Késő, antik, középkor elég erősen hiányos :( de azért használható :)

Országok listájaHungaryMiskolci EgyetemBölcsészettudományi KarSzabad bölcsészetFilozófiatörténet (késő antik, középkor, kora újkor)JegyzetekKéső, antik, középkor elég erősen hiányos :( de azért használható :)

Filozófiatörténet  Középkor

Válaszoljon a forrásszövegek alapján:
Ismertesse Aranyszájú Szent János A Felfoghatatlanról tartott 1. prédikációjának/beszédének gondolatmenetét, emeljen ki belQle egy fontos állítást és értelmezze azt!
Isten felfoghatatlan az ember számára, azonban nem teljesen leírhatatlan, ugyanis a teremtett világban van valami, aminek alapján fogalmat alkothatunk róla. Isten felfoghatatlan és kimondhatatlan valóság, hisz amit az ember ki tud mondani vagy felfog, az nem Isten. IstenrQl való tudásunk tudós tudatlanság. Bár Isten felfoghatatlan az ember számára, az embernek mégis keresnie kell Qt, mert: Örvendezzék azok szíve, akik keresik az Istent . Minél tovább keresi az ember Istent, annál inkább érzi úgy, hogy egyre jobban kell keresnie. Isten felfoghatatlansága abban van, hogy látjuk, hogy van, de nem tudjuk, hogy mit jelent. Ez azért van, mert Isten tiszta szellemi létezQ, mi pedig testiséggel vagyunk keveredve: a romlandó test teher a léleknek, s a földi sátor lenyomja a sokat tqnQdQ elmét . Isten felfoghatatlanságát Ágoston azzal magyarázza, hogy az ember evilági létében nem láthatja Istent színrQl-színre, csatlakozik azon tanításához miszerint Istent, mintegy tükrön keresztül szemléljük csupán. Ez a tükör, Ágoston értelmezésében nem más, mint saját képmásunk. Ez a képmás tükrözi halványan azt, aki minket teremtett. A tükör a szellem, képességei az emlékezet, felfogóképesség, az akarat vagy a szeretet valamint ezek hármas egysége.
Isten azért felfoghatatlan számunkra, mert minthogy az apostol is mondja: „Most csak tükörben és homályosan látunk”. lozófiatörténet  Középkor

Válaszoljon a forrásszövegek alapján:
Ismertesse Aranyszájú Szent János A Felfoghatatlanról tartott 1. prédikációjának/beszédének gondolatmenetét, emeljen ki belQle egy fontos állítást és értelmezze azt!
Isten felfoghatatlan az ember számára, azonban nem teljesen leírhatatlan, ugyanis a teremtett világban van valami, aminek alapján fogalmat alkothatunk róla. Isten felfoghatatlan és kimondhatatlan valóság, hisz amit az ember ki tud mondani vagy felfog, az nem Isten. IstenrQl való tudásunk tudós tudatlanság. Bár Isten felfoghatatlan az ember számára, az embernek mégis keresnie kell Qt, mert: Örvendezzék azok szíve, akik keresik az Istent . Minél tovább keresi az ember Istent, annál inkább érzi úgy, hogy egyre jobban kell keresnie. Isten felfoghatatlansága abban van, hogy látjuk, hogy van, de nem tudjuk, hogy mit jelent. Ez azért van, mert Isten tiszta szellemi létezQ, mi pedig testiséggel vagyunk keveredve: a romlandó test teher a léleknek, s a földi sátor lenyomja a sokat tqnQdQ elmét . Isten felfoghatatlanságát Ágoston azzal magyarázza, hogy az ember evilági létében nem láthatja Istent színrQl-színre, csatlakozik azon tanításához miszerint Istent, mintegy tükrön keresztül szemléljük csupán. Ez a tükör, Ágoston értelmezésében nem más, mint saját képmásunk. Ez a képmás tükrözi halványan azt, aki minket teremtett. A tükör a szellem, képességei az emlékezet, felfogóképesség, az akarat vagy a szeretet valamint ezek hármas egysége.
Isten azért felfoghatatlan számunkra, mert minthogy az apostol is mondja: „Most csak tükörben és homályosan látunk”.  HYPERLINK "http://hu.wikipedia.org/wiki/Szent_%C3%81goston_tan%C3%ADt%C3%A1sa_Istenr%C5%91l" \l "cite_note-8" \o "" [9] Isten felfoghatatlansága az ember gyengeségbQl, korlátaiból adódik. A teljes Isteni nagyságot a bqnös ember nem láthatja.

Ismertesse Aranyszájú Szent János Az Egyszülött dicsQségérQl tartott 1. prédikációjának/beszédének gondolatmenetét, emeljen ki belQle egy fontos állítást és értelmezze azt!

Ismertesse Szent Ágoston A Teremtés könyvének szószerinti értelmezése 12. könyvének gondolatmenetét, emeljen ki belQle egy fontos állítást és értelmezze azt!

Ismertesse Szent Ágoston Vallomások 10. könyvének gondolatmenetét, emeljen ki belQle egy fontos állítást és értelmezze azt!
A második rész (X. könyv) már elvontabb: a kereszténnyé lett Ágoston saját lelkét a bqn és az erény csatájának színtereként mutatja be.

Ismertesse Szent Ágoston Vallomások 11. könyvének gondolatmenetét, emeljen ki belQle egy fontos állítást és értelmezze azt!
A harmadik részben (XI-XIII. könyv) a Teremtés könyvét magyarázva az anyag, az idQ, a semmibQl való teremtés kérdéseit tárgyalja.
Ágoston szerint nem ellenkezik a Szentírással az, hogy Isten alkotott valamit a teremtés kezdetén, amirQl Mózes nem beszélt. Ez a valami az Qsanyag, ami alaktalan és anyagtalan valami kell, hogy legyen. Bár nem említi a Szentírás az Qsanyag teremtését, azért még nem kell Istenhez hasonlóan öröknek hinni. Ágoston ezt nem magyarázza meg szerinte, ugyanis nyilvánvaló,hogy Isten az elsQ létezQ, aki a semmibQl teremtett és egyedül rá mondható csak, hogy örökléttel bír.
Isten valamilyen láthatatlan Qsanyagból formálta a világot, azonban ez az Qsanyag nem egy már elQzQleg létezQ valami volt, hanem P maga teremtette. A kézmqvesek tevékenysége és Isten tevékenységének hasonlóságára utal Ágoston akkor is, mikor azt mondja: Ugyanezt az anyagot nevezte víznek is, amely fölött Isten szelleme lebegett, miként a kézmqves akarata lebeg a létrehozandó alkotás felett.

Ismertesse Szent Ágoston Az imádságról , 130. levelének gondolatmenetét, emeljen ki belQle egy fontos állítást és értelmezze azt!

Ismertesse Canterburyi Szent Anzelm Proslogionjának gondolatmenetét, emeljen ki belQle egy fontos állítást és értelmezze azt!
Proslogion c. mqvének 2. és 3. fejezetében fejti ki azt az érvet, mely Isten létezését magából Isten fogalmából vezeti le. Ez az érv Isten létezését egy reductio ad absurdum típusú érveléssel, racionális úton kívánja bizonyítani még azok számára is, akik nem hisznek Istenben. Ez a bizonyítási módszer azon a megfontoláson alapul, hogy bizonyítottként kell elfogadnunk azt, aminek tagadása ellentmondásra vezet.
Meg kell vizsgálnunk mi Isten. Isten „valami, aminél semmi nagyobb nem gondolható” .
Valaki azt mondja nincs Isten, érti amit mond, tehát megvan értelmében, azaz Isten még a létezését tagadó személy értelmében is létezik.
Isten szükségképpen létezik az értelmen kívül is, mert a pusztán értelemben létezQ dolgoknál nagyobb is elgondolható, következésképpen nem csupán az értelemben létezik az, aminél semmi nagyobb nem gondolható el: Egészen biztos, hogy aminél nagyobb nem gondolható el, az nemcsak az értelemben található meg. Ha ugyanis legalább az értelemben létezik, akkor elgondolható róla, hogy a valóságban is létezik, ez pedig nagyobb.”
Ezek után, ahogy Anzelm a Proslogion 3. fejezetében is kimondja, az az állítás, hogy Isten nem létezik, önellentmondásosnak bizonyul: Mert elgondolható, hogy létezik valami, amirQl nem gondolható el, hogy nem létezik; ez pedig nagyobb, mint amirQl az gondolható el, hogy nem létezik. Ezért, ha arról, aminél nagyobb nem gondolható, elgondolható, hogy nem létezik, úgy az, aminél nagyobb nem gondolható, nem az, aminél nagyobb nem gondolható: ez önellentmondás. Tehát olyannyira valóságosan létezik valami, aminél nagyobb nem gondolható, hogy el sem gondolható nemlétezQnek.

Ismertesse Aquinói Szent Tamás Summa theologica 2. kérdésének [ IstenrQl, arról, hogy vajon van-e Isten ] gondolatmenetét, emeljen ki belQle egy fontos állítást és értelmezze azt!
Az Isten-bizonyítékokkal Aquinói Tamás a Summa theologica-ban és a Summa contra gentiles-ben egyaránt foglalkozik. Abból indul ki, hogy a bizonyítékokra szükség van, mert Isten képzete nem születik meg velünk, és nem valamiféle a priori tudattartalom, létezésére a tapasztalati világból szerzett ismereteink alapján (a posteriori) tudunk következtetni.
Az elsQ bizonyíték a mozgásból indul ki, és megtalálható Arisztotelésznél is. Érzékszervi tapasztalatunk alapján tudjuk, hogy vannak olyan dolgok, amelyek mozognak. Ugyanígy abban sem kételkedhetünk, hogy minden, ami mozog, más által mozog. Ha ez a mozgató is mozog, akkor más mozgatja. Minthogy a mozgatók végtelen sora lehetetlen, ezért végül elérkezünk egy mozdulatlan elsQ mozgatóhoz (primus motor immobilis), aki nem más, mint Isten.

Ismertesse Aquinói Szent Tamás Summa theologica 13. kérdésének [ Isten neveirQl ] gondolatmenetét, emeljen ki belQle egy fontos állítást és értelmezze azt!
Aquinói Szent Tamás a Summa Theologiae 13. kérdésének 12. cikkelyében például megállapítja, hogy az Aki van  a mózesi Kinyilatkoztatás vagyok -jának értelmében véve  Isten legmegfelelQbb neve. ( & ez a név: »Aki van«, megfelelQbb neve Istennek, mint ez a név: »Isten«. )
Istennek nincsen egy neve, hanem nevei vannak, melyek, a világra és ezen belül saját népére való vonatkozását tárják fel.

Ismertesse Dionüsziosz [Pszeudo-] Areopagitész A mennyei hierarchiáról gondolatmenetét, emeljen ki belQle egy fontos állítást és értelmezze azt!
A hierarchia szent rend, tudás és tevékenység, mely a lehetQségekhez mérten hasonul az Isten képességeihez, és erejének arányában felemelkedik Isten utánzására. A hierarchia célja tehát a lehetQ legtökéletesebb hasonulás Istenhez, a vele való egyesülés.
Eszerint mikor hierarchiáról beszélünk, általában egy bizonyos szent rendet értünk rajta, az Qsisteni szépség képmását, mely hierarchikus fokozatokban és tudás szintekben éri el saját megvilágosításának misztériumait.
Magának a hierarchiának a természetét már tisztáztuk, úgyhogy most nézzük meg az angyali hierarchiát. Három rendbe sorol, három-három angyal típust.
1. kar: szeráfok, kerubok, trónusok.
2. kar: Uralmak, hatalmasságok, erQsségek.
3. kar: fejedelemségek, arkangyalok, angyalok.
Az elsQ kar angyalai szemlélik közvetlenül Istent, a második karéi csak rajtuk keresztül, és így tovább. Az emberek is a kinyilatkoztatásokat angyaloktól kapták közvetlenül, csak rajtuk keresztül IstentQl.


Válaszoljon a Dogmatika kézikönyve (szerk. Th. Schneider) alapján!
Ismertesse Aquinói Szent Tamás istentanát!
Isten maga a minden valóságot lehetQvé tevQ. Tamás a tapasztalatunk számára hozzáférhetQ világrendbQl indul ki. A tagadás szerinte csak akkor jöhet szóba, ha már választ adtunk Isten létének kérdésére.
A tamási istentan feltételezi Isten létezésének pozitív bizonyítását, és Isten létmódjára, lényegére kérdez rá. Öt utat említ meg Isten létezésének bizonyítására.
Az elsQ három út a kozmológiai istenérvet bontja ki:
elsQ út  a mozgásból adódik: minden ami mozog szükségképpen valami más által mozog, azaz minden mozgásnak megvan az oka. Mivel azonban ez a sor nem vezethetQ vissza a végtelenbe (ha Így lenne regresszushoz jutnánk) tehát kell, hogy legyen egy elsQ mozgató, aki önmaga mozdulatlan, és ezt mindenki Istennek gondolja .
A második út a létesítQ okságból indul ki: minden okozatnak van oka. Az okok sora nem mehet a végtelenbe: kell, legyen egy elsQ ok, ami minden mást okoz, akit mindenki Istennek nevez .
harmadik út  a létezQk esetlegességébQl adódik. A dolgok vagy léteznek, vagy nem. Ha minden ilyen lenne, akkor lehetne, hogy egyszerre legyen minden és akkor nem lenne keletkezés és pusztulás. Tehát minden valamibQl ered, és mivel ez nem mehet a végtelenségig, fel kell tételezni egy elsQ eredetet, és ez az Isten, minthogy Q az elsQ ok, amint erre rámutattunk .
negyedik út  minden többé vagy kevésbé tökéletes dologból következtet egy legfQbb tökéletesre, amely mint feltételezett mérce elsQként teszi lehetQvé a több és a kevesebb megkülönböztetést.
ötödik út  az ún. teológiai istenbizonyítás a világban megtapasztalt rendet és célra törekvést a legfQbb értelem irányításával magyarázza meg.
Tamás istentana szerint Isten tehát az önmagáért és önmagában létezQ lét, és mint ilyen, elsQ mozgató, elsQ ok, tiszta szükségszerqség, legnagyobb tökéletesség és a teremtés rendjének irányítója.

Ismertesse Aquinói Szent Tamás krisztológiáját!
Summa theologiae c. mqvében írja le.
Jézus Krisztus az út, hogy Isten felé törekedjünk. Nem csak Jézus megtestesülésérQl és szenvedéseirQl ír, hanem megemlíti Jézus életének eseményeit is. Tamás szerint a megtestesülés Isten válasza volt a bqnre, mert az elbukott teremtésnek KiengesztelQre és Megváltóra volt szüksége.
Azt is megemlíti, hogy Isten nem tartja magát elzárva önmagában, hanem egyesül a teremtett emberrel, és az embert egyesíti magával annak üdvösségére. Magát az egységet istenség és emberség egyesüléseként gondolja el. Mivel Krisztus lelke egyesült az Igével, Krisztus, mint Isten-ember lett Isten minden kegyelmének forrása – az emberek számára.
Tamás Krisztust Isten öntevékeny eszközének tartja. Szerinte Isten a világban való mqködéséhez embereket használ eszközül. A megváltást azonban Isten egyedülálló eszközzel valósítja meg, amely egyedül számára van fenntartva, mert folytonosan egyesült vele. Tamás szerint tehát Isten a fQszereplQ, Krisztus csak eszköz, közvetítQ, az Q embersége az Istenség eszköze. Krisztus megtartja emberi sajátosságait, de benne Isten ereje is mqködik. Ezért amit Krisztus az emberségében átél és szenved, üdvösséget hoz az embereknek.
Tamás szerint a megváltás több mint a bqnbQl való megszabadítás. Ezért nemcsak az elégtételrQl, áldozatról és váltságdíjról beszél, hanem az érdemrQl is, amely Jézus egész földi életébQl és cselekvésébQl származik. Krisztus egész földi élete és szenvedése a kinyilatkoztatás jele, amely bennünket Isten szeretetére késztet, hiszen ebben a szeretetben adja meg Isten a megbocsátást, és teljesül be az emberi üdvösség. Tamásnál tehát Isten szeretete dominál, amely meghatározza Krisztus történelmi létét, és bennünket viszontszeretetre szólít és mozgat. A megváltás Isten emberszeretetén és Krisztusnak a többi emberre való szeretetén alapszik. Krisztus nyit meg bennünket a hit és szeretet szabadságára, így általa jutunk el a megváltáshoz.

Ismertesse Aquinói Szent Tamás szentháromságtanát!
A Fiú az Atyából a megértés módján jön elQ: az Atya önmagának tökéletesen megfelelQ fogalmat alkot benne önmagáról. Ezt a tökéletes megfelelést fejezzük ki úgy, hogy a Fiút az Atyától nemzettnek , az Atya Igéjének, képének nevezzük. Tamás szerint a nemzés adja át a nemzettnek a nemzQvel való hasonlóságát. Csak az anyagtalan nemzés lehet tökéletes, mivel itt a hasonlóság átadását nem korlátozza az anyagi különbözQség.
A Szentlélek az akarat és szeretet módja szerint származik; származását lehelésnek hívjuk. A Lelket az ösztönzés analógiája szerint értelmezzük: arra indít, hogy szeretetben odahajoljanak ahhoz, akit megismertek. De szeretet a szeretett lény ismerete nélkül nem születhet abban, aki szeret, és mivel az Atya és a Fiú egymást kölcsönösen szeretik, ebbQl következik: szükségszerq, hogy kölcsönös szeretet  amely a Szentlélek  az Atyától és a Fiútól is származzék.
A Fiú nemzése és a Szentlélek származása Isten lényegi megvalósulásai. A három isteni személy közös isteni lényegét tekintve relációk: az Atya egyenlQ a nemzésével és a lehelésével, a Fiú a nemzett-volttal és a leheléssel, a Szentlélek a lehelt-volttal. Ez a négy reláció (nemzeni, lehelni, nemzettnek leni, leheltnek lenni) alkotja a három isteni személyt.

Ismertesse a negatív teológia fogalmát és istentanát!
KépviselQje: Dionüsziosz Areopagitész.
Arra keresi a választ, hogyan lehet Isten minden dolog Qs oka, ha ugyanakkor minden létezQt transzcendentál, elérhetetlen messzeségekbe emelkedik föléjük.
Különbséget tesz Istennek a világban érvényesülQ tevékenysége és Isten lényege között, amely megismerhetetlen, felfoghatatlan, kimondhatatlan marad. Mégis beszél IstenrQl: negatív, tagadó teológia formájában. Isten egészen más-léte azon alapszik, hogy szemben áll a véges valósággal.
Isten létének más volta miatt az IstenrQl szóló tagadó beszéd tartalmilag a teológia igen értékes és szükséges állításmódja. Csak a nem-tudásnak a tudása, ami megQrzi a teológiai beszédet attól az illúziótól, hogy IstenrQl meghatározást, definíciót lehet adni.
Negatív teológia: célja a hamis istenkép kialakulásának megakadályozása. KépviselQi azt hangsúlyozzák, hogy Isten megismerhetetlen, és csak úgy tehetünk róla értelmes kijelentéseket, ha azt hangsúlyozzuk, hogy mi nem Isten

Ismertesse canterburyi Szent Anzelm istentanát!
Proslogion c. mqvének 2. és 3. fejezetében
Meg kell vizsgálnunk mi Isten. Isten valami, aminél semmi nagyobb nem gondolható el. Valaki azt mondja nincs Isten, érti amit mond, tehát megvan értelmében, azaz Isten még a létezését tagadó személy értelmében is létezik.
Isten szükségképpen létezik az értelmen kívül is, mert a pusztán értelemben létezQ dolgoknál nagyobb is elgondolható, következésképpen nem csupán az értelemben létezik az, aminél semmi nagyobb nem gondolható el.
Ezt nevezzük ontológiai istenérvnek.

Ismertesse Szent Ágoston tanítását az QsbqnrQl és az áteredQ bqnrQl!
Ágoston kezdetben a manicheista dualizmus ellen harcolt (e fölfogás szerint az ember alá van vetve a gonosz rabságának), késQbb mégis hatott gondolkodására. Ágoston önmagán i tapasztalta, hogy az ember önmagától semmi jóra nem képes, minden jó az Isteni kegyelem hatásának következménye.
Az ember eleve adott (személyelQtti) negatív meghatározottságában kereste az okát az emberi természet gyökeres romlottságának. Úgy vélte, hogy Ádám Qsbqne átszármazott minden Qt követQ nemzedékre. Tehát nem mások rossz példájának utánzása okozza a bqn egyetemességét, hanem az, hogy a gonoszság továbbadódik az egymást követQ nemzedékeknek. Az emberi akarat teljes megromlottságával és a jóra való képtelenséggel Ágoston valójában Isten kegyelmének mqködését akarta kifejezni.

Ismertesse a szubordinacionizmus tanát!
A latin subordinare kifejezés jelentése: alárendelni. A fiú az istenséget az atyától kapja, annak alávetett. A három isteni személyt tehát hierarchikusan rendeli egymásnak alá, mintha az isteni természetnek különbözQ fokozatai lennének.
KépviselQi: Alexandriai Kelemen és Órigenész.
Ismertesse a modalizmus tanát!
A modalizmus valójában az Atya megjelenési formáiként fogja fel mind a Fiút és a Szentlelket, kiküszöbölve ezzel a három - egy antinómiát.
A modalisták szerint nem az ember Jézus rendelkezik isteni erQvel, hanem Krisztusban maga az Atya lett emberré, így akarták Isten egyetlenségét és Krisztus teljes istenségét egyszerre megtartani.
Noétosz tanítása szerint Krisztus Isten: ezért Q az Atya is, mert csak egy Isten van, az Atya; a láthatatlan, szenvedésre képtelen Atya mindenható; Fiúvá is változhat, azaz láthatóvá és szenvedésre képessé is válhat. Így az Atya Fiúként jelent meg a földön, szenvedett, meghalt és magát támasztotta föl.

Ismertesse Áriusz adopcionizmus-tanát!
Az adopcionizmus tana a Második Isteni Személy megtestesülését egyszerqsíti le azzal a kijelentéssel, hogy Jézus pusztán egy olyan kitüntetett ember volt, akit Isten fiává fogadott.
Isten az örökké-változhatatlan, radikálisan transzcendens monasz . Istenben semmiféle kettQsség (düasz), vagy fokozat sincs. A kettQsség ugyanis Áriusz szerint az isteni szubsztancia változását, felosztásátés sokszorosítását jelenti, tehát két istent. Istenen kívül és mellette bármiféle második lény csak Istenen kívüli, azaz világi-teremtett lehet: idQbeli eredettel lett és változékony. Így a távoli magányban, a világtól messze élQ monasz-Isten olyan elvont Qselv, amely  a Biblia élQ Istenével ellentétben  a teremtett világgal nem közölheti önmagát. Isten szeretetérQl Áriusz nem beszél.
Az Isten és a világ közötti éles ellentét alapján Isten maga közvetlenül nem teremtheti a világot, vagy nem tevékenykedhet abban. Mindazonáltal mindazt, ami nem Isten, Q maga egy akarati aktusával teremtette. Így kerül az Ige-Fiú is kezdettQl fogva egyértelmqen teremtményi szférába.

Ismertesse a Nikaiai zsinat (325) krisztológiai döntéseit, röviden értelmezze Qket!
Cél: Az Ige egylényegq az Atyával  Niceai hitvallás, Arius elítélése
Konstantin császár által 325-ben Nikaiában összehívott zsinat célja: Áriusz tanításait vetette el.
Nikaia krisztológiai kijelentései:
hiszünk az egy Úrban, Jézus Krisztusban, Isten örök Fiában, aki mint Egyszülött az Atyából született, azaz az Atya lényegébQl ”! Áriusz hívei (ariánusok) szerint a semmibQl lett
igaz Isten igaz IstentQl nemzett, nem teremtetett ”! Áriusz szétválasztja az egyedül igaz Istent és a csak úgynevezett Istent
egylényegq az Atyával, aki által minden lett ”! éles ellentét Áriusz tanaival.
az elsQ teremtmény nem teremtetett, hanem egyedül Q az Atyától született
ha Jézus Krisztusban Isten Fia van nálunk, akkor nem más, mint maga Isten van nálunk.
A kijelentések szándékai:
az új kijelentésekkel Áriusz tanainak ellentétét akarta kimondani. Eszerint a preegzisztens Fiút egészen a teremtetlen Isten lényegéhez, nem pedig a teremtményi világhoz kell sorolni. A teremtményiség nem a preegziszten Fiúnak tulajdonítható (Q az Atyával egylényegq), hanem csak az általa fölvetett emberi természetnek, tehát az ember Jézusnak.
a zsinat tulajdonképpeni motívuma és szándéka a megváltásba vetett hit volt. A megváltás valóságát a megváltozott kontextusban is elgondolhatóvá kellett tenni. Miután Áriusz Isten egész üdvösségét megkérdQjelezte, már nem volt elég ezt igehirdetésben megmagyarázni.
A zsinat célja a nézeteltérések feloldása volt az Alexandriai Egyházban Jézusnak az Atyához viszonyított természetérQl, nevezetesen, hogy Jézus egylényegq-e az Atyaistennel vagy hasonlatos hozzá. Alexandriai Szent Sándor az elQbbi nézetet vallotta; a népszerq presbiter, Áriusz az utóbbit. A zsinat  elsöprQ többséggel  az ariánusokkal szemben foglalt állást (a 250-318 fQnyire becsült tanácskozótestületbQl 2 fQ kivételével mindenki az ariánusokkal szemben szavazott).
A zsinat másik eredménye a húsvét idQpontjában való megegyezés volt, amely a legfontosabb ünnep az egyház életében. A zsinat úgy döntött, hogy a húsvétot a tavaszi napéjegyenlQséget követQ elsQ telihold utáni elsQ vasárnap ünneplik, (függetlenül a Biblia héber naptárától) és felhatalmazták az alexandriai püspököt, hogy évente hirdesse ki püspöktársai számára a pontos dátumot.

Ismertesse az antiochiai és az alexandriai teológiai iskolák krisztológiáit, azok különbségeit!
Antiochiai teológiai iskola  megkülönböztetQ krisztológia:
ragaszkodtak Krisztus igazi istenségéhez, tökéletes emberségéhez, és hangsúlyozták a kettQ megkülönböztetését Krisztusban
abból indult ki, hogy az igazi ember Jézus kezdettQl kapcsolatban állt az Isteni Logosz-Fiúval, aki föl is szabadította arra, hogy szabad akarattal igazi emberi fejlQdésen menjen keresztül, úgyhogy Jézus szabad engedelmességében az isteni Logosz végrehajthatta a megváltás egyedülálló mqvét A Logosz és az ember kapcsolata Jézus halálával és feltámadásával végérvényesen a megdicsQült Krisztus tevékenységének és imádásának változhatatlan egységébe került.
Nesztoriosz képviselQinél a megkülönböztetQ krisztológiából szétválasztó krisztológia lesz  ezzel azonban már nem lehetséges az egységes Krisztus-kép, és az ember meg lesz fosztva az igazán isteni üdvösségtQl, mert ez Qt legbelülrQl már nem éri el.
Alexandriai teológiai iskola  a Logoszra épülQ egység-krisztológia és az egymást követQ kölcsönösen átjáró természetek:
ragaszkodtak a Fiú teljes istenségéhez és a bqnös-halandó ember megváltásáért vállalt leereszkedéséhez, s valódi megtestesüléséhez
Alexandriai Kürillosz  a Logosz magára vette a testet, ezzel kizárja a bqnt Jézusban, visszavezeti a múlhatatlanságra és teljessé teszi a részesedést az isteni természetben, s ezzel megalapozza az ember üdvösségét.
Athanaiszosz – a megváltást csak olyasvalaki viheti végbe, aki nem kevesebb, mint Isten a szó legteljesebb értelmében, és aki istenvoltának feladása nélkül olyan tökéletesen és szétválaszthatatlanul egyesült az emberiséggel, hogy az isteni egészen és teljesen átjárja az emberit, és részesíti az isteni életben, annak erejében és múlhatatlanságában (monofitizmus).
Athanaiszosz tanát keveredési krisztológiának nevezzük, amely elképzelhetetlenné teszi az emberi megváltást: így az ember csak átjárja magát az üdvösségével.

Ismertesse a Khalkédóni zsinat (451) hittani definícióját, röviden értelmezze azt!
Cél: Krisztus egyszemélyben két természet, a monofizitizmus elítélése.
A zsinaton résztvevQk többsége Kürilloszhoz hasonlóan gondolkodott.
A hittani formula két részbQl állt:
a teljes elsQ rész az alexandriai iskola tanítására támaszkodik
a második rész kifejti a két természet tanát. Egy és ugyanaz a Krisztus, Fiú, Úr, Egyszülött, de két természetben. A két természet egymáshoz való viszonya: keveredés/változás nélkül, megosztás nélkül/elszakíthatatlanul. Ezzel biztosítják Isten istenségét és egyúttal az emberré levés valóságát, és ezzel a megváltást is.
Az egész szöveg kompromisszumos jellegq: igyekszik az alexandriaiak igényét (maga Isten tette magát jelenvalóvá Jézus életében, hogy megváltson bennünket) egyensúlyba hozni az antiochiaiak tanításaival (tökéletes Krisztus emberi természete is, hiszen ennek van szüksége a megváltásra).
A tanító formula tehát ragaszkodik Jézus egyetlen alanyának egységéhez, Isten és ember maradandó különbségének fenntartásával. Isten emberré levése az üdvösséget közvetíti számunkra.

Ismertesse a II. Konstantinápolyi zsinat (553) krisztológiai döntéseit!
A zsinat célja: az alexandriai tanítás teljes elismerése, valamint a nesztoriánus tanítással szimpatizálók elítélése.
a mi testben megfeszített Jézus Krisztus Urunk a Szentháromság egyik személye
Krisztus emberi lénye sohasem lehetett elválasztva az istenitQl, hanem mindig annak hüposztasziszában szubzisztált és egzisztált. (EZ LOL XD)

Ismertesse Canterburyi Szent Anzelm satisfactio-elméletét!
Az üdvösségre való vágyódás középpontjába Jézus Krisztus szenvedése és halála került, amit önként vállalt emberi engesztelQ áldozatként értelmez.
Isten adta meg világ rendjét, ha az ember ezt nem ismeri el, eltorzítja és megzavarja a világ rendjét. Valamint ha az ember megzavarja ezt a rendet, Isten ellen is tiszteletlenséget követ el. A bqn tehát Isten megfosztása attól a külsQ tisztelettQl, amely a teremtés rendjében nyilvánul meg. Ez jóvátételt követel, vagy büntetés, vagy pedig elégtétel formájában.
A megváltás egyetlen útja Anzelm szerint a satisfactio (=elégtétel) marad.
A satisfactiónak két feltételt kell teljesítenie:
a tartozást teljesen le kell rónia
a tartozás végtelen súlyáért kell kárpótlást adnia, tehát végtelen értékqnek kell lennie
Ezzel az ember túl nagy követelmény elé kerül. Ezért arra van szükség, hogy az elégtételt Isten-ember adja meg. A satisfactio az Isten-ember ártatlan halálával adatik meg, hiszen Q, mint bqn nélküli, nem érdemelt volna halált. Az Q végtelen értékq életének átadása váltságot ad azért, ami az egész világ bqnöseinek a tartozása volt. Így az Isten-ember halála értelmesnek és szükségszerqnek bizonyul.

Ismertesse Órigenész szentháromság-tanát!
A Logosz a közvetítQ, aki a teremtésben összeköti Istent és a világot, és biztosítja a világ rendjét. A Logosz az idQk teljességében emberré lett, hogy közölje az emberekkel azt, amit az Atyában szemlél, hogy megszabadítsa az embereket a gonosztól, és példát adjon az erényes emberségre.
A Logosz a hívQket-megszentelQ Szentlélekben mindent egyesít magával, hogy egyszer majd mindent átadjon az Atyának, hogy az Atya legyen minden mindenben.
Órigenész számára tehát az Atya az egyedüli, kizárólagos eredet (arché), az isteni lét teljessége és forrása. A Fiú és a Lélek csak levezetett módon részesülnek az isteni életben.

Ismertesse a kappadókiai atyák szentháromságtanát!
Baszileiosz: az Atya az egyedüli eredete az istenségnek; tQle kapja a Fiú és a Szentlélek a maga isteni mivoltát; így a Fiú és a Szentlélek egyedül az Atyától való származás révén különbözik az Atyától, aki nemzés nélkül való. (A Szentlélek származását isteni titoknak tekintette.)
A Kappadókiaiak tehát az isteni egységet eredetébQl, az Atyából kiindulva próbálták megQrizni, a Fiú és a Szentlélek az Atyától való lényegi különbség nélkül részesül Pbenne, mert egylényegqek az egy isteni közösségben. Ezzel lerakták a késQbbi immanens szentháromságtan alapját.
Nüsszai Gergely: elQször különböztette meg a Fiú és a Lélek eredetét. Szerinte a Fiú közvetlenül jön az Atyától, a Lélek viszont a Fiú által jön az Atyától.
Nazianzoszi Gergely: Isten maga jelenik meg mindhárom megjelenési formában, az Atyában, a Fiúban és a Szentlélekben is ( egy lényeg = három személy.

Ismertesse Szentviktori Richárd szentháromságtanát!
Az isteni hármas egységet a személyek közötti szeretet analógiájából kiindulva közelíti meg Szentháromság = legmagasabb fokú szeretet legtökéletesebb megvalósulása, de ez nem lehet önszeretet, mert az nem a legmagasabb.
A kölcsönös szeretet azonban csak kettQsséget kíván meg Istenben. De mivel a szeretet valóban tökéletes, és a tökéletes szeretet az Isten, így az egyik isteni személy tökéletessége igényli egy másiknak a hozzálépését, és e kettQ csatlakozása ugyancsak megköveteli a harmadik csatlakozását is.


Válaszoljon Jean Meyendorff Krisztus az ortodox teológiában c. könyve alapján!
Milyen krisztológiai konfrontációk összefüggésében születnek meg a kalkédóni zsinat döntései?
Ismertesse a kalkedóni zsinat után körvonalazódó szigorúan diofizita, monofizita és újkalkédónizmus álláspontokat és azok különbségeiket, összeütközéseiket!
A monofizita álláspont Jézus kizárólag isteni lényét ismerte el.

Ismertesse Antiokhiai Szevérosz teológiai konfrontációit!
Ismertesse Órigenész tanait és azok fogadtatását a VI. század teológiai mozgásaiban!
Ismertesse Pontoszi Evagriosz tanait és azok fogadtatását a VI. század teológiai mozgásaiban!
Ismertesse Bizánci Leontiosz tanait és azok fogadtatását a VI. század teológiai mozgásaiban!
Ismertesse Jusztinianosz tanait és konfrontációit!
Ismertesse Alexandriai Szent Cirill tanait, konfrontációit és tanainak továbbélését!
Ismertesse a teopaszkita vita kibontakozását és továbbélését (teológiai artikulációit, konnotációit) az VVI. században.
Ismertesse Háromszorszent Ének születésének, fogadtatásának, különféle formáinak teológiai összefüggéseit!
Ismertesse Ál-Areopagita Dénes [Dionüsziosz Pszeudo-Areopagitész] theologiáját és annak forrásait!
Ismertesse Ál-Areopagita Dénes [Dionüsziosz Pszeudo-Areopagitész] hierarchia-tanát, annak forrásait és fogadtatását!


Válaszoljon Ulrich G. Leinsle A skolasztikus teológia története c. könyve alapján!
Ismertesse filozófia és a teológia viszonyát a patrisztikus korban!
Egyes gondolkodók szerint igaz, hogy az üdvösséghez nincs szükség a filozófiára, a hit tárgyának megértéséhez azonban a filozófiára kell támaszkodnunk. Lehetséges, hogy valaki az írás tudománya nélkül is lehet hívQ, de a hitben foglalt tanokat képtelenség megérteni tanulás nélkül. Szükség van tehát arra, hogy racionális úton igazoljuk a hit tartalmát és az ember által tanúsított elfogadását. A tudományos teológia keretei között tehát egyensúly alakítható ki a pogány filozófia és a keresztény kinyilatkoztatás között.
Mások szerint a filozófia csak csqrés-csavarásba merülQ, formális tudományt szül, amelynek semmi haszna az életre nézve, minden tévtan alapja, és csak a szqk elitrétegre korlátozódik. Ezzel szemben a vallás a mqveletlenekhez és az írástudatlanokhoz is szól. Szerintük tehát a vallás és az alapvetQen tévedésben lévQ filozófia nem fér meg egymás mellett, mert akiben megvan a hit, annak nincs szüksége szóbeli bizonyításra, sQt az fölösleges is számára.

Ismertesse auctoritas és ratio viszonyának értelmezéseit a patrisztikus korban!
Keresztény kontextusban az auctoritas egyaránt vonatkozik a Biblia meg a korai egyházatyák idézhetQ, szövegszerq tekintélyére és Isten meg az egyházi vezetés hivatali tekintélyére.
Szent Ágoston szerint az auctoritas önmagában nem elegendQ a gondolkodó embernek: az auctoritas maiorumot a bölcsek tekintélyére korlátozza, de még azon belül is csak a rationest hajlandó elfogadni. A vera ratio, az igazságigényrQl az isteni igazság fényében is megbizonyosodó értelem azonban összhangban van az isteni tekintéllyel. Ugyanígy áll a helyzet a Szentírás auctoritasával kapcsolatban is. Ágoston szerint az auctoritas idQben és logikailag egyaránt korábbi a ratiónál. Az isteni auctoritas a kegyelem aktusa, amely sürgetQ igénnyel kiváltja a hitet és elQkészít a ratióra. Ez az oka annak, hogy az emberi megismerés az auctoritastól el tud jutni a ratióhoz, a hittQl a hittel elfogadott dolgok belátásához.
A hitnek azonban nem minden formájától lehet eljutni a ratióhoz. Ágoston szerint a történelmi tények csak a hitnek lehetnek tárgyai, a ratiónak nem. A matematika és más tudományok tételei viszont csakis értelmileg láthatók be. Az isteni dolgokkal kapcsolatos tárgyakat pedig elQször hittel fogadjuk el, azután bizonyos esetekben racionálisan is beláthatók, de ez erkölcsi megtisztulás nélkül nem lehetséges.
Ágoston szerint a tekintély is a ratióra van utalva. A hívQnek el kell gondolkodnia azon, tudnia kell, hogy kinek hisz, azaz meg kell vizsgálnia a tekintély hitre méltóságát. A hittel elfogadott tekintély racionális igazolása és a hit tárgyának racionális megvilágítása pedig nem más, mint a teológia legfontosabb összetevQje.
Ágoston szemében az auctoritas Krisztus isteni tekintélyén kívül elsQdlegesen a Szentírás auctoritasa, amelyben folytatódik és tovább él Krisztusé.
A ratio tehát lényegében a bibliai auctoritas szolgálatában áll, és az egyház tekintélyének igazolása szintén a ratio feladata.

Ismertesse Ágoston keresztény oktatási és teológiai programját!
Ágoston a De doctrina christiana c. mqvében fogalmazza meg programját.
A hét szabad mqvészetet a filozófiába való bevezetés gyakorlataként fogja fel. A mqvészetek érveket és példákat bocsátanak a filozófia rendelkezésére, felkészítik a szellemet a filozófia elvont igazságaira. Az ember örök rendeltetésének szempontjából a szabad mqvészetek tanulmányozásának semmiféle haszna nincs, ha nem istenként vezetQ útként funkcionál. Ezért annak is elQvigyázatosan kell eljárnia, aki a keresztény teológia területén használja fel pogány mqveltségét: nem engedheti, hogy a mqvészet démona ezen az úton behatoljon a keresztény oktatásba és kultúrába.
Ágoston szerint a profán mqveltség teológiai célok szolgálatába állítható. Ágoston nem hajlandó szakítani a filozófiával, mert az véleménye szerint Istenhez vezet, másrészt a filozófiát a hit keresztény kontextusába helyezi.
Ágoston szerint tehát a teológiai tudás feladata, hogy létrehozza, táplálja, védelmezze és erQsítse a hitet, kifejtse a hívQk számára, és megvédje a hitetlenekkel szemben. Ily módon a teológia egyházi céljait nevezi meg: egyrészt elQ kell készítenie a hitet, másrész igazolnia is kell azt. Így pedig a teológiai program alapja a Szentírás tanulmányozása.
A De doctrina christiana kitüntetett jelentQséget tulajdonít a grammatikának és a retorikának. A latin nyelv grammatikáját kiegészíti az idegen nyelvek, kiváltképp a görög és a héber ismeretével. A grammatikához azonban a reáltárgyakat is hozzákapcsolja: a történelmet, a földrajzot, a természet- és a mechanikai tudományokat. Ezek után következik a retorika és a dialektika (logika), amely a helyes gondolkodás és a tudomány formális törvényeivel foglalkozik. A matematikai tudományok már átvezetnek a filozófiához. Ágoston áttekinti a pogány filozófusok azon tanait, amelyek összeegyeztethetQk a keresztény hittel.
A De doctrina christianaban felvázolt tanmenet célja a Biblia magyarázata. A teológia és a keresztény vallás célja Isten, s minden egyéb IstenbQl bontható ki: Krisztus, Isten megtestesült bölcsessége, a Megváltó, és teste, az egyház. Egyben ezek azok az örök és változhatatlan igazságok, amelyek a profán mqveltség segítségével felismerhetQk az Írás alapján.

Mutassa be Sevillai Isidorus szentenciagyqjteményét!
Sevillai Isidorus 3 könyvbQl álló Sententiae c. gyqjteményében a patrisztikus kor tanaira támaszkodva próbált teológiai szintézist létrehozni.
Az elsQ könyben a dogmatika alapjait vázolja föl, a másodikban az erényekrQl, a harmadikban pedig a bqnökrQl dolgoz ki tanítást. Dogmatikájának felépítése még viszonylag topikus, de már elQremutat a középkor teológiai rendszeralkotására: Ágostonhoz hasonlóan mqvében Isidorus is IstenbQl indul ki.
Isten tulajdonságai után arról értekezik, hogyan ismerhetQ meg a teremtmények szépsége alapján, majd a teremtéstan elQkészítése céljából az örökkévalóság és az idQ problémáját boncolgatja. A teremtményekrQl szóló tan kifejtésének alapelemei: a világ, a rossz, az angyalok, az ember, az emberi lélek és érzékek. Ezt követQen Isidorus Krisztusra tér rá, majd a SzentlélekrQl, az egyházról, az eretnekségrQl és a pogányokról szól; az ószövetségi törvény és a magyarázatához felhasználható hét tyconiusi szabály bemutatása után a két szövetség különbségét taglalja, a hitvallásról és az imádságról, a keresztségrQl és az eucharisztiáról, a vértanúságról és a csodákról, an Antikrisztusról és csodáiról tárgyal. Innen jut el azután a feltámadáshoz, az ítélethez, a pokolhoz és a pokolbeli büntetésekhez, az örök boldogsághoz.
8:<„ŠÚ Ü ADEº»¾¿ä æ è FHJ|ԆˆŠ¼÷ïèÚÍ¿´°©°ŸšŸ“Ÿ°…¿wl^wMwl^¿!hSœhäop56PJ]nH tH hSœhSœ5PJnH tH häop5PJnH tH hSœhäop5PJnH tH hh·hh·5PJnH tH
hh·0JH* hh·H*jhh·H*U

hh·6]hh·hh·5PJnH tH h>phäop5PJnH tH häophäopPJnH tH häophäop>*PJnH tH

häophäophäoph>p5häophäop5:<ŠÜ Ïæ è HJˆŠ„”–”÷ïïàÔÔÔŹŹŭ­Å¡
$„^„a$gd *Ž
$„^„a$gd" *
$„Å^„Åa$gdSœ$
&
F„Å^„Åa$gd" *
$„^„a$gdh·$
&
F„Å^„Åa$gdh· $a$gd" * $a$gd
4X¼Ð„’ÈܐÜìîü’”
h *Žh *Žh *Žh>phäop5PJnH tH !h>phäop56PJ]nH tH !”>-X"Z"b#d#b$Í&"'«'ª*–/˜/1Ä3¦6¨6â7ðáÕƺƵµµµµ©Æ¡¡¡Æ $a$gd" *
$„^„a$gd" *gd‹A[
$„Å^„Åa$gdSœ$
&
F„Å^„Åa$gd" *
$„Å^„Åa$gd" * d ¤ ¤[$\$gd25Ö d ¤ ¤[$\$gd *Ž)&*&Ì&¨)©*ª*Ä*Î*”/–/˜/Ö/ö/1T1t1ˆ1²1ê3 44(4686˜6¢6¦6¨6æ67à7â7:öéåéÞéÎéÄ·©˜©”ŠƒŠ”~”w”~”~”婘©lY%hPgÑhPgÑB*^JaJ nH phtH häop5PJnH tH

h>p6] h>p>*

h>ph>ph>ph>p\]h>p!h>phäop56PJ]nH tH h>phäop5PJnH tH häophäopPJnH tH häopPJnH tH h‹A[h‹A[6PJ]nH tH

h‹A[h‹A[h‹A[h‹A[h‹A[PJnH tH h‹A[PJnH tH â7:ü:þ:"< >Ô?AJA ABœCžC C(D€DF\GÆGóóçØÐÐÐÐÐÐÐÐÐн± $
ÆÐ „7$8$H$]„a$gd" *
$
Æa$gd" *$
&
F
ÆńÅ^„Åa$gd" * $a$gd" *$
&
F„Å^„Åa$gd" *
$„Å^„Åa$gd" *
$„^„a$gd‹A[::ú:ü:þ:\;Š;"<$<œCžC C¼CäC$D(D€DÚDFúFZG\GÆGïëáÔƵƨ¡—Š|k|ÔÆaWIW—Ihn
£B*\^JaJ phhn
£PJnH tH hÄ-#PJnH tH !häophäop6>*PJ]nH tH häophäop>*PJnH tH häoph>pPJnH tH häopPJnH tH

h>ph>ph>phäopPJnH tH !h>phäop56PJ]nH tH h>phäop5PJnH tH häophäopPJnH tH h‹A[PJnH tH h‹A[-häopB*^JaJ nH phtH ÆGÔGÚG,I‚I$K&KºKÚKHLJLŠLŒLŽN’N”NPPÀRÂR&SFSnSpSÒS¶VïáïáïáïÙȺȺȺ­¥˜Žsi_UG_h7ÚhG:Ó>*PJnH tH häopPJnH tH hG:ÓPJnH tH he<³PJnH tH h>phäop5PJnH tH h5"Œhn
£PJnH tH h" *CJ^JaJ h" *h" *CJ^JaJ h" *^JaJ h" *hn
£CJ^JaJ hn
£B*\^JaJ ph hn
£hn
£B*\^JaJ ph hn
£^JaJ h" *B*\^JaJ ph h" *h" *B*\^JaJ phÆGFJºK”NP:QÂRÄR&SpS¦U.W´[¿_À_ääÌÌ̸¨•y¨ $a$gdG:Ó
$„`„a$gd7Ú $a$gde<³$
&
F
ÆńÅ^„Åa$gd" *$
ÆńÅ^„Åa$gd" * $
ÆÐ „7$8$H$]„a$gd" *$
&
F
ÆÐ „7$8$H$]„a$gd" *$
&
F
ÆÐ „dð7$8$H$]„a$gd" * ¶VÔV4W`WX²[´[Ð[æ[è[ð[ú[2\{^¾_¿_ô_2c4cêcÒfÔfÐhjjLjNj¼m¾mÆoÈoöìÞìÔìöƸƭ¸Ôö ’ˆ~ˆtˆt’g]~]~S]hÄ-#PJnH tH hU3¿PJnH tH hU3¿hU3¿PJnH tH h`&ìPJnH tH häopPJnH tH hË<7PJnH tH h>phäop5PJnH tH he<³hS@PJnH tH h7Ú>*PJnH tH h7ÚhS@>*PJnH tH h7Úh7Ú>*PJnH tH hS@PJnH tH h7ÚhG:Ó>*PJnH tH hG:ÓPJnH tH h7ÚPJnH tH À_ô_4cÔfÐhÑhiNj„k¾mÈo†qˆqêq@rt¨uòuôu€vÂxìäääÔìȼ¼¼¼¼ì´´´¬Ôì´ $a$gdSœ $a$gd" *
$
ÆÅa$gd" *
$
Ǝa$gd" *$
ÆńÅ^„Åa$gd" * $a$gdË<7$
&
F
ÆńÅ^„Åa$gd" * Èo†qˆqêqðuòu€v°vîvòvôvnwÀxÂx~|€|‚|Ò|Ô|ä|ú|$}&}<}@}¬}®}Ü}ê}š~üîàüÓàÉ¿É¿É¿²¿¨›àƒƒqƒgƒ]TNT
hb'[aJ hxkáhxkáaJ hb'[PJnH tH hxkáPJnH tH hxkáhxká5PJnH tH hxkáhxkáhxkáPJnH tH hxká5PJnH tH h· “hÎJüPJnH tH häopPJnH tH h" *häopPJnH tH h· “PJnH tH h" *PJnH tH hÄ-#hÄ-#PJnH tH h>phäop5PJnH tH h>phÄ-#5PJnH tH hÄ-#Âx€|‚|Ô|°~

Lb€êJ„L„œ„†¸ŠðŒ÷÷äÔıԥ™™±‰||
$
ÆrÿSa$gd" *$
Æń^„a$gdxká
$
Æüa$gdSœ
$
Æüa$gdxká$
&
F
ÆńÅ^„Åa$gd" *$
Ƅ^„a$gdb'[$
Ƅ^„a$gdxká$
&
F
ÆńÅ^„Åa$gdxká $a$gd" * š~°~


Ld€B€^€`€b€èêH„J„L„š„œ„¢„¼„È„Æ…††Œ‡hŠjŠ¶Š¸ŠŠŒîŒðŒœúôæØúÏúÏúÀ¼¸¼¸ªØŸ•ÏúÏúˆ~tjtjt`SØh5"ŒhRmPJnH tH hU3¿PJnH tH hb'[PJnH tH hRmPJnH tH h5"ŒPJnH tH hxkáhxkáPJnH tH hxkáPJnH tH häop5PJnH tH h>phSœ5PJnH tH häophb'[hxkáhxkáCJPJnH tH hxkáhxkáaJ h>phäop5PJnH tH hxkáhäop5PJnH tH
hb'[aJ
hxkáaJ ðŒòŒœ,ŽòŽ8 ¢‘>’Ô’€“´“h–|˜0œïÜÍÍÍ»»»»©šˆˆ|
$
ÆÅa$gdîä$
&
F
Æ
ŽÅa$gdÞ}ý $
Æ
ŽÅa$gdÞ}ý$
&
F
Æ
ŽÅa$gdÞ}ý$
&
F
Æ
ŽÅa$gd£J $
Æ
Žáa$gd£J$
&
F
ÆńÅ^„Åa$gd" *$
ÆńÅ^„Åa$gd" * œ¦èŽ

ŽŽ*Ž,Ž¨Ž¶ŽðŽòŽ68‘‘¢‘ü‘þ‘:’<’>’|˜à˜
™™š™¼™Ô™š4š„š–šœš¤š› ›fœrœäœîœöœRbxš´ÄÜìžž’ž“ž”žõžüøñøñüçÝÓÉÝɼɼÉÓ¼ÉÓÉÓøµøµøµøµøµøµøµøµøµøµøµøµøµøµøµø±£•h>phäop5PJnH tH h>phîä5PJnH tH häop

hîähîäh£Jh£JPJnH tH h£JPJnH tH hÞ}ýPJnH tH hXùPJnH tH hîäPJnH tH

hÎ9öhîähîähÎ9ö80œ“ž”žõžB 6¡È¤¼¦®§´¨2ªŸ«z¬|¬$­²­:®óóàÔÅÅŹªªªªšàŽŽ
$
Æa$gd’
|$
ÆńÅ^„Åa$gd" *$
&
F
Æa$gdbko
$
Æa$gdbko$
&
F
Æa$gd—
$
Æa$gd—$
&
F
ÆńÅ^„Åa$gd" *
$
ÆÅa$gdîäõžúžûž @ B >¥º¦¼¦(«)«o«ž«Ÿ«x¬z¬$­~­š­°­²­Æ­8®:®è¯:°º°‚±„±–³—³à³á³ó³ ´óéóéßéÕéÕËÕËÕ˾°¬¥¬›ŽËßˎ˄˄w°lbXhîäPJnH tH h¯e¬PJnH tH häop5PJnH tH h’
|hã
PJnH tH hã
PJnH tH h’
|h’
|PJnH tH hÎ9öPJnH tH

hÎ9öhÎ9öhÎ9öh>phäop5PJnH tH h—h’
|PJnH tH h’
|PJnH tH hbkoPJnH tH häopPJnH tH h—PJnH tH h—h—PJnH tH ":®‚®¯„±à²—³˜³á³®´Nµj¶l¶ä¶¸oºóääØØȵ¥–‡Èµ $a$gd" *$
&
F
Æa$gdã
$
&
F
ÆÅa$gd¯e¬$
Æń^„a$gd¯e¬$
&
F
ÆńÅ^„Åa$gd" *$
ÆńÅ^„Åa$gd" *
$
Æa$gdã
$
&
F
Æa$gd’
|
$
Æa$gd’
| ´H´¬´®´LµNµ¼µúµN¶h¶j¶ä¶¸¸nºoº¦º³º²¼½Ð¿Ò¿Ô¿*ÀhÂjÂÃjÃÅÅ
Å

ÅtÅöòèÛÎÛèÛÄÛ¶¬¢¬¢¬˜¬‹˜¬‹¶¢wwl^¶h>phÎJü5PJnH tH hÎJü5PJnH tH h˜
PJnH tH h7ÚPJnH tH hÜlóhÜlóPJnH tH he<³PJnH tH häopPJnH tH hÜlóPJnH tH h>phäop5PJnH tH hã
PJnH tH hã
häopPJnH tH hã
hã
PJnH tH h¯e¬PJnH tH hÎ9öhÎ9öPJnH tH oºººìº»²¼Ò¿Ô¿*Àj Ã
Å

ÅtÅÔÆØÉË Ì!Ì÷÷ìì÷÷ÙÑÉÁ´Ù¨œ¨¨Ñ
$„^„a$gde<³
$„^„a$gdË<7
$
Æ7a$gde<³ $a$gdSœ $a$gde<³ $a$gdË<7$
&
F
ÆńÅ^„Åa$gd" *
$
&
F a$gdÜló $a$gd" *tŊŐŝÆÓÆÔÆ^ÉÖÉØÉúÉ ËË<Ë@ËÌÌ ÌW̳̔ÌÁÌÓÌûÌþÌÿÌÍ1Í3ÍÎêÎÏ%Ð&Ð'ÐñçÝçÓÝçÝÈç»ñçݫݝ“‰“|“‰“sj“‰“`“Ó“hÄ+UPJnH tH hÃ-øhºytaJ hÃ-øhÃ-øaJ hÃ-øhºytPJnH tH hÃ-øPJnH tH hºytPJnH tH h>phäop5PJnH tH jàðh˜
h˜
PJnH tH hË<7hË<7PJnH tH hË<7>*PJnH tH häopPJnH tH h˜
PJnH tH hË<7PJnH tH hË<7hË<7>*PJnH tH !!ÌVÌ4Í&Ð'Ð(ÐxÐ×ÐuѶѷÑòÑHÒ§ÒÓ9ÓÓ ÔuÔÙÔOÕQÕðèèèèèÑÑɹÑÑÑÑÑÑÑÑÑÑè$
ÆńÅ^„Åa$gd" * $a$gdÎJü$
&
F
Æńń¢þ^„Å`„¢þa$gd" * $a$gd" *$
&
F„Å^„Åa$gde<³'Ð(ÐDÐcÐvÐxÐ×ÐuÑwÑÑŒÑ‘ÑµÑ¶Ñ·Ñ Ô'ÔÙÔQÕRÕ£Õ¥Õ¦ÕëÕ"ÖÂÖ
ØêØÚÚ

ÛªÜ
Ý4ÝtÝvÝxÝÞPÞóåÔåǹ«§ § §“«¹‚¹«ÇÔåÇ«~z~z~v~v~v~Ç«lh'v)PJnH tH hæhÍ
h™!h
O²häop56PJ]nH tH hÎJühäopPJnH tH

hÎJühÎJühÎJüh>phäop5PJnH tH h
O²häop5PJnH tH häophäopPJnH tH !häophäop6>*PJ]nH tH häophäop>*PJnH tH häophSœPJnH tH %QÕRÕ¦ÕëÕêÙvÝxÝÞ„ß åPèÞêìííŠíî’òTô÷ìûºþ÷÷ä÷÷÷äÜÜÜÜÜÜÐÁ¹¹¹¹¹¹ $a$gd|$
&
F„Å^„Åa$gd" *
$„Å^„Åa$gd" * $a$gdæ$
&
F
ÆńÅ^„Åa$gd" * $a$gd" *PÞdނ߄߶ßÊß.àRàÖàæàá*ádâxâÊâÞâ0ã:ãXãlãä

äpä„äŠäŒäªä´äŽå˜å.æ8æ’èœèÞêëë’ë¦ë
ì ìLì`ìæìðìííŠížíñçÝçñçñçñçñçñçñçñçñçÒçñÅÒçñçñçÒçñç»­»­»Ÿ»­»Ÿ»’„zh_b»PJnH tH h>phäop5PJnH tH h|h|PJnH tH h|h|6PJnH tH h'v)h|6PJnH tH h|PJnH tH h'v)h'v)PJnH tH h'v)6PJnH tH häopPJnH tH h'v)PJnH tH h'v)h'v)6PJnH tH 0žíÊíò’ò÷J÷ðûüÀý¸þºþ(ÿlÿ€ÿDFš BfFhFjFG&G‚H„H®HîI JrK KÞL

MBN–NñçÝçñçñçÓƸӪÓÝÓ ž “…¸wmÝwmbmbmbmWh?x>*PJnH tH hØ8½>*PJnH tH hØ8½PJnH tH hØ8½hØ8½>*PJnH tH h>phSœ5PJnH tH hSœ5PJnH tH Uh7N,PJnH tH hÖ"#hÖ"#6PJnH tH h>phäop5PJnH tH h_b»h_b»PJnH tH hÖ"#PJnH tH häopPJnH tH h_b»PJnH tH h_b»h_b»6PJnH tH "ºþ¼þ(ÿFš DhFjFG„HîIrKÞLBNšPRœRØSúUW€XÚXóäÜÜÜÜÔóäÌÌÌÌÌÌÌÌÌÌÌÌÌ $a$gd7N, $a$gdSœ $a$gd|$
&
F„Å^„Åa$gd" *
$„Å^„Åa$gd" *Ókori klasszikusok írásait és egyházi írók mqveit válogatta össze, elsQsorban a rövidítésre törekedett. Röviden, kivonatosan foglalta össze azokat, illetve kiegészítette és módosította. Az egyházatyák nézeteit egymással rokon részekbQl álló egésszé dolgozta össze.
Az ily módon létrejött tankönyv rövid és világos, ám nem mindig könnyq felismerni a szerzQ önálló teljesítményét, mert az a kivonatok elrendezésében rejlik, a kiegészítésekben, az elhagyásokban és a módosításokban, amelyeket csak akkor látunk világosan, ha az eredeti szövegek is elQttünk vannak.

Ismertesse az iskolák fejlQdését, az oktatás folyamatát a XXII. században!
Nyilvános iskolák: a városi iskolák töltötték be ezt a szerepet, fQként Itáliában. A többnyire egyházi felügyelettel folyó az oktatás széles körq gyakorlati tudásanyagot kívánt megismertetni.
Székesegyházi iskolák: egy-egy skolasztikus vezette. Bevezetést adtak a tudomány vagy a birodalom területén végzett magasabb szolgálathoz. Itt honosodott meg elsQsorban a teológia.
Személyes jellegq iskolák: egy-egy filozófiai vagy teológiai tanár körül alakultak ki. Az oktatás helyszíne idQnként többször is megváltozott: az iskola ott mqködött, ahol a tanár tartózkodott.
KülsQ kolostori iskolák: a kolostorok oktatási feladatokat is elláttak, iskoláikat a kívülállók is látogathatták. IdQvel alulmaradtak a városi iskolákkal és az egyetemekkel szemben.
BelsQ kolostori iskolák: a különbözQ szerzetesrendek tagjainak irodalmi, monasztikus és teológiai képzést nyújtottak. A teológiát a rendi élet szükségleteihez igazítva oktatták.
Konkrét tudományterületek szerinti iskolák: elsQsorban Itáliában alakultak ki pl. jogi (Bologna) és orvosi (Salerno) iskolák. Ezekben az intézményekben a teológiának egyáltalán nem volt jelentQsége. De ezekben az iskolákban is kialakultak skolasztikus módszerek, amelyek visszahatottak a teológiára.
A skolasztikus teológia olyan tanulmányi és oktatási gyakorlatot követ, amely révén elkülönül a teológia mqvelésének egyéb formáitól. A skolasztikában a teológia oktatási anyag.
Tanmenetet többen is kidolgoztak, de a megvalósítás igencsak elütött azoktól.
A filozófiát a hét szabad mqvészet hét fokának tekintették, a mqvészetek alkották az egész filozófiát, és egyidejqleg bevezetést is nyújtottak a teológiához.
A mai értelemben vett filozófia a dialektikában (logika) jutott szerephez. A 12. században kibQvült az elQkészítQ jellegq filozófiai oktatás, de még ekkor is megmaradt a mqvészetek keretei között. Ágoston az építészetet és az orvostudományt is felvette a mqvészetek közé.
A grammatika a teológiát arra használta fel, hogy bibliai szakaszokat elemezzen. A teológia az iskolákban alkalmazott oktatási rendhez kötQdött.
Az oktatás elsQ eleme az összes tudományterületnél a Biblia szövegének tanulmányozása volt, szakaszonként kommentálva olvasták a szöveget (lectionak nevezzük ezt az eljárást).
A lectio alapformája öt szakaszra tagolódik:
bevezetQ jellegq kérdések sorra vétele
a szöveg szakaszokra tagolása és felolvasása
az elemzendQ szövegegység tartalmi szempontból történQ rövidebb szakaszokra bontása
magyarázatra szoruló kifejezések kigyqjtése, és meghatározása, az egyes szakaszok tartalmának részletes bemutatása, összevetve más szerzQk gondolataival
szöveghez kapcsolódó kérdések fölvetése (quaestio) ( késQbb ez a rész elszakad a lectiótól és az oktatás önálló egysége lesz.

Ismertesse a Biblia-exegézis és a skolasztikus teológia kapcsolatát!
A teológia a 13. századig egyenértékq volt a bibliai szövegek értelmezésével. A bibliai írások alkották az iskolákban folyó lectio legmagasabb rendq tárgyát.
A korai skolasztika legfontosabb glosszája a Glossa ordinaria, amelyre a szentírási kommentárok az elsQ glosszaként támaszkodnak. A Glossa ordinaria olyan mq, amelyben különbözQ szerzQk anyagai kerültek össze, minden egyes bibliai könyvhöz találunk benne bevezetést. A szerzQk felsorolják a szentírási szakaszokhoz kapcsolódó legfontosabb patrisztikus szövegeket, a szisztematikus mqvekben pedig a többi kapcsolódó bibliai szakaszt is megemlítik.
A glosszák akkor kaptak jelentQséget, ha a szöveg önmagában nehezen érthetQnek vagy a jog területén alkalmazhatatlannak tqnt. A szöveg megértése azonban önmagában véve független a glosszák tanulmányozásától.
Számos olyan skolasztikus bibliai kommentár van, amelynek nem az oktató által megírt példány, hanem csak egy-egy diáktól származó jegyzet. Ezek általában félreérthetQek és gyakran pontatlanok.
A 12. század elején a zsoltároskönyv, a páli levélgyqjtemény és a hatnapos teremtéstörténet a legtöbbet kommentált bibliai szöveg. Alig fqztek magyarázatokat pl. az Ószövetség történeti könyveihez vagy a prófétákhoz.
A 12. század második felében a párizsi teológiai iskolákban már nem csupán bizonyos bibliai írásokat kommentáltak, hanem az egész Szentírást magyarázták. Pl. bevezetést írtak a Bibliához: áttekintették a bibliai könyveket és a történelmet a világ kezdetétQl az apostolok haláláig (Historia scholastica).
A Summa Abelben a spirituális egzézis igényeit szem elQtt tartva lexikont állítottak össze, amelyben betqrendbe szedett címszavak szerint határozták meg az értelmezési lehetQségeket  kezdve Ábellel.
A sokszínq skolasztikus bibliaértelmezés az Írás több értelmével számoló elméleten alapul. Íz írásnak négyféle értelmezését tételezték fel.
A lelki értelmezés alapja a littera és a historia. A lelki magyarázat elsQ szintje az allegória. Célja elsQsorban az egész Szentírás magyarázata, amihez az Ószövetséget prófétai elQképként az Újszövetségre vonatkoztatja.
ElQszeretettel vizsgálták a Bibliában elQforduló számokat is. A számok ismeretének hiánya Ágoston szerint számos bibliai szakasz allegorikus és misztikus értelmezését megakadályozza. A 12. században meghatározták a számallegorézis technikájának pontos szabályait.
Lexikonszerqen összegyqjtötték a különbözQ szavak és tárgyak értelmezési lehetQségeit (pl. Jeruzsálem szó szerinti jelentésben izraeli város, allegorikusértelemben egyházat jelent).
A 13. században megjelentek a postillák, melyekben az értelmi egységek szerint tagolt bibliai szöveg után következnek a magyarázatok.
A tanárok feladata innentQl kezdve nem a teológia glosszálása, hanem a Biblia vagy valamely bibliai könyv posztillálása volt. Párizsban a postillákból csupán a szöveghez kapcsolódó quaestiók jöttek létre.

Ismertesse a szentenciagyqjteményeket és a summákat!
A 12. században a Szentíráshoz kapcsolódó bibliai teológián kívül szisztematikus teológia is kialakult, amelyet a szisztematikusan felépített szentenciagyqjteményekben és summákban dolgoztak ki.
A szentenciagyqjtemények mások állításainak, quaestióinak, megoldásainak és tételeinek gyqjteményét tartalmazzák. Több szerzQ szentenciáit csak akkor lehetett egy címszó alá foglalni, ha azok nem tartalmaznak ellentmondást. A gyqjtemény szerzQje saját szövegeivel köti össze az idézeteket, kereszthivatkozásokkal fogja össze a szöveget.
A szisztematikus szentenciagyqjteményeket, elsQsorban a Szentírás bevezetésének szánt mqveket idQvel summának is kezdték nevezni. A 12. század végén a summa kifejezéssel már általánosságban a teológiai bevezetéseket és kézikönyveket jelölik, valamint az erkölcsi kézikönyveket, pl. a bqnrQl és az erényrQl értekezQ írásokat, a prédikációgyqjteményeket, a liturgikus kézikönyveket is.
1200 körül summán valamely tárgy összefoglalását értették, amely elszakadt a rövid bevezetések és a szentenciákat összegyqjtQ munkák eljárásától.
A quaestiókat a 12. század végén és a 13. század elején summaként is formába öntötték. IdQvel pedig a szentenciagyqjteményeket is lerövidítették, és glosszákat írtak hozzájuk.

Mutassa be a skolasztikus rendszeralkotást!
A korai skolasztika idején született szentenciagyqjtemények és summák szerzQinek teljesítménye nem merült ki abban, hogy a ratio segítségével tették magukévá az auctoritast, az áthagyományozott anyagot ugyanis teológiai keretbe is ágyazták, mindamellett olyanba, amely maga is patrisztikus forrásokon alapul, fQleg Ágostonon. Így módon zajlott le a teológiai rendszeralkotás.
A teológiai rendszereknek 3 alaptípusa van:
bibliai és üdvtörténeti  pl. Szentviktori Hugó De sacramentis c. munkája ( a középpontba az embert helyezi. Áttekinti az egész istentant, aztán rátér, h miért és milyennek teremtette Isten az embert, hogyan esett az ember bqnbe, valamint rátér a helyreállításra, azaz a megváltásra is.
logikai és fogalmi  pl. Abélard Enchiridion c. mqve ( a hit tárygalását az IstenrQl és a Szentháromságról szóló tannal kezdi. Isten kegyelmi tetteinek áttekintésekor az üdvtörténeti folyamathoz igazodik.
az elsQ kettQbQl egybeálló rendszertípus ( a 12. század közepén azért alakult ki ez a kevert típus, mert az üdvtörténeti sémákba logikai elemek is keveredtek, illetve a fogalmi sémákban üdvtörténeti szempontok is érvényre jutottak. Pl. Summa Sententiarum  Abélard sémája üdvtörténeti síkra térül ki, ezután rátér a teremtésre, az emberre, a bqnbeesésre és a helyreállításra, majd eljut a szentségek gyógyító eszközéig  tehát Hugó mintáját követi.

Ismertesse a skolasztikus mqfajokat!
Az oktatásból kinövQ mqfajokon kívül (szentírási kommentárok, szentenciagyqjtemények, summák) két fontos mqfaj van még: kötetlen (pl. dialógusként megírt) értekezés és a levél. Ezek hitelessége már nehezebben igazolható.
A dialogikus értekezések a szerzetesek és a kanonok körében voltak népszerqek. Ide tartoznak Szent Anzelm munkái, melyek közt dialógusokat éppúgy találunk, mint monográfiákat. Ezekben a mqvekben alig érzékelhetQ az oktatás folyamata. Az értekezések gyakran rendtársak, barátok vagy magas rangú személyek unszolására születnek. Ilyen esetekben az elejére illesztett ajánlólevél miatt az értekezés gyakran levélformát ölt.
Az emelkedett levélstílusra jó példák Cicero és Seneca, valamint Ágoston mqvei. A megfelelQ levélstílus normáit és szabályait összefoglalták (ars dictaminis).
Az értekezések és levelek szerzQi általában az aktuális vitákban foglalnak állást, a skolasztikus problémákkal kapcsolatban, ezért az ilyen mqveknek nagy jelentQségük volt a teológiai kérdések tisztázásában.
Vannak nyílt levelek, melyek szerzQje eleve arra számít, hogy mqvei szélesebb körben ismertté válnak majd (pl. ilyen a vitairat vagy a nézeteivel az ellentétes oldalhoz tartozó címzett iránti személyes törQdés dokumentumai).
KésQbb már egész levélgyqjtemények születnek önálló szerzQk vagy több különbözQ író szövegeibQl. Ezek a gyqjtemények pedig stilisztikai és tartalmi szempontból termékenyítQen hatnak a levélirodalom további kibontakozására.
A skolasztikus mqfajok közé tartozik a prédikáció is. Petrus Cantor szerint a Szentírás tanulmányozásának 3 alappillére van:
lectio  az alapot képezi
disputatio  a falakat képezi
praedicatio  a vallási épület tetejét képezi
A prédikációkat különbözQ szerkezeti elemekre bontották (Alanus nyomán):
auctoritas: a szentírási szakasz
capitatio benevolentiae
a szöveg magyarázata, más szentírási szövegek és az érvelést alátámasztó tekintélyek segítségével
konkrét példaadás
A közvetlenebb népnyelvi prédikációktól eltérQen az egyetemi sermók a következQ szerkezetet követik:
téma megjelölése  a Szentírásból származó mondat a prédikáció tartalmi alapja
prothema  egy másik szentírási szakasz, mely bevezetésül szolgál és imádsággal zárul
introitus  a téma bevezetése, s maga a téma elhangzik mégegyszer
divisio  a téma tagolása
clavis  a téma tagolásából következik a sermo felosztása, ekkor derül fény a sermo megértésének kulcsára és a téma megfelelQ tagoltságára
dilatatio  a téma kifejtése, hosszas, mqvészien összerakott fejtegetésekkel
unitio  egyetlen tétel vagy fordulat formájában összefoglalja a prédikáció legfontosabb gondolatát
clausio  a prédikáció befejezése: Istenhez intézett rövid imádság (kérés vagy dicsQítés)
A sermó bQséges anyagot szolgáltatnak a kortörténeti megismeréshez, s megvilágítja az egyetemen és a társadalomban uralkodó viszonyokat.

Mutassa be az egyetemi oktatás formáit a XIIXIII. században!
A 13. század elején új tudományos intézmények alakulnak ki: az egyetemek. ElsQk az itáliai jogi és orvosi egyetemek. A teológia szempontjából a párizsi iskolák voltak fontosak.
Az egyetem szabta meg a jövendQ teológusok képzési folyamatát. Az egyetemi keretek között rögzítették azt is, hogy filozófia nélkül nincs teológia (15 éves korban filozófiai képzést kellett elvégezni, s csak ezután tanulhattak teológiát, jogot vagy orvostudományt).
Oktatási formákként a 12. századi iskolákhoz hasonlóan a lectiót, a disputatiót (tudományos vita, hitvita) és a preadicatiót említhetjük, amelyek rögzített intézményes és formai keretet kaptak.
A lectio a magiszterek legfontosabb feladata, azonban a 13. század folyamán egyre kevesebb bibliai elQadást tartottak.
Az intézményesülés következtében a disputatio területén is változások figyelhetQek meg: típusai elkülönülnek egymástól. Voltak hagyományos disputáiók és évente két alkalommal megrendezett, ünnepélyes diputációk. Ez utóbbinak két szakasza van: az elsQ nap a kérdések megvitatására kerül sor, a második nap a magiszter meghozza döntését. A 13. század végén és a 14. század elején ezek az ünnepélyes disputációk egyre inkább oktatási funkciókat töltenek be, azaz veszítenek teológiai értékükbQl. Párizsban, a Sorbonne-on magánjellegq disputációkat is tartottak.
Ezeken kívül voltak még vizsgákhoz összeállított kérdésgyqjtemények, táblázatok, vers- és prózagyqjtemények (florilégiumok), bibliai egyezményes szótárak (konkordanciák) és rövidített összefoglalások, melyek lényegében a 12. századi oktatási módszerekhez kapcsolódnak.
Ide tartoznak még a magiszterek által tartott prédikációk is, melyeken kötelezQ volt a hallgatói részvétel.

Ismertesse a Biblia-exegézis és a szisztematikus teológia szerepét az egyetemi oktatásban!
Oxfordban nyilvános vita folyt 1313 és 17 között arról, hogy az egyetemi teológiában a szentenciákat vagy a Bibliákat illeti-e meg az elsQbbség. (A szerzetesrendek a Biblia mellett szavaztak.) Oxfordban a teológia bibliai színezetq volt.
Az oxfordi biblikus hagyomány legfontosabb képviselQje a ferences Roger Bacon, aki szerint a teológusoknak a megismerendQ szent szöveggel kell foglalkozniuk, holott a teológusok már 50 éve fQként a quaestiókkal foglalkoznak. A quaestiókat azonban Bacon filozófiai természetqnek tekinti. LegfQképpen a Párizsban folytatott oktatást bírálta, ahol a quaestiókat és a summákat részesítették elQnyben a Szentírással szemben.
A sententiákat oktató tanárok elQadásai vannak a legkedvezQbb idQpontban, tanársegédeik és elQadótermeik vannak a szerzeteseknél. A biblikusoknak nincs semmijük, koldulniuk kell, hogy idQpontot kaphassanak óráikhoz.
A bibliai és a szisztematikus teológia, a szentírási kommentárok és a szentenciakommentárok elszakadása nemcsak Párizsban, hanem Oxfordban is megfigyelhetQ.
Párizsban a koldulórendek töltötték meg újra élettel a Szentírás olvasását. A szentírás szimbolikus magyarázása pedig a ferences hagyományban éled újjá.
Az írásmagyarázat és a szisztematikus tudományként kidolgozott teológia közötti egyensúly megteremtésére Aquinói Tamás is kísérletet tett a Summa theologiae c. mqvében.

Ismertesse Arisztotelész tudomány-felfogásának jelentQségét a skolasztikus gondolkodás számára!
Arisztotelész  II. Analitika
Az arisztotelészi tudományfogalom elsQdlegesen csak a matematikára és a természettudományokra vonatkoztatható. Az episztémé bizonyított tudás, amely tapasztalaton alapul, és csak a logikai bizonyítási eljárást ismeri el. A tudás a létre vonatkozik, nem a keletkezésre vagy a létrehozásra, tehát elméleti jellegq.
A 13 és 14. században a teológia egyetemi tudományában Arisztotelész tudomány-felfogása nagy szerepet játszott:
a tudomány tárgya ( minden tudomány a dolgok valamely nemével foglalkozik, az alkotja tárgyát; a tudomány feltételezi tárgyának létét és meghatározását és a tulajdonságait vizsgálja, amelyeket a tárgy definíciója alapján kell bizonyítania. A teológia csak akkor tudomány, ha be tudja mutatni, mi is a központi tárgya (pl. Isten), miként bizonyítható annak létezése és hogyan bizonyítja annak tulajdonságait.
a kívánatos logikai eszköz a bizonyítás ( a bizonyítás olyan következtetés (szillogizmus), amely tudást ad. A teológiának tehát alá kell vetnie magát a bizonyításainak helytállóságát vizsgáló logikai eljárásnak.
az alapelvek problémája éppoly lényeges a teológia számára, mint tárgyának kérdése. A bizonyítás alapelveinek evidensebbeknek kell lenniük, mint a belQlük levezetett következtetéseknek. A tudás tárgya a bebizonyított következtetésben jelölhetQ meg.
a bizonyítás alapelveinek szükségszerqnek kell lennie.
az alapelvek és a tudás tárgyát képezQ tételek általánosságának követelménye ( a teológia csak akkor lehet tudomány, ha bizonyítani tudja, hogy tárgya és tételei általánosak.
meg kell különböztetni az elméleti és a gyakorlati tudományt.
a teológiai állítások bizonyossága ( arról, amit tudunk, nem létezik több bizonyításra szoruló kérdés vagy állítás.

Ismertesse a nem keresztény szerzQk hatását a skolasztikus teológiára!
Az arab és zsidó filozófusok gondolkodása is behatolt a keresztény világba.
Avicenna  Isten szigorú szükségszerségnek van alávetve, szükségszerqen ki kell áradnia ( ez pedig nehezen összeegyeztethetQ Isten szabadságával.
Averroës Arisztotelészt követi. Szerinte a filozófiát a hit dolgaiban is elsQbbség illeti meg.
A zsidó források recepciója kevesebb problémát jelentett a középkori teológusok számára, mint az iszlám gondolkodás integrációja.
Mainonidész szerint a filozófia és a teológia közt nemcsak hogy nincs ellentmondás, de a Biblia egyenesen az igaz filozófiát tartalmazza, amely allegorikus érelemben olvasható ki belQle. A kétféle értelmezési lehetQség jelentQs következményekkel jár a zsidó és keresztény teológiára nézve.
Maimonidész egyrészt a Bibliát a filozófiára alapozza, másrészt a kinyilatkoztatás igéjét az arab-arisztotelészi filozófia igazságához méri, amelyet adottnak vesz. Ezért az ószövetségi törvény bizonyos gyakorlati elQírásait is racionális eszközökkel, filozófiai síkon támasztja alá.
A zsidó gondolkodók könyveinek tanulmányozása a kereszténységre is veszélyt jelentettek, nem csak a teológiára és az egyházra. Az inkvizíció beavatkozásával ezért elégettek minden könyvet.

Mutassa be, milyen megfontolásokkal tiltják be, ítélik el és fogadják el Arisztotelész tanait az egyetemeken!
Az egyház betiltotta Arisztotelész mqveinek lektióját, mert tisztában voltak azzal, hogy az arisztotelészi gondolkodás veszélyeket rejt magában, illetve összeegyeztethetetlen a keresztény tanítással. Az ugyanilyen témájú tankönyveket szintén betiltották. Arisztotelész természetfilozófiáját és metafizikáját tehát számqzték az egyetemrQl. Magántermészetq olvasásuk ezzel azonban még nem volt kizárva. A tilalom ráadásul helyi érvényq volt, nem vonatkozott tehát pl. Oxfordra, ahol késQbb behatóan fordították és kritikai igénnyel feldolgozták Arisztotelész természetfilozófiáját.
A Pápa felszólította a teológiai fakultás magisztereit, hogy a jövQben szigorúan teológiát oktassanak, a filozófiai mesékkel pedig ne foglalkozzanak. Hosszú távon azonban a pápa nem tudta fenntartani ezt a szigorúan elitélQ viszonyulást.
Az arisztotelészi filozófia beható vizsgálata teológiai okokból fakadt: összeegyeztethetQvé akarták tenni a világ és az ember újfajta felfogását a keresztény kinyilatkoztatással, azért, hogy elejét vegyék a filozófia és a teológia elszakadásának.
Létezik-e a kinyilatkoztatástól független filozófiai igazság? A teológusoknak úgy tqnhetett, mintha két igazság létezne (a kinyilatkoztatás igazságával szemben önálló filozófiai igazság jogot követel magának). Arisztotelész azonban csak természetes és természettudományos elvek alapján alakította ki álláspontját. Ez a felfogás lehetQséget adott arra, hogy Arisztotelész véleményét forrásaiból és gondolkodásának elQfeltételébQl olvassák ki. Ezzel új megvilágításba helyezhetQ a filozófia (tudomány) és a teológia viszonya.
A természettudományos tételek nem tekinthetQek abszolút igazságúnak, mert mindent, amit állít vagy tagad, csak természetes okok és elvek alapján teszi.
A keresztények Krisztus törvényéhez igazodnak, ám közben nem felejthetik el, hogy a hit nem tudás.
A kinyilatkoztatott igazságok a hit körébe tartoznak, a természettudományos tételek pedig módszertanilag helyesen vannak levezetve a megfelelQ elvekbQl. Tehát egyértelmqen elválik egymástól hit és tudás, a túlvilágra irányuló teológiai remény és e világ filozófiai berendezése.

Hogyan értelmezi a teológia tudományosságát Auxerre-i Vilmos?
Summa aurea c. mqve egy teológiai bevezetéstannal kezdQdik, melynek elsQ quaestiójában megemlíti a teológia egyik alapvetQ támadását. A hit eleve argumentum, s azt állítja, hogy egészen visszásnak tqnhet, hogy a magiszterek észérvekkel akarják alátámasztani a hitet. A hit ugyanis érv, nem pedig következtetés, amelynek bizonyításra lenne szüksége. Éppen ezért a szigorú értelemben vett hit önellentmondás volna.
A hit háromszorosan is a ratióra van utalva:
a hívQk esetében a ratio megerQsíti és kibontakoztatja a hitet
az eretnekek ellen megvédi
az egyszerqek pedig észrévekkel hitre indíthatók.
Ágostonnak és Anzelmnek a hitre és teológiára vonatkozó felfogását követi ( a hit istentQl nyert megvilágosodás, s ezért a megértést is meghatározza (minél nagyobb mértékben világosodik meg a lélek, annál világosabban látja azt is, hogy a dolgok úgy állnak, ahogyan hiszi  és pont ez a megértés lényege).
A második quaestióban azt hangsúlyozza, hogy az alkalmazott észérveknek megfelelQnek kell lenniük, ezért amik csupán a természetes dolgokra vonatkoznak, azok nem ilyenek. Az eretnekek éppen azért követnek el hibákat, mert minden további nélkül Istenre vonatkoztatnak ilyen érveket, s ezért tévedésbe esnek. VégsQ soron tehát minden eretnekség azzal magyarázható, hogy elhamarkodottan vonatkoztatnak tisztán természetes összefüggéseket Istenre, azaz helytelenül természetfilozófiai vagy metafizikai érvelést alkalmaznak a teológiában.
Vilmos saját teológiai gondolkodásában éppen ezért teljességgel lemond a természetes dolgok által biztosított sajátos érvekrQl, és a teológia mqvelése során kizárólag teológiai érveket alkalmaz.
Vilmos tehát tartózkodik olyan gondolati tartalmaktól, amelyek idegenek a teológiától, konkrétan az arisztotelészi természetfilozófiától tartózkodik. Vilmos hitrQl alkotott felfogása szerint a teológia semmiképpen sem lehet az arisztotelészi kritériumoknak eleget tevQ tudomány.

Hogyan értelmezi a teológia tudományosságát a Summa Halensis?
A korai párizsi ferences iskola közös alkotása a Summa Halensis, amely a teológia részletes tudományelméletével szolgál. Már az elsQ quaestioban felmerül a szisztematikus teológia tudományosságának kérdése. A szöveg különbséget tesz az okok és az okozott dolgok ismerete között. Az elsQ fajta tudás teljesen öncélú, különösen az okok okának ismerete. Ez a scientia a teológia, amely tehát voltaképpen metafizikának tekinthetQ.
A Summa egyáltalán nem tér ki a Biblia teológiai alapjaira. Az Írásban a történelmi tényeknek egyetemes jelentésük van, általános történéseket és feltételeket jelölnek, az emberek okítását és az isteni titkok szemlélését szolgálják. Mivel tehát az írásban minden egyedi dolog valami egyetemest jelöl, a tudomány fogalma nagyon is alkalmazható rá. A szerzQk ezen kívül azt is bebizonyítják, hogy az Írás nem csak egyedi, hanem általános állításokat is tartalmaz.
A teológia tárgyaként a nézQpont függvényében a megváltás mqve, Krisztus vagy Isten jelenik meg, s ezért a teológiát a szerzQk a Krisztus által a helyreállítás mqvén keresztül megismerhetQ isteni természetrQl szóló tudományként határozzák meg.
A teológiai elveknek két összetevQjük van: igazság és jóság, azaz teoretikus (elméleti) és gyakorlati mozzanatuk egyaránt van. A gyakorlati jóságot a Summa önmagukban evidens elveknek minQsíti.
Az egyértelmqen gyakorlati irányultságú teológiának a természetfeletti mozzanata isteni eredetében fejezQdik ki: a teológia IstentQl származik, IstenrQl beszél és Istenhez vezet. A teológia IstentQl származik, kegyelmi ajándékként elnyert isteni sugalmazáson keresztül, ezért állítható, hogy a SzentlélektQl ered. Igazsága ezért kegyelmi adomány, és pontosan ez az alapja gyakorlati bizonyosságának is, amely következésképpen nem ítélhetQ meg emberi és tudományos mértékkel.
A teológia tehát sugalmazáson alapuló gyakorlati bizonyosságot és ugyanilyen tudást képvisel.

Hogyan értelmezi a teológia tudományosságát Albertus Magnus?
Albert a teológia tárgyát próbálja meghatározni, a tudomány arisztotelészi koncepciója alapján. Albert szerint a teológia a legmagasabb rendq tudomány, amely elQfeltételezi tárgyát. A 12, ill. 14 hitcikkelyt alapigazságok (alapaxiómák) elQzik meg, mint pl. Isten igazmondó, Isten létezik, a Szentírás a SzentlélektQl származik, a Szentírás tévedhetetlen. De az alapigazságok csak logikailag elQzik meg a hitcikkelyeket, mert a hitcikkelyek a teológia voltaképpeni premisszái, amelyek alapján minden egyéb teológiai tartalom bizonyítható.
A teológia tárgya Isten, de Istent nem önmagában tekinti, hanem az alfát és az ómegát, a kezdetet és a véget látja bene.
Albert is gyakorlati tudománynak tartja a teológiát, melynek célja: az örök boldogság. A teológia szerinte azt vizsgálja, hogy az ember hogyan érheti el ezt a célt részesedés formájában, az e világi dolgok révén. S mivel evilági dolgok segítenek a cél elérésében, a teológia minden lehetséges dologról tárgyalhat, tehát voltaképpen egyetemes tudomány.
Albert a teológia alapjának a megélt vallást tartja, Isten tiszteletének gyakorlatát a keresztény életvitel keretében. Továbbá a Metafizika I. alapján kijelenti: a teológia a legmagasabb rendq tárgyakra vonatkozó és a legmagasabb mértékkel mérhetQ tudás, mivel IstentQl érkezik a hit elvei szerint.

Hogyan értelmezi a teológia tudományosságát Bonaventura?
Bonaventura szerint a teológia feladata az, hogy hitünk mellett szóló érveket tárjon fel. A teológiát nem elsQsorban elméleti, hanem gyakorlati tudásnak tartja, s arra irányul, hogy jók legyünk. Az elméleti és a gyakorlati tudás azonban egységet alkot a hit állapotában kialakuló affektusban (érzelemben). Bonaventura tehát a teológia bölcsességi jellegét és affektív-gyakorlati irányultságát hangsúlyozza. A szisztematikus teológia racionális és tudományos módszere a Szentírás tekintélyéhez és bizonyosságához kötQdik, az Írás kifejezésmódja viszont nem köti.
Tudományos minQségében a teológia teljes egészében közvetítQ feladatot lát el, csak egy szakasza a hittQl az igazság megragadásáig vezetQ útnak. A tudományos megismerést Bonaventura az értelem ajándékának felelteti meg, a hitet az erénynek a belsQ szemlélQdQ gondolkodást pedig az örök boldogságnak.
Bonaventura szerint a teológia krisztocentrikus. Bonaventura szerint nem létezhet olyan teológus, aki nem hisz, mert a Krisztustól nyert megvilágosodás nélkül senki sem lehet valóban teológus. Krisztus a Szentírás középpontja, az egész keresztény hit alapja. A megismerés csak krisztuson keresztül lehetséges, a dolgok Krisztus révén lesznek tökéletesen megismerhetQk. Teljes bizonyosság is csak a teremtetlen bölcsességben, Krisztusban található.
Bonaventura elutasítja a teológiától függetlenedQ filozófiát.

Hogyan értelmezi a teológia tudományosságát Aquinói Tamás?
Tamás szigorúan az arisztotelészi tudományfogalmat veszi alapul, s ez lapján próbálja kimutatni a teológia tudományosságát. A teológia szükségességét az ember természetfeletti céljára, az istenlátásra hivatkozva igazolja. A teológiát tehát az ember örök célja felé irányító útmutatásnak tekinti. Teológiai útmutatásra közvetlenül isteni sugalmazásból is szert tehetünk, nem csupán az emberi teremtmények révén, ahogyan azt a filozófia területén tehetjük. A többi tudományt Tamás a teológia segédtudományának tekinti, mivel a teológia  tárgya (Isten) és bizonyosságának mértéke miatt  fölébe helyezhetQ minden elméleti tudománynak.
A teológiának három fajtáját különbözteti meg a megismerés módja alapján:
az isteni dolgok számunkra lehetséges megismeréseként felfogott metafizika
Isten és az üdvözültek megismerése
a kinyilatkoztatáson alapuló teológia, amely a hit révén részesedik a második típusú teológiában.
Tamás szerint a kinyilatkoztatáson alapuló teológia a filozófia fölött áll.
Az ember végcélja a legelsQ igazság mennybéli szemlélése, vagyis a tökéletes teológia , amelynek a földön nem vagyunk birtokában. Ez a mennybéli contemplatio (belsQ, szemlélQdQ gondolkodás) tisztán teoretikus (elméleti), spekulatív (elvont elvekbQl kiinduló, a tapasztalattól, az élettQl elszakadt) természetq. Tamás ezért a teológiát is elsQdlegesen elméleti tudományként fogja fel, a teológia ugyanis elméleti síkon vizsgálja Isten elsQ igazságát és a belQle levezetett igaz állításokat.

Hogyan értelmezi a teológia tudományosságát Guillelmus de la Mare?
Guillelmus szerint a teológia normatív jelleggel elQírásokat fogalmaz meg az életre vonatkozóan.
Lex = törvény, elQírások és tilalmak gyqjteménye, amelyek nem igazak, nem hamisak, hanem jók vagy rosszak, igazságosak vagy igazságtalanok, betartandók vagy mellQzendQk. A teológia valójában azonban a cselekvésnek normát szabó utasítások gyakorlati jellegq gyqjteménye, azaz lex.
Guillelmus szerint a teológia tudományos jelege csak bibliai horizonton igazolható.
A teológiát a hit állapotában annak tekintélye alapján fogadjuk el, aki teológiai tartalmakról beszél. A megértés csak a hit után következik. A többi tudományágban azonban a megértés korábbi a hitnél.
A természete szerint törvénynek tekintett teológiának nem is kell egyetemesnek lennie, mert a tudomány egyetemességét csak az biztosítja, hogy a különbözQ események erkölcsi példaként használhatók fel. A törvénynek ugyanis pontosan az a feladata, hogy konkrét személyek jó cselekedeteit bemutatva a jóra indítson, és konkrét büntetések kiszabásával elrettentsen a rossztól. Az erkölcsi jellegq és elQírásokat közlQ teológiának ezért egyáltalán nem is kell egyetemes kijelentéseket tennie.
Guillelmus szerint az emberi tevékenységnek számító tudomány természetét közvetlen célja, és nem pedig az egész emberi élet végcélja alapján kell megközelítenünk (ahogyan Tamás tette  távolabbi végcélra alapozva érveit).
Guillelmus szerint a teológia csak gyakorlati természetq lehet, de megtalálhatóak benne elméleti részek, azaz kijelentések is, pl. az IstenrQl szóló tan.
A törvény (lex) értelmében vett teológia az isteni kinyilatkoztatáson alapul, s mivel törvény, nem lehet öncélú sem, nem is önmagában a tudásért van, hanem az emberi cselekvéseket érinti.
A teológia közvetlen tárgya az, amit elQír: Isten helyes tisztelete.

Hasonló témájú dokumentumok

Hozzászólások

2. előadás 2.előadás alapfogalmak ambrus judit antropológia anyagszerk ásvány- és kőzettan biztonsgtecnika civil szervezetek csoport durkheim épszerk 5 értekezés a módszerről etzs eu fejlődés filozófia tételek forgó mozgás gábor globalizáció házi doga inflog írásművelés irodalomtudomány jogelmélet kefo kibernetika kis jános közig közigtöri logisztika matek házi 2 megolgások 1 megtakarítás minta nemzeti kisebbség ókori kelet oop polgári jog pót prácser tamás reklámelmélet és gyakorlat segédlet statisztika szabályzás szociálpszichológia szövegszerkesztés terminális tükör üzleti etika vizsga