Magyar irodalom: A Nyugat irodalma

Országok listájaHungaryNyíregyházi FőiskolaBölcsészettudományi és Művészeti Főiskolai KarMagyarII. IrodalomszigorlatMagyar irodalom: A Nyugat irodalmaMagyar irodalom: A Nyugat irodalma

1.
A Hét novellistái

A Hét c. folyóirat 1890-1921 között, Kiss József szerkesztésével mqködött. Kiss irodalomszervezQ munkássága a lappal kapcsolatban jelentQs volt. KülönbözQ alapokból szerzett pénzt a lap mqködéséhez, hatalmas olvasótáborra tett szert, és haláláig mqködtette a folyóiratot.
A korszak másik nagy folyóirata a Herceg Ferenc által szerkesztett konzervatív Új idQk volt. Ez a két folyóirat lefedte a társadalmi érdeklQdést és mqvelt, olvasott nemzedéket nevelt. A polgári ízlés- és értékvilágot tükrözték.
A Hét hosszú éveken keresztül ugyanolyan felépítésq volt. Mindig egy, a szerkesztQk által jelentQsnek vélt személyiség szerepelt a címlapon, annak belsQ borítóján pedig hirdetések, amelyekbQl a lap fenntartotta magát. A szépirodalom mellett rengeteg más témájú cikk is szerepelt benne. Ebben az idQben fQleg a nQk olvastak. A Hét leveleket is közölt Emma levelek címmel, melyek szerzQje, Emma asszony változatos témákban írt, és hallatlanul népszerq lett. Évek múlva derült ki, hogy a szerzQ egy férfi, Ignotus volt.


Ambrus Zoltán

A Hét novellistái közé tartozik. Sokat foglalkozott a francia irodalommal. Ebben az idQben Franciaországban több irányzat is uralkodott. Ambrus a Flaubert-i empassibilité jegyében írta mqveit. A tézisregény elképzelése is megihlette mqveit. Valóban minden regényének van is egyfajta filozófiája, ami szinte független a történettQl, csak a regény eszmeiségét adja.
A századforduló nagy témája volt a gazdagság és a boldogság összeegyeztethetetlensége. Mídás király (1906) c. nagyregényét ennek az elvnek a nyomán dolgozta ki. Olyan kérdésekre keresi a választ mint: Feltételezi-e a gazdagság az emberi harmóniát? Lehet-e sikeres ember és sikeres alkotó egyben valaki? A fQhQs (Bíró JenQ) egy festQmqvész, aki próbál megélni mqvészetébQl, ami akkor válik igen nehézzé, amikor szerelme, egy fiatal lány (Bella) is és Q is válaszút elé érkeznek. A lány a boldogtalan gazdagság helyett a boldog szegénységet választja. Korán meghal, és a festQ egyedül marad gyermekükkel, szegényen. Ekkor beleszeret a festQben egy gazdag hölgy, akit Q feleségül is vesz. A festQvel egy luciferi belsQ hang folyamatosan párbeszédet folytat eközben. A fiatalasszony rendkívül féltékeny a férjére, ezért elhatározza, hogy kilesi férje titkát, amit egy kis vidéki házban rejteget. Ez a szerényen berendezett ház tele van Bella portréival. A férfi öngyilkos lesz, mert nem bírja elviselni, hogy titkát kilesték. A regény mondanivalója, hogy nem lehet megvásárolni a boldogságot, és hogy a mqvészet magasabb rendq az életnél, mert Bella meghalt, de a férj festményeiben tovább élt.
A Solus eris (Egyedül maradsz) (1901) c. regény arról értekezik, hogy a mqvésznek elhivatottsága teljesítéséhez teljesen egyedül kell maradnia és semmiféle kötöttséget nem szabad magára vállalnia. Egy Asztalos Gyula nevq festQmqvész önéletrajzi visszaemlékezését olvashatjuk itt. Kiderül, hogy az a sok áldozat, amit sikeressége eléréséért hozott a magánéletében, valójában mind felesleges volt, mert nem vált világhírq festQvé. Izgalmas nQi figurákat rajzol meg a regény. A századforduló nagy problémája volt, hogy milyen széles skálán, hogyan ábrázolják a nQket. A gondolkodás és a társadalmi elvárás a nQkkel szemben akkoriban teljesen megváltozott. Valéria rendkívül emancipált nézeteket valló, férjezetlen, szép nQ, Asztalos mégis inkább Katinkába szerelmes, aki szintén fiatal, szép lány.
Ambrus könnyedebb hangú írása a Giroflé és Girofla (1903), amely Bácskában játszódik, mint az idQszakban sok más író mqvei. Ambrusnál a bácskai élet derq, móka, kacagás. A nQk szempontjából is felveti a mqvészet  magánélet ellentét kérdését egy színésznQ kapcsán. A virágirodalomban a csehovi színdarabokban jelenik meg a színészi élet effajta kettQsége. Ambrus két fQhQse közül az egyik testvér a magánéleti boldogságot, a másik a színésznQsködést választja. A színésznQk ekkor nem voltak a társadalom elfogadott tagjai (ld. Laborfalvi Róza, Nagy Bella).
A Tóparti gyilkosság c. novella a gyermekkor ábrázolásában hozott újat. A gyerekeket korábban díszletként, felesleges tárgyként, felhQtlenül boldogan ábrázolták. A lelki kínok, a nem ismert, tisztázatlan helyzetek miatti bánkódások jelennek meg Ambrusnál. Az effajta ábrázolás elQfutára Dickens volt.


Bródy Sándor

A Nyugat prózaíró nemzedéke neves elQdjének, nagyra becsült írónak tartotta Qt. Amikor 1884-ben megjelent a Nyomor c. novellás kötete, óriási feltqnést és hatást keltett. A nyomor mint nagyvárosi jelenség elsQsorban érdekességével hatott. Bródy egy rendkívül erQs környezetrajzzal mutat rá a társadalom lecsúszott rétegére (házmesterek, szegény diákok, stb.) Kortársai Kis Zolának hívták, mert a genetikának, öröklQdésnek nagy szerepet tulajdonít a szegénységben. A nyomor ekkoriban a szépség fogalmába, és így az irodalomba sem fért bele.
A dada (1902) c. színdarabját az Erzsébet dajka (1900-1901) c. novellaciklusából alakította át. A nQi kiszolgáltatottság egyik legfontosabb helyzete volt ez a dada-szituáció . Ezek a lányok többnyire megesett lányok voltak, akiknek a gyerekeivel a szegényedQ család nem is igen foglalkozott, így valószínqen meg is haltak, miközben Qk más gyermekét gondozták. A háziúr is megkörnyékezte Erzsébetet, és ezért a dadát dobták ki. A lány ezért jut addig, hogy gyufát iszik, és meghal.
A tanítónQ (1911) c. színdarab is hasonló nQi sorsproblémákkal foglalkozik. A tanítónQk ki vannak szolgáltatva a kizárólag férfiak által vezetett intézményeknek. A 18 éves lányka (Flóra) zavaros elképzelésekkel hajladozik a különbözQ hatások között. Kétféle befejezést ír ehhez Bródy: az egyikben Flóra hozzámegy a gazdag kérQhöz, a másikban odahagyja a korrupt világot, és nem megy férjhez.
A nap lovagja (1902) c. regény egy férfi újságíróról szól (csakúgy, mint Az ezüst kecske). A cím jelképes: az újságíró a fény lovagjaként képzeli el magát, de az Q sorsa is hanyatlás, mert a korrupt világban nem az Q elképzelései szerint zajlanak a dolgok. Mikszáth írja Bródyról, hogy ígéretes mqvész, sok mindent, rengeteg nagyszerq ötletet megír, de az egésznek nem tud formát adni, pedig valószínqleg sokkal nagyobb író is lehetne.
Bródy magánéleti válságba kerül, visszavonul, európai körútra megy, és Rembrandt mqveit kezdi tanulmányozni. Ír egy novellaciklust, amiben Rembrandt egyfajta rokonlelkqségét fogalmazza meg (pl.: a Rembrandt eladja holttestét c. vers, ahol az öreg, nincstelen mqvésznek már nincs mit eladnia saját holttestén kívül, és orvostanhallgató fia számára veszi meg azt egy uzsorás). A Rembrandt-ciklus már csak posztumusz kötetben jelenik meg, 1924-ben, halála évében.


Gozsdu Elek

Szerb-román-macedón származású kereskedQ famíliából származik. Jogászi pályán dolgozott. Újságírással és irodalommal csak mellékesen foglalkozott. Nem nagy az életmqve. ElsQsorban férfisorsokkal foglalkozott mqveiben. Egyetlen novelláskötetének címe Tantalus (1886). Mint ez a mitológiai hQs, Gozsdu hQsei is valamilyen el nem érhetQ vágy után vágyakoznak, nem találják a megfelelQ célt életükben. Sokan öngyilkosságba menekülnek derékba tört életük elQl. Ezekben a hQsökben nincs energia, az unalom (spleen) tönkreteszi életüket, kiábrándultak, fásultak. Ezt Gozsdu szomorúan veszi tudomásul. Novelláiban a férfiak sem a család, sem az ország irányítására nem képesek. A Nemes rozsda (1886) c. novella szemléletesen érzékelteti azt a folyamatot, amivel a romlás, pusztulás megakadályozása lehetetlenné válik.
A Köd (1882) c. regényébQl film is készült. Ez a regény Turgenyev Füst c. regényéhez hasonló mq; nem hiába szokták a legoroszosabb magyar íróként emlegetni Gozsdut. Turgenyev folytatta a Puskin által megkezdett hagyományt az Apák és fiúkban, ahol a felesleges férfiember képe jelenik meg. A fiatalon meghaló férfiaknál a halál is jelkép. Gozsdu Köd c. regényében a köd mint a látást akadályozó objektum jelenik meg. Ez azonban szintén fQként jelképes értelmq: az érzések zqrzavara, a szerelemnek vélt érzés, amely a hQsök életét tönkre teszi. A szerelem bénító, pusztító erejq. A köd olyan, mint a polip, amely beleakaszkodik az emberbe és idQvel megmérgezi. Ilyen a szerelem is. Az Olga nevq földbirtokosnQ rokonai, Márta, Viktor és Iván a történet fQszereplQi. A cselszövések, szerelmi hálók egyike sem vezet boldogsághoz. Viktor csélcsap, pillanat-ember, mindig csak azt látja, milyen haszon keletkezhet férfiúi vonzerejébQl. Iván higgadtabb, pozitívabb hQs. Olga Viktort választja, de a vagyon megkaparintásával el is hagyja Qt a férfi. Iván saját és Olga boldogtalanságát látva alkoholizmusba és melankóliába menekül. Egy kedves alak, egy doktor próbálja kirángatni tespedtségébQl Ivánt. P egy kedélyes figura, német származású, aki töri a magyart. Nem érti a magyar mentalitást, és nem sikerül megmentenie Ivánt. Iván és Viktor Párbajoznak, és mindketten meghalnak. Viktor gyerekeit Olgának egyedül kell felnevelnie. Egyik férfi sem képvisel életképes filozófiát a regényben. A boldogság törékeny dolog, amit nagyon gyorsan szét lehet dúlni. Gyönyörq természeti képeket használ Gozsdu (pl.: törött szárnyú gólya, erdQ, virágok, vihar). A századforduló íróira jellemzQ jelenet, hogy az Qsi udvarház folyosóin sétálva a meghalt Qsök portréit nézegetik a szereplQk. Ez Gozsdunál is megjelenik. Melankóliát fejez ez ki a múlt és jelen ellentéte miatt.
Anna-levelek c. leveleskönyvét egy nála sokkal idQsebb, férjes asszonyoz éveken keresztül írt leveleibQl állította össze. Szoros baráti viszonyt ápolt a hölggyel. Délutánonként fölkereste, hosszú beszélgetéseket folytattak, Q pedig hazatérve e beszélgetések hatására keletkezett érzések leírásába kezdett mindig. A levelek hallatlan ragaszkodásról, az irodalom, zene szeretetérQl tanúskodnak. Az életet az író szerint a mqvészethez kellene igazítani. Anna mozdulatai, viselkedése mind egy-egy mqalkotáshoz hasonlítanak. A mqvészet az igazi, az élet ennek csak silány mása.  Ez a századforduló, a szecesszió egyik fQ gondolata: a való életben csak a pénz irányít mindent, a mqvészetben találhat csak menedéket az ember. Az Anna-levelek sok természeti leírást tartalmaznak, fQleg Anna kertjérQl. Ez a levélgyqjtemény azért érdekes, mert Gozsdu megfogalmazza az akkoriban divatos kérdésre a választ benne. Hogyan valósíthatja meg az ember nQként önmagát?  Ha a fenti elvek birtokában próbálja élni életét.


Tömörkény István

A Szeged-környéki világ jó ismerQje. Rendkívül szikár, komor stílusú író. Kötetei: Szegedi parasztok és egyéb urak, Jegenyék alatt, Vízen járók és egyéb kétkezi munkások, Gerendás szobákból, Egyszerq emberek, Napos tájak. A legmindennapibb foglalkozásokkal találkozhatunk itt. A szegedi tényleges szegénységrQl esik itt szó. A katonaságban töltött idQrQl szóló novellákat Förgeteg János novelláknak nevezhetjük. Tömörkény gyógyszertárban dolgozott, késQbb a Szegedi Múzeum igazgatója is volt. Ennek hatása a rendkívül tömör, pontos, aprólékos stílus. A patriarchális élet szertartásos leírása a novellák jellegzetessége. Egy hosszú bevezetést rövid történet követ bennük. Tömörkény a hangsúlyt ezekre az aprólékos leírásokra helyezi (mit dolgoznak, miben, mivel; hol laknak, stb.) A falvakban évszázadok óta ugyanaz a rend uralkodik. Az emberek gondolkodását ez befonja, és így nem marad lehetQség változásra. Rendkívül keserq hangot üt meg ezzel Tömörkény. A közösség/falu megítélése szigorúan betartandó és meghatározó az emberek életében.
Az Így volt rendelve c. novella például már a címében is azt sugallja, hogy az emberek életét valamiféle felsQbb parancs uralja: a szegénység. Már a cím is negatív befejezést sugall. A második fiú taníttatására már nincs pénz. Hiába tehetséges, mégis inasnak kell mennie.
A Megy a hajó lefelé c. novella a vízen dolgozó emberek életét mutatja be. A falu életét is láthatjuk itt is, a lány iránti elítélésben, aki miatt öngyilkos lett egy korábban már jegyben járó, másik lány.
A házasság elsQ éve c. novella a cím dacára egy nagyon szomorú történetet ír le. A születendQ gyermek jöttén nem tud örülni a fiatal házaspár, mert a szegénység miatt hamarosan meghal a kisgyerek.


Petelei István

Mikszáth mellett a korabeli kritika Qt fogadta legnagyobb elismeréssel. Erdélyben született, félig székely, félig örmény családban. Nem volt termékeny író, de amit írt, szigorú önkritikával rostálta meg. Petelei az elesettek írója, a tragédia láthatatlan növekedésének ábrázolója. Három környezetbQl szerette meríteni témáit: a régi kisvároséból, a lezüllQ kisváros hatását megérzQ falu parasztvilágából és a falusi dzsentriébQl.
Az írót annak a pillanatnak a születése izgatta elsQsorban, amikor az ember morális magatartását, életakaratát, önmagát feladja, amikor ezáltal kisodródik az élet szervességébQl, kint reked a többiek normális életrendjébQl (pl.: Csifó frájter és a lova). HQseibQl többnyire hiányzik a kezdeményezés. Nem Qk formálják a sorsot, történik velük a sors, s Qk eleve elfogadják.
Árva Lotti (1882) c. novellájában a hajdani szép leány, Ötvös Lotti legutolsó éjszakáján  vén cselédjével való zaklatott párbeszéd közben  idézQdik fel a megöregedett vénkisasszony pártában maradásának története. Egyre csak régi, hqtlen szeretQjére, DezsQ Balázsra várt, s várja most is megújult reménnyel, mivel DezsQ Balázs megözvegyült. A kocsmázó, duhaj férfi részegen meg is jelenik Lottinál, hogy durva, kegyetlen tréfából megkérje a kezét. A szegény leány ezt a gonoszságot már nem fogja fel: belehal képzelt örömébe. A bút, bánatot csak elbírta, az örömet nem.  Nem ismerte addig.
Több novellájának témája a nQ helyzete, a vidéki polgári házasság válsága, felbomlása: az idQsödQ gazdag férj és a hqtlen feleség konfliktusa. Az asszony, mivel anyagi helyzete következtében még a házastárs feladatai alól is mentesítve volt, rendszerint a tétlenség, az üres álmodozás olcsó prédája lett. Flaubert Bovarynéja, a meg nem értett asszony klasszikus megszemélyesítQje a századvég egész európai irodalmában típusjelenség. Ez az asszonytípus nálunk elQször Petelei novelláiban jelentkezett (pl.: A fülemile, Elkésett, Elítélve, A gyámoltalan).
FeltqnQ Petelei elbeszéléseiben az öngyilkosságok nagy száma: szereplQi igen gyakran csak ilyen megoldással tudnak kimenekülni életük válságaiból. Nem az író pesszimizmusáról van egyszerqen szó, hanem korabeli nyugtalanító társadalmi jelenségrQl. A 19. század végén járványos halálnem lett az öngyilkosság. A jutalom fQszereplQje, Bogdán Gyuri, az öreg cseléd megmenti a méltóságos úrnak egy megbokrosodott ló hátán ülQ csemetéjét. Az uraság ezért meg hosszas, példás szolgálatáért kijárja, hogy miniszteri kitüntetést és száz aranyat kapjon. Felesége a jutalomból egy tehenet szeretne venni, az öreg azonban a hivatalos fényes ünnepély után megrendezi a maga ünnepségét is: a kocsmában a falusiakkal együtt elmulatja mind a száz aranyat. A keserq kijózanodás és a gyötrQ önvád öngyilkosságba hajszolja: Kihúzta a nadrágszíját, ráakasztotta a megkopasztott akácfa vastag ágára, s bedugta a fejét a hurokba.
Petelei kevés eszközzel dolgozott, de nagyon gondosan. Különösen jellemzQ írásaira a balladás elQadásmód, a belsQ monológok gyakorisága és a sejtetQ, szimbolikus természetrajzolás. Atmoszferikussága, lírai hangneme novelláinak legfQbb hatóeleme.


Justh Zsigmond

Élete és életmqve töredék, de pompás töredék. Nagybirtokos nemesi család fia volt. Érettségi után jogásznak indul, de rácsodálkozik a közgazdaságtanra is.
1885-ben már megjelent egy regénye, az Ádám. Több benne az erotika, mint addig bármelyik magyar regényben, és oly sivárnak mutatja a magyar vidéki életet, amely lehúzza a benne élQket, mint azelQtt még senki minálunk. Már a korai Móricz Zsigmond hangja és világlátása jelentkezik itt. Ezzel kezdQdik a magyar naturalizmus története.
Nagy mqvet tervezett, A kiválás genezise címq regényfolyamot, amely 14 regénybQl állt volna és a regények közé kisebb elbeszélések is ékelQdtek volna. EbbQl a nagy tervbQl három regény készült el és néhány kisebb elbeszélés. HQsei javarészt arisztokraták és parasztok. A világ, amelyben a regények cselekményei játszódnak, a polgárosodó Magyarország, de éppen a polgárok csak a keretet adják az életre már képtelen nagybirtokos osztálynak és a jövQt rejtQ parasztságnak. Az elsQ, a kezdQ mq, A pénz legendája még úgy ábrázolja a rokonszenves, de már életképtelen, túl mqvelt, túl érzékeny arisztokratákat, hogy akad közöttük, aki a szerelemben megerQsödik, és új erQvel indul neki az életnek. Úgy rajzol itt társadalmi körképet, hogy a szempont az egyének lelki életére fordul. Justh meglepQen jó pszichológiai megfigyelQ, szemlélete közel áll Zola biológiai determinizmusához, vagyis hiszi, hogy az öröklQdés döntQ az egyéniség kialakulásában. A ciklus következQ regénye, a Fuimus már a legteljesebb pesszimizmussal szemléli az életre képtelen magyar úri osztályt. Remény csak az életerQs parasztságban van. Közben az író úgy marasztalja el osztályát, hogy szereti, és gyászolva veszi tudomásul elkerülhetetlen végzetét. A lehanyatló nemesség mellett feltqnik a parasztság mint jövendQ.
Ennek az erQteljes parasztságnak az élete, szenvedélyei, válságai, vallásos keresései jelennek meg Justh utolsó, már csak halála után megjelenQ regényében, a Gányó Julcsában. Gányó Julcsa alakjában Justh pozitív magyar paraszti hQsnQt teremtett. Alakja egyébként a korábbi regényekben is felbukkan, és szó van róla a DelelQn címq elbeszélésben, amely Justhnak talán a legszebben megfogalmazott mqve.




2-3.
Ady Endre

1877-ben, Érmindszenten, Észak-Erdélyben született. Iskoláit Érmindszenten, Nagykárolyban és Zilahon végezte. Jogász és újságíró Debrecenben. KésQbb újságíró Nagyváradon. Itt ismerkedett meg 1903-ban Diósyné Brüll Adéllal (Lédával). 1904-ben ment elQször Párizsba. Budapestre jövet egy ideig a Budapesti Napló, majd a Nyugat belsQ munkatársa, 1911-tQl kezdve sokat betegeskedett, idejének nagy részét szanatóriumokban töltötte. MegnQsült, feleségül vette Boncza Bertát (Csinszkát). EttQl kezdve felváltva Budapesten és Csucsán, felesége birtokán élt. 1919-ben halt meg.

Kötetei: Új versek (1906), Vér és arany (1907), Az Illés szekerén (1908), Szeretném, ha szeretnének (1909), A Minden-Titkok versei (1910), A menekülQ Élet (1912), A Magunk szerelme (1913), Ki látott engem? (1914), A halottak élén (1918), Az utolsó hajók (posztumusz, 1923).

A magyar irodalom, magyar költészet eléggé konzervatív, ásatag költészet volt a Nyugat elindulásakor. Az újszerq költészet nem volt különösebben nagy hatású. Igen sekélyes, a dolgokkal megelégedQ költészetet hozott a századforduló, mely a problémákkal nem akart számolni. Ady nem ilyen volt. Új élet hírnöke, új Messiás akart lenni, aki a magyarságot kritikai önszemléletére akarta ráébreszteni. Hangja csupa dacos ingerültség, magát különbnek látta mindenkinél. Önmítoszában ott él a tragikus küldetéstudat.
Ady legnagyobb támadási felülete volt a magyarság-versek sora. Ady idejében a hazafias költészet elszürkült, a haza szó közhelyes lett. P igyekezett kerülni a közhelyeket, ezért Q a magyarság , faj , fajta szavakat használta legtöbbször ehelyett. Ady magyarság-verseinek körébe tartozik minden olyan verse, amelyben bánatos, sorsszerq, predesztináló magyarságtudat jelenik meg. A magyarság bqneit ostorozza, de vádjaiban a nép féltése jelenik meg. Kemény hangja miatt azonban hazafiatlansággal vádolták kortársai. Majdnem minden kötetben külön ciklusa van a magyarság-verseknek Adynál.
Az Új versek c. kötet elQhangja, a cím nélküli Góg és Magóg fia vagyok én& (1905) lírai ars poetica és programadás is egyben. A Párizsból hazaérkezQ s új szemléleti távlatokkal gazdagodott költQ lírai vallomása ez a vers: írói szándékának összegzése, a hazához való ragaszkodásának összetett érzelmq kifejezése. Bibliai szimbólumok és ellentétek lendítik tovább a verset. Kifejezi benne a költQ, hogy ami elmaradott az országban, azt mégis csak meg kellene újítani. A zárásban a mégis kötQszó szembetqnQen sokszor szerepel. Ez Ady magyarság-felfogásához szervesen kapcsolódik (( mégis-morál  Király István).
Egy különleges csoportja Ady magyarság-verseinek A magyar Ugaron ciklusban megtalálható ugar-versek sora. Ezeknél a látszólagos tájleírásba vegyül a nemzetostorozó indulat.
JellemzQ magyarság-versei Adynak: A magyar Ugaron, A Tisza-parton, Lelkek a pányván, A Hortobágy poétája, Lelkek temetQje, Vízió a lápon, A Halál-tó fölött, A maradandóság városában, A fajok cirkuszában (1910).  A verscímekbQl is kitqnnek a legjellemzQbb szimbólumok: mocsár, láp, ugar. Ezek húzzák vissza a poétákat. Aki itt mást akar, mint ami most van, az rendkívüli megpróbáltatásoknak van kitéve (ld.: A magyar Messiások, A Duna vallomása, stb.) A magyar sors vállalásának legszebb példája A föl-földobott kQ (1909) c. vers. Mindemellett olyan verseket is ír Ady, amelyek mélyebb vizsgálat nélkül valóban hazafiatlanságnak tqnnek. Ilyenek az Én nem vagyok magyar? és a Nekünk Mohács kell (1908) címq versek. Az utóbbit fordított Himnusznak is szokták nevezni, mert itt áldás helyett verést kér a magyarságra Ady. A keserq sorok mögött azonban itt is a végtelen aggódás, szeretet, változtatási szándék fedezhetQ fel.
A magyar irodalomtörténet nagy szerelemmítoszainak egyike Ady kapcsolata Diósyné Brüll Adéllal, akivel 1903 Qszén Nagyváradon ismerkedett meg. A Léda-versek sora az Új versek kötet Léda asszony zsoltárai ciklusával kezdQdik. Ez a ciklus a kötet legprovokatívabbnak szánt, és egyben legnépszerqbb ciklusa. A Vér és arany és Az Illés szekerén címq kötetekben is külön ciklust szentel Lédának (A Léda arany-szobra, Léda ajkai között).Egy újfajta szerelemfelfogás jelenik meg ezekben a versekben, a férfi-nQ viszony megváltozását szemlélhetjük bennük. A korábbi szerelmes versekbQl hiányzó szenvedély, a szerelem testi oldala, az életvágy szólal meg ezekben a versekben. PrjöngQ korszaknak lehetne nevezni a megismerkedésük elsQ hónapjaiban írott Ady-levelekbQl kirajzolódó periódust. ErrQl a lángolásról vallanak a versek is: Félig csókolt csók, Hiába kísértsz hófehéren, Meg akarlak tartani, A vár fehér asszonya, Léda a hajón, Egy ócska konflisban, Add nekem a szemeidet, Jöjj, Léda, megölellek. A Héja-nász az avaron c. versben azonban például a diszharmonikus szerelem fQ motívumai jelennek meg. Ez a szerelem örök harc és örök nász . KésQbb a halál gondolata kezdi befelhQzni a verseket (pl.: Lédával a bálban, A mi násznagyunk).
A következQ két kötet szerelmes verseiben már nem említi Léda nevét. 1911-ben jelent meg az elsQ nagy búcsúvers, az Áldásadás a vonaton, majd a Valaki útra vált belQlünk és a Magunk szerelme kötetben tette közzé a végleges szakítás költeményét, az Elbocsátó, szép üzenetet (1912), mely végtelenül kegyetlen, és leszed minden díszt Lédáról, amit korábban rárakott, s kíméletlenül kimondja, hogy szerelme már rég nem volt igaz  valójában csak önmagát szerette Lédában is, mint minden nQben.
Nagy mértékben hatott rá a francia szimbolizmus, mely sötétebb látásmódot okozott nála. EbbQl születtek az elmúlással foglalkozó versek. A Kocsiút az éjszakában (1909) c. vers rendkívül jó példája Ady sötét, pesszimista látásmódjának ( Minden egész eltörött. ). A 20. században a korábbi világkép tényleg darabokra szakadt, amit az akkor élQ emberek erQteljesen tapasztaltak. Ady szimbólumaival jól fel tudta idézni ezt a hangulatot. A kocsi jelkép jellegzetes a versben – jellegzetesen magyar. A táj képzeletbeli, lelki táj, a fogyó holddal és az elhagyatott éjszakával együtt. Az elszabadult szekér az emberi élet kilátástalanságát mutatja meg, és azt, hogy minden érték és igazság bizonytalan. A boldogság elérhetetlen.
Már a Léda-versekben is megjelenik állandó kísérQként a halál, az elmúlás. A halál-motívumot tartalmazó versek közül egyik leghíresebb a Párisban járt az Psz (1906). Az egész verset a pusztulás, az elmúlás hangulata lengi be a látszólagos tájleírás mögött. Hasonló versek még a Sírni, sírni, sírni (1906), Az én koporsó-paripám, Jó csönd herceg, Halál lovai.
Az Illés szekerén (1908) kötet új témát vet fel: Ady istenhitének verseit. Ady folyamatosan egy egészen sajátos viszonyt alakít ki Istennel. Nem az egyházi dogmákban való hit ez, hanem kapaszkodó, menedék keresése. Ady nagyon erQs protestáns mqveltséggel rendelkezett, mégis újra és újra csak keres. Istene nem az egyházak Istene, hanem a maga által teremtett, elgondolt Isten. ElsQ istenes ciklusának címet adó költeménye A Sion-hegy alatt (1908). A nagykárolyi kisdiák emlékei kelnek itt életre, és mosódnak össze a rongyolt lelkq férfi reménytelen istenkeresésével. Bizonytalan, tétova keresés jellemzQ a lírai alanyra. Hasonló témájú versek még: Hiszek hitetlenül Istenben, Az Úr Illésként elviszi mind& , Ádám, hol vagy?, Krisztus-kereszt az erdQn, A nagy cethalhoz, Imádság háború után. Az Álmom: az Isten (1907) c. versben részben a keserq kiúttalanság szólal meg. Kételyeket hangsúlyozva csendül össze a hitetlen hit hangja a Nincsen  Isten rímpárban.  EllentétekbQl összerakott Isten Ady Istene: a versekben a lélek misztikum utáni vágyának, az ember- és világfelettire való igényének megszemélyesítQje.
Az Illés szekerén címq kötetben új ciklusként jelentkezik a forradalmi költészet is. Adyt mindig is érdekelte a politika, ezen verseinek egy részében az ún. szegényember-irodalom hagyományos motívumai jelennek meg: az elnyomott szegénység iránti szánalom, az elnyomók gyqlölete, a szegények és gazdagok ellentéte, egy eljövendQ jobb jövQ bizonyossága (Az utca éneke (1907), A grófi szérqn (1907), Álmodik a Nyomor (1909), Proletár fiú verse (1908)). Igazán újszerqek azok a költeményei, amelyekben közvetlenül fejezQdik ki forradalmi rajongása. MeglepQ e versek ujjongó hangja, ünnepi pátosza. A magyar proletárokkal egy távoli, szép jövQ reményét kapcsolata össze, erejüket mitikussá nagyította (Csák Máté földjén (1907), A Hadak Útja (1908)). A forradalmi erQkbe vetett új hitéhez keresett támaszt, biztatást a magyar múltban: Dózsa György unokája (1907), Dózsa György lakomáján (1908). A Rohanunk a forradalomba (1912) c. vers legfQbb mondanivalója pedig az új, gyQztes forradalom bizonyossága, az a meggyQzQdés, hogy minden készen áll az újrakezdésre.

Az 1914 utáni verseknek két nagy témája a háború és Csinszka. Ady szinte egyedülállóként fordult szembe a háborúval már a legelején. Tudta, hogy ez páratlan veszteséget fog majd hozni – Európa végének tekinti a háború kitörését, az 1914-es nyarat. Ezt siratja a háborús versekben, és azt, hogy az ember mennyire le tud aljasulni, nem tudja megtartani azt, amire Európa eddig büszke volt. Nehéz lesz a háború után újrakezdeni, ha egyáltalán lehetséges.
A háború metaforái ezekben a versekben: „nagy Tivornya”, „elszabadult pokol”, „Téboly”, „véres és ostoba feneségek”, véres, szörnyq lakodalom , világok pusztulása , gyilkos, vad dúlás , véres ájulás , stb. a háborús években átértékelQdött a közelmúlt: humánus értékeket QrzQ tegnappá vált, amikor még hinni lehetett a biztató jövQben. A költeményekben épp ezért új küldetéstudat, elhivatottság fogalmazódott meg. A nemzetostorozó hangot a szánalom, a sajnálkozó részvét váltja fel a versek többségében. Siratja a magyar népet, sorsában a saját sorsa nagy tragédiáját látja meg. A halottak élén kötet legelsQ verse az Emlékezés egy nyár-éjszakára (1917). Emlékként idézi meg a vers a háború kitörésének rémületes éjszakáját. Apokaliptikus képekben hullik darabokra minden, és a teljes értékpusztulás jelenik meg itt. A szimbolizmus mellett az expresszionizmus is megjelenik.
A költQ szembehelyezkedett a háború tébolyával, meg tudott maradni embernek az embertelenségben, magyarnak az qzött magyarságban. Ember az embertelenségben (1916) c. verse ennek a költQi és emberi helytállásnak a bizonyítéka. Hasonló gondolatok, szándékok kapnak hangot az 1914-ben született Mag hó alatt c. költeményben. Megfogalmazódik az a hit, hogy a föltámadások örök Rendje szerint az Élet elpusztíthatatlan, s a tél után kisarjad még az emberiség tavasza. Az IdQ rostájában (1913) c. versben az a fenyegetQ jövQkép jelenik meg, miszerint az IdQ kirostálja azokat a népeket, amelyek nem magvak a jövQ számára, és nem tudhatjuk, hogy Magyarország vajon az-e. A Hulla a búza-földön c. vers azt a rettenetet írja le egy rövid képben, amikor az életet jelképezQ búza közt megjelenik a halál. Szintén a háború szörnyqsége, a kétségbeesés, a magyarság féltése jelennek meg még a következQ versekben: A hQkölés népe, A nagy Tivornyán, A próféta átka, Ésaiás könyvének margójára, Nem csinálsz házat, Intés az QrzQkhöz, Krónikás ének 1918-ból, A halottak élén, Menekülés az Úrhoz, A szétszóródás elQtt, Új s új lovat (1914). Ez utóbbi versben szintén a rémület mellett még életben marad remény jelenik meg. Ilyen reményteli verseket fQleg a háború elQtt írta Ady (Rohanunk a forradalomba, Új tavaszi seregszemle, A tqz csiholója).
Életének utolsó verse, az Üdvözlet a gyQzQnek már csak Az utolsó hajók (1923) posztumusz kötetben jelent meg. Ez a vers a háború végét üdvözli, és az Antant-hatalmakhoz szól, arra kérve Qket, hogy kíméljék meg a vesztes Magyarországot. Az egész országot félti a gyQztesek diadalmi mámorától.
Érdekes csoportja Ady világháborús verseinek a kuruc-verseké. Ezek a kuruc költemények formáját, hangulatát imitáló lírai darabok voltaképpen a magyarság-versek közeli rokonai: bennük is a magányos, elárult, reménytelenül lázadó ember vádló keserqsége szólal meg, és egybe mosódik a tragikus múlt és jelen. A csüggedtség mellett azonban az elszántság, a helytállás kötelezettsége is hangot kap. Ezek a versek a Szeretném, ha szeretnének kötetben az Esze Tamás komája ciklusban, és a Ki látott engem? Kötet Sípja régi babonának ciklusában találhatók meg. Ilyen versek: Sípja régi babonának, Két kuruc beszélget, Az eltévedt lovas, Bujdosó kuruc rigmusa.
A másik nagy téma az 1914 utáni idQszakban a Csinszka-szerelem. Boncza Berta szerepe a költQ életében máig vita tárgya. A levélismeretségbQl egyre sürgetQbb meghívások csaptak ki, míg aztán Ady 1914 tavaszán ellátogatott Csucsára, a Boncza-várba. A látogatásból leánykérés lett, A Kalota partján Qrzi a leánykérQ 1914-es pünkösd emlékét. Ebben a versben az állandóság, biztonság, nyár, szépség és nyugalom képei jelennek meg. Más érzés ez, mint a Léda-zsoltárok örök küzdelme és folyamatos násza. Mindent jelentett Adynak ez a szerelem: a lányért való harc idején narkotikumot az elsQ háborús hónapok valóságával szemben, a házasságban pedig az összebúvó félelem óráit . Pszinte vallomások ezek a versek feleséghez. Ilyen például a Nézz, Drágám, kincseimre címq vers, amelyben a bibliai Lázár jelenik meg szimbólumként, de ilyenek pl.: És mégis megvártalak, Vallomás a szerelemrQl, Cifra szqrömmel betakarva, Az idQk kedveltjei, Akkor sincsen vége.
Háború alatti szerelmes versei néha a népdalok tiszta hangjára emlékeztetnek; mély társadalmi mondanivaló húzódott meg bennük: az embertelen világ kegyetlen, dermesztQ hidege elleni védekezés vágya. A Csinszka-versek még szókincsükben is tanúsítják, hogy Ady háborús verseinek igazi társai (pl.: De ha mégis?, Prizem a szemed).



4-5.
Babits Mihály

1883-ban született, Szekszárdon. Elemi és középiskolai tanulmányait szülQvárosában, Pesten és Pécsett végezte. Magyar-francia szakos tanárjelöltnek iratkozott be a budapesti bölcsészkarra, második tárgyát hamarosan latinra cserélte. Négyesy László stílusgyakorlatain barátságot kötött Kosztolányival és Juhász Gyulával. 1905-tQl kezdte tanított Baján, Szegeden, Fogarason, Újpesten. Versei 1904-tQl jelentek meg; szerepelt a modern magyar irodalom elsQ reprezentatív kiadványában, a nagyváradi Holnap antológiában. Osvát meghívta a Nyugat szerzQi közé, s haláláig a folyóirat munkatársa - szerkesztQ, fQszerkesztQ, tulajdonos - maradt. Részt vett a háborúellenes mozgalmakban. Egyetemi tanárrá nevezték ki. Az elszámoltatás éveiben rendQri felügyelet alatt állt. Feleségül vette Tanner Ilonát (akinek írói neve Török Sophie). Baumgarten-alapítvány fQkurátora lett. Beteg lett, az orvosi diagnózis a gégeszqkület okául daganatot állapított meg, a mqtétet 1938-ban végezték el. Az átmeneti javulást követQen állapota rosszabbodott. Még elutazott San Remóba, hogy átvegye a Dante Isteni színjáték-fordításáért járó kitüntetést. Hazatérte után, 1941-ban, Budapesten halt meg.
A modern nép-nemzeti irányzatot felváltó, esztétikai tekintetben magas szintq irodalom kiemelkedQ alakja Babits. Óriási, sokoldalú mqveltsége ezer szállal kötötte a hagyományokhoz: mqvein évezredek klasszikusainak hatása érzQdik. Lírájára a gondolati-filozófiai mélység, a töprengQ, a kérdezQ, kétkedQ eszmélkedés élményének kifejezése jellemzQ. Versei míves, kidolgozott, tökéletes munkák; rímelésükben és ritmusukban is tökéletesek. ElsQsorban a gondolati líra terén hoz újat, de széles körq érdeklQdése más mqnemekben is megnyilvánult. MindenekelQtt értekezQ prózáját, irodalomtörténeti, kritikai tanulmányait kell kiemelni, nyelvtehetsége pedig egyik legkiválóbb mqfordítónkká tette.

1920 elQtt
ElsQ kötetének, a Levelek Iris koszorújából-nak (1909) címe jelképes értelmq, s egyúttal költQi programját is kifejezi: Iris az istenek követe, a szivárvány, a világ sokszínqségének szimbóluma. A versek egy-egy, gyakran egymástól elütQ szín hordozói, melyek nem önmagukban, hanem a koszorúban, a kötet egészében tükrözik a sokszínqséget. Témák, hangnemek, korok, stílusok, versformák gazdagsága jellemzi már legelsQ kötetét is. A kötet három pillérre épül: a programadó nyitó vers az In Horatium; A lírikus epilógja, mely idQben a legkorábban keletkezett, zárja a kötetet; a középsQ pillér pedig, a szecesszió életérzésének egyik legszebb magyar megnyilatkozása, a Húnyt szemmel.
Az In Horatium (1904) címe kettQs jelentésq: Horatius ellen, illetve szellemében. Az óda szembefordulás is Horatiusszal, és fQhajtás is elQtte. Hérakleitoszt idézve utal a világ örökös változására ( nem lépsz be kétszer egy patakba ), s ebbQl vonja le célkitqzését Horatiusszal szemben: a költészet is folyamatosan újuljon meg, ne az arany középszerrel érjük be, hanem legyen a mqvészet örök tqz. Babits a soha-meg-nem-elégedés himnuszát zengi itt. A versforma hibátlan alkaioszi strófa.
A Messze... messze... (1907) sokrétqen kapcsolódik a költQi programhoz. A magyar impresszionista stílus remeke, a névszói stílus lehetQségeinek végsQkig vitele. A közvetített életérzés közel áll a szecesszió elvágyódás-kultuszához. A költemény a világ sokszínqségét, gazdagságát hirdeti. Az utolsó strófa ezt állítja szembe az emberi megismerés korlátozott lehetQségeivel és voltával, hiszen a személyiségnek világnyivá kellene tágítani önmagát, hogy befogadhassa a világot.
A Fekete ország (1906) a költészet határát súroló monotóniájával valójában a Messze... messze... ellenverse; az egyszínq, homogén világ rettenetét, emberidegen voltát fejezi ki.
A lírikus epilógja (1904) nem összefoglalója a kötetnek, nem is ars poeticája, hanem egy újabb filozófiai-ismeretelméleti probléma megragadása: mi van akkor, ha egybeesik a megismerQ alany és a megismerés tárgya, azaz az alany és a tárgy. A vers filozofikus jellegét erQsítik a közismert toposzok. SchopenhauertQl veszi át a bqvös kör, a vak dió metaforáját, NietzschétQl való a vágy nyila és az ómega és alfa kifejezések. Az önmagábazártság problémájához illik a versforma, a szonett.
A második kötet (Herceg, hátha megjön a tél is! (1911)) újdonsága Bergson filozófiájának erQteljes jelentkezése. A kötet reprezentatív darabja az Esti kérdés (1909). Hatalmas, retorikusan felépített, kérdésekkel tagolt, de meg nem szakított körmondatával ismeretelméleti problémát vet fel. Van-e oka, célja a világnak, a létezésnek; megismerhetQ-e ez az ok és cél? A vers látszólag a kérdések, és nem a feleletek sora. A kivételesen tömör, metaforikus jelzQkkel kifejezett Danaida- és Sziszifusz-képzet a világ értelmetlenségét sugallja, mint ahogy a záró sorokban megjelenQ fqszál-példa is, mely tudatosan ellenpontozza az öntudatlan emlékezés áradó látomását. A felütés dajka-képe viszont az abszurditást egy fölöttünk álló erQ kegyelmével, gondoskodásával, szeretetével ellenpontozza.
A harmadik, Recitativ (1916) kötet eszmei szempontból nem hoz újat, elsQsorban a verselési lehetQségek további gazdagodása jellemzi.
A Május huszonhárom Rákospalotán (1912) szenvedélyes hangvételével, közéletiségével kivételt jelent Babits világháború elQtti költészetében. Megírásának apropóját az 1912-es tragikus tüntetés, az ún. vérvörös csütörtök adta. A két részre tagolt költemény elsQ felében a városperemi, újpesti idill nyugalma, változtathatatlannak tqnQ jelenidejqsége kerül szembe a változás szükségességével. A második rész ideológiai szempontból bonyolult módon határolódik el - aktuális szinten a tüntetés szervezQitQl és leverQitQl is - a téveszméktQl, nem tagadva azonban a változás szükségességét. Hatásosan él Babits a disztichon lehetQségeivel, mely egyszerre áraszthat nyugalmat vagy mozgalmasságot, feszültséget.
Babits háborúellenes költészete kevésbé egységes, s bizonyos szempontból kevésbé jelentQs, mint Adyé. Az 1914-15-ös verseket még a fiatal életek kiontásán érzett fájdalmas meghatottság és szomorúság hatja át (pl.: Miatyánk). A Húsvét elQtt (1916) cím a föltámadást, a béke eljövetelének reményét ígéri. A költemény szabadversre emlékeztetQ rapszódia, mely az expresszionizmus felé közeledést mutatja. A szenvedély szétfeszíti a formákat, s a vers a gondolatok és érzelmek hullámzását követve hosszabb-rövidebb rímtelen sorokra tagolódik. Legfontosabb üzenete a háborús uszítással szemben a béke bátor, harcias követelése, a békevágy kinyilvánítása. A háború képe Vörösmartytól kölcsönzött: szörnyq , nagy , pokoli Malom , mely trónokat Qröl, nemzeteket . Miután a szabadító drága szó (béke) elhangzik, a könnyed, magyaros dalforma jelzi a lélek viharainak elcsitulását.
A Fortissimoért (1917) istenkáromlás címén perbe fogták, ezért Babits kénytelen volt értelmezni saját költeményét. A cím csak a Süket! Süket!... felkiáltásig felel meg a vers üzenetének, hogy a világgal nem törQdQ Istent csak az egyre fokozódó hangerQvel lehet a világba való beavatkozásra bírni. A vers önértelmezése azonban éppen ellenkezQ elQjelet ad a címnek. Nem Isten fordult el az embertQl, hanem az ember lépett ki az isteni és teremtett világ termékeny csöndjébQl, s ennek tragikuma és következménye a háború és a zqrzavar.

Babitsot élénken foglalkoztatta a prózaírás lehetQsége is. A gólyakalifa (1916) címq fantasztikus regény tudathasadásos hQse, Tábory Elemér, egyszerre két életet él: nappal jómódú, mqvelt fiatalember, éjszakai álmában szurtos, megkínzott asztalosinas, majd ágyrajáró, éhezQ díjnok, aki sikkaszt, megfojt egy utcalányt, és öngyilkos lesz. Egy reggel szobájában lQtt sebbel homlokán holtan találják, de semmiféle fegyver nem volt körülötte. Semmiféle nyomozás nem vezet eredményre.

1920 után
A húszas évek lírája jellegzetesen katasztrófa utáni költészet: a háború, a Tanácsköztársaság, Trianon rettenete után jogosan vetQdik föl a líra értelmetlenségének, a mqvészet céltalanságának gondolata. A kötetcím (Sziget és tenger (1925)) is jelzi, hogy a Babits által vállalt és kijelölt szerep az elzárkózásé. A versek jellegzetes motívuma a sziget és a hegy, hegytetQ. Ilyen például A gazda bekeríti házát, amely vers a háború utáni humánum-Qrzés jellegzetes verse. A cím és az elsQ sorok a kibontakozó kert-allegóriával a visszavonuló, elzárkózó magatartást jelzik. Eltqnnek a csillogó rímek is, a költemény rímtelen, szabadversszerq sorokból áll. Sok az áthajlás, ez is a riadalomnak, zaklatottságnak a kifejezQje.
A 20-as években már megjelennek költészetében a próféták. A Mint különös hírmondó... (1930) felütésének paradoxona - ki nem tud semmi újságot - a vers egészében értelmezQdik, s éppen ebben a látszólagos ellentmondásban határozza meg Babits a próféta, a hírmondó feladatát. A civilizáció embere a haszonelvqség közegében, az újdonság után futva elfeledkezik a polgári világon túllépQ, nem változó törvényekrQl. A három alappillér, a szellem, a szerelem és a természet reményt adó körforgása az, mely hozzásegít, hogy túllássunk a mán. A Versenyt az esztendQkkel! (1933) kötet több darabjában föllelhetQ a bibliai prófétákkal való azonosulás, a prófétai küldetés szerepének vállalása. A kötet elsQ verse, a Mint a kutya silány házában jeremiádokra emlékeztetQ sirám benyomását kelti. A prófétai magatartás egyik jelentQs alkotása a Holt próféta a hegyen. A dombtetQ, s rajta a ház tárgyias indítása jelképes értelmqvé nQ: a világ fölött ülQ próféta fejet csóvál mindarra, ami csak történelem . Látszólag a bölcs semmittevés változatlanságában, érzéketlenül töpreng és meditál, mint akinek mindegy, hogy a világ süllyedt-e el, vagy Q maga halott. A verselés mégis visszafogott indulatokat takar.
A szenvedés és a halál a mqvészet és költészet alapvetQ kérdései közé tartozik. Babits számára a probléma nem filozófiai-bölcseleti. A betegség önkívületében s a halál árnyékában nem az a kérdés, hogy miért a szenvedés és miért a halál, hanem az, hogyan tudjuk emberi módon elviselni a szenvedést és a halált. A szenvedés versének, a Balázsolásnak (1937) szervezQelve a gyermekkori szertartásemlék felidézése, a balázsáldás (a torokbetegségek védQszentje Szent Balázs püspök). Párhuzamba állítja a püspök és saját sorsát, s mivel a szent püspök már megismerte a penge élét, a szakadt légcsQ görcseit, s tudja, mit ér az élet, s azt is, hogy nem is olyan nagy dolog a halál , a vers végén már nem annyira az életmentés csodáját kéri tQle, mint inkább a halálba való belenyugvás bölcsességét.
Az Psz és tavasz között (1936) is a halál rettenetében fogant. Témája nem általában a halál, hanem az egyéni elmúlással való kérlelhetetlen szembenézés. Eszközei a hasonlat, példázat, refrén. A szüret utáni Qsz természeti képeivel indul a vers, majd gyermeki emlékeket idéz fel a szQlQdombot betakaró hó Babits emlékezetében. A harmadik egység az óév és újév fordulójával nem vidám szilveszteri hangulatot kelt fel, hanem az idQ megállíthatatlan múlásának élményét. A jövQ év reménye fel sem merül, a búcsúzás szomorúsága, a jövQt tagadó vigasztalanság, a türelmetlen idegesség uralkodik el a sorokon. Az évszakváltás ettQl kezdve már nem állítható párhuzamba az emberi léttel. A tavasz nem újjászületést hoz, hanem az élet pusztulását.
A Jónás könyvét (1938) súlyos operációja után a betegágyon vetette papírra. Profetikus verseit folytatja benne. A négyrészes elbeszélQ költemény egyben bibliai történet mögé rejtett szellemi önéletrajz, elbeszélQ keretbe foglalt nagyszabású lírai önvallomás is. A kezdetben gyáva Jónás semmi áron nem akar Ninivébe menni, menekül az Úr parancsa elQl. Komikus és szánalmas figura lenn a hajófenéken, groteszk alak, amint a cet gyomrának bqzös sötétjében üvölt és vonít az Q Istenéhez. Most önmagát is túlkiabálva igyekszik teljesíteni küldetését, de szégyenbe marad: kicsúfolják, gúnyt qznek belQle. A testi-lelki gyötrelmek kényszerítik, hogy prófétáljon Ninive, a megáradt gonoszság ellen. Felismerte, hogy nem térhet ki a felelQsségvállalás alól. A történet csaknem végig követi a bibliai elbeszélést, de olykor naturalisztikus részletezéssel bQvíti ki annak tömör elQadását. A legfontosabb eltérés az, hogy a bibliai Jónás könyvében a niniveiek hallgatnak a próféta feddQ szavára. Itt közöny fogadja és gúny. A szörnyq látomás azonban nem teljesedik be: az Úr nem pusztítja el Ninivét. Jogos ugyan Jónás felháborodása az erkölcsi romlottság fölött, de jogtalan a világ pusztulását kívánni. A szó tiéd, a fegyver az enyém. / Te csak prédikálj, Jónás, én cselekszem  zárja le a vitát az Úr közte és a szolgája között. S Jónásnak rá kell ébrednie, hogy az ítélkezés nem az Q kötelessége. A végsQ tanulság, hogy a próféta nem menekülhet kötelessége elQl, nem hallgathat, ha szólnia kell: mert vétkesek közt cinkos aki néma. / Atyjafiáért számot ad a testvér& A versforma is a tárgyhoz alkalmazkodik: egyenetlen hosszúságú, páros rímq, laza jambikus sorokból áll a vers, gyakoriak a pongyola rímek.
A Jónás imája címq költeményben költészetének megújulásáért könyörög Babits. Két nagy mondatból áll a vers. Az elsQben a nagybeteg költQ még a régi szavak hqtlenségérQl panaszkodik, a következQ mégis a bizakodást szólaltatja meg. Bátran és nem bujkálva kíván megszólalni újra. A közeli halál tudata is sürgeti, hogy most már nem rest szolgaként, hanem fáradhatatlanul kövesse a Gazda, az Isten parancsait, sugalmazását mindaddig, míg lehet, míg az égi hatalmak engedik, / Hogy beszéljen, s meg ne haljon.

Ebben az idQszakban is írt prózai mqveket is. A Kártyavár (1923) realista hagyományokat követQ, a detektívregény eszköztárát is felvonultató társadalmi szatíra. A Tímár Virgil fia (1921) kulcsregényként is olvasható lélektani alkotás.
A Halálfiai (1927) nagyszabású társadalmi- és családregény. Cselekménye az 1880-as évek vége és 1910 között játszódik. Az eseményeket, a szereplQk alakját az író saját életének színeivel élénkítette . Babits annak a hivatalnok-értelmiségi rétegnek válságát, hanyatlását ábrázolta, amely a századfordulón nem volt képes felnQni az élet követelményeihez, valósággal lelki kiskorúságban szenvedett. Az író figyelme a regény második felében leginkább Sátordy Imrusra terelQdik, aki a pesti bölcsészkaron bekerül a század eleji szellemi élet forgatagába. Váltóhamisításba keveredik, végül  egy öngyilkossági kísérlet után  az ország legtávolabbi zugába kerül tanárnak, s fizetésébQl törleszti adósságát. Az a nézet jelenik meg a regényben, hogy születésünktQl fogva a halál fiai vagyunk, és ez a nemzedék csak a halállal foglalkozik.
Utolsó regénye, az Elza pilóta (1933) negatív utópia. Az új világháború 42. évében történnek az események egy meghatározatlan társadalomban: a férfiak száma már kevés, s ezért a nQk is katonai szolgálatot teljesítenek. Elza pilótaként fogságba kerül, és saját szülQvárosát kell bombáznia.
A Babits-életmq szerves részét képezik mqfordításai (Szophoklész: Oidipus király, Oidipus Kolónosban; Dante: Isteni Színjáték; Shakespeare: A vihar; Baudelaire: A Romlás virágai (Tóth Árpáddal és Szabó LQrinccel); Goethe, Heine, Poe, Oscar Wilde költeményei). KiemelkedQ jelentQségq tanulmányai közül a szellemi ellenállás egyik fajtájaként is értelmezhetQ Az európai irodalom története (1934).

6-7.
Kosztolányi DezsQ

1885-ben született, Szabadkán. A gimnáziumot Szabadkán kezdi, majd kicsapják, Szegeden tesz érettségit. Budapesten a bölcsészkar magyar-német szakát végzi, megismerkedik és barátságot köt Négyesy professzor stílusgyakorlatain Babitscsal, Juhász Gyulával. Beiratkozik a bécsi egyetemre, majd hazatér, de nem megy vissza az egyetemre. Újságíró lesz: Szeged és Vidéke, Bácskai Hírlap. KésQbb a Pesti Napló kéri fel munkatársnak. Házasságot köt Harmos Ilona színésznQvel, aki Görög Ilona néven írt is. 1915-ben születik fia, Kosztolányi Ádám. A Tanácsköztársaságot kezdetben támogatja, majd bukása után az Új Nemzedék címq lap Pardon rovatának szerkesztQje, s a cikkek vitriolos hangon szólnak róla és vezetQirQl. 1933-ban mutatkoznak betegsége elsQ jelei, sorozatos mqtéteken esik át. Szerelemre lobban Radákovich Mária iránt. 1936-ban hal meg Budapesten.
A Nyugat elsQ, nagy nemzedékének képviselQje. Kortársai közül elsQsorban virtuóz eleganciájával tqnt ki. Senki a magyar irodalomban nem verselt olyan bámulatos könnyedséggel, tökéletes, bravúros rímeléssel, mint Q. Távol állt tQle Ady messianizmusa, és Babits morális szigorúsága is. Gyanakvással fordult mindenfajta elkötelezettség ellen: az alkotás függetlenségét hirdette. Az ún. közéleti költészetet értelmetlennek és haszontalannak tartotta, hiszen szerinte a költQ nem tehet semmit a társadalomért. Nem hitt a mqvészet társadalmi szerepében, mozgósító erejében.

Lírája
A lírikus Kosztolányi elsQ kötete, a Négy fal között (1907) jellegzetesen századfordulós, szecessziós kötet. Nem arat sikert széles körben. A cím jelképes, a bezártság-érzetre, az élményhiányra utal. Megjelennek az otthontalanság, a megállt idQ motívumai. A kötet legnépszerqbb és máig élQ alkotása, az ÜllQi-úti fák (1906) a századfordulón népszerq sanzon reprezentatív darabja, könnyes-bús búcsúzás az ifjúságtól.
Második kötete, A szegény kisgyermek panaszai (1910) a Nyugat elsQ nemzedékének, de talán az egész 20. századi magyar lírának legsikeresebb és legnépszerqbb kötete. A szereplíra sajátos megvalósulásának lehetünk itt tanúi: a szerzQ beleéli magát a vidéki, szabadkai kisgyermek helyzetébe. Ezeket a verseket a gyermeki lélek világra rácsodálkozó bája teszi feledhetetlenné. A félén és ideges kisgyerek hallucinációit, színes vízióit, a világ titkaival való találkozását örökítik meg a költemények. A versek különös újszerqségét a kétféle szempont, a kettQs látószög állandó egybejátszása adja: a felnQtt nézi benne gyermek-önmagát, a gyermek pedig ámulva és borzongva fedezi fel a világot még elQítéletek nélkül, s a létezés számára meglepetések sorozata. A költQ valóban úgy lát, ahogy nem látott sose még . A versfüzér legelsQ darabjában  Mint aki a sínek közé esett  még a beszélQ szempontja dominál, s benne az emlékezés genezise, az ihlet születésének állapota jelenik meg. Az 5x megismételt, tehát hangsúlyozottan kiemelt hasonlat a halál, a meghalás pillanatát villantja fel, s arra az általánosan elfogadott vélekedésre épül, hogy az ember a halál közvetlen közelében újra végigéli múltját. Az emlékezésben nincs határozott kronológia: a kötet a gyermeki képzelet rapszodikus ugrásait követi. A versfqzé egészét belengi a szorongó félelem, az önsajnálat, a mások iránti részvét. Gyermekkori ábránd, álmodozás, de egyben költQi ars poetica is a Mostan színes tintákról álmodom. A vers egy szóval sem említi a lét szürkeségét, hétköznapi prózaiságát, melyet a mqvészet színpompájával lehetne megszépíteni: ez a felnQtt költQ szempontjaként rejtetten jelenik meg itt. Az Q szomorúsága szólal meg a színesebb élet utáni hiábavaló sóvárgásban. Nagyapja haláláról is ír egy verset ebbe a kötetbe Azon az éjjel címmel.
A következQ sikeres kötetre viszonylag sokat kellett várni. Néhány reprezentatív vers megjelent a Mágia (1912) és a Mák (1916) kötetekben, mint az Akarsz-e játszani?, amely a gyermeki játékról szóló vers. Azt jelképezi, hogy az életet végig lehet játszani úgy, mintha gyerekek lennénk. Az „életjáték” filozofikus megfogalmazása ez: az élet és a halál is felfogható játékként. Ezek a kötetek maguk is a játékhoz, a varázslathoz, a babonás világszemlélethez kötQdnek.
A Kenyér és bor (1920) címq kötet nyitóverse, a Boldog, szomorú dal (1917) az elsQ összegzés a költQi pályán, a férfikor elsQ leltára. A gyermek tisztaságát, szqzi ártatlanságát a felnQttség szerepei váltják fel, s ezzel párhuzamosan eltqnik a gyermekkor csodálatos gazdagsága, beszqkül a hajdani élet ezerféle lehetQsége is. A költemény a férfikor delelQjén álló, elismert és jó anyagi körülmények között élQ író számvetése, rossz közérzetének, önmagával való elégedetlenségének kifejezése. Ahogy a cím, maga a vers is ellentétezQ felépítésq. Mint Annak idején Berzsenyi az Osztályrészemben, leltárszerqen sorolja fel Kosztolányi sikereit, megvalósult vágyait, mintha önmagát kívánná mindenáron meggyQzni saját boldogságáról. Éppen a már-már gyermekies dicsekvésnek ható leltár ébreszt kételyeket, sejteti a felszín mögött rejlQ elégedetlenséget. A dal végsQ kicsengése a kiábrándultság megvallása, a nagyra törQ régi célok elérhetetlenségének tudatosítása.
A Meztelenül (1928) címq kötet világképében nem, hanem elsQsorban poétikai szempontból újítja meg költészetét. A szabad vershez nyúl, s ezzel lemond a költQi eszköztára egyik legfontosabb alapjáról, a rímrQl. Marad az eszköztelenség, a formai letisztultság, a költQi nyelvnek az élQbeszédet imitáló volta.
A Zsivajgó természet (1930) címq kötet után jelenik meg a Számadás (1935), a magyar líra egyik csúcsteljesítménye, mely poétikai szempontból is szintetizáló jellegq. MegQrzi a költészet játékosságát, azaz visszatér a rímjátékokhoz, viszont megQrzi az élQbeszéd természetességét is. Legnagyobb költeményeit az elmúlás könyörtelenségének egyre erQsödQ tudata, a megsemmisüléstQl való félelem váltotta ki, mégis az élet szépségérQl, az emberi méltóság dicséretérQl szólnak a halál közelségében született legszebb alkotásai. A kötet központi tárgya a halállal szemben elfoglalható magatartás kialakítása, hiszen a halált mindenkinek magában kell egyedül feldolgoznia. Azt az élményt jelenítik meg a legjobb költemények, hogy életének visszavonhatatlanul vége szakad. A gyötrelem, a súlyos betegséggel együtt járó fájdalom is megjelenik verseiben (Száz sor a testi szenvedésrQl, A vad kovács). Az emberi sors és a természet közötti párhuzam a témája néhány rövidebb alkotásnak. Az Qsz nagy jelentQségq ebben a kötetben. Sajátos felfogása van róla Kosztolányinak. A magyar és világirodalomban az elmúlást jelképezi, Q viszont a pompáját, nagyszerqségét emeli ki. Nála az Qsz valaminek a csúcsa, a beérés. Figyelembe veszi viszont Q is, hogy a csúcs után majd az elmúlás következik (Pszi reggeli, Szeptember elején, Vörös hervadás, Szeptemberi áhítat).
Ún. hosszúversei közé tartozik a Halotti beszéd, és a Hajnali részegség. Az elQbbiben nem a saját, hanem egy embertestvér halálán töpreng el a költQ. Az elsQ összefüggQ szövegemlékünkre játszik rá a vers, s ez egyszerre távlatot ad neki. Nem a halál rettenetérQl, miszticizmusáról szól elsQsorban, hanem sokkal inkább az élet Qsi titkáról, az ember méltóságáról, megismételhetetlen csodájáról. Azt a gondolatot fejti ki, hogy minden ember egyedüli, megismételhetetlen csoda, a halál tehát épp azért olyan szomorú, mert ezt a megismételhetetlen csodát semmisíti meg. A Hajnali részegség a szürke, mindennapi élet sivárságából indul el, s jut el a hajnali ég csodájáig, egy sajátos létértelmezésig. Ez a vers is az élet nagyszerqsége elQtti leborulás, és mint az elQzQ, azt fejezi ki, hogy az élet legnagyobb csodáira csak a halál fényében döbbenünk rá.



Prózája
Az epikus Kosztolányi alkotásai közül Esti Kornél, Kosztolányi kedvenc hQse, alteregója. Mint történetszervezQ alak az 1933-as Esti Kornél címq kötetben jelenik meg, mely 18 fejezetet tartalmaz. Az 1936-os Tengerszem címq kötetben már fejezetekre tagolás nélkül, egyéb novellák között szerepelnek az Esti Kornél történetek. Esti Kornél rejtélyes alak, szoros köze van az íróhoz, de ez a kapcsolat korántsem egyértelmq. Hogy kicsoda Esti Kornél, az ElsQ fejezet alapján szokás megítélni. Itt Q az író alakmása, énjének, alkatának az a része, melyben lázadó, anarchikus hajlamai gyökereznek, de amelyeket polgárrá válva, a társadalmi közszokásokba belehelyezkedve el kellett fojtania. Az emlékeket idézQ íróban úgy jelenik meg Kornél alakja, mint a gonoszkodás, a vásottság, a féktelenség, a léhaság képviselQje, akinek egyéniségéhez tartozik a társadalmi erkölcsöket és tilalmakat megszegQ lázadás szelleme, mindenféle tekintély megcsúfolása, az életet megvetQ sátániság. Riasztó és igézQ is egyben: a rossz és a jó, a romboló és a teremtQ hajlamok szétfejthetetlenül szövQdnek össze jellemében.
Az Esti Kornél sokféle mqfaj-variációval telítQdik. Az író önmeghatározása szerint egyszerre útirajz, életrajz, és amit leginkább hangsúlyoz ami egy költQhöz illik: töredék . A novellák egy része nyelvi-nyelvfilozófiai problémával foglalkozik. A Hetedik fejezet hittétel Kosztolányi részérQl az anyanyelv szépsége mellett. A Kilencedik fejezet, a bolgár kalauz története, arról tanúskodik, hogy az emberi kommunikáció csak nagyon csekély mértékben nyelvi jellegq, a kapcsolatteremtés alapja a másik elfogadása, azaz nem meg- és elítélése a másik ember sorsának, hanem a közös emberi sorsból fakadóan igenlése és elismerése. A zárófejezet, a Tizennyolcadik, mely egy közönséges villamosútról ad megrázó leírást, némileg külsQdlegesen, példázatszerqen szól az emberi életrQl.
A Tengerszem kötet novellái közül Az utolsó fölolvasás a mqvészsors problémáját dolgozza fel, némileg visszalépést jelentve Kosztolányi írói pályáján, hiszen egy szecessziós problémakör szecessziós módon való megragadásáról van szó.
Kosztolányi a magyar kispróza egyik legnagyobb mestere. Klasszikusan letisztult novellái (A kulcs, Fürdés) a tudattalant is magukba foglaló finom lélekrajzukkal, az emberek közötti viszonyt árnyalt társadalomképpel vegyítQ feszes szerkezetükkel tqnnek ki. Sok van közöttük, amely a gyermekkorról szól.
ElsQ nagyepikai alkotása, a Nero, a véres költQ (1922) egyszerre történelmi- és mqvészregény. Az ókori Rómában játszódik, de 20. századi vonatkozásai vannak. A Pacsirta (1924) a szülQk tragédiájának megrázó rajza, a csúnya lány és érte az életformájukat megváltoztató Vajkayéknak kisvárosi környezetben lezajló csendes tragédiája. Az Aranysárkány (1925) hQse, a lányát egyedül nevelQ Novák Antal tanár úr a természettudomány világos és egyértelmq törvényei szerint képzeli el és éli le az életet, s éppen magabiztossága okozza szakmai és szülQi bukását.
Az Édes Anna (1926) egyértelmq kritikai és közönségsikere oldotta azt a feszült és ellenséges légkört, mely az írót a húszas években körülvette. A regény több mint két év eseményeit öleli föl. 1919. július 31-én kezdQdik a történet és 1921 Qszén zárul. A címszereplQ késleltetve jelenik meg a mqben, 1919. augusztus 14-én lép szolgálatba Édes Anna Vizyéknél, s a kettQs gyilkosságot a következQ év május 28-ról 29-re virradó éjszaka követi el. Anna és a Vizy család sorsának hátterében a huszadik századi magyar történelem tragikus fordulatai állnak: a Tanácsköztársaság utolsó napja, Budapest román megszállása, Horthy bevonulása, a trianoni békeszerzQdés aláírása.
Az Édes Anna sokféle jelentésréteget, értelmezési lehetQséget foglal magába. A regényben az elbeszélQtQl az összes szereplQig mindenkinek nyilatkozni kell Édes Anna gyilkosságáról, s az értelmezés és válasz felelQssége alól az olvasó sem vonhatja ki magát. Az úr-cseléd viszonyt mint a társadalmi igazságtalanság témáját és jelképét a naturalizmus hozta be az irodalomba. A szociális-társadalmi háttér és motiváció az Édes Annában is jelen van. A Balaton vidékérQl a fQvárosba felkerült lány szerény fizetésért dolgozik Vizyéknél. Az elsQ találkozáskor lezajló párbeszéd, a cselédkönyv szenvtelen adatai a rabszolgavásárra emlékeztetnek. Kosztolányi azonban túl is lép a hagyományos úr-cseléd viszony ábrázolásán. Fölmutatja, hogy nem csak Anna kiszolgáltatottja a méltóságos úréknak, hanem a függés kölcsönös. Vizyné állandóan attól retteg, hogy elveszíti Annát. A szegény-gazdag ellentét bár motiválja Édes Anna tettét, és határozott hátteret rajzol a történet mögé, nem teljes válasz a „miért?” kérdésére. Az emberi lényegen a társadalmi rendszer megváltoztatása nem módosít. Édes Anna alakja, tettének motivációja rokonságot mutat a freudi mélylélektan elfojtás-kitörés tanával. E szerint a sok apró és észrevehetetlen megaláztatás robban ki látszólag értelmetlenül a bál éjszakáján, a címszereplQ részeg kimerültségében .
Moviszter központi szerepet játszik a mqben. Bár véleménye egy az Anna tettét megítélQ sokféle vélemény közül, felfogása alapvetQ vonásokban Kosztolányi kései verseinek világképét tükrözi. Ezért szokták az író szócsövének is tekinteni. Anna tettének okaként azt jelöli meg, hogy cudarul , gépként bántak vele. Az irgalom, a keresztény szeretet és alázat fontosságát hirdeti. A könyörület, a szeretet, az irgalom a legfQbb érték az Édes Annában. Ezt jelzi az is, hogy Kosztolányi latin nyelvq halotti szöveget illesztett a regény elé mottóként. Az egyetemes nyelven megfogalmazott ima könyörgés a cselédlányért, az áldozatokért, a szereplQkért, valamennyiünkért.



8.
Juhász Gyula

Szegeden született, 1883-ban. Szüleinek elsQ, bátortalan, zárkózott természetq gyermeke. A szegedi piarista gimnázium tanulója volt. Piarista novícius Vácott. Apja meghalt hátgerincsorvadásban. A pesti egyetem magyar-latin szakos hallgatója. Barátságot kötött Babits Mihállyal, Kosztolányi DezsQvel. Tanárvizsgát tett, majd a máramarosszigeti piarista gimnáziumban tanított. Öngyilkossági szándékkal néhány napra eltqnt a városból. Megismerkedett Gulácsy Lajossal. A lévai piarista gimnáziumban kezdett tanítani, de rövidesen elhagyta Lévát, Pestre utazott, a Lánchídról a Dunába akart ugrani, de ifjúkori szerelme, Klima Ilona véletlenül arra járt, s közölte vele, hogy Szegeden megjelent elsQ verseskötete (Juhász Gyula versei), s ezzel a hírrel visszaadta életkedvét, hazatért Szegedre. A nagyváradi premontrei gimnáziumban ideiglenes tanárként dolgozott. A város pezsgQ szellemi élete kedvezQen hatott rá. Egyik megalapítója A Holnap antológiát kiadó költQi mozgalomnak. Megismerte Sárvári Anna színésznQt. A szakolcai királyi katolikus fQgimnázium tanára. A kinevezést számqzetésnek érezte. Áthelyezték a makói állami fQgimnáziumba. A pesti Nemzeti Szállóban mellbe lQtte magát. A Rókus kórházban fölkereste EQrsi Júlia, aki viszonozta a költQ szeretetét, törQdött vele. 1915-ben megjelent második kötete (Új versek). Idegrohamot kapott, idegbetegségével kezelték a budapesti Moravcsik-klinikán. 1918-tól újbó1 írt; a forradalmat megelQzQ erjedés feledtette kínzó agynyomását . Magyar nyár (1918) címq versében és vezércikkeiben hangot adott forradalmi várakozásának. Forradalmi kiskáté címq írásában köszöntötte a vértelen proletárforradalmat. 1937-ben, Szegeden veronállal vetett véget életének.
A Nyugat-nemzedék nagy költQi közt sajátos helyét költészetének közösségi mondanivalója, népi jellege adja. Egész életén át boldogtalan volt, társtalan magánya sohasem oldódott fel, s a számqzetései , tragikus betegsége meg pesszimista kedélyvilága csaknem a kezdetektQl fogva rányomta bélyegét verseire. Így lett lírájának alaphangja a mélabú, a rezignált bánat, Q maga pedig az elérhetetlen nosztalgiák és a kiapadhatatlan szomorúságok legtisztább hangú költQje. Költeményei általában rövidek, kompozíciójuk zárt, s az utolsó sorok mondanivalója, záró formulája rendszerint jelentQsen megemeli az egész verset: szonettjei szinte kinyílnak a költemény végén. ElsQsorban az impresszionista hangulatlíra mqvelQje volt. Formakincse nem annyira pazarlóan gazdag, mint Babitsé, a kísérletezQ kedv sem jellemzQ rá. Mélyen hitt a szépségben, a mqvészetben, melynek elvont világa kárpótolhatta élete sok-sok kudarcáért, s az elveszett Édent jelentette neki. Lírai élményei gyakran különbözQ képzQmqvészeti alkotásokhoz kapcsolódnak. A magyar képzQmqvészek közül szoros szálak fqzték a tragikus sorsú Gulácsy Lajoshoz, aki élete utolsó évtizedét elmegyógyintézetben töltötte, s eljutott már abba a Nakonxipánba, amely végül a költQre is várt (Gulácsy Lajosnak (1922)).
ElsQ kötetének (Juhász Gyula versei) verseit Reviczky, Komjáthy, Kiss József, majd Ady és a francia impresszionizmus befolyásolta. Második verseskötetében (Új versek (1914)) saját hangjára talált. Szerelmi költészete kezdettQl a reménytelen vágyakozást fejezi ki az élete kudarcát hozó örök asszony iránt; ennek az érzésének Anna csak tárgyat és igazolást adott. Júlia-versei a hála és a lelki béke dalai, de ezt a hangot nem variálhatta sokáig: így tért vissza 1923 után az örök Annához. Az Anna-versek legnépszerqbb darabja a Milyen volt eredetileg Örökség címmel jelent meg. Az emlékké távolodott, minden erotikától mentessé vált szerelem panteisztikus természetvízióvá, szinte kozmikus jelenséggé alakul. Juhász rendkívül hatásosan alkalmazza a verszene lehetQségeit. Minden versszak egy-egy érzéki benyomás feloldása. Az elsQ kettQ színérzékelést, a harmadik viszont tapintást és hangérzékelést nyújt. Rezignált mélabú remeg a költemény szövegén, de a lemondó bánatot impresszionista ragyogás sugározza be.
Az Anna örök (1926) az utolsó Anna-versek közé tartozik. Nosztalgikus visszaidézése is az élménynek, de jóval több is annál: hitet tesz az elmúlt szerelem mellett, hiszen az beépült a lírai én személyiségébe. E számvetés közben egyre erQteljesebb lesz az imádságos hang, melyet a gondolatmenetet lezáró Amen tesz véglegessé.
A szegényparasztság sorsát elsíró tápai versei ciklust alkotnak. Költészetének terjedelmes része a magyar kultúra és a magyar táj ihletését Qrzi. A Tiszai csönd (1910) Juhász tájköltészetének egyik legkorábbi érett darabja. A vers különös szépsége az érzelmi-hangulati-hanglejtésbeli egységben és összetettségben ragadható meg. Merész gondolattársításokat ébresztQ kép vezeti be a költeményt: az est nagy, barna pók, és hálójában fennakadtak a tiszai hajók. Az eseménytelenség szomorúsága és mélabúja adja az alaphangulatot. Az alapgondolat a mozdulatlan hajók és a röghöz kötött költQ közötti hasonlóság. A lemondás és beletörQdés finom mélabúja, s az otthon, a hazai táj szépségének megérzése kölcsönösen kiegészíti egymást.
A Tápai lagzi (1923) hadat üzen a parasztromantikának. A két külsQ és a két belsQ szakasz között szoros szerkezeti kapcsolat figyelhetQ meg. A nyári és a téli paraszti élet bemutatása teremt összefüggést a két belsQ szakasz között. A második szakasz ugyanúgy az élet és a munka elembertelenedését mutatja, mint a harmadik. A negyedik strófa visszautal az elsQre. Az életkép vízióvá, a lakodalmi tánc haláltánccá alakul.
Vallásos lírája késQn bontakozott ki. Korai publicisztikájában gyakori az élesen antiklerikális bírálat. Krisztusban az isteni magaslatra emelkedett embert csodálta. Népi katolicizmusa a szegényparasztság fölszabadulási vágyát is magába foglalja (A tápai Krisztus (1923)).
Kisregénye (Orbán lelke (1924)) és szinte valamennyi elbeszélése önéletrajzi érdekq.






9.
Tóth Árpád

Aradon született, 1886-ban. Debrecenben nQtt fel, késQbb magyar-német szakos hallgató a budapesti egyetemen. Verseit debreceni lapokon kívül A Hét, a Vasárnapi Újság, és a Nyugat is közölte. Anyagi gondok miatt abbahagyta tanulmányait, visszament Debrecenbe, helyi lapok munkatársa lett. TüdQbaját hegyvidéken próbálta gyógyítani. Aztán újra Budapesten keresett megélhetést, 1917-tQl az EsztendQ segédszerkesztQje. Szanatóriumokban keresett gyógyulást; megnQsült (Lichtmann Anna). Született egy lánya, Eszter. Az Est munka társa lett. 1928-ban halt meg Budapesten. TüdQbaja okozta korai halálát.
Munkásságának filozófiai hátterében Schopenhauer áll, az ember kielégíthetetlen vágyaival, a fölfokozott magány-érzettel, a tétovasággal és melankóliával. 1919 elején a történelmi események hatására rövid idQre a nietzschei életöröm váltja fel, hogy aztán haláláig tartó nagy költQi korszakában saját létélménnyé dolgozza át a lemondás és fájdalom schopenhaueri gondolatát. A világképnek megfelelQen a meghatározó mqfaj az elégia. A hangnem, a hangfekvés pedig a borongásé.
Kevés magyar költQ karakterizálható olyan jellegzetes szókinccsel, mint Tóth Árpád: bús, lomha, méla, beteg. Stílusára a szecesszióval rokonított impresszionizmus a jellemzQ; a világ állóképekben való megragadásának igénye. Kedvenc stíluseszköze pedig a szinesztézia, mely a világ teljes hangulati és érzéki felfogásának igényébQl fakad. Verselése gazdag, tudatos.
Kötetei: Hajnali szerenád (1913), Lomha gályán (1917), Az öröm illan (1921), LélektQl lélekig (posztumusz, 1928). Mqfordítás-kötete Örök virágok (1923) címmel jelent meg.
Korai költészetének reprezentatív darabja a MeddQ órán. Ez a kitqnQ, röpke önarckép a költQ végtelen magányát, szegénységét és betegségét emeli ki, az élet egy elsuhanó pillanatát örökíti meg. A szó szerinti tartalmon túl a kifulladó, szinte ziháló, rövid verssorok az erQtlen fáradtságot, a monoton rímek az egyhangú élet színtelenségét, az inaktivitást kifejezQ igék a meddQ óra tehetetlenségét érzékeltetik.
Cizellált, elégikus dala a Rímes, furcsa játék, mely Tóth Árpád legbravúrosabb formamutatványainak egyike. Valóban a rímek csengQ-bongó, szikrázó játéka a szöveg legfeltqnQbb formai jegye. A rímek pazar kavalkádjában van jó adag önirónia is: azt a tragikus szakadékot próbálja áthidalni, mely a költQ vágyai, életigénye, gazdag képzelete és valóságosan megélt élete és sorsa között tátong. Nem csupán játék, hanem szerelmi vallomás is a vers: a koldus költQ csak ilyen borús zenéket nyújthat át ajándékul kedvesének.
Szembefordult az elsQ világháború emberpusztításával; erQsödött békevágya (Elégia egy elesett ifjú emlékére, Katonasír); olykor végletesen tragikus mellékhangokat is megütött. A háború élménye ihlette az Elégia egy rekettyebokorhoz (1917) címq versét, mely PetQfi Szeptember végén címq költeménye mellett a magyar líra leghíresebb elégiája. A vers homogén képi világát a hajókép adja. Az eszmélkedés folyamatát a rekettyebokor hajó alakú virágának látványa indítja el. Innen vált át az ember sorsára, ahol is a sajka a célba érés reménye nélkül formálódó, alakuló, a környezetnek kiszolgáltatott egyéni sorsot jelképezi. A harmadik szint az emberiség szintje, mely a modern vízözön, azaz a háború viharában hánykódik. A vers zárlata tudatosan idézi Vörösmarty ElQszó címq versének befejezését. A természet harmóniája, a világ rendje csak egy ember nélküli világban képzelhetQ el. Verselése nibelungizált alexandrin.
Impresszionisztikus látásmódú versek a Március, Április, Áprilisi capriccio, Egy lány a villamoson. Az impresszionista költészet egyik mintadarabja a Körúti hajnal (1923). A napszakváltás Qsi metaforikáját használva szól a hétköznapi világ szépségérQl és csodájáról, a színesedQ és hangosodó nagyváros hajnali látványáról. Az ötödik versszak elégikus színezetet ad az életörömöt hirdetQ versnek; a mindennapok robotja, a valóság elfeledteti velünk a létezés szépségét. Az elsQ négy versszak felfokozott hangulatát a szinesztéziák gazdagsága is érzékelteti.
Az Esti sugárkoszorú (1923) a Nyugat elsQ nemzedéke által újra népszerqvé tett hitvesi költészet szép példája. A panteisztikus látomás és az érzés egyszerqsége közti ellentét adja a vers feszültségét. Ez a nagy líra: földrQl emelve, égre villantva, földre zuhanva, perc és örökkévalóság között kimondani a legtöbbet, amit ember embernek mondhat, a legegyszerqbbet, amit férfiember asszonyembernek mondhat: jó élni, mert szeretlek. Szerelmes vers még az Álarcosan címq költemény is.
Betegsége miatt élete vége felé egyre elégikusabb verseket ír: Elég volt a vágta, Halálig. A LélektQl lélekig (1923) klasszikus meditációs helyzetbQl kiindulva szól az emberek közötti elidegenedésrQl, izoláltságról, kommunikációképtelenségrQl. A Jó éjszakát! (1924) címq vers búcsúvers, afféle halál elQtti számadás. A költQnek a költészettel kapcsolatos kötelezQ kérdését teszi fel Tóth Árpád: van-e haszna, értelme a lírának, a mqvészetnek? A haszonelvq világ tülekedésében megítélhetQ és elfogadható-e a lélek balga fényqzése ? A költQi kérdésre nem a jelen, hanem a jövQ adja meg a választ. A vers paradoxona, hogy versben szól a költQi tevékenység kétséges voltáról.
Mqfordító munkássága kiemelkedQ; Babits szerint a legszebb magyar vers Shelley Óda a nyugati szélhez címq költeménye Tóth Árpád fordításában. Babits Mihállyal és Szabó LQrinccel megalkották a magyar Baudelaire-kötetet, A romlás virágait (1923). Regényeket és drámákat is fordított. Novelláinál értékesebb kritikusi és publicisztikai tevékenysége.



10.
Czóbel Minka

1943-ban, a második világháború rémségeinek és szorongásainak kellQs közepén észrevétlenül és rég elfeledetten meghalt egy nyolcvankilenc éves, Szabolcs megyei öregasszony, akit Czóbel Minkának hívtak. Akkor már évtizedek óta nem beszéltek, nem írtak róla, verseit nem olvasták. Pedig a magyar költészetnek, Adynak és a Nyugatnak az egyik legfontosabb elQfutára volt, sok olyasmit kezdeményezett a 19. század végén, ami abban az idQben merQben új volt nálunk.
Czóbel Minka egy arisztokráciával rokon, nagybirtokos família leánya, a Szabolcs megyei Anarcs-puszta úri kisasszonya, aki egyenes dédunokája volt báró Orczy LQrincnek, a népies hangvétel egyik fontos irodalmi kezdeményezQjének, aki idQs fQvel odaállt Bessenyeiék fölvilágosodott mozgalma mellé. A család tehát a felvilágosodás hagyományait örökölte, és Minka kisasszony a legjobb nevelést kapta. A falusi gyerekektQl tanulta a magyar anyanyelv ízeit, árnyalatait, miközben a szüleivel németül és franciául beszélt; de mire felcseperedett, megtanult angolul is. Élt Ausztriában, utazgatott Franciaországban, ismerte az olasz tájak szépségeit. Sógora, Mednyánszky László, nagy festQ volt, de irodalomban jártas, mqvelt ember is,. Az otthoni nevelés és Mednyánszky mqvészeti-irodalmi-világnézeti hatása együtt formálta Czóbel Minka egyéniségét.
Ifjúkorától fogva verselt, és kedvtelve fordított idegenbQl magyarra, magyarról idegen nyelvekre. Amikor már felnQtt leány volt, Mednyánszky megmutatta a verseit Jókainak, aki ekkor a hazai irodalom legnagyobb tekintélye volt. Jókait elbqvölte a jól verselQ leány, és biztatta: folytassa, ahogy kezdte.
Czóbel Minka jókedvvel és jó reményekkel került irodalmi körökbe, és összebarátkozott Justh Zsigmonddal. Közös izgalmuk volt a modern francia dekadens irodalom. A dekadencia szó hanyatlást jelent: a századvég dekadensei megérezték a hagyományos polgári világ hanyatlását; nem tudták, mi következik, de azt igen, hogy valami a vége felé jár. Ennek az elmúláshangulatnak a legnagyobb hatású költQje volt Paul Verlaine. Pt Czóbel Minka fedezte fel a magyar olvasók számára, Q fordít elQször nálunk Verlaine-verseket. Ezzel párhuzamosan lefordította Az ember tragédiáját németre és PetQfi jó néhány versét angolra.
De mindenekelQtt költQ volt. Költészete festQien színes, verselése zenei. P az impresszionista festQktQl tanult látni, és a francia dekadensektQl tanulta a hangzás árnyalatait, költészetében a valami elmúlásának dekadens érzelemvilága kapott hangot. Helye ott lett volna Reviczky körében. Szqknek érzi a tervezett formájú verseket. P egyenest Walt WhitmantQl, a szabad vers fQ klasszikusától tanulta a felszabadított ritmikát, és elkezd magyarul rhytmicus prózá -t írni. A magyar szabad versnek elQtte addig alig-alig volt elQzménye.
Eunoia c. versében azt az érdekes gondolatot fejti ki, hogy a világot Isten csak álmodja, és akik benne élünk, is csak álmodjuk azt, hogy élünk. A záró versszak türelmetlenül sürgeti Isten felébredését, a „vad zavargás” végét várja – a halált. A szél c. vers tükörjátékában a fQszereplQ királykisasszony sóvárgása, elvágyódása jelenik meg.
Kötetei: Nyírfalombok (1890), Fehér dalok (1894), A virradat dalai (1895), Kakukkfüvek (1901), Opálok (1903). Egy elbeszéléskötete is megjelent Pókhálók (1906) címmel, valamint egy regényes, drámai költeménye Donna Juanna (1901) címmel.



12.
Kaffka Margit

A legjelentQsebb magyar írónQ, Q volt az elsQ, aki az asszonyi élet gondjait az általános mondanivalók magasába tudta emelni. Anyai ágon nagy múltú, elszegényedett nemesi családból származott. Hat éves, amikor elveszti apját. Az irgalmas nQvérek szatmári anyaházában kezdi iskoláit, itt szerez tanítónQi oklevelet. Még elvégzi az Erzsébet NQiskolát és polgári iskolai tanári vizsgát tesz, majd mintegy másfél évtizeden tanít Miskolcon, majd Budapesten. 1918. október végén még lelkesen üdvözölte a polgári forradalmat. Majd jött a spanyolnátha, amelyet megkapott Q is és egyetlen kisfia is, és decemberben mindketten meghaltak.
Egész életében két téma foglalkoztatta igazán: a dzsentri pusztulása és a nQ sorsa a korforduló idején. Korai pályaszakaszában versei belsQ harcának folyamatát tükrözik. ElsQ Nyugat-beli novellája a Neuraszténia, amely lélektani novella. Másik lélektani novellája Az ember meséje, mely azt mutatja be, hogyan tör be az élet egy világtól elvonult ember életébe. Azt vallja meg ezekkel a novellákkal, hogy elégedetlen a tünékeny dolgokkal és eseményekkel, hiszen a lét egész tartalmát akarja kifejezni, s éppen ezért a cselekményre épülQ novellát már szqknek érzi.
1910 utáni novelláinak háromnegyedét a nQkérdés sokoldalú ábrázolása tölti meg. Most is folytatja a töprengéseit, de koncepcióját már eszmét sugárzó nQi arcképekkel fogalmazza meg (korai elbeszéléskötetei: Csöndes válságok (1910), Csonka regény és novellák (1911), SüppedQ talajon (1912), Szent Ildefonso bálja (1914)).
A Fekete karácsonyban (1913) egy megtért bqnös asszonyt mutat be karácsonyra készülQdQ családi körben: egy középosztálybeli háziasszony ünnepi teendQit írja le szinte szociográfusi hqséggel. Mirjam (1911) címq novellájában a bibliai téma segíti az általánosítást: Mirjam Jézus anyja, fia halála után a tanítványok mellett él, vállalja ellátásukat, de csak kívülrQl figyelheti beszédüket. BelsQ monológjában a férfivilág mitikussá válik.
Az elnyomottak mellett ugyanilyen módszerrel mutatja be a lázadó asszonyokat. Legtöbbször a hangulatot idézi fel, amely a céltalan, mozdulatlan életbQl vagy az elnyomatásból kitörQ nQ helyzetét jellemzi. Ezért fordul annyiszor a szabad szerelem témájához (A kaland (1909), Májusi zápor (1914), Kirilláné múltja (1912)). Kitartóan keresi kora gyQztes asszonyát is (Jöttment, (1910), Lefekvés elQtt (1913)). GyQztes hQsnQi azonban még kívül állnak azon a fájdalmas asszonyi világon, melynek diadalmas lázadóját Q valójában keresi, gyQzelmük ára tehát az asszonyi sors megkerülése.
A korai novellákból csak lassan bontakozik ki a dzsentrivilág. A Polixéna tant (1911) Kaffka nagy novellái közül való. Egy öreg dzsentri-asszonyt mutat be, aki diáklányok kosztolásából tartja fenn magát. Amikor fia sikkasztása után kénytelen elhagyni a várost és fizetés nélküli házvezetQnQi állást vállal, mindenkinek arról beszél, hogy anyahelyettesnek, rokoni barátnQnek hívják. A novella stílusát az emlékezQ magatartás szabja meg.
A Színek és évek (1912) fQhQsének, Pórtelky Magdának a sorsa a korabeli társadalom felfogását példázza. Ez a nQnek egyetlen életlehetQséget nyújt - a házasságot. Magda törpe eszményeket örököl környezetétQl: valaki akar lenni szülQvárosában, de úgy, hogy a megfelelQ emberhez megy feleségül. ElsQ házassága idején még ösztönösen elfoglalja a neki adatott helyet. Amikor azonban egy tragikus véletlen következményeképp elveszti férjét (Vodicska JenQt), szinte kálváriát kell járnia. Második házasságához már tudatosan szerzi meg magának férjül asszonykori udvarlóját, Horváth Dénest. Magdát azonban mégsem lehet a magyar irodalom züllQ dzsentrihQsei közé sorolni. Hiszen Q mindvégig értékeket hordoz magában, s jobb körülmények között bizonyára más életutat járt volna be. JellemzQ, hogy végsQ megnyugvását is férjének köszönheti: nyomorúságos házassága után mégis csak a férje nyugdíjából él. Realista regény elsQ sorban, csak színezi az impresszionizmus megjelenése. A társadalmat nagyon kritikusan ábrázolja  típusát tekintve társadalmi regény. Két fQ téma jelenik meg: a korabeli nQ helyzete, és a dzsentri probléma. MindkettQvel kapcsolatban árnyaltan és nem elfogultan mutatja be a helyzetet Kaffka. A nQ kiszolgáltatott társadalmilag és a családon belül is, de a nQ ebbQl kifolyólag élQsködQ is (a férjén élQsködik). A társadalmi kiszolgáltatottság Magda két házassága között jelenik meg. Az élQsködés abban nyilvánul meg, hogy férjét olyasmibe hajszolja saját hírnévre vágyása miatt, ami miatt az öngyilkos lesz. A dzsentrikkel kapcsolatban erQs a bírálat, de az együttérzés, nosztalgia is megjelenik. A regényt a kritika mindig nagyra tartotta, néhány bírálattól eltekintve. Az olvasók mindig is együtt éreztek a hQsnQvel. ElsQsorban az emlékezés-technika miatt korszerq alkotás. Az 50 éves, visszaemlékezQ fQhQs foglalja keretbe a mqvet. A visszaemlékezésbe mindig belevillan a jelen is. A bergsoni szubjektív idQ jelenik ebben meg.
A Színek és évek tragikus összkép, de nem vezet egyéni tragédiához, a Mária évei azonban már az önálló utat járó asszony tragédiáját ábrázolja. Laszlovszky Mária, a jövQ lányai közül való. FelsQbb nQiskolában tanul, diplomát szerez, tanári állást kap, maga keresi a kenyerét, nem függ senkitQl, a maga ura. Élete mégis holtvágányra fut, Q pedig önmaga vet véget kínlódásainak.
Kaffka eközben novellák és kisregények egész sorát írja, szinte körképét adva bennük a nQi sorslehetQségeknek a századforduló Magyarországán. Kiindulása mindig a lélekábrázolás. De ahogy az évek haladnak az elsQ világháború felé, a pszichológia egyre inkább csak kiindulópont, amely a társadalmi kérdések feltárásához vezet. Az Állomásokban már a század kezdetének forradalmi szándékait akarta ábrázolni, de túl közel volt még ahhoz, hogy igazi nagy társadalmi regényt kerítsen tárgyából. A három regény (Színek és évek, Mária évei, Állomások) trilógiának is felfogható, mert három nQtípust ismerhetünk meg bennük, és stílusukban is belsQ logika figyelhetQ meg.
A háború kitörése felháborítja. Férjét is katonának viszik. Egymás után érkeznek a hírek ismerQsök haláláról. Ady után elsQként fejezte ki háborúgyqlöletét. Már 1914 decemberében megjelent Záporos, folytonos levél címq verse, melyben az egyén kiszolgáltatása és az ember elaljasítása ellen tiltakozik. Világnézeti fejlQdését ekkor legközvetlenebbül és legfolyamatosabban publicisztikája jelzi. Vasúton címq szép karcolatában is fájdalommal nézi a régi világ tqnQ szépségeit, de már tudja, hogy új szépségek kárpótolják értük majd a jövendQt . S frázis nélkül üdvözölheti a forradalmat, mert felismeri, hogy a tömegeket felszabadító társadalom teszi leginkább lehetQvé az általa annyira féltett egyén” tömeges kiemelkedését az „átlagból” (Lelkes dolgoknak lelkesültjei). A háborús évek lírai termése (Az élet útján (1918)) látszólag ellentmond ennek, mert valamennyi korabeli verse szerelmével, férjével, megtalált boldogságával foglalkozik, tehát közvetlenül semmit sem fejez ki világnézeti vívódásaiból. Versei „tartózkodásukkal” fejezik ki világnézetének átalakulását. Érdekes, hogy ez idQben tér vissza a szabad versektQl a rímes versekhez, holott ez idQben a szabad versnek még forradalmi íze volt. E korszakának legnagyobb lírai teljesítménye, a Litánia a virágénekek tiszta hangját és a zsolozsmák egyszerq ritmusát, monotóniáját olvasztja egybe. ÉrthetQen: belsQ tétovázása véget ért, széthulló lelki világa összetartó szilárd magot talált. S versei ezt a szilárd központot világítják meg.
Prózája egyre inkább kifejezetten társadalmi témák felé fordul (Lírai jegyzetek egy évrQl (1925), Két nyár (1916)). Ekkor írja utolsó regényét, a Hangyabolyt (1917), amely egy apácaiskola zárt körében mutatja meg mesteri módon a társadalmi kapcsolatokat. A zárt kör a nagyvilág jelképévé nQ. És közben gyqlnek azok a végsQ novellák, amelyek 1918-ban A révnél címen jelennek meg. Itt elmarad a stílus impresszionizmusa, a fogalmazás fegyelmezetten szabatos, és habár az alakok lélektani ábrázolása kitqnQ, a cél mégis mindenütt a társadalomkép.



13-14.
Móricz Zsigmond

Tiszacsécsén született, 1879-ben. A jómódú parasztok közé magát felküzdQ apát egyik csapás a másik után éri, cséplQgépe fölrobbant, bérelt malmukat elsodorta az árvíz. A tönkrement család Prügyre költözött, s a hatesztendQs Zsigmondot Túristvándiban lakó nagybátyjához adták. Tanulmányait a debreceni református kollégiumban, Sárospatakon, és Kisújszálláson végezte. Református teológiát, majd jogot tanult Debrecenben. Budapestre költözött, jogot, majd bölcsészetet tanult, de tanári szakvizsgát nem tett. Óraadó tanár, majd tisztviselQ. Öt alkalommal vett részt népköltési gyqjtQúton Szatmár megyében; meséket, dalokat gyqjtött, a közben szerzett társadalmi tapasztalatok nagy hatással voltak írói fejlQdésére. Házasságot kötött Holics Eugéniával (Janka). Kisfia születik, aki nyolchónaposan meghal.
KésQn kezdte írói pályáját, 1908-ban jelent meg ErdQ-mezQ világa címq állatmese-gyqjteménye és Hét krajcár címq novellája a Nyugatban. Ez utóbbit második gyermeke halálakor írta. 1909-ban közzétette elsQ novelláskötetét (Hét krajcár). A Nemzeti Színház bemutatta Sári bíró (1910) címq színmqvét. Az új magyar irodalom elismert alakja lett. Haditudósítóként járta a frontot, de háborús illúziói hamar eltqntek. Üdvözölte a polgári demokratikus forradalmat. A kommün bukása után zaklatták. Visszavonult leányfalusi házába. 1925-ben felesége öngyilkos lett. 1926-ban házasságot kötött Simonyi Mária színésznQvel. Babitscsal közösen szerkesztette a Nyugatot. Megismerkedett Littkei Erzsébettel (Csibe), több írásának modelljével. Felbomlott házassága, Leányfalura költözött. 1940-ben MagvetQ címmel magyar irodalmi antológiát adott ki. Átvette és szerkesztette a Kelet Népét. 1942-ben agyvérzést kap, a budapesti Korányi klinikán hal meg.

1920 elQtt
Móricz paraszti témájú novellákkal kezdte írói pályáját, de hosszú idQbe telt, míg el tudott szakadni a beidegzett, szinte kötelezQvé vált konvencióktól. A parasztábrázolásnak gazdag hagyományai voltak elQtte is. Jókai kedves, kedélyes epizódfigurákat rajzolt paraszti életképeiben, Mikszáth pedig a maga romantikus tündéri bájával vonta be a tót atyafiak és a jó palócok világát. A korábban kialakult képet népszerqsítették és túlozták el az ún. népszínmqvek, amelyek cselekményüket általában egy-egy falusi ünnep  lakodalom, keresztelQ, szüret, disznótor, stb.  köré csoportosították. Azzal a kialakult rögeszmével, hogy a falu a derq, a csend, a nyugalom, a harmónia színhelye, meglátni az idilli felszín mögött a szegénységet, elégedetlenséget, sQt a nyomort, merész újszerqségnek számított. Az egyéni szenvedés vezette el mások szenvedésének meglátásához Móriczot. Hét krajcár (1908) c. novellájában a szegénysors olyan mélységeibe világít be, ahol a koldustól kell alamizsnát elfogadni, s ahol már ez sem segít. A Hét krajcár nyomora még csak a testet törte meg, a lélek ép és egészséges maradt. Ezt követQ alkotásaiban, naturalista hatásra, egyre nagyobb figyelmet szentelt az ember ösztönvilágának mqködésére, s mqveiben megjelenik a túlfqtött érzékiség, az erotika is. Tragédia (1909) c. novellája már a lelket deformáló, a komikum határát súroló nincstelenségrQl, egy ember örökös éhezésérQl szól. A hagyományos idill még itt is fel-felvillan egy-egy pillanatra.
LegelsQ regénye, a Sárarany (1910). Az igazi falut akarta megmutatni benne, de romantikus eszményítéssel kevert naturalista túlzással, stílusának olykor bántó nyerseségei végeredményben eltérítették eredeti szándékától. FQhQse a Kiskarán élQ Turi Dani, aki szegény zsellérfiúból ügyessége, gazdálkodási merészsége révén a falu legmódosabb embere lesz. Feleségül veszi Takács Erzsit, egy nagygazda leányát, s házassága elsQ évében valóságos forradalmat csinál. Az ábrázolás középpontjában mégsem a tehetséges ember, hanem a vad, hirtelen kirobbanó indulatok, a mqveltség által nem civilizált, durva ösztönök részletezQ rajza kerül. Turi Dani leginkább meghatározó tulajdonsága a túlburjánzó szexualitás, a csillapíthatatlan, kielégíthetetlen testi vágy. Minden nQ az Q szeretQje. Célját eléri, a grófnQt is megkapja, de gyQztes diadalmámora értelmetlen és embertelen tettekre ragadtatja. Elpusztítja szerelmi vetélytársát, Karay Lászlót, s agyonlövi Takács Gyurit, felesége régi udvarlóját. Sorsa ezáltal megpecsételQdik. A címbéli sárarany az író szándéka szerint arra utal, hogy a civilizálatlan körülmények között a tehetség elsikkad, sárként használódik el az emberi élet útjain.
A falu világának rajza után Móricz egy felvidéki kisváros életének megírására vállalkozott Az Isten háta mögött (1911) c. regényében. Élményeit, ismereteit felesége családjánál tett rokoni látogatások, vendégségek során szerezte. Nem egyszerqen az öreg, tehetetlen férj és az eleven özvegységre ítélt csinos fiatalasszony konfliktusát tárja fel, hanem Flaubert híres regényének, a Bovarynénak történetét helyezi át a korabeli magyar viszonyok közé. Veres Pálnét korlátolt kispolgárok, kéjvágyó férfiak lihegik körül, Q maga sem idegenkednék a szerelmi kalandoktól, de még a hqtlenségig sem juthat el. Veres Pál, a bogaras öreg tanító egy érettségi elQtt álló osztályt tanít. A tanári kar vésztörvényszékként ítélkezik az osztály felett, és végül hiába érettségizhet le mindenki, keserq tapasztalatokat hagynak hátuk mögött. MellékszereplQk halnak meg közben, akik házasságtörést követtek el, de nem az erre erQsen vágyó Veresnével. A halálhírre Q is öngyilkosságot akar elkövetni, de ez a cselekedet nem tragikumba, hanem groteszk komikumba fullad, mert csak az ülepe szenved sérüléseket. A regény tárgya az a hatalmas társadalmi, kulturális, tudati távolság, amely az ilosvai tanítóné fortyogó szürkesége és a halálában felmagasztosult Bovary Emma tragikus sorsa között húzódik.
Az elsQ világháború kitörésekor Móricz is a hamis, félrevezetQ jelszavak hatása alá került. Úgy gondolta, a háború tisztítótüze elemészti mindazt, ami idejétmúlt és halálra ítélt a társadalomban, s megifjodik Európa. Önként jelentkezett 1915-ben haditudósítónak a keleti frontra. A magyar katonák hQsiességérQl akart riportokat készíteni, de a fronton szerzett tapasztalatok hamarosan rádöbbentették az embertelen borzalmakra, a hátországi nyomorra. Szegény emberek (1916) c. novellája már hangos tiltakozás az embert lealacsonyító vérontás ellen. Itt a paraszti nyomor ábrázolása a háború embertelenségének bemutatásával párosul. A névtelen katona szabadságra jön haza. Megpróbálja a lehetetlent, ennyi idQ alatt elQteremteni családjának a tél átvészeléséhez szükséges pénzt. Ám hamar felismeri, hogy erre képtelen. A Vargáéknál elkövetett kettQs gyilkosság nem csupán és nem elsQsorban a szociális nyomor következménye, hanem a háború tudatromboló hatásáé. A novella hQse nem tud eligazodni a szabad és a tilos, erkölcsös és erkölcstelen összekeveredett értékrendjében.
A Kissamu Jóska c. novellában a háborúnak az az aspektusa jelenik meg, miszerint a front két oldalán ugyanolyan szegény és kiszolgáltatott emberek élnek, és a problémáik is hasonlók.
A fáklya (1917) címq regénynek alaptémája a vidéki értelmiség útvesztése, árulása . A fiatal, tehetséges, romantikus népszemlélettQl áthatott református pap, Matolcsy Miklós nagy tervekkel érkezik Fábiánfalvára. Mégsem képes világító fáklya lenni: hozzáidomul becstelen, önzQ, vagyonhajhászó környezetéhez. A falu fiatalságát elpusztító tqzvész a cselekmény végén szimbolikus értelmet kap: az úri felelQtlenség, a háborús veszteségek jelképévé nQ.

1920 után
A történelmi tragédiák és személyes megpróbáltatások a 20-as évektQl új utakra terelik Móricz mqvészetét. A Légy jó mindhalálig (1920) a debreceni kollégium diákja, Nyilas Misi megpróbáltatásain keresztül tesz hitet az alapvetQ emberi értékek, a tisztesség és jóság mellett. Ez a regény már címében is vallomás és program. Nemcsak a gyermekkort idézte meg regényében, hanem legfrissebb fájdalmait, érzéseit is.
Az életmq legnagyobb vállalkozása az Erdély-trilógia (Tündérkert (1922), A nagy fejedelem (1935), A nap árnyéka (1935)). Kivételes nyelvi erQvel, a történeti hitelesség igényével tárja elénk Móricz a 17. századi Erdély tablóját, hogy a két központi alak, Báthory Gábor és Bethlen Gábor alakjában kifejtse a magyarság egészére vonatkozó történelemfilozófiáját. Báthory tökéletességet hordozó eszményei szembesülnek a megmaradást elQsegítQ, a mindennapok építQ munkáját képviselQ Bethlen törekvéseivel.
A 20-as évek legjelentQsebb regényeiben Móricz új témák felé fordult: a távolabbi múlt helyett a történelmi félmúltat elevenítette fel, a 19. század végét, a dzsentri tegnapját. Az Q fQhQsei nem afféle úri svihákok, hanem átlagon felüli, kiemelkedQ képességq emberek, akikben nagy, elQremutató tervek lobognak. Ezért is keserqbb a kiábrándulás: a nagy akarások semmivé foszlanak, az elszánások, tervek rendre zátonyra futnak, a legjobbak sorsa is a bukás. Közel egy évtizeden keresztül szépirodalmi alkotásaiban a dzsentrit teszi mqvészetének mérlegére. A dzsentriregények a történelmi osztályból való fokozatos kiábrándulás egy-egy állomásai: bennuk az író saját kora országvezetésének visszásságait, korruptságát, morális züllöttségét mutatja be. Ezek a dzsentri regények férfi-nQ kapcsolatot is elemzik. A mqvekben visszatérQ két nQtípus: a szépasszony, aki inspirál, de pokolba is taszít, és a jó asszony, aki óv, de a férfi nagyra törQ terveit gátolja.
A Kivilágos kivirradtig (1924) c. regény egyetlen éjszakába, egy István-nap hajnalig tartó mulatozásába süríti az eseményeket. Az idQsebbek és a fiatalok erkölcsi felfogását állítja szembe egymással, s az írói ítélet elmarasztalja az ifjabb nemzedék morális felelQtlenségét.
Az Úri muri (1927) cselekménye kb. négy nap úri duhajkodásának keretében a környezetébQl kiemelkedni akaró, de annak szorításában elbukó ember tragédiáját írta meg. A regény vívódó fQhQsében sem találta meg az író azt a prófétát , akit keresett: Szakhmáry Zoltán nemcsak önmagát pusztítja el, hanem tanyáját is felgyújtja.
A Rokonok (1932) már a teljes illúzióvesztés regénye, ezzel írja kí magából végleg a dzsentri témát Móricz. Témája egy képzeletbeli alföldi nagyváros, Zsarátnok urainak leleplezése az új fQügyész, Kopjáss István hivatali pályafutásának bemutatásával. A fQhQst társadalmilag lehetetlenné teszik. Meglövi magát, de a regénybQl nem derül ki, hogy meghal-e, vagy a kórházban sikerül esetleg megmenteni.
A 30-as években Móricz új tájékozódási pontokat keres. Ismét a nép problémái felé fordul, a tanyákon élQ emberek babonás hiedelmeirQl, gondolkodásmódjáról számol be. A Barbárok (1931) balladás hangon, népmesei motívumokat is felhasználva, tragédiát idézQ szerkesztéssel mesél el egy epizódot a ridegpásztorok életébQl. Az elsQ rész, az elsQ szerkezeti egység Bodri juhász meg a kisfia megölése, a második rész a fekete asszony igazságkeresése, a harmadik rész az igazságszolgáltatás. A mq két központi helyén a címben, illetve a novella utolsó mondatában hangzik el a kulcsszó, barbárok. Móricz egy civilizáción kívüli világot mutat be, ahol a hagyományos erkölcsi kategóriák érvénytelenek.
Bemutatja a paraszti életforma értékteremtQ voltát is szociográfiai hitelq regényében, a Joó György élettörténetét rögzítQ A boldog emberben (1935). A fQhQs beszéli el benne a maga nyomorúságos, de apró örömökben gazdag életét: gyermekkorát és legénysorát.
Fogadott lánya, az árvaházi Csibe tragikus gyermekkori sorsát rögzítik a Csibe-novellák és a belQlük kinövQ, a szenvedés poklába vezetQ, zsoltárokra tagolt Árvácska (1941) címq regény. Azt írja le itt, hogyan teszik tönkre a gyerekeket a felnQttek, és hogy az ország sorsa azért elveszett, mert a fiatalságban lévQ jövQ így elvész. A tisztítótqz motívum itt is megjelenik.
Az életmq zárásaként a személyes és társadalmi szabadságért egyaránt küzdQ betyár alakját rajzolja meg (Rózsa Sándor a lovát ugratja (1941), Rózsa Sándor összevonja szemöldökét (1942)). Móriczot nemzeti, népi célok vezették a betyárábrázoláshoz, a megalkotott hQs azonban túlmutat a magyar sorson, s Kelet-Európa évszázadokig jobbágysorban rekedt népeinek életét példázza.



15.
Karinthy Frigyes

Budapesten született 1887-ben. Anyjának korai elvesztése, az eleven szellemi környezet és Budapest világvárossá fejlQdése meghatározó gyermekkori élménye. Testvérei, Etelka és Elza festQnövendékek, Emília rendkívüli nyelvtehetség. Frigyes költQ és filozófus baráti kör, képzQmqvészeti, irodalmi, filozófiai viták légkörében nevelkedett. A felnQttek a pozitivizmus és a francia kultúra megszállottjai. A Markó utcai reálgimnáziumban tanult. Humorérzéke, kritikai hajlama hamar megnyilatkozott 15 éves korában megjelent Nászutazás a Föld középpontján keresztül címq parodisztikus regényében. 1906-ban már közölte írásait Az Újság, majd több napilap, 1908-tól a Nyugat. Összebarátkozott Kosztolányival és Csáth Gézával; ez utóbbi révén ismerkedett meg a freudizmussal.
1912-ben látványosan tört be az irodalomba. Megjelent, feltqnést keltve biológiai-kórbonctani naturalizmusával az Esik a hó, és a Ballada a néma férfiakról címq két novelláskötete; az Együgyq lexikon és a Görbe tükör humoreszkgyqjteménye és az Így írtok ti címq humoros-szatirikus antológiája, amely országosan ismertté tette a nevét.
Feleségül vette Judik Etel színésznQt, született egy fiuk is: Gábor. A háború kitörése fokozta pacifizmusát, s Grimasz (1914) címq kötetében az elsQk között tiltakozott ellene. Az Utazás Faremidóba (1915) címq szatirikus fantasztikus regénye és a Holnap reggel (1916) címq drámája is háborúellenes motívumokat tartalmaz. E szellemben jelent meg az Így láttátok ti (1917) és a Krisztus és Barrabás (1918) címq kötete, szatirikus publicisztikájának csúcsa.
A spanyolnátha áldozataként meghalt felesége. A tragédia után visszavonult a közélettQl. KésQbb feleségül vette Böhm Arankát, aki - Judik Etelhez hasonlóan - Karinthy miatt vált el elQzQ férjétQl. Született egy gyermekük is: Ferenc. Írói hírneve és népszerqsége egyre nQtt. Regények, novellás- és humoreszkkötetek, karcolatok és tárcák gyqjteményei kerültek ki a tolla alól (Gyilkosok (1921), Capillária (1921), NevetQ dekameron (1923), Harun al Rasid (1924), Ki kérdezett? (1926), Minden másképp van (1929), Hasmqtét (1933), 100 új humoreszk, (1934) NevetQ betegek (1936), stb.) Ritkán születQ verseinek elsQ kötete a Nem mondhatom el senkinek (1930).
1936 márciusában mind súlyosabbá váló rosszullét környékezte. A Budapesten és Bécsben végzett vizsgálatok kétségtelenné tették: sürgQsen mqtendQ agydaganata van. Stockholmban mqtötte meg agytumorát Olivecrona professzor. Az egészségét visszanyerQ és önmagát szüntelenül figyelQ-elemzQ író megkezdi élménye regénnyé formálását. 1937-ben jelent meg a Mennyei riport, fantasztikus korszatírája a túlvilágról , s az Utazás a koponyám körül címq naplóregénye agymqtétjérQl. Ebben megdöbbentQ hitelességgel, humoros-ironikus megközelítésben számolt be betegségének minden apró részletérQl. Tele volt tervekkel, sajtó alá rendezte Üzenet a palackban címq második verseskötetét, de ez már csak halála után jelent meg (1938). 1938-ban halt meg Siófokon.

Temérdek humoreszkjében, vidám jeleneteiben, szatirikus írásaiban rendre szétszedi, kiforgatja a szavakat, új értelmet keres kiüresedett tartalmaknak. Az Q számára a nyelv nemcsak eszköz, hanem mqalkotás is. Kevés íróról mondható el, ami róla igen: anyanyelvét gazdagítja. Bemondásai gyakran idézett köznyelvi szólásokká kerekednek. A magyarul értQ azonnal tudja, hogy mit jelent, ha röhög az egész osztály , ha lógok a szeren , ha magyarázom a bizonyítványom , ha minden másképpen van . Fellépése óta nem lehet ugyanúgy gondolkodni magyarul, mint elQtte. Ábrázolt típusai, figurái személyes ismerQseink lettek, ötletekkel legalább száz évre elQre ellátta irodalmunkat. Mqfajt, játékokat, formát teremtett, viselkedésünk természetét tudatosította.
Az 1912-ben megjelent Így írtok ti felbecsülhetetlen kultúrtörténeti értéke, hogy rendkívüli módon népszerqsítette a modern, a kortárs, a nyugatos irodalmat. Az Így írtok ti nem elsQsorban és nem kizárólagosan a stíluseszközök paródiája, hanem az alkotói mentalitás és világkép mély ismeretébQl fakadó, hol metszQen ironikus-szatirikus, hol megértQen humoros kritikák. Egyáltalán nem mókák, hanem bírálatok ezek egytQl egyig, álarcos vagy álruhás bírálatok.
Adyban egyrészt a fölényes gesztust, a messianisztikus pózt karikírozza (Moslék-ország), másrészt a gondolatritmust fokozó sorismétlések, refrének gyakoriságát (Törpe-fejqek).
A fiatal Babits vonzalmát az alliterációkhoz egy képtelenséggel emeli ki: azért született Szekszárdon, hogy majd megírhassa Szekszárdon születtem, SzínésznQt Szerettem címq leendQ versét. Az Antik szerelemben szigorú formamqvészetét, klasszikus mqveltségét, bravúros verstechnikáját s antik szépségideálját parodizálja, a Dana Idákban pedig az eredeti vers csaknem áttekinthetetlen, zárójelekkel bonyolított mondatfolyondárjait.
Telitalálat a Turi Daniról írt karikatúra. Ebben már-már halandzsanyelven az elsQ Móricz-regény naturalista stílusát, a paraszti beszéd utánzását, az erQltetett népiesch -séget, a fQhQs túlfqtött erotikáját kacagtatja ki gyilkos iróniával.
Kosztolányitól A szegény kisgyermek panaszait tqzi tollhegyére A szegény kis trombitás szimbolista klapec nyöszörgései címq írásban. A Mint aki halkan belelépett kezdetq paródia az eredeti ciklus nyitó darabjára játszik rá, s az ifjú Kosztolányi impresszionista-szimbolista irányát torzítja el az obszcén felé. Ott a halál pillanata idézi fel az élet elmosódó benyomásait, itt Karinthy illatok, színek és alliterációk asszociációival sejteti, hogy mi az, amibe a kis szimbolista klapec belelépett.
A Tanár úr kérem (1916) címq kötetbe foglalt tizenhat írás népszerqsége, az életmqben elfoglalt kiemelt helye miatt az Így írtok ti-vel vetekszik. Ez a magyar irodalom egyik legszebb gyermekkönyve. Az elbeszélésekbQl a diákélet folyamata bontakozik ki, hQsei hatodik osztályos kamaszok, a tanárok csak nélkülözhetetlen epizódfigurák. Karinthy diákfigurái - miközben élQ, eleven alakok - valójában archetipikus emberi szituációk és magatartásformák megtestesítQi. Az iskola az élet metaforája, melybQl el-elvágyik az ember, de elhagyni azért nem szeretné azt.
Karinthy Frigyes egész életében a nagy mq, az enciklopédia megalkotására készült. Az utókor úgy látja, hogy maradandót mégis az apró, a látszólag mellékes, a kényszerbQl született mqvekkel alkotott, kitágítva a magyar nyelv ábrázolási, megjelenítési lehetQségeit.
Az Üzenet a palackban címq második, s egyben utolsó verseskönyve 20 költeményt tartalmaz. Túlnyomó többségükben ezek a versek szabadon áradó, prózai hömpölygésq, hosszú, rímtelen sorokból állnak. Az alapélmény a meg nem értettség, a tehetetlenség, a magányosság és reménytelenség. A számvetés szándékából született kötetnyitó verse a Számadás a tálentomról. A költemény lírai hQse fájdalmas vallomásban gyónja meg élete kudarcát, hiábavalóságát. A kötet utolsó költeménye az Üzenet a palackban (1930) összefoglalója, summázata saját életérzésének, tehetetlenségének. A záró sorok a magány és az emberektQl való elszigeteltség tragikumát fejezik ki.



16.
Füst Milán

Budapesten született 1888-ban, eredeti neve Fürst Milán Konstantin. Elszegényedett zsidó kispolgári családban született. TüdQbetegsége miatt Abbáziába került, naplóírásba kezdett, de naplójának nagyobb része megsemmisült. Megismerkedett Osvát ErnQvel, megjelent elsQ írása a Nyugatban. A budapesti egyetemen befejezte jogi és közgazdasági tanulmányait, doktori oklevelet szerzett, ezután tanított, ügyészkedett, majd nyugdíjaztatta magát, és életét az írásnak szentelte. Kossuth-díjat kapott, 1967-ban halt meg Budapesten.
Változtatnod nem lehet (1914) címq verseskötete archaikusan stilizált, szecessziósan bizarr szellemvilágával, hosszú soraival látványosan szakított minden hagyományos poétikával. Szélesen hömpölygQ szabad verseket ír, de ritmusuk mögött klasszikus minták rejtQznek, nyelve, formái, képkincse a Bibliától, az antik tragédiáktól, Shakespeare-tQl és Berzsenyi DánieltQl ihletettek. Bennük fájdalom, szomorúság, magány és elhagyatottság kap hangot, s már igen korán az öregség és a halál félelme. LegfeltqnQbb a versek díszletezése: a lírai én bennük gyakran egy-egy mitikus vagy középkori hQs, és elmúlt vagy soha nem volt korok festQi, apró részletei keretezik alakját. A pontosan leírt részletek groteszk volta és a nagy érzelmek fensége közti ellentét feszíti e mqveket. Boldogtalanok (1914) címq drámáját naturalista technikával írta; kisregényei a 19. századi lélektani próza eszköztárát alkalmazták (NevetQk (1919), Advent (1922), Az aranytál (1921)).
A 20-as évek közepén fordulat kezdQdött pályáján. Kibontakozott kezdettQl ösztönzQ létélménye: föloldhatatlan magánya, hontalansága és tiltakozása. Szellemi önarcképét jelenítette meg drámában (Catullus (1928), Negyedik Henrik király (1931)), versben, átírva régi verseit is (Válogatott versei (1934), Szellemek utcája (1948)).
1942 után Füst Milán meditatív korszaka következett, indulata rezignációba fordult, tragikus látása elégikusba. FQleg prózát írt, sokat és változó színvonalon: mesét, elbeszélést, öt kisregényt (kiemelkedQ közülük: Pilli története (1954), Pszi vadászat (1955)), s újraírta korábbi kisregényeit is. Harmadik korszakának legértékesebb mqvei teoretikusak. 1948-ban Látomás és indulat a mqvészetben címmel esztétikai, 1957-ben Ez mind én voltam egykor fQcímmel erkölcsfilozófiai nézeteit fejtette ki. 1956-ban megjelentek válogatott esszéi (Emlékezések és tanulmányok). Filozófiáját is írói eszközökkel közvetítette, esszében, példabeszédben is megfogalmazta önarcképét.
Kései verseiben a magyar irodalomban páratlan erQvel szólal meg az idQskor, a közelgQ halál keserve (Öregség). Füst Milán költészete az utána következQ nemzedékekre nagy hatást gyakorolt.
Szépprózája, szemben más mqfajaival, oldottabb, realisztikus. Stilizált környezetrajza és a lét feloldhatatlan ellentmondása azonban még konkrét helyzetképeit is meghatározza (Amine emlékezete (1933), A cicisbeo (1945)).
Legnagyobb vállalkozása, A feleségem története egyike a modern irodalom valóságunkkal egyenértékqen sokrétq, sokértelmq mítoszainak. Füst Milán itt szokványos féltékenységi történetbQl teremt fausti mqvet: üdvösségkeresést és pokoljárást. Létrehozta benne is életmqve legsajátabb esztétikai minQségét: a fenséget a nevetségessel elegyítQ groteszk öniróniát.



17.
Csáth Géza

Családi nevén Brenner József, Kosztolányi unokatestvére, Szabadkán született. A szabadkai gimnáziumban tanult, 1901-tQ1 zenekritikákat és karcolatokat írt a Bácskai Hírlapba. 1904-ben A kályha címq novelláját elküldte Bródy Sándornak, aki ezután jót, sQt feltqnQ jót várt tQle. 1908-tól a Nyugat rendszeresen közölte elbeszéléseit és zenekritikáit.
Orvosi tanulmányokat végzett, és orvosként dolgozott. Egy téves diagnózis miatt morfium-függQ lett. Ez a betegség elhatalmasodott rajta, és 1919-ben lelQtte feleségét, s felvágta saját ereit, amibe nem halt bele, hanem a kórházból megszökve megmérgezte magát, és Szabadka közelében halt meg.

1906-tól a Budapesti Napló zenekritikusa, a lap címoldalának tárcarovatában jelentek meg novellái. Naturalizmus, szimbolizmus és az anekdotai hagyományokkal való szakítás jellemzi akkori írásait. Meghatározó élményforrása a gyermekkor világa, az egész életmq folyamán. NovellahQseit nem célok vezérlik, hanem elfojtott vágyak, indulatok sarkallják cselekedetekre. A naturalizmus módszerével él azokban a novellákban is, amelyek témáját orvostanhallgató korából merítette: Trepov a boncolóasztalon, Apa és fiú.
A fiatal Csáthra egyszerre hatott a természettudományos, a darwinizmuson alapuló biologisztikus szemlélet és az élet misztériumának szimbolista felfogása, amely elbeszéléseiben a kompozíció és a nyelv zeneiségében nyilvánul meg (Ismeretlen házban, Tavaszi ouverture). E két szélsQséges hatás között közbülsQ, közvetítQ, egyben kiegyenlítQ tényezQ a pszichoanalízis.
Csáth meggyQzQdése szerint a személyiség több összetevQre, ún. komplexre bomlik. Ezek a komplexek együtt alkotnak egészet, és ha valamelyik megsérül, akkor a többi az Q kárára kezd terjeszkedni. Az egészséges és a torz személyiségfejlQdést, azaz orvosilag tekintve a normális embert az QrülttQl vagy a bqnözQtQl csupán a komplexek egymáshoz viszonyított arányában bekövetkezett eltolódás különbözteti meg. Írói és orvosi munkásságának együttes terméke egy szaktudományi kiadvány, amelyben egy elmebeteg nQ naplóját családi nevén, tudományos apparátussal adta ki: Az elmebetegségek psychikus mechanismusa (1912). Álom és valóság, racionális és irracionális egybemosása is jellemzQ rá (A béka, A sebész, Gyilkosság).
1907-08-ban szecessziós fordulat következett be az írói pályán, a rövid írói kiteljesedés kezdete. E fordulatot leginkább A vörös Eszti (1908) címq novella jelzi, amely a gyermekkori énünkkel való szembenézés, a realitással való találkozás katartikus élményének megfogalmazása . Egyben Csáth élet- és mqvészetfelfogásának kulcsa: az ember élete egzisztenciális létén túl fantáziavilágával együtt teljes egész. Ezért térnek vissza gyakran hQsei a gyermekkori teljesség színterére (A varázsló kertje, A varázsló halála, Délutáni álom) vagy az álmok világába (Egyiptomi József). Adyhoz hasonlóan a világ az Q szemében is csonka, darabokra törött, s a töredékes valóság már gyermekkorában eltorzítja a személyiség egészséges fejlQdését. Nemcsak felnQtt hQsei vannak tele gyilkos indulatokkal (Gyilkosság), ártatlannak tetszQ gyerekhQsei is szadista hajlamoktól indíttatva gyilkosságra vetemednek (Anyagyilkosság, A kis Emma).
Legjobb novelláira a bravúros idQtechnikán túl az elbeszélés tárgyilagos hangneme, a részletek leírásában mutatkozó stilizációs törekvés jellemzQ. Érett korszakának két legjobb elbeszéléskötete: A varázsló kertje (1908) és Az albíróék és egyéb elbeszélések (1909). Schmith mézeskalácsos (1912) címq kötetében és az utána írt novellákban visszatér a hagyományos tárcaelbeszélés formai megoldásaihoz (Palincsay, Tálay fQhadnagy, Dénes Imre).
8 drámájáról tudunk, ezek részben töredékesek. A Janika (1911) a magyar polgári dráma legjobbjai közé sorolható, a vidéki kispolgárság beszqkült világát ábrázolja és a prqd erkölcsöket leplezi le. Horváték (1912) címq színjátéka szintén az álszemérmes kispolgári miliQt mutatja be. Hasonló környezetben játszódik Az albíróék címq novella dramatizálásából keletkezett Kisvárosi történet (1912), melyet az író operának szánt. Élesen eltér ettQl a vonulattól a Hamvazószerda (1911), amely az írói szándék szerint bábjáték, s bizarr ötletével a magyar abszurd dráma elQfutára.
Egyetlen regénye A repülQ Vucsidol (1906); Havas Emillel és Munk Artúrral közösen írták. Irodalmi és zenekritikái, társadalmi és mqvészeti írásai korszerq mqveltségrQl és kitqnQ elemzQ készségrQl árulkodnak. Az elsQk közt ismerte fel a Holnap-antológia jelentQségét; mértékadó Mikszáth- és Jókai-értékelése. Zenekritikusként már korán Bartókra és Kodályra irányította a figyelmet, kiemelkedQ Puccini-tanulmánya és Wagner-méltatása (ZeneszerzQ-portrék (1911)).



18.
Krúdy Gyula

1878-ben született Nyíregyházán.  HYPERLINK "http://enciklopedia.fazekas.hu/gallery/magyar/gallery.htm" \l "krudy" Apja ügyvéd, anyja szobalány. Krúdyt törvénytelen gyerekként anyakönyvezték, szülei csak tizedik gyermekük születése után házasodtak össze. Iskoláit szülQvárosában, Szatmárnémetiben és Podolinban végezte. Csak író akart lenni és semmi más. Tizenöt éves korában jelent meg elsQ novellája nyomtatásban (Miért ölte meg Káin Ábelt?). Érettségijéig több mint kétszáz novellát publikált. Az érettségi idején Debrecenben újságíró, késQbb a nagyváradi Szabadság szerkesztQségében dolgozott. A millenniumi ünnepségekre Pestre utazott, bekapcsolódott a századforduló pezsgQ irodalmi világába. A világháború kitörése után katonai szolgálatra alkalmasnak találták, de nem kellet bevonulnia. A Margitszigetre költözött. Elvált, majd ismét házasságot kötött. A forradalom idején közírói szerepet vállalt, Móriczcal és Gárdonyival a Néplapot szerkesztette. A húszas években népszerqsége csökkent, anyagi gondokkal küszködött. El kellett költöznie a MargitszigetrQl. Szegénységben, nehéz anyagi körülmények között élte utolsó éveit. 1933-ben halt meg Budapesten.
ElképesztQen sokat dolgozott. A századfordulóig közel félezer elbeszélést írt, hét kisregénye jelent meg a lapokban, termékenysége csak Jókaiéhoz fogható. Életében csak kevés mqve jelent meg könyv alakban, a legkülönfélébb lapokban publikált. Nagy magányosnak szokás tartani. Nem tartozott egyetlen írócsoporthoz sem, csak lazán, felszínesen kapcsolódott a Nyugathoz is.
Krúdy munkásságának idQszaka a stílusrobbanások kora: a késQromantika, realizmus, naturalizmus, impresszionizmus, szimbolizmus, szecesszió, szürrealizmus stílusjegyei egyaránt fellelhetQek különbözQ korszakaiban írt mqveiben. Élni tudott a hagyományos lélektan eszközeivel, felhasználta a modern pszichológiai irányzatok eredményeit, a freudista lélekelemzés módszereit, s legjellemzQbb mqveinek szerkesztQ elvévé avatta a nyugat-európai próza sajátos idQkezelését, Henri Bergson objektív és szubjektív idejét.
Álom és való, a hajdani emlékek által megnemesített múlt és a lehangoló jelen valami álomszerq, idQtlen lebegésben oldódik fel erQteljes líraisággal átszQtt írásaiban. Stílusának ódon bája bilincseli le leginkább olvasóit. Sajátos nyelvi dallama sokszor prózája lirizálódásához vezet. Ennek leghatásosabb eszköze az erQs hangulatiság, a rendkívüli atmoszférateremtés. A Krúdy-írásokra jellemzQ atmoszferikus tartalom abból a nosztalgiából fakad, mely a megszépítQ emlékezés révén egy különös, vonzó, értékekkel teli világgá avatja a 19. század végi boldog békeidQket . Az elmerengQ romantika fátyla borul a Krúdy által megálmodott világra  hQsei céltalan ködalakok, a régmúltból visszamaradt figurák.
Pályája elsQ korszakában, a 10-es évekig tartó idQszakban sokféle hatás formálja mqveit: Jókai, Mikszáth, Reviczky és Turgenyev nagy hatással vannak rá (pl. elsQ novelláskötete: Üres a fészek (1897)).
Saját hangját, a jellegzetes krúdys stílust legnagyobb sikert arató mqvével, A vörös postakocsival (1913) találja meg (ennek folytatása az Pszi utazások a vörös postakocsin (1917)). A regénynek nincs egységes cselekménye, hagyományos expozíciója és zárlata sem ( Vannak dalok, amelyeket sohasem énekelnek végig ). A fQszereplQk ködalakok : a vidékrQl Pestre került hírlapíró, a reménytelenül epekedQ, de végül hoppon maradó Rezeda Kázmér, s a szerelemre és sikerre áhítozó két színésznQ, Horváth Klára és Fátyol Szilvia) ismerkedik. A címadó motívum, a vörös postakocsi jelkép és valóság egyszerre. A jelentés legáltalánosabb síkján a remények batárja, az élet kocsija a nem-életet élQ Budapesten  mint ahogy tulajdonosa, a múltban és jelenben élQ Alvinczi Eduárd, az élet hercege, az elsQ gavallér Magyarországon (Q több Krúdy-regény központi figurája: Nagy kópé (1921), Rezeda Kázmér szép élete (1933), Valakit elvisz az ördög (1928), A kékszalag hQse (1931). Az író személyes szándéka szerint a még megmaradt vidéki élet üzen vele. A regény az élethez vezetQ, de oly ritkán célhoz érQ utakról szól, arról a mágneses erQrQl, mely vonzza a hQsöket, akik  hogy legalább ámíthassák magukat  eladják lelküket a polgári világ ördögének, a pénznek.
Krúdyt szeretett hQse, Szinbád, végigkíséri egész alkotói útján, a Szinbád-novellák mindig az életmq legfontosabb pontjain jelennek meg (Szindbád ifjúsága (1911), Szinbád utazásai (1912), Francia kastély (1912), Szinbád ifjúsága és szomorúsága (1916), Szindbád: A feltámadás (1926), Szindbád megtérése (1925), Purgatórium (kisregény, 1933). A századforduló mindent kétségessé tevQ, bizonytalan idQszakában az írók, mqvészek a megtartó érték keresésekor érthetQen a mítoszhoz fordulnak. Így talál rá Krúdy is a keleti mesehQsre. Krúdy a Szindbád nevet az Ezeregyéjszaka meséibQl, gyermekkorának kedvenc olvasmányából vette. Az elsQ Szindbád-elbeszélések még struktúrájukban is az Ezeregyéjszaka hQséhez és történeteihez igazodnak. E novellák alapszituációja: Szindbád elszegényedése, hogy volt szegény és gazdag, az eredeti mese indításához kapcsolódik, az apa korai halála, a tékozló élet és a kifosztottság-érzet ott munkál a Krúdy-novellákban is. Az Ezeregyéjszaka hét utazásához képest Szindbád öt ’igazi’ utat tesz. Szindbád alakja az elbeszélQ lírai hasonmása, alteregója is.
1919 utáni, pesti regényeiben már nem gazdagodik sok új színnel Krúdy sejtelmes világa, de módosul mqveinek közege: városi kocsmák, borozók, csarnokok népe elevenedik meg. Ilyen regények a Hét Bagoly (1922), és a Valakit elvisz az ördög (1929), de ennek a világnak a legteljesebb bemutatása a Boldogult úrfikoromban (1930). Míg Kacskovics háztulajdonos, Vilmosi Vilmos és Podolini Lajos megrendeli reggelijét, benépesül a kocsma.
19.
Kassák Lajos

Érsekújváron, Szlovákiában született. Apja önpusztító alkat, anyja a munkásasszony jelképe, aki sem önmagával, sem a környezetével nem köt alkut (Levelek anyámhoz). A körülmények, a család, a környezet elleni lázadás tizenkét éves kora körül következik be; félbeszakítja iskolai tanulmányait. Lakatosinasnak szegQdik, majd vasmunkás lesz angyalföld különbözQ gyáraiban. 1909-ben Szittya Emillel és Gödrössel, a faszobrásszal gyalog elindulnak, hogy bejárják Európát. Ezt írja le az Egy ember élete Csavargások címq része. Párizsból visszatoloncolják Qket. Feleségül veszi Simon Jolánt, a háromgyerekes munkásasszonyt. 1919-ben beigazolódni látszik a messianisztikus forradalomvárás, nyáron azonban már éles polémia bontakozik ki Kassák és Kun Béla között. Kassák lapját betiltják. Bécsbe emigrál. 26-ig ott él, majd hazatér. Az avantgárd terjesztése tölti ki életét. Simon Jolán halála után feleségül veszi Kárpáti Klárát. Az elsQk között kap Kossuth-díjat, a fordulat évét követQen azonban elhallgattatják. A hatvanas évek elejétQl kapcsolódhat be a mqvészeti életbe. 1967-ben, Budapesten hal meg.
Kassák Lajos a magyar avantgárd világszínvonalú képviselQje. KöltQ, prózaíró, festQ, irodalomszervezQ. Életének legjellemzQbb vonása a tudatos önépítés. Kassák a századforduló magyar társadalmának mélyérQl jött, s kezdQ íróként a Népszava költQinek vonzáskörébe került. Szemléletének Ady és a Nyugat hatása, valamint nyugat-európai csavargó körútja adott egyetemesebb távlatokat. Korai novelláinak (elsQ novelláskötete: Életsiratás (1912)) és Misilló királysága (1912) címq regényének naturalizmusán átüt a nyugtalan útkeresés szándéka. Szociális hevületq lírájában és drámáiban szimbolikus nagyításaiban (Isten báránykái (1914)) pedig már a formabontó költQ készülQdött. Az izmusok hatására született meg eklektikus, de az avantgárd határozott jegyeit is magán viselQ verseskötete, az Eposz Wagner maszkjában (1915), amelyben a kassáki konstruktivitásnak és expresszivitásnak olyan modellértékq költeményei jelentek meg, mint a Mesteremberek és az Örömhöz. A kötet címe jelképes: az eposz a teljességigényt, míg Wagner a modern mqvészetet szimbolizálja.
1917-tQl részt vett a politikai harcokban. Sorra jelentek meg expresszionista hangvételq, antimilitarista és erQsen szociális indíttatású novellás- és verseskötetei (Egy szegény lélek megdicsQülése (1918), Khalabresz csodálatos púpja (1918), HirdetQoszloppal (1918)), valamint regénye (Tragédiás figurák (1919)). Lapjában és világnézeti különszámaiban manifesztumok, cikkek sorozatát írta a társadalom és a mqvészetek forradalmi átalakításáért. E tevékenységével teremtette meg a jellegzetesen magyar avantgárd mozgalmat, az aktivizmust (Az expresszionisták balszárnya, amely a határozott társadalmi-politikai cselekvést képviseli). A diktatúrával szembeni fenntartásait röpiratban hirdette meg (Levél Kun Bélához a mqvészet nevében). A bécsi Ma (elQször 1915-ben Tett címmel indította, de betiltották) erQs dadaista, majd konstruktivista színeivel a nemzetközi avantgárd jelentQs fórumává vált.
Költészetének monumentális alkotásai lírai eposzai (Máglyák énekelnek (1920), A ló meghal, a madarak kirepülnek (1922)); versesköteteiben, számozott költeményeiben az izmusok szemléleti változásai rögzíthetQk (Világanyám (1920), Új versek (1923), Tisztaság könyve (1926)).
A ló meghal, a madarak kirepülnek 1922-ben a 2x2 folyóiratban jelenik meg. Az epikai váz az 1909-10-es európai csavargás, melyet az Egy ember élete III. könyvében is feldolgozott. A vers elQzményének, mintájának Apollinaire Égövek és Cendrars Transzszibériai expressz címq költeménye tekinthetQ, ez utóbbit Kassák fordította magyarra. Két utazást ír le. Az elsQ a földrajzi, a fizikai út, mely meglehetQs pontossággal, lineárisan vonul végig a versen. A másik út a belsQ utazás, a költQvé válás folyamata, illetve a személyiség megtalálásának fázisai.
Hazatérve az avantgárd megújítására tett kísérletet a többek között Illyéssel és Déryvel szerkesztett Dokumentum címq folyóiratában. 1928-tól a szociáldemokrata párttal alakított ki szorosabb kapcsolatot. A mozgalom fiatal értelmiségére támaszkodva indította meg a Munkát.
A gazdasági válság élesedQ politikai harcaiban fQ mqfajai a publicisztika és az irányregény. (pl.: Napok, a mi napjaink (1928); Angyalföld(1929), Munkanélküliek (1932)). A regénysor egyben határozott elmozdulás a szociografikus hqségtQl a miliQrajz és a lélektani regény irányába, s egyben a következQ generációk életét és vágyait is érzékeltetve.
Törekvéseinek szintéziseként is felfogható önéletrajza, az Egy ember élete, a legjobb magyar memoárok egyike, mely 1928-tól folytatásokban jelenik meg a Nyugatban. A fokozatosan elmagányosodó, a kísérletezésekkel felhagyó, elégikus hangra váltó alkotóról a költQ vall teljesebben.
1945 után nagy lendülettel látott munkához. SzerkesztQi tevékenysége, megújuló alkotókedve felélesztették avantgárd vonzalmait. Két folyóiratot alapított (Kortárs, Alkotás). A belsQ számqzetésben a politikai viszonyokat is leleplezte naplója (Szénaboglya (1988)). Mqvét az öregedés lírájának, kiérlelt mqvészeti nézeteinek, atmoszférateremtQ erejének együttese klasszikus értékqvé avatja.
Visszatérve az irodalmi életbe, megindult regényeinek életmq-kiadása, összegyqjtötte elbeszéléseit. Pályájának ismételt megújulását öregkori költészete teremtette meg.
































A Nyugat irodalma

 PAGE 32

Hasonló témájú dokumentumok

Hozzászólások

3. előadás 5. óra adatbázis alapozás állattan általános kémia analízis anatómia ápolástan áteresz bioinformatika életmód emission trade épszerk v eu fmea forgó mozgás hatalom hidraulika információelmélet kérdés válasz kosztolányi kultúra lévi-strauss makroökonómia malinowski marás matematika szigorlat mechanika méretezés mit tudtak a régiek monopólium montázs műanyag műszaki pcd pdf peter behrens politológia reklámelmélet szervezes szocioógia társadalombiztosítás tektonika témák tengely ter.védelem tervezés zárthelyi zsidó