Kora újkor

Országok listájaHungaryMiskolci EgyetemBölcsészettudományi KarSzabad bölcsészetFilozófiatörténet (késő antik, középkor, kora újkor)JegyzetekKora újkor

Filozófiatörténet - Újkor

Descartes
Hogyan kívánja Descartes legyQzni a szkepticizmust?
1. Ne fogadj el semmit, amiben kételkedni lehet. (I. elmélkedés)
& azoktól a nézetektQl, amelyek nem teljesen bizonyosak és kétségbevonhatatlanok, éppannyira meg kell vonnom a helyeslést, mint azoktól, amelyek nyilvánvalóan hamisak, ezért valamennyinek az elutasításához elegendQ lesz, ha mindegyiknél találok valamely okot a kételkedésre. (25 [Budapest: Atlantisz, 1994.])
2. Mutasd meg, hogy van valami, amiben nem lehet kételkedni. (II. elmélkedés)
Én létezem. (Cogito)
3. Bizonyítsd be ennek alapján, hogy sok más dologban szintén nem lehet kételkedni.
Isten létezik.
Isten nem csap be, ezért más dolgokat is tudok. (III. elmélkedés)
Az anyagi testek is léteznek. (VI. elmélkedés)

A szkeptikus nem úgy kell elgondolni, aki egyszerqen leszögezi, hogy nem tudunk, és kész. Az ilyen szkeptikus vajmi kevéssé tud kételyeket ébreszteni. Úgy kell elképzelnünk, mint aki érvel. ElQad egy érvet, amelynek az a konklúziója, hogy nem tudunk. Azzal, hogy a szkeptikus érvel, nem követ el önellentmondást. Nem kötelezi el magát ugyanis amellett, hogy Q tudja érvelésének premisszáit. De ha mi elfogadjuk a premisszáit, és az érvek jó, el kell fogadnunk a konklúziót is.
A szkepszissel szemben kétféle dolgot tehetünk. Amit Descartes után szinte mindenki csinál ez. Megmutatjuk, hogy a szkeptikus érvek hibásak – hamis valamelyik premisszájuk, vagy érvénytelenek. Legtöbben ezt csinálják. Descartes más utat választ. Nem az érveket kezdi ki, hanem egy pozitív programot ad, melynek végeredménye az, hogy igenis tudunk. EbbQl önmagában nem derül ki, hogy pontosan mi a baj szkeptikus érvekkel, de ez nem is baj. Végül is a kérdés az, hogy a szkeptikusnak igaza van-e.
De nyilván csak akkor járhat el ilyen módon, ha tudásunk bizonyítása során semmilyen olyan lépést nem tesz, amelyet a szkeptikus kifogásolhat. Ezért az 1. lépés. Röviden felskicceltem a fQbb lépéseket  részletek késQbb.
D. nemcsak a szkepticizmussal vitatkozik, egy sor egyéb dolgot is tesz. Most nem csak az antiszkeptikus stratégiára koncentrálunk, hanem a szöveget követjük nyomon.

Magyarázza el a tévedésen alapuló érvet, és az álom-argumentumot!
Tévedésen alapuló érv:
& mindaz, amit egészen mostanáig teljességgel igaznak fogadtam el, vagy az érzékektQl, vagy az érzékek közvetítésével jutott el hozzám. Ezeket azonban olykor csaláson kaptam, márpedig a körültekintQ okosság azt követeli, hogy sohase bízzunk meg teljesen azokban, akik akár csak egyszer is rászedtek bennünket korábban. (26)
Az érzékekbQl vagy tanúbizonyságból származó hitek olykor tévesek.

[Ami olykor téves, abban lehet kételkedni.]
Az é/t hitekben lehet kételkedni.
Amiben kételkedni lehet, az nem szabad elfogadni. - a stratégia alapja
Az é/t hiteket nem szabad elfogadni.

Ellenvetés: „talán van sok más ismeretünk, melyekhez semmi kétség nem férhet, még ha ugyanezen érzékekbQl merítettük is Qket& a tqzhely mellett ülök, téli ruha van rajtam
Válasz: az Qrültek meg azt hiszik, hogy bársonyt viselnek, hogy agyagfejük van, stb. & magam is éppennyire esztelennek látszanék, ha mindebbQl bármit is felhasználnék példaként saját magamra vonatkozóan. (27)

Nyilván nem egyesével szqri meg, hogy miben lehet kételkedni, és miben nem. A forrás alapján.
ElQször. Érzetek és érzékek közvetítésével. Érzékek közvetítésével = tanúbizonyság
Látható, hogy milyen fontos szerepe van itt Descartes stratégiájának. Az „Amiben kételkedni lehet” premissza csak Descartes választott stratégiáján belül értelmes.
A tévedés ténye önmagában nem alkalmas egy átfogó szkeptikus megalapozására. (1) Ha így értelmezzük: Az é/t hitek néha tévesek, abból kétségkívül következik, hogy lehetnek tévesek. De az, hogy lehetnek hamis é/t hiteim, nem vonja maga után, hogy nem rendelkezek tudással, ill. hogy é/t hiteim soha nem képviselnek tudást. (2) Ha úgy értelmezzük, hogy az é/t hitek legtöbbször tévesek, s ebbQl induktív általánosítás révén következtetünk arra, hogy általában nem képviselnek tudást, akkor ez még mindig nem zárja ki azt, hogy egyes é/t hitek tudást képviselnek. Továbbá, a premissza is elég kérdéses.
A lehetséges ellenvetésre adott, az Qrültségen alapuló válasz elég zavaró. (1) Ha ugyanis D. erre gondol: az Qrült elhiszi, amit lát > ha elhiszem, amit látok, olyan vagyok, mint az Qrült. Akkor ebbQl semmi nem következik. (2) Ha pedig erre gondol: talán magam is Qrült vagyok, s a mit tudni vélek, épp oly kevéssé tudás, mint az Qrültek hitei. Ekkor egy új szkeptikus érvvel van dolgunk, az Qrültségen alapuló szkeptikus érvvel. Ez azonban túl erQs. Ha lehet, hogy D Qrült, akkor, mivel az QrültektQl nem várhat racionális argumentáció, a projekt kudarcra van ítélve.

Álom-argumentum:
(1) Nem tudom, most nem álmodom-e.
(2) Ha nem tudom, most nem álmodom-e,
azt sem tudom, hogy most éppen a tqznél ülök-e.
Nem tudom, hogy most éppen a tqznél ülök-e.
Az érv nem érinti a matematikát.
(Bek1) A sziréneket szatírokat stb. ábrázoló festményben csak a részek elrendezése a festQ találmánya. A legegyszerqbb és legáltalánosabb dolgokat  a színeket  nem a festQ találja ki. Ugyanígy: az álom az összetételekkel kapcsolatban csap be. A legegyszerqbb és legáltalánosabb (27) dolgokkal kapcsolatban nem.
(Bek2) E legegyszerqbb és legáltalánosabb dolgok: a testi természet általában, valamint a hozzá tartozó kiterjedés (28), alak, mennyiség, nagyság, szám, hely, fennállás ideje.
(Bek3) Az összetett dolgok tudományai (pl. fizika, asztronómia, orvostudomány) kétesek. A matematika azonban, mely a legegyszerqbb és legáltalalánosabb dolgokkal foglalkozik, s ügyet sem vet arra, hogy léteznek-e ezek a valóságban vagy sem kétségbevonhatatlan. Hiszen akár ébren vagyok, akár alszom, kettQ meg három az öt (28).

Sokkal erQsebb konklúziója van. A masszív konklúzióhoz nem kell D-féle stratégia. Általános séma: félrevezetQ szituáció, megkülönböztethetetlen a valóságostól.
Korlát: analogikus érv. ElsQ megjegyzés: jogos-e a matematikát kivonni az argumentum hatókörébQl? (1) Ha az az alapja, hogy a matematika nem dolgok létezésével foglalkozik, akkor nem. Igaz: az álom a létezéssel kapcsolatban becsaphat, s a matematika létezéssel foglalkozik. De az álom csak a létezéssel kapcsolatban csaphat be? Nem: álmomban tévesen vélhetek bizonyításnak valamit, ami valójában nem az. (2) Ha az egyszerqség az alapja, akkor a matematikai kijelentések  2+3=5  nem egyszerqek. D. tévedése annyit elárul: meg van gyQzQdve, hogy a mat. tudás más jellegq és bizonyosabb, mint a dolgok létezésébe vetett hit.
Második megjegyzés: Bek2: mechanista elkötelezettség: a testi természetet bizonyos tulajdonságok alkotják  a mechanikában szereplQ tulajdonságok.
Harmadik megjegyzés: e mechanikai tulajdonságokat azonosítja a matematikai tulajdonságokkal. Itt a fennállás ideje nem tqnik matematikainak. Mire gondol? Ha egyenleteket írunk le mechanikai rendszerek viselkedésérQl, ilyen dolgokra hivatkozunk. A matematikai fizika és a matematika között nem tesz különbséget. (Igen jellemzQ a 17. századra.) Nem nyugszik meg a matematika bizonyosságában. Radikálisabb kétely.
Magyarázza el a csaló Isten és a démon-argumentumot!
Isten mindenható.
Lehetséges, hogy olyannak alkotott, hogy mindennel kapcsolatban tévedek
(még a matematikával kapcsolatban is).
Lehetséges, hogy mindennel kapcsolatban tévedek.
Ellenvetések:
1. Isten jó, tehát nem tesz ilyet. (1. következtetés érvénytelen)
2. Isten nem létezik. (1. premissza hamis)
Válasz 1.-re: ha Isten jóságának ellentmond, hogy olyannak alkotott, hogy tévedek, akkor egyáltalán nem tévedhetnék. (Ld. IV. elmélkedés)
Válasz 2.-re: ha nem egy mindeható és jóságos Isten teremtménye vagyok, akkor annál több okom van azt hinni, hogy hajlok a tévedésre.

De a matematika még nem nyújtja a keresett, minden kételynek ellenálló bizonyosságot. Még radikálisabb szkeptikus érv: csaló Isten. Véresen komolyan vesszi a kételyt – gondoljunk bele, D. teljesen ortodox katolikus.
Ez is az iménti sémát követi.
Válasz 1.-re: azért kell visszatérni rá, mert éppen Isten jósága lesz a tudás garanciája késQbb. A túl erQs garancia szintén rossz.
Válasz 2.-re. A tudás tökéletesség, a tévedés tökéletlenség. Ha nem egy mindenható és tökéletesen jóságos Isten teremtménye vagyok, akkor nyilván kevésbé vagyok tökéletes.

„Fölteszem tehát, hogy nem Isten, aki a legjobb, aki az igazság forrása, hanem valamely gonosz szellem, amely igen nagy hatalommal rendelkezik, s ravasz is egyben, minden igyekezetével azon van, hogy megtévesszen engem.” (30)
A feladat: valami olyasmit találni, amivel kapcsolatban még ez a gonosz démon sem tud becsapni.
Érzékek és tanúbizonság ellen:
tévedésen alapuló érv
álom-argumentum
Matematikai tudás ellen:
csaló Isten
gonosz démon

A démon-argumentum tulajdonképpen meghatározza annak körét, amiben egyáltalán kételkedni lehet. A démon mindennel kapcsolatban becsap, amivel kapcsolatban lehetséges egyáltalán a tévedés.

Hogyan érvel Descartes IstenrQl van ideánk eredete alapján Isten létezése mellett?
Nagyon tömören
Rendelkezem Isten, egy végtelenül tökéletes lény ideájával.
Egy ilyen idea csak egy olyan lénytQl származhat, aki ugyanolyan tökéletes.
Isten létezik.
Formális létezés: valódi létezés
Objektív létezés: idea tartalmaként létezés.
Realitás = tökéletesség (valójában nem, de vegyük annak)
Formálisan létezQ és pusztán objektíven létezQ dolgok összehasonlíthatók realitás tekintetében.
Formális realitás = tényleges tökéletesség
Objektív realitás = valamely idea tárgyának tökéletessége.

Az elsQ dolog, aminek a létezését bebizonyítja, Isten. Tömören.
A részletes bemutatáshoz szükség van pár fogalomra. Formális és objektív létezés. Az asztal formálisan létezik. Az asztal objektív létezése annyi, mint az asztal ideájának tartalma. Objektíven minden létezik, amirQl ideánk van. Superman objektíve létezik  egyik ideánk tartalma -, de nem létezik objektíve. EgyenlQre Descartes csak annyit tud, hogy Q maga létezik formálisan. Csomó dologról van ideája, vagyis csomó dolog létezik objektíve. Az objektív létezés kifejezés zavaróan hat  mi inkább ezen értenénk tényleges létezést. A terminológia magyarázat. Az objektív az objectum szóból jön, ami tárgyat jelent. Descartes azért beszél objektív létezésrQl, mert az így létezQ dolgok gondolatok tárgyaként léteznek.
A realitás olyasmi, amibQl lehet több, vagy kevesebb. FélrevezetQ ugyan, de értsünk rajta tökéletességet. Realitásukat tekintve a formális létezQk összehasonlíthatók pusztán objektíve létezQ dolgokkal. Ezt más összehasonlításoknál is meg lehet tenni. Pl. Superman erQsebb nálam. Vagy: amikor a barátod azt mondta, bemutat egy gyönyörq lánynak, aki aztán nem olyan, mint amilyennek vártad. A formálisan létezQ lány bizony kevésbé szép, mint amilyennek elképzelted, mint az objektíve létezQ.
A formálisan létezQ dolgoknak formális, az objektíven létezQknek objektív realitása van. Superman formális ereje zéró  mivel nem létezik, egy tollat sem tud felemelni. Formális ereje ezért kisebb az enyémnél. De az Q objektív ereje nagyobb az én formális realitásomnál, hiszen Q objektíve fél kézzel megállít egy vonatot, még én formálisan nem vagyok erre képes.

Van ideám IstenrQl, akinek ideája több objektív realitással rendelkezik, mint bármely véges dolog ideája.
Egy idea okának legalább akkora formális realitással kell rendelkeznie, mint amekkora az idea objektív realitása.
IstenrQl való ideám okának legalább akkora formális realitással kell rendelkeznie, mint amekkora az ideájának objektív realitása.
Isten ideája nem származhat semmilyen véges dologtól.
Isten ideája csak IstentQl származhat.
Isten létezik.
Ellenvetések
1. A végtelen ideája megalkotható a véges ideája alapján.
2. Honnan veszi Descartes az oksági elvet?

Íme az érv. Csak két ellenvetés. Az elsQt Descartes maga is felveti. Ha adott a véges ideája, a végtelen ennek tagadása. Válasza. Nem saját végességemre csak a végtelen lénnyel való összehasonlítás alapján jövök rá. Nem nagyon meggyQzQ. A tökéletesség különbözQ fokai alapján is extrapolálhatok.
A másodikra visszatérünk. EgyenlQre érjük be azzal, hogy Descartes ezt világosan és elkülönítetten belátta.
Az érv azt is megmutatja, hogy Isten ideája innáta. Nem én magam alkotom meg és nem is a környezetemben lévQ dolgoktól kapom. Akkor nincs más lehetQség.

Miért tévedünk Descartes szerint, és miért kérdés ez a számára?
Teodicea: Isten, aki mindentudó, mindenható, és végtelenül jó, hogyan tqrheti el a rosszat?
Ágoston válasza: a világ jobb, ha vannak benne szabad akarattal rendelkezQ lények. A világban lévQ rossz nem Isten mqve, hanem ezeké a lényeké.
Descartes ismeretelméleti teodiceája: ha Isten nem csaló, és rendelkezésünkre bocsátotta igazság és hamisság megkülönböztetésének mércéjét, akkor hogyan lehetséges mégis tévedés?
Descartes válasza: az értelem mqködésében nincs hiba. Az ítélet alkotása azonban akarati aktus. Akaratunk szabad, és nincsenek korlátai. Ezért képesek vagyunk akkor is ítéletet alkotni, amikor nem rendelkezünk világos és elkülönített belátással.
Aggály: biztos, hogy az ítélet akarati aktus? Akaratomon múlik, hogy elhiszek valamit?

Egy másik problémát Descartes felismer. Az isteni garancia mintha túl erQs lenne. Ha adott számunkra igaz és hamis csalhatatlalan mércéje, miért tévedünk?
Ez egy teodicea probléma. Azok a tényezQk, amelyek miatt mi eltqrjük a rosszat, Istennél hiányoznak. Akkor mégis miért? Súlyos kérdés. Ágoston válasza. Nem isten, hanem a szabad akarattal bíró lények a felelQsek  belerondítanak a teremtésbe. De nincs mit tenni, a világ jobb szabad akaratú lényekkel, akik belerondítanak, mintha szabad lények helyett robotok volnának csak.
Descartes ugyanígy az akaratot hibáztatja. Az intellektus nem produkál ítéleteket. Mutat dolgokat, de ezt elfogadni elhinni, ítéletet hozni, az akarat mqve. Márpedig türelmetlenek vagyunk. Tudni akarunk, ezért elsietjük az ítélethozatalt, ezért tévedünk. És mi lenne, ha az akaratunk korlátozott volna? Ha csak akkor tudnánk ítélni, ha kellQ bizonyítékaink vannak? Descartes szerint nem megy. A szabad akarat egységes csomag, nem adható részletenként. Még mindig jobb, ha tévedünk, mintha nincs szabad akaratunk.
Ez a válasz erQsen vitatható. A hit, magyarán az ítélethozatal, amikor elfogadunk valamit igaznak, legtöbbször nem az akarat mqve. Néha az  kognitív disszonancia redukciója  de az ilyen esetek inkább deficitesnek tqnnek.

Mi a karteziánus körforgás, és hogyan érinti Descartes antiszkeptikus programját?
Antoine Arnauld ellenvetése:
& hogyan kerülhetQ el a körforgás, amikor azt mondja: csak azért nyilvánvaló számunkra, hogy mindaz, amit világosan és elkülönítetten megragadunk, igaz, mert Isten létezik.
Ámde Isten létezése csakis azáltal nyilvánvaló számunkra, hogy azt világosan és elkülönítetten megragadjuk. EbbQl pedig az következik, hogy mielQtt nyilvánvalóvá válik számunkra isten létezése, már nyilvánvalónak kell lennie, hogy igaz mindaz, amit világosan és elkülönítetten megragadunk. (160)

Sikerült Descartes-nak leküzdeni a szkepticizmust? Emlékezzünk vissza az Istenérvre. Az elsQ premissza, hogy van ideám IstenrQl, kétségbevonhatatlan. Ideámat maradéktalanul ismerem. Minden idea olyan, amilyennek megismerem. Ha valamely ideám egy végtelen lény ideájának tqnik, az is.
A második premissza azonban nem ilyen evidens. Miért fogadjuk el? Azt mondtam, azért, mert Descartes világosan és elkülönítetten belátta.
És itt van a baj. Biztos, hogy a világos és elkülönített belátások igazak? Figyeljük Descartes hogyan építkezik.
1. lépés: az igazságszabály elfogadása
2. lépés: Isten létezésének bizonyítása
3. lépés: az igazságszabály igazolása
Ezen meg is bukik a program. Descartes látszólag válaszol, de valójában a szQnyeg alá söpri a problémát.

Mi Descartes álláspontja test és lélek kapcsolatáról, és hogyan érvel mellette?
Amit eddig tudunk:
A test lényege a kiterjedés, a léleké a gondolkodás.
Az értelem, amely V & E belátásokat nyújt az elméhez tartozik, míg a zavaros ideákat nyújtó képzelQerQ valószínqleg rá van utalva a testre.

A tézis
Test és lélek reálisan különbözik = test és lélek különbözQ szubsztanciák. Vagyis: a testi tulajdonságok (súly, hajszín, betegség, Miskolcon levés, hangok produkálása) másvalamihez tartoznak, mint a mentális tulajdonságok (éles elméjqség, makacsság, Descartes-ra gondolás, enni akarás). Vagyis: a testeknek nincsenek mentális, a lelkeknek nincsenek testi tulajdonságai.

Egyes tulajdonságokat testinek, másokat lelkinek nevezünk. Ez banális megkülönböztetés önmagában nem mutatja, hogy itt két külön dologról van szó. Az ételnek van íze és van illata. EbbQl nem következik, hogy az ízlelt étel és a szagolt étel két különbözQ dolog. Egyazon dolog kétféle tulajdonsága.
Descartes szerint test és lélek között nem ez a viszony van. Két különbözQ dolog, amelynek nincsenek közös tulajdonságai.
A Descartes-féle dualizmusnak, ha jobban belegondolunk, vannak fura következményei. A lélekre nem vonatkoztatható semmilyen testi tulajdonság. A léleknek nincs helye. A hely ugyanis a kiterjedés modusza. Ha én Descartes-ról gondolkodom, és mondom is, amit gondolok, a mondás az itt van a teremben, a gondolkodás nincs sehol.
Mit gondol Descartes az érzékeknek a megismerésben játszott szerepérQl?
Az érzéki ideák nem világosak és elkülönítettek, ezért nem nyújtanak tudást. Mégis természetes hajlamom van arra, hogy ezekbQl következtetéseket vonjak le. Akkor Isten tévedésre való hajlamot plántált belém?
Ezen kívül a természet még arra is tanít, hogy a saját testemen kívül léteznek még különbözQ más testek is, amelyek közül néhányra törekednem kell, míg másokat jobb elkerülnöm. S bizonyos is, hogy abból, hogy nagyon eltérQ színeket, hangokat, illatokat, ízeket valamint meleget, keménységet és más efféléket érzékelek, helyesen következtetek arra, hogy vannak a testekben bizonyos különbségek, melyekbQl kiindulva eljut hozzám ez a sok különbözQ érzéki észlelet, s amazok megfelelnek ezeknek, még ha esetleg nem is hasonlítanak hozzájuk. Abból pedig, hogy ezen észleletek közül egyesek kedvezQen, mások kedvezQtlenül érintenek, teljességgel bizonyos, hogy testemet, vagy inkább teljes énemet, amennyiben testbQl és elmébQl tevQdöm össze, a körülöttem lévQ testek különbözQ módon, hol kedvezQen, hol kedvezQtlenül befolyásolhatják. ” (99-100)
Az érzéki ideák nem tudást nyújtanak, hanem a test-lélek összetétel fennmaradásához szükséges („morálisan bizonyos”) ismereteket. A valódi („metafizikailag bizonyos”) tudás az értelem világos és elkülönített belátásaiból származik. Isten kétféle képességet adott nekem, két különbözQ célra
Miután látjuk, hogy az ember test-lélek összetétel, magyarázatot nyerünk az érzéki ideák szerepére. A dilemma: 1. nem V & E, nem nyújt tudást. 2. Ösztönösen felhasználom. Ha a hús zöld és büdös, nem eszem meg. Ha látom, hogy kocsi jön, nem lépek le a járdáról. Akkor Isten becsap?
Az érzéki megkülönböztetéseknek valódi különbségek felelnek meg. A zöld és büdös, és vörös és nem büdös hús között valóban van különbség. A különbség azonban mechanikai tulajdonságokban áll  másféle részek, más elrendezQdése. Az érzéki tulajdonságok nem hasonlítanak okaikra. Jelzik a mechanikai különbséget, de nem írják le. Mint egy hibaüzenet  a számítógép hibát észlelt, zárja be az alkalmazást, és indítsa újra a számítógépet.”
A fennmaradáshoz arra van szükség, hogy ne egyem meg a romlott húst – azt, hogy milyen fizikai konstellációban áll a romlottság, nem kell tudnom. Az érzékek azt nyújtják, ami a fennmaradáshoz kell. Jó, hogy hajlamom van, hinni nekik. Azzal, hogy Isten képessé tett érzéki ideák befogadására, és hajlamot adott arra, hogy higgyek ezeknek, jót tett velem.
A valódi tudásra azonban más képességet adott.

Milyen jelei vannak a mechanizmusnak az Elmélkedésekben?
Az elmélkedések céljai:
Isten létezésének bizonyítása
test és lélek elkülönítettségének bizonyítása
saját fizikájának metafizikai megalapozása
minden ezekkel kapcsolatos kétely végleges eloszlatása

Mechanizmus (korpuszkuláris filozófia, atomizmus): a világ parányi részecskékbQl áll, amelyeknek kizárólag olyan mechanikai tulajdonságaik vannak, mint méret, alak, tömeg. A testek közti összes különbség (szín, szag, stb.) a testeket alkotó részecskék mechanikai tulajdonságaira, illetve a közöttük lévQ viszonyokra (elrendezés, mozgás) vezethetQ vissza.

Az elsQ kettQ bevallott cél. Nem színlelés. Jó katolikus, aki félti ezeket a tanításokat a kételytQl. Ugyanakkor azért van benne némi rafinéria. Tudja, hogy az Q tudományos nézetei ellentétesek az egyházi tanítással. Ha egy gondolatmenet keretében védi meg a hitet és saját fizikájának alapjait, megszünteti a gyanút mindkettQ iránt
Milyen az Q fizikája? Mechanista. A világegyetem óramq. A mechanizmusnak Newtonnal áldozott le: távolbahatás nem fér be a mechanista képbe. De ha a newtoni mechanikát tág értelemben mechanistának is nevezzük, az elektromágnesesség végleg nem illik. A mechanizmus jelentQsége, hogy ez fogalmazta meg a fizika máig tartó vállalkozását. Határozd meg az alapvetQ tulajdonságok körét, és a rájuk vonatkozó törvényeket, amelyek minden jelenség hátterében állnak. Most mást gondolunk az alapvetQ tulajdonságokról, és a rájuk vonatkozó törvényekrQl, de a vállalkozás ugyanaz.

Hogyan érvel Descartes amellett, hogy a kiterjedésre vonatkozó ideáink innáták?
& miközben ezeket elsQ alkalommal feltárom, úgy tqnik nekem, mintha nem is valami újat sajátítanák el, hanem inkább csak visszaemlékeznék olyan dolgokra, amelyeket már korábban is tudtam, vagy elsQ alkalommal figyelnék oda bizonyos ismeretekre, amelyek valamiképp már korábban is bennem voltak, csak éppen elmém tekintetét korábban nem fordítottam feléjük. (80)
Nem fiktívek, mert:
& noha bizonyos értelemben önkényesen gondolom el Qket, mégsem az én koholmányaim, hanem éppenséggel megvan a maguk igazi és változatlan természete. Amikor például elképzelek egy háromszöget, még ha efféle alakzat az én gondolkodásomon kívül talán sehol a világon nem léteznék, és nem is létezett volna soha, e háromszög akkor is, kétségkívül rendelkezik bizonyos meghatározott természettel, vagyis lényeggel, vagyis formával, ami változhatatlan és örök, amit nem én találtam ki, s ami nem függ az én elmémtQl. Ez pedig már abból is nyilvánvaló, hogy lehetséges különféle tulajdonságokat bizonyítani e háromszögrQl, mint például, hogy három szögének összege egyenlQ, két derékszögével, hogy legnagyobb szöge a legnagyobb oldallal szemközt helyezkedik el, s más efféléket, amiket – akár akarom, akár nem – most világosan felismerek, még ha korábban, amikor elképzeltem egy háromszöget, egyáltalán nem gondolkodtam is róluk. E tulajdonságokat ennélfogva nem is én találtam ki.” (80-81)

Az érv a fiktív jelleg ellen. A fiktív ideákban az van benne, amit én beleteszek. Pl. qrtaxi. Lehet-e benne dohányozni? Azon múlik, hogy hogyan képzelem el. Ha belerakom, hogy lehet, akkor lehet, ha azt rakom bele, hogy nem lehet, akkor nem lehet, ha egyiket sem rakom bele, akkor akármeddig is tqnQdöm az qrtaxi ideáján, nem tudom megmondani, nem jutok semmire. A matematikai ideákban azonban olyasmi is rejlik, amit nem én tettem beléjük. Ezeket nem kitalálom, hanem felfedezem. De ha akaratomtól függetlenül vannak ezek benne, akkor nem én alkottam ezeket.

Nem kívülrQl kapottak, mert:
Az sem változtatna semmit a dolgon, ha netán azt mondanám, hogy a háromszögnek azt az ideáját érzékszerveim közvetítésével kaptam, mivel ugyanis idQközben láttam néhány háromszögletq testet. Ez sem változtatna semmit, hiszen ki tudok találni számtalan más alakzatot, amelyek minden gyanú felett állnak a tekintetben, hogy valaha is az érzékszervek közvetítésével kaphattam volna Qket, amelyekrQl azonban mégis  hasonlóan a háromszöghöz  képes vagyok különbözQ tulajdonságokat bizonyítani. (81)
Ha nem fiktív, és nem kívülrQl kapott, akkor innáta.
A testekre vonatkozó tudásunk  a matematika és a matematikai fizika  velünk született ideáinkkal kapcsolatos világos és elkülönített belátásainkból származik. A matematika és a matematikai fizika független a tapasztalattól, a priori.
Ezért nevezik Descartes-ot racionalistának.

Azért nem kívülrQl kapottak, mert nem kell hozzájuk tapasztalat. Ha ténylegesen a tapasztalatból kaptam is, tapasztalat nélkül is megszerezhettem volna.
Mármost: ha nem fiktív, és nem kívülrQl kapott, akkor innáta.
Rakjuk össze. Tudás = világos és elkülönített belátás. A világos és elkülönített ideák innáták. A testekre vonatkozó tudás a priori, nem tapasztalati. Racionalizmus és empirizmus hagyományos kategóriái: ész vs. tapasztalat. Íme, ezért racionalista Descartes.
Tkp. tudásra úgy teszünk szert, hogy az Isten által elménkbe helyezett innáta ideákkal kapcsolatban világos és elkülönített belátásokat teszünk.
Igaz, hogy van másféle ismeretünk is, de az nem tudás, csak vélekedés.
Felvezetés az ontológiai istenérvhez: tehát a háromszög ideája alapján tudok bizonyítani. Ha a háromszög ideájáról V&E belátom, hogy a háromszög szögeinek összege 180 fok, akkor annyi. Lehet, hogy nem létezik háromszög, de ha létezik, akkor szögeinek összege 180 fok. Nem lehetne ennek mintájára bebizonyítani Isten létezését?

Ismertesse Descartes ontológiai istenérvét, és valamelyik ellene szóló ellenvetést!
Isten = „legtökéletesebb lény”. A lét a tökéletesség egy válfaja, ebbQl következik, hogy Isten létezik.

Ha V & E belátom, hogy a dolog ideájához hozzátartozik valamilyen tulajdonság, akkor a dolog valóban rendelkezik azzal a tulajdonsággal.
V & E belátom, hogy Isten ideájához hozzátartozik a létezés.
Isten létezik.
1. ellenvetés: a lényegbQl nem következtethetünk a létezésre.
Válasz: ebben az esetben igen. A tökéletes lény lényegéhez hozzátartozik a tökéletesség, hiszen ennek híján nem lenne tökéletes.
Kant ellenvetése: a létezés nem tulajdonság.
2. ellenvetés: attól, hogy Istent nem tudom másként elgondolni, még nem kell léteznie. Amit én gondolok, nem teszi szükségszerqvé, hogy a dolog úgy is legyen.
Válasz: nem az teszi Isten létezését szükségszerqvé, hogy én nem tudom másként elgondolni. EllenkezQleg: Isten létezésének szükségszerqsége az, ami miatt nem tudom másként elgondolni, csak létezQként.
Gaunilo ellenvetése (Anzelm ellen): ugyanilyen alapon léteznie kell a tökéletesebb szigetnek is.

De igen. Descartes itt újrafogalmazza Anzelm híres ontológiai Istenérvét. Az elsQ premissza ugyanaz a premissza, ami a matematikai bizonyítások és minden más bizonyítás alapját képezi. Ez az igazságszabály egyik speciálisabb változata. Ugyanúgy, ahogy a háromszöghöz hozzátartozik, hogy szögeinek összege 180 fok, Istenhez is hozzátartozik a létezés.
1. ellenvetés: abból, hogy a háromszög lényegéhez hozzátartozik a 180 fok, ergo nem létezhet háromszög 180 fok nélkül, nem következik, hogy létezik háromszög. Csak ez: ha létezik háromszög, akkor szögeinek összege 180 fok.
Descartes válasza.
Kant válasza. Példa a majdnem tökéletes évfolyamtárs – csak éppen nem létezik. Logika: kvantor
2. ellenvetés. Gaunilo formájában. Fogadjuk el, hogy a létezés tökéletesség, akkor a tökéletes sziget is létezik. Descartes válasza feltételezi a bizonyítandót. De tudjuk: Descartes úgy gondolja, hogy már a harmadik elmélkedésben bebizonyította Isten létét. Ilyen háttér nélkül a válasz hatástalan.
Ezzel nem merítettük ki a kérdést, de itt nem is fogjuk. A 17. században népszerq érv, aztán átveszi a helyét a tervezési érv.

Hogyan bizonyítja Descartes az anyagi testek létezését?
lényeg # létezés: ténylegesen nem létezQ dolgoknak is lehet lényege
Descartes (expliciten ki nem mondott) tézise: az anyagi dolgok lényege a kiterjedés
5 méter hosszú ( van hosszúsága ( van kiterjedése
az 5 méteres hosszúság és a hosszúság a kiterjedés moduszai (módozatai)
A testi dolgok azon tulajdonságai, melyeket világosan és elkülönítetten megragadok (hosszúság, szélesség, mélység, szám, helyzet, mozgás, tartam), mind a kiterjedés aspektusai.
[Igaz = amit világosan és elkülönítetten belátok.]
[Azok a tulajdonságok, melyekkel a testi dolgok valóban rendelkeznek, mind a kiterjedés aspektusai.]
vákuum? tömeg?
A kentaurnak is van lényege – de nem létezik.
Descartes itt nem fogalmazza meg teljesen expliciten azt a tézist, hogy az anyagi dolgok lényege a kiterjedés. Mit jelent ez? Hogy bármilyen anyagi test bármilyen tulajdonságait vesszük is, azok mind elQfeltételezik a kiterjedést. Ez persze mechanista fizi46J°²




ÐÚh+Û5CJOJQJaJh+ÛCJ OJQJaJh¸Jbh+ÛCJ OJQJaJ"h¸Jbh¸Jb6CJ OJQJ]aJh¸Jbh¸JbCJ OJQJaJha/CJOJQJaJ$h¸Jbh¸JbCJOJQJaJmH sH h¸Jbh¸JbCJOJQJaJha/5CJOJQJaJ-ha/ha/5CJOJQJaJ-ha/ha/>*CJOJQJaJha/ha/CJOJQJaJha/ha/5OJQJaJ46J²4 œ


2

†

—

Ú






ºšTž $RØ/ôééÛéééééééééÓÓÓÓéÛÄÄÄ $„d ^„a$gd+Û $a$gd+Û $
&
Fd a$gd+Û
$d a$gd+Û
$d a$gd+ÛPR/01[~°ÅÆìíÖ Ø Ú Ü ´!¶!Õ"Þ"<'B'D'F'N'`'Œ*Ž*¬*®*Î*ïàÔàÄàÄàÄàÔà±à¥–Š–x–iŠi–i–Š–à\h+Û5CJOJQJaJh¸Jbh+ÛCJ OJQJaJ"h¸Jbh¸Jb6CJ OJQJ]aJh+ÛCJ OJQJaJh¸Jbh¸JbCJ OJQJaJha/CJOJQJaJ$h¸Jbh¸JbCJOJQJaJmH sH -h¸Jbh¸Jb>*CJOJQJaJh¸JbCJOJQJaJh¸Jbh¸JbCJOJQJaJ-h+Ûh+Û5CJOJQJaJ/0\~Çìí2-Ú Ü š!!"Å":&¬*®*Ð*+d+Ä+,^,Ø.<0Ö2Ø2ðððððððððäääääðÙÙÙÙÙÙÙÙÙÙ
$d a$gd+Û
$„^„a$gd+Û $„d ^„a$gd+ÛÎ*Ð*d+Â+Ö2Ø2R6Z6V=¾=À=â=;>a>-@ @0DîEðEXGþGHHH–H,IæKèKêKìK¼X¾X,ZtZæ[2\r\†\4]6]8]òãÓãǸ¦¸–òÓãÓ㊸ãǸ–òãÇãÓãw㊸ÇãÓãÓãhãwãh+ÛhÐE²CJOJQJaJ$h+Ûh+ÛCJOJQJaJmH sH ha/CJOJQJaJ-ha/ha/5CJOJQJaJ"h+Ûh+Û6CJ OJQJ]aJh+Ûh+ÛCJ OJQJaJh+ÛCJOJQJaJ-h+Ûh+Û>*CJOJQJaJh+Ûh+ÛCJOJQJaJha/5CJOJQJaJ(Ø24ø8:V=À=ä=;>b>”>¢>ä>?™?-@ @ø@AC0D1DEsE“EªE»E÷÷÷÷éÞÞÞÞÞÞÞÞÞÞ÷÷÷÷ÞÞÞÞÞÞ
$d a$gd+Û $
&
Fd a$gd+Û $a$gd+Û»EÔEáEïEðEXGZGHH–H.ILIŽIèI\JKrKêKìK6LRäU¼XôôôôìôÞÏÏÏÏÏÏÏÏÏÏÏÃÃÃÃ
$„^„a$gd+Û $„d ^„a$gd+Û $
&
Fd a$gd+Û $a$gd+Û
$d a$gd+Û¼X¾X’YvZz[æ[4\R\l\à\8]:]Š_b`”a–abÎbîcTe f÷føfðððððððððððäääÙËÀÀÀÀÀÙ
$d a$gd2J $
&
Fd a$gd+Û
$d a$gd+Û
$„^„a$gd+Û $„d ^„a$gd+Û8]:]”a bb÷føf&iÔqxrzrbvdvR|T|ò|ô|š~œ~ž~ ~”–j‡ø‡ú‡t’š™ôåÕȹ­¹žÕȏƒthÕȏUhFtÕȏthÐE²ha/CJ OJQJaJ$hÐE²hÐE²CJOJQJaJmH sH hÐE²CJOJQJaJhÐE²hÐE²CJ OJQJaJhÐE²CJ OJQJaJhÐE²hÐE²CJOJQJaJh2Jh2JCJ OJQJaJha/CJOJQJaJh2Jh2JCJOJQJaJha/5CJOJQJaJ-ha/ha/5CJOJQJaJh+Ûh+ÛCJ OJQJaJh+ÛCJOJQJaJøf&i lpÔqÖqzr´rtbvdvžx´yKzrzšzÀzR|T|ô|}ôìììáÓÄÄĸ¸¸¸¸¸¸¸ÄÓ­
$d a$gdÐE²
$„^„a$gdÐE² $„d ^„a$gdÐE² $
&
Fd a$gd+Û
$d a$gd+Û $a$gd2J
$d a$gd2J }„}ž~ ~°~”–ìƒà„j‡ú‡š‰t’S” ˜k™š™›™Ô™ì™ôôôôôììììÞÏÏÏÃÃÃø޸
$d a$gd+Û
$„^„a$gdÐE² $„d ^„a$gdÐE² $
&
Fd a$gd+Û $a$gdÐE²
$d a$gdÐE² š™Ó™Ô™ë™ì™4›6›úüþž¥
¥

¥¬¥®¥-¯.¯/¯°`´b´»»B¿f¿‰ÀïâÕâƺ«˜«º‰v‰ïâ«c«W‰º«º‰E‰"hÐE²hÐE²5CJ OJQJ\aJha/CJOJQJaJ$hÐE²hÐE²CJOJQJaJmH sH $hÐE²hÐE²CJ OJQJaJmH sH hÐE²hÐE²CJ OJQJaJ$hÐE²hÐE²CJOJQJaJmH sH hÐE²hÐE²CJOJQJaJhÐE²CJOJQJaJhÐE²h QCJOJQJaJhÐE²5CJOJQJaJha/5CJOJQJaJ-ha/ha/5CJOJQJaJì™ špšÆš4›6›þžš

¥ ¥®¥„¨¬¨/¯0¯`´b´œ´€¸ññññæÛæÓÓæŶ¶¶¶ª¶¶¶
$„^„a$gdÐE² $„d ^„a$gdÐE² $
&
Fd a$gd+Û $a$gdÐE²
$d a$gdÐE²
$d a$gd+Û $
&
Fd a$gdÐE²€¸ê¸Âº»»P¼Ì¼i¾û¾B¿‰ÀŠÀÞÀŒÂŽÂ ÃÄ8ĶĸÅÆPÇâÈððððääääääÙËÀÀÀÀÀÀÀÀÀÀ
$d a$gdÐE² $
&
Fd a$gd+Û
$d a$gd+Û
$„^„a$gdÐE² $„d ^„a$gdÐE²‰ÀÝÀÞÀŒÂŽÂ ÃĢɤɦɨÉ\ÐÌÐÎÐÜÐÞÐüÑþÑÒÒ Ò!Ò+Ó]ÓÒÓÖöêù’ú”úïâÕÆ·§·”·âÆïâ…r…r…`…`…P…ÆNÆïâ…U-h2Jh2J>*CJOJQJaJ" j®h2Jh2JCJOJQJaJ$h2Jh2JCJOJQJaJmH sH h2Jh2JCJOJQJaJ$hÐE²hÐE²CJOJQJaJmH sH -hÐE²hÐE²>*CJOJQJaJhÐE²hÐE²CJOJQJaJh2Jh2JCJ OJQJaJh2Jh2JCJOJQJha/5CJOJQJaJ-ha/ha/5CJOJQJaJâȦɨÉ3ÌÍ%̈́Í^Ï\Ð^ÐÎÐVÑÒ2ÒzÒ+Ó^ÓÃÓÒÓÔDö&øôéááááááéÓÄÄÄÄÄÄÄĸ¸¸
$„^„a$gd2J $„d ^„a$gd2J $
&
Fd a$gd+Û $a$gd2J
$d a$gd+Û
$d a$gdÐE²kájának metafizikai kifejezQdése.
Explicit érvet nem ad, de kitalálható  miután az V. elmélkedés címében megígérte, hogy az anyagi testek lényegérQl fog írni, nem véletlenül kezdi azzal a kérdéssel, hogy a testekre vonatkozó ideáim közül melyek világosak és elkülönítettek.
Vákuum? Van kiterjedése. Aminek kiterjedése van, az test. A vákuum test? Abszurd. De Descartes szerint nincs vákuum.
A világos és elkülönített tulajdonságok listájáról hiányzik a tömeg. Descartes-nál hiányzik a tömeg fogalma.

Hogyan érvel Descartes amellett, hogy az elmét bizonyosabban ismerem meg a testnél?
A nyilvánvaló érv: a testek létezésében kételkedhetem, elmém létezésben nem.
A viasz érv
(1) Tudom, hogy ez ugyanaz a viasz.
(2) Ezt nem érzékeim útján tudom, mert a viasz érzéki tulajdonságai  beleértve geometriai tulajdonságait is  megváltoznak, ha közelebb viszem a tqzhöz.
(3) Tehát e tudás elmém ítélQerejébQl származik.
(4) Ha tudom, hogy ez ugyanez a viasz, azt is tudom, hogy van elmém.
(5) Tehát annak tudása, hogy ez ugyanaz a viasz, meggyQz arról, hogy gondolkodó lény vagyok.
Tévútra vezet a megszokott beszédmód. Azt mondjuk ugyanis, hogy a viaszt látjuk, ha jelen van, nem pedig azt, hogy a szín és az alak alapján úgy ítélünk, hogy jelen van. & Vagyis azt, amirQl úgy vélem, a szememmel látom, mégiscsak egyedül az elmémben lévQ ítélQképesség alapján ismerem (41)
Háttér: test és lélek megkülönböztetése

A II. elmélkedésben egy további érdekes mozzanat van. A két érv, az elsQ nem újság, a második érdekes. Idézet (2)-höz, 39-40
Az érv egyfelQl a trivialitást súrolja. Világos, hogy a puszta érzékszervek, a hozzájuk kapcsolódó feldolgozó apparátus nélkül nem rendelkeznek tudással. A szem önmagában nem lát, ahogy a kamera sem. (Descartes kísérlete a birka szemlencséjével.) Ahogy Descartes mondaná, lát, de nem ítél, ezért nem tud.
Ami érdekes az az, hogy Descartes leválasztja az érzékszervek általi ingerfelvételt az ingerek feldolgozásától. Miért? Nos azért, mert itt a háttérben test és lélek elválasztása munkál. Ha test és lélek között éles határ van, ha test és lélek két különbözQ dolog, s az emberi lény összetétel, akkor világos, hogy maguk az érzékszervek a testhez, a gondolkodás a lélekhez tartozik.

Hasonlítsa össze Arisztotelész és Descartes felfogását a tudományos ismeretrQl (scientia)!













Bacon
Hogyan bírálja Bacon a skolasztikus tudományosságot?
Az alapvetQ baj: nem elég empirikus.
1. téves és rendszertelen megfigyelések
2. homályos és kétértelmq fogalmak
Mi a nedves ?
(a) önmagában meghatározatlan, nem szilárd
(b) könnyen osztódik, kitér más dolgok elQl
(c) könnyen ömlik, mozgékony
(d) más testekhez tapad
Arisztotelésznél a levegQ nedves, és a láng száraz. Milyen értelemben
Nedves-e a por és a higany?
A hiba oka a rossz elvonatkoztatás  a nedves: olyan, mint a víz és más folyadékok. De miben olyan?
3. helytelen indukció: kizárólag felsorolásos indukció (induktív általánosítás)
4. a bizonyítás helytelen rendje: pár megfigyelésbQl rögtön az általános elvhez, majd ezekhez igazítja a középsQ axiómákat

Az alapvetQ baj: az arisztotelészi program empirikus része feledésbe merült. Anekdota az oxfordi orvosi fakultással összekülönbözQ fQrendrQl. Locke és az orvostudomány. Az orvosi képzés inkább egy mai orvostudomány története kurzusra emlékeztet.
Részletesebben. 1. Adottnak veszi a banális hétköznapi tapasztalatokat, és nem vizsgálódik. Egyrészt szqk a tapasztalati bázis, másrészt vannak benne tévedések.
2. És a nedves még nem is a legrosszabb. Ezt még ki lehet egyenesíteni. Sokkal rosszabbak a szubsztancia, minQség, forma, keletkezés, pusztulás  az arisztoteliánus természetfilozófia alapfogalmai
3. az elsQ elvek mélyebben vannak  nem adják meg magukat ilyen könnyen
4. teljesen megalapozatlan spekulációra vezet  ahelyett hogy fokozatosan általánosítanánk, alapos vizsgálódások alapján, utólag konstruálunk valamiféle indoklást, természetesen kedvenc elsQ elveink védelmében

Ismertesse Bacon tanítását a ködképekrQl!
ködképek = idolumok
Olyan tényezQk, amelyek általánosan hajlandók félrevinni a gondolkodást
1. a törzsködképei  az emberre általánosan jellemzQ hibák
elsietett általánosítás
a pozitív esetek jelentQségének eltúlzása
vágyteljesítQ gondolkodás (wishful thinking)
2. a barlang ködképei  neveltetés és szokások hatása
3. a piac ködképei  a nyelvhasználatból fakadó hibák
Azt hiszik ugyanis az emberek, hogy az ész parancsol a szavaknak. Ámde az is megesik, hogy a szavak az értelem ellen fordítják hatalmukat, ami szofizmákkal tölti meg és meddQvé teszi a filozófiát és a tudományt. A szóalkotás viszont a többség értelmi képességéhez igazodik és az átlagos értelemnek leginkább szembetqnQ vonalak mentén érinti a valóságot. Ha pedig élesebb értelemmel vagy alaposabb megfigyeléssel át akarnád helyezni ezeket a vonalakat, hogy jobban megfeleljenek a természetnek, a szavak tüstént felzúdulnának (LIX.)
4. a színház ködképei  elQzQ filozófiák hatása

A skolasztikusok fogyatékosságaiban az emberi természet mélyebb fogyatékosságai tükrözQdnek. Vannak olyan tényezQk, amelyek általánosan hajlamosak félrevezetni ezek a ködképek.
Törzs: vegyes felvágott. Általános kognitív fogyatékosságok. Ilyeneket bQven tárgyaltunk a Logika I-ben. Elsietett általánosítás. Pozitív esetek  hajótöröttek fogadalmi táblái. VágyteljesítQ gondolkodás  aminek örülnénk, ha igaz lenne, elhisszük. Pl. a következményre való apellálás. Az ilyen típusú hibák számbavétele ebben a korban kezdQdik el  Arnauld, Locke.
Barlang: mindenkinek megvan a maga barlangja. Arisztotelész logikai kategóriáit vetíti rá a természetre. Gilbert mindenben mágneses jelenséget lát. Egyesek inkább az összetevQk minQségeivel akarnak magyarázni, mások elrendezQdésükkel.
Piac: ti. a piac a társas érintkezés szimbóluma. A nyelv nem ártatlan, átlátszó közeg, hanem masszív feltevések vannak benne. Felosztja a világot hasonlóságok alapján. De lehet, hogy nem a megfelelQ pontokon húzza meg a határokat. Így olyan fogalmakhoz jutunk, amelyek nem teszik lehetQvé magyarázó elméletek megalkotását. És a nyelv uralkodik rajtunk  ezt nemigen vesszük észre. Olykor megszokjuk a szót, s nem vesszük észre, hogy nincs jelentése. Fontos toposz az egész korban.
Színház: színpadra való költemények  filozófia, tkp. elQzQ korok gondolkodása. Nem vizsgáljuk meg, adottnak vesszük.

Mi a megismerés helyes módszere Bacon szerint?
1. Kísérleti vizsgálódás
2. Fokozatos felemelkedés az elsQ elvekhez
MitQl fehér valami?
megfigyelés: a hó fehér, a hullám taraja fehér.
hipotézis: a fehér valamilyen átlátszó dolog keveredése a levegQvel
kísérleti ellenQrzés: üveg és kristály apró darabokra törése
hipotézis: talán nem kell átlátszónak lennie
ellenQrzés: sör habja, zafír és borostán darabokra törése
Gyakori vád:
elméletellenes  tények gyqjtögetése + induktív általánosítás
ami igaz:
nem bízik az akkori elméletekben
nem ismeri a következtetést a legjobb magyarázatra, mint az elméletalkotás legfontosabb módszerét

1. Csavarjuk az oroszlán farkát
2. Megfigyelések és hipotézisek váltogatása. A hipotézisalkotásnál. a Mill szabályokat alkalmazza. Direkt egyezés, inverz egyezés, együttváltozás, különbség. Ezeket tárgyalja is  bár a kanonikus formát Mill adja meg.
Vád  pl. Popper a megismerés vödör felfogása. Jórészt jogtalan. Abszolút van elméletalkotás, és éppen az aktuális hipotézis vezérli az adatok gyqjtését.
Ami jogos  a kor tudományos elméleteit illetQen melléfog  pl. Kopernikusz csak egy adag üres spekulációnak tekinti.




Hobbes
Magyarázza el, milyen kérdéseket kívánnak a szerzQdéselméletek megválaszolni, és hogyan teszik ezt!
A szerzQdéselmélet a politikai filozófia két legfontosabb kérdését kívánja megválaszolni:
1. Mi a legitim politikai hatalom forrása?
2. Mire terjed ki a legitim politikai hatalom?
Válasz 1-re: a politikai hatalom szerzQdésbQl származik, s azért tartozunk engedelmeskedni neki, mert a szerzQdést be kell tartani.
2. megválaszolásához azt kell megfontolnunk, hogy a természeti állapotban  amikor nem létezik politikai hatalom  miféle szerzQdésben mennénk bele.

Hobbes politikai filozófiával fogunk foglalkozni. Két kérdés. Kérdések: legitim = jogszerq. Nem a rabló hatalma. Nem pusztán ésszerq engedelmeskednem, hanem kötelességem engedelmeskedni. Ennek megfelelQen az elsQ kérdés: miért kötelességem engedelmeskedni? Adó. A második kérdés: miben tartozom engedelmeskedni? Kötelezhet-e parlament, hogy minden reggel meztelenül énekeljek a Kossuth téren? Nyilván nem. Miért nem? Miért jogtalan ezt megkövetelnie, és miért jogos ezt megtagadnom. Erre a második kérdésre gyakorlatban a törvények adnak választ  az alkotmány rögzíti. De a kérdés az, hogy mi szerepeljen az alkotmányban. Mikor ad az alkotmány éppen megfelelQ hatalmat a kormánynak?
Ezekre a kérdésekre. a 17-18. században a szerzQdéselmélettel adnak választ (Locke, Rousseau). Hobbesé az egyik elsQ ilyen elmélet.
1. kérdés  szerzQdésbQl. Világos: a szerzQdést be kell tartanom. Kötelességem. Teljesen általános elv.
2. kérdésre a szerzQdéselmélet nem választ ad, hanem módszert a megválaszolására. Vegyünk egy olyan szituációt, amelyben nincs politikai hatalom  nincs kormány, önkormányzat, nincs király, stb. Ez az ún. természeti állapot. EbbQl az állapotból szerzQdéssel lépünk ki. A kérdés az, hogy miféle szerzQdést lennénk hajlandók megkötni. A szerzQdés jellege határozza meg a hatalom határait.

Milyen Hobbes szerint a természeti állapot, és miért olyan?
A természeti állapot: háború
Ugyanazokra a dolgokra vágyunk  ha másért nem is, hatalomvágyunk miatt.
Ezekre a dolgokra ugyanolyan jogot formálunk.
Egymás ellenségei leszünk.
A viszály három oka: versengés, bizalmatlanság, dicsvágy.
Versengés: harc a szqkös forrásokért.
Dicsvágy: a hatalomvágy motiválja.

Három konkrét ok. Versengés. Dicsvágy  dicsQség = megbecsülés, megbecsülés a hatalom elismerése. De a három ok közül a második a legfontosabb. Az elsQ és a harmadik némileg esetleges  talán nincs semmilyen, ami kellhet nekem. Talán, ha elég nagy hatalmam van, nem érdekel, ha kissé kevesebbre tartanak, annál, mint amilyen hatalmas tényleg vagyok.

A hadiállapot nem jelenti, hogy állandóan harci cselekmények zajlanak. Elég hozzá, hogy ismeretesek a háborús szándékok, s ezért akármikor számítani lehet tényleges összetqzésekre.
Ilyen körülmények közt nincs helye szorgalomnak, mert a gyümölcse bizonytalan, ezért nincs se földmqvelés, se tengeren túlról behozott áru, se kényelmes épület, nincsenek nagy erQt igénylQ tárgyak ide-oda szállításához szükséges eszközök, semmiféle ismeretszerzés a Föld ábrázatára vonatkozóan, se idQszámítás, se mqvészetek, se irodalom, se társadalmi érintkezés, s ami a legrosszabb: örökös félelem uralkodik, az erQszakos halál veszélye fenyeget, s az emberi élet magányos, szegényes, csúnya, állatias és rövid. (168-9)
Valóban ez lenne közhatalom nélkül a helyzet?
fegyveresen utazunk, zárjuk az ajtókat, a szekrényeket
a kormányzat nélkül érQ vademberek Amerikában
a királyok és szuverén hatalmasságok állandóan háborúznak

Nem kellenek permanens összetqzések. Hasonlat: akkor is rossz idQ van, ha éppen nem zuhog, de lóg az esQ lába.
Az élet nyomorúságos.
Jogos-e a leírás? Valóban ilyen lenne-e az élet politikai hatalom híján? Ennyire összeférhetetlenek vagyunk?
Igen: eleve feltételezzük, hogy a másiktól nem számíthatunk jóra  még amikor államban élünk, és van törvény, akkor is.
Empirikus érv még: vademberek. Továbbá, az egyes országok pedig ténylegesen természeti állapotban vannak, hiszen fölöttük nincs politikai hatalom  ENSZ.


Hogyan fest a Hobbes-féle szerzQdés, amely létrehozza az államot?
Az államot létrehozó szerzQdés:
mindenki szerzQdik mindenkivel
lemond minden jogáról egy személy vagy egy gyülekezet javára
azt megbízottjának tekinti, és mindent, amit az a közbéke és a biztonság érdekében cselekszik, a saját cselekedetének ismer el.
Az így létrejövQ nem természetes személy az állam. A személy megtestesítQje az uralkodó (a szuverén), a többiek az alattvalók.

A szerzQdés  meg van elQlegezve a II természeti törvényben. Fontos momentumok: (1) egymással kötjük. (2) Totális lemondás jogainkról?  lényegében igen. Az önvédelem joga kimarad: a halálraítélt nem követ el jogtalanságot, ha menekülni próbál. A megfontolás: ha megQrizzük jogainkat, az államnak nem lesz meg a hatalma a béke biztosítására. Ha megQrzöm tulajdonjogomat, nem fizetek adót, akkor mibQl lehet fenntartani a rendet. (3) Az, hogy kinek a javára mondok le, meghatározza a kormányformát. Hobbes szerint a legjobb az örökletes monarchia. (a) Nem lesz széthúzás, (b) az uralkodó így lesz leginkább alkalmas arra, hogy ne személyes érdekeit kövesse. (4) Aki ezeket a jogokat ténylegesen gyakorolja, az az uralkodó  a szuverén, önmaga ura, nincs fölötte hatalom. (5) Az uralkodó minden cselekedetét a sajátunknak tekintjük. Teljes és feltétel nélküli felhatalmazást kap. Ha nem kap teljeset, nem lesz elég hatalma. Ha pedig feltételes felhatalmazást kapnak  csak addig ismerjük el cselekedeteit sajátunknak, amíg a béke és biztonság érdekében cselekszik, akkor ki mondja meg, hogy meddig teszi ezt. (6) Ami így létrejön, az egy mesterséges személy: a Leviatán címlapja. Mint a jogi személy: önálló akarattal és cselekvQképességgel bíró ágens.

Hogyan függ össze Hobbesnál a természeti hatalom jellege az uralkodó hatalmának mértékérQl vallott felfogásával?
Az uralkodónak igen széles jogai vannak. Mindent megtehet, amit a béke céljából hasznosnek tart. Felségjogok: hasznos és káros nézetek megítélése, polgári törvények, igazságszolgáltatás, béke és hadüzenet, tanácsadók megválasztása, büntetés és jutalmazás. Hobbes tisztán látja, hogy az uralkodó alatti élet elég nyomorúságos is lehet. De ez még mindig jobb a természeti állapotnál. Amellett érvel, hogy a természeti állapotból nem vezethetQ le egy olyan szerzQdés megkötése, amely ilyen erQs jogokat ruház az uralkodóra.


Mik azok a természettörvények Hobbesnál, és milyen szerepet játszanak a politikai hatalom létrejöttében?
I mindenki békére törekedjék, ameddig csak annak elérésére reménye van, ha pedig erre nincs többé reménye, a háború minden eszközét és elQnyét igénybe veheti és felhasználhatja (172)
A természeti állapotban jogos a megelQzQ csapás: ilyen körülmények között mindenkinek mindenre joga van, még mások testére is (172)
II mindenki önkéntesen mondjon le minden jogáról feltéve, hogy a többiek is így tesznek, ha ezt a béke és az önvédelem érdekében szükségesnek tartja, s másokkal szemben elégedjen meg annyi szabadsággal, mint amennyit Q másoknak saját magával szemben megenged (172)
SzerzQdés: jogok kölcsönös átruházása
Megállapodás: olyan szerzQdés, ahol az egyik vagy mindkét fél késQbb teljesít.
III a megkötött megállapodásokat teljesíteni kell (183)

ElQször egyesével. I a két tagmondat. Az elsQ fele világos: a hadiállapot nyomorúságos. A második fele a természetjog: mindent megtehetsz, amit életed megQrzéséhez szükséges. A remény -en nem holmi puszta irracionális vágyakozást kell érteni  nem azt jelenti, ahogy valaki, aki egy szót nem tanul, remélheti, hogy átmegy a vizsgán. Inkább racionális esélyt jelent. A természeti állapotban nincs esély a békére. A fogoly dilemmája típusú helyzet miatt arra kell számítanom, hogy a másik támad. Ha másért nem, mert tart tQlem, hiszen én biztosítani akarok minden eszközt a másikra. Nyugodtan megölhetem a másikat: a törvény szerint cselekszem.
II. éppen az ilyen fajta jogról való kölcsönös lemondást írja elQ. Nyilván kölcsönös. Ha én lemondok, a másik nem, akkor én nem leszek biztonságban, marad a hadiállapot. Ezzel megsérteném a természeti törvény lényegét, hogy tegyek meg mindent önmagam megQrzésére.
Némi fogalommagyarázat. SzerzQdés, amikor nem pusztán lemondok, hanem lemondok valaki javára. Pl. lakáseladás. Az eladó lemond a tulajdonjogáról, a vevQ egy bizonyos pénzösszeg  ti. a vételár  feletti rendelkezés jogáról. Megállapodás: amikor nem azonnal szállítunk. Pl. szerzQdnek és a vevQ foglalót tesz le, akkor a teljes összeget, az eladó a lakás átadását ígéri késQbbre.
A harmadik szabály  ezért gondolom, hogy Hobbes nem lehet pszichológiai egoista  az egoista akkor teljesít, ha megéri.


Miért lehet jogszerq a természeti állapotban a másik megölése, és miért nem jelenti Hobbes tanítása azt, hogy mindent szabad?
A természetjog & mindenki számára azt a szabadságot jelenti, hogy önnön erejét saját akarata szerint lényének, vagyis életének megoltalmazására használhatja, s következésképpen mindent megtehet, amit a cél érdekében saját megítélése és értelme szerint szükségesnek tart (171)
A természeti törvény, lex naturalis, az értelem által felismert olyan elQírás vagy szabály, amely megtiltja nekünk, hogy olyasmit tegyünk, ami életünket kiolthatja, vagy ami a megoltalmazására szolgáló eszközöktQl megfoszt minket, továbbá, hogy elmulasszunk valamit, amivel véleményünk szerint életünket legbiztonságosabban megoltalmazhatnánk. (171)
általános szabály
racionálisan felismerhetQ
elQírja azt a viselkedést, mely legjobban szolgálja fennmaradásunkat

Jog  lehetQség, szabadság. Törvény elQírás. A tartalom nagyjából ugyanaz: lehetQség illetve elQírás saját magunk megQrzésére. Vegyük észre: mi magunk döntjük el, hogy mire van jogunk, illetve mit kell megtennünk életünk védelmére. A természetjognak ill. a természeti törvénynek mi vagyunk az értelmezQi. Miért? Mert rólunk van szó  a mi életünkrQl.
Természeti törvénybQl sok van  mi hárommal foglalkozunk. Olyan szabályok, amelyeket, ha gondolkodunk felismerünk. Ezek éppúgy érvényesek a természeti állapotban, mint amikor elhagyjuk a természeti állapotot. Tulajdonképpen ezek a békés egymás mellett élés szabályai. De e szabályok csak lehetQséget teremtenek arra, hogy a háborút magunk mögött hagyjuk.


Miért nem kerülhetünk ki a természeti állapotból a közhatalom létrehozása nélkül?
Miért nem állapodunk meg egyszerqen egymással? Miért kell létrehoznunk a politikai hatalmat?
Az olyan megállapodás, ahol a felek egyike sem teljesít azonnal, s amely ily módon a kölcsönös bizalmon alapul, a puszta természetes állapotban (vagyis a mindenkinek mindenki elleni háborúskodásában) bármely indokolt gyanú felmerülése esetén hatálytalanná válik. & aki elsQnek teljesít, csak ellenségének dobja oda magát prédául  ellentétben azzal az elidegeníthetetlen jogával, hogy életét és létszükségleteit megvédhesse (177)
Politikai hatalomra azért van szükség, mert ennek van joga és ereje, hogy szükség esetén kikényszerítse a megállapodások betartását.

Hogy segítenek ezek a természeti törvények megmagyarázni a politikai hatalom létrejöttét? Miért kell ilyen? Miért nem állapodunk meg egyszerqen.
Mert hatálytalan. A megállapodás bizalmon alapul, a természeti állapotban a bizalom ésszerqtlen. Mindig feltételezhetem a másikról, hogy javaimat akarja. Pl. megállapodunk, hogy nem támadok. Én teljesítek: lenne alkalmam, de nem támadom meg. Van-e garanciám arra, hogy a másik nem támad meg? Nincs. Akkor nem köthetek megállapodást. Lemondanék elidegeníthetetlen jogomról.
Hobbes érvelése nem az, hogy eleve gonoszak vagyunk, s eleve rosszhiszemqen szerzQdünk, s olyasmit ígérünk, amit eszünk ágában sincs betartani. Nem a rosszhiszemqségen múlik. Én betartanám a szerzQdést, de a szomszédba érkezik pár erQs fickó. Vajon miért jöttek? Van okom azt hinni, hogy nem azért, hogy megtámadjanak? Nincs. Ha nem akarok mást, mint megQrizni életem és javaim, akkor járok el racionálisan, ha éjszaka legyilkolom Qket. Arról van szó, hogy a szerzQdések betartását biztosító állam nélkül a szerzQdések érvénytelenek. Ezért nem mqködik az egymás közötti megállapodás.
Viszont ha a másikat törvény elé citálhatom a megállapodás megszegéséért. Ha van olyan hatalom, amely képes elverni rajta a port, akkor félni fog. Mivel tudom, hogy emiatt ódzkodik majd szerzQdést szegni, bízhatom abban, hogy betartja a szerzQdést. Ezért a szerzQdés hatályos.

A hadiállapot nem jelenti, hogy állandóan harci cselekmények zajlanak. Elég hozzá, hogy ismeretesek a háborús szándékok, s ezért akármikor számítani lehet tényleges összetqzésekre.
Ilyen körülmények közt nincs helye szorgalomnak, mert a gyümölcse bizonytalan, ezért nincs se földmqvelés, se tengeren túlról behozott áru, se kényelmes épület, nincsenek nagy erQt igénylQ tárgyak ide-oda szállításához szükséges eszközök, semmiféle ismeretszerzés a Föld ábrázatára vonatkozóan, se idQszámítás, se mqvészetek, se irodalom, se társadalmi érintkezés, s ami a legrosszabb: örökös félelem uralkodik, az erQszakos halál veszélye fenyeget, s az emberi élet magányos, szegényes, csúnya, állatias és rövid. (168-9)
Valóban ez lenne közhatalom nélkül a helyzet?
fegyveresen utazunk, zárjuk az ajtókat, a szekrényeket
a kormányzat nélkül érQ vademberek Amerikában
a királyok és szuverén hatalmasságok állandóan háborúznak

Nem kellenek permanens összetqzések. Hasonlat: akkor is rossz idQ van, ha éppen nem zuhog, de lóg az esQ lába.
Az élet nyomorúságos.
Jogos-e a leírás? Valóban ilyen lenne-e az élet politikai hatalom híján? Ennyire összeférhetetlenek vagyunk?
Igen: eleve feltételezzük, hogy a másiktól nem számíthatunk jóra  még amikor államban élünk, és van törvény, akkor is.
Empirikus érv még: vademberek. Továbbá, az egyes országok pedig ténylegesen természeti állapotban vannak, hiszen fölöttük nincs politikai hatalom  ENSZ.

Miért nem követhet el az uralkodó szerzQdésszegést, és miért nem járhat el az uralkodó jogtalanul alattvalóival szemben?
Az uralkodó nem követhet el szerzQdésszegést.
Mert nem szerzQdQ fél. Tudniillik:
Az alattvalók összességével nem szerzQdhet, mert azok csak nem alkotnak egyetlen személyt.
Külön-külön nem szerzQdhet velük, mert ha az alattvaló azt állítaná, hogy az uralkodó szerzQdést szegett, nem lenne olyan hatalom, amely ezt a vitát eldöntené, s így visszahullanánk a természetes állapotba.

Nem követhet el szerzQdésszegést. Az Uriás történet. Hobbes elismeri, hogy disznóság. Megsérti a méltányosság törvényét  a jót gonosszal fizeti vissza. Az is világos, hogy Dávid tette nem a békét és a biztonságot szolgálja. De azt, hogy mi szolgálja ezt, Q van feljogosítva megítélni. Mivel nem szerzQdött, nem is sértett szerzQdést. Istennel kell lerendeznie.

Az uralkodó nem követhet el jogtalanságot alattvalóival szemben.
Mert az uralkodó cselekedeteit mindenkinek a sajátjának kell elismernie. Így aki az uralkodót jogtalansággal vádolja, magát vádolja.

Miféle szabadsága van az alattvalóknak Hobbes államában?
Mindent megtehetnek, amit az uralkodó törvényekben nem szabályoz.
Az uralkodó legitim hatalmának határait a szerzQdés célja szabja meg. Mivel a szerzQdést az emberek önmaguk védelmére kötik, minden olyan rendelkezés, amely ellentmond az önvédelemnek, semmis. Más szóval: mindenki megQrzi az önvédelem jogát.
1. Ezért nem kötelezhetQk arra, hogy:
megöljék vagy megsebesítsék magukat
lemondjanak az élelemrQl, gyógyszerrQl, stb.
önmaguk ellen valljanak, ha nincs garantálva, hogy bocsánatot nyernek
hadba vonuljanak, ha tudnak maguk helyett mást küldeni
2. Az alattvalóknak az uralkodóval szembeni kötelezettsége csak addig áll fenn, és nem tovább, ameddig az uralkodó a maga hatalmával alattvalóit megvédeni képes. (249)

Mennyi szabadság marad.
A törvények által hagyott mozgástér.
Illetve: a szerzQdést bizonyos célokra kötöm. Amikor e célokat nem szolgálja, semmisnek tekintem. Például a halálraítélt részérQl nem jogtalanság, ha szökni próbál. Ami nem jelenti azt, hogy az ítélet jogtalan. Csak az illetQ már nem köteles engedelmeskedni.
A 2. pont: no ezért mérgeltek meg a rojalisták. Hiszen ezzel legitimálja a parlamenti oldalt: ha a király már nem biztosítja a békét, jogos hatalmának vége.

Miért nem tehetem meg Hobbes szerint az alábbiakat: (a) nem csatlakozom a szerzQdéshez, (b) felmondom a szerzQdést, (c) hatalmi túlkapásaiért felelQsségre vonom az uralkodót?
(a) Mert ha nem csatlakozik, megmarad a természeti állapotban, és bárki büntetlenül megölheti.
(b) Az államot létrehozó megállapodás visszavonhatatlan.
Mert csak a permanens lemondás biztosíthatja a békét.
Mert a szerzQdés visszavonásával megfosztanánk az uralkodót tulajdonától.
Mert Istennel kötött szerzQdésre hivatkozni hazugság.
(c) Az uralkodó nem követhet el jogtalanságot alattvalóival szemben. Mert az uralkodó cselekedeteit mindenkinek a sajátjának kell elismernie. Így aki az uralkodót jogtalansággal vádolja, magát vádolja.
Az uralkodót sem kivégezni, sem megbüntetni nem lehet. Mert az uralkodó tettei a mi tetteink. Ezért a saját tetteinkért egy másik személyt büntetnék.

Hasonló témájú dokumentumok

René Descartes: Értekezés a módszerről

- 2008-12-06 12:02:53

filozófia

- 2007-12-10 16:49:40

Filozófia tételek kidolgozva

- 2010-01-04 14:13:39

Filozófia tételek

- 2011-06-04 15:15:26

Filozófia jegyzet

- 2009-09-13 12:53:45

Filozófiatörténet

- 2011-05-07 17:51:54

Szent Ágoston - A boldog életről

- 2008-11-30 19:09:32

A mások által feltöltött dokumentumokat értékelheted. Ha úgy ítéled meg, hogy a vizsgára való felkészülés szempontjából hasznos volt egy dokumentum, akkor adj rá sokcsillagos értékelést.
Ha hibákat tartalmaz, vagy egyéb probléma van vele, akkor keveset.
A dokumentumok sorrendje az értékelések alapján adódik. Ami fentebb van a listában, azt hasznosabbnak ítélték társaid. Az új dokumentumok pedig (értékelések hiányában) szintén a lista tetején kezdenek.

Hozzászólások

Ha észrevételed van egy dokumentummal kapcsolatban (például hibát találtál benne), akkor a Hozzászólások részben jelezheted. Az olyan jellegű kérdéseket mint pl.: A 2. feladat 4. sorából milyen átalakítással jutottunk az 5. sorban szereplő képlethez? - szintén ide érdemes írni

Egy tipp az oldalhoz! - Online ZH, vizsga kidolgozás! Mi is ez? Ha feltöltesz egy régi ZH-t/vizsgát, a dokumentum oldalán Hozzászólást lehet írni. Megírhatod például, hogy "szerintem a 3-as feladat megoldása ez: "... Ha hiba van benne, más hallgató egy új hozzászólásban ezt jelezheti.

12 6. acélgyártás adó alapvizsga algoritmus anyagismeret 2 assembly ásványok biomérnöki csavar dia economic policy éghajlat elte etikett felvilágosodás finnek fizika1 földrajz freud hallás hatalom hő-és áramlástechnikai gépek irodalomesztétika jogképesség katalízis kiadott anyag kiállítás kultúra laskay gábor lengéstan liliidae lineáris ma makro matek ii. zh miskolci egyetem munkafüzet műemlékvédelem művtöri nevelés önköltség paulovics radács szentmiklóssy szociológia ter.védelem toxikológia tudománytörténet