Világirodalom: A 20. sz. irodalma

Országok listájaHungaryNyíregyházi FőiskolaBölcsészettudományi és Művészeti Főiskolai KarMagyarII. IrodalomszigorlatVilágirodalom: A 20. sz. irodalmaVilágirodalom: A 20. sz. irodalma

A közelmúlt világirodalmának elQzményei
A 20. század elején paradigmatikus, rendszerszerq változások indulnak meg az avantgarde-ban. Thomas Kuhn inkább a természettudományi paradigmával foglalkozik, mégis átveszi tQle a paradigma fogalmát az irodalomtudomány is. Az I. világháború idején egyik paradigmából a másikba megy át az irodalom.
A világirodalom fogalma 1827. január 27. óta létezik, és GoethétQl származik. Goethe nemzetközi jelentQségq mqvek összességét tartotta világirodalomnak. Az Q idejében azonban a világ Európát jelenti, ahová beszivárognak ugyan külsQ hatások a világ többi részérQl, de ezeket nem tartják jelentQsnek ekkor. Ez az állapot az I. világháború környékén kezd megváltozni. A gyarmatosítás és Európa gazdasági terjeszkedése vezet az Európán kívüli világ és kultúra megismeréséhez. Az avantgarde botrányai rákényszerítik az embert a paradigma hibáinak felismerésére, esetleg a paradigmaváltásra. A különféle paradigmák alapján más-más író vagy költQ más-más világirodalom-fogalmat ismer el:
Németh László megfogalmazása szerint a közép-kelet-európai népek tejtestvérek közös sorsuk, közöny nyomorúságuk miatt.
Eliot szerint a világirodalom imaginárius múzeum.
Babits szerint a világirodalom az emberiség tudatában egyszerre élQ mqvek összessége.
Szerb Antal azt mondja, a világirodalom nem az, amit az egész világ írt, hanem, amit az egész világnak írtak.
Durisin cseh irodalomtudós vizsgálja ezt a kérdést részletesen Összehasonlító irodalomkutatás címq munkájában. Szerinte a világirodalomba olyan mqvek tartoznak, amelyek kölcsönösen feltételezik egymást.
A világirodalom mibenlétének kérdéséhez a fordítás problémaköre is hozzátartozik. A fordítás egyúttal újrateremtés, átértelmezés is, ezért ha nem eredeti nyelven olvasunk, nem ugyanazt a világirodalmat olvassuk, amit a világ többi népe. Ahogy ezt Szent Jeromos fogalmazta meg korábban: „Nem szót szóval, hanem értelmet értelemmel kell fordítani.”
Kérdés az is, hogy van-e folytonosság a 20. század világirodalmában, az avantgarde-tól a jelenig. Erre a válasz igen, mégpedig az életmqvek egységében. A 20. század elején kialakuló tendenciák módosulással ugyan, de jelen vannak ma is az irodalomban.
A 40-50-es évek irodalmának legfQbb elQzménye az avantgarde. Az avantgarde provokálja az intézményrendszert, a kultúrát, mégsem rombolja le a világot, amely ellen fordul. Szakít a hagyományokkal, de visszatér a régmúlthoz is. A paradigmaváltás azokat teszi próbára, akiket az olvasó megváltoztathatatlannak gondolt. Ez az életmqvekben észrevehetQ.
A 20. század a mq és az olvasó próbatétele. MegfigyelhetQ ez például Ezra Pound Cantók címq versgyqjteményében. Pound a kollázs, a mozaik-technika kitalálója, alkalmazója. Verseiben szerepelnek idézetek, átvételek különbözQ nyelvq szövegekbQl is. Itt a szerzQ kiléte bizonytalanná válik, szétdarabolódik.
Az avantgarde alatt minden mqnek van egy szerzQje, aki kiadja. Ez addig mqködik, amíg a szerzQt be tudjuk azonosítani (pl. szerzQ: Ezra Pound, cím: Cantók, de nem fontos az, hogy például az Íliászból idéz egy fél oldalt, vagy Laocétól eredQ kínai írásokból, mert ezeket nem Q írta). Egynemqbb szövegekben biztos, hogy a mq egy bizonyos ember szerzeménye, mindig közösség áll mögötte  nyelvi, kulturális, történelmi közösség.
Ha a mq felQl vizsgáljuk a Cantókat, akkor is érdekes dolgokat tudunk meg. A kötetben versek vannak, amelyeknek nincs címük, csak számuk van. Dalok ezek, amelyek beleolvadnak a költQ világába. Nem igazán élesen különül el az, hogy hol kezdQdik és hol ér véget egy-egy. A Cantók nehezen olvasható, mivel az olvasó és a mq kapcsolata itt más mqvekre is vonatkozik a Cantókon kívül. Az olvasó közösségi lénnyé válik, nagyobb feladat hárul rá.
Eliotnál már finomabban mqködnek ezek a folyamatok. Elevenebbé válik a mozaiktechnika, míg Poundnál filológiai munkának érezzük az olvasást. Eliot Átokföldje címq versében például ez a technika egyenletessé válik, segítségével felelevenedik az ókori kínai, indiai kultúra. A lírai szituáció is elképzelhetQbb  a halál, a pusztulás levegQje lengi be a verset, jól látható, jól elképzelhetQ jegyeket figyelhetünk meg ezzel kapcsolatban. P is idéz német, olasz, latin, illetve görög költQktQl, de Q elevenebbé teszi a mq világát, alakjai is elevenebbek. Ugyanakkor Pound és Eliot is elismert alakjai a modern költészetnek.
Fernando Pessoa portugál költQ megsokszorozza a maga alkotói lényét, és amikor ezek nevében ír, mindig más stílusban ír. Egyik alakja, Ricardo Reis a halál utáni élet helyett az epikureista bölcsességet hirdeti, túléli a költQt.
A megfelelQ mqveltség birtokában lehet hamisítani mqveket, ezzel együtt általában alkotói személyazonosságot is, megfelelQ stílus birtokában a költQ játszhat szerepet is (pl. Osszián  nem létezQ költQ, Macpherson találta ki, Esterházy Péter: Tizenhét hattyúk (Csokonai Lili álnéven), Weöres Sándor: Psyché  Lónyay Erzsébet, a kitalált 18. századi költQnQ nevében írja).

Samuel Beckett (1906-1989)
Dublinban született, protestáns családban. Népszerq diák volt, jó sportoló, társaságkedvelQ. A Trinity College-ban francia-olasz szakos. Kiváló eredményei alapján párizsi egyetemi lektor lesz. Párizsban közeli kapcsolatba kerül James Joyce-szal és körével. Proust-ról ír tanulmányt, költQi díjat nyer. 1930-ban visszahívják a dublini Trinity College-ba tanárnak, azonban hamarosan búcsút mond az egyetemi karriernek, vándorol, alkalmi munkákat végez. Beutazza Európát, majd Párizsban települ le, itt írja Murphy címq regényét (1938) . A második világháború idején részt vesz a francia ellenállásban, majd az ír Vöröskereszttel tér vissza Párizsba, ahol ismét otthonra talál. Talán legtermékenyebb évei következnek. A Godot-ra várva 1952-ben jelenik meg franciául. További fQbb drámái: A játszma vége (1957): egy vak ember tartózkodik egy üres szobában, mellette két másik ember egy-egy kukában; Az utolsó tekercs (1958) : egy öregember újra meghallgatja fiatalkori magnófelvételeit, azonban már nem sikerül megértenie Qket; Némajáték; O, azok a szép napok (1961): egy színésznQ monológja, aki fokozatosan süllyed, a közelében lévQ férfival párhuzamosan, a homokban, míg a darab végére már csak a feje látszik ki.
Beckett drámáit számos nyelvre lefordították, s világszerte játsszák.1969-ben Nobel-díjjal tüntetik ki. Amint meghallja a hírt; összecsomagol, s ismeretlen helyre távozik: nem kíván nyilatkozni, interjúkat adni. Az abszurd dráma, ahogyan Martin Esslin nevezte el, a kritikus szerint a sokkterápiára épül, a közönséget a lét értelmetlenségével szembesítve, védekezQ erQket szabadít fel. Ezek a tragédia katarzisát helyettesítik. Beckett drámái egy a korábbitól eltérQ dramaturgiára épülnek. Szinte nincs cselekményük, a szereplQk a lét perifériáján vegetálnak, nincs igazi karakterük, s nem folytatnak a hagyományos értelemben vett párbeszédet, mivel nincs közöttük igazi kommunikáció. Mqveiben gyakoriak, mint a Godot-ra várva-ban is, a komplementer figurák: Vladimir a gyakorlatias, Estragon a költQ, Pozzo az úr, Lucky a szolga stb. A dráma egy statikus helyzetet ábrázol, mely számos metaforikus értelmezést megenged. A várakozás válik életük egyetlen értelmévé. A párhuzamok és az ellentétpárok a darab szerkezetének alapvetQ részei: a két felvonás egymásnak megfeleltethetQ motívumokból épül fel (pl., megváltás, elkárhozás, öngyilkosság, elmenni, itt maradni stb.). A darab tragikumát gagek, bohóctréfák, komikus szituációk oldják. Az állandó feszültség a remény és a reménytelenség, az illúziók. és a valósággal való szembenézés között így marad elviselhetQ.

SBawomir Mro~ek (1930- )
Lengyel drámaíró, író. Pályafutását újságíróként kezdte, és késQbb kezdett el drámákat írni. ElsQ drámája a RendQrség (1958). 1963-ban elhagyta hazáját, és több európai országot végigjárva Franciaországban telepedett le. Legismertebb drámája a Tangó (1964).
ElsQ darabja, a RendQrség (Policja, 1969) egy ragyogóan hatékony rendQrségrQl szól, mely elnyom minden fajta engedetlenséget a kormánnyal szemben. Azonban kénytelenek látszólagos politikai eltévelyedQket kreálni, hogy fenntarthassák a rendszer mqködését.
Mro~ek nemzetközi hírnevét korai novelláskötetei alapozták meg. Az 1957-es Az elefánt (Slon, 1957), melynek témái nem kötQdtek erQteljesen a lengyel valósághoz, bestsellerré váltak. Mro~ek szatirikus novellái a lengyel viselkedésmódot, mentalitást figurázzák ki, görbe tükröt mutatnak a romantikus hQsiességnek és a fellengzQsségnek, vagy a kommunista rendszer visszásságainak, de a célkeresztben valójában az ember viselkedése, ostobasága áll. Az Elefántban Mro~ek az oktató meséket figurázza ki. Az állatkert igazgatója csökkenteni akarja a mqködési költségeket, ezért elrendeli, hogy a valódi elefánt helyére tegyenek egy gumielefántot. Sajnálatos módon gázzal töltik fel az alkalmazottak... másnap gyermekek látogatnak az állatkertbe az iskolából. A tanár épp magyaráz: Egy felnQtt elefánt súlya négy- és hatezer kiló között mozog. Ekkor egy könnyq szellQ felkapja az elefántot, és az elvitorlázik. Mi ennek a következménye? Azok a diákok pedig, akik akkor ott voltak az állatkertben, nem törQdtek többé a tanulással; fittyet hánytak a tudománynak, s huligánok lettek. Állítólag vodkát vedeltek, s ablaküvegeket vernek be. S egyáltalán nem hisznek az elefántban”.
A tengeren, a Károly és a Sztiptíz mind egyfelvonásos darabok. Már a korai drámáiban is elkerülte a nyílt politikai és történelmi célzásokat, de bíráló hozzáállása a modern kori totalitárius rendszerekhez nem kerülte el a közönség figyelmét.
ElsQ teljes és hosszú darabja, a Tangó alighanem a leghíresebb munkája. Bizonyos szempontból a Tangó a nemzedékek közötti konfliktusról szól, de alapvetQen azt a folyamatot mutatja be, ahogy a fiatalkori idealizmus a hatalomért folyó lelkiismeretlen küzdelemmé aljasul és kikövezi az utat a zsarnokság elQtt. Olyan rendszert fogok létrehozni, amelyben a lázadás a renddel párosul, a nemlét a léttel - mondja Artur, a fiatal idealista. Meg fogok haladni minden ellentmondást . Eddie, miután meggyilkolta Arturt, azt mondja: Helyesen gondolkodott, de túl izgága volt . A történet végén Eugene nagybácsi, az idQsebb generáció, és Eddie, a megalkuvás megtestesítQje, együtt járják táncukat, a népszerq tangót, az Qsi hagyományok maradványai fölött. Megvan az érzés, Artur fiam, hogy már senkinek sincs rám szüksége - mondja Eugene.
Krími szerelem címq könyve az orosz birodalom összeomlását helyezi a cselekmény középpontjába. A szerzQ e könyvét franciául írta egy francia drámaíróknak szóló pályázatra.

Jorge Semprún (1923- )
Spanyol születésq, francia nyelven alkotó író, forgatókönyvíró és politikus (1988-1991 között spanyol kulturális miniszter). Jorge Semprún y Maura 1923. december 10-én született Spanyolországban, Madridban, bal-liberális értelmiségi polgári családban. 1936-ban a család a spanyol polgárháború idején Franciaországba emigrált. Semprún filozófiát és irodalmat tanult Párizsban a Sorbonne-on. Már korán megtanult németül. 1942-ben belépett a Spanyol Kommunista Pártba. Az ország német megszállása idején részt vett az ellenállási mozgalomban. A Gestapo 1943-ban letartóztatta és a buchenwaldi koncentrációs táborba küldte, melynek másfél évig volt foglya. Túlélte a borzalmakat. A felszabadulás után visszatért Párizsba, ahol letelepedett. Ekkor még a kommunista mozgalom híve. Az 1956-os év eseményei váltották ki gondolataiban a fordulatot: a XX. kongresszus, a magyarországi és a lengyelországi események.
1963-ban jelent meg elsQ, máig is legjelentQsebb regénye, A nagy utazás (Le Grand Voyage) címmel. A bonyolult szerkezetq mq kerete a négynapos, iszonyattal teli vonatút a compiégne-i táborból Buchenwaldig. A cím másik jelentése az a szellemi utazás, amit önnön emlékeiben kell az írónak megtennie, hogy 16 év távlatából felmérje az antifasiszta harc lényeges jelenségeit. Az elbeszélQ Gérard, aki sok vonatkozásban az íróra emlékeztet, egyes szám elsQ személyben beszéli el az utazást. Az utazás jelen idQben elbeszélt jelenetei közé ékelQdik mindaz, ami elQtte és utána történt. A regény nem csupán a láger szörnyq emlékeit idézi: általa az élet, az emberi sors egészérQl is vall az író.
A háborúnak vége címq forgatókönyvének színpadi verziója Budapesten politikai botrányt okozott. Az ájulás címq regénye kissé más perspektívából szemléli ugyanezeket az éveket. A keret itt megint csak kettQs. A vonatból kizuhant hQs egyetlen napra elveszti emlékezQképességét. A történet arról szól, hogyan kerülnek vissza tudatába a szavak. Ez a nap azonban különös dátum: Hirosima bombázásának másnapja, s a regényt végigkíséri egy másik, nem kevésbé fontos motívum is: az SZKP XX. kongresszusa utáni nyugati munkásmozgalom helyzete.
Ramon Mercadet második halála címq regényét. A mq történelmi parabola és kémregény keveréke, líraian keserq leszámolás az októberi forradalom következményeivel. KövetkezQ mqve a Federico Sánchez önéletrajza. A nagy utazás ikerdarabjaként is felfogható De szép vasárnap! címq írása újabb és minden korábbinál élesebb reflektorfényt vet az életét meghatározó élményre, világossá és keserqen tanulságossá téve a Buchenwald fogolyhierarchiájában fQszereplQ antifasizmus és kommunizmus viszonyát is.
További mqvei: Zagyvaság, A fehér hegy, Szívélyes üdvözlettel Federico Sanchez, Írni vagy élni, TündöklQ nyaraink gyors tüze& , Húsz év, egy nap (2006, elsQ spanyol nyelvq könyve).
Semprún témáit az ellenállás, a deportálás és a háború utáni illegális spanyol kommunista mozgalom történetébQl meríti. Mqveinek, legnagyobb ereje a filozófiai megalapozottság. Alkotásainak centrumában azok a szellemi erQfeszítések állnak, amelyekkel a szabadság fogalmának tartalmát, jelentését igyekszik megragadni. Jellegzetes regényírói módszere, hogy az epikai folyamat az idQsíkok bonyolult szövevényébQl építkezik. Az elbeszélQ jelen nemcsak a múltba, hanem a jövQbe is tekint, olykor többszörös áttételeken, mindezt úgy, hogy sem az idQt, sem az oksági összefüggéseket nem relativizálja. A többrétegqséggel a folyamatok bonyolultságát akarja érzékeltetni. Ez az írói technika erQsen filmszerq. Nem véletlen, hogy Semprún több nagy sikerq forgatókönyvet is írt. Mqvészetének sajátos jellegét a filozófiai kérdésfeltevésekbQl kiinduló szemlélet és az érzékletesen gazdag cselekmény- és jellemábrázolás harmonikus egysége adja. Szépírói munkásságának középpontjában sajátos mqfajú, a dokumentum és a fikció határán álló regényei állnak.

Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin (1918-2008)
A Rosztovi Egyetemen tanult matematikát fizikát, majd irodalmat. A II. világháborúban katonaként vett részt, majd 1945-ben letartóztatták, egy magánjellegq levele miatt, amiben bírálta Sztálint. Ezután 11 évet töltött börtönökben és munkatáborokban. 1956-ban rehabilitálták, ekkortól matematikát taníthatott. Hamarosan írással kezdett el foglalkozni. Kezdeti mqvei Oroszországban hamar népszerqek lettek. Szolzsenyicin aztán saját gulágbeli élményeibQl merítve írta meg igazán jelentQs mqveit, mint az Ivan Gyeniszovics egy napja. Ezeket a szovjet kommunista kritika élesen bírálta, túlzott pesszimizmusra és a kommunizmust ért bírálataira hivatkozva. Az 1960-as évek közepétQl fQképp külföldön jelentek meg írásai, melyek alapján szovjetellenesség vádjával 1969-ben kizárták a Szovjet ÍrószövetségbQl. Az 1973-ban írt A Gulag szigetcsoport címq regénye miatt a LegfelsQbb Tanács megfosztotta szovjet állampolgárságától és kiutasította az országból. A Gulag szigetcsoport címq mqvét pamfletnek nyilvánították a szocializmus és kommunizmus ellen. Az Írószövetség által kiadott nyilatkozat értelmében minden, a szovjet blokkhoz tartozó országban a díjátadást szovjet-ellenes politikai megnyilvánulásnak kellett minQsíteni, az írót kapitalista, imperialista pártinak, valamint fasisztának, sovinisztának és népellenesnek mondták ki. 1973-tól 1994-ig élt az Egyesült Államokban. 1990-ben kapta vissza állampolgárságát, 1994-ben tért vissza Oroszországba. FQbb mqvei: Ivan Gyenyiszovics egy napja (1962), A krecsetovkai állomáson történt (1963), Matrjona háza (1963), Az ügy érdekében (1964), A pokol tornáca (1968), Rákosztály (1968), A Gulag szigetcsoport (1973), Hogyan mentsük meg Oroszországot? (1990).

Albert Camus (1913-1960)
Algériában született. Az afrikai gyermekkor nyomorúságos életkörülmények közt telt el, mégis úgy emlékezett vissza ezekre az évekre, mint a derq aranykorára. Olyan feltqnQen értelmes fiúnak bizonyult, hogy tanítói mindent elkövettek, hogy tandíjmentességgel, ösztöndíjakkal segítsék. Még ott, Algírban jutott el az egyetemig. Szeretett volna sportolni, de korán szerzett tüdQbaja akadályozta. Kiújuló betegsége és az otthoni szegénység megakadályozta, hogy eljusson a filozófiai bölcsészdiplomáig. KésQbb, már Párizsban a kellemetlen barát, irodalmi vetélytárs, késQbb politikai ellenfél, Sartre nem is tartotta képzett filozófusnak, afféle mqkedvelQ okoskodónak mondotta, habár mindvégig elismerte prózaírói és drámaszerzQi tehetségét. Filozófiai mqveit - a Sziszüfosz mítoszát és A lázadó embert de egyenesen káros hatásúnak ítélte.
Ifjúkorától izgatta a színházmqvészet és a drámairodalom. A harmincas években azután Franciaországban él. Egy ideig szocialistának tudja magát, baloldali lapokba ír érdekes cikkeket, de hamar elidegenedik a gyakorlati politikától. Ennek fQ oka, hogy tudomást szerez a szovjet bolsevikok rémtetteirQl, és a bolsevik gyakorlatot azonosítja a kommunista eszmével. Közben novelláival kezd ismert író lenni. HQsei keresik a lét értelmét és saját azonosságukat. Ezek a kibontakozó egzisztencialista filozófia fQ problémái. És már készíti elsQ remekmqvét, a Közöny címq regényt. Ekkor már Hitler seregei megszállják Franciaország nagy részét. Camus is kiveszi részét az ellenállási mozgalomból. Ez idQben barátkozik össze Sartre-ral. Harcostársak, a háború után egy ideig úgy tqnik, hogy eszmetársak. Rövidesen azonban sor kerül az indulatos szakításra. Ekkor az irodalmi közvélemény már az egzisztencializmus két legnagyobb alakjának tekinti Qket.
Camus regényei már nemcsak Franciaországban, hanem a nagyvilág olvasói között is egyre népszerqbbek. 1947-ben jelenik meg legsikeresebb, a Pestis. Ebben egy kitalált város egy rémületes járvány következtében vesztegzár alá kerül. A kényszerqen összezárt emberek társadalma szélsQséges helyzetekben mutatja fel az emberi kapcsolatok lehetQségeit.
Számos színjátékot fordít, olykor átdolgoz, gyakran híres regényeket dramatizál, eközben írja saját drámáit. Alighanem a legkitqnQbb ezek közt a Caligula címq történelmi-lélektani játék a szeszélyességérQl és kegyetlenségérQl hírhedett római császárról.
A betegségek újra meg újra rátörnek, de keményen harcban áll a testi gyöngeségekkel. Amikor megkapja a Nobel-díjat, azt hirdeti, hogy ezt még nem elismerésnek, hanem elQlegezésnek és biztatásnak tekinti. A díjjal járó nagy pénzbQl egy kitqnQ, nagy teljesítményq autót vásárol. Ezzel addig száguldozik esetlenül az országutakon, míg nekimegy egy útszéli fának és azonnal meghal. 47 éves volt. Az irodalmi közvélemény a kor egyik legnagyobb írójának tekintette.

Jean-Paul Sartre (1905-1980)
A XX. század második felének alighanem Q volt a legnagyobb hatású írója. Azoknak a gondolatvilágát is befolyásolta, akik nem értettek vele egyet. Regényeit, drámáit azok is nagyra tartották, akik nem hitték el, sQt indulatosan tagadták filozófiáját. De a filozófiatörténetben fordulatot, új korszakot jelentett a megjelenése. Az egzisztencialista bölcseleti magatartást Q találta ki, és tQle vették át azok is, akik elkülönültek tQle. A kapitalizmus indulatos bírálója, a polgári magatartás tagadója volt anélkül, hogy szocialista lett volna.
Apját kisgyermekkorában elvesztette, fiatal, mqvelt anyja és nagyapja irodalmi és filozófiai érdeklQdésq körében nevelkedett szenvedélyes olvasóemberré. Saját vallomásaiban és folytonos szerelme, Simone de Beauvoir emlékezései tanúsítják, hogy nem tudott betelni a klasszikusokkal. Anyja új házassága ugyanúgy megrázta, mint az az élmény, hogy tükörbe nézve csúnya férfinak tartotta magát.
Novelláit hamar kezdték közölni a folyóiratok. Közben is folyton tanult, a legszínvonalasabb francia fQiskolának volt igen jó minQsítésq hallgatója. Német ösztöndíjat is szerzett egy évig a berlini egyetemen. Amikor visszatért Párizsba, már készítette elsQ nagy regényét, amelynek akkor Melancholia címet adta. A kiadó visszautasította, hogy két évvel késQbb Undor címen. Ez azonnal sikeres lett. Hamarosan megjelent A fal címq novelláskötete, jó néhány nagy hatású történettel, köztük az Egy vezér gyermekkora címq, a fasizmus lélektanát leleplezQ kis remekmqvel.
Már a háború kezdetén behívják katonának, és hamarosan német hadifogságba kerül. 1941-ben, amikor a németek megszállták Franciaország nagy részét, a hadifoglyok egy részét hazaengedik. Megint Párizsban élhet. Hamar bekapcsolódik az ellenállási mozgalomba. Közben megírja A lét és a semmi címq filozófiai tanulmányát. Innét szokták számítani az egzisztencializmus filozófiatörténeti kezdetét. Nevezetes alaptétele, hogy az ember beledobódik a semmibe, létének eleve nincs célja és értelme. A gondolkodó lénynek azonban megvan a lehetQsége, hogy tartalmat, lényeget adjon létezésének.
Egyik legérdekesebb filozófiai mqvében, A dialektikus ész kritikájában érdekes elemzéssel cáfolja a dialektikus materializmust, tagadja a történelmi materializmust is, hiszen filozófiája hitet tesz a szabad akarat mellett.
Már a 40-es évek elején megírta a görög mitológiai tárgyú Legyek címq játékát. A háború utáni években egymás után a Zárt tárgyalást majd a Tisztességtudó utcalányt. MindkettQ a polgári erkölcsök hazugságairól szól. Azután a Temetetlen holtakat és a Piszkos kezeket. Ezekben a gyilkos erQvel tovább élQ múlt a kemény bírálat tárgya. LegkitqnQbb drámai mqve Az ördög és a jóisten. Ez a történelmi dráma a német parasztháborúban játszódik, hQse Goetz, a zsoldosvezér. Goetz felismeri, hogy az ördögöt, a gonoszságot szolgálta, ezt jóvá akarja tenni, s Isten oldalára áll, hogy a jót szolgálja. De akárhol áll, mindegyik eszme a rosszat, a gonoszságot szolgálja.
Utolsó éveiben sokat betegeskedett, de nem akarta elhagyni magát. Óriási életmqvet hagyott hátra. Regényei, drámái, filozófiai mqvei, irodalomtörténeti esszéi, kritikái, vitairatai a modern francia irodalom egyik legmagasabb csúcsát jelentik.

Friedrich Dürennmatt (1921-1991)
Apja protestáns prédikátor volt. Nagyapja is pap, de közben hírneves író. Az áhítatos szellemben nevelkedQ, iskolában kiváló fiú mindvégig szabad szellemq vallásos ember maradt, aki sajátosan ötvözte az egzisztencialista filozófiát és a protestáns teológiát. Kezdetben még papnak is készült. Útja úgy vezetett az irodalom felé, hogy egy tekintélyes zürichi hetilapnak rajzolója, színikritikusa lett. Néhány új szempontokat felvetQ drámaelméleti tanulmány után 26 éves korában végre maga is megpróbálkozott a drámaírással. A reformáció történelmi emlékei s bennük az égi és a földi igazságok párhuzama volt témája és problémavilága Meg vagyon írva címq elsQ drámai kísérletének, amely azután ÚjrakeresztelQk címq átdolgozásban már valódi siker volt.
Ezután behívták határQrnek. A katonai szolgálatot jól viselte, közben olvashatott és írhatott is. Belekezdhetett leghíresebb tanulmánya, a Színházi problémák írásába. Leszerelése után megírta A vak címq, még mindig vallási-teológiai drámáját.
A történelem groteszk ábrázolása végre egyszeriben híressé, majd világhíressé tette. Ez volt A Nagy Romulus címq történelmietlen tragikomédia. Paródiája ez a nagy korszakváltásoknak, a történelmi alakok magánkedvteléseinek, az iskolai történelemkönyvek anyagának, és szatírája magának a szatirikus ábrázolásoknak.
KövetkezQ drámája, az Angyal szállt le Babilonba már közelebb van a komoly, tragédiához közeledQ szimbolikus drámához. A Bibliából ismert Nabukodonozor babilóniai király története, amelyben a mulatságos mozzanatok közt a helyzetek és dialógusok költQi hangvételbe csapnak át, a mi századunk feszültségeit és veszedelmeit jelképezik.
A világhír és ezzel Dürrenmatt drámatörténeti rangjának az általános elismerése 1956-ban következett el az Öreg hölgy látogatása címq komikus elemekkel és filozófiai gondolatokkal teljes tragédiájának a bemutatásával. Az öreg hölgy látogatása minden alakjával, mozzanatával, dialógusaival a szimbolizmus teljessége. Dürrenmatt szimbólumai azonban nem adnak találgatást igénylQ feladatokat. Világosak, egyértelmqek. Az öreg hölgy a végtelen gazdagság jelképe, a derék polgárok fejlQdése a rideg erkölcsi szabályokhoz ragaszkodástól az egyértelmqen elkövetett gyilkosságig szimbolizálja a pénz züllesztQ erejét. Az egész cselekmény a szabályok - jog, erkölcs, ésszerqség - viszonylagos voltát példázza. Izgalmas, folyton meglepQ, olykor bohózatosan mulatságos tragédia ez. Az öreg hölgyet, aki szegény leány volt, régen egy fiatal kiskereskedQ elcsábította, majd cserbenhagyta, szégyenbe hozta. A leány messzire menekült otthonától. Attól kezdve élete szakadatlan szerencse. Változatos szerelmi fordulatok, házasságok után úgy lesz öreg özvegyasszony, hogy a világ egyik leggazdagabb tQkése. Ekkor érzi úgy, hogy elérkezett a bosszú ideje. Egy életen át forralta a gyilkos szándékot: megölni egykori csábítóját. Ezért utazik vissza évtizedek után szülQvárosába, ahol a szintén megöregedett fqszeres is él még. A szülQváros pedig a második világháború után teljesen elszegényedett, minden lakója vagy nyomorog, vagy a nyomor közelében van. Ünnepelve fogadják városuk dúsgazdag szülöttét. Végtelen vagyona birtokában megígéri, hogy rendbe hozza a város anyagi ügyeit, és minden lakóját jobb életszínvonalhoz juttatja. Egyetlen feltétele, hogy egy kívánságát kell teljesíteni. Ezt azonnal meg is ígéri a város, az öreg derék kispolgár is, az egykori csábító. Hanem azután már nem nyilvánosan, hanem bizalmasan közli a város vezetQivel, hogy a feltétel: meg kell ölni a derék idQs polgártársat. EttQl nemcsak visszariadnak, fel is háborodnak. Akkor pedig nincs fellendülés... A rendkívül fordulatos, izgalmas cselekmény a változás folyamata. A kétségtelenül bqnnek ítélendQ gyilkosság irtózata és a pénz hatalma küzd egymás ellen addig, amíg már erénynek tqnik az ártatlan polgártárs megölése közös erQvel. Mert az, hogy egy idQs ember évtizedekkel ezelQtt elcsábított egy fiatal lányt, nem számíthat halálos bqnnek. A végtelen pénz azonban megváltoztat minden értéket, minden véleményt. Lélektani, erkölcsi, társadalmi tragédia, egyszerre meghökkentQ, mulatságos, tragikus és komikus.
A fizikusok a kor nagy világveszedelmének példázata. Az atompusztulás lehetQségérQl szól. A fizikusok kezében tömegpusztító hatalom van, az imperializmus nemcsak várja, de el is várja, hogy a tudósok szolgálják a világpusztítás elQkészítQit. A legnagyobb tehetségq fizikusok pedig nem akarnak a legnagyobb bqn bqntársai lenni. Néhányan egymástól függetlenül elmebetegnek mutatják magukat és elmegyógyintézetbe költöznek. Pk a békéért küzdenek, az Qrültekházának valóban Qrült lakói azonban világpusztítást készítenek elQ. A kórház vezetQsége is a pusztító politika szolgálatában áll. A kórház igazgatónQje a pusztítás démona. Felismeri, hogy a néhány különös beteg nem beteg, hanem lángelme. Ezek nagy tudásukkal azon töprengenek, hogyan lehet megakadályozni a világpusztulást, amelyhez máris számos eszközt adnak. Tehát védekezni kell ellenük. Az igazgatónQ tudja is a módját. Elmekórházát átváltoztatja jól Qrzött börtönné, vasrácsok Qrzik az ablakokat és ajtókat. Akik küzdeni tudnának a világveszedelem ellen, reménytelen rabok. A tudomány jól tudja szolgálni a pusztulást, de tehetetlen a pusztító szándékok ellen. Ebben az úgyszintén szimbolikus játékban alig van vidám mozzanat, legföljebb borzongató groteszkség.
Dürrenmatt nagyon sokat írt, nagyon sok sikere volt, a 20. század egyik legnagyobb és legsikeresebb írója volt. Világirodalmi jelentQségét legkitqnQbb drámái - a Nagy Romulus, Az öreg hölgy látogatása és a A fizikusok - jelölik ki.

Allen Ginsberg (1926-1997)
A Columbia egyetem elvégzése után bejárta a fél világot, és rengeteg foglalkozást qzött. Ezalatt tanulmányozta a klasszikus irodalmat, költészetet, a keleti filozófiákat és a kábítószerek hatását az emberi tudatállapotra. New Yorkban ismerkedett meg Jack Kerouackal, aki nagy hatással volt rá. 1955-ben San Franciscóban telepedett le. Itt és ekkor jelent meg az Üvöltés, a ma már klasszikus költészeti antológia, többek között Ginsberg verseivel. A kötetet követQen Ginsberg a beat-nemzedék egyik irodalmi vezéralakjává vált. Költészetét az amerikai életforma és kultúra elutasítása, emellett késQbb a miszticizmus jellemzi. Mqvei: Üvöltés (Vallomások a beat-nemzedékrQl), Nagyáruház Kaliforniában, A leples bitang, Május Királya.

Paul Celan (Paul Antschel, 1920-1970)
1920-ban született, egy német nyelvq zsidó családban, Romániában. ElsQ ismert verse, az Anyák napja 1938-ban jelent meg. Ekkor utazott Franciaországba orvostudományt tanulni (mivel az akkor bevezetett Anschluss miatt Bukarestben és Bécsben nem volt erre lehetQsége), de egy év múlva vissza is tért Cernauti-ba, hogy román nyelvet és irodalmat tanuljon. Az 1940-es szovjet megszállás minden, a kommunizmussal kapcsolatos korábbi illúziójától megszabadította Celan-t  Romániában is gettók épültek, és Szibériába deportáltak sok zsidót. Celant is kényszermunkára vitték a gettóba, miközben Q folytatta saját verseinek írását, Shakespeare szonettjeit fordította. Amikor 1942-ben szüleit deportálták, Q nem volt velük. A munkatáborban értesült róla, hogy apja tífuszban halt meg, anyját pedig lelQtték, miután nem bírt tovább dolgozni a táborban. 1944-ig volt a munkatáborban, aztán visszatért Cernauti-ba, és ápolóként dolgozott egy elmegyógyintézetben.
A Halálfúga korai verziói ekkor születtek. A vers keletkezésére nyilvánvalóan hatással voltak az újonnan felszabadult Lengyelországról érkezQ hírek. 1945-ben elhagyta a szovjet megszállás alatt lévQ területet, és Bukarestbe költözött. A zsidó irodalmi közösségben aktívan tevékenykedett mint orosz irodalmi fordító és költQ, írói álnevek alatt  mint például a Celan név is. 1947-ben megjelent a Halálfúga román nyelvq változata egy román lapban. Szükséges volt kiegészítQ megjegyzések közzététele a verssel kapcsolatban, amelyek azt magyarázták, hogy a tánc és a musical elQadások a versben a haláltáborokban való élet metaforái.
1947-ben Bécsbe emigrált, majd Párizsba utazott, ahol kiadták az elsQ verses kötetét (Sand from the Urns), viszont szörnyen magányosnak és elszigeteltnek érezte magát. 1951-ben megnQsült. Német fordítóként dolgozott. 1955-ben francia állampolgár lett, és Párizsban élt haláláig  1970-ben öngyilkos lett: a Szajnába ugrott, és megfulladt. Néhány verse: Tübingen, január; Nyelvrács; Tenebrae; Ástak; Halálfúga; Hallottam azt beszélik; Megzendül az ég; Az idQ szeme; KésQn és mélyen
A bukovinai életérzés és léttapasztalás mqvészi kifejezése Halálfúga címq lírai oratóriuma. ElQször a Der Sand aus den Urnen címq kötetben jelent meg 1948-ban. A vers sajátos világa Bukovinának, a távoli zsidó-német provinciának a lelki tragédiája, de benne van az egész 20. század emberiségének riadtsága és rémülete is. Döbbenetes hatását szokatlan metaforáival váltja ki olvasóból. Prototípusai ott lappanganak az 1925 utáni egész bukovinai német lírában, hogy egyszerre, elemi erQvel törjenek fel Paul Celan Halálfúgájában: fekete tej , hamuszín haj , gödör a légben , játszás a kígyóval , a halál némethoni mester . A bukovinai irodalom sajátos toposzaira ismerhetünk rá teljesen elidegenített formában. Celan versében az elidegenedés érzését elsQsorban a metaforikus szószerkezet szokatlan jelzQtársítása és a metaforák intertextualitása kelti. Egyszerre van benne a hagyomány és a modern kor: a megQrzQ idill és a megsemmisítQ agresszivitás, azaz a bukovinai felemás történelmi tapasztalat.


Joszif Brodszkij
Orosz költQ, mqfordító, esszéista. 1963-ban közveszélyes munkakerülés vádjával letartóztatják, és ötévi számqzetésre ítélik. 1972-ben távoznia kell a Szovjetunióból. Az Egyesült Államokban telepszik le, különbözQ egyetemeken tanít, 1987-ben Nobel-díjat kap. Egynél kevesebb címq angol nyelvq esszékötete az év könyve volt 1992-ben az USA-ban.
Magyarul megjelent kötete: Post Aetatem Nostram (A zápor hangjára életre kel, Új stanzák Augusztához, Dido és Aeneas, Szonett Képeslap K. városából, Lükomédészhez, Szkûrosz szigetére, Anno Domini, Majdnem elégia, Elégia, Tengeri tájkép, Post aetatem nostram, Októberi ének, Egy zsarnokra, Odüsszeusz Télemakhosznak, Tóvidéken, Húsz szonett Stuart Máriához, 1867, Jevgenyijhez, A mocsarak közt megbúvó falut, Égés, A fenevad helyett, Ez voltam, Elégia John Donne-ért)

Csingiz Ajtmatov (1928-2008)
FQleg orosz nyelven alkotó kirgiz író. Kirgizisztánban, az üzbég határ melleti Talasz völgyben található apró faluban, Sekerben született 1928-ban. Nevét Dzsingisz kánról kapta. Kisgyermek korában családja nomád, vándorló életmódot folytatott, mint akkoriban a legtöbb kirgiz. Csak hat osztályt fejezett be az általános iskolából majd 14 éves korában (a II. világháború idején) a falusi tanács elnöke lett és az adók beszedésével is Qt bízták meg. Szülei állami alkalmazottak voltak Sekerben. Édesapját, aki a Kirgiz Autonóm Köztársaság LegfelsQbb Tanácsa prominens tagja volt, Moszkvában burzsoá nacionalizmussal vádolták meg és letartóztatták. Sztálin egyik tisztogató akciója keretében végezték ki, az egész kirgiz Központi Bizottsággal együtt. Ajtmatov a frunzei Kirgiz MezQgazdasági Intézet állattenyésztési szakán kezdte meg tanulmányait, amelyet a kazahsztáni Dzsambulban (ma Taraz) folytatott, ahol 1953-ban szerzett állatorvosi diplomát, és egy kísérlet farmon kezdett dolgozni.
ElsQ publikációja 1952-ben jelent meg, A kirgiz nyelv terminológiája címmel, amelyben anyanyelvének az orosz nyelvbQl átvett szavak eredményeként elért gazdagodását mérte fel. ElsQ mqvét több novella követte, amelyek után felvételt nyert a moszkvai Gorkij Irodalmi Intézetbe, ahol 1958-ban szerzett diplomát. Már tanulmányai folyamán is több kisebb-nagyobb mqvet publikált, elsQsorban orosz, de kirgiz nyelven is. Az orosz olvasókat bámulatba ejtette, milyen szinten sajátitotta el nyelvüket a kirgiz állatorvos.
Ajtmatov számára a hírnevet a Dzsamila szerelme címq kisregény hozta meg, amelyrQl Luis Aragon azt írta: Ez a világ legszebb szerelmes története . Mqveinek visszatérQ motívuma a türk népek élete, életmódja, és az a kérdés, hogy a modernizáció hogyan fosztja meg az embereket egyéniségüktQl. A 60as években már az egész Szovjetunióban felfigyeltek írásaira, az egyik legelismertebb kortárs szovjet íróvá és irodalmi figurává vált. Számos irodalmi intézmény, folyóirat kormányzó testületébe választották be.
Csingiz Ajtmatov a világ legismertebb kirgiz írója, mqveit több, mint száz nyelvre fordították le, 90 millió példányt adtak el belQlük és Európában mindenütt olvassák. Több szovjet kitüntetés birtokosa, köztük Lenin-renddel, Állami-dijjal tüntették ki, és 50. születésnapjára megkapta a Szocialista Munka HQse kitüntetést is. Ma a Kirgiz Köztársaság brüsszeli nagykövete. 2006 áprilisában a XIII. Budapesti Nemzetközi Könyvvásár vendégeként hazánkban tartózkodó írónak Sólyom László köztársasági elnök a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje kitüntetést adományozta.
Nálunk legismertebb mqvei:
A versenyló halála
Dzsamila szerelme, A Fehér Hajó: Ezekben a regényekben túlságosan borzasztó képet fest az emberi világról, mégis ad bennük egyfajta megtisztulás-élményt.
Tengerparton futó tarka kutya: A cím egy hegysor neve a regényben, amit a hajósok kutyának látnak a tengerrQl. A regényben szereplQ törzs léte eredetmítoszokhoz kapcsolódik (A nagy halasszony mítosza; a vadkacsa mítosza). Négyen indulnak el a törzsbQl a szokásos fókavadászatra  egy kisfiú, két férfi, és egy öregember, aki az utólsó vadászatára jött. Eltévednek a tengeren, és amikor már csak három napra elegendQ víz marad, a felnQttek feláldozzák magukat, és a vízbe ugranak, hogy a kisfiú életben maradhasson. Ez csodával határos módon sikerül is. Ennek a regénynek a nemzetközi irodalomban A kisfiú és a tenger a címe.
Évszázadnál hosszabb ez a nap: Két szálon fut a történet. Fontos benne a mankurt mítosza ( a türk mondák engedelmes rabszolgája, aki a szörnyq kínzás hatására elfelejtette a nevét, szüleit, kultúráját, nyelvét és csak a legalapvetQbb létfunkciókra képes. A regényben leírt kirgiz legenda szerint volt egy Qsi törzs, amely nagyon kegyetlenül bánt az elfogott ellenséggel. Közülük azok voltak szerencsések, akiket eladtak rabszolgának. A többiekbQl azonban mankurtot csináltak. Ez úgy történt, hogy megkötözték a kezüket, kopaszra borotválták Qket, a fejükre nyers tevebQrt húztak, és napokra kizavarták Qket a sztyeppére. A tqzQ nap hamar kiszárította a tevebQrt, ami abroncsként feszült a fejükre, kiszoritva onnan minden emléket, még annak az emlékét is, hogy emberi lények voltak. Aki öt nap múlva még életben volt, azt feltáplálták és rabszolgamunkára fogták. Csak táplálékra szorultak, és mindent megtettek, amit rájuk bíztak. Mankurtnak lenni örök, reménytelen rabszolgaságot jelent. Még a tevebQrsisaktól sem tudtak megszabadulni szörnyq fájdalom nélkül, mert azon keresztül nQtt a hajuk a legenda szerint.  A mankurt kifejezést ma is használják a volt Szovjetunió török kultúrájú tagköztársaságaiban gyakran használják azokra a honfitársaikra, akik elhanyagolják saját nyelvüket és kultúrájukat, például eloroszosodnak.
VesztQhely: Kaotikus a mq, cselekménye nincs, csak szereplQk sokasága. Modern, 20. századi misztériumjátéknak is szokták nevezni.
A Dzsingisz kán fehér szelleme

Gabriel García Marquez (1928- )
A legnagyobb kortárs írók közé Kolumbiából robbant be García Márquez. 1955 óta publikál, de csak 1967-ben indult meg élénk érdeklQdés személye, és rajta keresztül az egész latin-amerikai irodalom iránt. Ekkor jelent meg Száz év magány címq regénye. 1928-ban született egy kolumbiai falucskában, Aracatacában. KilencesztendQs koráig élt ott, de ezek az évek mindmáig kiapadhatatlan ihletforrásként táplálják mqveit. Jogot tanult, de nem szerette, hamar abba is hagyta. Pályafutását 1948-ban újságíróként kezdte. A riporterkedést ugyan kedvelte, de csak megélhetési gondok miatt folytatta egészen 1961-ig ezt a mesterséget. 1961-ben elhagyta az Egyesült Államokat, ahová csak 1971-ben engedték visszatérni: ekkor díszoklevelet kapott a Columbiai EgyetemtQl. 1948-ban kezdett elbeszéléseket írni. ElsQ regényével, A söpredékkel tíz évig házalt, míg végre 1955-ben kiadót talált rá. Öt, illetve hat év múltán szinte egyszerre három könyve látott napvilágot: Az ezredes úrnak nincs, aki írjon címq kisregény, a Baljós óra címq regény, és Az óriás mama temetése címq novellás kötet. 1961-ben Párizsból Mexikóba költözött, mert vonzották a film kínálta lehetQségek. Forgatókönyvírás és alkotói válság öt éve következett, mígnem 1965-ben az Acapulcóba vezetQ úton, hirtelen megjelent elQtte a regényfolyó , melyet kora ifjúsága óta meg akart írni. Hazament, bezárkózott, és tizennyolc hónap alatt, miközben családjával kölcsönpénzen élt, papírra vetette a Száz év magányt.
García Márquez sqrqn hangoztatott nézete, hogy a haladás ügyét csak a legmagasabb rendq irodalom szolgálhatja. Egyébként nem teoretizáló alkat: az irodalomról, az írásról szándékolt komolytalansággal nyilatkozik. Párizsban dokumentumok gyqjtésébe kezdett a chilei és a brazíliai fasizmusról. 1974-ben részt vett a latin-amerikai diktatúrák emberellenes bqntetteit kivizsgáló II. Russel-bíróság munkájában.

Varlam Tyihonovics Salamov (1907-1982)
Az írót, aki összesen huszonnyolc évet töltött szovjet kényszermunkatáborokban  irodalmi értelemben – sokan a közelmúlt világirodalmának elQzményei
A 20. század elején paradigmatikus, rendszerszerq változások indulnak meg az avantgarde-ban. Thomas Kuhn inkább a természettudományi paradigmával foglalkozik, mégis átveszi tQle a paradigma fogalmát az irodalomtudomány is. Az I. világháború idején egyik paradigmából a másikba megy át az irodalom.
A világirodalom fogalma 1827. január 27. óta létezik, és GoethétQl származik. Goethe nemzetközi jelentQségq mqvek összességét tartotta világirodalomnak. Az Q idejében azonban a világ Európát jelenti, ahová beszivárognak ugyan külsQ hatások a világ többi részérQl, de ezeket nem tartják jelentQsnek ekkor. Ez az állapot az I. világháború környékén kezd megváltozni. A gyarmatosítás és Európa gazdasági terjeszkedése vezet az Európán kívüli világ és kultúra megismeréséhez. Az avantgarde botrányai rákényszerítik az embert a paradigma hibáinak felismerésére, esetleg a paradigmaváltásra. A különféle paradigmák alapján más-más író vagy költQ más-más világirodalom-fogalmat ismer el:
Németh László megfogalmazása szerint a közép-kelet-európai népek tejtestvérek közös sorsuk, közöny nyomorúságuk miatt.
Eliot szerint a világirodalom imaginárius múzeum.
Babits szerint a világirodalom az emberiség tudatában egyszerre élQ mqvek összessége.
Szerb Antal azt mondja, a világirodalom nem az, amit az egész világ írt, hanem, amit az egész világnak írtak.
Durisin cseh irodalomtudós vizsgálja ezt a kérdést részletesen Összehasonlító irodalomkutatás címq munkájában. Szerinte a világirodalomba olyan mqvek tartoznak, amelyek kölcsönösen feltételezik egymást.
A világirodalom mibenlétének kérdéséhez a fordítás problémaköre is hozzátartozik. A fordítás egyúttal újrateremtés, átértelmezés is, ezért ha nem eredeti nyelven olvasunk, nem ugyanazt a világirodalmat olvassuk, amit a világ többi népe. Ahogy ezt Szent Jeromos fogalmazta meg korábban: „Nem szót szóval, hanem értelmet értelemmel kell fordítani.”
Kérdés az is, hogy van-e folytonosság a 20. század világirodalmában, az avantgarde-tól a jelenig. Erre a válasz igen, mégpedig az életmqvek egységében. A 20. század elején kialakuló tendenciák módosulással ugyan, de jelen vannak ma is az irodalomban.
A 40-50-es évek irodalmának legfQbb elQzménye az avantgarde. Az avantgarde provokálja az intézményrendszert, a kultúrát, mégsem rombolja le a világot, amely ellen fordul. Szakít a hagyományokkal, de visszatér a régmúlthoz is. A paradigmaváltás azokat teszi próbára, akiket az olvasó megváltoztathatatlannak gondolt. Ez az életmqvekben észrevehetQ.
A 20. század a mq és az olvasó próbatétele. MegfigyelhetQ ez például Ezra Pound Cantók címq versgyqjteményében. Pound a kollázs, a mozaik-technika kitalálója, alkalmazója. Verseiben szerepelnek idézetek, átvételek különbözQ nyelvq szövegekbQl is. Itt a szerzQ kiléte bizonytalanná válik, szétdarabolódik.
Az avantgarde alatt minden mqnek van egy szerzQje, aki kiadja. Ez addig mqködik, amíg a szerzQt be tudjuk azonosítani (pl. szerzQ: Ezra Pound, cím: Cantók, de nem fontos az, hogy például az Íliászból idéz egy fél oldalt, vagy Laocétól eredQ kínai írásokból, mert ezeket nem Q írta). Egynemqbb szövegekben biztos, hogy a mq egy bizonyos ember szerzeménye, mindig közösség áll mögötte  nyelvi, kulturális, történelmi közösség.
Ha a mq felQl vizsgáljuk a Cantókat, akkor is érdekes dolgokat tudunk meg. A kötetben versek vannak, amelyeknek nincs címük, csak számuk van. Dalok ezek, amelyek beleolvadnak a költQ világába. Nem igazán élesen különül el az, hogy hol kezdQdik és hol ér véget egy-egy. A Cantók nehezen olvasható, mivel az olvasó és a mq kapcsolata itt más mqvekre is vonatkozik a Cantókon kívül. Az olvasó közösségi lénnyé válik, nagyobb feladat hárul rá.
Eliotnál már finomabban mqködnek ezek a folyamatok. Elevenebbé válik a mozaiktechnika, míg Poundnál filológiai munkának érezzük az olvasást. Eliot Átokföldje címq versében például ez a technika egyenletessé válik, segítségével felelevenedik az ókori kínai, indiai kultúra. A lírai szituáció is elképzelhetQbb  a halál, a pusztulás levegQje lengi be a verset, jól látható, jól elképzelhetQ jegyeket figyelhetünk meg ezzel kapcsolatban. P is idéz német, olasz, latin, illetve görög költQktQl, de Q elevenebbé teszi a mq világát, alakjai is elevenebbek. Ugyanakkor Pound és Eliot is elismert alakjai a modern költészetnek.
Fernando Pessoa portugál költQ megsokszorozza a maga alkotói lényét, és amikor ezek nevében ír, mindig más stílusban ír. Egyik alakja, Ricardo Reis a halál utáni élet helyett az epikureista bölcsességet hirdeti, túléli a költQt.
A megfelelQ mqveltség birtokában lehet hamisítani mqveket, ezzel együtt általában alkotói személyazonosságot is, megfelelQ stílus birtokában a költQ játszhat szerepet is (pl. Osszián  nem létezQ költQ, Macpherson találta ki, Esterházy Péter: Tizenhét hattyúk (Csokonai Lili álnéven), Weöres Sándor: Psyché  Lónyay Erzsébet, a kitalált 18. századi költQnQ nevében írja).

Samuel Beckett (1906-1989)
Dublinban született, protestáns családban. Népszerq diák volt, jó sportoló, társaságkedvelQ. A Trinity College-ban francia-olasz szakos. Kiváló eredményei alapján párizsi egyetemi lektor lesz. Párizsban közeli kapcsolatba kerül James Joyce-szal és körével. Proust-ról ír tanulmányt, költQi díjat nyer. 1930-ban visszahívják a dublini Trinity College-ba tanárnak, azonban hamarosan búcsút mond az egyetemi karriernek, vándorol, alkalmi munkákat végez. Beutazza Európát, majd Párizsban települ le, itt írja Murphy címq regényét (1938) . A második világháború idején részt vesz a francia ellenállásban, majd az ír Vöröskereszttel tér vissza Párizsba, ahol ismét otthonra talál. Talán legtermékenyebb évei következnek. A Godot-ra várva 1952-ben jelenik meg franciául. További fQbb drámái: A játszma vége (1957): egy vak ember tartózkodik egy üres szobában, mellette két másik ember egy-egy kukában; Az utolsó tekercs (1958) : egy öregember újra meghallgatja fiatalkori magnófelvételeit, azonban már nem sikerül megértenie Qket; Némajáték; O, azok a szép napok (1961): egy színésznQ monológja, aki fokozatosan süllyed, a közelében lévQ férfival párhuzamosan, a homokban, míg a darab végére már csak a feje látszik ki.
Beckett drámáit számos nyelvre lefordították, s világszerte játsszák.1969-ben Nobel-díjjal tüntetik ki. Amint meghallja a hírt; összecsomagol, s ismeretlen helyre távozik: nem kíván nyilatkozni, interjúkat adni. Az abszurd dráma, ahogyan Martin Esslin nevezte el, a kritikus szerint a sokkterápiára épül, a közönséget a lét értelmetlenségével szembesítve, védekezQ erQket szabadít fel. Ezek a tragédia katarzisát helyettesítik. Beckett drámái egy a korábbitól eltérQ dramaturgiára épülnek. Szinte nincs cselekményük, a szereplQk a lét perifériáján vegetálnak, nincs igazi karakterük, s nem folytatnak a hagyományos értelemben vett párbeszédet, mivel nincs közöttük igazi kommunikáció. Mqveiben gyakoriak, mint a Godot-ra várva-ban is, a komplementer figurák: Vladimir a gyakorlatias, Estragon a költQ, Pozzo az úr, Lucky a szolga stb. A dráma egy statikus helyzetet ábrázol, mely számos metaforikus értelmezést megenged. A várakozás válik életük egyetlen értelmévé. A párhuzamok és az ellentétpárok a darab szerkezetének alapvetQ részei: a két felvonás egymásnak megfeleltethetQ motívumokból épül fel (pl., megváltás, elkárhozás, öngyilkosság, elmenni, itt maradni stb.). A darab tragikumát gagek, bohóctréfák, komikus szituációk oldják. Az állandó feszültség a remény és a reménytelenség, az illúziók. és a valósággal való szembenézés között így marad elviselhetQ.

SBawomir Mro~ek (1930- )
Lengyel drámaíró, író. Pályafutását újságíróként kezdte, és késQbb kezdett el drámákat írni. ElsQ drámája a RendQrség (1958). 1963-ban elhagyta hazáját, és több európai országot végigjárva Franciaországban telepedett le. Legismertebb drámája a Tangó (1964).
ElsQ darabja, a RendQrség (Policja, 1969) egy ragyogóan hatékony rendQrségrQl szól, mely elnyom minden fajta engedetlenséget a kormánnyal szemben. Azonban kénytelenek látszólagos politikai eltévelyedQket kreálni, hogy fenntarthassák a rendszer mqködését.
Mro~ek nemzetközi hírnevét korai novelláskötetei alapozták meg. Az 1957-es Az elefánt (Slon, 1957), melynek témái nem kötQdtek erQteljesen a lengyel valósághoz, bestsellerré váltak. Mro~ek szatirikus novellái a lengyel viselkedésmódot, mentalitást figurázzák ki, görbe tükröt mutatnak a romantikus hQsiességnek és a fellengzQsségnek, vagy a kommunista rendszer visszásságainak, de a célkeresztben valójában az ember viselkedése, ostobasága áll. Az Elefántban Mro~ek az oktató meséket figurázza ki. Az állatkert igazgatója csökkenteni akarja a mqködési költségeket, ezért elrendeli, hogy a valódi elefánt helyére tegyenek egy gumielefántot. Sajnálatos módon gázzal töltik fel az alkalmazottak... másnap gyermekek látogatnak az állatkertbe az iskolából. A tanár épp magyaráz: Egy felnQtt elefánt súlya négy- és hatezer kiló között mozog. Ekkor egy könnyq szellQ felkapja az elefántot, és az elvitorlázik. Mi ennek a következménye? Azok a diákok pedig, akik akkor ott voltak az állatkertben, nem törQdtek többé a tanulással; fittyet hánytak a tudománynak, s huligánok lettek. Állítólag vodkát vedeltek, s ablaküvegeket vernek be. S egyáltalán nem hisznek az elefántban”.
A tengeren, a Károly és a Sztiptíz mind egyfelvonásos darabok. Már a korai drámáiban is elkerülte a nyílt politikai és történelmi célzásokat, de bíráló hozzáállása a modern kori totalitárius rendszerekhez nem kerülte el a közönség figyelmét.
ElsQ teljes és hosszú darabja, a Tangó alighanem a leghíresebb munkája. Bizonyos szempontból a Tangó a nemzedékek közötti konfliktusról szól, de alapvetQen azt a folyamatot mutatja be, ahogy a fiatalkori idealizmus a hatalomért folyó lelkiismeretlen küzdelemmé aljasul és kikövezi az utat a zsarnokság elQtt. Olyan rendszert fogok létrehozni, amelyben a lázadás a renddel párosul, a nemlét a léttel - mondja Artur, a fiatal idealista. Meg fogok haladni minden ellentmondást . Eddie, miután meggyilkolta Arturt, azt mondja: Helyesen gondolkodott, de túl izgága volt . A történet végén Eugene nagybácsi, az idQsebb generáció, és Eddie, a megalkuvás megtestesítQje, együtt járják táncukat, a népszerq tangót, az Qsi hagyományok maradványai fölött. Megvan az érzés, Artur fiam, hogy már senkinek sincs rám szüksége - mondja Eugene.
Krími szerelem címq könyve az orosz birodalom összeomlását helyezi a cselekmény középpontjába. A szerzQ e könyvét franciául írta egy francia drámaíróknak szóló pályázatra.

Jorge Semprún (1923- )
Spanyol születésq, francia nyelven alkotó író, forgatókönyvíró és politikus (1988-1991 között spanyol kulturális miniszter). Jorge Semprún y Maura 1923. december 10-én született Spanyolországban, Madridban, bal-liberális értelmiségi polgári családban. 1936-ban a család a spanyol polgárháború idején Franciaországba emigrált. Semprún filozófiát és irodalmat tanult Párizsban a Sorbonne-on. Már korán megtanult németül. 1942-ben belépett a Spanyol Kommunista Pártba. Az ország német megszállása idején részt vett az ellenállási mozgalomban. A Gestapo 1943-ban letartóztatta és a buchenwaldi koncentrációs táborba küldte, melynek másfél évig volt foglya. Túlélte a borzalmakat. A felszabadulás után visszatért Párizsba, ahol letelepedett. Ekkor még a kommunista mozgalom híve. Az 1956-os év eseményei váltották ki gondolataiban a fordulatot: a XX. kongresszus, a magyarországi és a lengyelországi események.
1963-ban jelent meg elsQ, máig is legjelentQsebb regénye, A nagy utazás (Le Grand Voyage) címmel. A bonyolult szerkezetq mq kerete a négynapos, iszonyattal teli vonatút a compiégne-i táborból Buchenwaldig. A cím másik jelentése az a szellemi utazás, amit önnön emlékeiben kell az írónak megtennie, hogy 16 év távlatából felmérje az antifasiszta harc lényeges jelenségeit. Az elbeszélQ Gérard, aki sok vonatkozásban az íróra emlékeztet, egyes szám elsQ személyben beszéli el az utazást. Az utazás jelen idQben elbeszélt jelenetei közé ékelQdik mindaz, ami elQtte és utána történt. A regény nem csupán a láger szörnyq emlékeit idézi: általa az élet, az emberi sors egészérQl is vall az író.
A háborúnak vége címq forgatókönyvének színpadi verziója Budapesten politikai botrányt okozott. Az ájulás címq regénye kissé más perspektívából szemléli ugyanezeket az éveket. A keret itt megint csak kettQs. A vonatból kizuhant hQs egyetlen napra elveszti emlékezQképességét. A történet arról szól, hogyan kerülnek vissza tudatába a szavak. Ez a nap azonban különös dátum: Hirosima bombázásának másnapja, s a regényt végigkíséri egy másik, nem kevésbé fontos motívum is: az SZKP XX. kongresszusa utáni nyugati munkásmozgalom helyzete.
Ramon Mercadet második halála címq regényét. A mq történelmi parabola és kémregény keveréke, líraian keserq leszámolás az októberi forradalom következményeivel. KövetkezQ mqve a Federico Sánchez önéletrajza. A nagy utazás ikerdarabjaként is felfogható De szép vasárnap! címq írása újabb és minden korábbinál élesebb reflektorfényt vet az életét meghatározó élményre, világossá és keserqen tanulságossá téve a Buchenwald fogolyhierarchiájában fQszereplQ antifasizmus és kommunizmus viszonyát is.
További mqvei: Zagyvaság, A fehér hegy, Szívélyes üdvözlettel Federico Sanchez, Írni vagy élni, TündöklQ nyaraink gyors tüze& , Húsz év, egy nap (2006, elsQ spanyol nyelvq könyve).
Semprún témáit az ellenállás, a deportálás és a háború utáni illegális spanyol kommunista mozgalom történetébQl meríti. Mqveinek, legnagyobb ereje a filozófiai megalapozottság. Alkotásainak centrumában azok a szellemi erQfeszítések állnak, amelyekkel a szabadság fogalmának tartalmát, jelentését igyekszik megragadni. Jellegzetes regényírói módszere, hogy az epikai folyamat az idQsíkok bonyolult szövevényébQl építkezik. Az elbeszélQ jelen nemcsak a múltba, hanem a jövQbe is tekint, olykor többszörös áttételeken, mindezt úgy, hogy sem az idQt, sem az oksági összefüggéseket nem relativizálja. A többrétegqséggel a folyamatok bonyolultságát akarja érzékeltetni. Ez az írói technika erQsen filmszerq. Nem véletlen, hogy Semprún több nagy sikerq forgatókönyvet is írt. Mqvészetének sajátos jellegét a filozófiai kérdésfeltevésekbQl kiinduló szemlélet és az érzékletesen gazdag cselekmény- és jellemábrázolás harmonikus egysége adja. Szépírói munkásságának középpontjában sajátos mqfajú, a dokumentum és a fikció határán álló regényei állnak.

Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin (1918-2008)
A Rosztovi Egyetemen tanult matematikát fizikát, majd irodalmat. A II. világháborúban katonaként vett részt, majd 1945-ben letartóztatták, egy magánjellegq levele miatt, amiben bírálta Sztálint. Ezután 11 évet töltött börtönökben és munkatáborokban. 1956-ban rehabilitálták, ekkortól matematikát taníthatott. Hamarosan írással kezdett el foglalkozni. Kezdeti mqvei Oroszországban hamar népszerqek lettek. Szolzsenyicin aztán saját gulágbeli élményeibQl merítve írta meg igazán jelentQs mqveit, mint az Ivan Gyeniszovics egy napja. Ezeket a szovjet kommunista kritika élesen bírálta, túlzott pesszimizmusra és a kommunizmust ért bírálataira hivatkozva. Az 1960-as évek közepétQl fQképp külföldön jelentek meg írásai, melyek alapján szovjetellenesség vádjával 1969-ben kizárták a Szovjet ÍrószövetségbQl. Az 1973-ban írt A Gulag szigetcsoport címq regénye miatt a LegfelsQbb Tanács megfosztotta szovjet állampolgárságától és kiutasította az országból. A Gulag szigetcsoport címq mqvét pamfletnek nyilvánították a szocializmus és kommunizmus ellen. Az Írószövetség által kiadott nyilatkozat értelmében minden, a szovjet blokkhoz tartozó országban a díjátadást szovjet-ellenes politikai megnyilvánulásnak kellett minQsíteni, az írót kapitalista, imperialista pártinak, valamint fasisztának, sovinisztának és népellenesnek mondták ki. 1973-tól 1994-ig élt az Egyesült Államokban. 1990-ben kapta vissza állampolgárságát, 1994-ben tért vissza Oroszországba. FQbb mqvei: Ivan Gyenyiszovics egy napja (1962), A krecsetovkai állomáson történt (1963), Matrjona háza (1963), Az ügy érdekében (1964), A pokol tornáca (1968), Rákosztály (1968), A Gulag szigetcsoport (1973), Hogyan mentsük meg Oroszországot? (1990).

Albert Camus (1913-1960)
Algériában született. Az afrikai gyermekkor nyomorúságos életkörülmények közt telt el, mégis úgy emlékezett vissza ezekre az évekre, mint a derq aranykorára. Olyan feltqnQen értelmes fiúnak bizonyult, hogy tanítói mindent elkövettek, hogy tandíjmentességgel, ösztöndíjakkal segítsék. Még ott, Algírban jutott el az egyetemig. Szeretett volna sportolni, de korán szerzett tüdQbaja akadályozta. Kiújuló betegsége és az otthoni szegénység megakadályozta, hogy eljusson a filozófiai bölcsészdiplomáig. KésQbb, már Párizsban a kellemetlen barát, irodalmi vetélytárs, késQbb politikai ellenfél, Sartre nem is tartotta képzett filozófusnak, afféle mqkedvelQ okoskodónak mondotta, habár mindvégig elismerte prózaírói és drámaszerzQi tehetségét. Filozófiai mqveit - a Sziszüfosz mítoszát és A lázadó embert de egyenesen káros hatásúnak ítélte.
Ifjúkorától izgatta a színházmqvészet és a drámairodalom. A harmincas években azután Franciaországban él. Egy ideig szocialistának tudja magát, baloldali lapokba ír érdekes cikkeket, de hamar elidegenedik a gyakorlati politikától. Ennek fQ oka, hogy tudomást szerez a szovjet bolsevikok rémtetteirQl, és a bolsevik gyakorlatot azonosítja a kommunista eszmével. Közben novelláival kezd ismert író lenni. HQsei keresik a lét értelmét és saját azonosságukat. Ezek a kibontakozó egzisztencialista filozófia fQ problémái. És már készíti elsQ remekmqvét, a Közöny címq regényt. Ekkor már Hitler seregei megszállják Franciaország nagy részét. Camus is kiveszi részét az ellenállási mozgalomból. Ez idQben barátkozik össze Sartre-ral. Harcostársak, a háború után egy ideig úgy tqnik, hogy eszmetársak. Rövidesen azonban sor kerül az indulatos szakításra. Ekkor az irodalmi közvélemény már az egzisztencializmus két legnagyobb alakjának tekinti Qket.
Camus regényei már nemcsak Franciaországban, hanem a nagyvilág olvasói között is egyre népszerqbbek. 1947-ben jelenik meg legsikeresebb, a Pestis. Ebben egy kitalált város egy rémületes járvány következtében vesztegzár alá kerül. A kényszerqen összezárt emberek társadalma szélsQséges helyzetekben mutatja fel az emberi kapcsolatok lehetQségeit.
Számos színjátékot fordít, olykor átdolgoz, gyakran híres regényeket dramatizál, eközben írja saját drámáit. Alighanem a legkitqnQbb ezek közt a Caligula címq történelmi-lélektani játék a szeszélyességérQl és kegyetlenségérQl hírhedett római császárról.
A betegségek újra meg újra rátörnek, de keményen harcban áll a testi gyöngeségekkel. Amikor megkapja a Nobel-díjat, azt hirdeti, hogy ezt még nem elismerésnek, hanem elQlegezésnek és biztatásnak tekinti. A díjjal járó nagy pénzbQl egy kitqnQ, nagy teljesítményq autót vásárol. Ezzel addig száguldozik esetlenül az országutakon, míg nekimegy egy útszéli fának és azonnal meghal. 47 éves volt. Az irodalmi közvélemény a kor egyik legnagyobb írójának tekintette.

Jean-Paul Sartre (1905-1980)
A XX. század második felének alighanem Q volt a legnagyobb hatású írója. Azoknak a gondolatvilágát is befolyásolta, akik nem értettek vele egyet. Regényeit, drámáit azok is nagyra tartották, akik nem hitték el, sQt indulatosan tagadták filozófiáját. De a filozófiatörténetben fordulatot, új korszakot jelentett a megjelenése. Az egzisztencialista bölcseleti magatartást Q találta ki, és tQle vették át azok is, akik elkülönültek tQle. A kapitalizmus indulatos bírálója, a polgári magatartás tagadója volt anélkül, hogy szocialista lett volna.
Apját kisgyermekkorában elvesztette, fiatal, mqvelt anyja és nagyapja irodalmi és filozófiai érdeklQdésq körében nevelkedett szenvedélyes olvasóemberré. Saját vallomásaiban és folytonos szerelme, Simone de Beauvoir emlékezései tanúsítják, hogy nem tudott betelni a klasszikusokkal. Anyja új házassága ugyanúgy megrázta, mint az az élmény, hogy tükörbe nézve csúnya férfinak tartotta magát.
Novelláit hamar kezdték közölni a folyóiratok. Közben is folyton tanult, a legszínvonalasabb francia fQiskolának volt igen jó minQsítésq hallgatója. Német ösztöndíjat is szerzett egy évig a berlini egyetemen. Amikor visszatért Párizsba, már készítette elsQ nagy regényét, amelynek akkor Melancholia címet adta. A kiadó visszautasította, hogy két évvel késQbb Undor címen. Ez azonnal sikeres lett. Hamarosan megjelent A fal címq novelláskötete, jó néhány nagy hatású történettel, köztük az Egy vezér gyermekkora címq, a fasizmus lélektanát leleplezQ kis remekmqvel.
Már a háború kezdetén behívják katonának, és hamarosan német hadifogságba kerül. 1941-ben, amikor a németek megszállták Franciaország nagy részét, a hadifoglyok egy részét hazaengedik. Megint Párizsban élhet. Hamar bekapcsolódik az ellenállási mozgalomba. Közben megírja A lét és a semmi címq filozófiai tanulmányát. Innét szokták számítani az egzisztencializmus filozófiatörténeti kezdetét. Nevezetes alaptétele, hogy az ember beledobódik a semmibe, létének eleve nincs célja és értelme. A gondolkodó lénynek azonban megvan a lehetQsége, hogy tartalmat, lényeget adjon létezésének.
Egyik legérdekesebb filozófiai mqvében, A dialektikus ész kritikájában érdekes elemzéssel cáfolja a dialektikus materializmust, tagadja a történelmi materializmust is, hiszen filozófiája hitet tesz a szabad akarat mellett.
Már a 40-es évek elején megírta a görög mitológiai tárgyú Legyek címq játékát. A háború utáni években egymás után a Zárt tárgyalást majd a Tisztességtudó utcalányt. MindkettQ a polgári erkölcsök hazugságairól szól. Azután a Temetetlen holtakat és a Piszkos kezeket. Ezekben a gyilkos erQvel tovább élQ múlt a kemény bírálat tárgya. LegkitqnQbb drámai mqve Az ördög és a jóisten. Ez a történelmi dráma a német parasztháborúban játszódik, hQse Goetz, a zsoldosvezér. Goetz felismeri, hogy az ördögöt, a gonoszságot szolgálta, ezt jóvá akarja tenni, s Isten oldalára áll, hogy a jót szolgálja. De akárhol áll, mindegyik eszme a rosszat, a gonoszságot szolgálja.
Utolsó éveiben sokat betegeskedett, de nem akarta elhagyni magát. Óriási életmqvet hagyott hátra. Regényei, drámái, filozófiai mqvei, irodalomtörténeti esszéi, kritikái, vitairatai a modern francia irodalom egyik legmagasabb csúcsát jelentik.

Friedrich Dürennmatt (1921-1991)
Apja protestáns prédikátor volt. Nagyapja is pap, de közben hírneves író. Az áhítatos szellemben nevelkedQ, iskolában kiváló fiú mindvégig szabad szellemq vallásos ember maradt, aki sajátosan ötvözte az egzisztencialista filozófiát és a protestáns teológiát. Kezdetben még papnak is készült. Útja úgy vezetett az irodalom felé, hogy egy tekintélyes zürichi hetilapnak rajzolója, színikritikusa lett. Néhány új szempontokat felvetQ drámaelméleti tanulmány után 26 éves korában végre maga is megpróbálkozott a drámaírással. A reformáció történelmi emlékei s bennük az égi és a földi igazságok párhuzama volt témája és problémavilága Meg vagyon írva címq elsQ drámai kísérletének, amely azután ÚjrakeresztelQk címq átdolgozásban már valódi siker volt.
Ezután behívták határQrnek. A katonai szolgálatot jól viselte, közben olvashatott és írhatott is. Belekezdhetett leghíresebb tanulmánya, a Színházi problémák írásába. Leszerelése után megírta A vak címq, még mindig vallási-teológiai drámáját.
A történelem groteszk ábrázolása végre egyszeriben híressé, majd világhíressé tette. Ez volt A Nagy Romulus címq történelmietlen tragikomédia. Paródiája ez a nagy korszakváltásoknak, a történelmi alakok magánkedvteléseinek, az iskolai történelemkönyvek anyagának, és szatírája magának a szatirikus ábrázolásoknak.
KövetkezQ drámája, az Angyal szállt le Babilonba már közelebb van a komoly, tragédiához közeledQ szimbolikus drámához. A Bibliából ismert Nabukodonozor babilóniai király története, amelyben a mulatságos mozzanatok közt a helyzetek és dialógusok költQi hangvételbe csapnak át, a mi századunk feszültségeit és veszedelmeit jelképezik.
A világhír és ezzel Dürrenmatt drámatörténeti rangjának az általános elismerése 1956-ban következett el az Öreg hölgy látogatása címq komikus elemekkel és filozófiai gondolatokkal teljes tragédiájának a bemutatásával. Az öreg hölgy látogatása minden alakjával, mozzanatával, dialógusaival a szimbolizmus teljessége. Dürrenmatt szimbólumai azonban nem adnak találgatást igénylQ feladatokat. Világosak, egyértelmqek. Az öreg hölgy a végtelen gazdagság jelképe, a derék polgárok fejlQdése a rideg erkölcsi szabályokhoz ragaszkodástól az egyértelmqen elkövetett gyilkosságig szimbolizálja a pénz züllesztQ erejét. Az egész cselekmény a szabályok - jog, erkölcs, ésszerqség - viszonylagos voltát példázza. Izgalmas, folyton meglepQ, olykor bohózatosan mulatságos tragédia ez. Az öreg hölgyet, aki szegény leány volt, régen egy fiatal kiskereskedQ elcsábította, majd cserbenhagyta, szégyenbe hozta. A leány messzire menekült otthonától. Attól kezdve élete szakadatlan szerencse. Változatos szerelmi fordulatok, házasságok után úgy lesz öreg özvegyasszony, hogy a világ egyik leggazdagabb tQkése. Ekkor érzi úgy, hogy elérkezett a bosszú ideje. Egy életen át forralta a gyilkos szándékot: megölni egykori csábítóját. Ezért utazik vissza évtizedek után szülQvárosába, ahol a szintén megöregedett fqszeres is él még. A szülQváros pedig a második világháború után teljesen elszegényedett, minden lakója vagy nyomorog, vagy a nyomor közelében van. Ünnepelve fogadják városuk dúsgazdag szülöttét. Végtelen vagyona birtokában megígéri, hogy rendbe hozza a város anyagi ügyeit, és minden lakóját jobb életszínvonalhoz juttatja. Egyetlen feltétele, hogy egy kívánságát kell teljesíteni. Ezt azonnal meg is ígéri a város, az öreg derék kispolgár is, az egykori csábító. Hanem azután már nem nyilvánosan, hanem bizalmasan közli a város vezetQivel, hogy a feltétel: meg kell ölni a derék idQs polgártársat. EttQl nemcsak visszariadnak, fel is háborodnak. Akkor pedig nincs fellendülés... A rendkívül fordulatos, izgalmas cselekmény a változás folyamata. A kétségtelenül bqnnek ítélendQ gyilkosság irtózata és a pénz hatalma küzd egymás ellen addig, amíg már erénynek tqnik az ártatlan polgártárs megölése közös erQvel. Mert az, hogy egy idQs ember évtizedekkel ezelQtt elcsábított egy fiatal lányt, nem számíthat halálos bqnnek. A végtelen pénz azonban megváltoztat minden értéket, minden véleményt. Lélektani, erkölcsi, társadalmi tragédia, egyszerre meghökkentQ, mulatságos, tragikus és komikus.
A fizikusok a kor nagy világveszedelmének példázata. Az atompusztulás lehetQségérQl szól. A fizikusok kezében tömegpusztító hatalom van, az imperializmus nemcsak várja, de el is várja, hogy a tudósok szolgálják a világpusztítás elQkészítQit. A legnagyobb tehetségq fizikusok pedig nem akarnak a legnagyobb bqn bqntársai lenni. Néhányan egymástól függetlenül elmebetegnek mutatják magukat és elmegyógyintézetbe költöznek. Pk a békéért küzdenek, az Qrültekházának valóban Qrült lakói azonban világpusztítást készítenek elQ. A kórház vezetQsége is a pusztító politika szolgálatában áll. A kórház igazgatónQje a pusztítás démona. Felismeri, hogy a néhány különös beteg nem beteg, hanem lángelme. Ezek nagy tudásukkal azon töprengenek, hogyan lehet megakadályozni a világpusztulást, amelyhez máris számos eszközt adnak. Tehát védekezni kell ellenük. Az igazgatónQ tudja is a módját. Elmekórházát átváltoztatja jól Qrzött börtönné, vasrácsok Qrzik az ablakokat és ajtókat. Akik küzdeni tudnának a világveszedelem ellen, reménytelen rabok. A tudomány jól tudja szolgálni a pusztulást, de tehetetlen a pusztító szándékok ellen. Ebben az úgyszintén szimbolikus játékban alig van vidám mozzanat, legföljebb borzongató groteszkség.
Dürrenmatt nagyon sokat írt, nagyon sok sikere volt, a 20. század egyik legnagyobb és legsikeresebb írója volt. Világirodalmi jelentQségét legkitqnQbb drámái - a Nagy Romulus, Az öreg hölgy látogatása és a A fizikusok - jelölik ki.

Allen Ginsberg (1926-1997)
A Columbia egyetem elvégzése után bejárta a fél világot, és rengeteg foglalkozást qzött. Ezalatt tanulmányozta a klasszikus irodalmat, költészetet, a keleti filozófiákat és a kábítószerek hatását az emberi tudatállapotra. New Yorkban ismerkedett meg Jack Kerouackal, aki nagy hatással volt rá. 1955-ben San Franciscóban telepedett le. Itt és ekkor jelent meg az Üvöltés, a ma már klasszikus költészeti antológia, többek között Ginsberg verseivel. A kötetet követQen Ginsberg a beat-nemzedék egyik irodalmi vezéralakjává vált. Költészetét az amerikai életforma és kultúra elutasítása, emellett késQbb a miszticizmus jellemzi. Mqvei: Üvöltés (Vallomások a beat-nemzedékrQl), Nagyáruház Kaliforniában, A leples bitang, Május Királya.

Paul Celan (Paul Antschel, 1920-1970)
1920-ban született, egy német nyelvq zsidó családban, Romániában. ElsQ ismert verse, az Anyák napja 1938-ban jelent meg. Ekkor utazott Franciaországba orvostudományt tanulni (mivel az akkor bevezetett Anschluss miatt Bukarestben és Bécsben nem volt erre lehetQsége), de egy év múlva vissza is tért Cernauti-ba, hogy román nyelvet és irodalmat tanuljon. Az 1940-es szovjet megszállás minden, a kommunizmussal kapcsolatos korábbi illúziójától megszabadította Celan-t  Romániában is gettók épültek, és Szibériába deportáltak sok zsidót. Celant is kényszermunkára vitték a gettóba, miközben Q folytatta saját verseinek írását, Shakespeare szonettjeit fordította. Amikor 1942-ben szüleit deportálták, Q nem volt velük. A munkatáborban értesült róla, hogy apja tífuszban halt meg, anyját pedig lelQtték, miután nem bírt tovább dolgozni a táborban. 1944-ig volt a munkatáborban, aztán visszatért Cernauti-ba, és ápolóként dolgozott egy elmegyógyintézetben.
A Halálfúga korai verziói ekkor születtek. A vers keletkezésére nyilvánvalóan hatással voltak az újonnan felszabadult Lengyelországról érkezQ hírek. 1945-ben elhagyta a szovjet megszállás alatt lévQ területet, és Bukarestbe költözött. A zsidó irodalmi közösségben aktívan tevékenykedett mint orosz irodalmi fordító és költQ, írói álnevek alatt  mint például a Celan név is. 1947-ben megjelent a Halálfúga román nyelvq változata egy román lapban. Szükséges volt kiegészítQ megjegyzések közzététele a verssel kapcsolatban, amelyek azt magyarázták, hogy a tánc és a musical elQadások a versben a haláltáborokban való élet metaforái.
1947-ben Bécsbe emigrált, majd Párizsba utazott, ahol kiadták az elsQ verses kötetét (Sand from the Urns), viszont szörnyen magányosnak és elszigeteltnek érezte magát. 1951-ben megnQsült. Német fordítóként dolgozott. 1955-ben francia állampolgár lett, és Párizsban élt haláláig  1970-ben öngyilkos lett: a Szajnába ugrott, és megfulladt. Néhány verse: Tübingen, január; Nyelvrács; Tenebrae; Ástak; Halálfúga; Hallottam azt beszélik; Megzendül az ég; Az idQ szeme; KésQn és mélyen
A bukovinai életérzés és léttapasztalás mqvészi kifejezése Halálfúga címq lírai oratóriuma. ElQször a Der Sand aus den Urnen címq kötetben jelent meg 1948-ban. A vers sajátos világa Bukovinának, a távoli zsidó-német provinciának a lelki tragédiája, de benne van az egész 20. század emberiségének riadtsága és rémülete is. Döbbenetes hatását szokatlan metaforáival váltja ki olvasóból. Prototípusai ott lappanganak az 1925 utáni egész bukovinai német lírában, hogy egyszerre, elemi erQvel törjenek fel Paul Celan Halálfúgájában: fekete tej , hamuszín haj , gödör a légben , játszás a kígyóval , a halál némethoni mester . A bukovinai irodalom sajátos toposzaira ismerhetünk rá teljesen elidegenített formában. Celan versében az elidegenedés érzését elsQsorban a metaforikus szószerkezet szokatlan jelzQtársítása és a metaforák intertextualitása kelti. Egyszerre van benne a hagyomány és a modern kor: a megQrzQ idill és a megsemmisítQ agresszivitás, azaz a bukovinai felemás történelmi tapasztalat.


Joszif Brodszkij
Orosz költQ, mqfordító, esszéista. 1963-ban közveszélyes munkakerülés vádjával letartóztatják, és ötévi számqzetésre ítélik. 1972-ben távoznia kell a Szovjetunióból. Az Egyesült Államokban telepszik le, különbözQ egyetemeken tanít, 1987-ben Nobel-díjat kap. Egynél kevesebb címq angol nyelvq esszékötete az év könyve volt 1992-ben az USA-ban.
Magyarul megjelent kötete: Post Aetatem Nostram (A zápor hangjára életre kel, Új stanzák Augusztához, Dido és Aeneas, Szonett Képeslap K. városából, Lükomédészhez, Szkûrosz szigetére, Anno Domini, Majdnem elégia, Elégia, Tengeri tájkép, Post aetatem nostram, Októberi ének, Egy zsarnokra, Odüsszeusz Télemakhosznak, Tóvidéken, Húsz szonett Stuart Máriához, 1867, Jevgenyijhez, A mocsarak közt megbúvó falut, Égés, A fenevad helyett, Ez voltam, Elégia John Donne-ért)

Csingiz Ajtmatov (1928-2008)
FQleg orosz nyelven alkotó kirgiz író. Kirgizisztánban, az üzbég határ melleti Talasz völgyben található apró faluban, Sekerben született 1928-ban. Nevét Dzsingisz kánról kapta. Kisgyermek korában családja nomád, vándorló életmódot folytatott, mint akkoriban a legtöbb kirgiz. Csak hat osztályt fejezett be az általános iskolából majd 14 éves korában (a II. világháború idején) a falusi tanács elnöke lett és az adók beszedésével is Qt bízták meg. Szülei állami alkalmazottak voltak Sekerben. Édesapját, aki a Kirgiz Autonóm Köztársaság LegfelsQbb Tanácsa prominens tagja volt, Moszkvában burzsoá nacionalizmussal vádolták meg és letartóztatták. Sztálin egyik tisztogató akciója keretében végezték ki, az egész kirgiz Központi Bizottsággal együtt. Ajtmatov a frunzei Kirgiz MezQgazdasági Intézet állattenyésztési szakán kezdte meg tanulmányait, amelyet a kazahsztáni Dzsambulban (ma Taraz) folytatott, ahol 1953-ban szerzett állatorvosi diplomát, és egy kísérlet farmon kezdett dolgozni.
ElsQ publikációja 1952-ben jelent meg, A kirgiz nyelv terminológiája címmel, amelyben anyanyelvének az orosz nyelvbQl átvett szavak eredményeként elért gazdagodását mérte fel. ElsQ mqvét több novella követte, amelyek után felvételt nyert a moszkvai Gorkij Irodalmi Intézetbe, ahol 1958-ban szerzett diplomát. Már tanulmányai folyamán is több kisebb-nagyobb mqvet publikált, elsQsorban orosz, de kirgiz nyelven is. Az orosz olvasókat bámulatba ejtette, milyen szinten sajátitotta el nyelvüket a kirgiz állatorvos.
Ajtmatov számára a hírnevet a Dzsamila szerelme címq kisregény hozta meg, amelyrQl Luis Aragon azt írta: Ez a világ legszebb szerelmes története . Mqveinek visszatérQ motívuma a türk népek élete, életmódja, és az a kérdés, hogy a modernizáció hogyan fosztja meg az embereket egyéniségüktQl. A 60as években már az egész Szovjetunióban felfigyeltek írásaira, az egyik legelismertebb kortárs szovjet íróvá és irodalmi figurává vált. Számos irodalmi intézmény, folyóirat kormányzó testületébe választották be.
Csingiz Ajtmatov a világ legismertebb kirgiz írója, mqveit több, mint száz nyelvre fordították le, 90 millió példányt adtak el belQlük és Európában mindenütt olvassák. Több szovjet kitüntetés birtokosa, köztük Lenin-renddel, Állami-dijjal tüntették ki, és 50. születésnapjára megkapta a Szocialista Munka HQse kitüntetést is. Ma a Kirgiz Köztársaság brüsszeli nagykövete. 2006 áprilisában a XIII. Budapesti Nemzetközi Könyvvásár vendégeként hazánkban tartózkodó írónak Sólyom László köztársasági elnök a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje kitüntetést adományozta.
Nálunk legismertebb mqvei:
A versenyló halála
Dzsamila szerelme, A Fehér Hajó: Ezekben a regényekben túlságosan borzasztó képet fest az emberi világról, mégis ad bennük egyfajta megtisztulás-élményt.
Tengerparton futó tarka kutya: A cím egy hegysor neve a regényben, amit a hajósok kutyának látnak a tengerrQl. A regényben szereplQ törzs léte eredetmítoszokhoz kapcsolódik (A nagy halasszony mítosza; a vadkacsa mítosza). Négyen indulnak el a törzsbQl a szokásos fókavadászatra  egy kisfiú, két férfi, és egy öregember, aki az utólsó vadászatára jött. Eltévednek a tengeren, és amikor már csak három napra elegendQ víz marad, a felnQttek feláldozzák magukat, és a vízbe ugranak, hogy a kisfiú életben maradhasson. Ez csodával határos módon sikerül is. Ennek a regénynek a nemzetközi irodalomban A kisfiú és a tenger a címe.
Évszázadnál hosszabb ez a nap: Két szálon fut a történet. Fontos benne a mankurt mítosza ( a türk mondák engedelmes rabszolgája, aki a szörnyq kínzás hatására elfelejtette a nevét, szüleit, kultúráját, nyelvét és csak a legalapvetQbb létfunkciókra képes. A regényben leírt kirgiz legenda szerint volt egy Qsi törzs, amely nagyon kegyetlenül bánt az elfogott ellenséggel. Közülük azok voltak szerencsések, akiket eladtak rabszolgának. A többiekbQl azonban mankurtot csináltak. Ez úgy történt, hogy megkötözték a kezüket, kopaszra borotválták Qket, a fejükre nyers tevebQrt húztak, és napokra kizavarták Qket a sztyeppére. A tqzQ nap hamar kiszárította a tevebQrt, ami abroncsként feszült a fejükre, kiszoritva onnan minden emléket, még annak az emlékét is, hogy emberi lények voltak. Aki öt nap múlva még életben volt, azt feltáplálták és rabszolgamunkára fogták. Csak táplálékra szorultak, és mindent megtettek, amit rájuk bíztak. Mankurtnak lenni örök, reménytelen rabszolgaságot jelent. Még a tevebQrsisaktól sem tudtak megszabadulni szörnyq fájdalom nélkül, mert azon keresztül nQtt a hajuk a legenda szerint.  A mankurt kifejezést ma is használják a volt Szovjetunió török kultúrájú tagköztársaságaiban gyakran használják azokra a honfitársaikra, akik elhanyagolják saját nyelvüket és kultúrájukat, például eloroszosodnak.
VesztQhely: Kaotikus a mq, cselekménye nincs, csak szereplQk sokasága. Modern, 20. századi misztériumjátéknak is szokták nevezni.
A Dzsingisz kán fehér szelleme

Gabriel García Marquez (1928- )
A legnagyobb kortárs írók közé Kolumbiából robbant be García Márquez. 1955 óta publikál, de csak 1967-ben indult meg élénk érdeklQdés személye, és rajta keresztül az egész latin-amerikai irodalom iránt. Ekkor jelent meg Száz év magány címq regénye. 1928-ban született egy kolumbiai falucskában, Aracatacában. KilencesztendQs koráig élt ott, de ezek az évek mindmáig kiapadhatatlan ihletforrásként táplálják mqveit. Jogot tanult, de nem szerette, hamar abba is hagyta. Pályafutását 1948-ban újságíróként kezdte. A riporterkedést ugyan kedvelte, de csak megélhetési gondok miatt folytatta egészen 1961-ig ezt a mesterséget. 1961-ben elhagyta az Egyesült Államokat, ahová csak 1971-ben engedték visszatérni: ekkor díszoklevelet kapott a Columbiai EgyetemtQl. 1948-ban kezdett elbeszéléseket írni. ElsQ regényével, A söpredékkel tíz évig házalt, míg végre 1955-ben kiadót talált rá. Öt, illetve hat év múltán szinte egyszerre három könyve látott napvilágot: Az ezredes úrnak nincs, aki írjon címq kisregény, a Baljós óra címq regény, és Az óriás mama temetése címq novellás kötet. 1961-ben Párizsból Mexikóba költözött, mert vonzották a film kínálta lehetQségek. Forgatókönyvírás és alkotói válság öt éve következett, mígnem 1965-ben az Acapulcóba vezetQ úton, hirtelen megjelent elQtte a regényfolyó , melyet kora ifjúsága óta meg akart írni. Hazament, bezárkózott, és tizennyolc hónap alatt, miközben családjával kölcsönpénzen élt, papírra vetette a Száz év magányt.
García Márquez sqrqn hangoztatott nézete, hogy a haladás ügyét csak a legmagasabb rendq irodalom szolgálhatja. Egyébként nem teoretizáló alkat: az irodalomról, az írásról szándékolt komolytalansággal nyilatkozik. Párizsban dokumentumok gyqjtésébe kezdett a chilei és a brazíliai fasizmusról. 1974-ben részt vett a latin-amerikai diktatúrák emberellenes bqntetteit kivizsgáló II. Russel-bíróság munkájában.

Varlam Tyihonovics Salamov (1907-1982)
Az írót, aki összesen huszonnyolc évet töltött szovjet kényszermunkatáborokban  irodalmi értelemben – sokan a  HYPERLINK "http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Gul%C3%A1g-irodalom&action=edit" \o "Gulág-irodalom" gulág-irodalom  HYPERLINK "http://hu.wikipedia.org/wiki/Alekszandr_Iszajevics_Szolzsenyicin" \o "Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin" Szolzsenyicinnél is jelentQsebb szerzQjének tartják. Maga Szolzsenyicin így jellemezte: Salamov lágertapasztalata keserqbb és hosszantartóbb volt az enyémnél. Tisztelettel ismerem el, hogy nem nekem, hanem éppen neki jutott osztályrészül, hogy megérintsék az elállatiasodásnak és a reményvesztettségnek azok a mélységei, amelyek felé a lágerélet lehúzott bennünket.
Egy vékony novelláskötet tette Salamovot világhírqvé, a Kolimai elbeszélések. A ciklus írásmódja teljesen szikár, eszköztelen, a novellákra a lágerek életmódjának pQre megismertetési szándéka jellemzQ.
Vologdában járt iskolába. Utána Moszkvába költözött, elQbb egy bQrgyárban dolgozott cserzQként, majd, jogot tanult az egyetemen. Egy egyetemi titkos nyomdában való tevékenysége miatt letartóztatták és három évre számqzték. Az Észak-uráli lágerbQl 1932-ben szabadult. Visszatért Moszkvába. EttQl kezdve különbözQ moszvai lapoknak írt újságcikkeket, és néhány elbeszélése is megjelent. 1937-ben újra letartóztatták, eúttal ellenséges, trockista tevékenységért öt évet kapott, és Kolimába vitték. 1943-ban újra elitélték, ezúttal tíz évre szovjetellenes tevékenység miatt. 1951-ben szabadult. A Kalinyini területen élt. Megírt egy verseskötetet (Kolimai füzetek), és megírta a Kolimai történetek elsQ ciklusát (késQbb mindösszesen hatot, melyeket 1973-ban fejezett be). A Szovjetunióban ezt aztán 1988-1990-ben adták csak ki. 1956-ban rehabilitálták, attól kezdve Moszkvában élt. Mqvei ekkor megjelentek folyóiratokban.
Prózájában és verseiben a sztálini lágerek rettenete jelenik meg, de a fQvárost, Moszkvát is megénekelte (Moszva felhQi). Élete utolsó három évét súlyos betegen töltötte egy elfekvQ szanatóriumban, Tusinóban.

Arthur Miller (1915- )
Szülei lengyel zsidó bevándorlók voltak. A család Manhattanben élt, mígnem a gazdasági világválság tönkretette Qket. 1936-ban megjelent Miller elsQ drámája, az Honors at Dawn, amiért díjat nyet. 1940-ben újságírói diplomát szerzett a Michigani Egyetemen. Ugyanebben az évben feleségül vette Mary Slatteryt, akitQl két gyermeke született. A II. világháború idején felmentették a katonai szolgálat alól egy régebbi, futball közben szerzett sérülése miatt. 1949-ben Az ügynök halála címq mqve elnyerte a Pulitzer-díjat, három Tony-díjat és a New York-i Drámakritikusok Körének díját. KövetkezQ mqvét, a Salemi boszorkányokat 1953 januárjában kezdték játszani a Broadwayn. Elvált; ugyanekkor meg kellett jelennie az Amerika-ellenes tevékenységet vizsgáló bizottság elQtt, mert azzal vádolták meg, hogy kommunista gyqlésekre jár. Június végén feleségül vette Marilyn Monroe-t. 1957-ben bqnösnek találták a törvényhozás megsértésében, mert nem volt hajlandó elárulni egy kommunistagyanúsnak tartott irodalmi kör tagjainak nevét, azonban felmentették a vád alól. Elvált Monroe-tól. Egy évvel késQbb elvette Inge Morathot. 2002 januárjában Inge meghalt. 2004 decemberében a 89 éves Miller bejelentette, hogy együtt él a 34 éves Agnes Barley-val, és össze fognak házasodni. Erre már nem került sor: 2005-ben szívinfarktusban elhunyt.
Miller drámai hQsei is érzik a 20. századi ember magányát, érzik a körülöttük egyre szqkebbre szoruló kört - de nem nyugszanak bele az elszigeteltségbe, ki akarnak törni az acélkörbQl, mert nem hiszik, hogy az életnek nincs értelme, mert meg akarják találni - legalább álmaikban, vágyaikban - az értelmes élet útját. A milleri hQsök kisemberek, átlag amerikaiak, akik azonban vágyban, akaratban, kitartásban a görög tragédiák hQseivel vetekszenek. Miller nem ért egyet azzal a drámaírással, amelyben a társadalom egyre kisebb mértékben van jelen, mert azt vallja, hogy a drámaíró feladata, hogy a mindennapi életet ábrázolja a nap világánál .
ElsQ nagy sikert elért drámájában, az Édes fiaimban (1947) Keller gyáros háború alatti tetteit teszi az igazság mérlegére. Keller, aki anyagi összeomlástól félve hibás alkatrészeket szállított a hadseregnek, közvetve saját fia halálát is okozta, sok más pilótáén kívül. Bqnössége emberileg és társadalmilag nyilvánvaló, mégsem vállalja tettét, mert: akár háború van, akár béke, itt dollárokról meg centekrQl van szó... ha én börtönbe megyek, velem jöhetne ennek az istenverte Amerikának a fele - mondja. Ez az egyértelmqen kritikai realista dráma a háború utáni Amerika Kellerjeinek morális elitélésével akarta helyrebillenteni azt a mérleget, amely a bekötött szemq justicia kezében semmiképp sem akart elmozdulni.
Az ügynök halálában (1949) már sokkalta bonyolultabb probléma ábrázolására vállalkozik. Willy Loman, az ügynök egy életen át illúziókat kerget: gazdag szeretett volna lenni s erQssé, okossá, az élet legyQzQivé tenni fiait. De álmai, melyeket gyakran összekever a valósággal, nem teljesedhettek be, és nemcsak azért, mert Q volt gyenge vagy rossz ügynök, hanem mert a világ is megváltozott körülötte: az élet tempója is lüktetQbb, az emberek elszigetelQdtek egymástól; nincsenek barátságok, nincs megértés. Csak küszködés van, magány és fáradtság. Ahogy Miller elénk tárja ezt az életéért és illúzióiért küzdQ kisembert, pillanatról pillanatra szembesítve a jelent emlékeivel, a múlt valóságával; ahogyan érzékelteti, hogy az amerikai életformában csak az érzéketleneké, a gátlástalanoké, az erQseké a világ - tudjuk, hogy nemcsak álmai miatt maradt alul Loman a küzdelemben. Együtt érzünk az ügynökkel, mint ahogy Miller is együtt érez, azt írja róla: Ez az ember tulajdonképpen bátor lelkq valaki, aki nem elégszik meg félmegoldásokkal, hanem végsQkig qzi, hajszolja az álmot, melyet önmagáról alkotott.
Az amerika-ellenes tevékenységet vizsgáló bizottságok létrejöttekor írja Miller a Salemi boszorkányok (1953) címq darabját, amelyben a múlt, a történelmi téma eszközeivel tiltakozik az ember lelkiismereti szabadságának megtiprása ellen: ahol nem lehet a bqnt bizonyítani, ahol a rosszindulatú besúgás már tényekkel azonos, ahol a félelem szabja meg az emberi magatartást - ott nem lehet élni. De az író éppen e behódolás, e megadás ellen emel szót a lelkiismeret megóvása érdekében.
Pillantás a hídról címq drámájában (1956) a szenvedély útvesztQjét rajzolja meg. Azt az utat amelyet Eddie Carbone, az egyszerq dokkmunkás végigjár a mostohalánya iránti felismert vonzódástól a lebírhatatlan szenvedélyig, s az árulásig, becstelenségig. A lélektanilag hibátlanul, feszült dialógusokban és szimbolikusan is erQteljes helyzetekbQl felépült dráma megírása után hét évig hallgatott az író.
Hallgatásának oka családi problémáira, majd volt felesége, Marilyn Monroe halálára vezethetQ vissza. A sokk kiheverése után magát a világ közvéleményét annyira foglalkoztató tragikus eseményt viszi színpadra a Bqnbeesés után címq darabjában, mely voltaképpen addigi emberi és mqvészi életútjának is az összegzése. Arra a következtetésre jut, hogy immár elvesztette a mértéket, a törvényt, amelynek birtokában ítélni tudott. A dolgok mindkét oldalát megvizsgálva már nem tud éles határvonalat húzni a bqn és a bqnhQdés közé.

Jorge Luis Borges (1899-1986)
Argentin költQ, elbeszélQ, esszéíró, irodalomtörténész, filozófus. Buenos Airesben született. Röviddel születése után a család elköltözött Palermóba. Bár mára ez egy fejlett kerület, a századforduló idején még a létminimum alatt élQk és késelQ gengszterek otthona volt. A környéket bordélyházak, kabarék, tangóra táncoló férfiak és prostituáltak, valamint a csikósokról (gauchos), és ellenséges elemekrQl (enemigos) szóló, szájról-szájra keringQ történetek színesítették. Ennek a kavalkádnak a végsQ esszenciáját itta magába Borges, melynek hatása alatt születtek korai írásai is.
Apja ügyvéd és pszichológiatanár volt, anyja katonák és szabadságharcosok büszke leszármazottja. Apja filozófiát tanított neki, anyja angolt tanult férjétQl és fordítóként dolgozott. Otthon angolul és spanyolul beszéltek, így Borges kétnyelvqként nQtt fel. Apai nagyapja, Francisco Borges ezredes angol nQt vett feleségül. Bár Borges ezredest agyonlQtték, Fanny nagymama rengeteg olyan történettel halmozta el a kis Georgie -t, melyek kemény hadi ütközetekrQl szóltak. Húga, Norah volt egyetlen gyerekkori barátja. Arra vágyott, hogy aktív tagja legyen a helyi életnek.
A családi tradíció szerint mindig is írónak készült, míg késQbb kiderült, hogy nemcsak az írói véna, hanem apja vaksága is örökletes. Hat évesen kezdett írni és akkoriban Cervantes inspirálta leginkább. Kilenc évesen lefordította spanyolra Oscar Wilde A boldog herceg címq tündérmeséjét. Mivel Jorge Borges névvel küldte be, mindenki azt hitte, apja írta.
Megpróbálkozott a gaucho költészettel, de gyorsan rájött, hogy a versei nem sikerültek valami fényesen. Apja anarchista nézetei ellenére beiratkozott az iskolába, ahol sok atrocitás érte, megutálta az egész iskolát, pedig nagyon jó eredményeket ért el.
1923-ban megjelent egy verseskötete, melynek a Buenos Aires-i láz címet adta. Visszatértek Buenos Airesbe - már befutott költQként fogadták. Több sikeres irodalmi magazint alapított, járta a város kevésbé ismert negyedeit, beszélgetett a gengszterekkel, tanulta a tangót, és próbálta elsajátítani az olasz és a portugál dialektust. A végeredmény számos vers és esszé: A Szemközt a Hold 1925-ben és a San Martín füzet 1929-ben. Ezek az évek számos nQbarátot hoztak számára. Hárman közülük: Norah Lange, Victoria Ocampo és Elsa Astete.
A 30-as évek új irányba vitték írásainak témáját és kifejezésmódját. 1932-ben jelent meg esszégyqjteménye Discusión címmel, mely a mozi világát járja körbe. ElsQ novelláját, a Streetcorner Man-t Francisco Bustos írói álnéven jelenteti meg. 1935-ben megírta a Közelítés Almotászimhoz-t amit a borgesi történetek prototípusának tartanak. 1936-ban ismét esszéket publikált Az örökkévalóság története címmel. P volt az elsQ, aki Woolfot és Faulknert fordított spanyolra.
1938-ban két tragédia történt. ElQször szeretett apja távozott el, Q pedig vérmérgezést kapott, megoperálták, és egy hónapig élet és halál közt vergQdött. Az esetet késQbb fel is használta A Dél címq írásához. A betegség után attól tartott, hogy elvesztette kreatív képességeit, és ezt tesztelve egy új, egyedi dologba kezdett. Az eredmény a Pierre Ménard, a Don Quijote szerzQje volt. 1941-ben jelent meg Az elágazó ösvények kertje. Barátjával egy közös fiktív név alatt kezdtek detektívregényeket írni: Hat fejtörQ Don Isidro Parodinak.
1949-ben megjelentette következQ könyvét az Az Alef-et, amiben a címadó történet egy illúzióvesztett emberrQl szólt, aki szembeszállt ellenségeivel. 1960-ban jelent meg könyve Az alkotó, amit késQbb átneveztek Álomtigrisek-re. 1970-ben egy tradicionális argentin történet került ki a tollából, a Brodie jelentése.
Egyik diákja, María Kodamát egy japán származású argentin volt. a titkárnQje lett, majd életének utolsó évében összeházasodtak. A 80-as években világkörüli útra keltek Kodamával, és közösen készítettek egy útiatlaszt Kodama képeivel.
1986-ban, Genfben halt meg májrákban. Politikai okok miatt soha nem kapta meg az irodalmi Nobel-díjat, holott jelölve volt többször is.



A 20. sz. világirodalma



-  PAGE 12 -

Hasonló témájú dokumentumok

Hozzászólások

00 17 2004 4. gyakorlat áramlástan ásvány- és kőzettan baudelaire biotechnológia biotermék biztonságpolitika csáth csehov egészségszociológia épszerk4 feladatok filozófia tételek fogalomtár folyami duzzasztómű forma föld gamf fizika vizsga gazdaságföldrajz gazdaságpszichológia gazdaságtörténet gdp jogi és államigazgatási alapismeretek kérdések és válaszok kisebbség kivitel kórtan környezet és társadalom környgazd közgazdaság monopólium mri munka numerikus összefoglaló pénzügyek reakció rezgéstan stratégia szte vám vergilius vésés vizes éh. kez. vizsgazh vizuális antropológia alapfogalmai white