Az esztétika határtudományai kérdésel

Országok listájaHungaryMiskolci EgyetemBölcsészettudományi KarSzabad bölcsészetAz Esztétika Határtudományai: KultúratudományAz esztétika határtudományai kérdésel

Az esztétika határtudományai: Kultúratudomány

Civilizáció és kultúra
KULTÚRA:
A fogalom a colere latin igébQl származik, melynek alapjelentése: mqvelni. A kultúra szót elQször Cato (i.e. 234-149) használja a földdel kapcsolatos mqvelés (szQlQ, kert stb.) értelmében. A cultura agri tehát az embert körülvevQ nyers természet gondozását, ápolását, átalakítását, nemesítését jelentette. Erre az Qsi jelentésre utal a ma is használatos kultúrnövény (azaz: nemesített növény) kifejezés.
Elias szerint a francia hagyományban a civilizáció szó egy olyan sokoldalú egészre vonatkozik, amely a társadalompolitikai, gazdasági, vallási, technikai, morális életét is befolyásolja (vagyis kultúra). Ezzel szemben a német gondolkodók szemében a civilizáció elsQsorban valami külsQdleges jelent, valami anyagit, valami kézzel foghatót, ami ráadásul mégis egyetemesen emberi. A német kultúra szó viszont éppen helyhez és idQhöz kötött, és elsQsorban a lélekkel, egészen pontosan egy adott nemzet lelkével hozható összefüggésbe. Saját szellemi teljesítményük méltatásakor sohasem a német civilizációról, hanem a német kultúráról beszélnek.
CIVILIZÁCIÓ:
A civilizáció fogalma is ebbe a körbe tartozik. Norbert Elias szerint Rotterdami Erasmus 1530-ban a civilizált viselkedésrQl megjelent könyve (De civilitate morum puerillium) terjesztette el.

A kultúra fogalmát a sokféle meghatározás ellenére is nagyjából azonos, vagy egymást megközelítQ értelemben használjuk. Ez azonban nem mondható el a civilizációról. A szónak három legfontosabb értelmezését, jelentését nyelvterületekhez köthetjük. Más a hagyományos francia-angol, más a német, és más a modern amerikai-angol értelme.
A civilizáció hagyományos angol és francia fogalma
Elias is ezt vallja. Könyve szerint (A civilizáció folyamata) a civilizáció fogalmában a "nyugat öntudata" fejezQdik ki, a nyugati ember benne foglalja össze "a nyugat és az emberiség haladása felett érzett büszkeséget". Olyan viselkedés, amely az utóbbi évezred európai emberét elválasztja a nem-európaitól.
A klasszikus marxizmus is ezt a civilizáció fogalmat használta. Engels a terminust Lewis Henry Morgantól vette, aki két társadalmi állapotot különböztetett meg: az "Qstársadalmat" (vadság és barbárság), és a civilizációt. Engels szerint a civilizáció egyenlQ az osztálytársadalommal is.
A civilizáció német fogalma
A német értelmezés más formában, máig ható érvénnyel választja külön a civilizációt és a kultúrát. A civilizáció inkább külsQ formákat, a kultúra inkább belsQ értékeket jelöl. Így jelenik meg Kantnál is. Amikor tehát megkülönböztetjük a kultúrát a civilizációtól, a német értelmezést ismerjük el jogosnak.
A német fogalom szerint a civilizáció nem feltétlenül jár együtt a kultúrával, a kultúra pedig a civilizációval. A civilizáció haszonélvezQi (a gazdag népek és a gazdag rétegek) nem mindig jeleskedtek és jeleskednek a kultúrában, a kultúra nagyjai pedig sokszor szqkölködnek a civilizáció javaiban. A német értelmezés szélsQséges változatát képviseli Oswald Spengler, aki a kultúrák leszálló ágát, elöregedett szakaszát nevezte civilizációnak.

A nyugati civilizáció kialakulása
A nyugati civilizáció folyamatát az teszi különös és egyedi jelenséggé, hogy itt olyan mérvq funkciómegosztás, annyira stabil erQszak- és adómonopólium, olyan nagy területeket és embertömegeket átfogó interdepenciák és versengések jöttek létre, mint még soha a világtörténelemben.
A nyugati társadalom sajátosságaihoz tartozik, hogy fejlQdése során jelentQsen csökken az ellentét a felsQ és az alsó rétegek helyzete és viselkedési szabályai között. E fejlQdés során az alsó réteg jellemzQi valamennyi többi rétegben elterjednek. Ennek tünete, hogy a nyugati társadalom egésze fokozatosan rendszeresen dolgozó társadalommá vált; korábban a munka az alsó rétegeket jellemezte csak. Egyúttal elterjednek az egész társadalomban olyan jellegzetességek is, amelyek korábban a felsQ rétegek megkülönböztetQ jegyei közé tartoztak. A külsQ társadalmi kényszerek átalakulása belsQ kényszerekké, automatikus, magától értetQdQ szokássá vált ösztönszabályozása és affektus-visszafogássá % amely általában csak olyan emberek esetében lehetséges, akik védettek a kard vagy éhhalál általi legszélsQségesebb testi fenyegetéstQl % Nyugaton egyre inkább a széles néptömegekben is végbemegy.
A funkcionálisan magasabban elhelyezkedQ rétegek viselkedésmódjainak ez az állandó beépülése a feltörekvQ alsóbb rétegek viselkedésébe igen jellemzQ a felsQ rétegek sajátosan meghasadt helyzetére ebben a folyamatban. A messzire tekintéshez való hozzászokás, a viselkedés és az affektusok szigorúbb szabályozása, amelyek % funkciójuk és helyzetük révén % a mindenkori felsQ rétegekben megszokottá válnak, fontos eszközök ezeknek a rétegeknek, tehát például a gyarmatosító európaiaknak a kezében ahhoz, hogy fölénybe kerüljenek másokkal szemben; ezek e rétegek megkülönböztetQ jegyei, a felsQ réteg presztizsadó vonásai közé tartoznak.Ezért torolja meg többé-kevésbé bojkottal az ilyen társadalom az ösztön- és affektusszabályozás bevett sémája elleni vétket, valamelyik tagjának elengedettségét; annál szigorúbb a megtorlás, minél nagyobb az alul levQ társadalmi csoport ereje, minél jobban törekednek felfelé e csoport tagjai, és minél erQsebb a konkurencia-, vagyis az egyazon esélyekért folyó harc a felsQ és az alul lévQ csoportok között. A társadalmon belül így a felsQ rétegek tagjainak egymás felett gyakorolt erQs társadalmi felügyeletében jut kifejezésre az az ár, az erQfeszítés és a messzire tekintés, amelyet e rétegnek kell fizetnie, hogy megtarthassa pozícióját. A félelem, amely az egész csoport helyzetébQl, a magas pozíció fenntartásáért folytatott harcából s e pozíció nagyobb vagy kisebb fenyegetettségébQl származik, ezen a módon közvetlenül a viselkedési szabályrendszer betartására, a felettes én kifejlesztésére ösztönzi a réteg egyes tagjait; egyéni szorongássá, a személyes lealacsonyodástól vagy akár csak a saját társaságán belüli presztízscsökkenéstQl való félelem csap át; s ez a belsQ kényszerbQl kitenyésztett félelem attól, hogy az egyén tekintéje csökken mások szemében % jelenjen meg akár szégyenérzet, akár önérzet formájában %, ez szüli meg újra és újra szokásszerqen a megkülönböztetQ viselkedést s emögött a szigorú önszabályozást.
Míg azonban egyfelQl ezek a felsQ rétegek % s mint mondtuk, sok tekintetben felsQ rétegbeli funkciókat töltenek is be a nyugati nemzetek mint egészek % arra törekszenek, hogy minden erQvel megQrizzék a megkülönböztetQ jegyeikként sajátos viselkedésüket és a rájuk jellemzQ ösztönszabályozást % s erre kénytelenek is %, addig, másfelQl, saját helyzetük és az egész mozgásnak a szerkezete, amelyben sodródnak, hosszú távon végül is egyre inkább a viselkedésbeli különbségek gyengülését kényszeríti ki. A nyugati civilizáció terjedésének mozgása elég világosan mutatja ezt a kettQs jelleget. Ez a civilizáció a nyugati emberek megkülönböztetQ és fölényt adó vonása. egyúttal azonban a nyugati emberek saját konkurenciaharcuk nyomására az emberi kapcsolatoknak és funkcióknak a saját normájukhoz igazodó megváltozását hozzák létre és kényszerítik ki a föld nagy részén. A világ nagy részét változtatják függQ helyzetqvé, s egyúttal % az elQrehaladó funkciómegoszlás újból és újból megfigyelhetQ törvényének megfelelQen % Qk maguk is függeni fognak tQle. EgyfelQl, egy sor intézmény vagy saját viselkedésük szigorú felügyelete révén sokat emelnek saját maguk és az általuk gyarmatosított csoportok közé, amelyeket az erQsebb jogán maguknál alacsonyabb rendqek tekintenek; másfelQl viszont, társadalmi formáikkal együtt viselkedésformáikat és intézményeiket is elterjesztik ezek között a csoportok között. Jórészt, anélkül hogy tudnák, olyan irányba munkálkodnak, amely elQbb-utóbb oda vezet, hogy gyarmatosítók és gyarmatosítottak között csökkentek a különbségek mind társadalmi erQ, mind a viselkedés tekintetében.


A nyugati civilizáció fejlQdése reneszánsz és újkor

A nyugati civilizáció fejlQdése: modern kor


Kultúra és polgári kultúra
Polgári kultúra
A kulturális társadalmiasulásban  s ez által a polgári kultúrába- torkolló fejlQdési folyamatok magától értetQdQen szélesebb kontextusba ágyazódtak, amelyet felidézzünk. Mint mindig, természetesen beletartoznak azok a strukturális feltételek, amelyek e fejlQdést egyáltalán lehetQvé tették, majd pedig ösztönözték. Ide számítjuk többek között a rendi kiváltságok leépítését az állam érdekében, amely mindenkit alattvalójává tett, hogy azután állampolgáraivá lehessenek; továbbá a társadalmi összefonódások gazdaságilag és államilag meghatározott kiterjedését s a térbeli mobilitás velejáró növekedését, ami elsQsorban a városokba áramlás, valamint a szakmai és társadalmi mobilitást-formáját öltötte; s különösen a mindezekkel összefüggQ dekorporációs folyamatot, amelyben felbomlottak a hagyományosan saját jogú, eredetüknek megfelelQen élQ csoportok alakzatok, lérehozva azt, ami majd csak a 19. században válik szembeszökQvé, s kapja a társadalom nevet: az öntérdeküket követQ emberek önkéntes egyesülését.
A fejlQdés központjában kiformálódott polgárság alkotja a polgári kultúra legfQbb bázisát. De a polgári kultúra nem tekinthetQ egy osztály saját kultúrájának. Olyan kultúra volt, amelynek az ember akarva akaratlanul, közvetlenül-közvetve, de részesedet.
A polgári kultúra bizonyos kulturális kérdések eredQjének tekinthetQ. Mindenütt azok a kulturális kérdések kerültek napirendre, amelyek szükségképpen felvetQdtek egy világi társadalomban, és Európában az önállósult világi kultúra feladatába lépet elQ. A polgárság is mindenütt a valóság kulturális értelmezései alapján, tehát a kultúra munkájában részesedve alakította ki a maga életszemléletét.
A kultúra, kulturáltság, civilizáltság - s ez utóbbira még röviden visszatérek - fogalma tehát a 19. században már társadalmakra vonatkoztatva is megjelent. E ponton jó alkalmunk nyílik arra, hogy megvizsgáljuk, vajon milyen okai lehetnek e fogalom használatában történt változásoknak. Friedrich H. Tenbruck elmélete szerint e szó (ti. a 'kultúra') használata, illetve hirtelen elterjedése, "kulcsszóvá" emelkedése szorosan kapcsolódik a modern társadalom történetéhez. Szerinte ugyanis az egyes társadalmak "szótárának" vannak kulcsszavai, melyek az adott társadalom önmegértését, a valóságról alkotott elképzelését jellemzik. "Felvételük [ti. a kultúra és a társadalom kifejezésének] a népnyelvbe azt a felismerést tükrözi, hogy a társadalmi változás a társadalom új szerkezetét, új típusát hozta létre." A 'kultúra' és a 'társadalom' hirtelen kulcsszóvá válása a 18. században egyrészrQl a kultúra dinamikus önállósulásának - egyfajta szekularizációnak köszönhetQen -, másrészrQl a társadalom önkényes társulások általi alakításának, formálásának tudható be. Ezen elképzelésbQl világosan kitqnik: társadalom és kultúra oly szorosan összefüggQ fogalmak, hogy a köznyelvi használatban is nagyjából egy idQben tettek szert kulcspozícióra.

A javak használata és a státuskultúrák
A javak használata:
A fogyasztást úgy határozzuk meg, mint az anyagi birtoktárgyaknak a kereskedelmen kívüli, a törvény keretein belül szabad használatát. A fogyasztást érintQ döntések a mindenkori kultúratápláló forrásának mutatkoznak. A fogyasztás a terep, ahol a kultúráról vitáznak és megküzdenek egymással, ahol az elnyeri végsQ formáját. A fogyasztás területét övezQ spontán, operatív határ a szolgálatok két fajtáját választja el egymástól: a pénzért vett, üzleti jellegq, hivatásszerqen kínált szolgálatot, illetve a kizárólag csak viszonozható személyes szolgálatot.
A kulturális elemzés többnyire a javak kommunikatív használatára összpontosít. A javak használatának másik fontos módja feltárni a társadalmi kapcsolatokat. A fogyasztás lényegi funkciója az értelmet kölcsönzQ képessége.
A kultúrateremtésnek 3 fQ elméletét különbözethetjük meg.
1.; Filozófiai mozgalom. Az egyénZ\ŠŒœž¶Â" 0 2 8 F b j Ê Ø ’
¨
ª
¼
¾
Ø
Ú
ð
j
„
Ì
Î
Ðèêhj÷ò÷íßÑƺƺ¬ÆžÆºÆºÆºÆºÆºÆºÆºÆŽƒßvi_hjCJOJQJh•CJhjCJOJQJhõ`1hjCJOJQJ h•CJhj^JaJhõ`1h•CJ5CJOJQJ\h•CJh•CJ5OJQJ\h•CJh•CJ6OJQJ]h•CJh•CJ>*OJQJ h•CJh•CJOJQJhõ`1hõ`1CJOJQJ\hõ`1hjCJOJQJ\ hj5 h# 5hjhj5"\^ŒžÎ
ÐêjllÖ L°( * n "÷÷çááÏáááÊÊÊÊÊÊÅÀç¦$ „„dð¤d ¤d[$\$]„^„a$gdN!Àgdjgd•CJgdj„dð ¤7$8$H$^„gdjgdõ`1m$
&
F„„äþ^„`„äþgd•CJ $a$gdjjlj J( l n ž" "
(

())”)–),,V,X,ª7¬78 8ö8ø8L9N9$:&:@;B;p;r;8@:@æ@è@pBrBE’E”E–EóæÖæÖæÎɺ­ºšºšº­ºšºšºšºšº­ºšºšºšºšºšºšº‰º}qºhN!À@ˆýÿPJnH tH hj@ˆýÿPJnH tH hN!ÀhN!À@ˆýÿPJ^JnH tH $hN!ÀhN!À@ˆýÿOJPJQJnH tH hN!ÀhN!ÀPJnH tH hN!ÀhN!À@ˆýÿPJnH tH hj5hjhj5h•CJhj5CJOJQJ\h•CJhjCJOJQJh•CJhõ`1CJOJQJ, "–)ø8’E”E–EþEFXFZF\F’F²FœNšP´S¾ZÀZ [6[_åååååÕÈÕÈÈÕ¿¿¿¿º¿Õȱ„^„gdÍ{îgd¡Z±„^„gda“

„„äþ^„`„äþgd•CJ
&
F„„äþ^„`„äþgd•CJ$ „„dð¤d ¤d[$\$]„^„a$gdN!À –E’F²F

G GHGfIžItJÐJÚJŒK®KÀL MJM\MN N0NšNœNúN˜PšP$Q²S´SXXšXœX¸XºX|Y~YœYžYZZzZ|Z¾ZÀZ [4[6[¼]Ž__Nata¾aÆaìabnÌnÎnÖn÷óìóìóâóâØÔØÔØÔØÔØÔØÍÔÉÔÉÅɾžžžžžžž·÷°¬¨¤¨¤ ¤ ˜ – ¤ Uh§{h§{6h§{hÍsNhÍ{îhj

hÍ{îhÍ{î

hm OhÙU6

h¢hÙU6hÙU6hR#ú

hj56hm Ohm Ohm O56hm Oha“56

ha“ha“ha“hjhj5;_Ja¾aÎnÜoˆr uu2uÞuàvxxLx^yÈy€z8{8†â8€r€¬‚öööööööööööéÙÎÎÎÎÆÎÎÎÎÎ dðgd¨F%
$dða$gd¨F%
&
F„„äþ^„`„äþgd•CJ

„„äþ^„`„äþgd•CJ„^„gdÍ{î beilleszti a társadalmi összefüggésekbe azzal, hogy a tudást együttes építkezés eredményének tekinti.
2.; Strukturalizmus. A megismerés társadalmi folyamataira összpontosít. A kulturális és társadalmi formák összekapcsolódását hirdeti.
3.; Társadalmi számadás elmélete. A valóságot, mint használatban megmutatkozó logikai szerkezetet lehet elemezni. Az értelmezQ eljárásokra összpontosít. De a jövQben kell vonni az elméletbe kultúraelemzést is. Mivel a kultúra a közelmúltból örökölt jelentések lehetséges mintáját, amely ernyQként borul a jelen értelmezési szükségletei fölé.
A javak a szertartások eszközeinek is tekinthetQk, a fogyasztás pedig rituális folyamatnak, amelynek elsQdleges funkciója, hogy értelmet kölcsönözzön az események zavaros áradatának. A javak a kultúra látható részeit alkotják. A fogyasztás tevékeny folyamatában valamennyi társadalmi kategória folytonosan újra termelQdik.

Státuszkultúrák:
A státuszkultúra is egyfajta terméknek minQsül, amit a státuszszimbólumok alkotnak.
A társadalom részt vesz az osztályok vertikális rendszerében és a státuszszimbólumok teremtésének körforgásának a struktúráiban.
Bourdieu 2 fajta kultúrát különbözetett meg. A belülrQl létrehozottat és a formálisan teremtet kultúrát. Ezeket a kulturálistQke átfogó kategóriába sorolja.

Szociológia és kultúra
Bourdieu a társadalmat folyamatos történelmi felhalmozás eredményének tekinti. Bevezeti a tQke fogalmát, de nem közgazdasági értelemben.
Három fajtáját különbözteti meg a tQkének: Gazdasági
Kulturális
Társadalmi
Számunkra a kulturális tQke a fontos.
Kulturális tQke:
Az egyén ismereteinek és képességeinek a társadalom egyenlQtlenségi viszonyai által befolyásolt profittermelési képessége.
Az uralkodó elit a kulturális tQke elfogadott formáinak meghatározásával nyithat meg vagy zárhat el egyes pozíciókat, ennek eszköze az iskolarendszer, mely Bourdieu szerint a kulturális tQkét és nem egyszerqen a tárgyi tudást méri. A társadalmi egyenlQtlenségek átörökítésének hatékony módja így a kulturális tQke felhalmozása lesz.
A kulturális tQke 3 formában létezhet:
1. bensQ inkorporált formában: pl. mqveltség
2. tárgyiasult állapotban: képek, könyvek
3. intézményesült állapotban
A humán tQke teoretikusaival vitatkozik a kulturális tQke boncolgatásának folyamán. ElQbbiek azt vallják, hogy a tehetség velünk született tulajdonság. Bourdieu tagadja ezt. Valamint azt állítja h. a társadalmi tQkét a kulturális tQke segítségével gazdasági tQkévé lehet alakítani.
Hogy bensQvé tegyük a kultúrát idQre van szükségünk ezt már a szöveg legelején leszögezi. De az idQ mennyisége függ valamitQl, mégpedig a neveltetéstQl, mert késQbb ez fogja meghatározni azt, hogy mennyi idQt kell tanulásra fordítani. IdQvel tulajdonsággá válik a birtokolt tQke, de átörökítése láthatatlanul megy végbe a társadalomban.
Materiálisan adható át hiszen tárgyi formában létezik. Ezt is kétféle módon lehet elsajátítani vagy a megfelelQ anyagi javak birtokában vagy inkorporált kulturális tQke birtokában (ami szintén anyagi javakat követel, de ezt majd késQbb fogjuk látni).
Az intézményesült kulturális tQkérQl annyit kell tudnunk, hogy titulusokon keresztül intézményesül, ezáltal a kultúra mely felmenti hordozóit az állandó bizonyítás alól és arra kényszeríti az embereket, h. elismerjenek valamit. Ám a tanulás is anyagiakat követel.
A szociológus Pierre Bourdieu számára a kompetencia mindazon tulajdonságokat foglalja magában, melyek az egyén  esetünkben esztétikai alany  társadalmi személyiségét alkotják. A kódok elsajátítása társadalmilag meghatározott, a kódhasználat szintje bizonyos társadalmi rétegekben újratermelQdik. A belsQvé vált minták rendszere azután személyiségvonásként, habitusként mqködik és meghatározza az azonos társadalmi helyzetq egyének észlelési, gondolkodási, cselekvési és értékelQ beállítódásait. Bourdieu habitus kategóriája alkalmas az esztétikai ízlés, válogatás, értékpreferencia-beállítódás tényszerqségeinek elméleti szociológiai nézQpontból való áttekintésére. Ehhez a mezQ fogalmát is be kell vonni, amely a viszonylag autonóm cselekvésközegekben a különbözQ pozíciójú egyének hatalma és érvényesülési stratégiái által konstituálódik. A mezQ strukturálja a habitusokat, a habitusok pedig a mezQt jelentésteli világként építik fel. A habitus minden pillanatban strukturálja az új tapasztalatokat a szelekció törvényszerqségei által meghatározott korlátok között, s egy sajátos integrációt valósít meg ugyanazon osztály tagjainak elsQ tapasztalatai és a késQbbiek között. A szimbolikus viszonyok logikája kényszerítQen hat az egyénekre. A nyelvi habitus például a nyelv által adott lehetQségek felhasználásának képessége, az esztétikai kompetencia pedig ebben a szimbolikus mezQben kulturális tQkeként mqködik. A gyerekkori nevelés és a késQbbi tapasztalatok megerQsítik, hogy a kulturális tQke típusai megszerzésre és megóvásra méltóak.[ A kulturális tQkefajták birtoklása konvertálható materiális tQkébe, és fordítva. Vannak történelmi szituációk és társadalmak, melyekben a felhalmozás egyetlen formája a szimbolikus tQke, amely lehet presztízs, hírnév, de kompetencia is. Más szituációkban a materiális tQke birtoklása egy ideig felemásan vonzza a szimbolikus tQkefajtákat. A kulturális tQke  például az esztétikai-mqvészeti kompetencia és a mqvészeti ízlés  elsajátítása a látensen mqködQ társadalmi mezQk szokásnorma determinációi szerint mqködik, öröklQdik és termelQdik újjá. Az egyes emberek cselekvéseit meghatározóan szituációkra szabott, tudattalanul mqködtetett rutinok irányítják, a felnövekvQ generáció is puszta utánzással sajátítja el ezeket. Az olvasás szokása, a tárlatlátogatás szokása, az operába járás szokása észrevétlenül építi, vagy nem építi be a személyiségbe a kompetenciához szükséges kódokat, amelyeket utólag, egyénileg pótolni sokkal nehezebb. Azonban nem reménytelen, ha a szoktatás intézményes módjaira, vagy a mqvek mellé a kódok mellékelésére gondolunk, amely egyrészt a francia szociológia társadalmi egyenlQtlenségek csökkentésére irányuló elkötelezettségét mutatja, másrészt azt a facilitációs gyakorlatot, mely a múzeumok és mqvelQdési-mqvészeti intézmények keretei között történik (ismertetések, leírások, információk elhelyezése, közrebocsátása).

Esztétika és kultúra
Ian Hunter  az esztétikát a tényleges emberi életvitel jellegzetes módjaként írják le, vagyis mint olyan technikák és tevékenységek önmagában megálló együttesét, amelyek a magatartás és az események problematikussá tételét szolgálják, továbbá lehetQvé teszik, hogy az egyén valamilyen esztétikai létezés alanyaként alkossa meg önmagát


Mqveltség és kultúra
A félmqveltség nem megelQzi, hanem követi a mqveltséget. Kialakulás a visszavezethetQ a polgárság megalkudásáig. Amikor a polgárság átvette a hatalmat Európában hatalmas kulturális erQvel bírt mqveltsége kimagasló volt. Nem akarta ezt a tudást megosztani az alsóbb rétegekkel. Pk két csoportra bonthatók a munkásosztályra és paraszti osztályra. A munkásosztály mqveletlennek számított a szó polgári értelmében. A paraszti osztály paraszti mqveltséggel bírt, vagyis a bibliát tekintette a kultúra központi elemének. Ez a két osztály lett a melegágya félmqveltségnek ahogy elterjedt a tömeg média.
Theodor Adorno a felszínes tájékozottságot "félmqveltségnek" nevezi. A félmqvelt ember ugyanis mindent közvetlenül megragadhatónak akar látni. Elutasítja az elvont gondolkodást, mégis szívesen hivatkozik a tekintélyek megállapításaira, anélkül, hogy felfogná azok mélységét, és képes lenne összekötni a saját elképzeléseivel. Így azután elsikkad az átvett gondolatok igazságtartalma, s a kilúgozott kulturális elemek halmaza azt a látszatot kelti, mintha a kultúrának minél több eredményére való hivatkozással lehetne bizonyítani a mqveltség magas színvonalát. A félmqvelt ember sablonokba sorolja be a meglevQ ismereteit. Adorno szerint ezért a tömegközlQ eszközök a felelQsek.
A félmqveltséget rosszabbnak ítéli meg mint a mqveletlenséget.
Sajnos a félmqveltség a jelenkori tudat uralkodó formájává vált. FQleg a középosztály tagjai között.


Népszerq kultúra és magaskultúra
Herbert J. Gans: Népszerq kultúra és magas kultúra (Sz. gy.):
A magaskultúra védelmezQi szerint a népszerq kultúra mind a fogyasztóra, mind pedig az egész társadalomra káros tömegkultúra. A népszerq kultúra használói ennek épp az ellenkezQjét állítják.

A kultúrák közti különbségek:
A magaskultúra kevés embert vonz, míg a népszerq kultúra nagyon sokat. Mivel a népszerq kultúra közönsége nagyobb, így heterogénebb. A népszerq kultúrát gyakran tömegtermeléssel állítják elQ. A magaskultúra néhány használója eléggé gazdag ahhoz, hogy eredeti festményeket vásároljon pl., de az Q többségük is be kell, hogy érje a tömegesen elQállított termékekkel, mint a népszerq kultúra képviselQi.

A népszerq kultúra veszélyezteti a magaskultúra-át:
A múltban a magaskultúra csak a népmqvészetbQl merített, különösen azóta, hogy az a népet már nem érdekelte, de amióta a népmqvészet kihalt, a magaskultúra kénytelen annak kommersz utódjától, a népszerq kultúrától kölcsönözni. A népszerq kultúra talán többet vesz át a magaskultúrától, mint fordítva, de részben azért, mert nagyobb közönsége több kulturális terméket igényel. Ha nem létezne népszerq kultúra, a magaskultúra alkotóinak más, nem kulturális tevékenységekkel kellene pénzt keresniük. Szigorúan gazdasági szemszögbQl a magaskultúra rosszul fizetQ iparág, ezért tudja munkásai egy részét pl. a népszerq kultúra elhódítani.

A népszerq kultúra rossz hatással van a közönségre:
Az a baj, hogy a népszerq kultúra tartalmának objektív mérése azt nem méri, hogy a közönség ilyen jelentést tulajdonít annak, amit lát vagy olvas, pedig ez a jelentés gyakran más, mint a kritikusok adta értelmezés. Azt sem bizonyítja meggyQzQen semmi, hogy ez a tartalom nemkívánatos hatásokat váltana ki. A hírek hatása sem ugyanaz. Van, aki hatása alá kerül, van, aki nem. A média annak rabjaira fejt ki negatív hatást. Egyes emberekre határozottan rossz hatással van, de ez nemcsak a médiáról mondható el, hanem a társadalom minden intézményérQl, még a családról is.

A magaskultúra alkotói irányultságú, a népszerq kultúra felhasználói irányultságú. A magaskultúrának ugyanúgy szüksége van a közönségre, mint a népszerq kultúrának, de attól fél, hogy a közönséget elcsábítja a felhasználói irányultságú kultúra, vagy azt kezdi követelni, hogy a magaskultúra-is alkotás folyamata rá is tekintettel legyen. A magaskultúra emiatt kényszerül arra, hogy támadja a népszerq kultúra-át.
A magaskultúra csak úgy Qrizheti meg alkotói irányultságát, ha bizonyítani tudja, hogy csak a magaskultúra igazodik esztétikai mércékhez, csak az Q alkotói és közönsége teljes emberi lények, ami feljogosítja kulturális státusza és hatalma fenntartására. A kritika részben a védekezés ideológiája, amely a magaskultúra kulturális és politikai kiváltságainak megQrzését szolgálja.

Hasonló témájú dokumentumok

Hozzászólások

1. óra 2008 tavasz 2010 ady aszalós lászló beruházási függvény civilizáció deindividuáció deklaratív programozás descartes doc elmélet esszék eu fogyasztóvédelem gazdasági gazdszoc gén házi doga inverz és összetett függvény jegyzőkönyv karinthy kidolgozott korai csecsemőkor könyvtárinformatika marx mérleg mezőgazdaság mikro minimum kérdések minta nemzetközi gazdaságtan nitridálás numerikus pápai politikai szociológia pszichológia reakció stat1 szabályzás szervezeti szociális jog tanulás és kutatásmódszertan tételsor trade turizmus szak vallás vegyes szakjog vetőmag zárthelyi