Politikai kommunkiáció és marketing alapjai by Dóri

Országok listájaHungaryMiskolci EgyetemBölcsészettudományi KarSzabad bölcsészetA Politkai Kommunikáció és MarketingVizsgákPolitikai kommunkiáció és marketing alapjai by Dóri

1.) A politikai kommunikáció története, politikai kommunikációkutatás Magyarországon

A politikai kommunikáció a politikai rendszer, a média rendszere és az állampolgár- választópolgár által létrehozott közérdekq politikai tartalmaknak a cseréje és konfrontációja.
Az Qsi orális kommunikáció terét jelentQsen kibQvítette a képi ábrázolás, az írás, majd a nyomtatás megjelenése. Az iparosodás (tömegtermelés) teremti meg a tömegkommunikációt. A stílus folyamatosan egyszerqsödik. A tömeg kommunikáció egyirányú technikai közvetítQk által megvalósult visszacsatolás nélküli forma. Egy idQben nagy tömegekhez szól.
A tömegkommunikációs eszközök elterjedése a tér- idQkorlátok további kitolásával a kommunikációs mezQ újabb kiterjesztését eredményezte. A digitális és a hálózati kommunikáció által nyújtott kommunikációs lehetQségek mind a négy szférában megjelennek: kibQvítik és elmélyítik a nem-nyilvános kommunikáció pályáit, miközben mind a köz-, mind a magántémák közlésére, megvitatására alkalmasak.
J. Habermas: klasszikus polgári nyilvánosság kialakulása: a nyilvánosság szerinte olyan kommunikációs térként jött létre, amelyben a magánemberekbQl szervezQdQ közösség a köz ügyeit vitatta meg, racionális vitára kényszerítve az államhatalmat. A magánélet szinte minden területét szabályozása alá vonó állam, valamint a magánérdekek szolgálatában álló reklám és PR a tömegkommunikációs eszközök segítségével a magánélet legbelsQbb tereibe, a kiscsaládi intimszférába való behatolása által megváltoztatta a nyilvánosság szerkezetét (nyilvánosság elsQ struktúraváltása). A tömegkommunikációs eszközök a befogadótól passzív fogyasztói magatartást kíván. Összekeverednek a köztémák és magántémák. A tömegkommunikációs eszközök elterjedése elQtt különbség volt a saját csoportban alkalmazott off-stage viselkedés és a nyilvános helyzetekben megkövetelt formális on-stage viselkedés között. A telekommunikáció elterjedése és fejlQdése nem csak a tartalmak változását, hanem a kommunikációs módok, a nyilvános kommunikációs viselkedési szabályok megváltozását is okozta.
A XXI.sz. -ra a pol. komm. és a marketing eredménye, hogy a pártok piaci termékekké vállnak. A politika egyszerqbb lett ( fogyasztható lett.

Politikai kommunikációkutatás:
USA-ban fejlQdik ki (R. Nixon elnökké választása után). De csak az 1992-es elnökválasztás volt az elsQ igazi média kampány a világban. Magyarországon a média kampány a 90-es évek közepén indult el. 1998-ban volt nálunk az elsQ igazi média kampány.


A kommunikációelmélet és a kommunikáció- kutatás az elmúlt évtizedekben külön modellekben és elméletekben vizsgálta a személyközi és a tömegkommunikációt. Elsosorban az új információs és kommunikációs technológiákat alkalmazó eszközök (ICT) elterjedése következtében mára ez a két irányzat közeledni kezdett egymáshoz. Éppen az új eszközök különbözo kommunikációs szférákra való alkalmazhatósága tette világossá, hogy célszeru a kommunikáció különbözo fajtáit egyetlen elméleti keretben kezelni, mert csak így adhatunk számot a kibovült kommunikációs lehetoségekrol és a jelentosen megváltozott kommunikációs szituációkról. Az új információs és kommunikációs eszközök radikálisan megváltoztatták a kommunikációs szituáció tér- és idokorlátait, és átalakították a társadalom kommunikációs szokásait és mintáit. Az új eszközök
elterjedése következtében megváltozott a nyilvánosságra vonatkozó tudományos és laikus reprezentáció is.
A lehetséges kommunikációs aktusok terepét jól strukturálhatjuk a kommunikáció résztvevoi által is gyakran alkalmazott dichotómiák, a köz és a magán illetve a nyilvános és a nem-nyilvános oppozíciók segítségével. Az emberek e dichotómiák segítségével értelmezik saját kommunikációs gyakorlataikat, valamint segítségükkel interpretálják az általuk normasértonek, szabályokat áthágónak minosített kommunikációs eseményeket. A kommunikációs mezot strukturáló legfontosabb két oppozíciónak a köz- és magánügyek, ill. témák elhatárolását tekinthetjük, valamint a nyilvános és a nyilvánosan nem-hozzáférheto kommunikációs aktusok elkülönítését.













Négy kommunikációs területet:
B térnegyedben közügyekrol beszélnek nyilvánosan,
C térnegyedben magántémákról nem-nyilvánosan.
A és D területek legitimációja problematikusabb:
A a nyilvánosan magántémákról folyó kommunikációk terepe (pl. tabloidok, pletykalapok, szappanoperák, stb.), míg D a közügyekrol nem-nyilvánosan folytatott kommunikációs aktusoké (pl. parlamenti zárt ülés, titkos bizottsági ülés, vagy egy baráti társaságban folytatott politikai témájú beszélgetés, stb.)

























2.)A politikai kommunikáció definíciós kísérletei, nyilvánosság-modelljei

A politikai kommunikáció a politikai rendszer, a média rendszere és az állampolgár- választópolgár által létrehozott közérdekq politikai tartalmaknak a cseréje és konfrontációja.

Wolton: a politikai kommunikáció és a nyilvánosság területeinek összefonódására utal. Nagy figyelemt kap nála a tömegkommunikációs eszközök szerepe és a közvélemény-kutatás. Az a tér, ahol három szereplQ cseréli ki egymásnak ellentmondó nézeteit& a politikusok, az újságírók és a közvélemény-kutatások révén a közvélemény.

Nimmo és Swanson: a politikai kommunikáció egyszerre forrása a hatalomnak és a kívülállásnak, az állampolgárok teremtik és fogyasztják, olyan szereplQk, akik többé- kevésbé függetlenek, tájékozottak, eltökéltek és kreatívak, s akikre ugyanakkor hatalmi struktúrák is befolyással vannak.

Gerstlé: francia politológus szerint a politikai kommunikáció három dimenzióját kell megkülönböztetnünk: pragmatika, szimbolika (egyetértés és konfliktus), struktúra (pol. komm. intézményes világa: parlament, pártok, média, közigazgatás).
Gerstté szerint 3 szintje van a PK-nak :
Pragmatikus: a politikai csaták és konszenzusok terepe, ami a politika nyilvános szintjén történik
Szimbolikus: tüntetések, petíciók, beadványok
Strukturális: intézményesült keretek között valósul meg, pártok, frakcióvezetQk, szónokok között (pl.: Parlamenti vita, interpellálás,)

McNair: A pol.komm. fogalmát három elem köré építi:
kibocsátók (például politikusok, közéletben résztvevQ személyek- csoportok) akik céljaik elérése érdekében kommunikációt folytatnak
befogadók (például választók) akik az elQbbiekkel kívánnak kommunikálni (reagálni vagy javaslatokkal élni)
üzenet (a szereplQkrQl és a tevékenységükrQl szóló tartalmak)



Mazzoleni: politika  média - állampolgár viszonya
Nyilvános dialógus modell: Mindenki egyenrangú, a kapcsolatok kétirányúak, a szereplQk között információk áramlanak.
Mediatizált modell: A felek nem egyenrangúak. A média adja az értelmezési keretet az információkhoz.

A média és a politika interakciójának modelljei és hatásai:
Interakciós modellek:
A média rendszere és politika rendszere között minden szinten létrejövõ szoros interakciót
modellekben lehet felvázolni. Azok a legfontosabb paraméterek, amelyekkel a média és a politika interakciójának tartalmát rendszerezni lehet, s amelyek a felvázolandó modellek lényegét alkotják, kijelölik a jelenség értelmezési terét, mégpedig egy adott politikai rendszerben mûködõ média függetlensége (rendszerre vonatkozó normatív paraméter) és a hírmédia szakmai orientációja (tömegkommunikációs paraméter) szerint.
Az elsõ paraméter négy nagy területre osztható:
- a mediális intézmények állami ellenõrzésének szintje
- a média pártosságának szintje
- a politikai - mediális elit integrációs szintje
- az újságírói foglalkozás társadalmi és politikai funkciójával kapcsolatos meggyõzõdés
szintje

Az ellenfél-modell: ebben a modellben, azon túlmenõen, hogy a liberális demokrácia miliõjében érvényesülnie kell a hatalmi ágak szétválasztásának, egyensúlyának és kölcsönös ellenõrzésének, azon túl a két szféra érdekeit nem lehet egymással összeegyeztetni. A média és a politikusok tehát a megfelelõ saját logika, célok és stratégiák miatt egymástól távol helyezkednek el, s mivel a politikai kommunikáció mindkettejüket szoros interakcióra kötelezi, a konfliktushelyzetek miatt összeütközésbe kerülhetnek egymással.

A párhuzamosság-modell: az elõbbi modellben az összeférhetetlenség, itt a két szereplõ
érdekeinek és céljainak a megfelelése a vonatkozási pont.

A csere-modell: a politikusoknak szükségük van a médiára, mint ahogyan a médiának is szüksége van a politikusokra: ez a kölcsönös szükség vezeti mindkét szereplõt arra, hogy a konfliktussal szemben a tárgyalást, az erõforrások cseréjét részesítse elõnyben.

A verseny-modell: a szóban forgó modellre a média és a politika közötti szembenállás és kihívás a legjellemzõbb. Feltevése szerint a médiarendszerek olyan befolyásra akarnak szert tenni, amellyel egy demokráciában a népképviseleti (politikai döntéshozó) szervek rendelkeznek. Egyes médiumok, sajtótermékek, egy adott ország hatalmat birtokló politikai osztályával úgy viselkednek, mintha maguk is politikai szervezetek (pártok) volnának.























3.)A politikai szereplQk kommunikációja. Agytrösztök, tanácsadók, spin doctorok
KülsQ kommunikációs cég: agytrösztök
KülsQ tanácsadók: spin doctor (Szigetvári Viktor, Wermer Andárs)

A választási kampányok színpadainak fõszereplõi természetesen a jelöltek és a pártok, de a titkos fõszereplõk, a színfalak mögött elhelyezkedõ politikai tanácsadók. Ebbe a körbe, mindazok a szakértõk tartoznak, akik díjazás ellenében kölcsönzik szaktudásukat a szavazatok, pozíciók és megbízatások elnyerésének és megtartásában érdekelt politikusoknak. A szakértõkre jellemzõ, hogy a kereskedelmi marketing, a közvélemény-kutatás, a reklámügynökségek, az újságírás, az egyetemi kutatás, a média, a public relations területérõl kerültek a politikai kampányba. Nevezik õket; media adviser-nek, spin doctor-nak, campaign manager-nek, amelyek arra utalnak, hogy a jelöltek televíziós megjelenését, médiaalkalmasságát alakítják, vezetik azokat a kampány folyamatában, irányítják az egész propagandagépezetet. A szakértõi politikai tanácsadás 1934-re nyúlik vissza, a kaliforniai kormányzóválasztási kampány idejére. Egy, erre az alkalomra alapított public relations-ügynökség segített a republikánus jelöltnek demokrata ellenfele legyõzésében. A siket után sok politikus fordult az ügynökséghez, amely még 1967-ben is aktívan gyakorolta a politikai tanácsadást. Eisenhower is reklámügynökséghez folyamodott 1952-ben, hogy a kampányok történetének elsõ televíziós hirdetéseit elkészítsék. A kampányok idõvel egyre hosszabbak, bonyolultabbak, drágábbak lettek, a jelöltek „folyamatos jelöltekké” váltak, így a politikai tanácsadás szakmai profilja is kialakult. A politikai tanácsadók, nem váltják ki az aktivistákat, az önkénteseket, de az improvizáció helyét, egyre inkább a professzionalizmus veszi át.

Az erõsen mediatizált választási kampány azonban az „imázsok harcát” helyezi a kommunikáció középpontjába. Az imázsnak kettõs megjelenítésérõl beszélhetünk: a vetített és az észlelt imázs. A vetített imázs esetén, egy megkonstruált és becsomagolt politikai alany profilja, amely a médián keresztül terjed. Az észlelt imázs viszont „vetített üzenetek által befolyásolt szubjektív, mentális szerkezet, másszóval mentális reprezentáció, „fénykép a fejekben” a valóságról, esetünkben a jelöltrõl vagy a politikai szervezetrõl. Ezt meghatározza a kép közvetítésének stratégiája által elõidézett szenzoros inger, de amelyet az egyén mentális sémái, ismeret- és tájékozottsági szintje is átitatnak. A politikai marketinget, olyan imázsstratégiaként vagy image managementként is fel lehet fogni, amelyet a politikus mûködtet azért, hogy mozgósítsa a választók egyetértését, mégpedig az egymással versengõ kapcsolatok rendszerében. Stratégiai erõforrásnak tekinthetjük, mert a politikai szereplõ az image politics technikáinak használatával mutatja be saját magát, azt, amit kínálni tud és ily módon különbözteti meg magát versenytársaitól. Az imázs ugyanakkor cserealap is, mert az a kínálat, amelyet a politikai vállalkozó nyújt a választási kampány alatt a választóknak, szimbolikus természetû, azaz olyan üzenetek összessége, amely vonzó csomagolást kapott, hogy kielégítse a keresletet. Elsõdlegesen a televízió az a színpad, ahol a kampányok alatt és után megmutatják a jelöltek imázsát. Caylor szerint a televízióban: „Nem ér semmit szakértõnek és õszintének lenni, ha nem tudjuk a szakértõ és az õszinte látszatát kelteni. A spontaneitást is meg lehet tanulni…A politikai vezetõ hagyományos kvalitásaihoz ma már hozzátartozik az –amit a komédiások nagyon jól tudnak -, hogy fel kell tudni kelteni a közönség érdeklõdését, sõt el kell tudni csábítani, kedvében kell járni, izgalomba kell hozni õt. A tévénézõk valójában saját szemükkel ítélnek. A közvetített imázs fontosabb, mint az üzenet tartalma

Az agytrösztök pártpolitikai versenyben használt jogelem. Olyan szervezeteket jelent, melyek a polgári versenyt segítik azzal, hogy elemzéseket készítenek és felkínálják ezt a professzionális politikusok számára. Új keletq fogalom, Magyarországon 6-8 éve használják.  HYPERLINK "http://hu.wikipedia.org/wiki/1990" \o "1990" 1990 utáni demokratikus körülményei közt jelent meg. Pártpolitikai nézeteket is Qk kínálják a politikusoknak. Az agytrösztök profi szervezetek, profi háttéremberek. Karrierpálya, melyben a gyorsaságon van a hangsúly. Nyugat Európában és  HYPERLINK "http://hu.wikipedia.org/wiki/USA" \o "USA" USA-ban kb. 100 éves múlttal rendelkezik.
Karitatív agytrösztök  az állampolgároknak  HYPERLINK "http://hu.wikipedia.org/wiki/Agytr%C3%B6szt" \l "#" kínálnak fel különbözQ értékeket. Szolgáltatást jelent, amit más nem tud elvégezni (állam  HYPERLINK "http://hu.wikipedia.org/wiki/Agytr%C3%B6szt" \l "#" sem tudja elvégezni) pl.: emberek közötti egyenlQtlenségek csökkentése.
Kormányzati agytrösztök  a politikusok felé irányulnak.  HYPERLINK "http://hu.wikipedia.org/wiki/1945" \o "1945" 1945 után kormány politikai alternatívák kidolgozása. Jóléti állam alapjainak kidolgozása stb.
Pártpolitikai agytrösztök  pártpolitikai jellegq. 1970-s években jön létre.
































4.)Politikai szemantika A szimbólumok, a nyelv és a retorika, szerepük a hatékony kommunikációban

A politika nyelve a hatalom nyelve, a döntések nyelve. A politikai nyelv tehát egy olyan kifejezés, amely egy szektorális nyelvet jelöl, azaz egy különös illetékességi körre korlátozott nyelv. Nemcsak partikuláris nyelvhasználatról, hanem arról beszélhetünk, hogy a politika specifikus jellemzõket kölcsönöz a nyelvnek, olyanokat, ami politikaivá teszi azt. Egy jól használható osztályozás a politikai nyelv négy típusát különbözteti meg: a buzdítás nyelve, a jog nyelve, a közigazgatás nyelve és az alkudozás nyelve.

A buzdítás nyelve meglehetõsen tág kategória, amelybe a politikai kibocsátók kommunikációjának nagy részét bele tudjuk foglalni és amely integrálja az ideológia és a retorika hangnemét, a meggyõzés céljait, a stabilitás és a konszenzus hatásait is. A buzdítás nyelvének alkotóelemeinek a dramatizálás és a fokozott érzékenység, két alapvetõ hangnem azon, hogy a közönség figyelmet és egyetértését elnyerjék. A buzdítás nyelve azzal, hogy megerõsíti a közönség abbéli hitét, hogy valóban részt vehet a döntéshozói folyamatokban, és abban, hogy a racionalitásnak van kulcsszerepe, elõsegíti a szakpolitikai lépések elfogadását.

A jog nyelve: Leginkább az intézményi típusú politikai kommunikációban használatos: ezen a nyelven az alkotmányokat, az egyezményeket, az elõírásokat, a szerzõdéseket. A média nyelve a lehetõ legmesszebb van a jog nyelvétõl. Amikor ez mégis a média csatornáin közvetítõdik, akkor alkalmaznia kell a média értelmezési kereteihez, kockáztatva ezzel azt, hogy másfajta nyelvvé válik.

A közigazgatás nyelve szoros kapcsolatban áll a jogi nyelvvel, mivel annak egyik ága. A rokonság nemcsak a szóhasználatban, hanem a célokban és a tartalomban is megmutatkozik. Akik a közigazgatás nyelvét használják, azok megpróbálnak távolságot tartani a címzettektõl. A jog nyelvéhez hasonlóan, megkülönböztetõ vonást itt is a tekintélyt parancsoló hangnem és a meghatározások pontossága biztosítja. Az állampolgár türelmetlen a bürokratikus stílussal Szemben, mert azt az átlátható kommunikáció akadályának látja.

Az alkudozás nyelve a politikai szféra nagyon széles területét fedi le. Szokás back-stage-nek, azaz a színfalak mögötti politikai kommunikációnak tekinteni. A politikai elemzõk többsége úgy tartja, hogy ez az, ami a hatalmi játékban igazán számit. A kompromisszumhoz vezetõ kommunikációs folyamat. Tartózkodó jellegû, de nem abban az értelemben, hogy ez egy titkos nyelv. A kommunikáció alanyai eleinte különbözõ érdekeket és értékeket képviselnek, amelyeket az alkuhelyzetek létrehozásával próbálnak meg közelíteni. A parlamenti vita szertartásos lehet a felek háttérbeli megegyezésének fontosságához képest, de általában az alkudozásra épül: miután a felek megerõsítették pozícióikat, megpróbálják azokat érvényesíteni, de egy törvény vagy egy program megalkotása mindig kompromisszum eredménye, amelynek fontos mozzanatai a közönség elõtt is megjelennek.

A politikai szimbolika
A politika tehát nincs meg szertartások nélkül, a szertartások viszont szimbólum nélkül nincs meg. A szimbólumok a szertartások objektivált részét alkotják. Durkheim definíciója szerint maguk a szimbólumok, mint például a totem és a zászlók, igazi tárgyak amelyek a társadalmi rend szentségének elvont – az egyén számára nehezen érthetõ – eszméjét testesítik meg. A politikai szimbolika kifejezéssel a jelentések és az értékek, azaz a politikának az archaikus és a modern, a vallásos és a laikus, a keleti és a nyugati, tehát mindenféle kultúrában jelen lévõ nem anyagi erõforrásai közvetítésére és cseréjére hivatkoznak. A politikai szimbolika összefogja mindazokat a magatartásokat, amelyek nem vezethetõek vissza az egyéni anyagi érdekek racionális hajszolására és magában foglal „szimbolikus modelleket” is, például ideológiákat és utópiákat. A hatalom gyakorlása mindig szimbolikus tetteket kíván. Kormányzati aktust nem lehet létrehozni olyan történetek, jelek és szimbólumok nélkül, amelyek ki nem mondott módon jelzik és erõsítik a kormányzat legitimitását. Bizonyos értelemben a legitimáció nem más, mint a jeleknek és a szimbólumoknak az általános összhangja.

A politikai retorika
A retorika, mint a kommunikáció mûvészete és diszciplínája, a polgári vita egyik legelsõ formája a görög poliszban és egészen a XIX. századig központi szerepe volt a tanításban és a mûveltebb rétegek vitájában. A dialektika, amely az érvelésen alapuló okfejtésen alapul, idõvel elvált az ékesszólástól, a meggyõzés „haszontalan” eszközévé vált. A retorikát, annak ellenére, hogy elvesztette múltbeli értékét, nem lehet teljesen „leírni”. A politika nyelve, a meggyõzés nyelve és ezért nem mondhat le a retorikai formákról. A második világháború után született meg az új retorika, amely a klasszikus retorika kiterjedését képviseli. A modern retorika, az ókor három szónoki mûfaja mellett, magában foglalja…..a meggyõzõ beszéd összes mai formáját, például reklámokat és birtokba vesz mindenféle nonverbális képzõdményt. A politikai interakciókban a tömegtájékoztatási eszközök is a retorika stratégiáihoz fordulnak, úgy, hogy többé-kevésbé szándékosan hozzájárulnak egy olyan politikai valóság megalkotásához, amelyik legitimációt és konszenzust teremt.

























5.)MeggyQzés és manipuláció. A propaganda és totalizmus politikai kommunikációja

Politikai marketing:
Hasonló a marketing kampányhoz. Szolgáltatási marketing. Termékei a párt és a politikusok.

Marketing
Folyamatos döntés hozatal, ezek bármikor felülírhatók
Döntési lehetQség a termékek elQállítói közül
A profitot akkor is meg lehet szerezni, ha a termék nem az 1. a piacon
A döntéseket a fogyasztó folyamatosan hozza meg
Új termékeket folyamatosan be lehet vezetni
Politikai marketing
A döntéseket ciklikusan (választásokon) hozzák meg
A termékek közül nem lehet válogatni
A gyQztes mindent visz
A döntés csak 1 idQpontban lehetséges
Új párt bevezetése nagyon nehéz
A politikai marketing leginkább 1 módszer. ( A közgazdaságtanból veszik a módszert) Egy sajátos technika.
A módszer az ’50-es években az USA-ból terjed el. 56-ban a rivális elnökjelöltek egyike Eisenhower a TV-t is felhasználta üzenetének a választókhoz való eljuttatásában. Az ötlet jónak bizonyult, olyannyira, hogy négy évvel késQbb Kennedy bejutását a Fehér Házba bizonyítottan a TV kamerák elQtti laza, fesztelen viselkedésének köszönhette Nixonnal szemben. 92-ben teljesedet ki a marketing módszer. Magyarországon 98-tól kezd terjedni. Oka a 96-os média törvény. (megindulnak a kereskedelmi adók)
Valójában a modern politikai kommunikációs módszerek nem 1998-ban bukkantak fel elQször Magyarországon. 1989 90-ben nagy feltqnést keltQ, bár akkor még spontán politikai kommunikációs ötleteket találtak ki az új politikai erQk. Az 1989-es népszavazás idején az offenzívába lendült SZDSZ és a négy igen pártján álló többi csoport meglepQen sikeres kampányt vezényelt le. Az 1990-es választások során pedig minden komolyabb politikai párt túllépett a postaládákba bedobált kezdetleges szórólapok módszerén. A Fiatal Demokraták Szövetségének csókos plakátját és azt a televíziós klipjüket említhetem példaként, amelyben a vörös csillag dominószerqen dQlt össze egy elgurított labda hatására.

Ma a hírek nagy részét kereskedelmi médiumukon keresztül szerezzük meg. Megjelentek a tematikus csatornák (Hírtv, ATV, Echo tv). Ez visszahat a politikára, a híreket fogyaszthatóvá kell tenni. Így a politika egyre jobban függ a médiától.
Ez eredményezi a pártok válságát. ( elszakadnak a tagságtól, a szavazat lesz a döntQ, fontosabb lesz a média megjelenés, mint az ideológiai háttér

Stratégiai marketing:

CPI  Campaq Profesional Index
10*3=30pont
Internet
Adatbázis
Email háló
KülsQ komm. Cég
KülsQ tanácsadó
Honlap
Ellenfélelemzés
Hírlevél

Stratégiai marketing:
A marketing kampány 3. szakasza ( stratégia jó kidolgozása
A stratégiai marketing:
Nem mennyiségi, hanem minQségi. Nem elég az eszközöket használni, hatékonyság csak jó tervezéssel érhetQ el.
Nem A és B között a legrövidebb úton kell menni, hanem mindig a sárga úton (az elQre eltervezQtQl SOHA nem szabad eltérni)
3-as rendszerben kell gondolkodni.
A politikai etosza a fontos
Ideák felvázolása
Gyakorlati szint:
iránymutatás
Konkrétumok szintje:
egyéni szintekre viszem le az etoszt
A részletes adatok alkalmatlanok a meggyQzésre. Az embereket kívülrQl lehet meggyQzni, csak saját magukat tudják meggyQzni. A kérdés az, hogy tudok-e olyan körülményeket teremteni, amelyek között az emberek arról gyQzik meg magukat, amit én szeretnék.
Alapelvek: a legjobb gyQzelem az, amit csata nélkül érsz el.
Politikus tulajdonságai:
Hitelesség
Legyen újszerq (figyelemfelhívó)
A megoldás irányába haladjon
KívülrQl nem lehet arculatot adni a pártnak. Nem lehet mindent rákényszeríteni. A stratégia csak a párt ismérvei felhasználásával lehet sikeres.
A bölcsesség nem tömegkategória. A szavazókat nem racionális érvek alapján kell meggyQzni. A stratégiák is az álomfaktorra hegyezik ki a kampányt.
Egy jó ötlet többet ér, mint a pénz!
A politikai manipuláció célja és feladata, hogy a vezetQ elit döntéseit és véleményét bizonyos kérdésekben elfogadtassa a közvéleménnyel, még ha olykor azok népszerqtlenek is. A manipuláció akkor tartható sikertelennek, ha a manipuláció tárgyát a manipuláltak megtagadják.
A folyamat több részre osztható:
1. A manipulációs központ munkája
2. Automata adaptációval való terjedés (kb. 80%)
3. Közvetlen módszerekkel való terjesztés, elsQsorban baráti  HYPERLINK "http://hu.wikipedia.org/wiki/Politikai_manipul%C3%A1ci%C3%B3" \l "#" tanácsadással (kb. 20%)
4. Közvetlen intézkedés (kb. 2-3%)

Propaganda:
Propaganda = negatív kampány ( Az ellenfél hibáit kritizálja. Másik oldalról vizsgálja a politikust és a történéseket. Ha a kampány hazugságokra épül, akkor az fekete PRI.
Negatív kampány:
Kommunikációs elmélet szerint:
Adó--- közönség --- VevQ, csak egy eszköznek tekinti a propagandát
Szociálpszichológia szerint:
gúnyolódás; ócsárlás ( fizikai tulajdonságokra irányul
Rágalmazás; vádaskodás ( tevékenységekhez köthetQ
A propaganda nem közvetlenül tényeken alapul. 1622-ben jelenik meg maga a szó. Fide katolikus pap alkotja meg a propagandát, ami ekkor még nem negatív értelmq. A katolikus hit terjesztése a célja. Az embereknek nem tudás kell, hanem hit. A terjesztéshez intézményes rendszer kell.
A XX.sz.  ban lesz negatív jelentésq. Háborús eszközzé degradálódik.
Lasswel 1927-ben könyvet ad ki a világháborús propaganda technikájáról. A propaganda mindig a hazai lakosság felé irányul. Az emberek tudatát kell ellenQrizni. Gyqlöletet kell gerjeszteni az ellenség iránt, demoralizálni kell az ellenséget, personalis ellenséget kell csinálni. A propagandának mindig totálisnak kell lennie. Feltételeket és eszközöket határoz meg.
Feltételek:
ElQítélet
Intézményesedés
Csak a sikereket emeli ki
Egymásnak ellentmondó dolgokat nem kommunikál
Eszközei:
Propaganda gépezet (
Amerikai:
FQnökség (magas szinten)
Német:
Nem tartja hatékonynak
Brit:
HírszerzQi háttér
Taktikai célok:
ÉrdeklQdés felkeltése
Demoralizálás
Hazugságok kezelése:
Hamarabb derül ki/ késQbb derül ki
Berays:
A modern társadalom megszervezendQ káosz, amit a tömeg alkot.
Tömeg: irracionális, emocionális, csorda tag, akik késségekben gondolkodik (Göbels)
A jó propaganda a tömegek vágyainak a fókusza. Az intelligens kevesek (elit) irányítják a tömeget. A valóság nem feltétel, hanem termék! Álesemény = a körítés a lényeg, mindegy mi történik, csak legyen kész.

Ellyl:
A propaganda a politikai célok elérésének eszköze, ami helyettesíti az erQszakot. FQ kérdése a hatékonyság. Az a jó propaganda, amely egyszerre fordul az egyénhez és a tömeghez. JellemzQje szerint totális, folyamatos és tartós. ( Az egyén csak azt gondolja, amit akarok. Nagy a szerepe az oktatásnak. A könnyedebb mqfajokat is felhasználja.
Propaganda típusok:
Politikai: közvetlen célokat jelöli ki, saját szempont szerint, megformált vélemény a cél
Szociológiai: integráció, a közösségbe minél több embert integráljon, életmód szerinti egyesítés
Agitációs: cselekvésre sarkaljon
Integrációs: ragaszkodásra vesz rá (pl.: szavaz rám)
Vertikális: a vezér jelöli meg a tömeg célját
Horizontális: a csoport jelöl ki egy célt, a tagok egymást univerzalizálják
Totális rendszerek propagandája:
Minden a politikai elnyomás eszköze. Minden propaganda eszköz lehet. A hivatalos véleménnyel szembeni vélemény az bqn. A propagandát túlértelmezik, mqvészetként fogják fel. A hatalom igazi kérdése lesz a propaganda. Mindig háborús (fekete) totális propaganda. Mindig van benne ellenség. Fanatikus. Igaza csak a vezérnek lehet, a többi igazság relatív. ElsQ a hatalom érdeke. Az emberek a nagy hazugságoknak jobban bedQlnek, mint a kis hazugságoknak. Kis szervezet tud hatékony propagandát mqködtetni.






















6.) Demokrácia és média, - közszolgálatiság és médiatörvény

A média gyorsan és sikeresen terjeszkedik, aminek egyik következménye, hogy a társadalom tagjainak szocializációjában jelentõs szerepet vállal, az olyan hagyományosnak nevezhetõ intézmények mellett illetve helyett, mit a család, az iskola, az egyház.
A politika mediatizálódása fokozatosan történt, az egyes országokban eltérõ intenzitással és formában. Közös vonás azonban, hogy mindenütt „szükségszerûen” és visszavonhatatlanul jelen van. A tömegkommunikációval kapcsolatban a következõ megállapítások tehetõk:
a hatalom forrása, befolyásolási eszköz, ellenõrzõ és innovatív szerepe van a társadalomban, az intézményrendszer mûködéséhez elengedhetetlen elsõdleges közvetítõ eszköz és tájékoztatási forrás hely, ahol az országos és a nemzetközi élet sok eseménye zajlik a társadalmi „valóság” definíciójának és imázsának fontos forrása, tehát az a hely ahol a kulturális változások és a társadalom, valamint egyes csoportjainak értékei létrejönnek, megõrzõdnek és a legláthatóbban kifejezõdnek
meghatározó eszköz a nyilvános láthatóság eléréséhez jelentések rendszerének forrása a nyilvánosság számára
A média-politika interakciót nincs sok értelme egy általános modell megalkotásának, tekintettel arra, hogy országonként és kultúránként olyan különbségek lehetnek, amelyek mellett, nehéz az absztrakcióig eljutni. A politikai rendszerek különbözõ politikai, azaz a különbözõ strukturális, normatív és értékjellemzõi…különbözõképpen segítik vagy gátolják a politikai rendszereken belüli politikai kommunikáció szerepeit és kifejezõdéseit.

A média és a politikai rendszer közötti viszony rugalmatlansági tényezõi:
A kompromisszum kényszere, az egyik oldalon, a függetlenség elve és az információs szabadság érvényesülésének elve, a másik oldalon, a közönség meghatározott ízlésének követésére, -formálása irányuló kereskedelmibb jellegû cél között. A média rendszerében és a politikai szférában is létezik egyfajta elit, amely természetébõl adódóan kizárja a közönséget (a választókat) lényeges tájékoztatás áramlásából.

Az állampolgárok közül nem azonos mértékben és intenzitással érdeklõdnek a politika iránt, a
demokratikus rendszerekben erre nem is kötelezhetõk, amely a média kiegyensúlyozott
tájékoztatási tevékenységét gyengíti; egyrészt számolnia kell a könnyebb (bulvársajtó,
kereskedelmi média) információk versenyével, másrészt érdekesebbé kell tennie a politikai szféra eseményeit (infotaintment), ezzel azt kockáztatja a sajtó, hogy elhanyagolja demokratikus feladatait.
A média mûködésének alkotmányos és törvényes garanciái vannak egy demokratikus
társadalomban. Ennek ellenére a sajtó, szerves része minden társadalom szerkezetének, aminek következtében fontos szerepet tölt be a rendszer fenntartásában és hatalommal való viszonyában, bizonyos konformista attitûdöket kell felvennie. Erõs versenyben ugyanis biztosítania kell fennmaradását és ehhez a politika támogatása nélkülözhetetlen.

A média központi szerepének egyik pillére az a képesség, hogy az egyének cselekedeteit
megvilágító és vezetõ jelenségeknek a rendszerét strukturálja a társadalomban. Ezt a pozíciót
nevezhetjük; „a valóság társadalmi felépítése perspektívájának” vagy a média „teremtõ”
képességének.

A „politikai valóságnak” három kategóriájáról beszélhetünk:
Az objektív valóság, azaz az események, a személyek, a tevékenységek (például egy kormány rendeletei és döntései). A szubjektív valóság, ugyanaz a valóság, csak a szereplõk és a nézõk felõl észlelve. A felépített valóság, vagyis azok az események, amelyek csak akkor válnak láthatóvá, érzékelhetõvé (akkor van értelmük), ha a tömegkommunikációs eszközök tálalják azokat. A felépített valóság, az objektív valóság olyan elemeinek terméke, amelyeket a média figyelembe vesz és feldolgoz. Ennek a magatartásnak egy sajátos problémája a bias, a torzítás jelensége, amely a „teremtett valóság” világában elkerülhetetlen. Leegyszerûsítve: a teremtés egyenlõ a torzítással.

A torzítás két típusa:
Az akaratlan torzítás, amely a hírgyártás egyik következménye (valamilyen szervezõ szempontok vagy technikai összefüggések szerinti hírszerkesztés).
A szándékos torzítás, amely ideológiai, kulturális és emocionális szempontok szerinti hírgyártás következménye.

Közszolgálatiság és médiatörvény:
A rádiózás kezdetén a "kontinens", azaz Európa nyugati és középsõ részén változatosan alakult a mûsorszolgáltató szervezetek tulajdoni struktúrája. Volt, ahol a kezdeti magántársaságokból hoztak létre monopóliumot, máshol eleve állami tulajdonú társaság kapta meg a mûsorszórás kizárólagos jogát. Legkésõbb az 1920-as évek végére azonban általánossá vált a különféle jogi, szervezeti megoldásokban érvényesülõ közvetlen kormányzati felügyelet és irányítás. Nem csupán a totalitárius vagy hamarosan azzá váló államokban, hanem egykét kivétellel (például Hollandia) mindenütt. A kulturális paternalizmus - lett légyen az bármely tartalmú - hasonította e rendszereket a brit megoldáshoz, ám a BBC "bizonytalan (precarious) függetlensége" a tájékoztatásban, a napi mûködésbe való beavatkozás hiánya lényegi különbséget jelentett a kontinentális megoldásokhoz képest. A II. világháború után Németország nyugati megszállási övezeteiben, és késõbb Ausztriában, külsõ angol-amerikai befolyás nyomán alakult ki 1949-1955-ben "a közjogi mûsorszórás" jogi, szervezeti rendszere. Más parlamenti demokráciákban a relatív függetlenséget élvezõ közszolgálati szervezetek kialakulása jóval tovább tartott, ha napjainkig egyáltalán befejezõdött. Franciaországban például az országos mûsorszóró szervezet csupán 1965-ben kapott egyáltalán önálló jogi személyiséget, addig pusztán a belügyminisztérium egyik igazgatóságaként mûködött. Olaszországban az 1970-es évek közepéig-végéig a kereszténydemokrata párt uralta az országos mûsorszóró szervezetet, késõbb a RAI-t az aktuális párthatalmi viszonyok szerint osztották fel, s mára is csak az a kérdés, milyen mértékig állami mûsorszolgáltató e szervezet. Néhány más "kontinentális" régióban, Skandináviában, Belgiumban, Svájcban stb., a brit modellhez erõsen hasonlító relatív függetlenséget élveznek a nem kereskedelmi mûsorszolgáltatók. S mindezeknek a - több-kevesebb joggal - közszolgálati (és nem állami, nem pártirányítású) szervezeteknek meg kellett vívniuk a maguk harcát a relatív függetlenségért. Mintapélda erre a Német Szövetségi Köztársaság (1961: Adenauer kancellár állami televíziót akar létrehozni), Franciaország (1968: a májusi diáklázadás kapcsán hathetes televíziós sztrájk). Eme átalakulás során kibontakozott viták, válságok, (újra)államosítási kísérletek mögött rendre elsõdlegesen a hírközlés, tájékoztatás kormányzati befolyásolására irányuló törekvések álltak.
Ugyanakkor a kulturális paternalizmus visszaszorulása fõképp a közszolgálati szervezetek
monopolhelyzetének megszûnése miatt következett be. Egyáltalán, a közszolgálati mûsorszolgáltatók kulturális kínálata - a szexualitás és az erõszak televíziós prezentálását idõrõl idõre élesen bíráló nyilvánosságtól eltekintve - tulajdonképpen nem vált jelentõs politikai támadások indítékává.






A közszolgálatiság finanszírozásának módozatai
A közszolgálati mûsorszolgáltatók finanszírozásában négyféle megoldás érvényesül (1992. évi adatok szerint):
- kizárólagosan elõfizetési díjból finanszírozott szervezetek (Dánia, Svédország, Egyesült Királyság),
- túlnyomórészt (50 százalék felett) elõfizetési díjból finanszírozott szervezetek (Belgium, Finnország, Németország, Olaszország),
- az elõfizetési díj a finanszírozási források felénél kisebb részt tesz ki (Ausztria, Portugália),
- a finanszírozás kizárólag reklám- és szponzorbevételekbõl történik (Spanyolország).

Az állami támogatás - ahol szóba jöhet - mindenütt minimális. A közszolgálati mûsorszórás jövõjére vonatkozó nyilvános, illetve kormányzaton belüli vitákról az Európa Tanács adatgyûjtése sem nyújt átfogó, egységes képet. Úgy tûnik, hogy az EU-tagországok abszolút többségében nem vált nyilvános vita tárgyává a közszolgálati rádió, televízió léte. Másképp fogalmazva, egyetértés van abban, hogy szükség van változatlan mértékben a közszolgálati mûsorszolgá1tatásra. Privatizálási javaslatok csupán Ausztriában és Olaszországban merültek fel. A finanszírozás növekvõ nehézségei, a költséghatékonyság alacsony szintje fõleg Belgiumban, Hollandiában, Portugáliában került napirendre az utóbbi években. A kereskedelmi mûsorszolgáltatókkal folytatott versenybõl következõleg Franciaországban, Olaszországban, az Egyesült Királyságban vetõdött fel a közszolgálati feladatok átértelmezésének gondolata.

A közszolgálatiság jelenkori értelmezése
A közszolgálatiság jelenkori értelmezése egyfajta organikus fejlõdés eredménye. Mindenütt fõképp a politikai tájékoztatás, hírközlés, másodlagosan a kulturális tartalmak közlésének módja definiálja e mûsorszolgáltató intézmények sajátosságát. Ezekhez speciális jogi-politikai feltételeket, szervezeti viszonyokat teremtettek. A finanszírozás, felügyelet részleteiben sokszínû, egészében egyértelmûen
politikai, hatalmi körülményei markánsan különítik el e szervezeteket a profitorientált vagy az úgynevezett civil (civic) mûsorszolgáltatók típusaitól A hangsúly az intézményi, szervezeti viszonyokon van, az államtól, a parlamenttõl, a kormánytól való függõség gyakorlatilag érvényesülõ, vagy érvényesíthetõ módján. A közvetlen utasíthatóság napi gyakorlata, avagy csupán kockázatosan érvényesíthetõ elvi lehetõsége a lényegi különbség. A mûsorszámok összességébõl kialakuló tartalmi arányok önmagukban nem tesznek közszolgálativá egyetlen mûsorszolgáltatót sem. Ha így állnának a dolgok, ha pusztán tartalmi arányok lennének a meghatározók, a totalitárius társadalmak rádióit, televízióit is "közszolgálatinak" kellene minõsíteni.
A magyar "médiatörvény" meglehetõsen nyomorúságos vitái 1990 közepétõl mostanáig – a politikai tájékoztatás, a hírközlés dominanciája, ennek intézményes megoldása körül zajlanak. Minden más valóságos vagy álprobléma a közvélemény félrevezetését szolgálja. Sem a televízió, rádió társadalmi modernizációt szolgáló szerepe, sem a médiaipar jövõorientált gazdasági- kulturális lehetõségei nem bukkantak még fel a pártpolitikai érdekek csatájában. Ezek nélkül viszont kevés értelme van a közszolgálatiságról retorikázni.









7.)Politikai napirend és napirendkutatás

Egy témának, issue-nak a politika napirendjére, ágendájára kerülése egyszerûen azt jelenti, hogy az adott dolog „napi témávᔠvált, prioritása van a napi vitákban. Kulcsfogalmak: agenda setting, agenda building más-más jelentéssel. Az elsõ fogalom a média olyan befolyásolási lehetõségét fedi, amelyet a közönségre gyakorol abban, hogy az hogyan észleli a társadalmi és a politikai témákat. A második fogalom a politikai tájékoztatásnak nem a közönségre, hanem a politikai szereplõkre kifejtett hatását foglalja magában. Utóbbit azonosíthatjuk a tematizálás fogalmával, amely közkeletûvé vált a hazai elemzõk körében is. A tömegtájékoztatási eszközök a politikai események informatív tálalásával és az általuk fontosnak tartott témák vizsgálatával képesek arra, hogy a politikai vitákat vagy a választási kampány napirendjét irányítsák, reakcióra és állásfoglalásra ösztönözve a politikai szereplõket.
Az a sikeres politikus, aki eléri, hogy a pártja számára kedvezQ témákat a média nyilvánosan és vezetQ hírként tárgyalja, mert egy nap vezetQ politikai hírei [...] lehetnek alkalmasak arra, hogy a pártpreferenciákra hatást gyakorolhassanak Azaz: a politikusok formálják a média napirendjét, a média vezetQ hírei pedig alakítják-alakíthatják a közönség pártpreferenciáit.
A politikai napirendre és annak hatásaira vonatkozó kutatások eredeti hipotézise ettQl némileg eltér. Az agenda setting, azaz a napirend-kijelölés azt „jelenti”: a média befolyást gyakorol a közönségre abban, hogy az miként észleli a társadalmi és a politikai témákat. Az agenda building, azaz a napirendépítés vagy másként: a szakpolitikai napirend kijelölésének (policy agenda setting)

ÉrtelmezhetQ a tömegkommunikációban
Véleményformáló szereppel bír maga az a tény, hogy milyen ügyek kerülnek vele a híráramba. Az a fontos, hogy mirQl beszélünk nem az, hogy mit gondolunk róla. A tömegkommunikáció kutatások azt vizsgálják, hogy mibQl lesz hír ( kapuQr jelenség; kapuQr (gate keeper) ( szerkesztQk
Politikai kommunikáció is foglalkozik vele.
Vizsgálja a politikai- és média rendszer kapcsolatát
Ügyek fontosságát és típusát
A média ügyek közötti szelektáló hatása érték hierarchiát is jelent ( vannak ügyek, amik fontosabbak és vannak, amik nem.

3 típusa van a napirendnek:
Politikai napirend: (politikai szereplQk véleményformálása) pártpolitika; parlamenti; kormányzati; szakpolitikai
Média napirend: az írott és elektronikus sajtó milyen ügyeket tart fontosnak (nyilvánosság kontrolál)
Közvélemény napirendje: az állampolgároknak fontos a téma
8 változója van a napirendkutatásnak:
Ügyek mérete: kis (ritkán kap rá a média); közepes (ez a legtöbb kb. 30db); nagy (kb. 3-4)
Felmerülés idQpontja: egy ügy mikor lesz ügy és meddig tud napirenden maradni. Összefüggés van a felmerülés idQpontja és a parlamenti ülésszak között.
Ki a kezdeményezQje az ügynek: kormányzati/ellenzéki ( pártok; ez a legfontosabb a pol. komm. szempontjából.
Ki a reagáló
Ki a vesztese/gyQztese egy adott ügynek: Az emberek mindig a gyQzteshez szeretnek tartozni.
Politikai szerepek:
KépviselQ (közvetlen választói akarat)
Küldött (választói akarat)
Politikus (pártutasítás)
Aréna: Az a hely ahol a politikai ügyek felmerülnek
Típusa az ügynek: materiális; szimbolikusak (post materiális); botrány ügyek
Szakpolitika: a legtöbb ügy gazdasági
A médiakampány, a tömegkommunikáció hatalmának a szinonimája, amely leginkább a témák kiválasztásában (tematizálás) és a választási kampány napirendjének az ellenõrzésében (agenda shaping) fejezõdik ki. A tömegkommunikáció napirend fölötti hatalma nem mindig meghatározó, s nem mindig azonos mértékû; egy sor tényezõ befolyásolja mértékét, jelentõségét, amelyek az alábbi tényezõkkel írhatóak le:

› a pártrendszer ereje: minél nagyobb egy társadalomban a pártok súlya, annál kisebb a sajtó képviselõinek befolyása a napirend meghatározására

› a közszolgálat és a kereskedelmi rendszer egyensúlya: a kereskedelmi média esetlegesen erõs jelenléte biztosít elég autonómiát képviselõinek ahhoz, hogy önállóan is meghatározzák a napirendet

› a tömegkommunikációs rendszeren belüli verseny szintje: a fokozott verseny a szereplõket arra készteti, hogy jobban legyenek figyelemmel a választók érdekeire

› a kampány professzializálódásának szintje: ahol erõs befolyása van a pártok és a jelöltek mellett mûködõ tanácsadóknak, szakértõknek, ott kisebb a médiaszereplõk szerepe

› kulturális különbségek: ahol a politikai szféra és a politikusok iránt tisztelet nyilvánul meg a társadalom részérõl, a kommunikációs eszközök hátrébb lépnek a politikai napirend alakításában, nagyobb teret adva ezzel a politikai szereplõknek


Azok a körülmények, amelyek a napirend-meghatározással kapcsolatos média befolyást növelik vagy csökkentik, a következõkre vonatkoznak:

› a tömegkommunikációs szervezetek ideológiai vagy pártos elkötelezettsége: a vezetõ hírekbõl is kikövetkeztethetõ, hogy a politikai irány befolyásolhatja a meghatározott vitapontok tálalását;

› a jelölt státusza: egy hivatalban lévõ jelölt általában kiváltságos helyzetet élvez a versenytársaihoz képest, és nagyobb erõforrásai vannak arra, hogy befolyásolja a hírmédiát;

› a pártatlanság és nem a pártoskodás szabályainak az alkalmazása az újságírószakma
által;

› a tájékoztatáshoz rendelkezésre álló terjedelem: az újságok általában több teret tudnak szentelni egy kampánynak, mint a televízió híradója; a nagyobb terjedelem lehetõséget ad az események és a vitapontok artikuláltabb tálalására, nagyobb befolyást téve lehetõvé a napirendre.

Bejáratott technikák
A pártok és a jelöltek célja az összes kontextusban ugyanaz: „olcsón” szeretnének nyilvánosságot kapni, továbbá jó imázsra van szükségük. Ehhez megfelelõ módszereket alkalmaznak, amelyek a következõk:

› a tömegkommunikációval fennálló kapcsolatok irányítását rábízzák a szóvivõre vagy a sajtósra, akik optimális esetben „médiaszakemberek” és jó kapcsolataik vannak a sajtóval. Ilyen hírkezelõ szerep az úgynevezett spin doctor. Feladata, hogy „átgyúrja” az üzenetet, a politikus kijelentéseit a legmegfelelõbb formában adja át az újságíróknak, például a meggondolatlan kijelentéseket tompítania kell.

› Megfelelõ számú sajtótájékoztató szervezése a saját álláspont iránti érdeklõdés fenntartása érdekében

› Rendezvények szervezése a televízió számára megfelelõ idõpontokban; például a breakfast news-ért (reggeli hírekért) folytatott küzdelem, hogy a nap ágendájában domináljon

› A sajtó számára könnyen kezelhetõ írott illetve elektronikus hírmixek elõállítása és megfelelõ áramlásának biztosítása

› A médiumok közötti verseny kihasználása, hogy a legjobb feltételekkel lehessen híreket szolgáltatni

› Megfelelõ vonzerõvel rendelkezõ események szervezése, amely mellett a média nem mehet el szó nélkül.

› Az ellenfél bírálata a nyilvánosság elõtt

A tömegkommunikációs szervezetek ellenstratégiát alkalmaznak, hogy a politikai szereplõk az elõbb ismertetett módszerek segítségével, ne tudjanak túl nagy teret nyerni a napirend alakításában.














8.)Kommunikációs stratégiák, a premodern, modern és posztmodern kampány

A politikai kommunikáció korszakolása  fQleg a mai helyzetbQl viszszatekintve  nehézkesnek tqnhet. A bevett kampány technikák idQrQl idQre (és országonként) eltérQek, ezért különösen óvatosan kell bánni a csoportosítással. A trendek azonban viszonylag pontosan azonosíthatóak. Az egyik lehetséges megközelítés alapján a kampány technikák három korszaka különböztethetQ meg (Norris 2000b).
A premodern kampány a jelöltek és a szavazásra jogosult állampolgárok közötti személyes interakcióra épült. A kampányesemények és gyqlések tervei ötletszerqek voltak. Az 1920-as évek elején a rádióbeszédek kezdték átvenni a személyes kampányok szerepét, a legfontosabb médiumok mégis a pártközeli újságok maradtak. A választóközönség erQsen kötQdött valamelyik párthoz. A modern kampányt (az 1950-es évek végétQl az 1980-as évek végéig) az országosan központosított sajtóiroda tevékenysége fémjelezte. A párt néhány vezetQje, a sajtófQnökö HYPERLINK "http://www.mediakutato.hu/cikk/2002_02_nyar/02_faliujsag_visszaszol/03.html" \l "#" k, néhány külsQ  HYPERLINK "http://www.mediakutato.hu/cikk/2002_02_nyar/02_faliujsag_visszaszol/03.html" \l "#" tanácsadó és közvélemény-kutató alkotta a központi kampányirodát. A teljes kampány során a jól megtervezett politikai eseményeken volt a hangsúly. A legfQbb céllá az országos hírmqsorok tematizálása vált. A különféle pártok kampányai módszereiket tekintve  a korábbi hagyományoktól eltérQen  közeledtek egymáshoz. Ezzel párhuzamosan (vagy éppen emiatt) a választóközönség pártkötQdése csökkent. Az 1990-es évek közepétQl a posztmodern kampányok váltak dominánssá. A pártok proaktív kommunikációs stratégiájának fQ elemei a marketingtechnikák és a közvélemény-kutatások lettek. A reklámszakemberekre és a professzionális tanácsadókra már legalább olyan fontos szerep jut, mint a politikusokra. Az új információs technológiák használata rendkívül összetetté tette a pártok, a média és a közvélemény viszonyát. A modem kampány módszereivel szemben újra megjelentek az interaktivitás korábbi formái.
A megváltozott kampány technikák gyakorlati szempontból a hatékonyabb kommunikációt hivatottak segíteni. A pártok saját magukat (pontosabban politikájukat és politikusaikat) akarják eladni a szavazóknak, ezért gyakran az üzleti vállalkozásokhoz hasonló stratégiákat követnek. A kampányok amerikanizációja vagy professzionalizációja azonban nemcsak azt jelenti, hogy a pártok a média elvárásainak megfelelQen kezdenek viselkedni. A változás együtt jár a negatív kampány felerQsödésével, a közvélemény-kutatások eredményeinek felértékelQdésével, valamint az eredményeknek kizárólag a (sikeres vagy sikertelen) nyilvános kommunikációval való magyarázásával is (Kavanagh 1995).
Ami az internetet mint posztmodern kampány technikát illeti, az elmúlt években a legtöbb nyugati politikus és párt rájött arra, hogy honlapja alkalmas a felülrQl lefelé történQ kommunikációra, azaz az önbemutatásra. Ezt a folyamatot egyébként az internet grafikus felületének sajátosságai is nagyban elQsegítették:
Míg a régi internet a beszélgetésekrQl szólt, addig a Web-alapú internet a prezentációk körül forog” (Margolis & Resnick 1999).
Az igazi kérdés nem az, hogy van-e hatása az .) A politikai kommunikáció története, politikai kommunikációkutatás Magyarországon

A politikai kommunikáció a politikai rendszer, a média rendszere és az állampolgár- választópolgár által létrehozott közérdekq politikai tartalmaknak a cseréje és konfrontációja.
Az Qsi orális kommunikáció terét jelentQsen kibQvítette a képi ábrázolás, az írás, majd a nyomtatás megjelenése. Az iparosodás (tömegtermelés) teremti meg a tömegkommunikációt. A stílus folyamatosan egyszerqsödik. A tömeg kommunikáció egyirányú technikai közvetítQk által megvalósult visszacsatolás nélküli forma. Egy idQben nagy tömegekhez szól.
A tömegkommunikációs eszközök elterjedése a tér- idQkorlátok további kitolásával a kommunikációs mezQ újabb kiterjesztését eredményezte. A digitális és a hálózati kommunikáció által nyújtott kommunikációs lehetQségek mind a négy szférában megjelennek: kibQvítik és elmélyítik a nem-nyilvános kommunikáció pályáit, miközben mind a köz-, mind a magántémák közlésére, megvitatására alkalmasak.
J. Habermas: klasszikus polgári nyilvánosság kialakulása: a nyilvánosság szerinte olyan kommunikációs térként jött létre, amelyben a magánemberekbQl szervezQdQ közösség a köz ügyeit vitatta meg, racionális vitára kényszerítve az államhatalmat. A magánélet szinte minden területét szabályozása alá vonó állam, valamint a magánérdekek szolgálatában álló reklám és PR a tömegkommunikációs eszközök segítségével a magánélet legbelsQbb tereibe, a kiscsaládi intimszférába való behatolása által megváltoztatta a nyilvánosság szerkezetét (nyilvánosság elsQ struktúraváltása). A tömegkommunikációs eszközök a befogadótól passzív fogyasztói magatartást kíván. Összekeverednek a köztémák és magántémák. A tömegkommunikációs eszközök elterjedése elQtt különbség volt a saját csoportban alkalmazott off-stage viselkedés és a nyilvános helyzetekben megkövetelt formális on-stage viselkedés között. A telekommunikáció elterjedése és fejlQdése nem csak a tartalmak változását, hanem a kommunikációs módok, a nyilvános kommunikációs viselkedési szabályok megváltozását is okozta.
A XXI.sz. -ra a pol. komm. és a marketing eredménye, hogy a pártok piaci termékekké vállnak. A politika egyszerqbb lett ( fogyasztható lett.

Politikai kommunikációkutatás:
USA-ban fejlQdik ki (R. Nixon elnökké választása után). De csak az 1992-es elnökválasztás volt az elsQ igazi média kampány a világban. Magyarországon a média kampány a 90-es évek közepén indult el. 1998-ban volt nálunk az elsQ igazi média kampány.


A kommunikációelmélet és a kommunikáció- kutatás az elmúlt évtizedekben külön modellekben és elméletekben vizsgálta a személyközi és a tömegkommunikációt. Elsosorban az új információs és kommunikációs technológiákat alkalmazó eszközök (ICT) elterjedése következtében mára ez a két irányzat közeledni kezdett egymáshoz. Éppen az új eszközök különbözo kommunikációs szférákra való alkalmazhatósága tette világossá, hogy célszeru a kommunikáció különbözo fajtáit egyetlen elméleti keretben kezelni, mert csak így adhatunk számot a kibovült kommunikációs lehetoségekrol és a jelentosen megváltozott kommunikációs szituációkról. Az új információs és kommunikációs eszközök radikálisan megváltoztatták a kommunikációs szituáció tér- és idokorlátait, és átalakították a társadalom kommunikációs szokásait és mintáit. Az új eszközök
elterjedése következtében megváltozott a nyilvánosságra vonatkozó tudományos és laikus reprezentáció is.
A lehetséges kommunikációs aktusok terepét jól strukturálhatjuk a kommunikáció résztvevoi által is gyakran alkalmazott dichotómiák, a köz és a magán illetve a nyilvános és a nem-nyilvános oppozíciók segítségével. Az emberek e dichotómiák segítségével értelmezik saját kommunikációs gyakorlataikat, valamint segítségükkel interpretálják az általuk normasértonek, szabályokat áthágónak minosített kommunikációs eseményeket. A kommunikációs mezot strukturáló legfontosabb két oppozíciónak a köz- és magánügyek, ill. témák elhatárolását tekinthetjük, valamint a nyilvános és a nyilvánosan nem-hozzáférheto kommunikációs aktusok elkülönítését.













Négy kommunikációs területet:
B térnegyedben közügyekrol beszélnek nyilvánosan,
C térnegyedben magántémákról nem-nyilvánosan.
A és D területek legitimációja problematikusabb:
A a nyilvánosan magántémákról folyó kommunikációk terepe (pl. tabloidok, pletykalapok, szappanoperák, stb.), míg D a közügyekrol nem-nyilvánosan folytatott kommunikációs aktusoké (pl. parlamenti zárt ülés, titkos bizottsági ülés, vagy egy baráti társaságban folytatott politikai témájú beszélgetés, stb.)

























2.)A politikai kommunikáció definíciós kísérletei, nyilvánosság-modelljei

A politikai kommunikáció a politikai rendszer, a média rendszere és az állampolgár- választópolgár által létrehozott közérdekq politikai tartalmaknak a cseréje és konfrontációja.

Wolton: a politikai kommunikáció és a nyilvánosság területeinek összefonódására utal. Nagy figyelemt kap nála a tömegkommunikációs eszközök szerepe és a közvélemény-kutatás. Az a tér, ahol három szereplQ cseréli ki egymásnak ellentmondó nézeteit& a politikusok, az újságírók és a közvélemény-kutatások révén a közvélemény.

Nimmo és Swanson: a politikai kommunikáció egyszerre forrása a hatalomnak és a kívülállásnak, az állampolgárok teremtik és fogyasztják, olyan szereplQk, akik többé- kevésbé függetlenek, tájékozottak, eltökéltek és kreatívak, s akikre ugyanakkor hatalmi struktúrák is befolyással vannak.

Gerstlé: francia politológus szerint a politikai kommunikáció három dimenzióját kell megkülönböztetnünk: pragmatika, szimbolika (egyetértés és konfliktus), struktúra (pol. komm. intézményes világa: parlament, pártok, média, közigazgatás).
Gerstté szerint 3 szintje van a PK-nak :
Pragmatikus: a politikai csaták és konszenzusok terepe, ami a politika nyilvános szintjén történik
Szimbolikus: tüntetések, petíciók, beadványok
Strukturális: intézményesült keretek között valósul meg, pártok, frakcióvezetQk, szónokok között (pl.: Parlamenti vita, interpellálás,)

McNair: A pol.komm. fogalmát három elem köré építi:
kibocsátók (például politikusok, közéletben résztvevQ személyek- csoportok) akik céljaik elérése érdekében kommunikációt folytatnak
befogadók (például választók) akik az elQbbiekkel kívánnak kommunikálni (reagálni vagy javaslatokkal élni)
üzenet (a szereplQkrQl és a tevékenységükrQl szóló tartalmak)



Mazzoleni: politika  média - állampolgár viszonya
Nyilvános dialógus modell: Mindenki egyenrangú, a kapcsolatok kétirányúak, a szereplQk között információk áramlanak.
Mediatizált modell: A felek nem egyenrangúak. A média adja az értelmezési keretet az információkhoz.

A média és a politika interakciójának modelljei és hatásai:
Interakciós modellek:
A média rendszere és politika rendszere között minden szinten létrejövõ szoros interakciót
modellekben lehet felvázolni. Azok a legfontosabb paraméterek, amelyekkel a média és a politika interakciójának tartalmát rendszerezni lehet, s amelyek a felvázolandó modellek lényegét alkotják, kijelölik a jelenség értelmezési terét, mégpedig egy adott politikai rendszerben mûködõ média függetlensége (rendszerre vonatkozó normatív paraméter) és a hírmédia szakmai orientációja (tömegkommunikációs paraméter) szerint.
Az elsõ paraméter négy nagy területre osztható:
- a mediális intézmények állami ellenõrzésének szintje
- a média pártosságának szintje
- a politikai - mediális elit integrációs szintje
- az újságírói foglalkozás társadalmi és politikai funkciójával kapcsolatos meggyõzõdés
szintje

Az ellenfél-modell: ebben a modellben, azon túlmenõen, hogy a liberális demokrácia miliõjében érvényesülnie kell a hatalmi ágak szétválasztásának, egyensúlyának és kölcsönös ellenõrzésének, azon túl a két szféra érdekeit nem lehet egymással összeegyeztetni. A média és a politikusok tehát a megfelelõ saját logika, célok és stratégiák miatt egymástól távol helyezkednek el, s mivel a politikai kommunikáció mindkettejüket szoros interakcióra kötelezi, a konfliktushelyzetek miatt összeütközésbe kerülhetnek egymással.

A párhuzamosság-modell: az elõbbi modellben az összeférhetetlenség, itt a két szereplõ
érdekeinek és céljainak a megfelelése a vonatkozási pont.

A csere-modell: a politikusoknak szükségük van a médiára, mint ahogyan a médiának is szüksége van a politikusokra: ez a kölcsönös szükség vezeti mindkét szereplõt arra, hogy a konfliktussal szemben a tárgyalást, az erõforrások cseréjét részesítse elõnyben.

A verseny-modell: a szóban forgó modellre a média és a politika közötti szembenállás és kihívás a legjellemzõbb. Feltevése szerint a médiarendszerek olyan befolyásra akarnak szert tenni, amellyel egy demokráciában a népképviseleti (politikai döntéshozó) szervek rendelkeznek. Egyes médiumok, sajtótermékek, egy adott ország hatalmat birtokló politikai osztályával úgy viselkednek, mintha maguk is politikai szervezetek (pártok) volnának.























3.)A politikai szereplQk kommunikációja. Agytrösztök, tanácsadók, spin doctorok
KülsQ kommunikációs cég: agytrösztök
KülsQ tanácsadók: spin doctor (Szigetvári Viktor, Wermer Andárs)

A választási kampányok színpadainak fõszereplõi természetesen a jelöltek és a pártok, de a titkos fõszereplõk, a színfalak mögött elhelyezkedõ politikai tanácsadók. Ebbe a körbe, mindazok a szakértõk tartoznak, akik díjazás ellenében kölcsönzik szaktudásukat a szavazatok, pozíciók és megbízatások elnyerésének és megtartásában érdekelt politikusoknak. A szakértõkre jellemzõ, hogy a kereskedelmi marketing, a közvélemény-kutatás, a reklámügynökségek, az újságírás, az egyetemi kutatás, a média, a public relations területérõl kerültek a politikai kampányba. Nevezik õket; media adviser-nek, spin doctor-nak, campaign manager-nek, amelyek arra utalnak, hogy a jelöltek televíziós megjelenését, médiaalkalmasságát alakítják, vezetik azokat a kampány folyamatában, irányítják az egész propagandagépezetet. A szakértõi politikai tanácsadás 1934-re nyúlik vissza, a kaliforniai kormányzóválasztási kampány idejére. Egy, erre az alkalomra alapított public relations-ügynökség segített a republikánus jelöltnek demokrata ellenfele legyõzésében. A siket után sok politikus fordult az ügynökséghez, amely még 1967-ben is aktívan gyakorolta a politikai tanácsadást. Eisenhower is reklámügynökséghez folyamodott 1952-ben, hogy a kampányok történetének elsõ televíziós hirdetéseit elkészítsék. A kampányok idõvel egyre hosszabbak, bonyolultabbak, drágábbak lettek, a jelöltek „folyamatos jelöltekké” váltak, így a politikai tanácsadás szakmai profilja is kialakult. A politikai tanácsadók, nem váltják ki az aktivistákat, az önkénteseket, de az improvizáció helyét, egyre inkább a professzionalizmus veszi át.

Az erõsen mediatizált választási kampány azonban az „imázsok harcát” helyezi a kommunikáció középpontjába. Az imázsnak kettõs megjelenítésérõl beszélhetünk: a vetített és az észlelt imázs. A vetített imázs esetén, egy megkonstruált és becsomagolt politikai alany profilja, amely a médián keresztül terjed. Az észlelt imázs viszont „vetített üzenetek által befolyásolt szubjektív, mentális szerkezet, másszóval mentális reprezentáció, „fénykép a fejekben” a valóságról, esetünkben a jelöltrõl vagy a politikai szervezetrõl. Ezt meghatározza a kép közvetítésének stratégiája által elõidézett szenzoros inger, de amelyet az egyén mentális sémái, ismeret- és tájékozottsági szintje is átitatnak. A politikai marketinget, olyan imázsstratégiaként vagy image managementként is fel lehet fogni, amelyet a politikus mûködtet azért, hogy mozgósítsa a választók egyetértését, mégpedig az egymással versengõ kapcsolatok rendszerében. Stratégiai erõforrásnak tekinthetjük, mert a politikai szereplõ az image politics technikáinak használatával mutatja be saját magát, azt, amit kínálni tud és ily módon különbözteti meg magát versenytársaitól. Az imázs ugyanakkor cserealap is, mert az a kínálat, amelyet a politikai vállalkozó nyújt a választási kampány alatt a választóknak, szimbolikus természetû, azaz olyan üzenetek összessége, amely vonzó csomagolást kapott, hogy kielégítse a keresletet. Elsõdlegesen a televízió az a színpad, ahol a kampányok alatt és után megmutatják a jelöltek imázsát. Caylor szerint a televízióban: „Nem ér semmit szakértõnek és õszintének lenni, ha nem tudjuk a szakértõ és az õszinte látszatát kelteni. A spontaneitást is meg lehet tanulni…A politikai vezetõ hagyományos kvalitásaihoz ma már hozzátartozik az –amit a komédiások nagyon jól tudnak -, hogy fel kell tudni kelteni a közönség érdeklõdését, sõt el kell tudni csábítani, kedvében kell járni, izgalomba kell hozni õt. A tévénézõk valójában saját szemükkel ítélnek. A közvetített imázs fontosabb, mint az üzenet tartalma

Az agytrösztök pártpolitikai versenyben használt jogelem. Olyan szervezeteket jelent, melyek a polgári versenyt segítik azzal, hogy elemzéseket készítenek és felkínálják ezt a professzionális politikusok számára. Új keletq fogalom, Magyarországon 6-8 éve használják.  HYPERLINK "http://hu.wikipedia.org/wiki/1990" \o "1990" 1990 utáni demokratikus körülményei közt jelent meg. Pártpolitikai nézeteket is Qk kínálják a politikusoknak. Az agytrösztök profi szervezetek, profi háttéremberek. Karrierpálya, melyben a gyorsaságon van a hangsúly. Nyugat Európában és  HYPERLINK "http://hu.wikipedia.org/wiki/USA" \o "USA" USA-ban kb. 100 éves múlttal rendelkezik.
Karitatív agytrösztök  az állampolgároknak  HYPERLINK "http://hu.wikipedia.org/wiki/Agytr%C3%B6szt" \l "#" kínálnak fel különbözQ értékeket. Szolgáltatást jelent, amit más nem tud elvégezni (állam  HYPERLINK "http://hu.wikipedia.org/wiki/Agytr%C3%B6szt" \l "#" sem tudja elvégezni) pl.: emberek közötti egyenlQtlenségek csökkentése.
Kormányzati agytrösztök  a politikusok felé irányulnak.  HYPERLINK "http://hu.wikipedia.org/wiki/1945" \o "1945" 1945 után kormány politikai alternatívák kidolgozása. Jóléti állam alapjainak kidolgozása stb.
Pártpolitikai agytrösztök  pártpolitikai jellegq. 1970-s években jön létre.
































4.)Politikai szemantika A szimbólumok, a nyelv és a retorika, szerepük a hatékony kommunikációban

A politika nyelve a hatalom nyelve, a döntések nyelve. A politikai nyelv tehát egy olyan kifejezés, amely egy szektorális nyelvet jelöl, azaz egy különös illetékességi körre korlátozott nyelv. Nemcsak partikuláris nyelvhasználatról, hanem arról beszélhetünk, hogy a politika specifikus jellemzõket kölcsönöz a nyelvnek, olyanokat, ami politikaivá teszi azt. Egy jól használható osztályozás a politikai nyelv négy típusát különbözteti meg: a buzdítás nyelve, a jog nyelve, a közigazgatás nyelve és az alkudozás nyelve.

A buzdítás nyelve meglehetõsen tág kategória, amelybe a politikai kibocsátók kommunikációjának nagy részét bele tudjuk foglalni és amely integrálja az ideológia és a retorika hangnemét, a meggyõzés céljait, a stabilitás és a konszenzus hatásait is. A buzdítás nyelvének alkotóelemeinek a dramatizálás és a fokozott érzékenység, két alapvetõ hangnem azon, hogy a közönség figyelmet és egyetértését elnyerjék. A buzdítás nyelve azzal, hogy megerõsíti a közönség abbéli hitét, hogy valóban részt vehet a döntéshozói folyamatokban, és abban, hogy a racionalitásnak van kulcsszerepe, elõsegíti a szakpolitikai lépések elfogadását.

A jog nyelve: Leginkább az intézményi típusú politikai kommunikációban használatos: ezen a nyelven az alkotmányokat, az egyezményeket, az elõírásokat, a szerzõdéseket. A média nyelve a lehetõ legmesszebb van a jog nyelvétõl. Amikor ez mégis a média csatornáin közvetítõdik, akkor alkalmaznia kell a média értelmezési kereteihez, kockáztatva ezzel azt, hogy másfajta nyelvvé válik.

A közigazgatás nyelve szoros kapcsolatban áll a jogi nyelvvel, mivel annak egyik ága. A rokonság nemcsak a szóhasználatban, hanem a célokban és a tartalomban is megmutatkozik. Akik a közigazgatás nyelvét használják, azok megpróbálnak távolságot tartani a címzettektõl. A jog nyelvéhez hasonlóan, megkülönböztetõ vonást itt is a tekintélyt parancsoló hangnem és a meghatározások pontossága biztosítja. Az állampolgár türelmetlen a bürokratikus stílussal Szemben, mert azt az átlátható kommunikáció akadályának látja.

Az alkudozás nyelve a politikai szféra nagyon széles területét fedi le. Szokás back-stage-nek, azaz a színfalak mögötti politikai kommunikációnak tekinteni. A politikai elemzõk többsége úgy tartja, hogy ez az, ami a hatalmi játékban igazán számit. A kompromisszumhoz vezetõ kommunikációs folyamat. Tartózkodó jellegû, de nem abban az értelemben, hogy ez egy titkos nyelv. A kommunikáció alanyai eleinte különbözõ érdekeket és értékeket képviselnek, amelyeket az alkuhelyzetek létrehozásával próbálnak meg közelíteni. A parlamenti vita szertartásos lehet a felek háttérbeli megegyezésének fontosságához képest, de általában az alkudozásra épül: miután a felek megerõsítették pozícióikat, megpróbálják azokat érvényesíteni, de egy törvény vagy egy program megalkotása mindig kompromisszum eredménye, amelynek fontos mozzanatai a közönség elõtt is megjelennek.

A politikai szimbolika
A politika tehát nincs meg szertartások nélkül, a szertartások viszont szimbólum nélkül nincs meg. A szimbólumok a szertartások objektivált részét alkotják. Durkheim definíciója szerint maguk a szimbólumok, mint például a totem és a zászlók, igazi tárgyak amelyek a társadalmi rend szentségének elvont – az egyén számára nehezen érthetõ – eszméjét testesítik meg. A politikai szimbolika kifejezéssel a jelentések és az értékek, azaz a politikának az archaikus és a modern, a vallásos és a laikus, a keleti és a nyugati, tehát mindenféle kultúrában jelen lévõ nem anyagi erõforrásai közvetítésére és cseréjére hivatkoznak. A politikai szimbolika összefogja mindazokat a magatartásokat, amelyek nem vezethetõek vissza az egyéni anyagi érdekek racionális hajszolására és magában foglal „szimbolikus modelleket” is, például ideológiákat és utópiákat. A hatalom gyakorlása mindig szimbolikus tetteket kíván. Kormányzati aktust nem lehet létrehozni olyan történetek, jelek és szimbólumok nélkül, amelyek ki nem mondott módon jelzik és erõsítik a kormányzat legitimitását. Bizonyos értelemben a legitimáció nem más, mint a jeleknek és a szimbólumoknak az általános összhangja.

A politikai retorika
A retorika, mint a kommunikáció mûvészete és diszciplínája, a polgári vita egyik legelsõ formája a görög poliszban és egészen a XIX. századig központi szerepe volt a tanításban és a mûveltebb rétegek vitájában. A dialektika, amely az érvelésen alapuló okfejtésen alapul, idõvel elvált az ékesszólástól, a meggyõzés „haszontalan” eszközévé vált. A retorikát, annak ellenére, hogy elvesztette múltbeli értékét, nem lehet teljesen „leírni”. A politika nyelve, a meggyõzés nyelve és ezért nem mondhat le a retorikai formákról. A második világháború után született meg az új retorika, amely a klasszikus retorika kiterjedését képviseli. A modern retorika, az ókor három szónoki mûfaja mellett, magában foglalja…..a meggyõzõ beszéd összes mai formáját, például reklámokat és birtokba vesz mindenféle nonverbális képzõdményt. A politikai interakciókban a tömegtájékoztatási eszközök is a retorika stratégiáihoz fordulnak, úgy, hogy többé-kevésbé szándékosan hozzájárulnak egy olyan politikai valóság megalkotásához, amelyik legitimációt és konszenzust teremt.

























5.)MeggyQzés és manipuláció. A propaganda és totalizmus politikai kommunikációja

Politikai marketing:
Hasonló a marketing kampányhoz. Szolgáltatási marketing. Termékei a párt és a politikusok.

Marketing
Folyamatos döntés hozatal, ezek bármikor felülírhatók
Döntési lehetQség a termékek elQállítói közül
A profitot akkor is meg lehet szerezni, ha a termék nem az 1. a piacon
A döntéseket a fogyasztó folyamatosan hozza meg
Új termékeket folyamatosan be lehet vezetni
Politikai marketing
A döntéseket ciklikusan (választásokon) hozzák meg
A termékek közül nem lehet válogatni
A gyQztes mindent visz
A döntés csak 1 idQpontban lehetséges
Új párt bevezetése nagyon nehéz
A politikai marketing leginkább 1 módszer. ( A közgazdaságtanból veszik a módszert) Egy sajátos technika.
A módszer az ’50-es években az USA-ból terjed el. 56-ban a rivális elnökjelöltek egyike Eisenhower a TV-t is felhasználta üzenetének a választókhoz való eljuttatásában. Az ötlet jónak bizonyult, olyannyira, hogy négy évvel késQbb Kennedy bejutását a Fehér Házba bizonyítottan a TV kamerák elQtti laza, fesztelen viselkedésének köszönhette Nixonnal szemben. 92-ben teljesedet ki a marketing módszer. Magyarországon 98-tól kezd terjedni. Oka a 96-os média törvény. (megindulnak a kereskedelmi adók)
Valójában a modern politikai kommunikációs módszerek nem 1998-ban bukkantak fel elQször Magyarországon. 1989 90-ben nagy feltqnést keltQ, bár akkor még spontán politikai kommunikációs ötleteket találtak ki az új politikai erQk. Az 1989-es népszavazás idején az offenzívába lendült SZDSZ és a négy igen pártján álló többi csoport meglepQen sikeres kampányt vezényelt le. Az 1990-es választások során pedig minden komolyabb politikai párt túllépett a postaládákba bedobált kezdetleges szórólapok módszerén. A Fiatal Demokraták Szövetségének csókos plakátját és azt a televíziós klipjüket említhetem példaként, amelyben a vörös csillag dominószerqen dQlt össze egy elgurított labda hatására.

Ma a hírek nagy részét kereskedelmi médiumukon keresztül szerezzük meg. Megjelentek a tematikus csatornák (Hírtv, ATV, Echo tv). Ez visszahat a politikára, a híreket fogyaszthatóvá kell tenni. Így a politika egyre jobban függ a médiától.
Ez eredményezi a pártok válságát. ( elszakadnak a tagságtól, a szavazat lesz a döntQ, fontosabb lesz a média megjelenés, mint az ideológiai háttér

Stratégiai marketing:

CPI  Campaq Profesional Index
10*3=30pont
Internet
Adatbázis
Email háló
KülsQ komm. Cég
KülsQ tanácsadó
Honlap
Ellenfélelemzés
Hírlevél

Stratégiai marketing:
A marketing kampány 3. szakasza ( stratégia jó kidolgozása
A stratégiai marketing:
Nem mennyiségi, hanem minQségi. Nem elég az eszközöket használni, hatékonyság csak jó tervezéssel érhetQ el.
Nem A és B között a legrövidebb úton kell menni, hanem mindig a sárga úton (az elQre eltervezQtQl SOHA nem szabad eltérni)
3-as rendszerben kell gondolkodni.
A politikai etosza a fontos
Ideák felvázolása
Gyakorlati szint:
iránymutatás
Konkrétumok szintje:
egyéni szintekre viszem le az etoszt
A részletes adatok alkalmatlanok a meggyQzésre. Az embereket kívülrQl lehet meggyQzni, csak saját magukat tudják meggyQzni. A kérdés az, hogy tudok-e olyan körülményeket teremteni, amelyek között az emberek arról gyQzik meg magukat, amit én szeretnék.
Alapelvek: a legjobb gyQzelem az, amit csata nélkül érsz el.
Politikus tulajdonságai:
Hitelesség
Legyen újszerq (figyelemfelhívó)
A megoldás irányába haladjon
KívülrQl nem lehet arculatot adni a pártnak. Nem lehet mindent rákényszeríteni. A stratégia csak a párt ismérvei felhasználásával lehet sikeres.
A bölcsesség nem tömegkategória. A szavazókat nem racionális érvek alapján kell meggyQzni. A stratégiák is az álomfaktorra hegyezik ki a kampányt.
Egy jó ötlet többet ér, mint a pénz!
A politikai manipuláció célja és feladata, hogy a vezetQ elit döntéseit és véleményét bizonyos kérdésekben elfogadtassa a közvéleménnyel, még ha olykor azok népszerqtlenek is. A manipuláció akkor tartható sikertelennek, ha a manipuláció tárgyát a manipuláltak megtagadják.
A folyamat több részre osztható:
1. A manipulációs központ munkája
2. Automata adaptációval való terjedés (kb. 80%)
3. Közvetlen módszerekkel való terjesztés, elsQsorban baráti  HYPERLINK "http://hu.wikipedia.org/wiki/Politikai_manipul%C3%A1ci%C3%B3" \l "#" tanácsadással (kb. 20%)
4. Közvetlen intézkedés (kb. 2-3%)

Propaganda:
Propaganda = negatív kampány ( Az ellenfél hibáit kritizálja. Másik oldalról vizsgálja a politikust és a történéseket. Ha a kampány hazugságokra épül, akkor az fekete PRI.
Negatív kampány:
Kommunikációs elmélet szerint:
Adó--- közönség --- VevQ, csak egy eszköznek tekinti a propagandát
Szociálpszichológia szerint:
gúnyolódás; ócsárlás ( fizikai tulajdonságokra irányul
Rágalmazás; vádaskodás ( tevékenységekhez köthetQ
A propaganda nem közvetlenül tényeken alapul. 1622-ben jelenik meg maga a szó. Fide katolikus pap alkotja meg a propagandát, ami ekkor még nem negatív értelmq. A katolikus hit terjesztése a célja. Az embereknek nem tudás kell, hanem hit. A terjesztéshez intézményes rendszer kell.
A XX.sz.  ban lesz negatív jelentésq. Háborús eszközzé degradálódik.
Lasswel 1927-ben könyvet ad ki a világháborús propaganda technikájáról. A propaganda mindig a hazai lakosság felé irányul. Az emberek tudatát kell ellenQrizni. Gyqlöletet kell gerjeszteni az ellenség iránt, demoralizálni kell az ellenséget, personalis ellenséget kell csinálni. A propagandának mindig totálisnak kell lennie. Feltételeket és eszközöket határoz meg.
Feltételek:
ElQítélet
Intézményesedés
Csak a sikereket emeli ki
Egymásnak ellentmondó dolgokat nem kommunikál
Eszközei:
Propaganda gépezet (
Amerikai:
FQnökség (magas szinten)
Német:
Nem tartja hatékonynak
Brit:
HírszerzQi háttér
Taktikai célok:
ÉrdeklQdés felkeltése
Demoralizálás
Hazugságok kezelése:
Hamarabb derül ki/ késQbb derül ki
Berays:
A modern társadalom megszervezendQ káosz, amit a tömeg alkot.
Tömeg: irracionális, emocionális, csorda tag, akik késségekben gondolkodik (Göbels)
A jó propaganda a tömegek vágyainak a fókusza. Az intelligens kevesek (elit) irányítják a tömeget. A valóság nem feltétel, hanem termék! Álesemény = a körítés a lényeg, mindegy mi történik, csak legyen kész.

Ellyl:
A propaganda a politikai célok elérésének eszköze, ami helyettesíti az erQszakot. FQ kérdése a hatékonyság. Az a jó propaganda, amely egyszerre fordul az egyénhez és a tömeghez. JellemzQje szerint totális, folyamatos és tartós. ( Az egyén csak azt gondolja, amit akarok. Nagy a szerepe az oktatásnak. A könnyedebb mqfajokat is felhasználja.
Propaganda típusok:
Politikai: közvetlen célokat jelöli ki, saját szempont szerint, megformált vélemény a cél
Szociológiai: integráció, a közösségbe minél több embert integráljon, életmód szerinti egyesítés
Agitációs: cselekvésre sarkaljon
Integrációs: ragaszkodásra vesz rá (pl.: szavaz rám)
Vertikális: a vezér jelöli meg a tömeg célját
Horizontális: a csoport jelöl ki egy célt, a tagok egymást univerzalizálják
Totális rendszerek propagandája:
Minden a politikai elnyomás eszköze. Minden propaganda eszköz lehet. A hivatalos véleménnyel szembeni vélemény az bqn. A propagandát túlértelmezik, mqvészetként fogják fel. A hatalom igazi kérdése lesz a propaganda. Mindig háborús (fekete) totális propaganda. Mindig van benne ellenség. Fanatikus. Igaza csak a vezérnek lehet, a többi igazság relatív. ElsQ a hatalom érdeke. Az emberek a nagy hazugságoknak jobban bedQlnek, mint a kis hazugságoknak. Kis szervezet tud hatékony propagandát mqködtetni.






















6.) Demokrácia és média, - közszolgálatiság és médiatörvény

A média gyorsan és sikeresen terjeszkedik, aminek egyik következménye, hogy a társadalom tagjainak szocializációjában jelentõs szerepet vállal, az olyan hagyományosnak nevezhetõ intézmények mellett illetve helyett, mit a család, az iskola, az egyház.
A politika mediatizálódása fokozatosan történt, az egyes országokban eltérõ intenzitással és formában. Közös vonás azonban, hogy mindenütt „szükségszerûen” és visszavonhatatlanul jelen van. A tömegkommunikációval kapcsolatban a következõ megállapítások tehetõk:
a hatalom forrása, befolyásolási eszköz, ellenõrzõ és innovatív szerepe van a társadalomban, az intézményrendszer mûködéséhez elengedhetetlen elsõdleges közvetítõ eszköz és tájékoztatási forrás hely, ahol az országos és a nemzetközi élet sok eseménye zajlik a társadalmi „valóság” definíciójának és imázsának fontos forrása, tehát az a hely ahol a kulturális változások és a társadalom, valamint egyes csoportjainak értékei létrejönnek, megõrzõdnek és a legláthatóbban kifejezõdnek
meghatározó eszköz a nyilvános láthatóság eléréséhez jelentések rendszerének forrása a nyilvánosság számára
A média-politika interakciót nincs sok értelme egy általános modell megalkotásának, tekintettel arra, hogy országonként és kultúránként olyan különbségek lehetnek, amelyek mellett, nehéz az absztrakcióig eljutni. A politikai rendszerek különbözõ politikai, azaz a különbözõ strukturális, normatív és értékjellemzõi…különbözõképpen segítik vagy gátolják a politikai rendszereken belüli politikai kommunikáció szerepeit és kifejezõdéseit.

A média és a politikai rendszer közötti viszony rugalmatlansági tényezõi:
A kompromisszum kényszere, az egyik oldalon, a függetlenség elve és az információs szabadság érvényesülésének elve, a másik oldalon, a közönség meghatározott ízlésének követésére, -formálása irányuló kereskedelmibb jellegû cél között. A média rendszerében és a politikai szférában is létezik egyfajta elit, amely természetébõl adódóan kizárja a közönséget (a választókat) lényeges tájékoztatás áramlásából.

Az állampolgárok közül nem azonos mértékben és intenzitással érdeklõdnek a politika iránt, a
demokratikus rendszerekben erre nem is kötelezhetõk, amely a média kiegyensúlyozott
tájékoztatási tevékenységét gyengíti; egyrészt számolnia kell a könnyebb (bulvársajtó,
kereskedelmi média) információk versenyével, másrészt érdekesebbé kell tennie a politikai szféra eseményeit (infotaintment), ezzel azt kockáztatja a sajtó, hogy elhanyagolja demokratikus feladatait.
A média mûködésének alkotmányos és törvényes garanciái vannak egy demokratikus
társadalomban. Ennek ellenére a sajtó, szerves része minden társadalom szerkezetének, aminek következtében fontos szerepet tölt be a rendszer fenntartásában és hatalommal való viszonyában, bizonyos konformista attitûdöket kell felvennie. Erõs versenyben ugyanis biztosítania kell fennmaradását és ehhez a politika támogatása nélkülözhetetlen.

A média központi szerepének egyik pillére az a képesség, hogy az egyének cselekedeteit
megvilágító és vezetõ jelenségeknek a rendszerét strukturálja a társadalomban. Ezt a pozíciót
nevezhetjük; „a valóság társadalmi felépítése perspektívájának” vagy a média „teremtõ”
képességének.

A „politikai valóságnak” három kategóriájáról beszélhetünk:
Az objektív valóság, azaz az események, a személyek, a tevékenységek (például egy kormány rendeletei és döntései). A szubjektív valóság, ugyanaz a valóság, csak a szereplõk és a nézõk felõl észlelve. A felépített valóság, vagyis azok az események, amelyek csak akkor válnak láthatóvá, érzékelhetõvé (akkor van értelmük), ha a tömegkommunikációs eszközök tálalják azokat. A felépített valóság, az objektív valóság olyan elemeinek terméke, amelyeket a média figyelembe vesz és feldolgoz. Ennek a magatartásnak egy sajátos problémája a bias, a torzítás jelensége, amely a „teremtett valóság” világában elkerülhetetlen. Leegyszerûsítve: a teremtés egyenlõ a torzítással.

A torzítás két típusa:
Az akaratlan torzítás, amely a hírgyártás egyik következménye (valamilyen szervezõ szempontok vagy technikai összefüggések szerinti hírszerkesztés).
A szándékos torzítás, amely ideológiai, kulturális és emocionális szempontok szerinti hírgyártás következménye.

Közszolgálatiság és médiatörvény:
A rádiózás kezdetén a "kontinens", azaz Európa nyugati és középsõ részén változatosan alakult a mûsorszolgáltató szervezetek tulajdoni struktúrája. Volt, ahol a kezdeti magántársaságokból hoztak létre monopóliumot, máshol eleve állami tulajdonú társaság kapta meg a mûsorszórás kizárólagos jogát. Legkésõbb az 1920-as évek végére azonban általánossá vált a különféle jogi, szervezeti megoldásokban érvényesülõ közvetlen kormányzati felügyelet és irányítás. Nem csupán a totalitárius vagy hamarosan azzá váló államokban, hanem egykét kivétellel (például Hollandia) mindenütt. A kulturális paternalizmus - lett légyen az bármely tartalmú - hasonította e rendszereket a brit megoldáshoz, ám a BBC "bizonytalan (precarious) függetlensége" a tájékoztatásban, a napi mûködésbe való beavatkozás hiánya lényegi különbséget jelentett a kontinentális megoldásokhoz képest. A II. világháború után Németország nyugati megszállási övezeteiben, és késõbb Ausztriában, külsõ angol-amerikai befolyás nyomán alakult ki 1949-1955-ben "a közjogi mûsorszórás" jogi, szervezeti rendszere. Más parlamenti demokráciákban a relatív függetlenséget élvezõ közszolgálati szervezetek kialakulása jóval tovább tartott, ha napjainkig egyáltalán befejezõdött. Franciaországban például az országos mûsorszóró szervezet csupán 1965-ben kapott egyáltalán önálló jogi személyiséget, addig pusztán a belügyminisztérium egyik igazgatóságaként mûködött. Olaszországban az 1970-es évek közepéig-végéig a kereszténydemokrata párt uralta az országos mûsorszóró szervezetet, késõbb a RAI-t az aktuális párthatalmi viszonyok szerint osztották fel, s mára is csak az a kérdés, milyen mértékig állami mûsorszolgáltató e szervezet. Néhány más "kontinentális" régióban, Skandináviában, Belgiumban, Svájcban stb., a brit modellhez erõsen hasonlító relatív függetlenséget élveznek a nem kereskedelmi mûsorszolgáltatók. S mindezeknek a - több-kevesebb joggal - közszolgálati (és nem állami, nem pártirányítású) szervezeteknek meg kellett vívniuk a maguk harcát a relatív függetlenségért. Mintapélda erre a Német Szövetségi Köztársaság (1961: Adenauer kancellár állami televíziót akar létrehozni), Franciaország (1968: a májusi diáklázadás kapcsán hathetes televíziós sztrájk). Eme átalakulás során kibontakozott viták, válságok, (újra)államosítási kísérletek mögött rendre elsõdlegesen a hírközlés, tájékoztatás kormányzati befolyásolására irányuló törekvések álltak.
Ugyanakkor a kulturális paternalizmus visszaszorulása fõképp a közszolgálati szervezetek
monopolhelyzetének megszûnése miatt következett be. Egyáltalán, a közszolgálati mûsorszolgáltatók kulturális kínálata - a szexualitás és az erõszak televíziós prezentálását idõrõl idõre élesen bíráló nyilvánosságtól eltekintve - tulajdonképpen nem vált jelentõs politikai támadások indítékává.






A közszolgálatiság finanszírozásának módozatai
A közszolgálati mûsorszolgáltatók finanszírozásában négyféle megoldás érvényesül (1992. évi adatok szerint):
- kizárólagosan elõfizetési díjból finanszírozott szervezetek (Dánia, Svédország, Egyesült Királyság),
- túlnyomórészt (50 százalék felett) elõfizetési díjból finanszírozott szervezetek (Belgium, Finnország, Németország, Olaszország),
- az elõfizetési díj a finanszírozási források felénél kisebb részt tesz ki (Ausztria, Portugália),
- a finanszírozás kizárólag reklám- és szponzorbevételekbõl történik (Spanyolország).

Az állami támogatás - ahol szóba jöhet - mindenütt minimális. A közszolgálati mûsorszórás jövõjére vonatkozó nyilvános, illetve kormányzaton belüli vitákról az Európa Tanács adatgyûjtése sem nyújt átfogó, egységes képet. Úgy tûnik, hogy az EU-tagországok abszolút többségében nem vált nyilvános vita tárgyává a közszolgálati rádió, televízió léte. Másképp fogalmazva, egyetértés van abban, hogy szükség van változatlan mértékben a közszolgálati mûsorszolgá1tatásra. Privatizálási javaslatok csupán Ausztriában és Olaszországban merültek fel. A finanszírozás növekvõ nehézségei, a költséghatékonyság alacsony szintje fõleg Belgiumban, Hollandiában, Portugáliában került napirendre az utóbbi években. A kereskedelmi mûsorszolgáltatókkal folytatott versenybõl következõleg Franciaországban, Olaszországban, az Egyesült Királyságban vetõdött fel a közszolgálati feladatok átértelmezésének gondolata.

A közszolgálatiság jelenkori értelmezése
A közszolgálatiság jelenkori értelmezése egyfajta organikus fejlõdés eredménye. Mindenütt fõképp a politikai tájékoztatás, hírközlés, másodlagosan a kulturális tartalmak közlésének módja definiálja e mûsorszolgáltató intézmények sajátosságát. Ezekhez speciális jogi-politikai feltételeket, szervezeti viszonyokat teremtettek. A finanszírozás, felügyelet részleteiben sokszínû, egészében egyértelmûen
politikai, hatalmi körülményei markánsan különítik el e szervezeteket a profitorientált vagy az úgynevezett civil (civic) mûsorszolgáltatók típusaitól A hangsúly az intézményi, szervezeti viszonyokon van, az államtól, a parlamenttõl, a kormánytól való függõség gyakorlatilag érvényesülõ, vagy érvényesíthetõ módján. A közvetlen utasíthatóság napi gyakorlata, avagy csupán kockázatosan érvényesíthetõ elvi lehetõsége a lényegi különbség. A mûsorszámok összességébõl kialakuló tartalmi arányok önmagukban nem tesznek közszolgálativá egyetlen mûsorszolgáltatót sem. Ha így állnának a dolgok, ha pusztán tartalmi arányok lennének a meghatározók, a totalitárius társadalmak rádióit, televízióit is "közszolgálatinak" kellene minõsíteni.
A magyar "médiatörvény" meglehetõsen nyomorúságos vitái 1990 közepétõl mostanáig – a politikai tájékoztatás, a hírközlés dominanciája, ennek intézményes megoldása körül zajlanak. Minden más valóságos vagy álprobléma a közvélemény félrevezetését szolgálja. Sem a televízió, rádió társadalmi modernizációt szolgáló szerepe, sem a médiaipar jövõorientált gazdasági- kulturális lehetõségei nem bukkantak még fel a pártpolitikai érdekek csatájában. Ezek nélkül viszont kevés értelme van a közszolgálatiságról retorikázni.









7.)Politikai napirend és napirendkutatás

Egy témának, issue-nak a politika napirendjére, ágendájára kerülése egyszerûen azt jelenti, hogy az adott dolog „napi témávᔠvált, prioritása van a napi vitákban. Kulcsfogalmak: agenda setting, agenda building más-más jelentéssel. Az elsõ fogalom a média olyan befolyásolási lehetõségét fedi, amelyet a közönségre gyakorol abban, hogy az hogyan észleli a társadalmi és a politikai témákat. A második fogalom a politikai tájékoztatásnak nem a közönségre, hanem a politikai szereplõkre kifejtett hatását foglalja magában. Utóbbit azonosíthatjuk a tematizálás fogalmával, amely közkeletûvé vált a hazai elemzõk körében is. A tömegtájékoztatási eszközök a politikai események informatív tálalásával és az általuk fontosnak tartott témák vizsgálatával képesek arra, hogy a politikai vitákat vagy a választási kampány napirendjét irányítsák, reakcióra és állásfoglalásra ösztönözve a politikai szereplõket.
Az a sikeres politikus, aki eléri, hogy a pártja számára kedvezQ témákat a média nyilvánosan és vezetQ hírként tárgyalja, mert egy nap vezetQ politikai hírei [...] lehetnek alkalmasak arra, hogy a pártpreferenciákra hatást gyakorolhassanak Azaz: a politikusok formálják a média napirendjét, a média vezetQ hírei pedig alakítják-alakíthatják a közönség pártpreferenciáit.
A politikai napirendre és annak hatásaira vonatkozó kutatások eredeti hipotézise ettQl némileg eltér. Az agenda setting, azaz a napirend-kijelölés azt „jelenti”: a média befolyást gyakorol a közönségre abban, hogy az miként észleli a társadalmi és a politikai témákat. Az agenda building, azaz a napirendépítés vagy másként: a szakpolitikai napirend kijelölésének (policy agenda setting)

ÉrtelmezhetQ a tömegkommunikációban
Véleményformáló szereppel bír maga az a tény, hogy milyen ügyek kerülnek vele a híráramba. Az a fontos, hogy mirQl beszélünk nem az, hogy mit gondolunk róla. A tömegkommunikáció kutatások azt vizsgálják, hogy mibQl lesz hír ( kapuQr jelenség; kapuQr (gate keeper) ( szerkesztQk
Politikai kommunikáció is foglalkozik vele.
Vizsgálja a politikai- és média rendszer kapcsolatát
Ügyek fontosságát és típusát
A média ügyek közötti szelektáló hatása érték hierarchiát is jelent ( vannak ügyek, amik fontosabbak és vannak, amik nem.

3 típusa van a napirendnek:
Politikai napirend: (politikai szereplQk véleményformálása) pártpolitika; parlamenti; kormányzati; szakpolitikai
Média napirend: az írott és elektronikus sajtó milyen ügyeket tart fontosnak (nyilvánosság kontrolál)
Közvélemény napirendje: az állampolgároknak fontos a téma
8 változója van a napirendkutatásnak:
Ügyek mérete: kis (ritkán kap rá a média); közepes (ez a legtöbb kb. 30db); nagy (kb. 3-4)
Felmerülés idQpontja: egy ügy mikor lesz ügy és meddig tud napirenden maradni. Összefüggés van a felmerülés idQpontja és a parlamenti ülésszak között.
Ki a kezdeményezQje az ügynek: kormányzati/ellenzéki ( pártok; ez a legfontosabb a pol. komm. szempontjából.
Ki a reagáló
Ki a vesztese/gyQztese egy adott ügynek: Az emberek mindig a gyQzteshez szeretnek tartozni.
Politikai szerepek:
KépviselQ (közvetlen választói akarat)
Küldött (választói akarat)
Politikus (pártutasítás)
Aréna: Az a hely ahol a politikai ügyek felmerülnek
Típusa az ügynek: materiális; szimbolikusak (post materiális); botrány ügyek
Szakpolitika: a legtöbb ügy gazdasági
A médiakampány, a tömegkommunikáció hatalmának a szinonimája, amely leginkább a témák kiválasztásában (tematizálás) és a választási kampány napirendjének az ellenõrzésében (agenda shaping) fejezõdik ki. A tömegkommunikáció napirend fölötti hatalma nem mindig meghatározó, s nem mindig azonos mértékû; egy sor tényezõ befolyásolja mértékét, jelentõségét, amelyek az alábbi tényezõkkel írhatóak le:

› a pártrendszer ereje: minél nagyobb egy társadalomban a pártok súlya, annál kisebb a sajtó képviselõinek befolyása a napirend meghatározására

› a közszolgálat és a kereskedelmi rendszer egyensúlya: a kereskedelmi média esetlegesen erõs jelenléte biztosít elég autonómiát képviselõinek ahhoz, hogy önállóan is meghatározzák a napirendet

› a tömegkommunikációs rendszeren belüli verseny szintje: a fokozott verseny a szereplõket arra készteti, hogy jobban legyenek figyelemmel a választók érdekeire

› a kampány professzializálódásának szintje: ahol erõs befolyása van a pártok és a jelöltek mellett mûködõ tanácsadóknak, szakértõknek, ott kisebb a médiaszereplõk szerepe

› kulturális különbségek: ahol a politikai szféra és a politikusok iránt tisztelet nyilvánul meg a társadalom részérõl, a kommunikációs eszközök hátrébb lépnek a politikai napirend alakításában, nagyobb teret adva ezzel a politikai szereplõknek


Azok a körülmények, amelyek a napirend-meghatározással kapcsolatos média befolyást növelik vagy csökkentik, a következõkre vonatkoznak:

› a tömegkommunikációs szervezetek ideológiai vagy pártos elkötelezettsége: a vezetõ hírekbõl is kikövetkeztethetõ, hogy a politikai irány befolyásolhatja a meghatározott vitapontok tálalását;

› a jelölt státusza: egy hivatalban lévõ jelölt általában kiváltságos helyzetet élvez a versenytársaihoz képest, és nagyobb erõforrásai vannak arra, hogy befolyásolja a hírmédiát;

› a pártatlanság és nem a pártoskodás szabályainak az alkalmazása az újságírószakma
által;

› a tájékoztatáshoz rendelkezésre álló terjedelem: az újságok általában több teret tudnak szentelni egy kampánynak, mint a televízió híradója; a nagyobb terjedelem lehetõséget ad az események és a vitapontok artikuláltabb tálalására, nagyobb befolyást téve lehetõvé a napirendre.

Bejáratott technikák
A pártok és a jelöltek célja az összes kontextusban ugyanaz: „olcsón” szeretnének nyilvánosságot kapni, továbbá jó imázsra van szükségük. Ehhez megfelelõ módszereket alkalmaznak, amelyek a következõk:

› a tömegkommunikációval fennálló kapcsolatok irányítását rábízzák a szóvivõre vagy a sajtósra, akik optimális esetben „médiaszakemberek” és jó kapcsolataik vannak a sajtóval. Ilyen hírkezelõ szerep az úgynevezett spin doctor. Feladata, hogy „átgyúrja” az üzenetet, a politikus kijelentéseit a legmegfelelõbb formában adja át az újságíróknak, például a meggondolatlan kijelentéseket tompítania kell.

› Megfelelõ számú sajtótájékoztató szervezése a saját álláspont iránti érdeklõdés fenntartása érdekében

› Rendezvények szervezése a televízió számára megfelelõ idõpontokban; például a breakfast news-ért (reggeli hírekért) folytatott küzdelem, hogy a nap ágendájában domináljon

› A sajtó számára könnyen kezelhetõ írott illetve elektronikus hírmixek elõállítása és megfelelõ áramlásának biztosítása

› A médiumok közötti verseny kihasználása, hogy a legjobb feltételekkel lehessen híreket szolgáltatni

› Megfelelõ vonzerõvel rendelkezõ események szervezése, amely mellett a média nem mehet el szó nélkül.

› Az ellenfél bírálata a nyilvánosság elõtt

A tömegkommunikációs szervezetek ellenstratégiát alkalmaznak, hogy a politikai szereplõk az elõbb ismertetett módszerek segítségével, ne tudjanak túl nagy teret nyerni a napirend alakításában.














8.)Kommunikációs stratégiák, a premodern, modern és posztmodern kampány

A politikai kommunikáció korszakolása  fQleg a mai helyzetbQl viszszatekintve  nehézkesnek tqnhet. A bevett kampány technikák idQrQl idQre (és országonként) eltérQek, ezért különösen óvatosan kell bánni a csoportosítással. A trendek azonban viszonylag pontosan azonosíthatóak. Az egyik lehetséges megközelítés alapján a kampány technikák három korszaka különböztethetQ meg (Norris 2000b).
A premodern kampány a jelöltek és a szavazásra jogosult állampolgárok közötti személyes interakcióra épült. A kampányesemények és gyqlések tervei ötletszerqek voltak. Az 1920-as évek elején a rádióbeszédek kezdték átvenni a személyes kampányok szerepét, a legfontosabb médiumok mégis a pártközeli újságok maradtak. A választóközönség erQsen kötQdött valamelyik párthoz. A modern kampányt (az 1950-es évek végétQl az 1980-as évek végéig) az országosan központosított sajtóiroda tevékenysége fémjelezte. A párt néhány vezetQje, a sajtófQnökö HYPERLINK "http://www.mediakutato.hu/cikk/2002_02_nyar/02_faliujsag_visszaszol/03.html" \l "#" k, néhány külsQ  HYPERLINK "http://www.mediakutato.hu/cikk/2002_02_nyar/02_faliujsag_visszaszol/03.html" \l "#" tanácsadó és közvélemény-kutató alkotta a központi kampányirodát. A teljes kampány során a jól megtervezett politikai eseményeken volt a hangsúly. A legfQbb céllá az országos hírmqsorok tematizálása vált. A különféle pártok kampányai módszereiket tekintve  a korábbi hagyományoktól eltérQen  közeledtek egymáshoz. Ezzel párhuzamosan (vagy éppen emiatt) a választóközönség pártkötQdése csökkent. Az 1990-es évek közepétQl a posztmodern kampányok váltak dominánssá. A pártok proaktív kommunikációs stratégiájának fQ elemei a marketingtechnikák és a közvélemény-kutatások lettek. A reklámszakemberekre és a professzionális tanácsadókra már legalább olyan fontos szerep jut, mint a politikusokra. Az új információs technológiák használata rendkívül összetetté tette a pártok, a média és a közvélemény viszonyát. A modem kampány módszereivel szemben újra megjelentek az interaktivitás korábbi formái.
A megváltozott kampány technikák gyakorlati szempontból a hatékonyabb kommunikációt hivatottak segíteni. A pártok saját magukat (pontosabban politikájukat és politikusaikat) akarják eladni a szavazóknak, ezért gyakran az üzleti vállalkozásokhoz hasonló stratégiákat követnek. A kampányok amerikanizációja vagy professzionalizációja azonban nemcsak azt jelenti, hogy a pártok a média elvárásainak megfelelQen kezdenek viselkedni. A változás együtt jár a negatív kampány felerQsödésével, a közvélemény-kutatások eredményeinek felértékelQdésével, valamint az eredményeknek kizárólag a (sikeres vagy sikertelen) nyilvános kommunikációval való magyarázásával is (Kavanagh 1995).
Ami az internetet mint posztmodern kampány technikát illeti, az elmúlt években a legtöbb nyugati politikus és párt rájött arra, hogy honlapja alkalmas a felülrQl lefelé történQ kommunikációra, azaz az önbemutatásra. Ezt a folyamatot egyébként az internet grafikus felületének sajátosságai is nagyban elQsegítették:
Míg a régi internet a beszélgetésekrQl szólt, addig a Web-alapú internet a prezentációk körül forog” (Margolis & Resnick 1999).
Az igazi kérdés nem az, hogy van-e hatása az  HYPERLINK "http://www.mediakutato.hu/cikk/2002_02_nyar/02_faliujsag_visszaszol/03.html" \l "#" online politikai kommunikációnak az offline folyamatokra, hanem az, hogy képvisel-e más minQséget, vagy teljes mértékben beleolvad a hagyományos politikai struktúrába? A technika és szemlélet fogalompárosnál maradva érdemes megvizsgálni az internetes kampány sajátosságait.
A világháló technikai szempontból jól illeszkedik a pártok bevett kampánystratégiájába. Colin Delany (1999) öt pontban foglalja össze, miért lehet hatékony az online kampány. Állítása szerint az internet elsQsorban  fQleg a hagyományos média-kampánnyal szemben  olcsó. Másodszor: a folyamatos tartalomszolgáltatás miatt (nincs lapzárta, nincs mqsoridQ stb.) az információáramlás rendkívül gyors. Harmadszor: az információknak nem kell az újságírók szqrQjével megküzdeniük, a politikusoknak nem feltétlenül kell soundbite-okban (néhány másodperces, azonnal oldódó mondatokban) fogalmazniuk, üzeneteik közvetlenül a szavazókhoz jutnak el. Negyedszer: a kommunikáció hatékonyabb, hiszen lehetQség van a közönség pontos meghatározására. Végül: az interneten könnyq integrálni az üzeneteket, hiszen a hipertextualitás lehetQvé teszi a különféle oldalak, dokumentumok, adatbázisok összekapcsolását.
Delany azonban több gyakorlati akadályt nem vesz figyelembe, amikor az internetes kampány elQnyeit sorolja. Egyrészt az esetek többségében az üzenetek nem juthatnak el a kívánt közönséghez, hiszen a honlapok látogatóiról csak keveset lehet tudni. Másrészt az internetes tartalomszolgáltatásra más szabályok vonatkoznak, mint a hagyományos médiában történQ kommunikációra. A politikusok vagy pártok önbemutatása csak akkor lehet sikeres, ha az nem hosszú, könnyen emészthetQ. HYPERLINK "http://www.mediakutato.hu/lj/2002_02_nyar/02_faliujsag_visszaszol.html" \l "8" \t "2002_02_nyar_02_faliujsag_visszaszol_03" 8 Tehát igenis szükség van  talán fokozottan is – a soundbite-okra és a professzionális üzenetekre. Ezek pedig ugyanúgy szakembereket (és sok pénzt) kívánnak, mint a hagyományos kampány esetében.


































9.)A politikai kommunikáció fókuszváltozása - párttól a választóig

Pártok típusai:
Szervezetlen( nemesek (honorácior ?)
Szervezett(
tömegpártok (1850-tQl léteznek, , a tagság a legfontosabb
gyqjtQpártok( a széles társadalmi megszólítás a fontos, a tagság helyett a szavazat lesz a fontos
Válság fajták:
Endogén (belsQ válság) ( leértékelQdik a tagság
Exogén (külsQ válság) ( a politika környezete is változik ( mediatizáció: A politika folyamatok a médián keresztül vagy a média közvetítésével valósulnak meg. Ez visszahat a pártok mqködésére , átalakítja a ? folyamatokat. A média hatásai figyelhetQk meg a politi
¬®°
ø
Ð

R T ”¤¦ºÌ2$&LPŽ‚†æ!ò!Ñ#Ò#Ó#â#õêßÔêÌžŷ¯·¯·¯·¨·¡¾—¾ˆzszh] hø.h`´OJQJ hø.hµ rOJQJ

hø.h`´

hø.h ¹

hø.hµ rhø.h&5

hø.h& jàðhø.huQ#

hø.hrì

hø.hŒhø.hx)Ý6

hø.hx)Ý

hø.huQ#

hø.hlvùhø.huQ#5 hø.h6/–CJaJ hø.hlvùCJaJ hø.huQ#CJaJ hø.hfYþCJaJ ®°
â4NPŽ‚„†üe-ä!å!æ!ç!è!é!ê!ë!ì!úõúúðãÞÑããããÌÌÌÌÌÌÌÌÌÌÌgd ¹
¤d ¤d[$\$gd&m$gd`´
¤d ¤d[$\$gdµ rm$gdlvùgdfYþgduQ#ì!í!î!ï!ð!ñ!"A"o" "Ñ#Ò#Ó#Ô#Õ#Ö#×#Ø#Ù#Ú#Û#Ü#Ý#Þ#ß#à#úúúúúúúúúúíÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚڄhdð¤d ¤d[$\$^„hgd&
¤d ¤d[$\$gdµ rm$gd ¹à#á#â#ã#ä#å#æ#ç#è#é#ê#h$j$Ò%Ô%^(Q*R*B+l+Ï+ììììÙÙÙÙÙÔÔÔÏÏÏÏÏÔ°
&
Fdð¤d ¤d[$\$gd&
¤d ¤d[$\$gd&m$gduQ#gdlvù„dð¤d ¤d[$\$^„gdÀ Œ„hdð¤d ¤d[$\$^„hgd& â#ä#å#æ#è#é#ê#h$j$Ò%Ô%â%0'\(^(`(‚(†(ª)P*Q*R*[*A+B+l+w+Ï+Û+ý+,
-

--R/õêâÚÏȽ²«¤œ«”Œ”œ«”Œ”Œ„¤«}ododZ}¤„¤hø.h&56 hø.h&OJQJhø.h&56OJQJ

hø.h&hø.hÔÎ5hø.hÔÎ6hø.huQ#6hø.huQ#5

hø.hÔÎ

hø.huQ# hø.huQ#CJaJ hø.hlvùCJaJ

hø.hx)Ý hø.h‰ cOJQJ h‰ cOJQJ hÀ ŒOJQJ hø.h`´OJQJ hø.hfYþOJQJ"Ï+ý+
-

-t-|.R/Î/Ð/Ò/Ô/:0$1î1ð142J2¥2I4y4°4íåàÛÓËËÆÆƹ¹¹Æ´´´´´´gdRÃ
¤d ¤d[$\$gd&m$gd&
&
FgdÔÎ
&
FgdÔÎgdÔÎgdlvù
&
Fgd&
&
Fdð¤d ¤d[$\$gd& R/|/Ì/Î/Ô/:0l0$1L1ð122a5c5v5i7j77û7ü7
8Y8Z8¹8º8ý8þ8 9]9^9¸9¹9.:f;h;‚;Œ;Ž;;’;”;6<ùòëäÚÒäÒäÊøÊðÊðÊééðÊéééޓ‹€užj hø.hlvùCJaJ hø.hÀ ŒCJaJ hø.h‰ cCJaJ h`´CJaJ hø.hfYþCJaJ hø.h`´CJaJ

hø.h^Vãhø.h^Vã5 hø.hRÃCJaJ

hø.hRÃhø.hRÃ5hø.h&6hø.h&56

hø.h&

hø.hÔÎ

hø.hékc

hø.h(W(°4Ð45Z5b5c5i7j7Á7û7ü7ý8þ8h;j;l;n;p;r;t;v;x;z;|;~;€;‚;„;†;úúúúõúúúúúúúðõõõõõõõõõõõõõõõgd^VãgdlvùgdRÆ;ˆ;Š;Œ;Ž;;’;”;6<€<==ÃCÄC“K”KXPS¬THUJUúúúúúúúúííúèúãúÏ´´´ú$
&
F¤d ¤d-D`MÆ
ÿøüÿ[$\$a$gd ¹ ¤d ¤d-D`MÆ
ÿøüÿ[$\$gd ¹gd›-±gdkA
¤d ¤d[$\$gdz
Üm$gdlvù 6<==ÃCÄC“K”K—K¢K>M@M²M´M¼M¾MO’OPPP
P°P²P2Q4Q:Q
hø.h®1œ hø.h‰ cCJaJ hlvùCJaJ hø.hlvùCJaJ hø.hfYþCJaJ hø.h ¹CJaJjhø.h ¹Uhø.h ¹5\

hø.h ¹ hø.h›-±CJaJ

hø.h›-±

hø.hkA hø.hkACJaJ

hø.hz
Ü.JULUNUPURUTUVUXUZU\U^U`UbUdUfUhUjUlUnUpUrUtUvUxUzU|U~U€U‚U„Uúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúgdlvù„U†U&V'V-X.X¡Z¢Z \!\%^&^a‚a™a,f-fBf¾jÀjÂjÄjÆjÈjÊjÌjÎjÐjÒjúúúõõõõõúõõõúðððððúúúúúúúúúúgd$GEgd®1œgdlvù?X@X¢Z°Z \!\6\&^9^a‚a™a,fBf¾jÀjÜjîj’k”k¾kvlŠl˜nÀnpp%z7{|à| }h}~"~$~R~’~”~ú~öïçïÜçïçïÐÈÁÈÁܶ« ¶˜‘˜†˜†‘w‘m‘˜‘†‘†e‘m‘hø.hfYþ6 jàðhø.hfYþhø.hfYþCJOJQJaJ hø.hfYþOJQJ

hø.hfYþhø.hfYþ5 hø.hlvùCJaJ hø.hÀ ŒCJaJ hø.hfYþCJaJ

hø.h$GEhø.h$GE5hø.h®1œ5CJaJ hø.h®1œCJaJhø.h®1œ5

hø.h®1œhø.h®1œ56'ÒjÔjÖjØjÚjÜjÞjàjâjäjæjèjêjìjîj’k”k¾ktlvlŠlölRmàm@n˜núúúúúúúúúúúúúúúúííííÛÛÛÛÛ
&
Fdð¤d ¤d[$\$gdfYþ
¤d ¤d[$\$gdfYþm$gdlvù˜nÀn&opožoêoppàt%z&z{à|â| }}P}h}z}Ž}¤}Ä}ä}òàààààòÓÓòòòòòòòòÁÁÁÁÁ
&
Fdð¤d ¤d[$\$gdfYþ
-DMÆ
ÿõõõgdfYþ
&
Fdð¤d ¤d[$\$gdfYþ
¤d ¤d[$\$gdfYþm$ä}ò}~$~&~R~È~ú~Ôʀn¬ ‚„’„Æ„Ü„íííààààÎÎθ¸¸¬¬¬š
&
F!dð¤d ¤d[$\$gdfYþ
¤d ¤d[$\$gdfYþ
&
F „ndð¤d ¤d[$\$^„ngdfYþ
&
F-dð¤d ¤d[$\$gdfYþ
¤d ¤d[$\$gdfYþm$
&
Fdð¤d ¤d[$\$gdfYþú~ ‚Æ„X…ꇈt‹v‹

Œ
ŒŒŒKŒLŒXŒuŒvŒ4†ŽÂŽìŽîŽ^`”˜¬R’`’,•D•
––D–F–ú–—Ô—ä—ªš´š€œ‚œŒQŸrŸd£õîõîæîÛîÛÎÛîû´ª´œ‘œ‘ƒ‘ƒ‘´{´»´{‘{‘ƒ‘{‘{´{´ª´‘{´hø.h>W]6 jàðhø.h>W]OJQJ hø.h>W]OJQJhø.h>W]56OJQJ jàðhø.h>W]

hø.h>W]hø.h>W]5 hø.hfYþCJaJhø.hfYþ0JB*phÿjhø.hfYþUhø.hfYþ5

hø.hfYþ hø.hfYþOJQJ/܄…X…z† ‡ê‡ ŠPŠ–ŠúŠ'ŒKŒLŒXŒ7†ŽÂŽííáááÜÜÜÜÜÜ×ÊÊÊ´¢´
&
F dð¤d ¤d[$\$gd>W]
&
F „ªdð¤d ¤d[$\$^„ªgd>W]
¤d ¤d[$\$gd>W]m$gdlvùgdfYþ
¤d ¤d[$\$gdfYþ
&
F!dð¤d ¤d[$\$gdfYþŽ0”Æ‘R’,•D•X•x•®•
––H–\–Ž–œ–íÓÆÆÆÆ´´´´¨–„–„
&
Fdð¤d ¤d[$\$gd>W]
&
Fdð¤d ¤d[$\$gd>W]
¤d ¤d[$\$gd>W]
&
Fdð¤d ¤d[$\$gd>W]
¤d ¤d[$\$gd>W]m$
&
F „Å„£þdð¤d ¤d[$\$^„Å`„£þgd>W]
&
F dð¤d ¤d[$\$gd>W]œ–Ê–Ö–ú–—H—d—Ô—ä—`˜™¨šªš¸šbŒ žž¢ž×žŸQŸíÛíÎíííÎÎÎÎÎÎÎμ¼¼¼¼¼
&
Fdð¤d ¤d[$\$gd>W]
¤d ¤d[$\$gd>W]m$
&
Fdð¤d ¤d[$\$gd>W]
&
Fdð¤d ¤d[$\$gd>W]QŸrŸb£d£f£h£j£l£n£p£r£t£v£x£z£|£~£€£‚£„£†£ˆ£Š£Œ£¤¤ÿ¤¦òòòííííííííííííííííííííííèègd&gdlvù
¤d ¤d[$\$gd>W]m$d£f£Š£Œ£¤¤ª ªQªSªTª°ª±ª=«?«š«›«ë«}°¹°¼°Ì°.±@±ƒ±•±U³l³r´“´”´…¿‹¿º¿OÅxÅíËîËôËÌÌ-Ì¥ÏõêßÔêÍƾ¶¾Æ¯Æ¯Æ¯Æ¯¶¯¶¯¶¯¶¯¶¯§¾ ™§ § ŽêԆ{t

hø.h "R hø.h‰ cCJaJ hlvùCJaJ hø.h†h®CJaJ

hø.hfYþ

hø.hb¤hø.hb¤5

hø.hRÃhø.hRÃ5hø.hµÊ5

hø.hµÊ

hø.h& hø.hlvùCJaJ hø.hÀ ŒCJaJ hø.hfYþCJaJ hø.h>W]CJaJ*¦ç§S¨ª ªTªë«ì«I¬¬ô¬»­
®a¯b¯¹¯°n°|°}°¹°T³U³l³´q´r´”´úúúúõõõððððððõðððððððððððõúgdRÃgdµÊgd&”´¾_¾…¿†¿‡¿ˆ¿‰¿Š¿‹¿º¿'ÀŽÀÁvÁÌÁÍÁNÅOÅxÅÇäÉìËíËîËïËðËñËòËúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúõðððððgdlvùgd&gdb¤òËóËôËÌ-Ì¥ÏâÒ÷ÔøÔ8ÖdؼØ&Ù`ÙVÚXڒÚtÛ@ÜúúúúõèèÜÊÊÊ´´´ÜÜ¢¢
&
Fdð¤d ¤d[$\$gd®1œ
&
F „ndð¤d ¤d[$\$^„ngd®1œ
&
Fdð¤d ¤d[$\$gd®1œ
¤d ¤d[$\$gd®1œ
-DMÆ
ÿõõõgd®1œgd "Rgdlvù¥ÏRÒjÒ¸ÓÔӃԒÔàÔõÔ÷ÔøÔø×ú×HØJØêÙìÙVڒڴÜÝݶÝàÝæÞ"ßPßRßÀßØßÚß*àrá~áÚáüá:âFâ`âíãîãä€äCåDåæåçå”æ•æŠççèèñßñßñßñßñØñÆñÆñÆñØñØ´ñ´ñ´ñÆñ´¤´ñ”ñ´ñ´ñ†††††††

hø.hfYþ

hø.h |‡-hø.h®1œ5CJOJQJaJ-hø.h®1œ6CJOJQJaJ"hø.h®1œ56CJOJQJaJ" jàðhø.h®1œCJOJQJaJ

hø.h®1œ"hø.h®1œ6CJOJQJ]aJhø.h®1œCJOJQJaJ4@Ü´ÜݶÝæÞÀßÚß¼à
á@áráÚá:â`âíãîãä€äCåDåæåíáÏÏÏÏϹ¹¹ÏÏÏ´´´´´´´gd |‡
&
F
„dð¤d ¤d[$\$^„gd®1œ
&
F dð¤d ¤d[$\$gd®1œ
¤d ¤d[$\$gd®1œ
&
Fdð¤d ¤d[$\$gd®1œ æåçå”æ•æ‹çŒççèèØèÙèŽééäéëéìéëëëäëåëvíwíàíáíîî
ï
ïrïúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúgd |‡èØèÙèŽééëéìéëëäëåëvíwíàíáíîî
ï
ïrïsïÛïÜïËðÌðØð ñ!ñ"ñBùDùúú úú(ú*úêúìúòúôú„…åæìí¬®¾ÀÂĦÇ
ùòùòùòùêùòùòùòùòùòùòùòùßÔÉÁ¶¯¤¯¤•¤¯¤¯¤•¤¯¤¯¤•¤¯¤¯¤•¤¯ÔÉhø.hYu0J>*B*phÿjhø.hYuU

hø.hYu hø.h‰ cCJaJ hlvùCJaJ hø.hlvùCJaJ hø.hfYþCJaJ hø.h "RCJaJhø.h |‡5

hø.hfYþ

hø.h |‡7rïsïÛïÜï ð
ðËðÌðÍðÎðÏðÐðÑðÒðÓðÔðÕðÖð×ðØð!ñ"ñ

õù6¬ Wö
øúúúúúúõõõõõõõõõõõõõõõðððððððgdYugdlvùgd |‡ø¦§¨©ª«¬­®¯°±²³´µ¶·¸¹º»¼½¾¿ÀÁúõõõõõõõõõõõõõõõõõõõõõõõõõõõgdlvùgdYuÁÂÃÄÅÆÇ


Nˆp”`ª`|a~aúúúúúúúúõæÊ°¤¤——ú
¤d ¤d[$\$gdy)Rm$
¤d ¤d[$\$gdy)R
&
F„Ê„›þd¤d ¤d[$\$^„Ê`„›þgdy)R
&
F„Ê„›þd¤d ¤d[$\$^„Ê`„›þgdy)Rm$ d¤d ¤d[$\$gdy)Rgdy)Rgdlvù


()AJKLNYZˆ ¢pž¾Àòþ fhj‚`n`€`”`ª`|a~a²aÈaÊaàaâaffbivi‡p‰pœp©põíåÛÔåÔÛÔȽ¯½È¯½íåÔÛÔåÔÛÔÛÔ¥Ô£ÔåÔåÔõíÔÛÔÛԙԙÔõ‘…hø.hÕ ?6OJQJhø.hÕ ?5hø.hy)R6]Uhø.hy)R56 jàðhø.hy)ROJQJ hø.hy)ROJQJhø.hy)R6OJQJ

hø.hy)R jàðhø.hy)Rhø.hy)R6hø.hy)R5 hø.hy)RCJaJ1kában. Felborul a hagyományos pártépítés. Megjelenik a médiapárt fogalma.
Médiapárt:
Fontosabb a média, mint a hálózat. Ami a médiában nem jelenik meg, az nem is hallható elv érvényesül.

Politikai kommunikátorok:
Politikusok( kormányfQ ( rendszerfüggQ
Magyarországon kabinet rendszerq kormányzás és testületi döntéshozatal mqködik. Ahol a miniszterelnök a No.1. A kabinetrendszer kezd kancelláriai rendszerré átalakulni. A miniszterelnöki szerep erQsödik, a felelQsség elvével (miniszteri) a reszort elvvel szemben. (Vagyis minden rossz vagy jó döntés a miniszterelnök felelQssége lesz.) Ez a folyamat 2000-ben indult meg. ErQsíti a folyamatot a mediatizáció és a vezéresedés.

A pártidentitás kommunikációja eltérQ aszerint, hogy nagy vagy kis pártról beszélünk. A nagy pártok közel vannak ahhoz, hogy akár koalíció nélkül is meg tudják szerezni a kormányzati hatalmat, ezért hajlamosak hígítani politikai mondanivalójukat, és ennek megfelelQen erQsíteni a meggyQzés stratégiai elemeit. Ha ugyanis szigorúan lehatárolják az eszmei elemeket, akkor a szavazatok számában éppen azt a különbséget veszíthetik el, amely által a döntQ lépést tehetik meg a hatalom megszerzésének útján.
Ezzel szemben a kis pártok  mivel távol vannak a kormányzati hatalom koalíció nélküli megszerzésétQl  politikai tartalmuk, értékeik és érdekcsoportjaik megjelölésének szigorú kommunikációjában érdekeltek, ugyanis ezáltal csökkentik felmorzsolódásuk veszélyét, és erQsítik magukról a köztudatban az igaz ügy , a különállóság, a saját út imázsát.
Minden párt esetében, akár kicsi, akár nagy, közös cél az olyan politikai, illetve imázselemek kommunikálása, amelyek a maguk módján vitathatatlanok. Egy párt valamilyen sajátosságának, gyökereinek, politikai személyiségeinek vagy eszméinek, mint vitathatatlan dolgoknak a megjelenítése mindig azt fejezi ki, ami sajátos, amiben más, mint a többi párt vagy politikai szereplQ. Az igazi másság, a nyilvánvaló megkülönböztetQ jegy ugyanis nem vitatható. A pártok kommunikációjukban abban az értelemben használnak ízlésbeli, érzelmi – általában nem racionális – elemeket, amennyiben arculatukban a vitathatatlanság területeit akarják körülhatárolni.


Marketing kampány:
Szegmentálás:
Választói célcsoport kialakítása
A szegmenseknek egységes homogén teret kell alkotniuk
A szegmensnek mérhetQnek és specifikusnak kell lennie
A kutatást marketing- vagy közvélemény kutatással végzik
Nagy a hangsúly a választási magatartást befolyásoló tényezQkre (demográfiai háttérre vonatkozik)
A szegmensbQl választom ki a kampány célközönségét
Aki nem akar rám szavazni, arra nem költök, a biztos szavazókat támogatom minimálisan, a bizonytalanokat nagyon meg akarom gyQzni, így sokat költök rájuk.

Pozicionálás:
Szükség van egy érthetQ pártra, jelöltre és programra
Politikai program: Elméleti alap. Vannak benne konkrét elemek, de ezek nincsenek teljesen kidolgozva. Értelmezési sémát jelent, csak az irányt mutatja be. A választókhoz eljutatott program inkább személyes, mint szakmai.
Jelölt: haszon érték katalógus vagy SWOT – ot készítenek. S= erQsség (jelölt mondja magáról), W= gyengeség? (más mondja a jelöltrQl), O=lehetQség (én mondom másokról), T=veszélyek (ellenfél az ellenfélrQl)


Stratégia:
Van Roonen: Fun - demoracy: nem a politikára szavazok, hanem arra, hogy az milyen életstílust kínál nekem















10.) Negatív kommunikáció, negatív kampány

A negatív kampány során egy politikai erQ úgy próbál  HYPERLINK "http://hu.wikipedia.org/wiki/V%C3%A1laszt%C3%A1sok" \o "Választások" választásokat nyerni, hogy saját képességeinek vagy programjának kihangsúlyozása helyett ellenfelét támadja, annak hibá HYPERLINK "http://hu.wikipedia.org/wiki/Negat%C3%ADv_kamp%C3%A1ny" \l "#" it nagyítja fel.
Bár a köznyelvi értelemben a negatív kampány valami „rossz”, „mocskolódó, rossz szándékú, hazug” típusa a kommunikációnak, ám a  HYPERLINK "http://hu.wikipedia.org/wiki/Politikai_marketing" \o "Politikai marketing" politikai marketing a „negatív kampány” kifejezést semlegesen használja, a kifejezés értékítéletet nem hordoz.
A negatív kampány elfogadott marketing-technikai eljárás: általában az ellenfél hibáinak felerQsítésére, kiemelésére, az ellenfél gyenge pontjaira való felhívással azonosítjuk. Ezért párosul gyakran a humorral; a politikai vicc tulajdonképpen negatív politikai kampány. A humorral operáló politikai hirdetések lehetnek élesek, de mégsem durvák, ezért csúsztatás a kampány eldurvulásáról beszélni akkor, amikor csupán görbe tükröt tartanak egymás elé az ellenfelek. Egy kérdés tehát a negatív kampány mint kampány-taktikai eszköz használata, és másik a kampány hangneme.
Természetesen van ferdítQ, csúsztató, hazugságokon alapuló negatív kampány is, vagyis a negatív kampány hangneme is lehet durva. A 2002-es választások idején elsQsorban a szórólapok tartalmaztak ilyeneket a két választási forduló között. A negatív kampány megkérdQjelezheti egy politikus vagy akár egy egész párt állításait, programját is.
Leggyakrabban olyankor  HYPERLINK "http://hu.wikipedia.org/wiki/Negat%C3%ADv_kamp%C3%A1ny" \l "#" hatásos, amikor két nagy párt verseng egymással részben ezért nagyon elterjedt az  HYPERLINK "http://hu.wikipedia.org/wiki/Egyes%C3%BClt_%C3%81llamok" \o "Egyesült Államok" Egyesült Államokban de számos más országban, így  HYPERLINK "http://hu.wikipedia.org/wiki/Eur%C3%B3pa" \o "Európa" Európában és  HYPERLINK "http://hu.wikipedia.org/wiki/Magyarorsz%C3%A1g" \o "Magyarország" Magyarországon is vannak rá példák.

A negatív kampány használata mellett még két érvet szoktak felhozni a szakértQk: egyrészt azt, hogy a választási kampány érdekesebbé tehetQ általa, másrészt azt, hogy kiaknázza az abban rejlQ lehetQséget, hogy az emberek jobban meg tudják fogalmazni, mi nem tetszik nekik egy pártban vagy politikusban, mint azt, mi rokonszenves.

















11.)Vezéresedés- perszonalizáció és perszonifikáció A vezér kommunikációjának lehetQségei és korlátai- amerikai, francia és magyarországii tapasztalatok
A kampányban résztvevõ politikusok viselkedését, nemcsak a hírmédia által publikált közvélemény-kutatások befolyásolják. A hírközlõ eszközök puszta jelenléte is kondicionál tényezõ. A kampányok újságírói tálalásának egyik elsõdleges hatása a választási vita perszonalizációja. A szóbeli proklamációk, a választási programok nyomtatott programjai nem igazodnak a híripar produktív rutinjához. Sokkal inkább hírképesek a személyek, azok karaktere, kinézete. A „ki” a legelsõ kérdés, megelõzve az olyan fontosnak tûnõ kérdéseket, mint például az, hogy mit akar tenni, mint döntéshozó? Az egyik ilyen következmény tehát a politikai vita perszonalizációja.

A hírmédia jelenlétének további következménye a politikai elit kiválasztódásának generálásában mutatkozik meg. A jó kommunikatív képességekkel megáldott személyiségeknek sikerül kiemelkednie a többiek közül és a hírképességét kifejleszteni. Ez elõfeltétele a médiaérdeklõdés fenntartásának. Minél inkább birtokában van a jelölt ennek a hírképességnek, annál nagyobb az esélye annak, hogy az illetõ a hírmédia általi tálalásban részesül. A kiválasztódás eredménye – amelyet egyfajta ördögi kör táplál – nagyban függ attól, hogy kinek sikerül felhívnia magára a tömegkommunikáció figyelmét. A jelölõgyûléseken ez nagyon erõsítheti egyes aspiránsok pozícióit. Az USA-ban ez alapvetõ fontosságú. A tömegtájékoztatás jelenlétének még egy következményérõl beszélhetünk a politikusok vonatkozásában. A hírmédia a választási kommunikáció egész kontextusára alapvetõ hatással van. Ennek hatására kialakul a delokalizáció (adott helytõl elszakítottság, amely a jelölt-választó helyhez kötött interakciójának helyébe lép(het)), amely a politikai cselekvés áthelyezi egy másik síkra. Egyre inkább a televízióban jön létre a politikai cselekvés és ez maga a kampány. A delokalizációt azonban csak az országos (regionális) szintû média tudja elõidézni.





















13.)A politikai kommunikáció bulvárosodása- tabloid, celeb és vizuális azonosulás

Hitelesség, bulvárosodás és megváltozott közösség-fogalom
Az írott és elektronikus sajtó elbulvárosodása, vagy a médiakutatás újabb keletq fogalmával élve, tabloidizációja: Ennek során mind az írott, mind az elektronikus médiumokban a bulvár újságírásra jellemzQ mqfaji sajátosságok válnak dominánssá. A bulvár sajtó egyre inkább kiszorítja a piacról a minQséget, az egyes orgánumokon belül egyre nagyobb helyet kapnak a bulvár cikkek és mqsorok, sQt a cikkeket és mqsorokat belülrQl is mindinkább áthatja a bulvár, ami sajátos, kevert mqfajok megszületéséhez vezet.
Ennek a tömegkommunikáció elterjedését kísérQ jelenségnek a különbözQ médiumokban egyre erQteljesebben érzékelhetQ formai és tartalmi következményei vannak. Mind formailag, mind tartalmilag eluralkodni látszanak ugyanis az eddig elsQsorban a bulvár vagy tabloid sajtóra jellemzQ sajátosságok. Gondoljunk például az elektronikus médiumok esetében a hírmqsorok megrövidülésére, a komolyabb közéleti, politikai és a könnyedebb, szórakoztató témák mind látványosabb keveredésére, a korábban elsQsorban a bulvár sajtó figyelmére számot tartó ügyek elQtérbe kerülésére, vagy arra, hogy az ún. komolyabb, átfogóbb témák egyre inkább tabloid megközelítésben, a tévénézQk, internetezQk stb. életére, mindennapjaira gyakorolt hatásuk aspektusából kerülnek terítékre!
A tabloidizáció talán legfontosabb következménye azonban a közönség mind erQteljesebb bevonása a kommunikációs folyamatba az új kommunikációs technológiák elterjedése során egyre nagyobb teret kapó interaktivitás révén. A tabloid médiumok nyilvánvaló piaci érdekeket szem elQtt tartva jelentQs lépéseket tesznek a közönség irányába. Bekapcsolják Qket a mqsorokba, nyilvános fórumokat kínálnak a vélemények, álláspontok kifejtésére. Az amerikai szakirodalom az interaktivitásra épülQ tömegkommunikáció jelenségét az új média (new media) kifejezéssel jelöli, ami alatt azon médiumok összességét érti, melyek anyagaik, mqsoraik megszerkesztésekor elQtérbe helyezik az interaktivitást, a publikum bevonását a kommunikációs folyamatba.
A tabloidizáció formai és tartalmi következményei egyúttal a tömegkommunikáció nyelvének, a közvetített üzenet tartalmának leegyszerqsödését is maguk után vonják. A tabloid kommunikációs kultúra nem alkalmas átfogó problémák elmélyült elemzésére, komolyabb, a mindennapi problémákon túlmutató kérdések igényes, valóban sokirányú megközelítésére. Rövid, jól értelmezhetQ, eladható anyagokkal, mqsorokkal és erQteljes interaktivitással kell biztosítania az egyes sajtótermékek, televíziós csatornák, internetes magazinok stb. versenyképességét a mind több szereplQt felvonultató média piacon.
Miután a politikai kommunikáció alapvetQen a tömegkommunikáció szférájában zajlik, a tabloidizáció folyamata felerQsíti azokat a hatásokat, amelyeket a politikai kommunikációs szituáció komplexebbé válása gyakorol a politikai diskurzusok formai és tartalmi elemeire. A különbözQ, egymással kölcsönhatásban lévQ kommunikációs fórumokon egyforma hatékonysággal megnyilatkozni kívánó politikai aktorok akarva akaratlanul átveszik a bulvárosodó tömegkommunikáció nyelvi, formai eszközeit. A tömegkommunikációs folyamatok aktív szereplQiként alkalmazkodnak a tabloidizációs tendenciákhoz, ami értelemszerqen vonja maga után magának a politikai kommunikációnak az elbulvárosodását is.
A politikai gyakorlatot egyre inkább a végletekig leegyszerqsített kommunikációs üzenetek határozzák meg, amelyek, miként erre a fentiekben is utaltam, az értékek, döntési szituációk, erkölcsi dilemmák stb. mint kommunikációs témák instrumentalizálódásának irányába hatnak. A sokcsatornás tömegkommunikáció teremtette fórumok komplex rendszere és a tömegkommunikáció tabloidizációjának formai és tartalmi következményei olyan politikai kommunikációs gyakorlat irányába hatnak, amely egyre kevésbé alkalmas a politikus cselekedeteit motiváló valódi értékek feltárására és ez~a²abReTeBil‡pˆp‰pœp«pÌpqlrÞr¢st>uòòòææææááÔ¾¬¬¬¬¬¬¬
&
F
dð¤d ¤d[$\$gdÕ ?
&
F
„ªdð¤d ¤d[$\$^„ªgdÕ ?
¤d ¤d[$\$gdÕ ?m$gdlvù
¤d ¤d[$\$gdy)R
¤d ¤d[$\$gdy)Rm$©p>u@u\uÈuîuÁvÇvyy"y8yNyPy
z

z z(z~z€z‚zìzîz{’{¬{®{A|B||Ž||‘| }!}x}y}Œ}}é}ô„"…$…º…¼…Â…Ä…1†2††õîâõâõâõâõâõâõâ×ÌÁ¹®§œ§œœ§œ§œœ§œ§œœ§~§œ§œœ§œ§hø.hO
tCJOJQJaJhø.hO
t0J>*B*phÿjhø.hO
tU

hø.hO
t hø.h‰ cCJaJ hlvùCJaJ hø.hlvùCJaJ hø.hfYþCJaJ hø.hÕ ?CJaJhø.hÕ ?6OJQJ

hø.hÕ ? hø.hÕ ?OJQJ1>u@u\uÈuÁvy y"y8y

z zzz zzzzzz zóÝËË˼¼Ýª¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥gdlvù
&
F dð¤d ¤d[$\$gdÕ ? dð¤d ¤d[$\$gdÕ ?
&
F

dð¤d ¤d[$\$gdÕ ?
&
F
„ªdð¤d ¤d[$\$^„ªgdÕ ?
¤d ¤d[$\$gdÕ ? z"z$z&z(z€z‚z |é}J‚ô„‡‡ˆ‡”Š–Š˜ŠšŠœŠžŠ Š¢Š¤Š¦Š¨ŠªŠ¬Š®Š°Šúúúúúúõõèèõúúúúúúúúúúúúúúúú
-DMÆ
ÿõõõgdO
tgdO
tgdlvù†Ž†¡†¢†À†Á†‡‡
‡ ‡‡‡a‡b‡p‡q‡‡‡ˆ’Š”Š´Šè‹mŽ€ŽY“Z“[“\“m“w“~“‚“Š“À“Á“û“°¾†ÀôåôÞôÞôåôÞôÞôåôÞÓÞÓȽ¶®¶£È½È½˜½˜½˜„sqsU hø.hµMCJOJQJ^JaJ&hø.hµM5CJOJQJ\^JaJ hø.hµMCJaJ hø.h |‡CJaJhø.h |‡5

hø.h |‡ hø.hlvùCJaJ hø.hfYþCJaJ hø.hO
tCJaJ

hø.hO
thø.hO
t0J>*B*phÿjhø.hO
tU&°Š²Š´Šè‹€ŽŽY“Z“[“]“^“_“`“a“b“c“d“e“f“g“h“i“j“k“l“m“À“Á“úúúõõõúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúgd |‡gdlvùÁ“û“ö—à–£8¨†­ˆÀPÄìÆîÆðÆòÆôÆöÆøÆúÆüÆþÆÇÇÇÇÇ
Ç

Ç ÇÇÇöööööööööñññññññññññññññññññgdlvù 7$8$H$gdµMáltal a meggyQzQ politikai kommunikáció kritériumának tekintett hitelesség társadalmi, közösségi megerQsítésére. Az új kommunikációs elvárásokkal viaskodó politikusnak emellett szembesülnie kell azzal is, hogy a tömegkommunikációs eszközök használatával folyamatosan változik a magáról a közösségrQl alkotott képzetünk is.
Az új kommunikációs technológiák használatával megváltozott közösség-fogalmunk, a sokcsatornás tömegkommunikáció teremtette kommunikációs formák komplex rendszere, a tömegkommunikáció tabloidizációja tehát egyaránt olyan fejlemények, amelyek napjainkban alapvetQen változtatják meg a politikai kommunikáció formai és tartalmi sajátosságait, a meggyQzQ politikai kommunikáció kritériumait, eszközeit, a politikus kommunikációs szerepével kapcsolatos társadalmi, közösségi elvárásokat.
Mindez, mint láthattuk, új kihívások elé állítja az alapvetQen a tömegkommunikáció szférájában mozgó politikumot is, amely akarva akaratlanul alkalmazkodni kényszerül ezekhez a változásokhoz, és amely ugyanakkor nem távolodhat el azoktól az értékektQl, amelyek hitelessé és ezáltal meggyQzQvé tehetik ma is a politikai kommunikációt.



































14.)Politikai reklám, PR és permanens kampány

A választási politikai reklám, éppen úgy, mint a kereskedelmi megfelelõjét, rövid 15-60 másodperces közleményként foghatjuk fel, amely állít valamit, de nem vitatkozik, bizonyítékokat mutat be gyakran példa formájában, elvont fogalmakat személyesít meg és foglal képekbe. Rövid, dramatizált állításként, az egyszerû formát jobban kedveli a bonyolultnál. A kereskedelmi reklámok adaptációja a politikai szférában eredményezte a politikai reklámot (spot), amely Eisenhower 1952-es választási kampánya idején kezdte meg hosszú és sikeres pályafutását.
A politikai reklámokat, az eddigi tapasztalatok alapján az alábbiak szerint osztályozhatjuk:
1) mellszobros hirdetések, amelyek jellemzõje, hogy csak a jelölt beszél
2) negatív hirdetések, amelyekben a politikai versenytársakat támadják, kritizálják
3) cinema verité hirdetések, amelyek a jelölt hétköznapjaiba engednek betekintést (a politikus is ember
4) dokumentatív hirdetések, amelyben a jelöltet dolgos politikusként ábrázolják, vagyis megmutatkozik a jelölt teljesítménye a politikában és/vagy a szakmájában
5) interjú a néppel típusú hirdetés, amelyben a hétköznapi emberek méltatják a jelölt munkásságát, személyét
6) tanúskodó hirdetések, amelyben közismert személyiségek teszik ugyanazt, mint amire az elõzõ pontban utaltunk, esetleg személyes hangnemben.
Természetesen, mindenütt igazolható osztályozás felállítása nem lehetséges, mert a különféle országoknak eltérõ a politikai, kulturális kontextusa. A politikai reklámok természetük szerint a képi nyelv hordozói. Ebbõl következõen, a problémáról szóló üzenet gyakran hiányzik vagy jelentéktelen mértékûre zsugorodik. Helyette a jelöltek személyisége illetve tulajdonsága kap szerepet a hirdetésben. Másrészt, mivel a politikai reklám, szórakoztató mûsorokba is beilleszthetõ, értékes információforrás (sic!) az olyan választói rétegek számára, amelyekhez nem jut el sem a televíziós, sem a nyomtatott tájékoztatás. A politikai hirdetés információs haszna, ilyen esetben nagyobb lehet, mint túl hosszú, unalmas és éppen ezért hatástalan választási mûsorok (programismertetések, stúdióbeszélgetések).
Érdemes egy komoly problémára is felhívni a figyelmet a televíziós politikai hirdetésekkel kapcsolatban. A televízió vagy inkább annak felhasználása a kritikusok leggyakoribb célpontja. Ronald Reagen amerikai elnök színrelépése korszakhatár a felvetett probléma szempontjából. Reagen elnök - eredeti szakmáját tekintve filmszínész-, szereplése a televízióban a látszat korszakába való átmenetet szimbolizálja. Reagen-t nem intelligenciájára, bölcsességére, éleslátására, cselekvõkészségére vagy bölcsességére tekintettel fogadta el az amerikai társadalom, hanem nagy kommunikátori képessége révén. A választási hirdetésekkel kapcsolatos kritikák az alábbi okokból fogalmazódnak meg. Egyrészt a kereskedelmi reklámokra jellemzõ sekélyességük, másrészt a választók érzelmeire való túlzott hatások miatt. A demokrácia ideáltípusában ugyanis a választók racionális cselekvõk, akik megfelelõ információk birtokában hozzák meg a döntéseiket. A politikai hirdetésnek, csábító hatása van az állampolgárokra, ebbõl adódik a deformáció és a negatív befolyás kockázata. A politikai reklám tartalma kitünteti az imázst és elhanyagolja a lényeget, figyelmen kívül hagyja a fontos kérdéseket, azzal, hogy a nagyobb fantáziával megáldott jelöltek megválasztását segíti, nem azokét, akik érzékenyek a problémára. További veszély a mûfajok szándékos keverése; mivel a hír hihetõbb, mint a reklám a politikai hirdetéseket is ennek a szellemében alakítják át, utánozzák a híreket és ügyesen rendezik el azokat a mûsorstruktúrában. Például a tévéhíradók körül. Aggodalomra adhat okot a politikai hirdetések elõállításának költsége. Azok a pártok és jelöltek, amelyek nagyobb anyagi erõforrásokkal rendelkeznek, jelentõs elõnnyel népszerûsíthetik magukat.
Napjainkra  néhány évtizede -a politikai kommunikáció alakulásáért nagymértékben felelõs marketing szakemberek abban érdekeltek, hogy a választót inkább kezeljék olyan fogyasztóként, akinek kedvében kell járni, mint olyan állampolgárként, akit fel kell világosítani, illetve be kell vonni a vitákba. A különféle elemzõk kritikai megjegyzései elsõsorban azokra a politikai kontextusokra érvényesek, amelyekben valóban kimutathatók a jelzett degenerációk. Önmagában azonban egy társadalom demokráciájának minõségéért nem lehet csak a politikai marketinget hibáztatni. A dirty politics (piszkos politika) már jóval azelõtt létezett, hogy a televízió dominanciája kialakult volna.

Választási kampány:
Akkortól, amikortól a köztársasági elnök kitqzi a választás idQpontját. A következQ választás kb. 2010 ápr.  máj. . A kopogtató cédulák gyqjtését februárban kezdik (ez elQtt 90 nappal kell kitqzni a választást), márciusban vége a gyqjtésnek. A pártok 2009 Qszén felállítják a kampány stábot és kijelölik a jelölteket.
Nem lehet kizárólag 1 módszerrel kampányolni!
A választások funkciói:
Hatalom legitimációja
Politikus kiválasztása
Politikai konfliktusok kiélezése (permanens kampány
Permanens kampány:
A pártok politikai kommunikációja olyan, mint ha mindig kampány lenne. ( konfliktusgyártás ( mobilitási tényezQ

Kampány forgatókönyv:
Jelölt kiválasztása; listaállítás ( versenyt teremt a politikusok között
Kampány stáb felállítása ( országos központ; helyi központ; jelölt környéki (része a jelölt, kampány fQnök) ( nagy a szerepe az aktivistáknak


Média kampány vs. helyi kampány:
Média kampány:
1996-os médiatörvény óta beszélhetünk róla. Választások alatt a pártok ingyenes lehetQséget kapnak. A médiában való megjelenés szerkesztQség függQ. Aki nincs jelen a médiában, az nem létezik. A média és a politika ugyanazért a fogyasztóért verseng. A média több egyént megmozgat.
4. hatalmi ág e-média? Nem, de van hatalma.
Helyi kampány:
A kis közösségekben fontos ahol még kicsit emberközpontú a választás. A pártok nem tudják kikerülni. Pedig a választási törvény nem írja elQ.
Reklám vs. PR:
Reklám:
Eladást ösztönzQ tevékenység, egy konkrét termékre vonatkozik. JellemzQen egyirányú. Nem fontos része a visszacsatolás. Célja a profit növelés és a meggyQzés befolyásolása.
PR:
Nem egy konkrét dolgot kell eladni, hanem egy márkanevet (céget). Célja a bizalomépítés, az imázs kialakítása. Fontos a visszacsatolás. A kialakult képet mindig felülvizsgálják.
Promóció = eladás ösztönzési típus. A járulékos értéket akarják eladni.
A reklámozásnak kialakított jogszabályi háttere van.
A politikai reklám Magyarországon:
Tv reklám: nem tQkeerQt igényel; magas a megtérülése; nem szelektív; hatása nehezen mérhetQ; audiovizuális felület
Rádió: drága; ismételhetQ; nem szelektív.
Mozi: szelektív
Plakátok/plakát helyek: olcsó; könnyen kezelhetQ; a mindennapi közelség ismertséget teremti meg
Egyre professzionálisabb a piac. A kampányok alatt a médiumok külön árlistát állítanak össze.
Reklámok pszichológiája:
Pl.: Mc. D tálca alátét: A Mc. D sült krumpli az ország legkedveltebb sült krumplija. *
*2000-es eladási adatok alapján
A reklámszabályozásnak vannak hiányosságai. Tilos: bújtatott reklám, versenytárs kritizálása. A politika használja a bújtatott reklámot.
A politikában jelentQs része van a reklámnak, de nem annyi, mint a piaci szektorban.


A PR-ben a közönség kapcsolat a fontos.
Sajtótájékoztató
Mecenatúra
Rendezvények, kulturális programok

Hasonló témájú dokumentumok

pol.komm. órai anyag

- 2008-05-31 10:29:20

A mások által feltöltött dokumentumokat értékelheted. Ha úgy ítéled meg, hogy a vizsgára való felkészülés szempontjából hasznos volt egy dokumentum, akkor adj rá sokcsillagos értékelést.
Ha hibákat tartalmaz, vagy egyéb probléma van vele, akkor keveset.
A dokumentumok sorrendje az értékelések alapján adódik. Ami fentebb van a listában, azt hasznosabbnak ítélték társaid. Az új dokumentumok pedig (értékelések hiányában) szintén a lista tetején kezdenek.

Hozzászólások

Ha észrevételed van egy dokumentummal kapcsolatban (például hibát találtál benne), akkor a Hozzászólások részben jelezheted. Az olyan jellegű kérdéseket mint pl.: A 2. feladat 4. sorából milyen átalakítással jutottunk az 5. sorban szereplő képlethez? - szintén ide érdemes írni

Egy tipp az oldalhoz! - Töltsétek ki a Tantárgyi adatlapokat a tantárgyak oldalain. Fontos lehet a tantárggyal kapcsolatos információ vagy az előadóval való egyszerű kapcsolattartás végett. Az adatlapot csak akkor módosíthatod ha az adott tárgyat a saját tárgyaidhoz adtad.

1-8 5. 5. előadás 5. óra alkotmánytörténet baudelaire bce kik brit töri c nyelv etzs eu szakképzési rendszerek fejlődéslélektan feladat fémek gamf gazdasági gépelemek gyakorlat 1 gyakorlatok hull informatika kamatláb kiállítás kik koncentráció kötelező irodalom kötődés lengyel ferenc mechanika3 zh meteo motefo neveléslélektan órai diák órai jegyzet pót reklámelmélet és gyakorlat rezgéstan statek gyakorlat struktúra szár technika termelés természet tételek tőke urbanisztika vallás vér viszonyszám vizes éh. kez.