszólításba, illetve lehet 3. személyq, közvetett felszólítás is (pl.: Haladjon a munka!). A felszólítást gyakran hiányos mondattal is kifejezhetjük (pl.: Vizet!). A fQnévi igenévbQl álló mondatok használata is elQfordul (pl.: Felállni!). Hanglejtése esQ-ereszkedQ (kicsit meredekebben).
Felszólítást nemcsak felszólító mondattal fejezhetünk ki, hanem kijelentQ móddal is (pl.: ErrQl nem beszélsz senkinek.), vagy kérdQ móddal is (pl.: Levinnéd a szemetet?).

Felkiáltó mondat
Érzelmi telítettségq, kifejezQ szándékú, tulajdonképpen érzelmekkel telített kijelentQ mondat. Tartalmaz logikai ítéletet, amihez érzelmi többlet párosul. JellemzQje az érzelmi intonáció  erQsebb nyomaték, mélyebb vagy magasabb hangfekvés.
Gyakran lehet a mondatban indulatszó, interakciós mondatszó (pl.: Jaj, de jó idQ van!). A mi , milyen fokhatározói névmások is gyakran elQfordulnak. Kérdéssel is kifejezhetQ (pl.: Nem megmondtam?).

KérdQ mondat
Gondolati tartalmú, alapvetQen ábrázoló jellegq, de ez az ábrázolás hiányos, vagy bizonytalan és a beszélQ ennek a pótlását várja. Éppen ezért a kérdQ mondat a hallgató irányában felhívó szándékú. Ennek megfelelQen beszélhetünk két típusáról:
EldöntendQ kérdés: A beszélQ ismeretei bizonytalanok és a hallgatótól várja a döntést. Igen/nem a válasz. ElQfordul viszont hogy mondatrésszel válaszolunk.
KérdQszó nélküli kérdés: Nem tartalmaz kérdQszót (pl.: Eljössz?). Hanglejtése emelkedQ-esQ (kérdQ intonáció).
KérdQszavas: KérdQ partikulák - -e, vajon (pl.: Eljössz-e?). EsQ-ereszkedQ intonációjú.
KiegészítendQ kérdés: A beszélQ ismeretei hiányosak, vagy nincsenek és ezek pótlását várja a hallgatótól. Mindig tartalmaz kérdQ névmást, vagy kérdQ névmási határozószót. Hanglejtése esQ-ereszkedQ. Általában mondatrésszel vagy szintagmával válaszolunk rá.
A kérdQ mondatban az állítmány bármilyen lehet. A MGr egyéb kérdQ mondatfajtákat is felsorol (választó, nyitott, retorikai, ismételtetQ, utó-, simuló).
A magyar nyelvnek jellemzQje a forma és funkció kérdése a mondatfajtáknál:
kérdés ( felszólítás (pl.: Leviszed a szemetet?)
kérdés ( felkiáltás (pl.: Mi közöm nekem ehhez?)
felkiáltás ( kijelentés (pl.: Jön az árvíz!)
felszólítás ( óhajtás (pl.: Vigyen el az ördög!)
óhajtás ( felkiáltás (pl.: Vinne el az ördög!).




5.
Az egyszerq és az összetett mondat határsávja

A megkülönböztetésnek van egy szilárd alapja: ha egy alany-állítmányi viszony, vagy egy tagolatlan mondategység van a mondatban, egyszerq mondatról beszélünk (Tagolatlan mondategység: indulatszavak, felelQszók, stb). Ha a mondatban két alany-állítmányi viszony van, szerkezetileg összetett mondatról beszélünk. Amikor egy alany-állítmányi viszony és egy tagolatlan mondategység van a mondatban, akkor is összetett mondatról beszélünk. Nem mindig könnyq megállapítani azonban, hogy milyen mondattípusról beszélünk. Az átmeneti jellegq mondatok típusai:

Halmozott mondatrészes mondatok
Halmozott állítmányú mondatok
Igei Pl.:
Kati sétálgatott és gondolkodott.  két állítmányhoz egy alany kapcsolódik  szerkezetileg egyszerq mondat.
Klára megvette és elolvasta a könyvet.  a két állítmánynak közös tárgyi bQvítménye van  egyszerq mondat.
A fiú megvette a könyvet és elment.  két igei állítmány közös alannyal, de az egyik állítmányhoz kapcsolódik egy tárgy  mellérendelQ kapcsolatos összetett mondat.
A lány a padon ült és az égre nézett.  két igei állítmány, közös alannyal, külön bQvítménnyel  mellérendelQ összetett mondat.
A tanár feladta és a tanulók megírták a házi feladatot  két alany-állítmányi viszony, de az elsQ mondat nem állja meg magában a helyét  átmeneti típus.
Névszói, névszói igei Pl.:
Apa fáradt volt és diadalmas.  a névszói-igei állítmány névszói része halmozódik  egyszerq mondat.
A barátnQm haja barna, vállig omló.  a névszói-igei állítmány névszói részének a bQvítményének nincs olyan erQs szétválasztó ereje, mint az igei állítmány bQvítményének - egyszerq mondat.
Alany, tárgy vagy határozó halmozott
A fiúk és a lányok az udvaron játszanak.  két alany + 1 állítmány  egyszerq mondat.
Füzetet, tollat, ceruzát vettem.  3 tárgy + 1 állítmány  egyszerq mondat.
Megcsináltuk az eltervezett munkát, sQt még többet is.  a tárgyas ragozás csak az elsQ tagmondatra vonatkozik, a második tagmondat már alanyi ragozású  összetett mondat.

A mondatszókat és megszólítást tartalmazó mondatok
A mondatszók önmagukban tagolatlan mondatokkal összetett mondatot képeznek [pl.: Jaj, megégettem az ujjam; Jaj, hogy ily panaszra kell nyitnom a számat!]. Ezek a mondatok kiegészíthetQk, az indulatszó után kitehetQ valamilyen szó és így már elemezhetQ összetett mondatot kapunk [pl.: Jaj, borzasztó, | hogy megégettem az ujjam.]. Vannak, akik ezt mellérendelésnek minQsítik, ezek a mondatok azonban inkább szemantikai-pragmatikai viszonyúak.
A megszólítások tagolatlan mondatot alkotnak, és a tagolt mondattal összetett mondatot képeznek.

Igeneves szerkezetet tartalmazó mondatok
Pl.: A vizsgaidQszakot befejezve sokat aludtam és ettem. ( A határozói igenevet tartalmazó mondatrész nem tartalmaz külön alany-állítmányi viszonyt, ezért az ilyen mondatokat egyszerq mondatnak minQsítjük.

Módosító mondatrészleteket tartalmazó mondatok
Pl.: Úgy vélem, Pista beteg.; Pista, úgy vélem beteg.; Úgy vélem, hogy Pista beteg. ( Összetett mondatok formailag (módhatározói alárendelQ viszony), tartalmilag azonban nem a fQmondat tartalmazza a mondanivalót. Az ilyen típusú módosító mondatrészletek mellékes információt tartalmaznak arra nézeve, hogy milyen a viszonya a beszélQnek a mondatban foglaltakhoz. ~ Pista valószínqleg beteg. (( mondatzsugorítás, itt nem a fQmondatba szerkesztjük be a mellékmondatot). A MGr ezért ezeket a mondatokat az átmeneti típusba sorolja, de hagyományosan alárendelQ összetételek.

A mint -es szerkezetek
A mint alapvetQ funkciója kötQszó, alárendelQ összetételben (mellékmondatot kapcsol a fQmondathoz) [pl.: Fehér lett, mint a fal.].
A mint álhasonlító mondatot is bevezethet. Ilyenkor a mint kiderült, mint ismeretes kifejezések ki is hagyható, szervetlen közbevetések, formájukat és közlésértéküket tekintve azonban önálló mondatok, így az egész mondatot összetettnek tekintjük [pl.: A szerelvény, mint ismeretes, kisiklott.].
A „mint”-es szerkezet mondatrész is lehet, ilyenkor egyszerq mondatról beszélünk [pl.: Bátyámat mint tanút hallgatták ki.].

BevezetQszókat és kifejezéseket tartalmazó mondatok
Apropó, bocsánat, szóval, tulajdonképpen, magától értetQdQen, stb.  megítélésük még egyáltalán nem egyértelmq. Olyan lexikai-szemantikai egységek, különbözQ fokban önállósult szavak, szókapcsolatok ezek, amelyek a nyilatkozatok összefüggésére, az információ forrására, a kifejezés módjára, formájára, a beszélQnek a közléshez való viszonyára, stb. utalnak. Nem illeszkednek szervesen a mondat szerkezetébe, nem mondatrészek, el is különülnek a mondattól, vannak olyanok is köztük, amelyek hiányos mondatként felfoghatók. A MGr az átmeneti típusba sorolja Qket.




6.
Az alárendelQ összetett mondatok grammatikai szervezQdésében részt vevQ kategóriák

Az alárendelQ összetett mondat két tagmondatból áll, melyek között alá-, fölérendeltségi viszony van. A fQmondat valamely mondatrészének mondat alakjában való kifejtése a mellékmondat. A mellékmondat álmondat, funkcionálisan mondatrész-értékq, formailag viszont mondat alakú. A szervezQdésben részt vevQ kategóriák:

A fQmondatbeli alaptag: Ehhez kapcsolódik, illetve ennek kötött vagy szabad bQvítményét képviseli a mellékmondat. Szófaja mellékmondat-típusonként változhat (ige, igenév, fQnév, melléknév); az alaptag és a mellékmondat viszonya megfelel a szintagmaviszonyoknak. Az állítmányi mellékmondatnál nem beszélünk alaptagról, mert ezek a mellékmondatok nem bQvítmény jellegq összetevQt fejtenek ki. Velük kapcsolatban a fQmondatbeli alany típusát (szófaját) érdemes figyelembe venni.

Utalószó: Szerepe, hogy utaljon arra a mondatrészre, amit a mellékmondat fejt ki. A fQmondatban egy szemantikailag üres mutató névmás vagy mutató névmási határozószó képviseli a mellékmondatot.
Az utalószó hiányozhat, törölhetQ, elhagyható a fQmondatból, illetve rejtve maradhat. Ha az igei alaptag tárgyas ragozású, az utalószó elmaradhat [pl.: Kérem, mindenki olvassa el a hirdetést.]. Ha viszont kötelezQ határozói vonzat kapcsolódik az igei vagy igenévi alaptaghoz, az utalószó nem maradhat el. Több vonzatstruktúrával rendelkezQ alaptag esetén az utalószó hiánya többfajta értelmezést is lehetQvé tesz [pl.: Lettem, ami lettem. ~ Az lettem, ami lettem. (névszói-igei állítmányi alárendelés); ~ Azzá lettem, amivé lettem. (eredményhatározói alárendelés).
IdQnként az utalószó nem tipikus, nem teljesen felel meg a mellékmondat mondatrész-szerepének [pl.: Úgy látszik, hogy nem érdemes várni. (~Az látszik& )].

KötQszó: A mellékmondatot kapcsolja a fQmondathoz, a mellékmondat fQmondattól való függését mutatja. Csoportjai:
Valódi kötQszók (pl.: hogy, mert, mivel, mint)
Vonatkozó névmási kötQszók (pl.: aki, amilyen, ahány)
Vonatkozó névmási határozószói kötQszók (pl.: ahol, amióta, ahogy)
A MGr elkülöníti az ún. tartalmatlan (aszemantikus) kötQszót és külön csoportban tárgyalja a névszói és a határozószói vonatkozó névmásokat, valamint ún. egyéb kötQszókat is megkülönböztet (pl.: jóllehet, bár, ámbár).
A mellékmondat kötQszó nélkül is követheti a fQmondatot. Leggyakrabban a hogy marad el. A vonatkozó névmás nem maradhat el kötQszói szerepben, mert ez a mellékmondatban mondatrész-szerepben áll [pl.: Akinek nem inge, ne vegye magára. (dativus possessivus  birtoklást kifejezQ részeshatározó)].
Olyan típusú mondatokba került be történetileg a hogy kötQszó, ahol eredetileg nem volt. Ezekben marad el leggyakrabban (függQ kérdQ, függQ felkiáltó  pl.: Nem tudom, mikor kezdQdik az óra.). A MGr szerint a hogy kötQszós mondatok lényegi tartalomadást fejeznek ki. A fQmondatban az utalószó kínál egy tartalmi keretet, és ezt a mellékmondat kitölti [pl.: Azt olvastam az újságban, hogy felmelegedés várható.]. Ezzel szemben a vonatkozó névszói illetve határozói névmással bevezetett mellékmondatokra részleges vagy mellékes tartalomadás jellemzQ, ahol a mellékmondat az alaptag jelentésének csak egy részmozzanatát fejezi ki.
Az utalószó és a kötQszó több mellékmondat-típusban korrelatív párt alkot (pl.: akkor  amikor, az  aki, annyira  amennyire, stb.).
Abban az esetben, amikor távolra mutató névmási határozószó nem áll rendelkezésre, akkor a névszói távolra mutató névmások ragos alakjait használjuk [pl.: Az ikrek abban hasonlítanak egymásra, amiben mások különböznek.]. Ha a névszói névmás ragos alakja az utalószó, akkor a kötQszó vonatkozó névmás, hacsak jelentésbeli oka nincs, hogy más legyen [pl.: Oly korban éltem én a földön, mikor& ( olyan  amilyen, De! itt idQt fejez ki az oly(an)].

A tagmondatok sorrendje háromfajta lehet:
A fQmondat-mellékmondat sorrend (pl.: Nagyon örülök, hogy látom magát.)
Ennek fordítottja, a mellékmondat-fQmondat sorrend (pl.: Ha nagyon rossznak találja a cikket, ne fordítsa le!)
A fQmondatba beékelt mellékmondat (pl.: A referátum szövegét, amelyet elküldtem Cs.-nek, tegnap visszakaptam.).



7.
Az állítmányi mellékmondat

Alárendelés Utalószó KötQszó Példa Állítmányi Olyan, az, akkora, afféle, annyi, azé, olyané Hogy, mint, mintha, amilyen, aki Akkora a szél, hogy lefújja a tetQt.
Édesanyám az, akiben mindig bízhatom.
A jutalom azé, aki megérdemli.
Ez a film olyan, amilyennek a kritikusok leírták.
Az igei állítmány a mondat abszolút fölérendelt tagja, olyan mondatszervezQ összetevQ, amely nem fejezQdik ki mellékmondattal (nem helyettesíthetQ névmással, ezért nem fejthetQ ki mellékmondattal!). Az állítmányi mellékmondat a fQmondat névszói állítmányát vagy névszói-igei állítmányának névszói részét fejti. Ez a fQmondatban tartalmilag üres utalószóként van jelen, melyet a mellékmondat fejt ki. Az állítmányi mellékmondatok hogy kötQszósak és vonatkozó névmási kötQszósak is lehetnek. Az elQbbiek ritkák, az utóbbiak tipikusak [pl.: A ház olyan, hogy& ; A könyv azé, aki& ].
Az állítmányi mellékmondatok, az állítmány típusának megfelelQen, azonosítók [pl.: Palkó az, akit a legtöbbet szidnak a rendetlenségéért.] és minQsítQk [pl.: Amilyen a mosdó, olyan a törölközQ.] lehetnek. A minQsítQk alfajaként tartjuk számon a tulajdonító állítmányi mondatokat [pl.: Az autó azé, aki megnyeri a sorsolást.]. A minQsítQk akcidencia fogalmat (tulajdonságot, mennyiséget) fejtenek ki, az állítmány fogalomköre tágabb, mint az alanyé [pl. Az ember élQlény.]. Az azonosításnál az alany és az állítmány fogalomköre fedi egymást, egyenlQségjelet tehetünk közéjük.
Alaptagról az állítmányi mellékmondat esetében nem beszélhetünk. Érdemes azonban a fQmondatbeli alany fajtáit figyelembe venni az azonosító típusban. Az állítmányi mellékmondat azonosíthat 1. vagy 2. személyq alanyt, ilyenkor az egyeztetés segítséget nyúlt az elemzésben [pl.: Én vagyok az, aki& , Én az vagyok, aki& ]. Az alany az állítmány igei részével egyezik. Ha az alany 3. személyq, az egyeztetés nem segít az alany és az állítmány elkülönítésében, ilyenkor leghatékonyabbnak tqnik az állapothatározóvá való alakítás. Ami állapothatározóvá alakítható, az állítmány [pl.: P az, aki& ( P minQsül annak, aki& , P válik azzá, aki& ].





8.
Az alanyi mellékmondat

Alárendelés Utalószó KötQszó Példa Alanyi Az, amaz, ugyanaz, azé
Olyan, annyi (ez a kettQ fQnévi értékben) Hogy, ha, mint, aki, ami Az történt, amit vártunk.
Olyanok járnak a moziba, akik szeretik a filmeket.
Annyi termett, mint tavaly.
Az alanyt az igei állítmány vonzatának tekintjük, tehát az alanyi mellékmondatot kötött szerkesztésmódúnak. A névszói állítmány alanya azonban az állítmányhoz mint grammatikai igéhez tartozik; ez a vonzatosság tehát szintaktikai egységhez kötQdik.
Az alanyi mellékmondatoknak két fQ típusuk van: tartalomkifejtQ (lényegi tartalomadó) hogy kötQszós, valamint részleges tartalomadó vonatkozó névmási kötQszós mellékmondatok.

A hogy kötQszós (tartalomkifejtQ) alanyi mellékmondat
Alaptagjának, azaz a fQmondati állítmány típusának jellemzQi:
3. személyq, gyakran modális jelentésq ige [pl.: létige, lehet, kell, stb.; Lehet, hogy holnap mégis elutazunk.]
FQnév (elvont jelentésq) [pl.: dolog, ügy, kár, öröm, stb.; Kár, hogy máris elutaztok.]
Melléknév (értékelést kifejezQ) [pl.: nehéz, könnyq, jó, rossz, stb; A veszekedésekben épp az a legkínosabb, hogy kikerülhetQk lennének.]
Sokszor elliptikus a fQmondat: a kommunikáció gazdaságossága törli az érthetQséget nem befolyásoló fQmondatbeli elemeket [pl.: Az egyik élmény a muzsikálás öröme, a másik, hogy a muzsikát át tudom adni a hallgatóknak.]
A hogy kötQszó gyakran törlQdik. Különösen gyakori ez az alanyi függQ kérdésekben és felkiáltásokban [pl.: Nem látszik, ki bujkál a bokorban?; Fantasztikus, mennyire kék ma az ég!]. Az utalószó jellemzQen fQnévi mutató névmás. A jellemzQ tagmondatsorrend mindig fQmondat-mellékmondat.

A vonatkozó alanyi mellékmondat
Mivel részleges tartalomadó, alaptagjának nincs kötöttsége. KötQszava a fQnévi vonatkozó névmás. Ellipszis következtében melléknévi vonatkozó névmások is bevezethetik a mellékmondatot, mert ilyen módon fQnévi értékben szerepelnek [pl.: Van annyi, hogy kettQnknek is elég.]. Nem tipikusan vonatkozó határozószó is kötheti a mellékmondatot, ha a fQmondat helyre, idQre vagy módra utaló szót tartalmaz [pl.: Nem éppen udvarias, ahogyan velem társalogsz.]. Az utalószók az, azé, illetve redukált szerkezetben olyan, annyi. A tagmondatsorrend tetszQleges.




9.
Az tárgyi mellékmondat

Alárendelés Utalószó KötQszó Példa Tárgyi Azt, annyit, olyat, akkorát (fQnévi értékben) Hogy, ha, mint, ami, aki Azt szeretném, ha mindenki járna órára.
Annyit evett, hogy rosszul lett.
Olyat fQztem, amit mindenki szeret.
A fQmondat igei vagy igenévi állítmányához kapcsolódó tárgyat fejti ki mellékmondat formájában. A tárgyi mellékmondat mindig kötött szerkesztésmódú: vonzat. A fQ- és mellékmondat jelentésviszonya alapján lehet tartalomkifejtQ (lényegi tartalomadó), azaz hogy kötQszós, és részleges tartalomadó, azaz vonatkozó névmási kötQszós.

A hogy kötQszós (tartalomkifejtQ) tárgyi mellékmondat
Alaptagja szemantikailag jellemezhetQ, jelentéscsoportokba sorolható. A fQbb jelentéscsoportok a következQk:
a mondás, közlés igéi: mond, ír, kijelent, hazudik, stb.
értelmi mqkodést jelentQ igék: tud, (meg)ért, (meg)ismer, hisz, (meg)gondol, stb.
érzelemmel, akarattal kapcsolatos igék: szeret, akar, kíván, remél, stb.
az érzékelés, észlelés igéi: (meg)lát, (meg)hall, tapasztal, megkóstol, stb.
az általános cselekvésfogalom jelentéskörébe tartozó igék: tesz, végez, mqvel, cselekszik, stb.
Az alaptag jelentésébQl az alábbi szerkesztésbeli sajátosságok következnek:
A kommunikáció során sokat használt fQmondatok tartalmilag kiürülnek, a tényleges mondanivalót a mellékmondat hordozza [pl.: Tudod, nemrég olvastam azt a könyvet.]
A közlés jelentésmozzanatát tartalmazó alaptagok tárgyi mellékmondata ún. függQ idézet [pl.: Nelli azt mondta, hogy holnap az esti vonattal érkezik Velencére.]. FüggQ idézetek nemcsak a tárgyi mellékmondatokban merülhetnek fel, hanem minden olyan mondattípusban, amelyben közlést jelentQ alaptagok vannak (alanyiban, kötött határozóiban). A függQ idézetekben az egyenes idézetekhez képest a személyviszonyok eltolódhatnak. Hogy létrejön-e a személyeltolódás, az attól függ, megváltozik-e a kommunikációban részt vevQ személyek viszonya az egyenes idézetnek függQ idézetté válásakor, vagy sem. A közlQnek, a címzettnek és az egyenes idézet alanyának személyét kell figyelembe venni itt:
Soha nincs személyeltolódás, ha az egyenes idézet 3. személyre vonatkozik [pl.: (Kati nem készítette el a feladatát.) Én mondtam neked, hogy Kati nem készítette el a feladatát.].
Személyeltolódás következik/het be a függQ idézetben, ha az egyenes idézet alanya 1. vagy 2. személyq volt. Abban az esetben, ha 1. személyq az egyenes idézés alanya, a függQ idézet személyeltolódását a közlQre irányítja [pl.: (Én ma nem készítettem el a feladatomat.) Én mondtam neked, hogy én ma nem készítettem el a feladatomat.].
Abban az esetben, ha az egyenes idézet alanya 2. személyq, a függQ idézet a címzett személyéhez igazodik [pl.: (Te ma nem készítetted el a feladatodat.) Én mondtam neked, hogy te ma nem készítetted el a feladatodat.].
A kötQszó a hogy, ami hiányozhat a mellékmondatból. Ez akkor fordul elQ, ha a mellékmondat kérdQ vagy felszólító. A kötQszó törlése és törölhetQsége azonban eredeti hiányt takar, mivel ezek a tagmondategyüttesek kialakulásukkor kötQszó nélküliek voltak, a függQ kérdésekbe és felkiáltásokba csak utólag hatolt be a hogy kötQszó [pl.: Nem tudom, mikor kezdQdik az óra.; Tudom, milyen rosszul esett neked.].
Az utalószó tipikusan a fQnévi mutató névmás tárgyragos alakja, az azt. Az utalószó gyakran rejtve marad, mert az alaptag határozott ragozása mintegy pótolja [pl.: Érezte, hogy szédül.]. Elliptikus szerkesztésmód esetében az annyit, olyat, affélét is lehet utalószó. Bizonyos alaptagok mellett jellegzetes az úgy utalószó az alaptag határozott ragozása mellett is: úgy látom, úgy érzem, úgy gondolom, úgy hiszem. Az úgy kizárólag csak fókuszban állhat; szerepe, hogy a mellékmondat igazságértékét illetQen fenntartást építsen be.
A tagmondatsorrend fQképpen fQmondat-mellékmondat, de az ellenkezQje is használatos. A tárgyi tagmondategyüttesekben igen gyakran jön létre átszövQdés [pl.: MirQl szeretné, ha beszélnénk?].

A vonatkozó tárgyi mellékmondat
Részleges tartalomadó. Alaptagja bármilyen tárgyas ige lehet. A kötQszó vonatkozó névmás (ami, aki, amennyire). Nem tipikusan vonatkozó névmási határozószó is bevezetheti a mellékmondatot. Az utalószó fQnévi mutató névmás (az - olykor mind általános névmási elQtaggal). Ritkábban (elliptikus esetekben) a melléknévi mutató névmás egyedei használatosak utalószóként (olyat, annyit). Az utalószó rejtve maradhat, ha nem hangsúlyos [pl.: Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra!]. A tagmondatsorrend itt mozgékonyabb, mint a hogy kötQszósaknál. A fQ mondat gyakrabban állhat hátul [pl.: Amire megkértél, azt szívesen megteszem.].



10.
A kötött határozói mellékmondat

A kötött határozói (állandó határozói) mellékmondat egy fQmondatbeli alaptaghoz szótári tételként kötött határozói összetevQt fejez ki mellékmondat formájában. A mellékmondati bQvítménynek a szintagmabelihez képest vannak eltérQ vonásai. (1) Nem minden vonzatos határozó fejezhetQ ki hogy kötQszós vagy vonatkozó névmási kötQszós mellékmondattal [pl.: sötétben van, szerelembQl nQsül - *abban van, hogy sötét; abból nQsül, hogy szerelem]. (2) A mondatrésszel megvalósuló bQvítménynek mindig van alaki kitevQje [pl.: Reménykedik a szerencséjében, örül a szünetnek]. A fQmondat-mellékmondat konstrukcióban az utalószóra hárul a szerep, hogy megmutassa a vonzat alakját [pl.: Megelégszik azzal, hogy kevés a fizetése.]. A tagmondategyütteseknek két rétege különíthetQ el: hogy kötQszós és vonatkozó névmással kapcsolt mellékmondatok.

hogy kötQszós (tartalomkifejtQ) kötött határozói mellékmondat
Az alaptag jelentésére az a jellemzQ, hogy mondatban kifejezhetQ tartalma van. A hogy kötQszós kötött határozói mellékmondat alaptagja szófaji szempontból ige (igenév), fQnév, melléknév lehet.
Az egyes jelentéscsoportok között átjárás lehetséges. Több csoport tagjaiban is jelen van a ’közlés’-jegy. Ha az alaptag jelentésszerkezetében a ’közlés’ jelentésmozzanatán kívül jelen van még egy másik is: például az ’értelmi tevékenység’ (vitatkozik valamin), az ’érzelem’ (csúfolódik, gúnyolódik valamin, panaszkodik valamire, dicsekszik valamivel), stb., az igét kettQs funkciójúnak nevezzük. A kettQs funkciónak megfelelQen a mellékmondat megvalósulása is kétféle lehet. Ha a fQmondatban a vonzatot képviselQ utalószó jelen van, a mellékmondat kötött határozói [pl.: Jancsi gúnyolódik azon, hogy Juliskának rosszul sikerült a hajfestése.]. Ha azonban nincs utalószó (rejtve sem), akkor a mellékmondat függQ idézet, és nincs mondatrészi kapcsolatban az alaptaggal [pl.: Jancsi gúnyolódott, hogy minden lány buta.]. Ilyenkor nem tarthatjuk kötött határozóinak a mellékmondatot, a két tagmondat között nincs szerves mondatrészi viszony.

Az igei (igenévi) alaptagok fQbb jelentéscsoportjai:
Érzelem [pl.: meglepQdik vmin, bízik vmiben, hisz vmiben, fél vkitQl, haragszik vmiért]
Közlés, megnyilvánulás [pl.: beszél vmirQl, gúnyolódik vmin, esküszik vmire, gratulál vmihez, egyetért vmiben]
Értelmi mqködés [pl.: gondolkodik vmirQl, ábrándozik vmirQl, tart vmilyennek, lát vmilyennek]
Akarat, törekvés, szándék [pl.: beleavatkozik vmibe, enged vmibQl, visszaél vmivel, akadályoz vmiben, dönt vmiben]
Állapot, állapotváltozás [pl.: megszabadít vmitQl, elfárad vmibe, belehal vmibe]

A melléknévi alaptagok jelentéscsoportjai:
Iránta; vele szemben viszony [pl.: büszke vmire, dühös vkire, elégedett vmivel]
Szándék, cél, rendeltetés viszony [pl.: hajlandó vmire, alkalmas vmire]
Tekintet viszony [pl.: vétkes vmiben, biztos vmiben]
Összefüggés viszony [pl.: arányos vmivel, ellentétes vmivel]

A fQnévi alaptagok kapcsolatrendszere az igeiekkel és a melléknéviekkel igen szoros. Rendszerint igei vagy melléknévi ekvivalenseik vannak [pl.: törekszik vmire ~ törekvés vmire, akar vmit ~ akarat vmire].
Ritkán határozószóhoz is kapcsolódik kötött határozói mellékmondat [pl.: Közel voltam ahhoz, hogy jó alaposan leszidjam.].
A hogy kötQszós kötött határozói tagmondategyüttesek utalószava nemcsak a mutató névmás különvéle ragos és névutós alakjai közül kerülhet ki, hanem lehet a személyes névmás paradigmájába tartozó határozói alak is [pl.: Majd én gondoskodom róla, hogy megedd a spenótot.]
A tipikus tagmondatsorrend a tartalomkifejtQkre jellemzQ, fQmondat-mellékmondat. A mondatátszövQdés jelenségével az alanyi és a tárgyi tagmondategyüttesekhez hasonlóan itt is találkozunk [pl.: Én pillanatnyilag csak egyvalakire vágyom, hogy az enyém lehessen.]

A vonatkozó kötött határozói mellékmondat
Mivel nem tartalomkifejtQ, alaptagja a jelentés szempontjából nem jellemzQ. Az utalószó általában nem marad rejtve, és szófaji szempontból csak mutató névmási eredetq lehet [pl.: Mindenki arra áldoz, ami fontos neki.]. KötQszóként vonatkozó határozószó is elQfordulhat [pl.: Erzsébet minden este gyönyörködött abban, amikor a hegylánc mögött lebukott a nap.]. A tagmondatok sorrendje némileg szabadabb.
(A hagyományos nyelvtanok határozói mondatrészt kifejtQ mellékmondatai közül kötött szerkesztésmódúnak tartjuk mindazokat, amelyek szótári tételként kötöttek.)



11.
A hasonlító határozói mellékmondat

Alárendelés Utalószó KötQszó Példa Hasonlító határozói Annál, azoknál Mint, ahogy, aki Nincs annál jobb, mint jót aludni.
A dolog simábban ment, mint ahogy képzeltük.
A barátom különb azoknál, akikkel barátkozik.
A hasonlító határozói tagmondategyüttesben két cselekvést (vagy azoknak valamilyen körülményét), tulajdonságot, mennyiséget egyenlQtlenül hasonlítunk össze: azt hangsúlyozzuk, hogy az említett fogalmak a hasonlítottban eltérQ mértékben vannak meg, mint a hasonlóban [pl.: Több paradicsomot vettem, mint eredetileg akartam.]
Ennek a mondattípusnak a grammatikai megítélése nehézséget okoz. A nehézségek a következQkbQl akadnak:
A hasonlító határozói mellékmondat kötött bQvítményt fejt ki. A kötöttség azonban nem az alaptag jelentésstruktúrájából fakad, hanem annak grammatikai alkatából. A hasonlító határozó a középfok vonzata (kivételek egyes különleges általános névmási alaptagok: más, egyéb).
Jelentéstartalmukat tekintve a hasonlító határozói mellékmondatok mind hasonlítók.
A hasonlító határozói mondatok alaptagja középfokú melléknév (tulajdonság- vagy mennyiségjelölQ), középfokú határozószó (hamarabb, közelebb, inkább, stb.), valamint egyes határozatlan névmások: más, egyéb (amelyek névmási kategóriájukban problematikusak, nem szabályosak).
A kötQszók egy része tagadó elemet tartalmaz. Ezt a jelenséget az magyarázza, hogy az egyenlQtlen hasonlításban ellentét lappang.
Az utalószó igen gyakran hiányzik a fQmondatból. Nem törölhetQ azonban, ha a mellékmondatot vonatkozó névmás vezeti be, és a tagmondategyüttes az élQlény szemantikai jegyet tartalmazza [pl.: Te sem vagy jobb azoknál, akiket kritizálsz.]
Kérdés, hogy meddig tekinthetQ a hasonlító határozói mellékmondat mellékmondatnak, és mikor válik mondatrésszé, olyanná, amelyet a kötQszói eredetq határozóvá tévQ mint kapcsol.
A tagmondatsorrend mindig fQmondat-mellékmondat. A hasonlító határozói mondatok tagmondatai sohasem cserélhetQk fel. A hasonlító határozói mondatokhoz mindig tartozik elQfeltevés, ti. az, hogy az összehasonlított tulajdonság, mennyiség, vagy cselekvés mindkét összehasonlítottban alapfokon megvan. Az egyenlQtlen hasonlítás ugyanis az egyfokú hasonlításra épül rá.

12.
A minQség- és mennyiségjelzQi mellékmondat

Alárendelés Utalószó KötQszó Példa MinQségjelzQi Olyan, akkora, az Amilyen, aki, ami, hogy, mint, ha, mintha Mindenki olyan jegyet kap, amilyet érdemel.
Ez az a könyv, amit meg kell venni.
Akkora szél fúj, hogy ledönt a lábamról.
Olyan az alkata, mint az édesanyjáé. MennyiségjelzQi Annyi (a)hány, (a)mennyi, mint, hogy, van Annyi pénzt költök, amennyit keresek.
Annyi gondom van, hogy beleQszülök.
Annyi alma termett, mint tavaly.
Szabad bQvítményt kifejtQ mellékmondatok.

A minQségjelzQi mellékmondat a fQmondat minQségjelzQjét fejti ki mellékmondat alakjában. Alaptagja lexikai vagy grammatikai fQnév, mely megjelenhet mindkét tagmondatban is [pl.: Ez éppen azon a napon történt, amelyik napon meglátogattunk titeket.].
KötQszava lehet hogy (tartalomkifejtés) [pl.: Az a gond nyomasztotta a kiskereskedQt, hogy be kell zárnia a boltját.], illetve vonatkozó névmás [pl.: Ez csak olyan kiadónál lehetséges, amelyiknek nincs joga amerikai terjesztésre]. Ritkábban vonatkozó névmási határozószó is kapcsolhatja a mellékmondatot [pl.: Még mindig magam elQtt látom azt a helyet, ahol áfonyát szedtünk.].
Az utalószó: olyan, az, akkora, afféle. Hiánya kétségessé teheti a mellékmondat hovatartozásának megítélését. A tagmondatsorrend fQleg fQmondat-mellékmondat. A jelzQi mellékmondat igen gyakran be is ékelQdik a fQmondatba, mégpedig az alaptag után [pl.: Nem tudom, hogy ugyanaz a kiadó, amelyik elQzQ könyvemet kiadta, hajlandó-e mostani verseskötetemet is elfogadni.]. A mellékmondat-fQmondat sorrend ritka, nem tipikus.
Formailag ide vonhatók az álvonatkozó mondatok. JellemzQjük, hogy mellérendeléssé alakíthatók, mellérendelQ értékqek. Két típusuk van:
Az áljelzQinek nevezett típusban megvan a szabályos fQmondatbeli alaptag, a vonatkozó mellékmondat azonban nem ennek ad részleges tartalmat, hanem tartalmilag tovább építi az elsQ tagmondatot egy idQben rákövetkezQ esemény megnevezésével [pl.: Már két nappal a rablás után elfogták Z. Lászlót, akit elQzetes letartóztatásba helyeztek. (~Már két nappal a rablás után elfogták Z. Lászlót, és elQzetes letartóztatásba helyezték.)]
A második típust nevezik mondatfejes mondatnak, mondatelQzményq mondatnak, egész mondatra vonatkozó ami-vel bevezetett mellékmondatnak is [pl.: Döncikét kicsúfolták az óvodában, amit nagyon zokon vett. (~Döncikét kicsúfolták az óvodában, és Q ezt nagyon zokon vette.)]. A jelenség lényege tehát abban áll, hogy a második tagmondat a teljes elsQ tagmondatra vonatkozik (egész tagmondatnyi az alaptagja ). Csak ami kötQszó kapcsolhatja, mindig utalószó nélküli, mindig fQmondat-mellékmondat sorrendq. A mellérendelQ viszonyt a tagmondatok között a mélyszerkezet is igazolja.

A mennyiségjelzQi mellékmondat a fQmondat mennyiségjelzQjét fejti ki mellékmondat alakjában. Csak részleges tartalmat fejt ki. Grammatikailag problémátlan. A korrelatív kötQszó és utalószó (a párhuzamos szerkesztésmód) miatt gyakran lehet hasonlító. Alaptagja fQnév. KötQszava ahány, amennyi, esetleg amely. Utalószava az annyi.



13.
A birtokos és értelmezQ jelzQi mellékmondat

Alárendelés Utalószó KötQszó Példa Birtokos jelzQi Annak, olyannak, azoknak Aki, hogy Annak a könyvét olvasom, aki kölcsönadta.
Ez annak a következménye, hogy nem tanultál. ÉrtelmezQ jelzQi Az, olyan, annyi Ami, amely, amilyen, amennyi, hogy, mint Megnéztem a filmet azt, amit tegnap mutattak be.
Vettem almát, olyat, amilyet ajánlottál.
Hoztam ceruzát, annyit, amennyit kértél.
EsQ esett annyi, hogy árvíztQl kell tartani.
Szabad bQvítményt kifejtQ mellékmondatok. A birtokos jelzQi mellékmondat tartalomkifejtQ [pl.: A rossz bizonyítvány annak a következménye, hogy egész évben nem voltál szorgalmas.] és részleges tartalomadó [pl.: Annak a segítségére lenne szükségem, aki tud szépen stoppolni.] lehet. Az utóbbi a tipikus. Kötött szerkesztésmódúak.
KötQszavuk a hogy, illetve a fQnévi vonatkozó névmás (aki, ami)[pl.: Annak a gondját magamra vállalom, hogy holnapra ünnepi ebéd legyen.; Mindig is érdekelt azoknak a további sorsa, akikkel összehozott a véletlen.]. Ritkán vonatkozó határozószó is kapcsolhatja a mellékmondatot [pl.: Tanúja voltam annak, mikor elesett.].
Az utalószó fQnévi mutató névmás (az) [pl.: Annak a fejét simogatta meg Mária néni, aki a legszomorúbban nézett]. Néha az olyan, de fQnévi értékben [pl.: Olyanoknak a segítségére nincs szükségem, akik csak kényszerqségbQl jönnének.]. Mivel a szerkesztésmód kötött, az utalószó nem marad el (a mellékmondat mindig korlátozó).

Az értelmezQ jelzQi mellékmondat tartalomkifejtQ [pl.: Hallottam a véleményedet, azt, hogy fölöslegesnek tartod a holnapi megbeszélést.] és részleges tartalomadó [pl.: A sajátodat vidd el, azt, amelyik oda van ledobva az asztalra.] lehet. Nem korlátozó jelentésqek. Egy mellékmondat akkor elemezhetQ kétségtelenül értelmezQinek:
Ha értelmezQi helyzetq utalószava van.
Ha nincs utalószava, de alaptagja olyan, amely csak értelmezQi helyzetq utalószót kaphatna:
Névmások
Személyes névmás (paradigmatikus alakjaival együtt) [pl.: Nem láttátok Qt, aki az elQbb még itt volt?]
Visszaható névmás [pl.: Csodálkozott önmagán, aki ilyen teljesítményre volt képes.]
KérdQ névmás [pl.: Mit mondhatok még, amit eddig nem hallottatok?]
Általános és határozatlan névmás [pl.: Jöjjön ide mindenki, akinek van tombolajegye!]
FQnév (egyedi jelentésq vagy grammatikai eszközökkel egyedített); névmásszerq melléknevek: saját, szegény, legtöbb, harmadik, stb. [pl.: Láttam szegényt, aki a tqzQ napon kapált.; A legtöbb, amit tehetek, a hallgatás.]
Az utalószók ugyanolyan típusúak, mint az egyéb jelzQi mondategyüttesekben (olyan, az, akkora, annyi, azé), csak egyeztetQdnek az értelmezQi helyzet miatt [pl.: Láttál már sziklacsúcsot, olyat, amelyen zerge áll?]
A kötQszók is megfelelnek a jelzQi mellékmondatokban használatosaknak (hogy + vonatkozó névmások). Kivételesen vonatkozó névmási határozószó is lehet [pl.: Elege volt a XX. századból, abból, amikor mindig csak vér folyt.] A tagmondatsorrend jellemzQen fQmondat-mellékmondat.



14.
A célhatározói mellékmondat

Alárendelés Utalószó KötQszó Példa Célhatározói Azért, ahelyett, arra, ahhoz Hogy, ami Azért jöttem, hogy gratuláljak a kitüntetéshez.
A barátnQm alkalmas arra, hogy különbözQ szerepeket eljátsszon.
Azért küzdök, ami számomra fontos.
Szabad bQvítményt fejt ki. FQmondatbeli alaptagja ige vagy igenév. A célhatározói jelentésq mellékmondatok egy része kötött szerkesztésmódú, különösen ilyenek a valamire való törekvést jelentQ igékhez kapcsolódó mellékmondatok [pl.: Törekszik arra, hogy minél hamarabb önálló legyen.]. Nemcsak a kötött, hanem a szabad szerkesztésmódú célhatározói mondatok kötQszava is legfQképpen a hogy, valamint a vonatkozó névmás. Ez a hogy kötQszósság azonban más, mint a többi hogy kötQszós mondatban, mert a fQmondat és mellékmondat között nem lehet tartalomkifejtés, az ugyanis a mellékmondat és a törölt fQmondat viszonylatában áll csak fenn. A célhatározói alárendelések kissé mások, mint a többi ide tartozó tiszta eset, ugyanakkor elkülönülnek az ún. független alárendelésektQl is, amelyek ritkán ugyan, de szintén kapcsolódhatnak hogy kötQszóval.
A célhatározói tagmondategyüttesek utalószavai: azért, avégett, avégre. Az utalószó gyakran törlQdik [pl.: Azért ült elQre, hogy jobban lásson.; ElQreült, hogy jobban lásson.]. FüggQ idézetet is tartalmazhatnak, ilyenkor a fQmondat utalószó nélküli [pl.: Jutka átszaladt a szomszédba, hogy Q is hadd menjen el velük kirándulni.].
A kötQszó a hogy, valamint a vonatkozó névmás. Tagadó célhatározói mellékmondatban hogy ne, és nehogy kötQszó is állhat (a mellékmondat azt a cselekvést nevezi meg, amelyet meg kell akadályozni) [pl.: Vegyél fel egy pulóvert, nehogy megfázz!]. A hogy a csak és a hadd partikulákkal is társulhat [pl.: Mindent bedobott, csak hogy elérje a célját.; Gyere ide, hadd adjak egy puszit!]. A hogy néha elmarad, fQleg a kettQspontos stílusban. A vonatkozó névmással kapcsolt tagmondategyüttesek más sajátosságokkal rendelkeznek, mint a hogy kötQszósok. Mellékmondatuk nem áll kötQmódban [pl.: Elküldte a lányát azért, amit otthon felejtett.].
A tagmondatsorrend jellemzQen fQmondat-mellékmondat, bár az ellenkezQre is van néhány példa. Egyes célhatározói tagmondategyüttesek mellérendelQ értékqek is lehetnek. Ezeket álcélhatározói mondatoknak nevezik [pl.: Egyik pillanatban elém térdelt, hogy késQbb fegyvert fogjon rám. (~Egyik pillanatban elém térdelt, de késQbb fegyvert fogott rám.)].



15.
A helyhatározói mellékmondat

Alárendelés Utalószó KötQszó Példa Helyhatározói Ott, oda, onnan, addig, arra Ahol, ahova, ahonnan, ameddig, amerre Ott élnék szívesen, ahol csend és nyugalom van.
Oda megyek, ahova hívnak.
Onnan jött sms, ahonnan nem is vártam.
Arra megyek, amerre akarok.
A helyhatározói mondat alaptagja ige (igenév), a mellékmondat ehhez kapcsolódó összetevQt fejt ki. Szabad bQvítményt fejt ki. Kötött szerkesztésmódú, mely kötöttség az irányulás kötöttségéhez kapcsolódik. A helyet kifejezQ mellékmondatokra jellemzQ az irányhármasság [pl.: Ahol nincs, ott ne keresd! (locativus); Onnan érkezett, ahol a legkékebb a tenger. (ablativusi irány); Oda utazott, ahonnan a nagyszülei származnak. (lativusi irány)]. Az egész tagmondategyüttes irányulását a fQmondat szabja meg.
Utalószava mutató névmási határozószó, kötQszava vonatkozó névmási határozószó. Ragos, illetve névutós névmások is lehetnek azonban kapcsolóelemek [pl.: Azoknál/Azok elQtt állt meg a tanár, akik puskáztak.]. Az utalószó csak ritkán marad rejtve. A tagmondatsorrendre a mellékmondat elQl és hátul álló helyzete egyaránt jellemzQ.



16.
Az idQhatározói mellékmondat

Alárendelés Utalószó KötQszó Példa IdQhatározói Akkor
Azóta
AzelQtt
Aközben
Addig
Annyiszor Amikor
(a)mióta
(a)mielQtt
(a)miközben
ameddig
amíg, ha, hogy Akkor olvasok, mikor ráérek.
MielQtt elutazom, mindent elintézek.
Miközben tanulok, zenét hallgatok.
Azóta, hogy kitavaszodott, jobban érzem magam.
Addig maradok, ameddig jól érzem magam. Szabad bQvítményt kifejtQ mellékmondat. FQmondatbeli alaptagja ige vagy igenév [pl.: Nagyon megörültem, mikor megjött a leveled.]. Néha állítmányi szerepq melléknévhez, fQnévhez is kapcsolódik idQhatározói mellékmondat [pl.: Dani éppen azóta katona, mióta elhagyta a barátnQje].
Az idQhatározói mellékmondatok elkülönülnek irányhármasság szerint tartam- [pl.: Boldizsár akkor kezdett hozzá a tanuláshoz, amikor elment a barátja.], elQzmény- [pl.: Mióta elmentél, szomorú vagyok.] és véghatározóra [pl.: Mire hazaérnek a gyerekek, sütök palacsintát]. Mivel a fQ- és mellékmondat egyaránt egy-egy cselekvést (eseményt) ír le, a két tagmondat cselekvése (eseménye) idQben különféleképpen viszonyulhat egymáshoz: az egyik megelQzheti vagy követheti a másikat, illetQleg a két cselekvés idQben egybeeshet (a kiindulópont mindig a mellékmondat cselekvése, mindig ezt viszonyítjuk a fQmondatéhoz):
Egyidejqség: A mellékmondat cselekvésének ideje egészben vagy részben egyidQben zajlik a fQmondatéval [pl.: Mialatt ebédeltek, szólt a zene.; Mialatt a zene szólt, belépett Zsuzsi.; Miklós, mikor megházasodott, harminckét éves volt.]. Az egyidejqség elQzményhatározóban egyszerre kezdQdQ [pl.: Mióta süt a nap, azóta jobb a kedvem.], véghatározóban [pl.: Addig játszottak a gyerekek a kertben, amíg sütött a nap.] pedig egyszerre végzQdQ fQ- és mellékmondati cselekvést jelent.
ElQidejqség: A mellékmondat cselekvése megelQzi a fQmondat cselekvését [pl.: Miután kikapcsolta a rádiót, kiment a szobából.]. ennek egy válfaja az érintkezQ elQidejqség. Ebben az esetben az hangsúlyozódik, hogy a mellékmondat cselekvésére azonnal következik a fQmondaté [pl.: Alighogy elállt az esQ, rögtön kisütött a nap is.]
Utóidejqség: A fQmondat cselekvése elQzi meg a mellékmondatot [pl.: MielQtt elmész hazulról, kapcsold le a gázt!].
Az idQhatározói tagmondategyütteseket a külsQ és belsQ idQszerkezet szempontjából is vizsgálhatjuk. A külsQ idQszerkezetben vizsgáljuk a beszédidQnek (a megnyilatkozás ideje), az eseményidQnek (az esemény bekövetkezésének ideje, a fQmondat eseményéé) és a referenciaidQnek (az idQhatározói mellékmondattal kifejezett idQ) egymáshoz való viszonyát. Ez azt jelenti, hogy a fQ- és mellékmondat idQviszonyait még a viszonyítási alapnak tekintett jelenhez, a megnyilatkozás idejéhez képest is elemezzük.
A belsQ idQszerkezet, azaz az aspektus szempontjából is van szerepe az idQhatározói mondatoknak: a folyamatos aspektuson belül az ún. progresszív aspektusú mondat referenciaidejét tipikusan idQhatározói mellékmondatnak kell megadnia [pl.: Éppen jött le a lépcsQn, amikor megcsörrent a telefon.]




17.
Az állapothatározói mellékmondat

Alárendelés Utalószó KötQszó Példa Állapothatározói Úgy, anélkül, ahelyett, annak, olyannak, akkorának, annyinak Ahogy, hogy, (a)mint, mintha, ami, amilyen, amennyi Úgy találtam a lakást, ahogy hagytam.
A gyerekek olyannak látják a felnQtteket, akikre lehet számítani.
Édesanyám nem látszik annyinak, amennyi éves.
A hibát akkorának tartom, hogy elégtelent kell adnom.
Az állapothatározói mellékmondat kettQs kötQdésq. Szintaktikailag a fQmondat igei (igenévi) állítmányához kapcsolódó összetevQt fejt ki, alaptagja tehát ige (igenév). Ugyanakkor olyan személynek, dolognak az állapotát nevezi meg, amely a fQmondatban egy névszói mondatrésszel, alannyal, tárggyal, ritkábban határozóval van kifejezve [pl.: A rendQrség úgy talált a betörés áldozatára, hogy vérében feküdt.]
Az essivusi állapothatározó típusai a mai nyelvben az utalószó ellenére is a mondatrész-értékqség felé tolódtak el [pl.: Ezt neked úgy mondom, mint bizalmasomnak.]. Grammatikai státuszuk egyébként sem egyértelmq: átmenetet alkotnak a határozó és az értelmezQ jelzQ között.
Az állapotot kifejezQ mellékmondatoknak az a része, amelyben az alaptag a bQvítményét szótári tételként kapja, a kötött határozóiak között szerepel [pl.: Olyannak tartom Qt, aki meg tudja oldani még ezt a nehéz feladatot is.]. A szqkebb értelemben vett állapothatározói mellékmondat belsQ állapotot [pl. Bárki rosszul lehet anélkül is, hogy valóban beteg lenne.] vagy külsQ állapotot (körülményt) [pl.: Már két hét telt el anélkül, hogy csak egy csepp esQ is esett volna.], továbbá számállapotot [pl.: Annyian tolongtak a szqk kis szobában, hogy egészen elhasználták a levegQt.] nevez meg.
Az állapothatározói tagmondategyüttesek utalószava: úgy, anélkül, ahelyett, amellett, azzal kapcsolatban. Az anélkül, ahelyett utalószós mondatokhoz kapcsolódó mellékmondatok vagy az azt tartalmazó fQmondatok igemódja többnyire feltételes.
A kötQszó: hogy, ahogy, amint. Mindháromféle tagmondatsorrend elQfordulhat.



18.
A módhatározói mellékmondat

Alárendelés Utalószó KötQszó Példa Módhatározói Úgy, akképpen, akként, aszerint, anélkül Hogy, ahogy, ha, hogyha, mint, miként Úgy ment el, hogy nem vettük észre.
Aszerint cselekedett, ahogy utasították.
Anélkül távozott el, hogy kezet fogott volna.
A módhatározói mellékmondat a fQmondat igéjéhez (igenevéhez) kapcsolódó, a cselekvés módját megnevezQ összetevQt fejt ki. A módhatározói tagmondategyüttes utalószavai: úgy, akképpen (akként), aszerint, anélkül. KötQszavai: hogy, ahogy, mint [pl.: Úgy ment el otthonról, hogy senki sem vette észre.]. Az utalószó mindig fókuszban áll, és csak ritkán marad rejtve. A módhatározói tagmondategyüttesek egyik jellemzQje, hogy könnyen válhatnak sajátos jelentésárnyalatúvá  elsQsorban hasonlítóvá  a párhuzamos szerkesztésq vonatkozó mondatokban. Erre az utalószó többnyire kitett volta jó feltételeket teremt [pl.: Nem úgy intézte az ügyet, ahogy megbeszéltük.].
A módhatározói mondatok bizonyos alaptagok esetében (látszik, halltaszik, történik, lát, hall, gondol, emlékszik, stb.) formailag érintkezést mutatnak az alanyi, tárgyi, kötött határozói tagmondategyüttesekkel akkor, ha mellettük úgy az utalószó. Érintkeznek a tárgyi mellékmondatokkal, pl. ha az ige ragozása nem engedi meg a tárgyi utalószót, de a mellékmondat tartalomkifejtQ, azaz a fQmondati keret tartalmát tölti ki [pl.: Úgy döntött, hogy mégsem megy el a kirándulásra.].



19.
A fok- és mértékhatározói mellékmondat

Alárendelés Utalószó KötQszó Példa Fok- és mértékhatározói Úgy, annyira, úgyannyira, olyannyira, azzal, annyival Hogy, ahogy, mint, mintha, amennyire Úgy sietek, hogy semmit sem látok.
Annyira izgulok, hogy mindent elfelejtek.
Amennyivel többet dolgozunk, annyival többet keresünk.
A fokhatározó egyike azoknak a szabad bQvítményeknek, amelyek a legtöbb szófajhoz kapcsolódhatnak, a fokhatározói mellékmondat alaptagja így lehet: ige (igenév), melléknév (benne mennyiségjelölQ melléknév, azaz számnév is), valamint határozószó [pl.: Annyira elesett, hogy alig tudott felállni.; Olyan szép ez a lány, hogy öröm ránézni.; Olyan jól sikerült a diplomamunkája, hogy rögtön állást is ajánlottak neki.].

Mindig sajátos jelentésárnyalatúak: mind hasonlítók, vagy következményesek. Ezt lényegük, az intenzitás kifejezése hozza magával.
A fokhatározói mellékmondatok külön hasonlító kötQszó nélkül, korrelatív utalószó és kötQszó segítségével is kifejezik a hasonlítást. Bizonyos szempontból a hasonlító határozóiak ellenpólusának tekinthetQk. A hasonlító határozóival ellentétben ugyanis a fokhatározói mondatok egyenlQen (egyfokúan) hasonlítanak. Ez az egyenlQ hasonlítás alapfokon és középfokon is történhet [pl.: Olyan jó volt, amilyen szép.; Annyira izgalmas ez a riport, amennyire csak egy detektívregény lehet.]. A középfokon hasonlító mondatokat aránymondatoknak is nevezik: ezek azt fejezik ki, hogy a fQmondatban jelzett cselekvés, tulajdonság, mennyiség intenzitása az intenzitás emelkedése vagy csökkenése egyenes, illetQleg fordított arányban áll a mellékmondatban megnevezettel [pl.: Amennyivel többet tanulsz, annyival többet fogsz tudni.].

Az utalószók és a kötQszók általában szabályos korrelációban állnak egymással: úgy  ahogy, annyira  amennyire, annyival  amennyivel, annál  minél. A tagmondatsorrend is rendszerint mellékmondat-fQmondat. A mellékmondatok teljes szerkezetqek, nem hiányosak.

A következményes fokhatározói mellékmondatok utalószavai: úgy, annyira, úgyannyira, olyannyira, kötQszavuk a hogy [pl.: Úgy elkéstem a hangversenyrQl, hogy már be sem engedtek.]. A tagmondatsorrend: fQmondat-mellékmondat.



20.
Az okhatározói mellékmondat

Alárendelés Utalószó KötQszó Példa Okhatározói Azért, amiatt (attól, annak) Mert, mivel, minthogy, merthogy, mivelhogy, hogy hogy Azért sírok, mert megbántottak.
MelegítQbe öltöztem, mivelhogy ablakot akarok mosni.
Attól fáj a fejem, hogy nem aludtam ki magam.
Igéhez (igenévhez) kapcsolódó összetevQt fejt ki, ezek lehetnek az alaptagjai. Oksági viszonyt fejez ki. Az ok-okozati, illetve okozat-oki viszony több mondattípusban is kifejezésre juthat, nemcsak az alárendelQ típusok között, hanem a mellérendelQ viszonyúakban is. Mivel az alárendelQ mondatban mindig a mellékmondat tartalmazza az okot, ennek elöl, illetQleg hátul álló helyzete, azaz a tagmondatsorrend szerint jön létre ok-okozati, illetQleg okozat-oki kapcsolat.
A mellékmondat-fQmondat sorrend ok-okozati viszonyt fejez ki, melynek mellérendelésben a következtetQ mondatok felelnek meg [pl.: Mivel hideg van, befqtünk. ~ Hideg van, tehát befqtünk.].
A fQmondat-mellékmondat sorrend okozat-oki viszonyt fejez ki, melynek mellérendelésben a magyarázó mondatok felelnek meg [pl.: Befqtünk, mert hideg van. ~ Befqtünk, ugyanis hideg van.].
A mondattípusokat csak a kötQszók minQsége különíti el egymástól. Kétségtelen fogódzó csak egy van: ha az elsQ tagmondatban utalószó áll, mert az biztosan alárendelés. Tisztán alárendelQ a tagmondategyüttes, ha:
Ok-okozat (mellékmondat-fQmondat) sorrendq [pl.: Mivel zuhog az esQ, hazamegyünk.].
Okozat-ok (fQmondat-mellékmondat) sorrendq, de a fQmondatban utalószó áll [pl.: Azért megyünk haza, mert zuhog az esQ.].
MellérendelQ a tagmondategyüttes, ha:
Ok-okozat sorrendq, és a második tagmondatban következtetQ kötQszó van [pl.: Zuhog az esQ, tehát hazamegyünk.].
Okozat-ok sorrendq, és a második tagmondatban magyarázó kötQszó van [pl. Hazamegyünk, hiszen zuhog az esQ.].
Minden egyéb esetben átmenettel van dolgunk, amelyet azonban elemzési szempontból egyszerqbb a kötQszó miatt az alárendelések között tárgyalni. A mert, hiszen, mert hát kötQszós mondatok még ide sem férnek be, ezek egyéni megítélés alá esnek.
Az okhatározói tagmondategyüttesek utalószavai: azért, amiatt, a kötQszók: mert, mivelhogy, minthogy, merthogy, mivelhogy, amiért. A kötQszóhasználat megoszlást mutat aszerint, hogy elöl vagy hátul álló mellékmondatban használatos-e. az okhatározói tagmondategyüttesek egy része kötött szerkesztésmódú, ezeket a kötött határozói mondatokhoz soroljuk [pl.: fél attól, hogy& , örül annak, hogy& ].



21.
A sajátos jelentéstartalmú mellékmondatok

A mellékmondatok egy része csak mondatrészt kifejtQ mellékmondat, egy részük mondatrészt kifejtQ és sajátos jelentésárnyalatú egyben, egy részük pedig csak sajátos jelentéstartalmat kifejezQ.
A négyfajta ún. sajátos jelentéstartalom: a hasonlítás, a következményesség, a feltételesség, és a megengedés olyan jelentéstani többlet, amely a mondatrészkifejtésre épül rá, de el is szakadhat attól, ha a szintaktikai függés fellazul, és a szemantikai mozzanatok felerQsödnek. Ezek a mondatrészkifejtéstQl elszakadt tagmondategyüttesek a mellérendelés felé közelednek. A sajátos jelentéstartalmak kifejezQdésére a mellékmondati bQvítmény sokkal alkalmasabb, mint a mondatrészi. Ha a sajátos jelentéstartalmú mellékmondatokat visszahelyezzük fQmondatukba, azaz mondatrésszé alakítjuk, a jelentéstani többlet általában elenyészik [pl.: Szeretném, ha eljönnél. ( Eljöttödet szeretném.].
Az egyszerq mondatrészek között az alábbiak kaphatnak sajátos jelentést:
Feltételes:
IdQhatározó [pl.: jó idQ esetén kirándulni megyünk]
Állapothatározó [pl.: betegség esetén maradj otthon a munkából]
MegengedQ
Állapothatározó [pl.: beteg létére elment dolgozni]
Hasonlító
Essivusi állapothatározó [pl.: koldusként ült ott]
Mód/fokhatározó [pl.: gombamód szaporodnak a netcafék]
Következményes
Mód/fokhatározó [pl.: az összeesésig hajtja magát]

Hasonlító mellékmondat
A mondatrészkifejtés, amelyre a hasonlítás ráépült: az igéhez (igenévhez) kapcsolódó állapot/mód/fokhatározás. Az elsQdlegesen, veleszületetten hasonlító mondatok akcidenciafogalmakat kifejtQ párhuzamos szerkezetq vonatkozó mondatok. Ezek a hasonlítás jellegzetes kötQszava (mint) nélkül is képesek kifejezni hasonlító jelentésárnyalatot [pl.: Olyan szép, amilyen szép az anyja volt.]. A hasonlító mondatok univerzális kötQszava a mint, ez kombinálódhat egyéb vonatkozó névmási és határozószói kötQszóval. Továbbá kapcsolhat hasonlító mondatot az amint, ahogy, (a)miként, (a)miképpen, akár, akárcsak, amilyen, amekkora, amennyi, stb. Aránymondatokban (ld. fokhatározói mellékmondatok) a minél, mentQl; hasonlító határozói mellékmondatokban a minten kívül a mintsem, semmint, hogysem, semhogy is szokásos. Ha a hasonlításhoz még feltételesség is társul, a mellékmondat feltételesen hasonlító lesz. A feltételes hasonlítás kötQszava a mintha és a minthogyha.
Két típusa szakadt el a mondatrészkifejtéstQl és a tulajdonképpeni hasonlító funkciótól is. Nyomatékosító hasonlító mondatoknak is szokás ezeket nevezni:
Az olyan mellékmondatok, amelyek fQmondatukat rendszerint megelQzve a cselekvést egy hasonló vagy ellentétes eset felemlítésével nyomósítják [pl.: Vannak szép köntösbe bújtatott ostobaságok, mint ahogy vannak igen jól öltözött ostobák.].
Azok az álhasonlító mellékmondatok, amelyek a beszélQnek vagy valamely más személynek a véleményét fejezik ki, vagy valamilyen közös tudati tartalékra utalnak. Grammatikai szempontból el is hagyhatók, inkább csak kommunikatív értékqek, a hallgató bevonását, figyelemfelkeltést szolgálják [pl.: De ahogy mondtad, holnap megtartjuk az értekezletet.]

Következményes mellékmondat
A fQmondatban megnevezett fogalomnak, cselekvésnek, esetleg az egész mondat tartalmának a következményét fejti ki. Fogalomkapcsolatok tekintetében megegyezik a hasonlító mellékmondatokkal: csak akcidenciafogalmak következményét nevezhetjük meg. Ezért általában ugyanaz a fQmondat folytatódhat egyaránt hasonlító vagy következményes mellékmondattal. Mind a hasonlító, mint a következményes mellékmondatok utalószava tipikusan melléknévi, tehát a fQnévi természetq mondatok (alanyi, tárgyi, stb.) csak elliptikus úton kaphatják meg ezeket a jelentésárnyalatokat [pl.: Annyit hozz, hogy két napra elég legyen!].
A következményes mellékmondatok kötQszava a hogy és az úgyhogy, idQhatározói mellékmondatokban a míg is, bizonyos feltételekkel [pl.: Addig dolgozott, míg feltörte a lapát a tenyerét.]. Szintén létezik tagmondatkifejtéstQl elszakadt típusa is [pl.: Hova tetted az eszed, hogy ekkora butaságot csináltál?].

Feltételes mellékmondat
Azt a feltételt nevezi meg, amelynek be kell következnie ahhoz, hogy a fQmondatban foglaltak megvalósulhassanak. A mellékmondat és a fQmondat között oksági viszony van: a mellékmondat egyfajta okot, a fQmondat pedig okozatot tartalmaz. Nem akcidencia-, hanem szubsztanciafogalmak kifejezéséhez kötQdik [pl.: Szeretem azt, ha itt vagy velem.]. KötQszava a ha, hogyha, amennyiben. Sok típusa függetlenedett a mondatrészkifejtéstQl [pl.: Ha te is ott lennél, jobban mennének a dolgok.]

MegengedQ mellékmondat
Komplex jelentéskategória, amely több tényezQt: ellentétet, ráhagyást, feltételezést és fonák oksági viszonyt foglal magában. A legjellemzQbb tartalmi mozzanat talán a fonák okság [pl.: Bár esik az esQ, nem vitt esernyQt.]. KötQszókészlete változatos, ennek a heterogén eredet az oka: az ellentétes mellérendelésnek, az idQhatározói mondatoknak, a feltételes mondatoknak egyaránt szerepük volt a kialakulásban, s ezt a kötQszókészlet is mutatja: pedig, bár, ámbár, habár, bárha, noha, azért, továbbá az akár-, bár- elQtagú névmások.
A megengedQ mondatot köti legkevesebb szál a mondatrészkifejtéshez, sok mondatrészkifejtéstQl elszakadt típusa él [pl.: Nehéz idQk voltak, de nem panaszkodtam.].



22.
A mellérendelQ összetett mondatok

A mellérendelQ tagmondategyüttesben a tagmondatok között nincs alá-fölérendeltségi viszony, egyik tagmondat sem azonosítható a másik tagmondat valamely részével, közöttük csupán tartalmi, logikai összefüggés van. Ez a tagmondatok közötti logikai viszony grammatikai formákban és grammatikai eszközök segítségével jelenik meg.
A tagmondatok közötti logikai kapcsolat fajtáját gyakran kötQszó jelöli. A kötQszó utalhat a tér-, idQbeli kapcsolatra (és, s meg), a hozzátoldásra (és & is), fokozásra (sQt, ráadásul), az ellentétre ((nem& )hanem, de), a vagylagosságra (vagy), a következményre (ezért), a magyarázatra (ugyanis), a helyesbítésre (azaz, vagyis), stb. Bár sohasem a kötQszó létesíti a viszonyt, a kapcsolóelem egyértelmqvé, explicitté teszi a kapcsolat jellegét. A kötQszó nélküli összetett mondatoknál ugyanis a szerkezet esetenként többféleképpen is értelmezhetQ. A mellérendelQ kötQszók konkretizáló szerepüknél fogva jellemzQk az egyes mellérendelQ típusokra, így segítségükkel a mellérendelQ viszonyok grammatikalizálódása figyelhetQ meg. Egyesek közülük többféle viszony jelölésére is alkalmasak.
A mellérendelQ összetett mondatokat csoportosíthatjuk aszerint, hogy kötQszóval vagy anélkül jelennek-e meg. Egyes mellérendelQ típusok ugyanis mindig kapcsolóelemmel állnak, így például a hozzátoldó kapcsolatos (és & is, és & sem), az ellentétesen hozzátoldó kapcsolatos (nemcsak & hanem & is), az összefoglaló, illetve megosztó kapcsolatos (is & is, sem & sem, hol & hol, egyrészt & másrészt), a fokozó kapcsolatos (sQt), a kifejtQ magyarázó (azaz, vagyis), az okadó magyarázó (ugyanis), a következtetQ (ezért), a megszorító utótagú ellentétes (de) viszony. KötQszó nélkül is kapcsolódhatnak az egyszerq kapcsolatos, a szembeállító és a kizáró ellentétes viszonyban álló mellérendelt tagmondatok.
A mellérendelQ kötQszó sohasem része egyik tagmondatnak sem, a kötQszó csak a mondatok szerkezetformájához tartozik hozzá. Ennélfogva a tagmondatok sorrendjének esetleges cseréjével sosem kerülhet a mondat élére. Leggyakrabban két tagmondat határán foglal helyet, némelyik fajtája a második tagmondat belsejében jelenik meg.
A mellérendelQ kötQszó megjelenhet kéttagú, azaz zárt szerkezetekben, az ilyen típusú kötQszó mindig két tagmondatot kapcsol össze, s megjelenése szerint lehet egyhelyq (pl.: azaz, ezért, sQt), kéthelyq (pl.: vagy & vagy, sem & sem), és háromhelyq is (pl.: nemcsak & hanem & is). KettQnél több tagmondat összekapcsolására is alkalmasak a soktagú szerkezetekben megjelenQ kötQszók, melyek lehetnek sokhelyqek, azaz az összekötött tagok mindegyikéhez kötelezQen kapcsolódnak (pl.: is & is & is, akár & akár & akár), vagy egyhelyqek, amelyek csak az utolsó tagmondat elQtt jelennek meg (pl.: és, s). Ennek alapján a mellérendelQ tagmondategyüttesek lehetnek zárt szerkezetek, amelyek mindig csak kéttagúak (pl.: ellentétesen hozzátoldó kapcsolatos mellérendelés), valamint nyílt szerkezetek, amelyekben korlátlan számú tagmondat kapcsolódhat egymáshoz (pl.: a legtöbb kapcsolatos mellérendelés, választó viszony).
A mellérendelt tagmondatok viszonya lehet valódi, tipikus mellérendelQ viszony, tehát teljesen azonos értékq tagmondatok mellérendelQ kapcsolata. Az ilyen tagmondategyüttesek tagjai többé-kevésbé felcserélhetQk egymással (pl.: egyszerq kapcsolatos, összefoglaló kapcsolatos, megosztó kapcsolatos, választó, szembeállító ellentét, kizáró ellentét). Más típusúak például az oksági viszonyokat tartalmazó mellérendelQ összetett mondatok (okadó magyarázó, következtetQ), ezekben a tagmondategyüttesekben a mellérendelQ viszony nem megfordítható érvényq. Ugyancsak nem megfordíthatók a megszorító utótagú ellentétes kapcsolatok, valamint a fokozó kapcsolatos viszony sem.



23.
A kapcsolatos mellérendelés


A kapcsolatos mellérendelés a legrégibb, s ennélfogva a legkomplexebb jelentésárnyalatokat magába sqrítQ mondatkapcsolat. A kapcsolatos viszonyú tagmondatok tartalma között egyszerq, természetes összefüggés van, a második tag továbbfqzi, folytatja, újabb mozzanattal egészíti ki az elsQben foglaltakat. E viszonynak többféle árnyalatát különböztetjük meg.


Egyszerq kapcsolatos [és, s, meg, Ø]
A tartalmi-logikai viszony térbeli egymásmellettiséget, idQbeli egymásutániságot, vagy egyidejqséget fejez ki. A kötQszó nélküli mellérendelésekben leggyakrabban ez a viszony jelenik meg. Tagmondatai általában felcserélhetQk, kivéve ha szemantikai korlátja van ennek. Ez a típus nyílt szerkezet, elvileg korlátlan számú tagmondatot tartalmazhat [pl.: Légy egy fqszálon a pici él, / S nagyobb leszel a világ tengelyénél!].

Hozzátoldó kapcsolatos [is, sem, szintén]
Tagmondatai nem megfordíthatók, az elsQ, már befejezett taghoz hozzátoldásszerqen, kiegészítésképpen járul a második tagmondat. Zárt szerkezet, csak kéttagú lehet, és csak kötQszóval jelenhet meg [pl.: Beköszöntött az Qsz, a levelek is hullanak.].

Ellentétesen hozzátoldó kapcsolatos [Nemcsak  hanem  is]
Formáját tekintve emlékeztet a kizáró ellentétesre, de valójában nem tartalmaz igazi ellentétet. Míg a kizáró ellentétes viszony kizárja az egyik tagmondat érvényét, addig az ellentétesen hozzátoldó kapcsolat összekapcsolja a tagmondatokat, mindkét tagmondatban megfogalmazott állítás egyaránt érvényes. Ez akkor látszik legjobban, ha átalakítjuk a mondatot, és egy fokozó mozzanatot tartalmazó mondatot kapunk. Mindig kötQszóval jelenik meg, szintén zárt szerkezet [pl.: A regényt nemcsak ismerni kell, hanem idézni is tudni kell belQle.].

Összefoglaló kapcsolatos [is-is, sem-sem, mind-mind]
A kapcsolatos viszony lehet összefoglaló jelentésq is, amikor a tagmondatokban foglalt valamennyi állítás egyszerre érvényes. Ez a viszony nyílt szerkezet [pl.: A szél is fúj, az esQ is esik.].

Megosztó kapcsolatos [hol-hol, részint-részint, egyrészt-másrészt]
Azt fejezi ki, hogy a tagmondatokban megfogalmazott tényállás fennáll, de sohasem egyszerre. A kötQszavakhoz néha a meg is kapcsolódik. Ezt a kapcsolattípust is mindig kötQszó jelzi. Ez a típus nyílt szerkezet [pl.: Hol kisütött a nap, hol beborult az ég.].



Fokozó kapcsolatos [sQt, ráadásul]
A két tagmondat tartalma között fokozati különbség van. A kötQszó a második tagmondat élén áll. Hozzátoldó jelentést is kaphat, és ilyenkor kapcsolódhat hozzá a még partikula, valamint az is is. Ez a viszony mindig kötQszós, leggyakrabban kéttagú, de esetlegesen háromtagú is lehet. Ez a típus zárt szerkezet [pl.: A király megbocsátott a hercegnek, sQt az Q kérésére a várban lévQ magyaroknak is kegyelmet adott.].



24.
Az ellentétes mellérendelés


Az ellentétes mellérendelésben a második tagmondat megállapítása ellentétben áll azzal, amit az elsQ tagmondat tartalmaz, vagy ami az abban foglaltakból következnék. A tagmondatokban megnyilvánuló ellentét különbözQ fokú lehet az egészen enyhe szembeállítástól a megszorító ellentéten át a határozott, egymás érvényét kizáró, egymásnak ellentmondó ellentétig.

Egyszerq (szembeállító) ellentét [viszont, azonban, pedig, ellenben, meg]
Nem is fejez ki valódi ellentétet, inkább csak szembeállít egymással két (vagy esetleg több) dolgot, anélkül, hogy ezek egymás érvényét kizárnák, vagy korlátoznák. Kéttagú mondategyütteseknél a kötQszó rendszerint a második tagmondat belsejében foglal helyet [pl.: Én dolgoztam, te viszont henyéltél.]. Jelölheti nem tipikusan a de, és, s is a szembeállító ellentétet [pl.: Nagy vihar volt, de/és estére kisütött a nap.]. KötQszó nélkül is megtörténhet a szembeállítás [pl.: A leendQ miniszterelnöknek jövQje van, a leköszönQnek múltja.]. A szembeállítás tipikus mellérendelQ viszony, tagmondatai általában felcserélhetQk egymással. Ez a típus nyílt szerkezet.

Megszorító utótagú ellentét [de, ámde, csakhogy, mégis, mégse]
A második tagmondat tartalma ellentétben áll azzal, amit az elsQ tagmondatban foglaltak alapján elvárnánk, tehát az elsQ tagmondat érvényét a második tagmondat korlátozza, megszorítja [pl.: A lónak négy lába van, mégis megbotlik.]. Más típusú kötQszók is elQfordulhatnak megszorító ellentétben, például a szembeállító azonban, és a kapcsolatos és [pl.: Rosszul érezte magát, és nem feküdt le.]. A tagmondatok nem cserélhetQk fel egymással, sorrendjük kötött. A megszorító ellentétes összetett mondat kéttagú, zárt szerkezet.

Kizáró ellentét [nem & hanem, csak, ellenkezQleg]
Az ellentét legnyomatékosabb kifejezése. Az elsQ tagmondat tagad, vagy tilt egy dolgot, a második pedig helyébe állítja annak éppen az ellenkezQjét, azaz kizárja az elsQ állítás érvényességét. A tagadást rendszerint tagadó formájú mondat, tagadószó vagy tiltószó jelöli. [pl.: Nem te késtél, hanem én jöttem korán.]. A tagmondatokat kapcsolhatja az és, s kapcsolatos kötQszó is, különösen akkor, ha a tagadás a második tagmondatban van [pl.: Te magad készítsd el a feladatodat, és ne a testvéred!]. A hanem kötQszó nélkül is megjelenhet ez a szerkezettípus [pl.: Nem én kértelek, te ajánlkoztál.]. Ez a viszony zárt szerkezetben jelenik meg.



25.
A választó mellérendelés


A tagmondatok különféle lehetQségeket tartalmaznak, s ezek közül választani lehet vagy kell. A választás tipikus mellérendelQ viszony, a tagmondatok általában felcserélhetQk egymással. Két típusa a kirekesztQ (kizáró) és a megengedQ választó viszony.

KirekesztQ választó [vagy-vagy]
Csak annyi választható lehetQség van, amennyit a tagmondatok felkínálnak. A szembeállított lehetQségek, állítások közül csak az egyik lehet érvényes, csak az egyik állhat fenn [pl.: Vagy igaz világ lesz, vagy nem lesz itt semmi.].

MegengedQ választó [vagy, akár-akár]
A lehetQségek nem zárják ki egymást, sQt szükségképpen nem is merítik ki a választható lehetQségek körét, a felsorolt lehetQségek közül bármelyik érvényre juthat [pl.: Éj van-e, vagy szemem világa veszett ki?].

A két típus nem mindig különíthetQ el egymástól, kötQszavaik is többnyire azonosak. A választó típust rendszerint kötQszóval szerkesztjük. Néha kötQszó nélkül is megjelenhet a választó viszony, fQleg kérdésekben [pl.: Él-e, hal-e?]. A választó mellérendelés nyílt szerkezet.



26.
A következtetQ utótagú mellérendelés


Zárt szerkezet, mindig kéttagú mondatösszetétel. A második tagmondat, a következtetQ utótag az elsQ tagmondatban foglaltak következményét fejezi ki. A két tagmondat között tehát ok-okozati viszony van: az elsQ tartalmazza az okot, a második az okozatot. A tagmondatok nem cserélhetQk fel egymással, hiszen akkor az említett logikai viszony megsérül, a tagmondatok sorrendje tehát kötött. Leggyakoribb kapcsolóelemei: ezért, így, tehát, hát, ennél fogva, következésképpen, úgyhogy. [pl.: Rá te vagy legméltóbb, tehát neked adom.].
ElQfordulhat kötQszó nélküli következtetQ mellérendelés is [pl.: Lift nem volt, gyalog kellett menni.]. Nem tévesztendQ össze a következményes jelentéstartalmú alárendeléssel.




27.
A magyarázó utótagú mellérendelés


A második tagmondat, a magyarázó utótag az elsQ tagmondatban foglaltak magyarázatát adja. Két alapvetQen eltérQ típusa van ennek a viszonynak: az okadó és a kifejtQ (ezen belül esetleg a helyreigazító) magyarázat. Ezek is kéttagú viszonyok, tehát zárt mellérendelések. A tagmondatok sorrendje kötött.

Okadó magyarázó [hisz, hiszen, ugyanis, úgyis, úgyse, tudniillik]
Az okadó magyarázó mellérendelés a következtetQnek a fordítottja. A magyarázó utótag okát, magyarázatát adja az elsQ tagmondatban foglaltaknak. Itt tehát elQbb szerepel az okozat, majd az ok, vagyis az okozat-ok sorrend figyelhetQ meg [pl.: Fussatok el, eskük és imák, úgyis elmúlik a világ.] KötQszó nélkül is elQfordulhat [pl.: Mindig segített a testvéreinek, nagyon szerette Qket.]. Közel áll az okhatározói alárendeléshez, de itt egyenlQ értékq tagmondatok oksági viszonyáról van szó, míg az okhatározói alárendelésnél az alárendelt tagmondat a fQmondat egyik mondatrészét fejti ki mellékmondat formájában, és ez a mondatrész a fQmondatban mondatrészszerepq utalószóval képviselve van [pl.: Sár van (azért), mert esik az esQ.]. Az alárendelésben a tagmondatok sorrendje is megváltozatható. Sokszor csak grammatikai különbség van a két mondattípus között, mely nem utal tartalmi különbségre.

KifejtQ magyarázó [azaz, tudniillik], Helyreigazító magyarázó [azaz, azaz hogy, vagyis, illetve, szóval]
A kifejtQ, helyreigazító magyarázó mellérendelés esetében a két tagmondat között nincs ok-okozati viszony; a második tagmondat csupán más szavakkal fejezi ki az elQtagban foglaltakat, esetleg pontosabbá teszi, helyesbíti, helyreigazítja Qket [pl.: Gavarini szó nélkül abbahagyta a hegedülést, azaz a vonót leeresztette.; Gyere ki Jánoskám, azaz hogy tessék egy kicsit kijönni, tisztelendQ úr!]. KötQszó nélkül is elQfordulhat [pl.: Már nagyocska gyerek voltam, lehettem már négyéves is.].



Mondattan




~  PAGE 15 ~


MGr Felosztása:

Egyszerq
Tagolt
Minimális
BQvített
Tagolatlan
Szerkesztett
Szerkesztetlen
Összetett ( Határsáv
AlárendelQ
MellérendelQ

Hasonló témájú dokumentumok

Hozzászólások

14 2009. május 21. 5. 5. óra 6. gyakorlat adatbázis kezelés állatszervezettan architektúra baudelaire biofizika biztosítás civil szervezetek dehumanizáció falusi turizmus fejlődés fizkémgyak fogalomtár forma földrajz freud füst gazdaságföldrajz gazdmatek gyep halál helyi társadalom információ intézményi gyakorlat kémia kidolgozott tételek kik környezetgazdaságtan kőzetlemezek közig mindennapok kémiája miskolci egyetem növényrendszertan önköltség pavic polgári jog pszichó stat stendhal társadalom társadalom történet tolsztoj turizmus szak világirodalom 2. vízép xls vizsgazh