Pragmatika-vizsgakerdesek- by Adri

Országok listájaHungaryMiskolci EgyetemBölcsészettudományi KarSzabad bölcsészetPragmatikaVizsgákPragmatika-vizsgakerdesek- by Adri

Pragmatika

Mesterségesintelligencia-kutatás és pragmatika
Alan Turing  angol matematikus, kidolgozta a T-tesztet.
Elméleti eljárás, amely segítségével meg lehet ítélni egy mesterséges intelligencia rendszer színvonalát, szintjét. Egy gép bizonyos kérdésekre adott írásbeli válaszaiból meg tudjuk-e mondani, hogy a választ ember vagy gép adta-e. A gép akkor gondolkodik, ha képes hosszasan beszélgetni egy nem elQre megadott témában úgy, hogy válaszait emberi beszédnek is tekinthetjük. Turing a 20. századra jósolta az ilyen gépek létezését, ám a mai napig nincs olyan gép, ami kiállná a Turing-próbát.
Számítógépes sikerek:
a nyelv kódszerq oldalához kapcsolódó területeken (pl. Morse-abc)
matematika területén
tervezési, szerkesztési eljárások a számítógép segítségével
sakk
Ami könnyq a számítógépnek, az nehéz az embernek, és ami könnyq az embernek az nehéz a számítógépnek (pl. látott dolgok felismerése).
A kudarc okai a számítógépes nyelvészet területén:
a nyelvet kizárólag formai oldalról nézték
nem szenteltek kellQ figyelmet a nyelvhasználatnak (gondolatok kifejezésének módja)
a háttértudás felhasználásának hiánya (pl. olvastad a könyvet?  tudni kell, melyik könyvrQl van szó)
következtetések levonásának hiánya
A nyelvet kizárólag kódnak tekintették. A nyelv nem redukálható egy kommunikációs kódra, a nyelv használatakor, vagyis a mondatok létrehozásakor és megértésekor nem-nyelvi ismeretekre is támaszkodunk, és különbözQ következtetési folyamatok zajlanak le bennünk.
Kávéval kínálnak minket. a kávétól nem alszom el.
A kódolás-dekódolás nem elég, ha csak kódrendszerként értelmezzük ez nem válasz. A következtetési folyamatok kívül vannak a kódrendszeren, ezek szocializációs ismeretek.
A következtetési sorozatok egy okfejtést foglalnak magukba, amelyek nem kizárólag kód jellegqek, hanem általános tudásunkra, ismereteinkre támaszkodnak.
A nyelv nem kizárólag kód jellegq, a nyelvhasználat nem korlátozódik pusztán a kódolás-dekódolás folyamatára.
Ahhoz, hogy megfejtsük, hogy a beszélQ mit akar kimondani, elkerülhetetlen, hogy gondolatokat, mentális állapotokat tulajdonítsunk a másik embernek. Ezt interpretáló stratégiának nevezzük. Az interpretáló stratégiával a puszta dekódolástól, amely a mondatokhoz csak részleges interpretációt rendel, a mondatok teljes interpretációjáig juthatunk el. Pl. A kávétól nem alszom el ( dekódolással: van egy folyadék, amitQl nem alszunk el. A nyelv tehát nem csupán egy kódolási és dekódolási folyamat révén jön létre, hanem az interpretáló stratégiára támaszkodó következtetési folyamatok segítségével is, amelyek általános emberi képességeken alapulnak.
A kognitív tudományok és a pragmatika születése
Charles Morris – az általános jeltudomány egyik vezéregyénisége volt. A jelrendszerek tanulmányozásával foglalkozott. A jelrendszerek tanulmányozását 3 nagy területre osztotta:
szintaxis – mondattan. A jelek egymáshoz való viszonyával foglalkozik
szemantika – jelentéstan. A jelek jelentését vizsgálja
pragmatika – a jeleknek és a jelek használóinak viszonyát vizsgálja
Kidolgozzák a szemantika és a szintaxis elméleti és módszertani kereteit. A pragmatikát az 196-as évekig nem sikerült körvonalazni. Így a 60-as évekig a pragmatika a hulladékkosár szerepét töltötte be. Rendszerezés nélkül beletartozónak tekintettek mindent, amit a szemantika és a szintaxis nem tudott megoldani.
1955 – kognitív tudományok is ekkor születnek meg
Behaviorista irányzat:
Amerika  a pszichológiában a 20. század elejétQl uralkodik
szélsQségesen empirikus  elveti a nem megfigyelhetQ dolgok létezését
az állati viselkedés megfigyelésére szorítkozik
mindenfajta általánosítást adatokra épít
a világ egy inger-válasz modellre épül (jutalom vagy büntetés)
Ezen irányzat ellenreakciójaként kialakultak a kognitív tudományok:
kognitív pszichológia
nyelvészet
elmefilozófia
mesterségesintelligencia-kutatás
idegtudományok
A kognitív tudományok feladata:
az agy, az elme mqködésének feltárása
mentális állapot fogalmának tisztázása
mentális állapot vizsgálata ( az elme hogyan sajátítja el, hogyan fejleszti tovább és hogyan használja fel az ismereteket.
A kutatások a múlt század 50-es éveire tehetQek.

A pragmatika meghatározása és kapcsolata más tudományágakkal
A pragmatika görög eredetq szó, jelentése: ügyrend, szabályzat. A filozófiában a jelrendszerek és az ezeket használó ember közötti viszonyt vizsgáló szemiotikai tudományág. Azokat az elveket és eljárásokat vizsgálja, amelyek az interaktív nyelvhasználat alapját képezik. A pragmatika a társas interakció során használt nyelv megválasztását befolyásoló tényezQket, és ezen választások másokra tett hatását vizsgálja.
Pragmatikai tényezQk:
résztvevQk (egymáshoz való viszony  egyenrangú, alá-fölérendelt, életkor, társadalmi pozíció, iskolázottság, társadalmi nemek  gender viszony  nQ, férfi)
szituáció  kontextus, hol zajlik a kommunikáció
téma, tematika  amirQl a társalgás szól
szándék, cél  miért folytatjuk az interakciót?
Ezek a tényezQk mindig befolyással vannak arra, hogy a nyelv rendelkezésre álló eszközeibQl melyiket választjuk.

A pragmatika nem összefüggQ tudományterület, több átfedése is van más tudományokkal.
szemantika  jelentéstan
stilisztika  stílustan; a stilisztikai elemeket ugyanúgy megválasztjuk, mint a pragmatikai elemeket. A stílus megválasztása a pragmatikai szituációtól függ.
szociolingvisztika  azt vizsgálja, hogy miként befolyásolják a nyelven kívüli tényezQk a nyelvi eszközök megválasztását
pszicholingvisztika (pszichológia + nyelvészet) – olvasás és írás megtanulása, memória. A beszéd folyamatát is vizsgálja. A figyelem és a személyiség is fontos a kommunikációban.
diskurzuselemzés – társalgási maximák, beszédaktusok.
kommunikációelmélet – tárgyalástechnika, kérdésfeltevés.

Szemantika és pragmatika
CHARLES MORRIS: pragmatika – szemantika elkülönítése
* szintaxis: jel–jel viszonya
* szemantika: jel–vonatkozása viszonya
* pragmatika: jel–jelhasználó viszonya
Szemantikai jelentés:
független a beszélQtQl
egyértelmqen meghatározható
szabályokkal leírható
Pragmatikai jelentés:
a beszélQtQl függ
nem egyértelmq
kommunikációs elvekre támaszkodik
értelmezése közvetett
Szemantika tárgya: mondat + alkotóelemei jelentése
Pragmatika tárgya: megnyilatkozások jelentése
* beszédhelyzetben hangzik el
* függ a beszédhelyzettQl
* mondatjelentésre lehet támaszkodni
Pragmatika feladata:
megnyilatkozás jelentése a beszédhelyzet alapján
problémamegoldó stratégiák leírása


John Austin
1911-1690
Angliában született, oxfordi tudós életet élt.
Az oxfordi egyetemen kutatott és tanított.
Professzori címet szerzett, a háborúban is részt vett.
Philos filozófus ( Arisztotelész és Leibnicz volt rá hatással.
A háború után a hétköznapi nyelv elemzésével foglalkozott (szókincs = egy körülhatárolt terület szókincse).
Austin a pragmatika atyja, mert elméletének köszönhetQen lehetQvé vált a szemantika (jelentéstan) határának kitágítása, és a jelentés újfajta értelmezése (pragmatikai jelentés kialakítása).
Az oxfordi logikai pozitivista nyelvfilozófia ellen lépett fel, akik meg akarták alkotni a józan ész nyelvét, mert a mindennapi nyelv tökéletlen, hibás eszköz, nem alkalmas a kommunikációra. A mindennapi nyelv kétértelmq, pontatlan és ellentmondásos. Tehát meg kell reformálni, létre kell hozni egy hibamentes, ideális nyelvet ( ez azonban nem valósítható meg. Csak a jelentéssel bíró állítások vizsgálhatóak (igaz-hamis teszt).
Austin azonban rávilágított arra, hogy léteznek olyan állítások, amelyek se nem igazak, se nem hamisak. Austin megállapította, hogy a nyelv sokkal több szavainknak és mondatainkat jelentésénél. A jelentést és a használatot következetesen differenciálni kell. A szavak absztrakt (szótári) jelentését el kell különíteni a beszélQ által használt jelentéstQl.
ElQadásainak anyagát az elQadás résztvevQi összegyqjtötték és kiadták (1962  Tetten ért szavak).
ElQadásainak célja:
meg akarta cáfolni az angolszász analitikus filozófia alaptételét (a nyelv elsQdleges célja a valóság leírása).
megcáfolja, hogy minden mondat igaz vagy hamis. Sok mondat van, ami semmit nem ír le, és nem értékelhetQ igaznak vagy hamisnak. Ezeknek a mondatoknak nem az a célja, hogy leírjuk a világot (pl. Esik az esQ), hanem az, hogy változtassunk a világon.
Parancsolom, hogy hallgass el. ( Ez a mondat nem írja le a világ állapotát, nem igaz, nem hamis.
Megkeresztellek téged az Atya, a Fiú és a Szent Lélek nevében! ( Változtatásra utal.
Megígérem, hogy holnap eljövök ( Kötelezettséget vállal, morális szerzQdést köt. A szerzQdés eddig nem létezett, a mondat kimondásával jött létre.

John Austin  Tetten ért szavak
1962-ben jelent meg, Austin halála után. 12 elQadást tartalmaz. Austint 1955-ben meghívták a Harvard Egyetemre. A William James elQadássorozat keretében tartotta meg elQadásait. Ez a nyelvészeti pragmatika alapja.
1990-ben jelenik meg a Tetten ért szavak magyar fordítása.
LegfQbb szándék az angolszász analitikus filozófia alaptételének megcáfolása (a nyelv elsQdleges célja a valóság leírása, minden mondat igaz vagy hamis állításként értékelhetQ)
Austin a beszélt nyelvet elemezte.
A könyv meghatároz bizonyos alapfogalmakat: konstatívum és performatívum.
Megalkotja a beszédaktusok hármas hierarchiáját (lokúciós  illokúciós  perlokúciós aktus).
Meghatározza a sikeres beszédaktusok feltételeit (megfelelQ jogosultsággal rendelkezés, megfelelQ körülmény Qszinteség).
Megalkotja a beszédaktusok elsQ osztályozását.

Ismertesse Austin  Tetten ért szavak c. munkájának egyik fejezetét!
6. elQadás  elsQdleges és explicit performatívumok.
Vannak olyan performatív ige nélküli megnyilatkozások, amelyekkel beszédaktusok hozhatók létre. Pl. Ott leszek. Ez egy performatív ige nélküli szerkezet, más néven: implicit vagy elsQdleges performatívum.
A performatív igékkel kifejezett szerkezetek az explicit performatívumok.
Implicit: rejtve benne van, benne foglaltatik (Ott leszek.)
Explicit: kifejtett (Megígérem, hogy ott leszek.)

Performatívumok és konstatívumok
John Austin hívta fel a figyelmet elsQként a megnyilatkozások szerepére. A megnyilatkozások az interperszonális kommunikáció részei, sokfélék lehetnek, de vannak közös tulajdonságaik.
Sok megnyilatkozás nem információt közvetít, hanem cselekvés értéke van  pl. megígérem, bocsánatot kérek. Ilyen esetekben mondani annyit jelent, mint cselekedni. Ezek a megnyilatkozások a performatívumok. A mondatok egy része nem értékelhetQ az igazság vagy a hamisság tekintetében.
A performatív mondatok tulajdonságai:
kijelentQ mód, jelen idQ, E/1. (pl. Megígérem, hogy& )
performatív igéket tartalmaznak, amelyek egy cselekvés végrehajtásának felelnek meg (parancsol, ígér, esküszik)
a sikeresség és a sikertelenség kategóriájával értelmezhetQek.
De: pénzbüntetésre ítéli, a tárgyalás kezdetét veszi stb.

Vannak állításközlQ, információhordozó megnyilatkozások is, ezek a konstatívumok  pl. A tábla fekete. A konstatívumok lehetnek igazak vagy hamisak. A kijelentQ mondatok másik része (pl. Esik az esQ.) a világot írja le, és eldönthetQ róla, hogy igaz-e vagy hamis.

Nem létezQ dolgokról (pl. A jelenlegi francia király kopasz.) és etikai kijelentésekrQl (pl. Tisztelni kell az idQsebbeket.) nem lehet igaz vagy hamis, amit mondunk. Vannak klasszikus módszerek, amelyekkel beszédünket kivonhatjuk az igazság ítélQszékének hatása alól. Ennek egyik módszere, ha nem létezQ dolgokról állítunk valamit, a másik pedig, ha etikai kijelentéseket teszünk (a kell világába tartoznak).


A beszédaktusok
A beszédaktus nyelvi cselekedeteink legkisebb, önálló funkcióval bíró egysége. Beszédaktus létrejöttérQl akkor beszélhetünk, ha a beszélQ szóban vagy írásban legalább egy, de gyakrabban több illokúciós erQvel bíró megnyilatkozást hoz létre, hallgatójának illetve olvasójának címezve, valamely adott kontextusban.
A beszédaktus elmélet elQzményei:
a görögök a nyelvet társadalmi tevékenységnek tekintették
Arisztotelész: nem minden mondat állítás. Csak azok, amelyek igazságot vagy hamisságot tartalmaznak.
sztoikus filozófusok: nem minden propozícióról állíthatjuk, hogy igaz vagy hamis (kérdés, felszólítás& )
retorika: szavakkal történQ hatáskeltés mqvészete
A beszédaktusra a nyelvfilozófián belül figyeltek fel, elsQsorban angol és amerikai kutatók. A nyelvfilozófián belül fogalmazódott meg, hogy a beszéd tevékenység, mégpedig szabályok által irányított tevékenység. A nyelvfilozófusok vizsgálatai: az állítás igaz vagy hamis. A filozófusoknál tehát az igazság megtalálása volt a fontos. A cselekvésekre utaló megnyilatkozásoknak nincsenek igazságfeltételei. A nyelvhasználatnak valójában nem a mondatok, hanem a mondatok kimondásával végrehajtott beszédcselekvések az egységeik. Tehát minden nyelvi megnyilatkozásnak van valamilyen cselekvésértéke. Amikor kimondunk valamit, egyben cselekszünk is  kérünk, utasítunk, magyarázunk. Tehát nem csak egyszerqen lokúciós aktust hajtunk végre.

Austin a megnyilatkozásokat 3 részre osztotta:
lokúciós aktus  a kommunikációs tevékenység megtörténtének puszta ténye.
illokúciós aktus  a beszélQ megnyilatkozásával elvégzett cselekvés (kimondás = csinálás). Pl. fogadás, üdvözlés, felszólítás. Megszámlálhatatlan illokúciós cselekvés van.
perlokúciós aktus  sajátos hatás, amit a beszélQ megnyilatkozása a hallgatóra gyakorol.
Pl. Fogd be a szád!
Lokúciós aktus: kimondtuk a mondatot
Illokúciós aktus: amikor kimondtuk, felszólítottunk valakit arra, hogy maradjon csendben
Perlokúciós aktus: a felszólítás milyen hatást tett a hallgatóra. Lehet pozitív vagy negatív, azaz teljesülhet vagy nem.
Az illokúciós erQ és a perlokúciós hatás viszonya nem 1:1 viszonyként írható le. Illokúciós erQ pl. a felszólítás, de nem biztos, hogy lesz hatása. Ha megfogadják a felszólítást: az illokúciós erQ és a perlokúciós hatás egybeesik. Ha nem fogadják meg, akkor nem esnek egybe.
A beszédaktusok csoportosítása (Searle):
reprezentatívumok (állítók)  az állítás igazságtartalmához való viszonyunkat fejezzük ki (hisz, állít, tagad, megerQsít)
direktívumok (kinyilatkoztatók)  a beszélQ megpróbálja rávenni a hallgatót, hogy megtegyen valamit (kér, felszólít, követel, parancsol, óhajt)
komisszívumok (elkötelezQk) a beszélQ elkötelezi magát egy cselekvés bizonyos lefolyását illetQen (ígér, garantál, megfogad)
expresszívumok (kifejezQk)  állásfoglalás egy ténnyel kapcsolatban
(örül, sajnál, gratulál, köszöni, bocsánatot kér)
deklarációk (kinyilatkoztatók)  a beszélQ a megnyilatkozás kimondásával megváltoztatja egy tárgy vagy szituáció státuszát, helyzetét, feltételeit
(lemond, ki van rúgva, megkeresztel, hadat üzen)

Feltételek, amelyeknek teljesülniük kell a beszédaktus sikeres végrehajtására:
szintaktikai (mondat szintjén)  szintaktikailag rosszul formált szóláncolattal semmiféle beszédaktus nem hajtható végre
szemantikai (jelentés) – Chomsky: „Színtelen zöld eszmék dühödten alszanak”. van benne: alany állítmány és határozók, tehát szintaktikailag helyes. Ugyanakkor szemantikailag helytelen. Továbbá pl. ígérni vagy parancsolni nem lehet olyat, ami már megtörtént (Megígérem, h tegnap segítek neked).
pragmatikai: a nyelvhasználók szándékaira, hiedelmeire, egymáshoz mért társadalmi helyzetére vonatkoznak. Pl. a hierarchiában alacsonyabban álló nem adhat parancsot a felette állónak.

Boldogulási feltételek
A beszédcselekvések csak akkor sikeresek, ha bizonyos feltételeknek eleget tesznek. Ezeket nevezzük szerencsefeltételeknek vagy boldogulási feltételeknek.
beszédaktus végrehajtója – rendelkeznie kell a szükséges felhatalmazással
– számít, hogy ki mondja és hol
beszédaktus végrehajtása – helyesen kell végrehajtani egy eljárás (procedúra) szerint
Qszinteségi feltétel  tényleg igazán akarja-e azt, amit a beszédaktusban megjelenít (pl. gratuláció, ígéret, bocsánatkérés)

A beszédaktus-elmélet hatása más tudományterületek fejlQdésére
A beszédaktus elmélet nagy hatással volt más tudományokra. A nyelvrQl való gondolkodás új dimenzióit nyitotta meg. A beszédaktus-elméletben bevezetett fogalmak egy új gondolkodásmód keretévé és új empirikus vizsgálatok ösztönzQivé váltak.
Filozófiai hatás:
John Searle  Austin tanítványa volt, nyelvfilozófiával foglalkozott (filozófus). Továbbfejlesztette Austin elméletét.
Chomsky generatív grammatikájának fejlesztésére is hatással volt Austin.
Austin beszédaktus elmélete a filozófiai szemantika megújulását eredményezte.
A beszédaktus elmélet alapján hozzák létre a kommunikációs cselekvés elméletet (Jürgen Hambermas).
Paul Grice  filozófus, nyelvfilozófus. Együttmqködési alapelv és társalgási maximák meghatározása a beszédaktus elmélet alapján.
Pragmatikai hatás:
tovább folynak a kutatások a performatívumokra vonatkozóan
további osztályokat különítenek el az egyes beszédaktusokon belül
a közvetett és közvetlen beszédaktusok problematikája
a nyelv leírásának módszereiben
szótári-jelentéstani kutatások
performatív igék listájának összeírása
empirikus (megfigyelhetQ) kutatások
hatással van a szintaxisra (mondattan)
mondattani elemzések
vonzat keret (valencia elmélet  a szavak egymáshoz való kötQdését írja le)
a szavak üres valenciális helyekkel rendelkeznek, amit be kell töltenünk más szavakkal, hogy értelmes mondatot kapjunk
a különbözQ nyelvek valenciái eltérQek
társalgáselemzés területén (diskurzuselemzés)
ehhez szorosan kapcsolódva a szociolingvisztika területén is
kérdés-felelet kapcsolata, általános szabályok keresése
deviancia (normálistól eltérQ) a kommunikációban
osztálytermi diskurzus, klinikai diskurzus, bírósági nyelvhasználat, politikai retorika vizsgálatába
pszicholingvisztika és gyermeknyelv kutatásának területén is nagy hatása van
A gyermeknyelv-kutatásra tett hatások: a gyermekek lokúciós aktusokat használnak kezdetben (kérek, akarok& ).
Elizabeth Bates, gyermeknyelv kutató: A gyermek  ellentétben a nyelvésszel  nem a formális mondattantól halad a szemantikán át a pragmatika felé, hanem fordított utat jár be. A gyermek kezdeti teljesítményei pusztán pragmatikai szervezQdést mutatnak. Ezt követi a szemantika, majd a mondattan rögzülése.

John R. Searle  Az illokúciós aktusok szerkezete
Searle Austin követQje, Grice mellett legkiemelkedQbb tanítványa volt Austinnak. Amerikai filozófus, Austin életmqvének folytatója. Továbbfejleszti Austin elméletét, némiképp változtat a terminológián, a hangsúlyokat, központi kutatási témákat máshová helyezi.
5 kutatási területet különít el:
illokúciós aktusok szerkezetének meghatározása
a közvetett beszédaktusok leírása
a sikeres beszédaktusok végrehajtási feltételeinek meghatározása
væèÞð ¢/np ?56êü--T$Œ$Ž$H%J%¬%®%(&È,õêõÜÑÆÑ»°»°¢°šÑ܄Ƅyn„ncUcncyÜÆ jàðhŽ5nh±"CJaJ hŽ5nh±"CJaJ hŽ5nhÝIúCJaJ hŽ5nh¼ksCJaJ hŽ5nh¯2æCJaJ hŽ5nhŽ5nCJaJ hÒ
¹CJaJ jàðhŽ5nhðx­CJaJ hŽ5nhðx­CJaJ hŽ5nh>Y•CJaJ hŽ5nh k1CJaJ hŽ5nhjdÕCJaJhŽ5nh,X5>*CJaJ hŽ5nhÞ ICJaJ hŽ5nh,XCJaJ vèº

æ

j
”


"ˆÞ†R˜¢
^l?ð÷ïäïïïÙÙÙÙïïÎÎÎÎïïïïïïäï
$
&
Fa$gdŽ5n
$
&
Fa$gdŽ5n
$
&
Fa$gdŽ5n $a$gdŽ5n $a$gdŽ5nð6m±ê-3-x !d!¶!4"¼"è"þ"#\#z#º#$T$J%¬%ìììäääÙÙÙÙÙäÎÎÎÎÎäÃÃÃä
$
&
F
a$gdŽ5n
$
&
F

a$gdŽ5n
$
&
F
a$gdŽ5n $a$gdŽ5n$
&
F
„Å„™þ^„Å`„™þa$gdŽ5n¬%®%(&h)”)Î*2+„+ä+Æ,È,r-¤-à.Ò/œ0Ò0
1

1%1Z1{1¥1Ï1æ1÷ì÷÷áááá÷÷÷ÖÖÖÖÖÖ÷ìÎÎÎÎÎ $a$gd}
$
&
Fa$gdŽ5n
$
&
Fa$gdŽ5n
$
&
Fa$gdŽ5n $a$gdŽ5nÈ,

1%1Ï1Ú1å12,2f22’2¨2¾2À2â2ä2p3r3†3Ø3ì3Ä4ò4

5"56585˜5š5Þ5à5â5ä5ü5 66ª6«68õçÜÑÜɾɳ¾ÑÜɾ«É³ÑÜÑÜÉÜÉÜɾ«É³ ’ç‡|‡n‡ jàðhŽ5nh±"CJaJ hŽ5nh k1CJaJ hŽ5nh±"CJaJhŽ5nhý-d5>*CJaJ h k15>*CJaJ h}CJaJ hý-dhý-dCJaJ hý-dh}CJaJ hý-dCJaJ h}hý-dCJaJ h}h}CJaJhŽ5nh,X5>*CJaJ hŽ5nhx¨CJaJ&æ1.2f2’2À2ä23F3r3Ø344z4¸4

585š5à5â5ä5ü5676b6ôôôìááááììììììÖÖÎÎÃÎÎÎ
$
&
Fa$gdŽ5n $a$gdŽ5n
$
&
F"a$gdý-d
$
&
F!a$gdý-d $a$gd}
$
&
F a$gdý-db6™6Ø6D7~9Ø< ?d@Œ@lA\CDÈDîEðE0FÜGRH´IúIŽJHK:L˜LšL$MŽM÷÷÷÷÷÷÷÷ìì÷÷÷÷á÷÷÷÷÷÷÷÷÷á÷
$
&
Fa$gdŽ5n
$
&
Fa$gdŽ5n $a$gdŽ5n8~9

< *CJaJ hŽ5nhÒ
¹CJaJ hŽ5nh[4‘CJaJ hŽ5nh k1CJaJhŽ5nh,X5>*CJaJ jàðhŽ5nht{CJaJ hŽ5nht{CJaJ hŽ5nh±"CJaJ hŽ5nhG)ËCJaJ jàðhŽ5nh^¤CJaJ hŽ5nh^¤CJaJ hŽ5nhWïCJaJ$ŽM(O¼O4P˜PšPÜPLR„TÐT &
F„Å^„Åa$gdŽ5n
$
&
Fa$gdŽ5n
$
&
Fa$gdŽ5n $a$gdŽ5næS‚T„TšV

WW¾W8X Y"Yb[d[Ô[Ö[ø[ú[X\Z\\\z\|\j]¨]î^€`>a@a¢a¤a bLc`gbg¾gÀgšnên o"oõêõßõêÔõêõÌõÌõÌõĹ«•Ì•ŠßŠß••tÌÔiÔaÔa hŸICJaJ hŽ5nh k1CJaJ hŽ5nh ICJaJ hŽ5nhŽ5nCJaJ hŽ5nhG)ËCJaJ hŽ5nCJaJhŽ5nhG)Ë5>*CJaJhŽ5nh,X5>*CJaJ hŽ5nh ÚCJaJ h ICJaJ hÒ
¹CJaJ hŽ5nhTòCJaJ hŽ5nh[4‘CJaJ hŽ5nhx¨CJaJ hŽ5nhÛGõCJaJ&p`@a¤a`gbgÀgTh¬i^j†jÐj‚ktlšnìnàoqüq†rêrtððèèèÝÝÝèèèèèèÒÇÇÇ¿´
$
&
Fa$gdŽ5n $a$gdŽ5n
$
&
Fa$gdŽ5n
$
&
Fa$gdŸI
$
&
Fa$gdŽ5n $a$gdŽ5n$
&
F„Å^„Åa$gdŽ5n "o oàoúo pq6qr0rêrs&s ttrtttuuàwáwøwúzüzz{|}4~5~*ž Ð‚ð…J‰Ô‰Ö‰>Œ@ŒBŒ¤Œõêõâõâõâõ×â×õ×ÏÄ×Ä϶«×¶ • •Š•ŠtitiŠ ¶ hŽ5nhGyCJaJ hŽ5nh”E#CJaJ hŽ5nhã:CJaJ hŽ5nhÆYŠCJaJ hŽ5nhCf
CJaJ hŽ5nhpmøCJaJ hŽ5nh¯2æCJaJhŽ5nh,X5>*CJaJ hŽ5nhW/ÖCJaJ hÒ
¹CJaJ hŽ5nh­'áCJaJ hŸICJaJ hŸIhTòCJaJ hŽ5nhTòCJaJ&trtttuv(wàwáwøw“xÝxy^yúzüzz{X}|}5~~~Ì~/*÷ïïäääïÙïäïääïÙïïÎÎÎÎÎï
$
&
Fa$gdŽ5n
$
&
Fa$gdŽ5n
$
&
Fa$gdŽ5n $a$gdŽ5n $a$gdŽ5n* $‚‚Ђ ƒ\ƒ¤ƒòƒ„´„¢…ð…L†Æ†6‡˜‡bˆüˆÖ‰@ŒBŒ¦ŒôôôôéÞÞéÞéÞÞôéééééÖÖÖË
$
&
Fa$gdŽ5n $a$gdŽ5n
$
&
Fa$gdŽ5n
$
&
Fa$gdŽ5n
$
&
Fa$gdŽ5n¤Œ¦ŒªWŽXŽ°Þ°à°$±Ú·Ü·Š¸Œ¸Ú¸Ú»Ü»F¼H¼˜¼š¼ ÀÀ¬À®ÀbÃdúżÅÀÆÂÆÄÆÇÇõíåíåãåÚÎåíåÀ帪¸Ÿ‘†}w}w}w}q}cU‘UhŽ5nh k15>*CJaJhEs'hEs'5>*CJaJ
hxCJ
hEs'CJhEs'hEs'CJ hEs'5>*CJaJhŽ5nh,X5>*CJaJ hŸIh­5kCJaJ jàðhHChHCCJaJ hHCCJaJ jàðh­5kh­5kCJaJh­5kh­5k>*
CJaJh­5k>*
CJaJU h­5kCJaJ hŸICJaJ h,X5>*CJaJ!¦ŒXŽyŽ¨ŽÊŽ
”°Þ°à°$±¨±Ö²à´–µŠ¶Ú¶·l·n·¸·Ü·v¸x¸Ú¸Ü¸÷÷ìììììäääÙÙÙäÎÎäää÷÷÷÷÷
$
&
Fa$gd­5k
$
&
Fa$gd­5k $a$gd­5k
$
&
Fa$gd­5k $a$gdŸIaz illokúciós erQt jelölQ szerkezet használati szabályainak meghatározása
az illokúciós aktusok csoportosítása

Az illokúciós aktusok szerkezete:
A beszédaktusok végrehajtása az alábbi tevékenységekbQl épül fel:
megnyilatkozási aktus (Austinnál ez a lokúciós aktus)  ha mondani akarunk valamit, akkor a nyelv szavait, s az ezekbQl alkotott mondatokat használjuk
propozicionális (referáló, állító) aktus  a nyelv hagyományos referáló, állító szerepéhez köthetQ. A nyelvet arra használjuk, hogy a világ dolgaira utaljunk, állítást tegyünk ezekkel a dolgokkal kapcsolatban (pl. Az udvaron füvet nyírnak. Szeretem a csokit.).
illokúciós aktus  a beszélQ szándékaihoz köthetQ cselekedet (kérés, ígérés, felszólítás& )
Searle gondolatmenetének újdonsága, hogy a beszédaktusokhoz hasonlóan az illokúciós aktusoknak is szerkezetet tulajdonít:
propozicionális tartalomindikátor  (p)
illokúciós erQindikátor  F
Az illokúciós aktusok szerkezete tehát: F(p)

Figyelmeztetlek, | hogy ne tedd meg.
F | (p)
A (p) mutatja a figyelmeztetés tartalmát, amire a figyelmeztetés vonatkozik.

Ne tedd! ( csak (p), F nem kerül verbalizálásra.

Ugyanannak az illokúciós aktusnak a megvalósítására különféle propozíciós aktusok használhatóak. Pl. bocsánatkérés illokúciós aktusát kifejezhetjük többféleképpen: ne haragudj, bocsánat, nem így akartam, elnézést&
EltérQ propozicionális aktusok is megjeleníthetik ugyanazt az illokúciós erQt. Pl. Fél 7 van?! Kimegyek, beindítom a motort! Indulhatunk? Gyere már! Ne vacakolj annyit! ( Ezek mind a sürgetés illokúciós aktusát fejezik ki.

Értelmezze az ígérés illokúciós aktusát!
Searle a következQképpen fogalmazza meg az elvet: egy értékelQ premissza hozzáadása nélkül egyetlen deskriptív állítás sem vonhat maga után értékelQ állítást. Aki pedig más véleményen van, az elköveti az úgynevezett naturalista következtetési hibát. Azonban Searle azt is igyekszik megmutatni, hogy igenis vannak olyan deskriptív állítások, melyekbQl logikai következtetéssel levezethetQ egy értékállítás, vagyis a van-ból végül kell lesz.
Searle példája az ígérés aktusa, illetve az arra vonatkozó állítások lesznek.
Vegyük a következQket:
1. Jones kiejtette a Smith, ezennel megígérem, hogy fizetek neked öt dollárt' szavakat. 2. Jones megígérte, hogy fizet Smithnek öt dollárt. 3. Jones kötelezettséget vállalt (kötelezte magát) arra, hogy fizet Smithnek öt dollárt. 4. Jones köteles öt dollárt fizetni Smithnek. 5. Jonesnak fizetnie kell Smithnek öt dollárt.
Searle a deskriptívrQl az értékelQ állításra való áttérésben néhány szintén faktuális kiegészítQ premisszára támaszkodik, és arra, hogy az intézményeket, mint amilyen az ígérés is, bizonyos konstitutív szabályok alkotják, s ezek a szabályok adják meg az ígéret szó jelentését. Ígérni annyit jelent, mint kötelezettséget vállalni. Searle arra hivatkozik, hogy igaz ugyan, hogy az ígéret értékelQ szó, de tisztán deskriptív is.

Értelmezze az utasítás illokúciós aktusát!

John R. Searle  Közvetett beszédaktusok
1979  Kifejezés és jelentés c. kötet, mely Searle fQbb cikkeit tartalmazza. Úgy rendezte a cikkeket sorba, hogy monográfiát hozott létre.
A kötet egyik legfontosabb tanulmánya/témaköre a közvetett beszédaktusok.
Hogyan lehet egyetlen megnyilatkozással 2 beszédaktust végrehajtani?
szó szerinti értelmq közvetlen beszédaktus
nem szó szerinti értelmq közvetett beszédaktus
Pl. Uram, ön a lábamon áll!
Közvetlen beszédaktus a tájékoztatás (a lábamon áll), közvetett beszédaktus pedig a felszólítás/kérés (álljon már arrébb).
Tehát egy megnyilatkozással két beszédaktus jött létre.

Akkor fejezzük ki közvetett beszédaktusokkal szándékainkat, ha egy illokúciós aktusnak a megvalósítására nem az illokúciós erQt kifejezQ indikátort (performatív igét pl. figyelmeztetlek), hanem attól eltérQ propozicionális tartalmú mondatot, vagyis lényegében egy másik illokúciós aktust használunk.
Pl. Áruinkat elektronikus védelemmel láttuk el. ( Ez egy állítás, de közvetett módon azt fejezi ki, hogy ne lopj!
Az állítás illokúciós aktusával a figyelmeztetés beszédaktusát, tehát egy másik illokúciós aktust fejez ki.

ElsQdleges és másodlagos illokúciós aktusok
Mikor az elsQdleges illokúciós mondanivalójával kimondunk, akkor a szószerinti illokúciós aktust is végrehajtjuk.
ElsQdleges = szó szerinti
Másodlagos = nem szó szerinti

Értelmezze az alábbi mondatot szemantikai és pragmatikai szempontból!
Ide tudná adni a sót?
Nem arra vagyok kíváncsi, hogy fel bírja-e emelni a sótartót, hanem megkérem, hogy adja ide azt. Tehát a kérdés illokúciós aktusával a kérés beszédaktusát fejezi ki.
1 lépés: Y azt kérdezte tQlem, hogy képes vagyok-e odaadni a sót (beszélgetési tény)
2. lépés: feltételezem, hogy együttmqködik a beszélgetésben, s hogy ezért megnyilatkozásának van valami célja vagy mondanivalója (az együttmqködQ beszélgetés elvei)
3. lépés: a beszélgetési helyzet nem olyan, ami arra utalna, hogy elméleti érdeklQdés nyilvánul meg só-oda-adási képességem iránt (tényszerq háttérinformáció)
4. lépés: továbbá, valószínqleg már tudja, hogy igen a válasz a kérdésre (tényszerq háttérinformáció). (Ez a lépés elQsegíti, hogy továbbmenjünk az 5. lépésre, de nem lényeges.)
5. lépés: ennélfogva megnyilatkozása valószínqleg nem egyszerq kérdés. Valószínqleg van valami mögöttes illokúciós mondanivalója. (1., 2., 3. és 4. lépésekbQl következik.) Akkor mi lehet?
6. lépés: bármely direktív illokúciós aktus elQkészítQ feltétele, hogy H képes legyen a propozíciós tartalmi feltételekben predikált cselekvés végrehajtására (a beszédaktusok elmélete).
7. lépés: ennélfogva X olyan kérdést intézett hozzám, amelyre az igenlQ válasz maga után vonná, hogy a só odaadására vonatkozó kérés elQkészítQ feltétele kielégül (következtetés az 1. és 6. lépésekbQl).
8. lépés: most ebédelünk, és szokás, hogy ilyenkor az emberek sót használnak; adják oda-vissza, megpróbálják egymásnál elérni, hogy adják oda-vissza stb. (háttérinformáció).
9. lépés: ennélfogva egy olyan kérés elQkészítQ feltételeinek kielégítésére célzott, amely engedelmességi feltételeinek megteremtését nagyon valószínq, hogy tQlem akarja (következtetés a 7. és 8. lépésekbQl).
10. lépés: ennélfogva bármely más ésszerq illokúciós mondanivaló híján valószínqleg azt kéri tQlem, hogy adjam oda neki a sót. (következtetés az 5. és 9. lépésekbQl).

Értelmezze az alábbi mondatot szemantikai és pragmatikai szempontból!
A lábamon áll!
Tájékoztatom, hogy épp a lábamon áll, ugyanakkor felszólítom/megkérem arra, hogy álljon arrébb.

Értelmezze az alábbi dialógust szemantikai és pragmatikai szempontból!
Menjünk ma este moziba!
Vizsgára kell készülnöm.
ElsQdleges illokúciós aktus: az elutasítás.
1. lépés: javaslatot tettem Y-nak, s Q válaszként tett egy megállapítást, ami oda lyukadt ki, hogy vizsgára kell készülnie.
2. lépés: feltételezem, hogy együttmqködik a beszélgetésben, s hogy e megjegyzését ennek megfelelQen relevánsnak szánta (Grice: együttmqködQ beszélgetés elve).
3. lépés: a releváns válasznak beleegyezésnek, visszautasításnak, ellenjavaslatnak, stb. kell lennie (beszédaktusok elmélete).
4. lépés: a szó szerinti megnyilatkozása ezek egyike sem volt, így a válasz nem volt releváns.
5. lépés: ezért valószínqleg többet gondol, mint amit mond. Feltételezve, hogy a megjegyzése releváns, elsQdleges illokúciós mondanivalójának különböznie kell a szó szerintitQl. (Ehhez a lépéshez a hallgatónak következtetési stratégiával kell bírnia, hiszen másképp nem jön rá, hogy az illokúciós aktus és a megnyilatkozás jelentése, a szó szerinti jelentés, eltérnek.)
6. lépés: tudom, hogy a vizsgára készülés sok idQt vesz igénybe, a mozi is sok idQt jelent. (itt a tényszerq háttér-információra támaszkodik.)
7. lépés: ennélfogva valószínqleg nem teheti, hogy egyazon estén moziba is menjen, vizsgára is készüljön. (A következtetést a 6. lépésbQl vonja le.)
8. lépés: egy javaslat vagy más elkötelezQ aktus elfogadásának elQkészítQ feltétele egyenlQ a propozíciós tartalmi feltételben állított aktus végrehajtására való képességgel.
9. lépés: ezért tudom, hogy olyasmit mondott, aminek az a következménye, hogy ha következetes, nem tudja elfogadni javaslatomat. (Következtetés az 1., 7. és 8. lépésekbQl.)
10. lépés: ezért az elsQdleges illokúciós mondanivalója valószínqleg javaslatom visszautasítása (következtetés az 5. és 9. lépésekbQl.)

Searle és a beszédaktus elmélet
Searle a Kaliforniai Egyetemen oktatott filozófiát. 1969  Beszédaktusok c. könyv, melyet tanítványa publikált. A könyv Wittgenstein és Austin elméletére épül.
Korábban a nyelvtudományban a nyelv struktúráját vizsgálták (struktúraközpontú megközelítés) ( Saussure, Chomsky.
Ezzel szemben Searle azt vizsgálja, hogy hogyan érvényesülnek az egységek (szavak, mondatok) a kommunikációban ( funkcióközpontú elmélet.
Az elmélet alapkategóriája a beszédaktus, mely a nyelvi kommunikáció egysége. A nyelvfilozófia feladata a beszédaktusok feltérképezése. A beszédaktusok az emberi cselekvések jól körülhatárolható csoportját alkotják.
Mivel minden értelmes mondatot a jelentése alapján egy sajátos beszédaktus (beszédaktus csoport) végrehajtására lehet használni, s mivel minden lehetséges beszédaktust egy vagy több mondatban meg lehet fogalmazni, a mondatok jelenségének tanulmányozása és a beszédaktusok tanulmányozása nem két különálló stúdium, hanem egyetlen vizsgálódás, két különbözQ szempontból. (Searle: Beszédaktusok)

Értelmezze az alábbi apa-gyermek dialógust pragmatikai szempontból!
Menj fogat mosni!
Nem vagyok álmos.

Következtetési folyamatok a pragmatikában. Értelmezze a következQ dialógust pragmatikai szempontból!
Kérsz kávét?
A kávétól nem alszom el.

Interpretáló stratégiák a pragmatikában. Értelmezze a következQ dialógust (vendégség, késQ este) pragmatikai szempontból!
Mesélj! Mi történt tegnap?
Nem azt mondtátok, hogy holnap korán kell felkelnetek?

H. Paul Grice  A társalgás logikája
Grice legismertebb cikke 1975-ben jelent meg. Ebben a cikkben a nem természetes jelentés fogalmát fejleszti tovább, és bevezet két fogalmat: implikatúra és együttmqködési alapelv.
Grice megértette, hogy egy mondat interpretálása jócskán túlmutat a konvenció szerint neki tulajdonított jelentésen. Ezért tudjuk elkülöníteni egymástól a mondat és a megnyilatkozás fogalmát.
A mondat az a szósor, ami változatlan marad, mikor X és Y különbözQ helyzetekben kimondja azt. A megnyilatkozás azonban egy mondat kimondásának eredménye, amely a körülményektQl és a beszélQtQl függQen változhat. Pl. A barátomnak ma van a születésnapja.
X és Y ugyanazt a mondatot mondja ki, de két különbözQ megnyilatkozást hoznak létre.

Grice és a nem természetes jelentés fogalma
Grice az angol nyelv egyik sajátosságából indul ki:
to mean =
azt jelzi (pl. A busz csengetése azt jelzi, hogy el fog indulni.)
azt jelenti (pl. X kiütései azt jelentik, hogy bárányhimlQje van.)
azt akarja mondani (A szobád egy disznóól. = X azt akarja mondani Y-nak, hogy a szobájában rendetlenség van.)
Természetes értelem (1. és 2. példamondat): a jelenségek itt tüneteikkel vagy következményeikkel kerülnek kapcsolatba.
Nem természetes jelentés (3. példamondat): A beszélQ által közölni kívánt tartalom és az ezek közlésére használt mondatok között létesül kapcsolat.
Tehát a busz csengetése vagy X kiütései nem amiatt függnek össze a busz indulásával, ill. a bárányhimlQvel, mert mi ezt így interpretáljuk: az egyik létezése független a másikétól.

Grice definiálta a nem természetes jelentést: a beszélQ a mondat kimondásával hatást akart gyakorolni partnerére az által, hogy a hallgató felismeri a szándékot.
Grice tehát nagy jelentQséget tulajdonít a beszélQ szándékainak, a szavakkal történQ kommunikációban, valamint annak, hogy a beszélgetQtárs fel kell, hogy ismerje ezeket a szándékokat.

Grice együttmqködési alapelve, társalgási maximák, implikatúrák
Grice feltételezése szerint a társalgó felek tiszteletben tartják az együttmqködési alapelvet: a beszélgetQ partnerek arra számítanak, hogy mindegyikük racionálisan és a többiekkel együttmqködve járul hozzá a társalgáshoz.
Grice ezt az alapelvet 4 maxima segítségével bontja ki:
mennyiség maximája: a beszélQ hozzájárulása épp annyi információt tartalmazzon, amennyit a szituáció megkövetel, se többet, se kevesebbet  pl. ha 4 csavar kell, ne 2-t vagy 6-ot adj.
minQség maximája: azt várja el, hogy a beszélQ Qszinte legyen, ne hazudjon, és jó oka legyen azt állítani, amit állít  pl. ha cukor kell, ne sót adj.
relevancia (viszony) vagy reláció maximája: azt írja elQ, hogy a tárgynál maradjunk  mondandónk kapcsolódjon az elQzQ megnyilatkozásainkhoz, vagy a többiek megnyilatkozásaihoz
mód vagy modor maximája: megköveteli, hogy világosan és lehetQleg egyértelmqen fejezzük ki magunkat, az információkat olyan sorrendben adagolva, hogy érthetQek legyenek (pl. idQrendben mondjuk el az eseményeket)
Implikatúra:
Egy megnyilatkozás jelentése nem mindig korlátozódik a neki megfelelQ mondat konvencionális nyelvi jelentésére. El kell tehát különíteni azt, amit mondunk, attól, amit átadunk vagy közlünk  azaz a mondtat hagyományos nyelvi jelentését, a megnyilatkozás interpretációjától.
A jelentés nem más, mint amit mondunk, míg az implikatúra az, amit közlünk, és amit közlünk az nem ugyanaz, mint amit mondunk.
Grice szerint két lehetQség van arra, hogy többet közöljünk, mint amennyit mondunk:
egy konvencionális eszköz, amely egy konvencionális implikatúrát indít el
egy nem konvencionális társalgási eszköz, amely egy társalgási implikatúrát léptet életbe.
Pl. X azt hiszi, hogy az angolok nagyon bátrak, és ezt a vélekedését közli Y-nal.
Az angolok nagyon bátrak.  Ebben az esetben ugyanazt mondja, mint amit közölni kíván. Tehát itt nincs implikatúra.
John angol, tehát nagyon bátor.  Ebben az esetben többet közöl, mint amennyit mond. Azt mondja, hogy John angol és nagyon bátor, ugyanakkor azt közli, hogy John azért olyan bátor, mert angol, vagyis az angolok nagyon bátrak. Itt már van implikatúra. Ez az implikatúra azonban konvencionális módon, a tehát kötQszóval jelent meg. ezért ez egy konvencionális implikatúra.
John angol& nagyon bátor. Itt is többet közöl, mint amennyit mond, úgy, mint az elQzQ mondat esetében, tehát itt is van implikatúra. DE: ez az implikatúra nem valamilyen konvencionális szó hatására jelenik meg (mint az elQbb a tehát hatására). Itt a társalgási maximák és azok kihasználása adja a magyarázatot.

A társalgási maximák nem valamiféle normák, amelyekhez tartaniuk kell magukat a társalgó feleknek, hanem inkább a beszélQvel szemben támasztott elvárásoknak felelnek meg (interpretálási alapelvek, és nem pedig normatív elQírások vagy viselkedési szabályok).
A társalgási maximák tehát kognitív szellemqek: nem csak arra az elgondolásra épülnek, hogy a társalgó feleknek különbözQ mentális állapotaik lehetnek, hanem arra is, hogy képesek vagyunk másoknak is mentális állapotokat, pl. szándékokat tulajdonítani.

A társalgási maximák kihasználása:
Grice maximáinak jelentQsége nem annyira abban rejlik, hogy a társalgó feleknek tiszteletben kell tartaniuk. Az újdonság inkább az, hogy a beszélgetQpartnerek ki is használhatják azokat.
Pl. X: - Hol lakik Z?
Y: - Valahol Dél-Franciaországban.
Ez a válasz megsérti a mennyiség maximáját, ugyanis nem szolgáltat elegendQ információt. X ebbQl azt a következtetést vonhatja le, hogy Y nem tudj pontosan, hogy hol lakik Z.


A társalgás résztvevQje több módon térhet le arról az útról, hogy kövessen egy maximát:
megsérthet egy maximát, így idQnként felmerülhet a félrevezetés gyanúja.
kibújhat a maxima és az együttmqködési alapelv érvényesítése alól  megmondja, hogy nem akar úgy együttmqködni, ahogy azt a maxima megkívánja (pl. Nem mondhatok többet).
Ütközéssel találja szemben magát  pl. nem tudja kielégíteni a mennyiség elsQ maximáját anélkül, hogy megsértené a minQség 2. maximáját.
megszeghet egy maximát, vagyis nyilvánosan nem elégíti ki azt. Ez a helyzet jellegzetesen társalgási implikatúrához vezet (kihasználjuk a maximát).

Hasonló témájú dokumentumok

Egyelőre még egyetlen hasonló témájú file sincs feltöltve a rendszerbe

A mások által feltöltött dokumentumokat értékelheted. Ha úgy ítéled meg, hogy a vizsgára való felkészülés szempontjából hasznos volt egy dokumentum, akkor adj rá sokcsillagos értékelést.
Ha hibákat tartalmaz, vagy egyéb probléma van vele, akkor keveset.
A dokumentumok sorrendje az értékelések alapján adódik. Ami fentebb van a listában, azt hasznosabbnak ítélték társaid. Az új dokumentumok pedig (értékelések hiányában) szintén a lista tetején kezdenek.

Hozzászólások

Ha észrevételed van egy dokumentummal kapcsolatban (például hibát találtál benne), akkor a Hozzászólások részben jelezheted. Az olyan jellegű kérdéseket mint pl.: A 2. feladat 4. sorából milyen átalakítással jutottunk az 5. sorban szereplő képlethez? - szintén ide érdemes írni

Egy tipp az oldalhoz! - Szavazz a feltöltött dokumentumokra az alapján, hogy mennyire volt számodra használható vagy épp használhatatlan (mondjuk azért, mert tele van hibával). A dokumentumok a szavazataitok alapján sorrendeződnek így hosszútávon a legjobb pontokat kapó dokumentumok lesznek a lista elején. Csak a saját szakod dokumentumaira szavazhatsz.

10 11.05-1 15 16 17 2 eloadas 2. óra adatbázis alapvizsga alkotmányjog antroptöri anyagismeret barokk bce beugro citrátkör csokonai definíciók épszerk 5 feudalizmus folyami duzzasztómű forma földrajz geodézia határérték ismertető kiadott anyag kibernetika kivitel középérték kriszti logika meteo növényszervezettan jegyzetek operációs rendszerek órai diák órai előadás oxidáció öko 1 polgár reneszánsz speech sounds szivattyú szupra tanenbaum török valószínűség védett területek vegyes szakjog white