Világirodalom: A középkor és a reneszánsz irodalma

Országok listájaHungaryNyíregyházi FőiskolaBölcsészettudományi és Művészeti Főiskolai KarMagyarI. IrodalomszigorlatVilágirodalom: A középkor és a reneszánsz irodalmaVilágirodalom: A középkor és a reneszánsz irodalma

1.
A középkori irodalom mqfajai (példákkal)

A középkor mqvelQdéstörténeti szempontból az 5. századtól bontakozik ki s a 14. század elsQ felében kialakuló új korszak, a reneszánsz zárja le. A vallásos irodalom két fQ mqfaja eleinte a szent legenda és a vallásos himnusz.
A legenda a szentek életének és velük való csodás történteknek az elbeszélése volt. HQse keresztény vértanú, aki hitéért vállalja a legszörnyqbb kínoztatást, a halált. Egyházi rendeltetésük ellenére sok népi elem megtalálható bennük: emberi nyelven beszélQ állatok, elvarázsolt tájak, váratlanul eltqnQ ételek, stb. Ezek latin nyelven íródtak (pl.: Szent Ferenc virágai legendagyqjtemény, Arany legenda legendagyqjtemény).
A himnuszok istentiszteletek alatt, vallásos összejövetelek alkalmából énekelt, a hívQk áhítatos érzelmeit kifejezQ, az Istent magasztaló és a szenteket dicsQítQ, emelkedett hangulatú költemények voltak (pl.: Pierre Abélard: Szombatesti himnusz, Szent Ferenc: Naphimnusz).
A kisepikában a vallásos tárgyú, erkölcsi tanulságot sugalló példázatok közismertek voltak, a középkor végére már egyre több bennük a profán mozzanat.
A világi irodalom terén a középkor elsQ századaiban az epika a fQvonal. Sajátos középkori mqfajként elQször a monda jelentkezik mint a mítoszok kora középkori rokona, a vallásos legenda profán párhuzama (pl.: Arhthur mondakör). A középkorban széles körben ismeretes volt a kelták és a germánok mondakincse.
A középkori latin nyelvq történetírás két legfontosabb mqfaját a krónikák és a gesták képviselik. A krónika inkább egy-egy nép vagy ország egész múltját szigorú idQrendben felölelQ történeti mqvet jelöl, míg a gesta (res gesta = viselt dolgok) többnyire valamely nagyobb eseménysornak, egy idQszaknak vagy kiemelkedQ uralkodó tetteinek monografikus jellegq megörökítését szolgálja (pl.: Zágrábi Krónika, Prágai Kosmas: Cseh Krónika).
A lovagi kultúra kb. másfél évszázadon át virágzott. Központjai zarándokhelyek voltak. FQ eleme a hQskultusz, például a Nagy Károly köré fonódott hírnév és dicsfény. A lovagi történetek szépirodalmi megformálásához a közismert ókori hQsénekek, eposzok és a középkori mondák is például szolgáltak. FQ tárgyköreik: a trójai háború, valamint Nagy Sándor és Nagy Károly harcai (pl.: Roland-ének, ófrancia nyelvq eposz, Cid-ének, spanyol eposz).
Az Edda dalok hQsepikai gyqjtemény germán istenek és hQsök tetteirQl. A Nibelung-ének régi német nyelvq hQsköltemény, germán mítoszok alapján készült. A Trisztán és Izolda címq lovageposz német szerzQ mqve a hQs lovagról és szerelmérQl. Óorosz nyelven a középkori eposzt az Igor-ének képviseli.
A lovagi költészetet a dél-francia trubadúrok, a német Minnesangerek, szólaltatták meg. (pl.: Walter von der Vogelweide). Itt a szerelem átértékelQdik, felemelQ érzés lesz, a nQt a feltétlen hódolat illeti, gyakran csak eszmény. A világi líra harsányabb hangú ága az értelmiség egyik csoportjának, a mqvelt városi vándordiákoknak a vágánsoknak vagy goliard-oknak a költészete. Lázadó poézis ez, legfQbb témájuk az életöröm hirdetése. A vágáns irodalom legjelentQsebb fennmaradt versgyqjteménye a Carmina Burana, mely több mint 200 latin nyelvq diákéneket tartalmaz.


2.
A középkor himnuszköltészete

Az egyházi lírai költészet a himnuszokban érte el csúcspontját. A középkori himnuszok istentiszteletek alatt, vallásos összejövetelek alkalmából énekelt, a hívQk áhítatos érzelmeit kifejezQ, az Istent magasztaló és a szenteket dicsQítQ, emelkedett hangulatú költemények voltak.
Az nyugati himnuszköltészet megteremtQje Szent Ambrus (Ambrosius). P vezeti be a miseliturgiába a közös éneklést, felismeri az ének pszichológiai hatását. Himnuszát antik metrikus formába öntötte, rímtelen négyes jambusi sorokba; négy sor egy strófa, s egy himnusz nyolc versszakból áll. Ambrosius-himnusz vagy ambroziánus az Qshimnuszok kedvelt versformája lett. A bevezetQ strófa Istent szólítja meg, a befejezQ strófa pedig a Szentháromság dicséretével zár. Az ókeresztény himnuszok közül való Ambrosius Karácsonyi himnusza, Prudentius Vízkereszti himnusza és Assisi Szent Ferenc Naphimnusza.
A himnuszköltQk között is az elsQk és legkiválóbbak közé tartozik Pierre Abélard, a latinul író francia filozófus, teológus, párizsi egyetemi tanár. Szerelemre lobban egyik tehetséges leánytanítványa, Héloise iránt, s titokban házasságot kötöttek. A leány nagybátyja, egy kanonok felbérelt pribékjeivel megfosztotta férfiasságától. Abélard kolostorba vonult, felesége pedig apáca lett, de kölcsönös szerelmük életük végéig megmaradt. 93 himnusza maradt ránk. Ezekben új sor- és strófafajták jelennek meg. Közülük a legismertebb a Szombat esti himnusz. A frissen és könnyedén lüktetQ ritmusban megírt vers csupa lelkesedés, ujjongó öröm: a túlvilági, a mennyei boldogság látomása. A babiloni számkivetés után az égi Jeruzsálem királyi palotájának békéje és nyugalma várja az üdvözülteket, akik az angyalokkal együtt egy örökkévalóságon át éneklik ünnepi himnuszaikat.
A 12. század végén és a 13. század elején szembetqnQ a Mária-kultusz kialakulása, nemcsak a kolostorokban, hanem a városi értelmiség köreiben is. A Mária-himnuszok egyik fajtája a planctus, a siratóének, siralom. Ez kezdetben lírai sequentia volt (a versszakok két, egymásnak formailag pontosan megfelelQ részbQl álltak), és mint ilyen, a nagypénteki istentisztelet részét képezte. A Mária-siralmakban valóságos földi érzések, evilági gondok, emberi fájdalmak, megrendülések is kifejezésre jutottak. Mária, Isten anyja a kereszt alatt meg-megújuló kitörésekben panaszolja el bánatát, s földi asszonyként éli át a legnagyobb emberi szenvedést, egyetlen fiának megszégyenítQ kínhalálát.
Egyik legnépszerqbb Mária-siralomnak, a Stabat maternek a szerzQje egy olasz ferences szerzetes, Jacopone da Todi. A fájdalmas anya iránti részvét és szánalom felkeltése, majd a döbbent csodálkozás után a Máriával való azonosulás vágya imába vált át: éppen a lehetQ legnagyobb emberi kín vállalása és átélése jogán könyörög a szerzQ a szqzek szqzéhez mennyei közbenjárásért, hogy halála után a mennyországba juthasson.







3.
Dante

Firenzében született 1265-ben. Elszegényedett nemesek fia. Iskoláiról nem sokat tudni. Kilencévesen látta meg Beatricét, Folco de Portinari akkor kilencéves lányát. A lányt nem sokkal késQbb feleségül adták egy bankárhoz, aztán pár év múlva meghalt. A költQ Beatrice iránti szerelme egész életére befolyással volt, de megházasodott, Gemma Donatit vette feleségül. Bekapcsolódott a városi politikai életbe, higgadt politikus volt. KésQbb részt vett a fehér guelfek mozgalmában. A pápa haragját vonta ezzel magára. Számqzték és tqzhalálra ítélték. Soha többé nem térhetett vissza városába, hosszú bolyongása alatt Párizsban is járt, végül 1321-ben Ravennában halt meg.

Filozófiai mqvei közül a következQk a jelentQsebbek: Vendégség, A nép nyelvén való ékesszólásról. Legérettebb latinul írt prózai alkotása Az egyeduralom. Szerelmi önéletrajza, elsQ költQi mqve Az új élet, egy verses prózai regény, melyet Beatricének szentelt.

Isteni színjáték (Divina commedia)
A mq eredeti címe Komédia (Commedia). Csak az utókor csatolta a címhez az isteni jelzQt. Toszkánai nyelvjárásban írta, s ezzel megteremtette az olasz irodalmi nyelvet. Az Isteni színjátékot joggal nevezik a középkor enciklopédiájának, mert az egész korszak lexikálisan teljes tudástömegét foglalja magában. Dante beledolgozta mqvébe az akkori kultúra egész birodalmát, a természettudományok korabeli ismereteitQl kezdve az antik filozófián keresztül a középkori teológia nagyszabású összegzéséig. Mindezt a roppant anyagbQséget a költQ saját lelkén átszqrve, egyéni élménnyé avatva, egységes világképpé formálta, szigorúan zárt, logikus mqvészi kompozícióba építette, s tökéletesre csiszolt, csengQ rímekkel könnyített lírai versformában adta elQ.
A mq témája a lírai én utazása: nagyszabású vízió keretében járja be a keresztény vallás túlvilági látomásait, a Poklot, a Purgatóriumot, és a Paradicsomot. HQse az emberélet útjának felén, 35 éves korában eltévedt az élet nagy sötét erdejében , elvesztette Beatricét, fel szeretne jutni az erény dombjára, de három allegorikus vadállat állja útját: a kéjvágy párduca, a gQg és erQszak oroszlánja és a kapzsiság nQstényfarkasa. A nagy római költQ, Vergilius kalauzolja végig a mq fQszereplQjét a Poklon és a Purgatóriumon, a Paradicsomban pedig Beatrice veszi át a szerepét. Mélyen vallásos emberként azt az allegorikus utat mutatja be, hogyan tisztulhat meg az emberi lélek a bqnöktQl, hogyan juthat el a Poklon és a Purgatóriumon keresztül a legfQbb jóhoz és tökéletességhez, az Istenhez az égi Paradicsomba.
Egyedülálló alkotás a világirodalomban, mqfaját pontosan nem is lehet meghatározni. KülönbözQ mqnemek sajátosságai egyesülnek benne: tulajdonképpen epikus keretbe foglalt lírai, filozófiai költemény, melyben fontos szerepük van a drámai elemeknek is. Szerkezetében határozott rend uralkodik, 100 énekbQl áll, s ez a száz ének úgy oszlik három nagy egységre (Pokol, Purgatórium, Paradicsom), hogy a bevezetésen kívül mindegyik rész 33-33 (összesen tehát 99) éneket foglal magában. Az egyes másvilági birodalmak szintén 3x3 részbQl épülnek fel: 9 körbQl, 9 gyqrqbQl és 9 égbQl.
Három rímmel összefogott háromsoros tercinákból fonódik össze a költemény úgy, hogy egy-egy strófa középsQ sora rímel a következQ versszak elsQ és harmadik sorával (aba  bcb - cdc, stb).
A 3-as és 9-es számnak misztikus értelme van: a 3 a Szentháromságra, a 9 pedig Beatricére utal. Dante mqve ugyan misztikus látomás, mégis az egyes túlvilági tartományok nagyon is konkrétnak tqnQ, pontosan körülhatárolt, elképzelhetQ részei a térnek. A geocentrikus világképnek megfelelQen az Isteni színjátékban leírt hármas birodalom a Föld középpontjában áthaladó függQleges világtengely körül helyezkedik el. Ez a képzeletbeli tengely Jeruzsálem városánál lép a föld alá, s a Pokol lefelé egyre szqkülQ körei tölcsérszerqen veszik körül. A Pokol feneke egybeesik a Föld középpontjával. A túlsó, a déli földgömbön a világtengely keresztülhalad a tengerbQl kiemelkedQ Purgatórium hegyének csonka kúpján (fennsíkján helyezkedik el a bibliai Édenkert), majd pedig elhagyva a földet az égi Paradicsom koncentrikus köreinek középpontján át az ég legfelsQ csúcsán eljut ahhoz a trónushoz, ahol a mindenséget megteremtQ Istenség létezik.
Az Isteni színjáték egyúttal a legteljesebb emberi színjáték is: a költQben földi gondok és szenvedélyek izzanak. A túlvilági tájakat 13. és 14 századi Itália s a történelem emlékezetes szereplQi népesítik be, Dante politikai meggyQzQdése szerint a Pokolban bqnhQdve, vagy a Paradicsomban megdicsQülve.



4.
Petrarca és a reneszánsz szerelemfilozófia

1304-ben született Arezzóban.  HYPERLINK "http://enciklopedia.fazekas.hu/gallery/vilag/gallery.htm" \l "petrarca" Apja, a firenzei jegyzQ, a fehér guelfek híve ekkor már számqzetésének éveit tölti Avignonban, mely akkor már a pápa székhelye. Útján követi Qt családja is, és Petrarca ifjúsága javarészt ott telik. KésQbb jogot tanul Montpellier-ben és Bolognában, majd apja halálakor visszatér Avignonba, ahol elmélyült tanulmányokat folytatva is vidám, gondtalan életet él. A Santa Chiara templomban pillantja meg elQször Laurát, életének nagy szerelmét s mqveinek legfQbb ihletQjét. A pápai udvarnál címzetes kanonokként talál megélhetést, s a nagyúri Colonna család támogatása révén európai utazásokat tesz, melyre megismerésvágya és belsQ nyugtalansága egyaránt sarkallja. Megelégelve a mozgalmas életet, visszavonul a Vauclusébe. 1353-ig életének napjait hol itt, hol Avignonban tölti. Párizs és Róma költQvé koszorúzza. Nagy tisztelettel fogadják Firenzében, majd Milánóban, ahol a Viscontiak megbízásából követi minQségben utazik el Prágába és Párizsba. Egyik szeretQjétQl született egy fia és egy lánya. Fia pestisben meghal, lánya öregkorára támasza lesz. Életének utolsó esztendeit egy Arqua nevq falucskában tölti. Itt éri a halál 1374-ben.

Hatalmas mennyiségq latinul írt munkásságával Petrarca a kor egyik legelsQ gondolkodója, humanista tudósa volt. Levelezése tudatos mqalkotás. Történelmi tanulmányainak legfontosabb emléke a Jeles férfiakról címq munkája. Ebben a római történelem legkitqnQbb alakjainak életrajzát írta meg. Példaképeket kívánt állítani saját kora elé, s egyúttal az ember történelemalakító szerepét hangsúlyozta. Petrarca eszményképe is az egységes Itália volt.

Daloskönyv
Életmqvének legfQbb, halhatatlan része a 366 költeménybQl álló Daloskönyv (Canzoniere). A versek többsége szonett, kisebb számban canzonék, ballaták is elQfordulnak benne. A Laura-szerelembQl született alkotások két részre oszlanak: a Laura életében és a Laura halála után keletkezettekre. A szerelmes versek közt elszórva foglalnak helyet Petrarca politikai költeményei.
A vívódó lélek közvetlen kitárulkozása, a költQi személyiség teljes kiéneklése a Daloskönyv legvonzóbb vonása, legmodernebb vívmánya. Petrarca szerelme örökre csak vágy maradt, de talán éppen ennek a valóságos, de be nem teljesült nagy szerelemnek a roppant feszültsége tudja létrehozni ezt az összetett költészetet. Térben és idQben nem, de lírai tartalomban és mélységben eltávolodik már ez a költészet a trubadúrok szerelmi sablonjaitól. Igaz, Laura is félig-meddig elérhetetlen eszmény, neve is jelkép (l aura: fuvallat). Petrarca teremtette meg a reménytelen szerelem évszázadokon át érvényes formuláját finom bánata, tépelQdései, elégedetlen háborgása és ritka boldog sorai által.
Természet és szerelem szétbonthatatlan egységben uralkodik Petrarca világában. Mqveiben az újplatonista, reneszánsz szerelemfilozófia jelenik meg. Plótinosz a neoplatonizmus létrehozója. A neoplatonisták, a platóni alapot hangsúlyozva, Arisztotelész és Platón nézeteit igyekeztek összhangban láttatni. A neoplatonizmus kiinduló tanítása az ún. negatív teológia: eszerint az isten az Qs Egy , akinek a természetérQl semmiféle pozitív tudásunk nem lehet. A neoplatonizmus egyik központi része a szerelemtan, mely szerint a szerelem nem más, mint az isteni szépség és tökéletesség iránti vágyódás. A szerelmes ugyanis az isteni szépség és tökéletesség visszfényét látja meg a szeretett lényben, és valójában ez után törekszik. Az istenség felé vezetQ út utolsó állomása az ascensio, az istenséghez való emelkedés, és a vele való azonosulás. A Daloskönyv is ilyen ascensioval ér véget.
A Daloskönyv 162. költeménye a Ti szerencsés füvek& kezdetq szonett. A szonett mqforma a 13. század közepe táján született meg II. Frigyes szicíliai udvarában, s innen terjedt el a reneszánsz idején az egész európai költészetben. A szonett 14 sorból álló, 4 szakaszos vers: az elsQ két versszak 4-4, a harmadik és a negyedik 3-3 soros. Az elsQ két versszak egy rímrendszert alkot, a második két strófa egy másikat. Eredeti rímképlete a következQ volt: abba-abba-cdc-dcd. KésQbb ettQl eltérQ rímelhelyezkedések is kialakultak. Híres szonettek még a DaloskönyvbQl a Magamban, lassan, gondolkodva járom és a Pó, földi kérgem bárhogy is sodorjad.



5.
Az itáliai és a francia reneszánsz próza
(Boccaccio, Rablais)

Boccaccio
Firenzében született, Nápolyban tanult, ahol egy gazdag kereskedQ feleségének lett a szeretQje. Az asszonyt Fiamettának nevezi mqveiben. Egy év után azonban a nQ vetett véget kapcsolatuknak. Jó barátja volt Petrarcának. A Dante-kutatás szempontjából alapvetQ fontosságú az általa írt Dante életrajz. Sokoldalú, termékeny író volt. Írt latin költeményeket, elmélkedéseket, verses regényt, szerelmes allegóriákat. Az európai novella megalapítója.

Dekameron
FQ mqve. Jelentése 10 nap, száz novellát tartalmazó gyqjtemény. Az olasz novella szó újdonságot jelent, érdekes hírt, különös történetet. Boccaccio mqfaja a természetesség, a valóság közvetlen visszaadását kelti (mindig valóságos hallgatóságnak mesél valaki), s gondosan elQkészíti a fordulópontot. Az elbeszélések sorozatát külön novella vezeti be és zárja le, s ez keretbe foglalja az egész mqvet. Az egyes novellák között rövidebb-hosszabb összekötQ szövegek találhatók. A Dekameron kerete akövetkezQ: az 1348-as pestisjárvány idején hét ifjú hölgy és három fiatalember találkozott a firenzei Santa Maria Novella templomban, s úgy döntöttek, hogy elmenekülnek a városból a járványhalál elQl egy vidéki villába, s ott szórakozásaikat érdekes történetek elbeszélésével fogják váltogatni. 10 nap alatt 10 résztvevQ mindegyike naponta egy-egy történetet mesél el az arra a napra megválasztott királynak vagy királynQnek a vezetése alatt és utasítása szerint. A naponta elmondott 10-10 novella egy-egy meghatározott, elQre megadott téma köré csoportosul.
A Dekameronban a szerelmi-erotikus és az ironikus-szatirikus novellák uralkodnak. Boccaccio Jókedvq humorral mutatja be kora világát, sajátos erkölcseit. A középkort már-már múltnak tekinti, s a felvilágosult ember szemével nézve mulatságosnak tartja szokásait, intézményeit. A bqnök is más megítélés alá esnek, mint például Danténál. A szerelem a novellákban Qszinte, szabad, a korábbi kötöttségeket nem tqrQ és nem ismerQ érzelemmé, a boldogság forrásává válik. A házasfelek hqtlensége, a házasságtörés nem háborítja fel, ha ez érdekházasságot, nem szerelmen alapuló házasságot szakít szét. Nem tiszteli a cellák, kolostorok lakóit sem.
Több mulatságos történet fQhQse az együgyq városi figura, Calandrino, akivel kavicsot szedetnek láthatatlanná tevQ varázskQ gyanánt, akivel elhitetik, hogy állapotos és gyereket fog szülni, s akivel mindenféle bitangságot mqvel a két tréfacsináló festQ, Bruno és Buffalmacco. A legtöbb novella városi-polgári környezetben játszódik. Boccaccio elítéli a fösvénységet, szerinte a vagyonnak az életet kell szolgálnia. Sokra becsüli a friss észjárást, a furfangos okosságot, a természetes ügyességet. HQsei gyakran nehéz helyzetekbQl szabadulnak meg egy-egy találó szóval, tréfás ötlettel.
A leghíresebb darab az ötödik nap kilencedik novellája, A sólyom feláldozása. Ezen a napon Fiametta uralkodása alatt olyan szerelmesekrQl beszélnek, akik kemény megpróbáltatások után nyerik el boldogságukat.


Rableais
ÉletérQl hiányoznak a hiteles adatok. Korának legnagyobb francia humanistája. Végigjárta a kor leghíresebb egyetemeit, többek között a Sorbonne-t is. Lyonban adja ki legnagyobb mqvét, a Gargantua és Pantagruel címq regényciklust vagyis annak elsQ négy könyvét (az ötödik könyv nem egészében tQle való). Dolgozott orvosként, titkárként, foglalkozott építészettel, régiségtannal, botanikával, stb.
Ki ne ismerné ezt a közhellyé vált igazságot: Evés közben jön meg az étvágy". Ez és még tucatnyi szállóigévé vált bölcs mondat Rabelais könyveibQl való. Ez a maga korában nagy hírq francia orvos elsQsorban azért írta mulatságos regényeit (vagy ha tetszik összefüggQ, tehát egyetlen mqnek tekinthetQ regénysorozatát), hogy gyógyszerként felolvassa komorságban szenvedQ betegeinek.

Gargantua és Pantagruel
Nem tqnik többnek, mint egy olyan mqnek, mely egy óriás dinasztia három nemzedékének hQstetteit, vitáit, véleményeit foglalja egységbe. E mq nem igazán tekinthetQ regénynek, mert a mesét gyakran megszakítják elmélkedések, a realista képek keverednek a csodákkal.
Az óriási terjedelmq történethalmazt Gargantua kalandjaival kezdte. Ez a Gargantua életszeretQ óriás, mindenkinél nagyobb étvágya és korlátlanabb szomjúsága van. Egy-két ökör egy ültében nem sok neki, a bort pedig hordószámra issza. Ebben az élettúlzásban ismeri meg a különbözQ emberi jellemeket és magatartásokat, a változatos helyzeteket. Ez a mulatságos regény késQbb a nagy mq második kötete lett. Mert olyan nagy volt a sikere, hogy az olvasók többet kértek belQle. Rableais erre megírta Gargantua apjának, Pantagruelnek a történetét. Ez legalább olyan óriás, mint a fia, vágyai és kalandjai még elképesztQbbek. Ekkor már Pantagruel és Gargantua volt a végleges cím. De még mindig nem volt elegendQ az olvasóknak, és Rabelais néhány év alatt további két kötetet írt a sorozathoz. Sajnos csak az elsQ kettQnek van magyar fordítása, de állítólag nyelvileg-stilisztikailag egyre nehezebb megtalálni az eredeti különösségek megközelítQ magyar változatát.
A nagy regénysorozatnak még mulatságos kalandjainál és gúnyos kritikájánál is izgalmasabb és fontosabb a nyelvezete. Francia nyelv már régóta volt. A francia széppróza irodalmi nyelve Rabelais tolla alatt született meg. Egészen Victor Hugóig Rabelais a leggazdagabb, legváltozatosabb és legszínesebb nyelvezetq francia írástudó.






A Középkor és a Reneszánsz Irodalma




~  PAGE 7 ~

Hasonló témájú dokumentumok

Hozzászólások

1. 11 13 2010 4.előadás a mű ábra általános kémia anyagszerk anyagválasztás architektúra cementálás cisco csoport durkheim erdeiné török zsuzsa europai uniós ismeretek excel fizkémgyak földalatti tartály gazd.töri tétel6 gazdaságtörténelem genetika géntech inflog kéregedzés keringés kodolányi kőzetek külgazdaságtan log magatartás médiakutatás menedzsment mérleg mindennapok kémiája munka nemzetközi gazdaságtan növények növényszervezettan opkut órai dia szervezeti táblázatkezelés tb nemzetközi trendszámítás ttk vállalatirányítás vezetői villamos gépek