Magyar irodalom: A Nyugatot követő irányzatok

Országok listájaHungaryNyíregyházi FőiskolaBölcsészettudományi és Művészeti Főiskolai KarMagyarII. IrodalomszigorlatMagyar irodalom: A Nyugatot követő irányzatokMagyar irodalom: A Nyugatot követő irányzatok

Márai Sándor (1900-1989)
Kassán született, a kisebbségi magyarság sorsáról írt könyvet az elsQ világháború után. Öccse, Radványi Géza, a késQbbi neves filmrendezQ a Valahol Európában alkotója. Gimnáziumi tanulmányait Kassán és Eperjesen végezte, majd a fQvárosba ment, dolgozott a Budapesti Naplónál. 1919 októberében Bécsen át Berlinbe, majd Frankfurtba költözött, hogy egyetemi tanulmányokat folytasson. Rendszeresen küldte haza magyar nyelvq tárcáit, elbeszéléseit és fordításait a kassai lapoknak. Franz Kafka elsQ magyar fordítója. 1923-ban feleségül vette Matzner Ilonát; Párizsba költöztek; innen is rendszeresen írt a német lapokba. 1925-ben megindult az Újság címq napilap, leggyakrabban itt jelentek meg írásai. 1927-ben lapjának megbízásából hosszabb közel-keleti útra indult, élményeibQl született az Istenek nyomában címq útirajz. 1928-ban hazaköltözött, Kosztolányi DezsQ szomszédságában lakott. ElsQ regénykísérlete Bécsben jelent meg (A mészáros, 1924), tartósan azonban csak a húszas évek végétQl kezdett e mqfajjal foglalkozni. Nagy hatást tett szemléletére Thomas Mann, akit még Németországból jól ismert, és Krúdy Gyula álomvilága.
ElsQ igazán sikeres regényeiben a konvenciók elleni lázadás lehetQségeit és bukását ábrázolta, lélektani igénnyel. 1933-ban lapja Berlinbe küldte; itt nyomon követte Hitler hatalomátvételét. Hitelesen és példás bátorsággal számolt be a nácizmus valóságáról; a Messiás a Sportpalastban az egyik legremekebb magyar antifasiszta írás s egyben Hitler-paródia. 1934-ben megjelent élete fQ mqvének, az Egy polgár vallomásainak 1. kötete; egyszeriben a magyar próza élvonalába került. 1941-ben Kassa visszacsatolása után ellátogatott szülQvárosába, tapasztalatairól Qrjáratában számolt be; Kaland címq darabjának sikere után Vojnits-díjat kapott. 1942-ben az MTA levelezQ, 1945-tQl rendes tagja. A. második világháború utolsó éveit visszavonultságban töltötte, jórészt irodalmi tevékenységének élt. Megállás nélkül írta Naplóját. A fQváros ostroma elQl Leányfalura menekült. 1945-46-ban nagyobb nyugat-európai utat tett. Hazatérve adta ki SértQdöttek címq regényét, harmadik kötetét azonban bezúzták. 1948-ban Svájcba utazott. 1950-ben Olaszországban, majd 1952-ben New Yorkban telepedett le; 1957-ben amerikai állampolgár lett. 1956-ban az októberi forradalom hírére Münchenbe ment, de ott már a szovjet bevonulásról értesült. 1968-tól Salernóban (Olaszország), 1979-tQl San Diegóban élt. Utolsó éveit teljes visszavonultságban töltötte. Felesége és fia halála után szegénységben, betegen élt, törQdött egészsége miatt alig tudta ellátni magát. Önkezével vetett véget életének az Egyesült Államokbeli San Diegóban, 1989. február 21-én.

Bár tehetséges lírikusnak indult, költészetét maga is kicsit szkeptikusan szemlélte. A Verses könyvben azonban kitqnQ versek is akadnak, a Halotti beszéd pedig a magyar líra kiemelkedQ remeklése, a hazátlanság és a kivetettség fájdalmának kivételes hitelq megszólaltatása.
Színmqvei közül a Kalandot a Nemzeti Kamara Színház mutatta be, A kassai polgárokat a Nemzeti Színház. Regényei váltakozó színvonalúak. A zendülQk, az Egy polgár vallomásai, a Féltékenyek és a SértQdöttek alkotják az egyik sort. Ezekben a polgár szerepe mellett tesz hitet, nagy erQvel ábrázolja az erQszak és a tömegszellem romboló hatását. Élete végén A Garrenek mqve címmel rendezte Qket ciklussá, így is jelezve összetartozásukat. Regényei között igazi stílusbravúrok is akadnak, mint a Szindbád hazamegy és a Vendégjáték Bolzanóban.
Külön fejezetét alkotják életmqvének Naplói, ezekben fél szemmel már utókorára tekintve értelmezte a mqvészetet, ismételten szembeszállva a tömegkultúrával, a reklámmal és a giccsel, különös erQvel fogalmazva meg életének vezérgondolatát: a mqvész sosem lehet áruló. ElsQsorban személyesen megélt élményeirQl és azok gondolati következményeirQl szólt igazi átütQ erQvel.
Úgy vélte, kötelessége védelmeznie és Qriznie a polgári világ értékeit. Remek írásaiban bírálta a nacionalizmus és a faji gondolat különféle megnyilatkozásait, s az írói függetlenség eszménye mellett kötelezte el magát. Istenek nyomában címq útirajzában az újságíró szemével, de a történetbölcselQ távlatlátásával számol be közel-keleti élményeirQl. Már ebben a könyvében teljes érettséggel jelent meg késQbb sokak által csodált elQadásmódjának szépsége, választékossága, költQi emelkedettsége.
Korai regénykísérletei közül A zendülQk a legérettebb, ebben a kor európai irodalmának egyik jellegzetes témáját, a fiatalok lázadását dolgozta föl, s irodalomeszményét is megfogalmazta: e szerint a mqalkotás megszületésének okát nem lehet pontosan felderíteni, s az alkotás elidegenedik írójától. Az irodalmat szent és titokzatos ügynek, a germán és szláv tenger metszéspontján alkotó magyar író igazi hazájának pedig a nyelvet tekintette. A függetlenség kérdése már ekkor erQsen foglalkoztatta, népszerq kutyaregénye, a Csutora is errQl az eszményrQl szól. A nemzet vonatkozásában általánosítva e kérdéskört leleplezQ iróniával ábrázolta a hitlerizmus térhódítását Az Újságban ekkortájt megjelent cikkeiben, melyeknek alaphangja a veszélyeztetett szellem védelme s a józan távolságtartás a barbárság minden megjelenési formájától.
Ez a gondolat elsQ összegzQ mqvében, az Egy polgár vallomásaiban (1934-35) is megjelenik. Pályájának egyik mérföldköve e kötete, ugyanazt sikerült megvalósítania, amit Kassák Lajosnak az Egy ember életében és Illyés Gyulának a Puszták népében: már-már szociografikus hitellel, ugyanakkor emelkedetten Qszinte pátosszal vallotta meg osztálya, a polgárság iránt érzett elkötelezett hqségét. Az Q polgára, a dolgos, szorgos, könyvtornyok bástyái mögé húzódó, független és megvesztegethetetlen országépítQ talán sosem létezett a valóságban. Alakjába belélehelte életének addig szerzett tapasztalatait s azt a reményt is, hogy ez a kultúrateremtQ és -szerzQ réteg sosem léphet le a történelem színpadáról. (Rónay László)
Az Egy polgár vallomásai - egy pontosan nem részletezett - polgári életmodell apoteózisa és kritikája egyszerre. Az elsQ rész szociográfia, fejlQdési regény és vallomás egyszerre. Az elbeszélQ, miközben szociográfiai pontossággal tudósít egy meg nem nevezett város életérQl és társadalmi viszonyairól, valójában a személyiség útját keresi, mely végsQ céljában önmagunk felé vezet.
Némiképp regényesítve ugyanezt a meggyQzQdését fejtette ki Féltékenyek címq regényében. E mqve más szempontból is igen fontos állomása írói pályájának: teljes érettségében bontakozik ki benne Márai szimbólumteremtQ mqvészete. Bár a cselekmény elQterében egy családot látunk, melynek életét, tagjainak egymáshoz fqzQdQ kapcsolatát alapvetQen változtatja meg a családfQ haldoklása és halála, legalább ennyire fontos az a bonyolult viszonyrendszer, amely a szereplQket a Városhoz, annak múltjához és jelenéhez fqzi. A Város lakóit, akárcsak a bibliai választott népet, leigázzák az idegenek, életük ettQl a pillanattól mintha a bqnbeesés után peregne, de akik erQt merítenek a múltból, tudják, hogy a bqn legyQzhetQ, s eljuthatnak a tisztaságnak abba az állapotába, amelyet a zene jelképez. A regénynek egyik fontos eleme a valóság mögött rejlQ titok, amely épp úgy befolyásolja a hQsök gondolatait és tetteit, mint a hétköznapi tények.
A Féltékenyek Márai egyik leglíraibb regénye, magaslatára csak a 40-es évek elején irt Vendégjáték Bolzanóban és a Krúdy Gyula utolsó napját felelevenítQ, kivételes beleéléssel megírt Szindbád hazamegy címq regénnyel jutott föl, a köztes évek inkább hangpróbákkal teltek, s a háború éveiben sem sikerült igazán jó regényt alkotnia, bár A gyertyák csonkig égnek igen népszerq napjainkban is. A kisregény egy éjszakai beszélgetés keretében idézi föl a múltat, egy szerelem történetét.
A háború alatt egyre erQsebb lett az a meggyQzQdése, amelyet korábbi Qrjárataiban is hangoztatott: a régi Európa halálos sebet kapott, s az a nagy kérdés, vajon az új mit és mennyit Qriz meg hagyományos értékeibQl. A kérdés felvetése arra ösztönözte, hogy közvetlenebb mqfajt alakítson ki, amely arra is alkalmat ad, hogy az eseményekre azonnal reagálhasson, megQrizve az elfogulatlan ítélkezQ távolságtartását. E célzattal kezdte írni Naplóját (1946). ElsQ kötetében 1943 és 1944 eseményeit örökítette meg, kérlelhetetlen Qszinteséggel ábrázolta a történések nyomán kialakított véleményét, gondolatait. A mqfajt élete végéig mqvelte; a naplóíró Márai legalább olyan jelentQs, mint a regényíró. Naplói kifejezetten irodalmi szándékú alkotások. Ennek bizonysága, hogy anyagát szigorúan megrostálta. Megragadó feljegyzéseinek iróniája, s növekvQ nosztalgiája, melyet ugyanakkor igen keményen bírált szülQföldje iránt érzett.
1948-as emigrációja után évekig Európában élt még, aztán az Amerikai Egyesült Államokban telepedett le, az itteni életformához és életszemlélethez azonban nem tudott alkalmazkodni. Nem véletlen, hogy egyetlen itt írt regénye sem itt játszódik, annál megejtQbb az olasz környezetet idézQ San Gennaro vére, amelyben a titokzatos idegen áll a középpontban, de körülötte szinte tapinthatóan jelennek meg a tengerparti városka hétköznapjai, lakói s a rejtelmes csoda, amint Szent Januáriusz vére az év egyetlen napján buzogni kezd.
Föld, föld!... címq önvallomásában sem lép ki a hagyományos elbeszélQ mód kereteibQl, e könyve mégis életmqvének egyik csúcspontja, a naplók betetQzése. A Föld, föld!-ben összegzi mindazokat a hatásokat, amelyek segítették írói egyénisége kialakításában, s önmaga számára is igazolja, hogy el kellett hagynia Magyarországot, ahol a keleti gondolkodásmód és a diktatúra megszüntette a polgári életformát, és megtagadta azokat a hagyományokat, amelyeket útmutatóinak vélt. Most megértettem, hogy én - ebben a környezetben, a jólmenQ íróság keretében - soha nem éreztem otthon magam. Valamit kerestem, valami örökké hiányzott& Mi? Az hogy a magam világában, a saját levegQm lélegezzem. Ez hiányzott és talán ezért utaztam el innen ezekben az években, amikor csak lehetett; mindig, évtizedeken át. No, de most végre megérkeztem, gondoltam. És figyelmesen néztem a levegQs semmit, ami megmaradt. (Föld, föld!)

Szabó DezsQ (1879-1945)
Kolozsváron, kisnemesi tisztviselQcsalád tizedik gyermekeként született. A kolozsvári református gimnáziumban érettségizett, majd az Eötvös-kollégiumba került. Az egyetemen magyar-francia szakon végzett. Rövid tanítói tevékenység után Párizsba utazott ösztöndíjasként. Hazatérése után rövid ideig gimnáziumi tanítóként dolgozott Székesfehérváron, Nagyváradon és Székelyudvarhelyen.
Éveken keresztül a Nyugat és a Huszadik Század munkatársa volt, elsQ novellái is itt jelentek meg. 1918-ban az Qszirózsás forradalom LQcsén találta, innen települt fel Budapestre irodalmi szabadúszóként. Személyesen élte meg a Tanácsköztársaság és a proletárdiktatúra idQszakát, és azokat idegennek és nemzetellenesnek tartotta, ezért vidékre menekült. Mivel úgy látta, hogy az országban az elsQsorban zsidó hadiszállítók nemzetellenes üzelmei folynak, emiatt az a véleménye alakult ki fiatal korában, hogy Magyarországot a kapitalizmus béklyóba vetette , és mindezt a szocializmussal együtt az izraeliták tevékenysége eredményének tekintette.
1918-ban fejezte be Az elsodort falu címq könyvét, mely Erdélyben és Budapesten játszódik, és a kor általa magyarpusztítónak tartott irányzatait ecseteli. A könyv egy csapásra ismertté és híressé tette. A húszas évektQl németellenes érzelmek is láthatók voltak mqveiben. Bajcsy-Zsilinszky Endrével lapot szerkesztett ElQörs címmel, a lapban fajvédQ hangnemben írtak. Véleményük a magyarságot fenyegetQ veszélyekrQl nem egészen azonosak, mert míg Bajcsy-Zsilinszky a zsidóságot tartotta a legnagyobb veszélynek, Szabó a németeket. A harmincas években eleinte támogatta Gömbös Gyula nemzeti munkatervét, majd elfordult attól, és fokozatosan szembefordult a Horthy-korszak vezetQivel.
1932-ben írta a Feltámadás Makucskán, 1934-ben A kötél legendája címq mqvét. A véleménye szerint nyilvánvalóan nemzetellenes nemzetközi szocializmust és kommunizmust világosan elutasította. Politikailag inkább Mussolini fasizmusával szimpatizált mint Hitler nemzetiszocializmusával, sQt, elítélte a német megszállást és a nyilasuralom terrorját. 1945-ben, 65 éves korában hunyt el Budapesten.
Mqveiben minden irányzat megtalálja, amit keres, a nemzeti, a nemzetközi szocialista, a kommunista, az antiszemita és a fasiszta is; más megfogalmazásban mqvei minden szélsQséges álláspontot érintenek. Emiatt 1945 után 1990-ig mqvei gyakorlatilag elérhetetlenek voltak az olvasóközönség számára.

Tamási Áron (1897-1966)
Kisbirtokos, sokgyermekes székely földmqvescsalád gyermekeként született Farkaslakán. Apja Tamás Dénes, földmqves, anyja Fancsali Márta. Farkaslakán járt elemi iskolába, késQbb a székelyudvarhelyi katolikus fQgimnázium tanulója. Hadiérettségit tett Gyulafehérváron. Ki akart törni az elQdök paraszti életformájából, méghozzá nem is a szellemi élet, hanem a városi-polgári életforma felé. Ezért megkezdte jogi tanulmányait a kolozsvári egyetemen, majd miután végez, a Kereskedelmi Akadémián tanult, diplomát szerzett, utána banktisztviselQ Kolozsváron és Brassóban.
Azután szqknek érzi Erdélyt, s mintha mindenestül szakítani akarna származása hagyományaival, 26 éves korában, kivándorol Amerikába, ahol volt alkalmi munkás, de banktisztviselQ is. Pedig akkor már egy novellájával Kolozsvárott pályázatot nyert (Szász Tamás, a pogány - a Keleti Újság novellapályázatán). De írói magamagát Amerikában találta meg. Ott lebbentek elébe látomásként az elhagyott otthon képei, emlékei, hagyományai. A székely népballadák, népdalok és népi mókák ihlették azokat a novellákat, amelyekbQl elsQ kötete, a Lélekindulás összeállt. Amerikából küldte haza a kéziratot a kolozsvári kiadóhoz, ahol 1925-ben megjelent. Azonnal felfigynek rá: a romániai és a magyarországi irodalom is. Erdély hazavárta ezt a mindenkinél erdélyibb hangütésq írót. És a következQ évben, 1926. májusában Tamási Áron haza is tért. EttQl kezdve javarészt Erdélyben élt a felszabadulásig, majd a felszabadulás után Magyarországon. De amikor még romániai lakos és a romániai magyar irodalom ünnepelt írója volt, már a legolvasottabb, a legkedveltebb írók közé tartozott Magyarországon is.
Gyors egymásutánban jelennek meg novelláskönyvei. És az olvasóknak tudomásul kellett venniük, hogy ez a tündéri bájú író a szegények igazságának kemény szószólója, aki még parasztfelkeléssel is rémíti az úri világot (Hajnali madár). De aki nem akart odafigyelni az író társadalmi-politikai igazságaira, azt elbájolta a mese, a komor valóság fölött lebegQ derq és humor. Már a húszas-harmincas évek fordulóján nyilvánvaló volt, hogy Tamási Áron a legnagyobb magyar novellisták közé tartozik.
Közben egymás után jelentek meg regényei is. ElQbb A szqzmáriás királyfi, amelyet javarészt még Amerikában írt, s csak végsQ csiszolása készült el otthon. Tragikus történet a természet igaz törvényei szerint élni akaró székely diákról, aki összeütközik a társadalom embertelen törvényeivel. Kevés mqben érzQdik ennyire az író misztikumra hajlandó világszemlélete. A helyzetek kritikai erQvel reálisak, a hangvétel közel áll a balladához, a megoldások valóságon kívüliek: költQi mq, de nem realista regény. Annál realistább, de legtávolabb is áll Tamási életmqvének egészétQl a Címeresek, amelyekben az erdélyi világ feszültségeit rajzolja meg. Ezek után következett a fQmq: az Ábel-trilógia - ez az önéletrajza burkolt formában. ElQbb az Ábel a rengetegben, a talpraesett székely favágólegény mesébe illQ, mesevarázsú története, majd folytatásai: Ábel az országban és Ábel Amerikában. Ábel megjárja írójának útját: a természet világából eljut a városba, onnét a nagyvilágba. Végül tapasztalatainak eredményeként visszamegy a természetbe. Szemléletével lehet vitatkozni, van benne sok romantikus antikapitalizmus, Ábel a megismert polgári világ elQl nem elQrelép, hanem hátra; akár 20. századba tévedt rousseau-izmusnak is mondhatnók ezt a magatartást. Ennek a regénynek a zárógondolata az ismert idézet: "Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!"
1926-tól 1944-ig Kolozsváron élt, feleségül vette Haliker Erzsébetet. Az Erdélyi Helikon alapító tagja, 1933 májusától külön rovata volt a Brassói Lapokban (Tiszta beszéd). 1936-ban cikksorozatában (CselekvQ ifjúság) az "erdélyi gondolatot" igyekezett megújítani. 1934-1949-ig a Magyar Tudományos Akadémia levelezQ tagja. 1944 augusztusában az Erdélyi Magyar Tanács tagjaként a háborúból való kilépést szorgalmazta. 1945-1947-ig országgyqlési képviselQ. 1949 és 1953 között kiszorították az irodalmi életbQl; jeleneteket, bábjátékokat, verses önéletrajzot írt. 1954-tQl megjelenhettek cikkei, elbeszélései. Kossuth-díjas (1954) és többszörös Baumgarten-díjas.
1966-ban hunyt el Budapesten. Kérésére szülQfalujában, Farkaslakán temették el.

Szerb Antal (1901-1945)
Mqvelt értelmiségi család leszármazottja volt, apja nagy hírq orvos-tudós, maga is nagy irodalmi és mqvészeti kultúrájú ember. Könyvek közt nQtt fel, s lett már fiatalon olyan mqvelt, hogy kortársai és a nála sokkal korosabbak is elámultak ismereteinek kimeríthetetlen tárházán, gondolatainak meglepQ ötletekkel teljes frissességén, csillogó szellemességén, lebilincselQ csevegQkészségén. Mindehhez olyan ravaszkás humor párosult, hogy a 30as években az volt az irodalmi közvélemény, nincs is mqveltebb és egyben rokonszenvesebb ember az egész magyar irodalomban. Egyszerre volt lankadatlanul kutató tudós, szenvedélyes örökolvasó, bravúrosan szerkesztQ és fogalmazó író, lelkiismeretes középiskolai tanár és könnyed társasági ember.
Mire magyar-német-angol szakos tanárként 26 éves korában tanítani kezdett egy kereskedelmi középiskolában, már nemcsak ismert, hanem nagyra tartott író és tudós hírében is állott. 20 éves volt, amikor a Nyugatban versei és novellái jelentek meg; irodalomtörténeti esszéi pedig új hangot, új szellemet éreztettek az értQ olvasókkal. Az akkor divatos ún. szellemtörténeti iskola" hívének és követQjének tudta magát. Ez az idealista meggondolásokból kiinduló irányzat ugyan túlzásaival és az összefüggések torzító lehetQségeivel nemegyszer zsákutcába vezette híveit, de mégis többet vett észre a kultúra társadalmi összefüggéseibQl, mint a polgári tudományok korábbi vagy egyidejq törekvései. Szerb Antal pedig a túlzásoktól mindig tartózkodott, ez az oka, hogy irodalomtörténeti mqvei mindmáig nemcsak fontos útjelzQi irodalomtudományunk fejlQdésének, de ma is igen fontos, nélkülözhetetlen olvasmányok. És ami nem mellékes, olyan tudós, akinek szakkönyvei is a vonzó olvasmány gyönyörqségével bilincselik le még a nem szakmai olvasókat is. A késQbbi híres Magyar irodalomtörténet és a máig is leghasználhatóbb A világirodalom története c. munkái az érdekesség, olvasmányosság terén érdekes regényekkel érnek fel, és példátlan anyaggazdagságuk a szélesebb körq népmqvelésnek is fontos kézikönyvei. Rendkívül fontos szerepe van az irodalomnépszerqsítésben.
Közben azonban szakadatlanul ír. Novelláival a Nyugat második nemzedékének legjobbjai közé tartozik. Fordulatosság, humor és filozófia ötvözQdik egybe elbeszélQ mqvészetében. A magyar novellairodalom legjobb öröksége, a legintellektuálisabban ironikus nyugat-európai elbeszélQ mqvészet üdvös hatása együtt segítette, hogy senki másra nem emlékeztetQ novelláskötetei (Madelon, az eb, Szerelem a palackban) sajátos helyet biztosítsanak neki nagy múltú hazai rövid epikánkban. Mégis: elbeszélQ mqvészetének ormaira regényeiben jutott el, amelyek közül a végsQ, A királyné nyaklánca alig meghatározható mqfajú átmenet a szépirodalmi értelemben vett regény és a tudományos értelemben vett történelmi korkép között.
Szépirodalmi fQ mqve A Pendragon legenda. Ennek az 1934-ben elQször megjelent és azóta nagyon sokszor újra kiadott regénynek elQzménye egy ösztöndíjjal Angliában töltött esztendQ emléke. HQse Bátky János, az angol szakos magyar bölcsész, aki okosságával, örök kíváncsiságával és filozopter kétbalkezességével az író önparódiája. Bátky régi angol kéziratokat tanulmányoz, és belekerül egy olyan bonyolult és mulatságos történetbe, amelyrQl maga sem tudja kideríteni, hogy bqnügy-e vagy erotikus kaland vagy kultúrtörténeti felfedezés vagy valamilyen misztikus titokban rejtezQ igazság. Ez a regény keveréke a régi angol kísértetregények paródiájának, a hajdani rózsakeresztes tanítások ismeretterjesztésének, bqnügyi regények sajátos változatának, a kutató filozopter gúnyképének, angol archeológiának és a tétovázásnak, hogy az érthetetlent fogadjuk-e el misztikus, örök titokként, vagy felvilágosodott elmével nevessünk-e rajta. Kevés mulatságosabb regényt írtak magyar nyelven. De benne van Szerb Antal egész habozó világnézete racionalizmus és irracionalizmus között. A magánéletében dogmamentesen vallásos és ugyanakkor minden hitben kételkedQ Szerb Antal egész filozófiai bizonytalansága nemcsak benne van ebben a fölöttébb szórakoztató könyvben, hanem egyben ugyanennek a bizonytalan világnézetnek a fölényes kritikája is kiolvasható belQle. A végsQ kicsengés mégis az, hogy végérvényesen nem értjük, ami a leglényegesebb a világban. Egy misztikus titokkal kacérkodó, de végsQ véleményt nem vállaló, nagyon nagy mqveltségq ember vallomása ez humoros kalandregényben elbeszélve. A magyar irodalom legvilágirodalmibb remekmqvei közé tartozik, de közben ugyanennek a mqnek a paródiája is.
Utána következett a nagy lélektani regény, az Utas és holdvilág. A magát keresQ ember önelemzQ regénye. 1937-ben írta. A fasizmus már világveszedelmet ígért, a mqvelt polgár egyre kevésbé látta teendQit és lehetQségeit. Ezt a szorongást írta meg Szerb Antal hQsében, aki megszökik saját nászútja elQl, hogy szembenézzen a veszedelmekkel és a reményekkel. És ha az ember él, még mindig történhet valami" - ezzel a mondattal zárul a finom lélektani részletekkel megírt regény, amely mégsem csak lélektani regény, hanem a humanista polgár reménytelenségének dokumentuma a világgyújtogatásra készülQ fasizmus árnyékában. Különös példát adott arra, hogyan lehet egy stílusbravúrokban biztos kezq író szellemesen komor. Kicsengése pedig a csodavárás. Ez a csodavárás ez idQben tudományos mqveiben is újra meg újra felbukkan, Hétköznapok és csodák címq tanulmánykötetében beszédes példákkal bizonyítja az akkor modern polgári irodalom ésszerqtlen reménykedéseit a fasizmus borzalmainak elQestéjén. Mint oly sok igazán haladó szándékú, de a polgári örökséghez ragaszkodó mqvelt ember, Szerb Antal sem tudta, hogy a barbár erQszak ellen mitsem ér önmagában a humanista ábránd. Azaz: tudta, de nem akarta tudomásul venni. Pedig hogy mennyire bizonyos volt abban, hogy a polgári múlt legszebb hagyományai sem tudnak menedéket adni többé, azt nagyon jól bizonyítja végsQ remekmqve, A királyné nyaklánca. - Szerb Antal idealizálta a békés polgári 19. századot, és talán még ennél is jobban szerette a francia forradalom elQtti, elegáns francia arisztokrácia kultúráját. Ebben a végsQ mqben egy hiteles történelmi esemény kapcsán elmeséli, hogy az a nagyon finom késQ feudális kultúra menthetetlenül halálra volt ítélve. Lehetetlen nem észrevenni, hogy a saját, szeretett polgári kultúrájának végóráiról van itt szó. A reménytelenség remekmqve ez a történelmi korkép a hajdani francia arisztokrácia végóráiról. Nehéz meghatározni a mqfaját. Esszé is, regény is, ismeretterjesztés is. A végsQ percekben készült el. Jött a borzalom, a világégés és a tömegöldöklés. A magyar kultúra legmqveltebb hordozója nem is igyekezett menekülni, és valahol messze túlélni a szennyes vihart. Ugyanúgy vállalta azt a tényt, hogy elQdei zsidók voltak, mint a vallásos katolikus költészet egyik fQalakja, Sárközi György vagy az a Halász Gábor, a kitqnQ esszéíró, aki nem is volt zsidó, de mégis vállalta a zsidóságot, amelyet nem is közismert természetes apja hagyott a törvénytelen fiúra. Együtt hárman indultak a halálos végsQ útra. Sárközi éhen halt, vagy végelgyengülés ölte meg, Halász Gábor az állandó ütlegelés áldozata lett, Szerb Antalt puskatussal verték agyon. Így halt meg a század egyik legmqveltebb, legszellemesebb, kételyei közt is hívQ keresztény magyar írója.

Gelléri Andor Endre (1906-1945)
Budapesten született. A huszadik század magyar irodalmának egyik legnagyobb novellistája  még középiskolás, mikor novellákat küld Az Estnek. Mikes Lajos, Az Est-lapok nagyhírq irodalmi szerkesztQje, a nagy tehetségkutató fedezte fel és közölte elsQ novelláját 1924-ben. Az Est tehetségpályázatán nyert ösztöndíjjal Olaszországban és Németországban jár, ekkor írja meg egyetlen regényét, A nagymosodát. Ennek ellenére a novella mqfajban érte el írásmqvészete a legmagasabb szintet. Életében négy novelláskötete jelent meg. A szomjas inasok címq novelláskötetéért kapta elsQ Baumgarten-díját. Gyors egymásutánban megjelent novellásköteteit (Szomjas inasok, Hold ucca, KikötQ, Villám és esti tqz) olyan személyiségek fogadják feltétlen elismeréssel, mint például Kosztolányi DezsQ, Füst Milán, Bálint György, Németh László és Halász Gábor.
1941-tQl többször hívták be munkaszolgálatra, zsidó származása miatt folyamatos üldöztetésben élt a háború végéig. Két munkaszolgálat közötti szabadsága alatt írta posztumusz megjelent önéletrajzát, amelynek az Egy önérzet története címet adta és amely csak 1957-ben jelenhetett meg. 1944-ben a németek deportálták és elQbb az ausztriai Mauthausenben volt koncentrációs táborban, majd 1945. május elején a Günskirchenben megérte ugyan a felszabadulást, de a kiütéses tífusz néhány nap alatt végzett az embertelen körülmények között legyengült szervezetével.

Gelléri Andor Endrét nemcsak a gyors siker emelte ki pályatársai közül, hanem szerénysége is. Nemcsak, hogy nem bízta el magát, de az önbizalom híjával volt: egész életén át kínozta a kishitqség, a kisebbségi érzés, a bizonytalanság alkotásainak értékében, írói útjának, törekvéseinek helyességében. Egyedülvalóságát szerényen és ártatlanul hordozta, és megejtQ gyermeki Qszinteséggel kereste szüntelenül a mqvészi és emberi fejlQdés forrásait. Novelláiban egy különös életregényt teremtett: egy lélek és mögötte sajátos szögbQl, egy társadalom történetét. Ez pedig azért sikerülhetett neki, mert lényegében lírikus volt. Ez a lírai ihletettség és szemlélet a legkülönbözQbb vonatkozásokban jelentkezik mqvében, de mindenekelQtt abban jut kifejezésre, hogy elbeszéléseinek egésze a száraz és gyér életrajzi adatoknál, de még az 1943 44-ben írt és töredékben maradt vallomásos emlékezésénél, az Egy önérzet történeténél is pontosabban és mélyebben tudósít élete folyásáról, változó környezetérQl és hányatott belsQ világáról.
A Vasutasházban címq novellájában már ragyogó színekben pompázó, bibliai hangulatú idillé fényesedik születésének története.
Elbeszéléseiben hqségesen, vagyis teljes belsQ igazsággal vonultatja fel a perifériákon élQ embereknek azt a panoptikumát, amelyet az évek, változatos és nyomorúságos vándorútja során, idegeire fényképeztek: a téglagyári kantin részegjeit, az apró munkahelyek segédeit és inasait, kistulajdonosokat, vevQket, napszámosokat, koldusokat, járókelQket és nem az egyre mélyebb vegetálásba süllyedt munkanélküliek tömegét. Legtöbb mondanivalója a kelmefestQ korszakról és környezetrQl van. A Meztelenül ügynökkoráról, az Élet, a Halhatatlanság, a Parázs, a Messzeség, a Részegen és a Nagymosoda a kelmefestQk benzingQzben fuldokló tenyészetérQl, a Szomjas inasok, A szakácsnQ kegyében, A fqszeresnél az inasévekrQl, A szállítóknál a napszámossorsról, az Egy fillér a munka nélkül tengQdQkrQl ad hol idilli, hol pesszimista, hol naturalisztikus, hol álomszerq, hol érzéki, hol kísérteties, de mindig átélt, mindig szenvedélyes képet. Az 1933 és 1940 között született írásaiban pedig a hivatalnok életét követhetjük nyomon: a Tréfa, csillagok, a Két mázsa, A tehermunkás, A vámraktárban, a Filipovics és a gigász  az ismétlQdQen felbukkanó munkásalakok mellett  új felfedezésként a csinovnyik típusát mutatja be. Az 1940 44 közti, munkatáborok, kórházak és átmeneti szabadságok körforgásában eltelt idQszakról nem ír. Röviddel halála elQtt papírra vetett önéletrajza éppen csak érinti ezt az idQt; inkább emlékezik, számvetést csinál és tervez. Terveit a deportálásban bekövetkezett, tífusz okozta halál hiúsítja meg. 1945 májusában, egy volt repülQlaktanyából átalakított katonai kórházban éri utol a halál.

Déry Tibor (1894-1977)
Budapesten született, zsidó eredetq nagypolgári családban. Gyermekkorában csonttuberkulózisa miatt többször megoperálták. Kereskedelmi érettségi vizsgát tett, St. Gallenben a Schmidt-intézetben nyelveket tanult. Anyai nagybátyja vállalatánál, a Nasici FakitermelQ és -feldolgozó Rt.-nél dolgozott az erdélyi Galócáson, majd Budapesten, a parkettaüzemben.
1917-ben Lia címq regényével az Érdekes Újság pályázatán tqnt fel. Mqve a Nyugatban jelent meg, szeméremsértés vádjával perbe fogták. Sztrájkot szervezett nagybátyja gyárában, elbocsátották. Belépett a Kommunisták Magyarországi Pártjába, tagja lett az írói választmánynak. Az államosítások során a család tulajdonában levQ bérházat is elvették, ekkor apja öngyilkos lett. A nyári hónapokat Déry a nyugati határon, Savanyúkúton töltötte. A forradalom bukása után nem kapott állást. 1920-ban feleségül vette Pfeiffer Olgát, s Prágán keresztül Bécsbe emigráltak. Bajorországban, majd Párizsban telepedett le, bolti szolga lett egy textilkereskedésben, késQbb bélyegkereskedQ, majd nyelvtanár. Perugiában is élt, majd hazaköltözött Budapestre, s Kassák Lajossal, Illyés Gyulával és másokkal együtt a Dokumentum címq folyóiratot szerkesztette. Elvált elsQ feleségétQl. Prágába, Ausztriába, Németországba és Skandináviába utazott, néhány évre Berlinben telepedett le, s német lapoknál dolgozott. Mint fényképész tanúja volt a hitlerizmus elQretörésének. Rövid ideig Dubrovnikban élt, majd Bécsbe költözött, és karácsonykor hozzákezdett A befejezetlen mondat címq regényéhez. Visszatért Budapestre. Palma de Mallorcán élt, majd ismét hazatért, és Vértes Györggyel a Gondolat címq folyóiratot szerkesztette. Gide oroszországi útirajzának lefordítása és megjelentetése miatt két hónapos fogházbüntetésre ítélték. Romániába utazott. Dániel Tibor álnéven fordított, füzetes regényeket írt. 1944-ben kapcsolatba lépett az ellenállási mozgalommal, hamis iratokat szerzett üldözötteknek. A nyilas uralom idején bujkálnia kellett, egy razzia során elhurcolták, de sikerült megmenekülnie. 1945-ben ismét a kommunista párt tagja, a Csillag szerkesztQbizottságának tagja; házasságot kötött Oravecz Paula írónQvel. Sorra jelentek meg korábban írott mqvei. Svájcba utazott. Részt vett a varsói békekongresszuson. 1950-ben megjelent Felelet címq regényének elsQ kötete. 1951-ben Fehér pillangó címq elbeszélését bírálták a munkásosztály helytelen ábrázolása miatt. 1952-ben a Felelet második kötetét Révai József éles hangú bírálatban utasította el, mert a regény az illegális kommunista párt ábrázolásában eltért a hivatalos ideológia követelményeitQl. Elvált második feleségétQl. Házasságot kötött Kunsági Mária Erzsébettel (Böbével). Aláírta az írók és mqvészek memorandumát, amely a Rákosi-féle mqvelQdéspolitika megváltoztatását követelte, ezért pártfegyelmi büntetést kapott. A forradalom idején az írószövetség forradalmi bizottságának tagja volt. 1957-ben letartóztatták, kilencévi börtönre ítélték. A budapesti gyqjtQfogházban, Vácott és Márianosztrán raboskodott. A börtönben írta G. A. úr X-ben címq regényét és Bécs, 1934 címq drámáját. 1960-ban amnesztiával szabadult, fordításokból élt. 1963-ban megjelent Szerelem címq elbeszéléskötete. Ausztriába, Nyugat-Németországba, Franciaországba, Angliába, Olaszországba utazott, számos mqve megjelent külföldön. 1947-ben Baumgarten-díjat, 1948-ban Kossuth-díjat kapott. 1977. augusztus 18-án halt meg Budapesten.

Korán fellázadt családja és környezete ellen, Lia címq regényében a szecessziós irodalom túlfqtött erotikájával és kifejezQ eszközeivel adott hangot ennek a lázadásnak. A Bécsben megjelent A kéthangú kiáltás címq regényében az expresszionista irodalom vizionárius ábrázolásmódjával rajzolt képet arról a pusztításról, amelyet a háború okozott az emberi lélekben.
Emigrációs költészetében a számqzetés keserqségét és egy új forradalom reményét szólaltatta meg, költQi nyelvére a magyar avantgárd expresszív kifejezésmódja és a francia szürrealisták szabad képzettársítása hatott. Alkonyodik, a bárányok elvéreznek (új címe: Országúton) címq regényében az emigrációs léttel: a szabadság és az elidegenedés kérdéseivel vetett számot.
Ébredjetek fel! címq szürrealista regényében és dadaista színmqveiben (Az óriáscsecsemQ, A kék kerékpáros, Kis család vagy mit eszik reggelire) lázadást hirdetett minden társadalom, sQt a világmindenség és a valóság ellen. Hazatérésének konfliktusai jelentek meg Az átutazó (új címe: Pesti felhQjáték) címq regényében.
A német fasizmus hatalomátvételérQl Berlinben szerzett személyes tapasztalatait SzemtQl szembe címq regényében dolgozta fel. FQ mqve, A befejezetlen mondat a harmincas évek magyar társadalmáról ad átfogó képet, két szemben álló társadalmi osztály: a nagypolgárság és a munkásság világát mutatva be. A regény szerkezete és stílusa a realista hagyományokhoz közeledik, mindazonáltal Déry felhasználta a modern regényirodalom (Proust, Kafka) eljárásait.
A háború után elbeszéléseiben és a pesti ostrom látomásos-szürrealisztikus ábrázolását nyújtó Alvilági játékok címq novellafüzérében ismét a modern elbeszélQ irodalom módszereit újította fel. Drámai mqveiben (Tanúk, Tükör, Itthon) a moralista író szigorával mérte fel a magyar értelmiség felelQsségét a fasizmus bqnei miatt.
Felelet címq regényciklusában a korábbi nagyregény epikai szerkezetét elevenítette fel. HQsének, a munkás származású Köpe Bálintnak a sorsát 1927-es munkába állásától fogva akarja bemutatni addig a pillanatig, míg 1948-ban egy államosított vasgyár igazgatója lesz. Célja, hogy egy vérbeli munkáskarrier tükrében láttassa a magyar munkásság felszabadulását. A regény hivatalos elítélése után figyel fel Déry a sztálinizmus hazugságaira és bqneire. Az értelmiségi anarchista Farkas Zénó figurája fölébe kerekedik a munkáshQsöknek
Elbeszéléseiben (Vidám temetés, A téglafal mögött), valamint szatirikus színdarabjaiban (A talpsimogató, Vendéglátás) ironikus módon bírálta a diktatórikus rendszert, Niki címq kisregénye és Szerelem címq novellája pedig már a törvénytelenségek áldozatairól rajzol érzékeny képet. Ezekkel az írásaival, valamint publicisztikai tevékenységével került az 1956-os forradalom írói közé.
A Niki egy kutya történetét mondja el, miközben egy korszak és a korszakot elszenvedQk sorsát rajzolja elénk. A kisregény cselekménye öt esztendQre terjed: kezdQdik attól a pillanattól, hogy a kis foxterrier gazdának választja Ancsa János mérnököt, s tart addig a pillanatig, amíg a gazdára várakozó jószág kileheli páráját.
Történelmi tapasztalatai terelték érdeklQdését bölcseleti kérdések felé: történelemfilozófiáját a szkepszis és a vele folytatott dinamikus küzdelem alapozza meg. Szkeptikus és ironikus szemlélete következtében mqvészi módszere is átalakult, a hagyományosabb realizmustól ifjúságának avantgárd törekvéseihez tért vissza. G. A. úr X.-ben címq regényparabolája a kommunista társadalmi berendezkedés kritikáját adja.
A kiközösítQ címq áltörténelmi regényében, a római birodalom felbomlását ábrázolja, s ironikus anakronizmusok által válik nyilvánvalóvá, hogy saját korának történelmi tapasztalataival viaskodik. Ítélet nincs címq önéletrajzi regényében elégikus módon vetett számot mozgalmas életével, s idézte fel modern irodalmunk nagy alakjait.
A század nagy eszméit és eszményeit tette mérlegre naplójegyzeteiben (Napok hordaléka), valamint Képzelt riport egy amerikai popfesztiválró1, Kedves bópeer..., A félfülq és Kyvagiokén címq kisregényeiben. Kései munkásságában egyszerre jelenik meg a tragédia és az irónia, de van valami dacos bizalom is, amely mindig megfékezi szorongó képzeletét, mielQtt felrajzolná a csüggeteg szkepszis végsQ következményeit.

Németh László (1901-1975)
Nagybányán született, tisztviselQ család gyermeke. Szolnokra, majd Budapestre költöztek. Szemléletére mélyen hatott a választott szülQföld , apjának szilasbalhási (mezQszilasi) parasztbirtokos rokonsága. Középiskolai tanulmányait Budapesten végezte. A Tanácsköztársaság idején iskolabizalmi, a május elsejei ünnepség szónoka, ezért fegyelmi bizottság elé állították. Érettségi után magyar-francia szakos bölcsész, késQbb átiratkozik az orvoskarra. Az egyetem elvégzése után a Szent János Kórház orvosa lett. Házasságot kötött Démusz Ellával.
1925-ben Nyugat karácsonyi számában megjelent pályadíjnyertes elsQ novellája, a Horváthné meghal. Fogorvosi rendelQt nyitott. Megjelent elsQ tanulmánya a Protestáns Szemlében (Móricz Zsigmond). Meghatározó szellemi élménye olasz- és franciaországi útja. 1929-ben a Napkeletben jelent meg elsQ regénye (Emberi színjáték). Babits barátságába fogadta, a Nyugat vezérkritikusa lett. 1930-ban Baumgarten-díjat kapott; díját azonban - Hatvany Lajos támadása miatt - visszaadta. KiegészítQ érettségit tett görögbQl, rövid ideig görög szakos bölcsészhallgató volt. Iskolaorvossá nevezték ki. 1932-ben szakított Babitscsal és a Nyugattal; kiadta egyszemélyes folyóiratát, a Tanút. Kiadják elsQ tanulmánykötetét (Ortega és Pirandello). 1934-ben Fülep Lajossal és Gulyás Pállal megindította a Választ. 1938-ban a Nemzeti kamaraszínházában volt elsQ színházi bemutatója (Villámfénynél). Tanulmányait A minQség forradalma címmel gyqjtötte kötetbe. Iskolaorvosként nyugdíjba vonult. A fQváros ostromát családjával Illyés Gyuláék rózsadombi házának a pincéjében vészelte át. 1945 márciusában Békésre költöztek. A Nemzeti Parasztpárt számára elkészítette A tanügy rendezése címq füzetét. 1947-ben megjelent Iszony címq regénye, 1948-ban pedig elsQ mqfordítása. Az ötvenes években némaságra volt ítélve, csak mqfordításai jelenhettek meg. 1951-ben Tolsztoj Anna Kareninájának fordításáért József Attila-díjjal tüntették ki. 1954-ben súlyosan megbetegedett; betegségérQl vezetett naplóját, önmegfigyeléseit adta ki Levelek a hipertóniáról címmel. Galilei címq drámáját 1956-ban mutatták be. A szocializmus valódi értékeinek átmentésére figyelmeztetett (EmelkedQ nemzet). 1957-ben Kossuth-díjat kapott. 1959-ben látogatást tett a Szovjetunióban; élményeibQl írta Utazás címq drámáját.
Utolsó alkotói korszakában Sajkódon rendezte be írói mqhelyét. Szaporodtak a munkásságát elismerQ gesztusok. 1970-ben HódmezQvásárhelyen és Szegeden rendezték meg utolsó drámájának, Az írás ördögének bemutatóját. Agyvérzés vetett véget pályájának. Budapesten halt meg 1975-ben.

Életmqve négy alapforma: tanulmány, regény, dráma és önéletírás rendszere. Mint kritikus a véleményalkotás mqvészetét elfogulatlan értékszemlélettel, az impresszionisztikus és filozofikus módszerek egybekapcsolásával, a mqalkotás lélektani gyökereinek és esztétikai jegyeinek együttes kutatásával gyakorolta (KészülQdés, 1941). Az esszéíró a tárgykört az irodalmon túli területekre (történelemre, tudományra, ideológiára, pedagógiára) is kiterjesztette. BelsQ dialógusokban az objektivitás igényét a feladatvállalás erkölcsi elszántságával és a szellem játékos mqködésével kötötte össze: Ady személyességét és Babits tárgyiasságát vonta szintézisbe (A minQség forradalma, 1940). Eleinte inkább a portré, 1945 után a tudománytörténet vonzotta (Berzsenyi; Szekfq Gyula; Széchenyi; Sajkódi esték).
Regényeiben a realizmus klasszikus hagyományát a modern tudatregény esztétikájával keresztezte. FQ problémájuk az emberidegenség és szolgálaterkölcs ütközése és feloldási kísérlete. Az egyik változat az üdvtörténet a fejlQdésregény foglalatában, középpontban a szent , a hQs alakjával (Emberi színjáték; Utolsó kísérlet; ÉgetQ Eszter). A másik típus a lélekmonódia , mely a világbó1 kiszigetelQdQ ember, a szörnyeteg belsQ állapotrajzára, szoborszerq jellemére összpontosít (Gyász; Iszony). Az Irgalomban e két irány egybefonódik. Mqfaji tekintetben mindegyik a társadalmi, lélektani, mitológiai és lírai regény határesete.
A dráma Németh László számára kelepcehelyzetekben a katarzis esélye, a válság öntisztulása. A „tragédia halálának” századában az ember méltóságát a küzdelem heroizmusának ábrázolásával perli vissza. Követi a klasszikus görög dráma lényegre szorítottságát, de a végzetet az embertermészettel azonosítva humanizálja. Színpadi alkotásait a sorsvállaló ideaember középpontba állítása, a nemzeti és általános emberi problémák iránti érzékenység és az eszmékbQl fejlQdQ szenvedély magas hQfoka jellemzi. Társadalmi drámáiban a szociális bqntudat és édenalapító törekvés összeütközését, a cselekvési lehetQségeitQl megfosztott, a családi jó érzések hínárjában vergQdQ értelmiségi ember vívódását jelenetezi (Villámfénynél; PapucshQs; Mathiász-panzió; Szörnyeteg; Nagy család). Történelmi drámáiban az igazságkeresQ hQst állítja szembe korának kicsinyességével, értetlenségével, valamint önnön emberi gyengeségével, s a bukva gyQzQ hQs sorsában egyszerre ábrázolja az eszme diadalát és hordozójának megtöretését (VII. Gergely; Széchenyi; Galilei; Az áruló; A két Bolyai; Gandhi halála).
Az önéletírás az alkotói számvetés mqfaja, amely korszakváltás idején virágzik. Németh László a két világirodalom irányát egyezteti: a rousseau-i vallomásosságot és a goethei önszemlélet elemzQ tárgyilagosságát (Ember és szerep; Magam helyett).
Kárász Nelli tudatregényében, az Iszonyban, e sokdimenziós mqben, egybeolvadnak a különféle rétegek, a társadalmi, a lélektani és a mitológiai sík; a pszichológiai analízis összeszövQdik a korrajzzal, a miliQábrázolás éppoly hiteles, mint az emberi bensQé - az író intellektusa a problémák természetében, sokrétqségében is megmutatkozik. S a regény, a maga görögös normáján túl, s hazai talajba ágyazottsága mellett, egyetemes problematikát is hordoz. Az író alapvetQ célkitqzése egy tudat kialakítása: amit én egy regényben elQ próbálok állítani, az az olvasóval megéletett tudat, amelyben éppúgy ott van mindennek a helye, mint az Q tudatában. Ezért van a fQhQsnek nálam nagyobb jelentQsége, mint más regényíróknál, ezért kelti több regényem is, távolodóban, egyetlen alak, egy szobor benyomását. Mert mi más az igazi szobor is, ha nem egy tudat vonalakra, anatómiáira lefordítva”. Ahhoz, hogy az író megvizsgálhassa, „milyen tudat felel meg a mai Dianáknak”, a regényformát „kell választania” - így születik meg az Iszony. („Engem a regényírásban az vonz, s innen regényeim viszonylagos unalma, hogy ezt az építkezést semmiféle irodalmi mqfajban, tudományos munkában sem lehet olyan nagyszerqen követni, mint a regényírásban. ) Egyetlen nQalakra irányultan e mqve is monódia - az író rendkívüli érzékenységgel, orvosi precizitással elemzi a sajátos nQi érzésvilágot és lélekállapotot. ( A regény apró vonásokból növeszt ki emberfeletti vonásokat, ezért alkalmas hQsének a nQ .
A - kompozíciós értelemben - monumentálisra nQtt novellára is emlékeztetQ lélekteremtQ regény burkolt tragédia . Egyrészt, mert az író felfogása szerint az ember a tragédia léthelyzetében van, másrészt e mqvének tudatos formaépítQ törekvése is a tragédia-mqfajhoz való közelítés: megvan a katarzissal záruló három felvonás. (A három fejezet: Az esküvQig; A házasság története; A történet vége.)
Az Iszony fegyelmezett formájú, zárt szerkezetq alkotás: a huszárpusztai magány csendjébQl Nelli a cenci erdQk csendjébe, a megnyert nyugalom , a megtalált részvét gyógyító állapotába tér vissza.
Kárász Nelli és Takaró Sanyi házasságtörténete a mq lélekelemzQ, biológiai-pszichológiai síkja. Sanyi rosszul választ - kapcsolatuk nem romlott meg: ismeretségük (elsQ pusztai találkozásuktól kezdve) eleve diszharmonikus, feszültségteli; végig meghatározza Nelli szembenállása, ellenkezése. A Takaró-fiúk (nevezetessé vált) krumplispalacsintás újévköszöntQ látogatása után összesen kétszer találkoznak személyesen (közben Sanyi csak a leveleit küldözgeti Óvárról), de Nelli ellenérzései erQsödnek, mert szülei és barátnQje, Terus, alattomosan segédkeznek a fiúnak összeboronálásukban. Amikor már egyértelmqen tiltakozna, édesapja halála döntési helyzetbe kényszeríti: kétféle rémület közt választva - mi lesz belQlem Sanyi nélkül .... mi lesz belQlem vele - nem tudja irányítani az eseményeket; betört lóként veszi tudomásul házasságuk hallgatag megállapodását .
Az esküvQ (és a teljes kiszolgáltatottságát tudatosító pesti nászút) után minden esemény konfliktusaikat szaporítja: egymást követik a viták, az összecsapások - védekezik, majd vadul támad is -; keresi az álmegoldásokat, pótcselekvéseket, húzza az idQt: gondoskodó anya lesz hirtelen, beleveti magát a munkába, a vendégeskedésbe, majd Cencre menekül; végül, Sanyi eladósodása után, néhány kosztossal foglalatoskodik. De a rossz házasság - gyalázatossá is tesz : az egyre erQsebb testi-lelki undort csak az irtózat, a düh, a gyqlölet árnyalja , sQt, utolsó cseppként, a szégyen is: Ennek a lánynak dolga volt Sándorral. ... Valamiben mindketten egyenlQk voltunk: ugyanaz a férfi használt bennünket ; ..egyszerqen undor? Megszqnik minden más érzésfajtája az elhatalmasodó irtózáson kívül - de csak a beteg Sanyi gyengesége teszi lehetQvé a végkifejletet. ( A borzalom megduplázta az erQmet. Az arcába nyomtam a párnát, s a lábammal is rúgtam Qt magamtól. ... Egyszerre csak azt éreztem, hogy a párna túlsó felén nincs ellenállás... Sanyi nem játszott. ... Félig nyílt szemmel, mozdulatlanul feküdt az ágyában. ) Az egész folyamat, minden elemével, az eleve meglevQ iszony erQsödése, elhatalmasodása, komplexussá növekedése; de az iszonyfolyamat maga is viszonyfogalom - kizárólag Nelli és Sanyi kapcsolatának terméke
Kárász Nelli büszke, öntörvényq, magának való , önmagába zárt egyéniség. A puszta, a magány, a csend a lételeme; megQrizné tisztaságát, értékeit: végzetes pechje, hogy pont Q kellett Sanyinak. Idegenkedése (férjére hasonlító) gyerekétQl és a magára kényszerített falusi társasági élet csak tovább deformálja bezártságában. Csak az adott relációban idegen; bizonyos távolságon túl békésen megfér az emberekkel; nem eleve képtelen a kapcsolatteremtésre: fel is merül benne a választás lehetQsége (elQször ErnQ, a tolnai kis újdonsült tanító személyében, majd sógorán, Imrén gondolkodva). A békés egymásmelletiségben, az általa vágyott páros magányban képes lehetne a házasságra. Tiltakozik szegénységük takargatása és mindenféle alakoskodás, konvenció, ráerQszakolás ellen; leginkább azért támad, hogy leplezze tehetetlen kiszolgáltatottságát. Mivel Sanyi nem képes elfogadni az Q normáit, értékrendjét, egyre inkább Nelli süllyed a közönségességhez kitöréseivel. Cselekvési szabadságában korlátozzák a társadalom és családja helyzetének adott viszonyai (szegénységük, pusztaiságuk és egyáltalán: nQi mivolta), és saját biológiai, pszichikai adottságai. A falu szemében bqne: mássága - alkata, magányvágya.
Nelli viszolygásában fontos szerepet kap antropológiai eltérésük is: saját szoborszerqségével szemben részletezve leírja a húsember Sanyi tömzsi, szQrös hátú kezét, pamatos hátát, diónyi, barna lében forgó szemét - ugyanakkor, Terus szerint, Sanyi a legcsinosabb fiú a faluban -; ehhez társul búgó hangja , és egész jelleme: kérkedQ, kitárulkozó szájhQs-volta, ízléstelensége. Összeférhetetlenségük tehát teljes: alkati, lelki, intellektuális és szexuális. (Viszont Sanyi értékeli Nelliben a másságot, meglátja értékeit; azért választja, mert áhítatot ébreszt benne, megpróbál megváltozni miatta...)
A középponti hQs énregény formájú vallomása, önelemzQ monológja: retrospekció (nyitó mondata: Még emlékszem a délelQttre, melyen a Takaró fiúk újévet köszönteni kijöttek hozzánk. ) Németh László kihasználja az elsQ személy hatáslehetQségeit: Nelli egyszerre átélQ és önmagát távolból figyelQ-megítélQ énjének kettQsségét. Visszapillantása életének bQ négy évnyi szakaszára maga a történetmondás, s közben analizálja is saját lelkét; szubjektív igazságának objektív elQadójaként képes arra, hogy tárgyilagosan, önkontrollal élje újra az eseményeket. Az idQtávlatban, a tudatos visszanézésben a múlt képeit Nelli szelektálja ugyan, egyes képeket kiemel; de mindez fegyelmezetten, kronologikus rendbe zártan történik, bár elQfordulnak elQre- és hátrautalások. A hQsnQ értékel, kommentál - az író csak ábrázol.
Az epilógusban Nelli megmagyarázza, értelmezi a vele történteket, és kifejti életfilozófiáját. Úgy nyeri vissza szabadságát, hogy - Jókúti doktor eltávolítása után - az emberekért való szolgálatot vállalja (édesanyjáért, Teréz néniért; Zsuzsikáért, az egy darab rá bízott, szegény emberiségért ; a kórházi betegekért). Magányában részvétteli, irgalmas és elnézQ - ebbQl az alkatához már illQ életformából tekinti át házassága történetét -; mindez igazolja, hogy csak akkor válik szörnyeteggé, ha nem élhet saját elképzelései, mércéi szerint. Házasságkötésével elvesztett szabadságát Sanyi halála után visszanyeri.; utal Raszkolnyikov gyilkosságára, és megfogalmazza nemcsak a két tett, hanem a két alkat közti különbséget is: Kizárt, hogy én egy öregasszonyt a pénzéért agyonüssek. De ha már agyonütöttem volna, akkor az a természetembQl következnék, és nem bánnám meg.
Nelli visszaszerzi magányát: ez Németh László „optimista, de tragikumra hajló” gondolkodása. Az író szerint a befejezés - az elidegenedés tragikumát feloldó életfilozófia - a kiút megtalálása. Nelli és Sanyi jelleme túlmutat egyedi önmagán, sorsképek; két, minden tekintetben a lehetQ legjobban eltérQ embertípus modelljei. A két típus örök szembenállása a növényi és a ragadozó természet, a tartózkodás és a mohóság, az intellektus és túlzott ösztönélet, a határozott jellem és az önmagának is hazudozó, pózoló, társasági üresség, az egyéniség és átlagember - Németh László értelmezésében: a minQség és a minQség-nélküliség - harca.
Az Iszonyban a külvilág is Nelli tudatából rajzolt, de belsQ monológjának társadalomképe pontos. (A környezet, a világ elsQsorban azért és annyiban érdekes, amennyiben befolyásolja a hQs alakját és sorsát; az események, alakok mind a fQhQshöz viszonyulnak, az Q szemléletében jelennek meg.) Így a regény célja nem a társadalom kritikája, leleplezése - nem a témája, hanem háttere az ábrázolt világ.

Molnár Ferenc (1878-1952)
Budapesti nagypolgári család fia volt. P is jogásznak indult, egy ideig a genfi egyetemen nemzetközi jogásznak készült, de 22 éves korában egyszerre hátat fordított a jogtudománynak, és újságírónak állt. A fiatal Molnár Ferenc odasorakozik legjobb novellistáink közé, majd 23 éves korában megjelenik elsQ regénye, az Egy gazdátlan csónak története, amely után az irodalmi élet az elbeszélQ próza nagy ígéretének tartja. 29 éves, amikor elkészül A Pál utcai fiúk, amelyet azóta is világszerte a világirodalom egyik legjobb ifjúsági regényének ítélnek. Ez a regény valójában több mint nemes erkölcsq ifjúsági olvasmány: a századforduló budapesti kamasz fiainak nagyepikája, humorral és érzelemteljesen fogalmazott ábrázolás néhány gyermektípusról. Ezt a színvonalat regényeiben soha többé nem érte el. Még akkor sem, ha olyan kitqnQ kritikai realista körképet festett a budapesti polgári világról, mint Az éhes városban, vagy olyan árnyalt lélektani képet adott a polgári fiatalság erkölcsi talajvesztésérQl, mint az Andorban. Ezek is jó regények, értékben felérnek a színdarabíró munkásságával, de költQiségben mégis elmaradnak A Pál utcai fiúk mögött.
Valószínq, hogy ha Molnár csak novellákat és regényeket ír, akkor írói nagysága sokkal egyértelmqbb volna, a Széntolvajok címq, kitqnQ elbeszélésérQl pedig megállapítanák, hogy a szegény emberek ábrázolásának maradandó remekmqve. Molnár szépprózája, közte csillogó humoreszkjei, gazdag publicisztikája, benne érdekes haditudósításai, elhalványodtak a világsikerq színpadi szerzQ mögött. És drámai életmqvének megítélése vált ki mindmáig annyi heves vitát.
Molnár kezdettQl fogva birtokában volt a színpadi hatáskeltés minden eszközének. MindenkitQl tanult, de senkit sem utánzott, amit tanult, azt úgy építette bele biztonságos drámaszerkesztésébe, hogy mindig jellegzetes Molnár Ferenc-i komédia alakult ki.
Az elsQ világháború elQtti játékok fQ témája általában a polgári élet kötelezQ hazugsága. Ironikusan kritikai élq vígjátékok ezek, de a bírálat belülrQl jön: egyszerre megért és elmarasztal. Gyakori közöttük a szimbolizmushoz közel járó játék (Az ördög, Liliom, A farkas). A fQ mondanivalót talán A testQrben fogalmazta meg, hiszen itt arról van szó, hogy igazság és hazugság úgy keveredik, hogy aki mondja, aki éli, maga sem tudja, meddig igazság, mettQl hazugság. Már-már Pirandello késQbbi igazság-hamisság összefonódottsága szólal meg itt a magyar színpadon.
A forradalmak után megerQsödik polgári öntudata, és polgári oldalról bírálja - nagyon szellemesen - az udvari-nemesi világ maradványait (A hattyú, Olympia). Molnár nagyon jó szemq író, aki nem tudja nem látni, hogy mennyi a hazugság a polgári életben. A 30as években egyre inkább megint errQl ír (Harmónia, Valaki, Egy, kettQ, három). A Liliom és Az ördög szimbolizmusa után is gyakori kísérletet tesz a lírai-szimbolista drámára (Égi és földi szerelem, A vörös malom, Csoda a hegyek közt), de ezek szellemes részleteik ellenére is jelentéktelenebb mqvei közé tartoznak.
A fasizmus elQretörésének idQszakában egyre több idQt tölt külföldön. ElQbb Franciaországban, majd Svájcban. IdQvel már csak bemutatóira jön haza. És amikor a fasizmus kezd uralomra jutni a közép-európai országokban, akkor Amerikába költözik. S ettQl kezdve prózában is, drámában is egyre jelentéktelenebb mqveket ír. Elszakadt talajától: a pesti polgárságtól. Nem lett a haladás nagy szószólója, holott induláskor még erre is volt lehetQsége. Nem lett a valóság nagy drámai kritikusa, holott tehetségénél fogva ez is lehetett volna. De olyan nagyszerq mulattatója és olyan mulatságos megbocsátó kritikusa volt annak a polgárságnak, amelynek erényeit és hibáit vállalta, hogy életmqve tanulságos is, mulatságos is, néha gyönyörködtetQ azoknak is, akik a polgárok után következnek. A második világháború után, ameddig élt, idegen volt számára mindaz, ami itthon történt. Ott is halt meg idegenben, 74 éves korában.

Szép ErnQ (1884-1953)
Szép ErnQ elQbb népszerq költQ volt, azután divatos színpadi szerzQ lett, regényei irodalmi szenzációknak számítottak, azután egy idQre szinte teljesen megfeledkeztünk róla, és mostanában éppen újra felfedezzük mint a modern, abszurd irodalom hazai elQfutárát. Versei ugyanúgy kaptak helyet a legkomolyabb antológiákban, mint a kabarék színpadán.
Falusi néptanító fia volt. PetQfin nevelkedett, és ifjúkora óta írt verseket. Az Alföldön nQtt fel, és a Tiszántúl hangulatait hozta Budapestre, amikor 19 éves korában újságíró lett a fQvárosban. Változatos szerelmek között éli a bohém fiatalember, majd a megrögzött agglegény életét. Amikor népszerq lesz, és elegendQ pénzt keres, akkor fel-fellobban benne a világlátás vágya, s amíg a pénze tart, összevissza utazik Európa nagyvárosaiban, egy ízben egy szerelme után elutazik Szent-Pétervárra is. Hangulatos, színes cikkekben számol be a tájak élményeirQl. Amikor már újságokból és folyóiratokból ismert nevq költQ és újságíró, 1912-ben megjelenik Énekeskönyv címq verseskötete, amellyel a Nyugat költQi is maguk közé fogadják. A városi ember vidéki emlékei, a nyomorúságos gyermekkor meghitt képei, a vágyódás szelíd emberi kapcsolatok után kaptak költQi hangot egy olyan dallamos nyelven, amelyben szervesen ötvözQdik a népi nyelv a városi nyelvvel, PetQfi formakincse a Nyugat nyugat-európaiságával.
Ez a költészet ugyan az évek folyamán egyre gazdagabb lesz, de jellege nem változik. A gyermekkori vágyak és remények találkoznak benne a nagyvárosi polgár céltalanságával. Humor és érzelmesség, halk bírálat és öngúny ötvözQdik össze ezekben a gyakran dalszerq versekben. A részvét minden emberi bánat iránt és a szeretetvágy az alaphangja egész költészetének. Tulajdonképpen nem széles skálájú lírikus, de gazdag érzelemvilággal tudja új meg új módon kifejezni a szeretetet, megértést, mindent megbocsátást.
Elbeszéléseinek és hírlapi tárcáinak legnagyobb része személyes emlékezés. A falusi és vidéki városi gyermekkor, a diákévek csínjei és nagy felismerései, majd a budapesti kávéházak és szerkesztQségek életének furcsaságai, a külföldi utak benyomásai impresszionista-lírai színezetet adnak ezeknek a prózai, gyakran igen ritmikus prózai írásoknak. Az elsQ világháború idején írt karcolatai a szenvedQkkel együttérzés költeményei, ezekben végre erQteljesebben is szólal meg a háború elleni felháborodás, de szelídsége és pajkosan mosolygó humora itt is minduntalan felcsillan. SQt még idQs korában, a második világháború után, a fasizmusról írt emlékezQ karcolataiban (Emberszag) is a rá annyira jellemzQ kedves humor enyhíti a felidézett képek komorságát.
Regényei a lírai hangvételq elbeszélQ próza jelentékeny alkotásai. A Hetedikbe jártam diákéveinek felidézése, de úgy, hogy maradandó képet fest a századforduló vidéki középiskolájáról. A Dali dali dal is önéletrajzi fogantatású, de hQse nem Q maga, hanem apja, a néptanító, aki nyomorúságában is az emberség és a kultúra hQse, megalázottságában is az emberi méltóság képviselQje. Legfontosabb regénye a Lila ákác. Tartalma szerint egy budapesti fiatalember szerelmi kalandjai a század elején, de a hol mulatságos, hol érzelmes történet realista igényekkel mérhetQ körképet ad a magyar városi kisemberek életkörülményeirQl és életmód-lehetQségeirQl. Amikor Szép ErnQ ezt a regényt írta, még nem volt szó a magyar irodalom népi és urbánus törekvéseinek kettéválásáról, de talán innét keltezhetjük az urbánus irodalmat, egy olyan irodalmi nyelven, amely közben nagyon is közel marad a népi nyelvhez. Többek közt Szép ErnQ népi fogantatású hangvétele és nem egy írásának témabeli nagyvárosiassága is jelzi, mennyire álellentét volt a késQbb szított ellentét népi és urbánus között.
Szép ErnQ irodalmi munkásságának azonban a versnél és prózánál nem csekélyebb jelentQségq területe a színpad. Hamar lett otthonos a kabarék színpadán. Furcsa témájú és váratlan fordulatú egyfelvonásosait akkoriban csak mint mulatságos ötleteket vették tudomásul. Manapság ezekben látjuk az abszurd irodalom hazai kezdeteit. A polgári élet egyre fokozódóbb képtelenségei formálódtak itt groteszk játékokká.
De már közvetlenül az elsQ világháború elQtt igazi színpadi sikert aratott Egyszeri királyfi címq mesejátéka. Legtöbbször, ha drámát írt, közel maradt a meséhez, mint legnagyobb sikerq játékában, az Ezeregyéjszaka világát idézQ Azrában, a halálos szerelem színpadi költeményében. De akkor is mesét mond, amikor az Aranyórában a budapesti szegény emberek életérQl és becsületességérQl ír példázatot. Egyébként számos drámai mqve közt megírta a Lila ákác színpadi változatát is (Csacsinszky Pali, Tóth Manci, Bizonyos nagyságos úr, Bizonyosné nagyságos asszony, Lali fiatal úr, Angelus papa  artista ügynök, Zsüzsü - balettmester, Mínusz fiatal úr, Majmóci fiatal úr, Hédi  táncosnQ, Milli  virágárus, Józsi  pincér, Leó  zongorista). EbbQl a dramatizált regénybQl kétszer is készítettek filmet, egyszer a harmincas években, egyszer a mi napjainkban. A színpadi változatot mostanában is újra meg újra felelevenítik.
Amikor 59 éves korában, már régóta betegen, meghalt, az irodalmi élet alig vette tudomásul elmenetelét. Élete végén csaknem elfeledett volt, és csak az irodalom értQi tudták, hogy jó költQként élt és halt meg. Körülbelül egy évtizeddel a halála után, amikor a nagyvilágban már divatos volt az az abszurditás, amely nem egy játékában hangot kapott, hirtelen újra észrevettük, milyen nagy értéke Szép ErnQ a mi irodalmunknak. És amikor észrevettük benne a korai abszurdot, azt is észre kellett vennünk, hogy akkor is jó költQ, amikor nem abszurd, amikor a szelíd emberség nevében egybefogja azt, ami népi, és ami városi, amikor meglátja és megbocsátja az emberi gyarlóságokat.

Illyés Gyula (1902-1983)
FelsQrácegrespusztán született, a gimnázium alsó osztályait több helyen végezte; elQbb Dombóváron, majd Bonyhádon, majd szülei 1916-os válása után, mikor anyjával a fQvárosba költözött, Budapesten. Részt vett a baloldali diák- és ifjúmunkás-mozgalomban, ott volt a románok elleni szolnoki csatában.
1920-ben jelent meg elsQ verse (El ne essél, testvér) név nélkül a Népszavában. A budapesti egyetem magyar-francia szakos hallgatója volt. Illegális tevékenységéért várható letartóztatása elQl emigrált Párizsba. Egy ideig a Sorbonne hallgatója volt. Megismerkedett a francia avantgárd vezetQ mqvészeivel. ElsQ cikkeit, fordításait az Ék és a Ma közölte. 1926-ban amnesztia nyomán hazatért. FQ fóruma a Kassák által szerkesztett Dokumentum, majd a Munka. Hivatalnokként dolgozik, megjelenik elsQ kritikai írása a Nyugatban; késQbb költQként is rendszeresen jelen van a lapban. Feleségül vette Juvancz Irmát; többször is Baumgarten-díjat kapott. Hosszabb utazást tett a Szovjetunióban. Elvált Juvancz Irmától, feleségül vette Kozmutza Flórát. Babits halála után 1941-ben a Nyugat örökébe lépQ Magyar Csillag szerkesztQje. 1944. március végétQl vidéken és Budapesten bujkált, 1948-tól visszavonult a közélettQl. Élete utolsó évtizedeiben munkásságáért sorra jutalmazták hazai és külföldi kitüntetésekkel. 1945-1949 között az MTA tagja volt; 1989-ben visszaállították MTA tagságát. 1983. április 15-én Budapesten halt meg.

Miközben a Puszták népével a népi írók mozgalmának egyik vezetQje lesz, a Nyugat vezetQ munkatársa is, aki a kölcsönös kirekesztés idQszakában tesz hitet az egységes nemzeti irodalom mellett. Az Q nevéhez fqzQdik az 1956-os forradalom és szabadságharc emblematikus költeménye, az Egy mondat a zsarnokságról. Élete utolsó évtizedeiben az anyaországi és a határon túli magyarság szellemi és kulturális egységének megteremtésén fáradozott.
Lírája az avantgárd igézetében indul, de - fQleg expresszionista és szürrealista - kifejezésmódja gyakran ötvözQdik tárgyias elemekkel is. ElsQ két verskötete (Nehéz föld 1928; Sarjúrendek 1930) szabad verseinek sodró pátoszában az avantgárd hatás már a kikristályosodott új látásmód és mondanivaló szolgálatába áll. Meghatározó élménye a táj, Qsei hona , a százados szelíd szegénység sorsvállalása, testvér összetartásra nevelQ ereje, a kétkézi munka teremtQ hatalma, történelmi múltunk intelme, a bitorolt föld és Dózsa György sercegQ bQrének emléke.
A 30-as évek elejétQl költészetének legerQteljesebb vonulata végleg egy sajátos lírai realizmus: verseiben a tárgyak és személyek legtöbbször eredeti funkcióikban, összefüggéseikben, eredeti cselekvésekkel, valóságos térben és idQben jelennek meg; a vers minden atomja a valóság logikája szerint kapcsolódik egymáshoz, s áll össze. A súlyos társadalmi bajok, a nem menekülhetsz közösségi küldetéstudata és irodalmunk hagyományai együttesen késztették az avantgárdtól elfordulva a tárgyiasan életközeli líra mqvelésére.
Ugyanez vezette a költQi epika megújításában. Egymást követQ elbeszélQ költeményeiben (Három öreg 1931; Ifjúság 1932; HQsökrQl beszélek 1933) a gyermek- és ifjúkori emlékek idézése, az idill és tragikum egysége összetettségében is reménykedQ forradalmi jövQképet ad.
Ars poeticája valósul meg prózai írásaiban is. Az Oroszország szovjetunióbeli utazásának élményszerq leírásában az emberiség jövendQjének problémáját vizsgálja.
A Puszták népe (1936) az irodalmunkból addig hiányzó népréteg lelkületét és életét ábrázolja szociográfiai, önéletrajzi és szépirodalmi elemek mqvészi összeszövésével. A Puszták népe bekerült a század legfontosabb epikai alkotási közé. Irodalmi szociográfia, szabatos társadalomrajz, ugyanakkor emlékezéssel átszQtt önéletrajz is. Amit a szerzQ leírt, azt gyermekkorában közvetlenül is átélte. Tárgyiasság és személyesség szétbonthatatlanul egymásra rétegzQdik. Bármily hihetetlennek tqnik is ma, a kortársak számára puszta tényanyagával is felfedezQ könyv volt e mq. A magyar társadalom olyan tömegeirQl - a nagybirtok cselédeirQl - hozott híradást, amelyrQl a közvélemény semmit sem tudott. Az Q mérhetetlen kiszolgáltatottságuk, a cselédsorsnak a 20. században már elfogadhatatlan embertelensége sokakat döbbentett rá a társadalom radikális megváltoztatásának szükségességére. Az elbeszélt sorsképlet a változatlanságot, az életforma merev állandóságát hangsúlyozta, az életrajz szintjén azonban mégis van változás: lehetQvé válik a kiemelkedés. Ez azonban nem eredményként, hanem problémaként épült a mqbe. Aki kivált, az el szokta veszíteni kapcsolatát a pusztaiakkal. A hqség, a visszatalálás az elbeszélQ fontos gondja, s Illyés egész harmincas évekbeli munkásságában is központi kérdés. (Vasy Géza)
A PetQfi a mindenekfölött vállalt költQelQd életének és munkásságának, a forradalmárlét szépségeinek és veszélyeinek elemzése.
Szálló egek alatt (1935) és Rend a romokban (1937) címq versesköteteiben értelmileg is megalapozódik illúziótlan, de rendíthetetlen hqsége a szegények, az alul levQk világához és jobbító szándékaihoz. Szatíra, irónia, vallomás és tényrögzítés kavargó együttese ekkori lírája, amelyben a háború közeledtével és kitörésével a vezérszólam a hqtlen jövQ miatti keserqségben is a humánum hite és óvása (Külön világban; Egy év).
Esszéiben, tanulmányaiban, kritikáiban szintén errQl szól; Kora tavasz címq regénye az 1918-19-i forradalmi kort idézi; elsQ drámája, A tq foka a néphez való hqség legjobb megoldását keresi. Háborús évekbeli egyéb munkásságával is a széles nemzeti összefüggés megteremtésére törekszik legalább a szellemi ellenállás szintjén (a Magyar Csillag szerkesztési elve és gyakorlata, a Babits emlékkönyv és A francia irodalom kincsestára összeállítása, mqfordításai).
A háború utáni újjáépítéssel és társadalmi átalakítással eleinte konkrét mozzanatokban is azonosul (Megy az eke, Amikor a Szabadság-hídra a középsQ részt fölszerelték); filozófiai igényq gondolatisággal vet számot a történelmi haladás törvényeivel, s tesz hitet mellette még akkor is, ha ez szükségképpen áldozatokkal jár, mert nincs visszafelé út (A reformáció genfi emlékmqve elQtt). Ekkor fejezte be a háború éveiben elkezdett Hunok Párisban címq regényét (1946). Egyik mintapéldája ez annak a komplex prózaírói ábrázolásmódnak, amelyben egyszerre van jelen a külsQ történések egyidejq lelki lenyomata és kellQ idQtávlatból való átértékelése, új összefüggésekbe rendezése; a mq így személyiségrajz, nevelQdési regény , egyben korkép, eseménytörténeti tabló és nagyszabású szellemi korrajz is.
Az évek teltével csalódottan látta, hogy a szocializmust ígérQ hatalom kirekesztette a népet az országformálásból (Egy mondat a zsarnokságról [1950]). Lírai kötete hosszú évekig nem jelent meg, más mqfajokban az egyszerq dolgos emberek, a hétköznapi munka nemzetfenntartó erejérQl szólt (Két kéz), és különféle áttételekkel azt az alapigazságot fogalmazta meg, hogy semmiféle szabadság nincs a nép közvetlen részvétele nélkül .
Drámaírói munkássága ekkor kezdett kiteljesedni, mindenekelQtt a nemzeti történelmi önvizsgálat drámatípusával (Ozorai példa; Fáklyaláng), középpontban az intelemmel, hogy a vezetQk és vezetettek viszonya meghatározza a nemzet és a haladás ügyének sikerét.
A nehéz évek mqvészileg serkentQk voltak: a Kézfogások (1956) nagy versek sora, köztük a nép megszólalási jogát elementáris erQvel hirdetQ Bartókkal.
Az Új versek (1961) az öregedés, a visszatekintQ számvetés és a halállal való szembenézés tárgyköreit hozza.
A DQlt vitorla (1965) és a Fekete-fehér (1968) verseitQl a tárgyiasság még jobban átitatódik filozofikummal, a képzettársítások nagyobb ívqek. E jelentQs kötetek azt is bizonyítják, hogy Illyés nem csak a társadalmi kérdésekkel foglakozott lírájában, hanem minden emberi témával - szerelemmel, természettel, a halállal -, változatos mqformákban és hangon (Testvérek, Szekszárd felé, Kháron ladikján, Mert szemben ülsz velem..., Félelmetes és varázslatos).
Gyorsan sorjázó drámáinak egyik vonulata változatlanul a nemzeti történelmi sorsfordulók tanulságait kutatja (Dózsa György; Különc; Malom a Séden); a másik a historikus keretben a múlt és a jelen fájó tanulságai nyomán a hatalom és erkölcs viszonyát vizsgálja (Kegyenc; Tiszták). JelentQs írói tette a népi komédia megújítása és továbbfejlesztése: a komikumba egyre több bölcseleti mondandót sqrít (TqvétevQk; Bolhabál; Bölcsek a fán; Bál a pusztán; Homokzsák).
A szépprózában szintén a folytatva megújulás útját járta mindvégig. A Kháron ladikján címq esszéregénye mqfajilag is eredeti, mély és bátor szembenézés azzal az ellentmondással, hogy életünk öröklét igényq a mulandóságban is. Az Ebéd a kastélyban, a Beatrice apródjai és a befejezetlenül maradt A Szentlélek karavánja regénysorában vissza-visszatér, új élményrétegeket is bevonva, önéletrajzi mqveinek világához.
Szépirodalmi munkássága mellett élete végéig jelentQsek más mqfajokban való megszólalásai: esszéi, tanulmányai, naplójegyzetei, interjúi és mqfordításai, népmese-feldolgozásai is. A Pusztulás a szociális kényszer miatt bekövetkezQ népességfogyás drámai rajza, mely közvetlenül is inspirálta a népi írók mozgalmának kibontakozását. Irodalmi esszéiben elsQsorban a kortársakról vallott ihletetten, illetve a francia irodalom klasszikusaival foglakozott. A Hajszálgyökerek központi kérdése a nemzeti érzés jogossága, a nemzetért való felelQsség.

József Attila (1905-1937)
Budapesten született, Apja Iosifu Aron szappanfQzQ munkás; anyja, PQcze Borbála parasztcsaládból származó mosónQ. Hatodik gyermekként született, ekkor azonban csak két nénje, Jolán és Eta élt. Apja 1908-ban elhagyta családját: Romániában újra nQsült. A kisfiút a GyermekvédQ Liga 1910-ben parasztcsaládhoz adta nevelésre, Öcsödre; 1912-ben tért vissza. A Ferencvárosban lumpenproletárlét határmezsgyéin éltek, édesanyja 1919-ben rákban halt meg. Jolán férje, Makai Ödön ügyvéd lett a kiskorú József Attila gyámja. Makóra került gimnáziumba, nyaranta munkát vállalt. 1922-ben öngyilkosságot kísérelt meg. Megismerte Juhász Gyulát, az Q segítségével és elQszavával megjelent elsQ verskötete (Szépség koldusa). A Nyugat is közölte verseit. A szegedi egyetem magyar-francia szakára iratkozott be. Tiszta szívvel címq verséért azonban professzora, Horger Antal megfenyegette, hogy tanári diplomát nem kaphat. Psszel a bécsi egyetemen hallgatott elQadásokat; Párizsban a Sorbonne elQadásait hallgatta; tagja lett az anarchista-kommunista szövetségnek. 1927-ben hazatért Budapestre. Átmenetileg a pesti egyetemre járt. Szerelem fqzte a jómódú polgárcsaládból való Vágó Mártához, ám a lány hosszú angliai tanulmányútja eltávolította Qket egymástól. 1930 QszétQl a Kommunisták Magyarországi Pártja tagja. Pamfletben támadta meg Babitsot, s a valószínqleg rendelésre készült írás eltávolította Babitstól. Élettársa Szántó Judit volt. Nagy szegénységben éltek Judit kétkezi munkával keresett jövedelmébQl. Szociáldemokrata és liberális körökkel talált kapcsolatot, és antifasiszta egységfront-törekvéseket képviselt. 1935-ben pszichoanalitikus kezelQje, GyömrQi Edit iránt támadt benne tragikus szerelem. Végleg különvált Szántó Judittól. A Baumgarten-alapítványból segélyt, majd jutalmat kapot. Nagyon fáj (1936) címq kötete sem hozta meg a várt elismerést. 1937 tavaszán megszerette Kozmutza Flóra gyógypedagógus pszichológust, házasságot remélt, de idegzete mindinkább felmondta a szolgálatot. Szanatóriumba került; majd nénjei vették magukhoz szárszói panziójukba. December 3-án a szárszói állomáson tehervonat kerekei alá vetette magát. Posztumusz Baumgarten-díjat nyert, életmqvét Kossuth-díjjal tüntették ki.

József Attila minden költQi korszakában meghatározta ars poeticáját. A 20. századi költQi hitvallások sajátossága, hogy bennük a lírai én nem csupán a versírás szakmai-elméleti problémáival vet számot, hanem életprogramot is ad, önmagának a világban elfoglalt helyét is meghatározza. Az igazi ars poetica mindig kettQs szorításban készül, a vállalás és elutasítás kettQsségében.
József Attila költészetében az elsQ jelentQs költQi hitvallás a Nem én kiáltok kötet címadó versében található. József Attila ekkori útkeresése kettQs irányú. Vonzódik az avantgárd expresszionista-konstruktivista-aktivista irányzatához és emberképéhez, ugyanakkor az 1920-as évek közepétQl Bartók és Kodály munkássága nyomán elQtérbe kerülQ újnépiességhez is. Ennek sajátossága a 19. századihoz képest, hogy jóval archaikusabb rétegekben vizsgálja és kutatja a folklórt, s ily módon akarva-akaratlanul is a modern mqvészet sokféle törekvésével rokonítható. A Nem én kiáltok (1924) a fiatal József Attila gondolati tájékozódásának sokféleségét, sokirányúságát mutatja. Az expresszionizmus életérzése, a fenyegetettség éppúgy megtalálható benne, mint az ezt feloldó, az én és külvilág antitézisét elviselhetQvé tevQ perszonalizmus. Az elidegenedést jelképezQ Én-Az viszony helyébe az Én-Te viszonyt állítja. Felfogásában tehát a személyiség nem önmagába zárt individuum, hanem a világ és embertársai felé nyitott valaki. Ennek a gondolatnak a legszebb mqvészi megszólaltatása a magyar költészetben a vers szentenciózus két sora: Hiába fürösztöd önmagadban, / Csak másban moshatod meg arcodat . József Attila felfogásában az embert nem az általa vállalt feladat vagy szerep nagysága minQsíti, hanem az általa vállalt szerep maradéktalan betöltése ( Légy egy fqszálon a pici él / S nagyobb leszel a világ tengelyénél. ). A költemény elQrevetíti az érett József Attila szinte minden jellegzetes mqvészi módszerét, versépítQ technikáját és képalkotását: a szentenciózus gondolatiság, a mikro- és makrokozmosz állandó együtt láttatása. József Attila szerint a költQ médium, közvetítQ a világ és az emberek között, fölerQsítQje a világ rejtett és artikulálhatatlan hangjainak.
A Tiszta szívvel (1925) ars poetica abban az értelemben, amennyiben ide sorolhatjuk a lírai én önmeghatározási kísérleteit, helyzetértékelését. Bár József Attila a késQbbiekben gyakorta hivatkozik a verset ihletQ életrajzi körülményekre, illetve a vers szerepére életének alakulásában, valójában egy hagyományos dal-mqfaj, a középkorig visszanyúló vágánsdal egyik típusáról van szó. Ezt az archaikus formát jelzik az elsQ versszak gondolatritmusra épülQ párhuzamai, az anaforikus szerkezet, melyek egyúttal fölidézik Babits Cigánydalának motívumait is. Sokféle hangnembeli és mqvelQdéstörténeti-poétikai utalás található a költeményben (népballada, az ördöggel való alku stb.). Ignotus egy nemzedék hitvallásának nevezte a költeményt, mely az ifjúságnak a világgal való totális szembenállását fejezi ki nagy mqvészi erQvel.
Az 1920-as évek végén, a 30-as évek elején néhány évre József Attila közel került a kommunista mozgalomhoz. Ennek megfelelQen alakítja és formálja át költészetét, s a vers agitatív, osztályharcos jellegét hangsúlyozza: Vers, eredj, légy osztályharcos! (Szocialisták).
József Attila egyik költQi újítása, hogy a modern életérzést kifejezendQ, a líra legarchaikusabb rétegeihez és funkcióihoz nyúl vissza. A hetedik az identifikáció bonyolult folyamatát, az önmegtalálás nehézségeit, az ember elQtt álló szereplehetQségeket az Qsi ráolvasások hangján szólaltatja meg. Világképi bizonytalanságát azonban a hatásos költQi eszközök sem takarják el. Valójában a kívülállás és a vállalás konkrétan meg nem nevezett kettQsségében látja a személyiség önazonosságának lehetQségét.
Rendkívül heterogén eszmei anyagból formálja meg József Attila az egyik leghíresebb versét, A város peremént (1933). A dialektikus és történelmi materializmus tételeit szinte szóról szóra emeli be költeményébe. A Sztálin-beszédek fordulatai keverednek a liturgikus szövegrészletekkel, s ez a kettQsség ódai emelkedettséget kölcsönöz a mqnek. A költQ feladatát kétszer is megfogalmazza: egyrészt rokon, azaz érzelmileg azonosuló, ám mégiscsak kívülálló, szemlélQdQ, mint ahogy majd az Eszmélet címq versben is megfogalmazódik; másrészt a lírai én feladata a konstruktivista és szürrealista ars poeticákhoz hasonlóan önmagában megteremteni a külvilág és az ösztönélet, a tudattalan harmóniáját, azaz kibékíteni és harmóniába hozni Marx és Freud tanításait.
Az Ars poetica (1937) az életmq utolsó összefoglaló költQi hitvallása. A felütés Arisztotelész Poétikájáig visszanyúlva a mqvészet és valóság problémáját vizsgálva ad igen árnyalt képet a miméziselméletrQl. A mqvészet ugyan tükrözi, utánozza, másolja a valóságot, ám nem a valóságot egy az egyben, hanem annak égi mását . Mint minden igazi ars poetica, József Attiláé is az elutasítás és vállalás kettQsségében született. A 4. versszak provokatív hangvétele Ady Hunn, új legenda címq versére játszik rá, s a késQbbiekben is az Ady által is hangoztatott költQ és költészet feladatot hangsúlyozza: a mqvészet közösségteremtQ feladatát, az azonosulást a megalázottakkal és kisemmizettekkel. Érdekes módon a vers záró pontján elhangzó két kulcsszót Babitstól veszi át József Attila. A Mint különös hírmondó üzenetét teszi nyomatékossá a határozott névelQ megkettQzésével. Polemizál a vers Kosztolányi KöltQ a huszadik században címq ars poeticájával. Az atyai jó barát hangsúlyozott individualizmusa, illetve részint perszonalizmusa ( én önmagamat önmagammal mérem ) József Attilánál távlatos mértéket kap: a mindenséggel mérd magad . A vers nyitóképének csillag motívuma, illetve a mindenség összekapcsolása Kant A gyakorlati ész kritikája híres záró passzusát idézi föl: „A csillagos ég fölöttem és az erkölcsi törvény bennem”. A vers kohézióját sokféle jól átgondolt motívum biztosítja. Ezek közül a legfontosabb a gyermek-felnQtt ellentétpár, erre utal például a tej és a sör. A kései József Attila-költészet legfontosabb törekvése a felnQtté válás bizonyítása. A lírai én önmaga felnQtt szerepét megtalálva tekint környezetére, illetve az emberiségre. Az ember József Attila felfogásában még átmenetet képvisel a gyermek és felnQtt között. Másik jellemzQje, hogy úton van, köztes állapotban.
A modern klasszikussá váló József Attila egyik fontos poétikai törekvése a tiszta mqfajiság. A tiszta mqfajiság felbomlásának kezdete egyszerre függ össze a romantika korában az egység szétesésével, és mintegy utolsó kísérletként az egység, az egész, a teljesség megragadásának igényével. A tiszta mqfajiság felbomlása azonban megfordíthatatlan folyamat volt, s az avantgárd esztétikájában és költQi gyakorlatában véglegesen eltqntek a mqfaji határok. József Attila egyik legfontosabb emberi és költQi törekvése a szabadság és a rend antitézisének feloldása egy lehetséges harmónia jegyében. Ennek poétikai vonatkozása az a kísérlet, melyet a hagyományos és tiszta mqfajok visszaállításáért tett. Ez a törekvés tükrözQdik reprezentatív versei egy csoportjának címadásában is.
Az Elégia (1933) mqfajelméleti szempontból a schilleri elégiaértelmezést követi: eszményt és valóságot állít szembe egymással. Ez az ütköztetés jelenik meg a vers képi világában, az ellentétpárokban, az egymás mellé rendelt mondatok egymást kizáró gondolati tartalmában, az oximoronban (pl.: kopár öröm). Gondolati szinten az ideál az elképzelt jövQ, a reál a jelen, a valóság, melybQl - s ez adja a vers elégikus, melankolikus, lemondó hangulatát - nem születhet meg a jövQ. A lírai én magatartása - mint oly sok nagy József Attila versben - a szemlélQdés. Viszonya a tárgyához éppen ebbQl fakadóan kettQs. A kívülállás, mely lehetQvé teszi a tárgy pontos számbavételét, leltárszerq összegzését, és az érzelmi azonosulás vágya egyszerre van jelen. A vers másik íve az önmeghatározás szándékát és folyamatát tárja elénk. Az identitás keresésének, illetve az identifikáció folyamatának legfontosabb kérdését teszi fel, amikor önmaga eredetére kérdez rá. Az önmeghatározás ismételten kettQs kifutású. Az értelmi, logikai sík tagadja az ürességgel és a hiánnyal való azonosulást, az érzelmi vonulat túllépve az elme vizsgálódásán a megtalált azonosságát hangsúlyozza. Ezzel függ össze az utolsó szerkezeti egység hangnem- és mqfajváltása. A lemondó, fájdalmas hangulatot a megtalált azonosság ódikus hangneme váltja fel.
Az Óda (1933) és egyúttal a címben jelölt mqfaj két legfontosabb alkotás-lélektani mozzanata, az eleváció és az illumináció. A felütés sajátos és jellegzetes József Attila-verskezdés, a meditációs helyzetet teremti meg. A helyzet egyúttal képi szinten is jelzi a felülemelkedést, a dolgokra, érzelmekre, világra való rálátás lehetQségét. Az elsQ egység József Attilától szokatlan módon egy otthonias, bensQséges, meghitt világot és hangulatot tár elénk. Egyúttal elQrevetíti a vers egyik legfontosabb gondolatát az öntudatlan emlékezés révén: ember és világ, ember és természet ellentéte feloldható, az egység és harmónia megélhetQ. A második egység elemi erejq felkiáltása után a hangsúlyos helyen elhelyezett oximoronok révén (a távol közelében, édes mostoha) szintén a világban fellelhetQ ellentétek kiegyenlíthetQségérQl szól. A szerelmi érzés képes betölteni és humanizálni a világot. A harmadik egység elsQ versszaka a szerelmes versek jellegzetes költQi megoldásával hasonlatsorozattal próbálja érzékeltetni és kimondani az artikulálhatatlan érzelmet. Az anaforikus szerkezetben a hétköznapi, konvencionális hasonlatok váltakoznak a meghökkentQvel és eredetivel. A második versszak a szerelmi érzés természettudományos törvényeken alapuló magyarázata. A harmadik versszakban az összes érzékelési terület a kedves alakját idézi. Az állandóság és változás nehezen megragadható törvénye érzékletessé válik a szerelmi érzésben. A 4. egység az emberi biologikum, az anatómia példáin keresztül szól az emberi test csodájáról, a mikro- és makrokozmosz egységérQl, az egyéni és társadalmi-szociális létezés harmóniájáról. Az ábrázolás funkcionális naturalizmusát oldják és átlényegítik a szakrális kifejezések, illetve rájátszások. Az 5. egység nehezen értelmezhetQ módon szól a létezés esetlegességérQl és a törvény bizonyosságáról. Hogy mit takar a két fogalom, az nem is annyira a versbQl, mint talán az életmq egészébQl magyarázható. A zárójeles hozzátoldás a megvilágosodás képi ábrázolása révén egyszerre utal vissza az átélt, megtapasztalt élmény elementáris erejére, de arra is, hogy ennek nagysága egyszeri és megismételhetetlen, s ennek hiánya ezentúl rávetül a lírai én életére. A Mellékdal a maga népdalszerq egyszerqségével a megélhetQ szerelem élményét villantja fel, ellentétben mindazzal, amit a meditációs folyamat révén a lírai én megtapasztalt és átélt. Ebben az értelmezésben mqfaji szintézisrQl van szó: az óda emelkedettségét a dal egynemq élményvilága elégiává minQsíti át.
A Dunánál (1936) a Mai magyarok régi magyarokról címq esszékötet nyitóverse. Az alkalmiságra utal a címet felidézve az utolsó elQtti versszak felszólítása is. A vers hármas felépítése kísérlet a klasszikus pindaroszi ódaszerkezet felújítására. A Duna egyszerre konkrét és jelképes értelmq a versben. A folyó látványa indítja el a meditációs helyzet felvázolása után a lírai én gondolatmenetét. A folyó azonban a legQsibb bölcseleti attribútum. A Duna azonban a vers kontextusát tekintve, illetve a költemény alkalmi jellegébQl is következQen a környezQ népek - eltérQ történelmi sorsuktól függetlenül - egységét és egymásrautaltságát is jelképezi. Nem utolsó sorban azonban kifejezi a József Attila-i szemlélet és világértelmezés tágasságát is. Az elsQ szerkezeti egység a pindaroszi ódafelfogásnak megfelelQen a tárgyhoz való odafordulást jelképezi. A lírai én jellegzetes magatartásformája, a szemlélQdés és meditáció nem a világhoz való passzivitás kifejezQje, hanem éppen a világ megértéséhez adekvát magatartás. A második egység a tárgyról vallott felfogás kifejtése. Rendkívül sokrétq filozófiai-eszmetörténeti gondolatot sqrít össze a harmadik versszakban József Attila. Éppúgy föllelhetjük benne a bergsoni idQfelfogást a szubjektív és objektív idQrQl, a tudat mozgófényképes jellegérQl, mint ahogy Freud tudattalanról szóló tanítását, illetve Jungnak az archetípusról való szemléletét is. A második részt szervezQ kép az egy, az egység, a keleti filozófiák tanításához éppúgy kapcsolódik, mint Plótinosz gondolataihoz, aki mindent az Egyre vezetett vissza. A hellenisztikus gondolkodónál is a kezdeti QsegységbQl alakult ki a kettQs világ. A harmadik rész, mely a tárgyból levonható magatartásformát és mintát tartalmazza, erQteljes kezdQsorával a történelmi-szociális egységet hangsúlyozza, az erQsödQ fajelmélet idQszakában hittétel az embereket, emberiséget a fajon, származáson túl összekötQ lényegi-nembeli összetartozása mellett. A lírai én egyúttal föllép a szelektív emlékezet és történelemfelfogás ellen, lett légyen az osztályszempontból teleologikus, avagy a nemzeteszme jegyében kisajátított. Az utolsó strófa a sor elejére vetett és itt nyomatékosított E/1-q személyes névmással az én szerepét és feladatát hangsúlyozza. A bonyolult filozófiai és bölcseleti fejtegetés után az elsQ mondat egyszerq kijelentése ( Én dolgozni akarok ) rendkívül nyomatékossá válik. A munka József Attilánál az értelmes és célirányos emberi cselekvés kifejezQje. Megfogalmazza a múlt-jelen-jövQ egymáshoz való viszonyát, immár az elsQ két rész felismerése jegyében: a múlt bevallása és számbavétele lehet a kiindulópontja a jövQbe irányuló jelenbeli cselekvésnek.
A József Attilai lírai életmq sajátossága, hogy minden költQi korszakát összefoglaló-összegzQ versekkel zárja. ElsQ költQi korszakának záró verse a Medáliák (1928), mely a korai József Attila útkeresésének, világképének szintetizáló darabja. A 12 számmal jelzett egység legtöbbje - az érett versekben is megfigyelhetQ módon - ellipszisre, elhallgatásra épül, azaz a továbbgondolás éppúgy a befogadó, mint a lírai én feladata is. A 12 pillanatkép további miniatqrökre aprózódik a metaforikus képépítkezés technikájának megfelelQen. A motívumok és emléktöredékek közül a legfontosabbak a gyermekkorra, a gyermekkori falusi emlékekre, a kamaszkori nagyváros élményére, a bécsi tartózkodásra utalnak. A legfontosabb gondolatok, kapcsolódva a gyermekkor-felnQttkor ellentétpárjához, a fizikai idQt tekintve a felnQttkorba lépéshez, az én és világ Qsharmóniájának elvesztése, az elsQ és második világ tragikus szétválása, a transzcendens értékek elvesztése.
Az Eszmélet (1933-34) lezárja a 29-33-as költQi korszakot, s motívumaiban, poétikai megoldásaiban elQrevetíti a kései nagy létösszegzQ verseket. A cím egyszerre jelzi az eszmélkedés, megvilágosodás folyamatát és az eszmélkedés eredményét, a megvilágosodás tényét. A lírai én a költQ, illetve a költészet feladatát a szemlélQdésben látja. A vers 12 számozott egységével 12 lehetQség, nekifutás ember és világ törvényeinek megismerésére. A költemény nem a meditációs folyamatot rögzíti, hanem annak végeredményét, az abból levont következtetést. EbbQl fakad az erQteljes szentenciózusság, gondolati és formai letisztultság. Az elsQ két egységben álom és valóság szembeállítása történik. Az álom sokszínqségében, látszólagos rendezetlenségében is egy szabad világ képét adja, melyben mindennek megvan a rendje és rendeltetése, azaz szabadság és determinizmus, szabadság és rend ellentéte feloldódik. A valóság az egyszínq és rab világ képét mutatja. A továbbiakban József Attila legfontosabb kérdései: a személyiség önelvqségének megtartása, a kint-bent ellentéte, a bezártság és fenyegetettség.
Az irodalomtörténet az 1936-37-ben keletkezett költeményeket kései, összegzQ vagy leltárverseknek nevezi. A két év termése József Attila világszemléletének, poétikájának és poézisének kiteljesedését jelenti. Az életrajzi-eszmei hátteret a következQ tények adják: egyre erQsödQ betegsége, az elme kétségbeesett küzdelme a tisztánlátásért, a személyiség megtartásáért és megQrzéséért; a pszichoanalitikus kezelés nem oldotta, inkább tudatosította betegségét. Reménytelen küzdelem a megtartó közösségért, a társért, még akkor is, ha van magányt oldó eszmei közösség, és van társ, Flóra. FölerQsödik a nemzet sorsáért való aggódás. A Szép Szó révén bekapcsolódik a kor eszmei-politikai küzdelmeibe, a népi-urbánus vitába. Félelemmel és féltéssel tölti el a fasizmus elQretörése, a demokratikus eszmék háttérbe szorulása. Szembe kell néznie a korábban vallott kommunista eszmék eltorzulásával, embertelenségével, a baloldali eszmék és erQk gyengeségével és megosztottságával.
Ebben a küzdelemben, ezzel a háttérrel a költészet, az alkotás válik utolsó menedékké, öngyógyító mechanizmussá a tisztánlátásért és önmegQrzésért vívott harcban. Ennek jele a versek számának növekedése. A totalitárius rendszerek ellen írott versek közül a Világosítsd föl (1936) címq költeményben a fasiszta kommunizmus jelzQs szerkezet utalás a két totalitárius rendszerre, melynek közös jellemzQje a szabadság kiiktatásával megteremtett rend. A csahos kutya frázis a kommunista mozgalom kedvenc nyelvi fordulata, mint ahogy a ne legyen a gyerek hiába / s ne legyen szabad, ami jó kitétel a szovjet alkotmány abortusz ellenes tézisét idézi, de válasz a népi mozgalom nemzetmentQ programjára is, mely a gyerekszám növekedésének fontosságát, kötelezQ jellegét hangsúlyozta.
Az Egy spanyol földmíves sírverse és a Két hexameter közös gondolata, hogy a külsQ világ szabadságának hiánya nem oldozza fel az embert az erkölcsi döntés felelQssége és szabadsága alól.
A Thomas Mann üdvözlése (1937) a keletkezés körülményeit (1937 januárjában Thomas Mann Magyarországra érkezik, s a Zeneakadémián tartott elQadást, felolvasóestet. József Attila versét az ügyészség nem engedte felolvasni) tekintve alkalmi, köszöntQ költemény. Ez határozza meg a hangvételt, a kapcsolatteremtQ funkció erQs jelenlétét. A mqfajnak megfelelQen utal Thomas Mann mqveire, a Varázshegyre, magyarországi kapcsolataira. Fölvázolja Thomas Mann jelentQségét az egész versen végigvonuló apa-gyerek allegóriával. József Attila Thomas Mann-képe megfelel az európai értelmiségnek a német íróról kialakított felfogásának: Q az európai humanizmus letéteményese, a tisztánlátó humanista mqvész. Az alkalmi vers azonban ódává emelkedik, a két alkotás-lélektani kellék, az illumináció és eleváció versszervezQvé válik. Két paradoxon feloldására törekszik a lírai én. Az igazat mondd, ne csak a valódit kitétel a tényeken való túllépésben, az igazságig való eljutásban látja a mqvész szerepét. A fehér és európai ellentétpár megkülönbözteti az antropológiai-faji és a kulturális-erkölcsi dimenzióit az embernek, elvetve az elQbbit, hangsúlyozva azt, hogy európaiságunk lényege az évezredek során felhalmozott erkölcsi, mqvészi, kulturális értékek védelme és továbbadása.
A nemzet jelenével, múltjával és jövQjével számot vetQ alkotások két reprezentatív darabja A Dunánál és a Hazám (1937). A népi-urbánus vita idején József Attila publicistaként, baráti köre révén az urbánusok táborához tartozott (Szép Szó). Költészetében viszont fölé tudott emelkedni a magyar értelmiséget megosztó polémián. A Hazám a népi írók szociográfiai tevékenységét idézQ teljességgel vet számot az ország, a vidék helyzetével, a liberális demokrácia, a szabad választás eszméjének sürgetése inkább az urbánus gondolkodókra vall. Az elsQ szonett a meditációs helyzet felvázolása. A 2-6. szonett tényfeltárás, a tárgy kifejtése. A 7. szonett a mégis-motívummal a reformkori sorsódákat idézi, egyén, közösség, emberiség szintjén oldja meg a problémát, illetve a klasszikus retorika leghatásosabbnak vélt fordulatával, fohásszal fejezQdik be a költemény.
A létösszegzQ versek általános poétikai jellemzQi, hogy a költemények nem egy gondolkodási folyamat tükörképei, leképezQi, hanem ennek a folyamatnak végsQ eredményét, konklúzióját adják. EbbQl fakad a versek erQs kinyilatkoztatásszerq volta. E végsQ letisztultság folytán az egyes strófák és sorok között rendkívül erQs a kauzalitás, még akkor is, ha az összefüggéseket nyelvtani-logikai szinten jelzQ kapcsolóelemek gyakorta el is maradnak. Háttérbe szorulnak az önéletrajzi jellegq képek, s meghatározóvá válik az általános érvényt hordozó természeti metaforika. A verstípusok közül uralkodóvá válik a múlt-jelen-jövQ hármasságát ok-okozati összefüggésbe állító még-már-most típusú idQszembesítQ vers, a személyiség válságát általános érvénnyel megfogalmazó önmegszólító vers, illetve e két verstípus sajátosságait ötvözQ létösszegzQ költemény.
A Tudod, hogy nincs bocsánat (1937) címq költeményben az elsQ két versszak a kétféle etika szembeállítása, elutasítva a megbánás gyermeki gesztusát, s vállalva a következményeket. A bqn a személyiség kiteljesítésének elmulasztása. Az 5., 6., 7., 8. versszak a rossz szerepek felsorolása, melybQl logikusan következik a folytathatatlanság érzése. Az utolsó versszakban felvillantott lehetQség kettQsen értelmezhetQ. Egyrészt az elvek feladása, azaz az önfeladás révén lenne folytatható csak az élet, illetve ha a szerelmet hangsúlyozzuk, akkor az emberi kapcsolatok megtartóereje emelhetne ki a tragikus léthelyzetbQl.
A Karóval jöttél... (1937) tanúsága szerint lírai én és a világ tragikus antitézise valójában a világgal, környezettel való nem mindig indokolt konfrontációból fakad. A lírai én a végsQ szembenézéskor ezt az ellentétet nem háríthatja át a világra mintegy önmagát felmentve az életkudarc alól.
A Talán eltqnök hirtelen... (1937) mindenfajta konkrét életrajzi mozzanattól mentes költemény, a legQsibb metaforikát és toposzokat használva szembesíti egymással a 3 idQsíkot. Értékhiányos, eltékozolt és elpazarolt múltból - annak jelenbeli felismerése után - nem fakadhat értéktelített, reményteli jövQ.
A 36-37-es évek a Judit-szerelem végét, a GyömrQi Edittel való rövid kapcsolatot és a Flóra-szerelmet jelenti József Attila számára.
A Judit (1936) a nyitó természeti képbQl bontja ki a szerelem végleges elmúlásának érzését, melyet a nyugodt, végérvényesnek tqnQ hangnem is felerQsít.
A Gyermekké tettél (1936) címe egyszerre utal az emberi kapcsolatok természetére, az emberi kapcsolatokban levQ kiszolgáltatottságra és a másikra való rászorultságra, illetve a pszichoanalízisre, melyben a gyermeki én tárul fel, hiszen Edit is mélylélektani teszteket töltetett ki a költQvel. Megjelenik a versben a kései költemények egyik sajátos vonása, a líra Qsi funkciójához, a kimondáshoz, ráolvasáshoz való visszatérés.
A Nagyon fáj (1936) az egyik legQsibb lírai mqfajt, az átokverset eleveníti fel. Az artikulálatlan fájdalom kimondásához megtalált forma segít kimondani azt, ami túl van a kimondhatóságon.
Bár élmény és mqalkotás között bonyolult kapcsolat van, az mindenképpen feltqnQ, hogy az Edithez írt versek elementáris indulata hiányzik a Flórához írt költeményekbQl. A Flóra 1-5 ciklus 5 darabja 5 szerelmes verstípus, illetve ritmikai lehetQség. Az Qsi népdalforma éppúgy megtalálható benne, mint a Mária-himnuszokra való rájátszás, illetve a közéleti költészet és a szerelmes vers egymásba játszása.
Mqfordítóként a szomszéd népek kortárs lírájának tolmácsolására törekedett; értékesek Villon-fordításai.
Hegel, Marx, Freud címq tanulmánya a marxi társadalomszemlélet korszerqsítését kísérelte meg, rámutatva, hogy az ember gazdasági-társadalmi meghatározottságai mellett a lélektaniakat is figyelembe kell venni. Nem dolgozta ki minden részletében Valóság és igazság címq tanulmányát.
Figyelmet érdemelnek a nyelv természetére vonatkozó nézetei; a nyelvben olyan anyagot látott, mely lelki tevékenységeket hív létre, ilyeneket tárgyiasít, s a világgal való kapcsolatteremtést: a valóság sajátos birtokba vételét szolgálja.

Radnóti Miklós (1909-1944)
Budapesten született. Eredeti neve Glatter Miklós. Születése anyjának és ikertestvérének az életébe került; 11 éves volt, amikor apja meghalt. Nagybátyja, Grosz DezsQ gondoskodott róla, az Q kívánságára szerzett kereskedelmi érettségit, a csehországi Reichenberg (ma Liberec) textilipari szakiskolájában.
Szerepelt a Jóság (1929) címq antológiában, és néhány rövid életq folyóirat szerkesztésében is részt vett. Két és fél évet nagybátyja vállalatánál dolgozott. 1930-ban megjelent elsQ verseskötete (Pogány köszöntQ). A szegedi egyetemen magyar-francia szakra iratkozott be. Falukutató útjaikon a parasztélettel ismerkedett (Tápé, öreg este). Az illegális kommunista párttal laza kapcsolatba került, de tagja sohasem lett, sQt nemegyszer bírálta. Elkobozták Újmódi pásztorok éneke címq kötetét, és izgatás, vallásgyalázás címén nyolcnapi fogházra ítélték; ezt Sík Sándor közbelépésére felfüggesztették. A nyarat Párizsban töltötte. Lírája két kötettel gazdagodott Szegeden (Lábadozó szél 1933; Újhold 1935). Bölcsészdoktorrá avatták. Nevének Radnótira magyarítását, mivel ez védett név volt, megkérdezése nélkül Radnóczira módosították. Írásait továbbra is Radnótiként írta alá, a ráerQszakolt névnek pusztán doktori értekezésének egyetemi változatán (Kaffka Margit mqvészi fejlQdése) kellett szerepelnie. 1934-ben házasságot kötött a szerelmes verseit már kora ifjúságától ihletQ Gyarmati Fannival. Tanári oklevelet szerzett, katedrához mégsem jutott: magánórák adásából, szerény tiszteletdíjakból élt. Szerkesztette a 12 fiatal költQt bemutató Korunk címq antológiát. 1936-ban tette közzé a pályájának fordulópontjaként emlegetett Járkálj csak, halálraítélt! címq verseskötetét. Baumgarten-jutalmat kapott. Nyáron egy hónapig Párizsban tartózkodott. 1938-ban megjelent Meredek út címq könyve. 1940-ben adta ki Ikrek hava címq prózai írását gyermekkoráról. Ezzel egy idQben a Válogatott verseket, 1942-ben Naptár címq rövid ciklusát jelentette meg. 1940-ben munkaszolgálatos volt Szamosveresmarton. 1942-ben Margittán, Királyhágón, Élesden, majd a hatvani cukorgyárban, végül a fQvárosban szolgált. A háborús cenzúra nem egy versének közlését törölte, így leginkább csak mqfordításaival fordulhatott olvasóihoz; különösen La Fontaine meséin át. A fordítások javát Orpheus nyomában (l943) címq kötetben gyqjtötte össze. 1944-ben ismét munkaszolgálatos lett. Német felügyelet alatt a szerbiai Bor melletti Lager Heidenauban írta remekmqveit, a két utolsó eclogát, a Gyökér, a Levél a hitveshez és az À la recherche címq verset. Költészetének erejébe és fennmaradásába vetett hite oly erQs volt, hogy még az erQltetett menet közben is képes olyan remekmqvek megírására, mint a négy Razglednica. Noteszába gondosan beírt verseit exhumálásakor viharkabátjának zsebében találták meg. A még maga összeállította, de utolsó verseivel bQvített kötete (Tajtékos ég 1946) a háború után éledezQ irodalmi életünk elsQ jelentQs eseménye. Abdán végeztek vele 1944. november 9-én.

Kevés olyan magyar mqvész van, akinél élet és költészet ennyire elválaszthatatlan lenne. Születésének tragikus körülményeitQl egész életében nem szakad el, s egyre erQsödQ mértékben jelennek meg verseiben a bqntudatnak, a szenvedés jogosságának motívumai. Származása pedig sorsának történelmi tragikumát adja. Az induló költQ közepes tehetség, aki kimunkált formakultúrával rendelkezik, de nincs saját megverselendQ élménye. Jelen van verseiben az új népiességgel érintkezQ szürrealizmus, az avantgárd utózöngéi, illetve az ún. néger-versekbe a neoprimitivizmus.
A Pogány köszöntQ hol zsoltárszerqen megfogalmazott áhítattal, hol átesztétizált, természetbe kivetített pogánykodással köszönti kedvesét, de már a költészetére mindvégig jellemzQ variációk szomorúságra is megjelennek benne. Második és harmadik kötetében József Attilával párhuzamosan a proletárköltészet lehetQségeit keresi. Saját eszközöket talál hozzá, a másoktól sohasem használt, eredeti képek mellett a szabad versek kiáltásait.
Forradalmas reményeinek megtépázása után az Újhold (1935) és különösen a már címével sokat sejtetQ Járkálj csak, halálraítélt! (1936) versei, szerelmének még mindig fölragyogó idilljei ellenére is a megnehezedett politikai helyzet (a hatalomra jutott Hitler) szomorította kedélyét, sQt haláltudattal töltötte el (Háborús napló). Korán rájött, hogy a világ új háborúba fordul , s mihelyt jóslata beteljesedett, a kollektív élményt a retorikát és érzelgQsséget mellQzQ együttérzés lírájával kristályosította hitelessé (Lángok lobognak, Emlékeimben).
Életmqvének egyik központi témája, a világ általi fenyegetettség, illetve az erre adható válasz határozottan az Újhold kötet nyitó- és záró verseiben jelenik meg.
A Mint a bika (1933) az anaforikus szerkesztéssel két idQsíkot és magatartásformát szembesít egymással. A múlt, a fiatalság jellemzQje az önfeledt élet, mely figyelmen kívül hagyja a veszélyeket. A jelen magatartásformája tudomásul veszi a veszélyt, s a nem-menekülés helytállását hirdeti. Megjelenik a jellegzetesen radnótis költQi megoldás, a kolofont idézQ zárlat, mely mintegy szentenciózusan foglalja össze a vers üzenetét.
A Kortárs útlevelére (1934) címq költeményben a felvázolt életmodellek közül az elsQ a vadmacskalét, mely csak addig száll szembe környezetével, míg reménnyel kecsegtet a küzdelem. A sárként való lét a világ elfogadását jelenti, a behódolást. Vállalható magatartásként Radnóti a lázadást jelöli meg, a világ elutasítását a jövQ reményében. Radnóti költészetében ritka a világgal való szembenállásra való felhívás, az itt megfogalmazottak feltehetQen összefüggenek az ajánlással, illetve a vers programadó jellegével.
A Járkálj csak, halálraítélt! (1936) önvallomása nem elsQsorban poétikai, hanem etikai jellegq. A tisztaság és a helytállás keménysége nem egymást kizáró, hanem feltételezQ erkölcsi magatartásformák. A halálraítéltség pontosan még nem körvonalazott fogalom, valószínqleg egyszerre érvényesül benne az emberi halandóság egzisztencialista felfogása és a történelmi fenyegetettség megsejtése.
Radnóti költészetének kiteljesedése akkor következik be, amikor a szorongás, félelem nem érzet, hanem jogosan megjelenQ tény. Ezzel összefüggésben komoly esztétikai-poétikai, s ettQl elválaszthatatlanul világképi fordulat áll be lírájában. Ennek legfQbb jellemzQje a klasszicizálódás. Ennek lényege, hogy mqvészi szinten az avantgárd kilengései után az ingának vissza kell térnie természetes állapotába, azaz a kultúra folytonosságát tagadó mqvészi irányzatok helyébe az irodalom kontinuitását kell elQtérbe állítani. S ez nem csupán poétikai, hanem erkölcsi kérdés is, hiszen a mqvészet a legfontosabb hordozója mindazon értékeknek, melyeket összefoglaló néven európai kultúrának és humánumnak nevezünk. Radnótinál a forma fegyelme esztétikai és mqvészi válasz egy kaotikus világra, melybQl hiányzik az emberség. Ennek külsQdleges formai jegyei a tiszta mqfajiságra való törekvés, illetve a hagyományos, kipróbált mqfajok felelevenítése (episztola - Levél a hitveshez; himnusz - Himnusz a békérQl; óda - Nem tudhatom...; ekloga - Eclogák). Verselésében visszatér a kötött ritmushoz, a klasszikus és nyugat-európai idQmértékes verseléshez.
Radnóti érett korszakának reprezentatív mqfaja az ekloga. Az ElsQ eclogában (1938) a mqfaji hagyományoknak megfelelQen természeti díszlet adja a költQ és a pásztor párbeszédének hátterét. A természet nyugalma - melyben azért mindig ott érezzük a megfoghatatlanul is jelenlévQ veszélyt és fenyegetettséget - ellenpontozza a dialógus tárgyát, a háborúról és a költészet értelmérQl való eszmefuttatást. García Lorca és József Attila halálára tett utalás a költQsors tragikus voltát példázza. A záró természeti kép mindezek ellenére a helytállás erkölcsi szükségletét példázza.
A Negyedik ecloga (1943) dialóg formában valójában a lírai én belsQ párbeszédét tartalmazza. A belsQ Hang azokat az értékeket sorolja, azokat az emlékeket idézi, melyekért érdemes vállalni az életet. Sajátossága a Radnóti-világképnek, hogy mindig apró, szinte észrevétlen, normális körülmények között fel sem tqnQ emlékmozaikok jelentik a kapaszkodót a lírai én számára. A KöltQ az élet realitásával számol, az erQsödQ fenyegetettséggel, a közeli pusztulással. Az egyedi lét tragikumát oldja a Hang utolsó megszólalása, mely a természet rendjeként a természetbe való belesimulásként értelmezi a halált.
A monologikus forma már Vergilius eklogái között is megtalálható. Radnótinál a Hetedik eclogában (1944) mégis inkább párbeszédrQl van szó, hiszen a címzett egyértelmq. A megszólított Fanni képviseli mindazt, amiért érdemes kitartani, amiért érdemes elviselni a láger borzalmait. Mqvészi szempontból bravúrosan keverednek a versben a felvillanó emlékek, a naturalista lágerkép és a szürrealista vízió. A zárlat az eklogát egyértelmqen a hqség és szerelem ódájává emeli.
Az À la recherche... (1944) címe Marcel Proust Az eltqnt idQ nyomában címq regényére utal, mely Bergson filozófiájának és idQszemléletének legteljesebb mqvészi tükrözQje. Radnóti mqve is az önkéntelen emlékezés bergsoni tételére épül. A múlt átértékelQdik a jelenben, átírja és átformálja a jelent, elszakíthatatlanul része személyiségünknek és életünknek. Radnóti emlékezéstechnikája - lélektanilag is hitelesen - a szinkronitásában nem kellQen értékelt élmények és élménytöredékek felidézésén alapul.
A Sem emlék, sem varázslat (1944) azt példázza, hogy az élettel, a sorssal való számvetés, a lehetQségekkel való illúzió nélküli szembenézés megteremti az új magatartásformát, mely alázattal van a világ iránt. Nem akarja újraértékelni a múltat, tetteivel a jövQt szolgálja.
A klasszikus anaforikus szerkesztéssel megalkotott költemény, a Töredék (1944) címe egyszerre utal a vers hiányos voltára, tudatosan kipontozott részeire, másrészt a felborult értékrendq, erkölcsi szempontból önmaga visszáját megélQ világ töredékességére. A romantikus esztétika óta a töredék nem hiányt, hanem a világhoz való esztétikai és bölcseleti alapállást jelent, a világ teljességének hiányában a mqalkotás sem tükrözheti a teljességet.
A Nem tudhatom... (1944) a hazához való kötQdés Qszinte és erkölcsi szempontból megrendítQ dokumentuma. A legegyszerqbb metaforákat, a legQsibb költQi eszközöket felhasználva, kétféle nézQpontot váltogatva tesz hitet a közösség, a táj, a kultúra, az emlékek megtartó ereje mellett.
A Levél a hitveshez (1944) a klasszikus episztola megújított formája; a versszervezQ a lélek belsQ vívódása, a kétség és a remény közti lélekállapot kipróbált költQi eszközökkel való megjelenítése. A hatásosan elQkészített csattanó, ha nem is érvényteleníti, de mindenesetre kérdésessé teszi az önbuzdító és önmeggyQzQ érvek sokaságát.
Az ErQltetett menet (1944) versformáját, a nibelungizált alexandrint Radnóti Tóth Árpád elégiáiból is ismerhette, valószínqbb azonban Walter von der Vogelweide Ó, jaj, hogy eltqnt minden címq versének hatása, melyet Q fordított. A 7/7-es osztású jambikus sorokban az erQteljes metszet az újra és újra nekifeszülQ bizakodás hatásos kifejezQje, tipográfiailag pedig - sokak véleménye szerint - a kanyargó út képét rajzolja ki. A vers gondolati szervezQje a bolond-kép, illetve ennek a magatartásformának a meghatározása. A bolond az, aki nem vet számot a realitással, aki a jövQ reményében képes elviselni a jelent. A lírai én fogalomértelmezése egyúttal saját magatartásának és lelkiállapotának is értelmezése, melyben az ész és az érzelem dilemmája tükrözQdik. Bár a vágy, az akart jövQ, a múlt értékeinek és élményének újbóli átélési lehetQsége erQsebbnek bizonyul a valóság adta lehetQségeknél, a záró kétszeres felkiáltásban mégis ott érezzük az elégikus hangvételt is.
A Razglednicák (1944) négy lírai képeslapja magába sqríti a Bori notesz formai és világképi jellemzQit. Az elsQ tábori képeslap a háborús világ expresszionista képeit szembesíti az emlékek révén megidézett idillel. A másodikban a természet emberfeletti és embertQl idegen, ily módon ironikus idillje kerül párhuzamba a háború képeivel. A harmadikból végérvényesen kikerül a harmónia, csak a határozott, nyers, naturalista-expresszionista költQi képek vannak jelen. A záró versben a lírai én egyszerre ábrázolja önmagát kívülrQl és belülrQl, de már mindenféle remény nélkül, a valóság brutalitását elfogadva.
Radnóti az antikvitástól a kortársakig fordított, leginkább azoktól, akiket valamiképp rokonának érzett, s még a formaviláguk legapróbb árnyalatait is nagy gonddal adta vissza. Ide kívánkoznak, bár még inkább eredeti versei közé sorolhatók a saját nevének anagrammájából kitalált angol költQ, Eaton Darr nevével aláírt fiktív mqfordításai. Néhány versbQl álló ciklusukat aligha tekinthetjük pusztán költQi tréfálkozásnak: a nonszenszlíra hagyományát szürrealista ötletekkel elegyítve, saját korának képtelenségeit gúnyolja bennük.
Kortársairól (Babits, Füst Milán, Szabó LQrinc) szóló tanulmányai mellett különösen az új hangot megütQ Ikrek hava emelkedik ki. Alcíme szerint ugyan napló a gyerekkorról , de a korai emlékek, az apa és az ikertestvér halálának elbeszélését, az árvaságra történt rádöbbenését az idQsíkok változtatásával és szabad asszociációival késQbbi napjai felé nyitja ki.
A néhány töredékes följegyzés után 1937 októberétQl 1943 márciusának közepéig vezetett Naplója lapjain jelen idejq közvetlenséggel ír életének eseményeirQl, mindenkori környezetérQl és természetesen az irodalomról. Nemcsak beszédes történelmi dokumentum ez; stílusának remeklései miatt is teljes értékq irodalmi alkotás.

Szabó LQrinc (1900-1957)
Miskolcon született, református papi családból származott. Apját áthelyezik Balassagyarmatra, itt jár elemi iskolába. Debrecenbe költöznek, középiskolai tanulmányait a református kollégiumban folytatja. KitqnQ diák, a görögön és a latinon kívül megtanul németül és franciául. Dienes Kató révén (zsengéinek múzsája) bejáratos lesz a kivételesen mqvelt, progresszív gondolkodású Dienes család házába. Ekkoriban alapozza meg világirodalmi mqveltségét. Besorozzák, hadiérettségit tesz. 1918 Qszén, az Qszirózsás forradalom kitörése után megérkezik Budapestre. Egy Gráf nevq osztrák családnál ingyen kvártélyt és kosztot kap. Beiratkozik a mqegyetem Gépészmérnöki Karára, majd két hét múlva átiratkozik a bölcsészkar magyar-latin-német szakjára, önkéntes tanársegédként Q állítja össze Babits szemináriuma hallgatóinak a névsorát. Babits Mihály tanítványa lett, és nemsokára barátja is. 1921 januárjában megismerkedik Mikes Klárával, s december 31-én házasságot kötnek. E kapcsolat révén került Az Est szerkesztQségébe munkatársnak. Megszületik kislánya, Kisklára. Megismeri A huszonhatodik év majdani hQsnQjét, V. Korzáti Erzsébetet. Megalapítja Pandora címq folyóiratát, amelynek 6 száma jelenik meg, majd a vállalkozás csQdbe jut. Sokat utazik: Erdélyben, Németországban jár, az egyiptomi Alexandria kikötQjében megpillantja Afrika földjét, s egészen a Líbiai-sivatag széléig jut el. Korzáti Erzsébet iránti érzelme válságba sodorja házasságát. A 30as években közel került a népi írók mozgalmához. Baumgarten-díjat kap. Németh Antal, a Nemzeti Színház igazgatója köti a színházhoz a mqfordító költQt (Athéni Timon 1935; Ahogy tetszik 1938; Kleist: Amhitryon 1938; Macbeth 1939). 1944 végén, hatvannégy napi bunker-élet után, Temirkul Umetoli kirgiz poéta és százados segítségével visszakerül lakásába, amelyet a katonák az ezredtörzs számára akartak lefoglalni. Jobboldalinak bélyegzett politikai múltja miatt vizsgálati fogságba került, „feddéssel” igazolták, publikációs tilalmak sújtották. Az üldöztetés és a megkülönböztetés ellen szívósan küzdött, s fQleg a munkába menekült. Kossuth-díjat kapott. Publikációs és anyagi helyzete rendezQdött, de tervezett külföldi útja elmaradt. Budapesten hunyt el 1957. október 3-án. Halálát szívroham okozta.

ElsQ kötete (Föld, ErdQ, Isten 1922) szabad versekbQl áll. ElsQ kötete ritka elismerést vált ki: az elsQ világháború, majd az ezt követQ forradalmi-ellenforradalmi hullámok, a Trianonba torkolló országvesztés kataklizmái közepette, a minden irodalmi jelenséget beárnyékoló Ady-hatás és az avantgárd tetQzésekor olyan klasszikusan kiegyensúlyozott stílusszintézist képviselt, amely ugyanakkor a modern személyiség történelmi, érzelmi és létfilozófiai veszélyeztetettségének átélését is éreztette.” (Kabdebó Lóránt)
A menekülés stilizált gesztusait a nyers lázadáséi váltják fel: a Kalibánban (1923) anarchikus indulatok, tiltakozó kitörések, reménytelen fogadkozások fogalmazódnak meg. A természeti és érzelmi-érzéki megbékítés nosztalgiája vad indulatoknak, a társadalmi kiszolgáltatottságon való elborzadásnak, nyelvileg a kiáltozásnak adja át a helyét. Feltqnik Szabó LQrinc mqfaji vonzódása a dráma, a monológ, a költQi epika és a mítosz iránt (Kalibán, Anyám mesélte, Istár). A pénz és a megszerezhetQ javak, élvezetek követelése nehezen választható külön a 20as években a költQ szociális érzékenységétQl, kapitalizmusellenességétQl. A Szegénynek lenni s fiatalnak kollektív életérzését panaszolja a proletár testvéreket invokáló programvers, az örök szegénység szégyenével küszködik A Bazilikában zúg a harang költQje, a munka millió keze elQtt tiszteleg A költQ és a földiek címq ars poeticában: Legyen a költQ hasznos akarat.
1928-ban jelent meg a Pesti Naplóban a Vezér címq politikai ódája, melynek fontos szerepe lett közéleti meghurcoltatásában. A Vezér a politikai diktátor típusát filozófiai igénnyel ábrázolja, Illyés szerint shakespeare-i drámai-ódai hangvételq vers, amelyet a Harc az ünnepért (1938) címq kötetben való megjelenése után, a költQ engedélye nélkül egy szélsQjobboldali lap (Virradat) is leközölt.
A Fény, fény, fény (1925) és A Sátán mqremekei (1926) utáni évek termését fordulatot hozó kötetben összegezi (Te meg a világ, 1932). Schopenhaueri és nietzschei indíttatású individualizmusát a modem relativizmus érvei erQsítik, egy lehetséges világként szemléli az egyént. Érzékletesség és drámaiság teszi költQivé az elvont gondolatot, az Én jogának, igazságának hirdetését az életben és a szerelemben (Az Egy álmai, Semmiért egészen). Keleti filozófiák és Schopenhauer hatására hajlamos a világot képzetként, álomként, az agy tükörszínjátékaként felfogni (Dsuang Dszi álma, Embertelen). A Különbéke (1936) keleti tárgyú versei átköltések, de a nirvánatanhoz kapcsolódva Szabó LQrinc nem tért el belsQ fejlQdésének logikájától, sQt költészetét gazdagító új motívumkincsre talált. A Lóci-versek életképszerq példázatok, és ugyancsak költQi filozófiájának távlatában mutatják meg mélyebb jelentésüket. Rába György szerint a Te meg a világ verseiben a költQ társadalmi érdeklQdését a metafizikus gondolkodó nyugtalansága, anarchista lázadását a racionalista elme megismerési vágya, szavaló pátoszát a gnomikus mondások szellemi feszültsége és a totális szemléletnek a mondatritmikában érvényesülQ dialektikája váltotta föl. A mqvészi elvek ilyen hatalmas átalakulására szinte alig akadt példa a magyar líra történetében. Illyés Gyula szerint soha a magyar gondolati líra ilyen csúcsokra nem jutott. A gondolatoktól feszülQ vers nem elvont: sQt nagyon is tárgyszerq; egy korszak gondját s indulatát gyqjti. És soha magyar verskötet nem ábrázolta ilyen kietlenek, embertelennek az életet.
A Harc az ünnepért (1938) versei az elQzQ kötet témáit variálták, a Régen és most (1943) eszmei és mqvészi válságot jelzett: jobboldali elfogultság, a hivatalos politikát támogató szólamok jelentek meg benne.
Az új korszakba a Tücsökzene (1947) címq ciklussal lépett át (alcíme: Rajzok egy élet tájairól). 370, egyenként 18 soros, jambikus tízesekbQl álló strófa alkotja. A személyes emlékek, a felidézett események, alakok, helyszínek bQsége, az elbeszélQ vagy jelenetezQ technika, a múltbeli események elQadásának idQrendje ellenére a Tücsökzene nem verses önéletrajz. Lírai magva a megnyugvás keresése, a zaklatott lélek vágya és önszuggesztiója, hogy beleolvadhasson a természetbe, a lét mámorába. Ezt sugallja az elzsongító tücsökcirpelés vezérmotívuma és a látszólag monoton versforma. A Tücsökzene az alkotói pálya és a kortársi magyar líra egyik legnagyobb szabású vállalkozása, amelynek nyelvét olykor már olyan bqvészet formálja, hogy úgy érezzük, szavakkal és jelentésükkel szabadabban bánni nem is lehet& Ugyanakkor világa olyan enciklopédikusan gazdag, mint a 19. századi regényeké. (Rába György)
A huszonhatodik év (Lírai rekviem százhúsz szonettben), az öngyilkossággal végzQdQ tragikus szerelemnek állít emléket, Vékes Ödönné Korzáti Erzsébetnek dedikálva. Háromtételes formája zenei képzettársítást kelt, mqfaji Qstípusa Petrarca Daloskönyve. Az elsQ ciklus még az élQ kedveshez szól (Amit még látott); A halála után címq legterjedelmesebb rész a szerelem, a gyász és az önvád hármas egységében támasztja fel és elemzi az örök emberi dráma mitikus ismétlQdése ellenére mindig egyszeri változatát. A harmadik rész, az Utóhang az élmény távolításának szándékát is érzékelteti. A ciklussal létrehozhatja a legtisztábbat, a legemberibbet, melynek létrehozására még képes. (SQtér István)
A két cikluson kívüli, 1944 és 1956 között keletkezett verseket Valami szép cikluscímmel adta közre az összegyqjtött versek 1960-i kiadása. Változatos ihletésq, részben az elQzQ nagy ciklusokkal rokonítható mqvekbQl áll a költQi hagyaték e része, köztük olyan antológiadarabokká és elemzQ kísérletek tárgyává vált versekkel, mint A földvári mólón, Ficseri füsti, Mozart hallgatása közben.
Szabó LQrinc kitqnQ esszéista és kritikus; tanulmányainak tárgyköre a világirodalom klasszikusaitól magyar mestereken át líraelméleti kérdésekig terjed (A költészet dicsérete, 1967). Mqfordítói életmqve jó néhány szépirodalmi mqfajt felölel, legismertebbé az Örök barátaink címq gyqjteménye vált.
Életrajzát két levelezésgyqjteményébQl is nyomon követhetjük: a feleségével váltott levelek két kötete (Harminchat év) és a házasságával párhuzamosan megélt szerelem dokumentumai a Huszonöt év címq gyqjteményben láttak napvilágot. ElQkerültek saját verseihez fqzött magyarázatai (Vers és valóság).

Weöres Sándor (1913-1989)
Szombathelyen született. Földbirtokos katonatiszt apa, Weöres Sándor és mqvelt polgárcsaládból való anya, Blaskovich Mária egyetlen gyermeke. Csöngén élt, gyermekkorától nagy mqveltségq felnQttekkel érintkezett. A pápai evangélikus iskolában kezdte tanulmányait, majd amikor a családnak el kellet hagynia a várost, a csöngei evangélikus iskolában tanult. Gyenge egészségi állapota miatt magántanuló lett. Gyermekként kiolvasta a falu lelkészének a könyvtárát, különösen Shakespeare és Schiller drámái jelentettek számára nagy élményt. Szombathelyen GyQrött, Sopronban végezte középiskolai tanulmányait. 1928-ban jelent meg elsQ közleménye a szombathelyi Hír címq folyóiratban. 1929-ben versei jelentek meg a Pesti Hírlapban és a Napkeletben. Kapcsolatot teremtett Kosztolányival és Babitscsal. 1932-ben már a Nyugatban is publikál. Pécsett volt joghallgató, majd bölcsész. 1934-ben megjelent elsQ kötete (Hideg van). Baumgarten-jutalomban részesült, Észak-Európába utazott. Megjelent A kQ és az ember kötete. Baumgarten-díjat kapott. Távol-keleti utazást tett. 1939-ben a vers keletkezésérQl értekezQ önvallomásával (A vers születése) doktorált. Könyvtáros lett Pécsett, de sok idQt töltött Budapesten is. Pestre költözött. Feleségül vette Károlyi Amyt. Hosszabb olaszországi tanulmányutat tettek. Világszemlélete miatt támadások érték; 1949-tQl csak mqfordításai és gyermekversei jelenhettek meg. Színes, dallamos versein nemzedékek nevelQdtek (Bóbita, 1955; Ha a világ rigó lenne, 1974). Könyvtárosi állásából is elbocsátották. 1956 végén megjelent gyqjteményes kötete; 1957 ismét nehezen tudta megjelentetni írásait. Feleségével Kínába utazott. A Tqzkút címq kötete elQbb Párizsban, majd itthon jelent meg. Nyugat- Európában és az USA-ban járt. Kossuth-díjat kapott, amelynek pénzjutalmából megalapította a fiatal költQk számára adományozható Pásztor Béla-díjat. A nyolcvanas években mind súlyosabb betegségekkel küzdött. Budapesten halt meg, 1989. január 22-én.

Költészete kezdetben a Nyugat lírikusainak erQs hatását mutatja; leginkább természetes, naiv Qszintesége egyéníti. Maradandó Babits Mihály és Füst Milán befolyása: a személyiség háttérbe húzódásában, a kitalált helyzetekben, szerepekben való megszólalásban. Korán megmutatkozott a primitív és az Qsi megnyilatkozási formákhoz való vonzódása (A kQ és az ember, Maláji ábrándok, ElsQ emberpár); mitikus asszír és ógörög költQi mqvek átírására is több ízben vállalkozott (Istar pokoljárása, Gilgames, Theomachia). Tudatosan vállalta, hogy különbözQ stílusokat asszimiláljon.
A Medúza (1944) címq kötetében már saját világát építette. Felfogására hatott a keresztény és a platóni szemlélet. Az emberi érzékek szerinte csak a jelenségek felszínét közvetítik, de a praktikumra irányu1ó értelem sem jut mélyebbre, igazabb látásig; ezzel csak egy magasabb rendq, az Qsit meg nem tagadó szellemiség tud élQ kapcsolatot teremteni. Alacsonyabb szinten a játékosság és a naiv, nyitottságát el nem veszítQ szemlélQdés, magasabban a harmóniák, ritmusok törvényeihez igazodó mqvészi alkotó tevékenység. Szerinte a közvetlen tapasztalással észlelhetQ vagy a tudományos kategóriákkal rendbe foglalható történelem sem több kicsinyes részérdekektQl meghatározott, zavaros történéshalmaznál; az igazi a szellem alakváltásaiban ragadható meg (Egy másik világ, Prültekháza, Örök sötétség tapad..., Le Journal, XX. századi freskó). Ez utóbbi megvalósítására törekedett életmqvének sokféleségével: képi, érzelmi, gondolati és hangzáselemeket hordozó anyagának zenei megszerkesztésével (kisebb változatokban: Magyar etüdök, RongyszQnyeg; nagyobb kompozícióban: Háromrészes ének, Harmadik szimfónia).
A társadalmi változások ritkán késztették - ekkor is többnyire áttételesen - megnyilatkozásra (XX. századi freskó, Elesett katonák, Relációk), a közvetettséget néha az általános létélmények vagy a létbölcselet kifejezéséig fokozva (A reménytelenség könyve, Mahruh veszése, Nehéz óra). Számára az átélt rettenetek az egyetemes értékvesztés részei, s alkalmat teremtenek neki a lemondás megfogalmazásához megoldást hozni nem tudó cselekvésrQl.
Mítoszaiban és más nagy verseiben a világgal való Qsegység helyreállításának, a férfi-nQ viszonylatoknak, az anyag és a szellem ellentéteinek, és a mqvészlétnek a kérdéseit dolgozta fel (Hatodik szimfónia, Az elveszített napernyQ, Medeia, Orpheus).
A szürrealistáktól tanult laza képzettársítás Weöres soraiban éppúgy találkozik a primitív szemlélet titokzatosságával, mint a gyermekversek friss játékosságával, a zenei motívumszerkesztéssel vagy a modern szabad versépítés eljárásaival; bravúros verselésének köszönhetQen rendkívül sok versváltozatot alakított ki (Fughetta, Fuga, Változat egy népdalra, Grádicsok éneke, Dob és tánc, Ablak az éjbe, Négy korál). Gyakran juttatta jelentQs szerephez az írásképet (Kínai templom, Keresztöltés, Tapéta és árnyék, Egérrágta mese).
Versportréinak egy része is fontos (Három emlékmq, József Attila utolsó fényképére), lényegesen nagyobb azonban a súlya 40 darabból épített szonettciklusának (Átváltozások). Ebben az örök alakváltás, az átszellemült vándorlás eszményeit sugallva talán legteljesebb kifejtését adta harmónia-eszményének és a változás-változatlanság egységérQl kialakított felfogásának. E ciklus kiemelkedQ darabjai: Proteus, Marsyas és Apollon, A nyüzsgés, A kilyukadt világ, Autophagia, A bensQ végtelen, Animus, Anima, In aeternum.
Szerepjátszó készségét és stílus-virtuozitását Psyché címq kötetében bontakoztatta ki a legszabadabban: ez a kitalált idQrendjébQl következQ fejlQdésen túl motivikusan is megszerkesztett versgyqjtemény a másfélszáz évvel korábbi idQbe képzelt költQnQnek, Lónyai Erzsébetnek ellentétek közt QrlQdQ életérQl, különös lelkivilágáról vall. A Psyché egyszerre tekinthetQ úgy, mint egy tizennyolcadik század végi magyar arisztokrata család klasszicista-preromantikus affektációja, de úgy is, mint az antik mitológia szerinti szerelem nQi (sQt, szqzi) principiumának képe, ezen túl azonban a legáltalánosabban elfogadott emberi lényeg, a lélek jele is. (Somlyó György)
Weöres kései lírájában nagyobb szerepet kapnak a személyes tényezQk. KiemelkedQ költQi mqve még a Hetedik, a Nyolcadik, a Kilencedik szimfónia (ezeket részben korábban külön megjelent darabokból állította össze többtételes alkotásokká), A föld meggyalázása, Fairy Spring, Salve Regina, Variációk Sevcsenko témáira, Internus, MerülQ Saturnus.
1977-ben jelent meg elQször a Három veréb hat szemmel címq összeállítás, mely a kezdetektQl a 19. század végéig terjedQ magyar költészet évszázadaiból állított össze sajátos antológiát, amelyben a versekhez fqzött jegyzetek egyfajta poétikatörténeti vázlatként is olvashatóak. Weöres Sándor irodalomtörténete - immár valóságos látomása a magyar költészet múltjának. Nem gyQzQm hangsúlyozni a vállalkozás költQi természetét, a versekre, az olykor még oly kis költQk verseire szabdaló módszer lehetségességét. (Kovács Sándor Iván)
Színmqvei nem érik el költQi szintjét. Írt mesejátékokat, oratóriumdrámát és egyfelvonásos drámai költeményt; megszokottabb drámatípusokhoz közelebb álló mqveiben leginkább a hatalomváltás problémái foglalkoztatják. Legértékesebb közülük a középkor végi Észak-Afrika színterére helyezett alakok sokféleségét mozgató, problémákban és költQi értékekben is gazdag, de nem eléggé egységes Octopus.
Mqfordítóként is kivételes teljesítményt nyújtott: angol, német, francia, orosz, ukrán, olasz, latin szerzQktQl többnyire közvetlenül tolmácsolt mqvekkel a magyar fordításirodalom élvonalába emelkedett. Különös figyelmet érdemelnek a szemléletével rokon kínai versek átü1tetései.

A Nyugatot követQ irányzatok



-  PAGE 26 -

Hasonló témájú dokumentumok

Hozzászólások

2008_12_17 2010 2011 államháztartás államháztartástan ambrus judit biofizika csehov elosztás épszerk 3 fa filozófiai antropológia fogyasztás forma formanyomtatvány frazer füvészkert gazdjog gén gyakorló feladatok hő-és áramlástechnikai gépek idősorok írányítástechnika kaffka kafka kalkulus kiállítás kodolányi kötelező olvasmány közgazdaság laskai gábor lm görbe matek házi 1 megoldások 1 mazzag éva mechanika 2 modern oxidáció pápai pénzügy platón pol.s. preromán reklámelmélet és gyakorlat sejttan sql tematika töri vektor vizsga feladatsor word