Magyar irodalom: A felvilágosodás irodalma

Országok listájaHungaryNyíregyházi FőiskolaBölcsészettudományi és Művészeti Főiskolai KarMagyarI. IrodalomszigorlatMagyar irodalom: A felvilágosodás irodalmaMagyar irodalom: A felvilágosodás irodalma

1.
A felvilágosodás és magyarországi programja, írói csoportosulásai
(elnevezése, fogalma, stílusmodelljei, tudományágai és tudósai, vonulatai, eszméi)
A klasszicizmus változatai, jellemzQi és képviselQi
(a prozódiai vita; jottisták és ypszilonisták,; adaptáció és copia; nyelvújitás; a klasszikus triász; leoninisták)

MqvelQdés- és irodalomtörténetünk elsQ, tudatosan világi eszmei mozgalma a felvilágosodás volt. Az európai felvilágosodás kezdete 1760-70-re tehetQ. A magyar felvilágosodást 1772-1825 között számítjuk (kezdete: Ágis, vége: Zalán futása). Az elQzQ korszak ideája a hit volt, a felvilágosodásé ezzel szemben a ráció. A transzcendenciát az empíria váltja fel. Szigorúan a tapasztalathoz kötnek mindent, amihez az új természettudományos felfedezések is hozzájárultak. A régi világrendbQl csak azt tartják elfogadhatónak, ami az ész útján megmagyarázható, ami a természet egységébe, rendjébe illeszthetQ (ég  föld  élQlények). Ebben a rendben az ember is benne van és nem tud kilépni belQle, mert az megváltoztathatatlan. Ezzel kapcsolatban az elsQ kérdés a transzcendenssel kapcsolatos gondolkodás rendbetétele lett. A racionális gondolkodás elfogadta a transzcendens létezését, mert nem tudjuk a kezdetet, az élet léte csak így magyarázható, mellesleg a transzcendens nemléte sem bizonyítható racionálisan. A természet megváltoztathatatlan rendjéhez tartozott az a gondolat, hogy a racionálisan gondolkodó embernek utánoznia kell a természetet (az Qsi mimézis elv kerül elQ).
Boalot Ars Poetic címq munkájában azt mondja, hogy utánoznunk kell a természetet a leírásban és a felfogásban is, amit csak tapasztalás révén tudunk megtenni. Winckelmann szerint nem a természetet kell utánoznunk, hanem a görög és római írókat, akik már egyszer megtették ezt (az utánzás utánzása).
A magyar felvilágosodás programját a nemzeti nyelv kimqvelésének vágya adta, és kicsit leegyszerqsítve a tényeket azt mondhatjuk, hogy Bessenyei György felléptével kezdQdött meg 1772-ben. A felvilágosodás szó a német Aufklärung fordítása, a kortársak világosság korszakáról vagy világosodásról beszéltek. Legtágabban értelmezve az ész, a józan okosság kultuszát hirdetQ filozófiai irányt és mqvelQdési mozgalmat jelenti, mely a polgári forradalom ideológiai elQkészítésében vállalt szerepet.
A magyar felvilágosodás elsQ szakaszára (1772-95) az a jellemzQ, hogy a társadalmi eszmék elQnyomulását korlátozza a nemesi ellenállási mozgalom. Ez a hagyományQrzQ mozgalom II. József évtizedének vége felé bontakozott ki, az uralkodónak a magyar nyelv és a nemesi alkotmány eltörlésére irányuló rendeleteivel szállt szembe. A változatlan magyar nyelv, a nemesi szokások, erkölcs, öltözék primitív de népszerq kultusza jött létre.
A századfordulóig ízlés és stílus különbözQ hazai és idegenbQl áthasonított áramlatai keveredtek egymással, csak a nemzeti nyelv kimqvelésének felvilágosult programja tudott egységes tanítássá válni, valamint a líra válhatott az ellentmondásokban gazdag korszak fQ mqfajává. A felvilágosodás szakít a vallási szemléletq, latin nyelvq irodalmi hagyománnyal, helyébe a világiságot és új eszmék kifejezésével gyarapodó, csiszolódó magyarnyelvqséget állítja. Felvilágosodásunk további megkülönböztetQ vonása a népiessége. A parasztság mint a nemzeti sajátságok QrzQje jelent meg a nemesség tudatában, mely ezidQtQl kezdte hangoztatni, hogy fel kell emelni a népet a mqvelQdés, az irodalom magasabb körébe, megnemesítve együgyq hagyományait. Csak a köztársasági mozgalom bukása után jött létre a felvilágosodás és a népiesség demokratikus egyesítése a szépirodalomban, Csokonai és Fazekas munkáiban. A felvilágosodás eszméinek terjesztésében, az egyház befolyásának gyengítésében szerepet játszott a szabadkQmqves mozgalom, amelynek páholyokból és nagypáholyokból álló hálózata elQsegítette Martinovics köztársasági szervezkedését is.
A kisebb írói társaságok (Görög demeteré Bécsben, Aranka Györgyé Erdélyben, Péczelié Komáromban, Batsányié és Kazinczyé Kassán), a diák önképzQkörök (a pozsonyi kispapoké, a pesti egyetemé, a debrecenieké Csokonai körül, a pozsonyi evangélikus líceumé, a Soproni Magyar Társaság), és a nagyon kevés irodalmi szalon (Beleznayné Podmaniczky Annáé Pesten) voltak az irodalmi élet kezdeti és kezdetleges fórumai.
II. József uralkodása alatt a cenzúra enyhítése, újabb nyomdák felállítása, kölcsönkönyvtárak és olvasókabinetek létesülése segítette az irodalmi mqvek terjedését, az olvasóközönség növekedése lehetQvé tette az elsQ magyar nyelvq hírlapok és folyóiratok megindulását. Az országgyqlés idején kirajzolódó röpiratirodalom is emelQje volt a közmqvelQdésnek, s ekkor szervezQdött meg az elsQ magyar nyelvq színtársulat is.

Prozódiai vita, Klasszikus triász
Az 1780-as évek táján, az ország különbözQ részein három papköltQ, a klasszikus triász (Rájnis József, Baróti Szabó Dávid, Révai Miklós) körülbelül egyidQben kísérletezett a klasszikus verselés meghonosításával. Az idQmértékes verselés alaptörvényeit illetQen mindhárman megegyeztek, s voltaképpen részletkérdésekben vitáztak. Rövidnek tartottak minden nyílt és rövidhangzós szótagot; hosszúnak minden zárt vagy hosszúhangzós szótagot. Vitáik kútfeje a nyelvjárások eltérése volt.
A vitát Rájnis indította meg A magyar Helikonra vezérlQ kalauz címq versgyqjteményének utószavában, ahol támadta Baróti Szabót, kicsúfolja nyelvi furcsaságait, prozódiai vétségeit. Baróti válasza Ki a nyertes a hangmérséklésben címq vitairattal válaszolt, melyben a szótagok megmértékelésében az élQbeszéd döntQ jogát bizonyítja Rájnis ellenében. Szabó itt megtámadta Révait is, Révai ugyanis versben és levélben figyelmeztette, hogy javítsa ki merész inverzióit. Révai ezután Rájnishoz csatlakozott, s Elegyes verseinek toldalékában visszasértette Barótit.
Vitairatának élessége Rájnis ellen hangolta Batsányit is, akit megtámadott mqfordítói elvei miatt. Batsányi válasza a Magyar Museumban jelent meg Milton és a fordítás mestersége ügyében címmel, melyben megvédi Barótit az igaztalan vádakkal szemben. Ezután elfogják Batsányit és Rájnist elhallgattatja a részvét. Így zárult a tollharc.

Ypszilonista-jottista vita
Révai és Verseghy éles és goromba hangú vitairatokban hadakozott egymással. Révai szerint a helyesírás legbiztosabb elve az etimológia; Verseghy szerint a kiejtés. Révai azt írja: kertje, látja; Verseghy a kerttye, láttya formát ismerte el. Révai a nyelv tanulságai szerint hadakozott az ikes igék használata mellett; Verseghy tagadta, hogy ezeknek külön ragozása volna. Mivel a legtöbb vita a j és y használatáról folyt, Révai irányát jottistának, Versehgyét ypszilonistának nevezték. Kazinczy is Révaihoz csatlakozott. A történeti nyelvészet azóta megdönthetetlen érvekkel igazolta Révai módszerének jelentQségét. A vitatott részletkérdésekben is többnyire az Q elvei jutottak diadalra, noha ezekben is voltak túlzások és tévedések.

Nyelvújítás
A nyelvújítás a nyelvmqvelQk tudatos beavatkozása az adott nyelv életébe. Bessenyei György 1778-ban a Magyarság címq röpiratában kezdte el az ezzel való foglalatoskodást ( Minden nemzet a maga nyelvén lett tudós, de idegenén sohasem. ). 1811-ben Kazinczy megjelentette a Tövisek és virágok címq epigrammagyqjteményét, mellyel a fentebb stíl -t akarta létrehozni. A tudományok és mqvészetek fejlQdésének is a nyelvújítás lett volna az alapja. A nyelvújítási harc az ortológusok (Debreceni Nyelvészkörrel a középpontban) és a neológusok (Kazinczy és társai, központja Széphalom) között folyt. Az ortológusok a régi magyar nyelv védelmében 1813-ban gúnyiratot adtak ki Mondolat címen. Erre 1815-ben Felelet a Mondolatra címmel érkezett a válasz a neológusoktól, szintén gúnyirat formájában, Kölcsey és Szemere megfogalmazásában. 1819-ben Kazinczy adott ki egy mqvet Ortológus és neológus nálunk és más nemzeteknél címmel. Ebben megfogalmazta, hogy védeni is kell a régi magyar nyelvet, ugyanakkor újítani is, a tudományok, a mqvészet fejlQdése érdekében. Ezzel zárult le az ortológus-neológus vita.

Az adaptáció és kópia a fordításról való vitákban megjelenQ két irányzat. Az elQbbit Kazinczy képviselte, az utóbbit Batsányi. Az adaptáció idegen nyelvrQl való átültetést, a kópia szó szerinti fordítást jelent.
A leoninisták leoninus nevq idQmértékes sorfajtában írták verseiket, amely rímes disztichont jelent.


2.
Bessenyei György pályaszakaszai és lírai, drámai mqvei
Bessenyei György prózája és mqvelQdési programja a röpiratok alapján

Bercelen született 1746-ban vagy 47-ben, tehetQs köznemesi családban. A sárospataki kollégiumban tanult, majd gazdálkodott Bercelen, aztán Bécsbe került, Mária Terézia testQrségébe. KésQbb kilépett a testQrségbQl és Bécsben polgári hivatalt vállalt, idQközben áttért a katolikus hitre. Visszatért Bercelre, majd néhány év múlva visszavonult Bihar megyei birtokára, aztán Pusztakovácsiban gazdálkodott. Negyvenévesen elkezdte élni a bihari remete életét. 1811-ben halt meg Pusztakovácsiban, kívánságára szertartás nélkül, kertjében temették el.
Csak mqvelQdési programjának s egy vígjátékának volt igazi, történelmileg jelentQs hatása. Mindaz az írói s gondolkodói erQfeszítés és eredmény, ami e programnak alapja s tartaléka volt, jó idQre szinte nyomtalanul elsüllyedt. P maga csak az 1930-as évektQl kezdve, de fQleg az újabb kutatások eredményeképpen nyerte el méltó helyét mqvelQdésünk s irodalmunk történetében, bár nem egy fontos mqve máig kiadatlan.

Lírája
A felvilágosodás korabeli ember ismerte a természet törvényszerqségeit és sokat bajlódott annak utánzásával. A természetet ég  föld  élQvilág egységeként értelmezte, de az élQvilágba az ember is beletartozott, és mint ilyen, nem lehetett képes saját maga értelmezésére. Bessenyei Bessenyei György magához címq versében mégis ezzel próbálkozik ( Ki vagyok? mi vagyok? merrül s mibül jöttem? / Hol voltam? s hogy esett, hogy világra lettem? ). Az elsQ részében a versnek a testet egy anyagként írja le, amit csak azért táplál saját maga, hogy késQbb meghalhasson. A testrQl keveset beszél, a második részben a lélekre tér át. A lélek szenved a testben, de a test múlandó és annak elmúlásával a lélek kiszabadul belQle. A harmadik részben pedig azt fogalmazza meg, hogy az egyetlen dolog, ami örök és nem múlandó, az Isten. Nem Istent teszi anyaggá, hanem az anyagot isteníti, az isteni természetet emberi tulajdonságok nélkül mutatja be.
A Tiszának reggeli gyönyörqsége címq vers a sötétbQl a világosba, a csendbQl a zajba halad. Megjelenik a természet felvilágosodott gondolkodás szerinti képe, az ég  föld  élQvilág egysége. A természet a maga rendje szerint mqködik, leírása a versben természettudományos pontossággal vizsgált és dezantropomorf. A természet és benne az ember is csak így leírható. Az öröm is, a bánat is a természetbQl ered, ezért a szabadságunk megvalósítása egyéni feladattá válik. A gondolkodó lény az, amely feltárhatja az igazságot, ezután pedig az igazság jegyében kezdünk cselekedni, és ettQl kezdve érezzük úgy, hogy szabadok vagyunk. A verset Bécsben írta Bessenyei, a berceli Tisza-partra visszaemlékezve. Az éjszakából a reggelbe haladva, az idQben elQre haladva a színek és a hangok is élénkülnek. Az égig érQ jegenyefák térben is kiszélesítik a verset.

Drámái
Ágis tragédiája: Plutarkhosz nyomán Bessenyei Ágis herceget Kleombrotes-szel együtt indítja harcba, hogy kikényszerítse a királytól, Leonidástól a nép mérhetetlen adóterheinek eltörlését, a gazdagok túlkapásainak megfékezését. Ám az ellenzék és az udvar egyaránt igyekszik a tömeget megbékíteni és megnyerni. A királyt a tanácsosok és a vele szemben álló Ágis és Kleombrotes az abszolutista elv szerint egyaránt atyának tisztelik. A népet pedig nem veszik komolyan, éretlennek látják, tudatlanságában könnyen félrevezethetQnek. Nincs lényeges különbség a lázadó Kleombrotes és a királyhq Demókares között. A sorsot, a végezést hangsúlyozzák, a társadalmi rend változtathatatlanságának elvét hirdetik. Ágis kezdeten több, mint Kleombrotes, reformszándéka erQsebb. A király iránti hqség megmarad benne, de hajlik a radikális cselekvésre. P képviseli azt a kormánytörekvést, hogy az uralkodó szabjon korlátot a nemesi kizsákmányolásnak, de Q fejezi ki a nemesség óhaját is, hogy az uralkodó az adóterhek csökkentésével javítsa a jobbágy helyzetét. A király ingadozása abból ered, hogy érzi az ellentmondást emberfeletti képességeket követelQ hivatala és korlátolt halandósága között. Neki is jelszava a nép javának elQmozdítása, és Q is ellene van az oligarchiának, persze a rend stabilizálása érdekében. Ezért égetteti el nemesnek látszó gesztussal az adósságleveleket, elállva Ágis továbbfejlQdésének útját. A király gesztusa után Kleombrotes úgy látja, elérték céljukat.
Ágis tragédiáját egyrészt a félreértés-cselszövés okozza, mivel anyja, Ágistrát félreértette Leonidás szavait, mintha Q máris Ágis megöletésére szánta volna el magát; másrészt az, hogy az eredetileg társadalmi alapú ellentét közte és a király között egyre inkább személyes ellentétté alakul át. Az abszolutizmust igazoló tanulságnak tetszik az, amit a haldokolva megtérQ Ágis így mond ki: Aki tud királya ellen rugódozni / Eképpen szokott az vérével áldozni / Rettegi a trónust végre halálába, / Melyet megvetett volt halandóságába.
A tragédiát Bessenyei magának Mária Teréziának ajánlotta, s ajánló levelében ugyanazt a nagy kérdést érintette, melyet mqvében oly mélyrehatóan tárgyalt: az államapparátus felé szúrt, a rossz tanácsosok felé, kiknek típusát az Ágisban Agézialus néven szerepelteti. Bessenyei magával az abszolutizmussal nézett szembe, bár mqvének végkicsengése az, hogy az abszolutizmus politikai taktikája elfogadható, noha csak súlyos fenntartásokkal. A dráma kidolgozása jellegzetesen klasszicista: a hely és idQ egységét szigorúan megtartja, a hQsök racionális rendben lépnek fel. Páros rímq tizenketteseiben szereplQ rag- és képzQrímeinek egyformasága miatt meglehetQsen monoton.
A filozófus: A vígjáték 1777-ben jelent meg Pesten. A prózában írt mq címadó hQse Párménió, a gáláns szalonélet üres csillogásától elforduló, magányában filozofáló gyöngéd nemesifjú. Kopernikuszt, Descartes-ot, Locke-ot, Robine-t, olvassa, a világ értelmét kutatja, a történelem tanulságaiban mélyed el. Etikája szilárd. Húga, a könnyelmqnek látszó, valójában csak könnyedebb, az élet vidám oldala felé forduló Angyélika, akinek ügyeskedése révén Párménió és Szidalisz egymásra talál. Szidalisz gazdag, szeszélyes, unatkozó kisasszony, akiben az a vágy él, hogy ne vagyonáért, hanem belsQ tulajdonságaiért vegyék el. Nem különcök Qk, csak a csillogó szalonélet kontrasztjában látszanak azoknak. Valójában többre törQ magatartásuk, gazdagabb emberségvágyuk, érzelmi Qszinteségük különbözteti meg Qket a könnyedebb szalonalakoktól, akik szintén nem romlott emberek, csak a külsQségekben való szertelen gyönyörködésük miatt korholja Qket Bessenyei. Ticius  Szidalisz fivére  szívesen tanul tudományt Parméniótól. Angyélika alaposan rápirít szerelmesére, aki fél bevallani a társaság elQtt érzelmeit. Angyélika sem annyira külsQ érdemek , mint inkább a nemes erkölcsök tisztasága miatt vonzódik Liliszhez. Párménió szép elme vagy inkább szép lélek , aki a társaságban leli meg szerelmét. Az egymáshoz hasonló alakokat Bessenyei finoman árnyalt jellemzéssel különbözteti meg egymástól, az emberséges magatartás különbözQ változatait formálva meg. Meleg megértés, régimódi gyöngédség s emberszeretet, szívesség sugárzik Eresztra, az anya alakjából. Lánya, az apa nélkül felnQtt Szidalisz, éppen nem tökéletes: szeszélyes, mert elkényeztetett. Ritkán, de hatásosan fellépQ népi alakjait Bessenyei sikerülten jellemezte (Lucinda, Lidás). Legbravúrosabb Bessenyei jellemzQ mqvészete Pontyinak, a vidéki nemesúrnak bemutatásában. Ez az elsQ nagyhatású irodalmi mintája a nevetve vagy haraggal bírált parlagi nemesúrnak. Amikor a darab 1792-ben színre került, már ismeretesebb volt a Pontyi, mint A filozófus címmel.

MqvelQdési program
ElQször, 1778-ban, Bécsben a Magyarság címq röpirat jelent meg. Ez a 12 lapos füzetecske; utána 1779-ben az ötször akkora Magyar nézQ. A hasonlóképpen kis terjedelmq Jámbor szándék (Egy magyar társaság iránti jámbor szándék) 1781-ben készült, mint nyílt levél a magyar fQrendekhez. A három egymással összefüggQ mqvet számos olyan gondolat hatja át, melyek közül bármelyik elvi kiindulópontja lehetne Bessenyei kulturális programjának.
A közboldogság elérésére egyik legfQbb eszköz a tudomány, a tudományt elterjeszteni mennél szélesebben csak anyanyelven lehet, ámde az anyanyelvet hozzá kell igazítani az idQk, a dolgok, a tudományok változásához, a gondolat (= tudomány) és közlés (= nyelv) nem választható el egymástól a szüntelen fejlQdés, átalakulás folyamatában. Így a nyelv s irodalom tulajdonképpen eszköz: az ország boldogságának s az ezt megvalósítani hivatott tudományterjesztésnek szolgálatában áll.
A Magyarságban a program nyelvi vonatkozásait fejti ki, szenvedélyes, felriasztó hangon: Minden nemzet a maga nyelvén lett tudóssá, de idegenen sohasem. A Magyar nézQ fQ témája az újítás, a változás szükségszerqségének bizonyítása, de sem az egyik, sem a másik elv, sem a nyelvé, sem az újításé nem öncélú, egyaránt alárendeltek egy legfQbb célnak, ami majd a Jámbor szándékból derül ki világosan. A Jámbor szándék a felállítandó Tudós Magyar Társaság vagyis Akadémia hasznairól, munkáiról, rendtartásáról is szól. A legfQbb hasznot abban látja, hogy a tudomány az ország minden rendq lakóira kiterjed.

A holmi
A pályaszakasz legterjedelmesebb mqve A holmi (1779, Bécs). Megmutatja Bessenyei egész életmqvének, gondolkozásának minden oldalát. Legelöl ismeretelméleti és lélektani fejtegetések állnak esszészerq formában, aminek akkoriban többnyire a Jegyzés mqfaji elnevezést adták. Másik kiemelkedQ témaköre a saját hivatására, felébredésére vonatkozó pompás dialógusokban jelölhetQ meg. A holmiban a hivatás vállalásának kötelessége az emberiség feltétlen haladásáról szóló súlyos dialógusban tisztázódik.
E két ölelkezQ fQtéma mellett, velük többé-kevésbé összefonódva a nevelésnek, a társadalomelméletnek, a történettudománynak s az irodalomnak, sQt az irodalmi kritikának témái sorakoznak, gazdag képet adva az érett Bessenyei mqveltségérQl s írói tehetségérQl.

Tariménes utazása
Mqfaját tekintve a regény filozófiai tartalmú államregény, fQhQse utazásának keretében folyó cselekménnyel. A mq csak 1804-re készült el, ezzel (s A bihari remetével) fejezi be életmqvét, elhallgatva, majd sírjába temetve mindazt, ami még tellett volna tQle.
Világosításában teljes jóhiszemqséggel azt állítja, hogy e munka Mária Theresia örök emlékezetire céloz . ElQadja ugyan az uralkodó hibáit is e bevezetésfélében, de inkább dicséri erQsen, fQleg a kormányzása alatt élvezett béke miatt. Különben mqvének királynQje legfeljebb külsejében hasonlít Mária Teréziához.
Ennek az államnak a neve Totoposz, királynQje Arténis. A totoposzi tisztségviselQk s polgárok elnevezésében Bessenyei bizarr, groteszk ötletessége tqnik fel; Trézéni, a miniszter mellett ilyen nevq országbíró szerepel: Burdószkaradószposzi, s Bessenyei ironikusan megjegyzi, hogy Totoposzban szokás volt a fQhivatalú embereknek hosszú neveket adni. A radikális polgárt Tenédinek hívják, a leghosszabb nevet a Nagy Gigásbangocibumbujpulujhurculujbüszkülüj-kikiriposzidoszi viseli. Dukaszvellériposzi a nemesség képviselQje. Arténis ellensége Jajgádia királya, illetve zsarnoka: Buzorkám.
A fQhQsnek, Tariménesnek nincs sok tennivalója, pedig Q az az utazó, aki Kukumedóniás nevq mesterével sok humoros helyzetbe kerül, miután elindulnak Menédiából, a hazai ordas kastélyból világot látni. Kecskehát és Kakasfalva közt eljutnak Pucufalvára, Kantakucihoz, aki nQtlenül lakik egy kívül-belül komor omladékban, s amikor az utazók az igaz vallásról faggatják, szkeptikusan válaszol. Kantakuci: az öregedQ Bessenyei karikatúrája, Tariménes a fiatal, világba induló Bessenyei idealizált képe.
Totoposz és Jajgádia rajza tele van oly elemekkel, melyek Bessenyei jelenébQl nyomulnak be a felidézett emlékképekbe. A Tariménes mondanivalóját, eszmei tartalmát éppen az osztálytársadalom kritikája adja meg: mélyebben s keserqbben a vadember, a kirakades ajkán, aktuálisabb korszerqséggel s ugyanakkor több realitással a miniszter, Trézéni szavaiban.
A regény esztétikailag értékesebb, lebilincselQ elsQ része a kiindulópont társaságának s tájának ábrázolása; a második rész: Kantakuci Don Quijote-i realizmussal lefestett Kutyakaparó-világa; a harmadik rész annak a hosszas vitának elQadása, mely a vadember s Trézéni között folyik. A kirakades igen éles szemmel fedi fel az osztálytársadalom komikus, groteszk, komor és tragikus ellentmondásait. Trézéninek is igaza lesz annyiban, hogy az osztálytársadalmon keresztül, még ha ellentmondások árán is, magasabbra visz a fejlQdés.
Amíg a nagy vita folyik a vadember s a miniszter közt, meg az országgyqlés korántsem regénybe illQ, de gondolatilag izgalmas beszédei elhangzanak, s a törvénycikkelyek megfogalmazódnak, Tariménes személye némileg háttérbe szorul. Ismét elQlép azonban a kirakades története végeztével, amikor Tomiris iránti szerelme fellobban. Ez a szentimentális, a lány fölényét mutató, szép és kissé bánatos szerelmi történet egy idQre félbeszakad a háború miatt. Jajgádia zsarnoka (a porosz II. Frigyes) megtámadja Arténis országát, de a háborúban Totoposz, a felvilágosultabb, igazságosabb rendq ország gyQz, sQt fel is szabadítja Jajgádia elnyomott lakosait. A háború befejeztével Tariménesnek, hogy feleségül vehesse Tomirist, át kell térnie a katolikus vallásra. Bessenyei a saját esetére gondol vissza s tollat valósággal epébe mártja, hogy mindennél élesebb szatíráját írja meg a katolikus egyház módszereinek.
Tariménes egybekel Tomirissal. Trézéni utoljára még oktatásban részesíti, emberszeretetre s jó cselekvésre intve Qt, Kukumedóniás pedig a regény s az élet különös, kiszámíthatatlan fordulataira célozva, ezt mondja: Ki hinné emberkorának eseteit, ha életének gyermekifjúságában jövendölnék meg néki? ... Az idQ húzza magára eseteinket és nem mi az idQt eseteinkre.



3.
A hagyományQrzés és jozefinizmus íróképviselQi irodalmunkban

HagyományQrzés, Jozefinizmus
A hagyományQrzést mint irodalomtörténeti kategóriát voltaképpen csak II. József idejétQl kezdve alkalmazhatjuk, mert ez idQtQl kezdve jelennek meg, eszméiket, programjaikat ekkor fejtik ki részletesebben az írók, újításaik ekkor kerülnek bele az irodalom fejlQdésének folyamatába. A mqvek eleven politikai mozgalmat támogatnak. II. József rendelkezései (a földhözkötöttség megszüntetése, a hivatalviselés jogának kiterjesztése, a szerzetesrendek feloszlatása, a türelmi rendelet, a földbirtok megadóztatását elQkészítQ földmérések stb.) ugyanolyan heves ellenállást váltottak ki, mint a németesítQ központosítás.
A századforduló irodalmára már a visszahúzódás a jellemzQ, elfordulás a közéleti témáktól; részben pedig a teljes megalkuvás, mely Habsburg-dicsérQ mqvekben hoz történelminek hirdetett érveket a jelen megváltoztathatatlannak látszó rendje mellett (( jozefinizmus).
A hagyományQrzés a nemesi ellenállás és érdekvédelem irodalmi (nyelvi, ízlés- és modorbeli, mqformai) kifejezQdése. Kétségtelen, hogy a nemzeti hagyományQrzés a németesítQ törekvésekkel szemben a jogos nemzeti tiltakozás hangsúlya. De kétségtelen az is, hogy a hagyományos egyoldalú favorizálása: ellenállás volt az újítással, a haladással szemben; a konzervatív szemlélet gátépítése volt a polgárosulás, felvilágosodás ellenében. A hagyományQrzQ irodalmi törekvések történelmi funkciója tehát ellentmondásos.

Orczy LQrinc (1718 1789)  A tarnaörsi bölcs
Tarnaörsön született, bárói családból. Katonai pályára lépett. Katonai szolgálatai jutalmául Mária Terézia fQispánná tette. Húsz esztendeig töltötte be ezt a tisztségét. Sokat fáradozott a folyószabályozás megvalósításáért. Levelezett az ország csaknem valamennyi írójával. 1789-ben halt meg Pesten.
Orczy még a korabeli nemesi életformát eszményíti verseiben; az új világnézet igazságaiból csak annyit fogad el, hogy a tudományok ismerete szükséges. A tudományok, úgy véli, nem vezetnek mindig jóra, a sokat tudó ember már nem tisztel semmilyen tekintélyt, s a bQség, melyet teremteni akar, egyszersmind a puhaságnak, erkölcsi züllésnek lesz alapja. FQként a városi életet, a városi szokásokat kárhoztatja, s a nemesi osztály erkölcsi eszményei szerint hirdeti az egyszerq vidéki élet felsQbbrendqségét a városi életmóddal szemben.
A népszeretet és a nemesség kritikája azonban patriarkális idillbe megy át akkor, amikor a költQ megelégedettségre biztatja a népet, s azzal nyugtatja, hogy a szerencse nem neki juttatta a nehezebb bilincset , hanem az uraknak. Az idilli szemlélet áthatja a magyar irodalom elsQ csárda-versét , A bugaci csárdának tiszteletére szerzett költeményét. Az egyszerq életmód, a csendes vidéki élet nemcsak az erkölcsös és boldog élet egyedül lehetséges formája Orczy szemében, hanem Qsi magyar sajátság is, nemzeti karakterünk megQrzésének biztosítéka. Ezért szólalnak meg kételyek a folyószabályozás idején írott költeményeiben. A majdan meginduló kereskedelem, s mindaz, ami az új, polgáribb életformából következhet, szerinte megrontja a régi, tiszta erkölcsöket, s nemzeti sajátságaink pusztulásához vezet (Tokajban való érkezés télen).

Gvadányi József (1725–1807) – a „tollforgató generális”
Rudabányán született. Katonai pályára lépett. Negyvenhárom éves szolgálata jutalmául, tábornoki ranggal vonult nyugalomba. HátralevQ esztendeire szakolcai emeletes házába költözött, s gazdálkodás, úri kedvtöltések és irodalmi foglalatosság közt osztotta meg idejét.
1787-tQl kezdve Gvadányi csaknem minden évben közzétett egy vagy két munkát, apró, alkalmi versek között immár nagyobb mqveit, többek között az Egy falusi nótáriusnak budai utazását. A peleskei nótárius mulatságos kalandok után érkezik Pest-Budára, és felháborodva tapasztalja, hogy ott idegen viselet dívik. Gvadányinak népi figurákra többnyire azért van szüksége, hogy nevethessen rajtuk, bár e nevetésbe atyáskodó jóindulat is vegyül, annyi melegség, amennyi elegendQ ahhoz, hogy e faragatlan és komikus népi szereplQk idQnként mint az író gondolatainak hangoztatói léphessenek föl. Ennél fogva egyikük sem kaphatott lélektani alapossággal kidolgozott, egyöntetq jellemrajzot. A nótárius az utazás kalandjai közben, amikor a bikák kergetik, a vasas németeknek táncol, vagy a Csörsz árkába zuhan, nevetséges színben mutatkozik meg; Pesten Q a bölcs, az erkölcsbíró, a hazafi, a példakép, aki rendületlen fölénnyel leckézteti az idegenmajmoló urakat és kisasszonyokat, noha egész bibliotékája ötven kalendárium. Betegsége alatt megint bohózati figurává lesz, különösen a klistélyozás durva jelenetében; mégis Q az, aki Gvadányi vallásos morálját és politikai intelmeit nagykomolyan fejtegeti. Környezete a komikus vonásokat erQsíti: csupa vastagon festett torzkép, már nem is annyira nevettetésre, mint inkább röhögtetésre való. Következetes jellemek alkotására Gvadányinak sem szándéka, sem tehetsége nem volt, mint ahogy egységes szerkezet fölépítésére sem.

Dugonics András (1740 1818)
Szegeden született, kereskedQ-iparos családból. Szegeden kezdte meg iskolai tanulmányait, itt lépett be a piarista rendbe. Az irodalmi sikert elsQ regénye hozta meg számára (Etelka, egy igen ritka magyar kisasszony, 1788). Büszkén vallja, hogy eredeti alkotás. Kulcsregényt akart írni tehát, meg is magyarázza rendre, hogy könyvének melyik része mire vonatkozik, s hogy II. József igazságtalannak tartott rendeletei közül melyiket hol írta meg. Dugonics a nemesi ellenállás indulatait erQsítette hangoskodó hazafiaskodásával, s új érveket adott a nemzeti öntudatnak a nagyszerqnek festett Qsmagyar kor felidézésével. Eredeti mqnek vallja könyvét, de ezt természetesen a kor fogalmai szerint kell értenünk. A regény forrását még nem sikerült eddig pontosan kideríteni; nyilván arról van szó, hogy Dugonics több német kalandos román hatására alkotta meg mqvét, fölcserélve a neveket, a környezetet, bele-beleszQve II. József korának aktuális kérdéseit meg az Qsmagyar korról és a rokonnépekrQl értekezQ terjedelmes jegyzeteit. A kor irodalmának úgyszólván minden sajátossága és írói módszere fellelhetQ Dugonics mqvében. Az érzelmes hQsök, akik szenvednek a sors kényétQl, a szentimentális irodalom kedvelQinek nyerték meg tetszését, a szülQi akarat elQtt meghajló engedelmesség s a tiszta erkölcs magasztalása is rokonszenvre talált a közvéleményben. De több szál kapcsolja a regényt a felvilágosodott szemléletq irodalomhoz is. A történetiség teljes alárendelése a kor problémáinak, a jelen visszavetítése a régmúltba: a felvilágosodás írásaiban gyakori sajátság.
Dugonics regénye a korabeli népi szokásokat, közmondásokat, tájnyelvi fordulatokat, népdalokat (mindezt visszavetítve a múltba, jószándékú naivitással azonosítva a magyarost a népivel, s a népit a régivel). A regény gazdag tárháza a Szeged-vidéki népnyelv formuláinak, népszokásoknak és ismert daloknak.
Haláláig dolgozott legmaradandóbb munkáján, a Magyar példabeszédek és jeles közmondások címq gyqjteményen. Halála után két esztendQvel, 1820-ban jelent meg Szegeden a becses munka.

Pálóczi Horváth Ádám (1760 1820)
A kor legbuzgóbb énekszerzQje és dalgyqjtQje, KömlQdön, református papi család egyetlen fiaként született. Öltözetében, viselkedésében mindig hangsúlyozta szittya ' magyarságát de a felvilágosodás és a szabadkQmqvesség is nyomot hagyott munkásságán. ElsQ irodalmi sikerét a Hunyadi Jánosról írt eposzkísérletével aratta (Hunniás, 1787), melyet Csokonai is nagy elismeréssel fogadott. Ma már csak szándékát tartjuk figyelemre méltónak, nem a mqvészi kidolgozást. Hunyadi a rigómezei csata után régi ellenségének, Drákula vajdának fogságába esik, neki beszéli el a várnai és a rigómezei csatát. Az eposz elsorolja Hunyadi további harcait, de nem tudja nemzeti jelentQségqvé emelni Qket, az ábrázolás szqkkörq személyes intrikákat sorakoztat fel. És bár Horváth Ádám a felvilágosodás humanizmusának jegyében azt bizonygatja, hogy Hunyadi sorsában épp az a nagyszerq, hogy nem a származás, hanem érdem emelte magasba, az eposz végén mégis kideríti róla, hogy királyi származású.
Nemzeti sajátosságainkat Horváth Ádám a régiség hagyományaiban és a népköltészetben kereste. Lejegyezte a sajátosan magyar szólás-mondásokat és a népszerq dalokat. GyqjtQ elvei még nem választják szét a régit és a népit, a népit és a népszerqt; népi és régi dallamokat kortársainak megzenésített, énekelt mqveivel és a maga költeményeivel vegyesen másol be Ó és Uj, mintegy Ötödfélszáz énekek, ki magam csinálmánya, ki másé címq gyqjteményébe, mely 1813-ban készült el (csak 1953-ban jelent meg). Horváth Ádám az énekeket dallamukkal együtt jegyezte le, némelyikhez Q maga készített muzsikát. Dallamjelzése meglehetQsen elmaradott kora színvonalához mérve. Figyelemre méltó újítása ellenben, hogy a dalszövegek költésekor ügyelt arra, hogy a ritmus összhangban legyen a muzsikai hangmértékkel . Versritmusa hangsúlyos; a dallamot a rímek elhelyezésével, sormetszetekkel próbálta követni, és csak helyenként igazodik a zene idQmértékéhez.



4.
Batsányi János élete, költészetének jellemzQi

Tapolcán született 1763-ban. Kispolgári család fia. Keszthelyen, Veszprémben, Sopronban, Pesten, a piaristáknál tanult. Tanulmányait csak úgy tudta folytatni, hogy állást vállalt; joghallgatóként Orczy LQrinc házába került, mint a neves költQ fiának tanulótársa. Az Orczy család támogatásával Kassán, a kamaránál gyakornok, majd írnok. Valószínqleg itt lett szabadkQmqves. 1788-ban az ifjú Kazinczy Ferenccel és az öregedQ deákos Baróti Szabó Dáviddal megalapította a Magyar Museum címq lapot, melyet a második számtól egyedül szerkesztett. A költQt a Szentjóbi Szabó Lászlóhoz c. episztola miatt feljelentette a cenzor, és vizsgálat indult A franciaországi változásokra c. vers miatt is. Elvesztette állását. A jakobinus-per alatt egész korábbi munkásságára visszatekintQ latin önvédelmet írt, és semmit nem tagadott meg azokból az elvekbQl, amelyeket korábban vallott a társadalom fejlQdési törvényeirQl. Amellett, hogy tudott a szervezkedésekrQl, tulajdonképpen védekezQ iratáért ítélték el. Kufsteinban Vershegyvel és Szentjóbi Szabóval együtt raboskodott. Szabadulása után Bécsben telepedett le hivatalnokként, ahol részt vett a mqvészeti életben, újrakezdi szerkesztQi munkásságát. Feleségül vette Baumberg Gabriellát, a neves osztrák költQnQt. A BécsbQl kivonuló csapatokkal Párizsba ment, ahol Maret államtitkár, Batsányi kufsteini rabtársa nyugdíjat járt ki számára. 1815. augusztus 5-én a Párizst megszálló osztrák katonaság elfogta, Spielberg várbörtönébe szállították, ahonnan felesége közbenjárására szabadul, s Linzbe számqzik. A Magyar Tudós Társaság levelezQ tagjává választotta. 1845-ben halt meg Linzben.

SzerkesztQi tevékenysége
A Magyar Museum címq folyóirat megindítását 1781 novemberében Batsányi, Kazinczy és Baróti Szabó közösen határozták el. Kazinczy kezdetben félreérthetetlenül fQszerkesztQként viselkedett, Q írta meg a Magyar Museum beköszöntQ cikkének elsQ változatát. Batsányinak Baróti Szabót sikerült teljesen a maga oldalára állítania, Kazinczy egyre jobban háttérbe szorult, végül szakított a folyóirattal. A programot körvonalazó Bévezetését Batsányi alaposan átdolgozta, és késQbb teljesen a maga szerzeményének tekintette. Különös hangsúlyt kapnak a nemzeti katasztrófák, a magyar mqvelQdés helyének kijelölésére széles világirodalmi áttekintés került bele, és Bessenyei szellemében a megoldandó feladatok között helyet kapott a nyelvmqvelQ akadémia megalapításának terve. A Magyar Museum elsQ számában a vitázó részletek elhagyásával új alakban közzétett, A fordításról c. tanulmányában felemelte szavát a rengeteg igénytelen, tehetségtelen fordítás ellen. A régi, deákos hagyomány ápolói részérQl Rájnis József válaszolt a fiatal írónak, és Baróti Szabó Milton-fordítását is megtámadta. Batsányi nagy erQvel védte fordítói nézeteit, eredményesen kelt pártjára Miltonnak és Baróti Szabónak. A Magyar Museum harmadik számának toldalékaként megjelent vitacikk Batsányi nevét egyszeriben ismertté tette.

Hagyomány és újszerq gondolkodás
Batsányi a nemesi-nemzeti ellenállás oldalán állt, de híve volt a felvilágosodásnak is. Bessenyei programját kívánta folytatni, de ragaszkodott a nemzeti hagyományokhoz is. A Biztatás elsQ soraiban a hazáért való küzdelem jelenik meg: A hazáért élni, szenvedni, s jót tenni, / Ügye mellett önként s bátran bajra menni, / Kárt, veszélyt, rabságot érte fel sem venni, / S minden áldozatra mindenha kész lenni…” A küzdelem konkrét feladatai még alig kerültek szóba. A hazaszeretet a kor problémáitól elvonatkoztatva szerepel, éppúgy vonatkozhat még a török elleni honvédelemre, mint a forradalomra.
A Magyar Museumban megjelent versei világosan mutatják gondolkodásának fejlQdését, amint egyre tisztábban, egyre határozottabban foglal állást a kor nagy kérdéseiben. 1789-ben a francia forradalom hatására, az újszerq gondolkodás jegyében jelenik meg a lapban sokat vitatott költeménye, A franciaországi változásokra. Ez volt az egyetlen a forradalmi versei közül, amely a maga korában szélesebb körben hathatott. Többi forradalmi verse életében egyáltalán nem jelent meg. A válságos helyzetben a francia forradalom fénye adott tájékozódási lehetQséget. Batsányi volt az elsQ, aki maradandó értékq irodalmi mqvel üdvözölte a világtörténelmi jelentQségq eseményt. Ez a költemény még a nemesi ellenállási mozgalom idején született. Egyetlen nagy, nyolcsoros körmondat, hatsoros bevezetQ után összegzQ befejezésül, csattanóként a francia példát idézi fel: Vigyázó szemetek Párizsra vessétek! . ElQtte két megszólítás, amelyek egyike az elnyomottak, a másik a zsarnok uralkodók felé kiáltja oda ezt a felszólítást. A második megszólításban a Hív jobbágyitoknak felszentelt hóhéri szavak világosan a felkent királyokat jelentik. Nem szabad, hogy a jobbágy szó megtévesszen: a régi nyelvben általában alattvalót is jelentett. Tévedés volt tehát a forradalom elsQ visszhangjában a magyar feudalizmus elleni támadást látni. Ez a vers még csak a Bastille lerombolását visszhangozza, az önkényuralom ellen szólal fel.
Batsányi forradalmi költészetének tetQpontja, és egyben utolsó jelentQs alkotása elfogatása elQtt A látó c. verse. A franciaországi változásokra mellé állítható, de eszmei tartalma Batsányi fejlQdésének új, magasabb fokát mutatja. Vídulj, gyászos elme! megújul a világ, / S elQbb, mint e század végsQ pontjára hág.  kezdQdik a jövendölés, valósággal a világforradalom megjóslása a következQ évekre. Mindenkihez szól benne: S valaki a magyar változó ég alatt / Még a szabadságnak híve s ember maradt. ÖsszeszövQdik a versben a zsarnokság és a klerikalizmus, babona ellen érzett gyqlölete. De a költemény eszmei tartalmának sokrétqségében a legnagyszerqbb és a kora költQi közt kivételes az, ahogy szorosan összekapcsolja saját nemzete problémáit a világra szóló forradalom hatásával, és hogy ennek gyQzelmétQl várja saját nemzete szabadságát. Valóban prófétikus hangot üt meg, s a látói kinyilatkoztatás fenséges hangját mindvégig tartani, sQt fokozni tudja.

Kufsteini Elégiák
A per és a fogság eseményei érthetQ módon megrendítették a költQt, aki szenvedéseinek kifejezésére, önmaga vigasztalására és erQsítésére egy egész versciklusra való költeményt írt. Toldy Ferenc ezeket késQbb Kufsteini elégiák néven foglalta össze. A bebörtönzött magyar jakobinusok szenvedésének legmqvészibb emlékei ezek, egyszersmind Batsányi életmqvében is a leglíraibb alkotások. KöltQi eszközei itt térnek el leginkább a hagyományos nemesi verselési mintáitól, mindenütt a legbelsQbb élmény megragadására törekszik a költQ. ezek közül éppen az elégikus hangból ódai pátoszba való átcsapás jellemzi.
A kufsteini fogság élményeit megörökítQ versek sorát Batsányi a TqnQdés címq költeményével nyitotta meg. A vers ritmusa a klasszikus ódaköltészet legünnepélyesebb versformája, az alkaioszi strófa. A holdhoz szól, a szentimentális költQk konvencionális bizalmasához. Arról szól, hogy az érzékeny lélek a komor éjszakában a holdat bámulja s közben a múlandóságra gondol. Könnyei árja közt várja és köszönti panaszai egyetlen tanúját. Leírja az éjszakai természetet. Álmatlanságát, egyedüllétét panaszolja a komor éjben, azért ragaszkodik úgy egyetlen résztvevQ társához, a holdhoz. Az enjambement-ok az elQretörQ ritmikus folyamatban különösen drámaivá, szinte monológszerqvé is teszik a panaszt.
A helyszín drámai ábrázolása, a szenvedélyek ereje, a világosan kitetszQ allegorikus célzat teszi ihletett alkotássá A rab és a madár c. költeményt is, amely formai tekintetben talán a legjelentQsebb darabja Batsányi költészetének. Sorainak lejtése, hosszúsága, mondatainak, szólamainak lüktetése, elszórt rímeinek összecsendülése: mind az érzés áradásának, hullámzásának kifejezését szolgálja. Itt teljes tisztaságában mutatkozik meg Batsányi rendíthetetlen forradalmi meggyQzQdése, szabadságvágya, zsarnokellenessége. Megpróbáltatásait nem véletlen szerencsétlenségnek fogja fel, hanem történelmi távlatban szemléli, rádöbbenve arra, hogy az igaz és a jó Üldöztetik szüntelenül; / Mert Tullius pallosra jut, / S Néró királyi székben ül.



5.
A magyar szentimentalizmus forrásai és változatainak képviselQi

A szentimentalizmus érzelmi lázadás a feudalizmus embertelen erkölcsei és az egyéniség érvényesülését gátló merev hierarchia ellen. A szentimentalizmus érzelmi lázadása mindenekelQtt a szív jogainak állandó hangoztatásában nyilvánul meg. Ez az egyoldalú racionalizmus ellenhatásaként, gyakran az ész szerepének tagadásához vezet és misztikus természetrajongásba, az érzelgQsség kultuszába torkollik. A szentimentalizmus második, epigon szakaszában már a negatív tulajdonságok válnak jellemzQvé. Az irányzat legfQbb újdonsága s érdeme, hogy természetkultuszával és az emberi érzelmek elmélyült ábrázolásával gazdagította az irodalmat. A szentimentalizmus nálunk sem volt egységes és tartós irányzat. Forrásai közt a rousseau-i természetrajongástól a gessneri idilleken át az angol Thomson és Young sírköltészetéig az érzelmesség számos fajtája megtalálható.

Ányos Pál (1756–1784)
Esztergáron született, nemesi családból. Pálos szerzetes volt. Súlyos beteg lett, kevés verset írt, ezek arról tanúskodnak, hogy az elmúlás, a betegség és a bánat nyomasztó hangulatától qzötten a vallásban keresett menedéket. 1784-ben halt meg Veszprémben, huszonnyolc esztendQs korában.
Nyíltabban vall politikai nézeteirQl is: megírja a Kalapos király címq verses röpiratot, a nemesi ellenállás irodalmának egyik legélesebb hangú kifakadását II. József ellen. II. József erQszakos ur ... nem pediglen király , s a gyarmatosítás politikai bqnérQl is elhangzik a vád. Ányos azonban nemcsak a nemzeti jogok megsértése miatt támadja az uralkodót. Megszólal röpiratában a szerzetesi-papi aggodalom is, s noha korábban, a felvilágosodás sugallatára híve volt a vallásszabadságnak, most a liberális gondolkodót, a vallásszabadság pártfogóját éppoly hévvel támadja, mint alkotmánysértQ rendeleteit.
Ányos nevét a köztudat hosszú idQn át a Kalapos király nemzeti hevülete s még inkább az Egy boldogtalannak panaszai a halavány holdnál címq költemény iskolai kötelezQ volta miatt Qrizte meg.

Dayka Gábor (1769 1796)
Miskolci plebejus családból származott. Papnövendékként tett szert magasabb mqveltségre. II. József reformjai miatt végül szakítani kényszerült a szerzetesrenddel. MegnQsült és tanárságot vállalt, de egészségi állapota egyre romlott, házasélete is boldogtalanná vált. Életének huszonnyolcadik esztendejében tüdQbajban halt meg.
Igazi lírája a fájdalmat, kétségbeesést kifejezQ versekben nyilvánul meg, melyekbQl az elromlott életét sirató, közeli halálát sejtQ költQ szubjektív panaszai törnek elQ. E költeményeit elvontság jellemzi, szenvedéseinek valóságos, társadalmilag meghatározott okai nem szerepelnek dalaiban, a tárgyi világ csak hasonlatok, érzelmeket festQ háttér formájában van jelen. A szentimentális költészet közös sajátossága ez: az érzelem függetlenedik az elQidézQ okoktól, és csak bizonytalan sejtelemben rajzolódik ki. Homályos bánat dúlja lelkemet  írja Dayka a Titkos bú címq versében. Költészetének másik jellegzetessége  s ez is a szentimentális líra általános vonása  az összetett, elfojtott, rejtett, indulattá nem fokozódó érzelmi folyamatok leírásának kedvelése, az egyéniség falai közé zárt lelki küzdelem érzékeltetése.
Bizonyára legszebb verse A rettenetes éj címq. A viharos éjszaka riasztó fény- és hangjelenségei költQien festik a lelkiállapotot, a reményvesztett ember szenvedéseit: Forgasd fel a rémült természetet | S szegezd rám életoltó nyiladat! A szentimentális stílus jellegzetes fordulata az érzelmek s a természeti kép ellentéte által kifejezett frappáns gondolat.

Kármán József (1769 1795)

MqvelQdési programja
Losoncon született, apja losonci református lelkész volt. Az Uránia 1794-ben indult meg. A negyedévi folyóiratnak mindössze három száma látott napvilágot. A folyóirat cikkeinek nagy részét maga Kármán írta vagy fordította. A folyóirat köré nem toborzódott írói tábor. Kármán korai halála különben is véget vetett a folyóirat létének. Kármán irodalmi pályája is hasonlatos lapjáéhoz: alig egy évig tartott. A Martinovics-per vértanúinak kivégzése után halt meg, miután elhagyta Pestet, titokzatos, legalábbis felderítetlen körülmények között. Folyóiratának programját az Uránia Bé-vezetésében vázolta. Felteszi a kérdést: hasznosak-e az ilyesfajta írások? Az Urániának is volt valami vegyes, szemle-jellege, amennyiben nemcsak szépírói alkotásoknak szánt benne helyet, hanem elegyes tárgyú mqveltség-terjesztQ cikkek sorozatát is lefordította vagy kivonatolta, különbözQ forrásokból. BeköszöntQ írásában azt a gondolatot is kifejti, hogy a nemzeti nyelv, a gyönyörködtetQ, de igényes és világos stílus megkönnyíti az olvasó számára a tudományos ismeretszerzést. A társadalom széles rétegeit bevezetni a hasznos és célszerq ismeretek tárházába, mqveltséget terjeszteni a polgárosodás érdekében: jellegzetesen felvilágosodott kulturális program. Ebben Kármán törekvései megegyeznek a Bessenyeiéivel.
Kármán nézeteinek, mqvelQdési programjának gazdag kifejtését találjuk A nemzet csinosodása címq tanulmányában. A tanulmány minden illúziótól mentesen térképezi fel a magyar mqvelQdés helyzetét, s megjelöli a költészet és általában az irodalom feladatait. A II. József halála után kibontakozott nemesi-nemzeti mozgalmat s a rá jellemzQ önelégültséget ártalmasnak tartja. A magyar mqvelQdés elmaradottságának mélyebb okait ismeri fel, hogysem bízni tudna a szalmalángú nekilendülések sikerében. Az egész mqvön végighúzódik a nemzeti önismeret követelése és a nemzeti illúziók elleni küzdelem. Merészen és hevesen támadja a magyar elmaradottságot. Kármán okfejtése a felvilágosodás eszméinek körében mozog.

Fanni hagyományai
A Fanni hagyományai a magyar szentimentalizmus legkiemelkedQbb alkotása, az elsQ modern értelemben vett lélektani regény irodalmunkban. A regény Fanninak, egy vidéki nemeslánynak naplójából és báró L.-néhoz intézett leveleibQl áll. Fanni édesanyja meghalt, apja újra megnQsült, a lánya szeretet nélkül éli napjait mostohatestvérei között. Egy bálban beleszeret egy ábrándos természetq, melegszívq, fiatalemberbe, T-ai Józsiba, aki viszonozza érzelmeit. Lelkének másik szövetségese barátnQje, a bárónQ, akivel a véletlen ismerteti össze. Fanni boldogsága nem sokáig tart. A lány apja kegyetlen szemrevetéseket tett Fanninak, s eltiltotta tQle a vagyontalan T-ai Józsit. A mostohaanya és a mostohatestvérek gúnyos diadala és gQgös szívtelensége kíséri Fanni tragédiáját. A lány hervad sír felé, s hiába bánja meg kegyetlenségét az apa, hiába hívja a fiút szerelmese betegágyához: Fanni meghal.
A felfokozott érzékenység , a rendkívüli szenzibilitás okozza a külvilág jelenségeinek, fQként a természetnek újfajta szemléletét. A szentimentalizmus maradandó alkotásaiban a természet felfedezésének humanista gondolata uralkodik, a táj szépségének vagy zordságának leírása sohasem öncélú, hanem az emberábrázolást segíti elQ, az azonosság vagy az ellentét erejével árnyalja az érzelmek rajzát. A Fanni hagyományaiban számos példát találhatunk erre. A szentimentalizmus érzelmi forrongása, az érzelmi élet és a külsQ világ új, bensQséges kapcsolata harmonikusan fejezQdik ki a napló és a levelek mqformájában. A Fanni hagyományait valódi naplónak gondolták, s azt hitték, hogy szerzQje egy fiatal lány. A kisregény cselekményének egyszerqsége s a környezet aprólékos rajza csak fokozza ezt a benyomást. Számos tanulmány vont párhuzamot a Fanni és a Werther között, holott az irányzat közös voltán és stiláris egyezésének esetlegességein túl nincs különösebb belsQ kapcsolat e két regény között.
A Fanni hagyományai tulajdonképpen én-regény (Ich-Roman), hiszen az elQrebocsátott megjegyzések után kezdQdQ napi jegyzések és levelek minden eseményt és érzelmet Fanni tudatán pergetnek keresztül. A napló, illetve a levélforma, kiváltképp a szentimentalizmus gyakorlatában, mindig nyomatékossá teszi az elbeszélés lírai oldalát, kiemeli az érzelmi színeket. A regény jellemei, különösen T-ai Józsi, meglehetQsen elmosódottak. Kármán regénye mégis sikeres írói vállalkozás. A Fanni hagyományainak szerkezete igen jó mqvészi arányérzékrQl tanúskodik, s fejlett nyelvi igényesség jellemzi a mqvet: Kármán szakít a terjengQs elQadásmóddal, a nehézkes körmondatokkal; rövid mondatainak sajátos értelmi és zenei tagolásuk, ritmusuk van.



6-7.
Csokonai Vitéz Mihály
(1773-1805)

Debrecenben született, református lelkész fiaként. A debreceni kollégiumban tanult, ahol diáktársaival önképzQkört szervezett. Kizárták a kollégiumból a húsvéti legáció miatt. Pestre ment, ahol tanúja volt Martinovicsék kivégzésének is. Sárospatakon jogot tanult, majd Pozsonyba ment, az akkori országgyqlés színhelyére, ahol megjelentette hetilapját, a Diétai Magyar Múzsát. Ezután Komáromba ment, ahol megismerte Vajda Juliannát (Lillát), akit férjhez adtak egy gazdag kereskedQhöz. Csurgón tanárként dolgozott, aztán hazatért Debrecenbe. TüdQbaja egyre súlyosbodott, 32 évesen Debrecenben halt meg.

Felvilágosodás
A Konstancinápoly és Az estve jelzik a csúcsokat. A két vers a felvilágosodás két fQ irányzatának foglalata: az egyik Voltaire középkor-ellenes optimista racionalizmusáé, a másik Rousseau pesszimista, de társadalmi gátakat romboló szentimentalizmusáé.
Voltaire-i a Konstancinápolyban a vallási fanatizmus leleplezése céljából az iszlám tájaira való kalandozás, voltaire-i a jókedvq pikantéria, az élet természetes élvezetének propagandája. Így maradhatott meg ebben a súlyos mondanivalójú versben a kamasz-költQ fantáziálgatása a szultán háremérQl. Ezt a részletet azonban a vers végérQl, ahol eredetileg a tetQpontot alkotta, az érett Csokonai szerkesztQ érzéke elQre veti mint puszta hangulatkeltQ elemet. A mq remek szerkezete a különös felQl az általános, az egzotikus felQl az egyetemes felé halad, miközben a tartalomhoz érzékenyen simuló forma pazarul széles skálán mozog a színpompás, anekdotikus, nyugodt tónusú leírástól és az évQdQ hangtól (a dáma-bibliotéka leleményes metaforája), a szarkazmuson, az ingerült kifakadásokon, és a harag ódai dörgedelmein át az átszellemült váteszi szózatig. A stílusnak ez a rendkívüli hajlékonysága, szeszélyes, de mindig a tartalomhoz simuló, sokszólamú változatossága, a stílusnemek könnyed, természetes egymásba hajlása páratlan a korábbi magyar költészetben. ElQször a Kelet színes látványosságain vezet végig a vers, majd az iszlám groteszk vonásain gúnyolódik. Közben Csokonai mind nyomatékosabban szól az iszlám vallási fanatizmusáról, és „A szentség színével bémázolt babona” sorral a konkrét képeket szinte észrevétlenül átbillenti a filozófiai általánosításba. Elhalványodik a couleur locale, s ott áll lemeztelenítve a feudális világi hatalommal összefonódott, háborúkat szító, tömeges nyomorúság árán katedrálisokat emelQ egyház. A vers csúcspontján az Qstársadalom utópiáját siratja a költQ, s mint felvilágosodott világpolgár minden embert és népet egybeölelQ testvériesülést hirdet. A verset szárnyaló jövendölés zárja le az új világról, amelyben felsejlik a javak igazságos elosztásának gondolata. És nehogy bárki is abban a hitben maradjon, hogy itt a mohamedánságról volt szó, szerszámokat öntet a harangokból. Csokonai rendíthetetlenül hisz az eljövendQ aranykorban, de felmérve a hazai realitást, késQ századra teszi.
Az estvében a hangulatteremtQ tájleírás csupa finomság, olvatag, édes íz, a legszebbek egyike lírájában. A vers filozofáló második fele pedig Csokonai legsúlyosabb mondanivalóját hordozza. A két elütQ hangú részt (pictura, sentencia) az a rousseau-i gondolat kapcsolja össze, hogy a természet harmóniáját, amelyet Az estve bevezetQ tájképei oly megkapóan érzékeltetnek, a szabadság Qsi törvénye helyébe lépQ magántulajdon örökös viszállyal és igazságtalansággal zavarta meg. A természeti szép tehát kontrasztként emeli ki a második részben ábrázolt erkölcsi-társadalmi rútat, s így a vers két felének stílusbeli disszonanciája tartalmat kifejezQvé válik. A mondanivaló voltaképpen sokszor megírt közhely, Az estvében mégis eredeti hatásúvá lesz Csokonai valóságismerete, átéltsége és a korabeli magyar viszonyokra való utalásai révén (dézsma, porció, legelQk, erdQk bekerítése; az indzsenéri duktus , a korábban közösen használt földek felmérése ellen a nép haragja nemegyszer zendüléssel tiltakozott).
A Marosvásárhelyi gondolatok Csokonai legnagyobb igényq felvilágosodott történelemfilozófiai koncepciója. A pantha rei antik gondolatából kiindulva kutatja a szüntelen változás okait. Rezignáltnak ható bevezetésében mintha átengedné magát annak a gondolatnak, hogy az érett civilizációk szükségszerqen elbuknak, s ahogy a maga csodálatos, látomásos nyelvén kifejezi: meglehet, majd fókákkal pezsegnek London tört tornyai . Ezután mégis az emberi haladás vallója; a barbarizmus veszélyétQl akar óvni, amely a kultúrát szüntelenül fenyegeti. Tömör, szuggesztív képsorokban vázolja fel, Montesquieu szellemében, a glóbusz mqveltségi térképét: a vad, harcias erkölcsq Keletet: a lomha Délt és az alkotó, vállalkozó Északot. Hogy az északi (értsd, európai, nyugati) népek szabadságával és gazdagságával szemben amott szolgaság és nyomor uralkodik, annak okát vérbeli felvilágosodott idealizmussal a tudatlanságban és a „zablátlan indulat”-ban véli megtalálni. Észak, Dél és Kelet közé helyezi el Magyarországot és Erdélyt, Marosvásárhelyet a kultúra legszélsQ Qrtornyaként mutatva be a sötétség óceánjának partjain, s hirdeti a polgárosodást, a termés-elme kimqvelése útján.
Az álom címq versben Csokonai a materializmus hívének mutatkozik, tagadja a lélek halhatatlanságát, természettudományos szenvtelenséggel írja le a test felbomlásának folyamatát. A könyörtelenül pusztító természet képét, mely a középkori haláltánc-énekekben még a vallás lelki terrorjának szolgálatában állt, haladó eszmék hordozójává teszi, s vakmerQ módon költészetté emel kendQzetlen biológiai tényeket, amelyeket korában és még igen-igen sokáig a köztudat egyáltalában nem tartott alkalmasnak poéta lantjára.

Szerelmi költészete
Csokonaival megszqnik a csoportokra oszló költQk/írók korszaka. A korábbi idQszakban volt, aki több csoportosulásban is részt vett egyszerre. Csokonai viszont stílusszintézist valósít meg. Szerelmi költészete a legváltozatosabb: rokokó, népiesség és anakreontika jelenik meg benne egyszerre.

Rokokó
Felbomlik a barokk hatalmas, egységes ábrázolása és apró képekbQl rakja össze mondanivalóját. A hitet a boldogság, a szerelem váltja fel. A versengQ érzékenységekben a megszólaltatott érzékek mintegy kórusban együtt zengik a gáláns szépség-himnuszt Lillának. Ebben a versben szinte programszerqen mutatkozik meg a rokokó életérzés szenzualizmusa: a kellemest, a gyönyört okozót látással, hallással ( oly mennyei édességgel mondja, hogy szeretlek), ízléssel (édes a csókja), szaglással (ambrózia illatú), tapintással ( megölelt”) egyszerre akarja mohón magába szívni. Mindezek versengenek Lilla meghódításáért. A vers végén saját lelkéhez szól.
A pillantó szemek Lilla tekintetét írja le apró képekben. Kökény szemeinek pillantását lándzsadöféshez hasonlítja.

Népies
A népiesség nem stílusirányzat, nemcsak a romantikában jelentkezett, de az európai irodalmak történetében a romantika idején vált dominánssá. A népi jelzQ jelentése mindenre kiterjed, amely ennek a nagyobb, tág értelemben vett közösségnek jellemzQje. A népies jelentése: olyan nem népi eredetq alkotások létrehozása, amelyek azt az illúziót keltik, hogy ezek a mqvek részei a népinek, a népi kultúrának. A népiesség az az irányzattá soha nem erQsödött felfogás, hogy a mqvészeknek a politikai célok érdekében ösztönösen vagy tudatosan népies mqalkotásokat kell létrehozni.
Csokonai népies szerelmes versei A rózsabimbóhoz, melyben a rózsa jelenik meg népies elemként, és Az esküvés, melyben maga az eskü-formula is népies motívum. Az esküvés ismétlése fokozó jellegq, az apró képecskék a népiesség mellett rokokó vonásokat is tükröznek.

Anakreontika
Az egész életmqvet meghatározó ideál Anakreón, akinek megírja életrajzát is. A görög kismester követése, az anakreontika jelenti költQi pályájának egyik legértékesebb vonulatát, formakincsének kivételes gazdagodását, s emeli Csokonait európai rangú lírikussá. Ez a boldogságot teszi életprogrammá. Az anakreontika hasznosságát az adja, hogy a nem kanonizált mulatóénekrendet beemelte az ún. magas irodalomba, legitimizálva a mulató költQ -szerepet. Ilyen típusú versei Csokonainak A boldogság, A szamóca és a Lillához.



8.
Kazinczy Ferenc
(1759-1831)

Bessenyei visszavonulása után Kazinczy lett irodalmi életünk legtekintélyesebb vezéregyénisége. A 19. század elsQ két évtizedében az Q szervezQ tehetsége nyomán született meg az igazán modern magyar szépirodalom. Kelet-magyarországi református család gyermeke volt, Érsemlyénben született. Sárospatakon járt iskolába, Kassán, Eperjesen, Pesten végzett joggyakorlatot, majd zempléni, késQbb abaúji jegyzQ lett. Pesti évei idején vált jozefinistává. Állami hivatalt vállalt Kassán. A Magyar Museum társszerkesztQje egy ideig, aztán saját folyóiratot indít Orpheus címmel. Elbocsátották hivatalából, ekkor kezdte el a késQbb általa Széphalomnak elnevezett Bányácskán vidéki kúriájának építését. Csatlakozott a Martinovics-mozgalomhoz, ezért letartóztatták, pallos általi halálra ítélték, de a halálos büntetést a királyi kegyelem bizonytalan ideig tartó börtönbüntetésre módosította, Spielberg, Kufstein és Munkács voltak rabságának fontosabb színhelyei.
2387 nap után szabadult. Anyagilag tönkrement, széphalmi birtoka elvadult, családja elidegenedett tQle. Feleségül vette Török Sophiet, Széphalomra költöztek. Innen irányította és szervezte újjá a halódó irodalmi életet: a magyar irodalom központja ekkor Széphalom volt. Roppant levelezésével kapcsolatot teremtett mindenkivel, akinek a szellemi élethez valami köze volt, s íróvá majdnem két évtizedig csak az lehetett, akit Kazinczy íróként ismert el. Egy kifinomultabb ízlést kívánt meghonosítani, vezette és diadalra vitte a nyelvújítási harcot. Közben anyagi gondok szorongatták, mert birtoka jövedelmét nagyrészt az irodalomra fordította: saját pénzén jelentette meg a maga és mások mqveit. A magyar irodalom telefonközpontja akart lenni. /Nagy László/ Nehezen nevelte hét gyermekét. 1831-ben az északi megyékben dúló kolerajárványnak esett áldozatul. Háza elQtti kertjében temették el.

Fordítások (szentimentalizmus)
LegfQbb mqveinek a fordításokat tartotta. Ezeket, a nagy példaképek követését többre értékelte, mint az eredetiség követelményét. A fordításban az adaptáció elvét követte, ami idegen nyelvrQl való átültetést jelent a copiával szemben, ami szó szerinti fordítást jelent. ElsQ mqfordításai, átdolgozásai még a szentimentalizmus irányába tett lépéseit jelzik. 1788-ban jelent meg Kassán Gessner-fordítása Geszner Idylliumi címmel. Gessner svájci-német író idilljei rendkívül népszerqek voltak a maga korában: kb. húsz nyelvre lefordították. Ezekben egy boldog álomvilágot teremtett: szereplQi gondtalan pásztorok és kecses nimfák, akik csodálatos természeti környezetben élnek. Az elsQ magyar színtársulat megalakítása drámafordításokra ösztönözte. Fogsága elQtt 13 külföldi drámát tolmácsolt magyarul, többek között GoethétQl, Shakespeare-tQl és LessingtQl.

Nyelvújítás (klasszicizmus)
Börtönévei alatt határozottan a klasszicizmus felé fordult. A klasszikus minták átültetése azonban megkövetelte a nyelv, a stílus alkalmassá formálását is. Éppen ezért került a széphalmi mester mqvelQdési-irodalmi programjának középpontjába az ízlésújítás, stílusreform: egy olyan egységes és hajlékony irodalmi nyelv, a fentebb stíl megteremtése, amely a mqvelt olvasókhoz szóló magas irodalom eszköze lehet. Ennek szolgálatába állította a nyelvújítást, a szókincs bQvítését is. 1811-ben tudatosan robbantotta ki a nyelvújítási harcot, hogy felébressze az alélttá vált szellemi életet. Már 1811 elQtt is szemben álltak egymással az ortológusok és neológusok. Az ortológusok a nyelvújítás ellenfelei voltak, szerintük a nyelvben a legfQbb törvény a szokás: tehát tilos a nyelvbe, a nyelvfejlQdésbe erQszakosan beavatkozni, új szavakat gyártani. A neológusok ezzel szemben azt vallották, hogy éppen a nyelv elmaradottsága, szókészletének szegénysége miatt és esztétikai célok érdekében nemcsak lehet, de szükséges is változtatni a nyelven, szókészletén, néha még szabályain is.
A legnagyobb port kétségkívül az Árkádia-pör verte fel Kazinczy körül a nyelvújítás elQtt. Csokonairól halála után Kazinczy azonnal nekrológot küldött a Magyar Kurirhoz. Szerette Csokonait, aki barátjának és mesterének vallotta Qt. Kazinczy a nekrológban literatúránk felejthetetlen díszének nevezte Csokonait. Arkádia-pör követi, mely kiélezi és a nagy nyilvánosság elé viszi a már korábban kialakult álláspontokat. Csokonai sírkövére feliratul Kazinczy az Árkádiában éltem én is! szavakkal végzQdQ rövid szöveget javasolt. Ezt sértésnek érezték a debreceniek. Hiába magyarázta Kazinczy Magyarázó jegyzések Csokonai sírköve iránt címq munkájában, hogy Árkádia a költészet honát jelenti, nem pedig szamárlegelQt, a sértQdöttség nehezen oszlott el.
1811-ben két hadüzenetnek szánt munkája jelent meg: a Tövisek és virágok címq epigrammagyqjtemény, mely 43 verset tartalmaz, s a Poétai episztola Vitkovics Mihály úrhoz. Az epigrammagyqjteménynek már a címe is sokat elárul a tartalomról: töviseket, gúnyos és szatirikus támadásokat sejtet az ortológusok ellen, s az elismerés virágait nyújtja át az újítóknak. Támadja az ízlés nélküli, a szokáshoz makacsul ragaszkodó írókat (pl.: Szokott és szokatlan, Epigrammai morál, A kész írók). Többször használja a dialógus eszözét is, például a Kisfaludy Sándor ellen irányuló kritikai disztichonja, a Himfy végig pergQ párbeszédbQl áll. Néhány epigrammatikus virága az új ízléseszményt fogalmazza meg hatásos tömörséggel (pl.: A nagy titok, Írói érdem, Az iskola törvényei).
A maró szatíra csúcsa a Vitkovicshoz írt episztola. A mátészalkai HQgyészi HQgyész Máté fiktív bohózati figurájában az ostoba, tudatlan, az új irodalomtól makacsul elzárkózó fqzfapoéta beképzelt nagyképqségét és dühödt provincializmusát teszi nevetségessé.
Kazinczy támadásainak meglett a hatása: sértve érezte most már magát nemcsak a nagy ellenfél, Debrecen, hanem Szatmár megye meg a Dunántúl is. Ellenfelei, az ortológusok Mondolat címmel 1813-ban összetákoltak egy gúnyiratot, s egy terjedelmes szójegyzéket is mellékeltek hozzá, megadva újonnan alkotott szavak régi, illetve latin vagy német jelentését. Ezzel szerették volna bizonyítani a nyelvújítás képtelenségét s azt, hogy majd ezután csak szótár segítségével fognak tudni a magyarok egymással beszélgetni.
Erre válaszul Kazinczy barátai, Kölcsey és Szemere 1815-ben kiadták a Felelet a Mondolatra címq, vegyes tartalmú pamfletjüket.
Ekkor azonban már sokan Kazinczy ellen fordultak, ezért Q hajlott a megbékélésre, és 1819-ben gyQztesként úgy zárta le a nyelvújítási harcot, hogy békejobbot nyújtott az ortológusoknak, s kiegyenlítQdést sürgetett. A Tudományos Gyqjteményben jelent meg fontos tanulmánya 1819-ben Ortológus és neológus nálunk és más nemzeteknél címmel. Értekezése befejezQ szakaszában írja le következQ álláspontját, mely egyezséget hirdet a két szemben álló fél között: Jól és szépen az ír, aki tüzes ortológus és tüzes neológus egyszersmind, s egyességben és ellenkezésben van önmagával. A nyelvet tehát óvni, védeni is kell, de újítani is.

Prózája
Kazinczy pályája vége felé eredeti munkákat is írt. JelentQs ezek közül az önéletrajzból emlékirattá és korrajzzá nQtt Pályám emlékezete. Házasságáig tekinti át életét, íróvá nevelQdésének, szellemi gazdagodásának folyamatát, de saját életének eseményeit és a megújuló irodalom kibontakozásának történetét nem az idQrend szigorú egymásutánjában adja elQ, hanem szinte csapongó emlékezet fonalát követi. A Pályám emlékezete élete vége felé is csak részletekben jelent meg.
Hasonló kitqnQ alkotás a Fogságom naplója. A börtönökben írt és megQrzött rövid feljegyzések alapján 1828-ban fogott hozzá fogsága történetének megírásához. A lazán szerkesztett mqben olykor naplószerqen tömör részletek, olykor hosszabb elbeszélések, drámai feszültséggel megalkotott jelenetek s frappáns külsQ és belsQ leírások, alakrajzok olvashatók. A Fogságom naplója csak Kazinczy halálának százéves évfordulóján jelent meg nyomtatásban.
Hogy a feltétlen tökéletességre törekvés a klasszicizmus korszerqtlenné válása idején inkább stílusbizonytalanságot eredményezett nála mintsem zárt mqalkotást, inkább töredék-szépséget, mint befejezett mqvet, arra idQtálló, máig élQ prózai alkotásai közül az Erdélyi levelek címq gyqjteménye a legjellemzQbb. ErdélybQl hazatérve (1816) kezdte írni Qket, s ettQl a sorozatától várta a legtöbbet: Originál munkám  írta büszkén Kölcseynek. Részleteiben tényleg egyik legszebb alkotása. Erdélyt már az új, romantikus nacionalizmus számára fedezte fel benne. Nemzeti érzése ekkor színezQdött át korszerqvé, áttörve a kozmopolita életfelfogás kereteit. Magyarság és mqveltség ölelkezését csodálta Erdélyben anélkül, hogy a románságot lebecsülte volna. A kor legszebb, a felfedezQi izgalomtól áthevült s mégis tárgyias tájleírásai, emberi s írói találkozások remek jelenetei telítik e mqvet; kerekségét, stílusbeli épségét azonban éppen a korrekció elvének túlzásba vitele rontotta szét. Nem tudott ellenállni az erdélyi s itthoni barátoktól meg cenzoroktól nyert toldások-foldások, javítások és helyesbítések romboló hatásának, s aztán már csak kesergett afölött, hogy a hetedszeri, nyolcadszori átdolgozásra a mq elvesztette egyöntetqségét, meleg közvetlenségét.
Az Erdélyi levelek címq gyqjteményét ErdélybQl hazatérve írni, s ettQl a sorozatától várta a legtöbbet. Részleteiben tényleg egyik legszebb alkotása. Erdélyt már az új, romantikus nacionalizmus számára fedezte fel benne. A kor legszebb, a felfedezQi izgalomtól áthevült s mégis tárgyias tájleírásai, emberi s írói találkozások remek jelenetei telítik e mqvet. IdQsebb korából való szentimentális utazás a mq.



9.
Fazekas Mihály

Debrecenben született. A Kollégiumban tanult, de az akadémiai tagozatot nem végezte el: felcsapott katonának. Évekig állomásozott Galíciában, végigküzdötte a moldvai osztrák orosz török háborút, részt vett a francia forradalmi háborúkban. Végül a vérontástól megundorodva lemondott tiszti rangjáról és hazatért szülQvárosába. Agglegény maradt; gazdálkodott, kertjét mqvelte, botanizált. 1828-ban halt meg. Vele is a tüdQbaj végzett.

Katonáskodása, szerelmei
A hadi életnek hetykén jókedvq ritmusokkal int búcsút, elítélve a háborúskodás ostobáit, a Búcsúzás a hadi élettQl. Meglep formai újdonsága: a szokványos mqfaj, a bombasztokkal lelkesítQ, barokkos katonainduló szellemes visszájára fordítása. A verset olvasva lehetetlen nem hallanunk a lovassági mars jellegzetes ritmusát, majdhogynem dallamát. Valóban ilyen zenére íródott; kottája fennmaradt.
Fazekas Mihály két szerelmi élménye katona-éveire esik. Ruszándát, a moldvai szép -et, az egyszerq román havasok aljába szerette meg. Az emberi egyenlQség mélyen gyökerezQ tudata kellett ahhoz, hogy a daliás huszártiszt ne úgy tekintsen az idegen szép lányra, mint zsákmányra, hanem ideállá emelje, sQt versben is vallani merjen róla,. Ruszánda moldvai szép címq költeményében a megénekelt leány már nem a rokokó légies, elvont ideálalakja, hanem élQ egyéniség, aki magán viseli a couleur locale jegyeit.
A költQ másik, egész életre szóló nagy szerelme: Ámeli. Francia, flamand, esetleg német leány lehetett, a francia háboruk sodorták Qket egymás közelébe. A költeményekben kirajzolódó képe elmosódottabb, mint Ruszándáé, mivel a hozzá írt versek líraibbak : inkább a belsQ élmények felé fordulnak. Ámelihez címq költeményében már a leány elvesztését siratja a költQ. A humor, a derq többé nem is csillan fel róla írt verseiben. Visszafájó emléknek maradt meg Ámeli.

Természetlírája, mqnépdalai
A Nyári esti dalban a törQdött aratómunkást gyöngéden simogató est képe jelenik meg. Demokratizmusát, népiességének érzelmi alapjait vitézi éveibQl hozta magával, amikor mint közlegény és altiszt évekig maga is élte a jobbágysorból befogott katonák nehéz sorsát.
Eleinte csak menedék és vígasz a kert, a természet. Az évszakok megnyugtató körforgása csendességgel tölti el a költQ szívét. Apró remekmqveket ír. Csipkefinomságú, harmatos, igénytelen bájuk, a szinte mikroszkopikus közelbQl megfigyelt részletek, a játszi hang, a szín-hang-, íz-, illat- és tapintás-élményekre egyaránt fogékony érzékelés mohó és mégis gyöngéd szenzualizmusa, a könnyed dallamosság: e versek rokokó fogantatásáról vallanak. De míg a rokokó hamisítva szépít, s mitológiával népesíti be a tájat, Fazekas, a szabad levegQhöz szokott katona és gyakorlati gazda, hajszálpontosan ábrázol, a költQiséget magából a tárgyból lomboztatja ki. Legkedvesebb témája a zsendülQ élet, a koratavasz. Ha téli tájat fest, mindig ott érzik a közelítQ tavasz földszaggal fqszeresedQ lehelete. A tavasz nem az ábrándos szerelem évadja Fazekas költészetében, hanem a születés, a megújúlás ünnepe. Végtelen áhítattal figyeli meg az igénytelen növények életre-ébredését, s élménye oly mély, hogy lírája legszebb sorait fakasztja (pl.: Az én kis kertem, Nyári esti dal, Hortobágyi dal, A kellete korán jött csendes esQhöz).

Lúdas Matyi
1804-ben írta meg, de félreteszi. A Lúdas Matyi az elsQ mq irodalmunkban, amely népmesei tárgyat, népmesei eszközökkel, hiteles népmesei hangra dolgoz fel. A történet legrégibb ismert változata A nippuri szegényember meséje, amelyet i. e. 704-ben jegyeztek fel Asszíriában. A magyarországi folklórban ismeretlen. Bizonyos tehát, hogy a mesét Moldovából hozta magával, ahol öt évig katonáskodott. Mindez mit sem von le a mq eredetiségébQl. A korabeli magyar nemesi és paraszti élet hiteles részletei szövik át. Még sajátosabban magyar a mq problémafelvetése. Fazekas a jobbágyság és nemesség ellentétét bontja ki. Lúdas Matyi, a lézengQ suhanc a kupeckedésben életcélt talál magának. A földesúri hatalom durván keresztezi útját. Mégsem csügged el, bosszúra készül. Világot lát, mesterségeket tanul, pénzt kuporgat, s elQször iparos, másodszor katonaorvos képében vág vissza. Harmadszor már paripán jelenik meg a vásárban, a sihedernek száz forintot tud felajánlani a lóért.
A költemény társadalmi típusok összeütközésével példázza mondanivalóját. Tételes politizálás nincs, de elég annyi, hogy a jobbágy a maga erejére utalva, erQszakos eszközökkel, irgalmatlan harcban érvényesíti igazát. S semmi betyárgavalléria, még a pénzét is mindannyiszor gondosan elveszi az úrnak. Döbrögi kegyetlen, hiú, gQgös, ostoba, hiszékeny és gyáva; Matyi nemcsak bátor és furfangos, hanem ügyes is, gyorsfelfogású, következetes. A két típus ellentéte mintegy ítélet a parasztságról és a nemességrQl. Lehet-e ezt másképp értelmezni, mint hogy a jobbágyság oldalán az érték és az igazság, s ennek elQbb vagy utóbb politikai jogok formájában is érvényre kell jutnia?
Sok vita folyt a mq befejezésérQl: Döbrögi nagyon is hirtelen megtérésérQl. Kik lélektani döccenQt emlegettek, kik megalkuvást láttak benne. Az igazság az, hogy ez az egyedül lehetséges következetes megoldás. A költQ a jobbágy teljes gyQzelmét akarta ábrázolni a feudális zsarnokság fölött. Paraszti tömegforradalomról 1804-ben nem is álmodhatott. Csak egyéni hQst szerepeltethetett.
A típusalkotás népmesei módon jelképes és idealizált, de a részletekben a lélektani indokolás olyan tökélye valósul meg, amely irodalmunkban addig példátlan. Döbrögi alakja is kitqnQ jellemábrázolóra vall. Csupa ellenszenves vonás, mégis eleven ember, mert Fazekas nemcsak a gonoszságot, a kegyetlenséget látja meg benne, hanem a velük nagyon jól összeférQ gyengéket is. Nemcsak a szimmetrikusan felépített cselekmény világossága az érték a korábbi magyar epikus kompozíciók lazaságával szemben, hanem a Lúdas Matyi szerkezetének egyenletesen és határozottan emelkedQ jellege is. A nagyszerq komikum e folytonosan emelkedQ szerkezetben bomlik ki.


10.
Berzsenyi Dániel

1776-ban született Hetyén, módos nemesi családban. Neveltetését részben apjától kapta, aki fQleg latin szerzQket olvastatott vele, részben a soproni líceumban, ahol németül tanult meg. Különc atyjával nem tudott békésen megférni, ezért korán megházasodott, hogy független életet élhessen. Dukai Takács Zsuzsannát vette feleségül. Sömjénben telepedtek meg, majd Niklai birtokára költöztek. Itt gazdálkodásba fogott, s a maga szórakoztatására verselgetni kezdett. Kazinczy levelezést kezd vele, megjelentetik verseit. Élete végén Berzsenyi jelentQs szerepet töltött be a reformkor mozgalmában, de Niklát csak ritkán hagyta el. Kölcsey kritikájára elhallgatott, a hátralévQ éveiben kevés verset írt. Niklán halt meg 1836-ban.

Ódái
Az óda fenséges tárgyat magasztos formában megéneklQ lírai mqfaj. Berzsenyi ódáit Horatius mintájára írta, a klasszicizmus parancsát követve vállalta az oktatói, erkölcsnemesítQi társadalmi szerepet: a nemzet megmentésére mozgósított, a lelkeket kívánta mqvelni, nemzetének akart szolgálni költészetével, elsQsorban hazafias ódáival. Ezek közül a legnevezetesebb A magyarokhoz I., és A magyarokhoz II. címq.
A magyarokhoz I. (Romlásnak indult...) izgatott, zaklatott menetq, nagy ellentéteket tartalmazó alkotás. A romlott jelen és a hajdani erQ feddhetetlenségének kontrasztja tölti ki a 14 szakaszos vers 12-12 strófáját, tehát idQ- és értékszembesítQ verstípus, s az egészet áthatja a nemzet sorsáról érzett aggodalom. A belsQ szétzüllést a tiszta erkölcs eltqnését a gyönyörhajhászó elkorcsosodást a hagyományok megvetését az anyanyelv elhagyását egyetlen, részletezQ hasonlat érzékelteti. A bqnök úgy pusztították el valaha Rómát, mint ahogy a kevély tölgyben lakozó férgek Qrlik meg a fa gyökereit. A költQ lemondóan összegzi fájdalmas tapasztalatait: játékszerek vagyunk csupán a sors kezében, a hajdani erQs birodalomnak példája történelmi szükségszerqséggé emeli a pusztulást. Alkaioszi-strófában íródott. Klasszicista vonások: verselés, strófaszerkezet; antikos képkincs, utalásrendszer; arányos szerkesztés. Romantikus vonások: a nemzet léte vagy nem léte; a halál víziója; erkölcsnemesítQ, nevelQ, oktató szándék; költQi szerepvállalás, népvezetQi szerep.
A magyarokhoz II. (Forr a világ...): az elsQ óda pesszimizmusával szemben ebben a kezdeti riadalom a jövQbe vetett hitbe vált át. 1807-ben keletkezett, történelmi háttér: a napóleoni háborúk Európát megingató hatása, az ulmi vereség, közvetlen kiváltó oka pedig I. Ferenc császár népeihez intézett kiáltványa. A konkrét események fölé nQve a vers minden korra érvényes erkölcsi ítéletet fogalmaz meg. Az eddig örökkévalónak hitt világ és rendje összeomlott, államhatárok, törvények, erkölcsök, szokások megváltozhatnak, semmiben nincs állandóság. EbbQl a megrendítQ élménybQl azonban nem a kétségbeesés, fakad, hanem éppen ellenkezQleg: az ábránd és hit, hogy a bölcsen kormányzott hajónk (államunk) állni tudó lesz a habok közt. Vagyis nemzetünk, hazánk nem fog elpusztulni, történelmi kivételként kívül marad az örökös változás szükségszerqségén. A hit alapja: A Titusnak nevezett I. Ferenc és a nemzet szilárd egysége, mely Qrzi a régi rendet, valamint lélek s szabad nép erkölcsi-fizikai fölénye, mely csuda dolgokra is képes. A latin költészet nyomán a hajó és a tenger metaforáját a történelmi viharokban erQs kézzel irányított államként értelmezi Berzsenyi. A befejezés tehát erQt sugall. Ez a vers is Alkaioszi-strófában íródott.
Mindkét vers a magyarságot szólítja meg, és hozzá szól. Sok helyen az E/1 személy helyett T/1 személyben ír, a közösséghez tartozónak vallja magát. Tipikus klasszicista alkotások, verselésük egyforma, mitológiai a hátterük (ami szintén klasszicista vonás) de már a romantika irányába mutatnak.

Elégiái
Az Osztályrészem címq elégico ódájában a megelégedéssel viaskodik: az antik költQ filozófiájával próbál fölébe emelkedni kisszerq életformájából fakadó tragikus életérzésének. Versformája szapphói strófaszerkezet. A hajó motívum Horatiusra utal, de itt a téma a megérkezés, a partraszállás a békés kikötQben. Az élet viharain szerencsésen túljutott heves ifjú élete fordulópontjához érkezett: felnQtté vált, a maga ura lett, lezárult egy szakasz az életében. A költQnek nagyon is szüksége van az önvigasztalásra, s a boldog megelégedés illúziójába ringatja magát. Felsorakoztatja a jómódú földbirtokosi élet nyomós érveit, a kiegyensúlyozott családi élet boldogságát. Mindez azonban egyfajta szembesítéssel történik, olyan összehasonlításban, amelyben saját birtokának gazdagsága kiábrándítónak hathat. A negyedik versszakot lezáró kérdQ mondat valójában erQs állítást tartalmazó felkiáltás: grammatikai-gondolati tartalmával ellentétben éppen a rejtegetett elégedetlenség megnyilvánulása: a földesúri jólét mellett vagy ellenében valami másra, teljesebbre, értékesebbre való sóvárgást takar. A vers végén nem a dicsekvQ, hanem ellenkezQleg, a sorsába beletörQdQ filozofikus lélek lemondó gesztussal kísért kijelentése jelenik meg: mindenütt boldog megelégedéssel néz az égre. Ezt csak egy feltételhez köti: a költészet vigaszához.
A közelítQ tél címq elégiában komor, vigasztalan hangulat uralkodik. Eredeti címét, Az Qszt Kazinczy változtatta meg, ezzel a statikus állókép helyére a lopva közeledQ fenyegetés mozgalmassága került, s így maga a cím is riadalmat sugall. Az elsQ versszakokban a természet festésével érzékelteti az idQ kérlelhetetlen múlását, a költQi negatív festés módszerét használva. Filozófiai általánosítást von le az Qszi természet képeibQl: az idQ észrevétlenül tovasiklik, minden csak pillanatig tartó jelenés. Majd a pusztulás hatalmas képi élményét szqkíti le egy parányi nefelejcs enyészetével. Szomorú lemondással veszi tudomásul, hogy észrevétlenül örökre elmúlt ifjúsága. A vers végén a „béhunyt szem” nem a halált jelképezi, hanem az örömök, a szerelmek észrevételének képtelenségét. Lolli nem valóságos földi lány, csak a szerelem jelképe. Az utolsó két versszaknak az elmúlt ifjúságra vonatkozó utalásai árulják el tulajdonképpen, hogy nem csak a valóságos, hanem egy lelki tájról is szól a leírás. Formája szintén aszklepiádészi versszak.
A Levéltöredék barátnémhoz ütemhangsúlyos verselésq, keresztrímes. A címbeli töredék utalhat arra, hogy a vers valójában episztolaként indul, de elégiába, létösszegzQ versbe vált át. Nem töredék, tökéletesen zárt egész. A szüret-esti magány a költQ életének reálisan bemutatott helyzetképe. A kanóc pislogó lángjába nézve megindul az ábrándozás folyamata: a magányos szüreti este az élet estéjévé, az öregedés jelképévé válik. A kanóc pislákoló lángja a hamvadó életet asszociálja. Itt már nincsenek antik utalások, a verselés sem idQmértékes. Ez a romantika irányába mutat.

Episztolái
Dukai Takács Judithoz küldött levele mintegy önkínzó cáfolata annak, amit annak idején felesége együgyqségérQl és ebben való megtartásáról írt. Megkésett bánattal vetette papírra korábbi véleményének elítélését. A folytatásban arról van szó, hogy éppen a nQket kellene a legmagasabb kultúra szintjére emelni, mivel Qk azok, kik embert szülnek és nevelnek .
Vitkovics Mihályhoz írt költQi levelének eszmefuttatásai újra fölvetik életének nagy dilemmáját: a felvilágosodott költQhöz méltatlan magányos földesúri lét faluhoz kötöttségét és a rokon lelkekkel való tudós érintkezés kiirthatatlan sóvárgását, a városi életforma utáni vágyát.
A Pesti Magyar Társasághoz címzett episztolája jut el legmesszebbre a felvilágosodás eszmerendszerének magasztalásában. Az ész isteni mindenhatóságáról himnikus hangon tesz vallomást, s ellenséges indulattal kárhoztatja a hit vakító szent maszlagit .

Epigramma
A felvilágosodott, széles látókörq költQ a szent emberiség nevében hirdet világtörténelmi ítéletet Napoleonhoz címq ódai emelkedettségq epigrammájában a császár bukásakor, Napóleonra hárítja a felelQsséget: visszaélt a kor lelkével, a szabadsággal, s az egész emberiség ügyének elárulásával vádolja. Keményen, sallangtalanul koppannak a verssorok végével egybeesQ ostorozó mondatok.

Esztétikai nézetei
Kölcsey Tudományos Gyqjteményben megjelent recenziójában nyelvben gazdag, de gondolatban szegény költQnek nevezi, ami miatt a költQi alkotás helyét az utolsó éveiben a tudományos munkálkodás, az esztétikai-irodalmi tanulmányokban való elmélyülés foglalta el, lázas sietséggel igyekezett pótolni mqveltségbeli hiányait. A méltó válasz jobb esztétikai tájékozódás után Észrevételek Kölcsey recenziójára címmel 1825-ben jelent meg a Tudományos Gyqjteményben. Ebben Kölcseynek a klasszicista esztétikai alapelveire épített legfQbb kifogásait már a romantika nevében utasította vissza: olyan költQ Q, akit nem lehet a hellenica szabályai szerint megítélni.
Életét most már fQként a tudományoknak szentelte, s ezt jelzik egymás után elkészült tanulmányai is. Az Akadémia filozófiai osztályán rendes taggá választották. Akadémiai székfoglalója a Poétai Harmonistica (1833). Ebben a tanulmányában a romantikával szemben a klasszicizmus esztétikájának tételeit hirdette, a hellenika mellett foglalt állást: a világ legfQbb törvényszerqsége a harmónia. Ugyancsak 1833-ban írta A magyarországi mezei szorgalom némely akadályairul címq értekezését is.



11.
Katona József

Kecskeméten született, iparos családban. ÉletérQl keveset tudunk. A pesti piarista gimnáziumban tanult, majd a pesti egyetem jogi karán. 1811-ben négy, idegen nyelvrQl fordított darabját mutatták be, 1812-tQl pedig már saját darabokat is írt német regények dramatizálásával vagy más mqvek szabad átdolgozásával. Ezek a fordítások vezették be a drámaírás mqhelytitkaiba. De írt olyan eredeti darabokat is, amelyek nem átdolgozások, hanem forrásuk maga a történelem: ilyen a Ziska, a táboriták vezére címq dilógia és a Jeruzsálem pusztulása címq szomorújáték.
Nemcsak mint szerzQ állt rendelkezésre, gyakran fellépett színészként is a színpadon. Mindezek mellett volt még egy lánc, ami a színpadhoz kötötte: reménytelenül szerelmes volt az akkor még hajadon Széppataki Rózába. A színésznQ házassága, a viszonzatlan szerelem távolíthatta el a színészektQl és a színháztól. Búcsúzásnak szánta egyetlen vígjátékát, melynek éle Déryné ellen irányult: A rózsa, vagyis a tapasztalatlan légy a pókok között.
Utolsó drámájának, a Bánk bánnak létrejöttében a pesti színháznak semmiféle ösztönzQ ereje nem volt. Ezt 1815-ben írta egy drámapályázatra, melyet Döbrentey Gábor folyóirata, az Erdélyi Múzeum hirdetett meg azzal a céllal, hogy majd a pályanyertes eredeti darabbal nyithassák meg az épülQfélben lévQ kolozsvári színházat. A bírálóbizottság tagjai fel sem figyeltek rá, s a mai napig sem tudjuk, hogy valójában mi lett a sorsa.
A kudarc, a sikertelenség elhallgattatta benne az írót, véglegesen elfordult mind színháztól, mint a drámaírástól. Ügyvédi vizsgát tett, és ügyvédként mqködött Pesten, majd visszatért Kecskemétre városi tisztviselQnek. Alügyész lett, majd fQügyész. Drámaírói pályájának keserq tanulságait egy tanulmányban foglalta össze: Mi az oka, hogy Magyarországon a játékszíni költQmesterség lábra nem tud kapni? A Tudományos Gyqjteményben jelent meg. Hat akadályt sorol fel: 1.a színház hiánya, 2.a nemzeti dicsekvés (célzás ez Kisfaludy Károly korai darabjaira), 3.a nyomtatásbeli szükség , 4.a cenzúra, 5.a bírálat hiánya és 6.a jutalmazás elmaradása.
Ezután Kecskeméten élt élete végéig, de ezekrQl az évekrQl már nem sokat tudunk. 1830-ban szívszélhqdésben meghalt. Remekmqvének színházi bemutatását nem érhette meg. A Bánk bánt 1833-ban vitték színpadra elQször Kassán. Operaváltozatát Egressy Béni szövegére Erkel Ferenc alkotta 1861-ben.

Bánk bán
A mqben egyszerre van jelen a történelmi és a szerelmi tragédia, a nemzeti lét sorskérdése és az egyes ember egyéni létproblémája. Bár a magyar középkorban, 1213-ban történik a cselekmény, s a szereplQk többsége is történelmi alak, Katona a reformkor elQtti Magyarország nemzeti sorsproblémáival is viaskodik.
Bánk pedig egyenesen modern, kifinomult lelkületq, túlzottan is érzékeny lélek, aki épp érzékenysége következtében is indulati szélsQségekre hajlamos. A címszereplQ áll mindvégig az események középpontjában: minden szándék és erQ rá irányul és benne összpontosul, minden sérelem egyben Qt is sérti. A király távollétében az Q kezében van a legfQbb hatalom, Q a király helyettese. Még sincs a királyi udvarban, mert a királyné, Gertrudis igyekszik távol tartani a központtól, s minden hatalmat a saját kezében szeretne tartani: ezért országjáró körútra küldte. Az a tény, hogy Bánk elfogadta ezt a megbízatást, valamint az, hogy szép, fiatal, de gyermetegül naiv, az udvari intrikákban járatlan feleségét vidéki kastélyából a királyi palotába hozatta, csak erkölcsileg kiemelkedQ nagyemberek gyanútlan jóhiszemqségével magyarázható. Bánk angyali tisztasága az Qt igen jól ismerQ Tiborc szavaiból is kitqnik.
Ezzel az angyali hQssel kerül szembe Gertrudis, a hatalom mániákusa. Más szereplQk szavaiból, a dialógusokból sok mindent megtudhatunk arról, miért tqrhetetlen az uralma. A saját személyes tulajdonának tekinti az egész országot, a magyarok rovására csak a merániaknak kedvez. Visszataszító gQgje, a magyarokat lenézQ megvetése jogosan váltja ki az ellene szervezkedQ békétlenek bosszúvágyát. Bár erQs akaratú, céltudatos, uralkodásra termett asszony, a drámai küzdelemben betöltött szerepét mégsem elsQsorban személyes tulajdonságai teszik lehetQvé, hanem hatalmi helyzete, hiszen rendelkezik azokkal a politikai eszközökkel, amelyek szükségesek akaratának keresztülvitelére.
Bánkban a királyné és a magyarság katasztrófával fenyegetQ szembenállása csak akkor tudatosodik, amikor titokban visszatér országjáró körútjáról. Megdöbbenti az országos nyomor és az udvari dQzsölés közti ellentét, de az igazi csapás a magán embert, a férjet éri. Fojtott tqz tör fel elemi erQvel, mikor meghallja Peturtól: Jelszónk lészen: Melinda! Nem ura önmagának, szinte magán kívül van, nem lát és nem hall semmit és senkit (nem veszi észre Biberachot, nem figyel Tiborcra). Életének értékei közül Melinda a legfQbb, ezért bukásának is csak általa lehet bekövetkeznie.
Melinda, a világszerte híres szépségq ifjú asszony, aligha lehet több 20 évesnél. Teljesen vagyontalan, két bátyjával menekült a spanyol Bojóthiából Magyarországra. Különös, a magyar asszonyoktól eltérQ szépsége felkelti Ottónak, a királyné kéjenc, szerelmi csábításokban járatos öccsének figyelmét.
Bánk az egész elsQ felvonás folyamán szinte tehetetlenül gyötrQdik Melinda elvesztésének lehetQsége miatt. Meghúzódik a rejtekajtó mögött, majd ismét benyit a terembe, de meglátva Melindát Ottóval, aki az asszony kezét hosszasan homlokához szorítja, ismét kimegy. Szemtanúja tehát Ottó csábító udvarlásának, s kénytelen kihallgatni Gertrudis kétszínq beszédét. A királynét egyaránt felháborítják Ottó buja céljai Melinda iránt, de az is, hogy kontár marad az asszony elcsábításában: egyszerre tiltja és bujtogatja is testvérét.
Biberach, a lézengQ ritter tudja, hogy a nagyúr itthon van, s nem sokat törQdik már Ottóval, nem akar fölösleges kockázatot vállalni érte. Inkább az erQsebb fél, Bánk szolgálatába állna. Tudja, legalábbis sejti, hogy a kisajtó mögött lehet valaki, ezért a terem ellenkezQ oldalára vezeti Ottót, és súgva adja neki tanácsait, illetve a porokat: hevítQt Melinda, altatót Gertrudis számára. Rejtélynek tqnhet azonban, hogy Melinda, aki már tapasztalatból ismerhette Ottó szándékait, miért megy el késQbb a királynéhoz egy János-áldást üríteni . Csak gyanútlan naivitásában lehet erre magyarázatot találni.
Az elsQ felvonásbeli élmények testet-lelket felzaklató hatása indítja el Bánk életének drámáját. ElQször tehetetlen zavarodottság, tétlen, zilált lelkiállapot lesz úrrá rajta, nem tudja, mit tegyen, majd összeszedi magát: széttépi a királyi székhez és családjához kötQ láncait. Nem nádorként, még csak férjként, apaként sem, hanem puszta lelke szerint kíván cselekedni. Nem nagyúr többé, hanem csak ember: tetteit csupán a haza és a becsület parancsa fogja irányítani.
A továbbiakban drámai küzdelem bontakozik ki régi énje és új elhatározása között. Bánk az éjjel elmegy Petur házába, az összeesküvQkhöz (II. felvonás). A hazát fenyegetQ csapást tarthatta komolyabbnak, hiszen annak fültanúja volt, hogy Melinda visszautasította Ottó ajánlatát. Átérzi ugyan a fQnemeseket ért sérelmeket, hiszen maga is arisztokrata, mégis leszereli az összeesküvést. Inkább a hazát védi, mint a trónt. A hazát megmentette, de ugyanezen az éjszakán veszti el családi boldogságát, Melindát. Biberach hozza a hírt, hogy otthon Ottó és Melinda együtt van, Bánk elsQ reagálása, hogy meggyilkolja Ottót, majd rohan haza, hátha még nem volna késQ, s meg lehetne gátolni a szörnyqségeket.
KésQn érkezett (III. felvonás). Bánk úgy viselkedik, mint aki széttépte a családjához fqzQ tündéri láncait: hazugnak nevezi feleségét, s megátkozza kisfiát. Sem Bánk, sem Melinda nem tudhat a porokról. A térdeplQ, majd az atyaátokra sikoltva felugró Melinda magatartásán és beszédén a tébolyodás jelei mutatkoznak. Bánk is észreveszi ezt, s a feldühödött indulatok közé kezd beszivárogni a szánalom. Melinda elrohan azzal a tébolyult rögeszmével, hogy megátkozott gyermekét Gertrudistól követelje vissza. Bánk pedig elkezd töprengeni: És a királyné álmos volt!  Nem-é? Befészkeli magát agyába a gondolat, hogy a királynQ a kerítQnQ szerepét játszotta és csak mímelte az álmosságot, és felmerül benne Gertrudis megölésének szándéka. Az Izidórával való jelentéktelen epizód után Tiborccal, régi jobbágyával, hq cselédjével találkozik. Tiborc panaszáradata feltárja a nép szörnyq nyomorát, ami most egybevág Bánk saját sérelmével: Tiborc minden szenvedésük okaként az idegeneket, s Gertrudist jelöli meg. Ez megadja a végsQ lökést. Elmegy Gertrudishoz, iszonyú felségsértQ szavakkal illeti. Feleségét a királynQ elQtt is megtagadja, mégis, mikor meglátja tébolyodott feleségét, rájön, hogy szerelmének tündéri lánca erQsebb, minthogy széttéphetné. A királynQ megölésének pillanatában is ez a keserqség, a boldogság elvesztése miatti fájdalom döfi Gertrudisba a tQrt, mikor odakiáltja neki a becsmérlQ, megvetQ keritQ szót. Bánk ítéletét a haza és a becsület együttes parancsa kényszerítette ki: tette jogos büntetés volt. Bánk azonban a gyilkosság után nem diadalt érez, hanem reszketni kezd, s elvánszorog.
Az V. felvonás temetési gyászszertartásába Bánk bán ismét magabiztosan lép be, tette jogosságának szilárd tudatában büszkén és öntudatosan vállalja a gyilkosságot. A hazát mentette meg, s ezzel erkölcsileg felmagasodik. Gertrudis koporsójára vágja nádori nyakláncát, így véglegesen eltépi a királyi székhez kötQ láncait. Itt a drámai küzdelem már lezárult: az ellenfél halott, a királlyal pedig nem száll szembe. A ravatal körül összegyqlt udvarnokok a királlyal együtt felsóhajtva elfogadják a haldokló Biberach esküjére alapozva a királyné ártatlanságát Melinda meggyalázásában. Bánk legfQbb célja bebizonyítani tettének jogosságát: az érvek és bizonyítékok súlya alatt a királynak is meg kell hajolnia, igazat ad Bánknak: Magyarok! ElQbb mintsem magyar hazánk - / elQbb esett el méltán a királyné! Bánk tehát diadalmas hQs lehetne, mégis összeomlik, közömbös neki már, hogy mi a király végsQ döntése. Bukásának egyedüli oka, hogy a királyé-gyilkossággal bár megmentette az országot a pusztító testvérháborútól, egyszersmind ki is szolgáltatta Melindát a bosszúnak, s ezzel halálát okozta. Elveszítette élete legfQbb értelmét. Csüggedése olyan fokú, hogy Solom mester is szánakozva mondja: Nézd, uram, e csüggedést! - Király, / a büntetés már ennek irgalom."




A felvilágosodás irodalmából

 PAGE 25

Hasonló témájú dokumentumok

Hozzászólások

11.05-2 3.óra a1 adóellenőrzés algebra andragógia asdf assembly atombomba babits beugro biztonságpolitika definíciók diasor durkheim építészettörténet finance forgó mozgás föld füst gazd.töri tétel6 gazdaságtörténelem inverz és összetett függvény inverz függvény japán jövedék kérdések és válaszok kéregedzés ket kidolgozott tételek kollokvium közjog madarak magyarország geográfiája másabb méretezés motiváció munkaerő növények öko1 peter behrens reklámelmélet szemiotika szerep szerves kémia szervezeti magatartás toxikológia törvény valószínűség vizsgára