Magyar irodalom: A 19. sz. második felének irodalma

Országok listájaHungaryNyíregyházi FőiskolaBölcsészettudományi és Művészeti Főiskolai KarMagyarII. IrodalomszigorlatMagyar irodalom: A 19. sz. második felének irodalmaMagyar irodalom: A 19. sz. második felének irodalma

Arany János epikája

Élete
1817-ben Nagyszalontán született. Apja puritán életelvek szerint neveli. A vézna fiúcska már korán nagy olvasóvá válik: Gyöngyösit, Gvadányit, ponyván árult bibliai történeteket, kalendáriumokat olvasott. A „fentebb stil”-lel a debreceni Református Kollégiumban ismerkedik meg. Zárkózott, túlérzékeny kamaszként nehezen illeszkedett be új környezetébe. Anyagi okok miatt Kisújszálláson lett segédtanító. Majd színésznek állt, de csalódott a lehetQségekben és a színészekben. Egy darabig a szalontai iskolában tanítóskodott, késQbb nevelQi állást vállalt, utóbb Nagyszalonta másodjegyzQje lett. 1840-ben feleségül vette Ercsey Juliannát. Közéleti érdeklQdését mutatja, hogy politikai tárgyú cikkeket írt a Társalkodóba. Irodalmi ambícióit iskolatársa Szilágyi István ébresztette fel újra, aki fordításra biztatta. Arany költQi pályán való fellépéséhez a közvetlen lökést a politikai események szolgáltatták. 1860-ban Pestre költözött, ahol a Kisfaludy Társaság igazgatója lett. Bekapcsolódott a pesti irodalmi és politikai életbe. 1865-ben az MTA titkára lesz, 1870-ben fQtitkára. 1863-ban meghalt Juliska leánya, emiatt sokáig elhallgatott benne a költQ. 1876-ban lemondott a fQtitkárságról, az 1877-es boldog nyarat a Margit-szigeten töltötte. 1882-ben halt meg.

Az 1840-es évek epikái és balladái

Az elveszett alkotmány ’! (1845) A megyei élet kicsapongásait, a kannibáli módszerekkel folytatott korteskedést szatirikus eposzban örökített meg. Nemcsak a homéroszi, vergiliuszi eposz kigúnyolása, hanem a nemzeti romantika hexametereivel, tündéreivel és csatajeleneteivel is leszámol. Kíméletlen társadalombírálat. A nemesi világot, a választásokkal kapcsolatos küzdelmet adja vissza. Rák Bendének politikai viszontagságai kapcsán szatirikus-realisztikus képét adja az 1848 elQtti magyar megye életének. De leginkább a klasszikus eposz kellékeit figurázza ki: van propozíció, aztán a természetfölötti hatalmak (a boszorkány Armida és a garabonciás Hábor avatkoznak be a hQsök sorsába), Bende lelátogat az alvilágba. Szinte tobzódik a nyelvi komikum különbözQ fajtáinak alkalmazásában: összevegyít romantikus, irodalmias, nyelvújítási, egyéni szóalkotású, nemesi latin, alantas köznyelvi, divat- és idegen, tájnyelvi kifejezéseket. Nevetséges hatást kelt a névkomikummal és a szójátékkal. A finomkodó költQiségbQl qz csúfot mulatságos eufémizmusokkal. Arany különös és új alakváltozásra képes költQi tehetsége itt mutatkozik meg elQször, de nem látjuk ilyen gazdagságban soha többé. Puszta idQtöltésül kezdte írni, késQbb értesül arról, hogy a Kisfaludy Társaság pályázatot hirdet vígeposz írására. A pályadíjat elnyeri.

Toldi (1846) ’! A Kisfaludy Társaság újabb pályatétele ez az elbeszélQ költemény. A forrásul szolgáló mqvet, Ilosvai 16. sz-ban keletkezett verses históriáját, annak cselekményét és alakrajzát, alaposan át kellett alakítania. György élQsdi földbirtokos és ármánykodó fivér. Miklós a jogfosztott parasztság képviselQje. Az 1. ének lappangó feszültsége a méltatlan helyzetbQl és tettvágyból adódik, amit a Lacfi seregével való találkozás illusztrál. A 2. énekben az újabb megaláztatás, a Györggyel való összeütközés szélesíti a konfliktust. A 3. énekben a bqnbeesés, a gyilkosság olyan helyzetet teremt, amelybQl már nincs visszaút. A 4. ének a nádasban az elhatározás megérlelQdésével viszi tovább e cselekményt. Az 5. ének a farkaskalanddal az elsQ próbatételt jelenti. A 6. énekben Miklós búcsút vesz édesanyjától. A 7. ének György intrikája a királyi udvarban. A 9. énekben a bika megfékezése felesleges hQstett. A 10. énekben Miklós megkapja a száz aranyat a cipóban, s nagyot mulat a viadal elQtt. A 11. ének a párbaj. A 12. ének a király ítélete és az anya megérkezése. Mesei motívumok: az elnyomott kisebbik fiú, hármas próbatétel (farkas, bika, cseh bajnok). A középkori lovagi epika motívumai: a hQs bujdosása, érdemszerzQ kalandjai, bqnbe esQ és magát tisztázó lovag. Arany népi és régi nyelven mondja el a történetet. A stilizált népnyelv felhasználásával azonban nagyon is expresszív. A szavak nem egyszerqen jelentenek valamit, telítve vannak stílusréteg-hangulattal, lírával. Arany modora nyugodt, természetes. Népi elbeszélQ módján olykor együttérzéssel fordul hQséhez vagy az olvasóhoz. A környezetrajz lényeglátó.

A szegény jobbágy (1847)
SzQke Panni (1847)

Rózsa és Ibolya (1847) ’! Valóságos mesét dolgoz fel. Mesefantasztikum és reális népi szemlélet szintézisét alkotja meg.

Murány ostroma (1847) ’! Anekdotikus történelmi eseményt dolgoz fel. A Murány várát védQ Széchy Mária I. Rákóczy György híve, az ostromló sereg vezére. Wesselényi viszont Ferdinánd-párti. Az elhúzódó ostrom azzal végzQdik, hogy Mária kezét nyújtja Vesselényinek. Kötelesség és szerelem komoly konfliktust teremt.

Toldi estéje (1847-48) ’! A Toldi trilógia második része. Arany egy nagytávlatú történelmi, nemzeti dilemmát bontakoztat ki. Nemzet és haladás, hagyomány és európaiság, nyers népi erQ és elidegenedett királyi udvar kerül szembe. Mindezt az elmúlás melankóliája hangsúlyoz a nyitóképben (a természet haldoklása, az élettQl búcsúzó öregek, a sírját ásó Toldi) és a záró képben (a Toldi sírdombja fölött ásóra támaszkodó, vigasztalan Bence, a tél megérkezése, a sírt elborító elsQ hó). Az 1. ének Qszi tájképébe illeszkedik mind Toldi búcsúzása az élettQl, mozdulatlan reménytelensége. A 2. ének a Gyula-fivérek epizódjával fokozza a feszültséget. A 3. énekben Toldi legyQzi és megöli az olaszt. A párbaj mqvészi tömörítéssel fejezi ki az egész mqgondolati lényegét: Toldi az olaszban az új szokások képviselQjét is gyqlöli, s annak mesterkélt harcmodorát nyers erQvel ellensúlyozza. A párbaj és a 4. ének diadalmámora a mq tetQpontja. A hanyatlás az 5. ének: az ifjú udvaroncok csúfolódása és Toldi gyilkosságba esése. A 6. énekben Lajos és Toldi párbeszéde és Toldi halála után a cselekmény ugyanannál a sírnál fejezQdik be, amelyiknél elindult. Valójában Toldi nem a haladással kerül szembe, hanem annak léha változatával. Arany az udvarban két réteget különböztet meg. Toldi valamikori barátait, híveit Pósafalvi János képviseli. A másik csoport eléri, hogy a király bqnösnek nyilvánítsa Toldit. Régi konfliktus elevenedik fel most. Az apródok nem egyszerqen tiszteletlenek, csúfolódók, hanem nagyon is tisztában vannak azzal, hogy Toldi milyen kevésre becsüli Qket. Toldi az idegmajmoló, elpuhult, feladatainak elvégzésére alkalmatlan udvari néppel csap össze. Arany kivételes lélektani érzékkel mutatja be, ahogy a szótlan sírásó lelki csöndjét a váratlan érzések hullámai kavarják fel. Megnyugvás és panasz, sértett nemzeti érzés és újra feltámadó fiatalos büszkeség, tomboló jókedv az indulás elQtt, Budán éles gúny az olaszra, neheztelés a gyQzelem után, végül a kibékülés öröme, titkolt elérzékenyülés, a gyilkos indulatroham, végsQ ellágyulás a halálos ágyon, a magyarságról és öreg szolgájáról való megemlékezés. A mq nyelve az irodalmivá emelt népnyelv.

Rákócziné (1848)

Katalin (1850) ’! A lovagromantika, tematikájához tér vissza. A budetini falüreghez kapcsolódó mondát dolgozta fel benne. Szúnyog, a Vág-völgyi földesúr elevenen befalaztatja lányát, mert a kijelölt vQlegény helyett mást szeret. Forgács, a szerelmes ifjú lovag szabadítja ki, ám a férjjelölt párbajban megöli vetélytársát, mire a lány szörnyethal. Szúnyog megzavarodik. A cselekmény néhol szaggatott, homályos. A párbeszédek szqkszavúak. A légkör drámai. A szétbomló lelki élet rajza a balladákat elQlegzi.

Bolond Istók 1. éneke (1850) ’! Csak Istók megszületésérQl értesülünk. Egy pusztai csQsz lányának törvénytelen gyermeke, keresztanyja részegen elveszíti útközben, cigányokhoz kerül, akik egy faluszéli orgazda parasztnak adják el. Az alsó néposztályok életének riasztóan komor, visszataszító képe ez. Keserq, groteszk lelkiállapot kivetülése ez. A legfontosabb értékek válnak bizonytalanná: a nép, a család. Ugyanakkor bravúros játékot qz a költészet formáival.

A nagykQrösi koraszak epikája és balladái

Arany megélhetése az események sodrában bizonytalanná válik Szalontán. Néhány hétig belügyminisztériumi fogalmazó Debrecenben és Pesten dolgozik. A nagy összeomlás otthon éri: elveszíti állását, lakását. Geszten a Tisza-családnál lesz nevelQ, majd 1851-ben a nagykQrösi református egyház újjászervezett gimnáziumában tanári állást vállal. 9 évet töltött NagykQrösön. A nagykQrösi évek Arany balladaköltészetének kivirágzását jelentette. Arany kezdettQl fogva a népköltészet balladáit vizsgálta és tekintett mintának.

Nagyidai cigányok (1851) ’! Komikus eposz. Arany legtöbbet vitatott és legzseniálisabb mqve (Reviczky szerint). Az elsQ két ének még Geszten íródott. Arany hiteles történelmi forrással dolgozik. Nagyida várát Izabella híve, Perényi védte Ferdinánd tábornoka, Pucheim ellen. Perényi szorultságában cigány katonákra bízza a védelmet, akik sikeresen állnak helyt, csak amikor az ellenfél elvonulna, kiabálnak utána: köszönjék megmenekülésüket annak, hogy a várban nincs több lQszer. Pucheim visszafordul, beveszi a várat és lefejezteti a cigányokat. A komikum fQforrása magában a cigányéletben, a cigányszemléletben van. A könnyen hevülQ, de állhatatlan cigányhadat a magyar jellem karikatúrájaként fogta fel Arany: Rajongva tqnt elém a sátrak népe: & / DicsQséget szomjaznak minden áron, / De, ha nem kell vér, olcsón is veszik; / Ritka dolog, hogy egyetértsen három; / A holnapot ma bízvást megeszik . A komikus eposz valamennyi kellékét (segélykérés, seregszemle, haditanács, párbajok, csodás alvilágjárás) fölvonultató mqben Csóri vajda cigány logikával gondolkodik és álmodozik: Eljárta eszével Nagy-Cigányországot: / Hogy s mikép vesz Q majd új veres nadrágot, / Amely senkinek még soha testén nem volt  / Ánglia-posztóján bársonybul lesz a folt. Ám az allegorizáló szándék következtében a cigánysághoz hagyományosan rendelt negatívumok köre módosul, nem mutatkozik gyávának: a cigányok a várban maradnak, miközben a várat védQ magyar sereg az éj leple alatt elszökik. (Igaz, nincsenek tisztában az erQviszonyokkal, tényleges küzdelemre pedig nem kerül sor.) Ugyanakkor az általában egy húron pendülQnek ábrázolt cigánycsapat itt (fQként amikor a koncról van szó) igencsak széthúzónak bizonyul. Az ellenfél, a német tudálékossággal háborúzó ostromló sereg is megkapja a magáét. Voltaképpen mindkét tábor káprázatok után fut, s kiereszti markából a valóságot: a cigányok délibábért vagy a pillanat öröméért dobják oda, a királyi had pedig az elvont elméleti tudás oltárán áldozza fel. A kortársak még könnyen érthették az allegorikus célzásokat: a semmivé vált kincs a Kossuth-bankó; a gyQzni nem képes, így dühödten bosszút álló Puk vezér: Haynau; Csóri vajda pedig  a nagy álmodó, / Ki maga alszik egy nemzet nevébe, / Álmában újabb, szebb hont alkotó  maga Kossuth.

Rozgonyiné (1852) ’! A nQi hQsiességnek állít benne felemelQ emléket. Azonban Rozgonyiné nem tragikus hQs, az csak a király viselkedése, a magyar sereg gyászos viselkedése.

V. László (1853) ’! A kegyetlen uralkodó esküszegQ, véres zsarnok.

Az egri leány (1853)

Ágnes asszony (1853) ’! Egy geszti emlék a kiindulópontja: egy háborodott parasztasszony reggeltQl estig mosott a patakban. Ezt egészítette ki Arany. A téma a lelkiismereti konfliktus. Az asszony a nyomasztó élményeket a tudattalanba szorítja, melyek azonban a felszínre törnek. A férjgyilkost azonban bírái szabadon engedik, látva elmebaját, de ugyanakkor magára is hagyják bqnével. Vétke, szerelmi gyilkosságra való felbujtás, akkor válik végzetesen értelmetlenné számára, mikor szeretQje és bqntársa ellene vallott. Isten voltaképp megmenti Ágnest azzal, hogy Qrületet bocsát rá. Ezáltal lehetQsége nyílik a vezeklésre, és talán elkerüli az örök kárhozatot.

Mátyás anyja (1854)

Szibinyáni Jank (1855 ápr.)

Zách Klára (1855) ’! A királyné bosszúja indokolatlan méretq és hevességq.

Szondi két apródja (1856 jún.) ’! A török követ hízeleg, csábít, majd durva fenyegetéssel akarja megfélemlíteni a hQssé magasztosuló két ifjút. Az elsQ két versszak az alapszituációt teremti meg a helyszínnel, a két dombbal, elQre érzékeltetve a párhuzamos szerkesztést és történetmondást. A harmadik versszak a szultán kérdése és kérése, a negyedik a török követ felelete, s ezzel elindítja Arany az egymással feleselQ építkezést. Az idézQjelbe tett strófák a török csábítását tartalmazzák, közte pedig a két apród énekét halljuk. A két szöveg Szondi hQstettének felidézésében találkozik, majd elválik egymástól. Arany a török monológjában a zsarnokság természetrajzát tárja elénk, melyben az objektivitás látszata és a hízelkedQ elismerés után a nyers erQszak jelenik meg. A két apród alakjában a zsarnokságnak meg nem hajoló hqség jelképét láthatjuk. A két beszédmód stílusában is eltér egymástól, a török szavaiban Arany egy elképzelt keleties nyelvi gazdagságot mutat föl, a metaforák, képek a muzulmán képzetkörbQl valók. Bravúros az anapesztusok használata. A versláb zeneisége a követ beszédének megnyerQ dallamosságát hangsúlyozza, az apródoké a siratóénekekkel rokon. Arany ismételten felhasználja a poliszéma világképi lehetQségét: a kegyelem a török követ szájában a megkegyelmezést, az életbenhagyást jelenti, Szondinál az Istenre való ráhagyatkozást és bizalmat.

Walesi bardok (1857 jún.) ’! A költQk bátor helytállásának, önérzetes magatartásának, halálig tartó honfiúi hqségének, az önkénnyel és erQszakkal való bátor szembenállásának jelképe. Edward királyban a bqntudat végzi el a romboló munkát: a király a hatalom fanatikusa, nincsenek erkölcsi gátlásai. Hiába gázol mindenen és mindenkin keresztül, hiába veti meg ellenfeleit, hiába akarja a lefojtott bqntudatot dicsQítéssel elaltatni. A lappangó lelkifurdalás, a máglyára küldött bárdok emléke nem hagyja nyugodni. Mindez elQbb hallucinációkban fixálódik, majd tébolyba torkollik. A vers stílszerqen az angol balladák formáját veszi fel: négyes és hármas jambus.

Az 1860/1870-es évek epikája

Buda halála (1863) ’! Arany régi álma volt egy hun eposz, hun trilógia megírása, melynek hQse Etele és Csaba lett volna. A cselekmény súlypontja az a küzdelem lett volna, melyet Etele kisebbik, Rékától született fia, Csaba vív apja halála után a leigázott és a most fellázadó népekkel. E tervezett trilógia elsQ része a Buda halála. A két testvér-uralkodó magatartásában a hatalmi harcok, a politikai cselvetések világát akarja bemutatni. Buda, a hunok királya megosztja öccsével, Etelével az uralkodást: Légy te, öcsém a kard; én leszek a pálca. A hatalommegosztás azonban a népben és az alvezérekben is bizonytalanságot, megzavart értéktudatot idéz elQ. Buda hamarosan megbánja tettét. Féltékenykedését fokozza az idegenek (a szász Detre tudatosan törekszik a testvérviszály szítására) ármánykodása s a feleségek viszálya. Gyöngyvér eddig egyedüli királynQ volt, s most egyenlQtlen versenybe kényszerül Ildikóval, aki szebb és fiatalabb nála, s fQleg fia van. Buda és Gyöngyvér gyermektelenségüknél fogva szinte eleve ki vannak zárva a hatalom továbbvitelébQl. Etele olyan vezér, aki fel tudja ébreszteni a szunnyadó népi erQket. Mihelyt bizánci segélykérQ követek megérkeznek, nagyszabású politikai játékba kezd. Népének friss erejét elQbb a bizánci birodalomlázadóin, majd magán a szószegQ birodalmon próbálja ki. Buda átlépte a neki szabott határokat, hatalmas várat építtet, ellopatja Isten kardját , szervezkedett Etele ellen. Etele azonnal békét köt a császárral, seregével hazatér, s viadalban megöli testvérét. Gyöngyvér, férje holttesténél megátkozza Ildikót és annak fiát, Aladárt, s átkot mond Etelére. A nemzeti katasztrófa ott kísért Etele tettében, Gyöngyvér átkában. Etele tragikus vétsége az erkölcsi törvények elleni fellázadás. Az ezt követQ kollektív bqnhQdésnek, a belháborúban elbukó hun nép sorsának a példázata a nagykQrösi balladák eszmeiségével tart rokonságot. Végzetes szerepet játszik Ildikó is, aki azért lett Etele felesége, hogy elsQ férje, Szigfrid megöléséért általa állhasson bosszút, s fiát is erre a bosszúra készíti fel. Ildikó életútja eltérQ a hun nép és Etele sorsától. A belsQ egyenetlenségek, szétzúzások, a vezetQk önérdekq viszálykodásai és hibás döntései kihatnak egy egész nép sorsára. Az események hátterében sok üde természeti kép jelenik meg. Aranynak oly ritkán megszólaló életöröme alatt beszél nQi bájról, szerelemrQl, a családjátékos boldogságáról. Arany a Buda halálában archaikus és modern elemek szintézisét hozza létre. Az idQ vén fájának emlegetése, s az alatta elterülQ avaré Qsi, mitológiai képzet. A testvérgyilkosság, az uralkodó-rokonok közötti harc az ókori keleti történelem véres lapjaira emlékeztet. Mondai elem Etele különös álma, melyhez álomfejtQket hivat magához. A népvándorláskori színezetet erQsíti a magyar középkorból átruházott néhány vonás: véres kard körülhordozása, a vadászat közben felhangzó ördögi huj-huj , a sólymokkal vadászó elQkelQ nQk. A 19. sz-i népélet motívumai is feltqnnek: az acéltükör babonája, a nyíllal való sorshúzás. Népmesei képzet a napközben sátrában hímezgetQ királyné.
A fQcselekményt mqvészi módon felépített és beillesztett epizód tarkítja. Ilyen részlet a Rege a csodaszarvasról (6. ének), mely önmagában is teljes egész, de egyúttal a mq egyik legszebb szakasza. Az 5. ének azzal zárul, hogy a hatalmas vadászat után Buda és Etele a sátorba mulat, s itt vannak asszonyaik is. A lakomán hivatásos énekesek regélnek a dicsQ múltról. Hunor és Magyar kitqnQ leventékkel vadászni indulnak. Egy gyönyörq szarvas messze csalja Qket otthonuktól, s aztán eltqnik. A két fiatal vezér nem talál vissza hazájába, hanem az ismeretlen vidéken letelepszenek. Egy szép napon a közelben gyönyörq lányokat találnak, az agg Belár és Dul leányait, kiket elrabolnak és feleségül vesznek. Így születik meg a két nagy nép: Hunortól a hunok, Magyartól a magyarok.

Bolond Istók 2. ének (1873) ’! Létrejöttében a legjelentQsebb mozzanat a személyiség fanyar, mélabús megnyilatkozása, önlefokozása. A tudásért égQ, majd az iskolából kiábránduló, a mqvészetért lelkesedQ, ám a színészetben csalódó, az álmok egébQl a hétköznapok sodrába zuhanó Istók, akibQl elparasztosodott tanító válik.



Pszikék balladái

Arany költQi kedve 1877-ben újra feltámad. Gyulai Páltól kapott Kapcsos könyvbe kezdett írogatni. Az Pszikék balladáiból hiányzik mindenfajta allegorikus indíték, történelmi-politikai áthallás. Régi és népi babonás hiedelmeket elevenít fel bennük, ugyanakkor folytatja korábbi témáját, a bqn és bqnhQdés kérdéskörét.

Tengeri-hántás (1877 júl.) ’! Tuba Ferkó elhagyja megesett szeretQjét, Dalos Esztit. A lány öngyilkossága után tér vissza csak a faluba. A lelkifurdalás beteggé, holdkórossá teszi, s a templom tornyára felmászva lezuhan.

Az ünneprontók (1877 júl.) ’! Az ünnepet megszentségtelenítQ duhaj mulatozók nem tudják abbahagyni a táncot.

Éjféli párbaj (1877 júl.) ’! Bqn és bqnhQdés erkölcsi kérdése áll a középpontban: Bende vitéz magához édesgette lovagtársának Robogánynak menyasszonyát. Vetélytársát párviadalon szabálytalan módon, szolgák segítségével megölte és elvette a lányt. A lakodalomban azonban látomása támad: a megölt vitéz szelleme párviadalra szólítja, s Q ebbe a hallucinációba Qrül bele.

Hídavatás (1877 aug.) ’! A modern nagyváros elesettjeinek széles körképe jelenik meg, Qk a pénz világának öngyilkos áldozatai.

Vörös Rébék (1877 szept.) ’! Varjú és boszorkány azonosítása népi hiedelmen alapszik. A varjúvá változott Rebi néni végigkíséri Pörge Dani sorsát.

Tetemre hívás (1877 okt.) ’! Alapja egy középkori istenítélet: az a hit, hogy a halott sebe újra vérezni kezd gyilkosának jelenlétében. A halva talált Bárczi BenQ apja mindenkit megidéz fia holttestéhez. De a bqnös az, akire a legkevésbé eshet a gyanú: menyasszonya Kund Abigél, akinek könnyelmq, kacér enyelgése vezetett tragédiához. Büntetése a megtéboyodás.

A kép-mutogató (1877 nov.) ’! A modern ember babonája, az asztaltáncoltatás jelenik meg benne.

A pálya vége

Toldi szerelme (1863-1879) ’! Aranynak sikerült olyan konfliktust találnia, melynek révén leplezetlenül megszólal a férfikor a nyers Qszintesége. Miklós a nagy vétek után borban, szerelemben mélyen gázol . Piroska alakja ezután kezd élettel megtelni, Miklós és Piroska lelkébe ekkor oltja a megoldhatatlan konfliktusok sorozatát. A bonyodalom: Miklós Tar LQrinc páncéljában vív meg Rozgonyi Piroska kezéért, pedig a lány már régóta szereti, s hamarosan Miklós is élete nagy szerelmére lobban iránta. Ez jut el a tragikus tetQpontig. Miklós szabályszerq lovagi párviadalban megöli Tar LQrincet, de tettét orgyilkosságnak vélik. Férjének holttestét megpillantva Piroska tetszhalott lesz, eltemetik. Miklós azonban tébolyult félhomályban még egyszer szeretné látni, s feltöri a sírt. Piroska feléled, elátkozza férje gyilkosát, Miklós elrohan, a sírból pedig két csavargó ellopja a kincseket. Miklóst sírrablónak vélik és egyházi átokkal sújtják. Miklós egy klastromban vezekel, majd flagellánosokhoz csatlakozik, végül az olasz háborúba siet. Álruhában végigharcolja a hadjáratot, háromszor menti meg a király életét, s miután a párviadal és sírfeltörés dolgában is kiderül az igazság, kegyelmet kap. A mellékszereplQkhöz is középkorias motívumok kapcsolódnak: Anikó (Toldi György leánya), hogy nagybátyja ügyét tisztázhassa, férfiruhában, az ifjabb Bence társaságában megjárja Itáliát, ahol Szeredaival, a kobzossal, a Zách-família életben maradt, bujdosó tagjával szeretnek egymásba. Romantikus motívum Örzse, bosnyák királylány reménytelen szerelme Lajos király iránt, mely végül házassággal végzQdik. Arany számára a cselekmény-elemek az élet áttekinthetetlenségét, áléletnek látott életet, az elidegenedést fejezik ki. Természetesen lírai keretet biztosít a mqszámára a kezdQ és befejezQ strófák tiszta szubjektivitása, s némely részek vallomásos ereje: pl. az itáliai hadjáratból hazaérkezQ Miklós fohászkodása az életét a margitszigeti kolostorban befejezQ, s kolostor mellett eltemetett Piroska sírjánál. A mq egésze azonban tudatos, a lezárást a kiegyenlítés felé igazító szerkezeti fogása, hogy a befejezés nem tragikus akkord, hanem Anikó lakodalma a kobzossal. Lajos alakjában a rettenthetetlen lovaggal, az igazi nagy királlyal, az ostromokban és egyéni kalandokban a magyar vitézség kiemelkedQ példáival találkozunk. Riedl Frigyes szerint három réteget lehet a mqben megkülönböztetni: egy a lovagkor kalandjait és erkölcseit feltüntetQ derqs eposzt: daliás idQket; másodszor egy lélektanilag részletesen rajzolt szerelemnek, Toldi és Piroska viszonyának történetét, mely a mq zöme; harmadszor egy bQ kompozíciót, mely Nagy Lajos olasz hadjáratának fQ eseményeit, várvívását és bosszúállását adja elQ. Az elsQ rész élénk, részletes, festQi; a második elemzQ, mély egyéni fájdalmaktól áthatott, plasztikus; a harmadik elQadása tömör, leíró, némileg száraz. A mqben az eseményeket sajátos feszültség hajtja elQre. Azzal, hogy Lajos király álruhában megismerkedik Rozgonyiékkal, s Piroskát Miklós számára szemeli ki, kezének elnyerésére pedig harci játékot szervez, már adva van a tragikussá váló konfliktus. Piroska ugyan szerelmes Toldiba, de Miklós végzetes meggondolatlanságból Tar LQrinc páncéljában áll ki és nyer. Most már Miklósnak is megtetszett Piroska, de késQ: Piroskát szemérmessége, sértett önérzete visszatartja attól, hogy felfedje a titkot, Miklós pedig dQzsölésbe fojtja bánatát, majd anyjához megy haza, késQbb Lajos király számára toboroz sereget csehországi hadjáratához. Egy cseh rablólovag fogságába kerül, s csak akkor tér vissza, mikorra Piroska és LQrinc már összeházasodnak.

Bolond Istók 3-4. énekének terve (1880)



Arany János lírája

1848 márciusa elQtti lírája

Válasz PetQfinek (1847 febr.) ’! Arany telve van lelkesedéssel, izgalommal. PetQfi barátsága nagy öröm számára. Ez készteti vallomásra: S mi vagyok én, kérded. Egy népi sarjadék, / Ki törzsemnek élek, érette, általa.

A szegény jobbágy (1847) ’! Az életkép a robotoló jobbágy képe. MeglepQ érzékletességgel festi a nyomorúságra ítélt ember és állat sorsát.

A rab gólya (1847) ’! A rab madár népi életképbQl történelmi jelkép felé fejlQdik.

Télben (1848 jan.) ’! Arany legmqvészibb, leginkább elQre mutató verse, melyben a boldog álomvilágot és a kegyetlen valóságot állítja szembe.


1848/49 eseményeinek lírája

A forradalom és szabadságharc mozgalmából Arany a maga módján kivette a részét. 1848 áprilisában társszerkesztQje lett a Nép barátjának, a hivatalba lépQ új magyar kormány felvilágosító hetilapjának. 1848 Qszén önkéntes nemzetQr volt Aradon.
A tartózkodó költQt magával ragadják az események. Forradalmi lírája spontán visszahatás az eseményekre: örvend, aggódik, vádol. Riadót, toborzót, csatadalt ír. E versek agitatív erejét növeli a ritmus dinamikája és a képkincs közvetlensége. Közben megterem egy-egy szabadságharcos életkép.

NemzetQr-dal (1848 ápr.) ’! Olyan hazafinak állít emléket, akit nem kötéllel fogtak katonának, hanem aki hazája szabadságáért lelkesedésbQl, önként jelentkezik nemzetQrnek. A népdalszerqen kezdQdQ vers elsQ soraiból kihallatszik a büszkeség: Ne félj, babám, nem megyek világra: / Nemzetemnek vagyok katonája.

Lóra (1848) ’! Buzdítás.

János pap országa (1848) ’! A vádak sorozata e vers. A bevezetQ sorok a nép erejét, vitézségét, nagyszerq múltját méltatják. De Arany lerántja a leplet a térítQ egyház és a németség szövetkezésérQl. A szédítQk és megszédítettek rajzát adja a következQkben. Majd feltárja azt a hittant, melyet minden árulónak vallania kellett: minden anyagi és politikai hatalmat az egyháznak kell juttatni, hogy az egyszerqnép ne törekedjék gazdagságra; hogy a nép csak dolgozzék, a papok csak tanácsokat adjanak; hogy a magyar hagyja magát mindenébQl kiforgatni; hogy idegen uralkodót helyezzen a királyi székbe. A költemény utolsó szakasza azt bizonyítja, hogy a forradalom gyQzelme után is lesznek olyanok, akik a hasukért eladják a becsületüket, hazájukat; akik a tudatlan magyar népet kifosszák.

A rablelkek (1848) ’! Arany a szatíra hangján szólal meg.

Álom-való (1848) ’! Lírai monológ. Aggodalommal, kétségbeeséssel, nyomasztó álmokkal küszködik.

Ápril 14-én (1849) ’! A tavaszi hadjárat gyQzelmeinek mámorában köszönti a trónfosztást: Egy a pálya, Egy a végcél: / Élet vagy dicsQ halál.

Rásüt az esthajnal (1849) ’! A vers a nép érzésvilágát, szemléletét tükrözi. Egy szegény honvéd kér menedéket valahol a vásárhelyi tó környékén egy számadótól vagy bojtártól. A honvéd elmesél valamit a múltjáról, s megértjük felindulását, hazafihoz méltó elhatározását: Leszek míg a világ, / Kossuth katonája, / Ország katonája.

Nyalka huszár (1849) ’! Két katona folytat párbeszédet. Az egyik nyalka huszár, aki kitqnQ tartalék lóra tett szert. Erre alkuszik a hadnagy. A tiszt pattog, szid, káromkodik, ráígér. A közlegény elQbb kér, megkövet, alázatos, majd olyan érvet hoz fel, amibe bele kell nyugodni.

Névnapi gondolatok (1849 dec.) ’! A nemzeti fájdalom, a szabadságharc emléke szólal meg.


A nagykQrösi koraszak lírája - Bach-korszakbeli lírája

Arany megélhetése az események sodrában bizonytalanná válik Szalontán. Néhány hétig belügyminisztériumi fogalmazó Debrecenben és Pesten dolgozik. A nagy összeomlás otthon éri: elveszíti állását, lakását. Geszten a Tisza-családnál lesz nevelQ, majd 1851 Qszén a nagykQrösi református egyház újjászervezett gimnáziumában tanári állást vállal. 9 évet töltött NagykQrösön. A nagykQrösi korszak Arany számára a költQi-emberi szerepkeresés, a válság legyQzését célzó kísérletek idQszaka. A Világos utáni válság teszi lírikussá. Világossal megrendült. Hite a világ elrendezhetQségében, nemzet és emberiség önmagához visszavezethetQségében végképp szétfoszlik. Az 1849 Qszét követQ válságos idQszakban Arany a lírai költészetet helyezi elQtérbe. A nagy bukás az Q számára személyes és mélyen átélt katasztrófa. A hagyományos világnézet az Q számára érvényét veszítette bizonyos mértékig, s a teljes reménytelenség ellenében a sztoikus magatartást alakította ki magának.
Arany 1850-es évek elsQ felében írt verseinek jellemzQi: klasszicista formakultusz, szimmetria, eszményítés. A rezignáció, a teljes szkepszis eluralkodását azonban megakadályozza részben kálvinista-puritán, részben kötelességcentrikus etikája, mely beláttatja vele, hogy feladata a nemzeti összetartozás szellemének ébrentartása. Barátai, eszmetársai (Gyulai Pál) hatására elfogadja a nemzeti költQ szerepét. Így a gyötrQ élmények elveszítik súlyukat, átszqri a személyiség erkölcsi szqrQin. A fájdalmat igyekszik elburkolni, eltávolítani, tárgyiasítani. Metafora, allegoria szolgálja a távolítást. Az óda és az elégia egymásra hatásából létrejött az elégico-óda. A képkincs emelkedett, fennkölt, a szimbolika válogatott. A rímelés bravúros. Refrént is alkalmaz.

Évek, ti még jövendQ évek (1850 febr.) ’! Belátja, hogy ha kudarcainak oka az erény, akkor Jajgassak-é, hogy megnyerém? / Vigasztalásul, annyi szenved, / És szenved nálam annyi jobb .

Évnapra (1850 márc.) ’! A nemzeti fájdalom, a szabadságharc emléke szólal meg.

Letészem a lantot (1850 márc.) ’! Szándéka, hogy felhagy a költészettel, mert nincs több értelme és helye a költészetnek.

Fiamnak (1850) ’! A vallás vigaszát ajánlja. Az evilági életben az erény osztályrészének a tqrést látja. A bqn, a butaság diadalát konstatálja maga körül. A földi élet igazságtalanságáért, elviselhetetlenségéért a transzcendenciába helyezi a kárpótlást: „Oh remélj, remélj egy jobb hazát! / S benne az erény diadalát: / Mert különben sorsod és a föld / Isten ellen zúgolódni költ.”

A honvéd özvegye (1850 aug.) ’! Szendrey Júliának, PetQfi özvegyének gyors házassága.

Gondolatok a békekongresszus felQl (1850 szept.) ’! Formailag, hangnemileg a népiességét egyeztetni próbálja a reformkori költészet örökségével, mégpedig Kölcsey gondolatiságával.

Psszel (1850 okt.) ’! A nyomasztó jelen, s egy vágyott, szebb, gazdagabb világ ellentétének a kifejezésére páratlan tökéletességq szimbolikát alkot. Osszián ködös, homályos világát, s a csupa fénybQl, zöld lombból, napfényes tengerpartból, derqs színbQl összeolvadó patriarchális görög életet.

Vojtina-levelei öccséhez (1850) ’! Irodalmi szatíra, mely a petQfieskedQk ellen irányul.

Családi kör (1851 ápr.) ’! Olyan népábrázolást nyújt, melyben a nehéz idQkben is buzdítani szeretne. A hangulatos életképben ünnepi fényt kap a mindennapos családi együttlét, ahol a vendégként betérQ béna harcfi személyében mintegy a történelem is helyet kap.

Kertben (1851) ’! A versben az emberi világ csupa elidegenítQ, taszító vonással van jellemezve. A szomszédban meghalt fiatalasszony férje és árvája az ismerQsök részérQl csak rideg kíváncsiságot tapasztal. A kisded árva a cselédlány durvaságán keresztül az egyetemes emberi önzést, közönyt érzékeli. Aranyban mindez egyetemes emberundorba csap át. A fájdalom nem megsemmisíti, hanem eldurvítja, közömbössé teszi az embert. Az ember állatias lényének hangsúlyozása pesszimista életszemléletet tükröz.

Gyermek és szivárvány (1851 júl.) ’! A nemrég még reménytelinek, biztatónak látott világban való csalódás, a kényszerq kijózanodás, az illúziókkal való keserq leszámolás verse.

A dalnok búja (1851) ’! A múlt és jelen változik.

Enyhülés (1852) ’! Gondolati, logikai mqveletek útján értelmi erQvel próbál gátat vetni a szenvedésnek.

Itthon (1852) ’! Kényszerq megalkuvással visszahúzódik a maga szqkebb életkörébe.

Vágtat a ló (1852) ’! A nagyidai cigányok értetlen fogadtatásáról szól.

Mint egy alélt vándor (1852) ’! Arany a világ- és emberidegenséget olyan fokúnak mutatja, amelytQl már csak egy lépés a nemzeti-magánemberi kötelességek feladása, a szenvedés tovább nem tqrhetése, az öngyilkosság: De kopár, sivatag jövQm láthatára: / Mért fussak felé, ha nem igér enyhülést! / Megtompult kebellel, szemeim bezárva, /Óhajtom magamra a megsemmisülést.

Visszatekintés (1852) ’! Tragikus iróniával értelmezi egyéni létét. Mély értelmq képsorában saját sztoikus magatartását, puritán életvitelét is kudarcként ábrázolja. BelsQ meghasonlottságát fájdalmas önvizsgálatnak veti alá. A vers szövegében értékbQséget és értékszegénységet jelölQ motívumokból álló ellentétpárok töltik be a formaszervezQ elv szerepét. A befejezésében Arany nem a saját, iróniát elégiával ötvözQ, késQromantikus nyelvét beszéli, hanem  HYPERLINK "http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/arany/sziliaj.htm" a hit  remény  szeretet hármasságnak a biedermeier almanach-költészetben elkoptatott bibliai hagyományához folyamodik.

A sárkány (1853) ’! Az üres eszményítés és a födhözragadtság ellen szól.

A lejtQn (1857) ’! Egzisztenciális kiszolgáltatottság és teljes bizonytalanság. Ez a költemény is elégikus hangnemq: értékszegény jelennel értékgazdag múltat állít szembe. A saját jelenlegi lelkiállapotát leszálló estéhez, emlékeit napsütötte zöld virágos hantokhoz hasonlítja. Hitét néma kétség váltotta fel; egykor magasba tört, most azonban már lefelé vezet útja.


Az 1860/ 1870-es évek lírája

Arany 1860-ban Pestre költözött. A politikai mozgalmakat még bizakodással figyeli. Az 1860-as évek derekától lírai termése erQsen megcsappan, különbözQ kisebb igényq alkalmi verseket írt.

Széchenyi emlékezete (1860) ’! Vallásos és mitológiai képzetekkel átszQtt költemény.

Az örök zsidó (1860) ’! Fenyegetettség és otthontalanság végletes kifejezése. Az örök zsidó legendáját Matthew Paris angol szerzetes 13. sz-i krónikájából ismerjük. Kartaphilos, Pilátus ajtónállója a halálra ítélt Krisztust a palotából kiléptekor megütötte, s így szólt hozzá: „Menj már, miért késlekedsz.” Krisztus így felelt neki: „Én megyek, de te várj, míg visszatérek.” Arany olyan verstípust teremtett, amely a 19. sz. közepén jelent meg az európai költészetben: a drámai monológot, amelyben a lírikus valamely történeti vagy költött személy álarca mögül szól az olvasóhoz. A szereplírának ez a formája áltörténetiséget s ezáltal távlatot és tárgyiasságot ad a szubjektív lélekállapotnak. Arany itt némiképp személytelen s mégis lírai nyelven tudta megfogalmazni azt a kérdést, amely a Világos utáni évtizedben mindvégig tépelQdésre késztette: körkörös-e a történelem vagy létezik fejlQdés?

Rendületlenül (1860) ’! A rendületlen hazaszeretetre szólít fel.

Kies Qsz (1860 okt.) ’! A látszatnak és a valóságnak a kettQssége.

Magányban (1861 ápr.) ’! Határozottan annak a meggyQzQdésnek ad kifejezést, hogy kedvezQen alakulnak számunkra a történelmi körülmények. Rendületlen hazaszeretetre szólít fel.

Ártatlan dac (1865 dec.) ’! Új vágy született lelkében. Egy kis birtokot szeretett volna Szalontán, hogy oda visszaköltözzék.

Leányomhoz (1865 dec.) ’! Leánya megbetegedett.
Juliska sírkövére (1865) ’! Leánya halála.
Juliska emlékezete (1866) ’! Fájdalmában még írni sem képes.

A csillag-hulláskor (1867) ’! Keserq, önironikus versszilánk.

Az 1869-i választások (1869) ’! A politikai élet, a választások, a demokratikus szabadságjogok a kiegyezés utáni kiszélesedése nem éppen elragadtatással tölti el.

Pszikék

Arany költQi kedve 1877-ben újra feltámad. Gyulai Páltól kapott kapcsos könyvbe kezdett írogatni. A magány, a Margitszigeti külön világában megváltozik költQi magatartása. Lemondó, elégikus-ironikus önszemlélet uralkodik el rajta. Egyúttal lírikus szemérmessége is sokat oldódik: titkolt emlékek, életmozzanatok merülnek fel.

Mindvégig (1877 júl.) ’! Az Pszikéknek talán a legjelentQsebb lírai szövege, amelynek számvetését a halál közelléte inspirálja. A beszélQ önmegszólításhoz folyamodik: személyisége válságba jutott, s ezt saját énjének megkettQzésével fejezi ki. A megszólított a nemzeti közösség nevében megnyilatkozó költQ feladatkörét vállalta magára, a megszólító kérdésessé teszi, hogy e megbízatás összhangban állt-e a költQ egyéni szándékaival. A vers nem ad választ a föltett kérdésre, a feszültség végig fönnáll a szerep és az egyén között: a beszélQ távlatból szemléli önmagát.

A lepke (1877 júl.) ’! A lepke perspektívája mélyebb, személyes elemekkel telítQdik meg. KezdQ képe sajátos asszociációval, zökkenQ és átmenet nélkül hozza be a versbe a költQ sorsának képét: Zöld lepke, mint hulló levél. Az élet múlandó. A lepke csak néhány napot él, a költQnek sincs sokkal több hátra.

Epilógus (1877 júl.) ’! Kíméletlen Qszinteségq önportré, számvetés a megtett életúttal. A sors elviselése, önmegtartóztató tudomásulvétele, a belsQ méltóság megQrzése.

Honnan és hová? (1877 júl.) ’! A lélek halhatatlanságáról szól.

Vásárban (1877 júl.) ’! A látóhatár kitágul. A szeretet, a nosztalgia hullámai a gyermekkori emlékek felé sodorják.

Naturam furcâ expellas (1877 júl.) ’! A vers bizarr gyermekkori élményhez kapcsolja a költQi hivatás vállalását: a színben egy tökharangot kötött fel, ami nem adott hangot. És megfordított csattanóként ugyanebbQl vezeti le az eszményeken túljutott öreg költQ ragaszkodását mesterségéhez: Így kongatom most untalan / E verseket  bár hangtalan.

Tamburás öreg úr (1877 júl.) ’! Arany helyzetét járja körül, pompás zsánerkép . Az öregúr, aki maga számára és lopva zenél.

A régi panasz (1877 júl.) ’! Nemzetével szembeni hangja most a szemrehányás.

Öreg pincér (1877 aug.) ’! Az öreg pincér sajátos figurája a vendéglQnek. Hazánkba vetQdött idegen, húsz év után is töri a nyelvet. Nincs kényes beosztása. De a maga nemében becsületes.

A tölgyek alatt (1877 aug.) ’! Az emlékezés, az érzelem eleme hatja át. Gyermekkorának kedves kalandjai jutnak eszébe: fáramászás, madarászás, madársütés nyárson. A tölgyek alatt ülve is a halállal foglalkozik. A tölgyek alatt kíván lenyugodi.

Kozmopolita költészet (1877 aug.) ’! A nemzetet megtagadó költQket elítéli.

Ének a pesti ligetrQl (1877 szept.) ’! A Margitsziget néhány részét már parkosítják. Igazi világát, Szalontát többé már nem kapja vissza, s ebben az új, városi népvilágban igazán meghonosodni már nem tud, legfeljebb néhány képviselQjével teremt öreges, tartózkodó kapcsolatot. De eljön a ligetbe, mely kopottságában és mindennapiságában az Q számára kissé a városi népet is jelenti.

Plevna (1877 szept.) ’! A balkáni háborúban az oroszok felett aratott török gyQzelmet ünnepli, de úgy, hogy önmaga elégedetlenségét is megszólaltatja. Arany higgadtabban és világosabban néz szembe sorsával, életével s korával, mint addig bármikor.




Arany László

Élete
Arany János második gyermeke. Pesten jogászdoktori és ügyvédi oklevelet szerez. Kora ifjúságában nagy hatást tett rá apja baráti körének (Kemény Zsigmond, Gyulai Pál) erkölcsi, politikai nézetrendszere. Irodalmi hajlama korán megmutatkozott. Már kamaszfQvel népmesegyqjteményt ad ki. Majd érdeklQdése az orosz irodalom felé fordul: pályaképet ad ki Lermontovról. Egymás után születnek versei, novellái, mqfordításai. Fiatalon lezáruló költQi pályájának legkiemelkedQbb eredménye A délibábok hQse (1872), melyet névtelenül adott be a Kisfaludy Társaság pályázatára


A délibábok hQse

A magyar realizmus legfQbb büszkeségei közé tartozik. Zártabb légkörq, kerekebb kompozíciójú, teljesebben saját világú és eszközq mq. E verses regény alkalmi mq. A benne bírált és javallott közéleti magatartás, a benne kifejezett személyes életérzés, a szokásosnál is szorosabban kötve van az egykorú társadalmi állapotokhoz.
A délibábok hQsének két fQszereplQje van: Hübele Balázs az egyik, a másik maga a költQ. Csakhogy tulajdonképpen egyik sem az igazi fQ szereplQ: az igazi egy nem létezQ, csak a háttérben és kiíratlanul jelen levQ harmadik. A mq építménye ugyanis elsQsorban nem az említett, e két magatartás-típus ellentétén, hanem sokkal inkább egy fölöttük álló, illetve összeütközésükbQl keletkezQ harmadiknak a javallásán nyugszik. Épp e javallások érdekében született meg a mq s lett Balázs magatartásának szatírájává, a költQ eltemetett (eltemetni kívánt) vágyainak ironikus elégiájává, a javasolt, új magatartásnak pedig apológiájává. Balázs magatartását életútjának megrajzolásával mutatja be a regény a férfikor elsQ szakaszáig.
Balázs árva, szerény vagyon és fényes név örököse. Atyja a nemesi középrendhez tartozott, a szabadságharcban honvédezredesként halt hQsi halált. Ábrándos ifjú, telve bár közepes, de jóravaló tehetséggel, szándékkal és tárgytalan ambíciókkal; de senki nem kormányozza érdemes, tehetségéhez, egyéniségéhez mért célok irányába.
ElQbb az egyetemen ivásban és kuruckodó csínytevésekben tqnik ki, majd megorrol társaira: drámaírásba fog, de nem leli irányát. Az áruló típusához keresvén modellt, meglátogatja az áruló hírében álló Réfalvyt; beleszeret annak bájos leányába, Etelkébe, s rájön, hogy tévedett: Réfalvy tisztességes ember. Abban látja tehát további célját, hogy Etelkét megalázó helyzetébQl, tulajdon szerelmével mentse ki. Mire azonban egzisztencia-teremtésre szánja rá magát, kitör az olasz-osztrák háború, ezért hamarjában Itáliába szökik, hogy Kossuth gyQztes katonájaként, hírneves emberként térjen vissza. Romantikus terveibQl, persze, semmi nem válik valóra, s ráadásul szolgálatait is csak kolduspénzzel akarják kifizetni. Csalódása annál keserqbb, mert megtudja: míg Q a dicsQséget hajszolta, Etelke férjhez ment. Most már kellQképpen megfontolt, reális célokat akar követni, ezért Angliába hajózik, hogy a dolgos, modern életet megismerje. De annak csak a felszínét látja itt is. MidQn hazatér, reformterveivel csak gúnyt és gyanút hív ki maga ellen, mert nem számol az angol és magyar viszonyok különbségével. Végül is belefárad csalódásaiba: megadja magát sorsának, hazatér vidéken élQ nagybátyjához. Itt vidéken, egy mámoros mulatozás után, ittasan, Etelkével találkozik össze. Azon nyomban elveszti eszét, volt menyasszonyával erQszakoskodni kezd, aztán megbotlik, s fektében elalszik. MidQn felébred, észrevétlen megszökik tettének színhelyérQl: gyötri a szégyen, de mégis csak beletörQdik helyzetébe. Visszahullott tehát oda, ahonnan elindult, ahonnan igazában csak látszatra szakadt el. A visszazuhanásba nem hal bele; sorsa, tragikomédiája épp azzal végzQdik egyéniségéhez illQn, hogy élve marad: „Csak elterül alant a lágy iszapba,…/Nem száll biz’ onnan ég felé soha.” Mikor felébred egy idegen szobában találja magát. Az ablakig elvánszorog, s egy kertre lát. Csendesen kimászik. Nem emlékszik semmire. Bátyjához ment. Már kezd emlékezni, de reménykedik, hogy csak álom volt. Azóta nézi a világ folyását. A mq tanulságát maga Balázs fogalmazza meg a negyedik ének végén: nem lehet a hazát egy pillanat alatt kivezetni a bajból, a küzdelem nem segít, csak a küszködés, ezért nem szabad túlhittel és túlbuzgósággal illúziókat kergetni, hanem arany középutat kell tartani. Balázs nem kerget többé délibábokat, ezt fogalmazza meg az utolsó ének mottója is: Születünk fog, haj és illúziók nélkül; / Meghalunk fog, haj és illúziók nélkül.
A költQ magatartást a Balázs sorsát lépésrQl-lépésre követQ lírai kommentárok és hosszabb-rövidebb lírai betétek mutatják be. Míg Balázs sorsának elmondásában inkább a típus pontos megrajzolására esik a hangsúly, itt az egyéni, egyénítQ lélektanra. E lírai kommentárokból és betétekbQl egy realista pszichológiával egyénített, mindenre élénken reagáló arc tekint felénk. Az erQs tipizálás, illetve az erQs egyénítés egymásba így kapcsolódó ellentétének nagy szerepe van abban, hogy a verses regény a "mit tegyünk" kérdésre nemcsak elvi igényq, hanem erkölcsi s esztétikai hitelq felelettel is szolgál: hogy a javallott, harmadik magatartásnak is meggyQzQ mqvészi sugallata van.

Arany László alapjában moralista természet; mindenekfölött az foglalkoztatja, mit kell tennie az egyes embernek, hogy szolgálhassa nemzetét, és mit a nemzetnek, hogy betölthesse hivatását. A délibábok hQsének ezért legközelebbi rokona e félszázad irodalmában Madách Tragédiája. A különbség: Madách két elvont, filozófiai alapozású örök magatartás-típus szembeállításával és világtörténeti, illetve kozmikus keretben, Arany László két legjellemzQbb magyar típusának szembeállításával, saját kora társadalmának keretében veti fel a végsQ kérdéseket.

A délibábok hQsét a kétszintes szerkesztésmód jellemzi, mely a verses regények mqfaji jellemzQje. Az elbeszélQ közvetlenül megszólal, kommentálja az eseményeket, megszólalása azonban nem feltétlenül jelent egyben lírai önvallomást is. Arany László munkájában viszont kifejezetten személyes vallomásokat olvashatunk: ezek fogják keretbe Hübele Balázs történetét, és többször megszakítják a történetmondás folyamatát is. De azt is mondhatjuk, hogy a verses regények szokásos képlete megfordul: nem a hQs történetét kommentálja az elbeszélQ, hanem az elbeszélQ önvallomását kommentálja a hQs.

Sajátos feszültség okozója azonban mindjárt a mq bevezetQ részében az, hogy sem az elbeszélQ lírai önvallomása (1-8. vsz), sem Hübele Balázsnak a történet voltaképpeni kezdete elQtti tömör jellemzése (10 12. vsz) nem felel meg maradéktalanul annak a nemzetkarakterológiának, amelynek igazságát az idézett 9. versszak szerint magának a történetnek kellene példáznia. Saját sorsának alakulásából ugyan formálisan levezeti a hübelebalázsság nemzetkarakterológiáját, ám vallomásának tartalma nem támasztja alá a belQle levont általános következtetést. A naivnak bizonyult hitekkel teli ifjúság ideje, mely egyben a nemzetnek is remény-kora volt, nosztalgikus aranykorként jelenik meg az emlékezet palettáján: akkor még közelinek és egy csapásra elérhetQnek látszott a cél, s nyoma sem volt a jelen gyötrQ kétségeinek. A 10 12. versszak pedig, amelyekben Balázs sorsának elQrejelzése és kommentálása egyaránt helyet kap, ugyancsak kételyeket ébreszt, hogy az Q alakja valóban a nemzetkarakterológia megtestesítQje-e. ElQször az derül ki ugyanis, hogy sorsát nem egyszerqen öntermészetének hibái (a benne megtestesülQ nemzeti karakter jegyei), hanem a külsQ körülmények vezérelték. A Balázs sorsát elQzetesen összefoglaló versszakok tehát éppen úgy ambivalens érzéseket keltenek az olvasóban, mint a nemzetkarakterológiába torkollott személyes vallomás, és az ambivalencia érzése nem szqnik a mq következQ oldalain sem.
Hübele Balázs története valóban nem a hübelebalázsság története. A hQs, attól kezdve, hogy felhagy a léha jogászélettel, kitartóan dolgozik. Cselekvését mindig a haza ügyének szolgálata motiválja, és nem rajta múlik, hogy sohasem arat siker. A közvetlen cél, amelynek elérését maga elé tqzi, gyakran változik ugyan, de ennek oka nem az Q hebehurgyasága, hanem a külsQ körülmények átalakulása: nem Q hagyja cserben a céljait, hanem a céljai hagyják cserben Qt. Közben egyre realistábbá válik, eljut a realizmusnak arra a fokára, ami a körülmények elfogadását, a megváltoztathatatlanba való rezignált és bölcs belenyugvást jelenti. A józanságnak ez a foka azonban a változtató, jobbító szándékról való lemondást is jelenti egyben: a mq keserq tanulsága éppen az, hogy nem a változtatni akaróval van baj, hanem a változtatásra szoruló bizonyul megváltoztathatatlannak.



Gyulai Pál

Élete
1826-ban Kolozsvárott született nemesi, de hivatalnok családból. A kolozsvári református kollégiumban tanult, s itt 1847-tQl tanít is. 1848 Qszén kerül Pestre. Újságcikkeiben Kossuthért lelkesedik, s a tavaszi hadjárat hazafias versek írására ösztönözte. A berlini egyetemen egy évet, majd néhány hónapot Párizsban tölt. 1852-ben érkezett vissza Pestre. Összebarátkozik Kemény Zsigmonddal. Arany Jánost már korábban Szalontáról ismerte, levelezésbe fogott vele. Gyulai ekkoriban megjelent mqvei: Szüreten, Egy ifjúnak, Pókainé (ballada), A vén színész (novella). 1854-ben megjelent PetQfi Sándor és lírai költészetünk tanulmánya, mely megalapozza tekintélyét, s kora elsQ számú kritikusává teszi. PetQfi leíró költeményeit, zsánerverseit és népiességét méltányolja. Cikkek sorában ostorozta színházkultúránk és drámairodalmunk elmaradottságát. Kritikai mqködésének alapelve: szembehelyezkedés a hazafias frázisokkal. Célja az irodalom színvonalának emelése. 1858-ban feleségül vesz Szendrey Máriát (Szendrey Júlia húga). Gyulai a kiegyezés után a hivatalos irodalom vezéralakja. Magánéletében sorozatos veszteségek érik: meghal két testvére és felesége, gondjaira marad Júlia és fia (PetQfi Zoltán). Gyulai utolsó éveiben sorra leköszönt minden tisztségérQl, zsémbeskedQ hangulatban él a világvárossá növQ Budapesten, ahonnan egyre gyakrabban menekült leányfalui villájába. 1909-ben halt meg.

Gyulai romantikaellenességének alapelve közel áll a realizmushoz. Megköveteli a társadalmi viszonyok ábrázolását. FQ hangsúly a jellemtípusok egyénítQ megalkotásán, erkölcsi törvények és szenvedélyek konfliktusainak felismerésén van.


Egy régi udvarház utolsó gazdája

A 19. sz-i magyar realista próza legsikerültebb, leginkább elQre mutató alkotása. Gyulait 1849-es Qszi erdélyi útja során megdöbbentette a romám felkelés, majd az orosz csapatok pusztításai nyomán feldúlt vidék. A fQalak, Radnóthy Elek a Bach-korszakbeli magyar középnemesség sorsának kifejezQje. Radnóthy 1848 Qszén Kolozsvárott megbetegszik, 1850 tavaszán tér vissza birtokára. Mindent kifosztva, romokban talál. Az új tiszttartó azt is a szemébe vágja, hogy vége már a régi világnak, mindenkinek egyenlQ jogai vannak. Radnóthy olyannal találja magát szembe, melyet amúgy is gyqlöl, idegen elnyomó hatalmat és demokráciát. Anyagi problémái megsokasodnak. Lánya, Erzsi Bécsben nevelkedik a nagynénjénél; Géza fia huszártiszt volt a szabadságharc idején, s ezért büntetésbQl Olaszországban katonáskodik.
A regény annak a magyar középbirtokos nemességnek a helyzetét adja vissza, amely igen nehéz helyzetbe került az 1850-esévekben. Anyagiakban és emberéletben Qk áldoznak a legtöbbet, s most, a jobbágyi munkaerQtQl megfosztva földjeik parlagon hevernek. A gazdálkodás megindításához tQkére volna szükség, kölcsönt azonban nem tudnak szerezni.
A regény eszmeisége két pilléren nyugszik, két véglettQl akar óvni: a konzervatív, haladásra képtelen hazafiságtól (Radnóthy) és a nemzetietlen polgárosodástól (Erzsi). A társadalmi és nemzeti dilemmához társul a létidegenség metafizikai élménye, ami Radnóthynak a korától való elmaradásának, az idQbQl való kiesésében ölt testet. Radnóthyt minden esemény elidegeníti a jelentQl. S minél több sérelem, kudarc éri, annál kevésbé fogadja el a valóságot törvényesen létezQnek. A múlt törvényei szerint lép föl, amikor a román kertészt kilakoltatja, aminek következtében csendháborításért és tiltott fegyverviselésért letartóztatják és csak a sógornQ közbenjárására engedik ki. Hazatérve régi periratokba temetkezik, panaszos beadványokat fogalmaz. Meglepi a sógornQ érkezése, idegesíti annak kutyája, s hogy ErzsibQl németül, franciául csevegQ bécsi nQt nevelt. Erzsi és nagynénje osztrák tiszteket hívnak meg vendégségbe, feltqnik Kahlenberger kapitány, Erzsi jövendQbelije. A sok kellemetlen élmény depresszióba taszítja, s elkezd befelé élni. A jelen elQl menekülve éli bele magát a múltba olyannyira, hogy látomásai vannak. Képtelenné válik az erQfeszítésre. Mindent úgy magyaráz, hogy Qt igazolja. Külsejét is elhanyagolja, Erzsit pedig olyan ridegen tiltja el a kapitánytól, hogy az sírva utazik vissza Bécsbe, amire kitagadja. Sorsa akkor telik be, amikor fia halálhíre érkezik. Már csak Istvánt tqri meg maga körül. A halál elQtt már semmi sincs, ami elválaszthatná Qket, csak az életbQl való kikopottságuk, összetartásuk marad meg. Hamarosan meghal István, s a sánta Mányi gondjaira bízza urát. Radnóthy halála éppen akkor következik be, amikor jönnek letartóztatni Bécsbe eljuttatott beadványai miatt. A birtok a vQ kezére jut, aki elprédálja a vagyont, s csak a nagynéni vagyona menti meg Qket. Kahlenberger továbbra is a társaság kedvence, Erzsi pedig gyakran sír, közben pedig verseket szaval.
A logikus kompozíció centrumában Radnóthy hanyatlása áll. Alispánként patriarchális humanizmussal és igazságszeretettel intézte az ügyeket, most ragaszkodik nemes voltának külsQségeihez is. Fenn szeretné tartani a hagyományos külsQségeket. Nemesi önérzete büszkeséggé torzul. Valamikori határozottsága erQszakossággá torzul.
Gyulai Pál együttérzéssel, de illúziótlanul ábrázolja a nemesség helyzetét. Megjelenítési módja higgadt, de érzékeny. Irónia leginkább Erzsi, a nagynéni, a hivatalnokok irányában mutatkozik meg. Elégiai hang Radnóthy halálának elQkészítésében van.

Lírája

Gyulai lírikusként egyre ritkábban szólal meg. Legemlékezetesebben a sztoikus sorsvállalás megvallójaként (Horatius olvasásakor), illetve a politikai élet züllöttségének panaszlójaként (Szilveszter éjszakáján).

Legnagyobb költQi vállalkozása a Romhányi (1868-1872), mely töredékben maradt fenn. Mqfaja verses regény. A cselekmény 1849 Qszén játszódik. Romhányi, a szabadságharc sebesült tisztje üldözQi elQl Telegdi gróf házában talál menedéket. A mérsékelten liberális Telegdi korábban Romhányi politikai ellenfele volt; felesége, Ilon pedig valamikor szerelmes volt Romhányiba. A felgyógyuló Romhányiban feltámad a szerelem Ilon iránt. Ilon sohasem tudta Telegdit igaz szerelemmel megszeretni, s Romhányit hQsi önfeláldozása teszi számára igazán elfogadhatóvá. Romhányi és Telegdi politikai nézetei közelednek egymáshoz, Romhányi leszámol szélsQbal álláspontjával, s egy társasági összejövetelen megvédi Görgeyt a rágalmaktól. Gyulai keserq bírálatot mond a nemességrQl, mely mély, hazafiság helyett a külsQségekben megnyilvánuló magyarkodást részesíti bámulatában. A mq tarkasága, a szókincs kevertsége, a kollokviális modor egyedülálló a Gyulai életmqben.
Jókai Mór

Élete
1825-ben Komáromban született kisbirtokosi családban. A gyenge, félénk, féltett kisfiú csodagyereknek számított, elsQ verse tízéves korában jelent meg. Pozsonyban, Komáromban, Pápán, Kecskeméten tanult. A pápai önképzQkörben ismerkedett meg PetQfivel. Bár ügyvédi oklevelet szerzett, elsQ regénye, a Hétköznapok (1846) sikerén felbuzdulva írói pályára lépett.
Pesten tagja lett a PetQfi köré csoportosuló Tízek Társaságának, 1847-ben pedig átvette az Életképek folyóirat szerkesztését. PetQfi és Vasvári Pál társaságában 1848. március 15-én a forradalmi pesti ifjúság egyik vezére. Március 15-én ismerkedett meg Laborfalvi Rózával, akit hamarosan feleségül vett. Jókai anyja és barátai, köztük PetQfi, hevesen ellenezték a házasságot. Ez is szerepet játszott abban, hogy PetQfi és Jókai elhidegültek egymástól. A szabadságharc idején újságíróként és szerkesztQként tevékeny részt vállal a politikai életben. Világos után bujdosni kényszerült. Az üldözésektQl felesége mentette meg, Tardonán rejtette el.
Jókai kezdetben álnéven (Sajó) kénytelen írásait közölni, s még 1854-ben is az induló Vasárnapi Újság csak fQmunkatársként tünteti fel, jóllehet Q volt a lap valódi gazdája. 1858. augusztus 21-én megindította az Üstököst. Az 1850-es évek elején ért be mqvészete, az országos elismerést elQbb az elbeszéléskötetek (Csataképek, Egy bujdosó naplója) hozták meg, majd a regények, mindenekelQtt az Egy magyar nábob (1853-1854). Jókai Qszintén és kétkedés nélkül hitt a nemzet kiérdemelt jobb jövQjében, a liberális elvek társadalmi feszültségeket oldó erejében. 1861-ben kapcsolódott be újra a politikai életbe: megválasztották képviselQnek, az országgyqlésen a határozati párthoz csatlakozott. 1886-ban meghalt a felesége. A politikától fokozatosan visszavonult. 1894-ben ötvenéves írói jubileumát az egész nemzet ünnepelte. Néhány évvel késQbb, 1899. szeptemberében országos felháborodást keltett, mikor feleségül vett egy nagyon fiatal színésznQt (Grósz/Nagy Bella). A támadásoktól elkeseredve, utolsó éveit jobbára külföldön töltötte, s itthon is visszavonultan élt. 1904-ben halt meg.


1867 elQtti korszaka
Alig 20 évesen megírja elsQ novelláit. Ezek részben még a francia vadromantika sablonjai szerint épülnek fel (Nepean-sziget), részben azonban már a hazai valóságból, a parlagi, de kedélyes magyar vidéki életbQl, az anekdotákból táplálkoznak. Ez utóbbiak nyelve, elQadásmódja is keresetlenebb, megérzik rajta a népi íz (Sonkolyi Gergely). ElsQ regényében (Hétköznapok) még szervezetlenül keveredik a két irány, a franciás romantika és az anekdotikus realizmus; a kusza rémtörténetbe illesztett zsánerjelenetek azonban ma is frissen hatnak.
E korszak legjelentQsebb novellái és regényei: Csataképek, Egy bujdosó naplója, Erdély aranykora, Törökvilág Magyarországon, Fehér rózsa, Janicsárok végnapjai, Egy magyar nábob, Kárpáthy Zoltán, Az új földesúr.

Egy magyar nábob (1853-1854)

Jókait az elidegenedett arisztokrácia visszahódításának szándéka vezérli. A pompás életképekbQl és anekdotákból a francia romantika közhely-szabványai szerint összefqzött cselekmény elQterében két nagy megtérés története áll. Az egyik megtérQ Kárpáthy János, a nábob, aki öregkora küszöbéig a századelQ parlagi nemeseinek duhaj, tivornyás, tartalmatlan, tékozló életét éli, de unokaöccse durva tréfájára magához tér, megváltozik, megházasodik, bekapcsolódik a pozsonyi országgyqlés reformtevékenységébe. Hasonló erQs élmény téríti magához Szentirmay Rudolfot is, aki a párizsi aranyifjúság blazit, kozmopolita, életunt tagjából vedlik át a reformküzdelmek egyik vezérévé.
Erre a hQsi szálra fonódik rá egy jellegzetes magán  cselekmény: az elfajzott, léha, zülött, groteszk Kárpáthy Abelionnak felnagyított harca a gyermektelen nábob örökségéért. A harmadik cselekményszál, Mayer Fanny boldogtalan, eltitkolt szerelmének története a mély emberi tragikum színével gazdagítja a regényt.
A címszereplQ Kárpáthy János, a régi magyar nemesség képviselQje. Életmódja tipikus. Gyermektelen, egyedülálló férfiként a mának él. Barátaival mulatnak, isznak, húzatják a nótát hajnalig. Örököse, Abellino unokaöccse, kényeskedQ, nagyképq, érzéketlen és kicsapongó ficsúr, aki nagyon várja már, hogy a vagyon az ölébe hulljon. Azt a durva tréfát eszeli ki, hogy köszöntQ ajándékul koporsót küld Kárpáthy Jánosnak. A már nem fiatal férfit nagyon megviseli a dolog, rosszul lesz. Hála a vad életmódja mellett is erQs szervezetének, kiheveri a bajt. Ám ahogy megcsapja a halál szele, átértékeli az életét, és nem utolsó sorban eldönti, bosszút áll: nem hagyja, hogy az aljas rokon örököljön. Józan életformára vált, támogatja a reformkor jeles kezdeményezéseit és megkéri egy fiatal polgárlány, Mayer Fanny kezét. Fanny becsületes, de nehéz helyzetben van: nQvérei, anyjuk aktív közremqködésével prostitucióból élnek. Ezt leplezik, de nyílt titok, így a szégyen, a bélyeg Qt is éri. Ráadásul anyja Fannyt is el akarja adni, pont Abelino az, aki fogadást kötött arra, hogy megszerzi a lányt, így nem sajnálja a pénzt sem, hogy célját elérje. Anyja fondorlattal próbálja Fannyt rávenni a dologra. Mikor kiderül, hogy mit is akar tQle valójában az anyja, természetesen ellenáll. Szorult helyzetében hálával fogadja el Kárpáthy lánykérését, és elhatározza, meghálálja, hogy megmentette Qt. Bár mindvégig a lánykorában megpillantott férfiba szerelmes, fogadalmát megtartja, és valóban bearanyozza férje napjait. A boldogság azonban nem tart soká. Kisfiuk, Zoltán születése után Fanny hamarosan meghal, Kárpáthy János pedig mélyen gyászolja az asszonyt. Szobáit, hogy többé senki ne járjon bennük, elfalaztatja.
A történet a Kárpáthy Zoltánban folytatódik tovább.


Kárpáthy Zoltán (1854-1855)

A regény a magyar reformkor atmoszféráját kívánja érzékeltetni, szereplQinek sorsa azonban nem fqzQdik szorosan a társadalmi törekvéshez. A könyv megírásának célja a szerzQ utószava szerint: Kárpáthy Zoltán növekedése, magára találása közben végigkövetni a gyermekkori nevelés eredményeit, tehát fejlQdéslélektani rajzot ad. A fQhQs azonban már szinte az elsQ oldalakon teljes a tökéletességben, mint ahogy Q sem kételkedik sohasem önmagában.
Ebben a regényben sem a történelmi háttér, sem a meseszövés nem mozgalmas: a cselekmény fQ váza Kárpáthy Abellino pere unokaöccse vagyonáért; s ezen belül, különféle alkalmak során Zoltán lelki nagyságának bemutatása. Az ellenség táborában Vilma szentimentális szerelme, és lassan hervadó élete mindössze egyetlen lényeges ponton találkozik Zoltánéval. A regény igazából két szempontból érdekes: az egyik a mellékalakok korhq, realisztikus és nagyon színes ábrázolása, a másik pedig néhány, a történelmi idQszakra jellemzQ esemény megörökítése, például a követválasztás és fQleg a pesti árvíz. Ez utóbbi a könyv kiemelkedQen legszebb, megrázóan érdekes, érzékletes, patetikusságában is felemelQ része: olyan irodalmi remeklés, melynek értékeire a Jókait ritkán olvasók figyelmét is fel kell hívni. Wesselényi romantikus lelkesedéssel rajzolt alakját és a nagy árvíz tragikus napjait a könyv minden olvasója elQtt felejthetetlenné teszi.




Szegény gazdagok (1860)

Jókai arisztokrataellenessége a Szegény gazdagokban vet lobot: ennek fQhQse a Hunyad megyei Nopcsa báró után mintázott mágnás és rablóvezér. Egyik legértékesebb kalandregénye ez, erQsen egy friss tájélményén, 1858 Qszén tett dél-erdélyi utazásán alapszik. Innen fakad ezúttal az erdélyi románság mélyen megértQ, társadalmilag is sokrétq, irodalomtörténetileg úttörQ megjelenítése. A hangulati színezés nagy változatosságát hozza magával az, hogy a cselekmény másik szála egészen elütQ környezetben, a reformkori Pest kapzsi, kalmár-uzsorás famíliájában játszódik, ha a légkör olykor nagyon is dickensi a Lapussák házatáján.


Jókai pályája 1867 után
Jókai részben személyes kapcsolataival, Tisza iránti bizalmával, részben aggodalmaival és illúzióival a Habsburgok megmagyarosodásában reménykedik. Magatartása nemcsak népszerqségének árt, hanem írásmqvészetében is ettQl fogva mutatkoznak a hanyatlás tünetei. Elszakad, sQt idQvel menekül a jelentQl. Regényeiben eluralkodnak a történelmi és egzotikus témák, a romantikus, kalandos motívumok, misztikus, titokzatos elemek. A Rab Rábyban sikerül még egyszer elérnie korábbi szintjét, egyébként azonban többségükben gyenge áltörténeti és kalandor-regényeket ír. Az 1890-es években mind a társadalmi, mind az irodalmi életben erQteljes forrongás indul meg: megszületik a realista magyar novella, s ezzel egy idQben a századvégi modernség is kezdi éreztetni nálunk a hatását. Jókai érzékeli az irodalomban végbemenQ átalakulást, az irodalmi életben elfoglalt helyét, azonban nem akarja feladni, ezért egyrészt fokozni igyekszik hatáskeltQ eszközeit, ugyanakkor arra is kísérletet tesz, hogy megragadja a századvégnek a kor irodalmában egyre nagyobb helyet kapó társadalmi-szociális problematikáját, témában, szemléletben és stílusban is megpróbál alkalmazkodni a korszerq realizmushoz.
Kései korszakának legértékesebb alkotásai: A kQszívqember fiai, És mégis mozog a föld!, Rab Ráby, Fekete gyémántok, Az arany ember, Sárga rózsa.

A KQszívq ember fiai (1869)

A regény a Baradlay család történetét, s ezzel összefonódva a nemzet nagy szabadságküzdelmének történetét meséli el. Jókai ebben a mqben a maga romantikus világképét jeleníti meg  a Baradlayak történetét, a szabadságharc valóságélményének felhasználásával.
JellemzQ rá a kontrasztosság. A regény köznapi, közhelyértékq szókincsanyagától feltqnQen elüt az egzotikumok, idegen elnevezések, archaizmusok szókincsrétege. Ugyanez a kontrasztosság jellemzi a szöveg magasabb rendq rétegeit is: Jókai szituációkban, kis drámai jelenetekben építi fel az elbeszélést, s a regény minden egyes jelenete, szituációja kontrasztot képez elQzményeivel és következményeivel (regény nyitó fejezete: vígan bankettezQ társaság  a bankett ünnepeltje haldoklik). Kontrasztot alkotnak az egymást követQ színhelyek (a Baradlay-kúria  Oroszország; Pétervár  a Dnyeper jege  Bécs), s ehhez kapcsolódóan ellentét feszül az egyes események hangulata között is.
A regény kompozícióját a rapszódiáéhoz hasonlítják (felemelQ és megnevettetQ részletek, a freskószerq csataképek és az életképszerq jelenetek egymást váltásából alakul ki).
Baradlay Kazimir a halálos ágyán úgy rendelkezik, hogy özvegye és fiai az Q világnézete szellemében, az Q politikai célja  a régi világ konzerválása  megvalósításának szenteljék életüket. A fiait féltQ anya, a nemzet és az emberiség ügyét átérzQ ember azonban szembefordul a halott zsarnok konzervatív, reakciós végakaratával, s a fiait is megnyeri a haladás, a demokratikus forradalom és szabadságharc eszméinek. Két eszme, két erQ áll tehát szemben, s minden a körül forog, sikerül-e az anyának és fiainak gyQzni a misztikus erQvé növesztett atyai végakarattal és képviselQivel (Rideghváry és szövetségesei) szemben. Az özvegy vitái halott férje képével, emlékével a regény több pontján visszatérQ vezérmotívumként hangsúlyozzák a történetnek ezt a szerkezeti tartóelemét.
A szereplQk megformálása is ellentétekre épül. Két táborra oszlanak: a kQszívq ember eszméit továbbvivQk és az özvegy és segítQi. Közöttük helyezkednek el a Baradlay fiúk és a Tallérosy Boksa GergQ-féle alakok: a magyar nemesi társadalom képviselQi. A harc Qértük, az Q megnyerésükért folyik a két tábor között. A fiúk, illetve a velük azonos funkciójú epizódfigurák útjai Jókai politikai és történelmi világképének kifejezQje: Ödön a politikus csatlakozik elsQnek és legszilárdabban anyjához, Richard, a katona, késQbb, de attól kezdve az ügy legaktívabb képviselQje, Q az, aki a bukás utáni viszonyok között is leginkább magára talál. JenQ, a hivatalnok tétovázik legtovább, Qt kötik erQsebb szálak a reakciós táborhoz, végül azonban egy váratlan sorsfordulat révén (bátyja helyett Qt végzik ki) Q lesz bátyja megmentQje, az ügy mártírja, halált megvetQ hQs. A Baradlay-fiúk egyértelmq választásával szemben a köznemesi epizódfigurákat éppen az jellemzi, hogy ide-oda sodródnak a két tábor között, vagy éppen egyikhez sem hajlandók csatlakozni (Mindenváró Ádám).
Jókai stílusával azt éri el, hogy úgy látjuk: az egyéni életet a hétköznapi logikával felfogható törvények helyett magasabb, egyén fölötti, sQt történelemfölötti erQk irányítják. Ugyanez fejezQdik ki a szabadságharcról adott képeiben is. Jókai nem elbeszéli, nem is megjeleníti, hanem un. Retorikus kommentár formájában példázatok és hasonlatok segítségével megénekli a szabadságharcnak a regény cselekményébe illeszkedQ vagy annak hátterét alkotó mozzanatait.

Fekete gyémántok (1870)

A Fekete gyémántokban saját kora ábrázolására, a polgári kor társadalmi erQinek s ez erQk küzdelmének megjelenítésére tesz kísérletet.
A cselekmény középpontja egy idegen tQkéscsoport harca a bondavölgyi magyar széntelepek megszerzéséért. Az üzlet sikeres megkötését követné a magyar egyházi birtokra adandó nemzeti kölcsön, amelynek végsQ célja az egyház és a pápa világuralmának visszaszerzése és megszilárdítása. A harc azonban a nemzeti kapitalizmus gyQzelmével zárul, s egyúttal a tudomány gyQzelmével is a természetnek az embert rabságukban tartó erQi felett. Jelenkori témája, problematikája és a kiegyezés kora valóságából merített anyag ellenére ez a regény sem kevésbé romantikus a korábbiaknál: Jókai itt is inkább mítoszt teremt, mintsem a valóságot ábrázolja. E jelenkori mítoszokhoz azonban új típusú hQs illik: Berend Iván már nem arisztokrata, hanem kisnemes, harcolt a szabadságharcban, de nem csupán nemzeti hQs, hanem nagy tudós is. S mivel ez az életanyag jobban ellenáll a mitizálásnak, Jókainak külsQdleges eszközöket is jócskán igénybe kell vennie, hogy hQsét felnagyíthassa. Így lesz Berend nemcsak tehetség, hanem mindenben tehetség: a tudomány aszkétája, feltaláló és üzletember, de a nagyvilági társaságban is megállja a helyét: iszik, vív, udvarol, szórakoztat  jobban, mint az arisztokraták.
Kis bondavári bányáját Berend Iván vidéki nemes, bányamérnök, személyesen vezeti. Munkásai érdekei fontosak számára. Szabadidejében a kísérleteinek él. Felismerve fontosságát és szükségességét, olyan oltóanyaggal kísérletezik az 1860-as években, amely eloltja a bányatüzet. Beleszeret a szép bányászlányba, Evilába, de nem mutatja ki vonzalmát inkább csak távolról csodálja. Pedig a lány is viszonozza érzéseit. Pt azonban az tartja vissza, hogy fél indulatos vQlegénye, Szaffrán Péter bosszújától.
Közben Bondavárra érkezik Kaulmann Félix bécsi bankár, aki szeretné kiaknázni az egész szénmedencét. Olyan nagyvállalkozást kíván itt létrehozni, mely megtörné a poroszországi szén konkurrenciáját. Ezzel azonban tönkre tenné Berend Ivánt. Bár egyértelmq, hogy Kaulmannt ez nem zavarja, hiszen Qt csak az extraprofit érdekli, Berend nem aggódik. A Bondaváry herceg ugyanis nem akar megválni a birtokától, és a haszonélvezQ testvére, Theudelinda grófkisasszony, sem akar elköltözni. Ráadásul vasút sincs erre, ami a vállalkozáshoz elengedhetetlen lenne. De nincsenek munkások és megfelelQ szakemberek sem. Berend tehát gyanútlan, ám Kaulmann nem adja fel. Csal, hazudik, semmitQl sem riad vissza. Még a sajtó befolyását is kiaknázza a maga javára. Akit lehet, megveszteget. Így lesz segítQtársai a szépséges Evila, és vQlegénye Szaffrán Péter. Úgy tqnik, mesterkedését siker koronázza, megszerzi az egész bánya területet. Közben egy jobb élettel kecsegtetve Evilát Bécsbe csábítja. A lányból sikeres, elismert táncosnQ lesz, de boldogtalan. Kaulmann körül szorul a hurok, kétes üzelmeivel megbukik. Szaffrán is bosszút forral ellene a menyasszonya miatt: önmagával együtt fölrobbantja Kaulmann bondavári bányáját. Az immár értéktelen részvényeket az addigra világszerte elismert hírq tudományos kutató, Berend Iván vásárolja föl.

Az aranyember (1872)

Az Aranyember regényére a vallomás- vagy nosztalgia-regény elnevezés illik. Az aranyember két egymással ellentétes, mégis az íróban egyformán nosztalgiával övezett világot jelenít meg: a 19. század eleji Komáromot, polgár-kapitalista gabonakereskedQivel, hajósaival, laktanyáival, tovább a gyermekkor emlékeinek táját és a Senki szigetét, az emberiség legmélyebb vágyaiban élQ aranykor Qsi álmát, az éden-kert motívum e kései romantikus változatát.
Tímár Mihály, ez a bátor, tehetséges dunai hajós a véletlen szeszélyébQl ezeregyéjszakai kincsekhez jut, egyszeriben Q lesz az aranyember, akinek szerencsés érintésére minden arannyá válik, de a nagy vagyon  az Qsi mítosz vészt hozó kincse  boldogtalanná teszi: feleségül veszi a kincs eredeti gazdájának leányát, Tímeát, de az nem tudja viszonozni érzelmeit. Tímár úgy menekül a boldogtalanságból, hogy otthagyja a mesés vagyont és a rideg házasságot.
Tímár Jókainak talán legösszetettebb, legvalóságosabb alakja. P is csodatévQ, mindig talpraálló mesehQsnek indul, de utóbb kinQ ebbQl a sablonból: konfliktusos, szenvedQ, keresQ emberré válik. Válságának elindítója az a tudat, hogy a kinccsel, a vagyonnal beszennyezte magát; választásának van egy másik, kezdetben csak tudat alatt ható, majd egyre inkább a felszínre törQ oka is: a Senki szigetén megismert világ utáni nosztalgia. Az író a romantika, sQt az impresszionizmus, a szimbolizmus eszközeivel  a belsQ monológ, a hQs lelkiállapot változásait kifejezQ lírai tájrajz segítségével  páratlan finomsággal és hqséggel ábrázolja a két életforma vonzásában kibontakozó válságát, s azt a folyamatot, amelynek során elnyomott énje ledobja magáról egész civilizált, megkövült énjét és életformáját.
Az aranyember Jókai legmodernebb mqve: a századvégi ember kezdQdQ válságának, nosztalgiába menekülQ életérzésének megszólaltatója.

Gazdag szegények (1890)

Gazdag szegényekben megpróbált új környezethez és témakörhöz fordulni. megzabolázza dekoratív, a dús meseszövéshez vonzódó fantáziáját, erejét a megfigyelésre, tárgyszerqségre összpontosítja. A Gazdag szegények legtöbb szereplQje a pesti sikátorok kisembere: váltóQr, fiákeres, piaci virágárus, drótostót, s fölöttük szinte elérhetetlen magasságban áll Paczal János, a közrendQr. Hétköznapjaik nyomorúságára éppen nem borul fátyol. Szomorúan mindennapi a mese egyik fonala is: az elbocsátott, méregdrága lakbérrel sújtott váltóQr, Kapor Ádám feleségével együtt be akar jutni a szegényházba, de a hivatalos engedély elnyeréséhez szükség van a hiányzó házasságlevélre. EsküvQjüket az utolsó pillanatban szinte meghiúsítja a háztulajdonos, s ennek gaztettét csupán egy szerencsés véletlen akadályozza meg. Hanem ez a véletlen is a szegény emberek összetartásán alapszik, mint ahogy az elesettek közösségi érzése, embersége is lépten-nyomon megnyilatkozik a cselekmény folyamán s a komisz életet elviselhetQvé teszi. Joggal tqnik fel, hogy a "Zöld paradicsom" sok lakója között csak egyetlen eltorzult lelkq ember akad, s az alakok zömére várakozó megnyugtató befejezés sem hat meggyQzQen. Ennek ellenére Jókainak sikerült egy fontos igazságot felismernie: rá tudott mutatni arra, hogy a dolgozók soraiban mennyi felszabadításra váró, nemes emberség lappang, s mindez mennyire ellentétben áll a felsQ tízezer romlottságával és kaszinói becsület-moráljával.

Sárga rózsa (1893)

Jártál már a hortobágyi pusztán? Ma már csak az emléküket Qrizzük, de hajdan rengeteg tenyésztett állatcsorda, gulya élt arrafelé, és persze, az QrzQik: a bojtárlegények. Könyvünk is a szép délibábos Hortobágyon játszódik, ám egy nagyon szomorú történetet mesél el.
Két fQhQsünk, Decsi Sándor, csikósbojtár és Lacza Ferkó, gulyásbojtár gyerekkoruktól fogva jó cimborák voltak. Egészen addig, amíg a szerelem, egy gyönyörq pusztai lány, Klárika képében közéjük nem áll. Mindketten Qt, a hortobágyi csárdás fogadott leányát, azaz a "Sárga rózsát" szeretik.
Az igazi baj akkor kezdQdik, amikor a katonaságból hazatérQ Decsi Sándor észreveszi a gulyásbojtár kalapja mellé tqzött virágot: az árulkodó sárga rózsa félévre itt hagyott kedvese hqtlenségére figyelmezteti, és Qrült féltékenységet támaszt benne.
Ez a maró szenvedély azonban nagyúr, egyik férfi sem ismer szerelem dolgában megalkuvást. Klárika csalfa természete, "naiv" játszadozásai és kacérkodásai tehát borzalmas tragédiába torkollanak. Decsi Sándor, a becsület és a makulátlan tisztesség mintaképe nem a lányt hibáztatja, hanem felbQszült vadkanként áll bosszút Lacza Ferkón, és megöli Qt. A csikós nekivágtatott a szembe közelgQ zivatarnak. A leány utána nézett a lovasnak, amíg a zivatar el nem takarta az alakját.
A csalfa szépség hqtlensége miatt mindkét szeretQjét elveszíti.

Jókai hatása
LegfQbb titka a mesélni tudása. Jókai örökké nagy eszmék mámorában él, melyek végigkísérik életét. Ezt az életörömöt, valóságélményt igyekszik olvasóival megosztani. Felnagyítja, messze az átlag felé emeli szereplQinek jellemét, cselekményeit emberfeletti jóság és gonoszság konfliktusából bontja ki. Élete végéig naivan hisz abban, hogy a régi Magyarország komoly megrázkódtatások nélkül megy át a modern polgári fejlQdés útjára. Észreveszi a kapitalizmus árnyoldalait, erkölcsi züllesztQ hatását, de meggyQzQdése, hogy ezeknek a mqködése csak a felszínen hat, nem zavarja meg a fejlQdés normális menetét.
Cselekményei hátterében vagy középpontjában mindig valamilyen nagy harc, többé-kevésbé közösségi vagy társadalmi akció áll.
SzereplQi a század második felében egyre inkább a hétköznapi átlag szintjére leszállított szereplQk. Jókai jelentQs regényeinek hQsei jórészt nagy vállalkozások résztvevQi. E hivatás betöltésére úgy teszi alkalmassá Qket, hogy szinte megszünteti testiségüket, s egyéniségük fQmozgatóit eszmei és magasrendq érzelmi erQkben jelöli meg. Azokat az alakokat pedig, akiket valamilyen alacsony lelki indok mozgat vagy humorosan ábrázolja, vagy az Qket mozgató alacsonyabb szenvedélyt is emberfeletti nagyságúra növeli. A nagy Jókai alakok kivétel nélkül a tudomány, a munka, az országépítés hQsei, a nemzeti szabadság, az emberi haladás bajnokai. Ezek a szereplQk fejezik ki Jókai világnézetének leglényegesebb vonásait: haladáshitét, hitét az emberben, az emberi hivatásban.
Ennek az ideavilágnak a megragadása azonban nemcsak a romantika, hanem a realizmus ábrázolómódszereit is megkívánja: a hQsök által legyQzendQ akadályok, veszedelmek realista bemutatását, a felidézett patriarchális Magyarország alakjainak, szokásainak érzékletes, szemléletes képét. Ezt a valóságanyagot részben saját, élményekben gazdag élete szolgáltatja számára, sokkal inkább azonban az írott és fQleg az íratlan irodalom: az anekdota, a népi elbeszélésnek és a nemesi társas életnek egyaránt klasszikus és központi eleme.
Regényei tipikus romantikus cselekményregények, vivQelemük az események bonyolódása, drámai mozgalmassága. A cselekmény rendszerint többágú: két  három fonal szövi át és keresztezi egymást; egy  egy mozzanat egy ideig homályban marad, s ez növeli az izgalom és várakozás élményét. A regény mqfajának új, egyéni változatát alkotja meg: fellazítja a regény mqfaji határait, a regényt a mese, a monda, az eposz felé tágítja, de ebbe a mesei  mondai formába nem mesei, sok vonatkozásban modern életanyagot foglal bele.
Sajátos regénykompozíciója is. FQ törekvése a különbözQ esztétikai minQségek, a tragikus, fenséges, elégikus, idilli, komikus, ironikus, groteszk stb. egységbe fogása és olyan mqvészi elrendezése, hogy ezzel az olvasónak az élet intenzitását, szépségét, emberi és esztétikai tartalmakban való gazdagságát, harmóniáját, teljességét sugalmazza.
Életmqve egységes, látásmódja és stílusa viszonylag korán kialakult. Az egészen korai és a kései, pályája alkonyán írt mqveket leszámítva, melyekben a képtelen kalandos elem kizárólagos túlsúlyra jut, Jókai mqvészetét általában sajátos kettQsség: a romantika és a népiesség ötvözése jellemzi. Ez a kettQsség adja regényei hangulatát.



Gárdonyi Géza

Élete
1836-ban Agárdon született, apja 1848-ban fegyvergyártó üzemet létesített a honvédsereg számára. Egerben végezte a tanítóképzQt. Irodalmi hajlama már korán megmutatkozott: 19 évesen karácsonyi éneket szerzett (Fel nagy örömre, ma született). Kamasz fejjel sok mindent végigpróbált: verselés, újságírás, betyár- és ponyvaregény. Az igazi Gárdonyi elQször a Pöhölyék (1895) elbeszélésben szólal meg. Színmqvei közül A bor (1901) aratott nagyobb sikert. A megújhodott népszínmqvet látták benne, ezért sokáig szerepelt pesti és vidéki színpadokon.
1897-ben Egerbe költözik, s ekkorra tehetQ világnézeti fordulata is. ElsQsorban keleti vallásfilozófiák foglalkoztatják. Hisz a lélekvándorlásban. 1922-ben halt meg.

Az én falum (1898)

E mq az évtized végének legkiemelkedQbb könyveseménye, Gárdonyi Mikszáthnak ajánlja, hálából a Figurák elQszaváért. Írásai apró rajzok, összefüggQ képek, lírai riportok a faluról. Csak a szépség marad meg belQlük, a látomásszerq mese szépsége. A falunak nincs is igazi regénye, a sorsok évszázadok óta egyformák, s a vége mindnek egy fakereszt a temetQben. A színhely: a falu, az iskola, a templom, a kocsma, mindig ugyanazokat a történeteket látja. Gárdonyi szomorú az együgyq életekre, a közönyösen fogadott tragédiákra pillantva. De nem szeret elidQzni itt.
Örülni akar, megállás és megtorpanás nélkül élni a csendes, derqs hétköznapokat, mert a tiszta öröm maga az élet. A paraszti elmaradottság, a kenyérkeresQ munka nem hazudja bele magát az idillbe. Gárdonyi alakjai némák maradnak, amikor az író errQl a szegényes kisboldogságról beszél: Nem az a vidámság ez, amelynek nevetése van. Csak afféle csöndes, békés vidámság, mint az erdQ vidámsága, amikor a nap rásüt. Az ilyen derqnek szinte örökös társa a szomorúság. Az elmúlás szomorúsága (Kék pille) vagy a meghatottságé (FestQ a falun). Mintha csak ez Qrizné a szépséget az emberben és a tájban. Egyes írások témája a lehetQ leghétköznapibb (ebéd a körtefa alatt).
Az együgyqt, a természetest azért vonja be lelkes áhítattal, mert úgy érzi, hogy a nagy csodához, az óriás természet parányi részéhez s a mindenüvé szétáradó élethez került közelebb. Mennyi élet! És mindnek van gondolata, vágya, akarata, vidámsága vagy szomorúsága; mind családos életet él, szeretkezik, haragoskodik, dolgozik és alszik épp úgy, mint az ember. Az élet egységének élményébQl valóságos himnusz, imádság zendül fel, ezért sokszor nyelvében is paposan kenetes. Gárdonyinál minden állat és növény lelkes lény, a szenvedQ állatnak pedig emberarca van. Így vigasztalóbb és érzelmesebb az azonosulás a természettel.
Külön meglepetés parasztgyerek-hQse is. Feledhetetlenül megfestett, eleven gyerekalakok, történetük, mindennapjaik tele otthonias ismerQs, gyerekkori ízekkel. Az én falum szemlélete varázsolja olyan csodálatosan vonzóvá világukat, környezetüket. Nem az idilli problémátlanság vagy a dickensi érzelmesség, hanem az egyszerqség és szeretet meghatódottságából születtek. Hasonlítanak Mark Twain morálfilozófus kisembereihez is, csak kevésbé okoskodók, bátortalanabbak és önállótlanabbak, falusi kismagyarok.
Gárdonyinál az írói látásmód, a szemlélet és a stílus tökéletes harmóniában van. Ábrázolása szubjektív, a valóságnak és az írónak a kapcsolatát közvetlenül kifejezQ. Az íróban keletkezQ benyomás, érzelem kifejezése. Nem a plasztikus formák objektív tükre ez a rajzsorozat, hanem az impresszióké. Idilljeinek mqvészi titka a népi egyszerqség formái és jövQt hozó álmai. Ez a véletlen találkozása réginek és újnak, az egyszerqnek és a mélység sejtelmességének, két verseskötetében, az Áprilisban (1894), meg a Fqzfalevél, nyárfalevélben (1904) is fölfedezhetQ.

Egri csillagok

A gyermek- és ifjúsági irodalom remekmqve. A honvédelem és a hazaszeretet regénye. Ez az érzelem hatja át a regényt, ez vezérli Eger védQit a küzdelemben. A hazaszeretet fQleg a szereplQk tetteiben nyilvánul meg (Dobó István esküje).
A regény a török idQkben játszódik, s az egyik legfontosabb végvár, Eger védelmérQl szól. 1556-ban a törökök hatalmas erQkkel ostromolták a várat, de Dobó István és katonái sikeresen ellenálltak. A regényben Gárdonyi gondot fordított a történelmi hqségre. Sok forrásmunkát használt. Elzarándokolt a regény helyszíneire, bejárta Budától, Szigetvártól, EgertQl Erdélyig, Sopronig és Konstantinápolyig azokat a helyeket, ahol hQsei megfordulnak. Megismerkedett a törökök vallási szertartásaival, a korabeli életformával, az öltözködési, étkezési szokásokkal, a régi fegyverekkel. Valóságos alapja van az egri nQk legendás hQsiességének, akik forró vizet, szurkot zúdítottak a támadókra a várfalakról.
A regényben számos történelmi név szerepel. Ilyen például Török Bálint neve, akit a törökök Buda cseles elfoglalása után valóban Konstantinápolyba hurcoltak. Történelmi alak Fráter György, a várvédQk kapitánya, Dobó István és a királyi család tagjai, Izabella királyné és fia, János. Számos magyar és török tiszt és közkatona neve megtalálható a krónikás énekekben és más forrásokban. Az író hosszú listát közöl a mq végén a vár védQirQl. Köztük van Bornemissza Gergely, a regény fQszereplQje. A regényben Tinódi Sebestyén költQ is megjelenik; Török Bálint udvarában lantkísérettel énekli a mohácsi vészrQl szóló históriás énekét.
Sok a kitalált szereplQ: ilyen a magyarok oldalán Gábor pap és Sárközi, a cigány, a törökök oldalán Jumurdzsák vagy Hajván. A cselekmény kibontakozásában mindnyájuknak van szerepe.
Az Egri csillagok fQhQse Bornemissza Gergely, jobbágyfiúból lett deák, majd vitéz hadnagy. Kalandos gyermekkora, ifjúsága és házassága Cecey Évával azonban már az írói képzelet mqve.
A képzelet szülte részletek is korhqek. A regény elején Jumurdzsák elrabolja a Mecsek erdei patakjában fürdQzQ Gergelyt és Évát, kitalált történet. Mégis hihetQnek érezzük, mert a mohácsi vész után a törökök gyakran betörtek az országba, raboltak, fosztogattak, és magukkal vitték a foglyul ejtett gyerekeket.
Török Bálint valóban fogságba esett, de az már a képzelet terméke, hogy Gergely és társai meg akarták szöktetni konstantinápolyi börtönébQl. A regényben ez a részlet ismertet meg minket a törökök világával. Az ellenséggel szemben a harcban nincs irgalom, de az író érezteti, hogy mindkét országban emberek, asszonyok és gyerekek élnek, és csak a hódító háború fordítja egymás ellen a két népet. E gondolat a regény utolsó jelenetében mutatkozik meg legszebben, amikor Éva és a török asszony kicserélik gyerekeiket.
A véletleneknek szerepük van abban, hogy a hQsök ismételten találkoznak a mintegy húsz évet átívelQ regényben. Bornemissza Gergely sorsa összefonódik Jumurdzsákéval, a félszemq janicsáréval. A regény elején megpecsételQdik, hogy egész életükben szemben állnak egymással, újra és újra összetalálkoznak. A háborún belül egyéni harcot is vívnak. Találkozásaik során bizonyos tárgyaknak is nagy jelentQségük van.
Jumurdzsák az elsQ találkozásuk óta egy zöld köves gyqrqt keres, melyrQl azt hiszi, hogy a szerencséje függ tQle. Akkor vesztette el, amikor a foglyul ejtett Éva és GergQ megszökik tQle, s Dobó katonái rajta ütnek. Gábor pap, GergQ késQbbi tanítója, adja a gyqrqt a fiúnak. A gyqrq utáni hajsza a regény végéig tart: Jumurdzsák azért rabolja el Sopronban Bornemisszáék gyermekét, hogy megkaphassa cserébe a gyqrqt.
Gergely egy másik törökkel, Hajvánnal is évekig tartó küzdelmet folytat. A szultán elleni sikertelen merénylet után Gergely török fogságba esik, ott ismerkedik meg a lassú észjárású, bivalyerejq törökkel. Gergely mindig túljár az eszén. Hajván rajzokat mutat Gergelynek, melyek várakat ábrázolnak. Gergely rögtön látja, hogy nagy veszélyt jelent a magyaroknak, ha a törökök olvasni tudnak a várak ábráiból, és tudomást szereznek a titkos föld alatti járatokról és a sebezhetQ pontokról. Eger várának rajzát Gergely megszerzi Hajvántól. A gyermekét keresQ Éva késQbb a rajz segítségével jut be az ostromolt várba.
A tárgyak közül egy kis kardnak van még jelentQsége. A regény elején Dobó egy rövid karddal jutalmazza meg az ügyes GergQt. Ez késQbb Gergely fiáé lesz. Eger ostroma közben Jumurdzsák bedobja a fegyvert a várba, így tudatja Gergellyel, hogy a fiú nála van, s csak a gyqrqért cserébe adja Qt vissza.

Sok minden jelzi a regény elején a késQbbi eseményeket. A cigányasszony jóslatában például benne rejlik Gergely sorsa, és az események igazolják is a jóslatot.
VisszatérQ mozzanat a bátorság. Dobó István arra tanítja a gyermek GergQt, hogy legfontosabb a bátorság. Gergely felnQtt hadnagyként ezt mondja: a buta ember azért bátor, mert nem érti a halált, az okos pedig azért bátor, mert érti. A bátorságra azért van szükség, mert Egernél kétezer magyar áll szemben kétszázezer törökkel. A túlerQt csak a bátorság és az okosság ellensúlyozhatja.
A regény kiemeli Eger védelmének jelentQségét: az egész keresztény Európát védik a töröktQl. Ezt készíti elQ a regény elsQ része, a végváriak bemutatása, Buda elfoglalása és Török Bálint foglyul ejtése, mely elQrevetíti majdnem az egész ország rabságát.

A cselekmény szálai hol szétválnak egymástól, hol összefonódnak. A cselekménynek hol Gergely, hol Éva áll a központjában. Gergely a hazáért harcol, Éva a gyermekükért. De miután Éva bejut a várba, a két ügy elválaszthatatlanul összefonódik: mindketten harcolnak a vár fokán, és mindketten tudják, hogy a gyQzelemtQl családi boldogságuk is függ. A hazaszeretet és a szülQi szeretet egymást erQsíti, a magánérdek és a közérdek egy és ugyanaz lesz a Bornemissza család számára.

A regényben visszatérQ motívumok figyelhetQk meg. Ilyen az ismétlQdQ fogság és szabadulás. GergQ és Éva már az elsQ lapokon Jumurdzsák fogságába esik, de hamarosan kiszabadulnak. Fiukat, Jancsit is Jumurdzsák ejti foglyul, és a könyv végén a kisfiú is megszabadul. Török Bálint fogsága nagy veszteség a nemzetnek. A rabság és szabadság gyakori szembeállításával érezteti az író, hogy a szabadság a legdrágább kincsünk. A hQsök egyforma elszántsággal harcolnak az egyéni és a nemzeti szabadságért. HQsök azok, akik a nemzeti szabadságért az egyéni szabadságot is föláldozzák. Török Bálint inkább a rabságot választja, mintsem a töröknek szolgáljon. Az egyéni és a közös szabadság gondolata szerencsésen találkozik a regény végén: a török eltakarodik Eger alól, s a két gyermeket visszacserélik. Eger várát sikerült megvédeni, s újra együtt van a Bornemissza család.
A két fQhQs, Gergely és Éva jelleme fejlQdésében mutatkozik meg. A mintegy húsz évet felölelQ regény elején mindketten a török katonáknak kiszolgáltatott gyermekek. Gergely bátorsága már ekkor megmutatkozik, de csak felnQtt férfiként lesz egyenlQ ellenfele Jumurdzsáknak. Bátorsága mellé hadi furfangot, okosságot és ötletességet is szerez. Eger védelmében Dobó István, a kapitány a tekintélyt képviseli, helyettese, Mekcsey az erQt, Gergely pedig az észt: Q ismeri legjobban a török sereget, s új fegyvereket talál föl ellenük. Éva is fejlQdQ jellem. Ijedt kislányból komoly nagylány lesz, aki jóban-rosszban kitart Gergely mellett. KésQbb önfeláldozó anya s a férfiakkal együtt harcoló egri nQ lesz. A mellékszereplQk is jellegzetes alakok. Mind a két török, akivel Gergelynek meggyqlik a baja, megszállottja valaminek: babonásan tisztelik a tárgyakat. Jumurdzsák a gyqrqjét hajszolja a regényen át, Hajván a hadi szerencsét jelentQ rajzok bqvöletében él.

Gárdonyi megmutatja a magyarok hibáit, bqneit is. A magyarok közt sok a széthúzás, az ellentét. A három részre szakadt országot még jobban megosztja a katolikusok és a protestánsok ellenségeskedése. Szegények és gazdagok közt is nehezen születik egyetértés. GergQt a gyerekkori hQstette után többen is fiukká fogadják - Török Bálint, Dobó, Cecey és Gábor pap -, de késQbb Cecey hallani sem akar arról, hogy Éva hozzámenjen a jobbágyfiúhoz. Cecey végül Eger falain Gergellyel együtt harcolva bocsátja meg a lányszöktetést.

Gárdonyi Géza nyelve bárki számára érthetQ. Mondatai tömörek, takarékosak. Az események sokszor nem leírásokból, hanem a párbeszédekbQl derülnek ki. A regény stílusa érezteti a honvédQ harc emelkedettségét, mégis megQrzi olvasmányos egyszerqségét. Csak olyan kifejezéseket használ az író, amelyeket már az 1500-as évek derekán is ismertek.
A népmeséket, népdalokat idézi a regény kezdése: ErdQben jártak, patakra találtak . Erre a népi mondókára hasonlít ez: Zöld erdQben jártam,/Ibolyát találtam . Másutt, ahol az ország romlását ecseteli az író, Tinódi Sebestyén históriás énekeit idézi. A végvári vitézeket Balassi szavaival jellemzi. A csatajelenetekben Zrínyi Miklós költQ leírásait is figyelembe veszi a Szigeti veszedelembQl.

A humor is felvillan a könyvben. A mulatságosan félénk, de furfangos Sárközi például Gyomorzsák”-nak nevezi Jumurdzsákot.

Fokozza a regény érdekességét a sok álruhába öltözés, alakváltoztatás. Éva többször férfinak öltözik. Gergelyék álruhásan, olasz énekesnek öltözve jutnak be Török Bálint börtönébe. Jumurdzsák magyar úrnak öltözve jelenik meg Éva soproni otthonában, hogy Jancsikát elvigye magával. Éva férfiruhában harcol Eger falain. Egyenrangú lesz a férfiakkal.

A láthatatlan ember (1902)

„Az embernek csak az arca ismerhetQ, de az arca nem Q. P az arca mögött van. Láthatatlan. Miszticizmusa ellenére is, ez a legmerészebb és az egyik legérdekesebb Gárdonyi-regény. Zéta elbeszélése nem pusztán egy szerelem története, hanem az ismeretlennel, az emberrel való találkozás nagy lélektani élménye elsQsorban. Az ember: titok. Az ember örökké idegen marad mások számára, mert láthatatlan. Zéta az arcok mögé nézhet, mégsem oldódik meg számára a csoda, a rejtély. A külsQ és a láthatatlan, önmaga elQtt is. Bámulat és panaszos félelemmel tölti el. Nem elemez, nem magyaráz.

Isten rabjai (1908)

Mintha csak A láthatatlan ember folytatását írná. A szív azért van elrejtve az emberek szeme elQl, hogy ne ismerhessék meg, ne tudjanak róla semmit. Mit érez, szenved vagy örül, szeret vagy gyqlöl. A Margit-legendában a lemondás, az önkínzó aszkézis fogta meg, s képzeletében Cyprián barátruháját öltve magára, ízlelgette a kolostori nyugalmat, kereste a békét. Boldogok helyett azonban csak szánandó rabokat talált. Kint, az életben, a szenvedélyek és a pénz rabjait, ebben a kis zárt világban, bqnbánó vétkesekben és ártatlan fiatal lányokban, az Isten rabjait.
A vallásos téma tekintetében szokatlanul szelíd.

Ida regénye (1936)
Az újsághirdetéssel induló kényszer- ill. látszatházasság szerelemmé érik.



Kemény Zsigmond

Élete
1814-ben Alvincen született (Erdély). Apja kilencéves korában meghal, és mostohatestvérei kiforgatják a családi vagyonból. A nagyenyedi kollégium, késQbb a Bethlen-iskola fQiskolai hallgatója ugyanitt. Már egészen fiatalon az erdélyi ellenzék egyik politikai irányadója lett. Nevezetes vezércikkei az Erdélyi Híradó hetilapban jelentek meg. ElsQ önállóan megjelent röpirata a Korteskedés és ellenszerei (1843-1844). Eszménye nem a mesterségesen gyorsított, hanem a lassú, önmagát alakító társadalmi fejlQdés.
A történelmi fenyegetettség szorongása jelentkezik elsQ nagy történelmi regényében, a Gyulai Pálban (1845-1847) is.
Az 1840-es években Kemény többször is megfordult Magyarországon, majd végleg Pestre költözött. A centralistákhoz csatlakozott. A Pesti Hírlapban közzétett a kiegyezés híve volt. A szabadságharc elbukása után két sokat vitatott röpiratot adott ki: Forradalom után (1850), Még egy szó a forradalom után (1851). Ezekben a fönti nézeteit fejti ki, s a nemzeti tragédiáért Kossuthot okolja.
A 1850-1870 között a korszak legfontosabb politikai napilapjának, a Pesti Naplónak irányadó politikusa és vezércikkírója: írásaiban Deák Ferenccel együtt a kiegyezés elQkészítésén munkálkodott. 1867 után megkezdQdött testi-szellemi erejének hanyatlása. Látása romlott, elméje elborult, öccse hazavitte Pusztakamarásra, és ott halt meg 1875-ben.

A regényíró
A regényírást a forradalom után kezdi. ElsQ regénye a Gyulai Pál. Egy erdélyi családról szól. Nagyon szövevényes víziót alkot benne a korabeli ErdélyrQl.

Az 1850-es évek elsQ felében társadalmi regényeket írt: A szív örvényei (1851), Férj és nQ (1852), Ködképek a kedély láthatárán (1852), Szerelem és hiúság (1853). Emellett a hagyományos novella terén is kipróbálta erejét (Két boldog, Alhikmet, a vén törpe, A szerelem élete).

Hamarosan visszatért azonban igazi témavilágához, az Erdély múltjában játszódó történelmi regényekhez: Özvegy és leánya (1854-1857), A rajongók (1857-1859), Zord idQ (1857). Az elsQ kettQ az I. Rákóczi György korabeli Erdélyét mutatja be, a harmadik Izabella királyné uralkodása idején játszódik.

Ködképek a kedély láthatárán

A Ködképek olyan sort nyit meg, melynek gondolatmenete logikusan vezet az Özvegy és leányához és A rajongókhoz.
Kemény azt kívánja, hogy a polgárosodás a nemzeti jelleggel és az emberi természettel összhangban valósuljon meg. Ezért rajzolja meg oly részletesen JenQ grófnak és környezetének konfliktusát is. HQsének világidegensége nemcsak a jobbágyaival, hanem birtokostársaival, a tulajdon osztályával való kapcsolataiban is megnyilatkozik. Reform-eszméivel JenQ néha szánalmas-mulatságos módon rí ki a patriarkális, erdélyi környezetbQl, sehogyan sem tud beleilleszkedni abba a kissé lompos, de meghitt társaságba, mely gyermekes elégedettséggel él a hagyományos szokások és szabályok között. Jelleme is ez idegenség, e feloldhatatlan különállás miatt válik ellenszenvessé, gyqlöletessé.

Az özvegy és leánya

Ötletét is egy 17. századi emlékiratból merítette, Szalárdi Jánosnak 1662-bQl való Siralmas magyar krónikájából. A regény 1636-ban játszódik, alapja a Mikes-fivérek leányrablása: János elrabolja Tarnóczy Sárát Szentlélek várából (az öccse számára), hogy ezzel boldoggá tegye gyötrQdQ, bátortalan öccsét, Kelement. Ez a tény azonban csak ürügyül szolgál annak bemutatására, hogy az emberi szenvedélyek milyen kárt okoznak az ember életében. A Tarnóczy család széteséséhez vezet Rebeka asszony bosszúvágya. Rebeka rosszindulatú asszony, amely tulajdonsága azonban boldogtalan házasságán alapul. Sosem szerette lányát, irigyelte mások boldogságát. Mindenkit megítél, úgy gondolja, hogy csak nála van az igazság. Szeretethiányához, furcsa jelleméhez a mohóság és kapzsiság is hozzákapcsolódik. Korántsem olyan aszkéta, mint azt a környezetétQl elvárja. Más szereplQk is vannak a mqben, akiknek a lelki egyensúlya megbomlik. Sára és János is a túlhajtott lovagiasság, szemérem áldozatai. Azokból a helyzetekbQl, amelyekbe magukat hajszolják, csak a halál a kiút.
Kemény jól ismerte az emberi lelket, nagyon jól ábrázolja a személyiségeket. Kemény szerette a színházat, és ennek hatása azon érzQdik, hogy szerette a nagy összecsapásokat, nagy jeleneteket a mqveiben. A regény sokféle módon értelmezhetQ: lehet szerelmi történet, jellempanoráma és a korabeli Erdély színes panorámája. Még nagyobb szociografikus panoráma, mint az Özvegy és leánya. Mindenki abba szerelmes, aki Qt nem szereti. Senki sem találja meg azt, akit szeret, és aki szereti, még azok közül sem, akik életben maradnak. A minden Kemény-regényre jellemzQ sorsszerqség jelenik meg itt is.  Ha rosszul döntöttünk egyszer, az életünk végéig kísérteni fog az a döntés minket. Sajátos asszonyszerepek és apaszerepek jelennek meg a regényben.
Sára azonban mindenféle hiedelemmel ellentétben Jánosba szerelmes (már találkoztak, s ekkor lobbant szerelemre iránta), mint I. Rákóczi György hQs megmentQjébe, és nem Kelemenbe, ahogyan mindenki hiszi. Bár viszonozza-viszonozná a lány érzelmeit, ezt öccsére való tekintettel nem árulja el neki, és Sára füle hallatára kijelenti, hogy visszatér jegyeséhez, Lupuj vajda lányához, Jászvásárra. János vétke tehát a túlzásba vitt lovagi nagyvonalúság és testvéri szeretet. Sárát a regény elején még jókedélyq, szenvedélyes leányként ismerhetjük meg, kinek világában tökéletesen megfér a vallás az életörömmel. A rosszul értelmezett, makacs erény, nQi szemérem, túlzott gyermeki engedelmesség az Q veszte. Konok hallgatásán és zárkózottságán keresztül csak Naprádiné Judit sejti meg, hogy egy ismeretlen férfiba szerelmes. Sárának lehetQsége nyílna mindent jóra fordítani, amikor a vérszomjas özvegy Rebeka asszony a fejedelemmel halálra akarja ítéltetni a Mikeseket lányrablás vádjával. Csak annyit kellene mondania, hogy nem az Q beleegyezése nélkül rabolták el Qt a Mikesek, mivel halálosan szerelmes Jánosba. Erre viszont Sára nem hajlandó, engedelmeskedik anyja kívánságának, kezét nyújtja az öreg Haller Péternek, aki jóságos és érzQ lelkq ember ugyan, de taszító külsejq és már 50 éves. Amikor viszont a fejedelem kimondja a leányrablás résztvevQire a fQvesztés lehetQségét, Sára sikoltva rogyik össze. A két ifjú végzete jellemük túlzásaiban keresendQ.
Rebeka jelleme már a cselekmény kezdetén is adott: az erény szörnyetege, megszállott és rajongó, mániákus. Mély vallásossága vakhitté nQtt benne, elvakultan gyqlöli a más vallású Mikeseket. El is éri, hogy a fejedelem halálra ítélje Qket, mely hírre lánya szíven szúrja magát. Rebeka asszony szörnyq átkokat mond halott lányára.
A Mikesek azonban közben kegyelmet kapnak a fejedelemtQl, és mivel a kegyelem híre hamarabb ér a Mikes-várba, mint Tarnóczyné, Q gyilkos dühében holtan esik össze. Sára halálának hírére azonban János is saját maga keresi a halált, egy kisebb katonai hadjárat egyetlen áldozataként hal meg. Rebeka asszony eltorzult jellemének az ellenlábasa Naprádiné Tarnóczy Judit, aki melegszívq, életvidám asszony, és a megkésett lovagba, Mikes Mihályba szerelmes.
A regény központi hQse özvegy Tarnóczyné, akiben a vallási fanatizmus párosul a birtokszerzQ szenvedéllyel. Szívtelensége, kegyetlensége, pusztító indulata valóságos szörnyeteggé növeszti. GyqlölettQl fqtött alakja a legnagyobb tragédiák végzetes hQseit idézi. Az eszközeiben nem válogatós. Ádáz harcot kezd a Mikes család birtokaiért, s emiatt boldogtalanná teszi leányát, Sárát is, aki Mikes János iránt gyulladt szerelemre. A démonivá lett özvegy embertelen szándékai végül önmaga ellen fordulnak. Meggyötört áldozatokon áttipró útja saját pusztulásához, s leánya öngyilkosságához vezet. Az ifjú szerelmesek alakja némileg elnagyoltabb és halványabb Tarnóczyné alakjához képest. A Kemény által végzetszerqnek érzett sors áldozatai mindketten. Mikes János tragikus vétsége, hogy öccse számára elrabolja Tarnóczy Sárát, akiben felismeri rég nem látott szerelmét, mégis lemond róla. Sára tragédiája, hogy úgy hiszi: Mikes János számára rabolják el.
A regény bQvelkedik a romantikus történetek váratlan fordulataiban: leányrablás, beteljesületlen szerelem, intrikák, párbaj, öngyilkosság, rendkívüli halál szerepel benne. A romantikus hagyományok azonban realista elemzQkészséggel párosulnak. A szerzQ kivételes lélekábrázoló készsége, a lelki motíválások erQssége ebben a mqvében is megmutatkozik. A szorongató végzetfilozófia végkicsengésében komorrá teszi ugyan, de kétségtelen mqvészi értékei a mai olvasót is fogva tartják.
Kemény az alaptermészet, a jellem és a végzet összefüggéseit vizsgálja. A regény démoni hQse, özvegy Tarnóczyné bármit föláldoz birtokszerzQ indulataiért és vallási fanatizmusáért. A Mikes család birtokait akarja megszerezni, és ezzel tönkreteszi lánya, Sára boldogságát, aki Mikes Jánosba szerelmes. A férfi viszont, aki öccse, Kelemen számára elrabolja Sárát, késQn ébred rá, hogy a lánnyal egymásnak rendeltettek. Tarnóczyné mániája, Mikes könnyelmqsége és Sára félreértése (aki azt hiszi, szerelme számára rabolták el), tragikus katasztrófához, a lány öngyilkosságához vezet. A romantikus történetszövés mellett Kemény ritka lélekábrázolása ragadja meg az olvasót.


A rajongók

Címe egy korabeli erdélyi vallási mozgalomra, a szentháromság-tagadók, más néven szombatosok szektájára utal. Ugyanakkor azokra a felfokozott szenvedélyekre is utal, amelyekrQl az elQbbi regényben is szó volt. A rajongók szektájának tagjai üldözöttek voltak a 17. században, a regényben legelszántabb ellenfelük Kassai István, akit nemcsak a vallási elvakultság vezet a szombatosok iránti gyqlöletében, hanem a vagyonszerzQ kapzsiság is. Ez a regény még nagyobb szociografikus panoráma, mint az Özvegy és leánya. Itt is a sorsszerqség jelenik meg, és az emberi kapcsolatok kusza hálója: mindenki abba szerelmes, aki Qt nem szereti. Senki sem találja meg azt, akit szeret, és aki szereti, még azok közül sem, akik életben maradnak. Kemény itt is az elvakult fanatizmust ítéli el

Zord idQ

Sötét, komor történetet idéz: Buda bevételét. Családi tragédiák sorozata a regény. Izabella királyné szomorú sorsáról, a szövetségi viszonyokról való döntésekrQl van szó. Az ország méltósága odavész, és egy ilyen országban az egyéni méltóságra sem marad remény. A boldog kezdet után csak szörnyqségek történnek végül. A regény legmélyebb és a romantikus szemlélethez néhol visszatérQ tragikumváltozatát: Barnabás és Elemér sorsa, kapcsolata tartalmazza. Kettejük története alkotja a regény szerkezetének tartóvázát is. A Zord idQ már teljes érettségében mutatja meg a regénynek azt a nemzeti formáját, melynek kialakítására Kemény törekedett. Minél mélyebbre nyomul a történelem kérdései közé, Kemény regénymqvészete annál inkább nemzetivé válik. A jelen nemzeti vonásait ez a regénymqvészet sohasem ragadja meg, csak a múltéit. De a múlt kérdéseinek megragadásához Keményt a regényírói módszeren kívül elsQsorban a történettudományi, az államtudományi szemlélet segíti hozzá, vagyis a kor problematikájának olyan tudományos felfogása, értelmezése, mely a regény mqvészi formáiban testesül meg, fejezQdik ki. Keményt ez a történet- és államtudományi koncepció segíti hozzá a regény nemzeti jellegének kialakításához, de a valóság ábrázolásának bizonyos fokához is. Keménynél tehát az írói alkotás sajátosan egybekapcsolódik a tudósival. A Zord idQ jellegzetes eszmeregény is, mivel Kemény a történelembQl merített és a maga jelenére vonatkoztatott eszmét, tanulságot hirdet benne.

Novellái
Két elbeszéléskötete a Tót atyafiak és A jó palócok fordulatot jelentett Mikszáth írói fejlQdésében.
Tót történeteinek hQse a világtól elzárt magányosok, hatalmas hegyek között, civilizációtól távol élQ emberek, kiket jóval szorosabb szálak fqznek a természethez, az állatokhoz, mint az emberi társadalomhoz. Palóc parasztjai közlékenyebbek, beszédesebbek. Mogorva csupán egy akad közöttük, aki nem paraszt, hanem csizmadia, nem palóc, hanem tót: a majornoki Filcsik.
A kötetek legtöbb novelláját összekapcsolja, hogy a szereplQk egymás ismerQsei, többször fel-felbukkannak az egyes történetekben. Olej és Lapaj tudnak egymásról, olykor üzenetet is váltanak. Vér Klára elQször a bágyi molnár hitvese, majd Gélyi csalfa felesége.
Ezekben az írásokban még találhatók romantikus motívumok: váratlannak tqnQ jellemfordulatok, túlzások, eszményítQ törekvések). De azzal, hogy a paraszti élet felé fordult, el is távolodott a Jókai-féle nemesi romantikától. Az egyszerq falusiak fQhQssé nQnek. Az együgyqnek vélt, durvának, faragatlannak látott, gyakran a társadalom perifériájára szorult emberek is bonyolult és mély lelki életet élnek. Hallgatag mogorvaságuk mellett rejtett melegség, emberi jóság lappang. Meglátja egyszerq hQseinek lelkében a felzaklató konfliktusokat s azt az erkölcsi tisztaságot, mely Qket sokszor emberi értékek tekintetében uraik fölé emeli.
Mikszáth nem kívülálló tárgyias, személytelen író. A népi mesemondó tudatvilágát imitálja. Magáévá tudja tenni a falusi emberek önszemléletét, az életüket át-meg átszövQ babonás hiedelmeket, a helybeli közvélemény híreszteléseit, mendemondáit, az egész népi mesevilágot. Beleéli magát a közvetlen hallgatósághoz szóló mesélQ, regélQ alakjába, s a naiv, élQszóbeli elQadás fordulatait utánozza.
Az embereken kívül fQszereplQvé lép elQ a természet. A táj él, cselekszik, társalog az emberekkel, a falusiak meghitt bizalmasa, olykor értelmezi és kommentálja az eseményeket, néha pedig büntetQhatalom.
Történetei nem falusi idillek. A legtöbb írás mélyén ott rejlik egy-egy nyugtalanító tragédia, kettétört emberi sors.


Tót atyafiak (1881)
 HYPERLINK "http://mek.oszk.hu/00800/00897/html/01.htm" \l "1" Az arany-kisasszony, ny János epikája

Élete
1817-ben Nagyszalontán született. Apja puritán életelvek szerint neveli. A vézna fiúcska már korán nagy olvasóvá válik: Gyöngyösit, Gvadányit, ponyván árult bibliai történeteket, kalendáriumokat olvasott. A „fentebb stil”-lel a debreceni Református Kollégiumban ismerkedik meg. Zárkózott, túlérzékeny kamaszként nehezen illeszkedett be új környezetébe. Anyagi okok miatt Kisújszálláson lett segédtanító. Majd színésznek állt, de csalódott a lehetQségekben és a színészekben. Egy darabig a szalontai iskolában tanítóskodott, késQbb nevelQi állást vállalt, utóbb Nagyszalonta másodjegyzQje lett. 1840-ben feleségül vette Ercsey Juliannát. Közéleti érdeklQdését mutatja, hogy politikai tárgyú cikkeket írt a Társalkodóba. Irodalmi ambícióit iskolatársa Szilágyi István ébresztette fel újra, aki fordításra biztatta. Arany költQi pályán való fellépéséhez a közvetlen lökést a politikai események szolgáltatták. 1860-ban Pestre költözött, ahol a Kisfaludy Társaság igazgatója lett. Bekapcsolódott a pesti irodalmi és politikai életbe. 1865-ben az MTA titkára lesz, 1870-ben fQtitkára. 1863-ban meghalt Juliska leánya, emiatt sokáig elhallgatott benne a költQ. 1876-ban lemondott a fQtitkárságról, az 1877-es boldog nyarat a Margit-szigeten töltötte. 1882-ben halt meg.

Az 1840-es évek epikái és balladái

Az elveszett alkotmány ’! (1845) A megyei élet kicsapongásait, a kannibáli módszerekkel folytatott korteskedést szatirikus eposzban örökített meg. Nemcsak a homéroszi, vergiliuszi eposz kigúnyolása, hanem a nemzeti romantika hexametereivel, tündéreivel és csatajeleneteivel is leszámol. Kíméletlen társadalombírálat. A nemesi világot, a választásokkal kapcsolatos küzdelmet adja vissza. Rák Bendének politikai viszontagságai kapcsán szatirikus-realisztikus képét adja az 1848 elQtti magyar megye életének. De leginkább a klasszikus eposz kellékeit figurázza ki: van propozíció, aztán a természetfölötti hatalmak (a boszorkány Armida és a garabonciás Hábor avatkoznak be a hQsök sorsába), Bende lelátogat az alvilágba. Szinte tobzódik a nyelvi komikum különbözQ fajtáinak alkalmazásában: összevegyít romantikus, irodalmias, nyelvújítási, egyéni szóalkotású, nemesi latin, alantas köznyelvi, divat- és idegen, tájnyelvi kifejezéseket. Nevetséges hatást kelt a névkomikummal és a szójátékkal. A finomkodó költQiségbQl qz csúfot mulatságos eufémizmusokkal. Arany különös és új alakváltozásra képes költQi tehetsége itt mutatkozik meg elQször, de nem látjuk ilyen gazdagságban soha többé. Puszta idQtöltésül kezdte írni, késQbb értesül arról, hogy a Kisfaludy Társaság pályázatot hirdet vígeposz írására. A pályadíjat elnyeri.

Toldi (1846) ’! A Kisfaludy Társaság újabb pályatétele ez az elbeszélQ költemény. A forrásul szolgáló mqvet, Ilosvai 16. sz-ban keletkezett verses históriáját, annak cselekményét és alakrajzát, alaposan át kellett alakítania. György élQsdi földbirtokos és ármánykodó fivér. Miklós a jogfosztott parasztság képviselQje. Az 1. ének lappangó feszültsége a méltatlan helyzetbQl és tettvágyból adódik, amit a Lacfi seregével való találkozás illusztrál. A 2. énekben az újabb megaláztatás, a Györggyel való összeütközés szélesíti a konfliktust. A 3. énekben a bqnbeesés, a gyilkosság olyan helyzetet teremt, amelybQl már nincs visszaút. A 4. ének a nádasban az elhatározás megérlelQdésével viszi tovább e cselekményt. Az 5. ének a farkaskalanddal az elsQ próbatételt jelenti. A 6. énekben Miklós búcsút vesz édesanyjától. A 7. ének György intrikája a királyi udvarban. A 9. énekben a bika megfékezése felesleges hQstett. A 10. énekben Miklós megkapja a száz aranyat a cipóban, s nagyot mulat a viadal elQtt. A 11. ének a párbaj. A 12. ének a király ítélete és az anya megérkezése. Mesei motívumok: az elnyomott kisebbik fiú, hármas próbatétel (farkas, bika, cseh bajnok). A középkori lovagi epika motívumai: a hQs bujdosása, érdemszerzQ kalandjai, bqnbe esQ és magát tisztázó lovag. Arany népi és régi nyelven mondja el a történetet. A stilizált népnyelv felhasználásával azonban nagyon is expresszív. A szavak nem egyszerqen jelentenek valamit, telítve vannak stílusréteg-hangulattal, lírával. Arany modora nyugodt, természetes. Népi elbeszélQ módján olykor együttérzéssel fordul hQséhez vagy az olvasóhoz. A környezetrajz lényeglátó.

A szegény jobbágy (1847)
SzQke Panni (1847)

Rózsa és Ibolya (1847) ’! Valóságos mesét dolgoz fel. Mesefantasztikum és reális népi szemlélet szintézisét alkotja meg.

Murány ostroma (1847) ’! Anekdotikus történelmi eseményt dolgoz fel. A Murány várát védQ Széchy Mária I. Rákóczy György híve, az ostromló sereg vezére. Wesselényi viszont Ferdinánd-párti. Az elhúzódó ostrom azzal végzQdik, hogy Mária kezét nyújtja Vesselényinek. Kötelesség és szerelem komoly konfliktust teremt.

Toldi estéje (1847-48) ’! A Toldi trilógia második része. Arany egy nagytávlatú történelmi, nemzeti dilemmát bontakoztat ki. Nemzet és haladás, hagyomány és európaiság, nyers népi erQ és elidegenedett királyi udvar kerül szembe. Mindezt az elmúlás melankóliája hangsúlyoz a nyitóképben (a természet haldoklása, az élettQl búcsúzó öregek, a sírját ásó Toldi) és a záró képben (a Toldi sírdombja fölött ásóra támaszkodó, vigasztalan Bence, a tél megérkezése, a sírt elborító elsQ hó). Az 1. ének Qszi tájképébe illeszkedik mind Toldi búcsúzása az élettQl, mozdulatlan reménytelensége. A 2. ének a Gyula-fivérek epizódjával fokozza a feszültséget. A 3. énekben Toldi legyQzi és megöli az olaszt. A párbaj mqvészi tömörítéssel fejezi ki az egész mqgondolati lényegét: Toldi az olaszban az új szokások képviselQjét is gyqlöli, s annak mesterkélt harcmodorát nyers erQvel ellensúlyozza. A párbaj és a 4. ének diadalmámora a mq tetQpontja. A hanyatlás az 5. ének: az ifjú udvaroncok csúfolódása és Toldi gyilkosságba esése. A 6. énekben Lajos és Toldi párbeszéde és Toldi halála után a cselekmény ugyanannál a sírnál fejezQdik be, amelyiknél elindult. Valójában Toldi nem a haladással kerül szembe, hanem annak léha változatával. Arany az udvarban két réteget különböztet meg. Toldi valamikori barátait, híveit Pósafalvi János képviseli. A másik csoport eléri, hogy a király bqnösnek nyilvánítsa Toldit. Régi konfliktus elevenedik fel most. Az apródok nem egyszerqen tiszteletlenek, csúfolódók, hanem nagyon is tisztában vannak azzal, hogy Toldi milyen kevésre becsüli Qket. Toldi az idegmajmoló, elpuhult, feladatainak elvégzésére alkalmatlan udvari néppel csap össze. Arany kivételes lélektani érzékkel mutatja be, ahogy a szótlan sírásó lelki csöndjét a váratlan érzések hullámai kavarják fel. Megnyugvás és panasz, sértett nemzeti érzés és újra feltámadó fiatalos büszkeség, tomboló jókedv az indulás elQtt, Budán éles gúny az olaszra, neheztelés a gyQzelem után, végül a kibékülés öröme, titkolt elérzékenyülés, a gyilkos indulatroham, végsQ ellágyulás a halálos ágyon, a magyarságról és öreg szolgájáról való megemlékezés. A mq nyelve az irodalmivá emelt népnyelv.

Rákócziné (1848)

Katalin (1850) ’! A lovagromantika, tematikájához tér vissza. A budetini falüreghez kapcsolódó mondát dolgozta fel benne. Szúnyog, a Vág-völgyi földesúr elevenen befalaztatja lányát, mert a kijelölt vQlegény helyett mást szeret. Forgács, a szerelmes ifjú lovag szabadítja ki, ám a férjjelölt párbajban megöli vetélytársát, mire a lány szörnyethal. Szúnyog megzavarodik. A cselekmény néhol szaggatott, homályos. A párbeszédek szqkszavúak. A légkör drámai. A szétbomló lelki élet rajza a balladákat elQlegzi.

Bolond Istók 1. éneke (1850) ’! Csak Istók megszületésérQl értesülünk. Egy pusztai csQsz lányának törvénytelen gyermeke, keresztanyja részegen elveszíti útközben, cigányokhoz kerül, akik egy faluszéli orgazda parasztnak adják el. Az alsó néposztályok életének riasztóan komor, visszataszító képe ez. Keserq, groteszk lelkiállapot kivetülése ez. A legfontosabb értékek válnak bizonytalanná: a nép, a család. Ugyanakkor bravúros játékot qz a költészet formáival.

A nagykQrösi koraszak epikája és balladái

Arany megélhetése az események sodrában bizonytalanná válik Szalontán. Néhány hétig belügyminisztériumi fogalmazó Debrecenben és Pesten dolgozik. A nagy összeomlás otthon éri: elveszíti állását, lakását. Geszten a Tisza-családnál lesz nevelQ, majd 1851-ben a nagykQrösi református egyház újjászervezett gimnáziumában tanári állást vállal. 9 évet töltött NagykQrösön. A nagykQrösi évek Arany balladaköltészetének kivirágzását jelentette. Arany kezdettQl fogva a népköltészet balladáit vizsgálta és tekintett mintának.

Nagyidai cigányok (1851) ’! Komikus eposz. Arany legtöbbet vitatott és legzseniálisabb mqve (Reviczky szerint). Az elsQ két ének még Geszten íródott. Arany hiteles történelmi forrással dolgozik. Nagyida várát Izabella híve, Perényi védte Ferdinánd tábornoka, Pucheim ellen. Perényi szorultságában cigány katonákra bízza a védelmet, akik sikeresen állnak helyt, csak amikor az ellenfél elvonulna, kiabálnak utána: köszönjék megmenekülésüket annak, hogy a várban nincs több lQszer. Pucheim visszafordul, beveszi a várat és lefejezteti a cigányokat. A komikum fQforrása magában a cigányéletben, a cigányszemléletben van. A könnyen hevülQ, de állhatatlan cigányhadat a magyar jellem karikatúrájaként fogta fel Arany: Rajongva tqnt elém a sátrak népe: & / DicsQséget szomjaznak minden áron, / De, ha nem kell vér, olcsón is veszik; / Ritka dolog, hogy egyetértsen három; / A holnapot ma bízvást megeszik . A komikus eposz valamennyi kellékét (segélykérés, seregszemle, haditanács, párbajok, csodás alvilágjárás) fölvonultató mqben Csóri vajda cigány logikával gondolkodik és álmodozik: Eljárta eszével Nagy-Cigányországot: / Hogy s mikép vesz Q majd új veres nadrágot, / Amely senkinek még soha testén nem volt  / Ánglia-posztóján bársonybul lesz a folt. Ám az allegorizáló szándék következtében a cigánysághoz hagyományosan rendelt negatívumok köre módosul, nem mutatkozik gyávának: a cigányok a várban maradnak, miközben a várat védQ magyar sereg az éj leple alatt elszökik. (Igaz, nincsenek tisztában az erQviszonyokkal, tényleges küzdelemre pedig nem kerül sor.) Ugyanakkor az általában egy húron pendülQnek ábrázolt cigánycsapat itt (fQként amikor a koncról van szó) igencsak széthúzónak bizonyul. Az ellenfél, a német tudálékossággal háborúzó ostromló sereg is megkapja a magáét. Voltaképpen mindkét tábor káprázatok után fut, s kiereszti markából a valóságot: a cigányok délibábért vagy a pillanat öröméért dobják oda, a királyi had pedig az elvont elméleti tudás oltárán áldozza fel. A kortársak még könnyen érthették az allegorikus célzásokat: a semmivé vált kincs a Kossuth-bankó; a gyQzni nem képes, így dühödten bosszút álló Puk vezér: Haynau; Csóri vajda pedig  a nagy álmodó, / Ki maga alszik egy nemzet nevébe, / Álmában újabb, szebb hont alkotó  maga Kossuth.

Rozgonyiné (1852) ’! A nQi hQsiességnek állít benne felemelQ emléket. Azonban Rozgonyiné nem tragikus hQs, az csak a király viselkedése, a magyar sereg gyászos viselkedése.

V. László (1853) ’! A kegyetlen uralkodó esküszegQ, véres zsarnok.

Az egri leány (1853)

Ágnes asszony (1853) ’! Egy geszti emlék a kiindulópontja: egy háborodott parasztasszony reggeltQl estig mosott a patakban. Ezt egészítette ki Arany. A téma a lelkiismereti konfliktus. Az asszony a nyomasztó élményeket a tudattalanba szorítja, melyek azonban a felszínre törnek. A férjgyilkost azonban bírái szabadon engedik, látva elmebaját, de ugyanakkor magára is hagyják bqnével. Vétke, szerelmi gyilkosságra való felbujtás, akkor válik végzetesen értelmetlenné számára, mikor szeretQje és bqntársa ellene vallott. Isten voltaképp megmenti Ágnest azzal, hogy Qrületet bocsát rá. Ezáltal lehetQsége nyílik a vezeklésre, és talán elkerüli az örök kárhozatot.

Mátyás anyja (1854)

Szibinyáni Jank (1855 ápr.)

Zách Klára (1855) ’! A királyné bosszúja indokolatlan méretq és hevességq.

Szondi két apródja (1856 jún.) ’! A török követ hízeleg, csábít, majd durva fenyegetéssel akarja megfélemlíteni a hQssé magasztosuló két ifjút. Az elsQ két versszak az alapszituációt teremti meg a helyszínnel, a két dombbal, elQre érzékeltetve a párhuzamos szerkesztést és történetmondást. A harmadik versszak a szultán kérdése és kérése, a negyedik a török követ felelete, s ezzel elindítja Arany az egymással feleselQ építkezést. Az idézQjelbe tett strófák a török csábítását tartalmazzák, közte pedig a két apród énekét halljuk. A két szöveg Szondi hQstettének felidézésében találkozik, majd elválik egymástól. Arany a török monológjában a zsarnokság természetrajzát tárja elénk, melyben az objektivitás látszata és a hízelkedQ elismerés után a nyers erQszak jelenik meg. A két apród alakjában a zsarnokságnak meg nem hajoló hqség jelképét láthatjuk. A két beszédmód stílusában is eltér egymástól, a török szavaiban Arany egy elképzelt keleties nyelvi gazdagságot mutat föl, a metaforák, képek a muzulmán képzetkörbQl valók. Bravúros az anapesztusok használata. A versláb zeneisége a követ beszédének megnyerQ dallamosságát hangsúlyozza, az apródoké a siratóénekekkel rokon. Arany ismételten felhasználja a poliszéma világképi lehetQségét: a kegyelem a török követ szájában a megkegyelmezést, az életbenhagyást jelenti, Szondinál az Istenre való ráhagyatkozást és bizalmat.

Walesi bardok (1857 jún.) ’! A költQk bátor helytállásának, önérzetes magatartásának, halálig tartó honfiúi hqségének, az önkénnyel és erQszakkal való bátor szembenállásának jelképe. Edward királyban a bqntudat végzi el a romboló munkát: a király a hatalom fanatikusa, nincsenek erkölcsi gátlásai. Hiába gázol mindenen és mindenkin keresztül, hiába veti meg ellenfeleit, hiába akarja a lefojtott bqntudatot dicsQítéssel elaltatni. A lappangó lelkifurdalás, a máglyára küldött bárdok emléke nem hagyja nyugodni. Mindez elQbb hallucinációkban fixálódik, majd tébolyba torkollik. A vers stílszerqen az angol balladák formáját veszi fel: négyes és hármas jambus.

Az 1860/1870-es évek epikája

Buda halála (1863) ’! Arany régi álma volt egy hun eposz, hun trilógia megírása, melynek hQse Etele és Csaba lett volna. A cselekmény súlypontja az a küzdelem lett volna, melyet Etele kisebbik, Rékától született fia, Csaba vív apja halála után a leigázott és a most fellázadó népekkel. E tervezett trilógia elsQ része a Buda halála. A két testvér-uralkodó magatartásában a hatalmi harcok, a politikai cselvetések világát akarja bemutatni. Buda, a hunok királya megosztja öccsével, Etelével az uralkodást: Légy te, öcsém a kard; én leszek a pálca. A hatalommegosztás azonban a népben és az alvezérekben is bizonytalanságot, megzavart értéktudatot idéz elQ. Buda hamarosan megbánja tettét. Féltékenykedését fokozza az idegenek (a szász Detre tudatosan törekszik a testvérviszály szítására) ármánykodása s a feleségek viszálya. Gyöngyvér eddig egyedüli királynQ volt, s most egyenlQtlen versenybe kényszerül Ildikóval, aki szebb és fiatalabb nála, s fQleg fia van. Buda és Gyöngyvér gyermektelenségüknél fogva szinte eleve ki vannak zárva a hatalom továbbvitelébQl. Etele olyan vezér, aki fel tudja ébreszteni a szunnyadó népi erQket. Mihelyt bizánci segélykérQ követek megérkeznek, nagyszabású politikai játékba kezd. Népének friss erejét elQbb a bizánci birodalomlázadóin, majd magán a szószegQ birodalmon próbálja ki. Buda átlépte a neki szabott határokat, hatalmas várat építtet, ellopatja Isten kardját , szervezkedett Etele ellen. Etele azonnal békét köt a császárral, seregével hazatér, s viadalban megöli testvérét. Gyöngyvér, férje holttesténél megátkozza Ildikót és annak fiát, Aladárt, s átkot mond Etelére. A nemzeti katasztrófa ott kísért Etele tettében, Gyöngyvér átkában. Etele tragikus vétsége az erkölcsi törvények elleni fellázadás. Az ezt követQ kollektív bqnhQdésnek, a belháborúban elbukó hun nép sorsának a példázata a nagykQrösi balladák eszmeiségével tart rokonságot. Végzetes szerepet játszik Ildikó is, aki azért lett Etele felesége, hogy elsQ férje, Szigfrid megöléséért általa állhasson bosszút, s fiát is erre a bosszúra készíti fel. Ildikó életútja eltérQ a hun nép és Etele sorsától. A belsQ egyenetlenségek, szétzúzások, a vezetQk önérdekq viszálykodásai és hibás döntései kihatnak egy egész nép sorsára. Az események hátterében sok üde természeti kép jelenik meg. Aranynak oly ritkán megszólaló életöröme alatt beszél nQi bájról, szerelemrQl, a családjátékos boldogságáról. Arany a Buda halálában archaikus és modern elemek szintézisét hozza létre. Az idQ vén fájának emlegetése, s az alatta elterülQ avaré Qsi, mitológiai képzet. A testvérgyilkosság, az uralkodó-rokonok közötti harc az ókori keleti történelem véres lapjaira emlékeztet. Mondai elem Etele különös álma, melyhez álomfejtQket hivat magához. A népvándorláskori színezetet erQsíti a magyar középkorból átruházott néhány vonás: véres kard körülhordozása, a vadászat közben felhangzó ördögi huj-huj , a sólymokkal vadászó elQkelQ nQk. A 19. sz-i népélet motívumai is feltqnnek: az acéltükör babonája, a nyíllal való sorshúzás. Népmesei képzet a napközben sátrában hímezgetQ királyné.
A fQcselekményt mqvészi módon felépített és beillesztett epizód tarkítja. Ilyen részlet a Rege a csodaszarvasról (6. ének), mely önmagában is teljes egész, de egyúttal a mq egyik legszebb szakasza. Az 5. ének azzal zárul, hogy a hatalmas vadászat után Buda és Etele a sátorba mulat, s itt vannak asszonyaik is. A lakomán hivatásos énekesek regélnek a dicsQ múltról. Hunor és Magyar kitqnQ leventékkel vadászni indulnak. Egy gyönyörq szarvas messze csalja Qket otthonuktól, s aztán eltqnik. A két fiatal vezér nem talál vissza hazájába, hanem az ismeretlen vidéken letelepszenek. Egy szép napon a közelben gyönyörq lányokat találnak, az agg Belár és Dul leányait, kiket elrabolnak és feleségül vesznek. Így születik meg a két nagy nép: Hunortól a hunok, Magyartól a magyarok.

Bolond Istók 2. ének (1873) ’! Létrejöttében a legjelentQsebb mozzanat a személyiség fanyar, mélabús megnyilatkozása, önlefokozása. A tudásért égQ, majd az iskolából kiábránduló, a mqvészetért lelkesedQ, ám a színészetben csalódó, az álmok egébQl a hétköznapok sodrába zuhanó Istók, akibQl elparasztosodott tanító válik.



Pszikék balladái

Arany költQi kedve 1877-ben újra feltámad. Gyulai Páltól kapott Kapcsos könyvbe kezdett írogatni. Az Pszikék balladáiból hiányzik mindenfajta allegorikus indíték, történelmi-politikai áthallás. Régi és népi babonás hiedelmeket elevenít fel bennük, ugyanakkor folytatja korábbi témáját, a bqn és bqnhQdés kérdéskörét.

Tengeri-hántás (1877 júl.) ’! Tuba Ferkó elhagyja megesett szeretQjét, Dalos Esztit. A lány öngyilkossága után tér vissza csak a faluba. A lelkifurdalás beteggé, holdkórossá teszi, s a templom tornyára felmászva lezuhan.

Az ünneprontók (1877 júl.) ’! Az ünnepet megszentségtelenítQ duhaj mulatozók nem tudják abbahagyni a táncot.

Éjféli párbaj (1877 júl.) ’! Bqn és bqnhQdés erkölcsi kérdése áll a középpontban: Bende vitéz magához édesgette lovagtársának Robogánynak menyasszonyát. Vetélytársát párviadalon szabálytalan módon, szolgák segítségével megölte és elvette a lányt. A lakodalomban azonban látomása támad: a megölt vitéz szelleme párviadalra szólítja, s Q ebbe a hallucinációba Qrül bele.

Hídavatás (1877 aug.) ’! A modern nagyváros elesettjeinek széles körképe jelenik meg, Qk a pénz világának öngyilkos áldozatai.

Vörös Rébék (1877 szept.) ’! Varjú és boszorkány azonosítása népi hiedelmen alapszik. A varjúvá változott Rebi néni végigkíséri Pörge Dani sorsát.

Tetemre hívás (1877 okt.) ’! Alapja egy középkori istenítélet: az a hit, hogy a halott sebe újra vérezni kezd gyilkosának jelenlétében. A halva talált Bárczi BenQ apja mindenkit megidéz fia holttestéhez. De a bqnös az, akire a legkevésbé eshet a gyanú: menyasszonya Kund Abigél, akinek könnyelmq, kacér enyelgése vezetett tragédiához. Büntetése a megtéboyodás.

A kép-mutogató (1877 nov.) ’! A modern ember babonája, az asztaltáncoltatás jelenik meg benne.

A pálya vége

Toldi szerelme (1863-1879) ’! Aranynak sikerült olyan konfliktust találnia, melynek révén leplezetlenül megszólal a férfikor a nyers Qszintesége. Miklós a nagy vétek után borban, szerelemben mélyen gázol . Piroska alakja ezután kezd élettel megtelni, Miklós és Piroska lelkébe ekkor oltja a megoldhatatlan konfliktusok sorozatát. A bonyodalom: Miklós Tar LQrinc páncéljában vív meg Rozgonyi Piroska kezéért, pedig a lány már régóta szereti, s hamarosan Miklós is élete nagy szerelmére lobban iránta. Ez jut el a tragikus tetQpontig. Miklós szabályszerq lovagi párviadalban megöli Tar LQrincet, de tettét orgyilkosságnak vélik. Férjének holttestét megpillantva Piroska tetszhalott lesz, eltemetik. Miklós azonban tébolyult félhomályban még egyszer szeretné látni, s feltöri a sírt. Piroska feléled, elátkozza férje gyilkosát, Miklós elrohan, a sírból pedig két csavargó ellopja a kincseket. Miklóst sírrablónak vélik és egyházi átokkal sújtják. Miklós egy klastromban vezekel, majd flagellánosokhoz csatlakozik, végül az olasz háborúba siet. Álruhában végigharcolja a hadjáratot, háromszor menti meg a király életét, s miután a párviadal és sírfeltörés dolgában is kiderül az igazság, kegyelmet kap. A mellékszereplQkhöz is középkorias motívumok kapcsolódnak: Anikó (Toldi György leánya), hogy nagybátyja ügyét tisztázhassa, férfiruhában, az ifjabb Bence társaságában megjárja Itáliát, ahol Szeredaival, a kobzossal, a Zách-família életben maradt, bujdosó tagjával szeretnek egymásba. Romantikus motívum Örzse, bosnyák királylány reménytelen szerelme Lajos király iránt, mely végül házassággal végzQdik. Arany számára a cselekmény-elemek az élet áttekinthetetlenségét, áléletnek látott életet, az elidegenedést fejezik ki. Természetesen lírai keretet biztosít a mqszámára a kezdQ és befejezQ strófák tiszta szubjektivitása, s némely részek vallomásos ereje: pl. az itáliai hadjáratból hazaérkezQ Miklós fohászkodása az életét a margitszigeti kolostorban befejezQ, s kolostor mellett eltemetett Piroska sírjánál. A mq egésze azonban tudatos, a lezárást a kiegyenlítés felé igazító szerkezeti fogása, hogy a befejezés nem tragikus akkord, hanem Anikó lakodalma a kobzossal. Lajos alakjában a rettenthetetlen lovaggal, az igazi nagy királlyal, az ostromokban és egyéni kalandokban a magyar vitézség kiemelkedQ példáival találkozunk. Riedl Frigyes szerint három réteget lehet a mqben megkülönböztetni: egy a lovagkor kalandjait és erkölcseit feltüntetQ derqs eposzt: daliás idQket; másodszor egy lélektanilag részletesen rajzolt szerelemnek, Toldi és Piroska viszonyának történetét, mely a mq zöme; harmadszor egy bQ kompozíciót, mely Nagy Lajos olasz hadjáratának fQ eseményeit, várvívását és bosszúállását adja elQ. Az elsQ rész élénk, részletes, festQi; a második elemzQ, mély egyéni fájdalmaktól áthatott, plasztikus; a harmadik elQadása tömör, leíró, némileg száraz. A mqben az eseményeket sajátos feszültség hajtja elQre. Azzal, hogy Lajos király álruhában megismerkedik Rozgonyiékkal, s Piroskát Miklós számára szemeli ki, kezének elnyerésére pedig harci játékot szervez, már adva van a tragikussá váló konfliktus. Piroska ugyan szerelmes Toldiba, de Miklós végzetes meggondolatlanságból Tar LQrinc páncéljában áll ki és nyer. Most már Miklósnak is megtetszett Piroska, de késQ: Piroskát szemérmessége, sértett önérzete visszatartja attól, hogy felfedje a titkot, Miklós pedig dQzsölésbe fojtja bánatát, majd anyjához megy haza, késQbb Lajos király számára toboroz sereget csehországi hadjáratához. Egy cseh rablólovag fogságába kerül, s csak akkor tér vissza, mikorra Piroska és LQrinc már összeházasodnak.

Bolond Istók 3-4. énekének terve (1880)



Arany János lírája

1848 márciusa elQtti lírája

Válasz PetQfinek (1847 febr.) ’! Arany telve van lelkesedéssel, izgalommal. PetQfi barátsága nagy öröm számára. Ez készteti vallomásra: S mi vagyok én, kérded. Egy népi sarjadék, / Ki törzsemnek élek, érette, általa.

A szegény jobbágy (1847) ’! Az életkép a robotoló jobbágy képe. MeglepQ érzékletességgel festi a nyomorúságra ítélt ember és állat sorsát.

A rab gólya (1847) ’! A rab madár népi életképbQl történelmi jelkép felé fejlQdik.

Télben (1848 jan.) ’! Arany legmqvészibb, leginkább elQre mutató verse, melyben a boldog álomvilágot és a kegyetlen valóságot állítja szembe.


1848/49 eseményeinek lírája

A forradalom és szabadságharc mozgalmából Arany a maga módján kivette a részét. 1848 áprilisában társszerkesztQje lett a Nép barátjának, a hivatalba lépQ új magyar kormány felvilágosító hetilapjának. 1848 Qszén önkéntes nemzetQr volt Aradon.
A tartózkodó költQt magával ragadják az események. Forradalmi lírája spontán visszahatás az eseményekre: örvend, aggódik, vádol. Riadót, toborzót, csatadalt ír. E versek agitatív erejét növeli a ritmus dinamikája és a képkincs közvetlensége. Közben megterem egy-egy szabadságharcos életkép.

NemzetQr-dal (1848 ápr.) ’! Olyan hazafinak állít emléket, akit nem kötéllel fogtak katonának, hanem aki hazája szabadságáért lelkesedésbQl, önként jelentkezik nemzetQrnek. A népdalszerqen kezdQdQ vers elsQ soraiból kihallatszik a büszkeség: Ne félj, babám, nem megyek világra: / Nemzetemnek vagyok katonája.

Lóra (1848) ’! Buzdítás.

János pap országa (1848) ’! A vádak sorozata e vers. A bevezetQ sorok a nép erejét, vitézségét, nagyszerq múltját méltatják. De Arany lerántja a leplet a térítQ egyház és a németség szövetkezésérQl. A szédítQk és megszédítettek rajzát adja a következQkben. Majd feltárja azt a hittant, melyet minden árulónak vallania kellett: minden anyagi és politikai hatalmat az egyháznak kell juttatni, hogy az egyszerqnép ne törekedjék gazdagságra; hogy a nép csak dolgozzék, a papok csak tanácsokat adjanak; hogy a magyar hagyja magát mindenébQl kiforgatni; hogy idegen uralkodót helyezzen a királyi székbe. A költemény utolsó szakasza azt bizonyítja, hogy a forradalom gyQzelme után is lesznek olyanok, akik a hasukért eladják a becsületüket, hazájukat; akik a tudatlan magyar népet kifosszák.

A rablelkek (1848) ’! Arany a szatíra hangján szólal meg.

Álom-való (1848) ’! Lírai monológ. Aggodalommal, kétségbeeséssel, nyomasztó álmokkal küszködik.

Ápril 14-én (1849) ’! A tavaszi hadjárat gyQzelmeinek mámorában köszönti a trónfosztást: Egy a pálya, Egy a végcél: / Élet vagy dicsQ halál.

Rásüt az esthajnal (1849) ’! A vers a nép érzésvilágát, szemléletét tükrözi. Egy szegény honvéd kér menedéket valahol a vásárhelyi tó környékén egy számadótól vagy bojtártól. A honvéd elmesél valamit a múltjáról, s megértjük felindulását, hazafihoz méltó elhatározását: Leszek míg a világ, / Kossuth katonája, / Ország katonája.

Nyalka huszár (1849) ’! Két katona folytat párbeszédet. Az egyik nyalka huszár, aki kitqnQ tartalék lóra tett szert. Erre alkuszik a hadnagy. A tiszt pattog, szid, káromkodik, ráígér. A közlegény elQbb kér, megkövet, alázatos, majd olyan érvet hoz fel, amibe bele kell nyugodni.

Névnapi gondolatok (1849 dec.) ’! A nemzeti fájdalom, a szabadságharc emléke szólal meg.


A nagykQrösi koraszak lírája - Bach-korszakbeli lírája

Arany megélhetése az események sodrában bizonytalanná válik Szalontán. Néhány hétig belügyminisztériumi fogalmazó Debrecenben és Pesten dolgozik. A nagy összeomlás otthon éri: elveszíti állását, lakását. Geszten a Tisza-családnál lesz nevelQ, majd 1851 Qszén a nagykQrösi református egyház újjászervezett gimnáziumában tanári állást vállal. 9 évet töltött NagykQrösön. A nagykQrösi korszak Arany számára a költQi-emberi szerepkeresés, a válság legyQzését célzó kísérletek idQszaka. A Világos utáni válság teszi lírikussá. Világossal megrendült. Hite a világ elrendezhetQségében, nemzet és emberiség önmagához visszavezethetQségében végképp szétfoszlik. Az 1849 Qszét követQ válságos idQszakban Arany a lírai költészetet helyezi elQtérbe. A nagy bukás az Q számára személyes és mélyen átélt katasztrófa. A hagyományos világnézet az Q számára érvényét veszítette bizonyos mértékig, s a teljes reménytelenség ellenében a sztoikus magatartást alakította ki magának.
Arany 1850-es évek elsQ felében írt verseinek jellemzQi: klasszicista formakultusz, szimmetria, eszményítés. A rezignáció, a teljes szkepszis eluralkodását azonban megakadályozza részben kálvinista-puritán, részben kötelességcentrikus etikája, mely beláttatja vele, hogy feladata a nemzeti összetartozás szellemének ébrentartása. Barátai, eszmetársai (Gyulai Pál) hatására elfogadja a nemzeti költQ szerepét. Így a gyötrQ élmények elveszítik súlyukat, átszqri a személyiség erkölcsi szqrQin. A fájdalmat igyekszik elburkolni, eltávolítani, tárgyiasítani. Metafora, allegoria szolgálja a távolítást. Az óda és az elégia egymásra hatásából létrejött az elégico-óda. A képkincs emelkedett, fennkölt, a szimbolika válogatott. A rímelés bravúros. Refrént is alkalmaz.

Évek, ti még jövendQ évek (1850 febr.) ’! Belátja, hogy ha kudarcainak oka az erény, akkor Jajgassak-é, hogy megnyerém? / Vigasztalásul, annyi szenved, / És szenved nálam annyi jobb .

Évnapra (1850 márc.) ’! A nemzeti fájdalom, a szabadságharc emléke szólal meg.

Letészem a lantot (1850 márc.) ’! Szándéka, hogy felhagy a költészettel, mert nincs több értelme és helye a költészetnek.

Fiamnak (1850) ’! A vallás vigaszát ajánlja. Az evilági életben az erény osztályrészének a tqrést látja. A bqn, a butaság diadalát konstatálja maga körül. A földi élet igazságtalanságáért, elviselhetetlenségéért a transzcendenciába helyezi a kárpótlást: „Oh remélj, remélj egy jobb hazát! / S benne az erény diadalát: / Mert különben sorsod és a föld / Isten ellen zúgolódni költ.”

A honvéd özvegye (1850 aug.) ’! Szendrey Júliának, PetQfi özvegyének gyors házassága.

Gondolatok a békekongresszus felQl (1850 szept.) ’! Formailag, hangnemileg a népiességét egyeztetni próbálja a reformkori költészet örökségével, mégpedig Kölcsey gondolatiságával.

Psszel (1850 okt.) ’! A nyomasztó jelen, s egy vágyott, szebb, gazdagabb világ ellentétének a kifejezésére páratlan tökéletességq szimbolikát alkot. Osszián ködös, homályos világát, s a csupa fénybQl, zöld lombból, napfényes tengerpartból, derqs színbQl összeolvadó patriarchális görög életet.

Vojtina-levelei öccséhez (1850) ’! Irodalmi szatíra, mely a petQfieskedQk ellen irányul.

Családi kör (1851 ápr.) ’! Olyan népábrázolást nyújt, melyben a nehéz idQkben is buzdítani szeretne. A hangulatos életképben ünnepi fényt kap a mindennapos családi együttlét, ahol a vendégként betérQ béna harcfi személyében mintegy a történelem is helyet kap.

Kertben (1851) ’! A versben az emberi világ csupa elidegenítQ, taszító vonással van jellemezve. A szomszédban meghalt fiatalasszony férje és árvája az ismerQsök részérQl csak rideg kíváncsiságot tapasztal. A kisded árva a cselédlány durvaságán keresztül az egyetemes emberi önzést, közönyt érzékeli. Aranyban mindez egyetemes emberundorba csap át. A fájdalom nem megsemmisíti, hanem eldurvítja, közömbössé teszi az embert. Az ember állatias lényének hangsúlyozása pesszimista életszemléletet tükröz.

Gyermek és szivárvány (1851 júl.) ’! A nemrég még reménytelinek, biztatónak látott világban való csalódás, a kényszerq kijózanodás, az illúziókkal való keserq leszámolás verse.

A dalnok búja (1851) ’! A múlt és jelen változik.

Enyhülés (1852) ’! Gondolati, logikai mqveletek útján értelmi erQvel próbál gátat vetni a szenvedésnek.

Itthon (1852) ’! Kényszerq megalkuvással visszahúzódik a maga szqkebb életkörébe.

Vágtat a ló (1852) ’! A nagyidai cigányok értetlen fogadtatásáról szól.

Mint egy alélt vándor (1852) ’! Arany a világ- és emberidegenséget olyan fokúnak mutatja, amelytQl már csak egy lépés a nemzeti-magánemberi kötelességek feladása, a szenvedés tovább nem tqrhetése, az öngyilkosság: De kopár, sivatag jövQm láthatára: / Mért fussak felé, ha nem igér enyhülést! / Megtompult kebellel, szemeim bezárva, /Óhajtom magamra a megsemmisülést.

Visszatekintés (1852) ’! Tragikus iróniával értelmezi egyéni létét. Mély értelmq képsorában saját sztoikus magatartását, puritán életvitelét is kudarcként ábrázolja. BelsQ meghasonlottságát fájdalmas önvizsgálatnak veti alá. A vers szövegében értékbQséget és értékszegénységet jelölQ motívumokból álló ellentétpárok töltik be a formaszervezQ elv szerepét. A befejezésében Arany nem a saját, iróniát elégiával ötvözQ, késQromantikus nyelvét beszéli, hanem  HYPERLINK "http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/arany/sziliaj.htm" a hit  remény  szeretet hármasságnak a biedermeier almanach-költészetben elkoptatott bibliai hagyományához folyamodik.

A sárkány (1853) ’! Az üres eszményítés és a födhözragadtság ellen szól.

A lejtQn (1857) ’! Egzisztenciális kiszolgáltatottság és teljes bizonytalanság. Ez a költemény is elégikus hangnemq: értékszegény jelennel értékgazdag múltat állít szembe. A saját jelenlegi lelkiállapotát leszálló estéhez, emlékeit napsütötte zöld virágos hantokhoz hasonlítja. Hitét néma kétség váltotta fel; egykor magasba tört, most azonban már lefelé vezet útja.


Az 1860/ 1870-es évek lírája

Arany 1860-ban Pestre költözött. A politikai mozgalmakat még bizakodással figyeli. Az 1860-as évek derekától lírai termése erQsen megcsappan, különbözQ kisebb igényq alkalmi verseket írt.

Széchenyi emlékezete (1860) ’! Vallásos és mitológiai képzetekkel átszQtt költemény.

Az örök zsidó (1860) ’! Fenyegetettség és otthontalanság végletes kifejezése. Az örök zsidó legendáját Matthew Paris angol szerzetes 13. sz-i krónikájából ismerjük. Kartaphilos, Pilátus ajtónállója a halálra ítélt Krisztust a palotából kiléptekor megütötte, s így szólt hozzá: „Menj már, miért késlekedsz.” Krisztus így felelt neki: „Én megyek, de te várj, míg visszatérek.” Arany olyan verstípust teremtett, amely a 19. sz. közepén jelent meg az európai költészetben: a drámai monológot, amelyben a lírikus valamely történeti vagy költött személy álarca mögül szól az olvasóhoz. A szereplírának ez a formája áltörténetiséget s ezáltal távlatot és tárgyiasságot ad a szubjektív lélekállapotnak. Arany itt némiképp személytelen s mégis lírai nyelven tudta megfogalmazni azt a kérdést, amely a Világos utáni évtizedben mindvégig tépelQdésre késztette: körkörös-e a történelem vagy létezik fejlQdés?

Rendületlenül (1860) ’! A rendületlen hazaszeretetre szólít fel.

Kies Qsz (1860 okt.) ’! A látszatnak és a valóságnak a kettQssége.

Magányban (1861 ápr.) ’! Határozottan annak a meggyQzQdésnek ad kifejezést, hogy kedvezQen alakulnak számunkra a történelmi körülmények. Rendületlen hazaszeretetre szólít fel.

Ártatlan dac (1865 dec.) ’! Új vágy született lelkében. Egy kis birtokot szeretett volna Szalontán, hogy oda visszaköltözzék.

Leányomhoz (1865 dec.) ’! Leánya megbetegedett.
Juliska sírkövére (1865) ’! Leánya halála.
Juliska emlékezete (1866) ’! Fájdalmában még írni sem képes.

A csillag-hulláskor (1867) ’! Keserq, önironikus versszilánk.

Az 1869-i választások (1869) ’! A politikai élet, a választások, a demokratikus szabadságjogok a kiegyezés utáni kiszélesedése nem éppen elragadtatással tölti el.

Pszikék

Arany költQi kedve 1877-ben újra feltámad. Gyulai Páltól kapott kapcsos könyvbe kezdett írogatni. A magány, a Margitszigeti külön világában megváltozik költQi magatartása. Lemondó, elégikus-ironikus önszemlélet uralkodik el rajta. Egyúttal lírikus szemérmessége is sokat oldódik: titkolt emlékek, életmozzanatok merülnek fel.

Mindvégig (1877 júl.) ’! Az Pszikéknek talán a legjelentQsebb lírai szövege, amelynek számvetését a halál közelléte inspirálja. A beszélQ önmegszólításhoz folyamodik: személyisége válságba jutott, s ezt saját énjének megkettQzésével fejezi ki. A megszólított a nemzeti közösség nevében megnyilatkozó költQ feladatkörét vállalta magára, a megszólító kérdésessé teszi, hogy e megbízatás összhangban állt-e a költQ egyéni szándékaival. A vers nem ad választ a föltett kérdésre, a feszültség végig fönnáll a szerep és az egyén között: a beszélQ távlatból szemléli önmagát.

A lepke (1877 júl.) ’! A lepke perspektívája mélyebb, személyes elemekkel telítQdik meg. KezdQ képe sajátos asszociációval, zökkenQ és átmenet nélkül hozza be a versbe a költQ sorsának képét: Zöld lepke, mint hulló levél. Az élet múlandó. A lepke csak néhány napot él, a költQnek sincs sokkal több hátra.

Epilógus (1877 júl.) ’! Kíméletlen Qszinteségq önportré, számvetés a megtett életúttal. A sors elviselése, önmegtartóztató tudomásulvétele, a belsQ méltóság megQrzése.

Honnan és hová? (1877 júl.) ’! A lélek halhatatlanságáról szól.

Vásárban (1877 júl.) ’! A látóhatár kitágul. A szeretet, a nosztalgia hullámai a gyermekkori emlékek felé sodorják.

Naturam furcâ expellas (1877 júl.) ’! A vers bizarr gyermekkori élményhez kapcsolja a költQi hivatás vállalását: a színben egy tökharangot kötött fel, ami nem adott hangot. És megfordított csattanóként ugyanebbQl vezeti le az eszményeken túljutott öreg költQ ragaszkodását mesterségéhez: Így kongatom most untalan / E verseket  bár hangtalan.

Tamburás öreg úr (1877 júl.) ’! Arany helyzetét járja körül, pompás zsánerkép . Az öregúr, aki maga számára és lopva zenél.

A régi panasz (1877 júl.) ’! Nemzetével szembeni hangja most a szemrehányás.

Öreg pincér (1877 aug.) ’! Az öreg pincér sajátos figurája a vendéglQnek. Hazánkba vetQdött idegen, húsz év után is töri a nyelvet. Nincs kényes beosztása. De a maga nemében becsületes.

A tölgyek alatt (1877 aug.) ’! Az emlékezés, az érzelem eleme hatja át. Gyermekkorának kedves kalandjai jutnak eszébe: fáramászás, madarászás, madársütés nyárson. A tölgyek alatt ülve is a halállal foglalkozik. A tölgyek alatt kíván lenyugodi.

Kozmopolita költészet (1877 aug.) ’! A nemzetet megtagadó költQket elítéli.

Ének a pesti ligetrQl (1877 szept.) ’! A Margitsziget néhány részét már parkosítják. Igazi világát, Szalontát többé már nem kapja vissza, s ebben az új, városi népvilágban igazán meghonosodni már nem tud, legfeljebb néhány képviselQjével teremt öreges, tartózkodó kapcsolatot. De eljön a ligetbe, mely kopottságában és mindennapiságában az Q számára kissé a városi népet is jelenti.

Plevna (1877 szept.) ’! A balkáni háborúban az oroszok felett aratott török gyQzelmet ünnepli, de úgy, hogy önmaga elégedetlenségét is megszólaltatja. Arany higgadtabban és világosabban néz szembe sorsával, életével s korával, mint addig bármikor.




Arany László

Élete
Arany János második gyermeke. Pesten jogászdoktori és ügyvédi oklevelet szerez. Kora ifjúságában nagy hatást tett rá apja baráti körének (Kemény Zsigmond, Gyulai Pál) erkölcsi, politikai nézetrendszere. Irodalmi hajlama korán megmutatkozott. Már kamaszfQvel népmesegyqjteményt ad ki. Majd érdeklQdése az orosz irodalom felé fordul: pályaképet ad ki Lermontovról. Egymás után születnek versei, novellái, mqfordításai. Fiatalon lezáruló költQi pályájának legkiemelkedQbb eredménye A délibábok hQse (1872), melyet névtelenül adott be a Kisfaludy Társaság pályázatára


A délibábok hQse

A magyar realizmus legfQbb büszkeségei közé tartozik. Zártabb légkörq, kerekebb kompozíciójú, teljesebben saját világú és eszközq mq. E verses regény alkalmi mq. A benne bírált és javallott közéleti magatartás, a benne kifejezett személyes életérzés, a szokásosnál is szorosabban kötve van az egykorú társadalmi állapotokhoz.
A délibábok hQsének két fQszereplQje van: Hübele Balázs az egyik, a másik maga a költQ. Csakhogy tulajdonképpen egyik sem az igazi fQ szereplQ: az igazi egy nem létezQ, csak a háttérben és kiíratlanul jelen levQ harmadik. A mq építménye ugyanis elsQsorban nem az említett, e két magatartás-típus ellentétén, hanem sokkal inkább egy fölöttük álló, illetve összeütközésükbQl keletkezQ harmadiknak a javallásán nyugszik. Épp e javallások érdekében született meg a mq s lett Balázs magatartásának szatírájává, a költQ eltemetett (eltemetni kívánt) vágyainak ironikus elégiájává, a javasolt, új magatartásnak pedig apológiájává. Balázs magatartását életútjának megrajzolásával mutatja be a regény a férfikor elsQ szakaszáig.
Balázs árva, szerény vagyon és fényes név örököse. Atyja a nemesi középrendhez tartozott, a szabadságharcban honvédezredesként halt hQsi halált. Ábrándos ifjú, telve bár közepes, de jóravaló tehetséggel, szándékkal és tárgytalan ambíciókkal; de senki nem kormányozza érdemes, tehetségéhez, egyéniségéhez mért célok irányába.
ElQbb az egyetemen ivásban és kuruckodó csínytevésekben tqnik ki, majd megorrol társaira: drámaírásba fog, de nem leli irányát. Az áruló típusához keresvén modellt, meglátogatja az áruló hírében álló Réfalvyt; beleszeret annak bájos leányába, Etelkébe, s rájön, hogy tévedett: Réfalvy tisztességes ember. Abban látja tehát további célját, hogy Etelkét megalázó helyzetébQl, tulajdon szerelmével mentse ki. Mire azonban egzisztencia-teremtésre szánja rá magát, kitör az olasz-osztrák háború, ezért hamarjában Itáliába szökik, hogy Kossuth gyQztes katonájaként, hírneves emberként térjen vissza. Romantikus terveibQl, persze, semmi nem válik valóra, s ráadásul szolgálatait is csak kolduspénzzel akarják kifizetni. Csalódása annál keserqbb, mert megtudja: míg Q a dicsQséget hajszolta, Etelke férjhez ment. Most már kellQképpen megfontolt, reális célokat akar követni, ezért Angliába hajózik, hogy a dolgos, modern életet megismerje. De annak csak a felszínét látja itt is. MidQn hazatér, reformterveivel csak gúnyt és gyanút hív ki maga ellen, mert nem számol az angol és magyar viszonyok különbségével. Végül is belefárad csalódásaiba: megadja magát sorsának, hazatér vidéken élQ nagybátyjához. Itt vidéken, egy mámoros mulatozás után, ittasan, Etelkével találkozik össze. Azon nyomban elveszti eszét, volt menyasszonyával erQszakoskodni kezd, aztán megbotlik, s fektében elalszik. MidQn felébred, észrevétlen megszökik tettének színhelyérQl: gyötri a szégyen, de mégis csak beletörQdik helyzetébe. Visszahullott tehát oda, ahonnan elindult, ahonnan igazában csak látszatra szakadt el. A visszazuhanásba nem hal bele; sorsa, tragikomédiája épp azzal végzQdik egyéniségéhez illQn, hogy élve marad: „Csak elterül alant a lágy iszapba,…/Nem száll biz’ onnan ég felé soha.” Mikor felébred egy idegen szobában találja magát. Az ablakig elvánszorog, s egy kertre lát. Csendesen kimászik. Nem emlékszik semmire. Bátyjához ment. Már kezd emlékezni, de reménykedik, hogy csak álom volt. Azóta nézi a világ folyását. A mq tanulságát maga Balázs fogalmazza meg a negyedik ének végén: nem lehet a hazát egy pillanat alatt kivezetni a bajból, a küzdelem nem segít, csak a küszködés, ezért nem szabad túlhittel és túlbuzgósággal illúziókat kergetni, hanem arany középutat kell tartani. Balázs nem kerget többé délibábokat, ezt fogalmazza meg az utolsó ének mottója is: Születünk fog, haj és illúziók nélkül; / Meghalunk fog, haj és illúziók nélkül.
A költQ magatartást a Balázs sorsát lépésrQl-lépésre követQ lírai kommentárok és hosszabb-rövidebb lírai betétek mutatják be. Míg Balázs sorsának elmondásában inkább a típus pontos megrajzolására esik a hangsúly, itt az egyéni, egyénítQ lélektanra. E lírai kommentárokból és betétekbQl egy realista pszichológiával egyénített, mindenre élénken reagáló arc tekint felénk. Az erQs tipizálás, illetve az erQs egyénítés egymásba így kapcsolódó ellentétének nagy szerepe van abban, hogy a verses regény a "mit tegyünk" kérdésre nemcsak elvi igényq, hanem erkölcsi s esztétikai hitelq felelettel is szolgál: hogy a javallott, harmadik magatartásnak is meggyQzQ mqvészi sugallata van.

Arany László alapjában moralista természet; mindenekfölött az foglalkoztatja, mit kell tennie az egyes embernek, hogy szolgálhassa nemzetét, és mit a nemzetnek, hogy betölthesse hivatását. A délibábok hQsének ezért legközelebbi rokona e félszázad irodalmában Madách Tragédiája. A különbség: Madách két elvont, filozófiai alapozású örök magatartás-típus szembeállításával és világtörténeti, illetve kozmikus keretben, Arany László két legjellemzQbb magyar típusának szembeállításával, saját kora társadalmának keretében veti fel a végsQ kérdéseket.

A délibábok hQsét a kétszintes szerkesztésmód jellemzi, mely a verses regények mqfaji jellemzQje. Az elbeszélQ közvetlenül megszólal, kommentálja az eseményeket, megszólalása azonban nem feltétlenül jelent egyben lírai önvallomást is. Arany László munkájában viszont kifejezetten személyes vallomásokat olvashatunk: ezek fogják keretbe Hübele Balázs történetét, és többször megszakítják a történetmondás folyamatát is. De azt is mondhatjuk, hogy a verses regények szokásos képlete megfordul: nem a hQs történetét kommentálja az elbeszélQ, hanem az elbeszélQ önvallomását kommentálja a hQs.

Sajátos feszültség okozója azonban mindjárt a mq bevezetQ részében az, hogy sem az elbeszélQ lírai önvallomása (1-8. vsz), sem Hübele Balázsnak a történet voltaképpeni kezdete elQtti tömör jellemzése (10 12. vsz) nem felel meg maradéktalanul annak a nemzetkarakterológiának, amelynek igazságát az idézett 9. versszak szerint magának a történetnek kellene példáznia. Saját sorsának alakulásából ugyan formálisan levezeti a hübelebalázsság nemzetkarakterológiáját, ám vallomásának tartalma nem támasztja alá a belQle levont általános következtetést. A naivnak bizonyult hitekkel teli ifjúság ideje, mely egyben a nemzetnek is remény-kora volt, nosztalgikus aranykorként jelenik meg az emlékezet palettáján: akkor még közelinek és egy csapásra elérhetQnek látszott a cél, s nyoma sem volt a jelen gyötrQ kétségeinek. A 10 12. versszak pedig, amelyekben Balázs sorsának elQrejelzése és kommentálása egyaránt helyet kap, ugyancsak kételyeket ébreszt, hogy az Q alakja valóban a nemzetkarakterológia megtestesítQje-e. ElQször az derül ki ugyanis, hogy sorsát nem egyszerqen öntermészetének hibái (a benne megtestesülQ nemzeti karakter jegyei), hanem a külsQ körülmények vezérelték. A Balázs sorsát elQzetesen összefoglaló versszakok tehát éppen úgy ambivalens érzéseket keltenek az olvasóban, mint a nemzetkarakterológiába torkollott személyes vallomás, és az ambivalencia érzése nem szqnik a mq következQ oldalain sem.
Hübele Balázs története valóban nem a hübelebalázsság története. A hQs, attól kezdve, hogy felhagy a léha jogászélettel, kitartóan dolgozik. Cselekvését mindig a haza ügyének szolgálata motiválja, és nem rajta múlik, hogy sohasem arat siker. A közvetlen cél, amelynek elérését maga elé tqzi, gyakran változik ugyan, de ennek oka nem az Q hebehurgyasága, hanem a külsQ körülmények átalakulása: nem Q hagyja cserben a céljait, hanem a céljai hagyják cserben Qt. Közben egyre realistábbá válik, eljut a realizmusnak arra a fokára, ami a körülmények elfogadását, a megváltoztathatatlanba való rezignált és bölcs belenyugvást jelenti. A józanságnak ez a foka azonban a változtató, jobbító szándékról való lemondást is jelenti egyben: a mq keserq tanulsága éppen az, hogy nem a változtatni akaróval van baj, hanem a változtatásra szoruló bizonyul megváltoztathatatlannak.



Gyulai Pál

Élete
1826-ban Kolozsvárott született nemesi, de hivatalnok családból. A kolozsvári református kollégiumban tanult, s itt 1847-tQl tanít is. 1848 Qszén kerül Pestre. Újságcikkeiben Kossuthért lelkesedik, s a tavaszi hadjárat hazafias versek írására ösztönözte. A berlini egyetemen egy évet, majd néhány hónapot Párizsban tölt. 1852-ben érkezett vissza Pestre. Összebarátkozik Kemény Zsigmonddal. Arany Jánost már korábban Szalontáról ismerte, levelezésbe fogott vele. Gyulai ekkoriban megjelent mqvei: Szüreten, Egy ifjúnak, Pókainé (ballada), A vén színész (novella). 1854-ben megjelent PetQfi Sándor és lírai költészetünk tanulmánya, mely megalapozza tekintélyét, s kora elsQ számú kritikusává teszi. PetQfi leíró költeményeit, zsánerverseit és népiességét méltányolja. Cikkek sorában ostorozta színházkultúránk és drámairodalmunk elmaradottságát. Kritikai mqködésének alapelve: szembehelyezkedés a hazafias frázisokkal. Célja az irodalom színvonalának emelése. 1858-ban feleségül vesz Szendrey Máriát (Szendrey Júlia húga). Gyulai a kiegyezés után a hivatalos irodalom vezéralakja. Magánéletében sorozatos veszteségek érik: meghal két testvére és felesége, gondjaira marad Júlia és fia (PetQfi Zoltán). Gyulai utolsó éveiben sorra leköszönt minden tisztségérQl, zsémbeskedQ hangulatban él a világvárossá növQ Budapesten, ahonnan egyre gyakrabban menekült leányfalui villájába. 1909-ben halt meg.

Gyulai romantikaellenességének alapelve közel áll a realizmushoz. Megköveteli a társadalmi viszonyok ábrázolását. FQ hangsúly a jellemtípusok egyénítQ megalkotásán, erkölcsi törvények és szenvedélyek konfliktusainak felismerésén van.


Egy régi udvarház utolsó gazdája

A 19. sz-i magyar realista próza legsikerültebb, leginkább elQre mutató alkotása. Gyulait 1849-es Qszi erdélyi útja során megdöbbentette a romám felkelés, majd az orosz csapatok pusztításai nyomán feldúlt vidék. A fQalak, Radnóthy Elek a Bach-korszakbeli magyar középnemesség sorsának kifejezQje. Radnóthy 1848 Qszén Kolozsvárott megbetegszik, 1850 tavaszán tér vissza birtokára. Mindent kifosztva, romokban talál. Az új tiszttartó azt is a szemébe vágja, hogy vége már a régi világnak, mindenkinek egyenlQ jogai vannak. Radnóthy olyannal találja magát szembe, melyet amúgy is gyqlöl, idegen elnyomó hatalmat és demokráciát. Anyagi problémái megsokasodnak. Lánya, Erzsi Bécsben nevelkedik a nagynénjénél; Géza fia huszártiszt volt a szabadságharc idején, s ezért büntetésbQl Olaszországban katonáskodik.
A regény annak a magyar középbirtokos nemességnek a helyzetét adja vissza, amely igen nehéz helyzetbe került az 1850-esévekben. Anyagiakban és emberéletben Qk áldoznak a legtöbbet, s most, a jobbágyi munkaerQtQl megfosztva földjeik parlagon hevernek. A gazdálkodás megindításához tQkére volna szükség, kölcsönt azonban nem tudnak szerezni.
A regény eszmeisége két pilléren nyugszik, két véglettQl akar óvni: a konzervatív, haladásra képtelen hazafiságtól (Radnóthy) és a nemzetietlen polgárosodástól (Erzsi). A társadalmi és nemzeti dilemmához társul a létidegenség metafizikai élménye, ami Radnóthynak a korától való elmaradásának, az idQbQl való kiesésében ölt testet. Radnóthyt minden esemény elidegeníti a jelentQl. S minél több sérelem, kudarc éri, annál kevésbé fogadja el a valóságot törvényesen létezQnek. A múlt törvényei szerint lép föl, amikor a román kertészt kilakoltatja, aminek következtében csendháborításért és tiltott fegyverviselésért letartóztatják és csak a sógornQ közbenjárására engedik ki. Hazatérve régi periratokba temetkezik, panaszos beadványokat fogalmaz. Meglepi a sógornQ érkezése, idegesíti annak kutyája, s hogy ErzsibQl németül, franciául csevegQ bécsi nQt nevelt. Erzsi és nagynénje osztrák tiszteket hívnak meg vendégségbe, feltqnik Kahlenberger kapitány, Erzsi jövendQbelije. A sok kellemetlen élmény depresszióba taszítja, s elkezd befelé élni. A jelen elQl menekülve éli bele magát a múltba olyannyira, hogy látomásai vannak. Képtelenné válik az erQfeszítésre. Mindent úgy magyaráz, hogy Qt igazolja. Külsejét is elhanyagolja, Erzsit pedig olyan ridegen tiltja el a kapitánytól, hogy az sírva utazik vissza Bécsbe, amire kitagadja. Sorsa akkor telik be, amikor fia halálhíre érkezik. Már csak Istvánt tqri meg maga körül. A halál elQtt már semmi sincs, ami elválaszthatná Qket, csak az életbQl való kikopottságuk, összetartásuk marad meg. Hamarosan meghal István, s a sánta Mányi gondjaira bízza urát. Radnóthy halála éppen akkor következik be, amikor jönnek letartóztatni Bécsbe eljuttatott beadványai miatt. A birtok a vQ kezére jut, aki elprédálja a vagyont, s csak a nagynéni vagyona menti meg Qket. Kahlenberger továbbra is a társaság kedvence, Erzsi pedig gyakran sír, közben pedig verseket szaval.
A logikus kompozíció centrumában Radnóthy hanyatlása áll. Alispánként patriarchális humanizmussal és igazságszeretettel intézte az ügyeket, most ragaszkodik nemes voltának külsQségeihez is. Fenn szeretné tartani a hagyományos külsQségeket. Nemesi önérzete büszkeséggé torzul. Valamikori határozottsága erQszakossággá torzul.
Gyulai Pál együttérzéssel, de illúziótlanul ábrázolja a nemesség helyzetét. Megjelenítési módja higgadt, de érzékeny. Irónia leginkább Erzsi, a nagynéni, a hivatalnokok irányában mutatkozik meg. Elégiai hang Radnóthy halálának elQkészítésében van.

Lírája

Gyulai lírikusként egyre ritkábban szólal meg. Legemlékezetesebben a sztoikus sorsvállalás megvallójaként (Horatius olvasásakor), illetve a politikai élet züllöttségének panaszlójaként (Szilveszter éjszakáján).

Legnagyobb költQi vállalkozása a Romhányi (1868-1872), mely töredékben maradt fenn. Mqfaja verses regény. A cselekmény 1849 Qszén játszódik. Romhányi, a szabadságharc sebesült tisztje üldözQi elQl Telegdi gróf házában talál menedéket. A mérsékelten liberális Telegdi korábban Romhányi politikai ellenfele volt; felesége, Ilon pedig valamikor szerelmes volt Romhányiba. A felgyógyuló Romhányiban feltámad a szerelem Ilon iránt. Ilon sohasem tudta Telegdit igaz szerelemmel megszeretni, s Romhányit hQsi önfeláldozása teszi számára igazán elfogadhatóvá. Romhányi és Telegdi politikai nézetei közelednek egymáshoz, Romhányi leszámol szélsQbal álláspontjával, s egy társasági összejövetelen megvédi Görgeyt a rágalmaktól. Gyulai keserq bírálatot mond a nemességrQl, mely mély, hazafiság helyett a külsQségekben megnyilvánuló magyarkodást részesíti bámulatában. A mq tarkasága, a szókincs kevertsége, a kollokviális modor egyedülálló a Gyulai életmqben.
Jókai Mór

Élete
1825-ben Komáromban született kisbirtokosi családban. A gyenge, félénk, féltett kisfiú csodagyereknek számított, elsQ verse tízéves korában jelent meg. Pozsonyban, Komáromban, Pápán, Kecskeméten tanult. A pápai önképzQkörben ismerkedett meg PetQfivel. Bár ügyvédi oklevelet szerzett, elsQ regénye, a Hétköznapok (1846) sikerén felbuzdulva írói pályára lépett.
Pesten tagja lett a PetQfi köré csoportosuló Tízek Társaságának, 1847-ben pedig átvette az Életképek folyóirat szerkesztését. PetQfi és Vasvári Pál társaságában 1848. március 15-én a forradalmi pesti ifjúság egyik vezére. Március 15-én ismerkedett meg Laborfalvi Rózával, akit hamarosan feleségül vett. Jókai anyja és barátai, köztük PetQfi, hevesen ellenezték a házasságot. Ez is szerepet játszott abban, hogy PetQfi és Jókai elhidegültek egymástól. A szabadságharc idején újságíróként és szerkesztQként tevékeny részt vállal a politikai életben. Világos után bujdosni kényszerült. Az üldözésektQl felesége mentette meg, Tardonán rejtette el.
Jókai kezdetben álnéven (Sajó) kénytelen írásait közölni, s még 1854-ben is az induló Vasárnapi Újság csak fQmunkatársként tünteti fel, jóllehet Q volt a lap valódi gazdája. 1858. augusztus 21-én megindította az Üstököst. Az 1850-es évek elején ért be mqvészete, az országos elismerést elQbb az elbeszéléskötetek (Csataképek, Egy bujdosó naplója) hozták meg, majd a regények, mindenekelQtt az Egy magyar nábob (1853-1854). Jókai Qszintén és kétkedés nélkül hitt a nemzet kiérdemelt jobb jövQjében, a liberális elvek társadalmi feszültségeket oldó erejében. 1861-ben kapcsolódott be újra a politikai életbe: megválasztották képviselQnek, az országgyqlésen a határozati párthoz csatlakozott. 1886-ban meghalt a felesége. A politikától fokozatosan visszavonult. 1894-ben ötvenéves írói jubileumát az egész nemzet ünnepelte. Néhány évvel késQbb, 1899. szeptemberében országos felháborodást keltett, mikor feleségül vett egy nagyon fiatal színésznQt (Grósz/Nagy Bella). A támadásoktól elkeseredve, utolsó éveit jobbára külföldön töltötte, s itthon is visszavonultan élt. 1904-ben halt meg.


1867 elQtti korszaka
Alig 20 évesen megírja elsQ novelláit. Ezek részben még a francia vadromantika sablonjai szerint épülnek fel (Nepean-sziget), részben azonban már a hazai valóságból, a parlagi, de kedélyes magyar vidéki életbQl, az anekdotákból táplálkoznak. Ez utóbbiak nyelve, elQadásmódja is keresetlenebb, megérzik rajta a népi íz (Sonkolyi Gergely). ElsQ regényében (Hétköznapok) még szervezetlenül keveredik a két irány, a franciás romantika és az anekdotikus realizmus; a kusza rémtörténetbe illesztett zsánerjelenetek azonban ma is frissen hatnak.
E korszak legjelentQsebb novellái és regényei: Csataképek, Egy bujdosó naplója, Erdély aranykora, Törökvilág Magyarországon, Fehér rózsa, Janicsárok végnapjai, Egy magyar nábob, Kárpáthy Zoltán, Az új földesúr.

Egy magyar nábob (1853-1854)

Jókait az elidegenedett arisztokrácia visszahódításának szándéka vezérli. A pompás életképekbQl és anekdotákból a francia romantika közhely-szabványai szerint összefqzött cselekmény elQterében két nagy megtérés története áll. Az egyik megtérQ Kárpáthy János, a nábob, aki öregkora küszöbéig a századelQ parlagi nemeseinek duhaj, tivornyás, tartalmatlan, tékozló életét éli, de unokaöccse durva tréfájára magához tér, megváltozik, megházasodik, bekapcsolódik a pozsonyi országgyqlés reformtevékenységébe. Hasonló erQs élmény téríti magához Szentirmay Rudolfot is, aki a párizsi aranyifjúság blazit, kozmopolita, életunt tagjából vedlik át a reformküzdelmek egyik vezérévé.
Erre a hQsi szálra fonódik rá egy jellegzetes magán  cselekmény: az elfajzott, léha, zülött, groteszk Kárpáthy Abelionnak felnagyított harca a gyermektelen nábob örökségéért. A harmadik cselekményszál, Mayer Fanny boldogtalan, eltitkolt szerelmének története a mély emberi tragikum színével gazdagítja a regényt.
A címszereplQ Kárpáthy János, a régi magyar nemesség képviselQje. Életmódja tipikus. Gyermektelen, egyedülálló férfiként a mának él. Barátaival mulatnak, isznak, húzatják a nótát hajnalig. Örököse, Abellino unokaöccse, kényeskedQ, nagyképq, érzéketlen és kicsapongó ficsúr, aki nagyon várja már, hogy a vagyon az ölébe hulljon. Azt a durva tréfát eszeli ki, hogy köszöntQ ajándékul koporsót küld Kárpáthy Jánosnak. A már nem fiatal férfit nagyon megviseli a dolog, rosszul lesz. Hála a vad életmódja mellett is erQs szervezetének, kiheveri a bajt. Ám ahogy megcsapja a halál szele, átértékeli az életét, és nem utolsó sorban eldönti, bosszút áll: nem hagyja, hogy az aljas rokon örököljön. Józan életformára vált, támogatja a reformkor jeles kezdeményezéseit és megkéri egy fiatal polgárlány, Mayer Fanny kezét. Fanny becsületes, de nehéz helyzetben van: nQvérei, anyjuk aktív közremqködésével prostitucióból élnek. Ezt leplezik, de nyílt titok, így a szégyen, a bélyeg Qt is éri. Ráadásul anyja Fannyt is el akarja adni, pont Abelino az, aki fogadást kötött arra, hogy megszerzi a lányt, így nem sajnálja a pénzt sem, hogy célját elérje. Anyja fondorlattal próbálja Fannyt rávenni a dologra. Mikor kiderül, hogy mit is akar tQle valójában az anyja, természetesen ellenáll. Szorult helyzetében hálával fogadja el Kárpáthy lánykérését, és elhatározza, meghálálja, hogy megmentette Qt. Bár mindvégig a lánykorában megpillantott férfiba szerelmes, fogadalmát megtartja, és valóban bearanyozza férje napjait. A boldogság azonban nem tart soká. Kisfiuk, Zoltán születése után Fanny hamarosan meghal, Kárpáthy János pedig mélyen gyászolja az asszonyt. Szobáit, hogy többé senki ne járjon bennük, elfalaztatja.
A történet a Kárpáthy Zoltánban folytatódik tovább.


Kárpáthy Zoltán (1854-1855)

A regény a magyar reformkor atmoszféráját kívánja érzékeltetni, szereplQinek sorsa azonban nem fqzQdik szorosan a társadalmi törekvéshez. A könyv megírásának célja a szerzQ utószava szerint: Kárpáthy Zoltán növekedése, magára találása közben végigkövetni a gyermekkori nevelés eredményeit, tehát fejlQdéslélektani rajzot ad. A fQhQs azonban már szinte az elsQ oldalakon teljes a tökéletességben, mint ahogy Q sem kételkedik sohasem önmagában.
Ebben a regényben sem a történelmi háttér, sem a meseszövés nem mozgalmas: a cselekmény fQ váza Kárpáthy Abellino pere unokaöccse vagyonáért; s ezen belül, különféle alkalmak során Zoltán lelki nagyságának bemutatása. Az ellenség táborában Vilma szentimentális szerelme, és lassan hervadó élete mindössze egyetlen lényeges ponton találkozik Zoltánéval. A regény igazából két szempontból érdekes: az egyik a mellékalakok korhq, realisztikus és nagyon színes ábrázolása, a másik pedig néhány, a történelmi idQszakra jellemzQ esemény megörökítése, például a követválasztás és fQleg a pesti árvíz. Ez utóbbi a könyv kiemelkedQen legszebb, megrázóan érdekes, érzékletes, patetikusságában is felemelQ része: olyan irodalmi remeklés, melynek értékeire a Jókait ritkán olvasók figyelmét is fel kell hívni. Wesselényi romantikus lelkesedéssel rajzolt alakját és a nagy árvíz tragikus napjait a könyv minden olvasója elQtt felejthetetlenné teszi.




Szegény gazdagok (1860)

Jókai arisztokrataellenessége a Szegény gazdagokban vet lobot: ennek fQhQse a Hunyad megyei Nopcsa báró után mintázott mágnás és rablóvezér. Egyik legértékesebb kalandregénye ez, erQsen egy friss tájélményén, 1858 Qszén tett dél-erdélyi utazásán alapszik. Innen fakad ezúttal az erdélyi románság mélyen megértQ, társadalmilag is sokrétq, irodalomtörténetileg úttörQ megjelenítése. A hangulati színezés nagy változatosságát hozza magával az, hogy a cselekmény másik szála egészen elütQ környezetben, a reformkori Pest kapzsi, kalmár-uzsorás famíliájában játszódik, ha a légkör olykor nagyon is dickensi a Lapussák házatáján.


Jókai pályája 1867 után
Jókai részben személyes kapcsolataival, Tisza iránti bizalmával, részben aggodalmaival és illúzióival a Habsburgok megmagyarosodásában reménykedik. Magatartása nemcsak népszerqségének árt, hanem írásmqvészetében is ettQl fogva mutatkoznak a hanyatlás tünetei. Elszakad, sQt idQvel menekül a jelentQl. Regényeiben eluralkodnak a történelmi és egzotikus témák, a romantikus, kalandos motívumok, misztikus, titokzatos elemek. A Rab Rábyban sikerül még egyszer elérnie korábbi szintjét, egyébként azonban többségükben gyenge áltörténeti és kalandor-regényeket ír. Az 1890-es években mind a társadalmi, mind az irodalmi életben erQteljes forrongás indul meg: megszületik a realista magyar novella, s ezzel egy idQben a századvégi modernség is kezdi éreztetni nálunk a hatását. Jókai érzékeli az irodalomban végbemenQ átalakulást, az irodalmi életben elfoglalt helyét, azonban nem akarja feladni, ezért egyrészt fokozni igyekszik hatáskeltQ eszközeit, ugyanakkor arra is kísérletet tesz, hogy megragadja a századvégnek a kor irodalmában egyre nagyobb helyet kapó társadalmi-szociális problematikáját, témában, szemléletben és stílusban is megpróbál alkalmazkodni a korszerq realizmushoz.
Kései korszakának legértékesebb alkotásai: A kQszívqember fiai, És mégis mozog a föld!, Rab Ráby, Fekete gyémántok, Az arany ember, Sárga rózsa.

A KQszívq ember fiai (1869)

A regény a Baradlay család történetét, s ezzel összefonódva a nemzet nagy szabadságküzdelmének történetét meséli el. Jókai ebben a mqben a maga romantikus világképét jeleníti meg  a Baradlayak történetét, a szabadságharc valóságélményének felhasználásával.
JellemzQ rá a kontrasztosság. A regény köznapi, közhelyértékq szókincsanyagától feltqnQen elüt az egzotikumok, idegen elnevezések, archaizmusok szókincsrétege. Ugyanez a kontrasztosság jellemzi a szöveg magasabb rendq rétegeit is: Jókai szituációkban, kis drámai jelenetekben építi fel az elbeszélést, s a regény minden egyes jelenete, szituációja kontrasztot képez elQzményeivel és következményeivel (regény nyitó fejezete: vígan bankettezQ társaság  a bankett ünnepeltje haldoklik). Kontrasztot alkotnak az egymást követQ színhelyek (a Baradlay-kúria  Oroszország; Pétervár  a Dnyeper jege  Bécs), s ehhez kapcsolódóan ellentét feszül az egyes események hangulata között is.
A regény kompozícióját a rapszódiáéhoz hasonlítják (felemelQ és megnevettetQ részletek, a freskószerq csataképek és az életképszerq jelenetek egymást váltásából alakul ki).
Baradlay Kazimir a halálos ágyán úgy rendelkezik, hogy özvegye és fiai az Q világnézete szellemében, az Q politikai célja  a régi világ konzerválása  megvalósításának szenteljék életüket. A fiait féltQ anya, a nemzet és az emberiség ügyét átérzQ ember azonban szembefordul a halott zsarnok konzervatív, reakciós végakaratával, s a fiait is megnyeri a haladás, a demokratikus forradalom és szabadságharc eszméinek. Két eszme, két erQ áll tehát szemben, s minden a körül forog, sikerül-e az anyának és fiainak gyQzni a misztikus erQvé növesztett atyai végakarattal és képviselQivel (Rideghváry és szövetségesei) szemben. Az özvegy vitái halott férje képével, emlékével a regény több pontján visszatérQ vezérmotívumként hangsúlyozzák a történetnek ezt a szerkezeti tartóelemét.
A szereplQk megformálása is ellentétekre épül. Két táborra oszlanak: a kQszívq ember eszméit továbbvivQk és az özvegy és segítQi. Közöttük helyezkednek el a Baradlay fiúk és a Tallérosy Boksa GergQ-féle alakok: a magyar nemesi társadalom képviselQi. A harc Qértük, az Q megnyerésükért folyik a két tábor között. A fiúk, illetve a velük azonos funkciójú epizódfigurák útjai Jókai politikai és történelmi világképének kifejezQje: Ödön a politikus csatlakozik elsQnek és legszilárdabban anyjához, Richard, a katona, késQbb, de attól kezdve az ügy legaktívabb képviselQje, Q az, aki a bukás utáni viszonyok között is leginkább magára talál. JenQ, a hivatalnok tétovázik legtovább, Qt kötik erQsebb szálak a reakciós táborhoz, végül azonban egy váratlan sorsfordulat révén (bátyja helyett Qt végzik ki) Q lesz bátyja megmentQje, az ügy mártírja, halált megvetQ hQs. A Baradlay-fiúk egyértelmq választásával szemben a köznemesi epizódfigurákat éppen az jellemzi, hogy ide-oda sodródnak a két tábor között, vagy éppen egyikhez sem hajlandók csatlakozni (Mindenváró Ádám).
Jókai stílusával azt éri el, hogy úgy látjuk: az egyéni életet a hétköznapi logikával felfogható törvények helyett magasabb, egyén fölötti, sQt történelemfölötti erQk irányítják. Ugyanez fejezQdik ki a szabadságharcról adott képeiben is. Jókai nem elbeszéli, nem is megjeleníti, hanem un. Retorikus kommentár formájában példázatok és hasonlatok segítségével megénekli a szabadságharcnak a regény cselekményébe illeszkedQ vagy annak hátterét alkotó mozzanatait.

Fekete gyémántok (1870)

A Fekete gyémántokban saját kora ábrázolására, a polgári kor társadalmi erQinek s ez erQk küzdelmének megjelenítésére tesz kísérletet.
A cselekmény középpontja egy idegen tQkéscsoport harca a bondavölgyi magyar széntelepek megszerzéséért. Az üzlet sikeres megkötését követné a magyar egyházi birtokra adandó nemzeti kölcsön, amelynek végsQ célja az egyház és a pápa világuralmának visszaszerzése és megszilárdítása. A harc azonban a nemzeti kapitalizmus gyQzelmével zárul, s egyúttal a tudomány gyQzelmével is a természetnek az embert rabságukban tartó erQi felett. Jelenkori témája, problematikája és a kiegyezés kora valóságából merített anyag ellenére ez a regény sem kevésbé romantikus a korábbiaknál: Jókai itt is inkább mítoszt teremt, mintsem a valóságot ábrázolja. E jelenkori mítoszokhoz azonban új típusú hQs illik: Berend Iván már nem arisztokrata, hanem kisnemes, harcolt a szabadságharcban, de nem csupán nemzeti hQs, hanem nagy tudós is. S mivel ez az életanyag jobban ellenáll a mitizálásnak, Jókainak külsQdleges eszközöket is jócskán igénybe kell vennie, hogy hQsét felnagyíthassa. Így lesz Berend nemcsak tehetség, hanem mindenben tehetség: a tudomány aszkétája, feltaláló és üzletember, de a nagyvilági társaságban is megállja a helyét: iszik, vív, udvarol, szórakoztat  jobban, mint az arisztokraták.
Kis bondavári bányáját Berend Iván vidéki nemes, bányamérnök, személyesen vezeti. Munkásai érdekei fontosak számára. Szabadidejében a kísérleteinek él. Felismerve fontosságát és szükségességét, olyan oltóanyaggal kísérletezik az 1860-as években, amely eloltja a bányatüzet. Beleszeret a szép bányászlányba, Evilába, de nem mutatja ki vonzalmát inkább csak távolról csodálja. Pedig a lány is viszonozza érzéseit. Pt azonban az tartja vissza, hogy fél indulatos vQlegénye, Szaffrán Péter bosszújától.
Közben Bondavárra érkezik Kaulmann Félix bécsi bankár, aki szeretné kiaknázni az egész szénmedencét. Olyan nagyvállalkozást kíván itt létrehozni, mely megtörné a poroszországi szén konkurrenciáját. Ezzel azonban tönkre tenné Berend Ivánt. Bár egyértelmq, hogy Kaulmannt ez nem zavarja, hiszen Qt csak az extraprofit érdekli, Berend nem aggódik. A Bondaváry herceg ugyanis nem akar megválni a birtokától, és a haszonélvezQ testvére, Theudelinda grófkisasszony, sem akar elköltözni. Ráadásul vasút sincs erre, ami a vállalkozáshoz elengedhetetlen lenne. De nincsenek munkások és megfelelQ szakemberek sem. Berend tehát gyanútlan, ám Kaulmann nem adja fel. Csal, hazudik, semmitQl sem riad vissza. Még a sajtó befolyását is kiaknázza a maga javára. Akit lehet, megveszteget. Így lesz segítQtársai a szépséges Evila, és vQlegénye Szaffrán Péter. Úgy tqnik, mesterkedését siker koronázza, megszerzi az egész bánya területet. Közben egy jobb élettel kecsegtetve Evilát Bécsbe csábítja. A lányból sikeres, elismert táncosnQ lesz, de boldogtalan. Kaulmann körül szorul a hurok, kétes üzelmeivel megbukik. Szaffrán is bosszút forral ellene a menyasszonya miatt: önmagával együtt fölrobbantja Kaulmann bondavári bányáját. Az immár értéktelen részvényeket az addigra világszerte elismert hírq tudományos kutató, Berend Iván vásárolja föl.

Az aranyember (1872)

Az Aranyember regényére a vallomás- vagy nosztalgia-regény elnevezés illik. Az aranyember két egymással ellentétes, mégis az íróban egyformán nosztalgiával övezett világot jelenít meg: a 19. század eleji Komáromot, polgár-kapitalista gabonakereskedQivel, hajósaival, laktanyáival, tovább a gyermekkor emlékeinek táját és a Senki szigetét, az emberiség legmélyebb vágyaiban élQ aranykor Qsi álmát, az éden-kert motívum e kései romantikus változatát.
Tímár Mihály, ez a bátor, tehetséges dunai hajós a véletlen szeszélyébQl ezeregyéjszakai kincsekhez jut, egyszeriben Q lesz az aranyember, akinek szerencsés érintésére minden arannyá válik, de a nagy vagyon  az Qsi mítosz vészt hozó kincse  boldogtalanná teszi: feleségül veszi a kincs eredeti gazdájának leányát, Tímeát, de az nem tudja viszonozni érzelmeit. Tímár úgy menekül a boldogtalanságból, hogy otthagyja a mesés vagyont és a rideg házasságot.
Tímár Jókainak talán legösszetettebb, legvalóságosabb alakja. P is csodatévQ, mindig talpraálló mesehQsnek indul, de utóbb kinQ ebbQl a sablonból: konfliktusos, szenvedQ, keresQ emberré válik. Válságának elindítója az a tudat, hogy a kinccsel, a vagyonnal beszennyezte magát; választásának van egy másik, kezdetben csak tudat alatt ható, majd egyre inkább a felszínre törQ oka is: a Senki szigetén megismert világ utáni nosztalgia. Az író a romantika, sQt az impresszionizmus, a szimbolizmus eszközeivel  a belsQ monológ, a hQs lelkiállapot változásait kifejezQ lírai tájrajz segítségével  páratlan finomsággal és hqséggel ábrázolja a két életforma vonzásában kibontakozó válságát, s azt a folyamatot, amelynek során elnyomott énje ledobja magáról egész civilizált, megkövült énjét és életformáját.
Az aranyember Jókai legmodernebb mqve: a századvégi ember kezdQdQ válságának, nosztalgiába menekülQ életérzésének megszólaltatója.

Gazdag szegények (1890)

Gazdag szegényekben megpróbált új környezethez és témakörhöz fordulni. megzabolázza dekoratív, a dús meseszövéshez vonzódó fantáziáját, erejét a megfigyelésre, tárgyszerqségre összpontosítja. A Gazdag szegények legtöbb szereplQje a pesti sikátorok kisembere: váltóQr, fiákeres, piaci virágárus, drótostót, s fölöttük szinte elérhetetlen magasságban áll Paczal János, a közrendQr. Hétköznapjaik nyomorúságára éppen nem borul fátyol. Szomorúan mindennapi a mese egyik fonala is: az elbocsátott, méregdrága lakbérrel sújtott váltóQr, Kapor Ádám feleségével együtt be akar jutni a szegényházba, de a hivatalos engedély elnyeréséhez szükség van a hiányzó házasságlevélre. EsküvQjüket az utolsó pillanatban szinte meghiúsítja a háztulajdonos, s ennek gaztettét csupán egy szerencsés véletlen akadályozza meg. Hanem ez a véletlen is a szegény emberek összetartásán alapszik, mint ahogy az elesettek közösségi érzése, embersége is lépten-nyomon megnyilatkozik a cselekmény folyamán s a komisz életet elviselhetQvé teszi. Joggal tqnik fel, hogy a "Zöld paradicsom" sok lakója között csak egyetlen eltorzult lelkq ember akad, s az alakok zömére várakozó megnyugtató befejezés sem hat meggyQzQen. Ennek ellenére Jókainak sikerült egy fontos igazságot felismernie: rá tudott mutatni arra, hogy a dolgozók soraiban mennyi felszabadításra váró, nemes emberség lappang, s mindez mennyire ellentétben áll a felsQ tízezer romlottságával és kaszinói becsület-moráljával.

Sárga rózsa (1893)

Jártál már a hortobágyi pusztán? Ma már csak az emléküket Qrizzük, de hajdan rengeteg tenyésztett állatcsorda, gulya élt arrafelé, és persze, az QrzQik: a bojtárlegények. Könyvünk is a szép délibábos Hortobágyon játszódik, ám egy nagyon szomorú történetet mesél el.
Két fQhQsünk, Decsi Sándor, csikósbojtár és Lacza Ferkó, gulyásbojtár gyerekkoruktól fogva jó cimborák voltak. Egészen addig, amíg a szerelem, egy gyönyörq pusztai lány, Klárika képében közéjük nem áll. Mindketten Qt, a hortobágyi csárdás fogadott leányát, azaz a "Sárga rózsát" szeretik.
Az igazi baj akkor kezdQdik, amikor a katonaságból hazatérQ Decsi Sándor észreveszi a gulyásbojtár kalapja mellé tqzött virágot: az árulkodó sárga rózsa félévre itt hagyott kedvese hqtlenségére figyelmezteti, és Qrült féltékenységet támaszt benne.
Ez a maró szenvedély azonban nagyúr, egyik férfi sem ismer szerelem dolgában megalkuvást. Klárika csalfa természete, "naiv" játszadozásai és kacérkodásai tehát borzalmas tragédiába torkollanak. Decsi Sándor, a becsület és a makulátlan tisztesség mintaképe nem a lányt hibáztatja, hanem felbQszült vadkanként áll bosszút Lacza Ferkón, és megöli Qt. A csikós nekivágtatott a szembe közelgQ zivatarnak. A leány utána nézett a lovasnak, amíg a zivatar el nem takarta az alakját.
A csalfa szépség hqtlensége miatt mindkét szeretQjét elveszíti.

Jókai hatása
LegfQbb titka a mesélni tudása. Jókai örökké nagy eszmék mámorában él, melyek végigkísérik életét. Ezt az életörömöt, valóságélményt igyekszik olvasóival megosztani. Felnagyítja, messze az átlag felé emeli szereplQinek jellemét, cselekményeit emberfeletti jóság és gonoszság konfliktusából bontja ki. Élete végéig naivan hisz abban, hogy a régi Magyarország komoly megrázkódtatások nélkül megy át a modern polgári fejlQdés útjára. Észreveszi a kapitalizmus árnyoldalait, erkölcsi züllesztQ hatását, de meggyQzQdése, hogy ezeknek a mqködése csak a felszínen hat, nem zavarja meg a fejlQdés normális menetét.
Cselekményei hátterében vagy középpontjában mindig valamilyen nagy harc, többé-kevésbé közösségi vagy társadalmi akció áll.
SzereplQi a század második felében egyre inkább a hétköznapi átlag szintjére leszállított szereplQk. Jókai jelentQs regényeinek hQsei jórészt nagy vállalkozások résztvevQi. E hivatás betöltésére úgy teszi alkalmassá Qket, hogy szinte megszünteti testiségüket, s egyéniségük fQmozgatóit eszmei és magasrendq érzelmi erQkben jelöli meg. Azokat az alakokat pedig, akiket valamilyen alacsony lelki indok mozgat vagy humorosan ábrázolja, vagy az Qket mozgató alacsonyabb szenvedélyt is emberfeletti nagyságúra növeli. A nagy Jókai alakok kivétel nélkül a tudomány, a munka, az országépítés hQsei, a nemzeti szabadság, az emberi haladás bajnokai. Ezek a szereplQk fejezik ki Jókai világnézetének leglényegesebb vonásait: haladáshitét, hitét az emberben, az emberi hivatásban.
Ennek az ideavilágnak a megragadása azonban nemcsak a romantika, hanem a realizmus ábrázolómódszereit is megkívánja: a hQsök által legyQzendQ akadályok, veszedelmek realista bemutatását, a felidézett patriarchális Magyarország alakjainak, szokásainak érzékletes, szemléletes képét. Ezt a valóságanyagot részben saját, élményekben gazdag élete szolgáltatja számára, sokkal inkább azonban az írott és fQleg az íratlan irodalom: az anekdota, a népi elbeszélésnek és a nemesi társas életnek egyaránt klasszikus és központi eleme.
Regényei tipikus romantikus cselekményregények, vivQelemük az események bonyolódása, drámai mozgalmassága. A cselekmény rendszerint többágú: két  három fonal szövi át és keresztezi egymást; egy  egy mozzanat egy ideig homályban marad, s ez növeli az izgalom és várakozás élményét. A regény mqfajának új, egyéni változatát alkotja meg: fellazítja a regény mqfaji határait, a regényt a mese, a monda, az eposz felé tágítja, de ebbe a mesei  mondai formába nem mesei, sok vonatkozásban modern életanyagot foglal bele.
Sajátos regénykompozíciója is. FQ törekvése a különbözQ esztétikai minQségek, a tragikus, fenséges, elégikus, idilli, komikus, ironikus, groteszk stb. egységbe fogása és olyan mqvészi elrendezése, hogy ezzel az olvasónak az élet intenzitását, szépségét, emberi és esztétikai tartalmakban való gazdagságát, harmóniáját, teljességét sugalmazza.
Életmqve egységes, látásmódja és stílusa viszonylag korán kialakult. Az egészen korai és a kései, pályája alkonyán írt mqveket leszámítva, melyekben a képtelen kalandos elem kizárólagos túlsúlyra jut, Jókai mqvészetét általában sajátos kettQsség: a romantika és a népiesség ötvözése jellemzi. Ez a kettQsség adja regényei hangulatát.



Gárdonyi Géza

Élete
1836-ban Agárdon született, apja 1848-ban fegyvergyártó üzemet létesített a honvédsereg számára. Egerben végezte a tanítóképzQt. Irodalmi hajlama már korán megmutatkozott: 19 évesen karácsonyi éneket szerzett (Fel nagy örömre, ma született). Kamasz fejjel sok mindent végigpróbált: verselés, újságírás, betyár- és ponyvaregény. Az igazi Gárdonyi elQször a Pöhölyék (1895) elbeszélésben szólal meg. Színmqvei közül A bor (1901) aratott nagyobb sikert. A megújhodott népszínmqvet látták benne, ezért sokáig szerepelt pesti és vidéki színpadokon.
1897-ben Egerbe költözik, s ekkorra tehetQ világnézeti fordulata is. ElsQsorban keleti vallásfilozófiák foglalkoztatják. Hisz a lélekvándorlásban. 1922-ben halt meg.

Az én falum (1898)

E mq az évtized végének legkiemelkedQbb könyveseménye, Gárdonyi Mikszáthnak ajánlja, hálából a Figurák elQszaváért. Írásai apró rajzok, összefüggQ képek, lírai riportok a faluról. Csak a szépség marad meg belQlük, a látomásszerq mese szépsége. A falunak nincs is igazi regénye, a sorsok évszázadok óta egyformák, s a vége mindnek egy fakereszt a temetQben. A színhely: a falu, az iskola, a templom, a kocsma, mindig ugyanazokat a történeteket látja. Gárdonyi szomorú az együgyq életekre, a közönyösen fogadott tragédiákra pillantva. De nem szeret elidQzni itt.
Örülni akar, megállás és megtorpanás nélkül élni a csendes, derqs hétköznapokat, mert a tiszta öröm maga az élet. A paraszti elmaradottság, a kenyérkeresQ munka nem hazudja bele magát az idillbe. Gárdonyi alakjai némák maradnak, amikor az író errQl a szegényes kisboldogságról beszél: Nem az a vidámság ez, amelynek nevetése van. Csak afféle csöndes, békés vidámság, mint az erdQ vidámsága, amikor a nap rásüt. Az ilyen derqnek szinte örökös társa a szomorúság. Az elmúlás szomorúsága (Kék pille) vagy a meghatottságé (FestQ a falun). Mintha csak ez Qrizné a szépséget az emberben és a tájban. Egyes írások témája a lehetQ leghétköznapibb (ebéd a körtefa alatt).
Az együgyqt, a természetest azért vonja be lelkes áhítattal, mert úgy érzi, hogy a nagy csodához, az óriás természet parányi részéhez s a mindenüvé szétáradó élethez került közelebb. Mennyi élet! És mindnek van gondolata, vágya, akarata, vidámsága vagy szomorúsága; mind családos életet él, szeretkezik, haragoskodik, dolgozik és alszik épp úgy, mint az ember. Az élet egységének élményébQl valóságos himnusz, imádság zendül fel, ezért sokszor nyelvében is paposan kenetes. Gárdonyinál minden állat és növény lelkes lény, a szenvedQ állatnak pedig emberarca van. Így vigasztalóbb és érzelmesebb az azonosulás a természettel.
Külön meglepetés parasztgyerek-hQse is. Feledhetetlenül megfestett, eleven gyerekalakok, történetük, mindennapjaik tele otthonias ismerQs, gyerekkori ízekkel. Az én falum szemlélete varázsolja olyan csodálatosan vonzóvá világukat, környezetüket. Nem az idilli problémátlanság vagy a dickensi érzelmesség, hanem az egyszerqség és szeretet meghatódottságából születtek. Hasonlítanak Mark Twain morálfilozófus kisembereihez is, csak kevésbé okoskodók, bátortalanabbak és önállótlanabbak, falusi kismagyarok.
Gárdonyinál az írói látásmód, a szemlélet és a stílus tökéletes harmóniában van. Ábrázolása szubjektív, a valóságnak és az írónak a kapcsolatát közvetlenül kifejezQ. Az íróban keletkezQ benyomás, érzelem kifejezése. Nem a plasztikus formák objektív tükre ez a rajzsorozat, hanem az impresszióké. Idilljeinek mqvészi titka a népi egyszerqség formái és jövQt hozó álmai. Ez a véletlen találkozása réginek és újnak, az egyszerqnek és a mélység sejtelmességének, két verseskötetében, az Áprilisban (1894), meg a Fqzfalevél, nyárfalevélben (1904) is fölfedezhetQ.

Egri csillagok

A gyermek- és ifjúsági irodalom remekmqve. A honvédelem és a hazaszeretet regénye. Ez az érzelem hatja át a regényt, ez vezérli Eger védQit a küzdelemben. A hazaszeretet fQleg a szereplQk tetteiben nyilvánul meg (Dobó István esküje).
A regény a török idQkben játszódik, s az egyik legfontosabb végvár, Eger védelmérQl szól. 1556-ban a törökök hatalmas erQkkel ostromolták a várat, de Dobó István és katonái sikeresen ellenálltak. A regényben Gárdonyi gondot fordított a történelmi hqségre. Sok forrásmunkát használt. Elzarándokolt a regény helyszíneire, bejárta Budától, Szigetvártól, EgertQl Erdélyig, Sopronig és Konstantinápolyig azokat a helyeket, ahol hQsei megfordulnak. Megismerkedett a törökök vallási szertartásaival, a korabeli életformával, az öltözködési, étkezési szokásokkal, a régi fegyverekkel. Valóságos alapja van az egri nQk legendás hQsiességének, akik forró vizet, szurkot zúdítottak a támadókra a várfalakról.
A regényben számos történelmi név szerepel. Ilyen például Török Bálint neve, akit a törökök Buda cseles elfoglalása után valóban Konstantinápolyba hurcoltak. Történelmi alak Fráter György, a várvédQk kapitánya, Dobó István és a királyi család tagjai, Izabella királyné és fia, János. Számos magyar és török tiszt és közkatona neve megtalálható a krónikás énekekben és más forrásokban. Az író hosszú listát közöl a mq végén a vár védQirQl. Köztük van Bornemissza Gergely, a regény fQszereplQje. A regényben Tinódi Sebestyén költQ is megjelenik; Török Bálint udvarában lantkísérettel énekli a mohácsi vészrQl szóló históriás énekét.
Sok a kitalált szereplQ: ilyen a magyarok oldalán Gábor pap és Sárközi, a cigány, a törökök oldalán Jumurdzsák vagy Hajván. A cselekmény kibontakozásában mindnyájuknak van szerepe.
Az Egri csillagok fQhQse Bornemissza Gergely, jobbágyfiúból lett deák, majd vitéz hadnagy. Kalandos gyermekkora, ifjúsága és házassága Cecey Évával azonban már az írói képzelet mqve.
A képzelet szülte részletek is korhqek. A regény elején Jumurdzsák elrabolja a Mecsek erdei patakjában fürdQzQ Gergelyt és Évát, kitalált történet. Mégis hihetQnek érezzük, mert a mohácsi vész után a törökök gyakran betörtek az országba, raboltak, fosztogattak, és magukkal vitték a foglyul ejtett gyerekeket.
Török Bálint valóban fogságba esett, de az már a képzelet terméke, hogy Gergely és társai meg akarták szöktetni konstantinápolyi börtönébQl. A regényben ez a részlet ismertet meg minket a törökök világával. Az ellenséggel szemben a harcban nincs irgalom, de az író érezteti, hogy mindkét országban emberek, asszonyok és gyerekek élnek, és csak a hódító háború fordítja egymás ellen a két népet. E gondolat a regény utolsó jelenetében mutatkozik meg legszebben, amikor Éva és a török asszony kicserélik gyerekeiket.
A véletleneknek szerepük van abban, hogy a hQsök ismételten találkoznak a mintegy húsz évet átívelQ regényben. Bornemissza Gergely sorsa összefonódik Jumurdzsákéval, a félszemq janicsáréval. A regény elején megpecsételQdik, hogy egész életükben szemben állnak egymással, újra és újra összetalálkoznak. A háborún belül egyéni harcot is vívnak. Találkozásaik során bizonyos tárgyaknak is nagy jelentQségük van.
Jumurdzsák az elsQ találkozásuk óta egy zöld köves gyqrqt keres, melyrQl azt hiszi, hogy a szerencséje függ tQle. Akkor vesztette el, amikor a foglyul ejtett Éva és GergQ megszökik tQle, s Dobó katonái rajta ütnek. Gábor pap, GergQ késQbbi tanítója, adja a gyqrqt a fiúnak. A gyqrq utáni hajsza a regény végéig tart: Jumurdzsák azért rabolja el Sopronban Bornemisszáék gyermekét, hogy megkaphassa cserébe a gyqrqt.
Gergely egy másik törökkel, Hajvánnal is évekig tartó küzdelmet folytat. A szultán elleni sikertelen merénylet után Gergely török fogságba esik, ott ismerkedik meg a lassú észjárású, bivalyerejq törökkel. Gergely mindig túljár az eszén. Hajván rajzokat mutat Gergelynek, melyek várakat ábrázolnak. Gergely rögtön látja, hogy nagy veszélyt jelent a magyaroknak, ha a törökök olvasni tudnak a várak ábráiból, és tudomást szereznek a titkos föld alatti járatokról és a sebezhetQ pontokról. Eger várának rajzát Gergely megszerzi Hajvántól. A gyermekét keresQ Éva késQbb a rajz segítségével jut be az ostromolt várba.
A tárgyak közül egy kis kardnak van még jelentQsége. A regény elején Dobó egy rövid karddal jutalmazza meg az ügyes GergQt. Ez késQbb Gergely fiáé lesz. Eger ostroma közben Jumurdzsák bedobja a fegyvert a várba, így tudatja Gergellyel, hogy a fiú nála van, s csak a gyqrqért cserébe adja Qt vissza.

Sok minden jelzi a regény elején a késQbbi eseményeket. A cigányasszony jóslatában például benne rejlik Gergely sorsa, és az események igazolják is a jóslatot.
VisszatérQ mozzanat a bátorság. Dobó István arra tanítja a gyermek GergQt, hogy legfontosabb a bátorság. Gergely felnQtt hadnagyként ezt mondja: a buta ember azért bátor, mert nem érti a halált, az okos pedig azért bátor, mert érti. A bátorságra azért van szükség, mert Egernél kétezer magyar áll szemben kétszázezer törökkel. A túlerQt csak a bátorság és az okosság ellensúlyozhatja.
A regény kiemeli Eger védelmének jelentQségét: az egész keresztény Európát védik a töröktQl. Ezt készíti elQ a regény elsQ része, a végváriak bemutatása, Buda elfoglalása és Török Bálint foglyul ejtése, mely elQrevetíti majdnem az egész ország rabságát.

A cselekmény szálai hol szétválnak egymástól, hol összefonódnak. A cselekménynek hol Gergely, hol Éva áll a központjában. Gergely a hazáért harcol, Éva a gyermekükért. De miután Éva bejut a várba, a két ügy elválaszthatatlanul összefonódik: mindketten harcolnak a vár fokán, és mindketten tudják, hogy a gyQzelemtQl családi boldogságuk is függ. A hazaszeretet és a szülQi szeretet egymást erQsíti, a magánérdek és a közérdek egy és ugyanaz lesz a Bornemissza család számára.

A regényben visszatérQ motívumok figyelhetQk meg. Ilyen az ismétlQdQ fogság és szabadulás. GergQ és Éva már az elsQ lapokon Jumurdzsák fogságába esik, de hamarosan kiszabadulnak. Fiukat, Jancsit is Jumurdzsák ejti foglyul, és a könyv végén a kisfiú is megszabadul. Török Bálint fogsága nagy veszteség a nemzetnek. A rabság és szabadság gyakori szembeállításával érezteti az író, hogy a szabadság a legdrágább kincsünk. A hQsök egyforma elszántsággal harcolnak az egyéni és a nemzeti szabadságért. HQsök azok, akik a nemzeti szabadságért az egyéni szabadságot is föláldozzák. Török Bálint inkább a rabságot választja, mintsem a töröknek szolgáljon. Az egyéni és a közös szabadság gondolata szerencsésen találkozik a regény végén: a török eltakarodik Eger alól, s a két gyermeket visszacserélik. Eger várát sikerült megvédeni, s újra együtt van a Bornemissza család.
A két fQhQs, Gergely és Éva jelleme fejlQdésében mutatkozik meg. A mintegy húsz évet felölelQ regény elején mindketten a török katonáknak kiszolgáltatott gyermekek. Gergely bátorsága már ekkor megmutatkozik, de csak felnQtt férfiként lesz egyenlQ ellenfele Jumurdzsáknak. Bátorsága mellé hadi furfangot, okosságot és ötletességet is szerez. Eger védelmében Dobó István, a kapitány a tekintélyt képviseli, helyettese, Mekcsey az erQt, Gergely pedig az észt: Q ismeri legjobban a török sereget, s új fegyvereket talál föl ellenük. Éva is fejlQdQ jellem. Ijedt kislányból komoly nagylány lesz, aki jóban-rosszban kitart Gergely mellett. KésQbb önfeláldozó anya s a férfiakkal együtt harcoló egri nQ lesz. A mellékszereplQk is jellegzetes alakok. Mind a két török, akivel Gergelynek meggyqlik a baja, megszállottja valaminek: babonásan tisztelik a tárgyakat. Jumurdzsák a gyqrqjét hajszolja a regényen át, Hajván a hadi szerencsét jelentQ rajzok bqvöletében él.

Gárdonyi megmutatja a magyarok hibáit, bqneit is. A magyarok közt sok a széthúzás, az ellentét. A három részre szakadt országot még jobban megosztja a katolikusok és a protestánsok ellenségeskedése. Szegények és gazdagok közt is nehezen születik egyetértés. GergQt a gyerekkori hQstette után többen is fiukká fogadják - Török Bálint, Dobó, Cecey és Gábor pap -, de késQbb Cecey hallani sem akar arról, hogy Éva hozzámenjen a jobbágyfiúhoz. Cecey végül Eger falain Gergellyel együtt harcolva bocsátja meg a lányszöktetést.

Gárdonyi Géza nyelve bárki számára érthetQ. Mondatai tömörek, takarékosak. Az események sokszor nem leírásokból, hanem a párbeszédekbQl derülnek ki. A regény stílusa érezteti a honvédQ harc emelkedettségét, mégis megQrzi olvasmányos egyszerqségét. Csak olyan kifejezéseket használ az író, amelyeket már az 1500-as évek derekán is ismertek.
A népmeséket, népdalokat idézi a regény kezdése: ErdQben jártak, patakra találtak . Erre a népi mondókára hasonlít ez: Zöld erdQben jártam,/Ibolyát találtam . Másutt, ahol az ország romlását ecseteli az író, Tinódi Sebestyén históriás énekeit idézi. A végvári vitézeket Balassi szavaival jellemzi. A csatajelenetekben Zrínyi Miklós költQ leírásait is figyelembe veszi a Szigeti veszedelembQl.

A humor is felvillan a könyvben. A mulatságosan félénk, de furfangos Sárközi például Gyomorzsák”-nak nevezi Jumurdzsákot.

Fokozza a regény érdekességét a sok álruhába öltözés, alakváltoztatás. Éva többször férfinak öltözik. Gergelyék álruhásan, olasz énekesnek öltözve jutnak be Török Bálint börtönébe. Jumurdzsák magyar úrnak öltözve jelenik meg Éva soproni otthonában, hogy Jancsikát elvigye magával. Éva férfiruhában harcol Eger falain. Egyenrangú lesz a férfiakkal.

A láthatatlan ember (1902)

„Az embernek csak az arca ismerhetQ, de az arca nem Q. P az arca mögött van. Láthatatlan. Miszticizmusa ellenére is, ez a legmerészebb és az egyik legérdekesebb Gárdonyi-regény. Zéta elbeszélése nem pusztán egy szerelem története, hanem az ismeretlennel, az emberrel való találkozás nagy lélektani élménye elsQsorban. Az ember: titok. Az ember örökké idegen marad mások számára, mert láthatatlan. Zéta az arcok mögé nézhet, mégsem oldódik meg számára a csoda, a rejtély. A külsQ és a láthatatlan, önmaga elQtt is. Bámulat és panaszos félelemmel tölti el. Nem elemez, nem magyaráz.

Isten rabjai (1908)

Mintha csak A láthatatlan ember folytatását írná. A szív azért van elrejtve az emberek szeme elQl, hogy ne ismerhessék meg, ne tudjanak róla semmit. Mit érez, szenved vagy örül, szeret vagy gyqlöl. A Margit-legendában a lemondás, az önkínzó aszkézis fogta meg, s képzeletében Cyprián barátruháját öltve magára, ízlelgette a kolostori nyugalmat, kereste a békét. Boldogok helyett azonban csak szánandó rabokat talált. Kint, az életben, a szenvedélyek és a pénz rabjait, ebben a kis zárt világban, bqnbánó vétkesekben és ártatlan fiatal lányokban, az Isten rabjait.
A vallásos téma tekintetében szokatlanul szelíd.

Ida regénye (1936)
Az újsághirdetéssel induló kényszer- ill. látszatházasság szerelemmé érik.



Kemény Zsigmond

Élete
1814-ben Alvincen született (Erdély). Apja kilencéves korában meghal, és mostohatestvérei kiforgatják a családi vagyonból. A nagyenyedi kollégium, késQbb a Bethlen-iskola fQiskolai hallgatója ugyanitt. Már egészen fiatalon az erdélyi ellenzék egyik politikai irányadója lett. Nevezetes vezércikkei az Erdélyi Híradó hetilapban jelentek meg. ElsQ önállóan megjelent röpirata a Korteskedés és ellenszerei (1843-1844). Eszménye nem a mesterségesen gyorsított, hanem a lassú, önmagát alakító társadalmi fejlQdés.
A történelmi fenyegetettség szorongása jelentkezik elsQ nagy történelmi regényében, a Gyulai Pálban (1845-1847) is.
Az 1840-es években Kemény többször is megfordult Magyarországon, majd végleg Pestre költözött. A centralistákhoz csatlakozott. A Pesti Hírlapban közzétett a kiegyezés híve volt. A szabadságharc elbukása után két sokat vitatott röpiratot adott ki: Forradalom után (1850), Még egy szó a forradalom után (1851). Ezekben a fönti nézeteit fejti ki, s a nemzeti tragédiáért Kossuthot okolja.
A 1850-1870 között a korszak legfontosabb politikai napilapjának, a Pesti Naplónak irányadó politikusa és vezércikkírója: írásaiban Deák Ferenccel együtt a kiegyezés elQkészítésén munkálkodott. 1867 után megkezdQdött testi-szellemi erejének hanyatlása. Látása romlott, elméje elborult, öccse hazavitte Pusztakamarásra, és ott halt meg 1875-ben.

A regényíró
A regényírást a forradalom után kezdi. ElsQ regénye a Gyulai Pál. Egy erdélyi családról szól. Nagyon szövevényes víziót alkot benne a korabeli ErdélyrQl.

Az 1850-es évek elsQ felében társadalmi regényeket írt: A szív örvényei (1851), Férj és nQ (1852), Ködképek a kedély láthatárán (1852), Szerelem és hiúság (1853). Emellett a hagyományos novella terén is kipróbálta erejét (Két boldog, Alhikmet, a vén törpe, A szerelem élete).

Hamarosan visszatért azonban igazi témavilágához, az Erdély múltjában játszódó történelmi regényekhez: Özvegy és leánya (1854-1857), A rajongók (1857-1859), Zord idQ (1857). Az elsQ kettQ az I. Rákóczi György korabeli Erdélyét mutatja be, a harmadik Izabella királyné uralkodása idején játszódik.

Ködképek a kedély láthatárán

A Ködképek olyan sort nyit meg, melynek gondolatmenete logikusan vezet az Özvegy és leányához és A rajongókhoz.
Kemény azt kívánja, hogy a polgárosodás a nemzeti jelleggel és az emberi természettel összhangban valósuljon meg. Ezért rajzolja meg oly részletesen JenQ grófnak és környezetének konfliktusát is. HQsének világidegensége nemcsak a jobbágyaival, hanem birtokostársaival, a tulajdon osztályával való kapcsolataiban is megnyilatkozik. Reform-eszméivel JenQ néha szánalmas-mulatságos módon rí ki a patriarkális, erdélyi környezetbQl, sehogyan sem tud beleilleszkedni abba a kissé lompos, de meghitt társaságba, mely gyermekes elégedettséggel él a hagyományos szokások és szabályok között. Jelleme is ez idegenség, e feloldhatatlan különállás miatt válik ellenszenvessé, gyqlöletessé.

Az özvegy és leánya

Ötletét is egy 17. századi emlékiratból merítette, Szalárdi Jánosnak 1662-bQl való Siralmas magyar krónikájából. A regény 1636-ban játszódik, alapja a Mikes-fivérek leányrablása: János elrabolja Tarnóczy Sárát Szentlélek várából (az öccse számára), hogy ezzel boldoggá tegye gyötrQdQ, bátortalan öccsét, Kelement. Ez a tény azonban csak ürügyül szolgál annak bemutatására, hogy az emberi szenvedélyek milyen kárt okoznak az ember életében. A Tarnóczy család széteséséhez vezet Rebeka asszony bosszúvágya. Rebeka rosszindulatú asszony, amely tulajdonsága azonban boldogtalan házasságán alapul. Sosem szerette lányát, irigyelte mások boldogságát. Mindenkit megítél, úgy gondolja, hogy csak nála van az igazság. Szeretethiányához, furcsa jelleméhez a mohóság és kapzsiság is hozzákapcsolódik. Korántsem olyan aszkéta, mint azt a környezetétQl elvárja. Más szereplQk is vannak a mqben, akiknek a lelki egyensúlya megbomlik. Sára és János is a túlhajtott lovagiasság, szemérem áldozatai. Azokból a helyzetekbQl, amelyekbe magukat hajszolják, csak a halál a kiút.
Kemény jól ismerte az emberi lelket, nagyon jól ábrázolja a személyiségeket. Kemény szerette a színházat, és ennek hatása azon érzQdik, hogy szerette a nagy összecsapásokat, nagy jeleneteket a mqveiben. A regény sokféle módon értelmezhetQ: lehet szerelmi történet, jellempanoráma és a korabeli Erdély színes panorámája. Még nagyobb szociografikus panoráma, mint az Özvegy és leánya. Mindenki abba szerelmes, aki Qt nem szereti. Senki sem találja meg azt, akit szeret, és aki szereti, még azok közül sem, akik életben maradnak. A minden Kemény-regényre jellemzQ sorsszerqség jelenik meg itt is.  Ha rosszul döntöttünk egyszer, az életünk végéig kísérteni fog az a döntés minket. Sajátos asszonyszerepek és apaszerepek jelennek meg a regényben.
Sára azonban mindenféle hiedelemmel ellentétben Jánosba szerelmes (már találkoztak, s ekkor lobbant szerelemre iránta), mint I. Rákóczi György hQs megmentQjébe, és nem Kelemenbe, ahogyan mindenki hiszi. Bár viszonozza-viszonozná a lány érzelmeit, ezt öccsére való tekintettel nem árulja el neki, és Sára füle hallatára kijelenti, hogy visszatér jegyeséhez, Lupuj vajda lányához, Jászvásárra. János vétke tehát a túlzásba vitt lovagi nagyvonalúság és testvéri szeretet. Sárát a regény elején még jókedélyq, szenvedélyes leányként ismerhetjük meg, kinek világában tökéletesen megfér a vallás az életörömmel. A rosszul értelmezett, makacs erény, nQi szemérem, túlzott gyermeki engedelmesség az Q veszte. Konok hallgatásán és zárkózottságán keresztül csak Naprádiné Judit sejti meg, hogy egy ismeretlen férfiba szerelmes. Sárának lehetQsége nyílna mindent jóra fordítani, amikor a vérszomjas özvegy Rebeka asszony a fejedelemmel halálra akarja ítéltetni a Mikeseket lányrablás vádjával. Csak annyit kellene mondania, hogy nem az Q beleegyezése nélkül rabolták el Qt a Mikesek, mivel halálosan szerelmes Jánosba. Erre viszont Sára nem hajlandó, engedelmeskedik anyja kívánságának, kezét nyújtja az öreg Haller Péternek, aki jóságos és érzQ lelkq ember ugyan, de taszító külsejq és már 50 éves. Amikor viszont a fejedelem kimondja a leányrablás résztvevQire a fQvesztés lehetQségét, Sára sikoltva rogyik össze. A két ifjú végzete jellemük túlzásaiban keresendQ.
Rebeka jelleme már a cselekmény kezdetén is adott: az erény szörnyetege, megszállott és rajongó, mániákus. Mély vallásossága vakhitté nQtt benne, elvakultan gyqlöli a más vallású Mikeseket. El is éri, hogy a fejedelem halálra ítélje Qket, mely hírre lánya szíven szúrja magát. Rebeka asszony szörnyq átkokat mond halott lányára.
A Mikesek azonban közben kegyelmet kapnak a fejedelemtQl, és mivel a kegyelem híre hamarabb ér a Mikes-várba, mint Tarnóczyné, Q gyilkos dühében holtan esik össze. Sára halálának hírére azonban János is saját maga keresi a halált, egy kisebb katonai hadjárat egyetlen áldozataként hal meg. Rebeka asszony eltorzult jellemének az ellenlábasa Naprádiné Tarnóczy Judit, aki melegszívq, életvidám asszony, és a megkésett lovagba, Mikes Mihályba szerelmes.
A regény központi hQse özvegy Tarnóczyné, akiben a vallási fanatizmus párosul a birtokszerzQ szenvedéllyel. Szívtelensége, kegyetlensége, pusztító indulata valóságos szörnyeteggé növeszti. GyqlölettQl fqtött alakja a legnagyobb tragédiák végzetes hQseit idézi. Az eszközeiben nem válogatós. Ádáz harcot kezd a Mikes család birtokaiért, s emiatt boldogtalanná teszi leányát, Sárát is, aki Mikes János iránt gyulladt szerelemre. A démonivá lett özvegy embertelen szándékai végül önmaga ellen fordulnak. Meggyötört áldozatokon áttipró útja saját pusztulásához, s leánya öngyilkosságához vezet. Az ifjú szerelmesek alakja némileg elnagyoltabb és halványabb Tarnóczyné alakjához képest. A Kemény által végzetszerqnek érzett sors áldozatai mindketten. Mikes János tragikus vétsége, hogy öccse számára elrabolja Tarnóczy Sárát, akiben felismeri rég nem látott szerelmét, mégis lemond róla. Sára tragédiája, hogy úgy hiszi: Mikes János számára rabolják el.
A regény bQvelkedik a romantikus történetek váratlan fordulataiban: leányrablás, beteljesületlen szerelem, intrikák, párbaj, öngyilkosság, rendkívüli halál szerepel benne. A romantikus hagyományok azonban realista elemzQkészséggel párosulnak. A szerzQ kivételes lélekábrázoló készsége, a lelki motíválások erQssége ebben a mqvében is megmutatkozik. A szorongató végzetfilozófia végkicsengésében komorrá teszi ugyan, de kétségtelen mqvészi értékei a mai olvasót is fogva tartják.
Kemény az alaptermészet, a jellem és a végzet összefüggéseit vizsgálja. A regény démoni hQse, özvegy Tarnóczyné bármit föláldoz birtokszerzQ indulataiért és vallási fanatizmusáért. A Mikes család birtokait akarja megszerezni, és ezzel tönkreteszi lánya, Sára boldogságát, aki Mikes Jánosba szerelmes. A férfi viszont, aki öccse, Kelemen számára elrabolja Sárát, késQn ébred rá, hogy a lánnyal egymásnak rendeltettek. Tarnóczyné mániája, Mikes könnyelmqsége és Sára félreértése (aki azt hiszi, szerelme számára rabolták el), tragikus katasztrófához, a lány öngyilkosságához vezet. A romantikus történetszövés mellett Kemény ritka lélekábrázolása ragadja meg az olvasót.


A rajongók

Címe egy korabeli erdélyi vallási mozgalomra, a szentháromság-tagadók, más néven szombatosok szektájára utal. Ugyanakkor azokra a felfokozott szenvedélyekre is utal, amelyekrQl az elQbbi regényben is szó volt. A rajongók szektájának tagjai üldözöttek voltak a 17. században, a regényben legelszántabb ellenfelük Kassai István, akit nemcsak a vallási elvakultság vezet a szombatosok iránti gyqlöletében, hanem a vagyonszerzQ kapzsiság is. Ez a regény még nagyobb szociografikus panoráma, mint az Özvegy és leánya. Itt is a sorsszerqség jelenik meg, és az emberi kapcsolatok kusza hálója: mindenki abba szerelmes, aki Qt nem szereti. Senki sem találja meg azt, akit szeret, és aki szereti, még azok közül sem, akik életben maradnak. Kemény itt is az elvakult fanatizmust ítéli el

Zord idQ

Sötét, komor történetet idéz: Buda bevételét. Családi tragédiák sorozata a regény. Izabella királyné szomorú sorsáról, a szövetségi viszonyokról való döntésekrQl van szó. Az ország méltósága odavész, és egy ilyen országban az egyéni méltóságra sem marad remény. A boldog kezdet után csak szörnyqségek történnek végül. A regény legmélyebb és a romantikus szemlélethez néhol visszatérQ tragikumváltozatát: Barnabás és Elemér sorsa, kapcsolata tartalmazza. Kettejük története alkotja a regény szerkezetének tartóvázát is. A Zord idQ már teljes érettségében mutatja meg a regénynek azt a nemzeti formáját, melynek kialakítására Kemény törekedett. Minél mélyebbre nyomul a történelem kérdései közé, Kemény regénymqvészete annál inkább nemzetivé válik. A jelen nemzeti vonásait ez a regénymqvészet sohasem ragadja meg, csak a múltéit. De a múlt kérdéseinek megragadásához Keményt a regényírói módszeren kívül elsQsorban a történettudományi, az államtudományi szemlélet segíti hozzá, vagyis a kor problematikájának olyan tudományos felfogása, értelmezése, mely a regény mqvészi formáiban testesül meg, fejezQdik ki. Keményt ez a történet- és államtudományi koncepció segíti hozzá a regény nemzeti jellegének kialakításához, de a valóság ábrázolásának bizonyos fokához is. Keménynél tehát az írói alkotás sajátosan egybekapcsolódik a tudósival. A Zord idQ jellegzetes eszmeregény is, mivel Kemény a történelembQl merített és a maga jelenére vonatkoztatott eszmét, tanulságot hirdet benne.

Novellái
Két elbeszéléskötete a Tót atyafiak és A jó palócok fordulatot jelentett Mikszáth írói fejlQdésében.
Tót történeteinek hQse a világtól elzárt magányosok, hatalmas hegyek között, civilizációtól távol élQ emberek, kiket jóval szorosabb szálak fqznek a természethez, az állatokhoz, mint az emberi társadalomhoz. Palóc parasztjai közlékenyebbek, beszédesebbek. Mogorva csupán egy akad közöttük, aki nem paraszt, hanem csizmadia, nem palóc, hanem tót: a majornoki Filcsik.
A kötetek legtöbb novelláját összekapcsolja, hogy a szereplQk egymás ismerQsei, többször fel-felbukkannak az egyes történetekben. Olej és Lapaj tudnak egymásról, olykor üzenetet is váltanak. Vér Klára elQször a bágyi molnár hitvese, majd Gélyi csalfa felesége.
Ezekben az írásokban még találhatók romantikus motívumok: váratlannak tqnQ jellemfordulatok, túlzások, eszményítQ törekvések). De azzal, hogy a paraszti élet felé fordult, el is távolodott a Jókai-féle nemesi romantikától. Az egyszerq falusiak fQhQssé nQnek. Az együgyqnek vélt, durvának, faragatlannak látott, gyakran a társadalom perifériájára szorult emberek is bonyolult és mély lelki életet élnek. Hallgatag mogorvaságuk mellett rejtett melegség, emberi jóság lappang. Meglátja egyszerq hQseinek lelkében a felzaklató konfliktusokat s azt az erkölcsi tisztaságot, mely Qket sokszor emberi értékek tekintetében uraik fölé emeli.
Mikszáth nem kívülálló tárgyias, személytelen író. A népi mesemondó tudatvilágát imitálja. Magáévá tudja tenni a falusi emberek önszemléletét, az életüket át-meg átszövQ babonás hiedelmeket, a helybeli közvélemény híreszteléseit, mendemondáit, az egész népi mesevilágot. Beleéli magát a közvetlen hallgatósághoz szóló mesélQ, regélQ alakjába, s a naiv, élQszóbeli elQadás fordulatait utánozza.
Az embereken kívül fQszereplQvé lép elQ a természet. A táj él, cselekszik, társalog az emberekkel, a falusiak meghitt bizalmasa, olykor értelmezi és kommentálja az eseményeket, néha pedig büntetQhatalom.
Történetei nem falusi idillek. A legtöbb írás mélyén ott rejlik egy-egy nyugtalanító tragédia, kettétört emberi sors.


Tót atyafiak (1881)
 HYPERLINK "http://mek.oszk.hu/00800/00897/html/01.htm" \l "1" Az arany-kisasszony,  HYPERLINK "http://mek.oszk.hu/00800/00897/html/02.htm" \l "8" Az a fekete folt,  HYPERLINK "http://mek.oszk.hu/00800/00897/html/02.htm" \l "9" Lapaj, a híres dudás,  HYPERLINK "http://mek.oszk.hu/00800/00897/html/02.htm" \l "10" Jasztrabék pusztulása

 HYPERLINK "http://mek.oszk.hu/00800/00897/html/01.htm" \l "1" Az arany-kisasszony
Mikszáth diákkorának színhelyére, Selmecbányára visz el. A görbe ország furcsa, szomorú városa Selmec, nem csoda, hogy olyan érthetetlenül fura alakok élnek benne. Hegycsúcsokra és völgykatlanokba építették itt a házakat. Ha Csemez Krisztina megpillantja a szomszéd hegygerincen a kertjükben sétálgató Mirkovszki Bohuskát, könnyedén átkiáltozhat hozzá, elbeszélgethetnek, de ha meg szeretné látogatni barátnQjét, az legalább másfél órányi út volna. Krisztinka Csemez István professzor leánya: Az Q kezéért verseng két idQs, bogaras agglegény: Csutkás tanár úr és Luppán Demeter bányagróf. Csutkás rögeszméje, hogy tanítványai csüggnek rajta; Luppán meg abban a téveszmében él, hogy neki már volt felesége, de mindhárman meghaltak. Krisztinkát szíve a fiatal Mirkovszki Miklóshoz vonzza, aki szintén megkérte a lány kezét. Voltaképp Miklós is hóbortos: halálosan komolyan veszi az apa feltételét, s elmegy Amerikába aranyat ásni, hogy feleségül vehesse a lányt. Krisztina csak vár és vár, fogy és hervadozik, apja is meghalt idQközben. Miklósról nem derül ki, hogy visszatért-e Selmecre.

Az a fekete folt
A történet valahol a Felvidéken játszódik, a szabadságharc után körülbelül egy hét alatt zajlanak az események. Olejt a falubeliek az erdQk vadállatának hívják, mert nem sírt a felesége temetésén. Az üresség, a kiüresedés jelzi mély fájdalmát. Boris temetése után minden más, üres számára. 16 év után is a felesége hangját hallja a szélben. P az egyetlen szereplQ, akinek részletesen foglakozik a lelkivilágával. A látszat és valóság közt áthidalhatatlan különbség van, Olej valójában egy érzQ, szenvedQ lény. A legfontosabb érték számára a nyáj, melynek a leírása szinte mesei. Olej olyan, mint egy uralkodó, mikor szemlét tart, egyenként ismeri mindegyiket, s mi is elQbb ismerjük meg a nyájat, mint a lányát, Anikát. Olej három urat ismer el: Istent, a Taláry herceget és a tekintetes vármegyét. Jellemének hajlíthatatlanságára, erkölcsi igényességére és szigorára,majd az önostorozó lelkifurdalás kapcsán belsQ világának összetettségére világít ráaz elbeszélés tulajdonképpeni cselekménye. Az ifjú és könnyelmq Taláry Pál herceg, a birtok ura, kísérletet tesz a bacsa kislányának, a 16 éves, gyönyörq és gyermetegül naiv Anikának az elcsábítására. Mint bacsa hqséges szolgája a hercegnek, de apaként nem a becsület tartja vissza az alkutól. Meg is fenyegeti a herceget, mint apa. Eddig a pontig jellembélileg hajlíthatatlan, tiszta volt Olej. A herceg azonban felajánlja a brezinai aklot. Olej lelkében küzdeni kezd az önvád és a kísértés. Végül a tisztesség kerekedik felül, de egy percig meginog, s utal arra, hogy tudtán kívül kellett volna elvinnie Anikát. A történtek után gyötörni kezdi a bqntudat, hatalmas változás, a lelke nem bírja elviselni a becstelenség tudatát. Sír, ez a mélypont, eddig erQs volt, most betegeskedik, félrebeszél. Nem tud szembenézni a tükörképével, vagyis a saját tetteivel, lelkiismeretével. Még a természet is bqnét olvassa a fejére, ítélQ erQnek tqnik. Hallja a felesége számonkérQ hangját. A kolompolásban pedig aklot cserélt becsületért mondat visszhangzik. A fQhQs cél nélkül elfut. Szégyene örökké kísérni fogja. Az akoltól fosztja meg magát, tehát a legsúlyosabb büntetést vonja magára. Az akol helyén marad egy fekete folt. Ez a folt egy szégyenfolt Olej lelkén, mely soha el nem tqnik. Önmagára mért súlyos ítéletében annak a morális embernek a kétségbeesése nyilvánul meg, aki nem tud becstelen módon élni.

Lapaj, a híres dudás
Lapaj Qsei is mind juhászok voltak, akik kint élték életüket a határban. Nagyapja számadó volt, azonban Q már csak a csQszmesterségig vitte. Egész életét az állatok között tölti, jobban megvan velük, mint az emberekkel, akik szerinte kiismerhetetlenek. Egy fiatal lány settenkedik Lapaj szerény kuckója körül, akire Lapaj mogorván ráförmed. Nem akarta bántani a lányt. Egyszerqen csak olyan volt, mint a többi juhász, soha nem tanult illemet. A lány szelíden válaszolt, kérlelte, hogy nézze Qt meg jól, majd futásnak eredt és belevetette magát a vihartól felkorbácsolt folyó vizébe. Lapaj már csak a sikoltást hallotta. Kiveszi szájából a pipát, lekapja a széles kalapot a fejérQl, odahelyezi a lucskos földre, s rátérdelvén, a folyó felé fordulva elmondja a Miatyánkot, csendesen, vigyázva, hogy meg ne akadjon benne. Ami ezután történt, az jobban megrázta a híres dudást. Egy síró kisbaba volt elrejtve a kunyhójában. Lapaj elsQ ijedtségét legyQzve, minden tudományát latba vetette, hogy a csöppség ne sírjon, majd rájött, hogy éhes és megitatta kecsketejjel. A távolban meglátott egy fiút, akit elküldött a faluba a bíróhoz, hogy kerítsen egy öregasszonyt, aki majd felneveli a kisbabát. A fiú meg is jött a falu bábájával. Lapaj könnyes szemekkel adta át a csecsemQt, hiszen annyira megszerette. A döntés - mely egész életére szólt - hirtelen született meg benne: visszavette a gyermeket a megdöbbent bábától és bevitte a kunyhójába. Másnap egyetlen értékét, a dudáját eladta egy anyakecskéért. Lapaj - aki nem kötQdött senkihez - egyszerre értette meg a gondoskodás, a szeretet fogalmát. A novellából egy faragatlan, ám még humánummal rendelkezQ ember magasodik ki a dudás személyében.

 HYPERLINK "http://mek.oszk.hu/00800/00897/html/02.htm" \l "10" Jasztrabék pusztulása
A ravasz, agyafúrt csendbiztos, Gerde István és a hírhedt tót rablóvezér, Jasztrab György küzdelmét beszéli el. Gerde a babona erejével gyQzi le vetélytársát. Jasztrab vagy húsz lépésrQl rásüti kétcsövq puskáját, de nem találja el; a híres csendbiztost pedig egy másodpercre sem hagyja el bámulatos lélekjelenléte. A lövés csattanásának pillanatában kivesz zsebébQl két ólomgolyót, s elhiteti a rablóval, hogy Qt nem foglya golyó. Erre a mogorva haramia rémült tekintettel adja meg magát, s minden szörnyq bqnét bevallja.

A jó palócok (1882)
 HYPERLINK "http://vmek.oszk.hu/00900/00950/00950.htm" \l "1#1" A néhai bárány,  HYPERLINK "http://vmek.oszk.hu/00900/00950/00950.htm" \l "2#2" Bede Anna tartozása,  HYPERLINK "http://vmek.oszk.hu/00900/00950/00950.htm" \l "3#3" Péri lányok szép hajáról,  HYPERLINK "http://vmek.oszk.hu/00900/00950/00950.htm" \l "4#4" A kis csizmák,  HYPERLINK "http://vmek.oszk.hu/00900/00950/00950.htm" \l "5#5" Tímár Zsófi özvegysége,  HYPERLINK "http://vmek.oszk.hu/00900/00950/00950.htm" \l "6#6" Az a pogány Filcsik,  HYPERLINK "http://vmek.oszk.hu/00900/00950/00950.htm" \l "7#7" A bágyi csoda,  HYPERLINK "http://vmek.oszk.hu/00900/00950/00950.htm" \l "8#8" Szqcs Pali szerencséje,  HYPERLINK "http://vmek.oszk.hu/00900/00950/00950.htm" \l "9#9" Galandáné asszonyom,  HYPERLINK "http://vmek.oszk.hu/00900/00950/00950.htm" \l "10#10" A gózoni Szqz Mária,  HYPERLINK "http://vmek.oszk.hu/00900/00950/00950.htm" \l "11#11" Két major regénye,  HYPERLINK "http://vmek.oszk.hu/00900/00950/00950.htm" \l "12#12" A "királyné szoknyája",  HYPERLINK "http://vmek.oszk.hu/00900/00950/00950.htm" \l "13#13" Szegény Gélyi János lovai,  HYPERLINK "http://vmek.oszk.hu/00900/00950/00950.htm" \l "14#14" A gyerekek,  HYPERLINK "http://vmek.oszk.hu/00900/00950/00950.htm" \l "15#15" Hova lett Gál Magda?

MqvébQl megismerhetjük a Felvidék tájait, és az ott élQ parasztok talpig becsületes, ám olykor könnyekre fakasztó életét. HQsei a palóc népcsoport világából kerültek ki. HQseit nagy szeretettel ábrázolja. Beleéli magát babonás hiedelmeikbe, átveszi paraszti szemléletüket, sajátos értékrendjüket. Az írásokban Mikszáth gyakran kilép a kívülrQl szemlélQ és mindent tudó elbeszélQszerepébQl, s szinte észrevétlen nézQpontváltással csak annyit közöl, amennyit szereplQi tudnak, látnak, felfognak. Parasztjai nemcsak jól ismerik egymást, hanem szoros baráti, komasági szálak fqzik össze Qket. A falusi emberek élete nyitott könyv, egymás elQtt nincsenek titkaik. Ha mégis lenének, néhány pletykás vénasszony gondoskodik arról, hogy ezek napvilágot lássanak.

A néhai bárány
Nyár vége van, és óriási esQ zúdul a patakparti községre. Annyira nagy az ár, hogy hiába a nagy sürgés-forgás, árokásás, mégis sok mindennek nyoma vész a felhQszakadásban. A csQszházat mindenestül elmossa az esQ, és vele együtt Baló Ágnes ládikáját is a hozományával. Boldogtalan a fiatal lány - hiszen ezzel az esküvQ is a ködbe vész -, de nála is szomorúbb a kishúga, akinek a kis Cukri báránykáját vitte el a víz. A lányok és szegény édesapjuk azonban nem nyugszik bele a vagyon elvesztésébe. A falubeliek közül sokan látták is úszni a kis ládikát, rajta a fehér báránykával. A gazdag Sós Pál úrra gyanakszanak, ám Q tagadja, hogy látta volna a kisbárányt. A könyörgésekre sem enyhül meg, hanem esküdözni kezd. Isten azonban nem hagyja kimondani a hamis esküt, hanem lesújt rá az égbQl. Sós Pálról leesik az új ködmön, és kiderül, hogy a bárányka szQrébQl készült.

Bede Anna tartozása
Gyermetegül naiv vallásos hitre, a túlvilág népies elképzeléseire épül. Annát orgazdaság vétsége miatt félévi fogságra ítélte a bíróság, de a lány közben meghalt. Az idézésre húga, Erzsi jelent meg, hogy nQvére helyett letöltse a büntetést. A kislány ártatlan tisztaságával, takaros, arányos termetének bájával, mozdulatainak kecsességével, szoknyájának varázsos suhogásával üde légáramlat suhan be a komor bírósági terembe, s felvillanyozza a fáradt, közönyös bírákat. A család úgy akarja megmenteni a meghalt leány nyugalmát a túlvilágon, hogy jóváteszi azt a bqnt, amelyet Anna a szeretQje miatt követett el. Az anya kifizeti a kárt, Erzsi pedig a vármegyénél szenvedi el helyette a fél esztendQt. Erre persze nincs törvényes lehetQség. A bíróság elnöke úgy oldja meg a fogas kérdést, hogy kegyes hazugsággal kijelenti: Odafönt másképp tudódott ki az igazság, Anna nénéd ártatlanvolt.

Péri lányok szép hajáról
Az olvasó csak annyit tud meg Péri Judit szégyenérQl, amennyit nQvére, Kati észrevesz: Csató Pista felesége bosszúból tövestQl levágta s szétszórta Judit aranyszQke haját. Kati, hogy beteg húgának orvosságot szerezhessen, eladja a maga gyönyörqhaját is. A szégyenbe belebetegedett leány halálára csak következtethetünk. Az öreg Péri gyöngéden megsimogatva Kati fejecskéjét csak ennyit mond. Szegény Katám! A te hajad kinQ még!

A kiscsizmák
Bizi József uram nem élt fiatal korában Istennek tetszQ életet: csak harácsolt és uzsorakamattal sanyargatta a szegény embereket. Öreg korára már megbánta bqneit, és próbálja a falu lakóit engesztelni, de Isten nem fogadja el az adományait, áldozatait. Egyik csapás követi a másikat: a fia nagybetegen szenved otthon. Egy hideg téli napon azonban a temetQben Bizi apó mellé szegQdik egy árva kisfiú, akinek nincsen semmije: még a kis csizma is hiányzik a lábáról. Az öregember megszánja a kisgyereket, csináltat neki lábbelit, és magához veszi a fiút. A jótettért cserébe pedig az égi jutalom sem marad el: meggyógyul az apó fia, sQt az elveszett lovai is megkerülnek.
Mikszáth novelláiban nagy szerepe van az igazságnak, az isteni igazságszolgáltatásnak: bár a jólelkq emberek nem mindig lesznek boldogok, mint a mesékben, a bqnt mindig megtorlás követi, és ha másképp nem is: a rossz lelkiismeret nem hagyja nyugodni a bqnösöket.


Tímár Zsófi özvegysége
Tímár Zsófit elhagyta az ura már négy éve: megcsalta egy másik asszonnyal. A tiszta lelkq, szelíd fiatalasszony egyetlen pillanatban sem inog meg szerelmében: hazavárja hqtlen férjét. Péter jönne, de nem mer. Egy öregasszonnyal üzeni: ha Zsófi megbocsát neki, jöjjön el hozzá a harmadik faluba, ahol dolgozik. Zsófi elindul érte. Az ura éppen egy aranyozott keresztet emel fel a torony tetejére, amikor észreveszi a közeledQ Zsófit. Péter szíve nagyot dobban, keze megreszket, szeme elhomályosul. Egyszerre értek a torony alá: csakhogy Péter a magasból halva.

Az a pogány Filcsik
Filcsik Istvánról az a falu véleménye, hogy mogorva, rideg ember, istentelen pogány, aki a bundáján kívül a világon senkit és semmit nem szeret. Leányát is megtagadta, mert megszökött a fiatal szolgabíróval. Mégis ez a pogány a haldokló Terkáról lehúzott bundáját ráteríti egy alvó koldusasszonyra és gyermekére.

A bágyi csoda
Vér Klári férje a bágyi molnár. Mikor bevonult katonának, férjének ígéretet tett: ElQbb folyik fölfelé a hegyi patak, mintsem az én szívem tQled elfordul. Hogy mégis megszegte a szavát, az jelzi, hogy a leeresztett zsilipek miatt felduzzadt Bágy patak szép csendesen visszafelé kezdett folyni. Azzal a Gélyi Jánossal csalta meg urát, aki késQbb a férje lett.

 HYPERLINK "http://vmek.oszk.hu/00900/00950/00950.htm" \l "8#8" Szqcs Pali szerencséje
A kis Bede Erzsi kezét megy megkérni Gózonba a már megjavult korhely Szqcs Pali. Útközben négylevelq lóherét talál, s a szerencsefq valóban szerencsét hoz neki. Mák Gergely haszonbérbe ajánlja fel jószágát, s ez megnöveli reményeit, hiszen független emberként állhat a rátarti, jómódú Bedéné elé. Gózonban is szerencsésen jár: az Q piros jegykendQjéért megkapja Erzsi babos kendQjét. Boldogan indul hazafelé, s a bodoki kocsmában megünnepli sikerét. Azt sem tudja, miképp került haza. Mikor megpillantja az ágyon kiterítve a piros jegykendQt, melyet Erzsinél hagyott tegnapdélben, az eszmélni kezdQ Szqcs Pali arra gondol:hátha nem is Q volt Gózonban, hanem csak úgy álmodta az egészet.

 HYPERLINK "http://vmek.oszk.hu/00900/00950/00950.htm" \l "9#9" Galandáné asszonyom
Az öreg Galandáné Bodokon boszorkány hírében állott, s azt híresztelték róla a népek,hogy Luca-nap éjszakáján mint csodaszép fiatal lányt az ördögök szelindekek alakjában széttépték. A falu vezetQibQl álló bizottság az öregasszonyt viskójában sebekkel borítottan találta. Mindezt egy kisfiú meséli el, s így a falusi pletykák összemosódnak felcsigázott képzeletében saját szorongásaival, rémlátásaival. Ez a borzongás színezi ki elbeszélésében kocsisuk, Palyus esetét is, aki kontraktust írt alá az ördöggel: eladta magát egy rámáscsizmáért meg egy piros selyem viganóért, amit az ördög fog megvásárolni Galandáné számára a putnoki vásárban. A boszorkány ugyanis Palyusra mosott , azaz szeretQje volt. Az apa leinti fiát: Palyus csak ijesztgetni akarja Qt. A kocsis azonban egy év múlva felakasztotta magát a kontraktus értelmében, s így az egész történet a valóság és fantasztikum határán lebeg.

 HYPERLINK "http://vmek.oszk.hu/00900/00950/00950.htm" \l "10#10" A gózoni Szqz Mária
A hazudós Gughi Panna, a szemrevaló s nagyon vallásosnak mutatkozó menyecske Bágyon azt mondogatta mindenkinek, hogy neki többször is megjelent Szqz Mária. A gózoni búcsúban éjszaka szerelmi találkára hívja Csúz Gábort, hiszen a Szqzanya megengedte nekik, hogy szeressék egymást. Ekkor azonban megjelenik egy nQ vakító fehér arccal, szQke hajjal, kezében egy kisgyermekkel: a csoltói Kovács Maris, Gábor elhagyott mátkája. Gughi Panna rémülten felsikolt, mellét verve leborul a földre, s bevallja neki bqneit.
Két major regénye
Az engesztelhetetlen harag és gyqlölködés vitte sírba a szerelmeseket. Koppantyú Demeter, a Veres-major juhásza magát megalázva elmegy a Fekete-majorba megkérni Boriska kezét haldoklófiának, hátha valami öröm még tán segíthetne rajta. Ám a lányt hiába keresik: az Ipoly felé vezetQ úton csak kendQjét, majd piros karmazsin csizmáját találják meg. Az író csupán sejteti, hogy ahová a lány ment, ott már nincs szüksége csizmára: „az angyalok mezítláb járnak odafönn”. Mire az öreg hazaér, a fia sem él már.

 HYPERLINK "http://vmek.oszk.hu/00900/00950/00950.htm" \l "12#12" A "királyné szoknyája"
A természet is védi az árvákat. Az irigy, zsugori Mudrik Mihály ki akarja semmizni az örökségbQl a Gyócsi-árvákat: Imrére íratja az értéktelen Bogát-hegyet, Eszterre a kavicsos Csipke-dqlQt; Leányának, Mudrik Erzsinek a nagy házat és a selyemrétet, a gazdagon termQ Királyné szoknyáját. Csoltó, a tekintetes vármegye szentesítette a méltánytalanságot, hiába botránkozott az egész falu. A természet azonban közbelép: a Bogát és Csipke gazdaggá tették az árvákat. De a Bágy-patak kegyetlen volt Mudrik Mihályhoz: négy álló évig egymás után öntötte el a réteket, s nádast növesztett.

 HYPERLINK "http://vmek.oszk.hu/00900/00950/00950.htm" \l "13#13" Szegény Gélyi János lovai
Vér Klári hqtlensége miatt Gélyi János a hegyszakadék elQtt híres négy lova közé hajítja a két kibontott gyeplQszárat: vagyis halálra ítélte önmagát és feleségét. Ez a kikapós, veres hajú menyecske korábban a bágyi molnár felesége volt. Vér Klári Gélyi mellett sem tartott ki hqségesen.

 HYPERLINK "http://vmek.oszk.hu/00900/00950/00950.htm" \l "14#14" A gyerekek
Csillom Józsi és Major Anna házasságán gúnyosan nevettek: ”Hogy is lehetett két ilyen tacskót összeadni. Egyiknek bábu kellene még, másiknak papirossárkány, nem feleség.” Tél Gáborné alighogy megmelegedett a portán, kifogott az együgyq fiatalokon. Pletykának, háborúnak Q volt a szítója. Egy ideig tqrték is a fiatalok, de végül Anna elutazott az anyjáért, hogy Télnét küldje el.

 HYPERLINK "http://vmek.oszk.hu/00900/00950/00950.htm" \l "15#15" Hova lett Gál Magda?
Bodokon csoda esett, Gál Magda rákapott a kúthoz járásra. Ez akkor történt, mikor lókupecek tanyáztak a faluban, s a leghetykébb Sós Gyuri volt, ki szemügyre vette a kis Magdát. Egyik nap Magdát édesanyja nagyon összeszidta: „Mert ha te azt a korsót összetöröd, vissza ne kerülj ide többé.” Magdát lába önként vitte a kúthoz, megmerítette korsóját. Sós Gyuri is megérkezett, s éppen csalta volna a lányt, mikor Gálék tehéncsordája hazafelé tartott. A Riska nyakában megszólaló csengQ hazafelé hívta a lányt. A rohanásban Magda összetörte a korsót. Az édesanya évek óta siratja, epeszti magát, hogy Q volt az oka.



Mikszáth Kálmán

Élete
1847-ben Szklabonyán született paraszti kisbirtokos családban. 1857-1863 között a rimaszombati református gimnáziumban, majd 1866 és 1870 között jogot tanult Pesten. 1871-ben Mauks Mátyás fQszolgabíró mellett esküdtként dolgozik. Megismeri Mauks Ilonát. 1872-ben megkéri a lány kezét, de a szülQk ellenzik a házasságot, 1873. július 13-án titokban mégis megesküdtek. Október végén Mikszáth Pestre nagy, a Magyar Néplap szerkesztQje lesz. Anyagi gondokkal küzd, novelláskötete nem lesz sikeres, fiuk meghal. Ilona hazaköltözik a szüleihez, 1878-ban elválnak. 1878-1880 között Szegeden a Szegedi Napló egyik szerkesztQje. 1881-tQl 25 évig a Pesti Hírlapnál dolgozik. Megjelenik a Tót atyafiak és A jó palócok novelláskötete, mely sikert hoz. A PetQfi Társaság, a Kisfaludy Társaság és a MTA tagja. 1882. december 31-én újra feleségül veszi Ilonát. A Pesti Hírlap hasábjain megjelenteti az Országgyqlési karcolatokat. 1887-tQl a Szabadelvq Párt tagja. 1904-ben birtokot vásárol Horpácson. 1910-ben halt meg.

Dzsentribírálata
Az 1880/1890-es években egyre jobban foglalkoztatták saját kora társadalmi fejlQdésének problémái. A korabeli dzsentrit két jellegzetes típusban ábrázolta.
Az egyik az úri Don Quijote, aki nem akarja érzékelni az idQ múlását, képtelen alkalmazkodni a századvégén kialakuló polgári életformához. Vagyona nélkül is ragaszkodni próbál Qsi szokásaihoz. Az úri Don Quijote általában megbújik a közigazgatás apparátusában, szerényen él, s csak egyes alkalmakkor éli bele magát kölcsönragyogással abba az elQkelQ világba, amely számára elveszett. Ehhez a típushoz tartozik A gavallérok és a Beszterce ostroma.
A másik dzsentri típus, melyet az elQbbivel szemben ellenszenvesen ábrázol az úri svihák . Ez legtöbbször erkölcsileg lezüllött, léha szélhámos, aki semmiféle munkára nem hajlandó, érdekházassággal szeretne hozományra szert tenni. Ehhez a típushoz tartozik a Két választás Magyarországon és A Noszty fiú esete Tóth Marival.

Beszterce ostroma - Egy különcember története

Mikszáth elmeséli, hogy sokszor szokott együtt vacsorázni gróf Pongrácz Károllyal. Ilyenkor, beszélgetéseik alkalmával gyakran felszínre került a híres Pongrácz-család múltja. Az Qsök közül a legizgalmasabb élet alighanem a különcködQ Pongrácz Istvánnak jutott, melyet Mikszáth annyira érdekesnek talált, hogy megkérte a még élQ családtagokat, hadd írja meg történetét. A család beleegyezése után végül létrejöhetett a nagy mq, mely az "utolsó várúrnak" állít emléket.

A Habsburg-kormány a Rákóczi-szabadságharc leverése után meghozta az 1715:42 törvényt, melyben elrendelte a magyarországi várak leromboltatását. Néhány közülük maradhatott, többek közt a nedeci vár is, melynek ura gróf Pongrácz István volt. A gróf enyhe sántításától eltekintve testileg-szellemileg tökéletes ember volt, viszont volt egy hóbortja: magát a 17. századba képzelte, s az uradalmán élQ parasztokkal állandóan háborúsdit játszott. Alattvalói ennek ellenére szerették, mert jószívq és adakozó ember volt. A környékbeli nemesek azonban nem szívesen látogatták meg, mert a kastélyban nem volt asszony. Ezért egyszer egy zsolnai vándorcirkusztól vett 600 forintért egy trapéz-táncoslányt, Estellát. Estella ott-tartózkodása alatt igyekezett feleségül vetetni magát a gróffal, de hasztalan. A szomszéd kastélyban, Krivánkán a Behenczy-család élt. Báró Behenczy Pálnak és fiának, Károlynak régen nagy vagyona volt, de az idQk múltával ez elfogyott, Egyszer Károly eladta a vár harangját 600 forintért a szomszéd város templomának, mire apja elzavarta otthonról fiát (mellesleg az idQsebb Behenczy a kapott pénzt megtartotta). Károly Nedecre ment, ahol beállt Pongráczhoz udvari orvosnak. A nedeciek idQközben lázasan készülQdtek, ugyanis július elején a megbeszéltek alapján a várat ostrom alá veszi a budetini honvédparancsnok, természetesen csak gyakorlatozás végett. Egy nap Pongrácz furcsa viszontajándékot kapott Motesiczky ErzsébettQl: Cervantes Don Quijotéját. Miután íródeákja felolvasgatott neki a mqbQl, úgy határozott, felhagy a háborúzgatásokkal, s lemondta a hadgyakorlatot. Egyik nap, az ebédnél Károly báró megpróbált nyilvánosan kikezdeni Estellával, mire Pongrácz gombnyomásra megnyitotta alatta a földet, s egy titkos járaton a várbörtönbe ejtette. Estella elhatározta, megmenti a bárót, aki cserébe feleségül veszi. Mikor Pongrácznak tudomására jutott az eset, rögtön utánuk küldte katonáit, de azok már csak azzal a hírrel térhettek vissza, hogy Estelláék Besztercebányán kerestek menedéket. Ezt hallva a várúr rögtön levelet íratott, követeket küldött Besztercére, s követelte, hogy a város elöljárói juttassák vissza a szökevényeket, de azok megtagadták az engedelmeskedést. Pongrácz kijelentette, a városnak bqnhQdni kell. Másnap aztán útnak indult a vár teljes serege Beszterce ellen.

Élt Zsolnán egy Trnowszky nevq gazdag vaskereskedQ és három fia. PéterbQl méhész, GyörgybQl orvos, Gáspárból pedig juhpásztor lett. György azonban szegény maradt, s fiatalon meg is halt. Egy 11 éves kislány, Apollónia maradt utána. A gyámapaságért a temetésen még ölre is mentek. Végül Blázy Miklós polgármester Klivényi József írnoknál helyezte el Apolkát. Ezen Trnowszkyék úgy megsértQdtek, hogy nem voltak hajlandóak anyagilag támogatni a kislányt. Egészen addig, amíg egy napon Apolka nem találkozott Péterrel az utcán, a nagybácsi pedig vett neki édességet. Mikor ezt Gáspár meghallotta, nem nézhette tétlenül a történteket. MindkettQjük igyekezett mindig a másiknál többet költeni a kislányra: ételt, ruhákat, ékszereket vettek Apolkának. A pénz azonban legtöbbször Klivényi zsebébe vádorolt, ezért Blázy kieszközölte, hogy vegyék el tQle a lányt, s felváltva helyezzék el a két nagybácsinál féléves idQközökre. Az idQ elQrehaladtával Apolka és Miloszláv összebarátkoztak, majd szerelem szövQdött köztük. Mikor ezt Péter megtudta, egyszerqen elzavarta házából a lányt, majd Gáspár is hasonlóan cselekedett, hiszen az Q féléve már lejárt. Szegény Apolkának újból fel kellett keresnie Klivényiéket, akik másodszor is befogadták. Egy nap, mikor már Klivényiné súlyos beteg volt, az írnok elvitte Apolkát Lengeffy Elemér színtársulatának elQadására, ahol megismerkedtek Behenczy Pállal. Az estét Kubikné zavarta meg, ugyanis Q jött a hírrel: Klivényiné meghalt. Mikor a hazafelé vezetQ úton Klivényi felajánlotta Apolkának, hogy feleségül veszi, a lány elrohant tQle. Rebernyik János hajdú talált rá a Vág partján, s bevitte a városházára. Másnap Blázy elhatározta, hogy új gyámszülQket keres az árvának, de még mielQtt ehhez hozzákezdhetett volna, menekülQ falusiakra és egy közeledQ lovascsapatra lett figyelmes a fQutcán.

Természetesen Pongrácz gróf érkezett meg seregével. A honvédparancsnok és a polgármester beinvitálta egy közeli kocsmába, ahol a várkapitány elmesélte jöttének okát. Társai próbálták lebeszélni tervérQl, de Q hajthatatlan maradt. Végül a bor kezdett a fejébe szállni, Q pedig elaludt. Ezalatt a zsolnaiak új tervet eszeltek ki. Tudták, Pongrácz csak akkor fog visszafordulni, ha sértett büszkesége kiengesztelésére a beszterciek békéltetQ követséget küldenek, s Estella helyett egy másik lányt ajánlanak túsznak. Mivel Apolkát Blázynak nem sikerült elhelyeznie, s még Lengeffy színtársulata is a városban tartózkodott, megrendezhetQnek tqnt a mqsor. A szervezést Pruzsinszky intézte, így a felébredQ Pongráczot már az a hír fogadta, hogy a küldöttség útban van. A beszterceiek este meg is érkeztek öt színész és Trnowszky Apollónia személyében. Pongrácz fogadta Qket, s beleegyezett az alkuba, majd a hadizsákmánnyal hazaindultak. A nedeci várban a gróf úgy vigyázott a lányra, mint a szeme fényére. Gondját viselte, kényeztette, taníttatta. Mikor a környéken elterjedt, hogy a várban fiatal lány lakik, újból visszatért a társasági élet a kastélyba. Ifjú kérQk jöttek bálokra, de Pongrácz féltékenyen Qrizte Apolkát. Mikor az egyik Ordódy-fiú arra vetemedett, hogy vállon csókolja a lányt, a sértett gróf éjszakai párbajra hívta, ahonnan súlyos sebbel tért vissza. 20 napig élet és halál közt lebegett, de Apolka gondos ápolásának hála, végül jobbra fordult az állapota. Mikor ez bekövetkezett, fiskálist hivatott Zsolnáról. Apolka meglepQdött, mikor az ügyvédben egykori szerelmére, Trnowszky Miloszlávra ismert. A gróf ezt nem érzékelte, s kérte a vendéget, írjon egy kérvényt, mert szeretné a lányt adoptálni. Miloszláv ezt meg is ígérte, de ezután rögtön megkérte a lány kezét. Pongrácz nem túlzottan volt tekintettel a gyermekkori szerelemre, s elhamarkodott lépéséért börtönbe vetette a fiatal ügyvédet. A sikertelen kísérlet után mást kért fel a kérvény megírására. A megbízott személy, aki egyébként Miloszláv barátja volt, igencsak meglepQdött, mikor egy ablakból ölébe hullt gyqszqben apró papirost fedezett fel, melyben valaki tudatta vele, hogy Tarnóczy Miloszláv a várban raboskodik.

A hír villámgyorsan terjedt. A belügyminiszter rendeletére elindult a hadjárat Miloszláv kiszabadítására. Pongrácz a szép szónak és a küldött pandúroknak nem engedelmeskedett, így már-már úgy tqnt, tényleg kénytelen lesz a budetini honvédparancsnok harc árán bevenni a várat, de szerencsére idQközben kiderült, hogy a nedeci várbörtönbQl egész föld alatti alagúthálózatok indulnak, így az egyiken sikeresen kihozták Miloszlávot. A várbeliek nem értették, hogyan tqnt el a rab, és rendkívül megijedtek. A grófon az Qrülés tünetei mutatkoztak. Az idQ elQrehaladtával egyre inkább borult el elméje, holott néha voltak egészen tiszta periódusai is. Miloszláv és Blázy mindent megtettek, hogy kihozzák Apolkát a várból, de Pongráczcal nehéz volt ujjat húzni. Végül egy megoldás maradt: elQ kell keríteni Estellát, s vissza kell váltani a túszt. Miloszláv ellátogatott Behenczyék krivánkai kastélyába, ahol 600 forintért megvette Estellát Páltól. A hír hallatán Károly ugyanúgy eljátszotta a sértQdöttet, mint egykor apja a családi harangért, de végül apja háta mögött Q adta el Estellát, s maga szerezte meg a felajánlott pénzt. ElQkerítették Lengeffyéket is, így újból elQállt a besztercei delegáció. Ahogy közeledett a csere napja, Pongrácz magához hívatott egy asztalost, s megbízta, készítsen neki egy monumentális koporsót. Ezután körbejárta ismerQseit, és mindenkitQl elbúcsúzott. A küldöttség jövetelének reggelén elQvezettette lovát, majd lelövette. Ezután közszemlére tette a koporsót, melyben a felirat szerint Waterloo nevq lovának és neki kellett majdan nyugodnia. Felment a szobájába, mérget vett be. Lefeküdt ágyába, magához hívatta hq szolgálóit és szeretett Apolkáját, elbúcsúzott tQlük. Ahogy Pamutkay mondta, vele meghalt az utolsó várúr. Közben megjöttek a küldöttek. A szerelmesek örültek, hogy újból egymásra találtak, bár a tragédia árnyékot vetett boldogságukra. Trnowszky Apollónia és Tarnóczy Emil összeházasodtak. A regény befejezése inkább tragédia. Pongrácz Istvánt nem lován ülve temették el, hanem gyalogosan és egyedül. Az ábrándokat szétfoszlató valóság gyQzelmét hangsúlyozza Mikszáth az utolsó sorokban

Mikszáth a Beszterce ostromának fQhQsében megteremtette a magyar Don Quijotét, aki nyugodtan éli a maga különc, rögeszmés életét. Hóbortjait kímélik, valósággal becsülik, cinkosa az egész vármegye. Sok tekintetben becsületre méltó ember, nemes érzések élnek benne, és egész lényében van valami lovagi finomság, tisztaság. Hiányzik belQle az önzQtörtetés,a mohó élvezetvágy s mindenekelQtt a hazug képmutatás. Pszintén hisz egy letqnt kor eszményeiben. A regény világában csak neki van kiforrott értékrendje, egyedül Q cselekszik következetesen. Amíg Apolka nem lépett be az életébe, Pongrácz inkább egy anekdota hQseként állt elQttünk. EttQl a találkozástól kezdve személyisége elmélyül. Egész lénye csendesebbé, szelídebbé vált. Csak a lány neveltetésével törQdött, féltékenyen Qrizte, még az álmára is vigyázott. BQkezq és gyöngéd apa módjára bánt vele, örökbe akarta fogadni, rá akarta hagyni nevét. Maga sem tudta, hogy az, amit apai érzésnek, lovagi hódolatnak hisz, tulajdonképpen szerelem. Hogy Apolkát elveszik tQle, megrendítette. Állapota egyre romlott, elméje megbomlott, rögeszmék hatalmasodtak el rajta.

Noszty fiú esete Tóth Marival

A regény témáját egy hírlap szenzációja adta. Egy milliomos bácskai polgár lányát kompromittálja egy dzsentri fiatalember, az apa beleegyezik a házasságba, az esküvQ napján a lányát külföldre küldi, a hozományvadász hoppon marad.
A regény tehát egy sikertelen hozományvadászat története a dzsentri hanyatlásának korából, középpontban a Noszty-családdal. Noszty Feri lecsúszó, de elQkelQ nemesi család fia. A dzsentrik léha életét élte, mint a többi fiatal ebben a korban. Huszártiszt volt, mindenkinek udvarolt, kölcsönökbQl élt, szenvedélyes kártyás volt, még váltót is hamisított. Ezért a seregbQl elbocsátják, de apja kimenti a bajból Kopereczki báró segítségével: pénzt ad neki, az cserébe Ferihez adja a lányát. Az öreg Noszty összeköttetései révén fQispánná nevezi ki Kopereczkyt. Most ismét Kopereczkyn a sor: Ferit szolgabírának kell megtennie, és támogatnia kell a nagy vadászatban, Tóth Mari milliós vagyonának megszerzésében. Feri egy szüreti mulatságon ismeri és hódítja meg a lányt. Mari és Feri egy elQkelQ bálon találkozik újra. Tóth Mihály tudomást szerez Feri múltjáról és megtagadja tQle a lányát.
Még egyszer találkoznak egy bálon. ElQre eltervezik, hogyan fogják Marit kompromittálni, és akkor Tóth Mihály kénytelen lesz Ferihez adni. Útban hazafelé Mari kísérQje beteg lesz, így Feri viszi haza Marit. Az átkelQhely hídja azonban elbomlik és így kénytelenek a közeli szanatóriumban megszállni. Azt akarták, hogy másnap úgy tesznek, mintha az éjjel közös nevezQre jutottak volna. Az apa azonban hajthatatlan maradt: az esküvQ napján az anyát a lánnyal nyaralni küldi. Így az érdekházasságból nem lesz semmi. Már minden készen áll, amikor Tóth Mihály bejelenti, hogy a lánya elutazott.

Mikszáth ebben a regényében a maguk kíméletlenségében leplezi le a tényeket. A könyv alaphangja a maró társadalmi szatíra, az író célja a jövQ megmutatása. A regény középpontjában Noszty Feri áll, aki a munkának még a gondolatát is elutasítja magától. Könnyelmq, gyengeakaratú fiatalember, aki azonban gondosan ügyel a látszatra. LenyqgözQ modora mögött gátlástalan kalandor rejtQzik. Rideg számítással indul az öreg Tóthoz, s amikor minden kötél szakad, habozás nélkül tenné tönkre Mari életét, jó hírét. Feri kártyázik, iszik, mulatozik, végül váltóhamisításra vetemedik. (Ezredese nevét hamisítja alá, s menesztik a hadseregbQl).

Mikszáth élesen bírálja saját osztályát. Noszty Feri alakjában egy egész társadalmi réteg tulajdonságai sqrqsödnek: megnyerQ külsQ, sokat ad a látszatra, az úri becsületre. Szélhámos, erkölcstelen dzsentri típus, könnyelmq, gyenge akaratú, szeret jól élni, de a dologról (munkáról) hallani sem akar. Célja elérésének érdekében képmutató, a sikertelenség nem töri le, hamar vigasztalódik. Mikszáth leleplezi, hogy Noszty Ferit nemcsak a rokonság, hanem az egész hivatalos megyei apparátus is segíti.
A címben az író Noszty fiú-nak nevezi, s ezzel utal arra, hogy nem egyértelmqen csak léha fiatalember, hanem egy szétágazó érdekhálózat képviselQje: társadalmi típus. Mikszáth ettQl a figurától sem tud megtagadni néhány vonzó tulajdonságot. Nyalka huszárhadnagyként ismerjük meg, aki könnyelmq, eleven, pompás lovas, jó vívó, jó táncos és nagy kártyás .
Kezdetben kedves bohém tehát, aki késQbb is el-elfeledkezik rosszabbik énjérQl. Ám Noszty Feri vonzó megjelenése, kitqnQ képességei éppen társadalmi veszélyességét húzzák alá. A döntQ pillanatban ugyanis érzéseit mindig aláveti önzQ céljainak, sQt, nevetségesnek és ostobának találja pillanatnyi elérzékenyüléseit.

Tóth Mari minden tekintetben a romantika kellékeivel megrajzolt megrajzolt regényhQs: naiv, bájos és érzékeny, tiszta teremtés, akinek ártatlansága alatt öntudatlan érzéki forróság bujkál. Azonban volt egy habókja: csúnyának képzelte magát, nem hitt a tükrének sem, s minden udvarlójára gyanakodott, hogy csak a pénzéért dongják körül. Erre alapozva szövi Máli néni azt a kerítQhálót, melyben a Noszty-klán játssza a hajtó szerepet. Marival elhitetik, hogy Feri önzetlenül szeretett bele, s a lány beleesik a kelepcébe. Mari szerelmét csak a Griff vendéglQben ottfelejtett levél zúzza szét.
Tóth Mihály mert következetesen szembeszállni az úri cinizmussal, a dzsentri aljassággal. Amerikában élt két évtizedig, ott gazdagodott meg. Bár nagy vagyonnal rendelkezik, idegen tQle a pénzhajhászó mohóság, a kuporgató zsugoriság. Birtokán valóságos modern, iparosított mintagazdaság mqködik. Tóth Mihály a becsület megszállottja. Leánya érdekében szembe mer szállni a pöffeszkedQ dzsentri gQggel. Megszerzi neki azt az elégtételt, hogy az esküvQ napjára felvonultatja Rekettyésre az egész sor Noszty-rokonságot, s csak a legutolsó pillanatban jelenti be, hogy Mari elutazott. Tóth Mihály magánéletében kemény és hajthatatlan volt.

A mqvet második alkotói korszakába soroljuk. Bírálata középpontjában a dzsentri áll, a társadalom pusztulásra ítélt rétege, akik alárendelik a közügyeket a magánügyeknek. A jellemek tipikusak, sem Feri, sem apja nem gondol életszemlélete megváltoztatására. Az író ebben a mqvében jutott legmagasabbra a dzsentri bírálatában. Kíméletlen tükröt tart elébük, társadalombírálata és realizmusa itt a legteljesebb.



Madách Imre

Élete
1823-ban Alsósztregován született nemesi családban. Filozófiát, jogot tanult a pesti egyetemen. SzülQhelyén fejezte be tanulmányait. Megyei aljegyzQ Balassagyarmaton, majd ügyvédi vizsgát tesz. 1845-ben házasságot kötött Fráter Erzsébettel. 1846-ban fQbiztosnak választják Nógrád vármegyében. A szabadságharcot megyei élelmezési fQbiztosként támogatta. A szabadságharc bukása után Rákóczi János, Kossuth titkárának rejtegetése miatt az osztrák hatóságok letartóztatják. A pozsonyi vízikaszárnyában raboskodik négy hónapon át, majd egy évig rendQri felügyelet alatt él Pesten. 1854-ben elválik feleségétQl, ezt követQen Alsósztregován él. 1861-tõl országgyqlési képviselQ.
ElsQ költeményei 1839-ben jelennek meg. Írt novellákat és liberális szemléletq cikkeket, de elsQsorban drámaíróként jelentQs. ElQször magyar történelmi tárgyú drámákat írt prózában (Commodus, Nápolyi Endre, Csák végnapjai), majd idQmértékes verselésben antikizáló és egyetemes témájú munkákat készít (Férfi és nQ, A civilizátor, Mózes). FQ mqve Az ember tragédiája (1859-1860). 1864-ben halt meg.

Az ember tragédiája

Az ember tragédiáját az irodalomtörténet jellegzetes 19. századi mqformaként tartja számon. Mqfaji és poétikai ihletQi elsQsorban az európai romantika lírai drámái voltak, amelyekben a színpadi konfliktus helyett a gondolati líra az elsQdleges, világképi elQzményei között pedig a hegeli dialektikus történelemszemlélet szerepel.

Létrejöttének elsQdleges forrása lelki-világnézeti válság: egyéni csapások, személyes csalódások. A kiábrándulás és a hinni akarás belsQ vitája dúl Madách lelkében. Hinni akarását Ádám, kétségeit Lucifer képviseli. Madách véleménye szerint az emberi történelmet nagy eszmék irányítják. Szerinte egy-egy eszme megjelenik, kibontakozik, de megvalósulása során eltorzul, embertelenné válik, s ebbQl az ellentétbQl egy új eszme születik. Ezt a folyamatot jelenítik meg a történelmi színek. Ezek a költemény jelen idejéhez képest a jövQt mutatják be. A történelmi színek alapkonfliktusa: Ádám képviselte szent eszmék és az eszméket megtagadó, elutasító kor közötti összeütközés. Ádámban elQbb megfogamzik egy nagy eszme, késQbb csalódottan kényszerül elfordulni az eszme megvalósulásától, de csalódása is egy-egy új eszme forrásává, kiindulópontjává válik.

Ádám az élet célja után kutatva mindig az adott kor eszméje iránt lelkesedik, Lucifer azonban hideg logikájával bizonyítja annak tökéletlenségét, embertelenségét. Az ezután következQ szín pedig az elQzQ kor ellentettjének tekinthetQ, így a mq láncszerqen halad elQre.
A távoli ókorban, az egyiptomi civilizációban Ádám a fáraó alakjában éli át a zsarnokságot. A köz teljesen alá van rendelve az egyéni akaratnak, de ez a kapcsolat kölcsönösen rossz: Ádám nem talál boldogságot, a nép pedig szenved. Éva hívja fel erre figyelmét, Ádám pedig lelkesülten hirdeti meg a zsarnokság ellentettjét: a korlátozatlan szabadságot. Ennek otthona, Athén azonban meg is adja erre az ellenpéldát. Ebben a színben, a teljes szabadságban, pontosan az elQzQ korral ellentétes képet kapunk: a köz elnyomja az egyént. Ádám ezután a hedonizmusba menekül, s így Rómában a társadalom és a köz darabokra hull, az egyén kénye a meghatározó. Az emberek saját igényeik szerint cselekednek, nem törQdvén másokkal. Eddig tartottak az ókori színek.
A középkorban a meghatározó eszme a testvériség, a kereszténység. Konstantinápolyban azonban Ádámnak látnia kell, hogy egyetlen, kiterjedt eszme szintén káros hatású: aki nem tud a társadalomba beilleszkedni (jelen esetben a kereszténység egy ágazatába), annak buknia kell.
Prágában a vallással ellentétben a tudomány kerül elQtérbe. Ezt azonban az emberek nem értékelik, nem fontos nekik. Ádám elalszik, s egy rövid bepillantást nyerhetünk a Tragédia egyetlen ún. szintézis-színébe, Párizsba és a francia forradalom korába. Hasonlóan az athéni színhez, itt is az egyén köznek való alárendeltsége a kérdés, illetve a nép befolyásolhatósága. Madách mégis követendQnek tartja a szabadság eszméjét. Prágába visszatérvén az Ádám-tanítvány beszélgetésben megfogalmazza Madách a saját ars poeticáját. A tudomány, az univerzális tudás céltalanságáról beszél, helyette a szabályokat felrúgó mqvészetet (a romantikát) hirdeti. Ezt keresi Ádám immáron az író jelenében, a kezdQdQ kapitalizmusban. Amit talál, az csak szürkeség, az egyéni érdek maga alá gyqri a mqvészeteket. A következQ színek már a jövQben játszódnak: a Falanszter a tudomány egyéniséget, érzelmeket eltaposó utópiáját, míg az Eszkimóvilág a mq során felsorakoztatott eszméket alapjaiban vonja kétségbe.
Ádám és Lucifer minden színben egymással szemben álló eszméket, értékeket testesítenek meg. Éva pedig kettejük között áll. Alakja, mely méregbQl és mézbQl van összegyúrva, színrQl színre változik: hol romlást, hol menekvést jelent Ádámnak; küzdelmeinek akadályozója vagy segítQje. Bár miatta veszítette el Ádám a Paradicsomot, Éva a maga nQisége révén Qrzi ennek visszfényét, s a csalódásokkal teli örömtelen létbe ismét képes felidézni valamit az ÉdenbQl. Tulajdonképpen Éva Lucifer legerQsebb ellenfele. A szépség, a lelki nemesség, az érzelem vékony szálát Lucifer képtelen széttépni, Évával szemben tehetetlen.
A mq mondanivalója, hogy nem létezik olyan tökéletes eszme, mely elhozná az emberiség Ádám által keresett jobb korát. A cél, melyet a Mennyekben Lucifer, az qrben Ádám, a mq végén Isten fogalmaz meg: az örökös, kitartó harc és küzdelem eszméje, még akkor is, ha az a történeti színek tanulságát ismervén végtelen és eredményt nem hoz.

I. A mennyekben A teremtés befejezQdött, az Úr elégedetten ül trónján. Körülötte a négy fQangyal áll, mindenfelQl az angyalok kara hallatszik, akik szüntelenül Istent dicsérik. Gábor, Mihály és Ráfael az Úr színe elé járul, mindannyian hódolatukat fejezik ki. Egyedül Lucifer marad távol. Isten ezt számonkéri tQle, de Q megatagadja, hogy leboruljon elQtte. Szerinte a világ az Úr kicsinyes játékszere, melyet csak saját dicsQségének hirdetésére alkotott. Ezt hallva Isten számqzi Qt színe elQl, de távozása elQtt Lucifer még részét követeli a teremtésbQl, melyet meg is kap, két paradicsomi fa alakjában. A bukott angyal megígéri, mindennel azon lesz, hogy megdöntse ezt az idilli világot.
II. A paradicsomban Ádám és Éva boldogan sétálnak a paradicsomban. Ádám kéri Évát, szakítson neki egy gyümölcsöt, mire megjelenik az Úr, s figyelmezteti Qket, minden fa termésébQl ehetnek, csak a kert közepén álló kettQébQl nem. Pk elQször nem értik az egészet, de beletörQdnek, s leheverednek a fqbe. Enyelgésüket Lucifer zavarja meg, aki elárulja, hogy a két fa a tudás és a halhatatlanság fája. Arra biztatja Qket, vegyenek gyümölcsébQl, így véget vethetnek IstentQl való függésüknek, és saját maguk urai lehetnek. Éva vállalkozik elQször, majd Ádám is csatlakozik hozzá, s esznek a tudás fájáról. A halhatatlanság azonban már nem lehet az övék, mert az utat elállja egy lángoló kardú kerub. Az Úr hangja hallatszik, aki közli az emberekkel, hogy tettükbQl kifolyólag el kell hagyniuk a paradicsomot.
III. A paradicsomon kívül Mivel Isten elhagyta Qket, Ádám és Éva magukra maradtak. Ádám kis kalyibát épít, Éva pedig lugast készít. Lucifer a család és a magántulajdon megszületésérQl beszél. Ádám kéri, mutasson neki még az emberiség történelmébQl képeket. Az angyal türelemre inti, majd mindkettQjüket bevezeti az épületbe, álmot bocsájt rájuk, s kezdetét veszi egy hosszú utazás.
IV. Egyiptom Ádám ifjú fáraó. Mégsem boldog, mert mindezt nem magának köszönheti. Csak az vigasztalja, hogy meglelte a valódi nagysághoz vezetQ utat, mely nevét évezredekre hirdetni fogja: s ezek a piramisok. A trón magasából nem hallja a nép fájdalmas sikolyát. Erre csak Éva teszi érzékennyé. Éva szerelmének hatására értelmetlennek találja az öncélú dicsQséget. Megszünteti zsarnoki hatalmát, felszabadítja a népet. A szín végén Ádámban megszületik a szabadság-eszme, egy olyan szabad állam vágya, ahol minden ember egyenlQ.
V. Athén Az athéni szín a szabadság-eszme, az egyenlQség kiábrándító megvalósulásával taszítja Ádámot csalódásba. A nép, az egyes ember szabad jogilag, de mégsem az: ki van szolgáltatva jellemtelen demagógok kénye-kedvének és a félrevezetett tömeg halálra ítéli szabadsága védelmezQjét, Miltiádészt. Ádám csalódásából menekülve a gyönyörben, a hedonizmusban keres feledést.
VI. Róma ÉltetQ eszme híján a közösség széthullott, lezüllött: kéjencek és kéjnQk durva orgiájának lehetünk tanúi. Ádám is részt vesz benne kelletlenül, de a bor és a kéj mámorában nem leli örömét. Nem találja meg a boldogságot. A római szín silány züllöttségében Péter apostol szavaiban új eszme tqnik fel a kereszténység hitvallásaként: a szeretet és a testvériség. Ezért az új tanért lelkesül újra Ádám. Hiába óvja a leendQ kétségbeeséstQl Lucifer.
VII. Konstantinápoly Újabb csalódás színhelye lesz Ádám számára. Mint Tankréd, keresztes lovagként gyQztesen érkezik meg a korai kereszténység egyik fQvárosába, Bizáncba. Tapasztalnia kell, hogy a felebaráti szeretet jelképébQl vérengzQ kereszt lett. Egyetlen i betq miatt eretnekek ezreit küldik tqzhalálba. A testvériség-eszme eltorzult, Ádám csalódott, nem akar többé semmiért sem lelkesedni, csakis pihenni akar.
VIII. Prága I. A feudalizmus színe ez. Eszme nélküli, közömbös világ. Ádám szemlélQdQ, felfedezQ tudós. Kepler zseniális csillagász, de tudományát el kell titkolnia. Ádám és Éva viszonya ebben a színben a legdrámaibb. Éva mégis vonzza Ádámot, eltéphetetlen kötelék fqzi hozzá, mert a jó sajátja, míg bqne a koré.
IX. Párizs Az álomba merült Ádám Dantonként jelenik meg a francia forradalom napjaiban s legelsQ szavai: EgyenlQség, testvériség, szabadság!. A korábban már külön-külön megszületett eszmék (szabadság, egyenlQség Athénban, testvériség Rómában) most már együttesen öltenek testet. Hatásukra Ádám újra cselekvQ hQs lesz, rendíthetetlen meggyQzQdéssel áll a forradalmi nép élére. Éva két, egymástól eltérQ alakban szerepel itt: a büszke márkinQ a szépség a költészet varázsát rejti magában s felkelti Dantonban is a tisztultabb érzelmeket; a durva forradalmárnQ Évától borzongva fordul el. Ádám sorsa ezúttal is a bukás, mégis lelkesülten ébred fel álmából. Ez az egyetlen szín, melyet nem a csalódás, a kiábrándulás, hanem a bizakodás hangjai követnek. Szerkezetileg is elkülönül ez a szín a többitQl: álom az álomban. Így teszi lehetQvé Madách a történeti színek következetességét: e szerint ugyanis Ádámnak minden színbQl csalódottan kell távoznia.
X. Prága II. Az újra fellelkesült Ádám, Kepler szerepében hittel, bizalommal tekint a jövQbe: miután felvilágosítja legjobb tanítványát a korabeli tudomány értéktelenségérQl, újult erQvel indul el abba az új világba, mely szent eszméit megvalósítja.
XI. London A londoni szín már Madách jelenét mutatja be, a kapitalizmus korát. Ádám itt sem aktív hQs, csupán szemlélQdQ, szemtanú. A Tower magasából bizakodva figyeli a nyüzsgést, a londoni vásárt, közelrQl nézve azonban undorral fordul el tQle. A táncosok, koldusok, katonák, kéjhölgyek viselkedése kiábrándítja. Csak a négy tanuló hazáért való lelkesedését tartja kedves látványnak e lapos világban. De felnQve ezekbQl a gyerekekbQl lesznek azok a gyárosok, akiknek embertelen cinizmusa felháborítja. A szent költészet már teljesen eltqnt, mindenütt a haszonlesés ólálkodik. A jelenben Madách a szabadság, egyenlQség, testvériség eszméinek elárulását látja csak. Minden áruvá vált s csQdbe jutottak az egyes életsorsok is. Éva alakja itt is eléggé összetett. A nQ bqne itt is a koré, mely a szerelmet áruvá aljasította, Éva mégis megQrizte tisztaságát s lepereg róla a kor szennye. A szín szereplQi maguk ássák meg sírjukat, s egymás után beléje ugranak. Csak Éva nem zuhan a pusztulásba, Q felemelkedik. A szerelem, a költészet és az ifjúság szépsége diadalmaskodott a londoni vásár zqrzavara s a halál törvénye felett. Ádám a szín végén egy olyan világba vágyik, melyben a tudomány eszmél s az értelem virraszt. Bizakodással folytatja történelmi útját.
XII. Falanszter Ez a szín már a jövQbe mutat. EttQl kezdve új kérdés lép a nagy eszmék helyébe: a determinizmus, vagyis a természeti végzet és a szabad akarat kérdése. Ádám kezdetben itt is lelkesedik. Ez az eszme a megélhetés, az élet megmentése a földön. A tudomány célszerqsége uralkodik a falanszterben. Ez a célszerqség azonban gátat szab az egyéniségnek, elpusztít minden szépséget és jóságot. Eltqnt a család, tiltják az érzelmeket, a szerelem pedig a múlt kísértete. Az embereknek nincs nevük, számokkal jelölik Qket. Foglalkozásukat koponyaalkatuk (frenológia) alapján döntik el. Igaz, megvalósult az egyenlQség és a testvériség: egyenruhát hordanak az emberek, senki sem éhezik és nem szenved anyagi hiányt. Nincsenek társadalmi különbségek, nincs erQszakszervezet, katonaság, s a fegyverek ismeretlenek. Mégis boldogtalan, sQt embertelen világ ez: mindenkinek rossz. Ám mindezt a megmaradás kényszere hozta létre, a természeti végzettel való szembeszegülés parancsa. Ádám újra csalódott a tudomány rideg racionalista rendjében. El akar szakadni a földtQl, annyi veresége színhelyétQl.
XIII. Az qr Ádám Lucifer segítségével az qrbe repül. Egyre magasabbra emelkedik, a természeti végzet elQl menekül. Elvágyódik a föld körébQl, de vissza is sírja azt, fáj tQle elszakadnia. Tovább száguld fölfelé, majd egy hirtelen sikoltással megmerevedik. Lucifer úgy gondolja, megdöntötte az Úr világát, megsemmisítette az embert. Ádám a Föld szellemének hívó szavára újraéled. Lucifer mind hatásosabb érvei ellenére is visszavágyódik a földre, s a küzdelmet választja annyi kiábrándító veresége dacára is. Az qr-jelenet a Tragédia több fontos kérdésére ad választ a maga módján. Ádám a küzdelmet az élet s az ember lényegének tartja, a tétlen semmittevést, a közönyös belenyugvást pedig a legnagyobb bqnnek. Ádám hite, idealizmusa nem törik meg: bármilyen hitvány is eszméje, mégis lelkesítette, elQre vitte az embernemet. Ez is a Tragédia egyik lényeges üzenete.
XIV. Eszkimó-világ Az ember nem tudta legyQzni a természeti végzetet, a tudomány nem menthette meg a földi életet. Az EgyenlítQ táján valaha virult az élet, most már csak tengQdik a lét: az ember állattá silányult, erkölcsileg és fizikailag elkorcsosult. Ádámot Istennek hiszik, hozzá könyörögnek élelemért. Ádám riadtan tekint szét, itt már nem születhetnek új eszmék. Vége az életnek, ez az emberi történelem legutolsó, szégyenletes felvonása. Lucifer érvei meggyQzQek: az ember tehetetlen, sorsát nem irányíthatja. Miután Ádám undorodva bontakozik ki Éva karjaiból, véget ér az álom.
XV. A Paradicsomon kívül Az álmából felébredt Ádám és Lucifer vitája folytatódik az utolsó színben is. Ádám a szabad akaratra hivatkozik: csak tQle függ, hogy életét másképpen irányítsa. Lucifer ellenérvei lefegyverzQek: az egyén ugyan szabad, de az egész táj determinált, meghatározott törvények eszköze. Ádám végsQ kétségbeesésében öngyilkos akar lenni: Q az elsQ ember a világon, s ha meghal, megakadályozza a jövQt. Nem él már benne törhetetlen hite, hiszen ezt az eszkimó-szín kiábrándító világa teljesen érvénytelenítette. A kétségbeesés szirtfokáról most Éva anyasága szólítja vissza az életbe. Ádám áldozata most már hiábavaló volna, halálával sem tudná megsemmisíteni az életet. Megadja magát, s belátja, hogy a riasztó kétségek ellenére is vállalnia kell a küzdelmet. Újra kezd reménykedni, kínzó kételyeire az Úrtól várja a választ: Megy-é elQbbre majdan fajzatom? Van-e cél a világtörténelemben, létezik-e folytonos emberi elQbbre jutás, haladás, vagy bizonyos pont után hanyatlás következik. Ezek Ádám legfájóbb gondjai. GyötrQ kérdéseire nem kap egyértelmq választ. Az Úr csak azzal nyugtatja, hogy küzdelmeiben végig mellette áll majd, s mellette áll majd Éva is, aki ma szerelem, a költészet s az ifjúság vigasztaló volta fogja segíteni. A világ rendjében helye van Lucifernek is. P az élesztQ erQ, kijózanító szerepe szép és nemesnek új csírája lesz. Az Úr válasza a Tragédia végszava: Mondottan ember: küzdj és bízva bízzál! Ez a befejezés szervesen következik a cselekmény egészébQl, hiszen Ádám minden kudarca után újra kezdi harcát. A szüntelen újrakezdésnek s a jobbért való küzdelemnek, a kudarcból fölemelkedQ hQsiessége nemcsak Madách korában volt mozgósító erejq, hanem minden kor számára érvényes tanulság.



Tompa Mihály (1817-1868)

Élete
1817-ben Rimaszombaton született. Családja nemesi eredetq, de régen elszegényedett. Nagyszülei nevelik Igricen. Tanítója figyel fel tehetségére, s bejuttatja a sárospataki kollégiumba. Jogi, bölcsészeti és teológiai tanfolyamot végez. 1845-ben Eperjesen nevelQsködik, itt találkozik PetQfivel. A túlérzékeny Tompa nehezen viseli PetQfi rohamosan növekvQ hírnevét.
Korai költeményei az almanach-líra jegyében születtek. Személyes, élményközlQ líra ez, amely a közeli élethez tapad, ideálja a lélektani hqség, s kifejezésmódját a mondandónak rendeli alá. PL. Kandalló-dal. Népiesség divatja is megérintette. Népdalokat ír (Télen-nyáron pusztán az én lakásom, Békót tettem kesely lovam lábára). Népregék és mondák kötetében a falvak hagyományait próbálta felidézni. Virágregék elbeszélQ költészetének relikviája. Szintén népmesékre, hiedelmekre, népi történetekre alapszik. Itt Tompa erkölcsi tanításokat fogalmaz meg. Ezeket virágok történeteibe foglalja. Szabadságharc idején azonosul a nemzeti közérzülettel: ódával üdvözli márciust, riadókat és toborzókat ír, a népfelkelQk tábori lelkésze lesz. Hevesen támadja az áruló arisztokráciát, a szabadságharctól idegenkedQ királyt. 1849 április közepétQl BejérQl Kelemérre ment papnak. Még ebben az évben májusban elvette feleségül Soldos Emíliát, egy Gömör vármegyi birtokos lányát. Ezután szólalt meg költészetében a családi élet örömeinek és gondjainak (gyermeke meghalt, felesége gyógyíthatatlan beteg) témája (Itthon vagyok, Nyári este). Passzív, olykor elzárkózó, önkínzó egyéniség; belerögzQdik a vidéki életbe, látóköre beszqkül. 1868-ban halt meg.

Mqveinek nagy része a szabadságharc bukása után született. Költészetének igazi virágkora az önkényuralom éveiben bontakozik ki.

A Gólyához (1850) ’! A hazafiúi fájdalom szólal meg benne. A költQ az emberekben csalódva a gólyához beszél, aki mit sem sejtve a katasztrófáról, visszatér Magyarországra. A megszólítás már önmagában is drámai jelleget biztosít. Az üdvözlést heves, parancsoló hang követi: Csak vissza, vissza!/Az élet fagya van, s megdermedt. A költQ sorolja a gólyának a pusztulás nyomait: a mezQn temetQ, a tó vértQl árad, a tornyon tüzes üszök. Aztán az emberi világot mutatja be: minden házban kétségbeesés honol. És a szemhatár kitágul a hazára. A fájdalom egyre mélyül: a messzi ég alatt repülQ madarak képe a bujdosókat, a világosi fegyverletétel utáni Törökország felé menekülteket idézi. A költQ a madárral üzen nekik: szörnyq vád a nemzetre, mely oldott kéveként hull szét, melyet belsQ ellenség is pusztít: Testvért testvér, apát fiú elad.

Levél egy kibujdosott barátomhoz (1851) ’! Sorra veszi azt az ezer szálat, mely szülQföldjéhez köti az embert: Mert a boldogságra kevés csak e jelen, /A múlton épül az, s az emlékezeten. Szívet cseréljen az, aki hazát cserél.

A madár, fiaihoz (1852) ’! Az elnyomatás éveiben Tompa az ifjú költQnemzedékét buzdítja hqségre: Fiaim, csak énekeljetek! Költeménye ennek a kornak klasszikus allegóriája.

Allegória-költészet

Az 1850-es években megújul költészete, mitológiai témákat vesz elQ a nemzet felrázására. E korban csaknem valamennyi hazafias verse allegória. Túlnyomó részben a természetbQl vagy az állatvilágból választja képeit: A tqz), A kikiricshez, Télben, Vihar, A sebzett szarvas, A hajó, A folyam. De bibliai (Régi történet, Új Simeon) és egyház-történeti tárgy is felbukkan (A gályarab fohásza), egy esetben pedig a mitológiából kölcsönöz anyagot (Ikarus). Tompa költészete nem a mondandó viszonylagos elburkolására összpontosította erejét. EllenkezQleg, a képsor részletezésével és kikerekítésével egyre világosabbá akarta tenni azt. Voltaképp ekkor válik igazi allegória-költQvé.

Új Simeon (1862) ’! Osztályosa, lelki rokona volt e testben megtört ember, akit csak a várakozás tartott életben. Nincs akadálya a teljes azonosulásnak: a monológ-szerq elQadásmód oly hangokra ad lehetQséget, hogy nyílt vallomássá hevül minden sor. Az elsQ strófa elégikus hangulatú önjellemzése természetesen hajlik át a sóvárgás festésébe, majd ama nagy napnak, a szabadulás napjának rajzába. Szinte rajongássá fokozódnak az érzések, elárasztják a képzelet-formálta szabadulás képeit. Vissza-visszalépnek a hosszú várakozás keserveihez, de csak pillanatokra, mert sietve haladnak a befejezés fönséges tablójához: a szabadulás mámorában megifjulnak az aggok, gyQzelmi ének zendül a szent csarnokokban, s a beteljesült életnek örömével kéri halálát Simeon

Ikarus (1863) ’! Hirdeti, hogy a bukás sem töri meg a gyQzelmet, hogy a tragédia sem csökkenti a diadalt. Fenséges még a zuhanás is, s nincs olyan kín, amely feledtetni tudná a szárnyalás gyönyörqségét. A vers Ikarusa túl van már a kivételes élményen, vergQdik a tenger hullámaiban. Nem törQdik a halállal, pedig élete utolsó perceit éli. Egész lényét betölti a "gondolat" megszületésének misztériuma, a száguldás izgalma, s az a tudat, hogy példáját sokan követik még. Ugyanazt a megtestesült teljességet érzi, mint az elbocsáttatását kérQ Simeon. A költemény a lezuhant ember vergQdésével kezdQdik, vissza-visszatér késQbb is e képhez, a fQszólam azonban az ujjongásé. A repülés festését követi a példa általánosítása, s végül egyetemes felszólítássá csúcsosodik: Halandók, merjetek!


Vajda János

Élete
1827-ben Pesten született. Rövidesen a Fejér megyei Válra költöztek. Így gyermekkorát a késQbb is mindig idillinek látott erdészházban töltötte. Székesfehérvárott és Pesten járt gimnáziumba. Pesten Vajda Péternél, a neves írónál, nagybátyjánál lakott, aki szellemi fejlQdésére is hatással volt. Diákkorától írt verseket, eszményképe, ideálja PetQfi volt, kezdetben PetQfi hatása alatt állt. 1845-ben vándorszínésznek állt, de csalódottan visszatért Válra. Rövid ideig nevelQ volt, majd gazdatiszti gyakornok. 1847-tQl tisztviselQként dolgozott Pesten, a Pilvax asztaltársaságához tartozott. 1848. március 15-én az események egyik vezéralakja, a szabadságharc idején honvéd, hadnagy. Világos után bujdosott, büntetésül besorozták az osztrák hadseregbe. 1853-54 táján Budán újságírói munkából élt. Szakadatlanul megjelennek a versei, még a Kisfaludy Társaság is tagjául választja, de lírájával nem tudnak mit kezdeni. Két röpiratot adott ki Aristides álnéven (Önbírálat, 1862; Polgárosodás, 1862). Ezekben a maradi, magyar nemességet ostorozta, s a polgárosodás érdekében a Béccsel való megegyezést javasolta. Eszméivel, hangvételével kihívta maga ellen a kor politikai, irodalmi uralkodó köreinek felháborodását. A Bach-rendszer bukása után fellendülQ nemzeti mozgalmak szenvedélyes résztvevQje. Vajda azt hirdette, hogy ne a nemzeti kérdésekkel foglalkozzunk, hanem a polgári átalakulással. A kiegyezés híve volt, de a kiegyezés megkötése után szembefordult vele. Az irodalom terén a Gyulai Pál vezette népnemzeti irányzat Vajda költészetét túl modernnek találta. Szembefordult az irodalmi Deák-párttal, az Akadémia, a Kisfaludy Társaság, a kiadók vezetQivel (Arany, Gyulai, Kemény Zsigmond, Salamon Ferenc és mások). Egyre jobban elszigetelQdött. Magánéletében is egymást követték a tragikus fordulatok: szülei, barátai halála, megrendült egészség, állásnélküliség. Bécsben keresett megélhetést. Névtelenül írt a lapokba. Az eddig bizakodó, harcias költQ és közíró komor, visszahúzódó különccé vált. 1880-ban feleségül vette a Bartos Rózát (aki akkor 19 éves, s akinek nem tudta megbocsátani házassága elQtt született gyermekét) de csakhamar el is váltak. Hozzá írta a Rozamunda-verseket. Vajda magányosan élt, szegénységtQl rettegve, meg nem értett költQként. Hosszú betegeskedés után halt meg 1897-ben Budapesten.

Költészete
Vajda az átmenet költQje a magyar lírában. Az 1850-es évektQl a magyar irodalmi életben a népnemzeti iskola uralma jellemzQ. Vajda viszont a PetQfi-féle polgári radikalizmus hirdetQje, a személyesség, az életfájdalom megfogalmazója, aki a népdal egyszerqségétQl jut el a szimbolisztikus-allegorikus ábrázolásig ( híd PetQfi és Ady között ).
Vajda életmqve sokoldalú, gazdag. Keserqségének egyik oka az volt, hogy verseit értetlenség, közöny fogadta. Szerencsétlen sorsú költQ volt, kit magánéletében is súlyos kudarcok értek.
Politikailag is elszigetelQdött. Az eddig bizakodó, harcias költQ és közíró komor, visszahúzódó különccé vált. Dolgozott ugyan a Magyar Újsángnak, majd a Vasárnapi Újságnak is, de nem sok sikerrel. 1874-ben alapított Szózat címq politikai hetilapja csak néhány hónapig élt.
Nem véletlen, hogy verseinek hangulata elégikus, fájdalmas. Valami szörnyq hiányról tanúskodnak versei. A magány viszont rákényszeríttette a filozofálásra, gondolkodásra. ElsQsorban Schopenhauer nézetei hatottak rá (tQle van a Mont Blanc mint jelkép, vagy metafora).

Munkatársa, kíméletlen kritikusa a Magyar Sajtónak, majd a NQvilág és a Csatár szerkesztQje. Rettegett színikritikusnak tartották. A lapszerkesztés mellett verses regények írásával próbálkozik: a Találkozások (1877, alcíme: Budapesti életkép), amelyben érezhetQ az Anyegin hatása is, a nagyvárossá alakuló Pest képét örökíti meg. (ErnQ szíve és vágya az ingadozik Etelkel tiszta szerelme - csendes polgári élettel kecsegtetQ házasság - és a kicsapongó életet élQ Leona iránti szenvedély érzése között, mindaddig, míg Etelke a Dunába veti magát ErnQ és Leona szeme láttára. ErnQ mivel nem képes a fuldokót kimenteni belebetegszik a lelkiismeret furdalásba.) Az Alfréd regénye (1875) byroni hatásokat is mutatva, egy rosszul sikerült szerelem kapcsán a világpusztulás látomását vetíti fel nagy lírai erQvel.

Közéleti, s még erQteljesebben szerelmi, természeti, filozófiai költészete élesen eltér korának uralkodó ízlésétQl. P teremtette meg a felfokozott érzéki vágy líráját; álmokat, látomásokat festett. Nyelve, képei eredeti személyiségre vallanak, aki vállalta a túlzást, a szélsQséges megfogalmazást, nagyarányúságot. A romantika eszközeit úgy alkalmazta, hogy egyéni világa már a szimbolizmus elQfutárának bizonyult. Ady joggal látta benne elQdjét. Ady fedezte fel költészetét.

Szerelmi költészete

A korábbi évtizedek szerelmi lírájának (Vörösmarty, PetQfi) a család volt az eszménye. Most, a 19. század második felében a szabadabb erkölcsq társasági hölgy, a bukott nQ, a züllésbe taszított leány alakja, a szerelmi-testi szenvedély is megjelent a költészetben. A nQ inkább szenvedést okoz, mint megnyugtat. Ez az újfajta szerelem legelQször Vajda lírájában jelentkezik a magyar irodalomban. Beleszeretett lakásadójának lányába Kratochwill Georginába, a Gina-versek ihletQjébe. A lány kikosarazta a költQt. E kapcsolat mégis a költQ egész életére, mqveire kihatott. Ginához írt két ciklus Szerelem átka (1854-56) és a Gina emléke (1856-60); illetve a visszaemlékezés költeményei teszik ki: A kárhozat helyén (1872), Húsz év múlva (1876), A feledhetetlenhöz (1882), Harminc év után (1892).  HYPERLINK "http://enciklopedia.fazekas.hu/gallery/magyar/gallery.htm" \l "vajda" Szerencsétlenül végzQdött Bartos Rózával kötött házassága.

Szerelem átka (1854-1856) ’! A ciklus (versfüzér) 11 darabja a végérvényes veszteség megrendültségét fejezi ki: ezekben még csak a szívtelenséget, a hiúságot, a gúnyos hidegséget veti a hqtlen leány szemére.

Gina emléke (1856-1860) ’! A versfüzér mind a 32 költeményében már a gyötrQdve kínlódó szenvedést, a féltékenység mardosását, a megcsalatás kínját, a kétségbeesést sugározzák a túlfqtött, túlzó képek.

KésQbbi verseiben a szenvedély elcsitul, lehiggad, helyébe tqnQdQ, bús panasz lép.

Húsz év múlva (1876) ’! Ady Mont Blanc-embernek nevezte Vajdát. A 4 versszak harmonikusan elrendezve, a de ellentétes kötQszóval tükröztetve adja a szerkezetet. A szerelem már elszakadt a konkrét életrajzi mozzanatoktól, a megszépítQ messzeség adja értékét, kapcsolódva az ifjúság képzetéhez is. Hasonlattal kezdQdik a vers, s ez a monumentális Mont Blanc-kép egyszerre sugározza a nagyság fenségét s a magány büszke szomorúságát. A metaforát Vajda SchopenhauertQl vette, akinél e kép az én fájdalmának, magáramaradottságának kifejezQje. Sajátos átmenet az allegória és a szimbólum között. Az allegória annyiban, hogy a hasonlatot végigviszi az egész versen, de megQriz valamit a szimbólumok többértelmqségébQl is. A mozdulatlanságba dermedt jég a lélek pillanatnyi állapotát érzékelteti: a fagyos, szenvedély nélküli, érzelmekre már képtelen szívet. A második versszak jelképszerq metaforájában a lírai alany azonosult a fagyos csillagok közé nyúló hegyóriással, s a nagyság és a magány képzete a csillagok számának végtelenségével tovább fokozódik. A múltbeli szenvedésrQl nem esik szó, Gina neve el sem hangzik, csak a monumentális képek sugallják a régi szenvedélyek nagyságát. A költemény második fele hangulatilag szemben áll az elsQ két strófával. Ezt a hangulatváltást a de ellentétes kötQszó is jelzi a sor elején. A feloldódás a halmozott határozók tétova bizonytalanságával s a gondolatjel által sugallt merengQ tqnQdéssel indul meg, s az érzelmi ellágyulásig, a gyöngéd intimitásig jut el. FölerQsödik újra a húsz év elQtti szenvedély: a sötét és rideg éjszakában fölragyog a múlt, Gina eszményített arcképe, s a fölkelQ nap hajnali fényével szórja be a Mont Blanc örök havát. A szépség és a szerelem feledhetetlen emléke a kiégett szívben is kigyúlhat, fellobbanhat, de ez a pillanatnyi hideg ragyogás, csak múló hangulat nem képes már felolvasztani a magány és a boldogtalanság jegét. A költeményt szerkezetileg lezárttá, kiegyensúlyozottá teszi, hogy a kezdQ kép a befejezésben újra visszatér: a Mont Blanc komor sötétségét felváltja ugyan a hajnal tündöklése, örök hava azonban ekkor is változatlan marad.

Harminc év után (1892) ’! Egy fiktív találkozás a megöregedett (ekkor 55 éves) és bqnbánó Ginával, nem valószínq, hogy valódi életrajzi háttere van. A szerelem bqvölete egy pillanatra az ifjúkori Gina arcát varázsolja a költQ elé. Az igézet múltán a kegyetlen valóság, az elrontott élet döbbenete kap hangot. A személyes élménytQl csak az utolsó versszakban, annak is utolsó két sorában tud elszakadni, amikor általános szintre emeli saját fájdalmát.
A vers utolsó strófája Vajda egyik, már szimbolista-látomásos remeklése: az egyéni fájdalom többértelmq, sejtetQ képsorban jelenik meg. Egybemosódik az emberi tragédia a megszemélyesített természet bánatával.

A hangulat-líra és a látomás-líra

Vajda költészete többnyire az elszigetelt magány, a kirekesztettség, a világgal és önmagával való meghasonulás életérzését fogalmazza meg. Az 1850-es évek verseiben már felmerülnek az emberi élet értelmét kutató gyötrQ kérdések is. Vajda költQi magatartása e két újfajta líratípusban találta meg kifejezésformáját.

Újszerq tájlíra

A költQ vonzódása a természethez még gyerekkorából fakad. PetQfi konkrétan, érzékletesen írta le a tájat, Vajdát viszont nemcsak a külsQ világ szépsége és bája vonzotta, hanem a lélek világa is. A természeti tárgyak, a természet jelenségei nem csupán objektív valóságukban jelennek meg költeményeiben, hanem jelképekké válnak, anélkül, hogy szimbolistává tennék líráját. Vajdánál a táj csak közvetítQ elem: a költQ sajátos életérzésének hordozója, gondolatait, látomásait idézi fel. A lélek drámája rávetQdik a külvilágra. Egyik legjellemzQbb s hibátlan remeklése A vaáli erdQben.

A vaáli erdQben (1875) ’! Filozofikus dal, a lied egyik legszebb képviselQje a magyar költészetben. Ebben a mqfajban az egyéni érzés a kimondás pillanatában egyetemesül, bölcseleti érvényqvé válik. A vers csöndes, borongós hangulata szokatlan Vajdánál. Nem lázad most a magány ellen, hanem óhajtja, nem retteg a haláltól, hanem sorsába beletörQdve elfogadja, s szinte azonosul a természettel. Most megnyugtatja, hogy a halál mindörökre való elalvás, a megsemmisülés örök pihenés, a küzdelmek vége. Mindaz a természetbe belesimuló béke és nyugalom, amirQl szó van, csak vágyott, de soha el nem érhetQ idill. A lecsillapodott lélekállapotot tükrözik a költemény nyelvi megoldásai is. Egyetlen, állítmánytól függ az egész költemény. A vers voltaképpen egyetlen óhajtó-feltételes módban álló összetett mondat, egyetlen vágy, sóhaj kifejezQje. A fQmondat állítmányához tartozó alanyok, melyek azt fejezik ki, mi volna jó, mind fQnévi igenevek, csak elvontan jelentik a cselekvést és a történést. A halmozott alanyok az egyetemesítés eszközei, a hozzájuk kapcsolódó jelzQk, határozók pedig konkretizálják az élményt. A költemény békéjét, mozdulatlan nyugalmát ezek a mellérendelQ szószerkezetek is érzékeltetik. Az élet küzdelmeiben megfáradt ember vágya fejezQdik ki a megnyugvásra, a pihenésre, a végsQ pihenést is kifejezQ halálra.

Látomás

Nádas tavon (1888) ’! A költemény besorolható a hangulat-lírába is. Röviden felvázolt helyzet- illetve életképet tágít bölcseleti érvényqvé. Ez is egy természetet leíró versnek indul. A címben szereplQ tó és környéke Vajda kedvelt vadászhelyei közé tartozott. A lírai monológban a költQi én szólal meg, akit a táj élménye a maga bqvöletébe von, s errQl az önfeledt megbQvültségrQl vall. Az elsQ három strófában még találhatók reális tájelemek erQs hangulatisággal átszQve. Csend és mozdulatlanság uralkodik a tájon. A közvetlenül egymás után álló nyomatékosító hasonlat segíti elQ az anyagtalanná válás illúzióját. A következQ látomásszerq versszakokban a lírai én már azt a világot csodálja, ahol a való és a látomás határai elmosódnak, s a fény és a víz ragyogásában a reális világ káprázattá válik. Fokozza ezt a látomás élményt a mozgás és a mozdulatlanság közötti különbség érzékelésének lehetetlensége is. A való világ eltqnt, a térbeli tárgyak elmosódtak, s a látszat kezd valóssá válni. Ez a bqvölet készteti a lírai alanyt a földi élet értelmének kutatására, az élet és a halál közti különbség megfejtésére. Ahogy korábban a tér elemei olvadtak egybe, most az idQ határai mosódnak össze: az égen megálló nap egyetlen idQtlen pillanatba sqríti a jelent, a múltat és a jövendQt. Ez a látszat vezet el a valóság létezésébe vetett hit megrendüléséig, az egész világnak mese, csalódás, álom -ként való felfogásáig. A mq különös versdallamú. A sajátos verszene az oldottság, a tqnQdés benyomását s valami monoton, andalító, ringató lebegés képzetét kelti.

Filozófiai költészete

Sirámok (1854-1856) ’! 18 darabos versfüzér I. verse sokat megQriz a népköltészet forma-és motívumkincsébQl. A Sirámok ciklusában a honfibúval tetézett szerelmi csalódás kap hangot. A természeti környezet festésén keresztül szólaltatja meg a fájdalmat, szorongást, kétségbeesést. Vajda képes az Qsi költQi eszközökkel a bizonytalanság, a kimondhatatlan félelem általános világérzetét megfogalmazni.

A kozmikus magány költQje

Vajda költészete szakítást jelent a korábbi magyar költészetnek azzal a stilisztikai hagyományával, mely elsQsorban az antik ízlésen nevelkedve a hasonlatot tartotta legfQbb költQi eszközének. Metaforái erQs hangulati töltést kapnak, s ez a változás vezet majd a metaforánál is sqrítQbb, sejtetQbb szimbólum fele.

Az üstökös (1882) ’! Verse a 19. század második felének egyik alapvetQ és meghatározó élményét, a meg nem értettséget, a polgári világgal való elvegyülés lehetetlenségét fejezi ki. Az egyediségét, felsQbbrendqségét megQrzQ mqvésznek a társtalanság tragikus fájdalma jut. Versének közvetlen ihletQje minden valószínqség szerint nem egy valódi üstökös-kép volt. A költemény elsQ két sora még a látvány leírása, de ez a következQkben fokozatosan metaforikussá válik. A költeményben szereplQ nyelvi fordulatok nagy része sqrítQ metafora. Vajda az üstökös-allegóriában nem az üstökös ragyogását, feltqnését és eltqnését ragadja meg, hanem pályájának egyenességét, s ennek következtében társtalan boldogtalanságát, magányosságát. A költQi sors a csillagéhoz hasonlóan egyenes, következetes, meg nem alkuvó. A korai szimbolistákhoz hasonlóan a költQ még maga fejti meg az elsQ két strófa allegorikus értelmét az ugyanolyan terjedelmq két utolsó versszakban. A vers mondanivalóját tömören foglalja össze a második és a negyedik versszak utolsó sorának két-két mellékneve (állítmánya): társtalan, boldogtalan, egyetlen, idegen. Az üstökös-lét büszke öntudattal is eltölti: végtelen magánya erkölcsi nagyságának, kiválasztottságának bizonyítéka, életútja dacos egyenességének következménye. Így válik ez a vers költQi önjellemzéssé, önértékeléssé.

Közéleti költészete

Politikai-közéleti mqvei közül az Önbírálat (1862) és a Polgárosodás (1862). Aristides álnéven írt két röpirata ellenbírálatok sokaságát váltotta ki. A külsQségekben megnyilvánuló hazafiságot bírálja, s az iparosodást, a polgárosodást sürgeti. Vajda a radikális polgárosodás programjával lép föl, az európai polgárosodó mqvelQdés elsQdlegességét hirdeti. Vajda szerint az Ausztriával való kapcsolatból erényt kell kovácsolni. 1878-ban jelent meg Hitágazatai címq röpirata, mely szerint a németellenesség meghasonít bennünket az európai civilizációval.
Az induló Vajda Jánost PetQfi-epigonként tartották számon. Politikai költészetének legértékesebb darabjai mégsem PetQfi aktuállírájára emlékeztetnek, hanem Arany János allegorikus költeményeivel mutatnak rokonságot. SQt, ezen is túlmutatva, allegóriái többféleképpen értelmezhetQk, sejtelmesek, szimbolikusak, s ezzel már Ady számára készíti elQ a talajt.
A szabadságharc idQszakában íródtak buzdító dalai: A honárulókhoz (1848), Éljen a köztársaság! (1849).

A virrasztók (1857) ’! A Bach-korszak jelentQs mqve, amely a nemzeti ellenállás szellemében íródott. Vajda az allegóriában a költQk, írástudók felelQsségét hirdeti, az egyre fogyó remény, a múlt feledésének idQszakában. A virrasztók történelmi allegória. A halottvirrasztás népszokását eleveníti meg, mely szerint a virrasztók feladata az, hogy egy teljes éjszakát a halott mellett virrasszanak, hátha még életre kel. Allegorikusan a halott a nemzet, a virrasztók a költQk. Az utolsó sor ironikus paradoxonná válik: mire a halott fölébred, az élQk elalszanak, halottá válnak. A lehetQség felvetése figyelmeztetés is, mint Adynál: PrzQk, vigyázzatok a strázsán (Ady: Intés az QrzQkhöz). A vers konkrétan meg nem ragadható jelentést is sejtet. A tenger éjszaka , a bolygó fény , a csillagoltó sötétség , a dermesztQ hideg s a fojtó csend nemcsak a zsarnokság allegóriája, de egy léthelyzet, egy lelkiállapot s egy nemzeti közérzet szimbóluma is lehet. A virrasztók értelmezhetQ figyelemfelhívó politikai allegóriaként, történelmi korképként és egyéni léthelyzetrQl hírt adó szimbolista alkotásként is.

Credo (1888) ’! A programvers a magyar közéleti költészet jellegzetes megszólalási sémáját használja, a feltételes-alárendelQ szerkezetet. Leltárszerq felsorolása mindannak, aminek meg kéne változnia – egyetlen körmondat – „mégis-hit”. Irányzatos politikai vers, a kiegyezés kritikája, a polgárosodás sürgetése. Vajda Széchenyit idézve a radikális polgárosodás feltételeit sorolja, szembeállítva a jelent az elérendQ jövQvel.
A 19. sz. második felének magyar irodalma

 PAGE 50

Hasonló témájú dokumentumok

Hozzászólások

12 8. 8. előadás alkszámtech államháztartás általános kémia ásványok áteresz bce kik bencze beszámoló bevezetés biogeográfia éghajlat éghajlattan éptöri ii etikett eu tételek földrajz funkcionalizmus füvészkert gazdaságföldrajz gazdasági közjog gazdaságtan gótika iii illeték jegyzetek jogszabályok kidolgozott kiskérdések könyvtárinformatika kötelező irodalom középérték közigazgatástörténet közoktatási rendszerek kronológia különleges épszerk laskay gábor lineáris magyarország geográfiája marketing2 matek 1 munkaerő órai diák öregedés szervezeti szociolingvisztika tarnóczi féle tektonika vám word