Világirodalom: A romantika irodalma

Országok listájaHungaryNyíregyházi FőiskolaBölcsészettudományi és Művészeti Főiskolai KarMagyarI. IrodalomszigorlatVilágirodalom: A romantika irodalmaVilágirodalom: A romantika irodalma

A romantika eredete.


Magát a romantic szót - ami korábbi, középkori szóalkotás: a francia roman szóból ered és a nép nyelvén írt elbeszélQ mqveket jelöli, szemben a latin nyelven írt tudós mqvekkel, illetve késQbb (még mindig a középkorban vagyunk) a roman szó regényt jelentett - Angliában használták elQször. Jelnetése: aki, ami a régi kalandregényekre emlékeztet, illetve kalandos történet, esetleg kalandos-festQi táj, regényes jellem. Bár Rousseau Egy magányos sétáló álmodozása címq mqvében már használta a romantikus szót. Romantikus irodalom, romantikus költészet kifejezést Fridrich Schlegel az Atheneum címq folyóirat 1789. évfolyamában használta, s Q még középkori munkákat tárgyalt -Perarca, Dante- ezen elnevezés alatt.



A romantika kialakulása, fogalma, jellemtQi.


A 19. század 20-as éveitQl (1820-as) jelenti a kalsszicizmus utáni új irodalmi irányzatot.

A romantikus - azaz felfokozott - életérzést a távlat, a változás lehetQsége határozza meg: az egyik változata a reményvesztettség, a csalódás, a világfájdalom (a "spleen"); a másik a forradalmi optimizmus, a kitörQ életöröm.
A romantika, vagy romanticizmus szót elQször az angolok használták, még a 17. században. Eredetileg annyit jelentett, hogy regénybe illQ; s használták annak megjelölésére, hogy valami nem valószínq, valamint olyan tájak jelölésére amelyekre ma már azt mondjuk, vadregényes. Irodalomtörténeti fogalommá a 18. század végén vált, amikor a klasszicizmus ellentétét kezdték jelölni vele. Mert a romantika elQször a klasszicizmus ellenlábasaként jelent meg a szellemtörténetben. ElsQ nagy képviselQje a svájci  francia Rousseau, akinek a hatása alatt a romantikus életérzés tudatosodott az emberekben és rohamszerqen hódította meg Európa szívét. A szívét, mert a romantika a szív stílusa, és ismertetQjegyei közé tartozik a szív állandó emlegetése is. A18. század Rousseau fellépéséig az ész százada volt, a világosság százada. A romantika elsQsorban visszahatás a felvilágosodás túlzó észtisztelete ellen. Rousseau és követQi felfedezték és Qsi jogaiba visszahelyezték az ember érzelmi és akarati, vagyis inkább ösztönös életét. A romantika, elsQ korszakában, az érzelem és az ösztönök lázadása az értelem zsarnoksága ellen. EbbQl következik, hogy a romantikus ember és a romantikus stílus erQsen érzelmes természetq. Romantika és szentimentalizmus egymással szoros rokonságban álló fogalmak. A romantikus-szentimentális ember érezni az érzés kedvéért, tiszteletben tartja, ápolja, becézi sokszor tetszelegve túlozza érzelmeit, mert csak az érzelmet tartja igazán fontosnak az emberben. Az érzelem és ösztön tisztelete a romantika második korszakában azután arra bírta a kor nagy költQit, hogy egy emelettel mélyebben ássanak le az emberi lélekben. A klasszicizmus nagy alkotásai a lélek legfelsQbb, legvilágosabb emeletén játszódnak le, a világos tudatban. A romantika nagy korszaka viszont éppen arra törekedett, hogy lehatoljon a lélek pincéibe, bányáiba, a tudat alatti birodalmába. Ezért játszik olyan nagy szerepet az álom és azok az Qsi kifejezési formák, amelyek az álommal rokon ok, és a tudat alatti rétegekbQl táplálkoznak: a mese, a monda, a mítosz és a babona. A romantika visszahelyezte jogaiba a meseerdQ holdvilágát, a tündéreket akik könnyedén és csábítóan lejtenek, mint az ember teljesülhetetlen vágyai, a sírokat és kísérteteket, az ember Qsi és minden ésszerq gondolásnál erQsebb borzongását és iszonyatát a természet és az örök halál rejtelmeivel szemben. A romantika ebben az értelemben az észen inneni, észen túli dolgok lázadása az ész ellen." (Szerb Antal)


A romantika mint mqvészi irány az irodalomban keletkezett, az irodalom területérQl indult el. A romantika az utolsó nagy korstílus az európai mqvészettörténetben, a kultúra minden területén, minden mqvészeti ágban, sQt még a hétköznapi életben is jelentkezett.
Stílusirányzat és világszemlélet egyben.

A romantika egy sajátos lelki alkatot és mqvészi attitqdöt jelent, amely sok vonásában közös valamennyi romantikus mqvésznél. A romantika szqkebb értelemben vett stílusát, vagyis nyelvbeli kifejezési módját az jellemzi, hogy szereti a szabálytalant, a meglepQt, a nyugtalanítóan eredetit a klasszicizmus sima szabályosságával szemben, szereti a homályost, az éjszakát, a sejtelmeset, szeret rémületet vagy fájdalmas borzongást felkelteni.


A romantikus életérzés legalapvetQbb eleme a vágyódás. A romantikus lélek mindig éppen szökik élete, kora, önmaga elQl, valahová máshova, valahová messze. Vágy a végtelen után. A legjellemzQbbek azok, amelyek valahová visszamenekülnek. Az igazi romantikus út befelé és visszafelé vezet. A visszavágyódásnak három nagy típusa van. ElQször is vissza a természethez, erre már Rousseau kiadta a jelszót. A természet szépségeit tulajdonképpen a romantika fedezte fel. A romantikus ember a természetbe vetíti vágyódását. Másodszor vissza a múlthoz. A romantikus lélek visszavágyódik régi korokba, amikor az élet színekben és csodákban gazdagabb volt még. Különösen vonzza a középkor és a nemzeti hagyomány. A romantika eszmélt rá arra a, hogy az emberiség nemcsak térbelileg, hanem idQbelileg is tagolódik, és a történelem egyes szakaszai legalább annyira különböznek egymástól mint az egyes országok. Ennek a felismerésnek köszönhetjük a történelmi drámát és regényt. Harmadszor vissza a néphez. A nép az, amiben a természet és történelem emberi módon találkoznak, mert a nép hagyományaiban Qrzi a múltat, és egyszerq életformájában Qrzi a természetet.

A romantikában a mqvész és a társadalom kapcsolata is szélsQséges változatokat eredményez. Megjelenik a "vátesz", a jövQbe látó, isteni útmutatást követQ népvezér is, de a magányba húzódó, a világtól elvonult alkotó is.



A romantika világképe.

Középpontjában az individuum, a személyiség, az általános emberi, az emberi kiteljesedés lehetQsége áll. E kiteljesedés elQl minden akadályt el akar hárítani, de ezt megvalósítani csak az abszolút szabadság jegyében lehet. Mindent az abszolúthoz mér, minden jelenség, ember annyit ér, amennyit önmagából az abszolúthoz képest megvalósít.
Egyszerre állítja ember és világ ellentétének feloldhatóságát és éli át az elsQ és második világ megbomlott harmóniáját, én és világ ellentétét, a törekvés, a gondolat és a megvalósulás tragikus ellentmondását. E felismerésbQl fakad a romantikus világszemlélet egyik jellemzQje, a romantikus vagy tragikus irónia. Az ellentéteket felismerve oda menekül, ahol a harmónia megvolt vagy újrateremthetQ. A polgári lét unalmából a kalandokba menekül (romantika = a regény, regényes szóból).

A romantika mqfajai.


Nagy szerepet kap a mqvekben az érdekesség, a kaland, a mese, az álom, a fantázia, a mitológia és maga a szépség.

A szövegek nyelvére mindenek elQtt az erQs líraiság nyomja rá a bélyegét. A szabad önkifejezés egyedi, szabálytalan, olykor töredékes mqformát eredményez. JellemzQ (a barokkra emlékeztetQen) a monumentalitás, a zeneiség, a festQiség és az ellentétezés. JellemzQ hangneme a pátosz, a humor és az irónia is.
A romantikusok jelentQsen demokratizálták a költQi nyelvet. Megszüntették a különbséget az elQkelQ és pórias szavak közt. Így a költQi nyelv alkalmasabbá lett a hangulati árnyalatok kifejezésére. A romantikusok szívesen használnak érzéki telítettségq konkrét szavakat, s a stílusuk fQként festQi hatásokra törekszik.

Az esztétikai minQségek keveredhetnek: a rút és a fennkölt, a fenséges és nevetséges, a jó és a rossz, a szép és a csúnya, az öröm és a bánat, a szabadság és a végzet.

A romantikus költQ keverék-mqfajokat kedvel, lírai elmélkedést, könyvdrámát, történelmi regényt. A mqfajok határai is elmosódnak vagy teljesen megszqnnek - verses regény, drámai költemény  és új mqfajok alakulnak. Sajátosan romantikus mqfaj a regény. A romantikus regény számos változata születik meg: a történelmi regény, a kísértetregény (Angliában a "Gothic novel"), a rémregény, a fantasztikus regény, a detektívregény, a meseregény, valamint a verses regény.



A romantika korszakai (Horváth Károly tanulmánya alapján):

A kezdetektQl 1820-ig.
Németországban Novalis és az Atheneum folyóirat köre.
Angliában az elsQ nemzedék; Wordsworth, Coleridge.

1820 1830.
Angliában a második nemzedék: Byron, Shelley, Keats, Walter Scott (a történelmi regény atyja).

1830 1850.
Egyes nyugat-európai országokban háttérbe szorul (pl.: Anglia); Közép- és Kelet-Európában a fénykor, összekapcsolódva a reformmozgalmakkal és szabadságharccal.

1850-tQl.
Csak egyes életmqvekben él tovább (pl.: Victor Hugo, Jókai).

A preromantika kialakulása Angliában. Az 1760-1790  es évek közötti idQszakra esik, tulajdonképpen a romantika angol és skót elQzménye; a szentimentális és álmodozó észak betörése a konkrét, világos és ésszerq dél klasszicizmusába.


º% Angol földrQl indul ki James MacPherson az osszián-dalok szerzQje nyomán, akinek 1761-ben megjelentetett 15 versbQl álló népköltészeti gyqjteménye jelentQs sikert aratott. Ezen felbuzdulva tovább gyqjtött a Skót Felföldön kelta népköltészeti alkotásokat, melyeket saját maga ültetett át angol nyelvre, ritmikus prózában. Angol ritmikus prózában ritmikus kelta eposzokat adott ki, közöttük Osszián költeményeket is (ezek nagy részét azonban maga Macpherson alkotta meg ). Osszián i.e. 3-4. századi kelta bárd (akit lehet, hogy csak Macpherson talált ki), aki megélte népe pusztulását, s errQl énekelt bánatos, elégikus énekeket. E mqveknek nagy sikere volt. Goethére, Herderre, Lönrotra, Longfellowra, Batsányi Jánosra, Thaly Kálmánra, PetQfire, Aranyra és sok más emberre is hatott a maga korában. Eletrjedt Európában, különösen a németeknél. Innen számíthatjuk a romantika elQdjét.


º% Thomas Percy püspök a népköltészet mélyebb rétegeit tárta fel. Több évi gyqjtés eredményeképpen 1765-ben jelent meg A régi angol költészet emlékei címq 3 kötetes mqve (angol és skót népdalok, népballadák pl. Robin Hood)

Hatásukra felélénkül a lelkesedés a nemzeti múlt és az eredeti népköltészet iránt Európában. A romantika forrásvidéke tehát a ködös Albion és Skócia.


º% Thomas Gray: Elégia egy falusi temetQben (1751). Kelta mondákat is megverselt.


º% James Herwey: Elmélkedések a sírok között (1746-1747) költeménye a késQbbi romantikus regények borzalmait elQlegezi.


º% Erward Young: Éji gondolatok (1742-1746).

Young, Herwey, Gray a sírköltészet megteremtQi. MegelQlegezik a preromantikát és a romantikát


º% Samuel Richardson nyomdászból lett író, s elsQ mqvét 50 évesen írta: Paméla avagy az erény jutalma (1740), az erény jutalmát példázza, a csábításnak ellenálló lány történetében. Mestermqve Clarissa Harlowe, egy fiatal lány sorsának elbeszélése, ki egy kéjenc árulásának és csábításának esik áldozatul. E regényekkel az érzelmes lélektani regénynek lett az atyja.


º% Robert Burns skót kisbirtokos 1786-ban angol nyelven, de skót dialektusban jelentetett meg verseskötetet. Közösségi érzés, közvetlen hang, spontaneitás, könnyedség jellemzi verseit. Forradalmi és hazafias költészete is volt. Dalainak forrása a népköltészet. Falusi randevú; John Anderson, szívem, John; Az aranyhajú Anna; Ha mennél hideg szélbe; Korai még a konty nekem. P a skótok PetQfije

º% William Blake költQ, festQ, grafikus, filozófus. Autodidakta módon képezte magát, rézmetszQ mesterséget tanult, s a Westminster-Apátság sírjairól készített rézmetszeteket. Könyveit is maga illusztrálta. 1789-ben megjelent KöltQi vázlatok címq kötete angol reneszánsz lírát tartalmazott, s az osszianizmus hatása érzQdik versein. ElsQ kiforrott verseskötete: Az ártatlanság dalai (1789) szöveg és illusztráció egységét tükrözik. Gyermeki hangon szólal meg, de nem gyermeteg-gügyögQ módon. FQbb szimbólumai: a gyermek és a bárány, mint a tisztaság, ártatlanság, szeretet jelképe. Dialaktikus gondolkodásának eredménye Az ártatlanság dalainak ellentételezéseként A tapasztalás dalai (1794) címq kötet, s ebben központi szimbólum a tigris, mint az elnyomás, a szerelmi vágy, erQszak, kizsákmányolás szimbóluma. Kora társadalmát kegyetlennek ábrázolja e látomásos-szimbólikus költészettel. Magánmitoszokat talál ki, melyeknek alapja a Biblia. Prófétai könyvei: Tiriel Könyve; Thel Könyve; Menny és Pokol házassága; Urisen. A maga korában irodalmi munkásságát nem ismerték el, de ma már látszik, hogy hatással volt mind a romantikára, mind a szimbolizmusra, sQt még a szürrealizmusra is.



A preromantika Németországban. A német felvilágosodás lázadó szakaszát - 1770-1780 között - nevezik így. Ez az úgynevezett zsenikorszak, mert a mozgalomban résztvevQ fiatal köl-tQk és írók jellemzQje volt, hogy a zsenialitást tartották a legtöbbre. Az ésszel szemben az ösztönöket, a szenvedélyeket helyezték elQtérbe. A természet nevében lázadtak az ésszel szemben. Elvetették a francia klasszicizmus szabályait, normatív poétikáját, s az angolt követték. Mqvészetükben a líra az uralkodó: dal, himnusz, óda, ballada. A mozgalomnak szoros volt a kapcsolata a szentimetalizmussal. Eszmei ve-zér-motívumai az önmegismerés, az egyénnek mint testi-lelki egésznek a szabadsága, az érzelmek és az érzékek, az ösztönök és a spontaneitás föl-sza-badítása voltak. A mozgalom nagy ha-tást gyakorolt a késQbbi német klasszicizmusra és méginkább romantikára, nemcsak az irodalomban, de a filozófiában is.

Vezéralakjai - a filozófus Joham Gottfriede Herder, a mozgalom atyja és teoretikusa, valamint a költQ Johann Wolgang von Goethe - körül fQleg straszburgi és frank-furti fiatal költQk és írók csoportosultak. Az irányzat egyik meghatározó szereplQje Friedrich Schiller és a fiatal Gottfried August Bürger.


Strum und Drang (vihar és vágy) alkotói.

º% Herder történelemrQl, nyelvrQl, költészetrQl írt mqvei nagy jelentQségqek. (Ossziánról, Shakespeare-rQl, a népköltészet jelentQségérQl; Shakespeare a természetet követi így Q is népköltQ) A költészet szerinte az emberiség anyanyelve, nem pedig szellemi fejlQdés késQi gyümölcse. Természetes és szép, s ehhez vissza kell térni. Egyedül az anyanyelvi irodalom lehet nagy irodalom, s ehhez nemzeti költQk kellenek. A népköltészet lehet az irodalmi megújulás útja. Ennek jegyében látott napvilágot Herder gyqjtésében 1778-1779-ben a Volkslieder (német népdalgyqjtemény). Az 1791-ben napvilágot látott Gondolatok az emberiség történetének filozófiájához mqve a magyarok számára is tartogatott egy jóslatot. Herderi-jóslat: a mások közé ékelt kisszámú magyaroknak századok múltán talán majd a nyelvét sem lehet felfedezni. "A magyarok vagy madzsarok az egyetlen népe ennek a törzsnek mely a hódítók közé bejutott Most aztán szlávok, németek, wallachok és más népek közt az ország lakosságának kisebbik részét alkotják, és évszázadok múltán már nyelvükkel is alig találkozunk." Ez hozzájárult akkor a nyelvújító mozgalomhoz, de hozzájárult a nemzethalál víziójához is a magyar költészetben.

º% Goethe életmqvében tökéletes egységre talált a franciáktól tanult felvilágosodás, az ókortól tanult klasszicizmus, a német múltból és az akkori német jelenbQl megértett történelmi haladás - a feudalizmusból a polgáriságba és a bontakozó természettudományos gondolkodásba. Személyében testesíti meg a világhatású német klasszicizmust, de úgy, hogy elQkészíti a romantikát. FQszerepe van a líra világtörténetében is (Erlkönig), miközben a drámatörténet egyik legfontosabb alakja, hiszen egyéb remekmqvek mellett Q írta a Faust-ot. A regényirodalmat ezekhez mérve csekély számú mqvel gazdagította, de ez a néhány - a Werther szenvedései, Werther szerelme és halála (levélregény), a Wilhelm Meister tanulóévei; Wilhelm Meister vándorévei regények, a Lélekrokonság (újabb fordításában Vonzások és választások - és az ezekhez kapcsolódó önéletrajz, a Költészet és valóság a széppróza legfontosabb klasszikusai közt biztosítja a helyét. A költészetben is jelentQset alkotott A Tündérkirály-Willi-király-Erlkönig például a német népmondára építkezve illetve nemzetközi vándormotívum alapján - Herder által németre fordított dán népballada alapján - készült ballada. Kísérteties hangulatú mq: egy kisfiú meghal apja karjaiban, míg éjszaka egy viharos erdQn vágtatnak át. Lázálmában a halál, mint egy babona hQse kísérti: a tündérkirály. A párhuzamosan futó párbeszédeket a kisfiú személye köti össze. A vágtatás egyszerre menekülés a halál elQl és rohanás a halálba. LegjellemzQbb mqfaja mégis a Lied (dal). P emeli a dalt filozófiai magaslatba.

Goethe és Schiller Együtt határozták el, hogy a rémtörténetekké silányult német ballada helyére megteremtik a magas színvonalú német balladaköltészetet, s párhuzamosan, néhány hét alatt megvalósított balladasorozata máig is a mqtáj példaképe.

º% Bürger írta az elsQ mqballadát 1773-ban Lenore címmel, mely kisértetballada. (Lenore meghalt kedvese kísértetként jön vissza s lehúzza a sírba magával a lányt). Münchausen báró kalandjai (németek Háry Jánosa) mqvében a legendás Münchhausen báró nem csupán Bürger képzeletének szülötte: alakját a szerzõ valós személyrõl mintázta. S a mq összegyqjtött, véglegesített szöveg a nép ajkán élQ nagyotmondó hQsökrQl. Münchhausenje vérbeli nagyotmondó, hazudozó, ízes, anekdotikus történetek mesélQje és hQse, aki azonban úgy meséli el hihetetlen történeteit is (a félbevágott ló, az ágyúgolyón való utazás, a tqzhányó mélyébe tett kirándulás), hogy nemcsak a hazugság természetrajzához ad finom adalékokat, de véresen komoly és mégis kacagtató társadalombírálatot is gyakorol.



A preromantika Franciaországban.

A francia romantika 1820- ban válik irodalmi áramlattá. Ekkor lép be az irodalomba az a nemzedék, mely a Forradalom és császárság viharaiban született: Lamartine, Vigny, Hugo. A francia romantika érzelmi tartalma abból a csalódottságból, elégedetlenségbQl és szomorúságból fakad, melyet az enciklopédistákon, és fQleg Rousseaun nevelkedett nemzedékben az egymást váltó események rétegeztek fel. A forradalomból, a jakobinusok megbuktatása után, új társadalom nQtt ki, melynek vezetQ ereje a polgárság lett.

Menekülnek a valóság elQl, leplezni igyekeznek ellentmondásait, hangsúlyozzák az ábrándozást, az álmodozást, a tétlenséget, a tehetetlenséget, magasztalják a fájdalmat, fitogtatják az idegen világok vonzását. Ezt az elsQ szakaszt a konzervatív vonások túlsúlya jellemzi.

º% Mme de Staël (Germaine Necker) Az újabb kori francia irodalomban Mme de Staël honosítja meg a kozmopolita szemléletet. Az irodalomról a társadalmi intézményekkel való kapcsolatban (1800) szól az esztétikai értékek viszonylagosságáról, cáfolja a klasszikusok (Boileau) kritikai elveit. Az európai irodalomnak két nagy csoportját különbözteti meg: a déli népekét és az északiakét. Rokonszenvét az északi népek felé fordítja. Az északi népek irodalma romantikus, a délieké klasszikus. A déli kölcsönvett irodalom, az északi irodalom eredeti, nemzeti alkotás, végtelen fejlQdésre képes. Németországról (1813) felfedezQ könyv. Legfontosabb állomás a német-francia kapcsolatok történetében. A franciák addig csak igen kevéssé ismerték a német szellem termékeit. Nagy költészetrQl és eredeti, mély bölcseletrQl számol be. Mme de Staël könyve révén eszmék hatottak eszmékre. Mme de Staël körül formálódik követendQ elvvé az az igény, hogy a modern irodalomnak nagy alkotásait is oly mqvészi gonddal és eszmei hqséggel tolmácsolják, mint a görög és latin irodalom hagyatékát. Ez is korszakjelzQ újítás volt. ElemzQ regényei a Delphine (1802) és a Corinne (1807). A Delphinben saját társasági életének mozzanatait stilizálta, s az Új Heloise által kezdeményezett regényformát a nQi lélek és a nQi érzékenység elemzésével töltötte meg. A Corinne egy magasabb rendq nQ tragikus szerelmét illeszti szélesebb távlatba, színesen bemutatott olaszországi környezetben. Mindkét regény fQérdeme a szenvedély elemzése.

º% Benjamin Constant Mme de Staël barátja. Szenvedély-regénye Adolphe (1806). A megvalósulhatatlan vágyak regénye. A hQs, a huszonkét éves fiatalember mondja el a történetet. Egy német egyetemen fejezi be tanulmányait. Aztán egy közeli fejedelmi székhelyre költözik. Unalomból és kalandvágyból vonzódni kezd a városkában élQ, rejtélyes szépségq, de nála tíz évvel idQsebb lengyel nQ iránt, aki a gazdag gróf kitartott kedvese. Szerelmük kezdetben szokványos. Aztán Ellénore szakít a gróffal s Adolphe-ot maga után vonzza Lengyelországba, ahol nagy örökség birtokosa lesz. S itt kezdQdik a dráma. Adolphe rájön, hogy csak hiúságból akarta meghódítani a nQt, hogy csak szánalomból jött vele olyan viszony láncán, amelyet családja sosem enged törvényesíteni. Ellénore viszont az öregedés közeledtét érezve, kétségbeesetten kapaszkodik viszonyukhoz. Együtt élnek fájdalmas, egymást kínzó szerelemben. Kínlódásuknak a nQ halála vet véget, aki inkább vágyainak lehetetlensége miatt pusztul el.

º% François-René de Chateaubriand gyökeresebben szakított a filozófikus korral. Regényeiben, útirajzaiban Rousseau-ra emlékeztetQ pompás színekkel festi a természet szépségeit. Önéletrajzi írásaiban elsQnek szólaltatja meg a század betegségét, a szorongó nyugtalanságot, a beteges borongást. Lírai szárnyalású tanulmányaiban érzelmi érvekkel indokolja a hit fontosságát, a kereszténység varázsát. Bretoni arisztokrata családból származott, a forradalom alatt emigrációban élt. Napóleon uralma idején hazatért, s ekkor közölte egyik fQ mqvét A kereszténység szellemét (1802). Megjelenése idején nagy hatást tett. Az érzelmi hitvédelemnél fontosabb és érdekesebb a gótika felfedezése, a mqemlékek megbecsülésének intézményesítése. De összekülönbözött Napóleonnal, s újra elhagyta Franciaországot. A restauráció éveiben külügyminiszter lett. 1830 után visszavonult és Emlékiratain dolgozott. Mqvei, stílusuk és tárgyválasztásuk révén egyaránt meggyQzQen érzékeltetik a korszakváltozást. Önéletrajzi regényei: René, 1802; Síron túli emlékiratok, 1850. Prózáján átüt a feszítQ nyugtalanság. Útleírása: Párizs-Jeruzsálem útikönyv, 1811. Itt formálódik követendQ példává a letqnt korokat idézQ, az ódon romokon borongó érzelmes utazások mqfaja. Regényei: Atala, 1801; Az utolsó Abencerago, 1826. Csak azokban a részleteikben hatnak és élnek, amelyek tájat vagy környezetet elevenítenek meg.
º% Étienne Pivert de Senancour. Obermann, (1803). Nem regény, nem elmélkedés, nem útirajz. Hanem mindezeket a mqfajokat összeolvasztó nemzedéki vallomás. A század betegségét, az én nyugtalanságát, a lelki válságot próbálta megfogalmazni levélregény formájában. Obermann a magasságok embere kies svájci tájakon szenveleg, nyugtot sehol sem lel. Kimerülten menekül a társadalomból. Elveszett ábrándjainak súlyát cipeli.



A kelet-európai romantika néhány sajátossága.

Míg a nyugat-európai romantika az emberre, mint általános emberire, individuumra tekint, addig a kelet-európai romantika emellett még mint történelmi, társadalmi, szociális lényre is. A romantika a polgárság életérzésének és világképének kifejezQje, mely polgárság uralomra jutva, megteremtette a maga intézményrendszereit, azokat a csatornákat, melyeken keresztül az egyes ember részesévé válhat a sorsát meghatározó politikai döntési mechanizmusnak ill. befolyásolhatja azt. A kelet-európai országokban a nemzeti függetlenség és a társadalmi átalakulás hiányában ezek a csatornák nem jöttek létre ill. erQsen beszqkültek. Így a politika hordozója, a társadalmi kérdések megvitatásának színtere, a nemzeti függetlenségért vívott harc legfontosabb képviselQje és gondolatának felmutatója a mqvészet, s ezen belül is elsQsorban az irodalom. A kelet-európai romantika tehát sajátos tehertételt vállalt magára, politikussá vált, napi politikai célok szószólójává, a mqvészettQl idegen kérdések autentikus megfogalmazójává. E szerep aztán tovább élt a romantika után is,



A romantika jelentkezése és fQbb képviselQi a társmqvészetekben


A romantika építészete.

Az építészetben e korszak legnagyobb érdeme az újító merészség. A klasszikus szabályok kötöttségeitQl megszabadult, egyéni formálás lehetQséget adott arra, hogy kipróbáljanak olyan anyagokat s olyan szerkezeteket, amelyek a hagyományos építésmódtól idegenek voltak. Az építészetben ilyen új anyag volt a 18. század második felétQl az öntöttvas.

Az építészetben érvényesül leginkább a történelmi múlt felé fordulás: az antik mqvészet helyett a középkor stílusirányait részesítették elQnyben. Ez különösen a neogótikus stílusban nyilvánul meg, de találunk neoromán, neoreneszánsz stílusokra példát is, sQt a keleti, bizánci, mór és román stíluselemek keveredtek is. Aszimmetrikus, festQi, középkori hangulatú épületek születtek, amelyeknél már a kényelmi szempontok, a rendeltetés is fontossá vált. Új épülettípusok (pályaudvar, áruház, bank, gyár, tQzsdepalota, kiállítási- és szerelQcsarnok) igényelték a vasszerkezeteket, üvegcsarnokokat; az öntöttvas és hengerelt acél hatalmas téráthidalási lehetQségeit, s adtak könnyednek tqnQ szerkezetet, nagy világossággal.

Az új stílus kialakításában Anglia volt a kezdeményezQ: brightoni királyi nyaraló; londoni Parlament; Kristálypalota; romantikus tájkert (az ún. angolpark). Restaurálták a régi, középkori romokat, vagy mqromokat építettek a parkokban.

Franciaországban az öntöttvas-szerkezetek alkalmazásának úttörQ mestere Henri Labrouste (Sainte-Geneviève könyvtár, Nemzeti könyvtár olvasóterme).

Magyar építések, épületek: Feszl Frigyes: A Pesti Vigadó; Ludwig Förster: A Dohány utcai Ybl Miklós: Operaház.


A romantika szobrászata.

A szobrászatban megjelenik a politika és a historizmus; a szimbolikus ábrázolások a szabadsághoz, a nemzeti és történelmi témákhoz kapcsolódnak. A nemzet nagyjait (költQk, tudósok, hadvezérek, államférfiak) emlékmqszobrok örökítik meg. A fQ és mellékalakok egyaránt fontosak, és mozdulataik szenvedélyes érzelmeket, indulatokat fejeznek ki.
Az egyházi szobrászat egyre jobban háttérbe szorul, az új tendenciák inkább a síremlékszobrászat terén jelentkeznek. A nemzeti dicsQség, a kimagasló egyének jelentQsége kerül megörökítésre, noha ilyen együttes már korábban is keletkezett, például a római Pantheonban, vagy a párizsi Panthéon és a londoni Westminster síremléksorozatában (jórészt 1780 és 1820 között).

A kor szobrászata a nemzethez és fQleg a szabadságeszményhez való kötöttségével már eltávolodott a klasszikától A heroizálás minden területre kiterjedQ igényével és a polgári társadalom különféle eszményeinek dicsQítésével kapcsolatos a köztéren elhelyezett emlékmqszobrászat gazdag virágzása.

Néhány jeles alkotó, alkotás.
Jean-Baptiste Carpeaux: Lány kagylóval. François Rude: TeknQsbékával játszó nápolyi halászfiú. Bartholdi: Szabadság-szobor.
Izsó Miklós: Búsuló juhász; PetQfi Sándor; Széchenyi István. Stróbl Alajos Anyánk. Alexy Károly: Mátyás király.


A romantika festészete.

A festészetben elQtérbe kerül a történelmi téma, az életkép, a festQi elem hangsúlya, a fény-árnyék kontraszt, a drámai helyzet, szenvedélyes, indulatos jelenet. A festészetben a romantika nagy mesterei a szenvedély hQfokán felizzó érzelem sorsdöntQ pillanatait mutatják be. A táj az érzelem kifejezését segíti.

Jeles alkotók, mqvek.
Delacroix: A Szabadság vezeti a népet. Géricault: A Meduza tutaja. John Constable: Szénásszekér; A salisbury katedrális; A búzamezQ
William Turner: EsQ; A Téméraire hadihajó utolsó útja; Koncert Petworth-ben.

A magyar romantikus festészet a nemzeti múlt sorsdöntQ eseményeivel foglalkozik; összefonódik a historizmussal és az akadémizmussal.
KéppviselQi. Than Mór: Attila lakomája. Borsos József: NemzetQr. Lotz Károly: Vágtató betyár; Alkonyat; FürdQ; Ménes zivatarban. Madarász Viktor: Hunyadi László siratása; Zrínyi és Frangepán a bécsújhelyi börtönben. Székely Bertalan: II. Lajos király holttestének megtalálása; V. László és Czillei Ulrik; Japán nQ; VérszerzQdés; Egri nQk. Wagner Sándor: Dugovics Titusz. Barabás Miklós: A Vezúv kitörése. Gyárfás JenQ: Tetemrehívás




A romantika zenéje.

A romantikus mqvészek feszültségkeltésre, a szélsQségek ábrázolására törekedtek, áttörik a hangnemek közti határokat. A kitartott bQvítésekkel elodázzák a lezárást, a zenei formákat kibQvítik. Kedvelik a szélsQséges hangulatok ábrázolását, a hosszú dallamíveket. Akárcsak az irodalomban, elQtérbe kerülnek a nemzeti vonások, tánc és ritmus. Ez az opera virágkora. A zeneszerzQk programzenét írtak; zenei eszközökkel mondtak el egy történetet, úgy hogy képszerq érzeteket igyekeztek ébreszteni. munkájában Q alkotta meg a népkönyv fogalmát


Uralkodó zenei mqfajok: szimfonikus költemény, ballada, fantázia, és a versenymqvek.

KépviselQi: Carl Maria von Weber, Gioacchino Rossini, Franz Schubert, Hecter Berlioz, Gaetano Donizetti, Frederic Chopin. Robert Schumann, Felix Mendelsohn, Richard Wagner, Giuseppe Verdi; Liszt Ferenc, Erkel Ferenc.





A romantika világirodalma

 PAGE 2

Hasonló témájú dokumentumok

Hozzászólások

1 eloadas 1-8 11.12-1 2008/2009-1 3. óra 6. gyakorlat 8. előadás adatbázis kezelés adóellenőrzés algoritmusok anyagok athén bce biofizika biztonságpolitika cementálás ea elte épszerk iii. fizika1 forgó mozgás földtudomány gazdaságföldrajz gazdföci gazdinfo gyakorlat 1 gyakorlódolg hidraulika kiadott anyag környezeti katalízis közgazdaságtan fő áramlata közigazgatás különleges épszerk lineáris linguistics madarak mb mechanikai példatár mikrobiológia műanyag műszaki művészet prax prof. dr. héjj andreas szabályzás szám számvitel ii. szociológia tétel váll. pü. valszám