Magyar irodalom: A Nyugat nagy nemzedéke

Országok listájaHungaryNyíregyházi FőiskolaBölcsészettudományi és Művészeti Főiskolai KarMagyarII. IrodalomszigorlatMagyar irodalom: A Nyugat nagy nemzedékeMagyar irodalom: A Nyugat nagy nemzedéke

1. Ady Endre (1877-1919)

A Nyugat mozgalmának és a korszak magyar irodalmi életének vezéralakja. Átélte és költészetében kifejezte a lét és a magyar lét minden problémáját: az ember elidegenedését a történelemtQl, az eszmény és valóság szembekerülését, a világ szétesettségét, a kivételes, érzékeny személyiség reménytelen sorsát a „magyar Ugaron”, a modern nagyvárosi ember szorongásait, zaklatottságát, megszólaltatta a magyar sorsproblémákat, megfogalmazott egy modern Isten-élményt.
Érdmindszenten született elszegényedett nemesi családban. Érettségi után Debrecenben jogot hallgatott, közben újságírással foglalkozott, és Versek címen kiadta elsQ verseskötetét (1899). Nagyváradon újságíró, itt ismerkedik meg Diósiné Brüll Adéllal, szerelmes versei Lédájával. Itt jelent meg második verseskönyve a Még egyszer (1903).
Párizsban tölt egy évet, mint a hazai lapok tudósítója. Hazatérése után a Budapesti Napló szerkesztQségében dolgozott.
Verseit nagyrészt az 1908-ban induló Nyugatban közölte. Csaknem minden évben megjelentetett egy-egy kötetet: Új versek (1906), Vér és Arany (1907), Az Illés szekerén (1908), Szeretném, ha szeretnének (1919), A Minden-Titkok versei (1911), A menekülQ élet (1912), A magunk szerelme (1913), Ki látott engem? (1914).
A háború kitörése Adyt fájdalommal és felháborodással töltötte el. Csak egy új szerelem hozott némi enyhülést számára. Boncza Bertával, Csinszkával 1915-ben házasságot kötött. Ady utolsó verseit A halottak élén (1918) és a posztumusz Az utolsó hajók (1923) címq kötet tartalmazza.


Költészetének elsQ nagy szakasza (1905-1912)

Ady költészete a századvégi hagyományokból indul, a Versekben még jellegzetes századvégi témákat versel meg, jellegzetes századvégi modorban. A Még egyszer kötet verseinek egy részében már érezhetQ a szimbolizmus hatása (A lápon, az Új versekben Vízió a lápon).
A költQ új, egyéni hangja az Új versekben szólal meg, költészetének gazdagsága azonban a Vér és Arany címq kötetben bontakozik ki elQször.

Ady nagy tudatossággal komponálta meg köteteit, és még arra is ügyelt, hogy minden vers címe három szóból álljon. Az Új versek ciklusaiban: Léda asszony zsoltárai, A magyar Ugaron, A daloló Párizs, Szqz ormok vándora  megjelennek legfontosabb témái és versmotívumai: az élet, a szerelem, a pénz is. A Vér és Arany tovább folytatja ezeket az új motívumokat, bQvíti: A Halál rokona A magyar Messiások, Az Qs Kaján, Mi urunk: a Pénz, A Léda aranyszobra. Az Illés szekerében megjelennek a forradalmi és az Isten-versek, a Szeretném, ha szeretnének kötetben a kuruc-versek. A Minden-Titkok versei zárja a pálya elsQ szakaszát, ennek a kötetnek a ciklusaiban már elénk tárul a különbözQ motívumok egész rendszere: Az Isten titkai, A Szerelem titkai, A Szomorúság titkai, A Magyarság titkai, A DicsQség titkai, Az Élet-Halál titkai.
Ebben a korszakában a szecesszió, a szimbolizmus szemlélete jellemzQ, de meghatározó Nietzsche hatása is, és mindez egybeolvad a magyar nemzeti-történeti, politikai radikális és a kávinista-ótestamentumi hagyományok elemeivel.
Ady a francia szimbolizmuson keresztül kapcsolódott be abba a szellemi áramlatba, amely Baudelaire óta egész Európán éreztette hatását. Szimbólumai megelevenedett, önálló életet élQ képek, amelyek szinte mágikus erQvel szuggerálják a gyakran igen bonyolult mondanivaló.
Költészetének egyik vonása a teljes emberi kitárulkozás. Versei célratörQk: a legfontosabbat szinte már az elsQ sorban kimondja.
A magyar verselés alakulásában is nagy szerepe volt. A meglévQ versformák PetQfi óta föllazulnak, és Ady ezt a tendenciát tovább vitte. A kétféle ritmust gyakran keveri: idQmértékes verseiben a hangsúlyos ritmuselv is érvényesül és fordítva.

Az Én helyzetét, szerepét és költQi hitvallását megszólaltató költeményei
A Góg és Magóg fia vagyok én& kezdetq verse (1905) elsQ jelentQs kötetének az Új verseknek az elQhangja, ezért úgy is tekinthetjük, mint az egész lírai életmqnek a nyitányát. Alakja és személete a magyarság múltjában gyökerezik  Góg és Magóg fiának vallja magát, a honfoglalást idézi, Vazulra hivatkozik  de most Nyugatról jön, és az új idQk új dalait akarja megszólaltatni. Küldetésében bizonyos, de annak sikerében kételkedQ. A költQ az erQszakos, durva régivel a dal, a mqvészet erejét szegezi szembe.

Az Új versek záródarabja az Új vizeken járok (1905) szintén arc poeticaszerq megnyilatkozás: a végtelenbe vágyódó lélek szól belQle. A költQ az új vizeken járó hajós szerepében a hajóhoz beszél. A költemény lázadás a megálmodott álmok epigon mqvészete és mindenféle szürke élet ellen. A költQ új utakat törQ, új világokat felfedezQ hQs akar lenni.

Versek a magyar Ugarról
Az Új versek legnagyobb visszhangot kiváltó ciklusa A magyar Ugaron volt. Ady ugyanis itt szembefordult azzal a szemlélettel, amely a magyar költészetben már több mint fél évszázada uralkodott: a magyar tájat nem eszményítve mutatta be, hanem elátkozott tájnak, a lelkek temetQjének. A magyar táj ilyen módon való megjelenítése fájdalmas, féltQ szeretetbQl fakadt, fel akarta rázni nemzetét. Ezekben a versekben nem leírja a tájat, hanem látomásszerqen megidézi, a magyar világ elmaradottságát egy-egy mítosz víziójába foglalja.
A magyar Ugaron (1905) egy ellentétet jelenít meg: az egyik oldalon ott állnak a kibontakozható lehetQséget, a termékenysége uraló képek, a másik oldalon szembenéz velük a riasztó, kopár valóság.

Léda-versek
Szerelmi költészetének középpontjában jó ideig Léda alakja áll, aki számára a nQt, az asszonyt jelentette. Kapcsolatuk elválások és egymásra találások sorozata volt.
A Héja-nász az avaron (1905) a férfi és nQ viszonyát a magasban egymást tépQ két héjamadár kegyelten küzdelmének és mélybe hullásának látomásával fejezi ki. A küzdelmet a vijjogás, sírás, csattogás hangjai kísérik.
Ady a szerelemben is a teljességet kereste. Mivel ennek elérése lehetetlen, örök hiányérzet kínozta. Felfogása szerint, ami a szerelemben nem teljes, az életben sem teljes, ami viszont nem teljesen él, halott.
A Lédával a bálban (1907) a páros halott-lét víziója. Nem lehet tudni, hogy a másvilágról hazajáró lelkek-e, vagy már jelenvaló életükben túlvilági létüket élik.
Az Illés szekerén (1908) Léda ajkai között ciklusa folytatja a még mindig izzó szerelemrQl szóló versek sorát. Azután a szerelem lassan kihql, az Áldásadás a vonaton (1911.), az Elbocsátó, szép üzenet (1912), a Valaki útravált belQlünk (1912) címq költemények már a búcsúzás versei.
A létharcot és a létet értelmezQ versek
Ady egyik jellegzetes verstípusa létharc-vers, amelyben a költQi én kozmikus méretq küzdelem hQseként jelenik meg. A költQ gyötrQ sérelemnek érez mindent, ami az élet teljességének elérésben akadályozza. Ellenfelei rendkívüliek, a mítoszok világát idézik.
A Harc a Nagyúrral (1905) önfeltáró drámai monológ. IdQtlen, véget nem érQ küzdelem folyik az ember és a disznófejq, sertésszívq szörnyeteg, a pénz és a bQség istene között. A küzdelem tétje a vágyakat és álmokat valóságra váltó arany megszerzése vagy a tejes szellemi és fizikai megsemmisülés. A lírai én önértelmezésének fókusza a 7. versszak elsQ két sora: Az egész élet benne, zihál, / Minden, mi új, felém üget.
A Kocsi-út az éjszakában címq vers (1909) egy valós szekérút megjelenítése is lehetne, valójában a szokatlanul csonka hold és a sivatag látványa is a költQi én belsQ, képzeletbeli táját jeleníti meg. A vers belsQ monológ, a világ szétesettségérQl, az értékek bizonytalanná válásáról ad hírt.

Halál-versek
A költQt sokat foglalkoztatta az elmúlás gondolata. Állandóan a halál közelségében élt, minden élményének alján ott rejtQzik az elmúlás rejtélye. Szeret játszani saját halálának képével, gyakran halottnak képzeli magát. Felfogásában az élet és a halál nem ellentétek, a halál az élet folytatása csak más formában. A halál-téma végigkíséri egész pályáját, 1905 és 1908 között pedig központi helyet foglal el költészetében. A Vér és Arany kötetben foglalja elQször külön ciklusba halál-verseit, A Halál rokona ciklus nyitja a kötetet.
A Párisban járt az Psz címq versben (1906) csak az érzékeny költQ veszi észre a kánikulában egy pillanatra beszökQ Pszt.
A Halál rokonában (1907) a költQ fáradt, beteg, menekülni vágyó lélek menedékének, otthonának érzi az elmúlást.
A halál lovaiban (1908) a csöndbQl érkezQ, hangtalanul áldozatot keresQ Halál örök közelségének tudata szólal meg.

Istenes versek
Az Isten-hit motívuma a Sötét vizek partján címq versében (1907) merül fel elQször: Néhányszor, már-már, szinte hittem, / Néhányszor megjelent az Isten. Az Illés szekerén címq kötetben (1908) az Isten-versek már külön ciklust alkotnak: A Sion-hegy alatt, és 1912-ig minden kötetében helyet kapnak.
Ady lelke mélyén ott élt a hitre való vágyakozás. Meg akarta érteni az élet misztériumát, állandóan foglalkoztatta a halál rejtélye is, érezte, hogy tehetetlenül állunk az élet, a mindenség titkai elQtt. Ráébredt arra, hogy szükség van egy nála hatalmasabb lényre, aki mindent tud és lát, és akiben megtalálja azokat a válaszokat, amelyeket magától nem tud megkapni. Eljutott Istenhez, akinek léte maga a felelet. Isten gyakran a nehézségek, az elhagyattatás és megalázás napjaiban érkezik el hozzá. Ezt a pillanatot, az Istennel való találkozást fejezi ki Az Úr érkezése címq költemény (1908): Mikor elhagytak, /Mikor lelkem roskadozva vittem, /Csöndesen és váratlanul /Átölelt az Isten.
Az elsQ istenes versciklus címét adó költemény, A Sion-hegy alatt (1908) különösen feszült és összetett lélekállapotot jelenít meg, a balladaszerq történés középpontjában a sikertelen találkozás áll. A költQ a Sion-hegy alján él, és hiába vár a kinyilatkoztatásra. Újraéli a kQtáblára váró bibliai Mózes történetét. A két szereplQ elQször külön-külön jelenik meg, aztán meglátják egymást, s újra szétválnak, de most már végérvényesen. Megváltoztathatatlannak tqnik az elhagyatottság: eltqnt az Isten, üres lett a világ.
Az Isten Ady költészetében abszolútum, aki törekvéseinek, vágyainak célja és végsQ oka, végsQ értelme. Ady életmqvét végigkíséri a hit és a hitetlenség küzdelme, amely eldöntetlen kell, hogy maradjon, hiszen egyszerre állítja a hit teljes lehetetlenségét és abszolút szükségességét. A költQ vallásosságának paradox voltát jól mutatja a Hiszek hitetlenül Istenben címq verse (1910): Hiszek hitetlenül Istenben, / Mert hinni akarok, / Mert sohse volt úgy rászorulva / Sem élQ, sem halott.

Forradalmi versek
Ady számára a forradalom nem pusztán társadalmi változást jelent, hanem az el nem fojtható, áramló, virágzásba boruló élet egészének a diadalát is. Tavasz, ifjúság, vér, szerelem, mámor, forradalom: mindez egymástól el nem választhatóan tartozik nála egymáshoz. KöltQi mítoszrendszerének fontos részévé vált a megújulás-kultusz.
A forradalmár költQ szereptudata és  vállalása Az Illés szekerén címq kötetben (1908) jelenik meg elQször, de rögtön teljes érettségében.
A költQ elQdeinek tartja a népi forradalmárokat, Dózsát, Táncsicsot, Dózsa György unokájának vallja magát (1907), véreinek nevezi a magyar proletárokat, akikkel együtt száguld, vív, ujjong a lelke (Csák Máté földjén, 1907.).
A Magyar jakobinus dala (1908) címq versben az elnyomott nemzetiségekkel való összefogást hirdeti.
Az 1911-12-es években, a magyar belpolitikai válság éveiben születnek legjelentQsebb közéleti versei. Ezek A magunk szerelme kötet (1913), Szent Lélek karavánja címq ciklusában kaptak helyet. A Rohanunk a forradalomba (1912) indítása az 1912. május 23-i nagy tüntetésre utal. A vers a forradalom közeledtét jelzi.

Magyarság-versek
Ady végzetesen azonosnak érzi magát a magyarsággal. A magyar sorost és saját sorsát egészen egynek látja, a magyar sorsot azonosítja a saját sorsával. Minden bqnét, szerencsétlenségét magyar bqnnek, magyar szerencsétlenségnek tartja.
A magyarságot magányos, különösen tragikus sorsú népnek látja, de elrendelés-szerqen kötQdik hozzá, vállalja ostorozott fogyatkozásaival együtt, még ha a megváltók sorsa magyar földön reménytelen is. Tragikus sorsukat mutatja fel A magyar Messiások címq költemény (1907). Már a címe is jelzi, hogy a megváltók sorsa magyar földön más, mint a világ többi részén. Küzdelmük hiábavaló, mégis vállalják a mártíriumot.
A Nekünk Mohács kell címq verset (1908) egyik értelmezQje, Benedek Marcell fordított himnusz -nak nevezte: A költQ itt is Isten segítségét kéri, azonban nem áldást, hanem verést, meg nem szqnQ örökös ostorozást kér. Mert a magyar a sorscsapások nélkül elpusztulna. A lírai én azonosul fajtájával: ugyanazt a sorsot kéri magának is.
A fajok cirkuszában címq versében (1910) a költQ a magyarság tragikus helyzetét ironikusan értelmezi. Elmaradottságunk olyan nagymértékq, hogy a magyarság már nem képes a történelemformáló népek sorába lépni, csak másolni, követni tudja azok útját.
A magyarság-verseknek egy külön csoportját alkotják az ún. kuruc-versek. Ezek szerepdalok: a költQ beleéli magát a kuruc kori szegénylegények sorsába, és az Q nevükben panaszolja el saját hazájában való idegenségét, otthontalanságát, reménytelenül lázadó sorsát.
Ezek a költemények a 17-18. századi kuruc küzdelmek költészetének hangját imitálják: magyaros verselés, régies nyelv jellemzi Qket.
Az elsQ kuruc-vers 1909 elején született meg, a Szeretném, ha szeretnének kötetben (1909) pedig már önálló ciklust alkotnak a kuruc versek: Esze Tamás komája.
A Bujdosó kuruc rigmusa (1909) címq vers hQse arra a kérdésre keresi a választ, hogy érdemes volt-e küzdenie, harcolnia. Hazájához beszél, és a magyar életet jellemzi. Elmondja, hogy mit kapott, illetve mit nem kapott hazájától. Ezután a lengyelországi életet festi: a korábbi aktivitással szemben itt a tétlenség a passzivitás uralkodik. A lengyel helyszín funkciója a magyar nyomorúság dicsérete.



Költészetének második nagy szakasza (1912-1919)

Ady lírájában a Vér és Arany kötet (1908) után fokozatos változást figyelhetünk meg. Az elsQ köteteiben költQi világa az én köré épült, azután a személyesség lassan visszaszorult, érdeklQdése mindinkább a lét alapkérdései felé fordult. Költészete fokozatosan egyszerqsödött és elmélyült, versei dísztelenebbek lettek, egyre nagyobb szerepet kapott bennük a gondolat hullámzása, a gondolatiság. Egy dísztelenebb, aszketikusabb stíluseszmény felé haladt. Verseiben gyakoriak a kihagyásos, kifejtetlen mondatok, költeményei a kialakult verselési hagyományokon túllépQ szabadvershez közelítettek. Szimbólumai összetettebbek és talányosabbak lettek, áttételes és sokszorosan bonyolult jelentéseket hordoznak. Mitológiája középpontjába a közösség, a történelem élményét állította. Ugyanakkor lírai szemléletének alakulásában a szimbolikus látásmód szerepe fokozatosan csökken, 1912 után szimbólumai átadják helyüket a drámai beszédnek és a belsQ beszédnek, a monológszerq vallomásnak.

Költészete a világháború idején
Ady számára háború nem egyszerqen bqn vagy szerencsétlenség, hanem maga a realitássá vált embertelenség. Minden gondolata mögött érezhetQ a megfordíthatatlanná vált állapot miatti kétségbeesés.
A halottak élén (1918) versei a világ árulását, gyötrelmes tényeit rögzítik, a költQ hangja bibliai próféták erejével és zordságával szól.
Az Ésaiás könyvének margójára (1914) Ady elsQ költQ megszólalása háború kitörése után. A költemény az emberi cselekvés reménytelenségét hirdetQ Ésaiás próféta könyvét idézi. A költemény kötetlen prózavers. A vers hQse a másokért felelQsséget érzQ ember, akinek most a hibavalósággal, a céltalansággal kell megküzdeni. Kérdésekkel ostromolja Istent, az embereket és önmagát. A költemény az ember válságát fejezi ki: az emberi értékek elvesznek, eltqnnek. A költQ nem oldja fel a tragikumot, a vers így jól érzékelteti az emberiség háborús megrendülését.
Az eltévedt lovas (1914) néhány hónappal a háború kitörése után, a Nyugat novemberi számában jelent meg és A halottak élén címq kötete magyarságciklusának címadó darabja. A lovas fények nélküli, hínáros utakon kényszerül ügetni: a civilizáció elQtti lét labirintusába, a rémek, az abszurditások világába került. Alakja éppúgy megjeleníti az egyéni sorsot, mint a nemzeti vagy összemberi tragédiát: a magyarság és az ember útvesztését, otthontalanságát. A lovas mindig újrakezdQ, magát el nem hagyó, cselekvQ, harcos ember. A hajdani múltból érkezett, örök ügetés jellemzQ rá. Most egy démonikus, kísérteties világba érkezett. A köd végigvonul az egész versen, késQ Qsz van és éjszaka. Az idQmeghatározás azonban jelképes, inkább hangulati értéke van. Valójában az emberi létezés idQtlen tája ez. Az ember eltqnt, az eltévedt lovast egyrészt a magány, másrészt az emberellenes erQk veszik körül. A lovas nem hagy fel az útkereséssel, a maga eszelQsségét kísértQ ügetésével, így példázattá tud magasodni.
Az emberi létet körülvevQ fenyegetettség helyzetében az értékek Qrzése lesz a legfontosabb erkölcsi parancs. Ezt fejezi ki az Intés az QrzQkhöz címq vers (1915). Az értékekre nézQ, a fenyegetettséggel szembeszegülQ felelQs élet megjelenítQi az QrzQk, akik alkut nem ismerQ elszántsággal vigyáznak, mert az Élet él és élni akar . A helytállás, az Qrzés értelmét az ember szépbe-szQtt hite adja.
Az Ember az embertelenségben (1916) a legfontosabb erkölcsi parancsot fogalmazza meg: embernek kell maradni az embertelenségben. Az egész verset áthatják az elveszett értelem, a Téboly képei, a tér rendje felbomlott: egyszerre lent és fent él a vers hQse, és összekuszálódott az idQ rendje is. A költQ nem hagyja kihúnyni a téboly világában sem az értelem fényét, és nem hagyja veszni az érzelmek melegét sem.
Az Emlékezés egy nyár-éjszakára (1917) a háború kitörése hírének hatását idézi fel. A versben egy lidércnyomásos álom képei kavarognak, melyekben valóság és látomás, sejtelem és felismerés elemei vegyülnek össze. A költQ a valóságot látomássá fokozza, az emlékeket jelképekké alakítja.

Csinszka-versek
A Csinszka-versekbQl hiányzik a Léda-szerelem szenvedélyessége, gyötrQ vívódása: az embertelenné vált világban az oltalmat, a békességet, a társat keresi bennük a költQ. A szerelem márt nem végzetszerq harc képeiben jelenik meg, inkább a csöndes összetartozás érzését fejezi ki. A versek dísztelenebbek, képekben szegényebbek, egyszerq, közvetlen kijelentésekkel szólnak.
A Nézz, drágám, kincseimre cím vers (1917) egyszerre szerelmi vallomás és számvetés. A lírai én legfQbb vágyait nem tudta elérni, elképzeléseit nem tudta valóra váltani. Vereséget szenvedett a társadalmi létben és a szerelemben is. Majd következik a fordulat: a teljes megsemmisüléstQl megmentette az asszony érkezése.
A De ha mégis? címq költemény (1918) a világban folyó gyilkos, vad dúlásról beszél, amikor mindenek vesznek, tqnnek, futnak, hullanak. Megszólal a túlélés vágya. Egy kétségbeesett kérdés zárja: karolsz még?

Utolsó megszólalása
Ady utolsó verse az antantnak címzett megrendítQ, könyörgQ Üdvözlet a gyQzQnek (1918). A legyQzöttek nevében a gyQzQket kéri: Ne tapossatok rajta nagyon. A magyarsággal azonosulva, többes szám elsQ személyben szól. A jelenbQl indul, és egy történelmi visszapillantás, a háború elQtti és alatti idQk felvázolása után oda tér vissza. A két jelen azonban eltér egymástól: záró szakasza a nyitónál jóval sötétebb. A költemény menetében a nemzet mind elesettebbé válik. A harmadik strófa már egy temetés képeit idézi, és végül megjelennek az „elhasznált magyarok”.


2. Babits Mihály (1883-1941)

A Nyugat elsQ nemzedékének kimagasló alakja, Ady halála után vezéregyénisége volt. Szekszárdon született, apja törvényszéki bíró. Érettségi után a budapesti egyetem bölcsészkarára iratkozik be: magyar-latin szakos. Négyesi László stílusgyakorlatán megismerkedik Kosztolányi DezsQvel és Juhász Gyulával.
Verseit A Holnap antológia és a Nyugat közli. ElsQ verseskötete 1909-ben jelenik meg: Levelek Íris koszorújából címmel. A világháború éveiben kezdettQl fogva szemben áll a vérontással, a sajtóban hajsza indul ellene, végül iskoláját is el kell hagynia. 1916-ban újra tanár Budapesten. 1917-ben pacifista versei miatt konfliktusba kerül felsQbb hatóságaival, lemond tanári állásáról, és ezután az irodalomnak él. 1921-ben feleségül veszi Tanner Ilona költQnQt, aki Török Sophie néven publikál. 1927-tQl Babits a Baumgartner-alapítvány kuratóriumának elnökeként segíti a fiatalabb írókat, majd Osvát ErnQ halála után Móriczcal, majd 1933-tQl egyedül szerkeszti a Nyugatot.
Babits szorongó, igen érzékeny, ugyanakkor a teljességet élni akaró lélek, aki a kultúrát, környezQ világot mohón szívja magába. Nyugtalanul keresi minden jelenség értelmét és lényegét. ElsQsorban a filozófiai alapkérdések foglalkoztatják: az ember és a világ, a szubjektum és az objektum viszonya, az élet és a halál, a megismerés, a kifejezhetQség problémái. Versei a kérdezQ, a kételkedQ eszmélés élményét fejezik ki, költeményeiben gyötrQ kérdéseire keresi a választ. Tudós költQ, aki lírai életmqvébe is széles körq mqveltséganyagot olvaszt bele. Világképét Schopenhauer, Nietzsche, Bergson filozófiája alakítja.


A pályakezdés évei

ElsQ köteteiben  Levelek Iris koszorújából (1919), Herceg, hátha megjön a tél is! (1911), Recitatív (1916)  arisztokratikus szemléletq, intellektuális lírát szólaltat meg.
ElsQ kötetének címe elQre jelzi, hogy költészete a szivárvány  Írisz  színskáláját kívánja visszaadni, és koszorújának levelei, egyes versei annyira tarkák, mint az élet teljessége. Kötete élén egy programvers áll: In Horatium (1904) A cím kettQs jelentésq: Horatius modorában és Horatius ellen . Babits szembefordul az arany középszer eszményével, és a világ örök hullámverésének, a folyton változó világnak a költQje akar lenni.
Babits tartózkodik a közvetlen önmutogatástól. Vallomásai legtöbbször közvetettek, a tárgyi világ képeibe vetíti ki Qket. ElsQ kötetének záróversében, A lírukus epilógjában (1903) a lírikust beszélteti, és ezzel a személyes vallomást eltávolítja magától. A vers címe vonatkozhat Qrá, de vonatkozhat általános érelemben a lírikusra mint típusra. Az igazi lírikus elsQ személyben beszél, éppen az jellemzi, hogy leplezés nélkül föltárja magát, fájdalmait, vágyait. Zárt szonett formájában írja le, hogy én vagyok az omega és az alfa. Vajon tud-e túllépni az én-bezártságon? Ezzel állandóan küszködik.
Babits a saját fojtogató szubjektivitásán túl akar lépni, ezt mutatják a szerepköltemények, melyekben idegen sorsokba éli bele magát, a helyzetdalok, a leíró versek, melyekben gondolatait, érzéseit egy szituáció megjelenítésével, egy leírással közvetetten fejezi ki. A Cigánydalban (1911) a vándor cigányasszony a korlátozatlan szabadság szimbólumává nQ.
Babits elsQ korszakának kiemelkedQ verse, az Esti kérdés (1919) az ember Qsi nagy kérdést  miért élünk?  mindenki számára személyesen átélhetQ, kikerülhetetlen kérdéssé teszi. A költemény egyetlen 53 soros mondat, melynek hármas tagolását három határozószó jelzi: midQn, olyankor, ott. Az elsQ rész az este leírása, a részletek halmozása. A második rész a költQ személyes sorsára fordítja a figyelmet, az élete különbözQ szakaszaiban felgyülemlett emlékképeket kapcsol egymáshoz. A költQ szobájából indul és megérkezik Velencébe. Velencében teszi fel a kérdést a költQ: ez a sok szépség mind mire való?


A társadalmi feszültség fokozódásának és a világháborúnak az évei

A társadalmi feszültségek növekedése és a világháború eseményei elsodorták azt a szerepjátszást, amellyel a fiatal költQ távlatot tudott teremteni a maga számára a külvilág eseményeivel szemben. A Recitatív kötet (1916) utolsó ciklusaiban föladja a közvetettséget, versei nagyrészt egyenes szövegek. A Húsvét elQtt (1916.) bátor állásfoglalás a háborús propagandával szemben, a béke és a felvilágosult emberség eszményei mellett. A cím a feltámadás misztériumára utal, ami itt a háborúból sarjadzó új életet, a békét jelenti.


A költQi pálya alakulása a 20-as években és a 30-as évek elején

Babits második korszakát lezárja, és a harmadikat megnyitú stílusfordulatot mutatja a Nyugtalanság völgye címe kötete (1920). Lírája egyszerqbb és tárgyszerqbb lesz.
Kívül akar maradni a politikán, a kultúrát, a múltnak az értékeit védelmezi. A 20-as évek közepétQl magatartását befeléfordulás, rezignáció, elzárkózási hajlam, a hegyre, a szigetre húzódás jellemzi, ahogy ezt a Sziget és tenger kötetének (1925) címe is hirdeti.
Az 1925 és 1927 között született verseit Az istenek halnak, az ember él címq kötete (1929) tartalmazza.
A gazda bekeríti házát címq versében (1925) egy prózai élethelyzetbQl, egy kerítés felújításából jut el egy egyetemesebb jelentéshez, a hagyományQrzés értékének hirdetéséhez. A költQ háza köré vont kerítés az elzárkózást szimbolizálja, de ennek a kerítésnek hézagai is vannak, és Babits ezt is jelképpé emeli. A költQ elzárkózása nem szól örök idQkre, várja a tavaszt, amikor a léckatonák elesetten heverve adják át helyüket az élQ, illatos orgonasövénynek.
A Cigány a siralomházban címq verse (1926) összevethetQ A vén cigány címq költeménnyel (1854). Vörösmarty még abban a zenészben kereste hasonmását, akinek majd az egyszer bekövetkezQ ünnepkor kell újra felvennie a vonót, Babits már a végóráit élQ elítéltben látja meg önnön tükörképét. Ez a költemény ars poetica jellegq verse, a költQ számot vet eddigi költészetével.
A Versenyt az esztendQkkel címq kötete (1933) az 1928 és 1933 között írt verseit foglalja magában. A Csak posta voltál címq vers (1933) az egyéniségnek a történeti folyamatban betöltött szerepére kérdez rá. A kötet egyik legmagasabbra ívelQ, megrendítQen nagy verse a Mint különös hírmondó (1930). Ebben a fölismert és vállalt költQi és emberi szereprQl vallott gondolatait összegzi a költQ. Amit az emberek közé alászálló hírnök újságol, az nem más, mint a természet örök körforgása. Nagy mondanivalója, hogy Qsz van, s hogy hallja már a tél puha lépteit.



Az utolsó évek költészete

A 30-as években szívbántalmak, légzési nehézségek kezdték gyötörni Babitsot. 1938-ban súlyos gégemqtéten esett át, amely után csak erQlködve, végül már csak írásban szólhatott környezetéhez. Gyötrelmeit a költészet erejével próbálta enyhíteni. Betegségének elhatalmasodásával érdeklQdése egyre inkább a lét végsQ kérdései felé fordultak, szorongattatásai közepette visszatalál a klasszikus líra, a közvetlen személyesség, a vallomás költQ magatartásához.
Az Összegyqjtött versei kötetében megjelent Újabb versek (1937) két utolsó szövegében a halálra való felkészülésnek kétféle módját fogalmazta meg.
Az Psz és tavasz között címq versében (1936) Babits a közös emberi sors, a költészet példázataival, hasonlóságaival próbál meg úrrá lenni a halál rettenetén. A vers végigjárja az emberi életet, történetet, költészetet, és mindenütt feltalálja a maga élményére a hasonlóságot, a hasonlatot, az utalást, a példázatot. Mindenkinek a maga halálát kell meghalnia, de minden emberi sors hasonlósága példázatot, tanulságot ad a meghalás emberi méltóságú véghezvitelére. A kétszakaszonként ismétlQdQ végsor, Óh jaj, meg kell halni, meg kell halni! a középkori haláltánc-énekek jajongását idézi.
A Balázsolás címq verset 1937 nyarán írta a költQ. A balázsolás annak az áldásnak a neve, amelyben a katolikus egyház Szent Balázs napján elsQsorban a gyermekeket részesíti, Isten segítségét kérve a torokbetegségek ellen. Szent Balázst a keresztényüldözések idején kegyetlenül megkínozták. Lefejeztetése elQtt azt kérte IstentQl, hogy a torokbajban vagy más betegségben hozzáfordulók meggyógyuljanak. Babits ebben a költeményben arra keresi a választ, hogyan kell elviselni a szenvedést. A vers mqfaja: könyörgés. A vers a gyermek és felnQtt fogalompár köré épül. A gyermek a múltat jelenti, a szorongás nélküli, boldog létezést, a felnQtt a jelent, a szorongó, a véget elQre látó, tudatos létet. A harmadik rész a felnQtt ember végsQkig fokozódó testi-lelki kínjainak naturális, nyers megjelenítése.

Jónás könyve
A Jónás könyve címq elbeszélQ költeményét (1937-1938) még kórházba kerülése elQtt kezdte írni, és a nehéz mqtét utáni lábadozásában, állapotának átmeneti javulásakor fejezte be.
A költQnek ez a mqve szerepvers: Babits a bibliai történet mögé rejti saját léttörténetét, szellemi önéletrajzát. A mq négy részbQl áll: 1. Jónás menekülése, 2. Jónás a hal gyomrában, 3. Ninivében, 4. Jónás lázadása az Úr ellen. A cselekmény drámaiságát az adja, hogy a mq szerkezete csupa ellentétbQl épül: Jónást elhívja az Úr, és Q megszökik, Isten megbünteti és megmenti; Jónás meggyQzQdik arról, hogy Ninivének pusztulnia kell, és nem pusztul el.
Az Isten és Jónás közötti ellentét éles. Jónás azonban  bár szembeszegül az Úrral  mégis Qt szolgáltja. Mihelyt meghallja az utasítását, pánikszerqen menekül ugyan, de tudja jól, hogy istene kényszeríti majd a nem neki való szerepre, és tudja, hogy Istennek igaza van. A történet a sorsa elQl menekülQ ember példázata.
Az átlagos emberé is, akinek nem kell a történelmi nagy szerep, aki élni akar, de nem hagyják. Jónás szökésében általános emberi magatartás nyilatkozik meg: kitérni a vihar elQl. A költQ maga is tele van elemi békevággyal, a zavartalan élet óhajával, ám az emberi lét alapkérdései is izgatják
Jónás alakja egyszerre magasztos és nevetséges. Szökött próféta, duzzog, kételkedik, mégis valami belsQ kényszer hajtja, hogy vásárra vigye a bQrét. A túlbuzgóvá lett Jónást maga az Úr inti le, amikor Ninive vesztét követeli, mert Q jobb megoldást tud a gyilkolásnál. A Város, a civilizáció sok bqne ellenére sem érthet egyet az élet megsemmisítésével, a háborús pusztítással, és a történelmét, jövQjét építQ ember életének, értékeinek megbecsülésére int. Ninive pusztulása tehát elmarad, Jónás kudarcában Babitsnak az emberi lét megoldhatóságába vetet reménye, bizalma is kifejezésre jut. Babits ebben a mqben egyrészt a küldetésvállalás, az erkölcsi közösségvállalás kötelességére figyelmeztet, másrész megmutatja azt is, hogy az ige nem mindenható (Jónás szavára nem pusztul el Ninive), és a legfQbb érték a fészkét munkálkodva, türelemmel rakó ember. Babits 1939-ben a Jónás imájával egészítette ki mqvét. Ez a verses fohászkodás már nem kötQdik epikus szállal a cselekményhez. A költQ leveti álarcát, vallomás az eszményekhez való ragaszkodás, az emberi helytállás tragikus szépségq dokumentuma.


Regényei
Babits szépprózája  öt regényt írt és novellákat  egészében kisebb súlyú lírai költészeténél.
A Timár Virgil fia címq mqben (1922) egy különleges érzelmi komplikációt dolgozott fel. A szerzetes-tanár pártfogásába vesz egy törvénytelen származású, elárvult diákot. Apai szertettel neveli, életének folytatását, kiteljesedését látja benne. Megjelenik azonban az újságíró apa, aki fiát magának követeli  és a nagyvilágnak. A fiú a nagyvilágot választja. Timár Virgil magára marad, céltalanul és reménytelenül.
A Halálfiai címq regénye (1927) három nemzedék sorsában mutatja be a magyar középosztály lassú bomlását, szétesését, anyagi és erkölcsi hanyatlását a századforduló évtizedeiben.
A gólyakalifa címq mqben a pszichológia kerül elQtérbe. Egy fiatalember egy majálison egy megdöbbentQ találkozást él meg, és ezután több éven keresztül furcsa életet él. Éjszaka, amikor álmodik, másnak az életét éli folyamatosan. Tudathasadás: egy tiszta, békés, rendezett, gazdag családban élQ fiatalember egy piszkos, rendezetlen asztalosmqhelyben találja magát, ahol megtqrt inasként él, nincs apja, kegyelembQl befogadják, ütik, verik, megalázzák. Tábori Elemér polgári élete és a másik fiatalember zaklatott élete mutatkozik. Mintha egyik a másiknak a másolata lenne. A rendezett körülmények között élQ ember elementáris vágyódást érez az ösztönösebb, a csúnyább énje felé. A másik vonzódását a rendezett körülményekhez nem olyan nehéz magyarázni. Egyre inkább elhatalmasodik rajta mindkét életben a másik lenyomata. Nem lehet ezt már realizálni. Tragédiába fordul a dolog. Öngyilkosságnak tqnik a tette, de a pisztolyt nem találják meg mellette, a másik énje lett öngyilkos, de Elemért is eltalálta.
A 19. század óta foglalkoztatja az embereket, hogy az embernek több énje van vagy hasonmása van. Babits két felé bontotta az egyéniséget: egy, aki mindenek fölött áll, és a másik, aki a becstelenségben él.


ÉrtekezQ prózája
Pályája folyamán úgyszólván megszakítatlanul folytat kritikusi, esszéíró, elméleti tevékenységet. Bölcseleti látóhatárának középpontjában kezdetben Bergson áll: Bergson filozófiája (1910). KésQbb eltávolodik Bergson eszmevilágától. Az ifjú Vörösmarty és A férfi Vörösmarty címq tanulmányában (1911) azt az izgatott hangú klasszikust mutatja meg, aki szinte elQre átélt a 20. század korát, az erkölcsbe és a kultúrába vetett hit megrendülését.
PetQfi és Arany címq kettQs portréjában (1910) a két költQt összehasonlítva a maga irányát védelmezi Adyéval szemben. A spontán természetességgel megszólaló költQvel a meditáló, a gondosan tervezQ, a történeti, mqvelQdéstörténeti vonatkozásokat jól ismeri tudót poétát állítja szembe.
Az európai irodalom története címq munkájában (1936) a közös európai hagyományokat foglalja össze, ahogy azok benne élnek.


Mqfordításai
A legjelentQsebb fordításai: Dante Isteni Színjáték; Erato, középkori himnuszok, Szophoklész Oidipusz király és Oidipusz Kolónoszban, Shakespeare A vihar; Goethe Iphigenia Tauriszban; Baudelaire A romlás virágai.



3. Móricz Zsigmond (1879-1942)

Móricz Zsigmond jól ismeri és hitelesen ábrázolja a városi, az értelmiségi ember életét, problémáit, a paraszti élet jellegzetességeit, a szegényparasztság nyomorát és szívósságát, a pusztai ember sajátos logikáját, indulatait.
Tiszacsécsén született. Apja, Móricz Bálint vállalkozó kedvq, ötholdas parasztember, anyja, Pallagi Erzsébet, kálvinista papi család leánya. Apja vállalkozásai egymás után csQdbe mennek, az elszegényedett család Prügyre költözik, ahol a módosabb rokonoktól remélnek segítsége, hiába. Móricz a debreceni református kollégiumban kezdi tanulmányait, majd Sárospatakra költöznek. Érettségi után Debrecenben, a református teológiára jár, majd fél év után átiratkozik a jogra. 1900-ban Pestre költözik, és itt jogi és bölcsészeti tanulmányokat folytat, de egyiket sem fejezi be. 1905-ben házasságot köt Holics Eugéniával, Jankával. Nem voltak egymáshoz valók, házasságuk az elsQ boldog évek után vívódó, marakodó, gyötrelmes viszonnyá vált. 1908-ban a Nyugat közli Hét krajcár címq elbeszélését, majd a következQ évben megjelenik Hét krajcár címq elbeszéléskötete is. Ezek az írásai ismertté teszik nevét, és meghozzák az írói sikert számára. Ezután még egy sorozat novellát ír, és egymás után jelennek meg regényei.
A világháború idején mint haditudósító járja a frontokat, kezdetben bizakodóan, majd egyre kiábrándultabban tudósít a háborús eseményekrQl. A forradalmak bukása után kizárják az irodalmi társaságokból, írásai közlését néhány évig csak a Nyugat vállalja. 1926-ban házasságot köt Simonyi Mária színésznQvel. 1929 és 1933 között Babitscsal együtt szerkeszti a Nyugatot. 1936-ban megismerkedik Littkey Erzsébettel, akit Csibének nevezett. A lelencként felnQtt fiatal lányt iskoláztatja, családjába fogadja. Simonyi Mária elválik tQle, Q maga Leányfalura költözik. 1939-ban Szabó Páltól átveszi a Kelet Népe szerkesztését.

Elbeszéléseinek és regényeinek legfQbb témája a magyar élet elmaradottsága, mozdulatlansága, és az ezzel az állapottal kibékülni nem képes emberek sorsa. Mqveiben a magyar világot illúziók nélkül, a drámai feszültségeket is éreztetve jeleníti meg. Kedvenc hQsei nagyra született, nagyra szomjazó férfiak, akik miután sokáig vergQdnek fojtogatóan kicsinyes viszonyok között, végül valami robbanásszerq cselekedetben  gyilkosságban, gyújtogató vad muriban  tombolják ki magukat. VergQdQ lelkek, akik a szabadulás vágyával küzdenek életük kiteljesedéséért.
Móriczra nagy hatással volt a naturalizmus irányzata. A szerelmet örök harcnak látja férfi és nQ között. Móricz hQse gyakran a két asszonytípus között emésztQdnek, többnyire a Boldogasszonnyal élve és a Szépasszony után vágyakozva. Mqveiben az egyes jelenetek, az egyes alakok gyakran túlmutatnak magukon. Így szimbolikus jelentQségq a több regénye végén fellobbanó tqzvész (A fáklya, Úri muri, Árvácska, Rózsa Sándor a lovát ugratja). Nemegyszer szimbolikus értelmqvé válik a fullasztó közegébQl kitörni nem képes hQs is (Turi Dani a Sáraranyban).
Nyelve, elQadásmódja élQbeszédszerq, természetes, fesztelen. A párbeszédekben a különbözQ társadalmi rétegekhez tartozó, különbözQ egyéniségq alakok nyelvi színeit is visszaadja, stílusában érezhetQk a népnyelv, a régi magyar nyelv ízei is.

Írói pályájának elsQ szakasza (1908-1919)

Móricz írói pályájának kezdetén még nehezen szakadt el Jókai és Mikszáth anekdotázó, nemegyszer idilli látásmódjától, csak hosszú esztendQk keresése után talált rá igazi hangjára.
A Hét krajcárban (1908) még épp hogy átlépett a népábrázolás érzelmes módján. Az elbeszélés megformálásának jellemzQ vonása a sírás és a kacagás, a szomorúság és a derq, a tragédia és az idill sajátos ellentéte. Az anya és kisfia kacagva, játékosan keresi össze a krajcárokat, de a család kietlen, sivár életérQl tanúskodik a keresés közben feltáruló nyomor, amit megrázóan tetQz be a tüdQbeteg anya felcsukló vérömlése.
ElsQ nagyszabású regénye a Sárarany (1909), már teljes vértezetben mutatja meg a nagy írót. A cselekmény egy grófi birtoktól fojtogatott, lappangó indulatokkal teli, földéhes faluban játszódik. Turi Daninak szqk ez a világ. Szerezni akar mindig többet, élni az életet és gyqjteni a vagyont, uralkodni mindenen, leigázni mindent. Bérbe szerette volna venni a határt a szép grófnétól. A fél falu asszonya és lánya a szeretQje volt, de úgy érezte, hogy csak akkor ér célt, ha a grófnét is megkapja a földhöz. Fokozatosan gyqltek benne a bosszúságok és indulatok anyagi és családi okok miatt, s amikor a grófnénál aláírta a számára kedvezQ szerzQdést, annak egy gunyoros megjegyzésére kitört belQle a vulkán: az asszonyt halálba szerette, a hazatérQ grófot agyonverte, és dührohamában még arra is telt, hogy sógorát, aki a felesége körül settenkedett, lelQje.
Turi Dani sárba hullott arany , értékes, nagyra hivatott ember, akinek tehetségét és feszítQ tetterejét a kicsinyes világ pusztító erQvé torzította. Móricz ezzel újszerq parasztképet alakított ki: Jókai és Mikszáth anekdotikus, Gárdonyi idillikus parasztábrázolásával szemben megmutatta, hogy a paraszt hatalmas szenvedélyek, erotikus vágyak dúlta autonóm ember, sorsát irányítani akaró egyéniség, akit belsQ viharok feszítenek, aki változást akar, földet, emberséget.
Az Isten háta mögött (1911) a magyar kisvárosok fojtó légkörét, unalmát és közönségességét idézi, ahol minden kitörési kísérlet belefullad a groteszk kicsinyességbe. Móricz ebben a regényében a magyar Bovaryné történetét írta meg. Veres tanítóné csak vergQdik a magaunt, kicsinyes környezetében. Az asszony hiába sóvárog a nagy élet után, egy pillanatra sem kerülhet a köznapok fölé. Házasságtörési kísérlete sem sikerül. Unokaöccse, a diák veres Laci megzavarja az albíróval való szerelmi együttlétet. Aztán egy gyötrelmes, álmatlan éjszaka után Veresné hiába nyitja a diákszoba ajtaját: sógora elment. Mire jön a reggel, meghalna vágyai. Még az élettQl sem sikerül elbúcsúznia, kiugrik az ablakon, de nem történik semmi baja, csak a fenekére esik. A regényes asszonysors ábrándja tragikum helyett bohózatba fúl. Ebben a világban nincsenek tragédiák, legfeljebb tragikomédiák.
A fáklya (1917) egy nagy reményekkel falura induló pap vergQdését mutatja be. Matolcsy Miklós tanítója, nevelQje, fáklyája akar lenni népének, de nincs ereje terveit valóra váltani, lassanként alkalmazkodik az úri világhoz. A regény végén a falu fiatalságát elpusztító tqzvész döbbenti rá megalkuvására.
A Tragédia (1909) címq elbeszélésben elQször szólal meg irodalmunkban az addig néma faluszél. Mikszáth, Gárdonyi, de még Tömörkény embereinek is helyük volt a faluban, volt akikhez életükben szóltak, ha meghaltak, elsiratták Qket  Kis Jánost se életében, se halálában nem veszi észre senki. Az író megmutatja a nyomorúság embertorzító hatását: Kis János egyetlen mozgatója az örökös éhség, egész tudatvilágát az evés gondolata tölti ki. Bosszúterve  a vén Sarudyt ma kieszem a vagyonábul. Eleget kapáltam neki  képtelen és groteszk, de jogos lázadás, mely torzult és tragikus kimenetelq formában tör felszínre. Móricz tragédiát láttat meg Kis János keserves életében, torzult emberségében, groteszk pusztulásában.
A Szegény emberek címq elbeszélés, a magyar irodalom legnagyobb háborúellenes elbeszélése 1916 karácsonyán jelent meg. A háború embertorzító, személyiségpusztító hatását mutatja meg döbbenetes erQvel.
A névtelen napszámos paraszt katona 26 hónapi frontszolgálat után hazajön szabadságra, és családját nagy szegénységben, nyomorúságban találja. Napszámba megy, de hiába dolgozik, nem tudja megkeresni a télirevalót. Abbahagyja az ásást, és kemény, katonás léptekkel megközelíti a gazdag Vargáék házát, ahol elhozható pénzt remél. Betör, és amikor számítása ellenére két kislányt talál a portán, mint aki parancsot teljesít, mindkettQt megöli. Aztán a feleségével lemegy a vásárba, útközben a pénzt eldobja, és világossá tisztul benne: nem a muszka van a másik parton & hanem (& ) a gazdagok .
Móricz megmutatja, mi vitte ezt az egykor a csirke vérétQl is irtózó, szelíd, tiszta szándékú embert a gyilkolásig. A katona tudatában a jelen és a múlt, az otthon és a harctér állandóan egybemosódik, ezért tudathasadásos módon viselkedik: úgy tör be a házba, olyan szakszerqséggel öli meg az ott talált gyermekeket, mintha harci cselekményben venne részt. Lelkében lidércnyomásként kísértenek a front emlékei, ahol dicsQségnek számított a gyilkolás. Azt hitte, most a családja érdekében is jogában áll gyilkolni. Morális épségét elvesztette, erkölcsileg, érzelmileg eltorzult, természetévé vált az ölés.
Az író a háború embertelenségének érzékeltetésére a naturalizmus eszközeit is felhasználja: a front borzalmait, a paraszti nyomorúságot, a kettQs gyilkosságot részvétet nem mutatva, kegyetlen részletességgel és tárgyilagossággal ábrázolja.


Az írói pálya második szakasza (1920-1930)

A bukott forradalmak után következQ években írt regényeiben Móricz a gyermekkor világába és a történelmi múltba fordul.
A Légy jó mindhalálig (1920) egy ártatlan, tiszta és tehetséges gyermek sorsát, jóság utáni vágyát és kiábrándulását mutatja be. Nyilas Misi, a debreceni kisdiák azt hiszi, a felnQttek is jók és tiszták, de csalódnia kell. Ebben a csalódásában, a kollégiummal való szembekerülésében Móricz valójában az író és a világ összeütközéseit jeleníti meg.
Móricz történelmi trilógiájában, az Erdélyben (1935) a forradalmak és a Trianon utáni magyarság útját keresi, azt a kérdés foglalkoztatja, miként lehet egy sokat szenvedett országot felemelni.
A regény a 17. században játszódik, és az erdélyi fejedelemség történetét idézi. A Tündérkert (1922) Báthory Gábor korát és Bethlen Gábor ifjúságát, A nagy fejedelem (1934) és A nap árnyéka (1934) pedig Bethlen fejedelemségét kelti életre.
A Tündérkert két nagy egyéniség küzdelmét állítja elénk. Báthory Gábor csupa fantázia, szertelen álmodozás, szilajság, féktelenség, zsenialitás, de ugyanakkor romlottság, lelkiismeretlenség és állhatatlanság is. Egészen fiatalon került Erdély fejedelmi trónjára. Szép, erQteljes, hódító jelenség. Mérhetetlen vagyonából birtokadományokkal könnyen szerez híveket. De féktelen, nem tud ellenállni a bot és a nQ csábításainak, nem ismer mértéket. Hideg természetq, boldogtalan feleségét egy távoli várba küldi, Q maga pedig fQúri asszonyok egész sorával folytat hosszabb-rövidebb viszonyt. Ez az erejét és vagyonát egyformán pazarló, emberi életekkel könnyen bánó fiatalember ugyanakkor tele van olyan tervekkel, aminQket a kicsiny, szegény, ellenségekkel körülvett Erdélyben józan fQvel elgondolni sem lehet. Móricz tragikus fényben mutatja repülQ szédületét : csodálatos elképzelései vannak, de ezekbQl szinte semmit sem tud megvalósítani, tettei sorra visszájukra fordulnak. A szép álmok vége egy elpusztított Erdély, leégett városok, elnéptelenedett falvak, parlagon heverQ földek, elhajtott marhák. Maga a fejedelem orgyilkosok áldozata lesz.
Báthoryval szemben Bethlen Gábor lassú, nehéz ember, aki minden gondolatot, eszmét nehezen tesz magáévá, de azt annál szilárdabban meg tudja tartani. A békés építést, a gyarapodást kívánja szolgálni. Megérti, hogy ezzel a nyomorgó országgal a Báthory megálmodta tündérkertet megvalósítani nem lehet. Móricz a két alak ütköztetésével az álmodó forradalmiság és a lehetségesre figyelQ józanság egyensúlyára figyelmeztet, megmutatva a Trianon utáni kis ország túlélési és gyarapodási esélyének lehetQségét. A regény két fQalakja körül kibontakozik elQttünk a korabeli Erdély politikai és társadalmi élete. Móricz e regényében külön nyelvet teremtett: fölelevenítette a 17. századi írások  levelezések, emlékiratok, énekek  nyelvét, szókészletét, mondatfqzését, képeit, de úgy, hogy mindezt a mai nyelv felhasználásával élQbeszédszerqvé tette.
A Pillangó (1924) Hitves Zsuzsika és Darabos Jóska minden akadályt, szegénységet és társadalmi korlátokat legyQzQ szerelmérQl szól. A boldogság érzése idilli fénybe vonja a történetet.
A 20-as években ezután a dzsentri felé fordul érdeklQdés. Dzsentritémájú regényei közül talán a Kivilágos kivirradtig (1926) a legtökéletesebb kompozíciójú, a legharmonikusabb: egy névnap története. Karácsony másnapján, István vértanú ünnepén nagy névnapra készülnek egy grófi uradalom jószágigazgatójának házában. Hatszáz holdas mintagazda jön leánykérQbe, és itt lesz az ifjú gróf is. De még el sem kezdQdik a vacsora, megérkezik a hír: nem jön a fiatal gróf.
Majd egymás után jönnek a legrosszabb hírek: elmarad a házasság, jön az érverezés. Az urak azonban elqzik a bánatot, eszik a húsokat, isszák a borokat, anekdotáznak, szól a muzsika, nótáznak, járják a táncot. Kedvük, hangulatuk egyre magasabbra emelkedik, pedig életük alatt szakadékok tátonganak. A fokozódó feszültség a regény végén egy drámai jelentben robban ki.
Az Úri muriban (1928) Móricz egy alföldi város földbirtokosrétegérQl rajzol nyomasztó képet. Egy könyvügynök, volt földbirtokos érkezik a város unatkozó urai közé. Az urak végigvezetik a városon (vendéglQ, kaszinó) és a tanyákon. Mindenütt folyik a beszéd, az anekdotázás, a mulatozás. A napok egybefolynak egyetlen négynapos dáridóba. A vad mulatság egy réteg haláltánca: a vesztükbe rohanó emberek a feledésbe, az ivásba, a mulatozásba menekülnek.
Közben megismerjük ennek a világban az életét, jellegzetes alakjait. Szakhmáry Zoltán másként szeretne élni, mint a többiek: háromszáz holdas birtokából mintagazdaságot akar teremteni, és felesége helyett a summáslány Rozikát szereti. Terveit azonban nem tudja valóra váltani, Rozika pedig megszökik egy könyvügynökkel. Szakhmáry elkeseredésében – amikor a leghangosabb a muri - felgyújtja tanyáját és szíven lövi magát.
A Rokonok címq regény (1932) egy fiktív alföldi városban, Zsarátnokon játszódik. Kopjáss Istvánt, a város jelentéktelen tisztviselQjét váratlanul és szinte véletlenül fQügyésszé választják. Egymás után jelentkeznek rokonai: a szegényebbek pénzt, állást, összeköttetést várnak tQle, a gazdag, a közéleti rokonai pedig befonják érdekeik, üzleteik hálójába. Kopjáss úgy akar élni, hogy a kecske is jóllakjon, a káposzta is megmaradjon , a rokonságok és panamák lápvilága azonban lehúzza, magához hasonítja a kezdetben becsületes szándékú embert.


Az írói pálya utolsó szakasza (1931-1942)

Móricz a dzsentritémájú mqvek megírása után, a 30-as években visszatért a népi-paraszti világ bemutatására.
Életem regénye címq írásában (1938) Móricz tízéves koráig beszéli el életét, de a gyermekkori emlékekhez a múltból és a jelenbQl újabb emlékek, emberek, gondolatok, érzések asszociálódnak, így a gyermekkor elbeszélése a teljes élet rajzává szélesedik.
A Csibe-novellák a nagyvárosi szegénységrQl szólnak. Ezek az írások az Árvácskában (1941) érnek jelentQs mqvé. A zsoltárokra tagolt regény egy lelencgyerek életérQl beszél el néhány esztendQt.
A kislányt állami gondozásból hosszabb-rövidebb idQre nevelQszülQkhöz adják ki: elQször tanyasi parasztokhoz, majd egy nagygazda családjához kerül, végül egy városi iparosfamília veszi magához. A gyerek szeretetre vágyik, de mindenütt bántják. Egy karácsonyestén az elkeseredett kislány, ajándék nélkül kizavarva az éjszakába, kínzói fejére gyújtja a házat.
Móricz utolsó regényében a szegénységbQl kitörni akaró ember alakját formálja meg. HQse kilépett a társadalomból: betyár. A tervezett trilógiából két rész készült el: Rózsa Sándor a lovát ugratja (1941) és Rózsa Sándor összevonja szemöldökét (1942). A regény cselekménye a szegedi tanyavilágban játszódik, az elsQ köteté 1836 körül, a másodiké az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc idején. Móricz ebben a regényében a nép vágyaiban élQ mesét és a történelmi valóságot egyszerre fogalmazza meg.
Móricz utolsó korszakának legjelentQsebb mqve a Barbárok (1931). Az író ebben az írásban vérfagyasztó tárgyilagossággal mutat be egy lelkiséget, egy gépies egyszerqséggel végrehajtott gyilkosságot. Az elbeszélés három részre tagolódik: az elsQ a gyilkosságot beszéli el, a második Bodri juhász feleségének kutatását a férje után, a harmadik a veres juhász leleplezését a bíróságon. Az író a cselekményt szqkszavúan írja le, fQleg a drámai hatású, tQmondatokból, odavetett szavakból álló párbeszédekre épít. A történet egy civilizációtól távol esQ, zárt világban játszódik. A pásztorok élete kemény, rideg. Az emberek alig beszélgetnek, szqkszavúak. A juhászok hidegvérrel gyilkolnak. Érzéketlenek, a bekapart áldozatok fölött sütik meg a szalonnát. A veres juhásznak sok minden van már a rovásán. A feleséget megpróbálja félrevezetni, a bíróság elQtt csak azt vallja be, amit rábizonyítanak. Ezt a tettét nem vállalja, csak a szív látványa bírja beismerésre. A rézveretes szíj fontos szerepet játszik az elbeszélésben: megvásárlásának ürügyén támadják meg Bodri juhászt, ezzel vonszolják gödörbe testét, ennek megpillantása töri meg a veres juhász ellenállását, akinek lelkében Qsi hiedelmek élnek: a bQrövben Bodri juhász tárgyi megtestesítQjét látja. Az elbeszélés témájában, elQadásmódjában is a népballadákra emlékeztet.



4. Juhász Gyula (1883-1937)

A Nyugat költQi csoportjának eleinte középpontjában álló, majd egyre inkább perifériára sodródó tragikus alakja. Életét vidéki városokban élte le egyre magányosabban, egyre súlyosbodó idegbajjal, távol az irodalmi élet színtereitQl.
Szegeden születet, apja postai tisztviselQ. Érettségi után a pesti egyetem magyar-latin szakos hallgatója, a Négyesi-szeminárium titkára lett, barátságot kötött Kosztolányival, Babitscsal.
Az egyetem elvégzése után tanított, tanársága állomásait (Máramarossziget, Léva, Nagyvárad, Szakolca, Makó) számqzetésnek tekintette. Egyedül Nagyvárad pezsgQ szellemi élete hatott rá kedvezQen. Egyik szervezQje volt A Holnap címq antológiával kibontakozó mozgalomnak, megismerkedett Sárvári Anna színésznQvel, akinek eszményített alakja szerelmi lírájának ihletQje lett. Gyakran súlyos depresszió gyötörte, 1917-ben a tanítást is abbahagyta, hazatért Szegedre, az ottani lapoknál dolgozott. A forradalmi események egy idQre kiragadták a depressziójából. A húszas évek végétQl idegbetegsége egyre jobban elhatalmasodott, intézeti kezelésre szorult.
Juhász Gyula magányosan élt, a világot elsQsorban a magányon és a bánaton át érzékelte. Nosztalgikus lélek volt, úgy érezte, hogy a dolgok csak elmúltukban kapják meg igazi lírai értéküket. Szép az, ami messze van, ami elmúlt. Az élet sivársága és szürkesége elQl a mqvészi szépséghez menekül, gyakran ihletik olvasmányélmények, képzQmqvészeti alkotások. Sokat tanult a parnasszistáktól, akik a költészetet a tiszta formák és tisztult eszmények világába akarták emelni. Kedvelte a szonettet. A szimbolizmus vonzásában élt: a konkrét élményekbe a végtelent, az örököt kereste. Nála a szimbólumok nem azáltal lesznek szimbólumok, hogy valami másnak a jelképévé válnak, hanem önmagukat jelentik, de a szokottnál mélyebb értelmqvé absztrahálódnak. Ilyen mindenekelQtt Anna, akinek képe és neve megmarad, de végtelenül elmélyülve, mintegy önmaga fölé emelkedik. Tájverseiben is látszólag spontánul felötlQ képek egységes szimbólumsorrá alakulnak, egy közérzetet fejeznek ki, vágyakat tárgyiasítanak.
Juhász Gyula költészete elsQsorban hangulati líra, legjobb verseinek varázsa zeneiségükben van.

Tiszai csönd (1910) címq költeményének alapérzését ez a két sor fejezi ki: Magam a parton egymagam vagyok, / Tiszai hajók, néma társatok! Juhász Gyula költQi világának uralkodó eleme az árvaság, a kivetettség érzése.
Ez az érzés a szegedi este eseménytelen csendjében felerQsödik. A vers legjellemzQbb szavai: távol és valahol. A költQt övezQ ürességet, és a kapcsolatok hiányát érzékeltetik. A tárgyi világnak csak néhány mozzanata tqnik fel: a mozdulatlan hajók, a harmonikaszó, a reá felelQ tücsök. A táj tétova, elszórt jelei jelentéssel telítQdnek. A kezdQ sorban az este nagy barna pók -ként szövi a sötétség hálóját, és ez a sötétség a vers végére már mindent beborít.

Milyen volt& (1912) címq versét, mint a legtöbb Anna-verset, Szakolcán írta a költQ. A költemény az emlékezés elégikus hangulatából született. A strófák elsQ sorában háromszor megszólaló sóhajszerq tqnQdés  Milyen volt& nem tudom már  az emlék elfakulását hangsúlyozza. Annát elveszíthette, de az az érzés, amit ébresztett, nem múlik el. A természet is Qt idézi, a táj is az Q vonásait ölti magára: a nyári búzamezQk szQkeségét, a szeptemberi ég szeme kékjét, a tavaszi rét sóhajtása hangja selymét idézik. A természeti képek nagy távlatokat érzékeltetnek, a befejezQ kép pedig szinte a végtelen felé nyitja ki a verset.
Juhász Gyula jellegzetes költQi gesztusa a búcsúzás, a végrendelkezés. Testamentum (1919) címq költeményében önérzetesen, nagy költQi öntudattal beszél az eljövendQ kor boldog emberéhez. A búcsú fájdalma mellett érzQdik annak tudata is, hogy élete értelmes áldozat volt, maga is elQkészítette az emberségesebb jövQt.

Tápai lagzi címq versét 1923-ban írta. Tápé egy Szeged környéki falu, Juhász Gyula több versében is szerepel. Itt az ország jelképévé emelkedik. A cím vidám mulatságot, lakodalmat ígér, a költemény azonban inkább egy halotti tor leírása. Az elsQ strófa egy kísérteties, ijesztQ világot idéz. A második versszak kezdQ sora még a lagzira utal, de utána már az egész paraszti élet nyers és súlyos valóságáról szól a verse. A téli esték csöndje egy pillanatra mintha feloldaná a baljós hangulatot, de az embereket QrzQ komondorok sejtetik, hogy a bezárt élet mozdulatlansága és a közelgQ pusztulás némasága ez. A záró strófában újra felmorajlik a halálmotívum, a bQgQbrummogás, visszatérnek a lakodalmi motívumok (bor, vQfély), a természeti motívumok (hold, téli hatás) és ezek kiteljesednek, befejezetté válnak, és végül megjelenik az eddig rejtetten lévQ halál is.

Az Anna örök (1926) címq vers az utolsó Anna-versek közé tartozik. A költQ most is az emlékek elhalványodásáról szól, ám most már nem hozzák vissza a letqnt kedvest az évszakok természeti képei. Három hatsoros részre tagolható:
I. & elmaradtál emlékeimbQl , II. Ma már nyugodtam ejtem neved ki& , III. Élsz és uralkodol örökkön .
Az elsQ részben a felejtés fokozatai bontakoznak ki: elmaradtál  elfakult - elmosódott  elsuhant. Az emlékkép egyre áttetszQbb. A második részben három Ma már & kezdetq sor számol be a szerelem elmúlásáról. Ezután jön a fordulat ó, de mégis, / Ne hidd& . A harmadik részben fejezi ki  az elsQ rész paradoxonjaként, hogy Anna örök. Hatása a legapróbb jelenségektQl a legfontosabbig mindenben érvényesül, a lírai én része lett, áthatja egész életét.



5. Tóth Árpád (1886-1928)

Rövid életébQl mintegy másfél évtized volt az igazi, éret alkotó munka korszaka. TüdQbetegsége és szegénysége meghatározó hatással volt csaknem egész költészetére.
Aradon született, de már hároméves korában Debrecenbe került. A pesti egyetem bölcsészeti karán Q is részt vett Négyesy professzor stílusgyakorlatain. Elhatalmasodó betegsége, anyagi gondjai és erQsen gátlásos természete miatt félbehagyta egyetemi tanulmányait, visszament Debrecenbe, és a helyi lapok munkatársa lett. Megismerkedett élete egyetlen nagy szerelmével, akivel késQbb házasságot kötött. 1913-ban Budapesten keresett megélhetést: nevelQi, szerkesztQi, újságírói munkát kapott. A Pesti Napló és Az Est szerkesztQségében dolgozott, a Nyugatnak már indulásától kezdve munkatársa bolt. A háború idején pacifista nézeteket vallott.
Szelíd, csendes szavú költQ. Halk mélabúval siratja a megvalósulatlan vágyakat. Állandó gesztusa a lemondás, bár életvágya, az élet varázsa, áhítatos csodálata mindig fogva tartják. Számára a költészet menedék és kárpótlás az elmaradt örömökért, az egészséges cselekvQ mindennapokért. Az örök szépségbe kapaszkodik, általa akar felülkerekedni betegségtudaton, fenyegetQ halálon. Meghittségre törekedve, nagy mqgonddal ír verset.
Líráját érzelmi telítettség jellemzi, mely versei lejtésébQl, lágy zeneiségébQl is kisugárzik. Eltér a szimbolista gyakorlattól, képei gyakran nem metaforák, hanem hasonlatok. Képsorai részletezQek, gyakran látomásszerqvé válnak. Költészete néhány nagy motívumköre épül: évszakok és napszakok, fa-, növény-, virágmotívumok, hold, csillag, fény, csönd, illat, hajó.
ElsQ verseskötete a Hajnali szerenád (1913). Életében ezen kívül még két verseskönyve jelent meg: Lomha gályán (1917), Az öröm illan (1922). Utolsó kötetét LélektQl lélekig címmel (1928) még Q rendezte sajtó alá, de megjelenését már nem érhette meg.

MeddQ órán (1908) címq verse minden szava magányról és csüggeteg, passzív életérzésrQl tanúskodik. Fájdalmában kicsordul a könnye, és még arra sincs ereje, hogy letörölje. A felvillanó helyzetkép  Viaszos vászon asztalomon - szegényes életkörülményeirQl vall. Aztán egy önarckép következik: Vézna, szánalmas figura, én. / Én. én. Az én szó háromszoros megismétlése fájdalmát érzékelteti: be van zárva énje korlátai közé.

Az Elégia egy rekettyebokorhoz (1917) címq költemény a világháború harmadik évében született. Egyetlen metaforára, a hajó metaforájára épül. Ez az alapkép, ez a motívum fejlik ki a versben, mely a látványtól a látomásig, a rekettyevirágtól az emberiség sorsának víziójáig vezet.

Körúti hajnal (1923) címq versében a költQ néhány pillanat benyomásaiból, a hajnali színváltozások villanásaiból életre kelti egy városrész képét, ébredQ életét. A vers a városi táj ébredésének három mozzanatát ragadja meg. Az elsQ versszak a még félig éjszakai állapotot idézi meg, a derengQ szürkeséget, az utolsó már a nappali élet józan valóságát, a közbülsQ három pedig a fény felragyogásának bqvöletes képeit, a hajnali átváltozást tárja elénk. A költemény mélyebb értelme abból az ellentétbQl fakad, mely a hajnali mámoros önkívületi és a nappali világosság józansága között feszül.
A költeményben a színek és a hangok összeolvadnak, a látás és a hallás útján érzékelt jelenségek keverednek (szinesztézia): a szinek víg pacsirtái zengtek ; Egy kirakatban lila dalra kelt / Egy nyakkendQ .
A költQ azt mutatja meg a versében, hogy a mindennapi robot világában csak pillanatokra villan fel egy szebb, emberhez méltóbb élet ragyogása.

Az Esti sugárkoszorú (1923) címq költemény egy kivételesen magasrendq lélekállapotot örökít meg. A lírai én a létezés, a szerelem örömét már-már a szédület határáig fokozódó meghatottsággal éli át. Az elsQ strófa az alkonyati séta hangulatát idézi meg. A beszélQ a búcsúzó napfényt az asszony hajába font sugárkoszorúnak látja, a ragyogás, a fény illattá és csenddé szqrQdik át. Alkonyatkor minden megváltozik, a tárgyak elvesztik kontúrjaikat, árnyakká válnak. A sejtelmes hangulatot érzékelteti a vers hangzása, a sok f-hang is: finom, font, fények, földi, félig.
A második versszak újra felidézi az egész hangulatot. Aztán kép, szín, hangulat minden eltqnik, és megszólal a vallomás: jó volt élni, mint ahogy soha . A konkrét élménybQl egyre elvontabb és magasabb elragadtatás lesz.

A LélektQl lélekig (1923) címq vers utolsó kötetének címadó verse. Ebben már nem saját magányát fogalmazza meg, hanem a társadalomban elidegenedett, elszigetelQdött emberek magárahagyatottságát. A költemény egy hétköznapi helyzetbQl indul ki: a költQ az ablaknál áll és a csillagokat nézi. A csillagsugár égi üzenetként szólal meg. A költQ a csillagok árvaságáról tqnQdik. Az emberrel rokonítja és megszemélyesíti a csillagokat, így jut el a térbe szétszórt milljom árvaság gondolatáig.
A két záró szakaszt ezt a kozmikus fájdalmat, a csillagsereg vigasztalan magányát ismeri föl az emberi világban is. Az emberi kapcsolatok reménytelenségérQl, az egyetemes társtalanságról szól a vers. A költQ mégis bízik abban, hogy üzenete eljut lélektQl lélekig.

Jó éjszakát! (1924) címq versét Tóth Árpád utolsó verseskötete végére tette. Ezután is írt még verseket, de végsQnek, búcsúzónak ezt szánta. A vers elalvás elQtti rezignált meditáció, de a fölmerülQ gondolatik nem az eltelt nap, hanem az egész eltelt élet tapasztalataiból származnak. Minden fáradságot sugall, a költQ környezetének tárgyai is: az órainga fénye lassú, járása tétova, pihenésre vár. Az álom menekülés a robottól. Fölmerül a kérdés: mi haszna, mi értelme van a költQi alkotómunkának? A költQ józan iróniával vet számot költQi tevékenységével. Az utolsó strófa szaggatott mondatfoszlányai az álomba hajlás állapotát érzékeltetik  és a végsQ elalvásét is.

Tóth Árpád kiváló mqfordító volt, különösen a nagy romantikusokat (Shelley, Keats, Byron) és Baudelaire, Verlaine verseit tolmácsolta szívesen.



6. Kosztolányi DezsQ (1885-1936)

A korszak egyik legsokoldalúbb és legjelentQsebb alkotója, egyformán maradandót alkotott a lírai versben és az elbeszélQ prózában is: regényei és novellái a magyar széppróza legnagyobb teljesítményei közé tartoznak.
Szabadkán született mqvelt polgárcsaládban. Apja a helyi gimnázium tanára, késQbb igazgatója. A pesti egyetemre iratkozik be, magyar-német szakra. Négyesy László stílusgyakorlatain kapcsolatba kerül Babitscsal, Juhász Gyulával. 1904-ben a bécsi egyetemen filozófiai elQadásokat is hallgatott. Freud mélylélektana iránti érdeklQdése egész életén át végigkísérte. Tanulmányait nem fejezte be. 1906-tól a Budapesti Napló munkatársa, a versrovat vezetQje. Mohó izgalommal merült bele a fQvárosi életbe. 1907-ben megjelent verseskötete, a Négy fal között. Ady a kötetrQl írt elmarasztaló bírálatában irodalmi író -nak nevezte. Kosztolányi az 1908-ban meginduló Nyugat munkatársa lesz. A szegény kisgyermek panaszai (1910) hozza meg számára sikert. 1908 és 1910 között sokat utazik, Európa különbözQ országaival ismerkedik. Kapcsolatba kerül Thomas Mann-nal is, aki sokra becsüli Qt, és bevezetQt ír a Nero elé, amely a regény 1929-es kiadásában jelenik meg. 1913-ban házasságot köt Harmos Ilona színésznQvel. 1929-ben részt vesz A Toll címq hetilap Ady-vitájában. Az írástudatlanok árulása, Különvélemény Ady EndrérQl címmel Ady túlbecsülése ellen emel szót.
Kosztolányi a világot kiszámíthatatlan, meglepetéseket rejtQ zqrzavarként élte át. Kosztolányit tulajdonképpen az érdekelte, ami elQbbi, mint a születés, és túl van a halálon. Lírájában is, epikájában is a közvetlenül átélt, személyes életanyaghoz kötQdik.
Költészetének fQ motívuma az életszeretet, az áhítat, az ámulás az élet dolgain. Szerelmese volt az életnek, és félt az qrtQl, amit az élet mögött, de az életben is megsejtett. Kosztolányi mqvészetében fontos funkciót tölt be a szerepjáték.
Elutasította a költQ politikai elkötelezettségét. Nem hitte, hogy bármilyen politikai hatalom képes lenne az ember helyzetét a világban alapvetQen megváltoztatni. Az Ady-vita során fogalmazta meg azt az ellentétet, amely szerinte a homo moralis és a homo aestheticus között fennáll.
Fogékony volt a szociális problémákra. Mélyen átérezte az emberi nyomorúságot, és részvéttel átszQtt megértéssel fordult a társadalom peremén élQk, az általános normákon kívül állók, a kitaszítottak felé.
Kosztolányi a magyar nyelv egyik legnagyobb mqvésze volt. Fontosnak és meghatározónak érezte magyarságát és anyanyelvét. Megérett benne az a felismerés, hogy a magyarság csak akkor Qrizheti meg magát Európában, ha nyelvét és hagyományait ápolja.
Hatottak rá a századelQ mqvészeti és tudományos törekvései  szecesszió, impresszionizmus, szimbolizmus, expresszionizmus, freudizmus.


Három korszakot lehet pályáján megkülönböztetni

ElsQ korszakában (1907-1919) a líra az uralkodó mqnem. Ezekben az években ismerkedik meg Rilke költészetével. ElsQ verseskötete, a Négy fal között (1907) már kiforrott verselQt mutat. Befelé fordul, a lélek világa felé tapogatózva alakítja ki költQi világát. A korszak középpontjában A szegény kisgyermek panaszai (1910) áll.
A szegény kisgyermek panaszai címq mqvében (1910) a világ, a kisváros, a hivatalnokcsalád életének apró, jelentéktelennek látszó elemeibQl alkot szimbólumokat. A gyermek álarcát ölti magára, de számol azzal, hogy az olvasó tudja: az álarc mögött felnQtt rejtQzik. A gyerekkort úgy értelmezi, mint teljességet, és azt állítja, hogy a felnQtté válás szegényedést, beszqkülést okoz. A gyermekkor Kosztolányi számára világállapot egyik lehetséges megélési formája és nézQpontja. Feltételezi, hogy az emberi én lényegét a tudattalan alkotja, és ez leginkább a gyermeki élmények újraélésével válik hozzáférhetQvé.
Az életképfüzért a tragikum felé mutató melankólia tölti be. Az embernek ugyanis egyszer ki kell lépnie a gyermekség boldog idQtlenségébQl, és be kell lépnie az idQbeliségbe, azaz a végesség, a halál tudatába. A kisgyereknek az a legnagyobb élménye, hogy a világ borzongató titkokkal van tele. A költQ életet és halált, játékot és valóságot, fájdalmat és örömet a legtermészetesebb átmenetekben olvasztja eggyé. A halál, a borzongás, a félelem játékos színezetet ölt, és beleszövQdik a mámoros hangulatba.
A bevezetés, Mint aki a sínek közé esett az egész ciklus születésének lelkiállapotát jeleníti meg egy jelképes érvényq pillanatban: a beszélQ a halál közelségét érezve megpróbálja összegezni azt, amit lényegesnek tart az emberi létben.
A kötet központi motívuma az elmúlás gondolata. A gyermek még nem látja tisztán, mit is jelent az élet befejezése. Az Azon az éjjel kezdetq versben a kezdQ sor monoton ismételgetése és az erre rácsapó látomásszerq részletek elhomályosítják a nagyapa halálának központi szerepét, ez a konkrét emlék is a kozmikus-babonás színjáték része lesz, és azt érzékelteti, hogy a világ borzongató titkokkal van teli.
A Mostan színes tintákról álmodom kezdetq rész rajongva sorolja föl az összes részegítQ, boldogító színt, a képzeletben kiszínezett motívumokat. A hétköznapokból kiemelkedni óhajtó lélek itt jut legközelebb az áhított csodához, de azt is érezteti, hogy mámorát üresség övezi: a csoda csak illúzió, feltételes módban elQadott ábránd.


Pályája középsQ szakaszában (1919-1929) a regény válik uralkodóvá: Nero, a véres költQ (1922); Pacsirta (1924); Aranysárkány (1925); Édes Anna (1926).
Kosztolányi háború utáni köteteit  Kenyér és bor, 1920; A bús férfi panaszai, 1924; Meztelenül, 1928  az egyszerqbb, nyugodt beszéd jellemzi.
A Kenyér és bor nyitó versében, a Boldog, szomorú dalban (1917) a költQ önmagát rajzolja elénk a világháború végén. Megállapodott polgár, beérkezett költQ. Van kertje, villanya, telefonja, fürdQszobája, elnyerte a társadalmi elismertséget is, az egész ország vallja Qt magáénak. A költemény végén kiderül, hogy ez az idilli állapot csak látszat, a gazdagodás szegényedéssel jár együtt  Itthon vagyok itt e világban / s már nem vagyok otthon az égben .
A 20-as években a regény lett Kosztolányi uralkodó mqfaja. A regény felé fordulásában szerepet játszott a mélylélektan iránt felerQsödött érdeklQdése is. Nero, a véres költQ (1922) címq regényében Kosztolányi a dilettáns költQ alakját idézi meg, akinek minden hatalom megadatott, kivéve azt, amelyre legjobban sóvárog: a költészet szent tudománya. Mohón áhítja a sikert, de maga is tudja, hogy kevesebbet ér, mint szeretné. Kisebbségi érzése dühödt agresszivitásba csap át: gyilkoltat és gyilkol. Tébolyában nem tudja megállítani sem Britannicus, a költQ mqvészete erejével, sem Seneca, a filozófus sztoikus visszahúzódásával.
A Pacsirtában (1924) a címszereplQ a csúnya vénkisasszony elutazik, és rövid távolléte alatt szülei megpróbálnak kitörni mindennapjaik börtönébQl. VendéglQben ebédelnek, színházba mennek, az apa a hajdani férfitársaság hívásának is enged. A mulatságból hazatérQ Vajkay feleségének kimondja, hogy Qk voltaképpen nem szeretik, sQt gyqlölik lányukat, azt se bánnák, ha meghalna. A lány hazatér, és helyreáll az élet régi rendje, és vele a reménytelenség.
Az Aranysárkány (1925) címq regény Kosztolányi egyik legnagyobb igényq vállalkozása, a Pacsirta világlátását teljesíti ki. Színtere egy kisváros, szereplQi a gimnázium tanárai és diákjai. Novák Antalt, az értékQrzQ, lelkiismeretes tanárt bukott diákja megalázza, környezete öngyilkosságba kergeti. Novák rádöbben, hogy nemcsak kisszerqséggel áll szemben, hanem barbár indulattal is, és ez része a kétarcú szabadságnak, mely egyszerre szárnyal és fenyeget  ahogy a címben kiemelt jelkép is érzékelteti. Novák tanár úr már sérülten lép elénk: gyász nehezedik rá és a gyanú, hogy felesége hqtlen asszonyként halt meg.
Novák olyan tanár akar lenni, aki ügyel méltóságára, de baráti kapcsolatot is keres a diákokkal. Célját nem tudja elérni, mert soha nem képes kilépni a felülrQl beszélQ tanár szerepébQl. Örökösen oktat, és többnyire a közhelyek elvontságában él. Nincs érzéke a konkrét helyzetek iránt, így Hildával és Tiborral sem képes megfelelQ hangot találni. Lisznerrel is azért kerül szembe, mert minden emberi megnyilvánulást észérvekkel próbál magyarázni. Úgy próbál rendet teremteni környezetében, hogy nem ismeri el az egyéniség jogait, és közben a saját lelkében is zqrzavar uralkodik. Novák Antalt próbatétel elé állítja a kudarc, lánya szökése és a maga megveretése. Személyisége nem állja ki a kettQs próbatételt. Nem is az ütlegek fájnak neki, hanem az emberi gonoszság és az emberi méltóságának sérelme. Ekkor éri az utolsó lökés: a helyi szennylap szenzációs riportként leplezi le és színezi ki megveretését és lánya bukását.
A regény szereplQinek többsége viszonylag keveset változik. Novákon kívül csal Liszner Vilmosban következik be lényeges átalakulás. P nehézfejq, de alapjában véve derék fiú. Az utolsó órán Novák felszólítja, hgoy javítson, benne azonban felébred a dac, és a tanár elveszti önuralmát. Liszner azt hiszi, hogy a tanár elszánt ellensége; az érettségin megbukik, és bosszút fogad. A megveretés után nemcsak Novák, Vili is elveszti belsQ egyensúlyát: rémálmokat lát, és éppen az erQszak jogosulatlanságát érzi át.
A kisvárosból a nagy életbe vágyó Hilda nem tudatosan tolja félre az apja képviselte világnézetet. Viszont folytat apja egyik tanítványával, Csajkás Tiborral, és teherbe esik; Tibor a bankett éjszakáján megszökteti, és még azon a nyáron feleségül is veszi.
Az utolsó elQtti fejezet kilenc évvel Novák halála után játszódik, megmutatja, hova jutottak az egykori osztálytársak. Mindegyikük élete lefelé megy. Hilda és Tibor bensQséges és önzQ szerelme is nyárspolgárivá kopott. Az aranysárkány, mely a regény elején csillogva lebegett fönn a magasban, hamar elrongyolódik.
A regény végén, mikor asztalt táncoltatnak, Novák szellemét hívják, és Hilda megkérdezi tQle: most boldog-e? A szellem kettQt koppantott, ezzel jelezve, hogy már boldog. Kosztolányi úgy látja, hogy a boldogságot csak az életen kívül lehet kiküzdeni.
Az Édes Anna (1926) címq regényt mottóként a katolikus szertartás latin nyelvq halotti könyörgése vezeti be. A Rituale romanum félelmes és magasztos szent szövege a lélek ama rettenetes görcseirQl szól, melyekbe az embert szorongató helyzete szorítja. A könyörgés Anna lelkének a megváltásáért szól.
A regény elsQ részében (I-VI. fejezet) a színhelyet és a kezdQ szituációt ismerjük meg. A kommün megbukott, Krisztinaváros lakói alkalmazkodnak a kialakult helyzethez. Vizyné elégedetlen cselédjével, Katicával, és Ficsor, a házmester felajánlja neki, hogy új lányt szerez. A következQ fejezetek Anna beilleszkedését (VII-X. fejezet) és Jancsi úrral való kalandját (XI-XIV. fejezet) beszélik el. Ezután Anna menekülni szeretne, de lehetQségei meghiúsulnak, és bekövetkezik a katasztrófa (XV-XVI. fejezet). Az utolsó fejezetek (XIX-XX. fejezet) az ítélethozatalt és a történet lezárását tartalmazzák.
Anna engedelmes, szelíd, dolgos. BensQséges emberi kapcsolatokra vágyik, de nem veszik emberszámba, csakis tökéletes cselédként, használható cselédként vesznek tudomást róla. Anna szelíd csendessége mögött ismeretlen indulatok, érzések feszülnek. Jelentésüket maga sem érti, de ösztönei tiltakoznak: iszonyodik a szobákat betöltQ kámforszagtól; amikor megtudja, hogy gazdáját Kornélnak hívják, érzi, hogy ezen a helyen nem bírja ki sokáig ; a bútorok is valami névtelen rémülettel töltik el. A kellemetlen ingerekre bezárkózással válaszol. A munkába és a magányba menekül. Jancsival való kapcsolatában védelmi pozícióit feladja. Ebben a látszatra veszélytelen, majdnem játékos kapcsolatban kezdetben a kíváncsiság és a szánalom is vezeti, aztán átadja magát az ismeretlen szenvedélynek. Mikor megjelenik Báthory úr, aki menekülést jelenthetne számára, Vizyné könnyen lebeszéli róla.
Látszólag egy jelentéktelen mozzanat szolgál indítékul tettének végrehajtásához. A Vizy államtitkári kinevezése alkalmából rendezett fogadáson Patikárius Jancsi a szép és fiatal Moviszternéval táncolja keresztül a lakást, és Anna meglátja, mikor az úrfi magához szorítja és „belecsókol a nyakába”. Annában ezután felszínre tör a tudatalatti, és még aznap éjszaka meggyilkolja gazdáit. Tettének oka társadalmi is, lélektani is, de teljes mértékben megismerhetetlen. Anna maga sem tud számot adni róla.
Vizyék a maguk polgári életformájukban akkor is csak embertelen közönyre képesek, mikor azt hiszik, hogy nagyon is jószívqek. Patikárius Jancsi, aki Vizyné rokona, és átmenetileg Vizyéknél száll meg, szeleburdi, komolytalan ember. Személyisége üres, nem lakozik benne se szellem, se lélek. Anna emberi lényéhez igazában nincs köze, csak élvezeti tárgynak tekinti. Moviszter doktor az egyetlen, aki Annában nem egy tökéletesen dolgozó gépet lát, hanem embert.


Új korszak kezdQdik pályáján (1931-1936)

A novella (Esti Kornél, 1933; Tengerszem, 1936) mellett most újra a líra dominál (Számadás, 1935).

Kosztolányi utolsó kötetében, a Számadásban (1935) és az utána keletkezett versekben a központi téma a halállal való szembenézés és a vele szemben elfogadható magatartás kialakítása.
A költQ lényegében négyféle szerepben fogalmazza meg magatartását: az egyik lehetQség a lét intenzitásának felfokozásával, életteljességgel szembeszegülni a megsemmisüléssel (Hajnali részegség, Pszi reggeli, Esti Kornél éneke), a másik a halált elQrejelzQ szenvedésnek és a halál tudatának sztoikus bölcsességq és méltóságú elfogadása, férfias tudomásulvétele (Marcus Aurelius), a harmadik az álomba, a gyermek- és ifjúkor védett és a végsQkre még nem gondoló biztonságába való átlépés (Szeptemberi áhítat), a negyedik a közös emberi sorsvállalás, azoké, akik már átbuktak a nemlétbe (Ének a semmirQl).
A Halotti beszéd (1933) címq költemény egy esendQ ember életútját bontja ki az egyszeri létezés drámájává. A hangütés egy névtelen egyházi beszédét idézi 700 év távlatából, aztán egy modern ember szemlélQdései kerülnek elQtérbe. Központi gondolata: minden ember egyedüli példány . A halál olyat semmisít meg, ami soha többé nem lesz, mint ahogy nem volt sem érben, sem az idQben. Minden ember jelentQssé válik a végsQ pillanatban, halálával egy egész világ tqnik el.
Az Esti Kornél éneke (1933) címq költemény vitairat Babits Mihállyal szemben, akinek kedves régi képe a mélyt fürkészQ búvár. Babits a Nyugatban hqvös hangú kritikát közölt az Esti Kornél címq novelláskötetrQl. Erre válaszol a maga ars poeticájának kifejtésével. Tulajdonképpen önmegszólító vers, de a lírai én Esti Kornéllá változottan sem önmagához, hanem az egész helyett a részhez, az énnek pusztán egy tartozékához, a dalhoz intézi beszédét. Az alkotás paradoxona, hogy ami irodalomként megszületik, az csak utánzata a valóságnak, a világhoz képest semmi, mégis bele tud sqrqsödni a mindenség egésze. Amit a költQ megteremt, az csak látszat, Q csak imitálja a teremtést, de felidézheti mégis a mélységet a felszínnel. FelülemelkedésrQl beszél a vers, de ugyanakkor nQ benne a halál sötétje is. A vers hQse egyfelQl mind nagyobb magasságok, másfelQl pedig a mind teljesebb nihil, az üresség felé megy. A vers mélyén egy rejtett látomás lapul, az emberi meghalás képe.
Az Pszi reggeli (1929) címq költemény még jóval a költQ betegsége elQtt keletkezett, mégis a Számadás-kötet nagy verseinek döntQ élménye áll mögötte: az élet megsemmisülése. A búcsúzás élethelyzetét az Qsz természeti képében jeleníti meg. A verset egy tényközlQ kijelentQ mondat indítja: Ezt hozta az Qsz . Két gyümölcs képe jelenik meg, a szQlQs és a körte, ezek válnak ékszerekké jelzQik (sötétsmaragd, jáspisfényq) révén. A szQlQ nehéz, a körte hatalmas. Ékszerek itt a gyümölcsök, élettelenek és ehetetlenek. A zárósorokban a beszélQ óhajára  Jobb volna élni  a megszemélyesített fák intése válaszol, kimondatlanul is a halálra figyelmeztetve Qt. A fák aranykezének meleg fénye nem rettenetet, csak elégikus hangulatot ébreszt: a költQi én a maga mulandóságát a természet örök rendjeként fogadja el.
Kosztolányi a Marcus Aurelius címq ódájában (1929) még egyszer megfogalmazza ars poeticáját, ami oly messze távolította el minden váteszi gesztustól, Adytól is. A költQ a filozófus császár szobra elQtt áll meg, és hódol emberi nagyság -a elQtt. A Capitolium Qsi tetQjén álló szobor tartásából fenség, méltóságtudat sugárzik. A császár nagyságát a költQ három vonásban jelöli meg: a pogányság igaza, a bamba tömeg -tQl elkülönült elQkelQ magánya és az anyagi javakkal nem törQdQ függetlensége. A császár jellemzése szinte észrevétlenül önjellemzésbe megy át.
A költQ elutasítja a gQzben botorkáló, bárgyú, bolond jósok magatartását, és felmutatja a bátor, büszke ember eszményét, aki félelem nélkül néz szembe a létezés tragikus hiábavalóságával.
Hajnali részegség címq költeményét (1933) akkor írta Kosztolányi, amikor már rátört a gyógyíthatatlan betegség. Olyan pillanatot állít a vers középpontjába, amikor egy káprázatos látomás ráeszmélteti a világ szépségére, az élet magasrendq értelmére. A rendkívüli élményt egy meg nem nevezett barátnak meséli el. Az alaphelyzet: az éjszakába nyúló szellemi munka nem hagyják aludni, kinéz az ablakon. ElQször a lenti, mindennapi, a hétköznapi sorsokat látja. Az emberek élete elidegenedett, értéket vesztett létezés. Ezután fönn kitárul elQtte a csillagos ég lenyqgözQ látványa. A kibomló mesés látomás a gyermeki szemléletet mutatja, és a látomás kiváltotta gesztusok (szájtátva, bámulva, fel-felkiabáltam) is a gyermekkort idézik fel. A látomásban a keleten fellobbanó fény, a kék-szürke felhQk és a kihunyó csillagok látványából egy kiürülQ bálterem és a búcsúzó vendégek mozgalmas képét formálja meg a költQ. A báléj színtere egy kastély, egy elQkelQ úr, a házigazda búcsúztatja az elQcsarnokban a vendégeit, miközben a portások a drágaszép nQknek kocsikért kiabálnak. A kivételes, ünnepi lét hangulatát sugalmazzák az ékszerek és drágakövek. Az ünnepi érzést kiteljesítve egy angyal, tündérek tqnnek fel. ÉrezhetQvé válik a véges, mindennapi élettel szemben a világ végtelenje, szépsége. A beszélQ számára megvilágosul valami fenséges, magasztos titoknak az értelme, amibQl eddig kimarad,t mert az élet koloncai a földre húzták. Még mielQtt eltávozna a földi léttQl megtörötten /földig hajol és köszönetet mond egy nagy ismeretlen Úrnak , akinek vendége volt egy életen át.
Ének a semmirQl (1933) címq költeményét életében megjelent utolsó verseskötete, a Számadás végére helyezte. A vers szembenézés az idQbeliségbe zárt egyén testi-lelki lényének semmibe hullásával, a halállal, az ember számára fölfoghatatlan semmi tényével. Ez a szembenézés a semmi tudatának bármiféle menekülés nélküli elviselését értékformáló, magatartást alakító lehetQségété emeli. A vers nem az erkölcsi nihilizmus, a belenyugvás kifejezQje. Kosztolányi inkább vállalta a semmit , mintsem hogy készen kapott megoldásokba vagy üres szólamokba meneküljön vagy lemondjon a világmagyarázatról.
Szeptemberi áhítat (1935) címq költeményében a költQ igyekszik kiszabadulni betegsége halálos szorításából, és még egyszer utoljára élni. A szeptemberi naphoz fordul: emelje föl, a halál fölé, a ragyogásba.
A lírai én a megsemmisülés árnyékában lelkendezve mutatja föl a szeptember érett gyümölcseit, a nap fényében ragyogó életet: dinnyét, darazsat, szQlQt. A költQ képzelete mámorosan röpköd jelenetrQl jelenetre. Lelkendezése egyúttal búcsú is. A vers a reggeli szeptemberi nap fényével indult, aztán fokozatosan elQtérbe kerültek az est színei.

Kosztolányi novellaíró mqvészete igazán a 30-as évek elején virágzik ki, de már korábbról is találhatunk elbeszélései között kiemelkedQen jó írásokat. Leggazdagabb novelláskötete a Tengerszem (1936).
Elbeszéléseiben többnyire távlatok nélküli, eltorzult sorsokat mutat be. Központi figurája a sors szeszélyeinek kiszolgáltatott szerencsétlen kisember.
Az Appendicitis címq írása elQször Vakbélgyulladás címmel jelent meg (1911), a címet késQbb változtatta Appendicitisre. Kovács Jánost, a szürke, szorgalmas és alázatos hivatalnokot egy vakbélmqtét kizökkenti élete megszokott rendjébQl. Gyógyulása után is szeretné fenntartani a betegség adta kiváltságait, amikor az érte való részvét és aggodalom közepette fontos embernek és boldognak érezte magát. Sorra összevész munkatársaival, feletteseivel, elhanyagolja munkáját, az utcára kerül, és családjával együtt nyomorog. IsmerQseinek állandóan a mqtétrQl mesél. Az elbeszélés megmutatja a kispolgári élet szqkösségét, szomorú távlattalanságát: hiányoznak belQle az igazi, az életnek értelmet adó események.
A Fürdés címq novellában a másodikos gimnazista Jancsit, aki év végén latinból megbukott és pótvizsgára készül, apja fürdés közben, játékos kedvében úgy dobja a vízbe, hogy ott is marad, belefúl. Az író érezteti, hogy az apa haragja és a fiú halála között valami összefüggés van. A szöveg többször utal arra, hogy Suhajda ugyanolyan sikertelen hivatalnoknak, mint fia tanulónak. Ezt jelzi az is, hogy csak egy harmadrangú fürdQhelyen üdülnek; az író többször is céloz apa és fiú hasonlóságára: mindketten meggypiros fürdQnadrágot viselnek. Feltételezhetjük, hogy az apa fiában önmagát látja.
A szöveg minden része hordoz a pillanatnyi jelentésen túlmutató tartalmat. Többletjelentésre tesz szert a fürdQruha: meggyszíne a vér pirosát idézi. Megnövelt jelentQségqvé válik a törökszekfqs parasztkert, ahol Suhajdáné horgol, és ahonnan majd elindul, hogy megélje a tragédiát, vagy az aranycsiptetQs üveg, mely a megalázott és megalázkodó fiú kémlelQ tekintete elQl eltakarja apja szemét.
A történet kezdetén a szülQk vitáját az anya a maga szelíd módján eldönti. Az anyai közbenjárást jogosnak érezzük, az apai vizsgáztatást eleve reménytelennek látjuk, és a szerencsétlen gyerek valóban zavart lesz a szigortól és a fenyegetéstQl. Apja szótlansága, zárt és merev arca nem sok jót ígér, a gyereken rossz érzéseket kelt.
A fürdéshez készülQdve a fiú mindenképpen jó akar lenni, ez azonban még jobban bosszantja az apát. A fiú vízbe dobálása nem veszélyes, a víz alacsony, a fiú kitqnQen úszik. Mikor Suhajda a fiú felbukkanását várja, kétségbeesése Qszinte. Jancsi holttestét hosszú kutatás után megtalálják. Az elbeszélés végén már nem is a fiú az elsQrendq áldozat, hanem az apa és az anya. Átérzik a kétségbeejtQ emberi létet, a halállal szembeni kiszolgáltatottságot. Suhajda a történet fél órájában sorsának átélésére képes kétségbeesett, szenvedQ emberré változott.
A Tengerszem címq elbeszéléskötet Latin arcélek címq szakasza az antik Róma világát idézi fel. Az író azt vizsgálja, hogyan viselkedik az ember kiszolgáltatott helyzetben (Paulina, Silus), és hogyan a hatalom birtokában (Aurelius, Caligula). Paulinát elhurcolják a katonák, és Q indulatában minden zsoldost elátkoz, még urukat, Caesart is. Ordítására felébrednek az alvók, és szavában a költQ meghallja az igazságot. Silusnak, a rabszolgának csak szenvedés jut osztályrészül, és Q beletörQdik sorsába. Pt még a jóindulatú felügyelQ is kineveti, és a hitvány kutya is megmarja. A két rabszolga sorsa azt példázza, hoy helyzetükön sem a lázadás, sem a beletörQdés nem segít, de a kivetettségben a szenvedély legalább méltóságot szerez az egyénnek.
A hatalom birtokosait, a két császárt Kosztolányi éppen fordítva értékeli. A sztoikus, a világ dolgait józanul mérlegelQ Aurelius tudomásul veszi a világ káoszát, magatartása elfogadó. Nem akarja a zavart tovább fokozni azzal, hogy cselekszik, az emberi életet szabályozhatatlannak tartja. Aureliusszal szemben a Caligula címq elbeszélés címszereplQje a történet folyamán végig cselekszik, tettei viszont bqnök, melyek csak a zqrzavart fokozzák. Caligula jelleme kettQs: egyrészt hatalomra, korlátlan szabadságra törekvQ császár, másrészt szenvedQ, nyomorult ember. Viselkedésében nem annyira az Qrületet hangsúlyozza az író, mint inkább az álarcos viselkedést. Caligula személyében a Kosztolányi a zsarnokságnak, a korlátlanság vágyának azt a fokát ábrázolja, amikor a zsarnok már nem elégszik meg mások meggyilkolásával, maga is át akarja élni a meggyilkoltatás, a halál élményét.

Kosztolányi az Esti Kornél-történetekben gondolati életét, tudatvilágát, eszmélkedésének folyamatát tárja fel és foglalja össze.
Két elbeszélésfüzért jelentett meg EstirQl: Az Esti Kornél címmel önálló kötetként kiadott, 18 egységbQl álló novellafüzért (1933) és a Tengerszem címq kötetben (1936) helyet kapó, Esti Kornél kalandjai címq 17 elbeszélést tartalmazó ciklust. Az elbeszélések 1925 és 1936 között keletkeztek.
Esti Kornél alakjában az író saját jellemének természetes kiegészítQjét teremtette meg: Q volt idQnként felszínre törQ tudatalattija, benne testesülnek meg lefojtott ösztönei, szándékai, álmai, vágyai. Esti Kornél a felelQtlen, szabad életérzés hordozója, aki az életet izgalmas kalandnak fogja fel. Konvenciót, kényszert nem tqr, moralitását maga határozza meg. Az egyes elbeszélésekben Esti vagy fQszereplQ, vagy tanúja a történeteknek, vagy Q maga mond el egy történetet. Minden esetben értelmezi a körülötte történQ dolgokat. Esti Kornél jóformán mindig úton van, a folytonos helyváltoztatás az elQre nem látható lehetQségek sokféleségét ígéri. Aki utazik, azt nem húzzák le a hétköznapok gondjai, és a puszta szemlélQdés kivételes helyzetét élvezheti. Esti számra utazni annyit jelent, mint fölkészülni a halálra.
Mind az Esti Kornél-kötetben, mind a Tengerszem Esti Kornél-ciklusában a záró fejezet Esti halálát beszéli el.
Az Esti Kornél tizennyolcadik fejezete egy villamosutat ír le, melynek másodlagos jelentése az utazás, végsQ jelentése pedig az életút. Az élet eszerint irgalmatlan tülekedés, a szépség és a boldogság csak ritka pillanat, és mire helyünket kiverekedjük, a villamos végállomásához ér. Esti itt a villamosút végállomásaként képzeli el önnön halálát, és a rá jellemzQ türelemmel és megértéssel fogadja el véget.
A tükör-motívum teljes jelentését az elbeszélés utolsó soraiban kapja meg. Amikor Esti holtan fekszik a földön, valaki megjegyzi: Érdekes (& ), most is nézi magát a tükörben. Mint afféle mqvészember  teszi hozzá az orvos. A tükör itt a mqvészettel azonosítható.



7. Kaffka Margit (1880-1918)

Kaffka Margit a Nyugat nagy nemzedékének elsQ vonulatába tartozik, legjobb regényei a lélektani epika nagyszerq hazai példái.
Huszonkét éves korától kezdve csaknem élete végéig gyakorló tanár volt. Ifjúkorától fogva verseket ír. Élményei lázongóvá teszik, és a költészetben is keresi az újat. Van egy senki másra nem emlékeztetQ, akkor nagyon is modern témavilága: a társadalomba kivetett, védtelen leány. A nQi méltóság igénye jelenik meg vele irodalmunkban. ElsQ házassága nem sikerül, hamarosan el is válik, de második férjével megtalálja a magánélet összhangját. A Nyugat megindulásakor túllép korábbi éveinek hatásain, lenyqgözi Ady költQi nagysága, de elragadja az egész költQi nemzedék impresszionista-dekadens-nagyvilági hangja is. Lelkesen lép közéjük, és lelkesen fogadják: a Nyugat elsQ számától egészen korai haláláig a nagy folyóirat munkatársa.
KöltQi életmqvénél jelentékenyebb, amit prózában alkotott. 1911-re készül el legnagyobb mqve a Színek és évek, egy gazdag lelki életq, de körülményei folytán minduntalan megalkuvásra kényszerülQ asszony története. A regény hQsnQje nem azonos a meg nem alkuvó írónQvel, de történetében mégiscsak sok az önéletrajzi mozzanat. Lélektani regény, de úgy, hogy azt a társadalmat marasztalja el, amelyben az ábrázolt lélek vergQdik. A történetet az teszi hitelessé, hogy az írónQ rokonszenvezik azokkal a nemesi hagyományokkal, amelyeknek elmúlását szükségszerqnek mutatja be, és szereti azokat a polgári eszményeket, amelyekrQl megmutatja, hogy az adott körülmények között mennyire alaptalanok.
A következQ nagy mq, a Mária évei már az önálló utat járó asszony tragédiáját ábrázolja. Közben novellák és kisregények egész sorát írja, szinte körképét adva bennük a nQi sorslehetQségeknek a századforduló Magyarországán. Kiindulása mindig a lélekábrázolás, néha  mint a Csöndes válságok kötet kitqnQ novelláiban  nem is lép túl a belsQ világ mesterien árnyalt ábrázolásán. De ahogy az évek haladnak az elsQ világháború felé, a pszichológia egyre inkább csak kiindulópont, amely a társadalmi kérdések feltárásához vezet. Az Állomásokban már a század kezdetének forradalmi szándékait akarta ábrázolni, de túl közel volt még ahhoz, hogy igazi nagy társadalmi regényt kerítsen tárgyából. Egy festQnQ életérQl szól, önéletrajzi vonásokat is tartalmaz. Sok olyan szereplQje van, akit jól lehet azonosítani az irodalom és a képzQmqvészet területérQl.
Éva elválik a férjétQl, az apja pénzzel támogatja, hogy Pesten a képzQmqvészettel foglalkozhasson. Az akkori nQk mindig feladták a mqvészi ambícióikat, és megmaradtak a családanya vagy a felség szerepében. A teljességet nehéz megtalálni.
A háború kitörése felháborítja. Férjét is katonának viszik. Egymás után érkeznek a hírek ismerQsök haláláról. A költQnQ elQbb csak kétségbeeset, majd pacifista versekkel válaszol.
Eddig sem volt idegen a publicisztikától, de most feladatának érzi. Egyre inkább kifejezetten társadalmi témák felé fordul. Ekkor írja utolsó regényét, a Hangyabolyt (1917), amely egy apácaiskola zárt körében mutatja meg mesteri módon a társadalmi kapcsolatokat. A zárt kör a nagyvilág jelképévé nQ. A zárdában igazgatónQt kell választani, pártokra oszlanak a szereplQk. Emellett a szál mellett van egy másik szál is. A végzQs osztály tagjai a regény szereplQi. Érdeket alakok vannak itt. Többen készülnek arra, hogy milyen lesz, ha megkapják a diplomájukat. Egy dinamikus, erQteljes szereplQje is van: Erzsi.
És közben gyqlnek azok a végsQ novellák, amelyek 1918-ban A révnél címen jelennek meg. Október végén még lelkesen üdvözölte a polgári forradalmat. Novemberben pedig jött a spanyolnátha, amelynek napok alatt tízezrek estek áldozatul. Megkapta Kaffka Margit is, megkapta egyetlen kisfia is.
Életmqve mégsem torzó. KöltQnek is, prózaírónak is a Nyugat elsQ vonalában van a helye.

Színek és évek
A Színek és évek (1912) fQhQsének, Pórtelky Magdának a sorsa az orsó mellett töltött asszonyi élet hangtalan pusztulását, a süppedQ talajú világ gyalázatos tisztességét hordozz magában. Az az életforma, mely megszabta gondolkodása, vágyai és lehetQségei határát, már nemcsak emlékeiben él, hanem lassan maga is emlékké válik; pQrén szolgáltatja ki a magával hurcolt életeket a könyörtelen idQnek. ElsQ házassága idején még ösztönösen cselekszik: elfoglalja a neki adatott helyet. Amikor azonban egy tragikus véletlen következményeképp elveszti férjét, szemben találja magát a valósággal, szinte kálváriát kell járnia. Második házasságát már azzal a meggondolással kezdi el, hogy számára nincs más megoldás, mint egy új férj, és már tudatosan szerzi meg magának férjül asszonykori udvarlóját.
Látszólag megint megkapaszkodik tehát, pedig élete süllyedése valójában most kezdQdik. Az emlékvilág védQ falai lassan leomlanak, és elQtqnik az élQsdi és kiszolgáltatott asszony alakja.
Magdát azonban mégsem lehet a magyar irodalom züllQ dzsentrihQsei közé sorolni. Hiszen Q mindvégig értékeket hordoz magában, és jobb körülmények között bizonyára más életutat járt volna meg. Lázadó érzései születésük pillanatában visszafojtódtak a családi fegyelme és szokástisztelet rendjében. Passzív, tehetetlen, az igazi nagy dolgoktól, elhatározásoktól mindig visszatartja valami különös gyávaság, pedig néhányszor nagyot lendíthetett volna sorsán. Ez a sokoldalúan kidolgozott jellemrajz arra figyelmeztet, hogy itt nem az egyén züllésérQl van szó: Pórtelky Magda nagyobb erejq változások függvénye; áldozat, de maga is kiszakíthatatlan része a végzetnek. A regény széles sodrása felkavarja a századforduló Magyarországának egész életét.
Pórtelky Magda alakját és sorsát a századvégi dzsentri roppant gazdagon ábrázolt, bomló világ veszi körül. Pórtelky Magda élete nem gyors, tragikus összeomlás, mint például Móricz dzsentrihQseié: csupán apró, hétköznapi gondokon, feszültség nélküli súrlódásokon QrlQdik fel.
Az egész regényt tragikus színezetq nosztalgia lengi át. Az elsQ személyq elQadásmód és az emlékezQ attitqd már eleve a rokonszenvet táplálja, pedig az író közvetlenül is kifejezi, hogy szereti hQsét, sajnálja azt a világot, melynek pusztulásáról beszél. Pórtelky Magda nemcsak azért jut a süllyedés útjára, mert osztálya halálraítéltségét hordozza magában: a kor sem ad neki kiutat. Kaffka Margit látja, hogy a polgári rend sem teremti meg a harmóniát, hogy a dzsentrit elpusztítót társadalmi bajok újakkal cserélQdnek fel.



8. Krúdy Gyula (1878-1933)

Krúdy nem tartozott egy írócsoporthoz sem. A maga teremtette álomvilágban élt, a régi szép idQk írója volt. Megteremtette a lírába, hangulatba olvadó, légkört teremtQ, az idQ síkjait feloldó magyar prózát. Életmqve több mint 60 regénybQl, csaknem háromezer elbeszélésbQl és öt színmqbQl áll.
Nyíregyházán született, apja ügyvéd, anyja cselédlányként szolgált a Krúdy-házban, és törvénytelennek szüli meg gyermekét: a szülQk csak 1895-ben kötnek házasságot. Érettségi után Debrecenben és Nagyváradon volt újságíró, majd Budapestre költözött, ahol élete végéig élt és dolgozott. Felesége Spiegler Bella írónQ.
Számos lap és folyóirat munkatársa volt. Az elsQ igazi közönségsikert A vörös postakocsi (1913) címq regényével érte el. Sokat dolgozott, de közben bohém életet élt. Szállodákban lakott, lóversenyezett, kártyázott. Házassága felbomlik, másodszor is megnQsül, de ez a házassága is feszültségekkel terhes. A világháború kitörése megrendítette. Utolsó éveiben egyre fokozódó nyomorban és betegségben el. Márai Sándor késQbb csodálatos regényt írt utolsó napjáról (Szindbád hazamegy, 1941).

ElsQ írásaiban Jókai és fQként Mikszáth hagyományát folytatja, a külföldi irodalomból elsQsorban Turgenyev, Dickens és Maupassant hatott ár. Az 1910-es években, és még inkább 1920 után alakítja ki a bensQ monológoknak, az idQfelbontásnak, a realitás és irrealitás egymásba játszásának egyéni módszerét.
Sajátos lírai hangon szólal meg, mqveiben a cselekmény és jellemfejlesztés háttérbe szorul, és a hangulat válik uralkodóvá. Írásaiban a Nyírség, a régi Pest, ódon házak, különc emberek és sorsok hangulatiságát érezteti. Nem tud kibékülni a mag jelenével, a régi, visszahozhatatlant próbálja feleleveníteni, írásait áthatja a nosztalgia a régi szép idQk után. Témája és anyag az idQ, a múlt és a jelen melankolikus szembeállítása. Mqvei valami álomszerq felmúltban, a megállt idQben játszódnak, írásainak jelene valami idQnkívüliséget jelent. Álomvilágában a múlt és jelen egybemosódik az alakok elvesztik körvonalaikat. Mqveinek vezérmotívuma az emlékezés, képzettársítások szövevényében láttatja a jelent. A hangulatok, látomások, emlékek nem idQrendi sorrendben jelennek meg, hanem az emlékezés belsQ ideje szerint.
ElbeszélQ mqvészetének egyik csúcspontját alkotják az Aranykéz utcai szép napok címq kötet (1916) novellái. HQseit gyakran saját képmáséra formálta. Legjellegzetesebb alteregója Szindbád. LegjellemzQbb novellái ennek a mesehQsbQl kalandorrá lett hQsnek, a szerelem örök vándorának a kalandjairól szólnak (Szindbád ifjúsága, 1911; Szindbád utazásai, 1912)
Másik kedvenc hQse és alteregója Rezeda Kázmér, az elbqvölQ modorú gavallér és bohém író, a reménytelenül epekedQ szerelmes (A vörös postakocsi, 1913; Pszi utazások a vörös postakocsin, 1917; Rezeda Kázmér szép élete, 1933).
Regényeiben a dolgok és események nem a maguk valóságában léteznek, hanem abban a formában, ahogyan azok a lélek belsQ síkján tükrözQdnek.
A vörös postakocsi címq regényében (1913) a címadó lovas kocsi egyszerre halad át egy valóságos és egy lelki tájon, utasai múltjuk, élményeik és illúzióik vonzásában élnek.
Mit látott Vak Béla szerelemben és bánatban címq befejezetlen regényében (1921) a fQhQs útja a felvidéki kisvárosból Budapestre vezet. Útközben a szeretett lányhoz tartozó temetQcsQszök megvakítják, és most már vakon, belsQ látással megáldottan érkezik Pestre. Más várost ismert meg, mint amilyent látó korából ismert: paloták helyett a lakbéruzsora fellegvárait, a külsQ Terézváros bérházait.
A Hét bagolyban (1922) Szomjas Guszti, köz- és váltóügyvéd azzal a szándékkal jön Pestre, hogy végigélje még egyszer ifjúságát. Azt kell tapasztalnia, hogy ez a világ már nem a mélyen és tisztán érzQ szíveké, hanem a könyörtelen törtetQké.

A 20-as évek második felében Krúdy stílusa lehiggad, klasszicizálódik, az író tárgyiasságra, a leírás pontosságára törekszik.
Boldog úrfikoromban címq regénye (1930) egy helyen, a Bécs városához címzett vendéglQben és egy nap alatt játszódik. Egymás után érkeznek a vendégek, és megkezdQdik a hosszúra nyúló mulatozás. Az eseményeket átszövi a párbeszédekben kibontakozó emlékezés, és lassan valami egészen szokatlan jókedve alakul ki. A regény a hanyatló régi magyar életnek egy utolsó pillanatát eleveníti meg, amikor még egyszer föltámad a „boldogult úrfikor” emléke.
Életében megjelent utolsó novelláskötete Az élet álom (1932). A kötet elbeszéléseiben az író csupa különcrQl, régimódi férfiakról, öreg pincérekrQl, az éjszakai élet alakjairól fest képet.

A hídon
Szindbád, az Ezeregyéjszaka legendás hajósa Krúdy elbeszéléseiben a szerelem örök vándora, aki egyszerre bolyong a valóság viszonyai között és a tér s idQ végtelenjében: az ifjúság, a kisvárosi hangulatok és a nosztalgikus múlt álomvizein. Az elveszett ábrándvilágot, a szertefoszlott költészetet akarja újra megtalálni, amikor hajdani kalandjai színhelyére tér vissza. A szembesülés azonban mindig csalódással jár, rá kell döbbennie, hogy a múlt visszahozhatatlan, megismételhetetlen.
A hídon címq elbeszélés (1911), alcíme szerint Szindbád negyedik útja, az elsQ Szindbád-novellák közül való. Krúdy még jelzi, hogy hQse keleti, mesebeli alak: kalandos utazásaiból megtérve, öregen és a halálra készülQdve üldögél a sztambuli bazárban. Elhatározza, hogy még egy utolsó utazásra indul. A hídon álló kQszenttQl az oda látszó kis cukrászdába vezet útja, ahol egykor, ifjú katona korában ábrándos pillantásokkal ostromolta a kis barna cukrásznét. Az idQ mozdulatlanságát jelzik a bezárt kapuk, a lehunyt szemq ablakok, a szomorú kis boltok és nyikorgó boltajtók fölött a kis csengQ  minden olyan, mint régen. Amikor belép a cukrászboltba, a szinte mozdulatlan múltba lép vissza. Minden a régi: a cégtábla betqinek kopott aranyozása, a dohányszínq függönyök, a falakba és bútorokba pácolódott szivarfüst-, pörkölt- és kávészag, a biliárdasztal, amely mellett most is ott áll dákójára támaszkodva egy fiatal tiszt, akárcsak egykor Szindbád, és mögött újságjába görnyed a pápaszemes öregúr.
Hamarosan megjelenik a cukrászné is, és ekkor az eddig boldog látomás átvált a valóságba: a régi Amália helyett lánya jelenik meg. Szindbád meghatottan és tanácstalanul nézi a nyakán függQ régi fényképes medaliont, melyet Q ajándékozott egykor az anyjának. Egy pillanatig fogva tartja a fiatalasszony puha bársonyos kezét, az azonban haragosan húzódik el az öreg idegentQl.
Szindbád a jelenben életre támadó emlékeke felkavaró valóságától visszatér a tiszta és idQtelen képhez, amely útra csábította: a régi hídról sokáig elgondolkozva nézi az alkonyatban a messzi, kék álmú erdQségeket. A folyó fürgén fut a híd álmos ívei alatt, mint a némán suhanó idQ.

A vörös postakocsi
A vörös postakocsi álombeli tájak felé viszi utasait, ábrándokba, maga is álombeli táj jelképe. SzereplQi jórészt élQ alakok: Alvinczi Eduárdot Szemere Miklósról, a híres kártyásról és lóversenyzQrQl mintázta; Rezeda Kázmér alakmás, mint Szindbád, a Pattantyús utcai hölgyek is élQ alakok  de végletesen elregényesítve és idQtlenítve. A regény a Krúdy-nemzedék elszállt ifjúságának a líráját adja és a századforduló pesti társadalmából azokat az alakokat  lezüllött írókat, óbudai kispolgár lányokat, gazdag polgárasszonyokat, örömlányokat, hírlapírókat, kis színésznQket, kupeceket  akiknek a társadalmi rangja tisztázatlan . Társadalmi szempontokat Krúdy az ábrázolásban nem érvényesít; emberrQl, világról mindent a férfi és a nQ kapcsolatán keresztül mond el. A kritika, illetve az irónia így sem hiányzik a rajzolt képbQl, Krúdy tudta, hogy a szerelem, melyrQl Petrarca zengett, városukban nem szokásos . Rezeda Kázmér romantikus ábrándja mögött ott van a Magyar utcai örömház  sok Krúdy-írás színtere  és a nagy szerelmi renaissanceokra vágyódó asszonyok: a szQkék, barnák, önzQk és önzetlenek, akikkel életében találkozott Rezeda Kázmér, és éppúgy nem vigasztalják, mint Szindbádot az a százhét nQ, aki viszontszerette.
Illúzió és csömör ötvözQdik ebben a szemléletben. Krúdy eszményei a puskini, turgenyevi alakok lehettek  Az AnyeginbQl idéz minden fejezet élén.
RegényhQseit sokszor beleültette a postakocsiba: az Pszi utazások a vörös postakocsin (1917), a Nagy kópé (1921), Pszi versenyek (1922), Az utolsó gavallér (1925), A kékszalag hQse (1926) A vörös postakocsihoz kapcsolódik valamilyen szálon; a hQsök is átsétáltak az egyik mqbQl a másikba. De megnyugtató tájra, ahol idQzni lett volna érdemes, soha nem érkeztek.



9. Karinthy Frigyes (1817-1938)

A nagyváros szülötte és a városi szellemi réteg képviselQje. A Nyugat körének sokoldalú írója: írt verset, novellát, regényt, paródiát, publicisztikát. Mint humorista vált széles körben népszerqvé, igazában azonban filozófus alkat volt, aki fáradhatatlanul kutatta az élet rejtelmeit.
Verseivel és novelláival a Nyugatban jelentkezik, a folyóiratnak élete végéig munkatársa marad. ElsQ jelentQs sikerét az Így írtok ti címq irodalmi karikatúrák -kal (1912) aratta. A háborúban az emberi társadalmat, a civilizációt fenyegetQ veszélyt lát. Háborúellenessége révén eljut egy gyökeres társadalmi átalakítás áhításához. A Toll címq folyóirat Ady-vitájában (1930) Kosztolányi mellett foglal állást. Adytól is idegenkedik.
Karinthy világszemléletét a felvilágosodás racionalista szelleme és a szabadelvqség határozza meg. Bízik a tudományokban, a technika lehetQségeiben, de erQsen hat rá Freud elmélete és korunk szkepticizmusa is. Számtalan humoreszkje, szatírája, jelenete, karcolata az intellektuális humor, paradoxon eszközeivel mutatja meg a kor ferdeségeit, ellentmondásait, a világ abszurditását. Egész életmqvét filozófiai ihletésq sóvárgás hatja át az igazság megtalálása után.
Racionalista gondolkodó, és a racionalizmusnak régi eszköze a szatíra és a humor. Számára a humor nem mqfajhoz kötött lehetQség, hanem látásmód, alapállás, szemlélet, mely minden munkájában jelen van. Úgy véli, hogy a mélységesen kétértelmq vagy többértelmq világ csak humorral értelmezhetQ.
Az Így írtok ti (1912) stílusparódiáiban a célba vett mqvész költQi beszédét és világképét bölcseleti alapon figurázza ki. A Tanár úr kérem címq mqvében (1916) az iskolát az élet legnagyobb konfliktusainak színtereként állítja elénk. Fantasztikus-utópikus mqvei, az Utazás Faremidóba (1916) és a Capillária (1921) részben Swift és Wells irányához kapcsolódnak. Az elQbbiben a fQhQs a gépek, az utóbbiban pedig a nQuralom országába látogat. Utazás a koponyám körül címq naplószerqen megírt regénye (1937) agymqtétjének történetét beszéli el az elemzQ, kutató értelme szellemi fölényével.
Költeményei intellektuális hangvételqek, egy gondolatot fejtenek ki, egy helyzetet jelenítenek meg: Martinovics (1910), Nem mondhatom el senkinek (1930), Üzenet a palackban (1938).

Így írtok ti (1912)
Karinthy az alcímben Irodalmi karikatúráknak nevezi írásait. Eszerint ezek jellemrajzok. Az egyes darabok nagymértékben nyelvi paródiák, az egyéni stílusok kritikái azonban nem csupán az író modorosságait veszi célba, hanem a szerzQk egész munkásságáról, alkotómódszerérQl, az irodalmi életben elfoglalt helyérQl festenek kíméletlen, de mindig szellemes és rendszerint találó képet.

Tanár úr kérem (1916)
Az elbeszélések a diákéletet, a kamaszkor világát, a növekvQ értelem és az iskola konfliktusát jelenítik meg, egyúttal az egész emberi élet szorongásairól, naiv, komikus álmairól szólnak. A Magyar dolgozat címq írás két dolgozatot mutat be. A tartalmatlan, üres frázisokkal teli munka jó osztályzatot kap, a rosszul fogalmazott, de mégis valami tárgyi ismeretet eláruló írás viszont gyenge minQsítést.
A Magyarázom a bizonyítványomban a gyengén tanuló diák sziporkázó ötletességgel arról akarja meggyQzni szüleit, hogy rossz osztályzatai részben valótlanok, részben tévedések.
A Lógok a szeren gyenge és ügyetlen szereplQje számára elérhetetlen, irreális álmokról, tervekrQl monologizál, míg le nem pottyan a vastag szQnyegre.

A cirkusz (1910)
A novella elbeszélQje egy álmát mondja el egyes szám elsQ személyben. Egy dallamot hoz magával a cirkuszba, azt szeretné eljátszani hegedqjén a közönség elQtt. Ezt azonban csak akkor teheti meg, ha elQbb átéli a cirkusz minden szörnyqséggel és kínokkal teli mutatványát. A novella a mqvész és a közönség viszonyát mutatja be. A mqvésznek, ha azt akarja, hogy meghallgassák, alkalmazkodnia kell a szenzációra éhes közönség alantasabb igényeihez, a szórakoztató nagyüzem szükségleteihez. S ha egyszer megszólaltathatja végre a szívében élQ melódiát, kérdés, hogy a közönség megérti-e, vagy csak a mutatványt csodálja.



10. Füst Milán (1888-1967)

Bár egyik tagja volt a Nyugat törzsgárdájának, voltaképpen kezdettQl fogva rendhagyó jelenség irodalmunkban. Csak az emberi lét legáltalánosabb, örök problémáira figyelt igazán, ennek reménytelen, mert eldönthetetlen következtetéseit írta versben, drámában, prózában, esszében.
Budapesten született hivatalnok családban. A középiskola elvégzése után jogi doktorátust szerez. 1908-ban megismerkedik Osvát ErnQvel, a Nyugat közli írásait, és a folyóirat megszqntéig munkatársa marad.
Igazi hangját a húszas évek közepétQl kezdi megtalálni, költQi világképe azonban csak a harmincas évek elején jelenik meg a maga monumentalitásában. FQ mondanivalója a mulandóság, a halál bizonyossága és a menekülés lehetetlensége. KezdettQl fogva mélyen átérzi a világgal való kapcsolattartás lehetetlenségét. Mindig ugyanazt hirdeti, amit elsQ verseskönyvének címe is mond: Változtatnod nem lehet (1914). A megismerésre, az önkifejezésre tett erQfeszítésrQl mégsem hajlandó lemondani. Versei fiktív idQben játszódnak, a Biblia, a görögség, a középkor, az ezeregyéjszaka keleti világában. Központi alakmása az aggastyán. Már kora ifjúságától kezdve öregnek kívánta látni és láttatni magát. Az öregség állapotával jelképezi a test tehetetlenségét és kiszolgáltatottságát, ugyanakkor a szellem erejét és fölényét. Az idQtlen öregség mint állandósult vershelyzet, voltaképpen az élettQl való búcsúzás, számvetés, a semmivel való szembesülés. Költeményei nagyrészt parttalanul áradó szabad versek, de ezekben felsejlenek az idQmértékes vers metrumai is.
Drámáit és elbeszélQ prózai munkáit ugyanaz a lélek rejtelmeit kutató szenvedély jellemzi, mint költészetét. Boldogtalanok címq színmqvének (1914) szereplQi erkölcsi, közösségi támasz nélküli emberek, akik szeretnének egymásba kapcsolódni, de annak sincs tartása, akibe fogódznának.
A IV. Henrik király címq drámájában (1931) a fQszereplQ rejtélyes szenvedély megszállottja: nem tud beletörQdni a világ abszurditásába, az emberi kapcsolatok sivárságába, személyisége korlátaiba, és fellázad a kegyetlen világ törvényei ellen.
Advent címq regényében (1920) az üldözöttség és az üldözés lélektanát tárja fel. A saját korában lejátszódó politikai perek borzalmait az angol forradalom vallásüldözésének korába teszi át.
LegjelentQsebb epikai alkotása A feleségem története címq regénye (1942), melyben a szerelem és a szerelemféltés történetét írja meg. Egy holland hajóskapitány és könnyelmq francia felesége sem együtt, sem egymás nélkül nem tudnak élni.
Füst Milán Tél címq verse (1934) elemi erejq látomás a világ pusztulásáról.
A magyarokhoz címq költemény (1934) a magyar nyelv dicsérete. A Libanon Qs cédrusának hatalmas képével a költQ egybefogja a maga és a magyar nyelv sorsát.
A Reménytelenül címq vers (1934) rendhagyó az életmqben azért is, mert a szinte mindig szerepet játszó, maszk mögül szólaló versek között ez az egyetlen közvetlenül személyes vallomás. Egy gazverte kert képét látjuk, melyet vihar tépázott, földre vert, majd befutották a gyomnövények. A vihar-dúlta kert a költQben van, aki része a kertnek, mely az Q része. A vers kulcsszava az elmúlás. ErrQl szól, és minden szava erre vonatkozik: arra az elmúlásra, amely a tudatosan élQt élete egyetlen pillanatában sem hagyja el, mindig és mindenütt átöleli.
Az Öregség címq költemény (1947) Füst Milán öregségszerepének legnagyobb szabású megfogalmazása.



11. Csáth Géza (1887-1919)

Csáth Géza ideggyógyász orvos, színmqíró és zenekritikus volt. Három évtizede felfedezett író. Nagyon nehéz problémákat vet fel. Modern szemléletq író. Egész életében a freudizmussal foglalkozott igen intenzíven. Eredeti foglalkozása orvos. A zene és az irodalom érdekelte, de mégiscsak idegklinikán dolgozott és egész életében az emberek pszichikus mechanizmusa érdekelte. Írói név, eredeti neve Brenner József, Kosztolányi unokatestvére, együtt nevelkedtek Szabadkán. Jó és meghitt viszonyba n voltak Kosztolányival, állandóan tartották a kapcsolatot. Életének utolsó éveit drogfüggésben töltötte. Nem írt ezekben az utolsó években magas színvonalú mqvet. Tragikus körülmények között hunyt el 1919-ben.
Mqvei többnyire azoknak az éveknek a termései, amikor nem volt komoly kapcsolatban a droggal. Foglalkoztatták azok a kérdések, amelyek a drogfüggQséggel kapcsolatban vannak.
Ópium címq novellája szerint a kábítószer hatása alatt sok ezer millió évet tud az ember élményként, kalandként megélni. Az ember egészségét aláássa, de Q úgy gondolja, hogy ez a kábulatban eltöltött sok-sok év, amelyet a kábítószer ajándékoz neki, a talán megéri. Leírja a fantazmagóriákat, évre, napra pontosan kiszámítja azt, hogy neki mennyi életideje van hátra.
Éles elméjq ember volt, aki saját magát is figyelte. Naplókat írt, ezeket ki is adták. Olyan területeket mutat meg az irodalom számára, amelyek eddig viszonylag homályban maradtak.
Freudizmus: 19. század vége, 20. század eleje: az emberi lélek mozgatórugóit bizonyos területekre irányítja: gyerekkor: a 20. század elején kezdenek el foglalkozni a gyerekkorral, azokkal a gyerekekkel, akikkel eddig szinte nem törQdött az irodalom, a pedagógia és a pszichológia sem. GyerekhQsök, fQszereplQk kevesen vannak, vagy illusztrációként szerepelnek: Dickens, Dosztojevszkij. A gyerekkornak döntQ befolyása van az ember további életére.
Érdekesek azok a novellák, amelyek Csáthnál elQfordulnak: vannak gyerekhQsök, vagy felnQttek, de visszaemlékeznek a gyerekkorukra, mennyi megmagyarázatlan esemény volt az életükben, ami a késQbbiekben nagy jelentQségqvé vált. Félelmetes történeteket mesél el szenvtelen hangon. Az ember gyerekkorában olyan meghatározhatatlan élmények voltak, amelyek alól nem lehet megszabadulni. Kosztolányira is hatással van.
Mqvészetének lényege a szorongás kifejezése, szemben azzal az ismeretlen erQvel, amely elkerülhetetlenné teszi az emberi életben az erQszakot, gyilkosságot, katasztrófát. A varázsló kertje címq elbeszéléskötetének (1908) írásaiban nemegyszer az emberi lét és tudatvilág ismeretlen rétegeit tárja fel (Fekete csönd, A béka, A vörös Eszti, A varázsló halála). Elbeszéléseiben legtöbbször ragaszkodik a leírható tények számbavételéhez, és ezekbQl bontakoztatja ki a valóság félelmetes, agresszív erQit. Az Anyagyilkosság (1908) a gyermeki lélek mélyvilágában mqködQ titokzatos rombolóerQket mutatja be, azt a folyamatot, amikor a lélek világában eluralkodik a szadizmus.
A varázsló kertje címq novelláskötet a gyerekekrQl, a gyerekkorról szól. Az Anyagyilkosság címq novella két fiúról szól, akiknek meghalt az édesapjuk, akivel eléggé jó viszonyban voltak. A két kamaszfiú nem tudja feldolgozni az édesapjuk halálát, és az anyjuk sem nyújt semmiféle segítséget arra vonatkozóan, hogy a halál tényével valamilyen módon szembesüljenek. A gyerekek állandóan a temetQbe járnak, szereznek különbözQ állatokat, azokat próbálják szétboncolni, hogy van-e lélek vagy valami, ami megmarad a halál után. Az anya semmiféle fogódzót nem ad számukra, nem törQdik velük, a saját életével sem tud mit kezdeni, a gyerek a cselédre van bízva. Ebben a szeretetlen állapotban élnek. Az egyik fiú betéved a bordélyházba, ott a lány kedves vele. A lány azt mondja neki, hogy vigyen neki valamilyen ajándékot. Az anyja ékszereit akarja elvinni. Az anya felébred, erre megölik a fiai, elviszik az ékszereket.
A történet arról szól, ami a freudi nézetek egyik megfogalmazása: ölnek, ha nem ölelnek. Ha valakinek a kedvesség, a szeretet nem jut osztályrészéül, akkor ez a vágy a másik megöléséhez vezet.
A kis Emma címq történet egy felnQtt embernek a visszaemlékezése egy rideg és kegyetlen világról, amely Qt gyerekként körülvette a családban, és arról a rettenetes kisvárosi környezetrQl, ahol a kivégzés, az emberek megalázása mindennapos dolog volt Az asztalnál ebéd vagy vacsora közben is errQl beszéltek a felnQttek, nem gondoltak arra, hogy a gyerekeke ebbQl milyen következtetéseket vonnak le. A gyerekek azt találták ki, hogy a padláson felakasztják az egyik társukat. A kis Emma ennek a tervnek az áldozata. Ezt végre is hajtják. A gyerekekben nagy kegyetlenség van. Ha a szülQk nem teszik helyre ezeket a dolgokat, akkor rettenetes dolgok történnek.
A Szombat este címq novellában a fQhQs azokkal a rémképekkel viaskodik, amelyeket a gyerek a sötétben nem tud magának megmagyarázni, és a szülQk sem adnak segítséget.
A vörös Eszti címq novellában arról van szó, hogy a cselédlányok milyen nagyon bensQségesek a kisgyerekkel, akik egy a gyerek gyengédségigényét ki tudják elégíteni. A szülQk pedig mennyire ellenzik ezt a bensQségesnek mondható kapcsolatot. Rideg családi háttérre is fényt vet, amelyben az emberek nagy többsége felnQtt. A gyerek összegyqjti a tapasztalatokat, dolgokat, amelyeket nem tud megmagyarázni, és téves dolgokat von le.
A fekete csönd címq történetben arra lehet gondolni, hogy egy fiatalember az orvosával beszélget. Egy egészen rémséges történet bontakozik ki. Egy testvérpár története. Az idQsebb testvér meséli, amikor testvérféltékenységtQl vezérelve a kisebb testvérnek szörnyqséges rémtetteket varr a nyakába. Végül rájövünk arra, hogy ez a kistestvér egy apró gyerek, és ezeket a rémtetteket nem is tudná végrehajtani. Végül megszabadításként megfojtja a gyereket.
Iszonyatos dolgok, indulatok, szenvedélyek lakoznak az emberben, amelyeket a civilizáció lefojt, de ezek elQbb-utóbb kitörnek. A gyerekben ezek még kevésbé vannak moderálna.
Ezeket a novellákat gyakran nemcsak az ölés, hanem az ölelés, a szerelem is erQsen áthatja. Ez a két mozgatórugója van az emberi életnek.
A varázsló kertjében két fiatalember visszamegy a szülQvárosába a régi emlékeket meglátogatni, a varázsló kertjét. Csodálatos virágok, csodálatos kertmqvészeti remekek díszítik ezt a kertet. A fiatalemberek képzeletében a kertben törpék és varázslók is élnek.
Sok mesejellegq novella van, de a mélyükön van valami igazság. Sok álommal kapcsolatos novellája is van. A freudi pszichoanalízisben az álomnak, a képzeletnek nagy szerepe van. Az álom mindig arról beszél, ami az emberek életébQl hiányzik vagy szorongást, félelmet váltott ki.
Délutáni álom: egy érdekes szerelmi próbatétel-sorozat. Mindenféle mesei és varázslatos dolgok után egy fiatalember megtalálja élete párját.
Trepov a boncasztalon: morbid történet, amikor valaki a felettesét meglátja a boncasztalon (katonáról van szó) és megpofozza. Annak a sok-sok sérelemnek az elégtételét akarja venni, amelyeket vele szemben elkövetett.



12. Kassák Lajos (1887-1967)

Érsekújváron (Szlovákia) született, . Ady Endre (1877-1919)

A Nyugat mozgalmának és a korszak magyar irodalmi életének vezéralakja. Átélte és költészetében kifejezte a lét és a magyar lét minden problémáját: az ember elidegenedését a történelemtQl, az eszmény és valóság szembekerülését, a világ szétesettségét, a kivételes, érzékeny személyiség reménytelen sorsát a „magyar Ugaron”, a modern nagyvárosi ember szorongásait, zaklatottságát, megszólaltatta a magyar sorsproblémákat, megfogalmazott egy modern Isten-élményt.
Érdmindszenten született elszegényedett nemesi családban. Érettségi után Debrecenben jogot hallgatott, közben újságírással foglalkozott, és Versek címen kiadta elsQ verseskötetét (1899). Nagyváradon újságíró, itt ismerkedik meg Diósiné Brüll Adéllal, szerelmes versei Lédájával. Itt jelent meg második verseskönyve a Még egyszer (1903).
Párizsban tölt egy évet, mint a hazai lapok tudósítója. Hazatérése után a Budapesti Napló szerkesztQségében dolgozott.
Verseit nagyrészt az 1908-ban induló Nyugatban közölte. Csaknem minden évben megjelentetett egy-egy kötetet: Új versek (1906), Vér és Arany (1907), Az Illés szekerén (1908), Szeretném, ha szeretnének (1919), A Minden-Titkok versei (1911), A menekülQ élet (1912), A magunk szerelme (1913), Ki látott engem? (1914).
A háború kitörése Adyt fájdalommal és felháborodással töltötte el. Csak egy új szerelem hozott némi enyhülést számára. Boncza Bertával, Csinszkával 1915-ben házasságot kötött. Ady utolsó verseit A halottak élén (1918) és a posztumusz Az utolsó hajók (1923) címq kötet tartalmazza.


Költészetének elsQ nagy szakasza (1905-1912)

Ady költészete a századvégi hagyományokból indul, a Versekben még jellegzetes századvégi témákat versel meg, jellegzetes századvégi modorban. A Még egyszer kötet verseinek egy részében már érezhetQ a szimbolizmus hatása (A lápon, az Új versekben Vízió a lápon).
A költQ új, egyéni hangja az Új versekben szólal meg, költészetének gazdagsága azonban a Vér és Arany címq kötetben bontakozik ki elQször.

Ady nagy tudatossággal komponálta meg köteteit, és még arra is ügyelt, hogy minden vers címe három szóból álljon. Az Új versek ciklusaiban: Léda asszony zsoltárai, A magyar Ugaron, A daloló Párizs, Szqz ormok vándora  megjelennek legfontosabb témái és versmotívumai: az élet, a szerelem, a pénz is. A Vér és Arany tovább folytatja ezeket az új motívumokat, bQvíti: A Halál rokona A magyar Messiások, Az Qs Kaján, Mi urunk: a Pénz, A Léda aranyszobra. Az Illés szekerében megjelennek a forradalmi és az Isten-versek, a Szeretném, ha szeretnének kötetben a kuruc-versek. A Minden-Titkok versei zárja a pálya elsQ szakaszát, ennek a kötetnek a ciklusaiban már elénk tárul a különbözQ motívumok egész rendszere: Az Isten titkai, A Szerelem titkai, A Szomorúság titkai, A Magyarság titkai, A DicsQség titkai, Az Élet-Halál titkai.
Ebben a korszakában a szecesszió, a szimbolizmus szemlélete jellemzQ, de meghatározó Nietzsche hatása is, és mindez egybeolvad a magyar nemzeti-történeti, politikai radikális és a kávinista-ótestamentumi hagyományok elemeivel.
Ady a francia szimbolizmuson keresztül kapcsolódott be abba a szellemi áramlatba, amely Baudelaire óta egész Európán éreztette hatását. Szimbólumai megelevenedett, önálló életet élQ képek, amelyek szinte mágikus erQvel szuggerálják a gyakran igen bonyolult mondanivaló.
Költészetének egyik vonása a teljes emberi kitárulkozás. Versei célratörQk: a legfontosabbat szinte már az elsQ sorban kimondja.
A magyar verselés alakulásában is nagy szerepe volt. A meglévQ versformák PetQfi óta föllazulnak, és Ady ezt a tendenciát tovább vitte. A kétféle ritmust gyakran keveri: idQmértékes verseiben a hangsúlyos ritmuselv is érvényesül és fordítva.

Az Én helyzetét, szerepét és költQi hitvallását megszólaltató költeményei
A Góg és Magóg fia vagyok én& kezdetq verse (1905) elsQ jelentQs kötetének az Új verseknek az elQhangja, ezért úgy is tekinthetjük, mint az egész lírai életmqnek a nyitányát. Alakja és személete a magyarság múltjában gyökerezik  Góg és Magóg fiának vallja magát, a honfoglalást idézi, Vazulra hivatkozik  de most Nyugatról jön, és az új idQk új dalait akarja megszólaltatni. Küldetésében bizonyos, de annak sikerében kételkedQ. A költQ az erQszakos, durva régivel a dal, a mqvészet erejét szegezi szembe.

Az Új versek záródarabja az Új vizeken járok (1905) szintén arc poeticaszerq megnyilatkozás: a végtelenbe vágyódó lélek szól belQle. A költQ az új vizeken járó hajós szerepében a hajóhoz beszél. A költemény lázadás a megálmodott álmok epigon mqvészete és mindenféle szürke élet ellen. A költQ új utakat törQ, új világokat felfedezQ hQs akar lenni.

Versek a magyar Ugarról
Az Új versek legnagyobb visszhangot kiváltó ciklusa A magyar Ugaron volt. Ady ugyanis itt szembefordult azzal a szemlélettel, amely a magyar költészetben már több mint fél évszázada uralkodott: a magyar tájat nem eszményítve mutatta be, hanem elátkozott tájnak, a lelkek temetQjének. A magyar táj ilyen módon való megjelenítése fájdalmas, féltQ szeretetbQl fakadt, fel akarta rázni nemzetét. Ezekben a versekben nem leírja a tájat, hanem látomásszerqen megidézi, a magyar világ elmaradottságát egy-egy mítosz víziójába foglalja.
A magyar Ugaron (1905) egy ellentétet jelenít meg: az egyik oldalon ott állnak a kibontakozható lehetQséget, a termékenysége uraló képek, a másik oldalon szembenéz velük a riasztó, kopár valóság.

Léda-versek
Szerelmi költészetének középpontjában jó ideig Léda alakja áll, aki számára a nQt, az asszonyt jelentette. Kapcsolatuk elválások és egymásra találások sorozata volt.
A Héja-nász az avaron (1905) a férfi és nQ viszonyát a magasban egymást tépQ két héjamadár kegyelten küzdelmének és mélybe hullásának látomásával fejezi ki. A küzdelmet a vijjogás, sírás, csattogás hangjai kísérik.
Ady a szerelemben is a teljességet kereste. Mivel ennek elérése lehetetlen, örök hiányérzet kínozta. Felfogása szerint, ami a szerelemben nem teljes, az életben sem teljes, ami viszont nem teljesen él, halott.
A Lédával a bálban (1907) a páros halott-lét víziója. Nem lehet tudni, hogy a másvilágról hazajáró lelkek-e, vagy már jelenvaló életükben túlvilági létüket élik.
Az Illés szekerén (1908) Léda ajkai között ciklusa folytatja a még mindig izzó szerelemrQl szóló versek sorát. Azután a szerelem lassan kihql, az Áldásadás a vonaton (1911.), az Elbocsátó, szép üzenet (1912), a Valaki útravált belQlünk (1912) címq költemények már a búcsúzás versei.
A létharcot és a létet értelmezQ versek
Ady egyik jellegzetes verstípusa létharc-vers, amelyben a költQi én kozmikus méretq küzdelem hQseként jelenik meg. A költQ gyötrQ sérelemnek érez mindent, ami az élet teljességének elérésben akadályozza. Ellenfelei rendkívüliek, a mítoszok világát idézik.
A Harc a Nagyúrral (1905) önfeltáró drámai monológ. IdQtlen, véget nem érQ küzdelem folyik az ember és a disznófejq, sertésszívq szörnyeteg, a pénz és a bQség istene között. A küzdelem tétje a vágyakat és álmokat valóságra váltó arany megszerzése vagy a tejes szellemi és fizikai megsemmisülés. A lírai én önértelmezésének fókusza a 7. versszak elsQ két sora: Az egész élet benne, zihál, / Minden, mi új, felém üget.
A Kocsi-út az éjszakában címq vers (1909) egy valós szekérút megjelenítése is lehetne, valójában a szokatlanul csonka hold és a sivatag látványa is a költQi én belsQ, képzeletbeli táját jeleníti meg. A vers belsQ monológ, a világ szétesettségérQl, az értékek bizonytalanná válásáról ad hírt.

Halál-versek
A költQt sokat foglalkoztatta az elmúlás gondolata. Állandóan a halál közelségében élt, minden élményének alján ott rejtQzik az elmúlás rejtélye. Szeret játszani saját halálának képével, gyakran halottnak képzeli magát. Felfogásában az élet és a halál nem ellentétek, a halál az élet folytatása csak más formában. A halál-téma végigkíséri egész pályáját, 1905 és 1908 között pedig központi helyet foglal el költészetében. A Vér és Arany kötetben foglalja elQször külön ciklusba halál-verseit, A Halál rokona ciklus nyitja a kötetet.
A Párisban járt az Psz címq versben (1906) csak az érzékeny költQ veszi észre a kánikulában egy pillanatra beszökQ Pszt.
A Halál rokonában (1907) a költQ fáradt, beteg, menekülni vágyó lélek menedékének, otthonának érzi az elmúlást.
A halál lovaiban (1908) a csöndbQl érkezQ, hangtalanul áldozatot keresQ Halál örök közelségének tudata szólal meg.

Istenes versek
Az Isten-hit motívuma a Sötét vizek partján címq versében (1907) merül fel elQször: Néhányszor, már-már, szinte hittem, / Néhányszor megjelent az Isten. Az Illés szekerén címq kötetben (1908) az Isten-versek már külön ciklust alkotnak: A Sion-hegy alatt, és 1912-ig minden kötetében helyet kapnak.
Ady lelke mélyén ott élt a hitre való vágyakozás. Meg akarta érteni az élet misztériumát, állandóan foglalkoztatta a halál rejtélye is, érezte, hogy tehetetlenül állunk az élet, a mindenség titkai elQtt. Ráébredt arra, hogy szükség van egy nála hatalmasabb lényre, aki mindent tud és lát, és akiben megtalálja azokat a válaszokat, amelyeket magától nem tud megkapni. Eljutott Istenhez, akinek léte maga a felelet. Isten gyakran a nehézségek, az elhagyattatás és megalázás napjaiban érkezik el hozzá. Ezt a pillanatot, az Istennel való találkozást fejezi ki Az Úr érkezése címq költemény (1908): Mikor elhagytak, /Mikor lelkem roskadozva vittem, /Csöndesen és váratlanul /Átölelt az Isten.
Az elsQ istenes versciklus címét adó költemény, A Sion-hegy alatt (1908) különösen feszült és összetett lélekállapotot jelenít meg, a balladaszerq történés középpontjában a sikertelen találkozás áll. A költQ a Sion-hegy alján él, és hiába vár a kinyilatkoztatásra. Újraéli a kQtáblára váró bibliai Mózes történetét. A két szereplQ elQször külön-külön jelenik meg, aztán meglátják egymást, s újra szétválnak, de most már végérvényesen. Megváltoztathatatlannak tqnik az elhagyatottság: eltqnt az Isten, üres lett a világ.
Az Isten Ady költészetében abszolútum, aki törekvéseinek, vágyainak célja és végsQ oka, végsQ értelme. Ady életmqvét végigkíséri a hit és a hitetlenség küzdelme, amely eldöntetlen kell, hogy maradjon, hiszen egyszerre állítja a hit teljes lehetetlenségét és abszolút szükségességét. A költQ vallásosságának paradox voltát jól mutatja a Hiszek hitetlenül Istenben címq verse (1910): Hiszek hitetlenül Istenben, / Mert hinni akarok, / Mert sohse volt úgy rászorulva / Sem élQ, sem halott.

Forradalmi versek
Ady számára a forradalom nem pusztán társadalmi változást jelent, hanem az el nem fojtható, áramló, virágzásba boruló élet egészének a diadalát is. Tavasz, ifjúság, vér, szerelem, mámor, forradalom: mindez egymástól el nem választhatóan tartozik nála egymáshoz. KöltQi mítoszrendszerének fontos részévé vált a megújulás-kultusz.
A forradalmár költQ szereptudata és  vállalása Az Illés szekerén címq kötetben (1908) jelenik meg elQször, de rögtön teljes érettségében.
A költQ elQdeinek tartja a népi forradalmárokat, Dózsát, Táncsicsot, Dózsa György unokájának vallja magát (1907), véreinek nevezi a magyar proletárokat, akikkel együtt száguld, vív, ujjong a lelke (Csák Máté földjén, 1907.).
A Magyar jakobinus dala (1908) címq versben az elnyomott nemzetiségekkel való összefogást hirdeti.
Az 1911-12-es években, a magyar belpolitikai válság éveiben születnek legjelentQsebb közéleti versei. Ezek A magunk szerelme kötet (1913), Szent Lélek karavánja címq ciklusában kaptak helyet. A Rohanunk a forradalomba (1912) indítása az 1912. május 23-i nagy tüntetésre utal. A vers a forradalom közeledtét jelzi.

Magyarság-versek
Ady végzetesen azonosnak érzi magát a magyarsággal. A magyar sorost és saját sorsát egészen egynek látja, a magyar sorsot azonosítja a saját sorsával. Minden bqnét, szerencsétlenségét magyar bqnnek, magyar szerencsétlenségnek tartja.
A magyarságot magányos, különösen tragikus sorsú népnek látja, de elrendelés-szerqen kötQdik hozzá, vállalja ostorozott fogyatkozásaival együtt, még ha a megváltók sorsa magyar földön reménytelen is. Tragikus sorsukat mutatja fel A magyar Messiások címq költemény (1907). Már a címe is jelzi, hogy a megváltók sorsa magyar földön más, mint a világ többi részén. Küzdelmük hiábavaló, mégis vállalják a mártíriumot.
A Nekünk Mohács kell címq verset (1908) egyik értelmezQje, Benedek Marcell fordított himnusz -nak nevezte: A költQ itt is Isten segítségét kéri, azonban nem áldást, hanem verést, meg nem szqnQ örökös ostorozást kér. Mert a magyar a sorscsapások nélkül elpusztulna. A lírai én azonosul fajtájával: ugyanazt a sorsot kéri magának is.
A fajok cirkuszában címq versében (1910) a költQ a magyarság tragikus helyzetét ironikusan értelmezi. Elmaradottságunk olyan nagymértékq, hogy a magyarság már nem képes a történelemformáló népek sorába lépni, csak másolni, követni tudja azok útját.
A magyarság-verseknek egy külön csoportját alkotják az ún. kuruc-versek. Ezek szerepdalok: a költQ beleéli magát a kuruc kori szegénylegények sorsába, és az Q nevükben panaszolja el saját hazájában való idegenségét, otthontalanságát, reménytelenül lázadó sorsát.
Ezek a költemények a 17-18. századi kuruc küzdelmek költészetének hangját imitálják: magyaros verselés, régies nyelv jellemzi Qket.
Az elsQ kuruc-vers 1909 elején született meg, a Szeretném, ha szeretnének kötetben (1909) pedig már önálló ciklust alkotnak a kuruc versek: Esze Tamás komája.
A Bujdosó kuruc rigmusa (1909) címq vers hQse arra a kérdésre keresi a választ, hogy érdemes volt-e küzdenie, harcolnia. Hazájához beszél, és a magyar életet jellemzi. Elmondja, hogy mit kapott, illetve mit nem kapott hazájától. Ezután a lengyelországi életet festi: a korábbi aktivitással szemben itt a tétlenség a passzivitás uralkodik. A lengyel helyszín funkciója a magyar nyomorúság dicsérete.



Költészetének második nagy szakasza (1912-1919)

Ady lírájában a Vér és Arany kötet (1908) után fokozatos változást figyelhetünk meg. Az elsQ köteteiben költQi világa az én köré épült, azután a személyesség lassan visszaszorult, érdeklQdése mindinkább a lét alapkérdései felé fordult. Költészete fokozatosan egyszerqsödött és elmélyült, versei dísztelenebbek lettek, egyre nagyobb szerepet kapott bennük a gondolat hullámzása, a gondolatiság. Egy dísztelenebb, aszketikusabb stíluseszmény felé haladt. Verseiben gyakoriak a kihagyásos, kifejtetlen mondatok, költeményei a kialakult verselési hagyományokon túllépQ szabadvershez közelítettek. Szimbólumai összetettebbek és talányosabbak lettek, áttételes és sokszorosan bonyolult jelentéseket hordoznak. Mitológiája középpontjába a közösség, a történelem élményét állította. Ugyanakkor lírai szemléletének alakulásában a szimbolikus látásmód szerepe fokozatosan csökken, 1912 után szimbólumai átadják helyüket a drámai beszédnek és a belsQ beszédnek, a monológszerq vallomásnak.

Költészete a világháború idején
Ady számára háború nem egyszerqen bqn vagy szerencsétlenség, hanem maga a realitássá vált embertelenség. Minden gondolata mögött érezhetQ a megfordíthatatlanná vált állapot miatti kétségbeesés.
A halottak élén (1918) versei a világ árulását, gyötrelmes tényeit rögzítik, a költQ hangja bibliai próféták erejével és zordságával szól.
Az Ésaiás könyvének margójára (1914) Ady elsQ költQ megszólalása háború kitörése után. A költemény az emberi cselekvés reménytelenségét hirdetQ Ésaiás próféta könyvét idézi. A költemény kötetlen prózavers. A vers hQse a másokért felelQsséget érzQ ember, akinek most a hibavalósággal, a céltalansággal kell megküzdeni. Kérdésekkel ostromolja Istent, az embereket és önmagát. A költemény az ember válságát fejezi ki: az emberi értékek elvesznek, eltqnnek. A költQ nem oldja fel a tragikumot, a vers így jól érzékelteti az emberiség háborús megrendülését.
Az eltévedt lovas (1914) néhány hónappal a háború kitörése után, a Nyugat novemberi számában jelent meg és A halottak élén címq kötete magyarságciklusának címadó darabja. A lovas fények nélküli, hínáros utakon kényszerül ügetni: a civilizáció elQtti lét labirintusába, a rémek, az abszurditások világába került. Alakja éppúgy megjeleníti az egyéni sorsot, mint a nemzeti vagy összemberi tragédiát: a magyarság és az ember útvesztését, otthontalanságát. A lovas mindig újrakezdQ, magát el nem hagyó, cselekvQ, harcos ember. A hajdani múltból érkezett, örök ügetés jellemzQ rá. Most egy démonikus, kísérteties világba érkezett. A köd végigvonul az egész versen, késQ Qsz van és éjszaka. Az idQmeghatározás azonban jelképes, inkább hangulati értéke van. Valójában az emberi létezés idQtlen tája ez. Az ember eltqnt, az eltévedt lovast egyrészt a magány, másrészt az emberellenes erQk veszik körül. A lovas nem hagy fel az útkereséssel, a maga eszelQsségét kísértQ ügetésével, így példázattá tud magasodni.
Az emberi létet körülvevQ fenyegetettség helyzetében az értékek Qrzése lesz a legfontosabb erkölcsi parancs. Ezt fejezi ki az Intés az QrzQkhöz címq vers (1915). Az értékekre nézQ, a fenyegetettséggel szembeszegülQ felelQs élet megjelenítQi az QrzQk, akik alkut nem ismerQ elszántsággal vigyáznak, mert az Élet él és élni akar . A helytállás, az Qrzés értelmét az ember szépbe-szQtt hite adja.
Az Ember az embertelenségben (1916) a legfontosabb erkölcsi parancsot fogalmazza meg: embernek kell maradni az embertelenségben. Az egész verset áthatják az elveszett értelem, a Téboly képei, a tér rendje felbomlott: egyszerre lent és fent él a vers hQse, és összekuszálódott az idQ rendje is. A költQ nem hagyja kihúnyni a téboly világában sem az értelem fényét, és nem hagyja veszni az érzelmek melegét sem.
Az Emlékezés egy nyár-éjszakára (1917) a háború kitörése hírének hatását idézi fel. A versben egy lidércnyomásos álom képei kavarognak, melyekben valóság és látomás, sejtelem és felismerés elemei vegyülnek össze. A költQ a valóságot látomássá fokozza, az emlékeket jelképekké alakítja.

Csinszka-versek
A Csinszka-versekbQl hiányzik a Léda-szerelem szenvedélyessége, gyötrQ vívódása: az embertelenné vált világban az oltalmat, a békességet, a társat keresi bennük a költQ. A szerelem márt nem végzetszerq harc képeiben jelenik meg, inkább a csöndes összetartozás érzését fejezi ki. A versek dísztelenebbek, képekben szegényebbek, egyszerq, közvetlen kijelentésekkel szólnak.
A Nézz, drágám, kincseimre cím vers (1917) egyszerre szerelmi vallomás és számvetés. A lírai én legfQbb vágyait nem tudta elérni, elképzeléseit nem tudta valóra váltani. Vereséget szenvedett a társadalmi létben és a szerelemben is. Majd következik a fordulat: a teljes megsemmisüléstQl megmentette az asszony érkezése.
A De ha mégis? címq költemény (1918) a világban folyó gyilkos, vad dúlásról beszél, amikor mindenek vesznek, tqnnek, futnak, hullanak. Megszólal a túlélés vágya. Egy kétségbeesett kérdés zárja: karolsz még?

Utolsó megszólalása
Ady utolsó verse az antantnak címzett megrendítQ, könyörgQ Üdvözlet a gyQzQnek (1918). A legyQzöttek nevében a gyQzQket kéri: Ne tapossatok rajta nagyon. A magyarsággal azonosulva, többes szám elsQ személyben szól. A jelenbQl indul, és egy történelmi visszapillantás, a háború elQtti és alatti idQk felvázolása után oda tér vissza. A két jelen azonban eltér egymástól: záró szakasza a nyitónál jóval sötétebb. A költemény menetében a nemzet mind elesettebbé válik. A harmadik strófa már egy temetés képeit idézi, és végül megjelennek az „elhasznált magyarok”.


2. Babits Mihály (1883-1941)

A Nyugat elsQ nemzedékének kimagasló alakja, Ady halála után vezéregyénisége volt. Szekszárdon született, apja törvényszéki bíró. Érettségi után a budapesti egyetem bölcsészkarára iratkozik be: magyar-latin szakos. Négyesi László stílusgyakorlatán megismerkedik Kosztolányi DezsQvel és Juhász Gyulával.
Verseit A Holnap antológia és a Nyugat közli. ElsQ verseskötete 1909-ben jelenik meg: Levelek Íris koszorújából címmel. A világháború éveiben kezdettQl fogva szemben áll a vérontással, a sajtóban hajsza indul ellene, végül iskoláját is el kell hagynia. 1916-ban újra tanár Budapesten. 1917-ben pacifista versei miatt konfliktusba kerül felsQbb hatóságaival, lemond tanári állásáról, és ezután az irodalomnak él. 1921-ben feleségül veszi Tanner Ilona költQnQt, aki Török Sophie néven publikál. 1927-tQl Babits a Baumgartner-alapítvány kuratóriumának elnökeként segíti a fiatalabb írókat, majd Osvát ErnQ halála után Móriczcal, majd 1933-tQl egyedül szerkeszti a Nyugatot.
Babits szorongó, igen érzékeny, ugyanakkor a teljességet élni akaró lélek, aki a kultúrát, környezQ világot mohón szívja magába. Nyugtalanul keresi minden jelenség értelmét és lényegét. ElsQsorban a filozófiai alapkérdések foglalkoztatják: az ember és a világ, a szubjektum és az objektum viszonya, az élet és a halál, a megismerés, a kifejezhetQség problémái. Versei a kérdezQ, a kételkedQ eszmélés élményét fejezik ki, költeményeiben gyötrQ kérdéseire keresi a választ. Tudós költQ, aki lírai életmqvébe is széles körq mqveltséganyagot olvaszt bele. Világképét Schopenhauer, Nietzsche, Bergson filozófiája alakítja.


A pályakezdés évei

ElsQ köteteiben  Levelek Iris koszorújából (1919), Herceg, hátha megjön a tél is! (1911), Recitatív (1916)  arisztokratikus szemléletq, intellektuális lírát szólaltat meg.
ElsQ kötetének címe elQre jelzi, hogy költészete a szivárvány  Írisz  színskáláját kívánja visszaadni, és koszorújának levelei, egyes versei annyira tarkák, mint az élet teljessége. Kötete élén egy programvers áll: In Horatium (1904) A cím kettQs jelentésq: Horatius modorában és Horatius ellen . Babits szembefordul az arany középszer eszményével, és a világ örök hullámverésének, a folyton változó világnak a költQje akar lenni.
Babits tartózkodik a közvetlen önmutogatástól. Vallomásai legtöbbször közvetettek, a tárgyi világ képeibe vetíti ki Qket. ElsQ kötetének záróversében, A lírukus epilógjában (1903) a lírikust beszélteti, és ezzel a személyes vallomást eltávolítja magától. A vers címe vonatkozhat Qrá, de vonatkozhat általános érelemben a lírikusra mint típusra. Az igazi lírikus elsQ személyben beszél, éppen az jellemzi, hogy leplezés nélkül föltárja magát, fájdalmait, vágyait. Zárt szonett formájában írja le, hogy én vagyok az omega és az alfa. Vajon tud-e túllépni az én-bezártságon? Ezzel állandóan küszködik.
Babits a saját fojtogató szubjektivitásán túl akar lépni, ezt mutatják a szerepköltemények, melyekben idegen sorsokba éli bele magát, a helyzetdalok, a leíró versek, melyekben gondolatait, érzéseit egy szituáció megjelenítésével, egy leírással közvetetten fejezi ki. A Cigánydalban (1911) a vándor cigányasszony a korlátozatlan szabadság szimbólumává nQ.
Babits elsQ korszakának kiemelkedQ verse, az Esti kérdés (1919) az ember Qsi nagy kérdést  miért élünk?  mindenki számára személyesen átélhetQ, kikerülhetetlen kérdéssé teszi. A költemény egyetlen 53 soros mondat, melynek hármas tagolását három határozószó jelzi: midQn, olyankor, ott. Az elsQ rész az este leírása, a részletek halmozása. A második rész a költQ személyes sorsára fordítja a figyelmet, az élete különbözQ szakaszaiban felgyülemlett emlékképeket kapcsol egymáshoz. A költQ szobájából indul és megérkezik Velencébe. Velencében teszi fel a kérdést a költQ: ez a sok szépség mind mire való?


A társadalmi feszültség fokozódásának és a világháborúnak az évei

A társadalmi feszültségek növekedése és a világháború eseményei elsodorták azt a szerepjátszást, amellyel a fiatal költQ távlatot tudott teremteni a maga számára a külvilág eseményeivel szemben. A Recitatív kötet (1916) utolsó ciklusaiban föladja a közvetettséget, versei nagyrészt egyenes szövegek. A Húsvét elQtt (1916.) bátor állásfoglalás a háborús propagandával szemben, a béke és a felvilágosult emberség eszményei mellett. A cím a feltámadás misztériumára utal, ami itt a háborúból sarjadzó új életet, a békét jelenti.


A költQi pálya alakulása a 20-as években és a 30-as évek elején

Babits második korszakát lezárja, és a harmadikat megnyitú stílusfordulatot mutatja a Nyugtalanság völgye címe kötete (1920). Lírája egyszerqbb és tárgyszerqbb lesz.
Kívül akar maradni a politikán, a kultúrát, a múltnak az értékeit védelmezi. A 20-as évek közepétQl magatartását befeléfordulás, rezignáció, elzárkózási hajlam, a hegyre, a szigetre húzódás jellemzi, ahogy ezt a Sziget és tenger kötetének (1925) címe is hirdeti.
Az 1925 és 1927 között született verseit Az istenek halnak, az ember él címq kötete (1929) tartalmazza.
A gazda bekeríti házát címq versében (1925) egy prózai élethelyzetbQl, egy kerítés felújításából jut el egy egyetemesebb jelentéshez, a hagyományQrzés értékének hirdetéséhez. A költQ háza köré vont kerítés az elzárkózást szimbolizálja, de ennek a kerítésnek hézagai is vannak, és Babits ezt is jelképpé emeli. A költQ elzárkózása nem szól örök idQkre, várja a tavaszt, amikor a léckatonák elesetten heverve adják át helyüket az élQ, illatos orgonasövénynek.
A Cigány a siralomházban címq verse (1926) összevethetQ A vén cigány címq költeménnyel (1854). Vörösmarty még abban a zenészben kereste hasonmását, akinek majd az egyszer bekövetkezQ ünnepkor kell újra felvennie a vonót, Babits már a végóráit élQ elítéltben látja meg önnön tükörképét. Ez a költemény ars poetica jellegq verse, a költQ számot vet eddigi költészetével.
A Versenyt az esztendQkkel címq kötete (1933) az 1928 és 1933 között írt verseit foglalja magában. A Csak posta voltál címq vers (1933) az egyéniségnek a történeti folyamatban betöltött szerepére kérdez rá. A kötet egyik legmagasabbra ívelQ, megrendítQen nagy verse a Mint különös hírmondó (1930). Ebben a fölismert és vállalt költQi és emberi szereprQl vallott gondolatait összegzi a költQ. Amit az emberek közé alászálló hírnök újságol, az nem más, mint a természet örök körforgása. Nagy mondanivalója, hogy Qsz van, s hogy hallja már a tél puha lépteit.



Az utolsó évek költészete

A 30-as években szívbántalmak, légzési nehézségek kezdték gyötörni Babitsot. 1938-ban súlyos gégemqtéten esett át, amely után csak erQlködve, végül már csak írásban szólhatott környezetéhez. Gyötrelmeit a költészet erejével próbálta enyhíteni. Betegségének elhatalmasodásával érdeklQdése egyre inkább a lét végsQ kérdései felé fordultak, szorongattatásai közepette visszatalál a klasszikus líra, a közvetlen személyesség, a vallomás költQ magatartásához.
Az Összegyqjtött versei kötetében megjelent Újabb versek (1937) két utolsó szövegében a halálra való felkészülésnek kétféle módját fogalmazta meg.
Az Psz és tavasz között címq versében (1936) Babits a közös emberi sors, a költészet példázataival, hasonlóságaival próbál meg úrrá lenni a halál rettenetén. A vers végigjárja az emberi életet, történetet, költészetet, és mindenütt feltalálja a maga élményére a hasonlóságot, a hasonlatot, az utalást, a példázatot. Mindenkinek a maga halálát kell meghalnia, de minden emberi sors hasonlósága példázatot, tanulságot ad a meghalás emberi méltóságú véghezvitelére. A kétszakaszonként ismétlQdQ végsor, Óh jaj, meg kell halni, meg kell halni! a középkori haláltánc-énekek jajongását idézi.
A Balázsolás címq verset 1937 nyarán írta a költQ. A balázsolás annak az áldásnak a neve, amelyben a katolikus egyház Szent Balázs napján elsQsorban a gyermekeket részesíti, Isten segítségét kérve a torokbetegségek ellen. Szent Balázst a keresztényüldözések idején kegyetlenül megkínozták. Lefejeztetése elQtt azt kérte IstentQl, hogy a torokbajban vagy más betegségben hozzáfordulók meggyógyuljanak. Babits ebben a költeményben arra keresi a választ, hogyan kell elviselni a szenvedést. A vers mqfaja: könyörgés. A vers a gyermek és felnQtt fogalompár köré épül. A gyermek a múltat jelenti, a szorongás nélküli, boldog létezést, a felnQtt a jelent, a szorongó, a véget elQre látó, tudatos létet. A harmadik rész a felnQtt ember végsQkig fokozódó testi-lelki kínjainak naturális, nyers megjelenítése.

Jónás könyve
A Jónás könyve címq elbeszélQ költeményét (1937-1938) még kórházba kerülése elQtt kezdte írni, és a nehéz mqtét utáni lábadozásában, állapotának átmeneti javulásakor fejezte be.
A költQnek ez a mqve szerepvers: Babits a bibliai történet mögé rejti saját léttörténetét, szellemi önéletrajzát. A mq négy részbQl áll: 1. Jónás menekülése, 2. Jónás a hal gyomrában, 3. Ninivében, 4. Jónás lázadása az Úr ellen. A cselekmény drámaiságát az adja, hogy a mq szerkezete csupa ellentétbQl épül: Jónást elhívja az Úr, és Q megszökik, Isten megbünteti és megmenti; Jónás meggyQzQdik arról, hogy Ninivének pusztulnia kell, és nem pusztul el.
Az Isten és Jónás közötti ellentét éles. Jónás azonban  bár szembeszegül az Úrral  mégis Qt szolgáltja. Mihelyt meghallja az utasítását, pánikszerqen menekül ugyan, de tudja jól, hogy istene kényszeríti majd a nem neki való szerepre, és tudja, hogy Istennek igaza van. A történet a sorsa elQl menekülQ ember példázata.
Az átlagos emberé is, akinek nem kell a történelmi nagy szerep, aki élni akar, de nem hagyják. Jónás szökésében általános emberi magatartás nyilatkozik meg: kitérni a vihar elQl. A költQ maga is tele van elemi békevággyal, a zavartalan élet óhajával, ám az emberi lét alapkérdései is izgatják
Jónás alakja egyszerre magasztos és nevetséges. Szökött próféta, duzzog, kételkedik, mégis valami belsQ kényszer hajtja, hogy vásárra vigye a bQrét. A túlbuzgóvá lett Jónást maga az Úr inti le, amikor Ninive vesztét követeli, mert Q jobb megoldást tud a gyilkolásnál. A Város, a civilizáció sok bqne ellenére sem érthet egyet az élet megsemmisítésével, a háborús pusztítással, és a történelmét, jövQjét építQ ember életének, értékeinek megbecsülésére int. Ninive pusztulása tehát elmarad, Jónás kudarcában Babitsnak az emberi lét megoldhatóságába vetet reménye, bizalma is kifejezésre jut. Babits ebben a mqben egyrészt a küldetésvállalás, az erkölcsi közösségvállalás kötelességére figyelmeztet, másrész megmutatja azt is, hogy az ige nem mindenható (Jónás szavára nem pusztul el Ninive), és a legfQbb érték a fészkét munkálkodva, türelemmel rakó ember. Babits 1939-ben a Jónás imájával egészítette ki mqvét. Ez a verses fohászkodás már nem kötQdik epikus szállal a cselekményhez. A költQ leveti álarcát, vallomás az eszményekhez való ragaszkodás, az emberi helytállás tragikus szépségq dokumentuma.


Regényei
Babits szépprózája  öt regényt írt és novellákat  egészében kisebb súlyú lírai költészeténél.
A Timár Virgil fia címq mqben (1922) egy különleges érzelmi komplikációt dolgozott fel. A szerzetes-tanár pártfogásába vesz egy törvénytelen származású, elárvult diákot. Apai szertettel neveli, életének folytatását, kiteljesedését látja benne. Megjelenik azonban az újságíró apa, aki fiát magának követeli  és a nagyvilágnak. A fiú a nagyvilágot választja. Timár Virgil magára marad, céltalanul és reménytelenül.
A Halálfiai címq regénye (1927) három nemzedék sorsában mutatja be a magyar középosztály lassú bomlását, szétesését, anyagi és erkölcsi hanyatlását a századforduló évtizedeiben.
A gólyakalifa címq mqben a pszichológia kerül elQtérbe. Egy fiatalember egy majálison egy megdöbbentQ találkozást él meg, és ezután több éven keresztül furcsa életet él. Éjszaka, amikor álmodik, másnak az életét éli folyamatosan. Tudathasadás: egy tiszta, békés, rendezett, gazdag családban élQ fiatalember egy piszkos, rendezetlen asztalosmqhelyben találja magát, ahol megtqrt inasként él, nincs apja, kegyelembQl befogadják, ütik, verik, megalázzák. Tábori Elemér polgári élete és a másik fiatalember zaklatott élete mutatkozik. Mintha egyik a másiknak a másolata lenne. A rendezett körülmények között élQ ember elementáris vágyódást érez az ösztönösebb, a csúnyább énje felé. A másik vonzódását a rendezett körülményekhez nem olyan nehéz magyarázni. Egyre inkább elhatalmasodik rajta mindkét életben a másik lenyomata. Nem lehet ezt már realizálni. Tragédiába fordul a dolog. Öngyilkosságnak tqnik a tette, de a pisztolyt nem találják meg mellette, a másik énje lett öngyilkos, de Elemért is eltalálta.
A 19. század óta foglalkoztatja az embereket, hogy az embernek több énje van vagy hasonmása van. Babits két felé bontotta az egyéniséget: egy, aki mindenek fölött áll, és a másik, aki a becstelenségben él.


ÉrtekezQ prózája
Pályája folyamán úgyszólván megszakítatlanul folytat kritikusi, esszéíró, elméleti tevékenységet. Bölcseleti látóhatárának középpontjában kezdetben Bergson áll: Bergson filozófiája (1910). KésQbb eltávolodik Bergson eszmevilágától. Az ifjú Vörösmarty és A férfi Vörösmarty címq tanulmányában (1911) azt az izgatott hangú klasszikust mutatja meg, aki szinte elQre átélt a 20. század korát, az erkölcsbe és a kultúrába vetett hit megrendülését.
PetQfi és Arany címq kettQs portréjában (1910) a két költQt összehasonlítva a maga irányát védelmezi Adyéval szemben. A spontán természetességgel megszólaló költQvel a meditáló, a gondosan tervezQ, a történeti, mqvelQdéstörténeti vonatkozásokat jól ismeri tudót poétát állítja szembe.
Az európai irodalom története címq munkájában (1936) a közös európai hagyományokat foglalja össze, ahogy azok benne élnek.


Mqfordításai
A legjelentQsebb fordításai: Dante Isteni Színjáték; Erato, középkori himnuszok, Szophoklész Oidipusz király és Oidipusz Kolónoszban, Shakespeare A vihar; Goethe Iphigenia Tauriszban; Baudelaire A romlás virágai.



3. Móricz Zsigmond (1879-1942)

Móricz Zsigmond jól ismeri és hitelesen ábrázolja a városi, az értelmiségi ember életét, problémáit, a paraszti élet jellegzetességeit, a szegényparasztság nyomorát és szívósságát, a pusztai ember sajátos logikáját, indulatait.
Tiszacsécsén született. Apja, Móricz Bálint vállalkozó kedvq, ötholdas parasztember, anyja, Pallagi Erzsébet, kálvinista papi család leánya. Apja vállalkozásai egymás után csQdbe mennek, az elszegényedett család Prügyre költözik, ahol a módosabb rokonoktól remélnek segítsége, hiába. Móricz a debreceni református kollégiumban kezdi tanulmányait, majd Sárospatakra költöznek. Érettségi után Debrecenben, a református teológiára jár, majd fél év után átiratkozik a jogra. 1900-ban Pestre költözik, és itt jogi és bölcsészeti tanulmányokat folytat, de egyiket sem fejezi be. 1905-ben házasságot köt Holics Eugéniával, Jankával. Nem voltak egymáshoz valók, házasságuk az elsQ boldog évek után vívódó, marakodó, gyötrelmes viszonnyá vált. 1908-ban a Nyugat közli Hét krajcár címq elbeszélését, majd a következQ évben megjelenik Hét krajcár címq elbeszéléskötete is. Ezek az írásai ismertté teszik nevét, és meghozzák az írói sikert számára. Ezután még egy sorozat novellát ír, és egymás után jelennek meg regényei.
A világháború idején mint haditudósító járja a frontokat, kezdetben bizakodóan, majd egyre kiábrándultabban tudósít a háborús eseményekrQl. A forradalmak bukása után kizárják az irodalmi társaságokból, írásai közlését néhány évig csak a Nyugat vállalja. 1926-ban házasságot köt Simonyi Mária színésznQvel. 1929 és 1933 között Babitscsal együtt szerkeszti a Nyugatot. 1936-ban megismerkedik Littkey Erzsébettel, akit Csibének nevezett. A lelencként felnQtt fiatal lányt iskoláztatja, családjába fogadja. Simonyi Mária elválik tQle, Q maga Leányfalura költözik. 1939-ban Szabó Páltól átveszi a Kelet Népe szerkesztését.

Elbeszéléseinek és regényeinek legfQbb témája a magyar élet elmaradottsága, mozdulatlansága, és az ezzel az állapottal kibékülni nem képes emberek sorsa. Mqveiben a magyar világot illúziók nélkül, a drámai feszültségeket is éreztetve jeleníti meg. Kedvenc hQsei nagyra született, nagyra szomjazó férfiak, akik miután sokáig vergQdnek fojtogatóan kicsinyes viszonyok között, végül valami robbanásszerq cselekedetben  gyilkosságban, gyújtogató vad muriban  tombolják ki magukat. VergQdQ lelkek, akik a szabadulás vágyával küzdenek életük kiteljesedéséért.
Móriczra nagy hatással volt a naturalizmus irányzata. A szerelmet örök harcnak látja férfi és nQ között. Móricz hQse gyakran a két asszonytípus között emésztQdnek, többnyire a Boldogasszonnyal élve és a Szépasszony után vágyakozva. Mqveiben az egyes jelenetek, az egyes alakok gyakran túlmutatnak magukon. Így szimbolikus jelentQségq a több regénye végén fellobbanó tqzvész (A fáklya, Úri muri, Árvácska, Rózsa Sándor a lovát ugratja). Nemegyszer szimbolikus értelmqvé válik a fullasztó közegébQl kitörni nem képes hQs is (Turi Dani a Sáraranyban).
Nyelve, elQadásmódja élQbeszédszerq, természetes, fesztelen. A párbeszédekben a különbözQ társadalmi rétegekhez tartozó, különbözQ egyéniségq alakok nyelvi színeit is visszaadja, stílusában érezhetQk a népnyelv, a régi magyar nyelv ízei is.

Írói pályájának elsQ szakasza (1908-1919)

Móricz írói pályájának kezdetén még nehezen szakadt el Jókai és Mikszáth anekdotázó, nemegyszer idilli látásmódjától, csak hosszú esztendQk keresése után talált rá igazi hangjára.
A Hét krajcárban (1908) még épp hogy átlépett a népábrázolás érzelmes módján. Az elbeszélés megformálásának jellemzQ vonása a sírás és a kacagás, a szomorúság és a derq, a tragédia és az idill sajátos ellentéte. Az anya és kisfia kacagva, játékosan keresi össze a krajcárokat, de a család kietlen, sivár életérQl tanúskodik a keresés közben feltáruló nyomor, amit megrázóan tetQz be a tüdQbeteg anya felcsukló vérömlése.
ElsQ nagyszabású regénye a Sárarany (1909), már teljes vértezetben mutatja meg a nagy írót. A cselekmény egy grófi birtoktól fojtogatott, lappangó indulatokkal teli, földéhes faluban játszódik. Turi Daninak szqk ez a világ. Szerezni akar mindig többet, élni az életet és gyqjteni a vagyont, uralkodni mindenen, leigázni mindent. Bérbe szerette volna venni a határt a szép grófnétól. A fél falu asszonya és lánya a szeretQje volt, de úgy érezte, hogy csak akkor ér célt, ha a grófnét is megkapja a földhöz. Fokozatosan gyqltek benne a bosszúságok és indulatok anyagi és családi okok miatt, s amikor a grófnénál aláírta a számára kedvezQ szerzQdést, annak egy gunyoros megjegyzésére kitört belQle a vulkán: az asszonyt halálba szerette, a hazatérQ grófot agyonverte, és dührohamában még arra is telt, hogy sógorát, aki a felesége körül settenkedett, lelQje.
Turi Dani sárba hullott arany , értékes, nagyra hivatott ember, akinek tehetségét és feszítQ tetterejét a kicsinyes világ pusztító erQvé torzította. Móricz ezzel újszerq parasztképet alakított ki: Jókai és Mikszáth anekdotikus, Gárdonyi idillikus parasztábrázolásával szemben megmutatta, hogy a paraszt hatalmas szenvedélyek, erotikus vágyak dúlta autonóm ember, sorsát irányítani akaró egyéniség, akit belsQ viharok feszítenek, aki változást akar, földet, emberséget.
Az Isten háta mögött (1911) a magyar kisvárosok fojtó légkörét, unalmát és közönségességét idézi, ahol minden kitörési kísérlet belefullad a groteszk kicsinyességbe. Móricz ebben a regényében a magyar Bovaryné történetét írta meg. Veres tanítóné csak vergQdik a magaunt, kicsinyes környezetében. Az asszony hiába sóvárog a nagy élet után, egy pillanatra sem kerülhet a köznapok fölé. Házasságtörési kísérlete sem sikerül. Unokaöccse, a diák veres Laci megzavarja az albíróval való szerelmi együttlétet. Aztán egy gyötrelmes, álmatlan éjszaka után Veresné hiába nyitja a diákszoba ajtaját: sógora elment. Mire jön a reggel, meghalna vágyai. Még az élettQl sem sikerül elbúcsúznia, kiugrik az ablakon, de nem történik semmi baja, csak a fenekére esik. A regényes asszonysors ábrándja tragikum helyett bohózatba fúl. Ebben a világban nincsenek tragédiák, legfeljebb tragikomédiák.
A fáklya (1917) egy nagy reményekkel falura induló pap vergQdését mutatja be. Matolcsy Miklós tanítója, nevelQje, fáklyája akar lenni népének, de nincs ereje terveit valóra váltani, lassanként alkalmazkodik az úri világhoz. A regény végén a falu fiatalságát elpusztító tqzvész döbbenti rá megalkuvására.
A Tragédia (1909) címq elbeszélésben elQször szólal meg irodalmunkban az addig néma faluszél. Mikszáth, Gárdonyi, de még Tömörkény embereinek is helyük volt a faluban, volt akikhez életükben szóltak, ha meghaltak, elsiratták Qket  Kis Jánost se életében, se halálában nem veszi észre senki. Az író megmutatja a nyomorúság embertorzító hatását: Kis János egyetlen mozgatója az örökös éhség, egész tudatvilágát az evés gondolata tölti ki. Bosszúterve  a vén Sarudyt ma kieszem a vagyonábul. Eleget kapáltam neki  képtelen és groteszk, de jogos lázadás, mely torzult és tragikus kimenetelq formában tör felszínre. Móricz tragédiát láttat meg Kis János keserves életében, torzult emberségében, groteszk pusztulásában.
A Szegény emberek címq elbeszélés, a magyar irodalom legnagyobb háborúellenes elbeszélése 1916 karácsonyán jelent meg. A háború embertorzító, személyiségpusztító hatását mutatja meg döbbenetes erQvel.
A névtelen napszámos paraszt katona 26 hónapi frontszolgálat után hazajön szabadságra, és családját nagy szegénységben, nyomorúságban találja. Napszámba megy, de hiába dolgozik, nem tudja megkeresni a télirevalót. Abbahagyja az ásást, és kemény, katonás léptekkel megközelíti a gazdag Vargáék házát, ahol elhozható pénzt remél. Betör, és amikor számítása ellenére két kislányt talál a portán, mint aki parancsot teljesít, mindkettQt megöli. Aztán a feleségével lemegy a vásárba, útközben a pénzt eldobja, és világossá tisztul benne: nem a muszka van a másik parton & hanem (& ) a gazdagok .
Móricz megmutatja, mi vitte ezt az egykor a csirke vérétQl is irtózó, szelíd, tiszta szándékú embert a gyilkolásig. A katona tudatában a jelen és a múlt, az otthon és a harctér állandóan egybemosódik, ezért tudathasadásos módon viselkedik: úgy tör be a házba, olyan szakszerqséggel öli meg az ott talált gyermekeket, mintha harci cselekményben venne részt. Lelkében lidércnyomásként kísértenek a front emlékei, ahol dicsQségnek számított a gyilkolás. Azt hitte, most a családja érdekében is jogában áll gyilkolni. Morális épségét elvesztette, erkölcsileg, érzelmileg eltorzult, természetévé vált az ölés.
Az író a háború embertelenségének érzékeltetésére a naturalizmus eszközeit is felhasználja: a front borzalmait, a paraszti nyomorúságot, a kettQs gyilkosságot részvétet nem mutatva, kegyetlen részletességgel és tárgyilagossággal ábrázolja.


Az írói pálya második szakasza (1920-1930)

A bukott forradalmak után következQ években írt regényeiben Móricz a gyermekkor világába és a történelmi múltba fordul.
A Légy jó mindhalálig (1920) egy ártatlan, tiszta és tehetséges gyermek sorsát, jóság utáni vágyát és kiábrándulását mutatja be. Nyilas Misi, a debreceni kisdiák azt hiszi, a felnQttek is jók és tiszták, de csalódnia kell. Ebben a csalódásában, a kollégiummal való szembekerülésében Móricz valójában az író és a világ összeütközéseit jeleníti meg.
Móricz történelmi trilógiájában, az Erdélyben (1935) a forradalmak és a Trianon utáni magyarság útját keresi, azt a kérdés foglalkoztatja, miként lehet egy sokat szenvedett országot felemelni.
A regény a 17. században játszódik, és az erdélyi fejedelemség történetét idézi. A Tündérkert (1922) Báthory Gábor korát és Bethlen Gábor ifjúságát, A nagy fejedelem (1934) és A nap árnyéka (1934) pedig Bethlen fejedelemségét kelti életre.
A Tündérkert két nagy egyéniség küzdelmét állítja elénk. Báthory Gábor csupa fantázia, szertelen álmodozás, szilajság, féktelenség, zsenialitás, de ugyanakkor romlottság, lelkiismeretlenség és állhatatlanság is. Egészen fiatalon került Erdély fejedelmi trónjára. Szép, erQteljes, hódító jelenség. Mérhetetlen vagyonából birtokadományokkal könnyen szerez híveket. De féktelen, nem tud ellenállni a bot és a nQ csábításainak, nem ismer mértéket. Hideg természetq, boldogtalan feleségét egy távoli várba küldi, Q maga pedig fQúri asszonyok egész sorával folytat hosszabb-rövidebb viszonyt. Ez az erejét és vagyonát egyformán pazarló, emberi életekkel könnyen bánó fiatalember ugyanakkor tele van olyan tervekkel, aminQket a kicsiny, szegény, ellenségekkel körülvett Erdélyben józan fQvel elgondolni sem lehet. Móricz tragikus fényben mutatja repülQ szédületét : csodálatos elképzelései vannak, de ezekbQl szinte semmit sem tud megvalósítani, tettei sorra visszájukra fordulnak. A szép álmok vége egy elpusztított Erdély, leégett városok, elnéptelenedett falvak, parlagon heverQ földek, elhajtott marhák. Maga a fejedelem orgyilkosok áldozata lesz.
Báthoryval szemben Bethlen Gábor lassú, nehéz ember, aki minden gondolatot, eszmét nehezen tesz magáévá, de azt annál szilárdabban meg tudja tartani. A békés építést, a gyarapodást kívánja szolgálni. Megérti, hogy ezzel a nyomorgó országgal a Báthory megálmodta tündérkertet megvalósítani nem lehet. Móricz a két alak ütköztetésével az álmodó forradalmiság és a lehetségesre figyelQ józanság egyensúlyára figyelmeztet, megmutatva a Trianon utáni kis ország túlélési és gyarapodási esélyének lehetQségét. A regény két fQalakja körül kibontakozik elQttünk a korabeli Erdély politikai és társadalmi élete. Móricz e regényében külön nyelvet teremtett: fölelevenítette a 17. századi írások  levelezések, emlékiratok, énekek  nyelvét, szókészletét, mondatfqzését, képeit, de úgy, hogy mindezt a mai nyelv felhasználásával élQbeszédszerqvé tette.
A Pillangó (1924) Hitves Zsuzsika és Darabos Jóska minden akadályt, szegénységet és társadalmi korlátokat legyQzQ szerelmérQl szól. A boldogság érzése idilli fénybe vonja a történetet.
A 20-as években ezután a dzsentri felé fordul érdeklQdés. Dzsentritémájú regényei közül talán a Kivilágos kivirradtig (1926) a legtökéletesebb kompozíciójú, a legharmonikusabb: egy névnap története. Karácsony másnapján, István vértanú ünnepén nagy névnapra készülnek egy grófi uradalom jószágigazgatójának házában. Hatszáz holdas mintagazda jön leánykérQbe, és itt lesz az ifjú gróf is. De még el sem kezdQdik a vacsora, megérkezik a hír: nem jön a fiatal gróf.
Majd egymás után jönnek a legrosszabb hírek: elmarad a házasság, jön az érverezés. Az urak azonban elqzik a bánatot, eszik a húsokat, isszák a borokat, anekdotáznak, szól a muzsika, nótáznak, járják a táncot. Kedvük, hangulatuk egyre magasabbra emelkedik, pedig életük alatt szakadékok tátonganak. A fokozódó feszültség a regény végén egy drámai jelentben robban ki.
Az Úri muriban (1928) Móricz egy alföldi város földbirtokosrétegérQl rajzol nyomasztó képet. Egy könyvügynök, volt földbirtokos érkezik a város unatkozó urai közé. Az urak végigvezetik a városon (vendéglQ, kaszinó) és a tanyákon. Mindenütt folyik a beszéd, az anekdotázás, a mulatozás. A napok egybefolynak egyetlen négynapos dáridóba. A vad mulatság egy réteg haláltánca: a vesztükbe rohanó emberek a feledésbe, az ivásba, a mulatozásba menekülnek.
Közben megismerjük ennek a világban az életét, jellegzetes alakjait. Szakhmáry Zoltán másként szeretne élni, mint a többiek: háromszáz holdas birtokából mintagazdaságot akar teremteni, és felesége helyett a summáslány Rozikát szereti. Terveit azonban nem tudja valóra váltani, Rozika pedig megszökik egy könyvügynökkel. Szakhmáry elkeseredésében – amikor a leghangosabb a muri - felgyújtja tanyáját és szíven lövi magát.
A Rokonok címq regény (1932) egy fiktív alföldi városban, Zsarátnokon játszódik. Kopjáss Istvánt, a város jelentéktelen tisztviselQjét váratlanul és szinte véletlenül fQügyésszé választják. Egymás után jelentkeznek rokonai: a szegényebbek pénzt, állást, összeköttetést várnak tQle, a gazdag, a közéleti rokonai pedig befonják érdekeik, üzleteik hálójába. Kopjáss úgy akar élni, hogy a kecske is jóllakjon, a káposzta is megmaradjon , a rokonságok és panamák lápvilága azonban lehúzza, magához hasonítja a kezdetben becsületes szándékú embert.


Az írói pálya utolsó szakasza (1931-1942)

Móricz a dzsentritémájú mqvek megírása után, a 30-as években visszatért a népi-paraszti világ bemutatására.
Életem regénye címq írásában (1938) Móricz tízéves koráig beszéli el életét, de a gyermekkori emlékekhez a múltból és a jelenbQl újabb emlékek, emberek, gondolatok, érzések asszociálódnak, így a gyermekkor elbeszélése a teljes élet rajzává szélesedik.
A Csibe-novellák a nagyvárosi szegénységrQl szólnak. Ezek az írások az Árvácskában (1941) érnek jelentQs mqvé. A zsoltárokra tagolt regény egy lelencgyerek életérQl beszél el néhány esztendQt.
A kislányt állami gondozásból hosszabb-rövidebb idQre nevelQszülQkhöz adják ki: elQször tanyasi parasztokhoz, majd egy nagygazda családjához kerül, végül egy városi iparosfamília veszi magához. A gyerek szeretetre vágyik, de mindenütt bántják. Egy karácsonyestén az elkeseredett kislány, ajándék nélkül kizavarva az éjszakába, kínzói fejére gyújtja a házat.
Móricz utolsó regényében a szegénységbQl kitörni akaró ember alakját formálja meg. HQse kilépett a társadalomból: betyár. A tervezett trilógiából két rész készült el: Rózsa Sándor a lovát ugratja (1941) és Rózsa Sándor összevonja szemöldökét (1942). A regény cselekménye a szegedi tanyavilágban játszódik, az elsQ köteté 1836 körül, a másodiké az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc idején. Móricz ebben a regényében a nép vágyaiban élQ mesét és a történelmi valóságot egyszerre fogalmazza meg.
Móricz utolsó korszakának legjelentQsebb mqve a Barbárok (1931). Az író ebben az írásban vérfagyasztó tárgyilagossággal mutat be egy lelkiséget, egy gépies egyszerqséggel végrehajtott gyilkosságot. Az elbeszélés három részre tagolódik: az elsQ a gyilkosságot beszéli el, a második Bodri juhász feleségének kutatását a férje után, a harmadik a veres juhász leleplezését a bíróságon. Az író a cselekményt szqkszavúan írja le, fQleg a drámai hatású, tQmondatokból, odavetett szavakból álló párbeszédekre épít. A történet egy civilizációtól távol esQ, zárt világban játszódik. A pásztorok élete kemény, rideg. Az emberek alig beszélgetnek, szqkszavúak. A juhászok hidegvérrel gyilkolnak. Érzéketlenek, a bekapart áldozatok fölött sütik meg a szalonnát. A veres juhásznak sok minden van már a rovásán. A feleséget megpróbálja félrevezetni, a bíróság elQtt csak azt vallja be, amit rábizonyítanak. Ezt a tettét nem vállalja, csak a szív látványa bírja beismerésre. A rézveretes szíj fontos szerepet játszik az elbeszélésben: megvásárlásának ürügyén támadják meg Bodri juhászt, ezzel vonszolják gödörbe testét, ennek megpillantása töri meg a veres juhász ellenállását, akinek lelkében Qsi hiedelmek élnek: a bQrövben Bodri juhász tárgyi megtestesítQjét látja. Az elbeszélés témájában, elQadásmódjában is a népballadákra emlékeztet.



4. Juhász Gyula (1883-1937)

A Nyugat költQi csoportjának eleinte középpontjában álló, majd egyre inkább perifériára sodródó tragikus alakja. Életét vidéki városokban élte le egyre magányosabban, egyre súlyosbodó idegbajjal, távol az irodalmi élet színtereitQl.
Szegeden születet, apja postai tisztviselQ. Érettségi után a pesti egyetem magyar-latin szakos hallgatója, a Négyesi-szeminárium titkára lett, barátságot kötött Kosztolányival, Babitscsal.
Az egyetem elvégzése után tanított, tanársága állomásait (Máramarossziget, Léva, Nagyvárad, Szakolca, Makó) számqzetésnek tekintette. Egyedül Nagyvárad pezsgQ szellemi élete hatott rá kedvezQen. Egyik szervezQje volt A Holnap címq antológiával kibontakozó mozgalomnak, megismerkedett Sárvári Anna színésznQvel, akinek eszményített alakja szerelmi lírájának ihletQje lett. Gyakran súlyos depresszió gyötörte, 1917-ben a tanítást is abbahagyta, hazatért Szegedre, az ottani lapoknál dolgozott. A forradalmi események egy idQre kiragadták a depressziójából. A húszas évek végétQl idegbetegsége egyre jobban elhatalmasodott, intézeti kezelésre szorult.
Juhász Gyula magányosan élt, a világot elsQsorban a magányon és a bánaton át érzékelte. Nosztalgikus lélek volt, úgy érezte, hogy a dolgok csak elmúltukban kapják meg igazi lírai értéküket. Szép az, ami messze van, ami elmúlt. Az élet sivársága és szürkesége elQl a mqvészi szépséghez menekül, gyakran ihletik olvasmányélmények, képzQmqvészeti alkotások. Sokat tanult a parnasszistáktól, akik a költészetet a tiszta formák és tisztult eszmények világába akarták emelni. Kedvelte a szonettet. A szimbolizmus vonzásában élt: a konkrét élményekbe a végtelent, az örököt kereste. Nála a szimbólumok nem azáltal lesznek szimbólumok, hogy valami másnak a jelképévé válnak, hanem önmagukat jelentik, de a szokottnál mélyebb értelmqvé absztrahálódnak. Ilyen mindenekelQtt Anna, akinek képe és neve megmarad, de végtelenül elmélyülve, mintegy önmaga fölé emelkedik. Tájverseiben is látszólag spontánul felötlQ képek egységes szimbólumsorrá alakulnak, egy közérzetet fejeznek ki, vágyakat tárgyiasítanak.
Juhász Gyula költészete elsQsorban hangulati líra, legjobb verseinek varázsa zeneiségükben van.

Tiszai csönd (1910) címq költeményének alapérzését ez a két sor fejezi ki: Magam a parton egymagam vagyok, / Tiszai hajók, néma társatok! Juhász Gyula költQi világának uralkodó eleme az árvaság, a kivetettség érzése.
Ez az érzés a szegedi este eseménytelen csendjében felerQsödik. A vers legjellemzQbb szavai: távol és valahol. A költQt övezQ ürességet, és a kapcsolatok hiányát érzékeltetik. A tárgyi világnak csak néhány mozzanata tqnik fel: a mozdulatlan hajók, a harmonikaszó, a reá felelQ tücsök. A táj tétova, elszórt jelei jelentéssel telítQdnek. A kezdQ sorban az este nagy barna pók -ként szövi a sötétség hálóját, és ez a sötétség a vers végére már mindent beborít.

Milyen volt& (1912) címq versét, mint a legtöbb Anna-verset, Szakolcán írta a költQ. A költemény az emlékezés elégikus hangulatából született. A strófák elsQ sorában háromszor megszólaló sóhajszerq tqnQdés  Milyen volt& nem tudom már  az emlék elfakulását hangsúlyozza. Annát elveszíthette, de az az érzés, amit ébresztett, nem múlik el. A természet is Qt idézi, a táj is az Q vonásait ölti magára: a nyári búzamezQk szQkeségét, a szeptemberi ég szeme kékjét, a tavaszi rét sóhajtása hangja selymét idézik. A természeti képek nagy távlatokat érzékeltetnek, a befejezQ kép pedig szinte a végtelen felé nyitja ki a verset.
Juhász Gyula jellegzetes költQi gesztusa a búcsúzás, a végrendelkezés. Testamentum (1919) címq költeményében önérzetesen, nagy költQi öntudattal beszél az eljövendQ kor boldog emberéhez. A búcsú fájdalma mellett érzQdik annak tudata is, hogy élete értelmes áldozat volt, maga is elQkészítette az emberségesebb jövQt.

Tápai lagzi címq versét 1923-ban írta. Tápé egy Szeged környéki falu, Juhász Gyula több versében is szerepel. Itt az ország jelképévé emelkedik. A cím vidám mulatságot, lakodalmat ígér, a költemény azonban inkább egy halotti tor leírása. Az elsQ strófa egy kísérteties, ijesztQ világot idéz. A második versszak kezdQ sora még a lagzira utal, de utána már az egész paraszti élet nyers és súlyos valóságáról szól a verse. A téli esték csöndje egy pillanatra mintha feloldaná a baljós hangulatot, de az embereket QrzQ komondorok sejtetik, hogy a bezárt élet mozdulatlansága és a közelgQ pusztulás némasága ez. A záró strófában újra felmorajlik a halálmotívum, a bQgQbrummogás, visszatérnek a lakodalmi motívumok (bor, vQfély), a természeti motívumok (hold, téli hatás) és ezek kiteljesednek, befejezetté válnak, és végül megjelenik az eddig rejtetten lévQ halál is.

Az Anna örök (1926) címq vers az utolsó Anna-versek közé tartozik. A költQ most is az emlékek elhalványodásáról szól, ám most már nem hozzák vissza a letqnt kedvest az évszakok természeti képei. Három hatsoros részre tagolható:
I. & elmaradtál emlékeimbQl , II. Ma már nyugodtam ejtem neved ki& , III. Élsz és uralkodol örökkön .
Az elsQ részben a felejtés fokozatai bontakoznak ki: elmaradtál  elfakult - elmosódott  elsuhant. Az emlékkép egyre áttetszQbb. A második részben három Ma már & kezdetq sor számol be a szerelem elmúlásáról. Ezután jön a fordulat ó, de mégis, / Ne hidd& . A harmadik részben fejezi ki  az elsQ rész paradoxonjaként, hogy Anna örök. Hatása a legapróbb jelenségektQl a legfontosabbig mindenben érvényesül, a lírai én része lett, áthatja egész életét.



5. Tóth Árpád (1886-1928)

Rövid életébQl mintegy másfél évtized volt az igazi, éret alkotó munka korszaka. TüdQbetegsége és szegénysége meghatározó hatással volt csaknem egész költészetére.
Aradon született, de már hároméves korában Debrecenbe került. A pesti egyetem bölcsészeti karán Q is részt vett Négyesy professzor stílusgyakorlatain. Elhatalmasodó betegsége, anyagi gondjai és erQsen gátlásos természete miatt félbehagyta egyetemi tanulmányait, visszament Debrecenbe, és a helyi lapok munkatársa lett. Megismerkedett élete egyetlen nagy szerelmével, akivel késQbb házasságot kötött. 1913-ban Budapesten keresett megélhetést: nevelQi, szerkesztQi, újságírói munkát kapott. A Pesti Napló és Az Est szerkesztQségében dolgozott, a Nyugatnak már indulásától kezdve munkatársa bolt. A háború idején pacifista nézeteket vallott.
Szelíd, csendes szavú költQ. Halk mélabúval siratja a megvalósulatlan vágyakat. Állandó gesztusa a lemondás, bár életvágya, az élet varázsa, áhítatos csodálata mindig fogva tartják. Számára a költészet menedék és kárpótlás az elmaradt örömökért, az egészséges cselekvQ mindennapokért. Az örök szépségbe kapaszkodik, általa akar felülkerekedni betegségtudaton, fenyegetQ halálon. Meghittségre törekedve, nagy mqgonddal ír verset.
Líráját érzelmi telítettség jellemzi, mely versei lejtésébQl, lágy zeneiségébQl is kisugárzik. Eltér a szimbolista gyakorlattól, képei gyakran nem metaforák, hanem hasonlatok. Képsorai részletezQek, gyakran látomásszerqvé válnak. Költészete néhány nagy motívumköre épül: évszakok és napszakok, fa-, növény-, virágmotívumok, hold, csillag, fény, csönd, illat, hajó.
ElsQ verseskötete a Hajnali szerenád (1913). Életében ezen kívül még két verseskönyve jelent meg: Lomha gályán (1917), Az öröm illan (1922). Utolsó kötetét LélektQl lélekig címmel (1928) még Q rendezte sajtó alá, de megjelenését már nem érhette meg.

MeddQ órán (1908) címq verse minden szava magányról és csüggeteg, passzív életérzésrQl tanúskodik. Fájdalmában kicsordul a könnye, és még arra sincs ereje, hogy letörölje. A felvillanó helyzetkép  Viaszos vászon asztalomon - szegényes életkörülményeirQl vall. Aztán egy önarckép következik: Vézna, szánalmas figura, én. / Én. én. Az én szó háromszoros megismétlése fájdalmát érzékelteti: be van zárva énje korlátai közé.

Az Elégia egy rekettyebokorhoz (1917) címq költemény a világháború harmadik évében született. Egyetlen metaforára, a hajó metaforájára épül. Ez az alapkép, ez a motívum fejlik ki a versben, mely a látványtól a látomásig, a rekettyevirágtól az emberiség sorsának víziójáig vezet.

Körúti hajnal (1923) címq versében a költQ néhány pillanat benyomásaiból, a hajnali színváltozások villanásaiból életre kelti egy városrész képét, ébredQ életét. A vers a városi táj ébredésének három mozzanatát ragadja meg. Az elsQ versszak a még félig éjszakai állapotot idézi meg, a derengQ szürkeséget, az utolsó már a nappali élet józan valóságát, a közbülsQ három pedig a fény felragyogásának bqvöletes képeit, a hajnali átváltozást tárja elénk. A költemény mélyebb értelme abból az ellentétbQl fakad, mely a hajnali mámoros önkívületi és a nappali világosság józansága között feszül.
A költeményben a színek és a hangok összeolvadnak, a látás és a hallás útján érzékelt jelenségek keverednek (szinesztézia): a szinek víg pacsirtái zengtek ; Egy kirakatban lila dalra kelt / Egy nyakkendQ .
A költQ azt mutatja meg a versében, hogy a mindennapi robot világában csak pillanatokra villan fel egy szebb, emberhez méltóbb élet ragyogása.

Az Esti sugárkoszorú (1923) címq költemény egy kivételesen magasrendq lélekállapotot örökít meg. A lírai én a létezés, a szerelem örömét már-már a szédület határáig fokozódó meghatottsággal éli át. Az elsQ strófa az alkonyati séta hangulatát idézi meg. A beszélQ a búcsúzó napfényt az asszony hajába font sugárkoszorúnak látja, a ragyogás, a fény illattá és csenddé szqrQdik át. Alkonyatkor minden megváltozik, a tárgyak elvesztik kontúrjaikat, árnyakká válnak. A sejtelmes hangulatot érzékelteti a vers hangzása, a sok f-hang is: finom, font, fények, földi, félig.
A második versszak újra felidézi az egész hangulatot. Aztán kép, szín, hangulat minden eltqnik, és megszólal a vallomás: jó volt élni, mint ahogy soha . A konkrét élménybQl egyre elvontabb és magasabb elragadtatás lesz.

A LélektQl lélekig (1923) címq vers utolsó kötetének címadó verse. Ebben már nem saját magányát fogalmazza meg, hanem a társadalomban elidegenedett, elszigetelQdött emberek magárahagyatottságát. A költemény egy hétköznapi helyzetbQl indul ki: a költQ az ablaknál áll és a csillagokat nézi. A csillagsugár égi üzenetként szólal meg. A költQ a csillagok árvaságáról tqnQdik. Az emberrel rokonítja és megszemélyesíti a csillagokat, így jut el a térbe szétszórt milljom árvaság gondolatáig.
A két záró szakaszt ezt a kozmikus fájdalmat, a csillagsereg vigasztalan magányát ismeri föl az emberi világban is. Az emberi kapcsolatok reménytelenségérQl, az egyetemes társtalanságról szól a vers. A költQ mégis bízik abban, hogy üzenete eljut lélektQl lélekig.

Jó éjszakát! (1924) címq versét Tóth Árpád utolsó verseskötete végére tette. Ezután is írt még verseket, de végsQnek, búcsúzónak ezt szánta. A vers elalvás elQtti rezignált meditáció, de a fölmerülQ gondolatik nem az eltelt nap, hanem az egész eltelt élet tapasztalataiból származnak. Minden fáradságot sugall, a költQ környezetének tárgyai is: az órainga fénye lassú, járása tétova, pihenésre vár. Az álom menekülés a robottól. Fölmerül a kérdés: mi haszna, mi értelme van a költQi alkotómunkának? A költQ józan iróniával vet számot költQi tevékenységével. Az utolsó strófa szaggatott mondatfoszlányai az álomba hajlás állapotát érzékeltetik  és a végsQ elalvásét is.

Tóth Árpád kiváló mqfordító volt, különösen a nagy romantikusokat (Shelley, Keats, Byron) és Baudelaire, Verlaine verseit tolmácsolta szívesen.



6. Kosztolányi DezsQ (1885-1936)

A korszak egyik legsokoldalúbb és legjelentQsebb alkotója, egyformán maradandót alkotott a lírai versben és az elbeszélQ prózában is: regényei és novellái a magyar széppróza legnagyobb teljesítményei közé tartoznak.
Szabadkán született mqvelt polgárcsaládban. Apja a helyi gimnázium tanára, késQbb igazgatója. A pesti egyetemre iratkozik be, magyar-német szakra. Négyesy László stílusgyakorlatain kapcsolatba kerül Babitscsal, Juhász Gyulával. 1904-ben a bécsi egyetemen filozófiai elQadásokat is hallgatott. Freud mélylélektana iránti érdeklQdése egész életén át végigkísérte. Tanulmányait nem fejezte be. 1906-tól a Budapesti Napló munkatársa, a versrovat vezetQje. Mohó izgalommal merült bele a fQvárosi életbe. 1907-ben megjelent verseskötete, a Négy fal között. Ady a kötetrQl írt elmarasztaló bírálatában irodalmi író -nak nevezte. Kosztolányi az 1908-ban meginduló Nyugat munkatársa lesz. A szegény kisgyermek panaszai (1910) hozza meg számára sikert. 1908 és 1910 között sokat utazik, Európa különbözQ országaival ismerkedik. Kapcsolatba kerül Thomas Mann-nal is, aki sokra becsüli Qt, és bevezetQt ír a Nero elé, amely a regény 1929-es kiadásában jelenik meg. 1913-ban házasságot köt Harmos Ilona színésznQvel. 1929-ben részt vesz A Toll címq hetilap Ady-vitájában. Az írástudatlanok árulása, Különvélemény Ady EndrérQl címmel Ady túlbecsülése ellen emel szót.
Kosztolányi a világot kiszámíthatatlan, meglepetéseket rejtQ zqrzavarként élte át. Kosztolányit tulajdonképpen az érdekelte, ami elQbbi, mint a születés, és túl van a halálon. Lírájában is, epikájában is a közvetlenül átélt, személyes életanyaghoz kötQdik.
Költészetének fQ motívuma az életszeretet, az áhítat, az ámulás az élet dolgain. Szerelmese volt az életnek, és félt az qrtQl, amit az élet mögött, de az életben is megsejtett. Kosztolányi mqvészetében fontos funkciót tölt be a szerepjáték.
Elutasította a költQ politikai elkötelezettségét. Nem hitte, hogy bármilyen politikai hatalom képes lenne az ember helyzetét a világban alapvetQen megváltoztatni. Az Ady-vita során fogalmazta meg azt az ellentétet, amely szerinte a homo moralis és a homo aestheticus között fennáll.
Fogékony volt a szociális problémákra. Mélyen átérezte az emberi nyomorúságot, és részvéttel átszQtt megértéssel fordult a társadalom peremén élQk, az általános normákon kívül állók, a kitaszítottak felé.
Kosztolányi a magyar nyelv egyik legnagyobb mqvésze volt. Fontosnak és meghatározónak érezte magyarságát és anyanyelvét. Megérett benne az a felismerés, hogy a magyarság csak akkor Qrizheti meg magát Európában, ha nyelvét és hagyományait ápolja.
Hatottak rá a századelQ mqvészeti és tudományos törekvései  szecesszió, impresszionizmus, szimbolizmus, expresszionizmus, freudizmus.


Három korszakot lehet pályáján megkülönböztetni

ElsQ korszakában (1907-1919) a líra az uralkodó mqnem. Ezekben az években ismerkedik meg Rilke költészetével. ElsQ verseskötete, a Négy fal között (1907) már kiforrott verselQt mutat. Befelé fordul, a lélek világa felé tapogatózva alakítja ki költQi világát. A korszak középpontjában A szegény kisgyermek panaszai (1910) áll.
A szegény kisgyermek panaszai címq mqvében (1910) a világ, a kisváros, a hivatalnokcsalád életének apró, jelentéktelennek látszó elemeibQl alkot szimbólumokat. A gyermek álarcát ölti magára, de számol azzal, hogy az olvasó tudja: az álarc mögött felnQtt rejtQzik. A gyerekkort úgy értelmezi, mint teljességet, és azt állítja, hogy a felnQtté válás szegényedést, beszqkülést okoz. A gyermekkor Kosztolányi számára világállapot egyik lehetséges megélési formája és nézQpontja. Feltételezi, hogy az emberi én lényegét a tudattalan alkotja, és ez leginkább a gyermeki élmények újraélésével válik hozzáférhetQvé.
Az életképfüzért a tragikum felé mutató melankólia tölti be. Az embernek ugyanis egyszer ki kell lépnie a gyermekség boldog idQtlenségébQl, és be kell lépnie az idQbeliségbe, azaz a végesség, a halál tudatába. A kisgyereknek az a legnagyobb élménye, hogy a világ borzongató titkokkal van tele. A költQ életet és halált, játékot és valóságot, fájdalmat és örömet a legtermészetesebb átmenetekben olvasztja eggyé. A halál, a borzongás, a félelem játékos színezetet ölt, és beleszövQdik a mámoros hangulatba.
A bevezetés, Mint aki a sínek közé esett az egész ciklus születésének lelkiállapotát jeleníti meg egy jelképes érvényq pillanatban: a beszélQ a halál közelségét érezve megpróbálja összegezni azt, amit lényegesnek tart az emberi létben.
A kötet központi motívuma az elmúlás gondolata. A gyermek még nem látja tisztán, mit is jelent az élet befejezése. Az Azon az éjjel kezdetq versben a kezdQ sor monoton ismételgetése és az erre rácsapó látomásszerq részletek elhomályosítják a nagyapa halálának központi szerepét, ez a konkrét emlék is a kozmikus-babonás színjáték része lesz, és azt érzékelteti, hogy a világ borzongató titkokkal van teli.
A Mostan színes tintákról álmodom kezdetq rész rajongva sorolja föl az összes részegítQ, boldogító színt, a képzeletben kiszínezett motívumokat. A hétköznapokból kiemelkedni óhajtó lélek itt jut legközelebb az áhított csodához, de azt is érezteti, hogy mámorát üresség övezi: a csoda csak illúzió, feltételes módban elQadott ábránd.


Pályája középsQ szakaszában (1919-1929) a regény válik uralkodóvá: Nero, a véres költQ (1922); Pacsirta (1924); Aranysárkány (1925); Édes Anna (1926).
Kosztolányi háború utáni köteteit  Kenyér és bor, 1920; A bús férfi panaszai, 1924; Meztelenül, 1928  az egyszerqbb, nyugodt beszéd jellemzi.
A Kenyér és bor nyitó versében, a Boldog, szomorú dalban (1917) a költQ önmagát rajzolja elénk a világháború végén. Megállapodott polgár, beérkezett költQ. Van kertje, villanya, telefonja, fürdQszobája, elnyerte a társadalmi elismertséget is, az egész ország vallja Qt magáénak. A költemény végén kiderül, hogy ez az idilli állapot csak látszat, a gazdagodás szegényedéssel jár együtt  Itthon vagyok itt e világban / s már nem vagyok otthon az égben .
A 20-as években a regény lett Kosztolányi uralkodó mqfaja. A regény felé fordulásában szerepet játszott a mélylélektan iránt felerQsödött érdeklQdése is. Nero, a véres költQ (1922) címq regényében Kosztolányi a dilettáns költQ alakját idézi meg, akinek minden hatalom megadatott, kivéve azt, amelyre legjobban sóvárog: a költészet szent tudománya. Mohón áhítja a sikert, de maga is tudja, hogy kevesebbet ér, mint szeretné. Kisebbségi érzése dühödt agresszivitásba csap át: gyilkoltat és gyilkol. Tébolyában nem tudja megállítani sem Britannicus, a költQ mqvészete erejével, sem Seneca, a filozófus sztoikus visszahúzódásával.
A Pacsirtában (1924) a címszereplQ a csúnya vénkisasszony elutazik, és rövid távolléte alatt szülei megpróbálnak kitörni mindennapjaik börtönébQl. VendéglQben ebédelnek, színházba mennek, az apa a hajdani férfitársaság hívásának is enged. A mulatságból hazatérQ Vajkay feleségének kimondja, hogy Qk voltaképpen nem szeretik, sQt gyqlölik lányukat, azt se bánnák, ha meghalna. A lány hazatér, és helyreáll az élet régi rendje, és vele a reménytelenség.
Az Aranysárkány (1925) címq regény Kosztolányi egyik legnagyobb igényq vállalkozása, a Pacsirta világlátását teljesíti ki. Színtere egy kisváros, szereplQi a gimnázium tanárai és diákjai. Novák Antalt, az értékQrzQ, lelkiismeretes tanárt bukott diákja megalázza, környezete öngyilkosságba kergeti. Novák rádöbben, hogy nemcsak kisszerqséggel áll szemben, hanem barbár indulattal is, és ez része a kétarcú szabadságnak, mely egyszerre szárnyal és fenyeget  ahogy a címben kiemelt jelkép is érzékelteti. Novák tanár úr már sérülten lép elénk: gyász nehezedik rá és a gyanú, hogy felesége hqtlen asszonyként halt meg.
Novák olyan tanár akar lenni, aki ügyel méltóságára, de baráti kapcsolatot is keres a diákokkal. Célját nem tudja elérni, mert soha nem képes kilépni a felülrQl beszélQ tanár szerepébQl. Örökösen oktat, és többnyire a közhelyek elvontságában él. Nincs érzéke a konkrét helyzetek iránt, így Hildával és Tiborral sem képes megfelelQ hangot találni. Lisznerrel is azért kerül szembe, mert minden emberi megnyilvánulást észérvekkel próbál magyarázni. Úgy próbál rendet teremteni környezetében, hogy nem ismeri el az egyéniség jogait, és közben a saját lelkében is zqrzavar uralkodik. Novák Antalt próbatétel elé állítja a kudarc, lánya szökése és a maga megveretése. Személyisége nem állja ki a kettQs próbatételt. Nem is az ütlegek fájnak neki, hanem az emberi gonoszság és az emberi méltóságának sérelme. Ekkor éri az utolsó lökés: a helyi szennylap szenzációs riportként leplezi le és színezi ki megveretését és lánya bukását.
A regény szereplQinek többsége viszonylag keveset változik. Novákon kívül csal Liszner Vilmosban következik be lényeges átalakulás. P nehézfejq, de alapjában véve derék fiú. Az utolsó órán Novák felszólítja, hgoy javítson, benne azonban felébred a dac, és a tanár elveszti önuralmát. Liszner azt hiszi, hogy a tanár elszánt ellensége; az érettségin megbukik, és bosszút fogad. A megveretés után nemcsak Novák, Vili is elveszti belsQ egyensúlyát: rémálmokat lát, és éppen az erQszak jogosulatlanságát érzi át.
A kisvárosból a nagy életbe vágyó Hilda nem tudatosan tolja félre az apja képviselte világnézetet. Viszont folytat apja egyik tanítványával, Csajkás Tiborral, és teherbe esik; Tibor a bankett éjszakáján megszökteti, és még azon a nyáron feleségül is veszi.
Az utolsó elQtti fejezet kilenc évvel Novák halála után játszódik, megmutatja, hova jutottak az egykori osztálytársak. Mindegyikük élete lefelé megy. Hilda és Tibor bensQséges és önzQ szerelme is nyárspolgárivá kopott. Az aranysárkány, mely a regény elején csillogva lebegett fönn a magasban, hamar elrongyolódik.
A regény végén, mikor asztalt táncoltatnak, Novák szellemét hívják, és Hilda megkérdezi tQle: most boldog-e? A szellem kettQt koppantott, ezzel jelezve, hogy már boldog. Kosztolányi úgy látja, hogy a boldogságot csak az életen kívül lehet kiküzdeni.
Az Édes Anna (1926) címq regényt mottóként a katolikus szertartás latin nyelvq halotti könyörgése vezeti be. A Rituale romanum félelmes és magasztos szent szövege a lélek ama rettenetes görcseirQl szól, melyekbe az embert szorongató helyzete szorítja. A könyörgés Anna lelkének a megváltásáért szól.
A regény elsQ részében (I-VI. fejezet) a színhelyet és a kezdQ szituációt ismerjük meg. A kommün megbukott, Krisztinaváros lakói alkalmazkodnak a kialakult helyzethez. Vizyné elégedetlen cselédjével, Katicával, és Ficsor, a házmester felajánlja neki, hogy új lányt szerez. A következQ fejezetek Anna beilleszkedését (VII-X. fejezet) és Jancsi úrral való kalandját (XI-XIV. fejezet) beszélik el. Ezután Anna menekülni szeretne, de lehetQségei meghiúsulnak, és bekövetkezik a katasztrófa (XV-XVI. fejezet). Az utolsó fejezetek (XIX-XX. fejezet) az ítélethozatalt és a történet lezárását tartalmazzák.
Anna engedelmes, szelíd, dolgos. BensQséges emberi kapcsolatokra vágyik, de nem veszik emberszámba, csakis tökéletes cselédként, használható cselédként vesznek tudomást róla. Anna szelíd csendessége mögött ismeretlen indulatok, érzések feszülnek. Jelentésüket maga sem érti, de ösztönei tiltakoznak: iszonyodik a szobákat betöltQ kámforszagtól; amikor megtudja, hogy gazdáját Kornélnak hívják, érzi, hogy ezen a helyen nem bírja ki sokáig ; a bútorok is valami névtelen rémülettel töltik el. A kellemetlen ingerekre bezárkózással válaszol. A munkába és a magányba menekül. Jancsival való kapcsolatában védelmi pozícióit feladja. Ebben a látszatra veszélytelen, majdnem játékos kapcsolatban kezdetben a kíváncsiság és a szánalom is vezeti, aztán átadja magát az ismeretlen szenvedélynek. Mikor megjelenik Báthory úr, aki menekülést jelenthetne számára, Vizyné könnyen lebeszéli róla.
Látszólag egy jelentéktelen mozzanat szolgál indítékul tettének végrehajtásához. A Vizy államtitkári kinevezése alkalmából rendezett fogadáson Patikárius Jancsi a szép és fiatal Moviszternéval táncolja keresztül a lakást, és Anna meglátja, mikor az úrfi magához szorítja és „belecsókol a nyakába”. Annában ezután felszínre tör a tudatalatti, és még aznap éjszaka meggyilkolja gazdáit. Tettének oka társadalmi is, lélektani is, de teljes mértékben megismerhetetlen. Anna maga sem tud számot adni róla.
Vizyék a maguk polgári életformájukban akkor is csak embertelen közönyre képesek, mikor azt hiszik, hogy nagyon is jószívqek. Patikárius Jancsi, aki Vizyné rokona, és átmenetileg Vizyéknél száll meg, szeleburdi, komolytalan ember. Személyisége üres, nem lakozik benne se szellem, se lélek. Anna emberi lényéhez igazában nincs köze, csak élvezeti tárgynak tekinti. Moviszter doktor az egyetlen, aki Annában nem egy tökéletesen dolgozó gépet lát, hanem embert.


Új korszak kezdQdik pályáján (1931-1936)

A novella (Esti Kornél, 1933; Tengerszem, 1936) mellett most újra a líra dominál (Számadás, 1935).

Kosztolányi utolsó kötetében, a Számadásban (1935) és az utána keletkezett versekben a központi téma a halállal való szembenézés és a vele szemben elfogadható magatartás kialakítása.
A költQ lényegében négyféle szerepben fogalmazza meg magatartását: az egyik lehetQség a lét intenzitásának felfokozásával, életteljességgel szembeszegülni a megsemmisüléssel (Hajnali részegség, Pszi reggeli, Esti Kornél éneke), a másik a halált elQrejelzQ szenvedésnek és a halál tudatának sztoikus bölcsességq és méltóságú elfogadása, férfias tudomásulvétele (Marcus Aurelius), a harmadik az álomba, a gyermek- és ifjúkor védett és a végsQkre még nem gondoló biztonságába való átlépés (Szeptemberi áhítat), a negyedik a közös emberi sorsvállalás, azoké, akik már átbuktak a nemlétbe (Ének a semmirQl).
A Halotti beszéd (1933) címq költemény egy esendQ ember életútját bontja ki az egyszeri létezés drámájává. A hangütés egy névtelen egyházi beszédét idézi 700 év távlatából, aztán egy modern ember szemlélQdései kerülnek elQtérbe. Központi gondolata: minden ember egyedüli példány . A halál olyat semmisít meg, ami soha többé nem lesz, mint ahogy nem volt sem érben, sem az idQben. Minden ember jelentQssé válik a végsQ pillanatban, halálával egy egész világ tqnik el.
Az Esti Kornél éneke (1933) címq költemény vitairat Babits Mihállyal szemben, akinek kedves régi képe a mélyt fürkészQ búvár. Babits a Nyugatban hqvös hangú kritikát közölt az Esti Kornél címq novelláskötetrQl. Erre válaszol a maga ars poeticájának kifejtésével. Tulajdonképpen önmegszólító vers, de a lírai én Esti Kornéllá változottan sem önmagához, hanem az egész helyett a részhez, az énnek pusztán egy tartozékához, a dalhoz intézi beszédét. Az alkotás paradoxona, hogy ami irodalomként megszületik, az csak utánzata a valóságnak, a világhoz képest semmi, mégis bele tud sqrqsödni a mindenség egésze. Amit a költQ megteremt, az csak látszat, Q csak imitálja a teremtést, de felidézheti mégis a mélységet a felszínnel. FelülemelkedésrQl beszél a vers, de ugyanakkor nQ benne a halál sötétje is. A vers hQse egyfelQl mind nagyobb magasságok, másfelQl pedig a mind teljesebb nihil, az üresség felé megy. A vers mélyén egy rejtett látomás lapul, az emberi meghalás képe.
Az Pszi reggeli (1929) címq költemény még jóval a költQ betegsége elQtt keletkezett, mégis a Számadás-kötet nagy verseinek döntQ élménye áll mögötte: az élet megsemmisülése. A búcsúzás élethelyzetét az Qsz természeti képében jeleníti meg. A verset egy tényközlQ kijelentQ mondat indítja: Ezt hozta az Qsz . Két gyümölcs képe jelenik meg, a szQlQs és a körte, ezek válnak ékszerekké jelzQik (sötétsmaragd, jáspisfényq) révén. A szQlQ nehéz, a körte hatalmas. Ékszerek itt a gyümölcsök, élettelenek és ehetetlenek. A zárósorokban a beszélQ óhajára  Jobb volna élni  a megszemélyesített fák intése válaszol, kimondatlanul is a halálra figyelmeztetve Qt. A fák aranykezének meleg fénye nem rettenetet, csak elégikus hangulatot ébreszt: a költQi én a maga mulandóságát a természet örök rendjeként fogadja el.
Kosztolányi a Marcus Aurelius címq ódájában (1929) még egyszer megfogalmazza ars poeticáját, ami oly messze távolította el minden váteszi gesztustól, Adytól is. A költQ a filozófus császár szobra elQtt áll meg, és hódol emberi nagyság -a elQtt. A Capitolium Qsi tetQjén álló szobor tartásából fenség, méltóságtudat sugárzik. A császár nagyságát a költQ három vonásban jelöli meg: a pogányság igaza, a bamba tömeg -tQl elkülönült elQkelQ magánya és az anyagi javakkal nem törQdQ függetlensége. A császár jellemzése szinte észrevétlenül önjellemzésbe megy át.
A költQ elutasítja a gQzben botorkáló, bárgyú, bolond jósok magatartását, és felmutatja a bátor, büszke ember eszményét, aki félelem nélkül néz szembe a létezés tragikus hiábavalóságával.
Hajnali részegség címq költeményét (1933) akkor írta Kosztolányi, amikor már rátört a gyógyíthatatlan betegség. Olyan pillanatot állít a vers középpontjába, amikor egy káprázatos látomás ráeszmélteti a világ szépségére, az élet magasrendq értelmére. A rendkívüli élményt egy meg nem nevezett barátnak meséli el. Az alaphelyzet: az éjszakába nyúló szellemi munka nem hagyják aludni, kinéz az ablakon. ElQször a lenti, mindennapi, a hétköznapi sorsokat látja. Az emberek élete elidegenedett, értéket vesztett létezés. Ezután fönn kitárul elQtte a csillagos ég lenyqgözQ látványa. A kibomló mesés látomás a gyermeki szemléletet mutatja, és a látomás kiváltotta gesztusok (szájtátva, bámulva, fel-felkiabáltam) is a gyermekkort idézik fel. A látomásban a keleten fellobbanó fény, a kék-szürke felhQk és a kihunyó csillagok látványából egy kiürülQ bálterem és a búcsúzó vendégek mozgalmas képét formálja meg a költQ. A báléj színtere egy kastély, egy elQkelQ úr, a házigazda búcsúztatja az elQcsarnokban a vendégeit, miközben a portások a drágaszép nQknek kocsikért kiabálnak. A kivételes, ünnepi lét hangulatát sugalmazzák az ékszerek és drágakövek. Az ünnepi érzést kiteljesítve egy angyal, tündérek tqnnek fel. ÉrezhetQvé válik a véges, mindennapi élettel szemben a világ végtelenje, szépsége. A beszélQ számára megvilágosul valami fenséges, magasztos titoknak az értelme, amibQl eddig kimarad,t mert az élet koloncai a földre húzták. Még mielQtt eltávozna a földi léttQl megtörötten /földig hajol és köszönetet mond egy nagy ismeretlen Úrnak , akinek vendége volt egy életen át.
Ének a semmirQl (1933) címq költeményét életében megjelent utolsó verseskötete, a Számadás végére helyezte. A vers szembenézés az idQbeliségbe zárt egyén testi-lelki lényének semmibe hullásával, a halállal, az ember számára fölfoghatatlan semmi tényével. Ez a szembenézés a semmi tudatának bármiféle menekülés nélküli elviselését értékformáló, magatartást alakító lehetQségété emeli. A vers nem az erkölcsi nihilizmus, a belenyugvás kifejezQje. Kosztolányi inkább vállalta a semmit , mintsem hogy készen kapott megoldásokba vagy üres szólamokba meneküljön vagy lemondjon a világmagyarázatról.
Szeptemberi áhítat (1935) címq költeményében a költQ igyekszik kiszabadulni betegsége halálos szorításából, és még egyszer utoljára élni. A szeptemberi naphoz fordul: emelje föl, a halál fölé, a ragyogásba.
A lírai én a megsemmisülés árnyékában lelkendezve mutatja föl a szeptember érett gyümölcseit, a nap fényében ragyogó életet: dinnyét, darazsat, szQlQt. A költQ képzelete mámorosan röpköd jelenetrQl jelenetre. Lelkendezése egyúttal búcsú is. A vers a reggeli szeptemberi nap fényével indult, aztán fokozatosan elQtérbe kerültek az est színei.

Kosztolányi novellaíró mqvészete igazán a 30-as évek elején virágzik ki, de már korábbról is találhatunk elbeszélései között kiemelkedQen jó írásokat. Leggazdagabb novelláskötete a Tengerszem (1936).
Elbeszéléseiben többnyire távlatok nélküli, eltorzult sorsokat mutat be. Központi figurája a sors szeszélyeinek kiszolgáltatott szerencsétlen kisember.
Az Appendicitis címq írása elQször Vakbélgyulladás címmel jelent meg (1911), a címet késQbb változtatta Appendicitisre. Kovács Jánost, a szürke, szorgalmas és alázatos hivatalnokot egy vakbélmqtét kizökkenti élete megszokott rendjébQl. Gyógyulása után is szeretné fenntartani a betegség adta kiváltságait, amikor az érte való részvét és aggodalom közepette fontos embernek és boldognak érezte magát. Sorra összevész munkatársaival, feletteseivel, elhanyagolja munkáját, az utcára kerül, és családjával együtt nyomorog. IsmerQseinek állandóan a mqtétrQl mesél. Az elbeszélés megmutatja a kispolgári élet szqkösségét, szomorú távlattalanságát: hiányoznak belQle az igazi, az életnek értelmet adó események.
A Fürdés címq novellában a másodikos gimnazista Jancsit, aki év végén latinból megbukott és pótvizsgára készül, apja fürdés közben, játékos kedvében úgy dobja a vízbe, hogy ott is marad, belefúl. Az író érezteti, hogy az apa haragja és a fiú halála között valami összefüggés van. A szöveg többször utal arra, hogy Suhajda ugyanolyan sikertelen hivatalnoknak, mint fia tanulónak. Ezt jelzi az is, hogy csak egy harmadrangú fürdQhelyen üdülnek; az író többször is céloz apa és fiú hasonlóságára: mindketten meggypiros fürdQnadrágot viselnek. Feltételezhetjük, hogy az apa fiában önmagát látja.
A szöveg minden része hordoz a pillanatnyi jelentésen túlmutató tartalmat. Többletjelentésre tesz szert a fürdQruha: meggyszíne a vér pirosát idézi. Megnövelt jelentQségqvé válik a törökszekfqs parasztkert, ahol Suhajdáné horgol, és ahonnan majd elindul, hogy megélje a tragédiát, vagy az aranycsiptetQs üveg, mely a megalázott és megalázkodó fiú kémlelQ tekintete elQl eltakarja apja szemét.
A történet kezdetén a szülQk vitáját az anya a maga szelíd módján eldönti. Az anyai közbenjárást jogosnak érezzük, az apai vizsgáztatást eleve reménytelennek látjuk, és a szerencsétlen gyerek valóban zavart lesz a szigortól és a fenyegetéstQl. Apja szótlansága, zárt és merev arca nem sok jót ígér, a gyereken rossz érzéseket kelt.
A fürdéshez készülQdve a fiú mindenképpen jó akar lenni, ez azonban még jobban bosszantja az apát. A fiú vízbe dobálása nem veszélyes, a víz alacsony, a fiú kitqnQen úszik. Mikor Suhajda a fiú felbukkanását várja, kétségbeesése Qszinte. Jancsi holttestét hosszú kutatás után megtalálják. Az elbeszélés végén már nem is a fiú az elsQrendq áldozat, hanem az apa és az anya. Átérzik a kétségbeejtQ emberi létet, a halállal szembeni kiszolgáltatottságot. Suhajda a történet fél órájában sorsának átélésére képes kétségbeesett, szenvedQ emberré változott.
A Tengerszem címq elbeszéléskötet Latin arcélek címq szakasza az antik Róma világát idézi fel. Az író azt vizsgálja, hogyan viselkedik az ember kiszolgáltatott helyzetben (Paulina, Silus), és hogyan a hatalom birtokában (Aurelius, Caligula). Paulinát elhurcolják a katonák, és Q indulatában minden zsoldost elátkoz, még urukat, Caesart is. Ordítására felébrednek az alvók, és szavában a költQ meghallja az igazságot. Silusnak, a rabszolgának csak szenvedés jut osztályrészül, és Q beletörQdik sorsába. Pt még a jóindulatú felügyelQ is kineveti, és a hitvány kutya is megmarja. A két rabszolga sorsa azt példázza, hoy helyzetükön sem a lázadás, sem a beletörQdés nem segít, de a kivetettségben a szenvedély legalább méltóságot szerez az egyénnek.
A hatalom birtokosait, a két császárt Kosztolányi éppen fordítva értékeli. A sztoikus, a világ dolgait józanul mérlegelQ Aurelius tudomásul veszi a világ káoszát, magatartása elfogadó. Nem akarja a zavart tovább fokozni azzal, hogy cselekszik, az emberi életet szabályozhatatlannak tartja. Aureliusszal szemben a Caligula címq elbeszélés címszereplQje a történet folyamán végig cselekszik, tettei viszont bqnök, melyek csak a zqrzavart fokozzák. Caligula jelleme kettQs: egyrészt hatalomra, korlátlan szabadságra törekvQ császár, másrészt szenvedQ, nyomorult ember. Viselkedésében nem annyira az Qrületet hangsúlyozza az író, mint inkább az álarcos viselkedést. Caligula személyében a Kosztolányi a zsarnokságnak, a korlátlanság vágyának azt a fokát ábrázolja, amikor a zsarnok már nem elégszik meg mások meggyilkolásával, maga is át akarja élni a meggyilkoltatás, a halál élményét.

Kosztolányi az Esti Kornél-történetekben gondolati életét, tudatvilágát, eszmélkedésének folyamatát tárja fel és foglalja össze.
Két elbeszélésfüzért jelentett meg EstirQl: Az Esti Kornél címmel önálló kötetként kiadott, 18 egységbQl álló novellafüzért (1933) és a Tengerszem címq kötetben (1936) helyet kapó, Esti Kornél kalandjai címq 17 elbeszélést tartalmazó ciklust. Az elbeszélések 1925 és 1936 között keletkeztek.
Esti Kornél alakjában az író saját jellemének természetes kiegészítQjét teremtette meg: Q volt idQnként felszínre törQ tudatalattija, benne testesülnek meg lefojtott ösztönei, szándékai, álmai, vágyai. Esti Kornél a felelQtlen, szabad életérzés hordozója, aki az életet izgalmas kalandnak fogja fel. Konvenciót, kényszert nem tqr, moralitását maga határozza meg. Az egyes elbeszélésekben Esti vagy fQszereplQ, vagy tanúja a történeteknek, vagy Q maga mond el egy történetet. Minden esetben értelmezi a körülötte történQ dolgokat. Esti Kornél jóformán mindig úton van, a folytonos helyváltoztatás az elQre nem látható lehetQségek sokféleségét ígéri. Aki utazik, azt nem húzzák le a hétköznapok gondjai, és a puszta szemlélQdés kivételes helyzetét élvezheti. Esti számra utazni annyit jelent, mint fölkészülni a halálra.
Mind az Esti Kornél-kötetben, mind a Tengerszem Esti Kornél-ciklusában a záró fejezet Esti halálát beszéli el.
Az Esti Kornél tizennyolcadik fejezete egy villamosutat ír le, melynek másodlagos jelentése az utazás, végsQ jelentése pedig az életút. Az élet eszerint irgalmatlan tülekedés, a szépség és a boldogság csak ritka pillanat, és mire helyünket kiverekedjük, a villamos végállomásához ér. Esti itt a villamosút végállomásaként képzeli el önnön halálát, és a rá jellemzQ türelemmel és megértéssel fogadja el véget.
A tükör-motívum teljes jelentését az elbeszélés utolsó soraiban kapja meg. Amikor Esti holtan fekszik a földön, valaki megjegyzi: Érdekes (& ), most is nézi magát a tükörben. Mint afféle mqvészember  teszi hozzá az orvos. A tükör itt a mqvészettel azonosítható.



7. Kaffka Margit (1880-1918)

Kaffka Margit a Nyugat nagy nemzedékének elsQ vonulatába tartozik, legjobb regényei a lélektani epika nagyszerq hazai példái.
Huszonkét éves korától kezdve csaknem élete végéig gyakorló tanár volt. Ifjúkorától fogva verseket ír. Élményei lázongóvá teszik, és a költészetben is keresi az újat. Van egy senki másra nem emlékeztetQ, akkor nagyon is modern témavilága: a társadalomba kivetett, védtelen leány. A nQi méltóság igénye jelenik meg vele irodalmunkban. ElsQ házassága nem sikerül, hamarosan el is válik, de második férjével megtalálja a magánélet összhangját. A Nyugat megindulásakor túllép korábbi éveinek hatásain, lenyqgözi Ady költQi nagysága, de elragadja az egész költQi nemzedék impresszionista-dekadens-nagyvilági hangja is. Lelkesen lép közéjük, és lelkesen fogadják: a Nyugat elsQ számától egészen korai haláláig a nagy folyóirat munkatársa.
KöltQi életmqvénél jelentékenyebb, amit prózában alkotott. 1911-re készül el legnagyobb mqve a Színek és évek, egy gazdag lelki életq, de körülményei folytán minduntalan megalkuvásra kényszerülQ asszony története. A regény hQsnQje nem azonos a meg nem alkuvó írónQvel, de történetében mégiscsak sok az önéletrajzi mozzanat. Lélektani regény, de úgy, hogy azt a társadalmat marasztalja el, amelyben az ábrázolt lélek vergQdik. A történetet az teszi hitelessé, hogy az írónQ rokonszenvezik azokkal a nemesi hagyományokkal, amelyeknek elmúlását szükségszerqnek mutatja be, és szereti azokat a polgári eszményeket, amelyekrQl megmutatja, hogy az adott körülmények között mennyire alaptalanok.
A következQ nagy mq, a Mária évei már az önálló utat járó asszony tragédiáját ábrázolja. Közben novellák és kisregények egész sorát írja, szinte körképét adva bennük a nQi sorslehetQségeknek a századforduló Magyarországán. Kiindulása mindig a lélekábrázolás, néha  mint a Csöndes válságok kötet kitqnQ novelláiban  nem is lép túl a belsQ világ mesterien árnyalt ábrázolásán. De ahogy az évek haladnak az elsQ világháború felé, a pszichológia egyre inkább csak kiindulópont, amely a társadalmi kérdések feltárásához vezet. Az Állomásokban már a század kezdetének forradalmi szándékait akarta ábrázolni, de túl közel volt még ahhoz, hogy igazi nagy társadalmi regényt kerítsen tárgyából. Egy festQnQ életérQl szól, önéletrajzi vonásokat is tartalmaz. Sok olyan szereplQje van, akit jól lehet azonosítani az irodalom és a képzQmqvészet területérQl.
Éva elválik a férjétQl, az apja pénzzel támogatja, hogy Pesten a képzQmqvészettel foglalkozhasson. Az akkori nQk mindig feladták a mqvészi ambícióikat, és megmaradtak a családanya vagy a felség szerepében. A teljességet nehéz megtalálni.
A háború kitörése felháborítja. Férjét is katonának viszik. Egymás után érkeznek a hírek ismerQsök haláláról. A költQnQ elQbb csak kétségbeeset, majd pacifista versekkel válaszol.
Eddig sem volt idegen a publicisztikától, de most feladatának érzi. Egyre inkább kifejezetten társadalmi témák felé fordul. Ekkor írja utolsó regényét, a Hangyabolyt (1917), amely egy apácaiskola zárt körében mutatja meg mesteri módon a társadalmi kapcsolatokat. A zárt kör a nagyvilág jelképévé nQ. A zárdában igazgatónQt kell választani, pártokra oszlanak a szereplQk. Emellett a szál mellett van egy másik szál is. A végzQs osztály tagjai a regény szereplQi. Érdeket alakok vannak itt. Többen készülnek arra, hogy milyen lesz, ha megkapják a diplomájukat. Egy dinamikus, erQteljes szereplQje is van: Erzsi.
És közben gyqlnek azok a végsQ novellák, amelyek 1918-ban A révnél címen jelennek meg. Október végén még lelkesen üdvözölte a polgári forradalmat. Novemberben pedig jött a spanyolnátha, amelynek napok alatt tízezrek estek áldozatul. Megkapta Kaffka Margit is, megkapta egyetlen kisfia is.
Életmqve mégsem torzó. KöltQnek is, prózaírónak is a Nyugat elsQ vonalában van a helye.

Színek és évek
A Színek és évek (1912) fQhQsének, Pórtelky Magdának a sorsa az orsó mellett töltött asszonyi élet hangtalan pusztulását, a süppedQ talajú világ gyalázatos tisztességét hordozz magában. Az az életforma, mely megszabta gondolkodása, vágyai és lehetQségei határát, már nemcsak emlékeiben él, hanem lassan maga is emlékké válik; pQrén szolgáltatja ki a magával hurcolt életeket a könyörtelen idQnek. ElsQ házassága idején még ösztönösen cselekszik: elfoglalja a neki adatott helyet. Amikor azonban egy tragikus véletlen következményeképp elveszti férjét, szemben találja magát a valósággal, szinte kálváriát kell járnia. Második házasságát már azzal a meggondolással kezdi el, hogy számára nincs más megoldás, mint egy új férj, és már tudatosan szerzi meg magának férjül asszonykori udvarlóját.
Látszólag megint megkapaszkodik tehát, pedig élete süllyedése valójában most kezdQdik. Az emlékvilág védQ falai lassan leomlanak, és elQtqnik az élQsdi és kiszolgáltatott asszony alakja.
Magdát azonban mégsem lehet a magyar irodalom züllQ dzsentrihQsei közé sorolni. Hiszen Q mindvégig értékeket hordoz magában, és jobb körülmények között bizonyára más életutat járt volna meg. Lázadó érzései születésük pillanatában visszafojtódtak a családi fegyelme és szokástisztelet rendjében. Passzív, tehetetlen, az igazi nagy dolgoktól, elhatározásoktól mindig visszatartja valami különös gyávaság, pedig néhányszor nagyot lendíthetett volna sorsán. Ez a sokoldalúan kidolgozott jellemrajz arra figyelmeztet, hogy itt nem az egyén züllésérQl van szó: Pórtelky Magda nagyobb erejq változások függvénye; áldozat, de maga is kiszakíthatatlan része a végzetnek. A regény széles sodrása felkavarja a századforduló Magyarországának egész életét.
Pórtelky Magda alakját és sorsát a századvégi dzsentri roppant gazdagon ábrázolt, bomló világ veszi körül. Pórtelky Magda élete nem gyors, tragikus összeomlás, mint például Móricz dzsentrihQseié: csupán apró, hétköznapi gondokon, feszültség nélküli súrlódásokon QrlQdik fel.
Az egész regényt tragikus színezetq nosztalgia lengi át. Az elsQ személyq elQadásmód és az emlékezQ attitqd már eleve a rokonszenvet táplálja, pedig az író közvetlenül is kifejezi, hogy szereti hQsét, sajnálja azt a világot, melynek pusztulásáról beszél. Pórtelky Magda nemcsak azért jut a süllyedés útjára, mert osztálya halálraítéltségét hordozza magában: a kor sem ad neki kiutat. Kaffka Margit látja, hogy a polgári rend sem teremti meg a harmóniát, hogy a dzsentrit elpusztítót társadalmi bajok újakkal cserélQdnek fel.



8. Krúdy Gyula (1878-1933)

Krúdy nem tartozott egy írócsoporthoz sem. A maga teremtette álomvilágban élt, a régi szép idQk írója volt. Megteremtette a lírába, hangulatba olvadó, légkört teremtQ, az idQ síkjait feloldó magyar prózát. Életmqve több mint 60 regénybQl, csaknem háromezer elbeszélésbQl és öt színmqbQl áll.
Nyíregyházán született, apja ügyvéd, anyja cselédlányként szolgált a Krúdy-házban, és törvénytelennek szüli meg gyermekét: a szülQk csak 1895-ben kötnek házasságot. Érettségi után Debrecenben és Nagyváradon volt újságíró, majd Budapestre költözött, ahol élete végéig élt és dolgozott. Felesége Spiegler Bella írónQ.
Számos lap és folyóirat munkatársa volt. Az elsQ igazi közönségsikert A vörös postakocsi (1913) címq regényével érte el. Sokat dolgozott, de közben bohém életet élt. Szállodákban lakott, lóversenyezett, kártyázott. Házassága felbomlik, másodszor is megnQsül, de ez a házassága is feszültségekkel terhes. A világháború kitörése megrendítette. Utolsó éveiben egyre fokozódó nyomorban és betegségben el. Márai Sándor késQbb csodálatos regényt írt utolsó napjáról (Szindbád hazamegy, 1941).

ElsQ írásaiban Jókai és fQként Mikszáth hagyományát folytatja, a külföldi irodalomból elsQsorban Turgenyev, Dickens és Maupassant hatott ár. Az 1910-es években, és még inkább 1920 után alakítja ki a bensQ monológoknak, az idQfelbontásnak, a realitás és irrealitás egymásba játszásának egyéni módszerét.
Sajátos lírai hangon szólal meg, mqveiben a cselekmény és jellemfejlesztés háttérbe szorul, és a hangulat válik uralkodóvá. Írásaiban a Nyírség, a régi Pest, ódon házak, különc emberek és sorsok hangulatiságát érezteti. Nem tud kibékülni a mag jelenével, a régi, visszahozhatatlant próbálja feleleveníteni, írásait áthatja a nosztalgia a régi szép idQk után. Témája és anyag az idQ, a múlt és a jelen melankolikus szembeállítása. Mqvei valami álomszerq felmúltban, a megállt idQben játszódnak, írásainak jelene valami idQnkívüliséget jelent. Álomvilágában a múlt és jelen egybemosódik az alakok elvesztik körvonalaikat. Mqveinek vezérmotívuma az emlékezés, képzettársítások szövevényében láttatja a jelent. A hangulatok, látomások, emlékek nem idQrendi sorrendben jelennek meg, hanem az emlékezés belsQ ideje szerint.
ElbeszélQ mqvészetének egyik csúcspontját alkotják az Aranykéz utcai szép napok címq kötet (1916) novellái. HQseit gyakran saját képmáséra formálta. Legjellegzetesebb alteregója Szindbád. LegjellemzQbb novellái ennek a mesehQsbQl kalandorrá lett hQsnek, a szerelem örök vándorának a kalandjairól szólnak (Szindbád ifjúsága, 1911; Szindbád utazásai, 1912)
Másik kedvenc hQse és alteregója Rezeda Kázmér, az elbqvölQ modorú gavallér és bohém író, a reménytelenül epekedQ szerelmes (A vörös postakocsi, 1913; Pszi utazások a vörös postakocsin, 1917; Rezeda Kázmér szép élete, 1933).
Regényeiben a dolgok és események nem a maguk valóságában léteznek, hanem abban a formában, ahogyan azok a lélek belsQ síkján tükrözQdnek.
A vörös postakocsi címq regényében (1913) a címadó lovas kocsi egyszerre halad át egy valóságos és egy lelki tájon, utasai múltjuk, élményeik és illúzióik vonzásában élnek.
Mit látott Vak Béla szerelemben és bánatban címq befejezetlen regényében (1921) a fQhQs útja a felvidéki kisvárosból Budapestre vezet. Útközben a szeretett lányhoz tartozó temetQcsQszök megvakítják, és most már vakon, belsQ látással megáldottan érkezik Pestre. Más várost ismert meg, mint amilyent látó korából ismert: paloták helyett a lakbéruzsora fellegvárait, a külsQ Terézváros bérházait.
A Hét bagolyban (1922) Szomjas Guszti, köz- és váltóügyvéd azzal a szándékkal jön Pestre, hogy végigélje még egyszer ifjúságát. Azt kell tapasztalnia, hogy ez a világ már nem a mélyen és tisztán érzQ szíveké, hanem a könyörtelen törtetQké.

A 20-as évek második felében Krúdy stílusa lehiggad, klasszicizálódik, az író tárgyiasságra, a leírás pontosságára törekszik.
Boldog úrfikoromban címq regénye (1930) egy helyen, a Bécs városához címzett vendéglQben és egy nap alatt játszódik. Egymás után érkeznek a vendégek, és megkezdQdik a hosszúra nyúló mulatozás. Az eseményeket átszövi a párbeszédekben kibontakozó emlékezés, és lassan valami egészen szokatlan jókedve alakul ki. A regény a hanyatló régi magyar életnek egy utolsó pillanatát eleveníti meg, amikor még egyszer föltámad a „boldogult úrfikor” emléke.
Életében megjelent utolsó novelláskötete Az élet álom (1932). A kötet elbeszéléseiben az író csupa különcrQl, régimódi férfiakról, öreg pincérekrQl, az éjszakai élet alakjairól fest képet.

A hídon
Szindbád, az Ezeregyéjszaka legendás hajósa Krúdy elbeszéléseiben a szerelem örök vándora, aki egyszerre bolyong a valóság viszonyai között és a tér s idQ végtelenjében: az ifjúság, a kisvárosi hangulatok és a nosztalgikus múlt álomvizein. Az elveszett ábrándvilágot, a szertefoszlott költészetet akarja újra megtalálni, amikor hajdani kalandjai színhelyére tér vissza. A szembesülés azonban mindig csalódással jár, rá kell döbbennie, hogy a múlt visszahozhatatlan, megismételhetetlen.
A hídon címq elbeszélés (1911), alcíme szerint Szindbád negyedik útja, az elsQ Szindbád-novellák közül való. Krúdy még jelzi, hogy hQse keleti, mesebeli alak: kalandos utazásaiból megtérve, öregen és a halálra készülQdve üldögél a sztambuli bazárban. Elhatározza, hogy még egy utolsó utazásra indul. A hídon álló kQszenttQl az oda látszó kis cukrászdába vezet útja, ahol egykor, ifjú katona korában ábrándos pillantásokkal ostromolta a kis barna cukrásznét. Az idQ mozdulatlanságát jelzik a bezárt kapuk, a lehunyt szemq ablakok, a szomorú kis boltok és nyikorgó boltajtók fölött a kis csengQ  minden olyan, mint régen. Amikor belép a cukrászboltba, a szinte mozdulatlan múltba lép vissza. Minden a régi: a cégtábla betqinek kopott aranyozása, a dohányszínq függönyök, a falakba és bútorokba pácolódott szivarfüst-, pörkölt- és kávészag, a biliárdasztal, amely mellett most is ott áll dákójára támaszkodva egy fiatal tiszt, akárcsak egykor Szindbád, és mögött újságjába görnyed a pápaszemes öregúr.
Hamarosan megjelenik a cukrászné is, és ekkor az eddig boldog látomás átvált a valóságba: a régi Amália helyett lánya jelenik meg. Szindbád meghatottan és tanácstalanul nézi a nyakán függQ régi fényképes medaliont, melyet Q ajándékozott egykor az anyjának. Egy pillanatig fogva tartja a fiatalasszony puha bársonyos kezét, az azonban haragosan húzódik el az öreg idegentQl.
Szindbád a jelenben életre támadó emlékeke felkavaró valóságától visszatér a tiszta és idQtelen képhez, amely útra csábította: a régi hídról sokáig elgondolkozva nézi az alkonyatban a messzi, kék álmú erdQségeket. A folyó fürgén fut a híd álmos ívei alatt, mint a némán suhanó idQ.

A vörös postakocsi
A vörös postakocsi álombeli tájak felé viszi utasait, ábrándokba, maga is álombeli táj jelképe. SzereplQi jórészt élQ alakok: Alvinczi Eduárdot Szemere Miklósról, a híres kártyásról és lóversenyzQrQl mintázta; Rezeda Kázmér alakmás, mint Szindbád, a Pattantyús utcai hölgyek is élQ alakok  de végletesen elregényesítve és idQtlenítve. A regény a Krúdy-nemzedék elszállt ifjúságának a líráját adja és a századforduló pesti társadalmából azokat az alakokat  lezüllött írókat, óbudai kispolgár lányokat, gazdag polgárasszonyokat, örömlányokat, hírlapírókat, kis színésznQket, kupeceket  akiknek a társadalmi rangja tisztázatlan . Társadalmi szempontokat Krúdy az ábrázolásban nem érvényesít; emberrQl, világról mindent a férfi és a nQ kapcsolatán keresztül mond el. A kritika, illetve az irónia így sem hiányzik a rajzolt képbQl, Krúdy tudta, hogy a szerelem, melyrQl Petrarca zengett, városukban nem szokásos . Rezeda Kázmér romantikus ábrándja mögött ott van a Magyar utcai örömház  sok Krúdy-írás színtere  és a nagy szerelmi renaissanceokra vágyódó asszonyok: a szQkék, barnák, önzQk és önzetlenek, akikkel életében találkozott Rezeda Kázmér, és éppúgy nem vigasztalják, mint Szindbádot az a százhét nQ, aki viszontszerette.
Illúzió és csömör ötvözQdik ebben a szemléletben. Krúdy eszményei a puskini, turgenyevi alakok lehettek  Az AnyeginbQl idéz minden fejezet élén.
RegényhQseit sokszor beleültette a postakocsiba: az Pszi utazások a vörös postakocsin (1917), a Nagy kópé (1921), Pszi versenyek (1922), Az utolsó gavallér (1925), A kékszalag hQse (1926) A vörös postakocsihoz kapcsolódik valamilyen szálon; a hQsök is átsétáltak az egyik mqbQl a másikba. De megnyugtató tájra, ahol idQzni lett volna érdemes, soha nem érkeztek.



9. Karinthy Frigyes (1817-1938)

A nagyváros szülötte és a városi szellemi réteg képviselQje. A Nyugat körének sokoldalú írója: írt verset, novellát, regényt, paródiát, publicisztikát. Mint humorista vált széles körben népszerqvé, igazában azonban filozófus alkat volt, aki fáradhatatlanul kutatta az élet rejtelmeit.
Verseivel és novelláival a Nyugatban jelentkezik, a folyóiratnak élete végéig munkatársa marad. ElsQ jelentQs sikerét az Így írtok ti címq irodalmi karikatúrák -kal (1912) aratta. A háborúban az emberi társadalmat, a civilizációt fenyegetQ veszélyt lát. Háborúellenessége révén eljut egy gyökeres társadalmi átalakítás áhításához. A Toll címq folyóirat Ady-vitájában (1930) Kosztolányi mellett foglal állást. Adytól is idegenkedik.
Karinthy világszemléletét a felvilágosodás racionalista szelleme és a szabadelvqség határozza meg. Bízik a tudományokban, a technika lehetQségeiben, de erQsen hat rá Freud elmélete és korunk szkepticizmusa is. Számtalan humoreszkje, szatírája, jelenete, karcolata az intellektuális humor, paradoxon eszközeivel mutatja meg a kor ferdeségeit, ellentmondásait, a világ abszurditását. Egész életmqvét filozófiai ihletésq sóvárgás hatja át az igazság megtalálása után.
Racionalista gondolkodó, és a racionalizmusnak régi eszköze a szatíra és a humor. Számára a humor nem mqfajhoz kötött lehetQség, hanem látásmód, alapállás, szemlélet, mely minden munkájában jelen van. Úgy véli, hogy a mélységesen kétértelmq vagy többértelmq világ csak humorral értelmezhetQ.
Az Így írtok ti (1912) stílusparódiáiban a célba vett mqvész költQi beszédét és világképét bölcseleti alapon figurázza ki. A Tanár úr kérem címq mqvében (1916) az iskolát az élet legnagyobb konfliktusainak színtereként állítja elénk. Fantasztikus-utópikus mqvei, az Utazás Faremidóba (1916) és a Capillária (1921) részben Swift és Wells irányához kapcsolódnak. Az elQbbiben a fQhQs a gépek, az utóbbiban pedig a nQuralom országába látogat. Utazás a koponyám körül címq naplószerqen megírt regénye (1937) agymqtétjének történetét beszéli el az elemzQ, kutató értelme szellemi fölényével.
Költeményei intellektuális hangvételqek, egy gondolatot fejtenek ki, egy helyzetet jelenítenek meg: Martinovics (1910), Nem mondhatom el senkinek (1930), Üzenet a palackban (1938).

Így írtok ti (1912)
Karinthy az alcímben Irodalmi karikatúráknak nevezi írásait. Eszerint ezek jellemrajzok. Az egyes darabok nagymértékben nyelvi paródiák, az egyéni stílusok kritikái azonban nem csupán az író modorosságait veszi célba, hanem a szerzQk egész munkásságáról, alkotómódszerérQl, az irodalmi életben elfoglalt helyérQl festenek kíméletlen, de mindig szellemes és rendszerint találó képet.

Tanár úr kérem (1916)
Az elbeszélések a diákéletet, a kamaszkor világát, a növekvQ értelem és az iskola konfliktusát jelenítik meg, egyúttal az egész emberi élet szorongásairól, naiv, komikus álmairól szólnak. A Magyar dolgozat címq írás két dolgozatot mutat be. A tartalmatlan, üres frázisokkal teli munka jó osztályzatot kap, a rosszul fogalmazott, de mégis valami tárgyi ismeretet eláruló írás viszont gyenge minQsítést.
A Magyarázom a bizonyítványomban a gyengén tanuló diák sziporkázó ötletességgel arról akarja meggyQzni szüleit, hogy rossz osztályzatai részben valótlanok, részben tévedések.
A Lógok a szeren gyenge és ügyetlen szereplQje számára elérhetetlen, irreális álmokról, tervekrQl monologizál, míg le nem pottyan a vastag szQnyegre.

A cirkusz (1910)
A novella elbeszélQje egy álmát mondja el egyes szám elsQ személyben. Egy dallamot hoz magával a cirkuszba, azt szeretné eljátszani hegedqjén a közönség elQtt. Ezt azonban csak akkor teheti meg, ha elQbb átéli a cirkusz minden szörnyqséggel és kínokkal teli mutatványát. A novella a mqvész és a közönség viszonyát mutatja be. A mqvésznek, ha azt akarja, hogy meghallgassák, alkalmazkodnia kell a szenzációra éhes közönség alantasabb igényeihez, a szórakoztató nagyüzem szükségleteihez. S ha egyszer megszólaltathatja végre a szívében élQ melódiát, kérdés, hogy a közönség megérti-e, vagy csak a mutatványt csodálja.



10. Füst Milán (1888-1967)

Bár egyik tagja volt a Nyugat törzsgárdájának, voltaképpen kezdettQl fogva rendhagyó jelenség irodalmunkban. Csak az emberi lét legáltalánosabb, örök problémáira figyelt igazán, ennek reménytelen, mert eldönthetetlen következtetéseit írta versben, drámában, prózában, esszében.
Budapesten született hivatalnok családban. A középiskola elvégzése után jogi doktorátust szerez. 1908-ban megismerkedik Osvát ErnQvel, a Nyugat közli írásait, és a folyóirat megszqntéig munkatársa marad.
Igazi hangját a húszas évek közepétQl kezdi megtalálni, költQi világképe azonban csak a harmincas évek elején jelenik meg a maga monumentalitásában. FQ mondanivalója a mulandóság, a halál bizonyossága és a menekülés lehetetlensége. KezdettQl fogva mélyen átérzi a világgal való kapcsolattartás lehetetlenségét. Mindig ugyanazt hirdeti, amit elsQ verseskönyvének címe is mond: Változtatnod nem lehet (1914). A megismerésre, az önkifejezésre tett erQfeszítésrQl mégsem hajlandó lemondani. Versei fiktív idQben játszódnak, a Biblia, a görögség, a középkor, az ezeregyéjszaka keleti világában. Központi alakmása az aggastyán. Már kora ifjúságától kezdve öregnek kívánta látni és láttatni magát. Az öregség állapotával jelképezi a test tehetetlenségét és kiszolgáltatottságát, ugyanakkor a szellem erejét és fölényét. Az idQtlen öregség mint állandósult vershelyzet, voltaképpen az élettQl való búcsúzás, számvetés, a semmivel való szembesülés. Költeményei nagyrészt parttalanul áradó szabad versek, de ezekben felsejlenek az idQmértékes vers metrumai is.
Drámáit és elbeszélQ prózai munkáit ugyanaz a lélek rejtelmeit kutató szenvedély jellemzi, mint költészetét. Boldogtalanok címq színmqvének (1914) szereplQi erkölcsi, közösségi támasz nélküli emberek, akik szeretnének egymásba kapcsolódni, de annak sincs tartása, akibe fogódznának.
A IV. Henrik király címq drámájában (1931) a fQszereplQ rejtélyes szenvedély megszállottja: nem tud beletörQdni a világ abszurditásába, az emberi kapcsolatok sivárságába, személyisége korlátaiba, és fellázad a kegyetlen világ törvényei ellen.
Advent címq regényében (1920) az üldözöttség és az üldözés lélektanát tárja fel. A saját korában lejátszódó politikai perek borzalmait az angol forradalom vallásüldözésének korába teszi át.
LegjelentQsebb epikai alkotása A feleségem története címq regénye (1942), melyben a szerelem és a szerelemféltés történetét írja meg. Egy holland hajóskapitány és könnyelmq francia felesége sem együtt, sem egymás nélkül nem tudnak élni.
Füst Milán Tél címq verse (1934) elemi erejq látomás a világ pusztulásáról.
A magyarokhoz címq költemény (1934) a magyar nyelv dicsérete. A Libanon Qs cédrusának hatalmas képével a költQ egybefogja a maga és a magyar nyelv sorsát.
A Reménytelenül címq vers (1934) rendhagyó az életmqben azért is, mert a szinte mindig szerepet játszó, maszk mögül szólaló versek között ez az egyetlen közvetlenül személyes vallomás. Egy gazverte kert képét látjuk, melyet vihar tépázott, földre vert, majd befutották a gyomnövények. A vihar-dúlta kert a költQben van, aki része a kertnek, mely az Q része. A vers kulcsszava az elmúlás. ErrQl szól, és minden szava erre vonatkozik: arra az elmúlásra, amely a tudatosan élQt élete egyetlen pillanatában sem hagyja el, mindig és mindenütt átöleli.
Az Öregség címq költemény (1947) Füst Milán öregségszerepének legnagyobb szabású megfogalmazása.



11. Csáth Géza (1887-1919)

Csáth Géza ideggyógyász orvos, színmqíró és zenekritikus volt. Három évtizede felfedezett író. Nagyon nehéz problémákat vet fel. Modern szemléletq író. Egész életében a freudizmussal foglalkozott igen intenzíven. Eredeti foglalkozása orvos. A zene és az irodalom érdekelte, de mégiscsak idegklinikán dolgozott és egész életében az emberek pszichikus mechanizmusa érdekelte. Írói név, eredeti neve Brenner József, Kosztolányi unokatestvére, együtt nevelkedtek Szabadkán. Jó és meghitt viszonyba n voltak Kosztolányival, állandóan tartották a kapcsolatot. Életének utolsó éveit drogfüggésben töltötte. Nem írt ezekben az utolsó években magas színvonalú mqvet. Tragikus körülmények között hunyt el 1919-ben.
Mqvei többnyire azoknak az éveknek a termései, amikor nem volt komoly kapcsolatban a droggal. Foglalkoztatták azok a kérdések, amelyek a drogfüggQséggel kapcsolatban vannak.
Ópium címq novellája szerint a kábítószer hatása alatt sok ezer millió évet tud az ember élményként, kalandként megélni. Az ember egészségét aláássa, de Q úgy gondolja, hogy ez a kábulatban eltöltött sok-sok év, amelyet a kábítószer ajándékoz neki, a talán megéri. Leírja a fantazmagóriákat, évre, napra pontosan kiszámítja azt, hogy neki mennyi életideje van hátra.
Éles elméjq ember volt, aki saját magát is figyelte. Naplókat írt, ezeket ki is adták. Olyan területeket mutat meg az irodalom számára, amelyek eddig viszonylag homályban maradtak.
Freudizmus: 19. század vége, 20. század eleje: az emberi lélek mozgatórugóit bizonyos területekre irányítja: gyerekkor: a 20. század elején kezdenek el foglalkozni a gyerekkorral, azokkal a gyerekekkel, akikkel eddig szinte nem törQdött az irodalom, a pedagógia és a pszichológia sem. GyerekhQsök, fQszereplQk kevesen vannak, vagy illusztrációként szerepelnek: Dickens, Dosztojevszkij. A gyerekkornak döntQ befolyása van az ember további életére.
Érdekesek azok a novellák, amelyek Csáthnál elQfordulnak: vannak gyerekhQsök, vagy felnQttek, de visszaemlékeznek a gyerekkorukra, mennyi megmagyarázatlan esemény volt az életükben, ami a késQbbiekben nagy jelentQségqvé vált. Félelmetes történeteket mesél el szenvtelen hangon. Az ember gyerekkorában olyan meghatározhatatlan élmények voltak, amelyek alól nem lehet megszabadulni. Kosztolányira is hatással van.
Mqvészetének lényege a szorongás kifejezése, szemben azzal az ismeretlen erQvel, amely elkerülhetetlenné teszi az emberi életben az erQszakot, gyilkosságot, katasztrófát. A varázsló kertje címq elbeszéléskötetének (1908) írásaiban nemegyszer az emberi lét és tudatvilág ismeretlen rétegeit tárja fel (Fekete csönd, A béka, A vörös Eszti, A varázsló halála). Elbeszéléseiben legtöbbször ragaszkodik a leírható tények számbavételéhez, és ezekbQl bontakoztatja ki a valóság félelmetes, agresszív erQit. Az Anyagyilkosság (1908) a gyermeki lélek mélyvilágában mqködQ titokzatos rombolóerQket mutatja be, azt a folyamatot, amikor a lélek világában eluralkodik a szadizmus.
A varázsló kertje címq novelláskötet a gyerekekrQl, a gyerekkorról szól. Az Anyagyilkosság címq novella két fiúról szól, akiknek meghalt az édesapjuk, akivel eléggé jó viszonyban voltak. A két kamaszfiú nem tudja feldolgozni az édesapjuk halálát, és az anyjuk sem nyújt semmiféle segítséget arra vonatkozóan, hogy a halál tényével valamilyen módon szembesüljenek. A gyerekek állandóan a temetQbe járnak, szereznek különbözQ állatokat, azokat próbálják szétboncolni, hogy van-e lélek vagy valami, ami megmarad a halál után. Az anya semmiféle fogódzót nem ad számukra, nem törQdik velük, a saját életével sem tud mit kezdeni, a gyerek a cselédre van bízva. Ebben a szeretetlen állapotban élnek. Az egyik fiú betéved a bordélyházba, ott a lány kedves vele. A lány azt mondja neki, hogy vigyen neki valamilyen ajándékot. Az anyja ékszereit akarja elvinni. Az anya felébred, erre megölik a fiai, elviszik az ékszereket.
A történet arról szól, ami a freudi nézetek egyik megfogalmazása: ölnek, ha nem ölelnek. Ha valakinek a kedvesség, a szeretet nem jut osztályrészéül, akkor ez a vágy a másik megöléséhez vezet.
A kis Emma címq történet egy felnQtt embernek a visszaemlékezése egy rideg és kegyetlen világról, amely Qt gyerekként körülvette a családban, és arról a rettenetes kisvárosi környezetrQl, ahol a kivégzés, az emberek megalázása mindennapos dolog volt Az asztalnál ebéd vagy vacsora közben is errQl beszéltek a felnQttek, nem gondoltak arra, hogy a gyerekeke ebbQl milyen következtetéseket vonnak le. A gyerekek azt találták ki, hogy a padláson felakasztják az egyik társukat. A kis Emma ennek a tervnek az áldozata. Ezt végre is hajtják. A gyerekekben nagy kegyetlenség van. Ha a szülQk nem teszik helyre ezeket a dolgokat, akkor rettenetes dolgok történnek.
A Szombat este címq novellában a fQhQs azokkal a rémképekkel viaskodik, amelyeket a gyerek a sötétben nem tud magának megmagyarázni, és a szülQk sem adnak segítséget.
A vörös Eszti címq novellában arról van szó, hogy a cselédlányok milyen nagyon bensQségesek a kisgyerekkel, akik egy a gyerek gyengédségigényét ki tudják elégíteni. A szülQk pedig mennyire ellenzik ezt a bensQségesnek mondható kapcsolatot. Rideg családi háttérre is fényt vet, amelyben az emberek nagy többsége felnQtt. A gyerek összegyqjti a tapasztalatokat, dolgokat, amelyeket nem tud megmagyarázni, és téves dolgokat von le.
A fekete csönd címq történetben arra lehet gondolni, hogy egy fiatalember az orvosával beszélget. Egy egészen rémséges történet bontakozik ki. Egy testvérpár története. Az idQsebb testvér meséli, amikor testvérféltékenységtQl vezérelve a kisebb testvérnek szörnyqséges rémtetteket varr a nyakába. Végül rájövünk arra, hogy ez a kistestvér egy apró gyerek, és ezeket a rémtetteket nem is tudná végrehajtani. Végül megszabadításként megfojtja a gyereket.
Iszonyatos dolgok, indulatok, szenvedélyek lakoznak az emberben, amelyeket a civilizáció lefojt, de ezek elQbb-utóbb kitörnek. A gyerekben ezek még kevésbé vannak moderálna.
Ezeket a novellákat gyakran nemcsak az ölés, hanem az ölelés, a szerelem is erQsen áthatja. Ez a két mozgatórugója van az emberi életnek.
A varázsló kertjében két fiatalember visszamegy a szülQvárosába a régi emlékeket meglátogatni, a varázsló kertjét. Csodálatos virágok, csodálatos kertmqvészeti remekek díszítik ezt a kertet. A fiatalemberek képzeletében a kertben törpék és varázslók is élnek.
Sok mesejellegq novella van, de a mélyükön van valami igazság. Sok álommal kapcsolatos novellája is van. A freudi pszichoanalízisben az álomnak, a képzeletnek nagy szerepe van. Az álom mindig arról beszél, ami az emberek életébQl hiányzik vagy szorongást, félelmet váltott ki.
Délutáni álom: egy érdekes szerelmi próbatétel-sorozat. Mindenféle mesei és varázslatos dolgok után egy fiatalember megtalálja élete párját.
Trepov a boncasztalon: morbid történet, amikor valaki a felettesét meglátja a boncasztalon (katonáról van szó) és megpofozza. Annak a sok-sok sérelemnek az elégtételét akarja venni, amelyeket vele szemben elkövetett.



12. Kassák Lajos (1887-1967)

Érsekújváron (Szlovákia) született,  HYPERLINK "http://enciklopedia.fazekas.hu/gallery/magyar/gallery.htm" \l "kassak" apja önpusztító alkat; anyja a munkásasszony jelképe. A körülmények, a család, a környezet elleni lázadás tizenkét éves kora körül következik be; félbeszakítja iskolai tanulmányait. Lakatosinasnak szegQdik, majd vasmunkás lesz angyalföld különbözQ gyáraiban.
Feleségül veszi Simon Jolánt, a háromgyerekes munkásasszonyt, aki egyúttal a korszak jelentQs elQadómqvésze is. 1919-ben beigazolódni látszik a forradalomvárás. Nyáron azonban már éles polémia bontakozik ki Kassák és Kun Béla között. Kun Béla a mqvészet pártos, napi szintqen elkötelezett voltát kéri számon az íróktól, Kassák a mqvészet öntörvényqsége mellett száll síkra. Kassák lapját betiltják. 1919 végén Bécsbe emigrál. 1926-ig ott él, majd hazatér. Az avantgárd terjesztése tölti ki életét. Simon Jolán halála után (1938) feleségül veszi Kárpáti Klárát. 1945 után az elsQk között kap Kossuth-díjat, a fordulat évét követQen azonban elhallgattatják. A hatvanas évek elejétQl kapcsolódhat be a mqvészeti életbe. Újrafelfedezését nemzetközi szinten is párizsi kiállításának köszönheti.

Kassák Lajos a magyar avantgárd világszínvonalú képviselQje. KöltQ, prózaíró, festQ, irodalomszervezQ. Életének legjellemzQbb vonása a tudatos önépítés.
Kassák a századforduló magyar társadalmának mélyérQl jött, s kezdQ íróként a Népszava költQinek vonzáskörébe került. Szemléletének Ady és a Nyugat hatása, valamint nyugat-európai csavargó körútja adott egyetemesebb távlatokat. Korai novelláinak és Misilló királysága (1912) címq regényének naturalizmusán átüt a nyugtalan útkeresés szándéka.
Felfigyelt az avantgárd kibontakozó mozgalmaira, a futurizmusra és az expresszionizmusra. Az izmusok hatására született meg eklektikus, de az avantgárd határozott jegyeit is magán viselQ verseskötete, az Eposz Wagner maszkjában (1915), amelyben a kassáki konstruktivitásnak és expresszivitásnak olyan modellértékq költeményei jelentek meg, mint a Mesteremberek és az Örömhöz. A kötet címe jelképes: az eposz a teljességigényt, míg Wagner a modern mqvészetet szimbolizálja.
A társadalmi feszültségekre érzékenyen reagáló mqvészeti mozgalom az irodalmon túl a modern képzQmqvészet, a színház és a zene felé is tájékozódott. E folyamatban vált Kassák az új törekvések meghatározó ideológusává. 1917-tQl részt vett a politikai harcokban.
Sorra jelentek meg expresszionista hangvételq, antimilitarista és erQsen szociális indíttatású novellás- és verseskötetei (Egy szegény lélek megdicsQülése, 1918; Khalabresz csodálatos púpja, 1918; HirdetQoszloppal, 1918), valamint regénye (Tragédiás figurák, 1919). Lapjában cikkek sorozatát írta a társadalom és a mqvészetek forradalmi átalakításáért. E tevékenységével teremtette meg a jellegzetesen magyar avantgárd mozgalmat, az aktivizmust. A diktatúrával szembeni fenntartásait röpiratban hirdette meg (Levél Kun Bélához a mqvészet nevében).
A bécsi Ma erQs dadaista, majd konstruktivista színeivel a nemzetközi avantgárd jelentQs fórumává vált; Kassák pályája kiteljesedett. Költészetének monumentális alkotásai lírai eposzai (Máglyák énekelnek, 1920; A ló meghal, a madarak kirepülnek, 1922); versesköteteiben, számozott költeményeiben az izmusok szemléleti változásai rögzíthetQk (Világanyám, 1920; Új versek, 1923; Tisztaság könyve, 1926).
A Máglyák énekelnek nagy, feszült képet ad a forradalomról és a vereségrQl. Költészete a teljes értelmetlenség és káosz érzetét adja vissza, már csak merész képek, ugráló gondolattöredékek maradnak, a vers szövete végképp felfoszlik.
A ló meghal, a madarak kirepülnek 1922-ben a 2x2 folyóiratban jelenik meg. Az epikai váz az 1909-10-es európai csavargás. A mqfaj parcours (= átvonulás) típusú vers, az elbeszélQ költQi én az utazás epikus emlékeit saját személyiségének jegyeivel formálja át.
A ló meghal, a madarak kirepülnek két utazást ír le. Az elsQ a földrajzi, a fizikai út, mely meglehetQs pontossággal, lineárisan vonul végig a versen. A másik út a belsQ utazás, a költQvé válás folyamata, illetve a személyiség megtalálásának fázisai. Bár az utazás célja mindvégig Párizs, az ottani élményekrQl szinte alig olvashatunk. Ennek egyik oka ideológiai: az új világ immár nem ott készül, másrészt az én láttam párist és nem láttam semmit kitétel a Nyugat elsQ nemzedéke Párizs-kultusza ellen irányul.
A dadaizmus határán mozgó vizuális kísérletei, kollázsai képzQmqvészeti pályáját vezették be, melynek sajátos termékei bécsi képarchitektúrái.
Az avantgárd megújítására tett kísérletet a többek között Illyéssel és Déryvel szerkesztett Dokumentum címq folyóiratában.

A gazdasági válság élesedQ politikai harcaiban fQ mqfajai a publicisztika és az irányregény (Napok, a mi napjaink, 1928; Angyalföld, 1929; Marika, énekelj!, 1929; MegnQttek és elindulnak, 1931; Munkanélküliek, 1932; A telep, 1933; Az utak ismeretlenek, 1934; Akik eltévedtek, 1936).
Törekvéseinek szintéziseként is felfogható önéletrajza, az Egy ember élete, a legjobb magyar memoárok egyike, mely 1928-tól folytatásokban jelenik meg a Nyugatban. Az emlékirat 1919 végéig, a magyar határ átlépéséig rögzíti az életutat.

A fokozatosan elmagányosodó, a kísérletezésekkel felhagyó, elégikus hangra vált a költQ. A változás nyomai már a számozott versek utolsó kötetében érzékelhetQk (35 vers, 1931), s válogatott verseinek megjelenésével váltak nyilvánvalóvá (Földem, virágom, 1935). Az Ajándék az asszonynak (1937) és a Fújjad csak furulyádat (1939) a tépQdQ lélek a vallásos élményhez kerül közelebb. Bölcselet és líra találkozásából született Kassák bensQséges levélregénye (Anyám címére, 1937).
Az évtized végére tovább komorult fölötte az ég (feleségének öngyilkossága, lapjának betiltása, a világháború). Móriczhoz hasonlóan a napi politikából való kivonulást hirdette. A 40-es évek legelején verseiben a rezignáció és a magány érzései uralkodnak (Sötét egek alatt, 1940; Szombat este, 1941).
Regényeiben, újra szaporodó elbeszéléseiben a lírai emlékezés és a moralizálás elemei keverednek (Egy kosár gyümölcs, 1939; Azon a nyáron, 1940; HídépítQk, 1942; Egy álom megvalósul, 1943; Karácsonyiék, 1943). A háború utolsó évében visszavonult. Az ostrom szorongásairól, a túlélés hitérQl lírai naplója tudósít (Kis könyv haldoklásunk emlékére, 1945).

1945 után nagy lendülettel látott munkához. SzerkesztQi tevékenysége, megújuló alkotókedve felélesztették avantgárd vonzalmait. Két folyóiratot alapított (Kortárs, Alkotás). A szürrealizmus és a konstruktivizmus hagyományai felé tájékozódott.
Visszatérve az irodalmi életbe, megindult regényeinek életmq-kiadása, összegyqjtötte elbeszéléseit (Boldogtalan testvérek, 1957; Mélyáram, 1960).
Pályájának ismételt megújulását öregkori költészete teremtette meg. Az emlékezés és a mulandóság hétköznapi élményeibQl alakította ki emelkedett, tárgyias líráját (Költemények, rajzok, 1958; Szerelem, szerelem, 1962; Vagyonom és fegyvertáram, 1963; A tölgyfa levelei, 1964; Mesterek köszöntése,1965; Üljük körül az asztalt, 1968).

Kassák hatalmas életmqvet hagyott maga után. Számos mqfajban alkotott maradandót. Folyóiratai modern mqvészetünknek az európai kultúrával egyenrangút teremtQ fórumai. Mqhelyei indítottak el számos fiatal tehetséget, nemegyszer világhírqvé lett alkotókat.

A Nyugat nagy nemzedéke

Hasonló témájú dokumentumok

Hozzászólások

17 2004 2008 5. gyak adóellenőrzés alkotmánytörténet alkszámtech állampolgárság ambrus judit anatómia biotermék család dia építészettörténet ergonómia etnicitás eu tételek gazdasági magánjog gyökerek halál juhász képlet kivitel környezetvédelmi középkor krúdy ma magyar gótika merőpiac miskolc munkássága nummód objektum orientált ordo os platón pricing strategies program pszichó reklámjog röviditett szervezes tájékoztató tarnóczi féle természet földrajz tolsztoj trade vállalat víz zárthelyi