Közigazgatás alapintézményei-közigazgatási jog

Országok listájaHungaryBudapesti Corvinus EgyetemKözigazgatás-tudományi KarIgazgatásszervezőKözigazgatás AlapintézményeiKözigazgatás alapintézményei-közigazgatási jog

1. A közigazgatással foglalkozó tudományok: a jogtudomány

A közigazgatás sajátos állami tevékenység, amelyet sajátosan felépített szervezetben dolgozó, sajátos karakterq szakember állomány lát el. A közigazgatás egyfelQl tevékenység, amelynek tartalmát az ügyek intézése adja, másfelQl olyan szervezetrendszer, amely egymással pontosan meghatározott viszonyban álló elemekbQl épül fel. Végül pedig arra a társadalmi rétegre is gondolunk, amely magát az igazgatási tevékenységet ellátja. E három elem (tevékenység, szervezet, személyzet) részletes elemzésével jellemezhetjük legszemléletesebben a közigazgatást. A volt szocialista országok a közigazgatást központosították, a közérdekq igazgatás államigazgatás lett. A helyi önkormányzatok kialakulása után (1990 óta) a közigazgatás és az államigazgatás elkülönült egymástól. Az önkormányzatok által végzett igazgatás az önkormányzati igazgatás, az államigazgatási szervek által végzett igazgatás az államigazgatás. Az önkormányzati és államigazgatást együtt közigazgatásnak nevezzük.
A közigazgatás sajátosságait a társadalomtudományok tárták fel. A társadalomtudományok közül különösen intenzíven foglalkozott a közigazgatás törvényszerqségeivel a jogtudomány, a politikatudomány, a szociológia és a pszichológia.
A közigazgatást Európában több mint egy évszázadon keresztül szinte csak a közigazgatási jogtudomány vizsgálta. Franciaországban elQször gyqlt össze  a XIX. sz. elejére  a jogszabályoknak az a köre, amely a közigazgatás mqködésének, szervezetének alapvetQ fontosságú problémáit tartalmazza. Az akkori Franciaországban a polgárság követelése arra irányult, hogy a közigazgatás tevékenysége a törvények által meghatározott keretek közé szoruljon, csak azt tehesse, amit a törvények megengednek és azt is csak úgy, ahogy a mindenki által megismerhetQ jogszabályok elQírják.
A közigazgatási jog kialakulásához azonban szükséges annak a meggyQzQdésnek a kialakulása, hogy a közérdek és a magánérdek közül az elQzQ magasabb színvonalú, nagyobb értéket képvisel, és hogy a közérdek képviselete különbözQ kiváltságokkal rendelkezQ szervezetet: a közigazgatást kell megbízni. Franciaországban Rousseau, Montesquieu és Voltaire munkássága alapján alakult ki a közigazgatási jog. Az angolszász államokban pedig azért nem alakult ki a közigazgatási jog, mert a közérdeket és a magánérdeket egyenlQnek tekintették.
Bár a közigazgatási jog Franciaországban alakul ki elQször, a közigazgatási jog tudományát legmagasabb színvonalra a századfordulóra Németországban fejlesztették, ebben a legnagyobb szerepet Otto Mayer játszotta.
A közigazgatási jogtudomány a közigazgatást általában nem közvetlenül vizsgálja, hanem az arra vonatkozó jogszabályokon keresztül. A közigazgatási jogtudomány tárgya tehát nem a közigazgatás, hanem a közigazgatási jog.
Leggyakoribb vizsgálati területei:
a közigazgatási jogalkotás demokratizmusa, alkotmányossága,
a közigazgatási jogviszony,
a közigazgatás és az állampolgár közti viszony jogi szabályozottsága,
a közigazgatás jogalkalmazó tevékenysége.

2. A közigazgatással foglalkozó tudományok: az igazgatástudomány fejlQdési szakaszai

A közigazgatási jogtudomány normatív jellegq általában mellQzi a közigazgatás struktúrájának, funkcióinak a környezetének közvetlen vizsgálatát. Ezt a közigazgatás-tudomány látja el.
A közigazgatás-tudomány mai keretei hosszú fejlQdés eredményeképpen alakultak ki. E tudományág fejlQdésében, idQrendi sorrendben, jelentQs szerepet játszott a kameralisztika és a rendészettudomány, a közigazgatástan, a francia igazgatástudomány és az amerikai közigazgatási elmélet.  A közigazgatás rendszeres vizsgálatának elsQ lépcsQfokát a kameralisztika és a rendészettudomány jelentik. A nagyobb német államokban a fejedelmek ösztönözték a hivatalnokokat a közigazgatás egész rendszerének felmérésére, elemzésére és racionalizálására.
A közigazgatástan szintén Németországban alakult ki, legjelesebb mqvelQje Lorenz von Stein. A közigazgatástan az elsQ igazi jelentQs kísérlet az állami igazgatás tudománynak megalapozására. A közigazgatástan szerint az államigazgatás feladata a gazdasági fejlQdés elQremozdítása és a tényleges jogegyenlQség megteremtése. Ehhez meg kell keresni azokat az eszközöket is, amelyek a hatékony kormányzáshoz, a gazdasági jólét megteremtéséhez szükségesek. A közigazgatástan a maga korában egyedül vállalkozott arra, hogy a közigazgatást komplexen vizsgálja.
Az igazgatás elméletének kidolgozásában a legmaradandóbb érdemeket a francia Henry Fayol szerezte. A közigazgatás szerinte olyan, mint egy óriási részvénytársaság. Az igazgatástudomány számára a vállalatok igazgatása a modell, a minta, ehhez hasonlítja a közigazgatást. Az igazgatási funkciók és alapelvek eltérnek ugyan a vállalatigazgatás tiszta modelljétQl, ezt az eltérést azonban Fayol szerint fel kell számolni ahhoz, hogy a közigazgatás hatékonyan mqködjön. Az igazgatási munka racionalizálásában az igazgatási elméleteknek nagy szerepe volt és van ma is. Fayol elméletét az amerikai igazgatástudomány jelentQsen továbbfejlesztette.
Az amerikai közigazgatás-elmélet kialakulására egyrészt Taylor munkássága hatott, aki kidolgozta a tudományos munkaszervezés alapelveit. Hozzájárult e teória fejlesztéséhez Fayol igazgatáselmélete is. Taylor az effektív termelQ munka megszervezésének, Fayol a vezetésnek, az irányításnak az alapelveit határozta meg. Az amerikai közigazgatás-elmélet vezérelve: a hatékonyság. Egységes szemléletét az azonos kérdések felvetése adja:
Adott erQforrások minimális felhasználásával, hogyan lehet maximális teljesítmény elérni?
Miként kell az információhálózatot úgy kiépíteni, hogy az információkat akkor és olyan formában kapják, amikor és ahogyan szükség van rájuk?
Hogyan kell a személyzetet kiválasztani, képezni, és alkalmassá tenni a maximális hatékonyságú munkavégzésre?
Miként kell az igazgatási tevékenységet elemeire bontani, és hogyan lehet a megosztott munkát hatékonyan koordinálni?
Milyen fizikai feltételek szükségesek az igazgatás hatékonyságának növeléséhez?
Az amerikai közigazgatás-elmélet hatása kiemelkedQen legnagyobb az egész világban. Ma már Nyugat-Európában is ez az elmélet vált uralkodóvá.
3. A polgári magyar közigazgatás-tudomány


A magyar közigazgatás-tudomány kezdeti idQszakát csak a XIX. század hetvenes éveitQl számíthatjuk. Ám a kezdeti közigazgatási irodalom túlnyomó része még a saját kora mértékével mérve sem tarthat igényt a tudományos jelzQre. Az elmaradott itthoni gazdasági viszonyoknak hasonló politikai viszonyok feleltek meg, és a kettQ következményeként pangott a magyar szellemi élet: az irodalom, a mqvészetek és a tudományok egyaránt. 1867 elQtt a magyar közigazgatás-tudománynak egyszerqen nem volt tárgya, mert nem létezett elQbb a felvilágosult abszolutizmus, majd a polgári forradalom eszméivel összhangban lévQ magyar közigazgatás.
A kiegyezés után ugyan a közigazgatási jogi kodifikáció erQteljesen megindult, de a magyar közigazgatás rendszerének kiépítése alól hiányzott az elméleti alap. Az eredmény az lett, hogy a kiegyezés után sem tudtunk olyan közigazgatást szervezni, amely alkalmas lett volna a 19. század második felében felmerült közszükségletek kielégítésének megszervezésére. Amikorra nálunk a közigazgatással való tudományos foglalkozás polgárjogot nyert, addigra Európa fejlettebb országaiban már több közigazgatás-tudományi irányzat mqködött. EzekbQl nálunk a közigazgatási jog kezdeti mqvelése kapott elQször lábra.
A magyar közigazgatás-tudomány megkésett indulása a késQbbiekben sem tudott felzárkózni az európai élvonal közelébe. 1945-ig szinte mindvégig az egy katedra  egy professzor elve uralkodott, s a közigazgatási jog tanára rendszerint a közjogot (és a pénzügyi jogot is) kénytelen volt elQadni; továbbá közrejátszott az is , hogy a Magyary-féle intézet megalapításáig közigazgatási kutatóintézetünk nem létezett. Mindezeknél azonban elQbbrevaló okok voltak:
a tudományos élet intézményes elzárása a haladó eszmeáramlatoktól,
a közigazgatás korszerqtlen intézményrendszerét közös nevezQre hozzák a korszerq közigazgatás igényével,
az egyoldalú német befolyás,
a magyar közigazgatás-tudomány alól induláskor hiányzott a kellQ államelméleti és jogelméleti alap.

Közigazgatás-politikai kutatások csupán a közigazgatási intézményrendszer bQvítésére, szervezeti változtatásokra, egyes jogintézmények finomítására, és a közigazgatási technika modernizálására irányultak. 1867-tQl évtizedeken át egymást követték a különféle felfogásokban fogalmazott összefoglaló mqvek (leginkább tankönyvek) anélkül, hogy lett volna mit összefoglalni. Az angliai és az amerikai igazgatástudományi felfogást a magyar közigazgatás-tudomány Magyary késQn fellépett irányzatáig szinte teljes egészében mellQzte.
A polgári magyar közigazgatás-tudomány mint közigazgatási jogtudomány indult el útjára, és  Concha GyQzQ közigazgatás  közigazgatástaninak nevezett egyetlen könyvben kifejezett próbálkozását, valamint a Magyary-féle iskola nem jogi jellegq munkásságát leszámítva  mindvégig közigazgatási jogi maradt.
A közigazgatási jogismereten elsQnek Csiky Kálmán lépett túl, aki erQsen közeledett a közigazgatásjog pozitivizmushoz folytonos tekintettel a steini közigazgatástanra. Steinhez lényegileg nincs más köze, mint azon steini tétel elfogadása, hogy az igazgatási jog meghatározza a tényleges igazgatási tevékenységet. Magáról a közigazgatási jogról merQben pozitivista meghatározást ad. Könyve a tételes jog jól rendszerezett leírása, de nem jogszabályszövegek közlése. Csiky volt az elsQ, aki a közigazgatási jogtan fölé volt képes emelkedni.
A közigazgatási jogi pozitivizmus a késQi rendészettudományhoz képest annyiban hozott újat, hogy szakított az államjogtudománnyal, és vizsgálatait csak arra a joganyagra terjesztette ki, amely az alkotmányos szabályozás körén kívül esett. A közigazgatási jogi pozitivizmus mindenütt katedratudományként alakult ki, ami fQleg abban tükrözQdik, hogy az irányzat követQi tankönyvekkel jelentkeztek. Ezek azt a célt szolgálták, hogy az államhivatalnoknak készülQ jogászokat tételes közigazgatási joggal megismertessék.
A kezdeti pozitivizmus szinte nem megy túl az alapfogalmakat illetQen a közigazgatás és a közigazgatási jog fogalmán, a késQi pozitivizmus viszonyt nem hagyhatta teljesen figyelmen kívül a dogmatika eredményeit. Ezért a késQi pozitivista munkákban az alapfogalmak köre erQsen kibQvült, és olyan témák is szerepelnek benne, mint közigazgatási jogviszony, közigazgatási alanyi jogok, közigazgatási aktusok stb.
A közigazgatási jogi pozitivizmus a századfordulótól a 20-as évek második feléig uralta a magyar közigazgatási jogtudományt. Ez a tény a magyar közigazgatási jogi pozitivizmus vezetQ képviselQje, Kmety Károly személyes pozíciójának és befolyásának tudható be. A közigazgatási jogi pozitivizmusnak itthoni fénykorában felbukkantak a közigazgatási jogi dogmatika elsQ jelei. A közigazgatási jogtudomány mqvelQi bátortalanul, bizonytalankodva közelednek az új irányzathoz, többnyire csak röviden és vázlatosan térnek ki a közigazgatási jog alapvetQ intézményeire.
Olyan munka, amely a Közigazgatástan címet viseli és tartalmilag is közigazgatástaninak mondja magát, egy született: Concha GyQzQé. E könyv nyomán a magyar szakmai közvéleményben Concha nevét összekapcsolták Lorenz von Steinével. Concha ún. közigazgatástana azonban szinte teljesen hatástalan maradt. KövetQi egyáltalán nem akadtak.
Magyarországon a közigazgatási jog dogmatika legkövetkezetesebb mqvelQje Tomcsányi Móricz volt. A hazai közigazgatási jogi dogmatikában az egyetlen olyan szerzQ, aki néhány monográfiával némileg elQkészítette összefoglaló munkájának megírását, s azokat tényleg produkálta is. Tomcsányi jogdogmatikai monográfiái fiatalabb éveiben keletkeztek. Ezek egy rendszeres közigazgatási jogi dogmatika felépítéséhez nem bizonyultak elegendQnek. Ezért a közigazgatási jogi dogmatika általános részeként született könyve inkább nevezhetQ válogatott fejezetnek a közigazgatási jogi dogmatika körébQl. Nem is maradéktalanul dogmatikai jellegq, mert a közigazgatás szervezeti kérdéseit illetQen a közigazgatási jogi pozitivizmus egyik változatának útját járja.
Az államigazgatási jog különös része dogmatikai feldolgozásának problémájával Tomcsányi végképp nem tudott megbirkózni. FeltqnQ fogyatékossága a szakigazgatást végzQ szervezet bemutatásának mellQzése, ami miatt a hatáskörök elválasztódnak az Qket gyakorló szervektQl. Mind munkásságának terjedelmét, mind nívóját tekintve Tomcsányit jelentQsen felülmúlja Ereky István. Azonban összefoglaló közigazgatási jogi dogmatikai általános és különös részt nem írt, mert a nagy építmények csak néhány elemével készült el. Ennek ellenére közigazgatási jogi dogmatikai munkássága is gazdag.
Tomcsányi és Ereky mellett a magyar közigazgatási jogi dogmatika még tud felmutatni tudományos értékq munkákat:
Az államigazgatási eljárás (Sigmond Andor)
A közigazgatási jogerQ (Boér Elek, Krisztics Sándor, Baumgarten Nándor)
A közigazgatás szabad belátása (Szontagh Vilmos)
Az államigazgatási (közszolgálati) jogviszony (Keleti Ferenc, Felszeghy Béla, Ladik Gusztáv)
A kisajátítási jog (Harrer Ferenc)

A magyar polgári közigazgatás-tudomány legnagyobb hatású, külföldön is elismert egyénisége Magyary Zoltán volt. Két évtizedes gyakorlati közigazgatási pályafutása után, 1930-ban lett a budapesti egyetemen a közigazgatási és pénzügyi jog nyilvános rendes tanára. Ezen a katedrán mqködött a második világháború végén bekövetkezett haláláig, ellátva az egyetem kötelékében 1931-ben létesült Magyar Közigazgatás-tudományi Intézet igazgatói tisztségét is. Két éven át kormánybiztosa volt a magyar közigazgatás racionalizálása elQkészítésének. Széles körq nemzetközi kapcsolatokkal rendelkezett, tanulmányutakat tett a közeli országokon kívül az Amerikai Egyesült Államokban, Angliában, Franciaországban, sQt 1935-ben a Szovjetunióban is.
1932-ben Magyary azzal terjeszti elQ a magyar közigazgatás racionalizálásának programját, hogy rámutat: ez a feladat részleges rendelkezésekkel, véletlenen múló, töredékes reformokkal nem oldható meg, hanem egységes terv szerinti akció megszervezésére és hosszú évekig tartó szívós munkával való végrehajtására van szükség. A Magyary-féle program alkalmas volt arra, hogy végrehajtásával egy teljesítQképesebb közigazgatáshoz jusson az ország.
ElsQ tanulmánya az 1919-es Magyar Tanácsköztársaság közigazgatásáról jelent meg. Egyetlen nagyobb terjedelmq munkája a A Magyar Állam költségvetési joga . Magyary Zoltán: Amerikai államélet címq könyve nem tisztán közigazgatás-tudományi munka, részben politikai-szociológiai jellegq, részben pedig alkotmányjogi, de legtöbb vonatkozásában közigazgatás-tudományi. A könyvbQl világosan kitqnik, hogy Magyarynak a felfogása már teljesen kikristályosodott a közigazgatásról. Felismeri, hogy közigazgatás is igazgatás, amelybe a tudományos munkaszervezés és üzemvezetés törvényszerqségei bevihetQk, s ezzel hatékonysága hallatlan mértékben növelhetQ.
Az Amerikai államélet a maga idején az új információk tömegét nyújtotta az olvasónak és a kutatónak. Ebben a könyvben találkozunk elQször számos olyan fogalommal, amelyet Magyary és iskolája honosított meg, s amelyek a magyar közigazgatás-tudományban azóta meggyökeresedtek (pl.: a személyzeti politika).
Az amerikai közigazgatás tanulmányozása adta az intuíciót Magyarynak ahhoz, hogy a közigazgatás legfQbb vezetésével behatóan foglalkozzék. Ebben a könyvben azt a különbséget vizsgálja, amely az ipari forradalom elQtt és után létezQ állam között fennáll. Végkövetkeztetése, hogy a technikai forradalom a társadalmi és gazdasági életet mélyrehatóan átalakította. Úgy vélte, hogy a proletárdiktatúra jelentQségében felér a francia forradalommal, s annak elQkészítésében Marx és Lenin irodalmi munkássága Montesquieu hatásával joggal állítható párhuzamba. Szerinte a fejlQdés fQ tényezQje a közigazgatás méreteinek, jelentQségének megnövekedése, ezért ezt helyezi a vizsgálatok tengelyébe.
Magyary elvégzi a hivatásos közszolgálat kialakulásának történeti szociológiai elemzését elQbb az abszolút, majd az alkotmányos monarchiát, ezt követQen pedig néhány tipikusnak tekintett országot illetQen is. A könyv különleges érdekessége, hogy a szovjetunióbeli fejlQdést is tárgyalja. Ennek érdekében vázlatosan, fQleg néhány Lenin- és Sztálin-idézetre támaszkodva jellemzi a proletárdiktatúra berendezkedését, s arra a következtetésre jut, hogy munkásság olyan alakban és olyan mértékben vesz részt az állami szervek mqködésének ellenQrzésében, ami a burzsoá államokban nem ismeretes.
A tanulmány tulajdonképpeni tárgyához a harmadik rész jut el. Bizonyítottnak veszi, hogy mivel a közigazgatásban a hivatásos bürokrácia nélkülözhetetlenné vált, a közigazgatásban nem a politika dominál többé, hanem a technikai szakértelem. Ennek ki kell hatni a közigazgatási apparátus vezetQire: a miniszterekre és a kormányra is, akiknek politikai szerepe mellett a közigazgatási szerepe megnövekedett. Ezért az egész közigazgatásnak a maga teljes egységében vezetQre van szüksége, s ezt a feladatot a kormány elnökének kell ellátnia. A miniszterelnök azonban a közigazgatás legfelsQbb vezetését ellátni nem tudja, ehhez segédszervekre van szüksége: ezek lennének egyesíthetQk a közigazgatási vezérkarban. Magyary a közigazgatási vezérkart katonai mintára gondolta megszervezni. Ez a tervezet nem valósult meg.
Magyary Zoltán életmqvét Magyar közigazgatás címq hatalmas könyve tetQzte be. Ez kísérlet volt a közigazgatási jogot, a közgazdaságtant felölelQ közigazgatás-tudomány új szintézisének megalkotására  azonban e célt nem tudta elérni. A könyv három részre tagozódik. Az elsQben a közigazgatás-tudományi alapfogalmak, a másodikban a magyar közigazgatás szervezete, a harmadikban pedig annak a mqködése került feldolgozásra. Minden rész tematikája lényegesen eltér a hazai és külföldi Qn. Közigazgatástani mqvekétQl. A Magyary-közigazgatás az egyetlen magyar közigazgatás-tudományi iskola eredményeinek összegzése.

Magyary tudományos iskolájának általános jellemzése:
KiemelkedQ tematikai gazdagsága. A tematika sokfélesége mellett is egységet vitt azonban az iskola mqködésébe a közigazgatás-tudományi koncepció, valamint az, hogy a kutatások és a publikált munkák a magyar közigazgatás racionalizálásának jegyében születtek meg.
Az iskolán belül eredményesen törekedtek az elmélet és a gyakorlat egységének megteremtésére. Az iskola tagjainak keze alól kikerült mqvek szinte kivétel nélkül a gyakorlati megoldások elméleti megalapozásának célzatával készültek.
A magyar közigazgatás-tudomány történelmében a Magyary-iskola alkalmazta elQször az empirikus módszert, ami összefügg gyakorlati igényükkel.
JellemzQ a Magyary-iskola kitekintése a világba. A legtöbb munka a nemzetközi megoldásokat számításba veszi, ismerteti, értékeli, vizsgálja nálunk felhasználhatóságukat.


A Magyary-iskola a közigazgatási jogtudományt illetQen közigazgatási jogdogmatikai mqveket produkált. Az iskola az akkori magyar közigazgatás tényleges állapotához képest politikailag haladóbb, szakmailag korszerqbb, elQremutató nézeteket képviselt. Magyary elültette a gazdaságos és eredményes közigazgatásnak az Egyesült Államokból átvett eszméjét, és a közigazgatás racionalizálása szükségességének gondolatát.
A közigazgatási szociológia megteremtése felé az elsQ lépéseket megtették azzal, hogy iparkodtak feltárni a közigazgatás területi egységei és a lakosságuk közötti viszonyt.

A közigazgatás és az emberek címq kötetében Magyary a következQket összegezte:
A közigazgatási szervezet tökéletesítése és a változó viszonyokhoz való alkalmazása iránt a közigazgatás kellQ érzékenységet nem mutat.
A közigazgatási szerv mqködésének eredményessége és a benne dolgozók egyéni teljesítményei közé nem lehet egyenlQségjelet tenni.
A jogi beállítottságú közigazgatás leszokott a kezdeményezésrQl, ez a rendszer hibája.
A lakosságnak a közügyek iránti érdeklQdése, az önkormányzati életben való részvétele alacsony fokú.
A közigazgatásból nemcsak a vállalkozói kedv hiányzik, hanem a szakértelem is.
A törvényhatóság csak a paragrafust látja, nem az embereket, és így nem töltheti be azt a hivatását, hogy az embereket szakszerqen képviselje.

A közigazgatás racionalizálásának programjában Magyary felállította azt a tételt, hogy a személyzet szükséges létszámának meghatározásánál a munka mennyisége, a munkaidQ és az eljárási mód mellett döntQ tényezQ az személyzet minQsége, amelyre viszonyt a személyzet kiválasztása, szakképzettsége is minQsítése bír a legnagyobb jelentQséggel. Ugyanakkor sem Magyary sem köre nem nyúlt a személyzeti politika valamennyi problémájához, teljes és átfogó személyzeti politikai koncepciót sem alakítottak ki.
A Magyary-féle Közigazgatás-tudományi Intézet adta ki a felszabadulás elQtt (1938-tól 1944-ig) az egyetlen tudományos igényq magyar szakmai folyóiratot, a Közigazgatás-tudományt -t.


4. A közigazgatás tudományos kutatása az USA-ban.
Politikatudomány, scientific management irányzat, összehasonlító közigazgatás


A közigazgatás tudományos vizsgálatának kezdetei

A közigazgatás ma az Egyesült Államokban a legnagyobb jelentQségq társadalmi-politikai intézmény. A közigazgatás jelentQségének elismerése az Egyesült Államokban hosszú ideig másként jutott kifejezésre, mint azokban az európai államokban, ahol a közigazgatás alapjai már jóval korábban megszilárdultak. A közigazgatás állandó újjászervezése, személyzetének idQszakonkénti teljes kicserélése, a hatékony eljárások és módszerek keresése már a múlt században sem a közigazgatás szerepének lebecsülését fejezte ki, hanem sokkal inkább a potenciális hatalmának felismerését.
A közigazgatás tudományos vizsgálata kezdettQl fogva többirányú volt, s ez mindmáig jellemzi az amerikai kutatásokat. A közigazgatás tudományos vizsgálatának amerikai történelemben három fQ periódusa figyelhetQ meg:
Az elsQ a kiindulás és megalapozás szakasza, amely a múlt század végétQl a negyvenes évekig terjedQ idQszakot fogja át,
a második a negyvenes évektQl az ötvenes évekig tart, s
végül a harmadik a jelenkori idQszak.

A múlt század végére jelentQs társadalmi-gazdasági változások mentek végbe Amerikában. A szabad versenyen alapuló kapitalizmus ekkortájt formálódott monopolkapitalista jellegqvé. Az USA agrár államból ipari állammá, falusi jellegq társadalomból városi társadalommá vált. A kisipari módszerek alkalmazó, korrupt, politikailag befolyásolt bürokrácia rendezettebb állami gépezetté alakult. A közigazgatással foglalkozó szakemberekre két fQ probléma megoldása várt: hogyan lehetne a végrehajtó hatalmat úgy megerQsíteni, hogy felelQssége pontosan körülhatárolt legyen; második, hogy miként válhat a kormányzat tevékenysége eredményessé, gazdaságosabbá.
Két fQ irányzat alakult ki: az ún. politikatudományi, és az ún. tudományos munkaszervezési irányzat.
A politikatudományi irányzat e korai szakaszának amerikai képviselQi jogászok voltak, akik ismerték a kontinentális, fQleg német államelméleti tanokat is. Módszerük szinte azonos: rövid elméleti fejtegetés után rátérnek a kormányzás bírálatára, befejezésként pedig konkrét megoldási formulákat javasolnak. Az alapkoncepció a politika és a végrehajtás szétválasztása. A tudományos munkaszervezési irányzat további két áramlatát különböztetik meg.
A munkaszervezési irányzat az amerikai iparban a századfordulón terjedt el. Taylor munkásságán keresztül hatott a közigazgatás fejlesztésére. Alapelvei és módszerei: idQtanulmányok, költségelemzés, ösztönzQ bérezés, az alkalmazottak tudományos kiválasztása, majd speciális képzése stb.
A második irányzatot: Henry Fayol neve fémjelzi, aki ugyan francia, de hatása csak Amerikában volt, követQibQl külön iskola alakul. Taylor a szervezeteken belüli rutinmunkák lerövidítésének tudományos módszereit kereste, Fayol amerikai követQi ezzel szemben a vezetés, irányítás funkcióit igyekeztek feltárni.
A tudományos munkaszervezési irányzat úgy kezeli a közigazgatást, mint az igazgatás bármely más területét. Eszerint a közigazgatásban ugyanazok a szervezeti, strukturális és mqködési elvek érvényesülnek, mint az egyház, a társadalmi szervezetek, ipari vagy kereskedelmi szervezetek felépítésében és mqködésében. Mivel a közigazgatás ezt a hosszú ideig nem vette figyelembe, szervezettségét, hatékonyságát illetQen mindig az egyház és az ipar mögé szorult.

A klasszikus irányzatok revíziója

A 30-a évek elején, kezdetét vette egy olyan irányzat kialakulása, amely egyaránt megkérdQjelezte az elQbbi irányzatok tudományosságát és gyakorlati használhatóságát. Széles körben elterjedt csak a második világháború után lett, ezért a közigazgatás tudományos vizsgálatát célzó kutatások második nagy korszakába soroljuk. E vizsgálatok eredménye azt bizonyította, hogy a munkások teljesítményét sokkal jobban befolyásolják ún. nem fizikai tényezQk, mint szervezeti átalakítások és munkaszervezési változások. Ezeknek a tapasztalatoknak a feldolgozásával és értékelésével jutottak el ahhoz a megállapításhoz, hogy az emberi kapcsolatok alakulására lényeges befolyással vannak struktúrán kívüli elemek is (barátság, tradíció, közérzet stb.)
A klasszikus szervezéselméleti iskolák egyik vezérelve az volt, hogy specializálódás fokozásával nQ a szervezetek hatékonysága. Simon rámutatott, hogy a specializáció csupán azt jelenti: fizikailag lehetetlen, hogy két személy ugyanazon a helyen, ugyanabban az idQben ugyanazt a dolgot csinálja, ezért különbözQ feladatot látnak el. Tehát az a feladat, hogy úgy végezzék a specializálódást, hogy az a hatékonyságot növelje.
A vezetés egysége azt jelenti, hogy az igazgatásban úgy kell felépíteni a szervezetet, hogy mindegyik szervezeti egység, minden dolgozó csak egyetlen felettes szervtQl kaphasson utasítást. Fizikailag valóban lehetetlen, hogy egy ember két ellentmondó parancsnak engedelmeskedjen.
A második világháború után a közigazgatásról szóló politika-tudományi tanítások „klasszikus” alaptételeit is támadni kezdte az amerikai irodalom. A második világháború éveiben nyilvánvalóvá vált, hogy az igazgatást, a kormányzati tevékenységet nem lehet egyszerq végrehajtó tevékenységként kezelni. A közigazgatás nem csupán a politika szolgálóleánya többé, hanem olyan tényezQ, amely formálja, változtatja, módosítja a politikát. A politika és igazgatás merev különválasztása tehát tarthatatlan, az egymásra hatás, a köztük meglévQ szoros kapcsolatok vizsgálata lehet az egyedüli apja a közigazgatás politikatudományi értékelésnek.
Az ötvenes évekig tartó második korszak fQ jellemzQ vonása klasszikus irányzatok kritikai újraértékelése volt. Ennél azonban sokkal több történt ebben az idQszakban. Az általános igazgatás, mint egyetemi diszciplína oktatása válságos helyzetbe került. A kormányzati szervek nem igényelték többé az ilyen ismeretanyaggal rendelkezQ újabb fiatal diplomások jelentkezését. Az oktatómunkában, a kutatásban is egyre nagyobb figyelmet szenteltek az igazgatási problémák felderítésében. Ebben az idQben kezd központi témává válni a városigazgatás, a mezQgazdaság igazgatása, a tudományos kutatások irányítása, az egészségügyi- és oktatási igazgatás.
Kiszélesedik az igazgatással, a szervezettel, köztük a közigazgatással és a közigazgatás szervezetrendszerével foglalkozó tudományágak köre. Erre az idQre esik a szociológiai és pszichológiai kutatások megindulása.

A közigazgatás tudományos vizsgálata napjainkban

A közigazgatási kutatások intézményi hálózat megerQsödött az utóbbi években. A legfontosabb és legerQsebb kutatóbázisok az egyetemeken találhatók. A legjelentQsebb egyetemek, egyetemi intézetek mellett említést érdemel a tudományos kutatásokat elQsegítQ, finanszírozó és népszerqsítQ társadalmi, tudományos egyesületek, társaságok széles köre.
A közigazgatási kutatások finanszírozása több formában történik. A kutatások többségét az egyetemi rendes költségvetés terhére végzik. Ezek azonban nem csökkentik a költségvetés összegét, mert a kutatómunka eredményei a kutatások költségeit haszonnal tetézve térítik vissza. A legáltalánosabban alkalmazott módszer az, hogy a kutatóhelyen tervezett kutatásokhoz támogatást kérnek a témában várhatóan érdekelt külsQ szervektQl, s ennek fejében a támogatást nyújtó szerv minden információt megkap a kutatás menetérQl s eredményérQl.
A megbízások nagymérvq alkalmazásának az szab határt, hogy a megbízóktól származó bevételekbQl a kutatók személyi részesedése általában nem lehet több, mint kéthavi fizetésük összege. Az individuális kutatás a legáltalánosabb. Csoport- (team-) kutatás rendszerint csak egy-egy anyag elQkészítési stádiumában van, a végtermék individualizáltan jelenik meg.
Az Egyesült Államokban jelenleg a politikatudományi nézQpont többnyire összeolvad a szociológiával. Ez jelzi a szintézis irányába való haladást. A közigazgatásra vonatkozó tudományokban felfedezhetQ a szintetizálásra való törekvés, de szintézisrQl, mint eredményrQl, ma még nem beszélhetünk.
A második világháború után, de különösen az ötvenes évek vége felé számos, nagyon jelentQs politikai, gazdasági, társadalmi és tudományos változás ment végbe a világban. Ezek közül néhány közvetlen hatással volt a közigazgatási kutatások további alakulására. Amerikában kialakult modell többnyire használhatatlan más társadalmi környezetben. Mindez elQtérbe helyezte az antropológiai és ökológiai szemléletq, valamint a közigazgatás összehasonlításán alapuló kutatásokat. Az emberi környezet változása, a bioszféra szennyezQdése és a nagyvárosok növekvQ igazgatási problémái jelentQsen megváltoztatták a kutatások tematikáját.
Nem halt el, de megváltozott, korszerqbb formában öltözött a tudományos munkaszervezési irányzat. Az irányzat a legújabb idQkben igen nagy elQszeretettel használja a matematikai modellkészítés és variációszámítás eredményeit.
A közigazgatás területén a legtöbb reményt a tervezési és finanszírozási rendszer elterjedéséhez fqz a munkaszervezési irányzat. Szerintük a rendszer sikeres elterjedése lehetQvé teszi az egyes közigazgatási cselekvések pontos, összehasonlíthatóságát, s ezzel együtt a hatékonyság mutatóinak kidolgozását.
Ez nagyon egyszerqnek tqnik: az intézményfinanszírozás helyett az adott intézmény által ellátandó feladatokat kell finanszírozni. Ehhez pontosan és véglegesen meg kell tudni határozni az adott szerv célkitqzéseit, ezek teljesítésének határidejét. ElQ kell írni a teljesítés konkrét eredményeit. Ezáltal a felelQsség gócai is jobban felderíthetQk. A célkitqzések megvalósítására alternatív megoldásokat kell kidolgozni. Az alternatív megoldásokat tartalmazó javaslat érdemi elbírálást, választást tesz lehetQvé. A hatékonyság az elQirányzott célkitqzések megvalósításának fokát próbálja meghatározni. Az elérendQ eredményeket úgy kell meghatározni, hogy a teljesítés mértéke pontosan megállapítható legyen.
E rendszer nem más, mint a tervezés, programozás és finanszírozás integrált összekapcsolása. Az új rendszer azonban eddig még távolról sem váltotta be a hozzáfqzött reményeket.
A politikai rendszer és a közigazgatás rendszere között annyira szoros a kapcsolat, hogy a közigazgatás összehasonlítására mindaddig nincs lehetQség, amíg ezt nem elQzi meg a politikai rendszerek összehasonlítása.
A második világháború után indult fejlQdésnek, de az ötvenes évek vége óta terebélyesedett ki a közigazgatási kutatásokban a pszichológiai orientáció. Két típus: az elméleti jellegq és a közvetlen alkalmazásra kerülQ. MindkettQre egyaránt jellemzQ az egyén helyzetének, magatartásának vizsgálata a közigazgatásban, a közigazgatás szerveiben. Tudományos értéke csak a teoretikus megközelítésnek, azaz a behaviorista irányzatnak van.
Többnyire a behaviorista orientációval párosulva jelentkezik a közigazgatás szociológiai megközelítése. Ez az irányzat a közigazgatást a csoportstruktúra szemszögébQl vizsgálja, azaz amíg pszichológiai irányzat az egyént, addig a szociológiai a csoportot helyezi a vizsgálatának fókuszába. A közigazgatás szociológiai vizsgálata az Egyesült Államokban Max Weber egyes munkáinak angol nyelvre történQ fordítása után indult meg erQteljesebben.
Az amerikai közigazgatási szociológia felhasználja az általános egyensúlyelméletet, amely abból indul ki, hogy a szervezet egyensúlyra törekszik, s a szervezetelemek egyikének valamilyen irányba történQ elmozdulása, megváltozása más elemeknek olyan mozgását indítja el, amely az eredeti állapot visszaállítására irányul.
Összegezésként: a bürokrácia értelmezése és felfogása ma már eléggé élesen eltér egymástól a különféle amerikai szociológiai áramlatokban. A hagyományos irányzat a bürokráciát szervezeti, strukturális jellegzetességeinek felsorolásával határozza meg. Ez a weberi meghatározáson alapszik, azt legfeljebb kevés kiegészítéssel bQvíti. Az újabb irányzatok a bürokráciát viselkedése alapján igyekeznek meghatározni, mindenféleképpen túllépve a weberi konstrukciót. A legújabb kísérletek a bürokrácia strukturális és behaviorista felfogását igyekeznek összekapcsolni.
Legújabb irányzat: a közigazgatás összehasonlító módszerrel való tanulmányozásának irányzata.
Az összehasonlító közigazgatás nem csupán módszer, hanem a közigazgatás természetének, fejlQdésének és jellegének megértése céljából kidolgozott elmélet is, amelynek kezdetben a fejlQdQ országok igazgatási rendszerének leírása és értelmezése volt a fQ célja. Napjainkban már univerzálisabb jellegq, a világon létezQ összes közigazgatási rendszer általános és specifikus modelljeit igyekeznek megalkotni.
Az összehasonlító közigazgatás fejlQdését Riggs négy fázisra osztja fel. Az elsQ fázis a normatív megközelítéstQl az empirikus megközelítési szempont kialakításáig terjedQ fejlQdési szakaszt foglalja magába. A normatív módszer az ideális, vagy legalábbis a legjobb közigazgatást próbálja leírni.
Az összehasonlító közigazgatás módszerének további tökéletesítését jelentené Riggs szerint az ökológiai szempontok érvényesítése. (ökológia = az élQlény és a környezet viszonyával fogalakozó tudomány)
Az összehasonlító közigazgatás kialakulása és fejlQdése két szempontból jelentQs: egyrészt kitágította az amerikai irodalom látókörét, a korábbi irányzatok értékét még relatívabbá tette, másrészt megnövelte a public administration (általános igazgatás) mint tudományágazat presztízsét.

5.Herbert A. Simon közigazgatás-tudományi munkásságának bemutatása
(a Közigazgatástudományi Antológiában található három tanulmányai alapján)

A politikatudomány és a szervezéselméleti irányzat a strukturális kérdések elemzésére helyezte a hangsúlyt, a magatartást és az azt kiváltó motivációt nem vizsgálták, a kormányzati tevékenység hatékonyságát akarták növelni.
Már a klasszikus irányzatok fénykorában, a 30-as években kezdetét vette egy olyan irányzat, amely megkérdQjelezte a politikatudomány és a szervezéselmélet tudományosságát és gyakorlati hasznát. Ez az irányzat II. világháború alatt vált önálló arculatúvá. Az ezekben végzett vizsgálatok bebizonyították, hogy az emberi kapcsolatokra jelentQs befolyással vannak a struktúrán kívüli elemek és (barátság, közérzet), ezen megállapításra alapítva fejlesztette ki Herbert A. Simon teóriáját, mely az USA-ban a legismertebb és legnagyobb hatású teória.
Simon elsQ nagy munkájában (Administrative Behavior) általában az igazgatást, késQbbi munkájában a közigazgatást (Public Administration) kritizálta, mutatta be ellentmondásait (a közigazgatás szót is Q használta elQször. Kritikai észrevételeit fQleg az alapelemekre /Posdcorb/ fordította).

Szervezéselméleti alapelem volt, hogy a specializálódással nQ a szervezet hatékonysága. Simon rámutat, hogy a specializálódás minden csoportmunka elkerülhetetlen velejárója, ami  tekintet nélkül a hatékonyság növelésére vagy csökkentésére  kialakul. A specializálódást tehát a közigazgatás vezetQinek úgy kell kialakítaniuk, hogy ezáltal növekedjen a hatékonyság, erre azonban egyik alapelv sem nyújt támaszt.
A vezetés egysége  szintén általános tervezéselméleti alapelv  szerint az igazgatási szervezetet úgy kell felépíteni, hogy minden szervezeti egység és személy egy helyrQl kaphasson utasítást. Lehetetlen, hogy egy ember egyszerre két ellentmondó parancsnak engedelmeskedjen – ismeri el Simon, de éppen ezért hiba a szervezet specializációját hangoztatni, mert az azt jelenti, hogy minden döntés ott szülessen, ahol a legnagyobb szakértelemmel képesek meghozni. Az igazgatási szervezetnek tehát nem érdeke annyira leszqkíteni a döntéshozatalra jogosultak körét, amennyire szükséges lenne ahhoz, hogy megfeleljen a vezetés egységes elvének.
A leggyakrabban idézett bírálata az ellenQrzés mértékét (span of control) elnevezéssel ismert alapelvre vonatkozik, mely szerint a szervezet hatékonysága növekszik, ha a vezetQ alárendelt beosztottak számát 5-6 fQre csökkentjük. Simon szerint az ellentétben áll azzal az alapelvvel, mely szerint lehetQleg minél kevesebb hierarchia-szintet kell létrehozni a döntéshozatal során. Azonos létszámot felételezve a „span of control” szerint sokkal több fokú piramis jönne létre. Tehát, ha összevetjük a vezetés egységének elvét a „span of control” elvével, akkor ezek ellentétben állnak.
A feladat, eljárás, ügyfélkapcsolat, vagy hely szerint kialakított munkacsoportokkal nQ a hatékonyság  Gulick szerint  de Simon ezt is cáfolja, szerinte ha bármelyik szerint építjük fel a szervezetet, akkor a többi állítólagos elQnye elvész. Az alapvetQ probléma az, hogy a fogalmak nincsenek kellQképpen tisztázva. A feladat a célkitqzés, az eljárás annak az elérésének a módja, csakhogy egy tevékenység felfogható feladatként és eljárásként is. Pl. eü. Osztály: feladat: közösség egészségérQl gondoskodni
eljárás: orvostudományokat használja fel.
Az ügyfél kapcsolat és a hely pedig nem kezelhetQ szervezési bázisnak, az csupán a feladat része.
Simon szerint nem a szervezeti struktúrát, hanem az abban dolgozók magatartását kell tanulmányozni. A dolgozók magatartását is legfQbb munkafolyamatban, a döntések meghozatalakor kell vizsgálni. Simon szerint minden döntésnek vannak tény  és értékelemei. P mutat rá elQször, hogy a vertikális tagolódásra is figyelmet kell fordítani, a szervezet különbözQ elemeinek döntéseit is szükséges koordinálni, mert csak így kerülhetQ el, hogy döntésük ne legyen ellentétes más szervek döntéseivel.
Simon veti fel az igazgatási szervezet mqködésének egyik jellegzetes törvényszerqségét, a szervezet egyensúlyának problémáját. Mindenki azért lép be egy igazgatási hierarchiába, mert személyes ambícióit kívánja kielégíteni, és ha a szervezet átalakul, a foglalkoztatottak válaszút elé kerülnek, döntésre kényszerülnek, s a kívánt egyensúly veszélybe kerül. A tekintély a legfQbb eszköz, amely az egyén döntését befolyásolhatja. A tekintélyt nem jogi, hanem pszichológiai szociológiai szempontból vizsgálta. A tekintélyi kapcsolat lényege, hogy az egyén kritikai felülvizsgálat nélkül elfogadja a mások személy döntését, saját döntése alapjául.
Az igazgatásban meghozott döntések minQségét nagy mértékben befolyásolja a kommunikációs szervezet minQsége. Az információk visszatartásának általában személyes okai vannak, a dolgozó nem szívesen továbbít olyan információt, mely rá rossz fényt vethet.
A következQ kérdés, hogy az alkalmazottak hogyan szintetizálják a hozzájuk érkezQ információ áradatot. Ennek alapja a hatékonyság és az egyénnek a szervezettel való azonosulása. Herbert A. Simon munkássága azért nevezetes, mert rávilágított a szervezéselméletek korlátaira, másrészt, mert megalapozta a késQbbiekben elterjedté vált döntés, szervezet és információ elméletet.  P a behavorista irányzatot képviselte.

6. A közigazgatás tudományos vizsgálatának fQ kérdései Franciaországban,
Crozier szervezetszociológiája

A közigazgatás Franciaországban

A közigazgatás Franciaországban nem több mint egy évszázadon keresztül a közigazgatási jog kizárólagos kutatási területe volt. Ezt a monopolhelyzetet néhány éve sikerült felszámolni. Az igazgatási jog egyeduralmát a francia polgári forradalom eszméi, ill. a napóleoni korszak államszervezési modelljének alapelvei együttesen idézték elQ. A francia közigazgatási jogászok a közigazgatási jogot a legfejlettebb tQkés közigazgatási jogágazattá fejlesztették, amely Európa számos országában követendQ példává vált.
A második világháborút követQ évtizedekben egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a jog önmagában nem elégséges eszköz a megnövekedett állami feladatok megoldásához. A közigazgatási jogtudományt a változás nem érte váratlanul, hiszen éppen mqvelQi vették fel elsQként a közigazgatás egyoldalú, jogi vizsgálatának elégtelenségét. A „mérsékeltebb” igazgatási jogászok a közigazgatási jogtudományon belül maradva kezdték keresni a formális jogi szemléletmód feloldásának módozatait. A „radikálisabb” csoport új tudományág, a közigazgatási tudomány létrehozásával vélte betölthetQnek azt az qrt, ami a jogi és ténykutatások között tátongott. Az eltérQ reakció lényegében ugyanazt eredményezte: a közigazgatástudomány közigazgatás jogiasodását. A közigazgatás tudományos vizsgálatának kiszélesedésére legnagyobb erQvel az ötvenes évek végén meginduló szervezetszociológiai kutatások hatottak.
A két szélsQséges pólust a közigazgatási jogtudomány és a szociológia alkotja. A két terület között közvetett kölcsönhatás érvényesül ugyan, a két tudomány kapcsolatát azonban mégis a szembeállás jellemzi.
A közigazgatási jogtudomány kialakulásának alapvetQ feltétele, hogy a közigazgatási jog legyen. Franciaországban a 19. sz. végére összegyqlt a jogszabályoknak egy elég tekintélyes mennyisége, amely a közigazgatás mqködésének, szervezetének alapvetQ kérdéseit tartalmazta. A francia közigazgatási koncepció abból indult és indul ki, hogy a közigazgatás, mint a közérdek képviselQje nem alkalmazhatja a magánjogot, mert ugyanaz a szabály nem alkalmazható alapjaiban eltérQ helyzetekre. A közérdeket az szolgálja, hogy a közigazgatás speciális jogszabályok által meghatározott keretek között mqködik. A vitás eseteket is a közigazgatás rendszerén belül létrehozott igazgatásszolgáltatási szervek döntik el. A magánjogtól teljesen különálló, autonóm és szuverén közigazgatási jog a rendes bírósági rendszertQl független, szintén autonóm igazgatási igazságszolgáltatás a francia közigazgatási rendszer nemzeti sajátossága.
Az igazgatási jog viszonylag fiatal jogág, kialakulása a francia forradalomtól veszi kezdetét, s a magánjogtól formailag abban különbözik legélesebben, hogy nincs kodifikálva. A jogszabályok, a szükségletek szerint különbözQ részterületeken jelentek meg. Nem tartalmaznak általánosan érvényesülQ alapelveket, egységes fogalmakat.
EbbQl is következik, hogy az elvi, rendszerezQ, tudományos munka szerepe az államigazgatási jogban nagyobb, mint a polgári jogban. Az igazgatási jogtudomány fQként arra az alapvetQ kérdésre keresett választ, hogy mi az a közös kategória, amely az összes igazgatási jogszabály egységét megteremtheti. Többen a közérdek fogalmában jelölik meg a közigazgatási jog és más jogágak közötti választóvonalat, mondván, hogy a közérdek kormányozza a közigazgatási szervek minden akcióját. A közérdeknek azonban minden ipari és kereskedelmi tevékenység alá van vetve, ez a fogalom tehát nem nyújt elégséges alapot az elhatároláshoz.
A közigazgatási jogtudomány a második világháborút követQen egyre kevésbé elégítette ki a gyakorlati igényeket. Ezért a kormányzat közvetlenül a háború után létrehozott olyan intézményeket, amelyek a közigazgatást nem csupán a jogon keresztül, hanem közvetlenül tanulmányozták, ahol a szakemberképzés differenciált módozatainak kipróbálására nyílt lehetQség. Franciaországban is a második világháború utáni években vált ismertté az amerikai igazgatástudomány s egyre többen utaztak az amerikai egyetemekre az igazgatástudomány eredményeit tanulmányozni. Ennek ellenére egészen a hatvanas évekig a közigazgatás tudományos vizsgálatában változás nem tapasztalható. A hatvanas évek legelején következett be a fordulópont, a szociológia, a szociológiai jellegq kutatások jelentkezésével.
Az igazgatási jogászok nagy része – a szociológia fellépése után – az igazgatási kutatások komplexitása mellett szállt síkra. Olyan tudományág létrehozását sürgették, amely a jogi, szociológiai, pszichológiai, szervezéstudományi, politikatudományi, ökológiai kutatási eredményeket egyaránt befogadja, felhasználja és végsQ soron szintetizálja.
A francia szervezetszociológia

A francia szervezetszociológia akkor kezdett el fejlQdni, amikor Amerikában a bürokrácia a bürokratikus szervezetforma vizsgálata fénykorában volt. Az elsQ francia tanulmányok a bürokratikus szervezet általános sajátosságait írták le.
Két elmélet született, az egyik a bürokráciát ideális szervezeti modellnek elismerQ weberi teória, másik pedig a bürokráciát a társadalom rákos daganataként kezelte. Eljutott annak felismeréséig, hogy a bürokráciát mint racionális szervezetet nem lehet elválasztani az ésszerqtlen, diszfunkcionális bürokráciától. Crozier szervezetszociológiája azt bizonyítja be, hogy:
A bürokratikus szervezet olyan ördögi kört alkot, amelybQl csak súlyos váltságokon keresztül vezet kiút.
A bürokratikus szervezetben a személyes függQség jelentQsége annál kisebb, minél részletesebben szabályozzák a következQ magatartást.
A bürokratikus szervezetben minden egyén védve van, mind a fQnökével, mind az alárendeltjeivel szemben.
A döntési hatalom oda települ, ahol a szervezet belsQ stabilitása, a szerv funkcióinak megvalósítása szempontjából az a legelQnyösebb.
Akik döntenek, nem ismerik közvetlenül a problémákat, akik pedig ismerik, azoknak nincs döntési hatalmuk.
A bürokratikus szerv egy sor egymásra helyezett rétegbQl áll, amely között a kommunikáció igen rossz.

Ezeket az ellentmondásokat részben már az amerikai irodalom is felfedezte. Crozier annyival ment túl rajtuk, hogy ezekbQl igen lényeges konklúziót is levont. Azt nevezetesen, hogy a bürokratikus szervezetre jellemzQ sajátosságok nem a modell átszervezését, vagyis a szabályok merevségét fellazítását eredményezik, amint az észszerq lenne. Éppen ellenkezQleg: minden egyénnek és csoportnak az érdeke, hogy erQsítse pozícióját, ez pedig csak a személytelenség és a merevség növelésével érhetQ el. A bürokratikus szervezet tehát túl merev ahhoz, hogy funkciója gyakorlása közben hibáit kijavítsa.
A bürokratikus szervezet merevsége miatt változás csak mindenre kiterjedQen és a szervezeti hierarchia csúcsáról kiindulva képzelhetQ el. Akkor, amikor a diszfunkció már túlságosan nagymérvq és súlyos, felülrQl elindítják a minden esetben centralizációt eredményezQ átszervezési akciót, amely mindenre kiterjed, nemcsak arra, ahol a diszfunkció jelentkezik. A változás tehát a közigazgatás számára mindig súlyos válságként jelentkezik, de a válság a bürokratikus szervezet szükségszerq eleme, mivel egyedül ez idézheti elQ a szükséges reformok bevezetését.
Az általános szervezetszociológiai kutatások legfrissebb összegezését Crozier nyújtja. Korábbi szervezetszociológiai elméleti kutatásainak eredményeit veti össze a francia közigazgatási gyakorlattal. Megállapítja, hogy a francia közigazgatásban számos olyan állandó magatartási forma uralkodik, amely minden változást túlélt, s amely állandóan tovább él. A francia közigazgatásra nemcsak a centralizáltság a jellemzQ, hanem az is, hogy éles választóvonal húzódik a döntésre jogosított és a végrehajtására felhatalmazott szervek között. A francia közigazgatás túlságosan hierarchizált, s a különbözQ fokozatok között rossz a kommunikáció. A hierarchikus felépítésnek vannak ugyan elQnyei: stabilabbá, rendezettebbé és elQreláthatóbbá teszi az egyének, a szervezetben dolgozók helyzetét. Merevsége azonban inkább negatív következményeit teszi jobban érzékelhetQvé: az alárendelteknek nem áll érdekükben az információk továbbítása. Crozier konklúziója: a közigazgatási rendszer nem tudja funkcionális hibáit korrigálni és ezért bezárkózik önmagába, ezzel leblokkolja a társadalom fejlQdését.
Néhány éve indultak meg a helyi politikai-igazgatási szervek megismerésére irányuló szociológiai vizsgálatok. A francia szociológusok szerint sem a közigazgatási jog, sem a politikatudomány nem tud elfogadható magyarázatot adni az állam helyi szerveinek mqködésérQl és mechanizmusáról. Mindenütt, ahol a hatalom jogon kívüli eszközöket használ, a jog tehetetlen.
A szociológusok szerint a helyi igazgatás és társadalmi környezete között nagyon erQs kölcsönhatás érvényesül. A helyi igazgatást közvetlen társadalmi környezete sokkal jelentQsebb mértékben befolyásolja, mint a jogszabályokban jelentkezQ központi akarat. A helyi környezet pressziója a tekintélyes személyeken keresztül érvényesül.
A közigazgatás-szociológia kutatásai mind egy mqhelyben, a Crozier vezette kutatóhelyen születtek. Az 1961-ben alapított tudományos intézményben jelenleg 12 kutató dolgozik, akik közül hét a közigazgatás szerveivel foglalkozik. A tanulmányokra általában jellemzQ, hogy fQként a közigazgatási szervezet belsQ mechanizmusával foglalkoznak, s szinte mellQzik a közigazgatás és a politika kölcsönhatásának vizsgálatát. Így a kutatók meglehetQsen féloldalasaknak, befejezetlennek tqnnek. A kutatások másik általános sajátossága, hogy a centralizáció tényébQl vezetik le a francia társadalom minden hibáját. A centralizáció azonban csupán kifejezQdése a társadalmi viszonynak.
A szociológiai kutatások közvetlen hatása Franciaországban ennek ellenére nem túlságosan jelentQs. Közvetett hatása annál inkább, mivel ösztönzést adott a közigazgatás komplexebb vizsgálatának megindulásához más tudományágak területén.

Az igazgatási kutatások Franciaországban

Az igazgatási kutatások Franciaországban az utóbbi tíz évben gyors fejlQdésnek indultak. A jogászok a korábbiaknál sokkal intenzívebben érdeklQdnek az igazgatás más aspektusai iránt, egyre jobban foglalkoztatja Qket szervezési kérdések megoldása, a közszolgálat szociológiája.
Ha van is történelmi elQzménye a közigazgatás-tudománynak Franciaországban, hagyománya soha nem volt, hiszen Fayol hatása éppen Franciaországban a legkisebb, mqvei szinte visszhang nélkül maradtak. A közigazgatási jogot a jogászok úgy fejlesztették, hogy abból az igazgatástudomány semmit nem tudott profitálni.
A francia közigazgatás-tudomány amerikai hatása alakult kis, az amerikai általános igazgatás fogalomtárát és problémakörét vette át. Ami attól mégis megkülönbözteti, hogy Amerikában a közigazgatás-tudomány mqvelQi nem jogászok, Franciaországban eredményezi, hogy a közigazgatás-tudományi munkákban felfedezhetQ a jogi szemlélet továbbélése.
A jogi és az igazgatástudományi szemléletmód meghatározhatatlan keveréke tükrözQdik a terjedelemben mind ez ideig legnagyobb közigazgatás-tudományi monográfiában (monográfia = tudományos mq valamely szqkebb körrQl). Az igazgatástudomány kézikönyve nagy vállalkozás, harmincként szerzQ vett részt a megírásában, terjedelme 900 oldal. A tanulmányok többsége alig mond többet, mint a korábbi közigazgatási jogi monográfiák. Tartalmilag alig észlelhetQ elQrelépés a korábbi jogi szemléletq könyvekhez képest.
A Bevezetés az igazgatástudományba egy szempontból maradandó értékq: olyan irányzatok alapított meg, amely  mint a közigazgatás-tudomány egyik áramlata  a legvirágzóbbnak bizonyult. Az irányzat a legvilágosabban bebizonyítja, hogy nem elég az adatok összegyqjtése, hanem ez nem párosul az elemezni tudás képességével, ha a módszert elméleti ismeretek nélkül alkalmazzák. A közigazgatás-tudományi irodalom ezt az irányzatot joggal nevezi közigazgatásjog-szociológiainak, mivel azt elemzi, hogy a közigazgatási jog szabályai hogyan érvényesülnek, miképpen valósulnak meg.
A közigazgatás-tudomány komplex, azaz politikatudományi, szociológiai és jogi megközelítését tartalmazzák az utóbbi években megjelent közigazgatás-tudományi egyetemi tankönyvek. A francia közigazgatás-tudomány kereteinek tágulását jelzi a filozófiai-moralista kutatások megjelenése. („Bevezetés az igazgatás filozófiájába )
Végül van a közigazgatás-tudományoknak egy újabb irányzata is, amely technikai-szervezési orientációnak neveznek. Ez az irányzat a közigazgatásban csak a szervezési elemet vizsgálja, s a szervezQ munka technikájának általános törvényszerqségeit próbálja megállapítani. Azt vallja, hogy a közigazgatási munkafolyamatok ésszerqsítésének kérdése önmagában is vizsgálható. A politikai okokból szükséges igazgatási reformok hatékonyságát mindig az dönti el, hogy az új helyzetben egyszerqbbé, kevésbé költségessé váltak-e a közigazgatás akciói.
Mint mindenütt a világon, Franciaországban is a vállalati szervezés elveinek, gyakorlati eredményeinek a közigazgatásba való átplántálása képezi a szervezési orientáció fQ gondját. A szervezési-technikai irányzat kutatási témái az informatika, az ügyvitel-szervezés, a gépesítés, a nyilvántartás és költségelemzés problémái köré csoportosíthatók. Az ebbe körbe tartozó kutatások befolyásolják a közigazgatásra vonatkozó politikai, jogi és szociológiai méretek fejlQdését, alakulását. A közigazgatás információs rendszerének kiépítése közvetlenül valóban szervezési-technikai probléma, következményei azonban a közigazgatás személyzetének, struktúrájának és hatáskörének módosulásában jelentkeznek.
A feladat kettQs: egyrészt meg kell határozni, hogy a közigazgatás milyen adatokat gyqjthet az állampolgárról, másrészt biztosítani kell, hogy az adatok felhasználása csak megfelelQ ellenQrzés alatt történjen. Az automatizált adatkezelés megköveteli, hogy mindent a legnagyobb pontossággal fogalmazzanak és szervezzenek meg. Új információs technika a közigazgatást a jog betartására kényszeríti. Megakadályozza a joggal való visszaélés minden fajtáját.
A közigazgatás-tudomány autonómiát nyert a francia egyetemeken, ma már senki sem vitatja a közigazgatás komplex vizsgálatainak szükségességét. Az új tudományág az eddigieknél minden bizonnyal gyorsabban fog fejlQdni.


7. Henry Fayol munkássága az Antológiában található tanulmányok alapján

Egy vállalkozásban minden folyamat 6 csoportra osztható:
Technikai funkció: a legfontosabb funkció.
Kereskedelmi funkció: beszerzés, eladás. Nagymértékben meghatározza a vállalat fejlQdését, hogy talál-e piacot termékeinek. A vásárlásra és eladásra való képesség ugyanolyan fontos, mint a termelésre való képesség. Szükséges piaci viszonyok ismerete.
Pénzgazdálkodási funkció: tQke megszerzése, felhasználása, a fejlesztés, a szükséges hitelek felvételének, a sikernek az alapfeltétele. E nélkül semmire sem lehet vállalkozni, elérhetQ a rendelkezésre álló források adta lehetQség szerinti legnagyobb haszon.
Biztonsági funkció: személy- és vagyonvédelem, lopás, tqzkár, vízkár, katasztrófahelyzetek megelQzése. Az állam tekintetében ez a rendQrség és a hadsereg.
Számviteli funkció: ez a vállalat látóképessége bármely pillanatban tudnia kell, hogy hol áll a vállalt, merre kell mozdulnia. Leltár, mérlegstatisztika  a gazdasági helyzetet egyenesen, pontosan, tisztán kell adnia.
Adminisztratív funkció: a szervezés, tervezés, a munkamegosztás, az ellenQrzés, a személykiválasztás, a képzés az igazgatás feladata. Ide sorolhatjuk még a megbízást is.

Igazgatni: tervezni, szervezni, megbízásokat kiosztani, egymás mellé rendelni és ellenQrizni.
Tervezni: jövQkutatás, gazdasági tervek.
Szervezni: az anyagi és társadalmi jellegq szervezetet létrehozni.
Megbízást adni: figyelmet fordítani a kötelezQ feladatok teljesítésére.
Egymás mellé rendelni: minden erQt és tevékenységet összhangba hozni.
EllenQrizni: nyomon követni, hogy minden a szabályok és utasítások szerint alakuljon.

Az igazgatás nem egyenlQ a vezetéssel!

Vezetni annyit jelent, hogy a vállalatot céljainak megfelelQen kell irányítani, hogy a rendelkezésre álló eszközökkel a legnagyobb hasznot érjük el és a hat alapfunkció biztosítva legyen.
Mindegyik speciális funkció egy személyes képességnek felel meg:
testi tulajdonságok,
szellemi tulajdonságok,
morális tulajdonságok,
általános mqveltség,
speciális ismeretek,
tapasztalat.
Az igazgatás elvei és elemei:
Munkamegosztás: célja a jobb termelés elérése, következménye a specializáció.
Tekintély és felelQsség: szabályszerq és személyes tekintély, a vezetQnek mindkettQre szüksége van. A személyes tekintély alapja az intelligencia, a jellem, a tudás, a tapasztalat. A vezetQnek vállalnia kell a felelQsséget.
Fegyelem: engedelmesség, szolgálatkészség, magaviselet, tisztelet. Sérülését legtöbbször vezetQi hiba okozza. Eszközei: a minden ponton alkalmas vezetQ, a világos és méltányos szolgálati szabályzat, valamint a szankciók igazságos alkalmazása. A vezetQt a fegyelem ugyanúgy kötelezi, mint a dolgozót.
Feladatkiadás: a dolgozó csak egy vezetQtQl kapjon utasítást. Ha ez megváltozik, akkor a tekintély gyengül, a fegyelem bomlik.
Vezetés egysége: egy vezetQ  egy program. Ez szükséges feltétele a harmonikus tevékenységnek. A folyamatok összessége ugyanarra a célra irányulnak.
A különérdek alárendelése a közérdeknek: a becsvágy, az egoizmus okozhatja, hogy a társadalmi érdekek a különérdek miatt szem elQl tévesztik.
A személyzet bérezése: igazságos bér legyen biztosítva. A munka jutalmazása nem vezessen olyan bérezéshez, amely az ésszerq határokat túllépi.

8. A közigazgatás-tudományok fejlQdése Németországban

A klasszikus jogdogmatikai irányzat bírálata

Az a jogdogmatika, amelynek elsQ összefoglalását Otto Mayer produkálta, és amely mindmáig nagy hatással van a nyugatnémet közigazgatási jogtudományra, teljes valóságában a Mayer fellépését követQ évtizedekben bontakozott ki. A mayeri irányzatot sok kritika érte, éspedig többféle megközelítésben is. Az egyik az volt, hogy a szisztematizáló (rendszerezQ) jogdogmatika felfogásában a közigazgatás jelenségeit nem lehet átfogni, az tehát egyoldalúságot eredményez. A másik, hogy olyan elemeket vittek bele a közigazgatási jogba, amelyeket a pozitív jog nem foglal magában. A harmadik: módszerükkel a közigazgatás tényleges jelenségeit nem lehet megismerni. A negyedik: a polgári jogi intézményeknek, fogalmaknak a közigazgatási jogban való átültetésével kiforgatták a közigazgatási jogot, mert abba idegen testeket plántáltak. A második világháború után azonban új helyzet keletkezett. A német közigazgatás-tudomány munkára lendült, új utakat keresett. Ezeket azonban nem találhatta meg a szisztematizáló jogdogmatika egyeduralmának elfogadása esetén. A mayerizmus elleni támadások új erQre kaptak.
A közigazgatási jogdogmatikának az éles és szélsQséges elvetése elszigeteltnek mondható. A legtöbben nem vonják kétségbe a közigazgatási jogtudomány létjogosultságát. Azonban a közigazgatási jogtudomány hívei is, mqvelQi is sok tekintetben szembehelyezkednek az irányzat klasszikusaival. Felfogásukban és módszerükben ugyan nem szakadnak el tQlük, de új területeket keresnek és találnak a közigazgatási jogtudomány számára, amelyek a régi módszerrel nem mqvelhetQk.

Forsthoff és a közigazgatási jogtudomány irányváltása

A második világháború küszöbén publikálta Ernst Forsthoff elméletét a szolgáltató közigazgatásról. Tanulmánya már akkor is nagy figyelmet keltett, de hatása nem lehet akkora, mint a második világháború után, amikor egyik vezérlQeszméje lett mind a közigazgatás-tudománynak, mind pedig magának a közigazgatásnak is.
A német közigazgatási jogtudomány a hatalmi ágak megosztása jegyében létezett jogállam talaján jött létre. Kiindulópontja az állam kényszer-egyéni szabadság kettQse volt.
A szolgáltató közigazgatás fogalma összekötQdik egy másik fogalommal, amelynek a létszükségletekrQl való gondoskodás kifejezés felel meg. Ellentétpárja a közbiztonság és a közrend megóvása. A létszükséglet szó használata azonban nem egészen helyénvaló, mert ide tartozik minden közigazgatási szolgáltatás, amit az állampolgároknak nyújtanak, s nem lehet közöttük különbséget tenni aszerint, hogy létszükséglettel kapcsolatosak vagy sem. Leszögezi: minden szükségletrQl való gondoskodás, amely a köztQl ered, közigazgatás, függetlenül attól, hogy milyen formában kivitelezik. E gondolatmenet szerint állt elQ a szolgáltató, teljesítményi közigazgatás fogalma, szemben a beavatkozó, a rendfenntartó közigazgatással.
Forsthoff elméletének átütQ sikere volt. A közvéleményben azért is talált rokonszenves fogadtatásra, mert ez a teória tette nyilvánvalóvá, hogy a közigazgatás személyi összetételében a jogászmonopólium tarthatatlan, mert a teljesítményi közigazgatásban nélkülözhetetlen a legkülönbözQbb szakmai ismeret, valamint a szervezQképesség és a szervezés-tudományi felkészültség. Mindezeken túl Forsthoff elmélete azért lett a közigazgatás és a közigazgatás-tudomány egyik elsQdleges meghatározója, mert beleillett a szociális jogállam koncepciójába, amely a második világháború után a nyugatnémet államelméletben uralkodó pozícióra tett szert. Ez annak ellenére így van, hogy maga Forsthoff úgy véli: a szociális állam és a jogállam különbözQ, sQt ellentétes politikai és jogi veretq fogalmak.
A közigazgatás strukturális változásainak okai között Forsthoff növekvQ mérvq fontosságot tulajdonít a technikai fejlQdésnek. A technikai fejlQdés eredményeként az állam és nevezetesen az igazgatás sokféle szakismeretre van ráutalva. Ezt megszerezheti úgy, hogy a szervezetén kívüli szakismeretet állít a maga szolgálatába.
Az utóbbi évtizedek nyugatnémet jogtudományi irodalmának egyik legjelentQsebb alkotása: Rupp monográfiája. MegkérdQjelez tulajdonképpen mindent, amit Otto Mayer közigazgatási jogtudományi rendszerében lényegesnek kell tartani. Aligha lehet persze azt állítani, hogy a mayeri épületet alapjaiban megingatta volna. Ahhoz azonban hozzájárult, hogy az államigazgatási jogtudomány a közigazgatás belsQ viszonyait tárgyának tekintse, s vele foglalkozzék. Vitathatatlan, hogy a mai nyugatnémet közigazgatási jogtudomány a korábbihoz képest a közigazgatási szervezeti joggal is gazdagodott. Az államigazgatás belsQ szervezeti viszonyainak és szervezeti jogának tudományos feldolgozása a jogdogmatikai módszer felülvizsgálatát is megkövetelte. Vele együtt más módszerbeli megközelítés is elkerülhetetlenné vált.
A tisztán dogmatikai módszer egyeduralma megszqntnek mondható, s a közigazgatási jogintézményeket komplexebben közelítik meg és vizsgálják. Mivel mindebben Forshoff az úttörQ, és egyben Q alkotta meg a közigazgatási jogtudomány új szintézisét is, mondhatjuk, hogy a közigazgatási jogtudomány a Német Szövetségi Köztársaságban azt az utat tette meg a második világháború után, amely az Otto Mayer-izmustól a Foirsthoff-izmusig terjed.

A közigazgatás-tani irányzat gyökerei

A közigazgatás-tani irányzat a nyugatnémet közigazgatás-tudománynak egyik fQ irányzata, és elQretörQ irányzatról van szó. Azok a szerzQk, akik a közigazgatástan követQinek vallják magukat, egyik vagy másik módon elhatárolják magukat a tisztán közigazgatási jogtudományi irányzattól, s egyik sem tekinthetQ a steini közigazgatástan folytatójának, sQt továbbfejlesztQjének sem.
A steini közigazgatástan eredeti koncepcióját tekintve kísérlet volt arra, hogy az állam igazgatását középpontba állítva, aköré egy több tudományágat egyesítQ társadalomtudományt teremtsen. Stein az elsQk közé tartozott, akik felismerték, hogy az osztályok közötti ellentét öntudata a 19. század közepére milyen helyet foglal el a társadalomban. EbbQl azt a következtetést vonta le, hogy az igazgatás kulcskérdése, hogy mit tegyen és mit tehet az állam az osztályharc területén.

A közigazgatástan eredményeit a következQkben kell keresni:
Ráterelve a figyelmet arra, hogy a közigazgatásnak fel kell tárnia a tárgyul szolgáló életviszonyokat.
Konzerválta a rendészettudománynak azt a felfogását, hogy a közigazgatási politika is tárgya kell, hogy legyen a közigazgatás tudományos kutatásának.
ElQrevivQ lépéseket tett a közigazgatás ágazatai rendszerének felépítésére és feldolgozására.
Egy adott állam közigazgatási intézményeit másokéival összehasonlítva megkísérelte általánosabb törvényszerqségek felállítását.

Ennek ellenére a múlt századi közigazgatástan hamar háttérbe szorult és csaknem feledésbe merült, mert:
Téves volt Steinnek az a kiindulópontja, hogy a mqvelt népek az alkotmányképzQdés korszakát már túlhaladták, és hogy a továbbfejlQdés korszakát már túlhaladták, és hogy a továbbfejlQdés súlypontja az igazgatásban fekszik.
Az adminisztráció mindenhatóságába vetett hit még távolról sem volt annyira elterjedt, mint korunkban, s a közigazgatástan nem tudott mellette számottevQ érveket felsorakoztatni.
A közigazgatás-tani koncepció eltúlzott volt abban a tekintetben, hogy egyetlen vezérlQ motívumhoz: az állam igazgatásához akart hozzákapcsolni több társadalomtudományt.

A közigazgatás-tani irányzat eredményei és helyzete

A közigazgatás-tan második világháború utáni történetét Nyugat-Németországban Hans Peters könyvétQl számítják. E könyv célkitqzése, hogy a közigazgatást és vele együtt a közigazgatás-tudományt a jog, a politika és a világnézet nagyobb összefüggésébe kívánta állítani. Ennek érdekében a közigazgatási jogon kívül felvett néhány fejezetet a közigazgatástanból, mert meggyQzQdése, hogy ilyen ismeretekre az egyetemi hallgatóknak csakúgy , mint a gyakorlatban dolgozóknak szükségük van.
A közigazgatástan Peters szerint az a tudomány, amely a közigazgatást összes megjelenési formáiban és alkotó elemeiben leírja, szisztematikusan rendezi, fogalmait megvilágítja, összefüggéseit és létalapjait feltárja, valamint céljaira is tekintettel kutatja.
A mai nyugatnémet közigazgatás-tudományban általánosan elfogadottnak mondható a közigazgatásnak a tevékenység minQsége szerinti kettQs felosztása: politikai és szakmai tevékenység.

Az igazgatástudományi irányzat

Az igazgatástudományi irányzat amerikai hatásra honosodott meg Nyugat-Németországban. Nem mondhatjuk azt, hogy eléje került volna a közigazgatási jogtudománynak, azonban ez az irányzat rohamos elQretörésben van, bár tárgya nem mondható tisztázottnak.
A Verwaltung címq könyv semmiképpen nem tekinthetQ az igazgatástudománynak sem. Huszonegy szerzQ huszonöt tanulmányát tartalmazza. A szerzQk részben tudósok, részben gyakorlati emberek, mégpedig többféle tudományterületrQl, illetve gyakorlati foglalkozásból. A tudománykötet nem nyújtja az igazgatástudomány rendszerét, de alig van az igazgatástudománynak olyan problémája, amelyet ne tárgyalna vagy ne érintene.
Foglalkozik az egyes szervezeti egységek szervezeti formáival, az egész rendszeren belüli szervezeti formákkal: vizsgálja a vezetési, végrehajtási segédfunkciókat, a dekoncentráció és a decentralizáció elvét, a szervezet megújításának alapjait. Önálló tudomány szól a hierarchiáról és a döntési útról. Egy másik a személyzeti igazgatásról és a vezetés személyzeti feladatairól, illetve ezek módszereirQl. A sort egy értekezés zárja, amelynek tárgya az embernek a közigazgatási szervezeten belüli helyzete és az ebbQl származó jelenségek és problémák.
A közigazgatás értékelésének mércéivel négy tanulmány foglalkozik a negyedik részben, mégpedig: 1. a közigazgatás szakszerqségével, 2. a közigazgatás jogszerqségével, 3. a közigazgatás pártatlanságával 4. a közigazgatás gazdaságosságával.




9. A közigazgatással foglalkozó tudományok: a szociológia és a politológia


A szociológia a közigazgatást, mint a társadalmi rendszer egyik alrendszerét vizsgálja. A közigazgatást a legtipikusabb bürokratikus szervezetnek tartja, amely az emberi tevékenység irányításának ésszerqbb, hatékonyabb formáját adja, mint a korábbi szervezeti formák, amely azonban ugyanakkor a társadalmi elnyomás legkifinomultabb formáinak gyakorlását teszi lehetQvé. Az elsQ tételt elfogadva született meg a bürokráciát ideális szervezeti modellnek elismerQ teória, a másodikat helyesnek tartva az irányzat, amely a bürokráciát a társadalom rákos daganataként kezelte.
Max Weber német tudós a bürokráciát strukturális jellegzetességeinek felsorolásával határozza meg. Kialakulásának oka  szerinte  mindenekelQtt a pénzgazdálkodás kifejlQdése. A közigazgatás, mint sajátos, állandó struktúra mqködésének feltétele az állandó bevételek biztosítása. A bürokratikus szervtípus kialakulásának további oka az igazgatási eszközök koncentrációja. A modern állam költségvetésben tartja nyilván az összes közigazgatási költséget, abból finanszírozza az alárendelt hatóságokat, szabályozva és ellenQrizve a forgóeszközök felhasználását.
A bürokratikus szervezet technikai szempontból fölényben van minden más formával szemben. Weber szerint: A pontosság, a gyorsaság, az egyértelmqség, az ügyismeret, a folyamatosság, a diszkréció, az egységesség, a szigorú alá- és fölérendeltség, a súrlódások, a tárgyi és személyi kiadások megtakarítása a személyükbe felelQs, képzett hivatalnokokkal dolgozó, bürokratikus igazgatásnál magasan túlszárnyalja mindazt, amit a testületi megoldások, vagy mellékhivatalokon alapuló formák e tekintetben nyújtani tudnak.
A szociológia egy újabb irányzata a bürokráciát viselkedése alapján igyekezik meghatározni. Ezen belül az egyik áramlat a bürokratikus magatartás ésszerq, pozitív vonásait hangsúlyozza: objektivitását, következetességét és pontosságát. A másik áramlat ugyanakkor magatartásának ésszerqtlen jegyeit emeli ki: kasztszellem kialakulása, öncélú ügyintézés, saját érdek túlhangsúlyozása.
A szociológia tudománya adja a közigazgatásról a legtöbb tényanyagot, hiszen kutatási módszere eleve a vizsgált tárgy közvetlen megfigyelése. A szociológiai általában csak a diagnózisát adja a közigazgatás betegségeinek, az orvoslás módjainak meghatározására nem vállalkozik, azt a feladatot általában a politikatudomány vállalja magára.
A politikatudomány nézQpontja egészen közel áll a jogtudományhoz a közigazgatást illetQen. A politikatudomány gyakorlati kérdések megvalósításához igyekszik elméleti segítséget nyújtani: a kormányzat, az államigazgatás munkájában feltárja azokat a hibákat, amelyek felszámolásával a közösségi feladatok ellátására alkalmasabbá válhat. A politikatudomány alapkérdései a közigazgatás és politika viszonyának meghatározására irányulnak.

Melyek a politika és az igazgatási rendszer közötti kapcsolatok formái és tartalma?
Miként lehet a közérdek fogalmát meghatározni, és hogyan kell a közigazgatás szervezetét úgy felépíteni, hogy az ténylegesen kifejezze és kiszolgálja a közérdeket?
Hogyan kapcsolható össze hatékonyság és a demokrácia, mint különnemq társadalmi érdekek és értékek?
Miként befolyásolja a közigazgatás a politikai döntéseket?
Milyen ellenQrzési forma és módszer a legalkalmasabb a közigazgatási korlátok között tartására?


10. A közigazgatás szervezete jogi, igazgatási, szociológiai megközelítésben
A bürokratikus szervezet elQnyei és hátrányai


A különbözQ országokban nem mindig ugyanazt a szintq és jellegq szerveket tekintik közigazgatási szerveknek. Kevésbé centralizáltan felépülQ államban közigazgatásnak csak az adminisztráció csúcsát tekintik. Az USA-ban a közigazgatásnak csak a föderációs kormánygépezetet tartják. Angliában a centralizáltság erQsebb foka miatt a közigazgatásba beleértik a helyi igazgatás szerveit is. Franciaországban az egyik legcentralizáltabb, ott ismeretlen a helyi kormányzás fogalma, a szervektQl a elvi igazgatási szervekig terjed. A közép- és kelet-európai országokban a legutóbbi idQkig a demokratikus centralizmus elve alapján épül fel az államszervezet. Az újabb változások kiiktatják a centralizációt.
A közigazgatási szerv elnevezés két különbözQ típusú funkciót ellátó szervet jelöl. Kormányzati funkciót végzQ szervet, amely a képviseleti szervvel, politikai szervekkel szoros együttmqködésben dolgozik. EttQl különbözik az a közigazgatás, amelyek feladata a felsQbb szervek döntéseinek elQkészítése és végrehajtása.
A közigazgatási jog tudománya és a politikatudomány a közigazgatás szervezetét úgy jellemzi, hogy az állami hatalom gyakorlásában résztvevQ más szervekkel hasonlítja össze. Ez az irányzat a közigazgatás társadalmi ellenQrzöttségének biztosítását tekinti fQ feladatnak. A politika- és jogtudományi elméletek lényege a következQ:
Demokratikus államban a hatalom birtokosa a lakosság, az állampolgárok összessége. A hatalmat közvetlenül és követve gyakorolják. A feladatok végrehajtásáról a közigazgatás szervezet gondoskodik.
A közigazgatás a képviseleti szervek által megállapított feladatok teljesítését szervezQ munkával látja el, ha szükséges, igénybe vehet kényszerítQ eszközöket.
Társadalmi érdek, hogy a hatalom korlátozott legyen és ellenQrzött. A korlátozás kétirányú: a közigazgatási szervek teljes alárendeltsége a képviseleti szerveknek és az állampolgárok védelme a közigazgatás jogszerqtlen akcióival szemben
A képviseleti szerveknek való alárendeltsége jogi biztosítékait jogszabályok tartalmazzák.
a közigazgatás szerveit képviseleti szervek hozzák létre,
magas beosztású vezetQit képviseleti szervek választják, nevezik ki,
a közigazgatás feladat- és hatáskörét képviseleti szervek állapítják meg, számoltatják be a vezetQket.
A bíróságok és a közigazgatás kapcsolatára a mellérendeltség jellemzQ, de a bíróság köteles a közigazgatás által alkotott jogszabályokat is alkalmazni, ugyanakkor törvényességi felügyeletet gyakorol a közigazgatás fölött (állampolgár kérheti).

A jogi irányzatok a közigazgatás szervezetének külsQ kapcsolatrendszerét vizsgálják.
Az igazgatástudomány a belsQ kapcsolatok rendjére fordít nagy gondot.
Az igazgatástudomány hangsúlyozta elQször a specializálódás jelentQségét. Megfogalmazta a vezetés egységének elvét. Az igazgatástudomány megállapítása szerint a közigazgatás idQnkénti eredménytelenségét a szervezet rossz felépítése okozza, és nem az ott dolgozó emberek alkalmatlansága.
A szociológia a közigazgatást bürokratikus szervtípusként kezeli, de nem pejoratív értelemben. A bürokratikus szerv elsQ jellemzQje, hogy rögzített szabályokkal, rendezett hatáskörök alapján mqködik. Másik a hivatali hierarchia, szolgálati út, alá- és fölérendeltségek. Harmadik, hogy a bürokratikus szerv ügyvitele iratokon, hivatalokon alapul. A hivatali teendQk ellátása szakmává válik. A bürokratikus szerv optimális lehetQséget nyújt a munkamegosztásra, az ügyek kiszámítható szabályok szerinti elintézésére.
KésQbbi szociológiai kutatások a weberi bürokráciaelméletet megkérdQjelezték azzal, hogy az informális szervezet is nagy jelentQségq tényezQ egy adott szervezetben. Amerikai szociológusok tényvizsgálatok alapján bizonyították, hogy a Wéber által jellemzett bürokratikus szervezet nem mindig és mindenben hatékony, belsQ ellentmondások gyengítik.

A szociológia a közigazgatást a legtipikusabb bürokratikus szervezetnek tartja, amely az emberi tevékenység irányításának észszerqbb, hatékonyabb formáját adja, mint a korábbi szervezeti formák. Ez ugyanakkor a társadalmi elnyomás legkifinomultabb formáinak gyakorlását is lehetQvé teszi.
Az elsQ tételt elfogadva született meg a bürokráciát ideális szervezeti modellnek elismerQ teória. A másodikat helyesnek tartva pedig az az irányzat, amely a bürokráciát a társadalom rákos daganataként kezelte.
Max Weber német tudós a közigazgatást szervezeti, strukturális jellegzetességeinek felsorolásával határozta meg. Szerinte kialakulásának oka elsQsorban a pénzgazdálkodás kifejlQdése: a közigazgatás mqködésének feltétele az állandó bevételek biztosítása. Kialakulásának másik oka: az igazgatási eszközök koncentrációja  a modern állam költségvetésében tartja nyilván az összes közigazgatási költséget, abból finanszírozza az alárendelt hatóságokat, szabályozza és ellenQrzi a forgóeszközök felhasználását. A bürokratikus szervezet technikai szempontból fölényben van minden más formával szemben.
A bürokratikus szerv egyik jellemzQje, hogy rögzített szabályokkal, egyetemesen rendezett hatósági hatáskörök alapján mqködik. Másik jellemzQje a hivatali hierarchia és a szolgálati út elve. Harmadik sajátossága az, hogy a bürokratikus szerv ügyvitele eredetiben vagy másolatban Qrzött iratokon, továbbá a legkülönfélébb alárendelt hivatalnokok testületén alapul. A szakosított hivatali tevékenység alapos szakképzést igényel, a hivatali teendQk ellátása szakmává vált. Ennek eredete a közigazgatásból származik: a közigazgatás termelte ki a bürokratikus szerv többi ismérvét:
- a hivatalnok rögzített, a funkciótól és a szolgálati idQtQl függQ fizetési rendszerének
kialakulását,
- a nyugdíjrendszer bevezetését.
A bürokratikus szerv eddigi sajátosságait Weber dolgozta ki és mindez optimális lehetQséget nyújt a munkamegosztásra, az ügyek kiszámítható szabályok szerinti elintézésére. Ezek tehát a bürokratikus szervezetnek mindenképpen elQnyei.
A weberi-bürokráciaelmélet egyes tételeinek megalapozottságát a késQbbi szociológiai kutatások azonban megkérdQjelezték. Az elsQ felfedezés Elton Mayo nyomán az, hogy a közigazgatásban a jogszabályokon lefektetett szervezeti konstrukció mellett kialakult egy másik struktúra: az informális szervezet is. Az emberi kapcsolatok  mint informális szervezetek  megmaradásának kohéziós ereje épp oly jelentQs tényezQ a szervezetben, mint az elQreláthatóság, a rendezett ügyvitel, stb.
Amerikai szociológusok tényvizsgálatok alapján bizonyították be, hogy a Weber által jellemzett bürokratikus szervezet egyáltalán nem mindig és mindenben hatékony, belsQ ellentmondások gyengítik. Egyik ilyen pl. a döntési hatalom, jogkör telepítésével kapcsolatos. A döntési hatalom a bürokratikus szervezeten belül oda települ, ahol a szervezet belsQ stabilitása szempontjából a legelQnyösebb. A személytelen kapcsolatok megQrzése miatt ugyanis feltétlenül olyan helyen kell hozni a döntéseket, ahol a személyes kapcsolatoktól legjobban védett körülmények találhatók. A döntéshozatali hatalom tehát igyekszik a lehetQ legmesszebbre eltávolodni a szabályok, a döntések végrehajtásának szintjétQl. Ez azt eredményezi, hogy azok, akik döntenek nem ismerik közvetlenül azokat a problémákat, amelyekben dönteniük kell, akik pedig ismerik a problémákat, azoknak nincs döntési hatalmuk.
A személytelen szabályokon felépülQ bürokratikus rendszerben minden szervezeti egység elszigetelQdik a hierarchikusan alá- és fölérendelt egységektQl. A bürokratikus szerv tehát lényegében egy sor egymásra helyezett egységbQl áll, amelyek között a kommunikáció igen rossz. Az azonos hierarchiai szinten elhelyezkedQ egységhez tartozók hatalmi szerepe a meghatározó jellegq. A közigazgatásban a személytelen jellegq szabályok mellett az azonos kategóriájúak pressziója az egyéni magatartás szabályozásának másik döntQ formája.
A bürokratikus szervezet merevsége miatt változás csak mindenre kiterjedQen és a szervezeti hierarchia csúcsáról kiindulva képzelhetQ el. Amikor a diszfunkció már túlságosan nagy mértékq és súlyos, akkor indítják el felülrQl a minden esetben centralizációt eredményezQ átszervezési akciót, amely mindenre kiterjed, nemcsak arra, amiben a diszfunkció jelentkezik. A változás tehát a közigazgatás számára mindig súlyos krízisként jelentkezik, de ez a bürokratikus szervezet szükségszerq eleme. A bürokratikus szervezet nem csupán a hibák korrigálásához merev, hanem ahhoz is, hogy a változásokat krízis nélkül eszközölje. Ezek tehát a hátrányai.
A közigazgatás szervezete a benne feszülQ ellentmondások ellenére végsQ soron dolgozóinak a függetlenség és biztonság viszonylag nagy fokát nyújtja. A személytelen szabályok védik az alárendelteket, az egyén bizonyos határon belül szabadon határozhatja meg a szervezet munkájához való hozzájárulásának mértékét.
11. A közigazgatás funkciói jogi, igazgatási, szociológiai megközelítésben

A közigazgatás funkciói kifejezés szélesebb tartalmú, mint a feladat. A szerv társadalmi rendeltetésének lényegét határozza meg, a feladat pedig konkrétabb teendQket jelöl. A közigazgatásnak csak néhány funkciója van, feladata számtalan. A funkciók szinte változatlanok, a feladatok a társadalmi szükségletek változásaival együtt változnak. Ugyanazokat a funkciókat a közigazgatás egyre több feladat ellátásával teljesíti. MegfigyelhetQ, hogy a közigazgatás feladatává válik a társadalmi szükségletek kielégítése, a szolgáltatások megszervezése és jellemzQ a feladatok heterogenitása (rehabilitációtól az utcanevek adásáig). A feladatok volumene is óriási.

Végrehajtó funkció
A jog és a politikatudomány azt kutatja, hogy a közigazgatásnak a többi állami szervtípushoz képest mi a sajátossága. A képviseleti szervek legfontosabb funkciója a törvényalkotás, a bíróságoké az igazságszolgáltatás, a közigazgatásé a törvények végrehajtása. A végrehajtó funkció ellátása érdekében a közigazgatásnak jogszabályokat kell alkotnia. E jogszabályok a törvények általánosan fogalmazott rendelkezéseit részletezik, pontosítják.
A jogalkalmazás: az általános tartalmú jogszabályoknak konkrét egyedi esetekben való alkalmazása a közigazgatás legnagyobb volumenq feladata jogi szemszögbQl. A jogalkalmazás ma csak a közigazgatási funkció egyik eleme. A jogalkalmazási funkció hasonló a bíróságok jogalkalmazásához (pl. szabálysértés), csak nagyságrendi eltérések vannak és emellett számos különbség is. A bíróság jogalkalmazó tevékenysége ad hoc jellegq (hozzáfordulnak a peres felek vagy sem). A közigazgatás ezzel szemben saját kezdeményezéssel teljesíti jogalkalmazási feladatait. (Általános érdekq, társadalmilag szükséges feladatokat teljesít, pl. kisajátít.)
A közigazgatás végrehajtó funkciója keretében végül  politikai és jogi megközelítés szerint- szervezési feladatokat is ellát. A közigazgatásnak ez a legsajátosabb feladata. Montesquieu óta a közigazgatás olyan szervezQ tevékenység, amellyel az állam célkitqzéseit teljesíti, szervezi saját munkáját, a közbiztonságot, a közoktatást. Ezzel a tevékenységgel végzi az állam a társadalom anyagi, kulturális, szociális szükségleteinek kielégítését. Ebben a feladatkörben nem jogot alkalmaz.

POSDCORB
Igazgatástudományi megközelítés, Gulick amerikai tudós dolgozta ki, angol nyelvq mozaikszó. Az igazgatástudomány érdeklQdésének fókuszában a szervezés áll. A közigazgatás céltudatos szervezQ tevékenység.
POSDCORB részletezése
P (Planning) tervezés - a célkitqzés kidolgozása,
O (Organaizing) szervezés - szervezeti struktúrák meghatározása,
S (Staffing) személyzeti ügyek, képzés, kiválasztás,
D (Directing) irányítás, döntések meghozatala,
C (Coordinating) egybehangolás, munkafolyamatok közötti összhang,
R (Reporting) jelentés, szükséges információk megszerzése,
B (Budgeting) költségvetés, pénzügyi tervek elkészítése.

Integratív funkció, allokációs funkció
A szociológia szerint a közigazgatásnak két funkciója van. Az integratív funkció teljesítésekor a közigazgatás a központi politikai érdekek miatt gondoskodik a döntések megvalósításáról a társadalmat alkotó minden alrendszerben.
Az allokációs funkció a társadalmi erQforrások feltárásáról való gondoskodás kötelezettségét jelenti, másrészrQl a források felhasználásának meghatározását.

11. Tételvázlat:

A közigazgatás funkciója a szerv társadalmi rendeltetésének lényegét határozza meg.
A közig sok feladata mellett csak néhány funkciója van.
Jogi megközelítésben: végrehajtó funkció
- a törvények végrehajtása, a tv-ben meghatározott feladatok elvégzése
ebbQl 3 féle feladat következik:
1. jogalkotó: tv. általános rendelkezéseinek pontosítása
2. jogalkalmazó: általános jogszabályok egyedi esetekre alkalmazása
3. szervezQ: az állam célkitqzéseinek teljesítését szolgáló tevékenység

Igazgatási megközelítésben: szervezési tevékenységben alapuló funkciók
- Fayol szerint: tervezés, parancsolás, koordináció, ellenQrzés funkciók
- Gullick szerint: POSDCORB: tervezés, szervezés, személyzeti ügyek, irányítás,
egybehangolás, jelentés, költségvetés

Szociológiai megközelítésben: integratív-allokációs funkció
integratív funkció ellátás során gondoskodik a döntés megvalósításról a
társadalmi alrendszerekben
allokatív funkció ellátás során az erQforrás feltárásról, nyilvántartásról,
a rendelkezésre álló forrásfelhasználásról/felosztásról


12. A közigazgatás személyi állományának jellemzése
jogi, igazgatási, szociológiai megközelítésben


A közigazgatás fontos eleme az a személyi állomány, amely gondoskodik az ügyek intézésérQl, döntéseket hoz, szervez, ellenQriz. A közigazgatás magas szintq funkcionálisának elsQdleges feltétele a hozzáértéssel, szakértelemmel, hivatástudattal rendelkezQ személyi állomány. A személyi állomány világszerte növekszik.
A jogtudomány a közigazgatás személyi állományát illetQen alapvetQen a munkaviszony keletkezésével, tartalmával, a dolgozók jogaival, kötelességeivel, a munkasértés fegyelmi következményeivel kapcsolatban foglalkozik. A közigazgatás személyi állományának munkaviszonya sajátos tartalmú és karakterq. Nagy a lehetQsége a jogi szempontok érvényesítésének a közigazgatási dolgozók különbözQ felelQsségi formáinak vizsgálatában.
A politikatudományi kutatások fQ szempontja, hogy a politikai célkitqzések teljesítéséhez milyen személyzeti politika szükséges a közigazgatásban. Szükségesek-e speciális szakismeretek vagy a politikai lojalitás ill. elkötelezettség. Rendszerváltások után a politikai megbízhatóság dominál, konszolidáció után a szakértelem.
Az igazgatástudomány problémája, hogy elsajátíthatók-e azok az ismeretek, amelyek a közigazgatásban szükségesek. A válasz egyértelmq: elsajátíthatók.
A szociológia kérdésfeltevése, hogy képzett igazgatási szakembernek, adminisztrátornak, bürokratának kell-e lennie elsQsorban a személyi állománynak vagy politikai szemléletqnek ill. az adott terület szakértQjének. A gyakorlatban mindhárom típus megtalálható. Jogilag szabályozott munkamegosztás is kialakul közöttük. E három réteg összehangolt tevékenysége nélkülözhetetlen. KülönbözQképpen tekintenek munkaadó szervezetükre.
A politikus réteg személyileg gyakran cserélQdik, tagjai átmeneti állomásnak tekintik a közigazgatási tisztség betöltését. Küldetésként kezelik saját munkájukat a közigazgatásban.
A szakértQi réteg (orvosok, pedagógusok) hasonlít a politikus rétegre, tevékenységét konvertálhatónak tartja, ugyanazt a munkát a közigazgatáson kívül is képes elvégezni. Általában karriernek tekintik a közigazgatásba való bejutást.
Az igazgatási réteg, a közigazgatás személyi állományának a magva „csak” az igazgatáshoz ért, a közigazgatásban tervezi karrierjét végigfutni. Professzionista réteg. Weberi értelemben a bürokratikus típust alkotják. Az ügyek folyamatos vitelére, az állandóságra, stabilitásra való törekvésük formálja Qket. (Számuk a világon mindenütt megnQtt.)


13. A politikai pártok és a közigazgatás viszonya


A politikai rendszer legfQbb elemei a modern társadalmakban a pártok, az állam és a politikai ideológia. A politikai pártok célja a hatalom megszerzése, az annak gyakorlásában való részvétel. Pk állítanak képviselQjelölteket, hogy a képviseleti szerveket és ezen keresztül a kormányt célkitqzéseik megvalósításához felhasználhassák.
A politikai pártok a társadalom egészét érintQ programot dolgoznak ki, globális társadalmi keretek közt tevékenykednek. A tömegpártok a 19. sz. második felében alakultak ki. Megjelenésük a kormányok hatalmi súlyát módosították úgy, hogy tényleges jogköre az adott pártrendszertQl sokkal inkább függ, mint az alkotmány elQírásaitól. A pártok szerepe eltérQ a két- és többpárti rendszerekben és ott, ahol totalitárius (egy párti) rendszer mqködik. Ahol két párti rendszer mqködik (USA, Anglia), a hatalom erQsebben koncentrálódik az uralkodó párt kezében, mint a többpárti (olasz) rendszerekben. A két párti rendszerben gyQztes párt kizárólagos hatalmat gyakorol, mintha egypártrendszer lenne. A kormányzati posztokat a pártvezetQk töltik be. Nem a közigazgatási, hanem a pártbeli tisztség a meghatározó.
A többpártrendszerq országokban koalícióban valósulnak meg a hatalommegosztás klasszikus alkotmányos elvei. A parlament mozgásszabadságot élvez a kormánnyal szemben. A koalíciós pártok kijelölik maguknak azt az igazgatási szektort, amelyet irányítani akarnak.
A személyi állomány és pártok viszonyában három megoldás alakult ki:
Az igazgatási apparátus teljes politizálása, a hatalomra jutott párt híveivel való betöltése,
az apparátus semlegesítése, pártbefolyás alóli kivonása,
közbülsQ forma.

Az elsQ forma az USA és a szovjetek, a második az angol, a harmadik pedig a francia zsákmányrendszer  a politikai célok elérésének legbiztosabb eszköze. Az uralomra jutó párt a közigazgatás minden egyes posztját saját embereivel tölti be.

A közigazgatás személyi állományának pártkötöttsége a mai napig akadályozza a hivatásos közigazgatási személyzet kialakulását. A pártállamokban elsQdlegesen a politikai elkötelezettséget vették figyelembe. Tanácsi tisztségviselQk 86%-a, ügyintézQk 32%-a volt párttag.
A depolitizált közigazgatásra példa Anglia. A közszolgálat köteles volt kívül maradni a pártharcokon, semleges maradt, a mindenkor hatalmon lévQ kormányt szolgálta ki. Egyébként a hatalmon lévQ párt ugyanolyan mértékben kézben tartja az adminisztrációt, mint a zsákmányrendszerben. Más eszközökkel, de ugyanannak az elvnek szereznek itt is érvényt, a lojalitás elvének.
Azokban az országokban, ahol többpártrendszer alakult ki, a szoros értelemben vett semleges viszonyulás felmentést kap. A felsQszintq funkcionáriusok körében gyakori a politikai mezQre lépés, majd visszatérés. A választóvonal a hivatali és a magánélet között húzódik. Szolgálatban semlegesként kell eljárni, a magánéletben szabadon fejthet ki politikai tevékenységet bárki. Többször elQfordul azonban, hogy az új politikai vezetés az ellentétes nézetérQl ismert dolgozót meneszti.

Többpártrendszerq országokban közös gond, hogy mennyire tegyék ki a közigazgatás személyzetét a pártharcok követelményeinek. A személyzet kettéválik. Csúcspozícióban az uralmon lévQ pártok vezetQi vannak, a végrehajtás területén a szakhivatalnokok.
A vezetQk pártérdekeltsége nagyfokú. Az állam nevében járnak el, de ez a pártrendszereken keresztül jelenik meg. A közép- és kisfunkcionáriusok a hazára, nemzetre esküsznek, mellQzniük kell a pártszempontokat. Ez a gyakorlatban nehéz.

13. Tételvázlat:

A politikai rendszer elemei a modern társadalmakban: 1. pártok
2. állam
3. ideológia
A politikai rendszeren belül a pártok szerepe a legjelentQsebb, mert céljuk az állami hatalom meghódítása és a hatalom gyakorlásban való részvétel képviselQik útján. A társadalom egészét érintQ programot dolgoznak ki.
Megjelenésük, betöltött szerepük elsQként a kormány helyzetét módosítja.
Kétpárti rendszerben a hatalom erQsebben koncentrálódik az uralkodó párt kezében. (a törvényhozó és a végrehajtó hatalom is)
Többpártrendszerben valósul meg leginkább a hatalom megosztásának klasszikus alkotmányos elve.
A közép-kelet-európai országokban sajátos formában jelentkezett a pártok és a közigazgatás viszonya. A kommunista párt volt az egyedül létezQ politikai párt, aki minden államigazgatási szervben alapszerveket épített ki, és pártszempontok szerint ellenQrizték az állam szerveit.

A pártok és a közigazgatás kapcsolata a személyi állomány tekintetében szoros. 3 megoldás alakult ki:
1. közigazgatási apparátus teljes politizálása (volt Szovjetunió)
2. politikasemleges apparátus (Anglia) mindennemq pártbefolyás alóli kivonása a közignek
3. közbülsQ forma (Francia) szolgálatban semlegesség, magánéletben szabad politizálás.


14. A gazdaság hatása a közigazgatás fejlQdésére


A gazdasági élet változásai az államszervezet alakulásában nyomon követhetQk, de nem egyforma mértékben hatnak a szervezetre, funkcióra és személyi állományra.

A gazdasági tényezQk és a közigazgatási szervezet összefüggései:

A termelQerQk koncentrációja maga után vonta az állami közigazgatás kialakulását. A száz éve még csak 5-6 minisztérium mára többszörösére duzzadt, a feladatok ellátásához szakértQk tömegét alkalmazzák. A mennyiségi változás nem eredményezte a közigazgatás egész szervezetének minQségi átformálódását. A minQségi változás jelei a közigazgatás feladatteljesítQ szektorában figyelhetQ meg, a gazdaság, a kereskedelem, a kulturális ügyek területén. Itt a változás mennyiségi és minQségi. Az 1800-as évek közepe óta csak a gazdasági, szociális és kulturális élet irányításával foglalkozó szervek jöttek létre (mezQgazdaság, közlekedés, postaügy, szociális, stb.).
Az igazi változás azoknak az új típusú szerveknek a kialakulása, amelyek a gazdaság igazgatásával foglalkoznak, de lényegesen különböznek a hagyományos típusú közigazgatási szervektQl. A hagyományos szervezet a kezdeményezést felülrQl várja, az állampolgároktól engedelmességet vár, egyszóval hatóság. A feladatteljesítQ közigazgatás 1-1 konkrét, idQben és helyben pontosan körülhatárolt feladat megoldására kap megbízást, lokalizált, specializált szervezet. Nem személytelen hatóságként jár el, hanem alkotó kollektívaként.
A gazdasági élet változásai a közigazgatás funkcióit is változtatják. A termelQerQk fejlQdése, a tudomány eredményeinek felhasználása és a nemzetközi munkamegosztás jellemzi. Mindez a közigazgatás funkcióinak növekedésében tükrözQdik. Ezek: a modern technika elterjedésének ösztönzése, a tudományos kutatások finanszírozása, a termelés kulcsfontosságú területeinek állami támogatása, a termelés és fogyasztás harmóniájának biztosítása.
A XIX. sz. II. felében a kishivatalnokok rétege a kispolgárságból, a közép- és fQfunkcionáriusok rétege a nagyburzsoáziából toborzódott. A közigazgatásban való alkalmazás feltételezte valamilyen vagyonnal való rendelkezést, a képesítési elQírások minimuma a lakosság döntQ többségénél nem volt meg. A közigazgatás személyi állományában döntQ változás az I. VH. után következett be. A létszámnövekedés mellett minQségi változás is. A közhivatalnokok nagy tömege a középosztályok gyermekeibQl került ki. Nemcsak az osztály szerkezete változott meg a közszolgálati szférának, hanem a felkészültsége is. A mai személyi állomány 60-80%-a felsQfokú végzettségq a fejlettebb országokban, nálunk 40%, annak következtében, hogy az 50-es években a zsákmányrendszer érvényesült.

14. Tételvázlat:
A közigazgatás fejlQdését nem lehet a gazdasági fejlQdésbQl levezetni, de elválasztani sem lehet tQle. Az üzemek és gyárak koncentrációja maga után vonja a közigazgatás centralizációját, a munkavégzés hierarchia elve alapján történQ kialakulását.
A gazdasági élet változásai a közigazgatás funkcióinak növekedésében tükrözQdnek. A minQségi változás jelei a közigazgatás feladatteljesítQ szektorában figyelhetQ meg, a gazdaság, a kereskedelem, a kulturális ügyek területén. Az igazi változás azoknak az új típusú szerveknek a kialakulása, amelyek a gazdaság igazgatásával foglalkoznak . A feladatteljesítQ közigazgatás lokalizált, specializált szervezet. A hagyományos szervezet a kezdeményezést felülrQl várja. A gazdasági élet változásai a közigazgatás funkcióinak növekedésében tükrözQdik.

15. A közigazgatás demokratizmusa

A demokratizmus a többség uralmát jelenti, jogot a döntés tartalmának meghatározására, a döntés meghozatalára. A közigazgatás szervezetén belül általában nem érvényesül a többségi elv. A hivatali szervezet az egy személyi vezetés elvén alapul. A demokrácia hagyományos formája csak korlátozott mértékben fedezhetQ fel a közigazgatásban.

Demokratikus közigazgatásról akkor beszélhetünk, ha
a közigazgatásnak nincs joga arra, hogy a lakosságtól elzárkózzék, ha
köteles megengedni a külsQ szervek ellenQrzését tevékenysége felett, ha
tevékenysége közérdekq és a törvényeknek megfelelQ.

A közigazgatás demokratizmusa a közigazgatás korlátok közé szorítását, ellenQrzöttségét jelenti. A demokratizmus a hatalom gyakorlásának elve a közigazgatással szemben. A demokratizmus érvényesülésének eszközei és formái változatosak.
Közvetlen forma: az állampolgárok, szervezetek közigazgatásban való részvételét, a pálya nyitottságát jelenti.
Közvetett forma: a közigazgatás közérdekqségét, a törvénynek való alárendeltségét jelenti.

Az állampolgárok közvetlen részvétele csak korlátozott formában valósítható meg. A közigazgatás funkcióinak ellátásához kvalifikált szakemberállomány kell. Mindez nem azt jelenti, hogy megszqnik az állampolgárok közvetlen részvétele az államigazgatási ügyek intézésében. Az államok újabb és újabb lehetQséget keresnek a közvetlen részvétel érvényesítésére.

Ilyenek:
- a közigazgatási döntések meghozatalában való részvétel (különféle bizottságokban)
- a közigazgatási teendQk ellátásában való részvétel (szociális gondozás)
- a közigazgatási tevékenység ellenQrzésében való részvétel (falugyqlések)

A szakértelem szerepének növekedése az állampolgár egyéni részvételének hatékonyságát lerontotta. Újabb formák a társadalmi ellenQrzésre a különbözQ típusú állampolgári szervezetek. Ezek rendelkeznek az érdekvédelem feltételeivel és kellQ szakszerqséggel.
A közigazgatás demokratizmusának kritériuma, hogy tevékenysége közérdekq. A közérdek relatív. Sohasem az adott ország összlakosságának érdekét jelenti. ElegendQ a lakosság többségének helyeslését bírni. A közérdek többségi érdek. Demokratikus államban azonban figyelembe veszik a kisebbség érdekeit is. A közérdek a többségi és kisebbségi érdekek kompromisszuma. A közérdek relativitása térben és idQben is kialakult. (városok-falvak, mezQgazdaság-ipar, a ma érdeke-a holnap érdeke)
A közérdek helyes értelmezése tehát számban, idQben, térben eltérQ érdekek szintézise és állandó revízióra szorul.
Közérdeket csak közérdekq szerv képviselhet. A közérdek megfogalmazására államigazgatási szervek közül csak a kormánynak lehet jogosítványa. A közérdek képviseletére azonban minden államigazgatási szerv köteles.
A demokratizmus alapvetQ követelménye, hogy a közigazgatás szervezetét és mqködését nyilvános jogszabályok állapítsák meg.


16. Hatékonyság a közigazgatásban, a hatékonyság mérésének lehetQségei

KülsQ hatékonyság

A hatékonyság az erQfeszítés és az eredmény összetevéseibQl adódó, a teljesítmény értékelésére vonatkozó viszonyszám. Azt a szervezetet, munkát, teljesítményt nevezzük hatékonynak, amely a többihez viszonyítva a legkisebb erQfeszítéssel vagy ráfordítással éri el a kitqzött célt.
E tekintetben a közigazgatás monopol helyzetben van. Más szervezeteket megszqntethetnek, ha tevékenységük tartósan nem hatékony, a közigazgatást azonban nem, mert ezzel maga az állam szqnne meg. Nehezíti a közigazgatás hatékonyságának mérését a politikának való szoros alárendeltsége. A közigazgatás a köz pénzébQl tartja fenn magát. Finanszírozási rendszere tehát nem a mérésen alapuló hatékonyság kritériumához, hanem politikai követelményekhez igazodik. Kiadásainak összegét, helyét és célját politikai szervek határozzák meg, a piac hatékonyságot értékelQ hatása nem érvényesül. Az elQzQ évek kiadásai válnak kiindulóponttá.
A gazdasági hatékonyság szempontjai szerint a közigazgatás központosított irányítása a célszerq. A politika, a lakosság szempontjai viszont a hatalom demokratikus megosztását, decentralizálását igénylik. A hatékonyság vállalatok esetében számokban kifejezhetQ, a közigazgatás tárgyain, a vállalatok, intézmények munkáján, az állampolgárok ügyeinek intézésén lehet mérni.
A közigazgatás külsQ tevékenységeivel (vállalatirányítás, közrend) szemben a társadalmi hatékonyság normáit érvényesítjük. Ez a megelégedettség. Politikai szempontból hatékonynak minQsíthetQ az a közigazgatás, amelyek mqködésével a lakosság és a politikai fórumok elégedettek. Nem véletlen, hogy a közigazgatás tevékenységének nem kis részét arra fordítja, hogy a megelégedettség érzetét keltse.



BelsQ hatékonyság

A közigazgatás külsQ feladatainak sikeres elintézése érdekében jelentQs mértékq belsQ szervezQ munkát végez (szervezeti struktúra, ügyirat kezelési szabályok, belsQ munkarend). A belsQ munka hatékonysága már jobban mérhetQ. A hatékonyság állandó javítására kell törekedni, a feladatok gyorsabb, pontosabb végzésére. Mód van az összehasonlításra is.
A hatékonyság növelésére irányuló kötelezettségeknek a közigazgatás ún. racionalizálási, ésszerqsítési vagy korszerqsítési programok keretében tesz eleget.
A racionalizálás nem azonos a közigazgatási reformokkal. Reformok csak központból indíthatók, mivel a közigazgatás alapvetQ szervezeti szabályait változtatják meg.
A korszerqsítés klasszikus területei a pénzügyek.
Többi területek:
ügyintézési folyamat egyszerqsítése,
hivatali munkaszervezés tökéletesítése,
nyilvántartások rendjének ésszerqsítése.
A közigazgatás demokratizmusa és hatékonysága szorosan összefügg egymással. Az a közigazgatás, amely pazarló, lassú, koncepciótlan, tehát nem hatékony, nem lehet demokratikus sem.


17. Monolitikus és duális végrehajtó hatalom.
A kormányzati struktúra változásai Mo-on


A végrehajtó hatalom szervezete központi szinten a legtöbb országban dualista, vagyis kétlépcsQs. A végrehajtó hatalom monolitikus (egyszervezetq) is lehet, ami azt jelenti, hogy az összes végrehajtó tevékenység ellátásáért egyetlen szerv a felelQs.
A végrehajtó hatalom dualizmusa
a parlamentáris monarchiában
és a köztársaságokban alakult ki.
A parlamentáris monarchiában a végrehajtó hatalom egyik részét a király, az állam szimbolikus feje, másik részét a kormány alkotja. A parlamentáris köztársaságokban a király szerepét a köztársasági elnök vállalja át. A végrehajtás államfQi részéhez többnyire ceremoniális funkciók tartoznak, a politika meghatározásának kulcsszerve a kormányfQ és a köré tömörült és kiépült végrehajtó szervezet, a közigazgatás.
A prezidenciális köztársaságokban a végrehajtás monolitikus. Az elnök felelQs a végrehajtás egészéért. ÁllamfQ és kormányfQ egy személyben. Itt a közigazgatás egyenlQ a végrehajtó hatalommal. Az elnök mellé kiépült hivatalok fQként koordinációs tevékenységet végeznek, tanácsadó funkciót látnak el.

Az államfQi funkcióhoz tartozik általában:
a kormány tagjainak kinevezése, felmentése,
a fegyveres erQk irányítása (fQparancsnok),
diplomácia legfelsQ szintq irányítása (követek, szerzQdések),
törvények kezdeményezése, kihirdetése.

A kormányfQi funkcióhoz tartozik általában:
az államigazgatás egészének irányítása,
gazdaság, kultúra, egészségügy, pénzügy irányítása,
kül- és belpolitika alapjainak kidolgozása, végrehajtás szervezése,
közbiztonság, honvédelem megszervezése.

Kormányzati struktúra változása Magyarországon:
Magyarországon is dualisztikus végrehajtó hatalom alakult ki. A monarchiában közös uralkodó volt. Trianon után kormányzó elnevezéssel illették az államfQt.
1946-49 között illetve 1989. októbere óta köztársasági elnök az államfQi jogok gyakorlója.
1949-89 között monolitikusnak tekinthetQ végrehajtó hatalom formálódott ki hazánkban: Elnöki Tanács. Az államfQi funkciókat kollektív ellátó szervnek is nevezték. A szocialista államelmélet az államhatalom egységének elvét hirdette.












18. A közigazgatási szervezet felépítésének elvei

Két csoport: külsQ és belsQ elvek.

KülsQ: szervek egymáshoz való viszonya, alá-fölérendeltség.

Koncentráció alapján:
Közigazgatási szerv egyikénél a legtöbb feladat.
JelentQsége: elérhetQség, áttekinthetQség. Dekoncentráció alapján:
Feladatok szétosztása.
Specializálódás speciális szervezeti elvek alapján.
Centralizáció alapján:
Az ügyek nagy része a legfelsQ szinten nyer elintézést. Minden állam alapvetQ egységét fejezi ki. Decentralizáció alapján:
Alacsony szintq szerv intézkedik, technikai és politikai munkamegosztás, demokratikusságot fejez ki, felsQ határa van. Funkcionális mqködés:
Alá-fölérendelt viszony, minden szervezettel kapcsolatban van, amely a feladatukkal foglalkozik, pl. pénzügy, Statisztikai Hivatal (funkcionális szerv)
Ágazati mqködés:
Alá-fölérendeltség, csak szervezeti ágazatban látja el a feladatot, pl. igazságszolgáltatás
ElQnye: precíz és egységes végrehajtás, hatalom korlátozó jellegq, csak saját szervvel jár el, konkrétan beavatkozik.
Együtt hatnak a közigazgatásra!
BelsQ elvek: a hatékonysággal függnek össze.
Alaptípusok:

Bürokratikus szervezet.
Törzskari szervezet.
Mátrix szervezet.
Csoport (team) szervezet.

1. Bürokratikus szervezet: pl. hatóság. Piramisszerq felépítés, viszonyok meghatározottak. Sajátossága, hogy az információk mennyisége fentrQl lefelé nQ, a döntési jogkör viszont alulról felfelé nQ.
ElQnye, hogy jól látható, a felelQsségi viszonyok egyértelmqek, pl. rendQrség.
Hátránya, hogy pl. döntéshozatal esetén merev.
2. Törzskari szervezet: vezetQnek segítQ szervezete van, amely alárendelt. Piramis alakú, a vezetQ pedig a csúcson lévQ zászló. SegítQ szervezetét Q állítja össze (vezetQtanács). Nem rutinfeladatokkal foglalkozik, ez veszéllyel jár. Léte nem szervezetfüggQ. Hátránya, hogy a napi lehetQségeket nem tudja figyelembe venni, vagy nem is ismeri.
3. Mátrix szervezet: adott hatóságon belül különbség van a fQ és segédfunkciók között. Nagy hátránya, hogy költségvezetési mód.
4. Csoport (team) szervezet: belsQleg tagolatlan, pozíciók nincsenek elosztva, csak a célt jelölik meg, a végrehajtás módját nem. Rugalmas, mert saját belátása szerint végzi munkáját.


19. BelsQ szervezési elvek a közigazgatásban (lineáris, törzskari, funkcionális, mátrix stb.)


Alaptípusok:

Bürokratikus szervezet.
Törzskari szervezet.
Mátrix szervezet.
Csoport (team) szervezet.

1. Bürokratikus szervezet: pl. hatóság. Piramisszerq felépítés, viszonyok meghatározottak. Sajátossága, hogy az információk mennyisége fentrQl lefelé nQ, a döntési jogkör viszont alulról felfelé nQ.
ElQnye, hogy jól látható, a felelQsségi viszonyok egyértelmqek, pl. rendQrség.
Hátránya, hogy pl. döntéshozatal esetén merev.

2. Törzskari szervezet: vezetQnek segítQ szervezete van, amely alárendelt. Piramis alakú, a vezetQ pedig a csúcson lévQ zászló. SegítQ szervezetét Q állítja össze (vezetQtanács). Nem rutinfeladatokkal foglalkozik, ez veszéllyel jár. Léte nem szervezetfüggQ. Hátránya, hogy a napi lehetQségeket nem tudja figyelembe venni, vagy nem is ismeri.

3. Mátrix szervezet: adott hatóságon belül különbség van a fQ és segédfunkciók között. Nagy hátránya, hogy költségvezetési mód.

4. Csoport (team) szervezet: belsQleg tagolatlan, pozíciók nincsenek elosztva, csak a célt jelölik meg, a végrehajtás módját nem. Rugalmas, mert saját belátása szerint végzi munkáját.
20. A központi igazgatás szintjei


A közigazgatás központi szervezete több egymástól eltérQ jellegq, hatáskörq és struktúrájú szervtípusból tevQdik össze, amelyek egymással meghatározott rendq alá-fölérendeltségi viszonyban állnak.
Ami egységessé teszi Qket:
- mindegyik országos hatáskörrel rendelkezik
- mindegyik az általa képviselt igazgatási szféra csúcsán helyezkedik el, ami azt jelenti, hogy hasonló jellegq, feladatkörq államigazgatási szerv fölöttük nem helyezkedik el (de más jellegq igen pl. a Kormány)
A központi igazgatás három szintje:
1.Az adminisztráció szintje (szakigazgatás):
A központi államigazgatás legalacsonyabb szintje, az ügyek folyamatos, mindennapi intézését végzi.

Mqködési formái:
Minisztériumok
Országos FQhatóságok (nem minisztériumi formában szervezettek)
Az adminisztráció szintjének jellemzQi:
kiterjedt feladatkör
szakértelemmel bíró nagy létszámú alkalmazotti gárda
szerepük a végrehajtáson túl a politikára is kiterjed
mindegyikük különös hatáskörrel rendelkezik, pontosan körülírt közigazgatási ügyekkel foglalkoznak (általános hatáskörq közigazgatási szerv a kormány, aki a közigazgatás egészének irányításával foglalkozhat.)

Amíg az adminisztráció szintjére a folyamatos, a koordináció mindkét szintjére az idQszakos munkavégzés jellemzQ. Az adminisztráció szintjén a feladatok ellátásáról nagy létszámú apparátus gondoskodik, a koordináció szintjének nincs önálló apparátusa.

2. A koordináció elsQ szintje:
A szakigazgatás szerteágazó szerkezete miatt van szükség ezen a szinten a koordinációra, amely 4 pontban igazolható:
- összhang biztosítása konkrét ügyben érintett igazgatási szervek tevékenységében
- biztosítani kell ezen túl az ügyek intézésének egységét, azaz az államigazgatás egységét (egységes közérdek)
- a túlterhelt kormány tehermentesítése, az adminisztrációs szint kompetenciáját meghaladó kérdések elQkészítésével.
- a társadalmi érdekcsoportok bevonása az államigazgatási döntési folyamat elQkészítésébe.

A koordináció szervezeti formái:
minisztériumok, fQhatóságok mellett vagy keretében mqködQ testületek: Ezen testületeket a kormány hívja létre azért, hogy a koordinációt ágazati szinten biztosítsa.(pl Egészségügyi Tudományos Tanács)
szuperminisztériumok: a korábban külön ágazatként mqködQ minisztériumokat összevonják egyetlen minisztériumba, hogy az összehangolásuk ne igényeljen külsQ koordinációt (pl. Ipari és Kereskedelmi Minisztérium)
interminiszteriális bizottságok: kormány által létrehozott koordináló testületek (több minisztérium képviselQibQl), tanácsadó, javaslattevQ, véleményezQ hatáskörrel (döntési hatáskörük általában nincs). Kimondottan a kormány tevékenységét segítik.(pl. Gazdasági Kabinet) Döntési hatáskörük általában nincs.
kormánybizottságok: szintén interminiszteriális jellegq, javaslattevQ, véleményezQ funkciót is ellátnak, de bizonyos kérdésekben a kormány nevében és helyett döntést hozhatnak. (jelenleg nincs, de az Alkotmány alapján létrehozható)

3. A koordináció második szintje: a kormány
Államigazgatási szerepkörei:
- ellátja a koordináció koordinációját (összehangolja a koordinációs szervek tevékenységét)
- dönt az államigazgatás hatáskörébe tartozó legfontosabb kérdésekben,
Itt a kormány a legmagasabb fokon áll. A koordináció ezen a szintjén már nem az ügyek részleges egybehangolását végzi (ezt látja el a koordináció elsQ szintje), hanem az ügyek komplex feltárását, és megteszi a szükséges intézkedéseket.

Kormányzati szerepköre:
- részt vesz az ország kül- és belpolitikájának megfogalmazásában és kidolgozásában.
Ebben a feladatkörben több állami szerv jár el (Országgyqlés, Köztársasági Elnök), a Kormány csupán egyik szereplQje. Feladatuk lényegében a jövQ formálása.









21. A kormány fogalma és feladatai.
A kormány típusai, szerkezete

Nálunk a Kormány és a Minisztertanács fogalom szinte szinonimaként használatos, annak ellenére, hogy jelentése különbözQ.
Minisztertanács: kollektív, testületi formában mqködQ kormány, amelyben a tárcát vezetQ miniszterek mindegyike, valamint a tárca nélküli miniszterek egyenjogú félként döntenek a kormányzás és az államigazgatás kérdéseiben.
Kormányzás: tevékenység, amelynek ellátásában a kormány is részt vesz (+OGY, köztársasági elnök) Az ország társadalmi, gazdasági rendjének megvédésére, a lakosság, a nemzet jólétének növelésére, anyagi, szellemi kulturális javának gyarapítására irányuló tevékenység, a fenti célt szolgáló stratégia és taktika kidolgozása, az igénybe vehetQ eszközök meghatározása.
A kormányzati feladatok:
a kormányzás rendszerének kiépítése, mqködtetése, a hatalomgyakorlás helyi rendszerének kiépítése,
a nemzeti egység megszilárdítása, érdekellentétek felismerése és tompítása
a gazdaság fejlesztése,
szociális jólét biztosítása,
az élet minQségének védelme,
az ország külsQ és belsQ békéjének biztosítása.

A kormány ezen feladatok mindegyikének ellátásából jelentQs szerepet vállal, de nem egyedül végzi Qket.
Kormány: a közigazgatás csúcsán elhelyezkedQ, kormányzati tevékenységet végzQ, a közigazgatási szervek tevékenységét irányító, igazgató és koordináló szerv.

A kormány feladatai:
- védi az alkotmányos rendet
- védi és biztosítja az állampolgárok jogait
- kidolgozza a gazdasági és társadalmi terveket és gondoskodik ezek végrehajtásáról
- a közrend és a közbiztonság érdekében a szükséges intézkedések megtétele
- külpolitika meghatározásában való részvétel (itt az OGY-é az elsQdleges szerep)
- törvények végrehajtásának biztosítása.
- az államigazgatás egész rendszerének felépítése, irányítása, ellenQrzése, fejlesztése, mqködtetése. Minisztérium kivételével bármilyen államigazgatási szervet létrehozhat és megszüntetheti mindazokat, amelyeket nem az Országgyqlés létesített.
- a helyi-, területi hatalomgyakorlás szerveinek, az önkormányzatoknak is törvényességi felügyeletét gyakorló szerve.
- meghatározza a szociális és egészségügyi ellátás állami rendszerét és gondoskodik az ellátás anyagi fedezetérQl.
- irányítja a fegyveres erQk mqködését.

A Kormány típusai és szerkezete (országonként):

Prezidenciális kormányzati rendszer (USA):
A kormány tulajdonképpen egyenlQ az elnökkel.
A kormány nem testületi szerv, az elnök egy személyben felelQs a végrehajtásért, egy személyben államfQ és kormányfQ. A minisztériumok vezetQi nem kollégái, hanem beosztottjai, akiket bármikor elmozdíthat állásából. Tetszés szerint dönt, hogy kikéri  e a véleményüket egyes kérdésekben (együttesen mindegyikét, vagy négyszemközt csak egyét). A kongresszus elQtt politikai felelQsséggel nem tartozik sem az elnök, sem a miniszterek.

Félprezidenciális kormányzati rendszer (Franciaország):
A végrehajtó hatalomnak két csúcsszerve van: a köztársasági elnök és a kormány, ez utóbbi, bizonyos kérdésekben önállóan is hozhat döntéseket. A köztársasági elnök nem, a kormány viszont már politikai felelQsséggel tartozik a parlamentnek. A kormány tagjai a miniszterelnök és a miniszterek.

Kabinet jellegq kormánymodell (Nagy-Britannia):
A végrehajtó hatalomnak formálisan két csúcsszerve van: az uralkodó és a kabinet. A király tényleges jogosítványokkal nem rendelkezik, a végrehajtó hatalom tényleges csúcsszerve a kabinet, politikai felelQsséggel tartozik a parlamentnek.
A miniszterek rendszeres összejövetelt tartanak a kormány elnökének a meghívására és döntenek a legfontosabb katonai, gazdasági és politikai kérdésekben. A kabinet jellegq kormány azonban változó összetételq, mert a kormányfQ dönti el, hogy mely minisztereket hívja meg. Másik fontos jellemzQje, hogy tagjai nem egyenjogúak, a kormányfQ dönt akár a kabinet véleményével szemben is, Qt leszavazni nem lehet.(ugyanez a helyzet Németországban és Ausztriában csak ott a kabinet helyett kancellária mqködik).

Kancellári típusú kormánymodell (Németország, Ausztria):
A kabinetrendszerq kormánymodellhez hasonlóan a kormányfQnek (kancellár) itt is széles körq jogai vannak a kormány többi tagjához képest

Minisztertanácsi típusú kormánymodell (Magyarország):
A kormány testületi szerv, döntéseit a tagok szavazataival hozza, a tagok mindegyikének egyenlQ szavazati joga van és a tagokat kötelezQ minden ülésre meghívni. (tagjai: a miniszterelnök és a miniszterek-tárcát vezetQ és tárcanélküli). Politikai felelQsséggel tartozik a Parlamentnek.
A kabinet-jelleg nyomai már nálunk is megjelentek:
- a miniszterelnök választja ki a minisztertársait (javaslatára a köztársasági elnök nevezi ki Qket)
- a kormány léte a miniszterelnökéhez van kötve (konstruktív bizalmatlansági indítvány)

A miniszterelnök ( kormányfQi) jogosítványok hazánkban:
a kormány által hozott rendeletek, határozatok aláírása
a kormány üléseinek vezetése,
gondoskodás a rendeletek, határozatok végrehajtásáról,
hazai szervekkel szemben képviseli a kormányt, külföldi államokkal szemben a Magyar Köztársaságot,
az Országgyqlés elé terjeszti a kormány programját és munkájáról készített beszámolót
beszámoltatja a minisztereket és a kormánynak közvetlenül alárendelt szervek vezetQit
irányítja a kormány hivatali szervezetét.
politikai pozíció: pártbeli pozíciójánál fogva Q a politikaformálás vezetQ egyénisége.


22. A kormány mqködésének formái


A kormány mqködési rendjét, kormányhatározatban elfogadott ügyrend határozza meg. A kormány féléves idQtartamra szóló, havi ütemezésben elfogadott munkaterve alapján tartja üléseit, amelynek tervezetét a miniszterek és az országos hatáskörq szervek vezetQinek javaslatai alapján a Miniszterelnöki Hivatal készíti elQ.

A kormány ülései

Legfontosabb mqködési forma: általában heti rendszerességgel ülésezik.
RésztvevQi: a kormány tagjai, a Miniszterelnöki Hivatal közigazgatási államtitkára, a miniszterelnök kabinetfQnöke, a kormányszóvivQ és a Statisztikai Hivatal elnöke. A kormány üléseit a Miniszterelnök hívja össze és zártkörqek. A kormány üléseire a meghívás, személyre szólóan történik, a minisztert a politikai államtitkár helyettesítheti.
Mivel a kormány ülései ritkák, nagy jelentQsége van az elQkészítés alaposságnak. A kormány csak akkor foglalkozik bármilyen elQterjesztéssel, ha azzal elQzetes egyeztetés során mindegyik kormánytag egyetértett, vagy róla véleményt nyilvánított.. A kormányüléseket a miniszter hívja össze, ezek zárt ülések. Az üléseken jegyzQkönyvek készülnek, amelyet a Miniszterelnöki Hivatal vezet és Qriz meg.
A kormányfQ elnököl minden ülésen, illetve távolmaradása esetén helyettese (belügyminiszter vagy külügyminiszter). A kormány akkor határozatképes, ha az ülésen tagjainak több mint a fele jelen van. Döntéseit szótöbbséggel hozza, tagjait egyenlQ szavazati jog illeti meg.
A kormányzati döntések végrehajtásának ellenQrzését elsQdlegesen a Miniszterelnöki Hivatal végzi, az érintett miniszterek és az országos hatáskörq szervek beszámolói alapján. ErrQl jelentést készít a kormány számára.

A kormány kiegészítQ mqködési formái:

Interminiszteriális bizottságok: a kormány hívja létre munkájának támogatása céljából. Élükön rendszerint az a miniszter áll, akihez a kormány a bizottságot telepítette. Általában 10-20 tagja van és nincs független apparátusa. Mqködési feltételeit valamely minisztérium biztosítja.
Kabinetek: a kormány döntés-elQkészítQ, véleményezQ, koordináló és javaslattevQ szervei, önálló döntési jogosítványokkal nem rendelkeznek. Mqködésük azt a célt szolgálja, hogy a kormány elé kerülQ elQterjesztések szakmailag megalapozottak legyenek, de szolgálhat elQzetes politikai egyeztetésre. Döntéseit a kabinet szótöbbséggel hozza. A kabinet ülésérQl, annak vezetQje beszámol a kormány ülésén.
Tevékenysége:- állást foglal a tárgyalt kérdésben
- véleményt nyilvánít, javaslatot tesz az elQterjesztéssel kapcsolatban
Tárcaközi bizottságok: meghatározott feladatkörben (pl. informatika, migráció, támogatáspolitika) a kormány döntéseinek elQkészítését, ez elQterjesztések véleményezését, illetve koordinációs teendQket látnak el.
Egyéb testületek: kollégiumok, tanácsadó testületek, szakértQi bizottságok, egyéb bizottságok
Kormánybiztos: kormány által konkrétan meghatározott feladatkörben (elsQsorban ágazatközi feladatok ellátására), a kormány nevében jár el, intézkedéseirQl annak folyamatosan köteles beszámolni.

Kormány bizottságok: a kormány, döntés-elQkészítQ, javaslattevQ, koordináló szervei, de a kormány által átruházott hatáskörben önálló döntési jogosítványokkal rendelkeznek. A világon mindenütt egyre jelentQsebb szerepet kapnak. Nálunk jelenleg hivatalosan egy sincs. Mqködik azonban a kormány Gazdasági és Nemzetbiztonsági Kabinetje, amely már több mint interminiszteriális bizottság.







23. A minisztériumi struktúrák.
A minisztériumok vezetése, belsQ tagolódása


I. A minisztériumi struktúrák.
Két fQ formája alakult ki.

1. Klasszikus minisztériumi modell:

A minisztérium hierarchikus felépítésq, élén gyakran cserélQdQ, politikai funkciót betöltQ személy áll. A személyzetet szakértQk közül választják ki, helyzetük stabil. A minisztérium a miniszter révén egyrészt politikai szerv, a szakértQk nagy száma, stabilitása miatt az ügyek elintézésének legmagasabb fokú szervezete is.
A minisztériumi struktúra klasszikus modelljében kétféle alvariáns fedezhetQ fel. A francia koncepcióban a minisztérium az adminisztráció csúcsa. A miniszternek szerepelnie kell kormányban, s egyben vezetQje kell legyen az adminisztrációnak is.
Az angol koncepció szerint a miniszternek nem kell a minisztériumban folyó adminisztráció fQnökének lenni. Az angol miniszter nem feltétlenül tagja a kormánynak, nem tartozik felelQsséggel a miniszterelnöknek, elég, ha biztosítja, hogy minisztériuma kielégítQen dolgozzon.

2. A svéd minisztériumi modell.

Eredetisége abban áll, hogy a klasszikus minisztérium kettQs jellegét (politika, adminisztráció) megszünteti, csak politikaformáló szerepét tartja meg. Az adminisztráció autonóm hatóságok feladata. A lényeg, hogy nem egy szervezetben egyesítik a politika kidolgozásának és végrehajtásának feladatát. A politikaformáló funkciót fiatal életkorú, dinamikus személyzet (ez a minisztérium), a végrehajtó funkciót idQsebb, igazgatásban tapasztaltabb személyzet ( ez az autonóm hatóság) látja el.
A hatóság autonómiája abban áll, hogy a minisztérium konkrét ügyekben nem utasíthatja Qket.
Hazánk minisztériumainak struktúrája a klasszikus modellhez áll közel. A minisztériumok hierarchikus szervezetek, egyesítik a két funkciót. A funkciók aránya minisztériumonként változó.

II. A minisztériumok vezetése, belsQ tagozódása

A miniszterek felelQsségét jogszabályok szabályozzák, a minisztériumok szervezeti és mqködési kérdéseinek normatív rendezése azonban a világ legtöbb országában hiányzik (nálunk is). Ennek következtében jelentQs különbségek fedezhetQk fel a minisztériumok között. FelfedezhetQk közös megoldások is. A minisztériumok fQ funkciója a politikaformálás, a politika végrehajtása. A minisztériumok belsQ felépítése igazodik e kettQs jelleghez.

A miniszter:
A minisztériumok egyszemélyi vezetés alatt mqködQ szervek. A miniszter felelQs a minisztérium egész tevékenységéért. Politikai felelQssége a jó színvonalon végzett munka, elfogultságtól mentes döntések, etikai tisztaság. Alapelv, hogy a miniszter a minisztérium bármilyen ügyében dönthet. VégsQ soron mindenki a miniszter nevében jár el. A miniszter képviseli a kormányban a minisztériumot, a parlamentben elhangozott interpellációkra választ ad, irányítja a minisztériumot, mint hivatalt. A minisztérium olyan munkaszervezet, amelynek egyedüli rendeltetése, hogy a minisztert segítse. A hatásköröket a jogszabályok a miniszter számára állapítják meg. Rendeletalkotási jog csak a minisztert illeti meg. A miniszter rendelkezési jogának korlátai is vannak.
Ezek:
nem számolhatja fel minisztériumát, nem rendelheti el mqködésének szüneteltetését,
nem vonhat újabb feladatokat hatáskörébe, nem annulálhatja a meglévQ feladatok egyikét sem,
helyetteseit nem Q nevezi ki (ez pártok közötti egyezkedés eredménye).
A minisztert vezetési feladatainak ellátásában segítik helyettesei (az államtitkárok), és a minisztériumi bizottságok.

A miniszterek helyettesei : Államtitkárok, helyettes államtitkárok

A politikai államtitkár tisztségét a köztársasági elnöktQl nyeri, a miniszterelnök javaslatára (az illatékes miniszter) is véleményt mond.
Szerepe kettQs:
helyettese a miniszternek az Országgyqlésen  teljes jogkörben, a kormányülésen pedig szavazati jog nélkül
valamely párt megbízottja a minisztériumban a politikai osztozkodás eredményeként.
- A minisztériumokban egy politikai államtitkár mqködik, a Miniszterelnöki Hivatalban négy.
A közigazgatási államtitkár szorosabban kötQdik a miniszterhez, mint a politikai. A miniszter választ, de választását közli a miniszterelnökkel, aki a javaslatot a köztársasági elnökhöz terjeszti. A közigazgatási államtitkár a minisztert a minisztériumi hivatal vezetésében segíti. A miniszter és a politikai államtitkár a politikát képviseli a minisztériumban, közigazgatási államtitkár a szakmát, az igazgatási ismereteket. Pártban tisztséget nem viselhet.
Címzetes államtitkár - a miniszterelnök megbízottja.
A helyettes államtitkárokat a miniszter nevezi ki a közigazgatási államtitkár javaslatára, határozatlan idQre. Igazgatási, szakmai hivatalnokok, valamilyen szakterületet vezetnek. Egy-egy minisztériumban négy helyettes államtitkár van.
Miniszteri segédszervek

Számuk minisztériumonként változó (titkárságok, sajtó osztály, elnöki osztályok).
A kabinet a minisztériumok legfontosabb segédszerve, a miniszter bizalmas titkársága. Dolgozói a miniszter személyes lekötelezettjei, elismert személyiségek. Élén a kabinetfQnök áll. Feladatuk, hogy meghatározott tevékenység végrehajtását figyelemmel kísérjék, a miniszternek jelentést készítsenek. A minisztérium kulcsszerve.
A minisztériumi bizottságok: tanácsadó, koordináló szervek, létrehozásuk idQtartama határozott vagy határozatlan. Összetételét társminisztériumok, pártok, tudósok alkotják. A szervek képviselQinek mandátuma kötött, a szaktekintélyeké kötetlen.

A miniszteri bizottságok: tanácsadó, véleményezQ, koordináló feladatokat ellátó szervek, a miniszter hozza létre (7-60 fQs). Létrehozásuk idQtartama lehet meghatározott (meghatározott feladatok elvégzésére) vagy meghatározatlan.
Tagjai:
igazgatási szervek, társminisztériumok, fQhatóságok képviselQi (a minisztérium álláspontját képviselik, kötött mandátummal, azaz kötelesek az Qket delegáló szerv álláspontja mellett kitartani)
pártok, társadalmi egyesületek képviselQi
tudósok, kutatók, szakemberek, név szerint kérik fel Qket (kötetlen mandátummal, azaz álláspontjukat szabadon alakíthatják ki)
Ügyrendje és munkaterve van. Anyagi eszközeit a minisztériumok biztosítják.

A végrehajtás szervei:

Feladatuk: a miniszterre, minisztériumra ruházott, vagy a miniszter által meghatározott feladatok ellátása:
- szervezési feladatok (pl. a tárca értekezletei
- irányítási feladatok (pl a minisztérium intézetei, és alárendelt államigazgatási szervek)
- hatósági feladatok (engedélyek kiadása, tiltások, fellebbezések elbírálása)
Szervezet felépítése: fQosztály -> osztály -> csoport.
Személyi állományuk szakmaorientált.








III. A minisztériumok szervezeti felépítése

FQosztály, osztály, csoport, a személyi állomány szakmaorientált.
Feladatuk: a miniszterre, minisztériumra ruházott feladatok ellátása (szervezési, irányító, hatósági).

A miniszteri felelQsség az újkori alkotmányozás klasszikus intézménye.
Fajtái:
Jogi felelQsség  polgári és büntetQjogi elemeket tartalmaz, a jogszabályok megértéséhez kapcsolódik ( a miniszter visszaél hatalmával, kárt okoz stb.). A felelQsségre vonás büntetQ vagy polgári jogi szankciók alkalmazásából áll. Nem rendes bíróságra tartozik, hanem pl. a parlamentre vagy annak egyik bizottságára.
Politikai felelQsség intézményéhez sajátos szervezeti megoldások tartoznak ( a kormány struktúrája, politikai és jogi minQsége ). A kormány jogi értelemben nem testületi szerv, határozatai csak politikailag kötelezQek a miniszterekre. A miniszter, ha eleget tesz a kormány utasításának, politikailag osztozik annak felelQsségében, s adott esetben a kormánnyal együtt lemond.
Ágazati felelQsség  a felelQsség területére, határaira való utalást fejezi ki.

Az Alkotmány szerint a kormány az Országgyqlésnek felelQs. A kormány tagjai a kormánynak és az Országgyqlésnek felelQsek, tevékenységükrQl a két szervnek kötelesek beszámolni.
A törvény kimondja: a kormány tagjainak polgári jogi, munkajogi, államigazgatási felelQsségére az erre vonatkozó törvények az irányadók. A miniszter jogi felelQsségének a megállapítása a más állampolgárokra is vonatkozó szabályok szerint alakul rendes bíróság elQtt. A politikai felelQsség a hatalommegosztás elvéhez kapcsolódik. A miniszter a parlament, az államfQ vagy kormányfQ akarata, szándéka, politikai tetszése szerint viszi az ügyeket, élvezi a parlament, az államfQ, a kormányfQ bizalmát. A politikai felelQsségre vonatkozó szabályozást az Alkotmány tartalmazza. Ennek sajátossága, hogy csupán a miniszterelnökkel szemben lehet bizalmatlansági szavazást kezdeményezni az Országgyqlés ülésén.


24. A minisztériumi és fQhatósági szervezet azonossága és különbözQsége


Az adminisztráció legmagasabb szintjén két szervezet helyezkedik el: a minisztériumi és a fQhatósági.

A két szervtípus közötti azonosság:
országos hatáskörq szervek,
különös hatáskörrel rendelkeznek,
meghatározott igazgatási ágazat csúcsszervei.

A két szervtípus közötti különbségek:
Politikai- szociológiai szempontból a minisztériumi jogállás az adott igazgatási ágazat kiemelkedQ jelentQségét szimbolizálja. Kezdetben nem az ügyek társadalmi jelentQsége tette a minisztériumot kiemelkedQvé, hanem a szervezetet irányító miniszter politikai súlya.
A múlt század közepe óta a minisztériumi szervezet stabilizálódott. A prominens politikusoknak ezeket a minisztériumokat illett irányításra átvenni. A szervek közötti hierarchia a szervek vezetQi közötti hierarchiára vezethetQ vissza.

Az országos fQhatóságok szervezete, mqködése hasonló a minisztériumokéhoz, nagyságuk esetleg felülmúlja némely minisztériumét (Statisztikai Hivatal), mégis a minisztériumok magasabb szinten helyezkednek el, mint a fQhatóságok.

A minisztériumok száma: 15 (?)
A fQhatóságok száma: 30
Sok országos fQhatóság van miniszteri felügyelet alatt (földtani hivatal, katasztrófa védelem stb.)

Jogi, alkotmányi szempontból a különbség részben a szervezethez, nagyobb részben a minisztérium ill. fQhatóság élén álló vezetQ személyi jogosítványaihoz tapad.

További különbségek:
Minisztériumokat csak Országgyqlés létesíthet vagy szüntethet meg. Országos fQhatóságot a kormány is létrehozhat.
Minisztérium keretében mqködhet országos fQhatóság, fordítva ez elképzelhetetlen.
A miniszterek tagjai a kormánynak, az országos fQhatóságok vezetQi nem tagjai.
A miniszterek normaalkotási hatásköre szélesebb, rendeleteket is alkothatnak. Az országos fQhatóságok vezetQi csak az alárendelt szerveket kötelezQ utasításokat adhatnak ki.

A kormányzati tevékenységhez közvetlenül kapcsolódó minisztériumok és fQhatóságok jogállása formailag azonos a végrehajtás minisztériumainak jogállásával, ténylegesen azonban fölöttük helyezkednek el.

A magyar jogi irodalom a kormányzati tevékenységhez közvetlenül kapcsolódó szerveket funkcionális, a végrehajtás minisztériumait, fQhatóságait ágazati szerveknek nevezi.
25. A minisztériumok és a fQhatóságok típusai

1. Stabil és változó minisztériumok, fQhatóságok

Stabil
Története a felvilágosult abszolutizmusba vezethetQ, ezekben intézték a legfontosabbnak tartott ügyeket ( külügy, hadügy, belügy, igazságügy). Zömmel a politikai hatalomgyakorlás vezetQ szervei. Szervezeti önállóságuk az idQk folyamán erQsödött, feladatkörük lényegében változatlan maradt. Ez alól kivétel a Belügyminisztérium, amelyre ma már csak a közbiztonság és a helyi ügyek legfelsQ irányítása tartozik, míg korábban az ország belsQ ügyeinek teljes skálájával foglakozott, amely nem tartozott a többi tárcához) Ennek ellenére a stabil minisztériumok közé kell sorolnunk, mivel szervezeti autonómiájuk mindvégig erQs maradt.
A stabil minisztériumok és fQhatóságok a legközvetlenebbül fejezik ki az állam lényegét: belsQ rendfenntartás, szuverenitás, nemzetközi kapcsolatok, igazságszolgáltatás. A hatalomra jutó párt vagy koalíció legjelentQsebb politikusait helyezi ezen minisztériumok élére.

Változó
A változó központi államigazgatási szervek a gazdaság és szolgáltatás igazgatásában tevékenykednek. A XIX. század végén jönnek létre az állam fokozódó aktivitásának eredményeként: oktatási, egészségügyi, szociális minisztériumok és a gazdasági szféra irányítása. Struktúrájukra jellemzQek a gyakori változások.
A volt szocialista országokban, ahol az állam nemcsak, mint hatóság foglalkozott a gazdaság irányításával, hanem az államosítás következtében, mint tulajdonos is, a gazdasági minisztériumokra (általában több minisztérium mqködik párhuzamosan pl. iparágankénti bontásban) különösen nagy szerep hárult.

2. A kormányzati tevékenységhez közvetlenül kapcsolódó minisztériumok, fQhatóságok
a végrehajtás minisztériumai, fQhatóságai

A kormányzati tevékenységhez közvetlenül kapcsolódó minisztériumok és fQhatóságok (FUNKCIONÁLIS SZERVEK)
Közvetlenül a kormányok segédszervei voltak, kormányokat készítették fel arra, hogy a minisztériumok elQterjesztéseit szakszerqen elbírálhassák. Információt szolgáltatnak az ország, a gazdaság, a társadalom különbözQ területeirQl.. Ebbe körbe tartozik a Pénzügyminisztérium és az Országos Statisztikai Hivatal is. E központi szervek tevékenységét az jellemzi, hogy fQ feladatuk a kormány  mint a minisztériumok és a fQhatóságok fölött elhelyezkedQ szerv- kiszolgálása, fejlesztési tervek elQkészítése, stratégiai koncepciók kidolgozása.

A végrehajtás minisztériumai, fQhatóságai (ÁGAZATI SZERVEK)
(népjóléti, belügy, mqvelQdési és közoktatási, külügy, ipari és kereskedelmi, földmqvelésügyi stb.) Az operatív, naponta jelentkezQ gyors intézkedést igénylQ kérdések elintézésének szervei. Felügyeletük alatt mqködnek olyan vállalatok és intézetek, amelyek a legfontosabb társadalmi szükségleteket kielégítik.


26. A Miniszterelnöki Hivatal különleges jogállása a központi igazgatásban


A Miniszterelnöki Hivatal nemcsak a miniszterelnöknek, hanem az egész kormánynak legfontosabb segítQ szerve. A Miniszterelnöki Hivatalra, vagy a más elnevezésq, annak megfelelQ szervekre alapvetQen két megoldás különböztethetQ meg szervezetüket és funkciójukat tekintve:
a) A miniszterelnök hivatala csak a kormány titkársági feladatait látja el (ülések elQkészítése, döntések végrehajtásának megszervezése, ellenQrzése). : titkársági típusú modell.
b) A miniszterelnök hivatala a kormányzati feladat fQ letéteményese, a hivatal látja el a kormányzati mqködés szempontjából kiemelt jelentQségq ágazatközi feladatokat is. Ebben az esetben a hivatal vezetése politikailag motivált szereplQt kíván, pl. minisztert, delegált minisztert, politikai államtitkárt. : kancellária típusú modell.
A megoldás függ az adott ország államformájától, kormány összetételétQl (koalíciós avagy sem), valamint az ország tradícióitól.
Magyarországon története során mindkettQre volt példa. A rendszerváltás elQtt a titkársági modell volt jellemzQ (Minisztertanács Titkársága), a rendszerváltás után a politikailag motivált, hivatali típus valósult meg.
1867-ben létesítették Miniszterelnökség néven. Legfontosabb feladata a neki alárendelt minisztériumok tevékenységének koordinálásában volt. VezetQje a miniszterelnökségi államtitkár volt, adminisztratív szerepkör, így nem függött a különbözQ kormányoktól.
1953: Minisztertanács Titkársága
1988: Minisztertanács Hivatala
1990: Miniszterelnöki Hivatal.
Az államtitkárok jogállásáról és felelQsségérQl szóló 1997. évi LXXIX. törvény elfogadásáig csak arra volt mód, hogy a hivatalt közigazgatási államtitkár (mint köztisztviselQ) vezesse, függetlenül a politikai szerepköröktQl. A hivatalon belüli politikai fontosságú kérdésekkel a miniszterelnök által irányított politikai államtitkárok foglalkoztak. Fenti törvény 39. §-a tette lehetQvé, hogy a MeH élén miniszter vagy közigazgatási államtitkár álljon a miniszterelnök elQterjesztésének megfelelQen. Élén jelenleg Kiss Péter kancelláriaminiszter áll. Az, hogy élére miniszter került, egyben politikai funkcióinak felerQsödését jelzi. A kancellária miniszter nem sorolható be a tárcával rendelkezQ, sem a tárca nélküli miniszterek soraiba, Q egy harmadik típust képvisel, tárcája a MeH, amely a miniszterelnök munkaszervezete.
Helyzetét kormányrendelet szabályozza. A kormány, miniszterelnök, tárca nélküli miniszterek, kormánybizottságok, a MeH politikai államtitkárainak, kormányszóvivQknek, kormánybiztosoknak és azok titkárságainak munkaszervezete.
Irányítója a miniszterelnök, élén miniszter áll, segítQi politikai-, közigazgatási-és helyettes államtitkárok.
A miniszter állapítja meg a szervezeti egységek létszámát, a mqködés fQbb szabályait, a belsQ vezetés és felügyelet rendjét. A munkáltatói jogkörök megoszlanak a miniszter és a közigazgatási államtitkár között.
Szervezeti felépítése osztálytagozódású.

Feladatai:
AlapvetQen igazgatási szerv, de politikai funkciókat is ellát.
Legfontosabb funkciói:

A kormány mqködésével összefüggQ feladatkör.
- Feladatkörébe tartozik a kormányülések elQkészítése, napirendi pontok összeállítása. A kormány féléves munkatervét is a MeH állítja össze, melyet a kormány fogad el.
- A kormánynak benyújtott elQterjesztéseket megvizsgálja, megfelel-e az ügyrendi elQírásoknak.
- Kormány üléseinek napirendi javaslatát elkészíti.
- Kormány üléseinek jegyzQkönyvezése.

A kormány információs rendszerének mqködtetése.
- A kormány döntéseinek kihirdetése, közzététele.

Közremqködés a kormánynak országgyqléssel, ogy. bizottságokkal való kapcsolattartásban.
- Kormány parlamenti tevékenységének irányvonalának kidolgozása
- Kapcsolatot tart képviselQkkel, ogy. szerveivel, eseti bizottságokkal.
- Segíti a minisztériumok, országos hatáskörq szervek, ogy. bizottságok munkáját.

Jogszabályok elQkészítése, kihirdetése.

A törvények elQkészítésében kisebb szerepet kap, ezt a feladatot az Igazságügy Minisztérium látja el. Ez nem azt jelenti, hogy a Hivatal egyáltalán nem kap szerepet a jogszabályok elQkészítésében.
- Eseti döntések alapján nagyobb jelentQségq jogszabályok kidolgozásában vesz részt.
- A kezdeti stádiumban kezdeményezheti új jogszabályok megalkotását vezetQjén keresztül, aki állandó jelleggel részt vesz a kormány ülésein.
- A Hivatal szerepe a kidolgozás stádiumában jelentQs, a jogszabályok végleges megszövegezésérQl Q gondoskodik. A különbözQ tárcák által benyújtott tervezeteket megvizsgálja, gondoskodik, hogy a kormány elé kerüljön.
- A végrehajtás szakaszában gondoskodik a jogszabályok közzétételérQl. A Hivatal szerkeszti a Magyar Közlönyt, a Magyar Köztársaság hivatalos lapját.

Egyéb feladatok
Miniszterelnökhöz érkezQ javaslatok, panaszok kivizsgálása, miniszterelnök által meghatározott feladatok ellátása.

Összefoglalóan tehát azt mondhatjuk, hogy a MeH szerepe a kormány munkájának segítésében jelentQs, a kormányzati munka folyamatosságát, stabilitását biztosítja. Szerepe adminisztratív, szervezési, politikai jellegq, a miniszterelnökkel való szoros kapcsolata révén erQsen bizalmi jellegq.

27. A helyi igazgatás kétféle értelmezésének lehetQsége

A magyar közigazgatás rendszerében különálló helyet foglalnak el a helyinek nevezett közigazgatási szervek. A politikai-igazgatási szakirodalom általában azokat a szerveket jelöli helyinek, melyek mqködési területe nem terjed ki valamely ország területének egészére, hanem csupán egy részére. E megközelítésben a helyi igazgatás a központi igazgatás ellentéte.

I.A helyi-központi igazgatás fogalompár értelmezése formális ismérvek alapján:
Szervezeti hierarchia szempontjából:
unitárius államokban
a központ az állam minden olyan igazgatási szervét magába foglalja, amely országos hatáskörrel rendelkezik
a helyi igazgatási szervek a számukra pontosan kijelölt mqködési területen, a központi szervek valamilyen mérvq felügyelete, ellenQrzése alatt végzik elQírt vagy megengedett feladataikat
a helyi igazgatás a központi ellentéte
a helyi igazgatás autonómiája ezekben az államokban jelentQsebb
összetett államokban:
a központi igazgatás a föderális szintq szervek tevékenységét tartalmazza
a helyi igazgatás a tagállamok vagy tartományok keretében érvényesül
a központi igazgatás ellentéte a tagállami igazgatás
Mqködési terület szempontjából:

nagyobb terjedelmq országoknál a politikai- igazgatási szakirodalom általában azokat a szerveket jelöli helyinek, melyek mqködési területe nem terjed ki valamely ország területének egészére, hanem csak egy részére
törpe államokban nem vált külön a helyi és a központi igazgatás a sajátos területi dimenzió miatt

II. a helyi- központi igazgatás fogalompár értelmezése tartalmi ismérvek alapján:

Helyi igazgatás:
kialakulásának az az indoka, hogy az ügyeknek egy bizonyos csoportját, az ún. helyi ügyeket, a döntéshez szükséges információk helyi hozzáférhetQsége, a végrehajtás sikerességéhez szükséges helyismeret, a közösségi célok megismerése miatt hatékonyabb és eredményesebb a településeken élQ közösségek gondjaira bízni.
Központi igazgatás:
Az ún. országos ügyek intézésére csak olyan szervek bízhatók meg, amelyek képesek a nagyon sokszor ellentétes érdekq települések szándékainak integrálására, a nemzetközi és nemzeti törekvések összhangba hozatalára, a fejlesztés hosszabb távú koncepcióinak kialakítására.
A helyi és országos ügyek fogalmának tartalma nehezen meghatározható, mert számos esetben helyi vagy helyinek nevezett szervek látnak el országos jelentQségq ügyeket és fordítva, központi szervek oldanak meg helyi feladatokat.

Összegzés: a helyi igazgatás felfogása és értelmezése nem ugyanaz a nagyobb és kisebb kiterjedésq államokban, s számos irányzat a szervezetek hierarchikus rendjéhez, más felfogásban az ügyek jellegéhez, jelentQségéhez kapcsolódva határolja körül a helyi igazgatás terjedelmét.


28. Az önkormányzatok által ellátott feladatok


Két nagy csoportja van:
1. KötelezQen ellátandó feladatok.
2. Szabadon választott feladatok.

KötelezQ feladatok:

-törvényi megállapítás alapján,
-kommunális feladatok,
-oktatási feladatok alap- és középfokú intézményekben, közmqvelQdési feladatok,
-egészségügyi és szociális feladatok,
-nemzetiségi és kisebbségi feladatok,
-jogszabályban megállapított egyéb feladatok.

Az egységes igazgatás érdekében elQfordulhat, hogy a helyi igazgatást korlátozni kell.

Pozitív taxáció: a feladatok körét teljes mértékben felsorolják, és csak azokat végezhetik.
Negatív taxáció: a feladatok körét felsorolják. A felsoroltakon kívül szabadon választhat olyat, amelyet senki nem lát el, de ezek végzése nem veszélyeztetheti a kötelezQ feladatokat.
Negatív taxáció esetén nagyobb az önállóság.

Szabadon választott feladatok: kötelezQ feladatok körét nem veszélyeztetheti. Két módon vállalhat: átveheti más önkormányzatoktól, vagy új feladatot lát el, amely egyetlen szervhez sem tartozik. Saját belátása alapján látja el.
Saját vagy megbízásos feladat: fQ szempont a párhuzamosság elkerülése. Pl. katasztrófa-elhárítás esetében fölösleges lenne minden településen kiépíteni bizottságot, ezeket a feladatokat dekoncentrált szervek látják el.

Önkormányzatok önállósága:
-teljes önállóság: saját maga állapítja meg, mit csinál,
-végrehajtói önállóság: a feladatokat nem Q állapítja meg, csak a végrehajtás módját,
-végrehajtási kötelezettség: sem a feladatot, sem a végrehajtási módot nem Q határozza meg.

Az önkormányzat testületi vagy személyi formában mqködik, Magyarországon szervezeti uniformis.








29. Centralizáció, decentralizáció, koncentráció, dekoncentráció


Centralizáció Decentralizáció
az igazgatási hatalom az ország minden az állami feladatok a központi
részében egységes. és a nem központi szervek között megoszlanak
a döntési hatalom a központi közigazgatás
kezében összpontosul. A centralizáció mértéke
lehet különbözQ. Ha teljes fokú, csak 1 döntési
fórum mqködik, ugyanaz a szerv szervezi a döntés
végrehajtását is. Erre nem igen kerül sor.
KözvetítQ állomások kellenek, mely 2 féleképpen mehet végbe

Koncentráció Dekoncentráció
a közvetítQ állomás a a közvetítQ szerv a központi
láncolatnak csupán egy akarat megvalósítása érdekében
láncszeme, szerepe a hatáskörrel rendelkezik. hierarchikus
parancs továbbítás alárendeltségébQl eredQen döntési jogát
a központi szerv bármikor elvonhatja

Centralizáció esetén az igazgatási hatalom az ország minden részében egységes. Nincs helye a helyi, szakmai és egyéb specifikumok figyelembevételének. A centralizált közigazgatásban
az igazgatási hatalom a központi közigazgatás kezében összpontosul
a hierarchia elve érvényesül, az alsóbb szerv alá van rendelve a felettes szervnek. Ez a hierarchia érvényesül a közig köztisztviselQi között is.
A centralizáció mértéke különbözQ lehet. Ha teljes fokú, csak egy döntési fórum mqködik, és ez a szerv szervezi saját döntéseinek a végrehajtását is. Az igazgatási feladatok bonyolultsága és volumene miatt erre nem igen kerül sor. A központi hatalomnak akarata érvényesítéséhez közvetítQ állomásokra van szükség
Ez lehet kétféle:
Koncentráció valósul meg, ha a döntési hatalom egy kézben összpontosul, a döntés elQkészítésbe a központi szerv nem von be mást. Ilyenkor a közvetítQ állomás a hierarchikus láncolatnak csupán egy láncszemét alkotja. Szerepe a központi szerv parancsának továbbítása, illetve a végrehajtás ellenQrzése.
Dekoncentrációról beszélünk, ha a közvetítQ szerv a központi akarat megvalósítása érdekében döntési joggal rendelkezik. Ekkor a központi hatalom a döntési jogköröknek csupán egy részét tartja magánál, alárendelt szerveit önálló eljárásra jogosítja fel. EbbQl az alárendeltségbQl eredQen azonban következik, hogy a központi hatalom a döntési jogot bármikor elvonhatja. Tehát a dekoncentráció is a centralizáció egyik érvényesülési formája. Nagyon fontos jellemzQje a dekoncentrált típusú helyi szerveknek, hogy vezetQiket a központi közig. nevezi ki.

A centralizáció az egyik legfontosabb államszervezési, igazgatásszervezési elv. A jogrend, az igazságszolgáltatás, a közbiztonság, a külügy egysége sem valósítható meg másként.

A centralizáció nemcsak a szervezet teljesítményét fokozhatja, hanem az állampolgárok jogvédelme szempontjából is elQnyökkel járhat. A centralizáció eltúlzása azonban legalább olyan károkat eredményezhet, mint háttérbe szorítása.

A dekoncentráció és a koncentráció esetében a központi szervek közvetlenül irányíthatják helyi fiókjaikat.

A decentralizáció elve a helyi igazgatásban érvényesül. Ott, ahol
a döntéshozatali, és önálló érdekképviseleti szervek megsokszorozódnak,
jogaikat a törvények biztosítják, azokat korlátozni, vagy elvonni nem lehet,
vezetQiket maguk választják,
a központi szervek felügyeleti joga csak a törvényes mqködés vizsgálatára terjed ki.

A decentralizáció mértéke és formája országonként változó.
francia típusú: elsQdleges a nemzeti egység, a központi szervek kompetenciája erQsebb, a decentralizációt megtqrik
angol típusú: az igazgatási feladatokat mindenekelQtt a helyi szervek látják el, kulcsszó az önkormányzat, önigazgatás
volt szocialista országokban: itt vezérelv a centralizmus, decentralizációként. (demokratikus centralizmus)

Magyarországon: 1950-1990: decentralizáció leplében erQs centralizáció. A helyi szervek intézhették az ügyek széles körét, de a központi szervek azokat megváltoztatták. Helyi kérdésekbe is beavatkozott a központi szerv.




30. A helyi igazgatás horizontális és vertikális tagozódása


Területi horizontális tagozódás

A decentralizált típusú szervek alapegysége a lakott településeken alakul ki. Az állami egység érvényesítésének egyik legfontosabb módja az uniformizálás -az igazgatási szervek azonossága minden szinten- ami ütközik a helyi differenciáltsággal vagyis a "testre szabott" igazgatási struktúra követelményeivel.
Az elsQdleges tényezQ a települési típusok alakításában a lélekszám. A község és a város abban különbözik egymástól, hogy a városban a lakosság száma magasabb. Ma magyar országon a 2000 fQs település, nem lehet városi rangú, míg a világ számos országában mint pl.: az USA igen.
Magyarországon a falvak a környezetükben található városok bolygóivá váltak, kulturális, szociális, igazgatási szempontból is.
A községek járási kertek között mqködtek, a városok ált. megyei igazgatási felügyelet alatt. A lélekszám döntQ szerepet játszik, ezért azt mondhatjuk, hogy minél kisebb egy település annál kisebbek igazgatási jogosítványai.
Nálunk szabályként a 1000-nél kevesebb lakosú községek igazgatási feladataik ellátására, közös igazgatási szervet kötelesek alakítani és fenntartani, amennyiben egymással határosak és egy ugyan azon megyén belül helyezkednek el, e közös szervet hívjuk körjegyzQségnek.
A városok között a lélekszám következtében szintén kialakultak lépcsQfokok. Nagyközség: legalább 5.000 lakos.
Város az a község lehet, amelynek várossá nyilvánítását a községi önkormányzat kéri, majd a képviselQ testület, kezdeményezését a belügyminiszter terjeszti a köztársasági elnökhöz aki a kérdés tárgyában dönt. A város igazgatási szempontból tulajdonképpen nem különbözik a községtQl a városi cím elnyerése mégis vonzó, jelzi ezt a kérelmek megsokszorozódása.
A városok közül az 50.000-nél nagyobb lakosságszámú, megyei jogú város lehet, ha az Ogy. a város képviselQ testületének a kérését jóváhagyja.
A lélekszám miatt alakult ki a fQváros kategória -millión felüli lélekszám- Bp. az egyedüli ahol teljesül.
Bp. területén egyszerre 2 önkorm. mqködik, amely között nincs hierarchia. A nagyváros egészét érintQ kérdésekben jár el a fQvárosi önk. A 23 részre osztott nagyvárosi kerület mindegyikében, az alapfokú közszolgáltatások biztosításáról a kerületi önk.-ok gondoskodnak.
Bp. fQvárosi rangja az alkotmányos jogállásából következik. A kormányzatnak itt kell székelnie, ezért igazgatási központ.

A területi tagozódás többi szintjén szintén szerepet játszik a lélekszám. Továbbá szerepet játszanak a történelmi a földrajzi, gazdasági és igazgatási szempontok is.
A történetiség szempontjait a megyék fejlQdésén keresztül lehet bemutatni. A mai magyarországi megyék elQdjei a vármegyék. Przik a megyék azoknak a népeknek, népcsoportoknak az emlékét amelyek területükön éltek. Jász-Nagykun-Szolnok megye a jászoknak és a kunoknak, Hajdú-Bihar a hajdúknak.
Bizonyos mértékben a földrajzi, domborzati és vízrajzi viszonyok is hatottak a közigazgatási területbeosztás kialakítására. Pl.: Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye közti választó vonal a Tisza.
Igazgatási szempont: közigazgatási szervekrQl lévén szó nem mellQzhetQ követelmény a könnyq megközelíthetQség. Pl.: Bp. ezért alakít ki kerületeket. A járások kialakításánál az volt a kívánalom, hogy gyalogosan vagy szekérrel egy nap leforgása alatt el lehessen jutni a járási hivatalokba és onnan vissza lehessen térni. E kívánalomnak nagyon sok járás kialakításánál nem tettek eleget. A járások 1984-es megszqnésének ez volt az oka. A közlekedési technika fejlQdésének köszönhetQen a megyei központok 1-2 óra leforgása alatt elérhetQek lettek, így feleslegesnek tqnt tehát a járási igazgatási egységek fenntartása.
Gazdasági szempont: a gazdálkodás fejlQdését az segítené a legjobban ha az igazgatási határok a természetes módon kialakult gazdasági vonzásterületeket nem szabdalnák keresztbe hanem követnék azokat.

Szintenkénti /vertikális/ tagozódás

A vertikális v. szintenkénti tagozódás nálunk is fölülrQl lefelé épült ki./ Királyi birtokok igazgatása, állami ügyek intézése, települések közti kapcsolattartás../
A vertikális tagozódás több tényezQtQl függ, mindenek elQtt a területi kiterjedéstQl.
EU.-ban csak 1 állam van /Luxemburg/ ahol a helyi igazgatás 1 szintq, vagyis a központi kormányzat közvetlenül irányítja a településeket.
Gyakoribb a kétszintq helyi igazgatás, ahol az alap szintq települések és a központi igazgatás közé második szint ékelQdik be pl.: UK, Hollandia, Dánia.
A háromszintq helyi igazgatás legjellemzQbb országai: Német o., Francia o., Olasz o. A települések és a központ közé ezekben az orsz-ban 2 közvetítQ szerv illeszkedik be.
A magyar közigazgatás történetének nagy részében 3 szintq helyi közigazgatás mqködött. 1984-ben lett /a járások megszüntetésével/ 2 szintq, 1990-tQl kezdQdQen formailag 2 szintq, tartalmilag 1 szintqvé vált.







31. A dekoncentráció szervei, típusai

A dekoncentrált szervek helyi szerveknek tekinthetQk: a lakosság helyi szükségleteinek kielégítésében fontos szerepet töltenek be.
Létrehozásuk indoka: Az ügyek egységes szellemben történQ intézése, az állampolgári egyenlQség garanciája..
A dekoncentrált szerveket 4 csop-ba sorolhatjuk.
A rendészeti, a nyilvántartásokat végzQ, az adóigazgatás terén mqködQ és az ellenQrzést , felügyeletet ellátó szervek csop.-át különböztethetjük meg.
A rendészeti szervek a dekonc. szerv. egyik legnagyobb csop.-át alkotják. A rendQrség, a vám és pénzügyQrség, csak dekoncentrált jellegq helyi szervekkel rendelkezik. A tqzoltóság esetében ez az elv már megtörik. Az állami dekoncentrált jellegq tqzoltósági szervek mellett mqködik az önkéntes tqzoltói hálózat is.
A nyilvántartást végzQ szervek alkotják a dekoncentrált szervek második csoportját. A nyilvántartás kiterjedhet a népességre, vagyontárgyakra /ingókra, ingatlanokra/, tevékenységekre.
A dekoncentrált szervek harmadik csop-át az adók kivetését, nyilvántartását és behajtását végzQ közigazgatási szervek képezik.
Az adóknak két fajtáját különböztethetjük meg : a központi és a helyi adókat. A dekoncentráció csak a központi adók tekintetében érvényes.
A negyedik szervtípusba a felügyeletek, ellenQrzést gyakorló szervek tartoznak. Az ellenQrzés szervei közül kiemelkedQ jelentQségq a pénzügyi, revizori, kontrollt végzQ szervek csoportja.

A dekoncentrált szervek típusai jelenleg Mo.-on

A dekoncentrált szervek feladatkörüket illetQen:

Valamilyen központi államigazgatási, ill. központi költségvetési szerv helyi szerveként mqködnek. A külügyi, igazságügyi minisztérium kivételével, mindegyik minisztériumunk rendelkezik dekoncentrált szervvel, legtöbbel a Földmqvelésügyi és Vidékfejlesztési, de számottevQ hálózatát van a belügyi és a pénzügy min-nak is.
Az orsz.-os fQhatóságok közül a Központi Statisztikai Hivatal emelhetQ ki mint önálló szerv.

Az e körbe tartozó szerv ellát hatósági jellegq tevékenységet is, azaz vagy hatósági ellenQrzést végeznek, vagy nyilvántartást vezetnek, vagy engedélyeznek, tilthatnak, bírságolhatnak. Pl.: a vízügyi igazgatóságok hatáskörébe tartozik a vízjogi engedélyek kiadása.

A dekoncentrált szervek szakmai jellegq munkát is végeznek pl.: földhivatalok földmérést, az ÁNTSZ vizsgálja az ivóvizet, ásványvizet, felszíni vizeket abból a szempontból, hogy fürdés, üdülés valamint emberi fogyasztásra alkalmasak -e.

Gazdálkodásuk: az állami költségvetésbQl kiemelkedQen támogatva vannak, egyes szakmai feladatok /pl.: földmérés/ elvégzéséért jelenetQs bevételekhez jutnak.

A dekoncentrált szervek mqködési területében is számos sajátosság fedezhetQ fel nagy részük csak megyei szinten tevékenykedik /ezen alul nem találhatók/.
Csak megyei szinten találhatók a földmqvelésügyi hiv. a közlekedésügyi szervezetek, az ÁNTSZ intézetei, Adó és pénzügyi ellenQrzési hivatalok.
Néhány dekoncentrált szerv azonban megyei szint alatt is, tehát a városokban is kiépítette az egységeit pl: rendQrparancsnokságok, munkaügyi központok.
Sajátossága még az általános államigazgatási beosztástól -megyei tagozódástól- való nagyszámú eltérés. Az ügyek elQfordulásához való igazodás miatt. pl: 4 bánya kapitányság, 7 nemzeti park-igazgatóság.
Dekoncentrált szervek személyi állománya: az állami alkalmazottak 6-8 % át teszik ki, kb.: 40.000 fQt számlálnak, középfokú isk. végzettség mellett, egyetemi és fQisk. végzettségqek, jogászok, közgazdászok. Többségük köztisztviselQ.

32. Az önkormányzatok fajtái

A magyar állam településeiben, megyéiben a dekoncentrált szerveken kívül egy másik típusú szerv is ellát igazgatási feladatokat. E szerveket alkotmányunk, törvényeink helyi önkormányzati szerveknek nevezik.

Önkormányzati jogosultság, vagyis bizonyos ügyeknek önálló, felsQbb instrukciók nélküli intézése, nemcsak az állami szerveknek helyi szinten mqködQ egyik csoportját illeti meg, hanem más állami szerveket, s fQleg más nem állami jellegq szerveket is. Pl.
A bírói szervezet is nagyfokú autonómiával rendelkezik, semmilyen más állami szerv nem utasíthatja, a különbözQ szintq bíróságok között nincs hierarchikus viszony, a bírósági igazgatás, a személyi ügyek intézése az Országos Igazságszolgáltatási Tanács kompetenciájába tartozik, azaz az önkormányzati jelleg számos tekintetben kimutatható a bírósági szervezetben.
Ugyanez a helyzet az Alkotmánybíróság esetében is, amely maga állapítja meg költségvetését, maga választja elnökét, és minden külsQ hatást elháríthat.
Szakmai önkormányzatok létrejöttének oka elsQsorban a szakma érdekeinek védelme: megakadályozása annak, hogy méltatlan, felkészületlen személyek a szakmai tevékenységet gyakorolhassák, s ezáltal a szakma tekintélyét csorbítsák. A fogyasztóknak garanciát nyújtottak tagjaik szolgáltatásainak minQségét illetQen, vitás esetekben döntQbíróságként jártak el. Ma is mqködnek Magyarországon. Mint pl. a kamarák (orvosi, mérnöki, ügyvédi kamara). Ezek némelyike a szakmai tevékenyég gyakorlására való jog engedélyezésével rendelkezik, másképpen fogalmazva csak a kamara tagsági kötelékébe tartozó személy gyakorolhatja az adott tevékenységet, ebben az esetben tehát a hivatás gyakorlásához kötelezQ a kamarai tagság. Ide sorolható a MTA is.
Az ÖK. másik nagy fajtája a helyi önkormányzatok.
Sok a hasonlóság a szakmai önkormányzatokkal pl. a nagyfokú önállóság, a vezetQk kiválasztása jogában, a korlátozott állami ellenQrzésben, és az állami ügyek bizonyos részének átadásában figyelhetQ meg.
Az eltérés is sok esetben kimutatható a két fajta között:
Létrejöttüket tekintve a szakmai ÖK. az azonos tevékenységet, szakmát, hivatást gyakorlók önkéntes vagy kötelezQ tagsági viszonyba lépésével alakulnak meg, a helyi ÖK. az egy településben annak valamely részében vagy egy pontosan körülhatárolt területen található telepölések lakóinak választásával. Az egyik szakmai, a másik a lakóhelyi, fölrajzi tagozódás elvét követi.
Az önkormányzat és az egyén kapcsolata:
- a szakmai ÖK. és az odatartozó egyén között tagsági kapcsolat van, ami intézményesített viszonyt jelent, tagdíjfizetési kötelezettséget, az ÖK. jogát a tagok közti viták eldöntésére, fegyelmi jogkör gyakorlását.
- A helyi ÖK. és a lakosság kapcsolata annyiban tagsági jellegq, hogy a felnQtt korú szavazati joggal rendelkezQ lakosok választják az ÖK. vezetQit, a lakosok jogosultak arra, hogy Qk is szerepelhessenek a választásra kerülQk listáján.


33. A helyi önkormányzatok szervezete az Ötv szerint


A helyi ÖK.-i szervek rendszerének sajátosságai

Magyarországon a helyi ÖK.-ok megyei (területi) és községi, illetve városi (települési) szinteken mqködnek, azaz az ÖK.-i rendszer kétszintq. (1984-ig háromszintq volt, ebben az évben szqntek meg a megyék és községek között elhelyezkedQ járások.)
A jelenlegi magyar ÖK.-i szervezet sajátosságai közül három a legfontosabb.
A helyi ÖK.-ok csak helyi szinten épültek ki, másképpen nincsen központjuk, olyan centrumuk, amely összehangolná tevékenységüket, fellépne nevükben, érdekvédelmi szerepet látna el. A helyi ÖK.-i rendszernek ez fontos, lényegi sajátossága, mivel ebben fejezQdik ki a rendszert alkotó szervek önállósága, hatalmi jogosultságainak a helyi lakossághoz való kapcsolódása.
A vertikális kapcsolódás hiánya. Az összes helyi ÖK: egység egymással mellérendeltségi viszonyban áll, hiányzik a hierarchia még a megyeinek és a községinek vagy városinak nevezett ÖK.-i szervek között is.
Az ÖK.-ok között még az ügyintézési munkamegosztást tekintve sem alakult ki hierarchia. A demokratikus államokban az állami szervek egyedi döntéseit olyan rendben hozzák, hogy mód legyen az elQször hozott döntés felülvizsgálatát kérni, arra hivatkozással, hogy a döntéshozó nem követte a törvény elQírásait, nem vett figyelembe minden körülményt döntése meghozatalakor.

Az ÖK.-i hierarchia-mentesség hazánkban egészen addig elmegy, hogy a települési ÖK.-ok egyedi hatósági döntésével szemben az esetek nagy részében a megyei közigazgatási hivatalhoz lehet fellebbezéssel fordulni, tehát a kormány helyi kirendeltségéhez, vagyis más típusú szervhez.

Az önkormányzati szervek felépítése

Az ÖK. szervek belsQ felépítésében felismerhetünk általános, minden szervezetben megtalálható elemeket és olyan speciálisakat, melyek csak bizonyos ÖK.-i szervekben lelhetQk fel.
A helyi ÖK.-i szervek mindegyikében találhatunk képviseleti szerveket. A képviseleti szervek elnevezése községekben, városokban és kerületekben képviselQtestület , a megyei, megyei jogú városi és a fQvárosi ÖK. esetében közgyqlés . Ezek mqködhetnek testületi formában, amikor az összes képviselQ részt vesz az üléseken, ill. döntéshozatalban, ezt nevezzük plenáris (teljes) ülésezési formának, s bizottsági formában, amikor a képviselQk csupán egy kisebbik része vállal közremqködést valamilyen ÖK.-i feladat ellátásában. A képviselQtestület általában önállóan mqködik, vagyis a településeknek saját képviselQtestülete van, de e mellett más települési ÖK.-tal közös testületet is kialakíthat.
A helyi önkormányzási jog a választópolgárok helyi közösségét illeti meg, akik ezzel a joggal közvetítés nélkül, közvetlenül is élhetnek, pl. helyi népszavazás esetében. Tipikus mégis az a megoldás amikor a választópolgárok önkormányzati joguk érvényesítésével küldötteiket, képviselQiket bízzák meg. Az önkormányzati jogokkal tehát a képviseleti szervek élnek az esetek többségében.

Önkormányzati jogok:

Rendeletalkotási jog
Helyi közügyek önálló szabályozására történQ felhatalmazás. Ez az Ök. mqködési területén mindenkire kötelezQ rendeletalkotás jogot foglalja magába. Az Ök.-i rendeleteket a megyei közigazgatási hivatal elQterjesztése alapján csak az AB. bírálhatja felül. A felülvizsgálat csak a jogszabálysértésre terjedhet ki, a rendeletek célszerqségét az AB sem vizsgálhatja. Az ÖK.-i rendelet csak olyan kérdés szabályozását végezheti, amelyben tv. még nem született, s csupán helyi társadalmi viszonyt érint (pl. helyi adó kivetése).
A képviselQtestületek által gyakorolt Ök.- jogok körébe tartozik a törvények által feladat- és hatáskörébe utalt helyi közügyek szabad igazgatása  egyedi ügyekben. Mindazoknak az egyedi ügyeknek a felülvizsgálatát, amelyek eldöntésére a képviseleti szerv kapott felhatalmazást csak a rendes bíróság végezheti el, csupán a jogszerqséget vizsgálva.
A képviseleti szervet illeti meg az Ök.-i jogok közül az adott Ök.-i szerv felépítésének, szervezetének kialakítási joga, valamint mqködési rendjének meghatározása. E feladatának a képviseleti szerv a szervezeti és mqködési szabályzatában (SZMSZ-ben) tesz eleget, melyet rendeleti formában ki kell hirdetni. A képviseleti szerv továbbá Önkormányzati jelképeket, pl. városcímet, helyi kitüntetéseket és elismerQ címeket alapíthat és adományozhat.
A legjelentQsebb jog a saját tulajdonnal való önálló rendelkezés, a bevétellel való önálló gazdálkodás lehetQsége. Itt fontos megemlíteni, hogy a jog önálló gyakorlása csak a tv. keretei között történhet. E jogba ugyanis beletartozna pl. a szabad és korlátozás nélküli elidegenítési jog is. Az Ök.-i tulajdon részeit képezik, azonban olyan vagyontárgyak is, amelyek forgalomképtelenek, azaz elidegeníthetetlenek, mint pl. helyi közút, terek, parkok stb., és olyanok is, amelyek korlátozottan forgalomképesek, pl. közmqvek, középületek, melyekrQl csupán tv.-ben vagy a helyi Ök.-i rendeletben meghatározott módon lehet rendelkezni.
A szabad társulási jog. Ez többirányú is lehet. Érdekeinek képviselete és védelme céljából az Ök. területi vagy országos érdekképviseleti szervbe (pl. Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége) tömörülhet. Együttmqködhet külföldi helyi Ök.-kel, beléphet nemzetközi Ök.-i szervezetekbe pl. az Európa Tanács Helyi Igazgatási Szövetsége.
Ezen jogok túlnyomó többségét csak és kizárólagosan a képviseleti szerv plenáris ülése, tehát a képviseleti-testület, ill. közgyqlés gyakorolhatja, az Ök.- tv ezt a hatáskör átruházásának tilalmával biztosítja. Néhány azonban átruházgató a polgármesterre, ill. az Ök. valamely bizottságára, mint pl. a hatósági ügyek.

Közös települési-testület

Két vagy több települési képviselQtestület elhatározása szükséges a társulások ezen formájának a kialakításához. A társulás célja, hogy a képviselQtestületek részben vagy egészben egyesítsék költségvetésüket. Az anyagi eszközök gazdaságos hasznosításának gyakran az az egyedüli módja, hogy a kis települések közös célkitqzésük megvalósítása céljából egyesítik egyébként elégtelen gazdasági forrásaikat. További cél a közös polgármesteri hivatal fenntartása, ill. különbözQ intézmények (pl. iskola, óvoda) közös mqködtetése. A közös képviselQtestület létrehozásával nem szqnik meg a társulást kialakító képviselQtestületek önállósága, megmarad saját vagyonuk, saját költségvetésük.

Önkormányzati bizottságok

A képviseleti szervtípus sajátos formáját képezik. Funkciója többrétq: elQkészítik a képviselQtestület döntéseit, átvállalják bizonyos döntési jogosítványok gyakorlását.
Az önkormányzatok szabadon létesíthetnek bizottságokat, érvényesül tehát az autonómia e tekintetben is, az önkormányzati tv. azonban két bizottság létrehozását kötelezQen elQírja. A kétezernél nagyobb lélekszámú településeken pénzügyi ellenQrzQ bizottságot, ahol a képviselQtestületben nemzetiségi, etnikai kisebbséget képviselQ tagok javasolják nemzetiségi, etnikai kisebbségi bizottságot kell létrehozni. A bizottságok elnökét és tagjainak több mint a felét a képviselQk közül kell választani, a többi tagját a képviselQtestület a jelentQsebb szolgáltatást nyújtó szervezetekbQl, társadalmi szervezetek küldötteibQl, s egyszerq választópolgárból választja. A bizottsági tagok egyenjogúak.
A képviselQtestület minden ÖK. szervezetének nélkülözhetetlen eleme, a bizottságok mqködése kétezer fQnél kisebb lélekszámú településeken nem kötelezQ.
Mindezek mellett fontos szerepkör a polgármesteri szerep is.

Polgármester

P az összekötQ kapocs a lakosság és a képviselQtestület, a képviselQtestület és az igazgatási feladatokat ellátó hivatal, a település és a külvilág, az ÖK. és az Ök.-on kívüli helyi szervek között. E kulcspozíciója miatt nélkülözhetetlen az Ök.-i szervek között. A szorosan vett polgármesteri funkciót a települési Ök. vezetQ tisztviselQi látják el. Községek, városok, megyei városok, fQvárosi kerületek elsQ emberét egyaránt polgármesternek nevezi a tv., a fQvárosét fQpolgármesternek. A megyei Ök.-nak nincs polgármestere, a megyei közgyqlés elnököt választ, akinek funkciója, választása részben különbözik, részben megegyezik a polgármesterével. A megyei közgyqlés elnöke ugyanúgy képviseli külsQ szervek elQtt a megyei Ök.-ot mint a polgármester a települését, ugyanúgy összekötQ kapocs a képviselQ szervezet és a hivatali szervezet között. A polgármestert azonban a lakosság választja, az elnököt a megyei közgyqlés, ezért kapcsolata a megye lakosságával nem közvetlen.
Polgármester minden cselekvQképes, választójoggal rendelkezQ magyar állampolgár lehet, akit a választási szabályoknak megfelelQen a választópolgárok megválasztanak. A választás a tisztség keletkeztetésének egyedüli és kizárólagos formája, ezzel nyer a polgármester kellQ mértékq legitimációt a már említett funkcióinak az ellátására.
A választással kapcsolatban különbözQ következmények is megfigyelhetQk:
a választott tisztviselQvel szemben képzettségbeli elQírások nem támaszthatók,
a polgármesterektQl sem várnak el a jogszabályok semmilyen iskolai végzettséget, szakmai képesítést, vezetQi gyakorlatot.
A polgármesteri tisztség stabilitása nagy önállóságot biztosít mind a képviselQtestülettel szemben, mind a pártokkal, még a választásra jelölQ párttal szemben is: az alkalmatlan összeférhetetlen polgármestereknek is biztonságot nyújt.
A választás minden polgármesteri tisztség betöltésének kizárólagos módja. Ez azért fontos, mert a tisztség ellátásának két módja lehetséges:
Az 5000-nél kevesebb lakosú községben, a képviselQtestület döntésétQl függQen, társadalmi megbízatásban is elláthatja a polgármester teendQit
Az ennél népesebb községekben és városokban, valamint az elQzQ esetben, a döntéstQl függQen, fQállásban.
A képviselQtestület a polgármester helyettesítésére, munkájának segítésére alpolgármestert vagy alpolgármestereket választhat. A fQvárosban helyettes fQpolgármesternek hívják.

Az ÖK.-i szervezet nélkülözhetetlen eleme a legváltozatosabb formában és elnevezéssel mqködQ igazgatási egység. Az igazgatási feladatok ellátásában kulcsszereplQ a (fQ)jegyzQ, aki a vezetése alatt álló hivatallal tesz eleget kötelezettségének. A megyei Ök. és a fQvárosi Ök. igazgatási fQnökének elnevezése: fQjegyzQ. A községi, városi, megyei városi, fQváros kerületi hivatal elnevezése polgármesteri, a fQvárosé fQpolgármesteri, a megyeié megyei hivatal. Azonos megyén belüli szomszédos települések közös hivatalt alakítanak, vagy alakíthatnak, egy jegyzQ vezetésével, körjegyzQség elnevezéssel.
A jegyzQ az Ök.-ok szervezetének az eddigiektQl eltérQ sajátosságokkal rendelkezQ eleme. P a felhatalmazottja mind a helyben jelentkezQ, mind a kormányzati szervektQl érkezQ igazgatási feladatok intézésének. Mind az igazgatási ügyek intézésének szakértQje csak erre felkészített diplomával rendelkezQ köztisztviselQ lehet. Kinevezése határozatlan idQre szól. FQ feladata a polgármesteri hivatal vezetése, az ott folyó munka megszervezése. Hivatalában közvetlen intézkedéssel akadályozza meg a jogszabálysértést: utasítja a hivatal munkatársait a döntéstervezet megváltoztatására, megakadályozza az ilyen döntés kiadmányozását. A jegyzQt a képviselQtestület nevezi ki és mentheti fel, s vele szemben a munkajogi faladatokat a polgármester gyakorolja.
A mindennapos igazgatási feladatok ellátására, a kormányzati döntések végrehajtására, az Ök. képviselQtestület, a bizottságok, a polgármester mqködésének biztosítására, döntéseinek elQkészítésére és a meghozott döntések megvalósítására Ök. szervezetben hivatal mqködik.
A hivatal mint az Ök. egyik szervezeti eleme az igazgatást, a szervezést képviseli. A hivatal egységes, ez azonban nem zárja ki a belsQ  a feladatok jellegéhez, a munkaszervezés elveihez igazodó, a képviselQtestület által megállapított – tagozódását. A tagozódás leginkább az ellátandó feladatoktól függ, ezért különbség van települési és a megyei hivatalok között. A települési hivatalokban általában gazdálkodással, infrastruktúra-fejlesztéssel, intézményirányítással, hatósági ügyintézéssel és általános tikársági feladatokkal foglalkozó belsQ tagozódással találkozhatunk: osztály, fQosztály, ügyosztály, csoport, iroda, referatúra elnevezéssel.
A hivatalok sajátos formája a körjegyzQség, amely több település közös hivatalának tekinthetQ, továbbá a korjegyzQségbe tömörült települések minden igazgatási feladatát ellátja. Ez egy önkéntes társulás, különösen a kisebb települések számára ajánlott forma. Létrehozásának több feltétele van.
A település lakosainak a száma. Ezer lélekszámon aluli községeknek ajánlott az igazgatási feladatok ellátására kialakítani.
Egymással határosak és
ugyanazon megyében találhatók legyenek.
A körjegyzQség gazdaságossága abban van, hogy egy hivatal, egy jegyzQvel, a körjegyzQvel az élén, legalább két, de ennél több, akár öt- hat Ök. minden igazgatási feladatát ellátja. Költségeit az Ök.-ok fedezik, településük lakosságának arányában. Alakításáról az érdekelt települések képviselQtestületei állapodnak meg. A körjegyzQt a képviselQtestületek együttes ülése nevezi ki, aki évente minden képviselQtestületnek beszámol a körjegyzQség munkájáról. A körjegyzQ vagy megbízottja hetente legalább egy napon köteles minden körjegyzQségbe tartozó községen ügyfélfogadást tartani.
A körjegyzQségtQl meg kell különböztetnünk az igazgatási-társulásokat. A társulási szabadság alapján az Ök.-ok különbözQ társulásokat hozhatnak létre. Az intézményirányító társulásban két vagy több községet, illetQleg várost és községet ellátó egy vagy több intézmény közös irányítását végzi. Az igazgatási társulás egyes államigazgatási ügyfajták szakszerq intézésére jön létre. Pl. szabálysértési, adóigazgatási, tartási és életjáradéki ügyfajták.
A körjegyzQség minden igazgatási ügyben eljár, általános igazgatási feladatkörrel rendelkezik, az igazgatási társulás ezzel szemben csak egy-egy igazgatási szakterületen.


34. A megyei, fQvárosi közigazgatási hivatalok helye a helyi igazgatásban


A dekoncentrált típusú szervek sajátos típusát képviselik a fQvárosi, megyei közigazgatási hivatalok. A kormány területi államigazgatási szervei. E szervtípus sajátossága, hogy megyében, fQvárosban a közigazgatás számos ágazatára kiterjedQ feladatai vannak, vagyis általános hatáskörrel rendelkeznek. A közigazgatási hivatal közvetlenül a közigazgatási hivatal vezetQjének vezetése alatt álló szervezeti egységekbQl, továbbá ágazati szakigazgatási szervekbQl áll. A hivatalvezetQ vezetése alatt álló szervezeti egységek, valamint az igazgatási szervek egy költségvetési szervet képeznek.
A közigazgatási hivatalok mqködési költségeit a költségvetési törvény a Belügyminisztérium fejezetében elkülönítetten biztosítja. A közigazgatási hivatalokat a belügyminiszter irányítja.
A hivatal vezetQjét  pályázat alapján  a belügyminiszter bízza meg, illetve gyakorolja felette a munkáltatói jogokat. A hivatal köztisztviselQi feletti munkáltatói jogokat a hivatalvezetQ gyakorolja. A közigazgatási hivatal vezetQje feladat- és hatáskörének részletes szabályait  elsQsorban eljárási szabályokat- a kormány rendeletben állapítja meg.
A hivatal általános feladat- és hatáskörébQl fakad, hogy bár a Belügyminisztérium irányítása alatt mqködik, de szakmai tevékenységét, saját feladat- és hatáskörét az ágazati minisztériumok is irányítják.
A hivatalvezetQ munkáját hivatalvezetQ-helyettes segíti, aki ellátja a hivatal szervezeti és mqködési szabályzatában meghatározott feladatokat és távollétében helyettesíti a hivatalvezetQt.

12. § (1) A hivatalvezetQ koordinációs feladat- és hatáskörében
a) gondoskodik a több ágazatot érintQ kormányzati döntések végrehajtásának területi összehangolásáról;
b) gondoskodik a fQvárosi, megyei államigazgatási kollégium (a továbbiakban: kollégium) létrehozásáról, mqködésérQl, ügyrendjének elQkészítésérQl;
c) közremqködik - a belügyminiszter által meghatározottak szerint - a központi közszolgálati nyilvántartás mqködtetésével kapcsolatos feladatok ellátásában;
d) gondoskodik a közigazgatás korszerqsítésével kapcsolatos feladatok területi összehangolásáról;
e) gondoskodik a területi államigazgatási szervek ügyfélfogadási rendszerének összehangolásáról, szakmai támogatást nyújt az ügyfélszolgálati tevékenység bQvítéséhez;
f) tájékoztatást kérhet a koordinációs és ellenQrzési jogkörébe tartozó területi államigazgatási szervek vezetQitQl.
(2) A kollégium a hivatalvezetQ véleményezQ, összehangolást elQsegítQ testülete. A hivatalvezetQ
a) vezeti a kollégiumot;
b) az ügyrendben meghatározott idQközönként, illetve szükség szerint összehívja a kollégium ülését, gondoskodik a napirendek, az állásfoglalások elQkészítésérQl;
c) szükség szerint meghívja a kollégium ülésére a koordinációs és ellenQrzési jogkörébe nem tartozó államigazgatási szervek vezetQit.
(3) A kollégium tagjai a hivatalvezetQ, az igazgatási szervek vezetQi, a területi államigazgatási szervek vezetQi, valamint a hivatalvezetQ által meghatározott belsQ szervezeti egység vezetQi.

16. § (1) A hivatalvezetQ ellenQrzési feladat- és hatáskörében
a) gondoskodik a területi államigazgatási szervek ellenQrzési terveinek összehangolásáról, egyeztetett végrehajtásáról, a tapasztalatok közös elemzésérQl;
b) gondoskodik a gazdaságos, egymást kiegészítQ ellenQrzési módok kialakításáról, alkalmazásáról;
c) ellenQrzi a területi államigazgatási szervek vezetQinek köztisztviselQkkel, közalkalmazottakkal kapcsolatos munkáltatói intézkedései törvényességét, a köztisztviselQk képesítési elQírásairól szóló jogszabályok hatályosulását;
d) ellenQrzi - a fQvárosi, megyei ügyészséggel egyeztetett ellenQrzési terv és program szerint - a területi államigazgatási szervek tevékenységében az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló törvény hatályosulását, hatósági tevékenységük jogszerqségét;
e) ellenQrzi az ügyiratkezelésrQl, valamint a közigazgatási szervek által kezelt adatok nyilvántartásáról és védelmérQl szóló jogszabályok hatályosulását;
f) ellenQrzi a területi államigazgatási szervek által alkalmazott informatikai programok jogtisztaságát.
(2) A hivatalvezetQ az (1) bekezdés c)-f) pontjában meghatározott feladatainak teljesítése érdekében jogosult a területi államigazgatási szervek vezetQitQl határidQ tqzésével adatokat, felvilágosítást kérni, e szervek irataiba betekinteni.
(3) A hivatalvezetQ az ellenQrzések tapasztalatairól tájékoztatja a minisztert, szükség esetén - különösen, ha jogszabálysértést tapasztal - kezdeményezi intézkedését, gyakorolja a 22. § (1) bekezdésében meghatározott jogait.

17. § (1) A hivatalvezetQ az informatikai tevékenység összehangolása érdekében
a) kezdeményezi az ügyviteli tevékenység összehangolását, elQmozdítja annak egységes program szerinti ellátását;
b) elQmozdítja a központi közszolgálati nyilvántartás hatékony mqködését és adattartalmának a területi államigazgatási szervek feladatával összefüggQ használatát, illetve ellenQrzi a nyilvántartás adatainak védelmére vonatkozó szabályok érvényesülését;
c) gondoskodik arról, hogy az önkormányzati törzsadattárat, az önkormányzati törvényességi és hatósági statisztikai rendszer adatait a területi államigazgatási szervek használhassák;
d) a kollégium közremqködésével gondoskodik a területi államigazgatási szervek informatikai fejlesztésének összehangolásáról, kezdeményezheti ennek érdekében az ágazati miniszter intézkedését.
(2) A hivatalvezetQ
b) ellátja a választásokkal, a népszavazásokkal kapcsolatos informatikai feladatokat.
Képzés, továbbképzés
18. § A hivatalvezetQ a köztisztviselQk képzése, továbbképzése körében
a) éves terv alapján szervezi a fQvárosban, megyében az államigazgatási feladatokat ellátó önkormányzati szervek köztisztviselQinek képzését, továbbképzését;
b) közremqködik - a belügyminiszter által meghatározottak szerint - a belügyminiszternek a köztisztviselQk képzésével, továbbképzésével, valamint a szakember-utánpótlás megszervezésével kapcsolatos feladatainak ellátásában;
c) gondoskodik a közigazgatási alapvizsgák, szakvizsgák, anyakönyvi szakvizsgák, továbbá külön jogszabály által meghatározott egyéb vizsgák elQkészítésére szolgáló tanfolyamok megszervezésérQl és lebonyolításáról;
d) elQmozdítják az ágazati, szakmai alapképzés rendszerességét, kezdeményezheti az ágazati képzéseket a területi államigazgatási szerv vezetQinél, a miniszternél;
e) közremqködik a helyi önkormányzatok a helyi kisebbségi, valamint a kisebbségi települési önkormányzatok tisztségviselQinek, képviselQinek képzésében;
f) összehangolja az ágazati területi államigazgatási szervek feladatkörébe tartozó, köztisztviselQket érintQ képzési, továbbképzési feladatok ellátását;
g) elemzi a képzés, továbbképzés színvonalát és eredményességét, kezdeményezi az érintett szerveknél a szükséges intézkedéseket.


Eljárási szabályok

19. § (1) Ha a területi államigazgatási szerv illetékessége több megyére terjed ki, a hivatalvezetQ jogait az államigazgatási szerv székhelye szerinti hivatalvezetQ gyakorolja. A fQvárosi közigazgatási hivatal vezetQje gyakorolja a hivatalvezetQ jogait, ha az államigazgatási szerv illetékessége a fQvárosra és megyére terjed ki. E jogkörében tett intézkedésérQl a hivatalvezetQ tájékoztatja az érintett közigazgatási hivatalok vezetQit.
(2) Ha a hivatalvezetQ nem az (1) bekezdésben említett területi államigazgatási szerv székhelyén, de annak illetékességi területén mqködik, feladatainak ellátása érdekében gyakorolhatja az e rendelet 12. § (1) bekezdésének a), e) és f) pontjában meghatározott jogokat. E jogkörében tett intézkedésérQl tájékoztatja az érintett szerv székhelye szerinti hivatalvezetQt.

20. § (1) A jegyzQ - az ülést követQ 15 napon belül - megküldi a hivatalvezetQ részére a képviselQ-testület bizottságának, a részönkormányzat testületének és a helyi kisebbségi önkormányzat képviselQ-testületének, bizottságának ülésérQl készített jegyzQkönyvet, továbbá a polgármester saját és átruházott önkormányzati hatáskörben hozott határozatát.
(2) A hivatalvezetQ felhívására a jegyzQ a kitqzött határidQre köteles rendelkezésre bocsátani azokat az iratokat, egyéb információkat, amelyek az önkormányzati döntés és mqködés jogszerqségének vizsgálatához szükségesek.
(3) Az (1) bekezdés hatálya nem terjed ki az önkormányzati hatósági ügyekben hozott határozatokra.

21. § A hivatalvezetQ, felhatalmazása alapján az igazgatási szerv vezetQje - a hivatal feladatainak ellátása érdekében - az államigazgatási feladatokat ellátó, államigazgatási hatáskörrel, hatósági jogkörrel rendelkezQ helyi önkormányzati szervek vonatkozásában jogosult
a) szakmai-koordinációs értekezletet összehívni;
b) a polgármesteri hivatalnál, körjegyzQségnél, megyei közgyqlés hivatalánál, fQvárosi fQpolgármesteri hivatalnál felettes szervként ellenQrzést tartani.

22. § (1) A hivatalvezetQ, az igazgatási szervek vezetQje a 21. §-ban meghatározott szervek ellenQrzése során feltárt vagy más módon tudomására jutott jogszabálysértés esetén megteszi a szükséges intézkedéseket, így különösen
a) felhívja az ügyben ellenQrzésre jogosult más szerv figyelmét a tapasztalt jogszabálysértésre;
b) megkeresi intézkedés végett a hatáskörrel és illetékességgel rendelkezQ szervet;
c) intézkedést kezdeményez a munkáltatói jogkör gyakorlójánál a köztisztviselQ, közalkalmazott javára történQ jogszabálysértés esetén;
d) fegyelmi, szabálysértési vagy büntetQeljárást kezdeményez.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott esetekben a megkeresett szerv vezetQje köteles a hivatalvezetQ, az igazgatási szerv vezetQje megkeresését érdemben megvizsgálni, és saját intézkedésérQl vagy annak mellQzése okáról a hivatalvezetQt, az igazgatási szerv vezetQjét - a megkereséstQl számított 30 napon belül - tájékoztatni.

A közigazgatási hivatal alapvetQ rendeltetése a helyi önkormányzatok törvényességi ellenQrzése, amely kiterjed a helyi kisebbségi települési önkormányzatokra is. A törvényességi ellenQrzés nem terjed ki az önkormányzatok mérlegelési jogkörében hozott döntéseire.

A hivatal további feladatai:
1. Törvényben vagy rendeletben megállapított ügyekben elsQ fokú hatósági jogkört gyakorol.
2. Felettes szervként elbírálja a jogorvoslatokat minden olyan államigazgatási ügyben, amelyben elsQ fokon a polgármester, a fQpolgármester, jegyzQ, fQjegyzQ vagy ügyintézQ járt el, és amelyben nem valamely centrális alárendeltségq államigazgatási szerv jogosult a jogorvoslati eljárásra.
3. Ellátja a törvényben vagy törvényességi felhatalmazás alapján a kormány által hatáskörébe utalt államigazgatási feladatokat.
4. Igazgatásszervezési szempontból összehangolja a fQváros, a megye területén mqködQ más államigazgatási szervek tevékenységét.
5. A törvényességi ellenQrzés során szerzett tapasztalatai alapján az önkormányzat gazdálkodását érintQ vizsgálat lefolytatását kezdeményezheti az Állami SzámvevQszéknél.
6. A feladat- és hatáskörébe tartozó ügyekben az önkormányzat kérésére szakmai segítséget nyújt.

Amennyiben a polgármester nem tesz eleget a képviselQtestület összehívására vonatkozó kötelezettségének, a közigazgatási hivatal vezetQje összehívja a képviselQtestület ülését. Törvénysértés esetén a hivatal vezetQje felhívja az érintettet a törvénysértés megszüntetésére. A vizsgálat eredményérQl és a tett intézkedésérQl, vagy egyet nem értésérQl az érintett szerv vezetQje  a megadott határidQn belül  tájékoztatni köteles a közigazgatási hivatal vezetQjét, ha nem történt intézkedés, a közigazgatási hivatal vezetQje kezdeményezheti:
- a törvénysértQ önkormányzati rendelet felülvizsgálatát és megsemmisítését az Alkotmánybíróságnál
- a törvénysértQ határozat bírósági felülvizsgálatát,
- a képviselQtestület összehívását a törvénysértés megszüntetésére, a képviselQtestület tisztségviselQje felelQsségének megállapítását.
A kereset benyújtásának a döntés végrehajtására halasztó hatálya nincs, de a végrehajtás felfüggesztését a bíróságtól lehet kérni.




35. A közigazgatás funkciói feladatai, tevékenységfajtái


A feladatok meghatározottsága
A funkció állandó, statikus, ehhez képest a feladat kategória változékony, dinamikus elemet jelent. A funkcióban foglalt általános cselekvési irányhoz képest a feladat konkrétabb tennivalók meghatározására irányul. A közigazgatás feladatain azokat a célkitqzéseket értjük, melyeket a közigazgatásnak tevékenységével el kell érnie, realizálnia kell ahhoz, hogy funkciói az adott körülmények között, az adott feltételek szerint teljesíthetQk legyenek. A közigazgatási feladat, tehát a funkció konkretizálását jelenti.
Fontos, hogy az adott körülmények között milyen célok elérésével teljesítheti a közigazgatás funkcióit. Számolni kell mindig a gazdaság fejlettségi szintjével. A közigazgatás társadalmi szerepe és a gazdaság teljesítQképessége között igen szoros összefüggés áll fenn. Ez még inkább érvényes a feladatok meghatározásánál, ahol az anyagi erQforrások léte v nem léte a feladat teljesítését közvetlenül befolyásoló tényezQ. Ilyen bef. tényezQ a társadalom politikai viszonyainak sajátosságai. A politikai hatalom szervei a pártok és a pressure groupok. Nem felel meg a közig. társadalmi rendeltetésének, funkciójának a feladatok olyan meghatározása, melyek útján a politikai szervezeteknek közvetlen közigazgatási támogatás adható.
A közig. feladatainak meghatározására hat a társadalom általános kulturális szintje. Ez a hatás direkt jellegq. Magasabb kulturális szintq társadalmakban a közigazgatás általában jobban számíthat az állampolgárok lojalitására, együttmqködésére.
Számításba kell venni a célok meghatározásakor a közigazgatás tagoltságát. Csak egy-két szinten kiépült, laza alá-fölérendeltségi viszonyokban mqködQ közigazgatási szervezet kevésbé alkalmas az erQs beavatkozást igénylQ, a közhatalom folyamatos megjelenítésére alapozott feladatok ellátására, mint az erQsen tagolt, erQsen hierarchikus szervezet. A feladat és szervezet között összhangnak kell lennie.
Végül a közigazgatás feladatai és tradíciói közötti összefüggés sem hagyható figyelmen kívül. A közig. mindennapi tevékenysége során szokásokat alakít ki.

A közigazgatási feladatok fajtái:

Irányultság szerint :A teljesítés iránya szerint lehet:
államszervezet mqködésével kapcsolatos: e feladatok teljesítésével a közigazgatás mintegy kiszolgálja az állam szerveit. Feladata, hogy javaslataival, elQterjesztéseivel segítse, megalapozza a törvényhozó szerv munkáját. Törvények elQkészítése a közig szerveinek fa. Szervezi a törvényhozó szerv döntéseinek végrehajtását, a tv-ek végrehajtását, de segíti más szervek, pl a bíróságok határozatainak végrehajtását is.
Társadalomra irányuló : nem állami szervekre, és az állampolgárokra irányuló fa-ok. Pl: intézményeket alapít, mqködtet, irányít, ellenQriz, vállalatokat létesít, felügyel, gazdasági tevékenységet szabályoz. Állampolgárokat jogosít és kötelez.
Saját tevékenységére vonatkozó belsQ : a magasabb szintq közigazgatási szervek fa, az alacsonyabb szintqek irányítása. A megfelelQ személyi állományról való gondoskodás, ill. a dologi feltételek biztosítása.

Ágazati osztályozás: azok tartoznak egy csoportba, melyek társadalmi tevékenység azonos területére vonatkoznak
gazdasági ágazat: a közig. tágan értelmezett gazdasági, gazdálkodó tevékenységgel kapcsolatos feladatai. Pl.: iparral, mezQgazdasággal, kereskedelemmel kapcs.fa.
egészségügyi, szociális és kulturális természetq közig.fa.: mqvészettel, tudománnyal, járványüggyel, munkanélküliséggel kapcs.fa.
a társadalom és az állam külsQ és belsQ biztonságának és rendjének védelmére von.: közigazgatás rendészeti és honvédelmi fa.
Esetleg beszélhetünk ágazatközi feladatról is: ide azok a közigazgatási fa-ok tartoznak, amelyek nem kötQdnek egy-egy társadalmi tevékenységi szférához, hanem valamennyiben elQfordulnak. Pl: közig. munkaüggyel kapcsolatos fa., melyek mindhárom említett ágazatra kiterjednek. Vagy ilyen a tervezés v. statisztikai adatgyqjtés, adatfeld.

Tartalom szerinti csoportosítás: ide a közig. biztonsági feladatai tartoznak. Munka-védelemmel kapcsolatos fa, v közlekedésbiztonsági fa.
jogvédQ és jogérvényesítQ: feladata, hogy tevékenységével elQsegítse az állampolgárok jogainak realizálódását, s megtegye a jogellenes helyzetek felszámolására a szükséges intézkedéseket.
A közigazgatás társadalom és az állam mqködQképességét alátámasztó : olyan fa-ok, mint a közig. nyilvántartási és információs feladatai, azok a segédfa-ok, melyek az állami szervek létrehozásának bizonyos mozzanataival kapcsolatosak. Pl: adóztatási fa,

Alanyok szerinti csoportosítás: ez a közig. szerveinek tipizálásán alapul.
kormányzati jelegq szervek : a kormány által ellátott két fQ fa-csoport: kormányzati fa, és a közig. legfelsQbb irányításával kapcsolatos fa.-ok. Ide tartozik még azon központi szervek fa-i, melyek elsQdlegesen koordináló tevékenységet folytatnak.
Az adminisztráció felsQ szintjén mqködQ közigazgatási szervek: e szervek központi ágazati szervek, feladataik pedig zömmel irányítási jellegqek.
Önkormányzatok sajátos: helyi közügyek intézésével és a helyi közszolgáltatásokkal kapcsolatos feladatok.



A KÖZIGAZGATÁS TEVÉKENYSÉG FAJTÁI

1. Jogalkotó, jogérvényesítQ tevékenység

Az egyes tevékenység fajtái azoknak a módszereknek az alapján különíthetQk el, amelyekkel a közigazgatás feladatainak teljesítése érdekében él. A módszerek megválasztása az ellátandó fa-ok természetéhez igazodik. Az optimális módszer megválasztásában a közigazgatásnak van ugyan bizonyos autonómiája, ez azonban soha nem lehet korlátlan. A közigazgatás számára jogszabályok rögzítik azokat a módszereket, melyekkel a célok elérése érdekében élhet. Adott esetben választhat a jogszabályban megjelölt módszerek közül. A szolgáltatói fa-ok ellátásával kapcsolatban a módszerválasztás is szabadabb. Korlát, csak olyan eszköz vehetQ igénybe, mely a szolgáltató feladattal összhangban áll.
A közigazgatás egy fa. teljesítéséhez több módszert is alkalmazhat: pl: környezet- védelmi fa-it teljesítheti meggyQzéssel, felvilágosítással, környezetvédelmi intézmények létrehozásával.
KülönbözQ feladat ellátásához ugyanazt a módszert kell használnia: bizonyos rendészeti, gazdaságigazgatási, környezetvédelmi fa. elvégzése során bírságolnia kell.

Jogi jellegq közigazgatási tevékenységi típus: lehet normaalkotás és jogérvényesítés.
A normaalkotás megjelenhet általános érvényq jogszabályok létrehozásában, és csak meghatározott közigazgatási szervekre vonatkozó belsQ szabályok kiadásában.
A jogalkotó tevékenységet a közigazgatás erre felhatalmazott szervei végezhetik. A jogalkotás tehát nem a közigazgatást általában jellemzQ tevékenység, kiemelkedQ jelentQségét az adja, hogy a jogszabályok általánosan kötelezQek, ezért a közig. tevékenysége meghatározásának elsQdleges eszközei.
A közig jogérvényesítQ tevékenysége arra irányul, hogy a jogszabályokban foglaltak a gyakorlatban megvalósuljanak. Az esetek egy részében önmaguktól megvalósulnak, más esetben elQ kell segíteni. Folytathat felvilágosító tevékenységet, lehet, hogy a címzettekre bízza a jogérvényesítést, és utólag ellenQriz, legközvetlenebb azonban ha jogalkalmazó tevékenységet folytat, azaz kötelezQ egyedi döntéseivel maga határozza meg azt, hogy a jogszabálynak konkrét esetben miként kell érvényesülnie (hatósági jogalkalmazás)

2. A közigazgatás nem jogi jellegq tevékenysége

Fontos, de a jogi jellegükhöz képest másodlagos szerepq. Ahhoz, hogy a közigazgatás jogi hatással járó cselekvése célját elérhesse, bizonyos elQfeltételeknek kell teljesülnie, pl: a döntések megfelelQ színvonalának biztosítása érdekében el kell végezni a döntések megfelelQ elQkészítését, megalapozását. Cselekvésének nagyobb társadalmi hatékonysága érdekében célszerq, ha a közigazgatás public relations tevékenységet folytat, mely révén ügyfeleit megismerteti mqködésének fQ vonásaival. Alá van rendelve a jogi jellegq tevékenységnek, azonban egyik sem mellQzhetQ, és a nem jogi hatású tevékenység nem válhat öncéllá.

3. Hierarchikus, hierarchián kívüli tevékenység

Az alá-fölérendeltségi viszonyok mentén folyó közigazgatási tevékenységet hierarchikus igazgatásnak, az ilyen viszonyokon túlit pedig hierarchián kívüli igazgatásnak nevezzük.
Hierarchikus igazgatással állunk szemben, mikor a közig. valamely magasabb szintq szerve a neki alárendelt szervet irányítja. (országos rendQr-fQkapitányság---- megyei rendQr- kapitányságot). A módszerek megválasztása viszonylag kötött. A felettes szerv mindig többletjogokat birtokol. Az alárendeltet meghatározott magatartásra utasíthatja, vagy meghagyja a cselekvési szabadságot, és utólag ellenQriz.
Hierarchián kívüli az igazgatás, ha a közigazgatás tevékenysége nem közigazgatási szervekre (egyesületekre) vagy az állampolgárokra irányul. A közigazgatás jogaival szemben más jellegq, más hatókörq, de azonos erQsségq jogosultság áll. Itt az alkalmazható módszerek a jogszabályokban pontosan meghatározottak, csak azok közül lehet választani, ami az adott célhoz van hozzárendelve.

4. Közhatalmi tevékenység

Az egyes tevékenység fajtákat a bennük megtestesülQ közhatalom mértéke szerint elemzi és különíti el. A hierarchikus igazgatás és a vele összefüggQ tevékenységek alapját a hivatali viszony vagy a jogkörök különbségébQl eredQ un. szervezeti hatalom alkotja, ezeknek egyike sem rendelkezik azonban valóságos közhatalmi vonásokkal. A hierarchián kívüli igazgatás lehetQségét viszont éppen az adja, hogy a közigazgatás közhatalom birtokában, közhatalmi eszközöket alkalmazva cselekedhet. A köz mindenkire kiterjed. A tevékenység közhatalmi jellege képezi a hierarchián kívüli igazgatás alapját és feltételét. A közigazgatás csak azért avatkozhat be valamely társadalmi szférába, mert erre irányuló jogosítványai közhatalmi jellegqek.









A döntések fogalma és csoportjai a közigazgatásban.

3 döntéshozatali iskola: - klasszikus
- neoracionalista
- irracionalista

Döntéskor az egyén vagy csoport az összes cselekvési lehetQséget mérlegeli, azok közül választ, minden döntésben preferenciák fejezQdnek ki más döntésekkel szemben. Minden döntés tény- és értékelemek kombinációjából születik. (pl: útépítés, tényelemei: burkolóanyag tartóssága, várható költségek. Értékelemei: jármqvezetQk és gyalogosok biztonsága.)

A közigazgatási döntések sajátossága, hogy többségük erQsen formalizált. Szabályozva van ki miben dönthet, milyen eljárás keretében, hogyan, van e mérlegelési joga stb. Ezenkívül a közigazgatási döntések kötelezQ jellegqek, mégpedig 2 viszonylatban is. Egyrészt maga a közigazgatási szerv köteles dönteni ha hozzáfordulnak és a feladat a hatáskörébe és illetékességébe tartozik. Ugyanakkor a közigazgatási szerv döntése kötelezQ a jogviszony alanyaira is, azaz magára a szervre és az ügyfélre is.

Inger => info =>döntési alternatíva =>döntés -> ellenQrzés
|________________________________|
visszacsatolás

Csoportosítása:
1. a döntésfajták a döntéshozó milyensége szerint:
- egyszemélyi (pl: végrehajtásnál)
- testületi (stratégiai döntések)
- egyedi – individuális (segély)
- általános – normatív (jogszabály által körülhatárolt)
Ezen belül ha a döntés egyedi akkor lehet:
– kizárólagos – a közig. szerv egyedül saját maga hozza, más nem avatkozik bele.
- osztott – a közig szerv dönt, de más is beleszólhat vagy más dönt és a közig. szerv szól bele
2. A döntést hozhatja:- általános hatáskörq szerv (pl: kormány)
- különös hatáskörq szerv  más szerv
3. Hány személy hozza a döntést: - kollektív döntés  kormány v. önkormányzati testület
- egyszemélyi döntés  miniszter, jegyzQ, polgármester
A kollektív döntés általában lassú és nehézkes, az egyszemélyi döntés gyors, rugalmas, azonnali.
3. hatókör alapján: - helyi
- területi
- országos
- nemzetközi

4. idQhorizont alapján: - eseti
- rövid távú (pl: éves költségvetés)
- közép távú (akcióprogramok)
- hosszú távú (stratégia-jövQkép kialakítás)
- határozott idejq (kinevezés)
- határozatlan idejq (rendszeres szociális segély)

4. programozottság alapján:
- programozott (eljárás  bizonyítás-tényállás megállapítása, típusos, egyszerq, sokszor ismétlQdQ))
- nem programozott (egyedi, nem tipizálható, más-más elemek)

5. jogalkotó tevékenysége szerint: - rutin ügy (programozott)
- nem rutin ügy-egyedi eset (nem programozott)

6. A döntés lehet még - külsQ közig szerven kívülre irányul(hatósági ügyintézés
- belsQ-befelé irányuló szervi döntés (szervezeti felépítés)

Döntéshozó szabadsága a közigazgatásban:
kötött  kategorikus, ha a jogalkalmazó számára csak egyetlen döntési alternatíva kínálkozik, nincs mérlegelési lehetQség
mérlegelésen alapuló (méltányosság, van választási lehetQség)
szabad döntés  diszkrecionális
jogérvényesítés
közigazgatási szerv alapellátás




37. A döntéshozatal módjai


3 döntéshozatali iskola: - klasszikus (racionalista)
- neoracionalista (kielégítQ)
- irracionalista

A döntéselmélet klasszikus (racionalista) irányzata szerint a döntést hozó személy egyedi alkotó, akinek magatartása nemcsak intelligens, hanem ésszerq is. A döntést az alkotó a lehetséges alternatívák közül való választással, a legjobb meggyQzQdéssel, az elQnyök maximumra való fokozásának igényével hozza.

A közigazgatásban a racionalista döntéselmélet fQként külpolitikai stratégiai tervek., valamint gazdasági tervek kidolgozásában nyert felhasználást. A racionalista döntéselmélet hasznosnak mutatkozik akkor, amikor a választást a tiszta logika segítségével lehet megejteni. A racionalista döntéselméletnek azonban vannak korlátai.
Ezek:
- a döntés sohasem egyéni, hanem kollektív munka a közigazgatásban,
- az összes alternatívát képtelenség megismerni,
- nem biztos, hogy a döntést hozó ésszerq magatartást tanúsít,
- a valóságban nemcsak a racionalitás uralkodik.

A neoracionalista döntésmodell szerint a döntés nem egyéni, hanem kollektív, szervezetben megvalósuló folyamat, ezért nem az akarati tényezQk vizsgálata az elsQdleges, hanem a döntés feltételei. A döntés nem az alternatívák alapján történQ ideális választás, hanem egy folyamat, amelyben különbözQ kompromisszum születik. Nem az optimális, hanem a kielégítQ megoldást keresi. A kielégítQ megoldás pedig a döntést hozó személy felkészültségétQl és valóságismeretétQl függ.
A neoracionalista döntéskoncepció sem ad teljesen hq képet a döntés mechanizmusáról. (kimarad belQle a hatalom és a befolyásolás)

A tapogatódzó döntéshozatal magasabb rendq az ésszerq választáson alapuló koordinált döntéshozatali formánál, mivel az veszi leginkább figyelembe azt a helyzetet, amelyben a döntést alkalmazták.

Az irracionalista döntés:
- váratlan, kiszámíthatatlan
- nem gondol át semmit
- nem latolgatja a lehetQségét
- fejest ugrik, lesz ami lesz

Ez a döntési módozat inkább a tudományra és a közgazdaságtanra jellemzQ, nem a közigazgatásra.
Az ésszerq döntéstQl a kielégítQ döntésen keresztül így vezet az út az ésszerqtlen, irracionalista döntésig. Ez a döntési koncepció kétségbe vonja a döntéselmélet létjogosultságát. A modellezés, variációszámítás szerepét az intuíció megérzés, kockázatvállalás veszi át, a racionális elméletek nem alkalmazhatók.


38. A közigazgatás irányítás fogalma, fajai


Szakmai és szervezeti irányítás

A közigazgatás irányító tevékenységének célja: különbözQ szervek, szervezetek eredményes és jogszerq mqködésének feltételeit átfogóan biztosítsa. Közigazgatási irányításra akkor kerül sor, ha az érdekek azt kívánják, hogy a tevékenység ne spontán módon változó körülményektQl függQ keretek között menjen végbe.
A közig. irányító tevékenységének tartalma: az irányítást végzQ akarata érvényesüljön.

Két összetevQ: Minden szervnek van rendeltetése, folytat valamilyen szakmai tevékenységet. ElsQdleges érdek, hogy a szervezetek szakmai mqködése megfeleljen a velük szemben támasztott követelményeknek. Szakmai céljaikat azonban csak akkor érhetik el, ha szervezeti tevékenységet folytatnak. Ki kell alakítaniuk belsQ szervezeti formáikat, megfelelQen képzett személyi állománnyal kell rendelkeznie. A szervezeti tevékenység alá van rendelve a szakmainak.

A szervezeti tevékenységek kettQssége a közig-ban: a közigazgatás befolyást gyakorol a szakmai és szervezeti mqködésre. Ha a közig. szerv irányítói jogai erQsek, akkor szakmai és szervezeti irányítást egyaránt végezhet. Ha korlátozott, akkor tevékenysége csak a szerv szakmai mqködésére terjed ki.
A szakmai és szervezeti irányítás együtt a teljes körq, különösen erQs hierarchikus igazgatásra jellemzQ, ahol az irányítottnak az irányítóval szemben nincs önállósága.
A hatósági igazgatásban az irányító szerv szakmai irányítást gyakorol, ennek alárendelten ellátja a szervezeti irányítás stratégia jellegq, alapvetQ feladatait, a mindennapi szervezeti mqködésre nem gyakorol befolyást.
A nem hatósági igazgatásban az irányító szervezetirányítást gyakorol, szakmai kérdésekben alig érinti az irányított autonómiáját.
39. Az irányítás eszközei

Az irányítás az irányítási eszközök alkalmazásával valósul meg. Az eszközöket jogszabályok határozzák meg. Alkalmazásának közvetlen jogi hatása, jogi következménye van.

Nem jogi irányítási eszköz: - instruálási cselekmények
- elvégzendQ feladatra való betanítás
- tájékoztatási cselekmények

Jogi irányítási eszközök: - irányítási jogosítványok
- irányítási hatáskörök
(mindig jogszabályok állapítják meg)
Irányítási jogosítvány a szabályozási jogkör  az irányító szerv az irányított tevékenységét normatív módon határozza meg. Ez jogalkotási jogosultságot jelent. Jogszabályt csak a kormány, a miniszterek és az önkormányzatok alkothatnak. Ezzel az irányítási eszközzel tehát nem rendelkezik valamennyi közig. szerv. A jogszabályok általánosan kötelezQek. A közig. Szervek normatív mqködésszabályozása viszont  melyek az állami irányítás egyéb jogi eszközei  csak a kibocsátónak alárendelt szervekre kötelezQ.
A közig szervek irányító tevékenységének eszköze  a konkrét utasítás. Kiadásának joga minden olyan közig. Szervet megillet, mely irányítói tevékenységet folytat. Csak egyedi esetre, konkrét tevékenységre ill. a közvetlenül alárendelt szerv mqködésére vonatkozhat. Nem követelmény, hogy jogszabályon alapuljon, elegendQ, ha nem ütközik jogszabályi rendelkezésekbe.

Konkrét utasítási jog 3 típusa:
- korlátlan  ha az alárendelt szervnek nincs a felettes beavatkozását korlátozó önállósága
- korlátozott szervezeti mqködés tekintetében - ha az alárendelt önállósága valamilyen mértékben garantált.
- korlátozott szakmai és szervezeti vonatkozásban is - ha az alárendelt szerv hatásköre jogszabályokkal védett.
Az irányítási tevékenységet végzQ közig. szervek rendelkeznek az egyedi döntés jogosítványával.
Egyedi döntés: a döntési jogkörök sajátos megosztása irányító és irányított szerv között. Az egyedi döntés változata: a döntési jogot átszármaztatja az irányítóra, konkrét esetben hatáskörlevonást jelent.
A megosztott döntési jogköröknél a döntés csak az irányító és az irányított szerv együttmqködésének eredményeképpen születhet meg. Befolyásolásra ad lehetQséget az irányítónak, hogy az irányított a döntését csak az irányító elQzetes hozzájárulásával hozhatja meg. Kisebb a befolyás mikor az irányított szerv döntése az irányító utólagos megerQsítésére, jóváhagyására szorul. Még kisebb, ha a döntés megszületéséhez elegendQ hogy az irányító utóbb tudomásul vegye azt. Az irányított szerve döntését elQzetes véleménnyel, javaslattal befolyásolja.

Irányítási jogosítvány az aktus-felülvizsgálati jog. A felettes szerv korrigálhatja az irányított hibásnak tartott döntését. Erre sor kerülhet hivatalból vagy a jogosultak kérelmére. Az irányító szervnek lehetQsége van a hibás döntés megsemmisítésére, ekkor az irányított szerv döntési autonómiáját kevésbé korlátozza, mert a hibás döntés érdemi korrekciója az irányítottra hárul. Az irányító szerv a kifogásolt döntést meg is változtathatja, ezzel azonban nem ad módot arra, hogy az irányított maga végezze el a korrekciót.

Az irányítási jogosítványok közé tartozik az ellenQrzQ tevékenység is. Az ellenQrzés célja, hogy az irányító teljeskörqen rendelkezzen az irányított tevékenységére jellemzQ információkkal. Ez az információszerzés eszköze.
Törvényességi ellenQrzés: az adott közig. szerv mqködése során érvényesíti e a jogszabályokat.
Pénzügyi ellenQrzés: a közpénzek feladatorientált, takarékos és hatékony felhasználásának kontrollja.
EllenQrzés végezhetQ jogszerqségi vagy célszerqségi alapon. Az ellenQrzés a közig. szerv irányító tevékenységének folyamatos részjogosítványa.

40. A felügyelet fajtái, eszközei

A felügyelet olyan társadalmi viszony, amelynek keretében az egyik alany (felügyelQ) a másik alany (felügyelt) tevékenységében az elQre meghatározott követelmények teljesítését kontrollálja és követelményszegés esetén garanciális intézkedést tehet.

Felügyeleti tevékenység hierarchikus és nem hierarchikus kapcsolatokban egyaránt folyhat.
- A hierarchia rendjében végzett felügyelet lehet az irányítás részjogosítványa, de lehet önálló felügyeleti tevékenység is. A felügyelet kisebb mértékq beavatkozás az igazgatott szférába, mint az irányítás.
- A hierarchián kívül az irányítás eszközei nem alkalmazhatók, itt a felügyelet tehát csak önálló lehet.

A felügyeleti szerep növekvQben van. Okai:
- a hierarchikus igazgatás hatóköre csökken (pl. önkormányzatok megjelenése);
- megjelennek olyan új szakmai igazgatási feladatok, amelyek ellátásához a hierarchikus igazgatás irányító tevékenysége nem biztosíthatja a szükséges mértékq specializációt;
- a felügyelet lehetQséget biztosít az igazgató szerv és az igazgatott közötti érdekközösség kiküszöbölésére ui. itt nincs egymásrautaltság .
A felügyelet jellemzQi:

- jogilag precízen szabályozott: a jogszabálynak pontosan meg kell állapítania a tevékenység alanyát, tárgyát, feltételét és kereteit;
- mindig a jogszabály által konstruált hatáskör kérdése (és nem szervezeti pozícióé!);
- a jogszabályok érvényesítését szolgáló tevékenységi fajta;
- jogosítványai közé nem tartozik: jogszabályalkotás, konkrét utasítás.

Felügyeleti fajták:

1. Általános felügyeleti tevékenység

- irányítás részjogosítványa
- az érintett szerv teljes tevékenységére vonatkozik (de az irányításénál szqkebb az igénybe vehetQ eszközök köre! = szélességében megegyezik az irányítással, mélységében azonban kevesebb annál)
- jogosítványai: - pontosan azok, mint az irányításéi


2. Speciális felügyeleti tevékenység

- hierarchikus és hierarchián kívüli igazgatásban egyaránt;
- lehetQségeirQl és jogosítványairól mindig jogszabállyal kell rendelkezni;
- soha nem lehet az irányítás részjogosítványa;
- mindig csak pontosan meghatározott tevékenység pontosan körülhatárolt részére vonatkozhat (= az adott tevékenységet teljes körqen nem érintheti). pl.: mqszaki elQírások betartása, tisztességes gazdasági verseny stb.;
- speciális hatáskörq szervek látják el;
- jogosítványai:
- - ellenQrzés: pontosan meghatározott tevékenységekre irányul: Fogyasztóvédelmi FQfelügyelQség, Állami Bankfelügyelet;
- szankcionálás: a jogszabályok pontosan meghatározzák milyen szankciók alkalmazhatók (tiltás; feltételhez kötés; végrehajtó intézkedések foganatosítása; bírság kiszabása; szabálysértési feljelentés; per indítása; fegyelmi eljárás; kártérítési eljárás);
- engedélyezés (pl.: bányászati robbanóanyagok)

3. Törvényességi felügyelet

- a mqködés jogszerqségére irányul (valamennyi szakmai ágazat közös követelménye a mqködés jogszerqsége, így a törvényességi felügyelet szervei általában elkülönülnek a speciális felügyelet szakmai szerveitQl)
- jogosítványai:
- aktus-felülvizsgálat: kizárólag a döntések jogszerqségi szempontú felülvizsgálatára terjedhet ki, a döntés célszerqségének minQsítését nem tartalmazhatja.
- csak a döntés megsemmisítésével (kasszáció) járhat, megváltoztatásával (reformáció) azonban nem.
- Legújabban megfigyelhetQ: a felügyelet gyakorlójának csak figyelemfelhívó (szignalizáció) és kezdeményezQi jogosítványai vannak, a döntést a bíróság hozza a maga eljárásának eredményeképpen.


41. Az ellenQrzés fajtái, eszközei

Az ellenQrzés olyan társadalmi viszony, amelynek keretében az egyik alany (ellenQrzQ) a másik alany (ellenQrzött) tevékenységében az elQre meghatározott követelmények teljesítését ellenQrzi és követelményszegés esetén garanciális intézkedést kezdeményezhet.
Az ellenQrzés minden közigazgatási tevékenység része:
 beavatkozásának szükségességét ez alapján döntheti el;
 akaratát az érintettekkel szemben így idQben tartósan és hatékonyan érvényesítheti;
 az elkövetett hibákhoz mérten korrigálhatja saját jövQbeli tevékenységét.

EllenQrzési formák közötti különbségek:
 jogszerqségi vagy célszerqségi alapon vizsgálódik;
 elQkészít, megalapoz egy döntést vagy a már meghozott döntések realizálódását kíséri figyelemmel;
 folyamatos vagy idQszaki;
 átfogó, általános vagy egycélú;
 fQtevékenységként vagy résztevékenységként;
 hierarchikus vagy hierarchián kívüli.

- A hierarchia rendjében végzett ellenQrzés önállótlan, az irányítás részjogosítványa. Az irányítás jogával rendelkezQ szerv mindenféle ellenQrzésre jogosult.
- A hierarchián kívüli ellenQrzés meghatározott ügyekre, ügyfajtákra koncentrálódik. Itt a közigazgatás közhatalmat gyakorol, így feltételeit, szabályait jogszabályokban kell rögzíteni.
Lehet:
 a nem hierarchikus felügyelet részjogosítványa;
 önálló tevékenységi fajtaként végzett ellenQrzQ tevékenység: hatósági ellenQrzés:
A jogérvényesítés komplex mechanizmusának részeként a közigazgatási hatóság a közhatalom birtokában érvényesíti a jogszabályban meghatározott közérdekeket és a méltánylandó egyéni érdekeket.
 elvileg mindenkire kiterjed;
 soha nem terjedhet ki az ellenQrzött tevékenység összes vonatkozására;
 alapvetQen preventív jellegq (akkor is sor kerülhet rá, ha jogsértésre utaló magatartás nincs!), célja a jövQbeli jogsértés megelQzése is.
 a közigazgatás mindig hivatalból gyakorolja;
 szigorú formaságok, eljárási szabályok alapján kell lezajlania.
A közhatalom gyakorlásában az alkalmazandó módszereket jogszabályok írják elQ. Bármely módszert is használja a közigazgatás, társítania kell a közhatalom alapján végzett ellenQrzéssel.

A./ aktív, jogalkalmazó tevékenység: egyedileg kötelezQ döntésekkel közvetíti a jogszabályt a címzettek felé. Itt a hatóság két fázisban cselekszik:
1. egyedi döntést hoz: a hatósági döntés nélkül a jogosultság vagy kötelesség nem létezik (pl.: vezetni csak a jogosítvány kézhez vétele után lehet, építkezni csak engedéllyel lehet).
2. ellenQriz információszerzés céljából: döntését végrehajtották-e.

B./ passzív, önkéntes jogkövetést lehetQvé tevQ magatartás.
Itt a hatóság egy fázisban cselekszik:
 Az utólagos ellenQrzés célja: a jogszabályok önkéntes végrehajtásának vizsgálata. Például: személyi jövedelemadót mindenki maga számítja ki, vallja be, a hatóság csak ellenQrzi a jogkövetést.

A közigazgatás jogalkalmazó és ellenQrzQ tevékenysége együtt: hatósági tevékenység, melynek célja: érvényt szerezni a jogszabályoknak.
Az ellenQrzéshez csatlakozniuk kell a jogsértQ helyzetek kiküszöbölése értekében teendQ intézkedéseknek is:
 vagy maga az ellenQrzQ közigazgatási szerv foganatosítja;
 vagy kezdeményezi az intézkedés megtételét.
A hatósági tevékenység felveti a hatalom problémáját. A tendencia az, hogy a közigazgatás hatalmának mérséklésére a végsQ döntés joga páratlan és független szerv kezébe kerüljön (pl.: önkormányzatok feletti törvényességi ellenQrzésnél az érdemi döntés joga a bíróságokat vagy az Alkotmánybíróságot illeti meg.)

42. A közfeladatok ellátása közintézet és közüzem útján

Közintézetek: Az állam, illetve központi szervei, az önkormányzatok és más erre jogosult közszervek által alapított, illetve irányított és fenntartott, az állami feladatvállalás körébe sorolható humán közszolgáltatásokat nyereség, haszonszerzési cél nélkül ellátó szervezetek.
A közintézetek (elsQsorban az egyes közintézetek) jogi státusa, szervezete, mqködése, irányítása, felügyelete a közigazgatási jogban részletesen szabályozott.
Egyes közintézet típusok akár alkotmányos szabályzás tárgyai is lehetnek (pl. egyetemek).
Egyes közintézetek közjogi személyiséggel, a közigazgatástól elkülönült autonóm, vagy kvázi-autonóm jogi státussal rendelkeznek.
Pl. Egyetemek, fQiskolák: egyrészt teljesítik a közszolgáltatásokat, s így kiterjed rájuk az állam szabályozó és felügyeleti tevékenysége, másrészt önkormányzatok, így autonóm jogállásúak (az ezt sértQ egyedi döntések az AB-nál megtámadhatóak, hatásköri vitákban bíróság jár el).
Más közintézetek közigazgatási intézmény irányítása, felügyelete alá tartoznak, jogi személyiséggel nem rendelkeznek.
A közintézet szervezetileg elkülönült az intézetet fenntartó közigazgatási alannyal szemben. Saját vezetéssel, saját személyi állománnyal, dologi eszközökkel rendelkezik, és önállóan látja el azokat a feladatokat, amelyeket a jogszabály illetve a fenntartó a részére meghatározott. – A közintézet szolgáltatásainak igénybevételére a társadalom a jogszabályban meghatározott feltételek esetén jogosult. (Egyes esetekben akár kötelezQ is lehet, pl. tankötelezettség)
A közintézetek a közoktatási, felsQoktatási, mqvészeti, közmqvelQdési, közgyqjteményi, egészségügyi és szociális intézetek.
A közigazgatás irányító, felügyeleti jogkört gyakorol felettük, biztosítja a fenntartásukhoz szükséges anyagiakat. Költségvetési gazdálkodási rendszerben mqködnek. Létesítésüket, megszüntetésüket törvények szabályozzák. Önállóságuk alapja: szakmai autonómia, azaz biztosítani kell a döntések tudományos, szakmai megalapozottságát. Ezzel függ össze pl., hogy az önkormányzatok a közoktatási intézetek fenntartói irányításában a szakmai tevékenységgel összefüggQ funkciókba szakértQket kötelesek igénybe venni.
A közintézeti struktúra sajátossága: a részvétel biztosítása a szervezet vezetésében és igazgatásában.
A közintézetek irányítása az ún. fenntartói irányítás: korlátlanul beavatkozhat az intézet valamennyi szakmai és szervezeti egységébe.
 alapítás, megszqntetés joga;
 szervezeti struktúra meghatározása;
 szervezeti szabályzat jóváhagyása;
 a vezetQ kinevezése, felmentése;
 közintézet költségvetésének megállapítása, a szükséges pénzügyi fedezet biztosítása;
 célok feladatok megállapítása a jogszabály keretein belül;
 felügyelet, teljes körq ellenQrzés, jogsértQ aktusok megsemmisítése, megváltoztatása;
 egyéb a jogszabályokban meghatározott jogosítványok.
A közintézet önállóságát jogi garanciák biztosítják, amelyek akár jogorvoslati lehetQséget is biztosítanak.
Az intézetek nemcsak fenntartói irányítás alatt állnak, hanem mindazon felsQbb szintq szervek irányítása alatt is, amelyek a fenntartónál magasabb hierarchikus pozícióban vannak. Ez közvetett irányítást jelent. A felsQbb szintq szervek nem magát az intézetet, hanem annak fenntartói szervét irányítják.
Valamennyi intézet ágazati irányítás alatt áll. Az intézeti szolgáltatások minQsége társadalmi érdek.
A közintézetek államigazgatási jellegq, normatív irányítását általában az ágazati minisztériumok látják el. A normatív irányítás mellett egyedi eszközök is fellelhetQk. A minisztériumok elsQdlegesen szabályozó tevékenységet folytatnak, illetve a közérdeket, szakmai követelmények érvényesülését szolgáló döntéseket hozhatnak.
A közintézetek államigazgatási irányítása jelentkezhet hatósági tevékenység formájában is egyedi eszközök alkalmazásával. Itt a jogérvényesítés a cél.
Az egyes közintézetek hálózatot alkotnak, amelynek van egy központja. Pl. a múzeumok esetében a központ a Nemzeti Múzeum, a könyvtárak esetében az Országos Széchenyi Könyvtár, a levéltárak esetében az Országos Levéltár. A hálózati központok meghatározott szakmai-módszertani irányítást kifejezQ közigazgatási jogosítványokkal rendelkeznek. Ezek a központok segítik az adott minisztérium döntéseinek szakmai elQkészítését.
Típusai:
 közoktatási;
 felsQoktatási;
 mqvészeti;
 közmqvelQdési;
 közgyqjteményi
 egészségügyi;
 szociális

43. A közfeladatok ellátása köztestület, közhasznú társaság, közalapítvány útján

Az állam a közigazgatási rendszer útján látja el klasszikus közhatalmi feladatait (közrend fenntartása, jogvédelem, honvédelem), valamint azokat a közfeladatokat, amelyeket közszolgáltatásoknak nevezhetünk.
A közigazgatás egyrészrQl a hierarchikus és nem hierarchikus államigazgatási szervek rendszerét, másrészrQl pedig az államigazgatástól elkülönült intézmények rendszerét integrálja.

A közigazgatási intézményrendszer típusai:

1. államigazgatási szervek:
a. hierarchikus:
- kormány és a kormányzati szervek
- központi szakigazgatási szervek
- területi, regionális államigazgatási szervek
b. nem hierarchikus:
Vannak olyan államigazgatási szervek, amelyek, bár államigazgatási feladatokat látnak el, mégis eltérnek a bürokratikus hivatali modelltQl.
Létüket indokolják:
 függetlenség a napi politikától;
– a közigazgatási tevékenység esetenként kvázi bíráskodó tevékenység, amivel összeférhetetlen a hierarchikus alárendeltség (pl.: versenyfelügyeleti szervek);
– demokratizmus kiterjesztése, közérdek érvényesítése, participáció: az érdekeltekre bízzák a közfeladatokat (pl.: szakmai önkormányzatok);
– szakmai szempontok;
– szervezeti és gazdasági hatékonyság.
Típusaik:
– konzultatív testületek
 döntési jogkörrel rendelkezQ testületek (pl.: munkaügyi tanácsok)
 autonóm jogi státusú testületek (pl.: Közbeszerzési Tanács, ORTT; Országos Igazságszolgáltatási Tanács; Versenyhivatal): nem tartoznak a kormány által irányított hierarchikus szervezetbe;
– kvázi autonóm testületek (pl.: Magyar Akkreditációs Bizottság)

2. területi, helyi önkormányzatok

3. közintézmények: olyan közfeladatokat látnak el, melyek az adott államban a közigazgatási rendszer feladatai.
– közjogi személyek;
– saját vagyonnal és tulajdonosi jogosítványokkal rendelkezhetnek;
– önálló pénzügyi háztartásuk van;
– önállósult közigazgatási szervezettel rendelkeznek;
– személyzetük a közszolgálati jog alá tartozik;
– aktusaik közigazgatási aktusok;
– közjog, alkotmányjog és a közigazgatási jog szabályai alapján mqködnek;
 felettük állami felügyelet, illetve tutéla érvényesül;
 létrehozásuk általában parlamenti hatáskör;
Típusaik:

A. köztestületi önkormányzatok:
 törvény létesíti: az állam maga dönt, hogy ezzel a módszerrel oldja-e meg az adott közfeladatot;
 demokratikus, önkormányzati keretekben mqködnek;
 csak olyan meghatározott feladatra terjed ki jogosítványuk, amelyet államigazgatási szervek útján kellene ellátni;
 közhatalmi jogosítványokkal rendelkeznek, jogalkalmazási, hatósági feladatokat látnak el;
 törvényességi felügyelet alatt állnak;
 tagsági viszonyon, tagsági elven alapulnak;
 autonóm módon intézik saját ügyeiket, gazdálkodnak vagyonukkal, ellátják a tagok érdekképviseletét
 1990 elQtt csak: az MTA és az Ügyvédi Kamara.
 fajtái:
 társadalombiztosítási önkormányzatok
 kamarák (valamely hivatás alapján szervezQdik)
 MTA
 gazdasági tevékenységet is ellátó köztestületi önkormányzatok (pl.: Magyar Szabványügyi Testület, hegyközségek)
 nemzeti-helyi kisebbségi önkormányzatok

B. közintézetek:
Az állam, illetve központi szervei, az önkormányzatok és más erre jogosult közszervek által alapított, illetve irányított és fenntartott humán közszolgáltatásokat nyereség, haszonszerzési cél nélkül ellátó szervezetek. A közigazgatás irányító, felügyeleti jogkört gyakorol felettük, biztosítja a fenntartásukhoz szükséges anyagiakat. Költségvetési gazdálkodási rendszerben mqködnek. Létesítésüket, megszüntetésüket törvények szabályozzák. Önállóságuk alapja: szakmai autonómia. A közintézeti struktúra sajátossága: a részvétel biztosítása a szervezet vezetésében és igazgatásában. A közintézetek irányítása az ún. fenntartói irányítás.

Típusai:
 közoktatási;
 felsQoktatási;
 mqvészeti;
 közmqvelQdési;
 közgyqjteményi
 egészségügyi;
 szociális.

C. közjogi személyiséggel rendelkezQ közalapítvány: az 1993. évi XCItvh  · Ç LbjŠ’¨´Ì".BÖøÙêÙ\ !*!6!X!`!~!†!¸!Æ!
"80N0Î0181J1”1¶1V2o2Å2î23*333E35p5–H¤HÞIöIÐKèK+VwV‚XšXL\d\]"]^°^šf²f-klRuœuÀuäu®§°¨´¨©÷ñéàéàéàéàéàéàéàéàéàéàéÕéàéàéàéàéàéàéàéàéàéàéàéàéàéÕéàéàéàéàéàéàéàéàéàéàéàéàéÕéÌh“a`>*OJQJ h“a`5>*OJQJh“a`5OJQJ h“a`OJQJ
h“a`CJ h“a`5>*CJ Ptv

ÐLtìLh®ØÙ\^Ð-
$/(`-Â0v1H2¶2úõóóóóóóóêêêêóåóóßóóóÖÖÖ
&
F
Æh„Ä`„Ä$a$
&
F
Æh$a$$a$|£
Æ£
þþ¶2,3|35p5r5t5`:?¨B.CD:DEE"I„K¼OÄS|V\[ü]ÒcZh &


Fa$
&


F
&
F
ÆhBjŸjÂjÃjèpbtxyà{>Ú…6Œ‘‘t‘‚“R•l–À——ė›^œ`œ žŸÄŸööñññññññññññööööïïïïïïæææ
&
F
Æh
&


F
&
F
ÆhğŽ ,¡J¢L¢:¦ª§¬§®§ ¨°¨²¨´¨©©Ž­@¯0° °ì°î°¶Î¶&¹ôºöööôôôôôççâôÙôôôÐÐÐôôôôô
&
F
Æh
&
F
Æh$a$

$
Ƥ„<^„ &
F
Æh©ú®¯T¯„¯H°Ž°Æ°è°L´~´®´Ô´Þ´ö´–µþµ¶"¶J¶l¶„¶¸¶¸ª¸­¸Õ¸s¹y¹µ¹º"»8»öÀ>ÁÇXÇbʀʤÕÀÕÈÕöÕúÕ<ÖFÖ^Öh֌ÖBؤØúòzóÐö÷ ÷@÷L÷x÷Ûøú¬úØúàúìúûûû0û.ÿBÿÊÛì€ Þ r:
~
¨

ê

ë

5
6
úøïøïøïøïøïøïøïøïøïøïøïøïøïøïøïøïøæøïøïøïøïøïøïøïøæøïøïøïøïøïøïøïøïøïøïøïøïøïøïøïøÛïÛæø h“a`5>*OJQJh“a`>*OJQJh“a`5OJQJ h“a`OJQJVôºb½ôÀöÀ>Á@Á
Ç\ÊḦѐÖ@ØBؤئØXÛ ßÞá(äéÖê<íÂò&ôÔõ›ø¨ü,ÿýýýôïïïïïïïïôýýýýýýýýýýýýýý
&


F
&
F
Æh,ÿÉ(* |
§

¨

ë

6
7
0 tº ¼ ôôÁ z%Ò%˜&p*|/x1º4¼4ýýýýýýýøëøýýýýââââÜýýýýýý„ˆ^„ˆ
&
F
Æh

$
Ƥ„<^„
<T¼ Ü ø<`à ä ë ÷ Ð(ø(&+L+º4Ž55Ð5?\?À@ò@þ@ A\IxIÔXYm“m mnPojo¬oÔoî@€ ŸžŸ 8 l ” b¢’¢f¤Š¤œ¥À¥P§|§¨¨º¨f©v©º©Ì©Bª^ªÔªþªb«x«”¯°¯0°^°ð±²H´b´Fµdµp¶¾¶Œ·¶·¬¸¹¹v¹Ü¹öîöîöîöîöîöîöîöîöîãîÚîöîöîöîöîÚîöîöîöîöîÚîãîöîöîöîöîöîöîöîöîöîöîöîöîöîöîöîöîöîöîöîãîÚîh“a`>*OJQJ h“a`5>*OJQJ h“a`OJQJh“a`5OJQJV¼4P5Ž55Ð5Ò5¤9ˆ@&BTIêKdOVÔXY YìZÒ]¤^°_€`Žabb.c0cÖglúúøïêêêêêêêêêïøøøááááááøøø
&
F
Æh
&


F
&
F
Æh$a$l^s6vÒx~ìî@€B€n‚p„‡‹ÈŽT”Ê™«œ
Ÿ

Ÿ ŸžŸ Ÿ l b¢ýýýýýýôýýýýýýýýýýýýîåàý××
&
F
Æh$a$$
Æha$
Æh
&
F
Æhb¢f¤œ¥P§¤¨¦¨d©¸©@ªÒª`« ¬¬`¬b¬Ü­`®Š®º®è®¯<¯V¯”¯0°ð±ööööôôôôôôôôîîôôååååååôØØ

&
F

Æh„„^„„
&
F
Æh„Ä`„Ä
&
F
Æhð±H´Fµp¶Œ·ª¸¬¸¹¹v¹x¹vÀÄĊČÄÇ\ÈúÍ"Ô¬ÖôÜbàdà°àòòòòòðãÞÕÐÐÐÐÕÐÐÐÐÐÐÐÐÐÕ
&


F
&
F

Æh$a$

$
Æh„^„a$

&
F

Æh„„^„„ܹð¹Ø»â»¼>¼½&½ô½¾N¾V¾ÄŠÄâÄÅÉJɖÉÜÉèÊòÊnϨÏ:ÐXÐrВОÐÄÐÆÐàÐòÔÕ^׀×dà°àpç¤çæðNñîñòŽøÌøÊúâúþ þinyäú$ J P b ªú*:Jbt€âø Y r¤ú#D#'h'´'ì'.))ä)l*~*öîöîöîöîöîöîåîöîöîöîÚîöîöîöîöîöîöîöîåîöîåîöîåîöîöîÚîöîöîöîöîöîöîöîöîöîöîöîÚîöîöîöîöîöî h“a`5>*OJQJh“a`>*OJQJ h“a`OJQJh“a`5OJQJV°à²à¤ãhçjçäç²èÞéšêšëœënì*îïäðæðNñPñõöŒøŽøÌøÎøÄúþúúúúúññññúúèèèúßúúúúúßÝÝÝ
&
F
Æh
&
F-
Æh
&
F,
Æh
&


FþTijkN ®
´Z ­³´¬È>þžýýý÷÷÷êåýýýýýýýýÜÜÜÜÜý÷Ï

$
Æh„X^„Xa$
&
F


Æh$a$

$
Æh„^„a$
Æhžúüþt"ò$„'

)L*&,Ü,P-Ú-¨.0’0>1Ì1

48È:Ê:

=´>òíëëëëââââÙÙÙâëëëëëëëÓÑ„Ä`„Ä
&
F
ÆÐ
&
F

Æh$a$

$
Æh„^„a$~*Ð*b,¾,˜0¶0F1h1&2D2‚2ž2ö4 565H5ž5¨5®5Ô5*6:6r6‚6ú67¶7Î7Ð7â7

=???2?ê?@Ð@â@ì@0A¸CÞC„DªD¶DÐDœE¨EŒF FîFúFêKþKM(M8M\M˜O¬OÈOØOªPÈP

Q"QŒQ¦QhW€WŒW–WšYÒYÊ\ä\F]h]ˆ^š^‰`Ö`öîöîöîöîöîöîöîöîöîöîöîöîöîöîöîèáèáèáèáèáèáèáèáèáèáèáèáèáèáèáèáèáèáèáèáèáèáèáèáèáè×h“a`CJ OJQJ
h“a`5CJ
h“a`CJ h“a`OJQJh“a`5OJQJR´>^CâGšH¶HúHÐJ”NvU”Y ^‰`Õ`Ö`ÎfÐföf4i&nöqøq
r¤sÐs6tºt&u†uúúúúúúúúúúúøøóóîóóóóîóóóóóó$a$$a$$a$Ö`Ðföf7iDiänoøq
rNrZr¤sÐsÔs6t:tºt¾t&u,u†uŒuvvBvEv}v¤v>y`ybyzz¦z°zÔz>}v}~}ø}n~Œ~n¨èê €º€Þ€TÊÎš‚à‚ƒ…2…¦…¾…À…Ô…à…ð…þ…†$†<†óéóÞóÞóéóÞóÓÞóÞóÞóÞóÞóÞóÞóéóÊüü¶¼Ã¼¶¼¶¼Ã¶Ãʼʼ¶¼¶®¥®¥®¥®¥®¥®¥®¥h“a`5OJQJ h“a`OJQJ
h“a`CJ
h“a`5CJ
h“a`>*CJ h“a`5>*CJ h“a`5CJ OJQJh“a`>*CJ OJQJh“a`CJ OJQJh“a`5>*CJ OJQJA†uvBv|v}v¤vŠwy`yby
zzzÖzf{°{$|¬|<}>}Ô}h~

lnê|€úúúúõúúúóóóóóóóééééóóóóóóß „Å„Å^„Å`„Å „ˆ„Ä^„ˆ`„Ä$a$$a$|€º€TÊÌÎ:‚˜‚š‚œ‚…lˆ|Š&Œ€è]’d•f•h•Ì•Î•Ð•l˜´žõõõõõóóîìììîîîØØØÓÓÓÓîìî$a$ $
&
F
Æ£„„^„`„a$$a$ „Å„Å^„Å`„Å<†b†Œ†lˆrˆ¨ˆ0‰X‰€Š‘Š£ŠÅŠ,ŒBŒ²ŒÔŒØŒ

\Š„¢ì
‘`’p’d•Î•Ð•N–Z–d–n–z– –Ú–—l˜Ì˜Þ˜à˜ò˜ô˜ø˜ô›œLœŒœB–ºžÜžöžŸb † Š ˜ ¤(¤*¤L¤V¤r¤(¦Z¦ð¦§q¨‚¨˜°¼°¾°Ú³´Ô´ú´pºÜºøïøéâéâéâéâéâéâéâéâéâéâéâéÙéøïøïøïøïøéâéâéâéâéâéâéâéâéâéâéâéâéâéâéâéÙéÙÒâéâéâÙ
h“a`>*CJ h“a`5>*CJ
h“a`5CJ
h“a`CJ h“a`5OJQJ h“a`OJQJN´ž_ ¥ ¡<¡"¢$¢
¤

¤$¦„¨Ê¬Ì¬À®˜°š°¼°¾°@±d±±F³Ú³Ô´úúæææúúúÒÒÒúúúÍËËËËËËËË$a$ $
&
F
Ƅ„^„`„a$ $
&
F
Æ£„„^„`„a$$a$Ô´’µ¾·À·Œ¸¹Â¹pºrºtºØºÚºÜº ¼"¼¤¼¦¼ÎÁêÅTÉXÏZÏ|ÏjѬծÕôÕýýýýýýýýøøøøóóîîîîîîîýîåýø$„B`„Ba$$a$$a$$a$ܺ"¼¤¼¬¼à¼½H½¿(¿:¿Œ¿²¿Â¿Ê¿â¿ê¿
À
Â,Â8ÂNÂf¬ÂFðÃÄ(ÄÅbÅðÅ"Æ\Ç¢ÇZÏ|ÏÔ Ô¬Õ®ÕöÕüÕÖ·ÖÉÖÍÖá֜ØÎؖÚÌÚÒÚÛ Û@Ûh܌ÜHÝjÝÞ ìì¤ì¦ìÊìðì$íXípírí„íî.îôëåÞåÞåÞåÞåÞåÞåÞåÞåÞåÞåÞåÞåÞåÞåÞåëåÞå×ëôÊôÊôÊôÊôÊôÊôÊôÊôÊôÊ¿µ¿ÊôÊôÊôÊôÊh“a`CJ OJQJh“a`5CJ OJQJh“a`5>*CJ OJQJ
h“a`>*CJ
h“a`5CJ
h“a`CJ h“a`5>*CJ h“a`>*CJ OJQJGôÕö՘ؚØٔÙ&ڎڐÚhÜHÝÞÞÎàÐàäàŽá$â¼â¾âÀäˆèpéëì ììúõõõéééàõõõõõõõõõõõõõõõõõõ$„h^„ha$

$
&
F
ÆÐa$$a$$a$ì¤ì¦ìÊìÌìþîêóÒöìùîùðùòùúúÖüþZÿÂÿæÿ2„Ø@BD¢öýýøøøøøøýýýóýøøøøøçççøýýýý

$
&
F
ÆÐa$$a$$a$.îHî¦îÎîÔîÖîüî ïfïrï®ï¸ïZð\ð‚ððóôHô~ô€ô”ô²ôòôõõLõ€õˆõ õÈõÚõÜõòõØö÷Ô÷ò÷"ø2ø\øtøˆøžø¤øüøìùòùúú@DöúJ
L
¢

v
„ … µ ¸8htâ Æ ö Ž¾‚´¢¤ÐôçôçôçôçôçôçôçôçôçôçôçôçôçôçôçôçôçôçôçôçôçôçôÝçÒçÒÝÒçÝÒçÒçÝÒçÒÝÒÝÒÝÒÝÒÝÉÒÝÒÝÉÒÝh“a`5>*CJ h“a`5CJ OJQJh“a`CJ OJQJh“a`5>*CJ OJQJh“a`>*CJ OJQJOöøúò6r¸ðJ
L
¢
ú
R

Î



v
Æ
\ „ … ýýøøììãøýÞÊÊÊÊýÞ¶¶¶¶ý $
&
F
Æ8„„^„`„a$ $
&
F
Æ
„„^„`„a$$a$$„h`„ha$

$
&
F
ÆÐa$$a$… µ Î ¢¤¦¨ª¬®°²´¶¸ fhàâ p Æ ö úèèèææææææææææææææææææàààà$If$
&
F
Æh‘„h^„ha$$a$ö $ŒŽ¾‚´¢ùùùŒùùùùlkd$$If–FÖÖ0¸¶#¸þÖ0 öÖÖÖÖ4Ö
FaöF$If¢¤Ð$ÜȒŒŒŒŒŒŒ$IflkdØ$$If–FÖÖ0¸¶#¸þÖ0 öÖÖÖÖ4Ö
FaöF $ÈÊ$f‚46à#ä#¢$Â$v%&-j-n-z1Ô1H8†8¶:¸:@;B;<<”<Ö<Ž>> DLDuDDÇDËD`GpG H"H´HîIðI†JˆJ|KšK:MPM PFPxSŠS²TôêáôêôÔêÔôêôêÔêôŵŵŵŵŵŵŵŵŵŵŵŵŭꢞ˜˜˜á˜˜h“a`56CJ
h“a`CJ h“a` h“a`5>*OJQJ h“a`CJ aJ-h“a`56>*CJ OJQJaJh“a`5>*CJ OJQJaJh“a`5>*CJ OJQJh“a`5>*CJ h“a`CJ OJQJh“a`5CJ OJQJ6ÈÊÌ

f€‚²Ü46Ē‹‹‹wwwwrj$
&


Fa$
&


F $
&
F
Æ£„„^„`„a$$a$lkd°$$If–FÖÖ0¸¶#¸þÖ0 öÖÖÖÖ4Ö
FaöF

ÄdÄp!p"à#â#ä#¢$¤$¦$À$Â$ò$%@%t%v%'¤'((²*´*´+¶+÷÷÷÷÷òòòòòêòÞÞÞÞÜ××××××××$a$

$
&
F*
Æ£a$$
&


Fa$
&


F$
&


Fa$¶+&-j-l-n-ú.0/Œ/21z1Ô1š2œ2¾2Ü2Z3ª3Ô3>4ª4L6N6F8H8†8p9 :úøøøúúúúúúúúúììäììììääääää$
&


Fa$

$
&
F
ÆÐa$$a$ :ò:Ü;’<”<Ö@nB-D DLDiDÅD

EØGÚG
H´HîIðIòIôIöIøIúI÷÷÷÷÷ëëëëæææææææææáßÚØØØØ$a$$a$$a$

$
&
F
ÆÐa$$
&


Fa$úIüIþIJJJ†JˆJ|K:M PFP

Q¢QÒQ

RFR¦R¨RxS²T´TÞTUrUV°VTWýýýøøýóóóóããããããóóóóóóóóóó$
&
F
ÆЄÐ^„Ða$$a$$a$²T´TÞT¢W¤W¦W¨W´[\\\^\j\]D]ˆ]°] `M`e`t`‰`Ž`”`›`âbDcºcäci„išjk¦mªm$oo”oÎs ttt t@uTu˜v¼vLw`wbwhw„wä€æ€4vhƒzƒ††ž†z‡¤‡"‰B‰Þ‰ø‰ú‰d‹Ž‹tŽ
PˆøïéàéÙéïàéàéÒéÒéàéÒéÒéÒéàéÒéàéàéÙéÈ¿é´ÒéàéàéàéïÒéÒéÒïàéïéÒéïéïéïøéàéïÒéh“a`>*CJ OJQJh“a`6>*CJ h“a`56>*CJ
h“a`5CJ
h“a`6CJ h“a`56CJ
h“a`CJ h“a`5>*CJ
h“a`>*CJ GTW¦WY|Zb[²[´[ \\l\È\ ``M`âbäbDc eii„i˜jšjk@m¦mpn"o$o”oúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúú$a$”op@p®ptq rÌr sÎsÐsÒs ttt–v˜vºv¼vLwøy }2ä€æ€24hƒóóóóóóóóñññììììììììììììììì$a$

$
&
F
Æ7a$hƒ††ê†z‡"‰Þ‰b‹d‹fŽhŽjŽlŽnŽpŽrŽtŽ´Ž

 PˆŠóçÛóóóÎÉÉÉÉÉÉÉÉÄÄÉÉÉÉÉ$a$$a$

$
ÆЄh^„ha$

$
&


F„L^„La$

$
&


F„Ä`„Äa$

$
&
F
ÆÐa$ˆŠŒÔÖö 
“,“2“4“V”t”t–v–¶– —¾—ê—D˜ú›œ.œ^œÀœ (Œ|Ÿ²Ÿ¸Ÿ
 ª Î ô &¡H¡–¡À¡h£¶£ð£¤¤/¤â¤ ¥J¥N¥O¥Z¨p¨¤¨Ö¨Ü¨b©d©j©”©°©æ©~ªšªžª²ªØ¬
­†®¯5¯I¯j¯°¢±øïåøßØßÏøÈßÏßïåßØßØßØßØßØßØßØßØß½ßØßØßØßØßØßØßØßØÈßØßØßÏØßØßØßØßØßØßØßØßØßh“a`5CJ OJQJ
h“a`6CJ h“a`5>*CJ
h“a`5CJ
h“a`CJ h“a`56>*CJ h“a`56CJ
h“a`>*CJ JŠÔÖ`’N”r–t–¶–¸–ŽšH›¾œÀœ "Ž  ª J¥P¥¦¦^§ì§Ú¨Ü¨b©d©úúúúúúúúúúúúúúúúøúúèèèàààà$
&


Fa$$
&
F
ÆЄÐ^„Ða$$a$d©|ªžªt«¬Ò¬5¯j¯¢±Ò±Ô±z²
µô¶ö¶À¸Ð¸Rº¦º¤»¼-¼6¼÷÷ççÞÙÐÙÙÙÙÙÙÙÙÙÀÀÀÙÙÙ$
&
F
ÆЄÐ^„Ða$$„Ä`„Äa$$a$$„h`„ha$$
&
F
ÆЄÐ^„Ða$$
&


Fa$¢±Ò±Ô±z²Ž²ê²&³

µBµ´µìµô¶&·À¸Ð¸¼6¼@¼A¼¸¾º¾$¿ª¿¾¿€ÀªÀ
ÁÁÁÁ:Á–ØÃÀÈƬÆZǞǶȺÈJÉ Î¦Î¨Î8ÏTÏ^ÏtÏvÏxÏÀϚÐæÐèÐ.ÑÞÔÕâ×Ø&ÙLٞÞßß ßŠß¨ßÀßàà€à‚à÷îèáèáèáèáèáèáè×èÐèÆáèáèáèáèÐ÷èÐ÷è÷è÷èÐáè»´èáèáÐèáèáèáèáèáèáèáèáèáè»è÷×
h“a`>*CJ h“a`5>*OJQJjˆh“a`CJ U
h“a`6CJ h“a`56>*CJ
h“a`5CJ
h“a`CJ h“a`6>*CJ h“a`5>*CJ G6¼7¼¤¼Õ¼1½½n¾¸¾¼¾¾¾À¾Â¾Ä¾Æ¾È¾Ê¾"¿$¿ª¿xÀzÀ
ÁÁ–ÆÆ(Ç*njÈÎÎúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúú$a$ΠΦΨΪÎvÏxÏÀÏøÏ<ИКÐæÐþÒÔÔÖÔžÖ ÖàÖ ×Þ×à×$Ù&ÙPÙúõúúúúúåååúúúúúúúúúúúúúú$
&
F
ÆЄÐ^„Ða$$a$$a$PÙ4ÚØÚvÛÒÜÔÜhÞjÞÀßàà€à‚àà|å–ç˜ç¨çêpìrìílíní@îvòxòïïïïêêêêåêêêêêêêêêêêãããêêê$a$$a$$
&
F
ÆЄÐ^„Ða$‚àà˜ç¨çrìlíní@îvòðò`õöõøøLù€ù„ùêûüÈ þ

*
L
R
l
t
¢


¶

ö
j ‚ ¨ D€ö2^|˜àJb²þ2R„Æ~‚†ìîðòc ² ô F$x$
%

%”%–%þ%&B&~&÷ñ÷ñæß÷ñ÷ñæñØñÑØñÑñÑñÑñÑñÑñÑñÈñÑñÑñÑñÑñÑñÑñÑñÑñÑñÑñ»²»²ÑØñÈÑñÑñÑñÑñÑÈÑh“a`5CJ \h“a`5CJ OJQJ\h“a`5>*CJ
h“a`5CJ
h“a`6CJ

h“a`56 h“a`5>*OJQJ
h“a`CJ h“a`56CJ Fxòðò\õ^õ`õöõøõúõø€ù ü ýÔþÔT’È ¦
L

ž



¶

6
d
f
úúúúõúúìúúììúúúúììúììúúúúú$„Ä`„Äa$$a$$a$f
À
Î6‚„äHJúz

°² Ž8R02RóëëëëëóëëâÝÝÝÝóëÑÑÑÑÑÑó

$
&


F
Æa$
&


F
&
F
ÆÐ$
&


Fa$

$
&
F
ÆÐa$R8:|~îðb c ² × ô _!v#Æ#F$x$

%–%&@&óêááÜ××××Ñʾ¾¾¾Ê¯¯¯×
&
F
Æð„ð^„ð

$
&
F+
Æa$
Æù
Æ$a$$a$$
Æa$$„h^„ha$

$
&
F
ÆÐa$ @&B&î'a(b(´(µ(Æ(¾+æ+.Ê/Ì/ø1ú1ü1\2^2`2úîÚúúúͽͭ¥¥¥¥¥¥¥$
&


Fa$$
&


Fa$$
&
F
Æð„ð^„ða$$
&
F
Æù„ù^„ùa$

$
Æ)„Á^„Áa$ $
&
F
Ƅh„Lÿ^„h`„Lÿa$

$
&
F„^„a$$a$~&ì'î'((((-(`(b(Æ( )*¼+æ+ô+,..Ê/Ì/Î/à/ü1\2Œ22 3D3J3þ5666\6]6l6m6„8Â8P:Œ:<@<è>l?n?p?t?Ì?Ð?"CbC‚E„E E"K:K h“a`>*CJ h“a`5B*CJ phÿjh“a`CJ UmHnHuh“a`6>*CJ
h“a`6CJ h“a`5CJ OJQJ
h“a`5CJ h“a`5>*CJ
h“a`CJ D`22Ø23 3H3J3Š3¸3X4¤4ð4L5N5ü5þ5\6&8‚8„8N:<<@<²<^=>>÷÷÷÷÷÷ëëëëëë÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷ëëë÷

$
&


F
Æ a$$
&


Fa$>Ø>Ú>Ü>Þ>à>â>ä>æ>è>j?l?n?Ì?`@à@4AAðARBªB"C$CbCÌC:D÷÷÷÷÷÷÷÷÷ïï÷êêÝêêêêêêêêêê

&


F„ „àé^„ `„àé
&


F$
&


Fa$$
&


Fa$:D´D.E‚E„EyF¼FŽHþJ"K€MÒQÔQ›RœRU
UâUäUjVúV”WÎWxXzXòXúúúúúîîììààìÛÛÛìÛììîîîîìì$a$

$
&
F-
ÆÐa$

$
&
F
ÆÐa$
&


FNUèUVVVVxXYØYôYÆZ[ž[ [¼[À[b]Ø]Ú]Þ]^t`†`Pb\b0c@ceZe efæfþf

ggk
ll2lblÔläl¸mnìn oŠo®o‚pöpzst„t´t¬xÐx>z†zêz{ |(|N|z|´|Æ|Ø|ö|ø|ú|ü|}®}à}ô}~Î~x²Ü€ÂÄÐ‚øïøïøéøéøéøéøïøéàÙéøéøéøéøéøéøéøéøéøéøéøéøéøéøéøéøéøéøéøéøéøéøéøéøéøéøéøéøéøéøéøéøéøéà
h“a`>*CJ h“a`0J>*CJ
h“a`CJ h“a`5>*CJ
h“a`5CJ VòXØYÆZž[ [Z]\]^]`]b]Ú]Ü]Þ]^^E_.b,cîdgäg°jÎk¤l¾n²oóóóñììççççññììÞÞìÞÞÞÞÞììì$„Ä`„Äa$$a$$a$

$
&
F
Æ a$²o´oq¥rzs¬xz†zˆzÒ{€|–}Ê~"€ÂÄÆÈÊÌÎÐ‚ ‚&ƒ„b„úñúúññúúúññúúúúúúúúúúúìêúúú$a$$„Ä`„Äa$$a$‚‚$‚j‚&ƒLƒf„z„‚„°„º„Ò„ú„…….…0…L……¶…&†8†@†f†à†ô†Æ‡ˆˆ>ˆæˆúˆþˆ‰P‰n‰Ê‰\Š^ŠxŠšŠÖŠæŠòŠüŠ¼‹Œ’ŒèŒ`ÂÞŒŽD‘|‘"’t’L“x“ø”••H•j—r—t——Θò˜Ž™´™ŒšÒšx›œ› Z\ªžæžþž0Ÿ¾ŸÐŸÒŸøòëòëòëòëòëòëòëòëòâòëòëòëòëòâòëòëòëòâëòëòëòëòâòëòâëòøòëòëòëòëòëòâòëòëòëòëòëòâØòëòëòëòh“a`5:>*CJ h“a`5>*CJ
h“a`5CJ
h“a`CJ
h“a`>*CJ Ub„Ž…ˆr‰rŠˆ‹bdÆÈJ‘‘““ö”ø”2–4–j—ˆ˜¸™L› Zúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúøó$a$$a$Z\úžüžú è¢â¤žª«˜¬ ­û®$¯û¯Ò±Ô±Ö±@²B²D²¤²¦²š´öñññååååññÙÙÌÌññÇññññ¾$
Æha$$a$

$„„„Lÿ^„„`„Lÿa$

$
&
F"
ÆÐa$

$
&
F!
Æ7a$$a$$„h^„ha$ҟúŸ& \ þ ¡›¢Î¢þ¢¤â¤ ¥Öªþª «"«ž¬®¬ ­:­@­V­%®.®û®#¯(¯2¯ÿ¯°Ò±@²D²¤²PµŠµ ¸(¸D¸m¸Õ¸Ö¸î¸¹¹º¼¼¯¼ì¼4½X½f¾x¾¾¾Ê¾Ð¾Ô¾â¾ø¾Ê¿ì¿:ÀhÀpÀ°À¸ÀìÀøÀÁ$Á:Á6ÂH†¬ÂÜÇÈÈ0È2ȦÈ`ÉjÉlɄÉÊÌàÌâÌøòøòøòøòøòøòøòøòøòøòøòøòøòøòøòéàøòøòøòøòøòøòøòøòøòøòøòøòøòøòøòøòøòøòøòøòøòøòéòøòøòøòøòøòh“a`5:CJ h“a`5>*CJ
h“a`CJ
h“a`5CJ Xš´2µ¸Ö¸¼¼3½4½X½Y½h¿ØÄÚÇÜÇÈÈ2ÈHÌÏ|Òj×ÚöâââÝÝÝÝÝÔÔÔÔÔÔƶÆÆÆÆ$
&


F
Æh„Ä^„Äa$
$
&
F$
ÆhÐa$$
Æha$$a$ $
&
F#
Æ|ü„„^„`„a$$
ÆDøa$â̐ÍþÎÏÏ@Ï~ϔϖÏðÏÐFÐzÒ|Ò¦ÒbÓh×˜× ÚڎÜÀÜÂܬÝÈÝâLâ®äâäääôähå¤åXæªæîæüæç:ç@ç`çºêÒê:þ\þÈþÜþˆ¢¼Úòö2@ø T

0
:




~–HŠ

&Œ ö$zŠÊÌâ(-R-*#øòøòøòøòøòøòøòøòøòøòéâòøòéòøòøòøòøòøòøòøòéòøòøòøòøòøòøòøòøòøòøòøòøòøòøòøòøòøò×òøòøòøò h“a`5>*OJQJ
h“a`>*CJ h“a`5>*CJ
h“a`CJ
h“a`5CJ Uڌ܎ÜÂÜÄÜââNâPâ¤ã
é<ê¸êºêÔêÖêvòõ¨õFö:÷ù.úJûüööööööööööööööööööääööÖÖ
$
&
F%
ÆhÐa$$
&
F
Æh

„

^„

a$$
Æha$ü|ý~ý,
*
@Ž†¸˜vxz ®!*#î%ˆ'))öööööööèèèöööããÞããÕãããÕÕ$„Ì`„Ìa$$a$$a$
$
&
F&
ÆhÐa$$
Æha$*#0#R#‚#´#ò#$)))„)†)Œ)T*Z*z+€+´,º,x-~-Æ.Ì.r0x0¤0ª0è1î1x4„4Œ4ô4ö4ü4,626ð6ö6º8À8Î:Ô:<
<=*=|@ˆ@@AA AüABöCüCdEjE G GäGðGrHxH®I´InKtKM M`NfN’O˜OÄPÊPÊQþQW W$W*W0W6W@XLX‚]Ž] _¦_``8aøñëñëñëñëñëøëøëøëøëøëøëøëøëøëñëñëøëøëøëøëøëøëøëñëñëøëøëøëøëøëñëøëøëøëøëøëøëøëñëøëøëøëñëñëøëøë
h“a`CJ
h“a`5CJ
h“a`6CJ ])†)T*z+´,x-Æ.°/r0¤0è1ô2v4x4ö4,6ð6º8Î:<Ö<¶>z@|@AüAöCdEæFöööööööööööööööööööööööööööö$„Ì`„Ìa$æF GºGäGrH®InKM`N’OÄPÆQÈQÊQðQòQ^U>X@XþZº\€]‚] _`6a8aüb¾cööôööööööööööööööööööööööööö$„Ì`„Ìa$8aDaübc¾cÄcfdldteze®hØhŽjÈjhyÚyÞy
zæzûz { |Š}´}È}~fˆ®ˆ

ŠLŠRŠxŠ|ŠÄŠ‹N‹f‹x‹²‹Ž0Ž2ŽpŽ Žî68Ž‘‘¶‘º‘n’Ž’²“ü“º”V•Z•\•Ü•–t–à–T˜’˜–˜h™š™æšh›àœx¬®pŸäŸŽ º b¡h¡®¡´¡¢¢ˆªøòëòëòëòëòøòøòâòøòøòøòøòøòøòâòøëòøòøòøòøÛòøòøòÛòÛâëòøòøòøòÛòøòøòâëòøòøòøòøÛòøòøòÛâëøëò
h“a`>*CJ h“a`5>*CJ
h“a`6CJ
h“a`CJ
h“a`5CJ V¾cfdteðezh|hŒjŽjÈj~kÀmÀnÀoqÚqÜqvÜvHwXx`ybydyfyhyÚyÜyÞyööööññññññññññññññññññññìêê$a$$a$$„Ì`„Ìa$Þy
z
~߂ª…Ј
Š

ŠPŠRŠÄŠŽîŽ‘‘n’²“¶”²•R˜T˜h™âšÞœúñúèúúúúúúÔÔÔÌÌÔÔÔÔÌÌÔÔ$
&


Fa$ $
&
F'
ƪ„ª„Vþ^„ª`„Vþa$$„Ä`„Äa$$„h`„ha$$a$ޜàœxjŸŽ b¡d¡f¡h¡¬¡®¡¢¢\§Ö¨ªªÌª
¬X®`²b²Â²Ä²ž·÷÷ãããÞÞÞÞÞÞÞÕÕÕÕÕÞÞÞÞÞÞÞ$„Ä`„Äa$$a$ $
&
F'
ƪ„ª„Vþ^„ª`„Vþa$$
&


Fa$ˆª ªÆªÈªÐªèª«V«h®ž®Ê®<¯b²d²h²Â²Ä² ³"³ ·¸¸!¸²¸Ë¸ä¸\ºŒ¼°¼Ø¼¢½Œ¿Â¿ŒÁ°Áæ†Ã|Å~ŎÅöÅøŢƈȜÈøÈɄɬÉÎ*Î-ÎTÎ
ÏÏàÏðώÐÆÐÀÑàÑ"Ò8Ò:ÒF҄ҢÒÓ@ÓþÔ,Õ~ÖºÖbׂØÐØ÷ñêñ÷ñãñ÷ñãñãÜãÜñãñãñãñ÷ñãñ÷ñãñãñãñãñêñ÷ÐÈñãñãñãñãñãñãñãñãñãñãñãñãñãñãñãñÈ¿h“a`0J5CJ h“a`0JCJ h“a`0JCJ OJQJ
h“a`6CJ
h“a`5CJ
h“a`>*CJ
h“a`CJ h“a`5>*CJ Kž· ·¸¸²¸Œ¼Š¿Œ¿À¿Â¿|Å~ŀłńņňŊŌŎÅöÅøÅDÆtƢƤÆúúúúúúúúúñúúúúúúúúúÛúúÙÙÙ$
&
F(
ƕЄʄ›þ^„Ê`„›þa$$„Ä`„Äa$$a$¤ÆbÉdÉHÍJÍÂÍÎÎ*Î^΂ΤÎÅÎýÎ)ÏzÏÛÏ6ЈÐ8ѼÑ~ÒºÒÖÒòÒÓ ÓTÓ¤ÓæÓúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúú$a$æÓFԊÔöÔøÔ2ÕüÕvÖxÖøÖ`×b×؀؂ØÖØÊÙFچڦÚæÚêÚìÚîÚ$Û&ÛúúúúúúúúúúúúñúúéééééäääÜä$
&


Fa$
&


F$
&
F'a$$„Ô
^„Ô
a$$a$ÐØæÚìÚîÚ$Û&Û(ÛVÛ Ü2ÜFܸÜÄÜÆÜÒÜêâã.éJécìlì½ìéìëì
í4íîXðhðÄñäñâóRôTô¶ôRöZöþ÷"ø´ùàùZútú…ú˜ú-û;û˜üBý¾ýêýÖþÚþÎì

^š¤¶\¸6š– ° Ô î G^p~ž­ºÕøòèÛèòÒøòËòËòËòËòËòËòÂòËòËòËòËòËòËòËòËòËòÂòËòËòËòËòËòËòËòËòËòËòËòËòËòËòËòËòËh“a`5>*CJ
h“a`5CJ h“a`0J5CJ h“a`5>*CJ OJQJh“a`CJ OJQJ
h“a`CJ h“a`0JCJ L&Û(ےÛÞÛÜÜzÞ|ވàŽàÓàá€âäâæâ˜æœçžç&é(é\é˜éÈéêFêHêë»ì¼ì÷÷ò÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷
&


F$
&


Fa$¼ì½ìéìêìëì
í

í ðÂðÄðRôTô¨öú÷°ùZútúuúû-ûVûTü–ü˜üý÷ïãã×××××××××××ã××××××××

$
&


F „ü]„üa$

$
&


F „ü]„üa$$
&


Fa$$
&


Fa$ýBýŒý‚\^ X2 Ô ¸´
¶
èéb ì


PïïããããÓÓÓããããããããããÓÇ

$
&


F „ü]„üa$$
&


F „ü„Ä]„ü^„Äa$

$
&


F „ü]„üa$$
&


F „ü„L]„ü^„La$Õ0
b






.

î




T
|
ê
Šª–*b” J Ð

PXlèú. 11š1¬1Î1ä1.5z5œ5¤5.666Ê6Ò677T7\7úóúóúóúóúóúóúóúóúóúóúóúóúóúêúóúóúóúóúóúãúóúóúóúãúóúêúêúóúóúóúóúãúÙúêúóúóúóúóúãúãúãúãúãh“a`CJ OJQJ
h“a`>*CJ h“a`5>*CJ
h“a`5CJ
h“a`CJ VPR#$žrtÊfÂà- - i ¦ ï ð !!*!ëã××××È×××××¼××××¼×¼×


&


F„7dˆÿ`„7$
&


F„7dˆÿ`„7a$

$
&


F„7`„7a$$
&


Fa$ $
&


F „ü„7„7]„ü^„7`„7a$*!+!H!†#ò#ô#ö#@$B$º$R%²%h'º'Ü'Ì(Ê*.+0+h+j+ -0-n.4/¶0óçççóóçóçççççççççóçóççççÞ
&


F„7`„7

$
&


F„7`„7a$


&


F„7dˆÿ`„7¶0¸0º011
3v3è3”4,5.5~5è5°6è6,7ˆ7Ú7Ü79:îåÑîɽ½½½±½½½½½½½½½½


&


F„7dˆÿ`„7

$
&


F„7`„7a$$
&


Fa$ $
&


F „ü„7„7]„ü^„7`„7a$
&


F „ü]„ü
&


F „ü„7„7]„ü^„7`„7 \7¦7®7à7

8Š899F9€;¬; ??hAjAlArAtA²ANB`BDD‚D„DøDúDþDLEPEVE|E2F4FôF

G G&GRGzGœGàGÒIàItJÒJÔJòJöKþKL9LFLN@OPFPä\

]l,l0lm¬mÂmîm n8n:no(o‚oúóúóúìúóúìäàä×úìÐìúìúìúàǾäúàäÇäàäÇäÇäÇäÇäÇäÇäÇäàúµìúàúìúìúµóúµúìúìÐúìúh“a`5>*CJ h“a`6OJQJh“a`5OJQJ
h“a`6CJ h“a`>*OJQJh“a` h“a`OJQJ
h“a`5CJ
h“a`>*CJ
h“a`CJ G:ž:;¬;*=h=ú= ?r?ö?jAlAKBC‚D„DþDLEÒFÖFäG¼HóóóêêêêêêêÞóóóÏêóê¼êê$
&


F
ƃ„7dˆÿ`„7a$$
&


F„7dˆÿ`„7a$


&


F„7dˆÿ`„7
&


F„7`„7

$
&


F„7`„7a$¼H4IIþKL8L9LOM@OôOøP(S
TÞVØWÒ[¢\°]î]:^„^Ê^öööîææÚÇ·············$
&


F
Æ9!„7`„7a$
&


F
Æ9! „„71$]„`„7

$
&


F„7`„7a$$
&


Fa$$
&


Fa$
&


F„7`„7Ê^x_ò_¢`aèaHde¤gihl0lNlplŠl¬lÎlîlmmªm¬mJo´p¶pïïïïïïïïïïïïïïïïïïçßçÓÓÓ

$
&


F„7`„7a$$
&


Fa$$
&


Fa$$
&


F
Æ9!„7`„7a$‚oÂoÄop4pšp´p

q qFqhqVr€ršs¾sÙtåtkusuuuExgxhxzx{.{0{p{€*€,€.€|€‚&‚'‚(‚Œ†š†ž†x‡à‡ˆL ¶L ìL €M †M DO rO ”P âP RQ `Q fQ êQ S ,T ìT ZU ^U †U Øc ôc øc 6d °e ²e Àe Äe Žg žg h hh Hm Žm w ”w èw ^x bx øòøòøòèòßøòøòØòøòßØòßòßòØòßòØòÔÌòßòßòßØòßòÊòøòØòßòßòßØøòøòßòøòøòßøòßØòøòßòØòøòøòU h“a`OJQJh“a`
h“a`>*CJ h“a`5>*CJ h“a`5:>*CJ
h“a`CJ
h“a`5CJ P¶p

q qFqhq°qöqVr€ršsÂst¢t.uDukuuuŽuˆvxCxExgxhxØxíx0ySy‰yóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóó

$
&


F„7`„7a$‰yºyÜyLz¾z{.{0{p{6|œ|†}>~’~î~¸€,€|€à€î€Ô‚‚(‚Š†óóóóóóçóóóóóóóóóóÞóóóóóóó
&


F„7`„7


&


F„7dˆÿ`„7

$
&


F„7`„7a$Š†Œ†ž†¼†Þ†ø†‡<‡\‡v‡x‡&L îL |M ÒM RN ÊN BO DO rO ’P ”P àP âP PQ RQ dQ óóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóçóçó


&


F„7dˆÿ`„7

$
&


F„7`„7a$I. tv. létesítette
 az állam elkülöníti az adott feladat ellátásának szervét az államtól: depolitizálás, függetlenség
 közigazgatási funkciókat lát el, közigazgatási jogosítványai vannak;
 DE: közhatalmi jogosítványaik nincsenek!
 igazgatja közvagyont, finanszírozza a közfeladatok ellátását;
 Országgyqlés, kormány, helyi önkormányzat hozhatja létre;
 pl.: a közmédiumok igazgatása Magyarországon így történik

D. Közhasznú társaság:
A társadalom közös szükségleteinek kielégítését szolgáló, nyereség és vagyonszerzési cél nélküli tevékenységet rendszeresen végzQ jogi személy.

4. közigazgatási feladatok átruházása

 a közhatalmi közigazgatási jogosítványok átruházása;

Típusai:

a. hatósági jogkörök átruházása önkormányzati igazgatási szervekre:
 az átruházott hatáskör nem tartozik az autonómia körébe, így felette szoros felügyelet érvényesül;
 fQszabályként: jegyzQkre; kivételesen polgármesterre ruházhat tv. vagy Korm. rendelet hatósági hatáskört
b. a közhatalmi jogosítvány átruházása a közigazgatástól elkülönült szervekre: kvázi közigazgatási szervként járnak el. Pl.: MNB: általános devizahatóságnak minQsül









44. A személyzeti politika fogalma, elemi és szervei


A személyzeti politika a személyi állomány kiválasztására, teljesítményének értékelésére (minQsítésére), pályafutására, illetményrendszerére, jogaira és kötelezettségeire, képzésre és továbbképzésére, valamint felelQsségére vonatkozó elvek összessége.
A köztisztviselQi jogviszony alanyai:
 közigazgatási szervek
 köztisztviselQk; ügykezelQk; fizikai alkalmazottak.

A közigazgatás személyi állományának a hatékony közigazgatás szempontjából kiemelkedQ jelentQsége van. MegfelelQen képzett, munkáját magas színvonalon végzQ közigazgatási dolgozók nélkül nem képes eredményesen mqködni. A kedvezQtlen körülmények között mqködQ közigazgatás hátrányos helyzetét a jó hivatalnoki kar jelentQs mértékben enyhíteni, ellensúlyozni képes. A közigazgatás személyi állománya nemcsak a közigazgatás hatékonyságát befolyásolja, hanem szorosan összefügg a társadalmi demokratizmussal.
A közigazgatás személyi állományával kapcsolatos személyzeti politikának ezért mind a közigazgatás hatékonysága, mind a demokratizmus szempontjából lényeges szerepe van.
E ténnyel számolva az államok általában a teljes államapparátusra nézve kialakítják az állami személyzeti politikát, s azon belül meghatározzák a közigazgatásra alkalmazandó különös személyzeti politikai elveket. Az ezt célzó döntési folyamat elsQ mozzanataként tisztázni kell azt, hogy milyen rendszerben kívánják a közszolgálatot mqködtetni:

 a köztisztviselQk politikához való viszonyát illetQen:
- depolitizált (Anglia): lojalitás, stabil gárda
- zsákmányrendszer (USA): a politikai akarat végrehajtásának eszköze, a politikailag gyQztes lecseréli a kar szinte egészét. /Ma már csupán néhány ezer tisztviselQt érint, mert különben megakadályozná a profi kar kialakulását/
- mérsékelt semlegesség: lehet politizálni, de a magánélet és a munka szétválasztandó

 a rendszer nyíltságát/zártságát illetQen: (külön tétel!)

A személyzeti politika elemei:
1. Kiválasztás
2. Képesítési rendszer
3. Képzési, továbbképzési rendszer
4. Illetményi rendszer
5. ElQmeneteli rendszer
6. Jogok, kötelezettségek
7. Munkaértékelés, minQsítés
8. FelelQsség

Szervei:
OGY kidolgozza a törvényt. A kormány köteles a rendszert mqködtetni: a BM és a Miniszterelnöki Hivatal koordinációjával
Végrehajtásáról a munkáltató gondoskodik: hivatali szervezet vezetQje vagy átruházható vezetQ tisztviselQre.
SegítQje: humánpolitikai szervezet (pl.: személyzetis)

45. Személyzeti politika változásai Magyarországon

Az állami személyzeti politika, s azon belül a közigazgatásra alkalmazandó különös személyzeti politikai elvek meghatározásakor elsQ mozzanataként tisztázni kell azt, hogy milyen lehet/legyen a köztisztviselQk politikához való viszonya:
- depolitizált
- zsákmányrendszer: a politikai akarat végrehajtásának eszköze
- mérsékelt semlegesség: lehet politizálni, de a magánélet és a munka szétválasztandó.

Magyarországon a fenti modellek egyike sem alakult ki tiszta formában a köztisztviselQi rendszer történetében, bár egyes domináns jegyek fellelhetQek voltak a változó korszakokban.
 1945 elQtt a moderált naturalizmus
 1945 után sajátos zsákmányrendszer: a kiválasztás minden esetben politikai alapon történt.

A második világháború után, a szocialista viszonyok között nem lehetett különbséget tenni az állami (közszolgálati) és egyéb munkaviszonyok között.
Az államosításoknak köszönhetQen az alkalmazottak az állami tulajdonú vállalattal léptek munkaviszonyba. Így az 1951. évi 7. számú törvényerejq rendelet( az elsQ Munka Törvénykönyv) alapján mintegy fiktív vállalattá tette az államot. Ennek jegyében az összes gazdálkodó és költségvetési szerv, azaz a teljes állami apparátus jogviszonya lényegileg azonos lett az általános munkajogi jogviszonnyal.
Ezt az elképzelést a valóság nem igazolta, az idQközben felmerülQ problémákat töredékes szabályokkal igyekeztek kitölteni eredménytelenül. Így 38/1975.(XII.27.)MT rendelet alapján az államigazgatási és igazságszolgáltatási dolgozók munkaviszonyának egyes kérdéseit rendezték, koránt sem átfogóan, hiányosan.
Az 1990-es politikai rendszerváltozásnak köszönhetQen új Munka Törvénykönyvet kellett alkotni. Ekkor két éles határvonal jelent meg a VERSENYSZFÉRA és az ÁLLAMI-KÖZSZOLGÁLAT területe.
A versenyszférát a Munka Törvénykönyve szabályozza, míg a közszférát további két részre osztották.
A közszféra az állami szolgálat területén két törvény lett a szabályozás tárgya:

1. Közigazgatás alkalmazottaira vonatkozik /1992.évi XXIII. törvény a köztisztviselQk jogállásáról szól/
2. Az állami közhatalom gyakorlásában részt nem vevQ költségvetési szervek alkalmazottaira vonatkozik /1992.éviXXXIII. törvény a közalkalmazottak jogállásáról szól/
A különbözQ törvények viszonya a Munka Törvénykönyvéhez (Ktv, Kjt)
A Ktv. tehát a köztisztviselQi jogállásnak, a közszolgálati jogviszonynak olyan kódexe, amelyet az esetek magas százalékában csak a Munka Törvénykönyvével együtt lehet értelmezni.(Csak akkor kell Mt. rendelkezéseit alkalmazni ha azt a Ktv. kifejezetten elrendeli.(ktv.71§)
A Kjt. a Munka Törvénykönyvéhez képest lex specialis, azaz mindazon tárgyakban, amelyekrQl nem rendelkezik, a Munka Törvénykönyve mint lex generalis az irányadó.
Az állami szolgálati munkaviszony a Ktv. szerint közszolgálati, a Kjt. szerint közalkalmazotti jogviszony. Ez a közszolgálati jogviszony elsQ-és másodrendq szolgálatra bontása sok szakmai és egyéb konfliktus melegágya. Ennek köszönhetQ, hogy rövid idQn belül többször kellett a MT.-ét módosítani, ami növeli a jogalkalmazás nehézségeit. Illetve mind a Ktv ,Kjt. -t módosítani kellett határozatok és végrehajtási rendeletek sorával.


46. A személyzeti politika rendszerei: nyitott és zárt rendszer

A zárt rendszerq (karrierrendszer) közszolgálat  amely modelljét a nagy igazgatási tradíciójú katonaságtól kölcsönzi  abból a feltételezésbQl indul ki, hogy a köztisztviselQ egész életpályáját a közigazgatásban kívánja eltölteni, munkaviszonyát szolgálatnak tekinti. Ez a rendszer stabil, szakértQ apparátus kiépítésére törekszik, nyújt bizonyos kiváltságokat, de többletkövetelményeket is támaszt. Ebben a rendszerben a jogviszony kinevezéssel jön létre. Minthogy hosszú távra kell megfelelQ köztisztviselQt választani, a közigazgatás be akarja biztosítani magát, és meglehetQsen szigorú képesítési elQírásokat alkalmaz. A kinevezQ szerv viszont gondoskodni köteles a kötelékébe felvett személy egész további életútjáról, karrierjérQl. JellemzQ erre a rendszerre a jó munkavégzés esetén szinte alanyi jogon járó besorolási elQmenetel és az illetménynövekedés. A közigazgatási szervek érdeke, hogy tovább képezzék köztisztviselQiket, hiszen a feladat változik, míg a köztisztviselQ marad. A köztisztviselQ gyakorlatilag elmozdíthatatlan, véglegesítését követQen munkaköre s még munkahelye is megszqnhet, de köztisztviselQi jogviszonya nem. A zárt rendszer elQnyei közé a magas fokú szakértelem, az elhivatottság, a pályaszeretet kialakulása tartozik. Hátránya, hogy a személyzeti feladatok megsokszorozódnak. További hátrány, hogy a dolgozó az erQs védettség miatt elkényelmesedhet, elvesztheti érzékét az új irányt.
A nyílt rendszerq közszolgálat kereskedelmi modellen alapul. A munkáltató egyszerq munkaadó, a munkavállaló egyszerq alkalmazott. A munkaviszony ugyanolyan tartalmú, mint bármely vállalatnál. A fizetés megegyezés szerint. Egyik fél sem vállal kötelezettséget a munkaviszony huzamosabb fenntartására (bizonyos feladatra, bizonyos ideig alkalmazza), amely egyébként szerzQdéssel jön létre. A közigazgatás szabadon választ a jelöltek közül, képesítési elQírások nincsenek, nem is lenne értelme, hiszen a lényeg az, hogy a jelölt az adott feladat elvégzésre alkalmas-e. Így versenyvizsga során választják a legmegfelelQbb szakembert. Az illetmény alku tárgya lehet. A karrier nem központi eleme a rendszernek, és a továbbképzéssel sem törQdnek, hiszen az új feladatra új szakembert alkalmaznak majd. Nincs kiváltság és nincs jogviszonybeli stabilitás sem. E rendszer elQnye, hogy a képzés teljes egészében a már mqködQ felsQoktatási rendszerre hárul, a közigazgatásnak nem feladata a szakemberképzés és a minQsítés. Hátránya, hogy nem jön létre képzett, az ügyeket gyorsan és szakszerqen intézQ, munkáját hivatásként felfogó igazgatási réteg. A gyakran cserélQdQ személyi állomány a kelleténél jobban ki van téve a politikai személyiségek és koncepciók változásainak.


47. A közigazgatásban dolgozók kategóriái

A közszférában dolgozók csoportosítása:

1. a végzett munka jellege alapján:

a. politikus
Mint réteg állandó, személyileg azonban jellegénél fogva gyakran cserélQdik. E réteg tagjai általában pályafutásuk átmeneti állomásának tekintik az adott közigazgatási tisztség betöltését, nem tekintik karriernek, hiszen olyan is elQfordulhat, hogy közigazgatási funkciója nem is jelent elQrelépést. Mobil réteg, hiszen  egyfajta speciális képzettségük alapján  akár általános politikai érdekbQl, akár személyes ambícióból funkciójukat felcserélik/felcserélhetik másik funkció ellátására, a közigazgatáson belül illetve kívül. Küldetésként kezelik munkájukat a közigazgatásban, amelynek tartalmát az adott politikai irányvonal megvalósítása, a megvalósítás ellenQrzése adja. Tevékenységükkel kontrollt visznek a bürokráciába.
További jellemzQik: reform, hajlékonyság
b. szakértQ (ide soroljuk a gazdasági, kulturális, egészségügyi szakembereket, mérnököket, orvosokat, pedagógusokat)
Mobil réteg, hiszen tevékenységüket konvertálhatónak tartják, mivel ugyanazt a munkát közigazgatáson kívül is képesek elvégezni. Karriernek tekintik a közigazgatásba való bejutását, különösen, ha tisztséget kapnak.
További jellemzQk: kívülálló
c. igazgatási szakember
A közigazgatás személyi állományának az a magva, amely képzettségénél fogva csak az igazgatáshoz ért, profi. Mozgási lehetQsége kötött, karrierjét a közigazgatásban tervezi befutni. Pk azok, akik a weberi értelemben vett bürokratikus típust alkotják.
További jellemzQik: szakértelem; az ügyek folyamatos vitelére való készség és szándék; állandóságra, stabilitásra való törekvés.

Az igazgatástudomány klasszikus problémája, hogy vajon elsajátíthatók-e azok az ismeretek, amelyek a közigazgatásban szervezQi feladatokat ellátók számára szükségesek, avagy a szervezés pusztán intuíció. Igen, elsajátíthatók!
A szociológia kérdése: képzett igazgatási szakemberekbQl (bürokratákból), politikusokból vagy az adott szakterület szakértQibQl kell-e állnia a személyi állománynak.
A három terület összehangolt tevékenysége szükséges!

2. ismereteik jellege alapján:

a. generalisták
Azok a köztisztviselQk, akik végzettségük folytán a közigazgatás minden területéhez értenek, tudásuk jól konvertálható szervek és feladatok között, tehát igazgatási szakemberek. Munkakörönként tehát mobilak.
b. specialisták
Azok a szakemberek, akik csak a közigazgatás egy-egy területén szereztek jártasságot, de ott igazán mély ismeretekkel rendelkeznek.
Ez a megkülönböztetés csak a felsQfokú végzettséggel rendelkezQk esetében releváns, a középfokú iskolai végzettség esetén ez az elhatárolás nem létezik.

3. végzettségük szintje alapján:
a. felsQfokú
b. középfokú
c. alapfokú

4. munkavégzésük helye alapján:
a. központi igazgatás
b. területi igazgatás
c. helyi igazgatás


48. A közigazgatás személyi állományának kiválasztása, a kiválasztás módszerei

A közigazgatás személyi állománya kiválasztásának alapvetQ kérdése: Ki milyen feltételek mellett lehet közigazgatási dolgozó?
A közigazgatásban való munkavállalás, a közügyek intézésében való közvetlen részvétel lehetQségét a társadalom valamennyi tagja számára a polgári forradalmak teremtették meg. A jogegyenlQség azonban nem jelenti egyúttal a közhivatal vállalásának tényleges lehetQségét is.
A kiválasztás során esetleg elQforduló visszaélések, a tisztességtelen eszközök igénybevétele ellen megfelelQ nyilvánosság és általában az objektivitást bizonyítani képes eljárás és szervezeti rendszer szükséges.
Demokratikus államokban a személyi állomány kiválasztása, a jelentkezQk képességeinek, képzettségének megítélése alapján történik, amelyet megfelelQ módszerek és intézmények biztosítanak.
Az általános szervezéselmélet és ezen belül a közigazgatási szervezetrendszerre vonatkozó elmélet lényegileg egységes abban, hogy a személyzet kiválasztásai rendszere a következQ három összetevQ eredQje:

1. A kiválasztási módszerek

a. Felvételi vizsga.
b. Személyiségkutató megbeszélés, személyiségvizsgálat tesztek használatával.
c. Gyakornoki rendszer: az érintett személyt alkalmazzák egy bizonyos idQre, majd annak elteltével véglegesítik vagy elbocsátják.
d. Pályázati rendszer: a betöltendQ állásokat nyilvánosan meghirdetik, és vagy a beküldött írásos anyag, vagy felvételi vizsga (=versenyvizsga) alapján döntenek.
e. BelsQ elQléptetés rendszere: az állást a már a szervezetben dolgozó személlyel töltik be, általában vizsgáztatás nélkül (általában magasabb munkakör vagy vezetQi feladat). Ez a közigazgatási pályához való kötQdést erQsíti.

2. A szolgálati jogviszony létesítésének általános és különös jogi feltételei:

A. Általános feltételek:
állampolgársági jogviszony
büntetlen elQélet
cselekvQképesség
a munkakör betöltéséhez megfelelQ egészségi állapot

B. Speciális feltételek:
erkölcsi kifogástalanság
képesítés: A Ktv-ben intézményesített képesítési rendszer alapja az a rendelkezés, amelynek értelmében a jogszabály a közszolgálati jogviszony létesítését meghatározott iskolai végzettséghez, képesítéshez, illetve gyakorlati idQ letöltéséhez kötheti.Pl: központi közigazgatási szervnél felsQfokú végzettségq pályakezdQ csak nyelvvizsgával alkalmazható. A Ktv. A fQjegyzQ, jegyzQ körjegyzQ, megyei jogú város hivatalvezetQ és az aljegyzQ kinevezését meghatározott végzettséghez, gyakorlati idQhöz köti, továbbá jogi vagy közigazgatási szakvizsgához.

C. Kizáró okok:
egyéb munkaviszony
hozzátartozó alá-, fölérendeltségi helyzete
pártbeli tisztség

3. A szolgálati jogviszony létesítésének jogi formái:

a. Kinevezés:
 határozatlan idQre (helyettesítés vagy meghatározott feladat elvégzésére határozott idQre is létesíthetQ)
 a kinevezést és annak elfogadását jognyilatkozatba kell foglalni
 tartalmát módosítani csak közös megegyezéssel lehet
 esküt kell tennie a köztisztviselQnek (szövege: Ktv. 12§)
 a közigazgatáson belüli áthelyezés lehetséges
b. Választás
c. SzerzQdés

4. A közszolgálati jogviszony megszqnése:

a. A felek közös megegyezése
b. Áthelyezés: a közalkalmazotti jogviszonyt, ügyészségi és hivatásos szolgálati viszonyt szabályozó jogszabályok alá tartozó szervekhez.
c. Lemondás: az alkalmazott egyoldalú elhatározásával szqnteti meg, indoklási kötelezettsége nincs, a lemondást el kell fogadnia az alkalmazó szervnek
d. Felmentés: létszámcsökkentés, megszqnt/feleslegessé vált munkakör, alkalmatlanság, nyugellátásra való jogosultság
Bár a zárt rendszerben alapelv az elmozdíthatatlanság , a Ktv alapján a felmentési jogcímek alkalmazhatóságára a munkavállaló gyakorlatilag semmilyen befolyással sem lehet, a munkáltató vagy a kormányzati szerv egyoldalúan dönthet.
e. a kinevezésben foglalt határidQ lejárta
f. a köztisztviselQ halála
g. A Ktv-ben meghatározott egyéb esetek:
 a közigazgatási alapvizsga letételére megszabott határidQ lejárta
 összeférhetetlenség nem megszqntetése
 fegyelmi büntetésként kimondott hivatalvesztés.


49. A képesítési rendszer a közigazgatásban


A közhivatal viseléséhez való jog ma politikai alapjog, amely alapján nem tehetQ különbség pl. faj, szín, vallás stb. alapján.
De: kiválasztási kritériumokra természetesen szükség van. Ma már általános a közszolgálatban az ún. teljesítményen alapuló kiválasztási rendszer, ahol a fQ szempont az egyén képzettsége, alkalmassága, képessége.
Az általános alkalmazási feltételek mellett (magyar állampolgárság, nagykorúság, fizikai alkalmasság, büntetlen elQélet, teljes cselekvQképesség) mellett tehát meg kell felelni bizonyos speciális alkalmazási feltételeknek is. A zárt rendszerben ezek legfontosabbika a képesítési elQírás: Központi jogszabály írja elQ, hogy milyen iskolai végzettség szükséges a köztisztviselQi állás betöltéséhez, és bizonyos esetekben gyakorlati idQt is elQírhat. Nyílt rendszerben a versenyvizsga eredménye dönt, természetesen a vizsgán általában az tud megfelelni, aki rendelkezik az elQírt ismeretekkel.

Általános kérdések:

1. Szükség van-e speciális képesítéssel rendelkezQ közigazgatási szakemberekre, egyáltalán külön szakma-e a közigazgatás?
 Magyarországon csak a 70-es évekre vált általánosan elfogadottá, hogy külön szakma. Az Államigazgatási FQiskola abból az elképzelésbQl kiindulva jött létre, hogy a jogászképzés nem a célnak megfelelQ, hiszen a jogi egyetemen nem a közigazgatási joganyag dominál.

2. Mikor kell a köztisztviselQket képezni?
 a közszolgálati jogviszony keletkezés elQtt? = egyetemi, fQiskolai képzés, nappali tagozat
 a közszolgálati jogviszony keletkezése után = esti, levelezQ képzés. Gyakorlati elQny!

3. Mire kell a köztisztviselQket képezni?
 semmire, mert a szervezés külön mqvészet = megtanulhatatlan?
 széleskörq mqveltségre?
 közigazgatási jogi ismeretekre?
 manapság elQtérbe kell kerülnie a szervezési-igazgatási ismereteknek, módszereknek is.


1992-ben jelent meg, és VII. hó 1-én lépett hatályba: 1992:XXIII. tv. a köztisztviselQk jogállásáról, amely a közszolgálati jogviszony létesítését meghatározott iskolai végzettséghez, képesítéshez, illetve gyakorlati idQ letöltéséhez köti:

 legalább középfokú végzettség;
 Központi közigazgatási szerv alaptevékenysége keretében középiskolai végzettségq köztisztviselQt nem alkalmazhat. Alaptevékenység az, amit a jogszabály a szerv feladatkörébe utal, továbbá amit a miniszter vagy az országos hatáskörq szerv vezetQje alaptevékenységként határoz meg;
 minden vezetQnek kötelezQ a felsQfokú végzettség;
 jegyzQ az lehet, aki: igazgatásszervezQi vagy állam- és jogtudományi képesítéssel rendelkezik;
 A községi önkormányzat képviselQ testülete a körjegyzQ és az ötezernél több lakosú község jegyzQje kivételével a képesítési elQírások alól különösen indokolt esetben felmentést adhat. A felmentés idQtartama nem haladhatja meg a képesítés megszerzéséhez szükséges idQtartamot. A felmentés idQtartamának eredménytelen eltelte esetén a köztisztviselQ közszolgálati jogviszonya megszqnik;
 fQjegyzQnek jogi vagy közgáz végzettség + 2 év állig gyakorlat;
 kormányrendelet egyéb követelményeket is megszabhat
 1995-ben megjelent a képesítési elQírásokról szóló Korm rendelet

A Ktv. hatályba lépése óta emelkedni látszik a szakma presztízse. Akik a megadott idQn belül nem szerzik meg a középfokú képesítést, azok közszolgálati jogviszonya megszqntethetQ. A nem szakirányú felsQfokú végzettségqek esetében is ez a helyzet, ha nem szerzi meg a szükséges képesítést, vissza kell sorolni középfokú végzettségqek kategóriájában, vagy meg kell szqntetni munkaviszonyát.


50. A köztisztviselQk képzésének alapvetQ kérdései. Továbbképzés a közigazgatásban


A zártabb köztisztviselQi modell hatékony mqködésének egyik legfontosabb feltétele a jól felépített és funkcionáló továbbképzési rendszer. Nélküle a köztisztviselQk tudása elavul, korszerqtlenné válik és ez elQbb-utóbb a szakmai színvonal csökkenéséhez vezet.

Az elQmeneteli rendszer követelményeinek megvalósításában meghatározó szerepe van a képzés és a továbbképzés rendszerének. A köztisztviselQnek alanyi jogosultsága van arra, hogy az elQmenetelhez elQírt képzésben, továbbképzésben vagy átképzésben részt vegyen.
A továbbképzés alapvetQen problémaorientáltságú, azaz aktuális és konkrét feladatok megoldási módozatait tanítják. Így a továbbképzés gyakorlati irányultságú és a hatékonyabb teljesítményt kívánja szolgálni.

A köztisztviselQk továbbképzésének kormányzati felelQse a belügyminiszter. Feladata, hogy szervezze, összehangolja a képzést, továbbképzést, átképzést, s ellássa a közigazgatási vezetQképzéssel kapcsolatos teendQket. Ebben segítik a közigazgatási hivatalok, amelyek mqködési területükön a köztisztviselQk továbbképzését szervezik és koordinálják.
A köztisztviselQk továbbképzési terveit a központi közigazgatási szervek és a fQvárosi, megyei közigazgatási hivatalok állítják össze a Belügyminisztérium koordinálásával. Az iskolarendszeren kívüli továbbképzés pénzügyi feltételeit az éves költségvetési törvényben, a Belügyminisztérium fejezetében kell biztosítani.

A továbbképzéshez szükséges feltételeket a közigazgatási szervnek kell biztosítani, illetve a költségeket finanszírozni. Az elQmenetelhez szükséges képzés, továbbképzés, átképzés, s az ezzel összefüggQ vizsgakötelezettség teljesítése miatt kiesQ munkaidQre járó illetményét a közigazgatási szerv köteles megtéríteni. A továbbképzésben kiemelt szerepet játszik az alap, illetve szakvizsga. Ezek mellett meghatározó az önképzés és az ehhez kapcsolódó fakultatív ismeretszerzés is. A továbbképzések célja, hogy a köztisztviselQk megismerjék az új jogszabályokat, valamint tisztában legyenek azok alkalmazásának jogi követelményeivel.

A továbbképzés két fajtája:

1. Szolgálati: kötelezQ, államilag irányított és ingyenes: jogszabály, vagy a munkáltatói jogkör gyakorlója rendelheti el és alapvetQen az elQmenetelre nézve van jelentQsége. A kötelezQ továbbképzések témáit a módszerért felelQs központi közigazgatási szerv jelölheti ki, a döntésnél a közigazgatás aktuális szükségleteire kell figyelemmel lennie.

2. Karrierjellegq: fakultatív, önkéntes, s rendszerint a munkáltató ösztönzésével, illetve elismerésével párosul.

A közigazgatási alapvizsga azt a célkitqzést szolgálja, hogy a speciális alapképzettségq köztisztviselQ elsajátítsa mindazokat az igazgatás körébe tartozó alapismereteket, amelyek képessé teszik a közigazgatási eljárás és gyakorlat szabályainak magabiztos és szakszerq alkalmazására. Az alapvizsga egyébként a közszolgálati rendszer egységét is kifejezi, mivel a vizsga anyagához szolgáló ismeretekkel valamennyi köztisztviselQnek rendelkeznie kell.

Nem kis jelentQségq a nyelvtudás ösztönzése sem. Ha a köztisztviselQ olyan munkakört tölt be, amelyben idegen nyelv használata szükséges  feltéve, ha az nem munkaköri kötelezettsége  idegennyelvtudási-pótlékra jogosult. Az idegennyelv-tudását nyelvvizsga-bizonyítvánnyal kell igazolni. A pótlékre jogosító nyelveket és munkaköröket a munkáltatói jogkör gyakorlója állapítja meg.
A továbbképzési rendszer fokozatos kiépítése során háttérbe kell szorítani a centralizált rendszerépítést, s helyette célszerqbb az öntevékeny szervezQdésekre alapozni, természetesen megfelelQ koordináció biztosítása mellett.
A vezetQképzés átalakításának célja, hogy a közigazgatási szervezet hatékony mqködéséhez, szakismereteit folyamatosan bQvítQ, s nem utolsó sorban korszerq szervezési eljárásokat ismerQ, dönteni képes, idegen nyelven beszélQ vezetQk hozzák a döntéseket a közigazgatásban.
Az érdemeken alapuló elQmenetel csak abban az esetben mqködhet a törvény céljának megfelelQen, ha mód nyílik a pályaút során az ismeretek szervezetrendszer céljaival összhangban lévQ karbantartására, illetve továbbfejlesztésére.
A jogszabályi kényszer azonban önmagában nem elegendQ ahhoz, hogy eredményes legyen a köztisztviselQk továbbképzése. A jelenleginél vonzóbb anyagi ösztönzésre is szükség van, amely képes az elQrehaladáshoz szükséges vizsga teljesítésére sarkallni a köztisztviselQt.

(1) A köztisztviselQ jogosult az elQmenetelhez, és köteles a központilag vagy a közigazgatási szerv által elQírt képzésben, továbbképzésben vagy átképzésben - ideértve a közigazgatási vezetQképzést is - (a továbbiakban együtt: továbbképzés) részt venni.
(2) Az iskolarendszeren kívüli továbbképzés pénzügyi feltételeit az éves költségvetési törvényben a Belügyminisztérium fejezeti kezelésq célelQirányzataként kell biztosítani. Az elQirányzat felhasználásának módjáról, feltételeirQl a köztisztviselQk továbbképzésérQl szóló kormányrendeletben kell intézkedni.
(3) Az iskolarendszerq továbbképzés költségeit a közigazgatási szervek saját költségvetésükbQl fedezik.
(4) A közigazgatási szerv az elQmenetelhez és a központilag vagy a közigazgatási szerv által elQírt iskolarendszeren kívüli továbbképzés (2) bekezdésben nem említett feltételeit köteles biztosítani. A köztisztviselQnek az elQmenetelhez szükséges, valamint a központilag vagy a közigazgatási szerv által elQírt továbbképzés és az ezzel összefüggQ beszámolási vagy vizsgakötelezettség teljesítése miatt kiesQ munkaidQre járó illetményét a közigazgatási szerv köteles megtéríteni.
(5) A továbbképzés költségeit a köztisztviselQ köteles visszatéríteni, ha neki felróható okból az elQírt követelményeket nem teljesíti, illetQleg a továbbképzés befejezésétQl számított két éven belül közszolgálati jogviszonyáról lemond, vagy ha hivatalvesztés fegyelmi büntetés miatt, illetve a 77. § (2) bekezdése alapján szqnt meg a közszolgálati jogviszonya. Nincs visszatérítési kötelezettsége a köztisztviselQnek az iskolarendszeren kívüli kötelezQ továbbképzés költségei esetében, kivéve az idegennyelvi képzést.
(6) A köztisztviselQk továbbképzésének rendszerességét és tervszerqségét középtávú és éves tervek alapján kell biztosítani. A terveket a központi közigazgatási szervek, valamint az 1. § (2) bekezdésében meghatározott szervek és a fQvárosi, megyei közigazgatási hivatalok állítják össze a Belügyminisztérium koordinálásával.


51 A köztisztviselQk minQsítése és értékelése

A minQsítési rendszer

A minQsítés fogalma: A minQsítés a szervezetben dolgozók képességeinek, teljesítményének és magatartásának tényekre alapozott értékelése, amelynek alapján meg lehet ítélni, hogy a minQsített az adott beosztásában megfelelQ-e, illetve hogy indokolt-e Qt magasabb beosztásba helyezni, illetve más feladatkörrel megbízni vagy a szervezetbQl alkalmatlansága miatt eltávolítani.
A minQsítési rendszer azoknak a személyzeti politikai elveknek és szabályoknak a foglalata, amelyek valamely szervezetben foglalkoztatottak minQsítésének formáját és tartalmát meghatározzák.
A minQsítési rendszerek változásai: A meghatározott idQszakonkénti minQsítés intézményesítésére az elsQ kísérleteket a hadseregek tették meg alacsony színvonalon és gyér sikerrel. Mindamellett a katonai tapasztalatokon okulva, számos országban bevezettek minQsítési rendszert elQbb a nagy állami közüzemeknél (posta, államvasút), majd az állami szolgálat több ágában és végül az egész közszolgálatban. FQleg a XX. század elsQ évtizedeitQl a nagy- és középvállalatok igen finoman kidolgozott minQsítési rendszereket állítottak személyzeti politikájuk szolgálatába, de szigorúan csak saját belsQ használatukra s csak igen kivételesen szolgáltatva információkat a minQsítésekrQl más szervezetek számára.
Korunkban a közszolgálati minQsítési rendszerek hasznosítják azokat a tudományos kutatási eredményeket, amelyeknek birtokában jól prosperáló vállalatok a maguk minQsítési rendszerét kimunkálták.
Miközben rengeteg nagy- és középvállalatnál a minQsítés nélkülözhetetlenségét nem kérdQjelezik meg, a közszolgálatban a minQsítési rendszerek roppant gyengén funkcionálnak, s szinte világszerte a közszolgálati minQsítési rendszerek csQdjét emlegetik.

A közszolgálati minQsítési rendszerek magyarországi múltja

Az elsQ világháború elQtt több közszolgálati ágazatban, (miniszteriális közigazgatás, katonai tisztikar, középiskolai tanári kar stb.) intézményesítettek un. minQsítési táblázatokat, s a minQsítések ezek kitöltésével készültek. Közös modelljük volt a Pénzügyi szolgálati és minQsítési táblázat, amelyet a Pénzügyi Közlöny 1884-ben tett közzé. A táblázat kitöltQjének hat szempontból kellett az alkalmazottat megítélnie (felfogás, ítélQképesség, szorgalom, elQadás, szakképzettség, magaviselet), a táblázatban megadott értékelések valamelyikének kiválasztásával. KézenfekvQ, hogy az így született minQsítésekbQl használható következtetésekre jutni nem lehetett.

A második világháborút követQen ez a minQsítési rendszer megszqnt, majd elrendelték a minQsítések tartalmát illetQen a szabad és egyben a titkos minQsítési rendszer alkalmazását. A minQsítését maga az alkalmazott sem ismerhette meg. 1956 után minisztertanácsi határozatokban csak némely minQsítési alapelvet fogalmaztak meg, a részletesebb szabályokat pedig miniszteri normatív utasításokba foglalták. A felszínes és változékony szabályozás nyomán kiérlelt és folyamatos minQsítési gyakorlat nem alakulhatott ki, s a minQsítési rendszer a személyzeti apparátus bürokratikus közönyébe fulladva megközelítQen sem töltötte be rendeltetését.

Az 1990-ben, a politikai rendszerváltozást követQen megkezdQdött törvényhozás. A munkaügy terén a Munka Törvénykönyvét (Mt.) és a KöztisztviselQk Jogállásáról szóló törvényt (Ktv.), majd a Közalkalmazottak jogállásról szóló törvényt (Kjt.) alkották meg. A Munka Törvénykönyve a minQsítési rendszert kirekesztette szabályozási tárgykörei közül. Nem tiltotta meg azonban, hogy a munkáltatók a munkavállalókat minQsítsék, ha ezt kizárólag szervezeten belüli felhasználás céljából teszik. A Mt.-nek az a szabálya, amelynek értelmében a munkavállaló kérésére a munkáltató a munkaviszony megszqnésével kapcsolatban köteles neki a munkája értékelését tartalmazó mqködési bizonyítványt adni, nem teremt a munkáltató számára kötelezettséget valamiféle minQsítési rendszer mqködtetésére, legfeljebb bizonyos adatok, tények rögzítésére, amelyeket felhasználva az értékelés elkészíthetQ.
A Ktv. és a Kjt. között a minQsítést illetQen a különbség lényegbevágó. A Kjt. mindössze néhány jogtételt rögzít a minQsítésrQl (minQsítési jogkör telepítése, minQsítés tényszerqsége, alkalmazottal ismertetése és egyetlen kötelezQ esete). Ezen túl azonban a minQsítés rendjének megállapítását miniszteri feladat- és hatáskörbe utalja. Ezzel szemben a Ktv. a szoros értelemben vett köztisztviselQket illetQen minQsítési rendszert teremt.

A Ktv. minQsítési rendszere -A minQsítési rendszer elemzésének szempontjai

A minQsítés célja, gyakorisága: A minQsítés célja a köztisztviselQ szakmai teljesítményének megítélése, a teljesítményt befolyásoló ismeretek, képességek, személyiségjegyek értékelése, továbbá a szakmai fejlQdés elQsegítése."
A köztisztviselQket  az öregségi nyugdíjkorhatár betöltését megelQzQ öt év kivételével - legalább négyévente, és minden magasabb besorolási fokozatba sorolásuk elQtt vagy a köztisztviselQ írásbeli kérelmére  ha az utolsó minQsítése óta (beleértve a teljesítményértékelést is) két év már eltelt minQsíteni kell, feltéve, ha a minQsítési idQszakban a köztisztviselQ legalább egy évig a minQsítQ irányítása alatt dolgozott. Annak nincs akadálya, hogy a minQsítésre gyakrabban kerüljön sor.
A minQsítésnek tartalmaznia kell a köztisztviselQ munkavégzésére vonatkozó tényeket, ténymegállapításokat, a minQsítést végzQ tárgyilagos  indoklással alátámasztott- értékítéleteit. A minQsítésre a köztisztviselQnek alanyi joga van, a közigazgatási szerv a minQsítést köteles elvégezni.
MinQsítés szükséges a köztisztviselQ:
magasabb besorolási fokozatba sorolásához,
a várakozási idejének lerövidítéséhez vagy meghosszabbításához,
a szakmai alkalmatlanságra alapított felmentéshez,
a jutalmazáshoz, kitüntetéshez,
a vezetQi megbízáshoz,
az áthelyezéshez,
a továbbképzésben való részvételhez stb.

A minQsítQi hatáskör: A minQsítés a munkáltatói jogkör gyakorlójának feladata. A hivatali szerv vezetQje minQsítési hatáskörét átruházhatja a hivatali szervezet vezetQ beosztású köztisztviselQjére. Ilyen esetben a minQsítést végzQ alsóbb vezetQ köteles a minQsítést közvetlen felettesének bemutatni, s az csak ezt követQen ismertethetQ a minQsítettel. Testületi vezetésq szerv esetén, ha a köztisztviselQ kinevezése a testület hatásköre, a testület nem ruházhatja át az alapvetQ munkáltatói jogokat (kinevezés, felmentés, összeférhetetlenség megállapítása, fegyelmi eljárás megindítása, fegyelmi büntetés kiszabása), de a minQsítés joga tisztségviselQre, hivatali vezetQre átruházható.

A minQsítési rendszer szabadsága: A minQsítés szabad vagy kötött rendszere közül a Ktv. egyiket sem választotta, hanem az un.. vegyes rendszerhez folyamodott. A szabad rendszerbem a minQsítQ jogszabályi kötöttség nélkül maga határozza meg, hogy a minQsítésben mire tér ki. Az ilyen minQsítések olyannyira egyéniesítettek" lehetnek, hogy bármiféle összehasonlításra alkalmatlanok, s így egyik rendeltetésüket elveszítik. Korunkban a közszolgálatban az ilyen rendszer szinte csak elméleti fogalom. Ezen az értendQ, hogy a minQsítés kötelezQ tartalmi minimumát jogszabály elQírja, sQt a minQsítést csak a jogszabályban elQírt kritériumok szerint szabad elkészíteni, és egyetlen elQírt minQsítési szempont sem mellQzhetQ. A kötött rendszer további ismérve az, hogy a minQsítQ köteles a minQsített alkalmasságáról összefoglaló értékelést adni (esetleg a megadott alkalmassági fokozatok valamelyikébe be kell sorolnia).

A Ktv. vegyes rendszerének lényege, hogy a törvény mellékleteként kidolgoztak egy MinQsítési lapot", amely a minQsítés kötelezQ tartalmi elemeit meghatározza. Ugyanakkor azonban a minQsítQ felhatalmazást kapott a munkaköri követelményekhez igazodó további szempontok szerinti értékelésre is. Mivel a vegyes rendszer egyesíti a szabad és a kötött rendszer elQnyeit, az ilyen rendezés elméletileg megalapozott, annak alkalmazásával a minQsítésnek rendeltetésszerq gyakorlata alakítható ki.

A minQsítési lapon fel kell tüntetni (a személyazonosító adatokat követQen) azokat a feltételeket és feladatokat, amelyeket az alkalmazott számára jogszabály vagy a munkáltató elQírt, és amelyeknek teljesítését a megadott minQsítési kritériumok szerint a minQsítQnek meg kell ítélnie. A minQsítési lap tíz szempontot" ad meg mint a minQsítés kötelezQ tartalmi minimumát. Ezek a következQk: szakmai ismeret és jártasság; elemzQ készség; ítélQképesség; pontosság; írásbeli és szóbeli kifejezQkészség; felelQsségérzet; hivatástudat; kapcsolatteremtQ, -fenntartó készség; szorgalom, igyekezet. A vezetQket, ezeken túl értékelni kell a vezetett csoport munkájának színvonala, valamint szervezettsége tekintetében is.
Valamennyi minQsítési kritérium szerint a minQsített ötféle értékelést kaphat: kiváló; átlag feletti; átlagos; átlag alatti; nem kielégítQ. A minQsítQ az e módon történQ értékelést nem mellQzheti, s másfélével nem helyettesítheti. EbbQl a kötelességébQl folyóan elsQ feladata annak eldöntése, hogy az átlagos" mihez mérten ilyen, mert az átlagos" felett és alatt található két-két osztályzatot ehhez kell viszonyítania.
A minQsítésben csak kellQen alátámasztott, tényeken alapuló megállapítások szerepelhetnek. A minQsített alkalmasságának megítélését a minQsítQ írásban indokolni köteles.

A minQsítési lapon szereplQ szempontok szerinti osztályozás, valamint az egyéb szempontok alapján kell megítélni a minQsített alkalmasságát, amelynek fokozatai: kiválóan alkalmas, alkalmas, kevéssé alkalmas, alkalmatlan. Ez a minQsítés végeredménye, ami a minQsítettnek a minQsítéskor betöltött munkakörére való megfelelQségét kívánja kifejezni. A minQsítési lapon egyéb viszonyításra rovat ugyan nincsen, de a Ktv. nem tiltja, hogy a minQsítQ nyilatkozzék arról, hogy a minQsítettet beosztásában indokolt-e hagyni vagy magasabb (esetleg vezetQi) beosztásra érdemesnek tartja Qt.

A minQsítési rendszer nyíltsága: három fokozata van. Ezek a következQk:
Az abszolút titkosság, amin az értendQ, hogy a minQsítésbe az azt végzQ hivatali vezetQn kívül senki nem tekinthet bele és abból információk semmilyen célra nem szolgáltathatók. Ezt a rendszert világszerte elutasították, különös tekintettel arra, hogy a titkosság a minQsített elQl is elzárta a lehetQséget, hogy minQsítését megismerje.
Az abszolút nyílt rendszert szintén mindenütt elvetették, mert a minQsítésben olyan információk lehetnek, amelyeknek nyilvánosságra jutása sértheti a minQsítetten túl másoknak a személyiségi jogait is, továbbá titokvédelmi szabályokba is ütközhet, fQleg a hivatali titkot illetQen.
A viszonylag nyílt minQsítési rendszerben a minQsítést a minQsítettel meg kell ismertetni, módot kell neki adni arra, hogy a minQsítést szóban vagy írásban észrevételezze és különösen arra, hogy az abban foglalt adatokkal, tényállításokkal szemben kifogással éljen, bizonyítást indítványozzon és bizonyítékait elQterjessze. Az ilyen rendszerben a minQsítésbQl információkat kell szolgáltatni az olyan hivatalos szervek számára, amelyeknek a minQsített valamely ügyének eldöntéséhez azokra szükségük van (például egyéb munkaügyi vitában döntQ szervnek).

A Ktv. a viszonylag nyílt minQsítési rendszert intézményesítve biztosítja a minQsítettnek a jogot ahhoz, hogy a minQsítését megismerje, és arra írásban észrevételt tegyen. A megismerés tényét a minQsített aláírásával igazolja, s az aláíráskor át kell neki adni a minQsítés egy példányát.
A köztisztviselQ kérésére a minQsítQ a minQsítés kialakításában a közigazgatási szervnél mqködQ érdekképviseleti szervet köteles bevonni és a minQsítetésben foglalt megállapításokra tett észrevételeit a minQsítési lapon rögzíteni.
A köztisztviselQ a minQsítés hibás vagy valótlan ténymegállapításának, személyiségi jogát sértQ megállapításának megsemmisítését a bíróságtól kérheti.

d.) A minQsítés jogi hatása amelyek a Ktv.-bQl közvetlenül levezethetQk a következQk:
A köztisztviselQnek pályafutása (elQmenetele) terén a Ktv. a minQsítéshez fqzQdQ, de más feltételekkel is összekapcsolt alanyi jogot biztosít: azt, hogy magasabb besorolási fokozatba kell Qt sorolni, ha feladatainak ellátására legalább alkalmas" minQsítést kap. A kiválóan alkalmas" minQsítés nem teremt alanyi jogot a várakozási idQ letelte elQtt magasabb fokozatba sorolásra, csak annak lehetQségét nyitja meg. Nem kötelezQ, hanem megengedett a várakozási idQ meghosszabbítása, ha a köztisztviselQt kevéssé alkalmasnak" minQsítették. Ezzel összefüggésben két értelmezési probléma mutatkozik. Az elsQ az, hogy hol húzódik a határvonal a kevéssé alkalmasság és az alkalmatlanság között. A második pedig az, hogy az alkalmatlannak minQsített köztisztviselQt kötelezQ-e felmenteni.
Az érintett köztisztviselQnek joga van ahhoz, hogy a minQsítésének átvett példányát érdekeinek védelmében egészben vagy részben felhasználja, és hogy az illetékes szerv azt hivatalos eljárásban közokiratnak elfogadva, bizonyító erQt tulajdonítson neki. Ha a minQsítQ jogszabály értelmében köteles a köztisztviselQrQl információt szolgáltatni, úgy a minQsítés körébe esQ információ nem térhet el attól, ami a minQsítésben szerepel.

A minQsítésben csak kellQen alátámasztott, tényeken alapuló megállapítások szerepelhetnek, és a ténymegállapítások, illetve az értékelés között nem lehet ellentét. Ezért a minQsített alkalmasságának megítélését köteles a minQsítQ indokolni. A minQsítettnek pedig alanyi joga van arra, hogy a minQsítés hibás vagy valótlan ténymegállapításának, illetve személyiségi jogát sértQ megállapításának megsemmisítését a bíróságtól kérheti. A bíróság hatásköre azonban arra korlátozódik, hogy csak a minQsítés tényalapjával foglalkozzék, de az abban foglalt értékelést sem egészében, sem részleteiben nem bírálhatja felül.

A teljesítményértékelés
A Ktv. 2002. január 1-tQl alkalmazandó rendelkezései a négyévenként minQsítés mellett bevezette az évenkénti teljesítményértékelést. A minQsítés a köztisztviselQ munkájának átfogó, általában négy évenkénti, a teljesítményértékelés a folyamatos, évenkénti munka értékelését jelenti. A miniszteri indoklás szerint, a törvény a fejlett közigazgatású országok gyakorlatához igazodik a teljesítményértékelés bevezetésével, melynek célja a felelQsségteljes, szakszerq ügyintézés ösztönzése, a felkészültség folyamatos szinten tartása és javítása. A teljesítményértékelés a munkáltatói jogkör gyakorlója végzi. A teljesítményértékelés alapját a szerv vezetQje (önkormányzatoknál a képviselQ-testület) által meghatározott kiemelt célok képezik, amelyek azonban nem alapulhatnak önkényes szempontokon. A teljesítménykövetelmények meghatározásakor a köztisztviselQ munkaköri feladataira és a közigazgatási szerv kiemelt céljaira kell figyelemmel lenni. A munkáltatói jogkör gyakorlója e célok alapján írásban rögzíti a köztisztviselQvel szemben támasztott követelményeket, majd év végéig ehhez mérve értékeli a köztisztviselQ teljesítményét. Az évenkénti teljesítményértékeléseket figyelembe veszik a minQsítésnél.
A teljesítményértékelés az önkormányzatoknál foglalkoztatott köztisztviselQk esetében is kötelezQ. Az önkormányzatoknál a teljesítménykövetelmények alapját képzQ kiemelt célokat a képviselQtestület, a jegyzQ tekintetében a polgármester határozza meg.
A hivatali szerv vezetQje  a tárgyévet követQ idQszakra vonatkozóan  a teljesítményértékeléstQl függQen a köztisztviselQ alapilletményét legfeljebb 30%-kal megemelheti vagy legfeljebb 20%-kal csökkentheti. Ha a teljesítményértékelésre nem került sor, a köztisztviselQ alapilletménye nem csökkenthetQ. Vagy a korábban megemelt alapilletményére, vagy  emelés hiányában  a besorolási szabályok szerinti alapilletményre jogosult.
A teljesítményértékelés hibás vagy valótlan ténymegállapításának megsemmisítése iránt a köztisztviselQ a munkaügyi bírósághoz fordulhat.
A teljesítményértékelésre vonatkozó szabályok nem alkalmazhatók a közigazgatási államtitkárok, a helyettes államtitkárok, a politikai fQtanácsadók és a politikai tanácsadóik tekintetében. Illetve abban az esetben sem kell alkalmazni, ha a köztisztviselQ munkavégzésének idQtartama a tárgyévben nem éri el a hat hónapot.

52. ElQmeneteli rendszer a közigazgatásban

Az elQmeneteli rendszer:

1. Az alkalmazott által befutható életpálya nem a munkáltató eseti döntéseitQl függ, hanem annak szakaszait jogszabály elQre rendezi, s a szolgálati jogviszonyt a felek ennek ismeretében hozzák létre.
2. Az alkalmazottnak a jogszabályban rendezett pályafutáshoz, ha a követelményeknek megfelel, alanyi jog van: karrierhez való jog.
Ez a jogosultság a közszolgálat privilégiuma és egyben a zárt rendszerq közszolgálat egyik jellemzQje. Ez a jogosultság a hivatali rangban való tervszerq emelkedést és az ezzel általában együtt járó illetménynövekedést jelenti, nem következik azonban belQle a vezetQi munkakör elnyerése.
A személyi állomány stabilitására jellemzQ, hogy a köztisztviselQket abban az esetben sem lehet elbocsátani, ha munkahelyük megszüntetésére kerül sor. Ilyen esetben szakmai felkészültségüknek, illetve besorolási fokozatuknak megfelelQ másik álláshelyre tarthatnak igényt. A minQsítés döntQ szerepet játszik a köztisztviselQ karrierjében, ezért annak tartalma szabadon megismerhetQ, illetve, ha azzal a köztisztviselQ nem ért egyet, kérheti annak felülvizsgálatát. A köztisztviselQk díjazása kötött szabályok szerint történik, s mértéke döntQen az elQmeneteltQl, illetve a betöltött álláshelytQl függ.

A rendszer lehet:
1. tisztán automatikus: az idQmúlás ténye önmagában elQmenetelt jelent;
2. tisztán érdemeken alapuló:
a.) nincs jogilag szabályozott pályafutás (nem is igazán elQmeneteli rendszer!)
b.) van jogilag szabályozott pályafutás, de nem alanyi jogon: az elQléptetés szerzett érdemek függvénye, a munkáltató szerv joga
3. vegyes rendszer: a Ktv ilyen rendszert léptetett életbe!
Érdemeken alapuló szabályozott elQmeneteli rendszer, amelyben az elQrehaladás feltételeinek teljesítése esetén az elQmenetel alanyi jogként biztosított.
FQszabályként a köztisztviselQ besorolása, iskolai végzettsége és közszolgálati jogviszonyban töltött ideje, valamint minQsítése alapulvételével történik. A pályakezdQ - iskolai végzettségétQl függQen - egy vagy két évet gyakornokként tölt el. A követelmények két legfontosabb eleme a közigazgatási alapvizsga és a vezetQi megbízáshoz nélkülözhetetlen közigazgatási szakvizsga.

A Ktv. kétféle köztisztviselQi pályafutásról rendelkezik:
1. felsQfokú iskolai végzettségqek:
 hét besorolási fokozat;
 minden fokozatban a törvényben meghatározott idQt kell letölteni, hogy kötelezQen feljebb lépjen = várakozási idQ
 minden besorolási fokozathoz a törvényben elQírt cím jár, ami független a köztisztviselQ hivatali beosztásától és betöltött munkakörétQl (fogalmazó II; fogalmazó I; titkár II; titkár I; tanácsos II; tanácsos I; fQtanácsos).

2. középiskolai végzettségqek:
 öt besorolási fokozat (elQadó II; elQadó I; fQelQadó III; fQelQadó II; fQelQadó I);

3. MindkettQre vonatkozik:
 A pályakezdQ csak gyakornoki besorolást kaphat;
 a magasabb besorolási fokozatba lépéshez szükséges nemcsak a várakozási idQ letelte, hanem min. alkalmas minQsítés, jogszabályban elQírt feltételek teljesítése, a közigazgatási szerv által írásban megfogalmazott feltételek teljesítése (képzés, továbbképzés terén) Ha ezt a várakozási idQ letelte elQtt teljesítette: át kell sorolni;
 a besoroláskor számításba kell venni azt az idQt, amit a köztisztviselQ munkaviszonyban, közszolgálati viszonyban, közalkalmazotti jogviszonyban, szolgálati jogviszonyban stb. töltött el
 ha felsQfokú képesítést szerez: át kell sorolni;
 ha a köztisztviselQ az adott szervezetben hasznosítható új ismereteket szerez, vagy kiválóan alkalmas minQsítést kap, illetve kimagasló munkát végez: nem kötelezQ, hanem mérlegelhetQ soron kívüli elQléptetés is.
 A kevéssé alkalmas minQsítés a várakozási idQ legfeljebb 1 évvel való meghosszabbítását eredményezheti.

Ha a köztisztviselQ közszolgálati jogviszonya a nyugdíjazás miatt szqnik meg, a besorolásra utaló megnevezést nyugdíjasként is viselheti.
A közigazgatási szerv a tartósan kiemelkedQ munkát végzQ felsQfokú iskolai végzettségq köztisztviselQnek címzetes tanácsosi, fQtanácsosi címet adományozhat (10-18 év közszolgálati jogviszonnyal, eltekintve a szakvizsga létételétQl).
A köztisztviselQ osztályvezetQ, fQosztályvezetQ megbízást kaphat a munkamegosztás szempontjából elkülönült szervezeti egység vezetésére. A vezetQi megbízás határozatlan idQre szól, külön indoklás nélkül bármikor visszavonható. (Csak felsQfokú végzettségq és szakvizsgával rendelkezQ kaphat.) A vezetQi megbízás alatt a köztisztviselQ magasabb besorolási fokozatba lép.
A Miniszterelnöki Hivatalban kormány-fQtanácsadó, kormánytanácsadó; miniszteri kabinetben miniszteri fQtanácsadó, tanácsadó munkakörök létesíthetQk határozatlan idQre, bármikor visszavonhatóan. Az Országgyqlés hivatalában, Alkotmánybíróság Hivatalában, az Állami SzámvevQszéknél ugyancsak fQtanácsadói, tanácsadói munkakörök létesíthetQk.
Az önkormányzati igazgatásban csak azokat lehet köztisztviselQknek besorolni, akik az önkormányzattal állnak jogviszonyban és alkalmazásuk az önkormányzat hivatalában történik. Azok a munkavállalók, akik a polgármesteri hivatal önálló költségvetési szerveivel állnak alkalmazotti jogviszonyban közalkalmazottak, s mint ilyenek a Kjt. hatálya alá tartoznak, s ezért köztisztviselQként történQ besorolásuk szóba se kerülhet.

ElQmeneteli formák:
1. Horizontális: szervezeten belül, szervezetek közötti mozgás: feljebb ugyan nem jut, de magasabb rendq munka, jobb körülmények, jobb helyzet.
2. Vertikális:
a.) szervezeten belül: magasabb besorolás, vezetQi megbízás
b.) szervezeten kívül: pl. városi dekoncentrált szervtQl a megyei dekoncentrált szervhez kerül.


53. KöztisztviselQi illetményrendszerek. A magyar illetményrendszer és elemei


A hivatásos közösségi szolgálat kialakulásának folyamatában a magánszolgálatot a közösségi szolgálattól azáltal is elhatárolták, hogy a köz szolgálatában dolgozók nem bért kapnak munkájuk ellenértékeként, hanem törvényben meghatározott illetményt, amely alanyi jogon illeti meg Qket.

Illetményrendszerek:

1. Az alsó- és felsQhatáros illetményrendszer:

 az alkalmazott illetményének a munkakörére meghatározott illetménytételek közül a minimumot kell elérnie, de a maximumot nem haladhatja meg.
 jogszabály rögzíti azokat az ismérveket, amelyeket az alapilletmény meghatározásakor kötelezQ figyelembe venni.
 az elvileg kizárt, hogy az alapilletmény az idQmúlás tényével automatikusan növekedjék, de az is elQfordul, hogy az idQ múlásával az alapilletmény fix összeggel vagy százalékkal növekedik (korpótlék).

2. A folyamatos elQrelépésen alapuló korcsoportos illetményrendszer:

 fix összegben állapítják meg az alkalmazott alapilletményét, éspedig a munkakör és a szolgálati idQtQl függQ korcsoport kombinációjából kiindulva.
Ha az alkalmazott ugyanazon munkakörben a korcsoport idQtartamát kitöltötte, automatikusan magasabb korcsoportba lép, s illetményül az arra meghatározott fix összeget kapja.

 Itt korpótlék nincs, mivel a hosszabb szolgálati idQt már az egyes korcsoportokban járó illetmények meghatározásánál figyelembe vették. Az egyes korcsoportokon belül fizetési fokozatokat állapítanak meg, hogy lehetQvé tegyék az azonos munkakörben alkalmazottak közül a jobb teljesítményt nyújtók honorálását. A fizetési fokozatokban való elQrelépésre viszont nincs alanyi jog! Magasabb munkakörbe az alkalmazott csak elQléptetés révén kerülhet, ami rendszerint az alapilletménye emelkedésével is jár.
3. A rangfokozaton és beosztáson alapuló illetményrendszer (fegyveres és egyenruhás közigazgatási szerveknél és a külügyi igazgatásban):
 A hivatali rangnak általában az alapilletmény kisebb százaléka felel meg, éspedig fix összegben megszabva.
 Az illetmény jelentQsebb hányadához az alkalmazott a tényleges beosztása szerint jut ugyancsak fix összegben.

Speciális korrekciós tényezQk:
 illetménypótlékok (vezetQi-, kor-, veszélyességi- stb. pótlék)
 személyi fizetés: különlegesen magas illetmény, fQként különleges képességq és tudású szakemberek közigazgatásba csábítására, megtartására.
 prémiumok, jutalmak
A folyamatos elQléptetésen alapuló korcsoportos rendszerhez áll a legközelebb, de az alapilletményeket nem fix összegben határozza meg, hanem függQvé teszi Qket az állami költségvetésben évente megállapított ún. illetményalaptól. (Az illetményalap a II. besorolási osztály 1. fokozatára az éves költségvetésben meghatározott összeg.) Az illetményalapot tehát egy adott szorzószámmal szorozzák meg az alapilletmény kiszámításához.
A munkáltatói jogkör gyakorlója jogot kap arra, hogy a köztisztviselQ alapilletményét csökkentse vagy növelje a törvényben megállapított mértékben.
A köztisztviselQt alapilletményének kiszámíthatósága érdekében besorolási osztályba és azon belül fizetési fokozatba kell sorolni.
ElsQ osztály: felsQfokú végzettségqek;
második osztály: középiskolai végzettségqek.
A besorolási fokozat megegyezik a pályafutásuk szerinti besorolási fokozattal = elQmeneteli és illetményrendszer összhangja!
harmadik osztály: ügykezelQk;
negyedik osztály: fizikai alkalmazottak.
Részükre pályafutást a Ktv. nem állapít meg!
A Ktv. tehát díjazza:
a.) a kort: hqség + rutin, gyakorlat honorálása
b.) iskolai végzettséget: ez a tanulásra való ösztönzést is jelenti, hiszen nagy a különbség!
c.) szerv típusa: központi vagy megyei/területi szerv
Az állami hivatalokban dolgozók illetménykiegészítésre is jogosultak.
Pótlékok: gjmq vezetési pótlék, veszélyességi pótlék, idegennyelv-tudási pótlék, képzettségi pótlék
Különjuttatás: minden naptári évben legalább egyhavi illetményére jogosult = 13. havi fizetés
Jutalom: utólagos, alanyi jog nincs rá
Egyéb juttatások, kedvezmények: pl.: munkaruha, étkezési, üdülési stb.
A vezetQi alapilletményre külön szorzókat alkalmaznak.

54. A köztisztviselQk jogai

A közszolgálati jogviszony olyan jogviszony, amelyben mindkét felet sajátos jogok és kötelességek terhelik és jogok illetik meg.
KöztisztviselQi jogok:
A.) A köztisztviselQk alkalmazásához fqzQdQ jogok:

1. maximalizált munkaidQ
2. hosszabb szabadság
3. kiválasztásnál egyenlQ elbírálás
4. felelQsségre vonás szabályozott rendben, eljárási garanciák mellett
B.) A köztisztviselQi pálya sajátosságaiból fakadó jogok:

1. elQmenetelhez, karrierhez való jog
2. a speciális elQmenetelhez kapcsolódóan az illetményhez való jog
3. álláshoz való jog: elmozdíthatatlanság és áthelyezhetetlenség az érintett hozzájárulásnak hiányában
4. munkakörhöz való jog: a köztisztviselQ hátrányos következmények nélkül megtagadhatja olyan feladat elvégzését, amely nem tartozik a munkakörébe.
5. fokozott büntetQjog védelemhez való jog: hivatalos személynek jár!
C. Politikai jogok:
1. választási és választhatósági jog (De: összeférhetetlenség!)
2. pártokhoz való tartozás (vezetQ tisztséget nem tölthet be!)
3. korlátozott sztrájkjog: tilos politikai okokból megtagadni a munkát, csak hosszadalmas egyeztetQ tárgyalások után sztrájkolhat, a közigazgatási szerv mqködését mindvégig fenn kell tartani, választások idején tilos a sztrájk.
55. A köztisztviselQ kötelezettségei

KöztisztviselQi kötelességek:

1. a hqség kötelessége: a hivatalnoki erkölcs egyik meghatározó eleme. A hivatalnoki erkölcs fogalma arra a teóriára épül, hogy a köztisztviselQ szolgálatot teljesít az államért, a népért. Ezért neki ellátást biztosítanak, amely megfelel szolgálata jelentQségének. Ellentételül elvárják tQle a hqséget és az engedelmességet.

2. a közszolgálat teljes odaadással való ellátásának kötelezettsége:
 egyéb munkavégzéssel járó jogviszonyt csak nagyon korlátozottan létesíthet;
 nem folytathat olyan tevékenységet, amely szolgálata ellátásában meggátolná;
 nem tarthat igényt túlmunka esetén díjazásra;
 sztrájkjoga korlátozott

3. a törvényesség megtartásának kötelezettsége: a köztisztviselQ a jogszabályoknak megfelelQen köteles feladatát elvégezni. Ide tartozik még az is, hogy a köztisztviselQ a maga feladatkörében Qrködjék a törvényesség felett. A köztisztviselQ nem jogosult a szabályosan kihirdetett jogszabályok érvényességét vizsgálni, annak végrehajtását illetve alkalmazását megtagadni, mellQzni. Csak jelzési jogosultsága van!

4. az utasításnak való engedelmesség kötelezettsége:
De: Mérsékelt engedelmesség elve: az alárendeltnek csak olyan utasítás adható, illetve csak olyan utasításnak köteles engedelmeskedni, amely nem jogellenes! (Van egy képességi korlát is: a köztisztviselQ nem utasítható olyan feladat elvégzésre, amelyhez nem ért!)

 a köztisztviselQ köteles az utasítást megtagadni, ha bqncselekményt illetve szabálysértést valósítana meg, illetve más személy életét, egészségét vagy testi épségét közvetlenül és súlyosan veszélyeztetné.
 megtagadható, ha a köztisztviselQ életét, egészségét vagy testi épségét közvetlenül és súlyosan veszélyeztetné, vagy az érdekeit védQ jogszabályba ütközne;
 a köztisztviselQ köteles az utasítást adó figyelmét felhívni a fentiekben felsorolt körülményekre.

A köztisztviselQ kérheti az utasítás írásba foglalását, amely alanyi jog.

Az írásba foglalás nem oldja fel a köztisztviselQ utasítás-megtagadási kötelességét, illetve a végrehajtás megtagadásához való jogát. Ha azonban az utasítás nem megtagadható, a köztisztviselQ köteles teljesíteni, de az írásba foglalással a felelQsség az utasítóra hárul.

5. a megközelíthetetlenség, megvesztegethetetlenség;
6. a hivatali titok megtartásának kötelezettsége: ez nemcsak a titokká nyilvánított információra áll fenn!
7. információszolgáltatási kötelezettség:
 aki a közigazgatási szerv feladat- és hatáskörébe esQ kérdésben felvilágosítást kér, azt a köztisztviselQ köteles informálni;
 hatósági eljárásban a köztisztviselQ köteles az ügyfelet meghallgatása elQtt a szükséges tájékoztatással ellátni, jogaira és kötelességeire figyelmeztetni.
8. a köztisztviselQhöz méltó magatartás tanúsításának kötelezettsége.


56. A köztisztviselQk fegyelmi felelQssége


Azt a köztisztviselQt lehet fegyelmi felelQsségre vonni, aki a közszolgálati jogviszonyból eredQ kötelezettségét vétkesen megszegi. A közigazgatásban alkalmazható fegyelmi büntetések mindig igazodnak az adott köztisztviselQi rendszerhez. Fegyelmi eljárást a munkáltatói jogkör gyakorlója köteles megindítani. A felfedezés óta 3 hónap, ill. a vétség elkövetését követQen 3 év nem telhet el.
A vizsgálati szakaszban történik a tényállás tisztázása. A vizsgálat lefolytatására vizsgálóbiztost kell kijelölni. Fegyelmi tanács dönt a fegyelmi büntetésrQl.
Fegyelmi büntetések: megrovás, személyi illetmény megvonása, címtQl való megfosztás, hivatalvesztés.
Meg kell szüntetni az eljárást: ha a közszolgálati jogviszony megszqnik, elévült.

A fegyelmi felelQsség
ElQször azt a problémát kell megoldani, hogy a közszolgálatot teljesítQ kötelességszegése akkor is szankcionálható legyen, ha az nem büntetQjogilag büntetendQ magatartás. Ez a szolgálati felelQsségnek nevezett fegyelmi felelQsség. A fegyelmi felelQsség intézményesítése megteremtette a fegyelmi eljáráshoz való jogot. Ez a közalkalmazottakat védte a munkáltatói önkénnyel szemben. Alkalmazottat ugyanis elbocsátani csak fegyelmi határozattal lehetett.

Fegyelmi felelQsség rendeltetése: fegyelmi felelQsség szankcionáló jellegq, a felelQsségre vonás represszív és preventív célzatú.
Fegyelmi vétség: a Ktv. fegyelmi vétség definíciója  fegyelmi vétséget követ el a köztisztviselQ, ha közszolgálati jogviszonyból eredQ kötelességét vétkesen megszegi. Ha Ktv.-t szorosan értelmeznénk, nem akadna olyan alkalmazott, aki lenne évente néhány eljárást ne kellene indítani, mert minden tévedés, mulasztás fegyelmi vétségként regisztrálható.
A fegyelmi büntetések és azok következményei: a Ktv. Értelmében kiszabható fegyelmi büntetések:
megrovás
elQmeneteli rendszerben történQ várakozási idQ meghosszabbítása (legfeljebb 2 évvel)
elQmeneteli rendszerben egy fizetési, vagy besorolási fokozattal való visszavetés
juttatás csökkentése vagy megvonása (2 évig)
személyi illetmény megvonása
címtQl való megfosztás, vezetQi megbízás visszavonása (2 évig)
hivatalvesztés (3 évig nem alkalmazható)
fegyelmi büntetés: pénzbüntetés

A fegyelmi eljárás:
A fegyelmi jogkör gyakorlása az a hatáskör, mely birtokában az illetékes szerv a fegyelmi ügyet határozatával lezárja. Gyakorlója: 3 tagú tanács.
A fegyelmi eljárás megindítása: relatív elévülés okán nem lehet az eljárást megindítani, ha a fegyelmi vétség felfedése óta 3 hónap, abszolút elévülés miatt 3év eltelt. A fegyelmi eljárás megindítása: annak elrendelése. Vizsgálóbiztost kell kijelölni, aki az eljárás alá vontnál magasabb besorolású, ennek hiányában vezetQ beosztású köztisztviselQt. A fegyelmi eljárás elrendelésérQl és a vizsgáló biztos kijelölésérQl az érintett köztisztviselQt írásban tájékoztatni kell. A vizsgálóbiztos kizárólagos joga, hogy javaslatot tegyen az eljárás alá vont köztisztviselQnek az állásából való felfüggesztésére a fegyelmi eljárás befejezéséig. Felfüggesztés: munkavégzési tilalom ( illetmény jár, de 50%-a visszatartható)
Az eljárás lefolytatása (melyre a vizsgálóbiztos kijelölésétQl számított15 napon belül kell sort keríteni) és azon belül a bizonyítás vizsgálati és tárgyalási szakaszra tagolódik. A vizsgálati szakaszban a vizsgáló biztosnak közölni kell a köztisztviselQvel, hogy mely kötelességszegés miatt indul ellene eljárás, melyek a bizonyítékok. A tárgyalási szakaszban a tárgyalás kitqzése, bizonyításnak itt is van helye. (bizonyítási eszköz a tanú meghallgatása, szakértQ igénybe vétele.),
Az eljárás befejezéseként születQ határozatot a fegyelmi tanács zárt ülésben szótöbbséggel kell hozza meg az elQterjesztéstQl számított 8 napon belül. A határozat végrehajtható, ha a köztisztviselQ nem támadja meg.
Jogorvoslatként keresettel a határozat ellen csak az elmarasztalt köztisztviselQ élhet.


57. A köztisztviselQk fegyelmi rendszere.
A közigazgatási dolgozók büntetQjogi és politikai felelQssége

A jogi felelQsség kimagasló megkülönböztetQ ismérve a norma, amely az elvárt magatartást megállapítja. A jogszabályt megszegQ emberi magatartás jogilag felróható kötelességszegés, azaz jogellenes magatartás. Az alkalmazandó szankciót is jogszabály határozza meg.
A felelQsség egyéb fajtáihoz mérten az államjogi felelQsség funkcióját az emeli ki, hogy a jogi felelQsség tételezett normákra támaszkodik, amelyek megbízhatóan eligazítanak mind az elvárt magatartás, mind a kötelességszegés várható következményei felQl. A jogi felelQsség komplex fogalom, amely több jogi felelQsségi formát ölel fel. Ezek száma és egymáshoz való viszonya történelmi koronként és államonként is eltérQ lehet.

MegemlítendQ a büntetQjogi felelQsségre vonás, amely a közigazgatásban dolgozók kötelességszegQ, jogellenes magatartása esetén fordul elQ. (hivatali bqncselekmények)
A hivatali bqncselekmények lehetnek: hivatali visszaélés, bqnpártolás, vesztegetés, stb.
A politikai felelQsség összetett felelQsségi forma. Inkább erkölcsi, mint jogi felelQsségre vonást jelent, amit fQként társadalmi, képviseleti szervek alkalmaznak. Ilyen politikai felelQsséget jelent az államjogi felelQsségre vonás, amely a közigazgatás választott vezetQinek beszámoltatásában, visszahívásában áll. A visszahívásra általában a tisztségviselQt megválasztó képviseleti szervek jogosultak. A politikai felelQsségre vonás a képviseleti szervekkel szemben fennálló államjogi felelQsségen kívül megvalósulhat egyéb fórumok elQtt is.

Az alkotmányjogi felelQsség
Az alkotmányjogi felelQsség a politikai felelQsség egyik változataként az államhatalmi ágak szétválasztása elvének jegyében azzal a célzattal keletkezett, hogy a végrehajtó hatalom csúcsán álló személyek csak különleges eljárásban, különleges fórum elQtt és az általánostól legalább részben eltérQ anyagi jogi szabályok szerint legyenek hivatalos ténykedésükért felelQsségre vonhatók. Az ilyen személyeknek erre jogosított szerv (például parlament, államfQ) által történQ felmentése, visszahívása, velük szemben a bizalmatlanság kinyilvánítása adott körülményektQl függQen minQsülhet politikai felelQsségre vonásnak vagy a politikai erQviszonyok megváltozásából elQállott ténynek (például a kormányfQ és vele a kormány megbuktatása a parlamentben un. konstruktív bizalmatlansági indítvány elfogadásával), de nem alkotmányjogi felelQsségre vonás.
A Ktv. alkotmányjogi felelQsséget kimondó szabályt nem tartalmaz. E tárgykörbe esQ szabályozást találunk a Magyar Köztársaság alkotmányában a köztársasági elnököt, és a kormány tagjait és az államtitkárokat illetQen.

A hatályos alkotmányjogi szabályozás a köztársasági elnök felelQsségre vonását alkotmány- illetve törvénysértés esetén teszi lehetQvé, s biztosítja büntetQjogi szankciók alkalmazását is. Az eljárás lefogytatására és esetleg büntetés kiszabására csak az Alkotmánybíróság jogosult.
A jogi felelQsség lényeg: ha az elnök az alkotmányt vagy valamely más törvényt megsért, tisztségétQl megfosztható. Az eljárást a képviselQk 1/5-e indítványozhatja, a felelQsségre vonás megindításához a képviselQk 2/3-nak szavazata szükséges. A cselekmény elbírálása az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik. Ha az Alkotmánybíróság az államfQ közjogi felelQsségét megállapítja, a köztársasági elnököt a tisztségétQl megfoszthatja.
Ha a köztársasági elnök ellen a felelQsségre vonási eljárás a hivatali ideje alatt, a hivatali tevékenységével összefüggésben elkövetett büntetQjogilag üldözendQ cselekmény miatt indult, az Alkotmánybíróság eljárásában a büntetQeljárás alapvetQ rendelkezéseit is alkalmaznia kell. A köztársasági elnök ellen egyéb cselekmény miatt büntetQeljárást csak megbízatásának megszqnése után lehet indítani.
Ha az Alkotmánybíróság a köztársasági elnök bqnösségét szándékos bqncselekmény elkövetésében megállapítja, az elnököt tisztségétQl megfosztja, s egyidejqleg a büntetQ törvénykönyvben az adott cselekményre meghatározott bármely büntetést és intézkedést alkalmazhatja.
Az alkotmány szerint az elnök személye sérthetetlen. Az Alkotmánybíróság határozata szerint a köztársasági elnök személyének sérthetetlensége az elnök alkotmányjogi jogállásának része, politikai felelQsségének hiányát és jogi felelQsségének korlátozott voltát jelenti.

A miniszteri felelQsség az újkori alkotmányozás klasszikus intézménye. A minisztereknek kétféle felelQssége különböztethetQ meg: a jogi felelQsség és a politikai felelQsség.
A jogi felelQsség lényegében a különbözQ jogágakra jellemzQ felelQsségi formák ötvözetté jelenti, s elsQsorban polgári jogi és büntetQjogi elemeket tartalmaz. Ez a felelQsségi forma az alkotmány, a törvények s általában a jogszabályok megsértéséhez kapcsolódik. A felelQsségre vonás büntetQ- vagy polgári jogi szankcióik alkalmazásából áll. Az ilyen ügyek gyakran nem rendes bíróságok hatáskörébe tartoznak, hanem pl. a parlamentre, annak valamely bizottságára, különleges összetételq bírói fórumra stb. A minisztereket néha az általánostól eltérQ szabályok alapján vonják felelQsségre nemcsak közéleti magatartásukért, hanem a magánéletben elkövetett cselekményeikért is.
A miniszter politikai felelQssége a hatalommegosztás elvéhez kapcsolódik, az államszervezet alkotmányos mqködésének egyik biztosítéka. Ez abban fejezQdik ki, hogy a miniszter vagy a parlament, vagy az államfQ vagy mindkettQ akarata szerint vigye az ügyeket, s ekkor élvezheti a parlament, vagy az államfQ politikai bizalmát. A politikai felelQsség realizálása a bizalom megvonása. A bizalmatlansági indítvány s a miniszter lemondása a parlamentáris kormányzati rendszerq országok megszokott politikai gyakorlatához tartozik.
A miniszter politikai felelQsségének intézményéhez sajátos szervezeti megoldások kapcsolódnak. Ezek közé tartozik a kormány struktúrája, politikai és jogi minQsége. A kormány jogi értelemben nem testületi szerv, határozatai csak politikailag kötelezQek a miniszterekre. A miniszter, ha eleget tesz a kormány utasításának, politikailag osztozik annak felelQsségében, s adott esetbe na kormánnyal együtt lemond. A miniszter tehát politikailag szolidáris minisztertársaival. Más a helyzet azonban a jogi felelQsségre vonás tekintetében. Ez alól nem mentesülhet arra való hivatkozással, hogy a kormány elhatározására cselekedett, vagy nem cselekedett.

A büntetQjogi felelQsség
A közszolgálat kiemelkedQ társadalmi szerepébQl következQen a közszolgálati kötelezettség megszegésének a társadalomra jelentQs veszélyt jelentQ eseteit a közhatalom a büntetQjog eszközeivel is üldözi. Az ide vonatkozó kötelezettségszegéseket tételesen és pontosan meghatározza a büntetQjog.
A köztisztviselQ büntetQjogi felelQsségérQl a Ktv. nem szól, de ez a felelQsségi forma mindamellett a BüntetQ Törvénykönyvben (Btk.) foglaltak szerint létezik és lényeges része a köztisztviselQi felelQsségi rendszernek.
A BüntetQ Törvénykönyvnek nincs olyan címe, amely alatt összegyqjtve lennének szabályozva azok a bqncselekmények, amelyeknek elkövetQje csak köztisztviselQ lehet, továbbá azok, amelyek az általánostól eltérQen minQsülnek akkor, ha az elkövetQ hivatalos minQségében cselekvQ (mulasztó) köztisztviselQ.
A köztisztviselQt a hivatali mqködésével kapcsolatos büntetQjogi felelQsség - a BüntetQ Törvénykönyv szerint - hivatalos személyként terheli. A Btk. a hivatalos személyeket taxatíve meghatározza. E szoros felsorolásban némely tisztségek egyedileg és egyértelmqen meg vannak jelölve (például köztársasági elnök, miniszterelnök), mások pedig definiálva szerepelnek benne (például a helyi önkormányzati testületek tagjai). A közigazgatási szervezetrendszerben mqködQk közül hivatalos személy:
a miniszterelnök, a kormány tagja, a politikai államtitkár;
az államigazgatási szervnél, önkormányzati igazgatási szervnél szolgálatot teljesítQ személy, akinek tevékenysége a szerv rendeltetésszerq mqködéséhez tartozik;
jogszabály alapján közhatalmi, államigazgatási feladatokkal megbízott szervnél, testületnél az a személy, aki közhatalmi, államigazgatási feladatot lát el, vagyis a kvázi államigazgatási szervek egyes alkalmazottai is.

A köztisztviselQ büntetQjogi felelQssége körében fQleg az alábbi bqncselekménycsoportok érdemelnek figyelmet:
A hivatali bqncselekmények, amelyeknek fogalmi eleme az, hogy elkövetQjük csak hivatalos személy lehet. E bqncselekmények közül az elkövetés potenciális gyakoriságát tekintve a legjelentQsebb a hivatali visszaélés, amiben az a hivatalos személy vétkes, aki azért, hogy joghátrányt okozzon vagy jogtalan elQnyt szerezzen, hivatali kötelességét megszegi, hatáskörét túllépi vagy hivatali helyzetével egyébként visszaél. Az egyéb hivatali bqncselekmények (bántalmazás hivatalos eljárásban, kényszervallatás, jogellenes fogva tartás) elkövetQje a gyakorlatban csak igen kivételesen lehet a Ktv. hatálya alá tartozó személy.
Az olyan bqncselekmények, amelyek súlyosabban büntetendQk akkor, ha hivatalos személy követte el Qket, mint akkor, ha az elkövetQ nem hivatalos személy. A közélet tisztasága elleni bqncselekmények közül ennek klasszikus és mindmáig világszerte élQ példája a vesztegetés. Nálunk jelenleg az olyan hivatalos személy, aki mqködésével kapcsolatban elQnyt kér, avagy az elQnyt vagy ennek ígéretét elfogadja, illetQleg az elQny kérQjével vagy elfogadójával egyetért, akkor is súlyosabb beszámítás alá esQ bqncselekményt követ el, mint a hivatalos személynek nem tekintendQ megvesztegetett, ha a vesztegetés nyomán hivatali kötelességét nem szegi meg, hatáskörét nem lépi túl és hivatali helyzetével egyébként sem él vissza.


A hivatalos személy mivoltnak jelentQsége van a befolyással való üzérkedés esetében is. Súlyosabban büntetendQ ugyanis az, aki arra hivatkozással, hogy hivatalos személyt befolyásol, a maga vagy más részére elQnyt kér vagy elfogad, mint az, aki ugyanazt a cselekményt nem hivatalos személlyel kapcsolatban követi el. A közbizalom, s közelebbrQl a közigazgatás iránti bizalom védelme érdekében közokirat-hamisítás miatt a hivatalos személy másnál súlyosabban büntetendQ, ha hivatali hatáskörével visszaélve hamis közokiratot készít, közokirat tartalmát meghamisítja vagy lényeges tényt hamisan foglal közokiratba.
Számos bqncselekménynél a hatályos magyar szabályozás értelmében közömbös, hogy az elkövetQ hivatalos személy-e, de az hivatalos minQségében közigazgatási alkalmazott is lehet. Helyes lenne ezt a tényt a büntetQjogi szabályozás során figyelembe venni, különös tekintettel a közvagyon védelméhez fqzQdQ érdekekre.
A köztisztviselQt mint hivatalos személyt jogszerq eljárásában fokozott büntetQjogi védelem illeti meg.


58. Az anyagi felelQsség és a harmadik személynek okozott kárért való felelQsség
a közigazgatásban

A dolgozó a munkaviszonyából eredQ kötelezettségének vétkes megszegésével okozott kárért anyagi felelQsséggel tartozik. Gondatlan elkövetés esetén a köztisztviselQ háromhavi illetményének erejéig felel, amennyiben:
- gazdálkodásra vonatkozó szabályok súlyos megsértésével
- az ellenQrzési kötelezettség elmulasztásával vagy hiányos teljesítésével
- hatósági intézkedés során a jogszabályok megsértésével kárt okozott.
A köztisztviselQ kártérítési felelQsségének megállapítására a köztisztviselQk jogállásáról szóló törvénynek a fegyelmi eljárásra vonatkozó szabályait kell alkalmazni.

Szándékos károkozás esetén a dolgozó a teljes kárt köteles megtéríteni. A dolgozó vétkességére tekintet nélkül (tehát szándékosság vagy gondatlanság nélkül is) teljes anyagi felelQsséggel tartozik a visszaszolgáltatási vagy elszámolási kötelezettséggel átvett olyan dolgokban bekövetkezett hiányért, amelyeket kizárólagosan használ vagy kezel. A munkáltató jogosult a kártérítést a jogszabály szerint kiszabható mértéknél alacsonyabb összegben is megállapítani vagy mellQzni.
A közigazgatási dolgozó anyagi felelQsségének körében kell foglalkozni azzal a kárral is, amit a dolgozó nem a munkáltatójának, hanem külsQ személynek, szerveknek okoz. Az ezzel kapcsolatos szabályokat a Ptk. tartalmazza.
A Polgári Törvénykönyv az közigazgatási dolgozó által 'külsQ' személyeknek, szerveknek okozott kár megtérítésének kötelezettségét eltérQen szabályozza attól függQen, hogy az közigazgatási dolgozó milyen minQségben okozta a kárt.
Kárt okozhat a közigazgatási dolgozó:
- munkaviszonyától független
- munkaviszonyával összefüggésben alkalmazottként
- hatósági jogkört gyakorolva államigazgatási jogkörben.

A nem munkaviszonnyal összefüggésben okozott kárt az általános szabályok szerint kell megtéríteni.
A munkaviszonnyal összefüggésben okozott kárért nem a dolgozó, hanem az közigazgatási szerv a felelQs. (Az alkalmazottakért való felelQsség)
Pl: hatósági ellenQrzés során valamit összetörik véletlenül közigazgatási jogkörben okozott kár (határozat vagy intézkedés ill. ezek elmulasztása9
A közigazgatási jogkörben okozott kárért a felelQsséget csak akkor lehet megállapítani, ha a kár rendes jogorvoslattal nem volt elhárítható.
Ha a közigazgatási szerv a közigazgatási dolgozó által okozott kárt megtéríti, követelheti a kár megtérítését a kárt okozó dolgozójától.
A közigazgatási szerv kártérítési felelQssége abból a gyakorlati okból intézményesült, hogy a károsult akkor is kártérítésre jusson, ha a jogellenességet elkövetQ közigazgatási alkalmazott nem 'fizetQképes'.


59. A közigazgatás és a jog kapcsolatának jellemzQi a feudális abszolutizmusban és a polgári forradalmakat követQen. A közigazgatás és a jog kapcsolata a modern államokban


A közigazgatás és a jog kapcsolatában alapvetQ kérdés, hogy a változó társadalmi, politikai viszonyok közepette képes-e a jog gátat szabni a közigazgatás (végrehajtó hatalom) számára, illetve, hogy a közigazgatást a jog mennyiben segíti.
Történetileg áttekintve a XVIII. sz. feudális abszolutizmusában viszonylag fejlett közigazgatás volt. ErQs és centralizált, jelentQs teljesítményekkel, pl. várostervezés, városépítés, oktatásszervezés, merkantilizmus, lakossági nyilvántartás, szegényügy.
Ez a közigazgatás korlátlan hatalmú volt. A jognak semmilyen korlátozó szerepe nem volt, mert a törvényeket az uralkodó alkotta, aki egyben a végrehajtó hatalom. Az állampolgárok védtelenek. A közigazgatás szabad belátáson alapul, kiszámíthatatlan. Léteznek szabályok, de ezeket az állampolgárok nem ismerik.
A polgári forradalmak ezt a kiszolgáltatottságot támadják. A forradalom gyQzelme után átveszik a kialakult szervezeteket, nem utasítják el a közigazgatást.
Követelményeik: a közigazgatás a jognak alárendelten mqködjék, ennek alapja a képviseleti szervek jogalkotási lehetQsége. A jogszabályok nyilvánosak, mindenki számára hozzáférhetQk legyenek.

Az angolszász modell szerint a közigazgatás nem rendelkezik privilégiummal, impériummal. Jellegzetessége a hatékony ügyintézés. A köztisztviselQk nem rendelkeznek kiváltsággal. Nem beszélhetünk elkülönült közigazgatási jogról.
Ha az állampolgárt jogsérelem éri rendes bírósághoz fordulhat.
Kontinentális modell (francia út) szerint a közigazgatás a köz érdekében végzett tevékenység, ezért privilégiumokkal rendelkezik, impériuma van. Döntéseit ki tudja kényszeríteni. Különös védelemben részesül. Kialakul, megjelenik az elkülönülQ közigazgatási jog. Ha a közigazgatás érdeket sért, közigazgatási bírósághoz lehet fordulni.
A XVIII. sz. végétQl az állam és a jog viszonyában a jog az elsQdleges, a közigazgatás a jognak alávetett, korlátok közé szorított. A közigazgatás csak úgy járhat el, ahogy a jog megengedi. (Így a közigazgatás nem volt képes alapfunkcióját betölteni)
Napjainkban meg kell találni a helyes egyensúlyt közigazgatás és jog között. A jog jelentsen korlátot, de ne uralkodjék el a közigazgatás felett.

A jog és a közigazgatás közötti viszonyok

Bizonyos esetekben a jognak abszolút szerepe kell, hogy legyen. Pl. ott, ahol a közigazgatás korlátok közé szorításához társadalmi érdek fqzQdik. Ilyenek:
- állampolgári jogok védelme ( a közigazgatás számára nem lehetnek diszkrecionált, szabad belátáson alapuló jogai)
- eljárási jog (garanciát ad az állampolgároknak)
- közigazgatási szervek alárendeltsége a képviseleti szerveknek (a képviseleti és közigazgatási szervek között a jogforrások tekintetében meglévQ különbségek)
- a közigazgatás jogszerq tevékenységének felügyelete, ellenQrzése (ezt megvalósító részletes jogi szabályok kellenek)
pl. bírósági út
- pozitív taxáció milyen ügyekkel lehet bírósághoz fordulni
- negatív taxáció mikkel nem lehet bírósághoz fordulni

Bizonyos esetekben a közigazgatásnak nagyobb szabadságot kell adni és a jog kereteit korlátozni kell. Ilyenek:
- gazdasági igazgatás, szolgáltatások megszervezése (hogy a közigazgatásnak mozgástere legyen)

Bizonyos esetekben célszerq, hogy a jog egyáltalán ne korlátozza a közigazgatást, hanem inkább szolgálja, segítse a feladatellátást. Ilyenek:
- tankötelezettség
- kötelezQ védQoltás
- környezetvédelmi normák


60. A jogrendszer tagozódásának alapjai. A közigazgatási jog fogalma, jellemzQi

Az közigazgatási jog a jognak azon ága, amely a közigazgatási szervek végrehajtó, rendelkezQ tevékenysége során keletkezQ társadalmi viszonyokat más jogágaktól eltérQ sajátos jogi módszerrel szabályozza.
A közigazgatási jog azon jogszabályok összessége, amely a jogrendszer keretében megállapítja a közigazgatási szervek szervezetét, feladatait és mqködését, valamint szabályozza az közigazgatási tevékenység során keletkezQ társadalmi viszonyokat.
A közigazgatási jog összetett jelenség, szervezetre, funkcióra, személyzetre vonatkozik. Fiatal jogág, erQsen hatott rá a polgári jog. Nacionalista jellegq, azaz nemzetállamokon belül jött létre. Az éppen aktuális társadalmi viszonyokkal átszQtt. Nem rendezhetQ összefüggQ törvényi rendszerbe (nem kodifikálható, mint pl. a Btk.) csak részterületei kodifikálhatók (pl. Eljárási kódex, anyakönyvi kódex).

A közigazgatási jogrendszer tagozódásának alapjai:
- a szabályozás tárgya szerint (társadalmi viszonyokat szabályoz)
- a szabályozás módszere szerint (jogosít, kötelez, tilt)

A közigazgatási jog funkciója szerinti meghatározás:
Az államigazgatási jog azoknak a bármely jogforrásban kiadott jogi normáknak az összessége, amelyek az alkotmányjogi szabályozás keretei között az állampolgári, ill. a társadalom szervezetei (jogalanyok), valamint az állam közötti viszonyokat szabályozzák és amelyek megalkotásában vagy érvényesítésében államigazgatási szerveknek szerepe van.
A szabályozás tárgyai:
- a jogalanyok állammal szemben tanúsítandó és tanúsítható magatartása
- a közigazgatási szervek felhatalmazása és kötelezése, feladat és hatáskörük megállapítása
- a közigazgatás szervezetének meghatározása
- a közigazgatás mqködési rendjének megállapítása.

A közigazgatási jog jogi szabályozás útján közvetlenül avatkozik a jogalanyok életébe. Ez adja a közigazgatási jog mint jogág rendeltetésének lényegét. A közigazgatási jog az állami politika érvényesítésének közvetlen (direkt) eszköze.
61. A közigazgatási jog és a polgári jog elhatárolása.
A közigazgatási jog viszonya más jogágakhoz


A közigazgatási jog fiatal jogág a büntetQ és polgári joghoz képest, amelyek több mint 1000 évesek. A közigazgatási jog heterogén és óriási terjedelmq, körülhatárolhatatlan. Kodifikálhatatlan, vagyis nem lehet egységes jogszabályban összefoglalni, mint pl. a Btk-t. A közigazgatási jog leginkább nemzeti jellegq. A többi jogágban nemzetköziségi folyamatok figyelhetQk meg - közelednek egymáshoz - ilyen folyamat a közigazgatási jogban el sem indult.
A közigazgatási jogra alapvetQen az alá-fölérendeltségi viszony jellemzQ. A közigazgatási jog kogens, azaz szabályai kötelezQen végrehajtandók. A polgári jogra a felek egyenjogúsága jellemzQ, szabályozási módszere diszpozitív, az államnak nincs kényszerítQ ereje.
Magánjog területei: pl. családjog, polgári jog, munkajog, örökösödési jog, szövetkezeti jog.
Közjog területei: pl. közigazgatási jog. pénzügyi jog, alkotmányjog, büntetQjog, nemzetközi jog.
Az állam és az állampolgár közti viszony legfontosabb szabályait az alkotmányjog tartalmazza. Minden ezt a viszonyt érintQ szabály alkotmányjogi szabály. A közigazgatási jogra marad az a szabályozás, amit az alkotmányjog nem tartalmaz. (A társadalom és az állam viszonyát számos helyen együttesen szabályozzák.) A két jogág együttese a közjog.
A társadalom és állam viszonyának szabályozásában fontos szerepe van a pénzügyi jognak (pénzügyi viszonyok szabályozása) és a büntetQjognak (az államigazgatási jog csak az enyhébb esetekkel foglalkozik).
A közigazgatási jog és más jogágak elhatárolásában döntQ elem, hogy az közigazgatási szerveknek a közigazgatási joggal kapcsolatban mindig vannak teendQi:
- jogalkotó tevékenységet lát el
- részt vesz a normák érvényesítésében
- jogalkalmazó tevékenységet végez
- ellenQrzés, információ, szankció

A közigazgatási jog:
- közakaratot valósít meg
- alá-fölérendeltség uralkodik
- az államigazgatási szerveknek különleges jogosítványai vannak

Polgári jog:
- állampolgárok kerülnek egymással kapcsolatba
- mellérendeltségi viszony
A közigazgatási jog kogens (kötelezQ) a szabályoktól eltérni nem lehet. KülönbözQ szervezési, irányítási, kulturális viszonyokat tartalmaz.


62. A közigazgatási jogforrások sajátosságai.
A törvényi és rendeleti jogalkotás a közigazgatásban


A közigazgatási jogforrás sajátosságai:
- a közigazgatási jognak állami szerv az alkotója (OGY, Kormány)
- a közigazgatási jog jogi normákat (jogszabályokat) az állami szerveken belül az államhatalmi szervek alkotják
- vannak mindenkire kötelezQ és csak az állami szervekre kötelezQ normatívák
- a jogforrások zömét közigazgatási szervek alkotják rendelet formájában
- helyi szervek által alkotott normák is lehetnek a közigazgatási jog forrásai (pl. önkormányzati rendelet).

A jogforrások csoportjai az 1987. évi XI. tv. szerint:
- mindenkire kötelezQ > ilyenek a jogszabályok jogforrása (pl. OGY - törvény, kormányrendelet stb
- nem mindenkire kötelezQ > ilyenek az állami irányítás egyéb eszközei (pl. utasítás, rendelkezés, szabvány, határozat stb)

Kizárólag törvényi formában szabályozható:
- a társadalmi rend, az állam szervezete és mqködése
- a gazdaság mqködése
- állampolgárok alapvetQ jogai és kötelességei.

Törvény állapítja meg a társadalmi rendre, az állam szervezetére és mqködésére vonatkozó alapvetQ rendelkezéseket, a gazdaság mqködésére vonatkozó alapvetQ szabályokat, az állampolgárok alapvetQ jogait és kötelességeit.

Törvényt akkor kell alkotni, (ez más jogszabályra is igaz), ha a társadalmi-gazdasági viszonyok változása, az állampolgári jogok és kötelességek rendezése szükségessé teszi. ElQtte:
- elemezni kell a társadalmi viszonyokat, vizsgálni a várható hatást,
magyar nyelven, világosan, közérthetQen kell szóljon, kerülni kell a párhuzamosságot,
- a jogalkotó és a társadalmi szerveket be kell vonni a tervezet elkészítésébe.

Törvénykezdeményezés jogát és módját az Alkotmány és az Országgyqlés ügyrendje szabályozza.
Legalább 30 nappal az ülés elQtt be kell terjeszteni. Ha bizottság vagy képviselQ a kezdeményezQ, az elQkészítQ a Minisztertanács vagy a bizottság.
Az OGY dönt a törvényjavaslat napirendre tqzésérQl. A törvénytervezet véleményezésérQl a kormány gondoskodik. A Kormány által kezdeményezett tv.javaslatot az illetékes miniszter terjeszti az OGY elé ( a kormány jelöli ki.) A törvényjavaslathoz indoklást kell csatolni, bemutatva a körülményeket, ismertetve a jogi megoldás szempontjait.
A Kormány az Alkotmányban meghatározott feladatkörében, ill. törvényben kapott felhatalmazás alapján ad ki rendeletet.
A Kormány rendeleteit a miniszterelnök írja alá. A Kormány rendelete és határozata törvénnyel nem lehet ellentétes. A Kormány rendeleteit a hivatalos lapban ki kell hirdetni.
A miniszter feladatkörében vagy törvényben és kormányrendelet alapján való felhatalmazás alapján ad ki rendeletet. Miniszteri rendelet kiadására a miniszter akadályoztatása esetén a minisztériumi államtitkár jogosult.
Önkormányzat adja ki törvény vagy kormányrendelet felhatalmazása alapján a helyi sajátosságoknak megfelelQ részletes szabályok megállapítására vonatkozó önkormányzati rendeletet. Önkormányzati rendelet szolgál a magasabb szintq jogszabályban nem rendezett társadalmi viszonyok rendezésére.


63. A jogszabály hatálya. A jogharmonizáció

Jogszabály

A jogforrás alapegysége. Norma=magatartásszabály.
Minden norma jogszabály, de minden jogszabály norma.
Területi hatály: földrajzi területet jelent, központinál MO. területe, önkorinál annak területe
IdQbeli hatály: fQszabályként a kezdetét kell meghatározni. IdQt kell rá hagyni, hogy fel lehessen rá készülni. FQszabályként az elfogadását követQ hónap 1. napja, vagy a kihirdetés napja. VisszamenQleg jogot lehet megállapítani, de kötelezettséget nem, nem minQsíthet magatartást jogellenessé visszamenQleg. Feltétel kell hozzá, hogy hatályba lépjen. Pl. új eljárási tv. tavaly született, de csak idén nov. elején lép hatályba.
Személyi hatály: kikre nézve tartalmaz jogokat ill. kötelezettségeket, pl. adó alanya.
Tárgyi hatály: társ-i viszonyt írja körül, amit szabályozni akar
Szervi hatály szervezeteknél

Jogharmonizáció
Jogközelítés egy formája.
Az EU több eszközzel igyekszik elérni, hogy hasonló jogi megoldásokkal éljenek a tagállamok a gazdasági élet stb. területén. Kizárólagos szabályozás is van. Sajátos igazgatási technikáit megtartja a tagállam, de egy bizonyos célt el kell érni. Ennek eszköze az irányelv. Megadja a határidQt, amihez igazodnia kell a tagállamnak.
Jogközelítés enyhébb formája a jogi koordináció. Cél, hogy ne érje hátrány a piaci szereplQket, ha eltér 2 állam szabályozása. Pl. nyugdíjrdsznél a megszerzett nyugdíjalapot össze lehessen vonni, ha az illetQ több államban is dolgozott.


64. A kodifikáció. A jogforrások ismertetése. Hivatalos lapok, jogszbálygqjtemények

Kodifikáció

Jogszabályalkotó folyamat. Szqkebb értelemben egyfajta jogalkotási módszer. Egy-egy jogterület valamennyi szabályát egyetlen, egységes elvek mentén rendezett jogszabályba foglaljuk. Ez a jogszabályhalmaz a kódex (pl. Munka törvénykönyve, Polgári perrendtartás törvénykönyve). Nincs azonban közigazgatási jogi kódex. ElQnye, hogy áttekinthetQ, ezért meg kell keresni a közigazgatási jog rengetegében a közös szabályokat (pl. eljárás Áe., 2005.XI. hótól Ket.).
A jogforrások megismertetése

A jogelméletben ismert a materiális (anyagi) és formális (alaki), illetve a belsQ és külsQ jogforrások megkülönböztetése.
A materiális jogforrás fogalmán azokat a jelenségeket értjük, amelyek a jog tartalmának eredetére utalnak, azokat a tényezQket, amelyekbQl a jog tartalma származik.
A jogforrás fogalmának formális meghatározása viszont azokat a tényezQket és jelenségeket jelenti, amelyekbQl a jog kötelezQ ereje és érvényessége, vagyis a jogi forma, a jogi jelleg fakad (pl. egy állami szerv fel van hatalmazva jogalkotói tevékenység végzésével, ki vannak dolgozva a jogalkotói folyamat szabályai).
Az anyagi jogforrás arra vonatkozik, hogy egy kérdést az állam mely szerve jogosult szabályozni, az alaki jogforrás pedig arra, hogy milyen formában.
A belsQ jogforrás azt a tényezQt jelenti, amelytQl a jog származik, amely a jogalkotás hatalmával bír  vagyis a jogalkotót.
A külsQ jogforrás pedig, azt a megnyilvánulási formát jelöli, amelyben a jog megjelenik. A belsQ és külsQ jogforrás fogalma lényegében nem más, mint a jogforrás formális fogalmának további részletezése és tagolása, a jogforrás fogalmának a formális jogforrásfogalomra való redukálása.

Jogforrási hierarchia

A különbözQ jogalkotó szervek által hozott jogszabályok hierarchiája a jogszabályt alkotó állami szerv hierarchiájához igazodik. A hierarchiában elfoglalt hely azért jelentQs, mert az alacsonyabb szinten álló jogszabály nem lehet tartalmilag ellentétes a magasabb szinten álló jogszabállyal (ha ilyen mégis elQfordul, az Alkotmánybíróság utólagos normakontrollja keretében megsemmisíti az alacsonyabb szintq jogszabályt).
A jogforrási hierarchia csúcsán az Országgyqlés alkotta törvény áll, ezen belül kiemelkedQ helyet foglal el az alkotmány törvény. Az alkotmány a tételes jogrend legfelsQbb szintq jogszabálya. A jogforrási hierarchia következQ szintjén az MNB elnökének rendelete, majd a kormányrendelet áll. A következQ lépcsQfokon a miniszterelnöki rendelet áll, ezt követi a miniszteri rendelet, majd a legalsóbb szinten az önkormányzati rendelet áll.
Az állami irányítás egyéb jogi eszközei: határozatok (Országgyqlés, kormány), utasítás (miniszter, országos határkörq szerv vezetQje), szabvány, statisztikai közlemény, jegybanki rendelkezés, bankfelügyeleti rendelkezés, jogi iránymutatás.
Jogszabályaink kijelölik azt a kört, amelynek keretei között az egyes állami szervek jogalkotó tevékenységet végezhetnek. Az állami szervek által meghozott jogszabályok tartalma, szabályozási tárgyköre igazodik az állami szerv hatásköréhez. A hatáskör az állami szervek közötti tevékenységi kör szerinti munkamegosztást jelenti. (A hatáskör azonban nem csak tevékenység szerinti munkamegosztást jelent, hanem egyben vertikális munkamegosztást is.) Az illetékesség azt határozza meg, hogy az azonos hatáskörrel rendelkezQ szervek közül melyiknek van az ügyben eljárási jogosultsága.

Speciális jogforrások

A speciális jogforrások a nemzetközi egyezmények, a bíróság joggyakorlata (irányelv és elvi döntés) és a szokásjog.
A nemzetközi egyezmények
A nemzetközi egyezmény speciális jogforrási jellege abból adódik, hogy olyan jogalkotó is részt vesz a jogalkotási folyamatban, akinek az adott országban nincs szabályozási jogosultsága, nincs fQhatalma. Ezen alapul a nemzetközi egyezményeknek az a joghatása, hogy nem állapíthat meg közvetlenül a jogalanyokra jogokat és kötelezettségeket. A nemzetközi egyezmény az azt aláíró országot köti. A nemzetközi egyezmény csak akkor állapíthat meg jogot és kötelezettséget az adott ország állampolgárára és szervezeteire, ha a nemzetközi egyezményt belsQ joggá tették.

A bíróság joggyakorlata
A LegfelsQbb Bíróság jogosult a kötelezQ erejq irányelvek, és elvi döntések meghozatalára, amelyet a többi jogforrással együtt a hivatalos lapban közzé kell tenni. A LegfelsQbb Bíróság jogértelmezési joga révén speciális normaalkotást végezhet, amelyre szükség van, mert a jogalkotói elQrelátás sohasem tökéletes, továbbá az életviszonyok olyan változása is bekövetkezhet, amelyet a jogalkotó nem is láthat elQre, elQállhatnak szabályozatlan jogterületek (ezek a joghézagok).

A szokásjog
A szokásjog a társadalom tagjai között kialakult és az ismétlQdések folytán meggyökeresedett olyan magatartásszabály, amelyet az állam elismer, és kikényszerítését állami eszközökkel biztosítja. A szokásjog épen úgy, mint a többi speciális jogforrás labilisabb , képlékenyebb, mint a formalizált írott jog.
A jogforrásokat ki kell hirdetni! Ez egy érvényességi feltétel.

A hivatalos lapok, jogszabálygyqjtemények

A Magyar Köztársaság hivatalos lapja a Magyar Közlöny. (A Miniszterelnöki Hivatal szerkeszti.)
További hivatalos lap a Határozatok Tára, amely a Kormánynak azokat a határozatait közli, amelyeknek a Határozatok Tárában való közzétételét a Kormány elrendelte (pl. kormánybizottsági határozatokat). Nem nyilvános lap, csak a Kormány tagjai, államtitkárok, miniszterhelyettesek, országos hatáskörq szervek vezetQi és egyéb, arra jogosult szervek vezetQ munkatársai kapják meg.
A Kormány bizalmas határozatait nem teszik közzé, közvetlenül az érintettek kapják meg.

A minisztériumok és az országos hatáskörq szervek az utasítások és jogi iránymutatások közzététele céljából hivatalos lapot adhatnak ki. Ezek az ún. tárcalapok.

Sajátos hivatalos lap a Cégközlöny, amely az Igazságügyi Minisztérium hivatalos lapja. Cégbírósági végzéseket tartalmaz újonnan alakult és megszqnt cégekkel kapcsolatban.

Hivatalos lapnak minQsül az igazságügy miniszter gondozásában évenként kiadásra kerülQ Törvények és Rendeletek Hivatalos Gyqjteménye, valamint a Miniszterelnöki Hivatal közigazgatási államtitkára gondozásában ötévenként kiadásra kerülQ Hatályos Jogszabályok Gyqjteménye elnevezésq jogszabálygyqjtemények.

MegemlítendQk a különbözQ számítógépes feldolgozások, amelyek azonban nem tekinthetQk hivatalos -nak, mivel hivatalos csak az lehet, amit a Jat. annak tekint.





65. A közigazgatás jogalkotó tevékenysége: a jogalkotási folyamat modellje


JOGSZABÁLYOK:
A jogalkotás elsQsorban a Parlament funkciója. A törvények azok, amelyek minden jogrendszerben a jogrendszer alapját képezik, és amelyek az elsQdleges jogforrások. Azonban a közigazgatás jogalkotó tevékenysége sem nélkülözhetQ. Ennek korlátait az alkotmány és más törvények meghatározzák, biztosítva ezzel a törvények primátusát.. A jogalkotás bár nem a közigazgatás általában jellemzQ tevékenysége, de kiemelkedQ jelentQsége van, hiszen ezen jogszabályok általánosan kötelezQek.
Magyarországon jogalkotó tevékenységet a közigazgatás erre felhatalmazott szervei: a kormány, a miniszterek és az önkormányzatok végezhetnek. (1987.évi XI. törvény).

Az 1987.évi XI. tv. szerint jogalkotásra felhatalmazott szervek:
Országgyqlés (törvény)
Kormány (rendelet)
Miniszterelnök és a kormány tagjai (rendelet)
Önkormányzatok (rendelet)

A kormánynak van eredeti jogalkotó hatásköre és felhatalmazás alapján is bocsáthat ki jogszabályt (kormányrendelet), így a kormány törvény felhatalmazása alapján és az alkotmányban meghatározott feladatkörében egyaránt alkothat rendeleteket.
A minisztereket és a kormánytagokat rendelet kiadására törvény, illetve kormányrendelet hatalmazhatja fel (miniszteri rendelet). Ezek törvénnyel, vagy a kormány rendeletével, határozatával nem lehetnek ellentétesek.
Az államigazgatási jogalkotás nem eredeti jogalkotás. Csak a végrehajtás érdekében egy már megalkotott jogszabály alapján hozható államigazgatási jogszabály. A törvények jelentQs részénél elkerülhetetlen az ún. végrehajtási jogszabályok kiadása. Rendszerint a törvények hatalmazzák fel a kormányt, illetve a minisztereket végrehajtási jogszabályok kiadására.
A közigazgatás jogalkotó tevékenységébe sorolhatjuk az önkormányzatok által alkotott rendeleteket is. Az önkormányzatok képviselQ-testületei feladatkörükben (törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, illetve törvény felhatalmazása alapján, annak végrehajtására) rendelete alkothatnak, amely azonban nem lehet ellentétes a magasabb szintq jogszabállyal.

AZ ÁLLAMI IRÁNYÍTÁS EGYÉB JOGI ESZKÖZEI:
Állampolgárok számára nem fogalmaznak meg jogokat és kötelezettségeket, nem általánosan kötelezQek.
1.) Normatív határozatok:
Az Országgyqlés, a kormány, valamint a helyi önkormányzati képviselQ-testületek bocsáthatnak ki, amelyek a saját mqködési rendjüket, az irányított szervek feladatait és a feladatkörükbe tartozó terveket állapítják meg (hosszabb távra érvényesek)
2.) Normatív utasítás:
A határozatot testületi szerv adja ki, míg az utasítás kibocsátására egyszemélyi vezetQ jogosult. A miniszter és az országos hatáskörq szerv vezetQje adhatja ki, a jogszabályban meghatározott irányítási jogkörében, a közvetlen irányítása alá tartozó szervek tevékenységének szabályozására.
3.) Statisztikai közlemény:
A Központi Statisztikai Hivatal elnöke adja ki, statisztikai fogalmakat, módszert, osztályozást, névjegyzéket és számjelet tartalmazó kötelezQ rendelkezés.
4.) Jogi iránymutatás:
3 fajtája van: irányelv, elvi állásfoglalás és tájékoztató.

A jogalkotás szakaszai /jogalkotói modell/:

- ElQkészítés
a.) kezdeményezés
b.)tervezet elkészítése
c.) tervezetek véleményezése
d.) jogalkotó elé terjesztés
- Kibocsátás
e.) elfogadás
f.) aláírás
- Kihirdetés
g.) kihirdetés, illetve közzététel

kezdeményezés
A folyamat: elQzetes szükségességi vizsgálat ~~~ jogalkotásra irányuló indítványok ~~~ célmeghatározás ~~~ elQkészítésre kijelölt szervezet meghatározása ~~~ anyaggyqjtés ~~~ jogalkotó tájékoztatása
Aki normát ír, annak tudnia kell, hogy milyen célokat szolgál az általa elkészített jogszabály-tervezet. Ha a cél nem világos a jogszabály sem lesz az.
Nagy súlyt kell helyezni arra, hogy a jogalkotói szándék mögött valóban reális társadalmi szükséglet álljon. Ezért nem mindegy, hogy milyen módon és milyen szakmai megfontolásokat alapul véve indul egy-egy társadalmi viszony jogi szabályozása. Ez felveti az elQzetes szakmai-szükségességi vizsgálat elvégzésének fontosságát, amely szakmai oldalról ad választ arra a kérdésre, hogy a tervezett szabályozásra valóban szükség van e.
Mikor és ki?: A vizsgálatra még a tervezet elQtt sort kell keríteni, olyan idQpontban, amikor még elegendQ idQ áll rendelkezésre a szükséges korrekciók elvégzésére. Az a szerv végzi, aki az indítványozott jogszabály tervezetének elkészítésére kötelezett vagy kötelezhetQ.
Három formáját lehet megemlíteni:
gyakorlati tesztelés (a majdani hatóterület egy szqkebb szelvényén próbálják ki)
kérdQív (meggyQzQen bizonyítja a szabályozás szükségességét)
tervjáték (laborkísérletek egyik fajtája, de olyan mqvi feltételekkel, amely a valóságban is elQfordulhat)

tervezet elkészítése
Az elkészítést meg kell elQzze az elQkészítQ szervezet meghatározása / kodifikációs bizottság /. A bizottság már összetételében is tükrözi azokat a szempontokat, amelyre a jogalkotás során figyelmet kell fordítani.
Meg kell határozni:
Ki legyen az elQkészítQ szervezet irányítója? Ki a személyes felelQs?
Kik vegyenek részt a kidolgozásban?
Kik legyenek a véleményezQk?
Szükséges e egyéb közremqködQk igénybevétele?
Ma általában a jogalkalmazó szervek kapnak meghatalmazást a jogszabály-tervezet elQkészítésére.
A jogszabály tárgya szerint hatáskörrel rendelkezQ, ill. kijelölt miniszter felelQs a jogszabály elQkészítéséért
Az igazságügy miniszter felelQs azért, hogy a jogszabály összhangban álljon más jogszabályokkal, megfeleljen a jogpolitikai elveknek, illeszkedjen az egységes jogrendszerbe
A szakminiszter a törvényjavaslatok tervezetét az igazságügy miniszterrel együtt készíti el és terjeszti a kormány elé; a kormányrendelet tervezetét az ig.min-rel egyetértésben kell a kormány elé terjeszteni; a miniszteri rendelet tervezetét véleményezésre meg kell küldeni az ig.min-nek.

tervezetek véleményezése
AlapvetQ cél annak megállapítása, hogy az elQterjesztés alkalmas e a megalapozott döntéshozatalhoz, és tartalmazza-e a döntéshez szükséges információkat, reális szabályozási alternatívákat vázol-e fel.
Kik vesznek részt a véleményezésben?
A tervezet tárgya a döntQ (jogalkalmazó szervek, társ-i szervezetek, érdekképv. szervek)

!!!!- a kormány elé terjesztendQ jogsz.terv-rQl véleményt nyilv-nak a miniszterek, érdekelt társ. szervezetek, érdekképv. szervek.
- a törvény és a kormányrend. tervezetét véleményezésre meg kell küldeni a LegfQbb Ügyésznek, továbbá ha a bíróság hatáskörét is érinti a LegfelsQbb Bíróság elnökének
- a miniszteri rend. tervezetét meg kell küldeni véleményezésre más, a szabályozásban érdekelt miniszternek, társ. szerv-nek, érdekképv. szerv.nek
- az önk. tevékenységét jelentQsen érintQ jogszabály tervezetét véleményezésre meg kell küldeni a fQv-i és a megyei önk-nak
- a véleménynyilvánítás határidejét a tervezet elQkészítQjének úgy kell meghatározni, hogy a véleményezQ megalapozott véleményt adhasson, és azt a tervezet elkészítésénél figyelembe lehessen venni.
- a jogszabály tervezetével egy idQben meg kell küldeni véleményezésre a végrehajtási jogszabály tervezetét is!!!!

jogalkotó elé terjesztés
A jogszabálytervezet elkészítésére kötelezett kodifikátor elkészíti a jogszabály tervezetét és a tervezet mellé az írásos elQterjesztést.
- A jogsz-terv. szerkezete: a jogsz. tárgya, száma, szövege, a jogsz. megsértQjével szemben kilátásba helyezett szankciók, záró rendelkezés
- Az elQterjesztés tartalmazza: a jogalkotás szükségességét, konkrét indokot, elérni kívánt cél, szabályozási megoldások indokai, elQkészítésben részt vett szervek és személyek, fontosabb javaslatok

A törvénykezdeményezés jogát, a kezdeményezés módját és a törvényalkotás rendjét az Alkotmány és az Országgyqlés ügyrendje szabályozza.
A törvényjavaslatot legalább 30 nappal az Ogy. ülésszaka elQtt be kell terjeszteni.
A kormány által kezdeményezett törvény javaslatát a kormány nevében az általa kijelölt miniszter terjeszti az Ogy. elé.
Az önkormányzati rendelet elQkészítésének, a rendelet megalkotásának a szabályait az Ötv. valamint az SZMSZ tartalmazza.

elfogadás
A jelentQs tv.javaslatot az Ogy. két fordulóban tárgyalhatja. ElQbb a tervezett törvény elveit, majd a tv.jav. szövegét vitatják meg.
Általános vitával kezdQdik, amelynek a lezárásáig lehet a törvényjavaslathoz módosító javaslatokat elQterjeszteni. A részletes vita a törvényjavaslat módosításával érintett rendelkezéseinek éa bizottság ajánlásainak megvitatásából áll. A lezárt részletes vita után az Ogy. elQbb a módosító javaslatokról szavaz, majd a törvény egészérQl zárószavazást tart.
1./ Kezdeményezés ~~~ ogy. elnöke ~~~ kijelölt bizottság(módosítást indítványozhat) ~~~ általános vita (plenáris ülés) ha nincs módosító jav., akkor zárószavazás
2./ kezdeményezés ~~~ ogy elnöke ~~~ kijelölt bizottság ~~~ általános vita ~~~ van módosító javaslat ~~~ bizottsági vita ~~~ részletes vita(plenáris ülés) ~~~ kapcsolódó módosító javaslatok ~~~ bizottsági vita ~~~ záróvita (plenáris ülés) ~~~ zárószavazás

Aláírás, kihirdetés

A törvény hiteles, végleges szövegét az ogy-i végszavazás után az elQterjesztQ szerkeszti meg és a miniszter köteles a szöveget szignálni. Ezt követQen az Ogy Hiv-a ellenQrzi, hogy az Ogy. döntésének megfelelQ-e a végleges szöveg és így terjeszti elQ az Ogy. elnökének aláírásra, aki ezt követQen aláírásra megküldi a Közt.eln-nek. A Közt.eln. a törvény aláírását követQen gondoskodik annak a Magyar Közlönyben történQ kihirdetésérQl.
A kormányrendeletek hiteles, végleges szövegét a Min. Hiv. szerkeszti meg és a min.eln. írja alá. Ezt követQen kerül a Magyar Közlönyben történQ kihirdetésre.
A miniszteri rendelet hiteles, végleges szövegét a minisztérium szerkeszti meg és a miniszter írja alá. Ezt követQen kerül megküldésre a Magyar Közlönyben történQ kihirdetésre.
Az önk. rend-t a jegyzQ szerkeszti meg, a polgármester és a jegyzQ írják alá. A képviselQ-testület hivatalos lapjában, ill. a helyben szokásos módon / SZMSZ szabja meg/ kell kihirdetni.


66. A közigazgatási jogalkotás elvi, szakmai követelményei


A jogalkotás az erre hatáskörrel felruházott szervek tudatos tevékenysége, amelynek célja meghatározott társadalmi viszonyok jogi formában történQ szabályozása. A jogalkotói hatáskörrel rendelkezQ szervek össszehangolt tevékenysége.
A jogalkotás területén az elsQ szakmai kérdés annak eldöntése, hogy egyáltalán szükség van e a jogi eszközökkel és jogi formában történQ szabályozásra.
A norma általános tartalma szerint magatartásszabály, amely a lehetséges cselekedetek közül elQírja a helyeset és a követendQt, az elQírás be nem tartása esetére hátrányos következményt helyez kilátásba. A társadalmi normák létezése és az emberi együttélést szabályozó szerep az emberi akarat, a választás szabadságának relatív önállóságára utal.

A társadalmi normák legfontosabb sajátosságai a következQk:
- magatartásmintát tartalmaznak, így befolyásolják az emberi viselkedést
- tartós idQbeli érvényesség. A társadalmi normákat általánosságukból fakadóan az ismételtség vagy az ismétlQdésre törekvés jellemzi. A bennük rejlQ követelmény nem egyszeri viselkedésre irányul.
- általánosság. Az azonosan ismétlQdQ társadalmi kapcsolatokban a közösség tagjainak követniük kell.
- eleme a szankció, vagyis a normasértés esetére kilátásba helyezett hátrányos következmények
- a normák érvényesülését valamilyen kényszer biztosítja (hátrány elszenvedésével való fenyegetettség)
- hipotetikus szerkezet ( ha-akkor )
- a normatív következmény nem okszerqen következik be, hanem az elQírást megvalósító magatartásokban kifejezQdQ közösségi reakciók révén
- csak azok az elQírások lehetnek társadalmi normák, amelyek mint elvárások reálisak
- jellemzQ a kölcsönösség
- értékeket fejeznek ki, mivel a több lehetséges magatartás közül a követendQt csak valamilyen érték alapján lehet kiválasztani.

A normáknak három nélkülözhetetlen eleme van:
- magatartás leírása, megfogalmazása
- a magatartás normatív minQsítése, vagyis tilossá, kötelezQvé, vagy megengedetté nyilvánítása
- a következmények elQírása, amely lehet honoráló elQny, vagy szankció

Négy alapvetQ funkció:
- magatartásmintát nyújtanak a társadalom tagjai számára, tájékoztatást adnak arról, hogy adott esetben mi a helyes
- közremqködnek a társadalom tagjai között keletkezett konfliktusok rendezésében
- lehetQvé teszik mások magatartásának értékelését
- lehetQvé teszik mások magatartásának kiszámíthatóságát

A jognak:
- általánosnak
- közétettnek
- jövQbeli cselekvésre irányulónak
- világosnak
- ellentmondásmentesnek
- lehetségest követelQnek
- bizonyos stabilitással rendelkezQnek
- a kinyilvánított szabály és a hivatalos cselekvés közt egyezést mutatónak kell lennie.

Különös figyelemmel kell lenni:
a szabályozandó tárgyra vonatkozó szociológiai, statisztikai, stb. anyaggyqjtésekre és feldolgozásokra
a tárgyat érintQ aktuális jogi és gazdaságpolitikai irányelvekre és állásfoglalásokra
a tárgyi szabályozás hazai gyakorlatára, ennek eredményeire, hatásaira
a tárgyi szabályozással kapcsolatos estleges alkotmánybírósági határozatokra, rendes bírósági gyakorlatokra, jogegységi határozatokra
A legfontosabb jogalkotási elvek a következQk:
RendezQ elv ~ a jogalkotó milyen jogviszonyokat kíván szabályozni
Logikus kifejtés elve ~ logikailag pontosan követhetQ legyen a jogszabályi anyag
KözérthetQség elve ~ mindenki számára érthetQ legyen, ne használjon feleslegesen idegen szavakat, kifejezéseket
Realitás elv ~ ne irányuljon lehetetlenre
Szakszerqség és jogszerqség elve ~ legyen szakszerq és jogszerq
Törvényesség biztosításának az elve ~ a jogszabályi hierarchiába belel kell illeszkednie, magasabb rendq jogszabállyal ellentétes nem lehet
Rész és egész elve ~ a részek és az egészek összhangját biztosítani kell
Jogszabályszerkesztés ökonómiájának elve ~ el kell találni a megfelelQ terjedelmet, se túl rövid, se túl hosszú ne legyen
Kevés lépcsQ elve ~ az adott jogszabályban minél kevesebb lépcsQ legyen, mert eltorzulhat
Gazdaságosság elve ~ figyelembe kell venni a várható anyagi kihatásait


67. A jogi norma fogalma, jellemzQi, csoportosítási lehetQségei;
a közigazgatási alaki jogi normák jellemzQi

A jogi norma magatartásszabály. Közvetlen célja az, hogy meghatározott magatartások létrejöjjenek, vagy éppen ellenkezQleg, ne jöjjenek létre. A jogi normában a jogalkotót meghatározott célkitqzés vezeti. A jogi norma meghozatalával meghatározott társadalmi-gazdasági viszonyokat kíván elQidézni. Ha a jog meghatározott társadalmi viszonyt kíván rendezni, elsQsorban a rendezésre vezetQ emberi magatartást kell szabályoznia.

A jogi normák olyan magatartási szabályok és ahhoz kapcsolódó magatartás-elQírások összessége:
amelyek keletkezése állami szervekhez kötQdik, azaz azokat az állam bocsátja ki, vagy szankcionálja
amelyek általánosan kötelezQek
amelyek érvényesülését az állami szervek végsQ soron kényszerrel ténylegesen biztosítják.

A jogi norma csoportosítása:

Mire irányul
ha közvetlen a társadalmi viszonyokra hat, akkor anyagi jogi norma
ha arra nyújt választ, hogy hogyan teljesüljenek (a jogi normák), akkor alaki jogi norma

Tartalom szerint
jogot, kötelezettséget megállapító norma
alanyi jogot megállapító
kötelezettséget megállapító
tiltó
korlátozó
megengedQ
szankcionáló norma
hatáskört megállapító norma
feladatszabó norma

A közigazgatási jogi normák általános magatartási szabályt határoznak meg kettQs értelemben is, mégpedig mind a tartós érvényesülés mozzanatát, mind pedig a címzettek körét illetQen. A közigazgatási jogi normák világában megkülönböztethetQk a kondicionális és a kategorikus jogi normák.
A kondicionális közigazgatási jogi normák fQ jellemzQ vonása, hogy érvényesülésük, meghatározott feltételhez kötött, és a feltételek beállása esetén következhet be a végrehajtás. EttQl eltérQen a kategorikus jogi normák folyamatosan érvényesülnek, tehát a normák érvényesülése nem valamilyen feltételhez kötött, hanem folyamatos magatartás tanúsítását feltételezi.

Funkció szerint
Ez tartalmi jellegq csoportosítás. Ebben az összefüggésben a közigazgatási jogi norma elsQdlegesen valamilyen jogosítást (megengedQ), magatartástól való tartózkodást (tiltó), illetve magatartás abbahagyására vonatkozó rendelkezést tartalmaz a címzettek részére.
Továbbá a jogosító közigazgatási jogi normák mellett jelentQs a magatartás tanúsítására kötelezQ közigazgatási jogi normák köre is.
A közigazgatási jogi normák szabályozási funkciója között különbség tehetQ attól függQen, hogy a norma már létezQ viszonyrendszert szabályoz-e (naturális viszonyrendszert szabályozó norma), vagyis olyan cselekvést, illetve magatartást, amely jogi szabályozás nélkül is megvalósul, vagy a közigazgatási jogi norma önmaga vált ki olyan magatartást, amely jogi szabályozás nélkül nem születne meg (statuáló jellegq jogi norma).

Normaszerkezet szerinti osztályozás
A normaszerkezet elemeit tekintve a közigazgatási jogi normák fQbb sajátosságai a következQk:
diszpozíciója tartalmát tekintve a közigazgatás jogi norma lehet parancsoló (kogens) vagy
megengedQ (diszpozitív) jellegq.
Normák jellemzése szerkezetük alapján
Tipikus struktúra: ha& .., akkor& ..

A jogi norma szerkezete (klasszikus normaszerkezet):
hipotézis (tényállás vagy feltétel)
diszpozíció (rendelkezés, ha a feltételnek megfelel, akkor alkalmazni kell)
jogkövetkezmény (szankció)

A közigazgatási alaki jogi normák jellemzQi, fajtái:

Az alaki közigazgatási jogi normák lényege, hogy az anyagi jogi normák gyakorlati érvényesítésének formáját szabják meg.

A közigazgatási alaki jogi normák fajtái:
hatósági eljárást szabályozó-,
szervezeti-,
belsQ eljárást szabályozó-,
ügyviteli-,
és ügyrendi közigazgatási jogi normák

A közigazgatási hatósági eljárási norma a közigazgatási hatóság és az ügyfél hatósági eljárás során keletkezQ viszonyait szabályozza. EgyrészrQl meghatározza a közigazgatási hatóság cselekvésének kereteit, másfelQl kötelezi a közigazgatási szervet a cselekvések megtételére, amikor ez a közigazgatási eljárás menetében szükséges. (A hatósági eljárási normák a hazai közigazgatási jog leginkább kodifikált alakzatát és formáját képezik.)
A szervezeti normák valamely szervezet létrehozására, belsQ felépítésének szabályozására irányuló szabályok.
A belsQ eljárást szabályozó normák a közigazgatáson belül az alá- és fölérendeltségi, valamint a mellérendeltségi viszonyrendszert szabályozzák. Különös jelentQsége van azoknak a normáknak, amelyek az adott szerven belül az összehangolás, a koordináció megvalósítását célozzák meg.
Az ügyviteli normák a közigazgatási szerv mqködésével kapcsolatos, alapvetQen technikai jellegq kérdéseket rendeznek és szabályoznak. Céljuk és rendeltetésük a közigazgatási szervek iratkezelésének és ügyintézésének racionális, jól áttekinthetQ szabályozása.
Az ügyrendi normák a testületi vezetésq közigazgatási szervek mqködése kapcsán kerülnek alkalmazásra. Olyan alaki jellegq normák, amelyek a testület elé kerülQ döntési javaslatok, elQterjesztések, a testületi ülésen való részvétel, a döntéshozatal rendje, a döntés kiadmányozásának módozata stb. szempontjából elsQdleges jelentQségqek.

68. A közigazgatási anyagi jogi normák jellemzQi, fajtái

A jogi norma a jogi szabályozás alapegysége, konkrét magatartási szabály, nem egyedi, normatív aktus. A jogi normák heterogének.
A jogi normák funkció szerinti osztályozása  azaz mi a norma szerepe a jog érvényesülésében - adja meg az anyagi és az alaki jogi norma megkülönböztetését. Az anyagi jelentQsége nagyobb. Ebben fejezQdik ki a társadalmi viszonyok rendezésére, az állami célok megvalósítására irányuló állami akarat. Ezek szabályozzák a természetes személyek életviszonyait, az állig. szervek jogait és köt-it, ezzel érik el, hogy a címzettek magatartása a jogszabályokban kifejezQdQ állami akarat szerint alakuljon.

A közigazgatási jogi normák tartalmuk szerint csoportosíthatók:
- anyagi jogi norma  az adott viszony érdemi meghatározó elemeirQl rendelkezik,
szabályozza
- alaki jogi norma  az anyagi jogi normák gyakorlati érvényesítésének formáját
szabják meg.

Az anyagi jogi normák szabályozási tárgykörei:

a természetes személyek és szervezetek állammal, államigazgatással szemben és egymással szemben tanúsítandó magatartása
az állami szervek tevékenysége az állami célok megvalósítása érdekében
az államigazgatási szervek feladatai, a jogalanyokkal szembeni jogaik és kötelezettségeik


Közigazgatási anyagi jogi normák fQ típusai:

- alanyi jogot, kötelezettséget kijelentQ ~ arra irányulnak, hogy a közigazgatási szervekkel közigazgatási jogviszonyban álló alanyok részére jogosultságot határozzanak meg. Az alanyi jogok jellemzQ vonása, hogy nem egyszerqen csak meghatározott tevékenység végzésére jogosító magatartást tesznek lehetQvé, hanem a normában meghatározott alanyi jogosultság egyben a közigazgatási szerv oldaláról kötelezettséget keletkeztet. Amennyiben a közigazgatási szerv ezt a kötelezettségét nem valósítja meg, az alanyi jog birtokosának joga van megfelelQ jogorvoslati eszközöket igénybe venni, ideértve a bírói utat is.

- jogosító norma ~ valamilyen cselekvésre, cselekvéstQl tartózkodásra, vagy cselekvés abbahagyására jogosítanak
- kötelezQ norma ~ valaminek a tqrésére kötelez, pl.: kisajátítás
- tiltó norma ~ pl.: építési tilalo
- korlátozó norma ~ megengedett cselekvések bizonyos határok között
- feladatmegosztó jogi normák ~ a közigazgatási szervek mqködésének alapvetQ
rendeltetése a meghatározott feladatok és funkciók gyakorlati végrehajtása. Ebben az értelemben a közigazgatási szervek cselekvésének irányát a feladatok rögzítése útján jogi normák határozzák meg. A feladatkör jogszabályi szintq rögzítése azt is jelenti, hogy a jogalkotó a közigazgatási szervek tevékenységét, annak tartalmát, a tevékenység irányát meghatározott módon és területre korlátozva szabja meg. A feladatkitqzQ normák általában a közigazgatási szervek számára kötelezettséget meghatározó normaként jelenik meg. Figyelemmel arra, hogy a közigazgatási szerek feladatait meghatározó normák a közigazgatási szervektQl meghatározott magatartás tanúsítását igénylik, az ilyen normák általában kategorikus jellegq közigazgatási normáknak minQsülnek.
- hatáskört és illetékességet megállapító jogi normák ~ a közigazgatási szervek feladatköre csak abban az esetben valósítható meg, ha a funkciók ellátását hatásköri jogosítványok támasztják alá. A közigazgatási hatáskört megállapító jogi normák az adott közigazgatási szerv döntési kompetenciájának tartalmát és határait jelölik ki a közigazgatási szerv konkrét jogosítványainak és kötelezettségeinek meghatározása révén. A közigazgatási szervek hatáskörét meghatározó anyagi jogi normák egyidejqleg jogosító és kötelezést is tartalmazó normák.
- szankcionáló jogi normák ~ a közigazgatási jog érvényesítésének közhatalmi szempontból fontos eszközei. A szankció jellegq közigazgatási jogi normák csak jogellenes magatartás esetén pl.: szabálysértést statuáló norma; vagy jogi norma be nem tartása miatt bizonyos joghátrányt helyez kilátásba.


69. A közigazgatási jogi norma szerkezete, a hipotézis és diszpozíció tartalma, belsQ szerkezete

Normák jellemzése szerkezetük alapján
Tipikus struktúra: ha& .., akkor& ..

A jogi norma szerkezete (klasszikus normaszerkezet):
hipotézis (tényállás vagy feltétel). A hipotézis azokat a körülményeket, feltételeket határozza meg, amelyek megléte esetén kell / vagy tilos a jogalkotó által meghatározott magatartást tanúsítani. A tényeknek olyan összességét, amelyhez valamely joghatás fqzQdik, tényállásnak nevezzük. A jogalkotónak fel kell mérnie azt, hogy az általa kívánt magatartásnak melyek a megvalósítási feltételei, irracionális feltételek nem vezetnek eredményre. ElQfordulhat, hogy az adott normában nem különíthetQ el a norma hipotézise, mert a jogalkotó nem fogalmazta meg. Ilyenek az ún. kategorikus normák, amelyek azt sugallják, hogy a normában meghatározott magatartás feltétlenül, minden esetre kötelezQ. E norma hipotézis nélkülisége csak látszólagos, mivel itt a törvény azokat a kivételes körülményeket fogalmazzák meg, amelynek bekövetkezte esetén nem kell a jogi normát betartani (pl. más megölése büntetendQ, de akkor nem, ha önvédelem stb& ). Ezzel szemben a hipotetikus normák tartalmazzák azt is, hogy a jogalkotó a magatartást milyen körülmények között kívánja meg.
diszpozíció (rendelkezés, ha a feltételnek megfelel, akkor alkalmazni kell). A diszpozíció tartalmazza azt a magatartási szabályt, amelyet a jogalkotó a jogalany számára elQír akkor, ha a hipotézisben körülírt feltételek fennállnak. Parancsolást, tiltást, megengedést tartalmazhat. Parancs esetén a jogszabály címzettje köteles valamely tevQleges magatartást tanúsítani. A tilalom valamely magatartástól való tartózkodást, nem tevést ír elQ kötelezQ erQvel.
A rendelkezQ részben meghatározott magatartások különbözQsége szerint meg lehet különböztetni kogens, diszpozitív és imperatív szabályt.
A kogens szabály kötelez, attól semmilyen körülmények között nem lehet eltérni.
Az imperatív szabálynak a hipotézis keretei között feltétlenül érvényesülni kell. Az imperatív szabályok a társadalmi rend alapvetQ, alkotmányos rendjét szabályozzák (pl. a Magyar Köztársaságban minden ember jogképes).
A megengedQ diszpozíció alapján a jogalany számára nem kötelezQ a magatartás tanúsítása, hanem a jog lehetQséget teremt az adott magatartás tanúsítására. A megengedQ diszpozíciónak két jellemzQ megjelenési formája van: diszkéció (mérlegelés) és diszpozititás (eltérést megengedQ, hézagpótló). A diszkéció állami szervek számára döntésükhöz biztosított választási jogkör (pl. az adóhatóság részletfizetési kedvezményt adhat). A diszpozitív szabály a szerzQdéseket szabályozó jogágak sajátossága, a felek egyezQ akarattal a szabálytól eltérhetnek.
jogkövetkezmény Lehet szankció, jutalom, vagy joghatás beállása. A szankció (hátrány, büntetés) alkalmazására akkor kerül sor, ha a jogalanyok a diszpozícióban foglalt parancsot nem teljesítik, vagy a tilalmat megszegik (pl. pénzbüntetés, szabadságvesztés). Az elQny, jutalom lehet pl. gazdasági ösztönzQk kilátásba helyezése, mint pl. adókedvezmény, export támogatás stb& A joghatás azt jelenti, hogy ha a jogalany a diszpozícióban megengedett magatartást tanúsította, számíthat arra, hogy az állam biztosítja számára a jogvédelem lehetQségét.

E szerkezeti elemek azonban nem feltétlenül egy helyen, egy normában jelennek meg. Éppen a közigazgatási jog sajátja, hogy a szankció nem található meg a normában, hanem külön szankciórendszere van! Csonka normaszerkezet jellemzQ rá.

Mi hiányozhat? A diszpozíció sohasem hiányozhat a normából!
Azt a normát, amelynek csak diszpozíciója van diszpozitív normának nevezzük (pl. feladatkiszabó norma).

Ha van hipotézis és diszpozíció, de nincs szankció, akkor hipotetikus a norma.

Akár a hipotézis, akár a diszpozíció lehet egyszerq vagy összetett.
Ha 1 eleme van, akkor egyszerq (pl. a 18. évét betöltött személy nagykorú, ha több eleme van, akkor összetett.
Összetett további felbontása:
konjunktív (összekötés, összetett)
diszjunktív (elválasztás, vagylagos)
Általában kötelezQ, de lehet megengedQ is.

A normaszerkezet elemeit tekintve a közigazgatási jogi normák fQbb sajátosságai a következQk:

A közigazgatási jogi norma diszpozíciója tartalmát tekintve parancsoló vagy megengedQ jellegq lehet.
Parancsoló közigazgatási jogi normáról akkor beszélhetünk, amikor a norma a címzett számára semmiféle választási lehetQséget nem ad, a címzett köteles a diszpozícióban meghatározott magatartás tanúsítására. Ezért a parancsoló közigazgatási normákat általában kogens közigazgatási normaként is szokás jellemezni.
A megengedQ vagy diszpozitív jellegq közigazgatási jogi normák lényege, hogy a hipotézisben körülírt körülmények megvalósulása esetén a címzett közigazgatási szervnek törvényes lehetQsége van arra, hogy maga válassza ki azt a magatartást, amelyet a jogszabályok keretei között a cél elérése érdekében a leginkább megfelelQnek ítél.


70. A jogérvényesítés. A jogérvényesítés típusai


A jogérvényesülés fogalma: A jog csak akkor tölti be társadalmi rendeltetését, ha ténylegesen érvényesül. A jogi elQírásokat megszegQ kisebbséggel szemben az állam különbözQ hátrányos intézkedéseket, szankciókat alkalmaz, hogy így kényszerítse mind a jogsértQket, mind pedig a társadalom egészét a jog megtartására. Ezt a folyamatot, amelyben az általánosan megfogalmazott jogszabály az egyes emberek magatartásában megvalósul, konkrét realitássá válik, jogérvényesülésnek nevezzük. JogérvényesülésrQl akkor beszélhetünk, ha a jogszabályok címzettjei követik a jogszabályok elQírásait, vagy pedig a normák megsértése esetén a kilátásba helyezett szankciókat ténylegesen alkalmazzák.

A jogérvényesülés folyamata és mozzanatai: A jogérvényesülés rendkívül összetett, különbözQ formákban megnyilvánuló, több mozzanatot magában foglaló folyamat. A jogérvényesülésnek két módját különböztetjük meg: a jogkövetést és a jogérvényesítést.

Az emberi magatartásokat abból a szempontból, hogy megfelelnek-e a jogszabályok elQírásainak, két nagy csoportra bonthatjuk: ha valamely személy magatartása a jogszabályok elQírása szerint megy végbe, akkor jogkövetQ magatartásról, vagy röviden jogkövetésrQl, ha pedig az adott személy magatartása ellentétes valamilyen jogszabályi rendelkezéssel, azt megsérti, akkor jogellenes magatartásról, vagy jogsértésrQl beszélünk.

Jogkövetés esetén a jog érvényesülése általában automatikusan, a közvetlenül erre hivatott jogalkalmazó szerv közremqködése nélkül megy végbe.
Jogsértés esetén nyilvánvalóan nem ugyanez a helyzet, hiszen a jogalany a magatartásával éppen nem a jogszabály elQírásait valósította meg. A jog a jogszerq magatartást, mint követendQt írja elQ, és ahhoz kedvezQ jogkövetkezményt, joghatást fqz; jogellenes magatartás esetére pedig különbözQ szankciókat helyez kilátásba. A jog érvényesüléséhez ebben az esetben állami kényszer segítségére van szükség, a jogot érvényesíteni kell. A jog szabályai írják elQ, hogy a jogsértQvel szemben mikor és milyen szankciókat lehet alkalmazni. A jogsértQ és a jogi normában megfogalmazott társadalmi követelmény között létrejön a jogi szankcionálhatóság viszonya.

A jogkövetés: Jogkövetésnek azt az emberi magatartást nevezzük, amelyik a jogszabályok elQírásainak megfelel, nem sért egyetlen, a társadalomban érvényes jogi normát sem. Ez a jogkövetés abszolút mozzanata. Minden emberi magatartás vagy jogkövetés, vagy jogsértés.

I. A jogkövetQ magatartás több típusát különböztetjük meg:

1. A jogszabály tudatos követése esetén a jogalany azonosul a jogszabály által kifejezett értékekkel és érdekekkel.
2. Tudatos jogkövetésrQl beszélhetünk abban az esetben is, ha a jogalany objektív érdekei ellenére követi tudatosan a jogot.
3. A szokásszerq jogkövetés esetében tudatosságról nem beszélhetünk, a jogkövetés csaknem automatikusan következik be.
4. A jogkövetés következQ típusa a kilátásba helyezett kényszer hatására történQ jogkövetés. Két  egymással szorosan összefüggQ  változatát különböztethetjük meg aszerint, hogy a norma követése elsQsorban az állami-jogi szankciók kilátásba helyezésére, vagy pedig a környezet, a közvélemény várható elítélésére tekintettel történik.


II. Végrehajtás útján megvalósuló jogérvényesülés.
(az önkéntes jogkövetés speciális fajtája)

A címzettek számára feladat meghatározó szabályozás, ha államigazgatási szerv a címzett, a feladat igazgatási feladat, ha más szerv a címzett, a feladat munkafeladat.

III. Jogalkalmazás útján megvalósuló jogérvényesülés.
A közigazgatási szerv aktusaival érvényesülnek a jogi normák. Az államigazgatási szerv a
norma általános szabályait a címzett jogalany konkrét egyedi viszonyaira alkalmazza.
(hatósági jogérvényesítésre jellemzQ)
IV. Jogérvényesítés jogilag kötetlen egyedi aktussal.
Az egyedi eszköz nem jogalkalmazói aktus, hanem jogilag kötetlen, döntéstartalmú aktus (konkrét utasítás). A hierarchikus igazgatás része, irányító és irányított kapcsolatában érvényesül. Az ilyen aktus kibocsátása mérlegelés tárgya.

71. A jogalkalmazás fogalma, szakaszai

Jogalkalmazás:
Az általános és elvont módon megfogalmazott jogi normák érvényesítése a konkrét ügyekre.

Közigazgatási jogalkalmazás:
Az arra feljogosított közigazgatási szervek olyan közhatalommal végzett, hierarchián kívüli tevékenysége, amellyel a jogi normák általános és elvont rendelkezéseit egyedi jogalkalmazó aktusokkal konkrét esetekben érvényesítik.
(Az arra feljogosított jelzQ azt jelenti, hogy nem minden szerv járhat el, jogszabálynak kell kimondani ki az illetékes az ügy elintézésében.)
(A közigazgatási szerv azért jelenik meg a megfogalmazásban, mert más szerv is elláthat ilyen feladatokat, pl. önkormányzat képviselQtestülete).
(A közhatalom a közigazgatás hatalmi helyzetére utal).

A jogalkalmazás szakaszai:
Tényállás megállapítása
a jogilag releváns, lényeges tények vizsgálatát jelenti
konkrét ügyben milyen tényállási elemek vannak
2. A jogszabály értelmezése
Olyan tudatos tevékenység, amelynek célja annak megállapítása, hogy a jogszabályban foglalt rendelkezéssel mit akar elérni a jogalkotó.
3. Határozathozatal (döntés)
A döntés a tényálláshoz és a jogszabály valódi tartalmához kötött
teljesen (vállalkozói igazolvány kiadása)
részlegesen (itt mérlegelési lehetQség is van)
4. EllenQrzés
A határozatban foglaltaknak eleget tesznek-e.
5. Végrehajtás, illetve szankció
amennyiben nem tettek eleget a határozatban foglaltaknak (pl. bírságolás)
amennyiben eleget tettek, elmaradhat!


72. A közigazgatási hatósági jogalkalmazás sajátosságai.
A közigazgatási szervek hatósági jogalkalmazó cselekményei


Hatóság:
Tágabb értelmezés: minden olyan szerv, amely közhatalommal bír, és, mint ilyen, jsz-kat alkot, közhatalmi jellegq egyedi aktusokat bocsát ki, melyeknek állami kényszerrel érvényt is szerezhet;
Szqkebb értelmezés: azok a közigazgatási szervek, melyek közhatalmi jogkört gyakorolva hatáskörük, illetékességi kereteik között hatalmi jellegq egyedi aktusokat bocsátanak ki.

A hatósági tevékenység tartalma:
A szqkebb értelemben vett hatóság egyrészt közvetlen magatartást befolyásoló, szorosan vett jogalkalmazó tevékenységet végez (jogot, kötelezettséget állapít meg, szankciót alkalmaz a jogsértQvel szemben, jogvitát dönt el). Ezen kívül több, más közhatalmi tevékenységet is ellát (pl. hatósági felügyeleti tev., szakmai, szolgáltató tev.)

A közigazgatási hatóság jogalkalmazó tevékenység körében a következQ alapvetQ funkciókat különböztethetjük meg.
a társadalom tevékenységének alakítása, befolyásolása
a jogi szabályozás intenzitása, mélysége attól függ, milyen jellegqek a közfeladatok;
rendészeti tevékenység
állampolgárok jogainak megvalósítása
anyagi javak elosztásának igénye a társadalomban, amelyhez a közig. döntésére van szükség;
a jogalkalmazó tev. garantálja a jogi szabályozás érvényesülését (pl. szoc. juttatások, tb szolg);
nyilvántartási és információs tevékenység
az állam, a társadalom részére szükséges információs rendszerek mqködtetése, az információs rendszer alapjául szolgáló nyilvántartások vezetése;
nyilvántartások fajai:
közhitelq nyt: minden nyilvántartásba való bejegyzés, törlés, módosítás, hatósági jogalkalmazói tev.-nek minQsül (pl. népesség-nyilvántartás, de ide tartozik még: hatósági bizonyítványok, igazolások kiadása);
jsz alapján regisztrált személyek, dolgok, jelenségek, események: nem közhitelq, csak közvetve van jogi jelentQsége, alapvetQ információkat biztosít a hatóság számára a hatósági jogalkalmazó tevékenységhez, külön szabályozzák a személyes adatok védelmét;
statisztikai adatként, és információként kezelt nyilvántartások:
kvázi bíráskodó jellegq feladatok ellátása
- ott, ahol az állam ezt szükségesnek ítéli (pl. szabálysértési jogalkalmazás, birtokvédelmi ügyek elbírálása, gyámhatóságok családjogi vitákat eldöntQ hatásköre)

A hatósági jogalkalmazó tevékenység az államigazgatási szervek tevékenysége, amelynek során a hatáskörükbe és illetékességükbe tartozó egyedi ügyekben, jogszabály felhatalmazása alapján döntenek. Ennek keretében: jogokat, kötelezettségeket állapítanak meg az ügyfelek számára; eldöntik az ügyfelek közötti vitákat; érvényesítik a jogalanyok jogait és kötelességeit; jogszabálysértés esetén az elkövetQvel szemben szankciót alkalmaznak.

Viszonylag szqk körq a közigazgatási hatóság tiszta jogalkalmazó tevékenysége úgy, hogy nem kapcsolódik ahhoz hatósági felügyeleti tevékenység. Felügyeleti jogosítványok: az állam a közigazgatási szervek útján felügyeli a jsz-ok betartását, azaz ellenQrzi, folyamatosan figyelemmel kíséri a jsz-ok végrehajtását. (Reparatív szankció: célja a megsértett jogrend helyreállítása; represszív szankció: felelQsségre vonást szolgálja.) A felügyeleti jog alkalmazása már jogalkalmazó tevékenység. Ilyenkor az eljárási törvény szabályai szerint eljárást indítanak, és jogalkalmazói aktust bocsátanak ki.

A közigazgatási hatósági tevékenység alapja: a hatóságok által ellátott szakmai tevékenység, mely mindenekelQtt az ellenQrzés során jelentkezik (folyamatos és rendszeres legyen, prevenciós célú). Míg a szakmai tevékenység a hatóság feladatainak ellátását biztosítja, a szolgáltatást a hatóságoktól független, kívülálló személyek, jogalanyok, állampolgárok részére nyújtják.


A hatósági cselekmények

(A) Hatósági aktusok: jogi következményei vannak, közvetve kapcsolódik hozzá jogi hatás
Hatósági határozat
A közigazgatási szerv jogalkalmazó tevékenysége során bocsátja ki. Minden olyan cselekmény, amely az ügyfél részére jogot, kötelezettséget állapít meg, nyilvántartás-vezetéssel, adatigazolással jár, egyben határozatnak is minQsül akkor is, ha nem hozott a hatóság alakszerq határozatot.
A jogérvényesítés folyamatában betöltött szerepe alapján:
érdemi (ügydöntQ) határozat: az anyagi jogon alapul; - érdemi döntés
eljárási (az eljárás menetét tovább lendítQ) határozat: közigazgatási eljárási jogi következményeket von maga után (a hatóság eljárási kérdésben dönt); - végzés
Az aktusok jogi hatása szempontjából:
közvetlenül jogi következményeket vált ki: a jogalanyok jogi helyzetében változásokat idéz elQ, pl jogi viszonyokat keletkeztetQ, megszüntetQ, módosító határozat;
közvetetten van jogi hatása: pl. megállapító és tanúsító határozat
A határozatok jogi tartalma szerint:
jogosító aktus: az ügyfél részére jogokat állapít meg (pl. engedélyezQ aktus);
kötelezQ aktus - kötelezés: pozitív emberi cselekvést írhat elQ, illetve cselekvés abbahagyására vagy valaminek a tqrésére kötelez (pl. szankciót megállapító államigazgatási határozat); az állami kényszer itt a legerQsebb (pl. tankötelezettség - a jogalanyok önként követik a jsz-t, de lehet, h. jsz. nélkül is ezt tennék);
Szakhatósági hozzájárulás
Valamely államigazgatási hatósági eljárásban az ügydöntQ közigazgatási szerv mellett közremqködQ másik közigazgatási hatóság aktusa. A szakhatóságot jogszabály elQírása alapján kötelezQ bevonni az államigazgatási ügy eldöntésébe. Hozzájárulása vagy ennek megtagadása köti az ügyben a végsQ, érdemi döntést hozó hatóságot (pl. építési engedélynél). A szakhatósági hozzájárulás tehát közvetlenül az ügydöntQ hatóság részére állapít meg jogokat és kötelezettségeket.
Hatósági intézkedés
A hatósági tevékenység meghatározó jogi eleme. A hatósági intézkedés közvetlenül nem szüntet meg, illetQleg nem hoz létre jogviszonyokat, csupán a jsz-ban meghatározott tényállás bekövetkezte esetén a jsz-on alapuló jogokat, kötelezettségeket realizálja a kötelezettel szemben. Nem a hatóság, hanem a hatóság közege bocsátja ki, rendszerint szóban, és a kötelezettség azonnali teljesítésre irányul. Célja többféle lehet: pl. jogsértések megelQzése (prevenció), jogsértések vagy veszélyhelyzetek feloldása, veszélyek elhárítása. A hatósági intézkedés nem minQsül jogalkalmazásnak.
Eljárást kezdeményezQ aktus
Amikor az eljáró hatóság az ügyben olyan jelenséget észlel, amely jogellenes, de elbírálására nincs hatásköre és illetékessége. (pl. büntetQeljárást kezdeményezQ aktus: hatósági aktus, jogi következményei vannak, az eljárást meg kell indítani, eljárási jogviszony keletkezik a két hatóság között)

(B) Tényleges hatósági cselekmények: a hatósági cselekményeket a többi közigazgatási cselekményektQl az különbözteti meg, hogy a cselekmény alanya közhatalom birtokában jár el.
A hatóság ellenQrzési cselekményei és jogai a következQk: helyiségekbe való belépés, iratok megtekintése, munkafolyamatok megfigyelése, tárgyak megvizsgálása, az ellenQrzöttQl vagy képviselQjétQl felvilágosítás kérése, &
Eljárási cselekmények pl azok, amelyeknek a célja az aktusok elQkészítése a jogalkalmazó eljárás folyamatában. Vagy pl. az ügyfelek felvilágosítása, jogaikra, kötelezettségeikre való figyelmeztetés, vagy azok, amelyek közvetlenül a határozatok végrehajtását jelentik.

73. A jogszabály értelmezés fogalma, fajai

A jogszabály-értelmezés olyan tudatos tevékenység, amelynek célja a jogi norma konkrét tényállásra vonatkozó teljes tartalmának a feltárása.
Jogszabály-értelmezésre akkor kerül sor, ha
több jogszabály látszik alkalmazhatónak,
nincs megfelelQ jogszabályi rendelkezés.
A jogszabály értelmezés fajai (kik értelmezhetik a jogszabályt?):
Jogalkotói jogszabály értelmezés (jogszabályi vagy legális jsz-értelmezés)
- a jsz-t valamilyen másik jsz. értelmezi;
- kötelezQ a jogszabály minden címzettjére/alkalmazójára nézve;
- alapvetQ célja: a jogrendszer egységének biztosítása.
Három formáját különböztetjük meg:
a) hiteles/autentikus: az értelmezett normának és az értelmezQ rendelkezésnek mind a kibocsátója, mind pedig a jogforrási formája azonos;
b) a jogi normát alacsonyabb szintq jsz. értelmezi (pl. végrehajtási jsz-ok esetében);
c) magasabb szintq jsz. értelmezi az alacsonyabb szintq normát (erre a gyakorlatban ált. nem kerül sor);
Jogalkalmazói jogszabály értelmezés
- a jogi normát valamilyen jogalkalmazó szerv értelmezi; kiemelkedQ jelentQségq a legfelsQbb bíróságok értelmezQ tevékenysége;
- két válfaja:
- eseti: kötelezQ ereje csak az adott ügyre terjed ki;
- általános jellegq határozatokban kifejezQdQ jogszabály-értelmezés: akkor válik szükségessé, ha a jogalkalmazó szervek gyakorlatában jelentQs eltérések tapasztalhatók; állásfoglalás a korábbi ügyek tapasztalatai alapján; csak az alárendelt jogalkalmazó szervekre kötelezQ; minden címzettjére nézve irányadó;
Jogirodalmi értelmezés (doktrinális)
- a jogirodalom különféle fórumain történQ tudományos igényq állásfoglalás, amely kapcsolódhat egy konkrét döntéshez, vagy általánosabb jelleggel is felvetheti az adott problémát;
- alanya bárki lehet;
- formája kötetlen és rendkívül változatos (pl. jogszabálykommentár, tanulmány, miniszteri indokolás, szakvélemény, & );
- a meggyQzQ erejénél fogva érvényesül, nem kötelezQ (kivéve Svájcban: a polgári jog körében bizonyos esetekben a jogtudósok véleményének kötelezQ erQt tulajdonítanak);
- ennek gyakorisága mind a jogalkalmazás kulturáltságának, mind a jogtudomány fejlettségének egyik mutatója (ismerünk olyan történeti idQszakot, mikor legtekintélyesebb jogtudósok véleményének kötelezQ jellege volt).


74. A jogszabály értelmezés módszerei. KiterjesztQ és megszorító értelmezés a közigazgatásban. Joghézag és analógia

A jogszabály-értelmezésnek, mint sajátos megismerQ tevékenységnek sajátos módszerei alakultak ki.
I. BelsQ értelmezés
Nyelvtani:
a jsz. tartalmának a nyelvtan szabályai segítségével való feltárása (szótani, mondattani elemzés);
Logikai:
a formális logikának a fogalmak és kijelentések viszonyára vonatkozó törvényszerqségei és elvei segítségével kerül sor a jsz. tartalmának feltárására;
Ezeket azért hívjuk belsQ értelmezésnek, mert kizárólag önmagában vizsgálja a jogszabályt.
II. KülsQ értelmezés
Rendszertani:
a jogi norma valódi tartalmára más jogtételekkel, jogintézményekkel, valamint az adott jogággal és jogrendszerrel fennálló összefüggéseinek vizsgálata révén következtetnek;
ez annak az elemzése, hogy egy jogi normának más helyen van-e kapcsolódási pontja, amely bQvíti, szqkíti, vagy módosítja azt; (Pl. kormányrendelethez az odavonatkozó törvényt is ismerni kell)

Történeti:
a jsz. keletkezése és fejlQdése társadalmi körülményeibQl következtetnek annak valódi tartalmára;
Ez a kettQ azért külsQ értelmezés, mert nem önmagában vizsgálja a jogszabályt, hanem a társadalmi viszonyokkal, jogrendszerrel és jogintézményekkel összefüggésben.
Csak együttes és helyes alkalmazásuk biztosíthatja a jsz-ok tartalmának megismerését.
A jogszabály-értelmezQ mqvelet - eredményét tekintve - háromféle lehet.
Megszorító értelmezés: ha a jsz. tartalma szqkebb, mint a logika-nyelvtani értelmezés szakaszában megállapított tartalom. (megszorító kitételek alkalmazása, pl. "kivéve & ").
KiterjesztQ értelmezés: ha a jsz. valódi tartalma tágabb, vagyis az esetek és viszonyok szélesebb körére terjed ki, mint annak elsQ szakaszbeli értelmezésekor.
Helybenhagyó értelmezés: ha a jsz. tartalma egybeesik a nyelvtani-logikai értelmezés fázisában megállapított tartalommal.

A joghézag és az analógia
A joghézag fajtái:
Eredeti joghézag: ElQfordul, hogy a jogalkalmazó a jogszabály-értelmezés mqvelete eredményeképpen arra a következtetésre jut, hogy adott egyedi esetre nincs megfelelQ jsz., azaz az adott életviszonyt semmilyen jsz. nem rendezi. A jogalkotó bizonyos esetekben nem képes a szabályozni kívánt társadalmi viszonyok valamennyi esettípusát, variánsát elQre látni vagy átfogni. Így jön létre az ún. eredeti joghézag, amely már a szabályozás idQpontjában fennáll.
KésQbb keletkezett joghézag: A joghézag másik fajtája, amely a társadalmi viszonyok megváltozása, pontosabban az új esettípusok, variánsok elQre nem látott, késQbbi kialakulása folytán áll elQ.
A joghézag kitöltése:
Attól függQen, hogy a pozitív jog megengedi-e a joghézagnak analógia útján való kitöltését, beszélünk kitölthetQ és nem kitölthetQ joghézagról.
A joghézag lényegével kapcsolatban, a jogbölcseletben alapvetQen két felfogás alakult ki. Az egyik a "jog logikai zártságának" elmélete, mely szerint a jogrendszerben sem ellentmondások, sem hézagok nem lehetnek, csupán a jsz. szövege lehet hiányos. A másik irányzat, a joghézag elmélete elismeri a jog hézagainak létezését, s tagadja a jog állítólagos hézagmentességét. A joghézag kitöltésére a szabadjogi iskola képviselQi szerint a bírói jogalkotás a legmegfelelQbb eszköz.
A joghézag kitöltésének két megengedett formája van, nevezetesen: a törvényanalógia és a joghézagnak új jsz. alkotásával való megszüntetése.
Az analogikus jogalkalmazás során két olyan tényállás bizonyos lényeges elemeinek a megegyezésérQl, egybeesésérQl van szó, melyek közül az egyiket a jsz. rendezi, míg a másikat a jog nem szabályozta. Ilyen esetekben a jogalkalmazó ún. törvényanalógia (analogia legis) segítségével dönti el a jogesetet. Az ún. joganalógia (analogia iuris) pedig a konkrét esetnek a jogrendszer általános elvei alapján való eldöntését jelenti. A büntetQjogban a törvényanalógia tilalmazott.


75. A közigazgatási jogi szankció fogalma, szerepe.
A közigazgatási jogi szankció definíciójának elemei


A jogszerqtlen helyzeteket állami kényszerrel rendezni kell. A közigazgatási jogi szankció akkor áll elQ, ha a címzettek az elQírt magatartást nem teljesítik A szankció az állami cselekvés kilátásba helyezése jogszerqtlen magatartás esetére. A szankció joghátrányt, jogkövetkezményt jelent, amelyek a társadalmi viszonyok fejlQdésével egyre humánusabbak és enyhébbek lesznek. Célja: rábírni a jogalanyt a jogi norma rendelkezQ részében elQírt magatartás tanúsítására. Mindig az államhoz kapcsolódik.

A közigazgatási szervek nemcsak közigazgatási jogi normákat alkalmaznak, hanem szinte valamennyi jogág normáit is felhasználják tevékenységük során. Ennek megfelelQen több jogágban szabályozott szankciókat is alkalmaznak: pénzügyi jogi szankciókat; munkajogi szankciókat; büntetQjogi szankciókat. Természetesen a közigazgatás elsQsorban a saját jogágában, az államigazgatási jogban szabályozott szankciókat alkalmazza. Az államigazgatási jognak nincs egyértelmq, sajátos szankciórendszere, az övé vegyes és összetett.


1. A közigazgatási jogi szankció fogalma:

Fogalmára három nézet alakult ki:

Hagyományosan a szankciót a jogi norma szerkezeti elemének tekintik, és hipotézis  diszpozíció  szankció felépítésq normák elengedhetetlen elemeként kezelik.
Más felfogás szerint a jogi norma nem hipotézis  diszpozíció  szankció felépítésq, hanem hipotézis  diszpozíció  jogkövetkezmény szerkezetq. A jogkövetkezmény, ha hátrányos, akkor szankció. Csak jogellenes magatartás esetén beszélhetünk szankcióról.
Az államigazgatási jog mqvelQi közül Szatmári Lajos és Madarász Tibor foglalkozott az államigazgatási jogi szankcióval. Madarász Tibor szerint: a szankció nem tekinthetQ a jogi norma szerkezeti elemének, hanem önálló normatípus. A jogi norma kétféle szerkezetq lehet: kategorikus és hipotetikus szerkezetq. A kategorikus jogi norma csak diszpozícióból áll, csupán a jogalkotó akaratát kifejezQ parancsot tartalmaz. A hipotetikus jogi norma hipotézisbQl és diszpozícióból áll, azaz a parancs mellett szerepel a jogi normában az alkalmazás feltételéül szabott jogsértés. A szankció tehát nem a norma szerkezeti eleme, hanem a funkciója. Szerkezetét tekintve a szankcionáló norma mindig hipotetikus szerkezetq, amelyben a hipotézis azokat a jogellenes magatartásokat tartalmazza, amelyek fennállása esetén a szankcionáló diszpozíciót kell alkalmazni. >>azt biztosítja, hogy a szankciót csak jogsértés esetén lehessen alkalmazni.

A szankció két típusa:

Tételezett szankció: még általános, nincs konkrétan megnevezett címzettje. Alkalmazására hatásköri jogszabály jogosít, amely általában valamilyen szervtípust határoz meg, mint a szankció alkalmazására jogosultat.
Alkalmazott szankció: meghatározott címzettje van. A jogot érvényesítQ államigazgatási szerv is konkréttá válik, amely konkrét egyedi aktusában konkrét hátránnyal sújtja a személyében meghatározott címzettet, a jogalanyt.

A tételezett szankció a változások elQtt hat, éppen bizonyos irányú változások megakadályozására vagy elérésére ( preventív szankció ). Az alkalmazott szankció ( a realizált szankció ) a jogellenes magatartás megvalósulása után hat, akkor fejti ki, akkor tölti be funkcióját.

A szankció szerepe: a jogérvényesítés eszköze. (ide nem találtam mást)

Milyen szabályozási módok lehetségesek, és van -e szükség szankcionálásra?
Önkéntes jogkövetés: a jogi norma elQír, megtilt valamit vagy korlátoz valamit. Ilyenkor mindig szükséges kilátásba helyezni a szankciót.
Végrehajtási jogszabályokban is szükséges.
Jogalkalmazás útján ( egyéni hatósági aktussal ) történQ jogérvényesítés esetén is szükséges.
Nincs szükség szankcionálásra a szervezetek, intézmények létesítése, hatáskört szabályozó normák esetén.
Nem szükséges akkor sem, ha a címzett számára kedvezQ az elQírás illetve az egyéni jogalkalmazói aktus.

A közigazgatási jogi szankció definíciójának elemei:

Definíció:
Az államigazgatási jogi szankció a jogszabályban arra feljogosított államigazgatási szerveknek megfelelQ eljárásban alkalmazott, hátrányt okozó aktusa, amely mindig a címzett jogellenes magatartására reagál, és rendelkezik az állami közhatalommal való kikényszerítés lehetQségével.

Jogsértés, jogellenes magatartás:
A szankcióalkalmazás mindig valamilyen jogsértéshez kapcsolódik. Jogsértés nélkül nem lehet szankciót alkalmazni senkivel szemben. Jogsértés akkor következik be, ha a címzett nem tesz eleget az államigazgatási jog által elQírt kötelezettségeknek.
Jogsértésnek minQsül:
anyagi jogi normák megsértése
eljárásjogi normák megsértése
Ezeket a jogsértéseket csak akkor követi szankcionálás, ha az államigazgatás ellenQrzi a címzettek magatartását, és az ellenQrzés során észleli a jogsértést.
hatósági határozatokban foglalt kötelezettségek megsértése
A szankcióalkalmazás itt is ellenQrzés után következhet be, csak ilyenkor a hatósági határozatban foglaltak hatályosulását vizsgálják.

Hátrány okozása:
A közigazgatási aktusokat a címzettre gyakorolt hatásuk szerint feloszthatjuk: favorábilis ( a címzettre kedvezQ ) és onerózus ( a címzettre hátrányos ) aktusokra. A favorábilis aktusok ki vannak zárva a szankciók körébQl. Az onerózus aktusok közül pedig csak azok minQsülnek szankciónak, amelyek jogellenes magatartásra reagálnak.
Ha az államigazgatási szerv hátrányos kötelezettséget ír elQ a címzett számára, mert ezt megelQzQen jogsértést követett el, akkor ez az aktus szankciónak minQsül.
Hátrányokozás fajtái:
Vagyoni hátrány
a címzettnek bizonyos pénzösszeget kell fizetnie
gazdaságilag elQnyös tevékenységektQl való eltiltás; foglalkozástól eltiltás
intézmények bezárása
tárgyak elkobzása, megsemmisítése.
Címzett személyét érintQ hátrány
személyes szabadság korlátozása
bizonyos tevékenységektQl való eltiltás, korlátozás vagy éppen számára nem elQnyös tevékenységekre való kötelezés.
Jogi hátrány
vezetQi engedély bevonása
szülQi felügyeleti képviseleti jog korlátozása

Minden szankció hátrány, DE nem minden hátrány szankció! KülönbözQ kötelezettségek elQírása ( pl. bejelentési kötelezettség elQírása; adófizetés; épület lebontására, átalakítására kötelezés ) hátrányos, terhes a címzettre, magától sohasem tenne ilyet, de a jogszabály elQírja számára. EttQl azonban még nem minQsül szankciónak.
Különbség, hogy a szankciót megállapító aktussal okozott hátrányért, kárért kártalanítás nem jár. Onerózus aktussal okozott kárért, ha a károkozás közérdekqség miatt történt, vizsgálandó az államigazgatás kártalanítási kötelezettsége.

Kényszer vagy annak lehetQsége
A szankció egyik nagyon fontos eleme, hogy törvényes eszközökkel, akár állami közhatalom közremqködésével kényszerítheti a címzettet a jogszerq magatartásra. Az esetek nagy részében a kényszer alkalmazása csak lehetQség a közigazgatás számára, hiszen a társadalom nagy része önkéntes jogkövetéssel eleget tesz a jogszabályoknak.
Abban az esetben, ha az egyedi államigazgatási aktus címzettje megsérti a jogot, és a szankcióval való általános és konkrét fenyegetés sem tudja rábírni jogszerq magatartás tanúsítására, akkor válik ténylegessé az államigazgatási jogi szankció kényszereleme, azaz a közigazgatásnak törvényes lehetQsége van a jogsértQ megbüntetésére, és arra, hogy végsQ fokon akár fizikai eszközökkel kényszerítse a jogsértQt jogszerq magatartás tanúsítására.
Az államigazgatás nem csak szankcionálási célból alkalmaz kényszerítést, hanem bizonyos rendkívüli helyzetek, pl. természeti katasztrófák indokolhatják, hogy a közigazgatási szervek igénybe vegyék a rendQrség, honvédség, polgári védelem, tqzoltóság közremqködését a kényszereszközök alkalmazásában.

Kényszer vagy annak lehetQsége, az állami cselekvés módja a hatalom gyakorlásának eszköze. Az állami kényszer mindig törvényes. A szankció és a kényszer semmiképp sem azonos.
Kényszerítés fajtái: gazdasági, erkölcsi, fizikai, állami.

Állami kényszer fokozatai:
hatósági kényszer ( pl. bírságot kiszabó határozat )
karhatalmi kényszer ( pl. rendQri jelenlét )
személyes szabadság korlátozása ( elQállítás, Qrizet )
személyes szabadság megvonása
jogi kényszer ( valamilyen jogosultság elvesztése , pl. útlevél )

Irodalom:
Ficzere Lajos: Magyar közigazgatási jog: Általános rész Bp.: Osiris, 2001 p. 483-491+
Listán lévQ tételekbQl

76. A közigazgatási jogi szankciók fajtái


Attól függQen, hogy az közigazgatási jogi szankció milyen jogi norma megsértésére reagál, megkülönböztetünk:

Anyagi jogi szankció: a kötelezettségeket, korlátozásokat, tiltásokat tartalmazó normák megsértQit szankcionálja. Az anyagi jogi norma együttessel ellentétes magatartások esetére kilátásba helyezett szankciók.
Eljárásjogi szankció: a különféle államigazgatási eljárások rendjét zavarókkal szemben lépnek fel. Az eljárásjogi normákkal ellentétes magatartásra reagáló szankciótípus. Az eljárásjogi szankciókat az eljárási törvény határozza meg. Ilyen szankciók pl. az eljárási bírság; jogok, kedvezmények elvesztése; intézmények bezáratása; személyes szabadság korlátozása stb.

Az anyagi jogi szankciók fajtái:

Szabálysértési szankciók:
Államigazgatási jog megsértésének büntetése.
Bqncselekmények szabálysértéssé minQsítésének esete.

Speciális anyagi jogi szankciók:
Ágazati bírságok. Minden egyes jogágnak megvan a sajátos szankciója, a közigazgatási jognak a bírság. A legismertebb ágazati bírságok közé tartoznak a környezetvédelmi bírságok, de statuál bírságot a villamos energia  törvény, a gáztörvény, a vasúti törvény, a távközlési törvény, a hírközlési törvény stb.
Speciális felügyeleti szervek szankciói: felügyeleti bírságok. Ide tartozik pl. Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat, a fogyasztóvédelmi felügyelet, a munkavédelmi felügyelet, a bányafelügyelet stb. által kiszabható bírságok.
A jogsértQ személyéhez kapcsolódó szankciók köre: ezek fQként a kamarai szabályozásban érvényesülnek, de igazán komoly hátrányt nem okoznak a címzettnek. Ide tartozik pl. a megrovás, figyelmeztetés, biztos kinevezése a szervezethez.
Igazgatási korlátozások: ezek közé tartoznak azok az eszközök, amikor különbözQ engedélyeket visszavonnak, szervezetek mqködését felfüggesztik, tagsági viszonyt felfüggesztik, eltiltják a címzettet bizonyos tevékenységek gyakorlásától, intézményeket bezáratnak ideiglenesen vagy véglegesen stb.
Indirekt közigazgatási szervek által alkalmazott szankciók.

Szubjektív és objektív szankciók:

A jogsértQ személy tudati állapota: szubjektív vagy objektív.
Szubjektív: szankció alkalmazása során a jogalkalmazó szerv vizsgálja a jogsértQ személy tudati állapotát ( vétkes vagy nem >>> szándékos-e vagy nem a cselekvés ). Szubjektív a szankció akkor, ha a szankcionáláshoz legalább a gondatlanságot megköveteli a jog.
Objektív: a szankció kiszabásához egyetlen feltétel bekövetkezése elegendQ: a jogsértés. Nem szükséges, hogy a jogsértQ akár a minimális gondatlansággal járjon el. Eljárhat a legnagyobb gondossággal is, a jogsértés ténye önmagában megalapozza a szankció alkalmazásának lehetQségét. Nincs lehetQség mérlegelésre. Ennek hátránya, hogy nem lehet személyesíteni az eljárást. ElQnye: objektív döntést tesz lehetQvé. A közigazgatásban fQként objektív normákat alkalmaznak.

Szankciófajták funkciójuk szerint:

KényszerítQ szankciók:
Célja, hogy a normák címzettjét rákényszerítse a jog által megkívánt magatartás tanúsítására (végrehajtások ). Az egyedi jogszabály elQír egy aktust, ezt a címzett nem teljesíti, ennek teljesítésére rábírja a címzettet.
Eltiltó szankciók:
A jogellenes magatartás abbahagyására bírja rá a címzettet. A megvalósult jogellenességet már nem lehet korrigálni, a jövQre nézve azonban meg lehet elQzni (csak folyamatos tevékenység esetén alkalmazható).
Korrekciós szankciók:
A jogellenesség megszüntetéséhez nem szükséges a tevékenység abbahagyása, csak módosítása. A jogellenes magatartást csak meg kell fosztani a jogellenes vonásaitól. A szankció korrigálja a jogellenességet és összhangba hozza jogszabállyal. (a jogszerqtlenség pl. csak annyi, hogy a tevékenységet meg nem engedett eszközökkel végzik.)
Reparatív ( = javító ) szankciók:
JellemzQje, hogy a jogellenes magatartás a múltban megkezdQdött, tárgyiasult eredménye van ( pl. építmény ). A reparálás a jogellenes magatartást meg nem történtté tenni nem tudja, de eredményt igen ( épület lebontás, tárgy elkobzás ). A jogellenes magatartás eredményét meg nem történtté kell tenni.
Eredményt - korrigáló szankciók:
Hasonlít a reparatív szankcióhoz, de nem semmisíti meg a jogellenes produktumot, csak kijavítja. Nem indokolt az eredmény megsemmisítése, hanem azt ki lehet javítani.
Represszív ( = megtorló ) szankció:
A megtorlás eszköze, a jogellenes magatartásért büntetést szabnak ki. Nem a bosszú a célja. Hanem a generális (általános és speciális prevenció, a visszatartás). Kiszabható önmagában és egyéb szankciófajtákkal együtt.


77. A nem jogi hatású cselekmények fajtái, jellemzése

Az közigazgatási szervek funkciói, feladatai nagyszámú cselekmény útján valósulnak meg (kérelem átvétele, tanú meghallgatása, jegyzQkönyv felvétele).

Közigazgatási szerv cselekménye lehet:
testületi szerv cselekménye (kollektív cselekmény)
államigazgatási szervezet cselekménye (vezetQ vagy dolgozó)

A közigazgatási hatáskörök szabályozási módja
valamely személynek van cselekvési joga (miniszter, jegyzQ stb.)
valamely szervnek van hatásköre (ilyenkor is személy gyakorolja)

A nem testületként mqködQ közigazgatási szerv cselekménye a szerv hatáskörét gyakorló, a szerv nevében eljáró közigazgatási vezetQk és dolgozók érdemi cselekménye, amely külsQ személyeket, illetve szerveket érint.

Közigazgatási cselekmények fajtái:

KülsQ  kifelé ható, a közigazgatási szervezeteken kívüli jogalanyokra hatást gyakorló cselekmény
BelsQ  a közigazgatási szerv dolgozóit érintQ cselekmény
Egyéb  ügykezelés, jelentésírás, elQterjesztés készítés
Közigazgatási cselekményként rendszerint a kifelé ható cselekmények jelennek meg.

Jogi és nem jogi hatású cselekmények:
Jogi hatásúak  aktusok
Nem jogi hatásúak  a reálcselekmények.
A jogi hatású cselekmény (aktus) jellemzQje, hogy hatására a címzett jogi helyzetében változás következik be.
A nem jogi hatású cselekmény az érintett jogalany jogi helyzetében nem idéz elQ változást.
Nem jogi hatású cselekmények
Reálcselekmények
Intézeti, vállalati vagy egyéb típusú gazdálkodó szervek tevékenysége az oktatás, egészségügyi ellátás, vízellátás stb. területén
DöntéselQkészítQ cselekmények
Az államigazgatási szervek dolgozói által készített javaslatok, tervezetek, információszerzés, elemzQ értékelQ tevékenység. FQ értékelési szempontja az eredményesség, hatékonyság. Senkire közvetlenül nem hatnak, a döntésre hatáskörrel bíró testülethez vagy személyhez kerülnek.
EllenQrzési cselekmények
Az igazgatottakra közvetlenül hatást, de nem jogi hatást gyakorol. Ilyenek: helyszíni ellenQrzések, iratvizsgálat, személyek meghallgatása. Jogilag kötött rendben történik.
Instruálási (= tanítási, tájékoztatási) cselekmények
Az irányított szervezet vezetQinek és dolgozóinak a nem jogi eszközökkel való segítését jelenti az eredményesebb és hatékonyabb mqködés érdekében (dicséret, kritika, ösztönzés)
Szervezési cselekmények
Különféle feladatok elvégzésének szervezését jelenti (gyqlések, rendezvények elQkészítése, lebonyolítása)
Tájékoztató cselekmények
FQként helyi államigazgatási szervek munkájában az érdeklQdQ ügyfelek számára tájékoztatás, felvilágosítás megadása.

78. A közigazgatási jogi aktusok szabályozása, fQ fajtáik

Normatív aktus
Szabályozó aktus, a jogalkotás jogilag legdöntQbb cselekménye, a döntés megalkotása. Mindig jogszabály alkotást jelent (rendeletek, határozatok stb.).
Konkrét aktus
a címzettek mindig konkrétan meghatározott jogalanyok, ha önkéntes jogkövetés van, akkor nincs aktus,
mindig eseti hatása van.
A kettQ közötti jogi hatásbeli különbség, hogy a normatív aktusban a címzettek az elQírt magatartást tartósan, folyamatosan jogosultak, illetve kötelesek tanúsítani, a konkrét aktus a meghatározott címzett helyzetében idéz elQ változást.

Konkrét (egyedi) aktusok fajtái
Közhatalmi (autoritív, szuprematív) aktusok
Amelyek tisztán egyoldalú döntés eredményei. A közigazgatási szerv a jogszabály keretein belül úgy dönt, ahogy akar, az ügyfél érdekeit, problémáit nem feltétlenül veszi figyelembe (az ügyfél segélyt kér, erre intézeti nevelésbe veszik a gyerekét).
(az államigazgatási szervek mind a hierarchikus, mind a hierarchián kívüli igazgatásban közhatalmi konkrét aktusokat bocsátanak ki)
Mellérendeltségi aktusok
Impérium nélkül kiadott aktusok. JellemzQje, hogy az aktust kibocsátó államigazgatási szerv az aktus címzettje felett nem gyakorol állami hatalmat.
államigazgatási szerzQdések közérdekq feladatok megoldására
együttmqködési megállapodások
államigazgatási szervek közös feladatainak megoldására.

Közhatalmi aktusok fajtái jogi tartalom szerint:
Döntéstartalmú aktusok
Jogot, kötelezettséget keletkeztetQ, módosító, megszüntetQ aktusok, jogvitát lerendezQ és szankcionáló aktusok.
Érvényességi feltételként kiadott aktusok
Nem maguk eredményezik a jog vagy kötelezettség keletkeztetését, módosulását vagy megszüntetését, csak feltételként szolgálnak. Közös jellemzQje, hogy e nélkül a másik jogalany aktusa nem jöhet létre érvényesen.
Aktus felülvizsgálati aktusok
Az államigazgatási szervek más jogalanyok által kiadott aktusai elleni jogorvoslatok elbírálása (megváltoztató-korrigáló, megsemmisítQ-anulláló). II. és III. fokú döntések.
Eljárást kezdeményezQ aktusok
Egyéb állami szerv jogalanyt érintQ eljárását kezdeményezQ feljelentés vagy keresetbenyújtás.
Regisztratív aktusok
Közhitelq nyilvántartásba bejegyzés, adatigazolás, adatszolgáltatás.
Az egyedi közhatalmi aktus a címzettek érdekei szerint favorábilis (kedvezQ hatású) és onerózus (kedvezQtlen hatású) lehet.
Az igazgatási tevékenység fajtái szerint: hierarchikus igazgatásban konkrét utasítás, konkrét döntés, hierarchián kívüli igazgatásban hatósági jogalkalmazó aktus (határozatok).

79. A jogilag kötött és kötetlen közigazgatási aktusok.
A mérlegelés, a méltányosság és diszkréció a közigazgatási jogban

A jogi kötöttség alapkérdése, hogy a jogszabály mennyire köti az egyedi aktus kibocsátóját: azaz egy adott tényállás mellett csak egyfajta rendelkezést hozhat, vagy van lehetQsége több döntési alternatíva közül az optimális megválasztására, vagy akár jogszerqen eltérhet a jogszabálytól méltányosság gyakorlása címén.
A jogszabállyal kötött és a kötetlen aktus megkülönböztetése a polgári jogtudomány eredménye, bár már a római jogban is létezett megkülönböztetés (ius scriptum = írott jog; ius equum = méltányossági jog).
A jogi kötetlenség a feudális rendQrállamra jellemzQ jogi jelenség volt. A közigazgatás szabad belátása alapján cselekedett a közjó érdekében, valójában a számára kitqzött állami (uralkodói) akarat érvényesítése érdekében.
A polgári átalakulás eredményeképpen a XIX. században a politikusok és a jogászok arra törekedtek, hogy szilárdabb alapot teremtsenek a polgári jogviszonyoknak. Ennek eredményeképpen jött létre a jogállam. Egyik fQ cél a közigazgatási önkény megakadályozása, visszaszorítása volt ezért alapvetQ követelménynek tartották, hogy a közigazgatás csak azt tehesse, amire törvény felhatalmazza.
Tehát ettQl az idQszaktól fogva megkülönböztettek kétféle aktust: az egyik a jogilag kötetlen aktus, amelyet az államigazgatási szerv (vezetQje) saját felfogásának megfelelQen, a körülményekhez mérten, szuverén módon alakít ki. Ez egyben azt jelenti, hogy jogszabály nem szab korlátot a döntési szabadságnak, vagy nagyon kis mértékben szorítja keretek közé azt.
Ennek ellentéte a jogilag kötött aktus. A jogszabály az aktus kiadójának szól és az aktust kiadó államigazgatási vezetQt (szervet) köti meg az aktus nemének meghatározásában éppúgy, mint az aktus jogi tartalmának kialakításában.
Az aktus nem más, mint az államigazgatási szerv akaratának kinyilvánítása. Hogy ez az akarat mennyiben kizárólag az államigazgatási szerv akarata, és mennyiben a jogalkotó akarata, az attól függ, hogy mennyire köti meg a jogszabály az aktust kiadó döntési jogosultságát.
Minél inkább megköti, annál inkább a jogszabályban megnyilvánuló akarat jelenik meg az aktusban, és minél kevésbé szab keretet az aktuskiadó döntési lehetQségének, annál inkább az aktuskiadó szerv, személy akarata érvényesül.
A kötöttségnek három fokozata van:
Teljes jogi kötöttség: csak egyféle jogértelmezésre ill. döntésre ad lehetQséget. Ilyenkor beszélünk kategorikus aktusról.
Részben kötött: részleges kötöttségrQl akkor beszélünk, amikor a jogi norma határozza meg a döntés célját, kereteit, tartalmát (irányvonalakat ad), de a cél eléréséhez több döntési alternatívából is választhat az aktust kibocsátó szerv. Ide tartozik a mérlegelés.
Kötetlen aktus: a közigazgatási szerv szabad belátására van bízva a döntés (természetesen jogi kereteken belül). Ilyenkor beszélünk diszkrecionális döntésrQl.
Mérlegelés: Akkor beszélünk mérlegelésrQl, amikor a jogalkotó meghatározza a tényállást, a jogi norma célját és rendeltetését, de ugyanazon tényállás mellett többféle döntési lehetQség közül választhat a közigazgatási szerv. A mérlegelési jogkör a közigazgatási tevékenység minden válfaját jellemzi. A közigazgatási szervek szervezetirányító, gazdálkodó, döntés-elQkészítQ tevékenységében a mérlegelési jogkör lényegesen szélesebb körq, mint a hatósági jogalkalmazó tevékenységben. Ennek oka, hogy az elQbbi tevékenységekben a hatékonyság, optimális döntés meghozatala nagyon fontos és a részletezQ jogi normák csak akadályoznák a rugalmas mqködést. A gazdasági tevékenység körében a jogi szabályozás kötöttsége erQsödik. A hatósági jogalkalmazó tevékenységben fQleg jogilag kötött aktusokkal találkozunk, de teljesen itt sem szorul ki a mérlegelési jogkör.
A mérlegelést biztosító jogi normák lehetnek keretszabályok (több döntési lehetQség), általános jogi fogalmak (pl.: közérdek, közbiztonság), ill. nyelvi eszközöket használnak: -hat,-het.
Méltányosság: A mérlegelési jogkörtQl meg kell különböztetnünk a méltányosságot. A méltányosság a közigazgatási jogban azt jelenti, hogy a közig. szerv a jogszabálytól eltérQen, a jogszabállyal ellentétesen a fél javára eltekint a jogszabályban foglalt követelmények, feltételek érvényesítésétQl, mert bizonyos, rendkívüli esetekben a jogszabálynak megfelelQ aktus ellentétbe kerülne a jogi norma valóságos rendeltetésével és társadalmi céljával (pl. az ügyfélnek jogot engedélyez, pedig nincsenek meg a feltételek, vagy eltekint a kötelezettség megállapításától ill. mérsékli azt). Méltányosságra csak akkor kerülhet sor, ha erre a jogszabály felhatalmazást ad, máskülönben jogellenes, az ilyen aktus semmis. A méltányosságot a jogi norma a méltányossági okok szabályozásával engedi meg. A méltányosságot általában nem az ügyben hatáskörrel rendelkezQ, hanem egy magasabb szintq szerv gyakorolja.
Diszkréció: A jogilag kötetlen aktust a szakirodalom diszkrecionális aktusnak, vagy szabad belátáson alapuló döntésnek is nevezi. Ebben az esetben a jog tág felhatalmazást ad arra, hogy a közigazgatás az államcélokkal és a jog általános kereteivel összhangban, szabad belátása alapján cselekedjen.
A szabad belátás jogkörének gyakorlásában három forma ismert:
a közig. szerv akkor is cselekedhet, ha a jogszabály az adott társadalmi jelenséget nem szabályozza, de államérdek ezt megköveteli, különösen bizonyos veszélyek elhárítása érdekében (általános felhatalmazások ezt is jogszerqvé teszik);
a közig. contra legem cselekedhet, azaz a jogi normától aktusa eltérhet; ebben az esetben külön törvényi felhatalmazás adja meg a feloldást a hatályos jog szabályai alól rendkívüli helyzetekben;
a diszkrecionális jogkör korlátozottabb alkalmazása az, amikor a jogszabály felhatalmazást ad a cselekvésre, azonban nem határozza meg a cselekvés tartalmát.
A közigazgatási jog fejlQdésével a mérlegelési és diszkrecionális jogkör esetében erQteljes eljárási garanciák születtek. Az egyik legfontosabb, hogy az aktusokat indokolni kell, mert így megállapítható, hogy jogszerq volt-e. Megengedhetetlen a jogilag kötetlen aktus a jogérvényesítés folyamatában, ha a címzettek állampolgárok, illetve szervezetek valamint bármiféle hatósági jogalkalmazásban.
80. A közigazgatási aktusokkal szemben támasztott követelmények


A követelmények osztályozása

A közigazgatási aktusokkal szemben támasztott követelményeket más néven a közigazgatási aktusok érvényességi kellékeinek is nevezik a közigazgatási jogtudományban.
Megkülönböztetünk jogi (jogszerqségi) követelményeket és alkalmassági (célszerqségi) követelményeket.

Jogi követelmények:
a.) általános jogi követelmények: -részben minden jogi aktus érvényességi kellékei (pl. minden esetben az akaratnak valódinak kell lenni)
- részben a közigazgatási aktusok általános követelményei között olyanok is vannak, amelyek csak a közigazgatási aktusokra vonatkoznak.
b.) speciális jogi követelmények: ide tartoznak azok a jogszabályban meghatározott követelmények, amelyeket csak egyes a jogszabályban meghatározott aktusok esetében írnak elQ (pl. az aktus jóváhagyása a felettes szerv részérQl)

A közigazgatási aktusokkal szemben támasztott általános jogi követelmények

Jogszerqség: Általános követelmény, hogy az aktus jogszerq legyen, azaz jogi normán alapuljon és megfeleljen a jog elQírásainak. Csak akkor bocsátható ki aktus, ha erre a jogszabályi feltételek fennállnak. Továbbá, az aktus tartalmát a jogszabály állapítja meg. Az egyedi aktus nem állhat ellentétben a jogi normával sem tartalmilag, sem formailag.

A közigazgatási szervnek, a közigazgatás alanyának joga legyen közigazgatási aktus kibocsátására. Ez három alapvetQ követelményt foglal magában:
-a közigazgatási szerv felhatalmazást kapott közigazgatási feladat ellátására,
-jogszabályban meghatározott hatásköre van,
-az adott aktus kibocsátására illetékessége van.

A közigazgatási szervek e három követelmény együttes megléte esetén jogosultak aktusok kibocsátására, és csak olyan aktust bocsáthatnak ki, amelyre a jogszabályok felhatalmazták (hatáskör). Az illetékesség azt jelenti, hogy a közigazgatási szerv mqködési területén jogosult közigazgatási cselekmény végzésére és aktus kibocsátására. (A központi államigazgatási szervek eleve rendelkeznek illetékességgel, a területi ill. helyi szervek illetékességét jogszabály állapítja meg.

Az akarat valódisága: Miután a közigazgatási aktus akaratnyilatkozat, általános követelmény, hogy az akarat valódi legyen és ne fogyatékos.
Ennek követelményei:
Az aktusnak olyan személytQl vagy személyektQl kell származnia, akik akarat elhatározásuk birtokában vannak.
Semmis az olyan aktus amit olyan személy bocsát ki, aki nem cselekvQképes, aki tévedésben volt, akit megtévesztettek, aki kényszer vagy fenyegetés hatására hozta meg az aktust. (fenyegetés: jogellenes és az aktus kibocsátójában félelmet kelt vmely anyagi, személyi vagy erkölcsi hátrány bekövetkezése miatt; kényszer: fizikai kényszer, azaz az aktust kibocsátó személy eszköz az aktus kibocsátásában anélkül, hogy akarata kifejezésre jutna.)

Törvényességi követelmény szerint az egyedi aktusnak meg kell felelnie:
- anyagi jogi szabályoknak (az anyagi jogi szabály meghatározza az aktus tartalmát, jogi következményeit),
- eljárásjogi szabályoknak,
Eljárási rend betartása: Általános követelmény, hogy az aktust a jogszabályban meghatározott eljárási rendben bocsássák ki. Az aktusok kibocsátási rendjét minden esetben eljárásjogi szabályok határozzák meg, ami egyben a jogszerqség garanciája is. A közigazgatási rendszer mqködése során kibocsátott aktusok eljárási rendje jogilag kevésbé kötött. Itt a jogi szabályozás nem részletezQ, és számos eljárási kérdést belsQ szabályzatok, ügyviteli elQírások rendeznek.
- az adott szervezetre vonatkozó szervezeti szabályoknak.
Speciális jogi követelmények

A speciális jogi követelményeket a jogszabályok egy-egy aktusfajtához írják elQ. Ha ezeket a követelményeket mellQzik, az aktus érvénytelen. Ilyen követelmények:
Valamilyen aktust több közigazgatási szervnek együtt kell kibocsátani.
Valamely aktushoz egy másik közigazgatási szerv vagy nem közig. szerv egyetértése szükséges.
Valamely aktus meghozatalához egy másik szerv véleményének kikérése kötelezQ.
Az aktus kibocsátásához a felettes szerv elQzetes hozzájárulása szükséges.
Utólagos jóváhagyást is elQírhatnak.
Az aktus kibocsátásához külön felhatalmazó aktus szükséges.
Testület esetében speciális követelmény, hogy a testület határozatképes legyen és a szavazás is jogszerqen történjen.



Alkalmassági követelmények:

Ezeket másképp célszerqségi követelményeknek is hívjuk, ami azt jelenti, hogy a kívánt cél elérésére megfelelQnek kell lennie a közigazgatási aktusnak, ezért:
érthetQ, világos, egyértelmq legyen,
végrehajtható legyen,
reális célt tqzzön ki (ne írjon elQ lehetetlent),
célszerq legyen ( az aktus a feladat optimális megoldását válassza ki; a végrehajtás minimális ráfordítással maximális eredményre vezessen),
megalapozott legyen ( mind a célt illetQen, mind jogilag)

Az alkalmassági követelmények nagy részét a jog szabályozza, így azok egy része egyben jogi követelménnyé is vált.


81. A hibás közigazgatási aktusok és orvoslásuk formái


A jogszabálysértQ aktusok: Amelyek valamely jogi követelménynek nem felelnek meg.
2. Célszerqtlen aktusok: az alkalmassági, célszerqségi követelményeknek nem felelnek meg.

Az aktushibák súlyossága szerint vannak:
technikai hibában szenvedQ aktusok
orvosolható, érdemi hibás aktusok
megsemmisítendQ aktusok
érvénytelen aktusok

JogszabálysértQnek akkor minQsül az aktus, ha nem felel meg a törvényességi, jogi követelményeknek, tételes jogi szabályba ütközik, azzal ellentétes. Legsúlyosabban jogszabálysértQ az alkotmányellenes aktus. A jogszabálysértés lehet anyagi és eljárási jogszabálysértés.

Célszerqtlennek akkor minQsül az aktus, ha valamely alkalmassági követelménynek nem felel meg, nem szolgálja azt az érdeket, amelynek érvényesítésére vagy védelmére a jogalkotó az aktus kiadásának lehetQségét megteremtette. Hibásan mérlegelt a jogalkalmazó, a tényállás tisztázatlan, nem járt el kellQ alapossággal, ellentétes a címzett érdekeivel, sérti annak jogát, de nem sért jogszabályt.

Technikailag hibás aktus az olvashatatlanság, elírás, ezek nem érdemi hibák.
Orvosolható érdemi hibás aktusok keletkezhetnek jogszerqtlenség és célszerqtlenség során is, de viszonylag kismértékqek. Az orvoslás kérelemre, vagy hivatalból történhet. E hibák rendszerint a helytelen mérlegelés, téves értelmezés következményei. Az orvoslás módja, hogy az aktust ugyanazon tényállás mellett részben vagy egészben megváltoztatják.
MegsemmisítendQ az aktus, ha a hiba nem orvosolható.
ha az aktus tartalma súlyosan jogszabálysértQ, ellentétben van az alapul szolgáló
anyagi normával.
az aktust eljárási jogi normák súlyos megsértésével hozták létre
a tényállás tisztázatlan, a tények nem bizonyítottak
a megállapított tényállás mellett jogszabály más típusú aktus kiadására ad lehetQséget.
Az aktus megsemmisítése a felülvizsgálatot végzQ államigazgatási szerv újabb akciójával történik.
Érvénytelen az aktus, ha az elvárt jogi hatás kiváltására teljes mértékben alkalmatlan. Olyannak kell tekinteni, mintha létre sem jött volna. Senkire, semmire hatás nem származhat, jogot senki sem szerezhet, kötelezettség senkire nem hárul.

Érvénytelenségi okok lehetnek:

- az aktus kiadására a közigazgatási szervnek nincs joga ( bírósági hatáskör )
az aktus kiadására a közigazgatási szervnek nem volt hatásköre vagy illetékessége
ha a kiadásra jogosult testület nem határozatképes
jogszabályi felhatalmazás nélkül, jogszabályi tilalom ellenére adták ki
bqncselekmény elkövetésével adták ki, bqncselekményt valósít meg, vagy végrehajtása bqncselekmény elkövetését eredményezi
a kiadásra jogosult személy nem szabad akaratnyilvánítás birtokában, ill. ha kényszer vagy fenyegetés hatására adták ki,
kibocsátója elmebetegségben szenved,
megtévesztés alapján vagy tévedésbQl adták ki.

Az érvénytelen aktus nem létezQ, senki nem köteles végrehajtani, senkire jog nem származik, kötelezettség nem hárul. Elvi kérdés, hogy az érvénytelen aktus megsemmisítQ aktus kibocsátása nélkül is érvénytelen-e. Ebben vita van. Érvénytelen aktusból jogszerzésre senki sem hivatkozhat, még jóhiszemq jogszerzésre sem.
Az 1981. évi I. törvény tételesen szabályozza a semmiségi okokat, egy szqk körre szorítva a semmisségi aktus fogalmát.


82. Az USA közigazgatási rendszere


(2004. április 6.)  Dr. György István elQadása
Észak-Amerika legnagyobb állama, terület: 9 372 614 km2 népesség: 250 millió fQ, fQvárosa: Washington.
Klasszikus szövetségi állam, köztársasági igazgatási forma. Eredetileg 13 állam hozta létre, most 50 tagállama van. A hatalmi ágak megosztásának elvére épül az igazgatási rendszer (check and balance). Rövid és stabil alkotmánnyal rendelkezik. Ezt csak úgy lehet módosítani, ha a kongresszus két háza külön-külön 2/3-os többséggel, majd az 50 állam ¾-e elfogadja, úgy, hogy az összes kongresszus 2/3-os többséggel elfogadja.
Prezidenciális rendszer. Az elnököt négy évre választják elektori rendszerben.

Az amerikai elnök

A végrehajtó hatalom egy személyben, államfQ, kormányfQ, a fegyveres erQk fQparancsnoka. P köti a nemzetközi szerzQdéseket, nagyköveteket, bírákat nevez ki, a törvényeket elQterjeszti (külön kiemeli az alkotmány a költségvetés elQterjesztését), aláírja illetve megvétózza a törvényeket.
Az alelnök
Nincs semmilyen önálló feladata, csak az, amit az elnök rábíz. 2 nevesített feladata lehet csak: Q lehet a szenátus elnöke, szavazategyenlQség esetén Q dönt. Ha az elnök akadályoztatva van a hatalom gyakorlásában, akkor Q helyettesíti.
A törvényhozó hatalom
A kongresszus, melynek 2 háza van:
Szenátus: az államok képviseletét jelenti, minden állam 2-2 tagot választhat ide.
KépviselQház: pártpolitika.
Ha valaki képviselQ, akkor a végrehajtó + bírói hatalom semmilyen ágában nem tevékenykedhet. A kongresszus fQ feladatai: törvényhozás, elnöki kinevezések jóváhagyása, a költségvetés elfogadása. Közös igazgatóságok: Gazdasági Igazgatóság, Adóigazgatóság, Publikációs Igazgatóság, Könyvtári Igazgatóság. SzakértQi gárdát is létrehoztak.
A végrehajtó hatalom
A klasszikus értelemben vett kormány az Egyesült Államokban nem mqködik. A kormánytagok az elnök személyes tanácsadói. A kormányfQ hivatalának van a legnagyobb hatalma (Fehér Ház Hivatala, Washington). Nincs rögzített belsQ szerkezete. VezetQje a második ember az országban. A harmadik a Nemzetbiztonsági Tanács elnöke (belügy, külügy, hadügy).
A központi igazgatási szervek
A minisztériumokon kívül van két olyan szerv, aminek a hatalma megelQzi a többi minisztérium hatalmát:
Igazgatási és Költségvetési Hivatal (angol Treasury): (OMB) pénzügy, költségvetés, gazdaságpolitika, igazgatási struktúra.
Humánpolitikai Iroda: központi munkaerQ-gazdálkodás, közszolgálati rendszer mqködtetése.

Szakminisztériumok: ugyanolyan minisztériumok mqködnek, mint Magyarországon + Veteránügyi Minisztérium.

Hivatalok: ezek a magyar országos fQhatóságoknak felelnek meg. Hasonló a szerkezetük, jogkörül, mint a minisztériumoknak, de szqkebb profillal. Ilyen pl. a NASA.
Független intézmények: a kormánytól függetlenek. Ilyen pl. az USA Központi Bankja.
Az állami szintq igazgatás
Minden államnak van saját alkotmánya.
Törvényhozó hatalom: Nebraska kivételével mindegyik államban kétkamarás, ugyanolyan feladatuk, hatáskörük van.
Végrehajtó hatalom: az elnök funkcióját helyi szinten a kormányzó látja el. Négy évre választják, a végrehajtó hatalmat egy személyben Q képviseli az adott államon belül. A minisztériumok is ugyanolyanok, mint szövetségi szinten. Ezek a szövetségi minisztériumoktól függetlenek. Két területen nincs állami minisztérium csak szövetségi: külügy és pénzügy.
Helyi önkormányzatok
Nem az állampolgároktól nyerik a hatalmat, hanem az állami szervektQl. Összetettebb az önkormányzati rendszer, mint a magyar. Széles feladat- és hatáskörq önkormányzatok vannak. Vannak iskolai önkormányzatok, különleges körzeti önkormányzatok (vízellátás, energia-gazdálkodás).
(2004. március 30.) - dr. LQrincz Lajos elQadása

83. Franciaország közigazgatási rendszere
Franciaország Nyugat-Európa egyik nagy állama: 549 ezer km2, 56 millió fQ, fQvárosa: Párizs.
Közigazgatási rendszere önálló (autonóm), eredeti ’! példaként szolgál pl. a mediterrán országoknak. Centralizált, hierarchikusan felépült szervezete van. A hatalom egy helyen, Párizsban összpontosul.
XIV. Lajos Versailles-ban építette ki az udvarát. A XVII-XVIII. századtól a vidék egyet jelentett a mqveletlenséggel, elmaradottsággal, Párizzsal szemben.
1500-1970-ig:
IV. Henrik  Sully miniszter gazdaságpolitikája által Franciaország gazdasági állapota javul;
Richelieu bíboros a közigazgatásban is az egységességet erQsíti tovább;
Colbert pénzügyminiszter a közigazgatás számos elméletét építette ki,
Napóleon a centralizációt tökéletesítette;
De Gaulle: 1945-46-ig miniszterelnök, majd köztársasági elnök, megváltoztatta a közigazgatást.
5 köztársasági szakasz:
1792-1799:
1789-ben kitör a forradalom, 1792-ig monarchia van, XVI. Lajos jelképes hatalommal rendelkezik. Létrehozzák a nemzetgyqlést (ogy. vagy parlament), kikiáltják a köztársaságot.
Az 1795-ben elfogadott alkotmány határozza meg a közigazgatást. A végrehajtó hatalom egy 5 tagú direktóriumhoz (igazgatótanács) tartozik. 10 jelölt közül a vének tanácsa választ. A vének tanácsa egy 500 tagú törvényhozó szerv, tagjai 30 év felettiek. Érvényesül a hatalmi ágak elválasztásának elve. A direktóriumot nem lehetett leváltani, kérdéseket intézni hozzá, nem oszlathatta fel a parlamentet, a törvények ellen nincs vétójog.
KésQbb 3-ra csökken a direktóriumi tagok száma. 1799-ben a 3 konzul közül az elsQnek van döntéshozó joga, 10 évig töltheti be a helyét, és visszahívhatatlan.
Napóleon alakítja ki az ország területi felosztását: 96 departement (megye) + 4 tengeren túli; kialakítja az államtanácsot.
1848-1851:
1848. november 4-én elfogadott alkotmány szabályozza a közigazgatást. Ez amerikai típusú, prezidenciális alkotmány. A végrehajtó hatalom a köztársasági elnöké, akit a lakosság választ, különbözQ hatóságokkal együtt hajtja végre a törvényeket. A lakosság kiábrándul a köztársasági rendbQl, 1851-ben visszaszavazzák a monarchiát.
1875-1940:
1870-tQl a nép ismét köztársaságot akar. Az 1875-ös alkotmány adja meg a végleges formáját, ez mindenhol elterjed. A végrehajtó hatalom kettQs ágazatú:
- köztársasági elnöki (államfQi) hatalmi ág,
- miniszterelnöki (kormányfQi) hatalmi ág.
Papíron a köztársasági elnök rendelkezik minden hatalommal, ténylegesen a miniszterelnöké a hatalom. A végrehajtó hatalom 1914-tQl megerQsödik. Sajátos kormányzati forma: a kormánynak joga van törvényerejq jogszabályokat kibocsátani. Ez a forma 1940-ig tart.
1940-1958:
Bábállam jön létre (Vichy-köztársaság), elnöke Pétain marsall. Az 1946-os alkotmány parlamentáris köztársasági formát állít vissza. ErQs a parlament szerepe, gyenge a végrehajtásé. A köztársaság végét a gyarmati birodalom felbomlása okozta (SZU segítsége a gyarmatoknak). Egy gyarmata maradt: Algéria, 3,5 millió francia élt ott. Véres polgárháború tört ki, amely megosztotta a franciákat. De Gaulle-t visszahívták. A 4. köztársaság megszqnik, az új államformában az elsQdleges szerep a végrehajtó hatalomé (1958), a törvényhozó hatalom másodlagos szerepet kap.
1958-tól napjainkig:
Félprezidenciális (monarchikus) köztársaság. A köztársasági elnöknek olyan hatalma van, mint egy királynak.
Napjaink rendszere: A végrehajtó hatalom ugyanolyan erQs, mint a prezidenciális köztársaságban (USA), a lakosság választja, a végrehajtó hatalomban osztozik a miniszterelnök a köztársasági elnökkel.
ÁllamfQ: Az államfQé a legjelentQsebb szerep, a köztársasági elnök közvetlenül gyakorol végrehajtó hatalmat miniszteri ellenjegyzés nélkül. Hatalma 3 irányba is kimutatható:
kormány:
irányítja a kormányt;
kinevezi a miniszterelnököt (jogilag szabad keze van, a szokásjog szerint azt nevezi ki, aki a választáson többséghez jut; a nemzetgyqlés váltja le a miniszterelnököt);
minisztereket nevez ki (a miniszterelnök javaslatára; a miniszterelnök váltja le a minisztereket);
aláírja a kormány és a minisztertanács rendeleteit;
elnökölhet a kormány ülésein ( minisztertanács , ha a köztársasági elnök vezeti; kormány , ha a miniszterelnök);
diplomáciai jogkört gyakorol: nagykövetek kinevezése, külpolitika meghatározása, nagykövetek fogadása;
a francia hadsereg fQparancsnoka  tényleges fQparancsnok.
parlament:
törvények kihirdetése vagy nem kihirdetése;
rendkívüli üléseket összehívja, berekeszti;
üzeneteket intézhet az alsóházhoz, szenátushoz. Ilyen esetben azonnal evvel kell foglalkozni, vitát nyitni;
népszavazást írhat ki.
bíróság:
az alkotmánytanács 9 tagjából 3-at a köztársasági elnök nevez ki.
Miniszterelnök:
A köztársasági elnök nevezi ki, a parlamentnek nincs köze a kinevezéséhez, de leválthatja Qt.
Feladatköre:
a kormány tevékenységét irányítja;
a kormány üléseit vezeti;
leválthatja a minisztereit;
a nemzetgyqlés elQtt a kormányáért felelQs;
a nemzetgyqlés elé terjeszti a törvényjavaslatokat.
Miniszterek:
a köztársasági elnök nevezi ki, a miniszterelnök leválthatja;
nem lehetnek képviselQk, a nemzetgyqlés tagjai;
nem tölthetnek be közfunkciót  lehet polgármester;
nem gyakorolhatnak szakmai (ügyvédi) tevékenységet;
hierarchia van közöttük: államminiszter, megbízott miniszter, miniszter, államtitkár.
Helyi igazgatás:
A francia települési kormányzás szétszórt, 3433 település van. Nincs igazán nagyváros, csak 1: Párizs (1 millió fQ felett); 3 közepes város (Marseille, Lyon, Bordeaux). 3 várost kivéve (Párizs, Marseille, Lyon) mind ugyanúgy épül fel.

Igazgatásilag:
városi tanács (képviselQ-testület),
végrehajtó szerv (polgármester + helyettese a fQszereplQ): a polgármester gyakorolja a végrehajtó hatalmat ’! az állam tisztviselQje + a képviselQ-testület hivatala. A kormány is leválthatja, illetményét fele-fele arányban a kormány és a képviselQ-testület állja. Döntéseit a kormány megsemmisítheti.
A 96 megyét a prefektusok irányítják (a kormány emberei + a képviselQ-testület emberei).
22 régió van.

(2004. április 20.) - dr. LQrincz Lajos elQadása
84. Németország közigazgatási rendszere

Területe: 356 733 km2, népessége: 80,3 millió fQ, fQvárosa: Berlin.
Németország
Közös sajátosság a német nyelven kívül (szövetségi államok sajátossága), hogy 2 házas parlament van. A tagállamok, tartományok önálló államok , ezért saját a parlament, a kormány, saját törvényhozó  végrehajtó tevékenységet folytat.
Kapcsolódik a szövetséghez: végrehajtó, illetve kormányapparátus van. Föderatív államtípus, a tagállamok érdekeit jeleníti meg a másik ház.
Alsóház: a törvényjavaslatokat terjeszti be.
FelsQ ház: a törvényhozás menetét fékezi, olyan érdekeket jelenít meg, amelyek a másik házban nincsenek jelen.
A két ház között egyeztetés van.
A német rendszerben többféle törvényhozási tárgykör van:
a szövetség kizárólagos hatáskörébe tartozó tárgyak,
a kerettörvényt a szövetség alkotja meg, ezt a tartományi képviselQ-testületnek ki kell egészíteni,
a Land-oknak van külön törvényhozási tárgyköre.

Kancellár-demokrácia: olyan állami berendezkedés, amelyben a miniszterelnöké a vezetQ szerep. Az államfQnek a háború elQtt nagy hatásköre volt, pl. a parlament feloszlatása is. Ezt a hatalmat visszaszorították. Az államfQ jogköre miniszterelnöki ellenjegyzéshez kötött. A végrehajtó hatalom (kormány) szerepe megerQsödött, ezt a kancellár vezeti.
A kancellária-hivatal is Németországból származik, kb. 600 fQs testület, amely elQkészíti a kormányzati döntéseket, mint nálunk. ErQs alkotmánybíróság van, és nincs ombudsman.

Föderatív minisztérium: a föderatív jelenségekkel foglalkozik, törvény-elQkészítés a fQ feladatuk. A végrehajtási feladatokat a tartományi minisztériumok látják el: ez a közvetett közigazgatás.

3 szintq tartományi minisztérium:
alárendelt szerv,
megye,
helység.
Az önkormányzat különbözik a mi önkormányzatunktól: a felettes szint a helyi szint feletti felügyeletet látja el.
A keleti és nyugati tartományok egyesítése miatt speciális közigazgatási szerveket kellett létrehozni az átálláskor. Nincs megfelelQ képviseleti aránya a keleti tartományoknak (kb. 26 képviselQ).

(2004. április 6.)  Dr. György István elQadása

85. Az Egyesült Királyság közigazgatási rendszere
Egyesült Királyság = Nagy-Britannia (Anglia + Skócia + Wales + Észak-Írország).
Terület: 242 900 km2, népesség: 59,8 millió fQ, fQváros: London, Edinburgh, Cardiff és Belfast.
Wales: I. Edward annektálta ezt a területet és felvette a walesi hercegi címet. Ez 1535-ben válik hivatalossá. VIII. Henrik az Act of Union címq törvénnyel (1707) beolvasztja Wales-t az Angol Királyságba.
Skócia: Stuart Mária kivégzése és I. Erzsébet halála után egy perszonálunió jön létre, amely 1707-ig mqködik. Ekkor jön létre Nagy-Britannia. Kikötik, hogy csak a Hannoveri-ház tagjai kövessék egymást a skót és angol trónon. Skócia és Anglia sokáig kölcsönös engedményeket hoztak egymással szemben. A törvényhozás Angliába került, megmaradt a skót oktatási, pénzügyi, vallási rendszer. Ez a korlátozás a XIX. század végéig mqködik. A XX. században az állam szerepe felerQsödik, a skót nacionalizmus felélénkül.
Észak-Írország: 1972-ig önálló állam volt, ekkor az angolok megszállták. Bevezették a közvetlen kormányzást: megszqnik a parlament, a kormány és minden állami szerv.
Írország: 1922-ig része volt az Egyesült Királyságnak, azóta független állam.

Tony Blair meghirdeti a devolúció elméletét (átháramlás): azt tqzi ki célul, hogy az államhatalmat demokratikus úton decentralizálják. Az egyes tagországok számára nagyobb önállóságot adnak.
Skócia
A legnagyobb önállósággal bír, de ma sem független állam. Saját állami intézményrendszere alakult ki, önálló parlamentet választanak és annak felelQs kormányt. Átháramlás: a skót államszervezet Londontól kapja a legitimációját. A londoni kormány bármikor, korlátozás nélkül megszüntetheti a parlamentet (nem feloszlatás!). Londonban marad a külpolitika, a honvédelem, a biztonságpolitika, a gazdaságpolitika, az adóztatási rendszer. A skót parlamentnek felelQs kormány költségvetése is Londonban dQl el. Skóciába kerül az egészségügy, oktatásügy, építésügy, környezetvédelem.
Wales
Korlátozottabb jogokkal létezik a devolúció. A walesi nemzetgyqlésnek nincs saját törvényhozási joga. A nemzetgyqlésnek alárendelten mqködik a walesi kormány is, Londonban megmarad a Walesi Iroda. A walesi államszervezet önállósága nagymértékben formális.
Anglia
Nincs külön államszervezete.
Észak-Írország
1998-ben a belfasti egyezménnyel kialakul egy külön államszervezete. Északír nemzetgyqlést hoznak létre (nem parlament!). Végrehajtó szerve a Végrehajtó bizottság (nem kormány!). Törvényhozás megoszlása:
Vannak olyan helyzetek, ahol egyedül az Északír nemzetgyqlés hozhatja meg a törvényt.
Az Északír nemzetgyqlés hozza meg a törvényt, de az Egyesült Királyság parlamentjének jóváhagyása szükséges.
A törvényhozási jogot megtartja magának az Egyesült Királyság parlamentje (külügy, hadügy, gazdaságpolitika).
Az Egyesült Királyság nem szövetségi állam, hanem egységes állam, de az alkotó tagok eltérQ önkormányzati rendszerrel bírnak. Alkotmányos monarchia, de nincs írott alkotmánya. A csúcson az államfQ áll (királynQ). Elvileg megoszlik a hatalom az államfQ és a kormány között, de csak néhány politikai funkciót lát el a királynQ: miniszterelnök kinevezése, a törvényjavaslatok jóváhagyása. A királyi család tagjai nem politizálhatnak.
A törvényhozó hatalom (parlament): két háza van: a felsQ ház (Lordok háza) és az alsó ház. Nincs alkotmánybíróság, senki sem vizsgálhatja felül a törvényeket. Az államban kétpártrendszer mqködik.
Reverzális: a képviselQ a megválasztásának napján aláír egy papírt, hogy lemond a képviselQi helyérQl, de a dátum nincs kitöltve rajta. Ezt átadja az elnöknek. Ezzel bármikor elmozdítható a helyérQl.
A közigazgatás a parlamentnek alárendelve mqködik, kivéve a külpolitika, ehhez a közigazgatásnak nincsen köze, ez királyi felségjog alapján folyik. Az alsóházban választott, fizetett képviselQk ülnek. A lordok házában a lordok, az anglikán püspökök és a fQbírák.

A végrehajtó hatalom: kabinet-kormány mqködik. A nagyobb létszámú kormányon belül van egy szqkebb döntéshozó testület, ez a kabinet. Ülései bizalmas ülések. Az egész struktúra felépítése a miniszterelnöktQl függ. A kormányfQ egyben mindig a közigazgatási miniszter is, ilyen minQségben felelQs a kormány struktúrájáért. Csak az lehet Angliában miniszter, akit megválasztottak az alsó ház képviselQjének.
A kormány szerkezete: 4 szerv, amelynek a hatalma megelQzi a minisztériumok hatalmát:
Kabinettitkárság vagy  iroda (magyar MiH): segíti a kormány, a bizottságok mqködését.
KormányfQ Hivatala: kb. 80 ember, aki tartja a kapcsolatot a minisztériummal, politikai tanácsot adnak a miniszterelnöknek stb.
Államkincstár (Treasury): a gazdasági stratégiákat, a költségvetést, a pénzügypolitikát itt alakítják ki.
Közigazgatási és Tudományos Iroda: az egész humánerQforrás-igazgatás itt történik, valamint a közszolgálat irányítása, mqködtetése.
Szakminisztériumok: 30 db van. A miniszter áll az élén, van állandó titkár (a közigazgatási államtitkárnak megfelelQ személy), parlamenti titkár (politikai államtitkár).
Az Egyesült Királyság helyi igazgatása
Decentralizált rendszer. A helyi igazgatási szervek nagy önállósággal és sok feladattal bírnak. Olyan feladatokat is ellátnak, ami más országban állami feladat (rendfenntartás). Kétszintq a helyi önkormányzati igazgatás:
Grófsági szint (regionális): tervezés, rendfenntartás, tqzoltás.
Körzeti tanácsok (települési önkormányzatok): helyi feladatok ellátása.
(2004. május 4.)  Dr. Temesi István elQadása  Torma András: Európai közigazgatás, Régiók, Önkormányzatok c. könyv   HYPERLINK "http://www.magyarorszag.hu" www.magyarorszag.hu
86. Az európai integráció hatása a magyar közigazgatásra
Az európai integráció története
A XIX. században indult meg. A szabad verseny szabályai kezdtek érvényesülni, közös szabályok, mechanizmusok alakultak ki. Ezt a két világháború teljesen szétverte.

1945-ben két szuperhatalom maradt a színpadon: az európai országoknak nincs akkora beleszólása a világpolitika alakulásába, mint a XIX. században.

1946: Churchill: az Európai Egyesült Államok megteremtését tqzte ki célul. Nagyon népszerqvé vált az európai gondolat. Kétféle változat az európai összefogásra:
A nemzetállamok nemzetközi jogszabályai szerint többoldalú megállapodást hoztak létre, minden tagállam saját maga megtartva a szuverenitását, azonos súllyal szól bele az ügyekbe. Nem hoznak létre közös szerveket, lazább az együttmqködés.
Föderalisztikus Európa (szupranacionális): a közös szervek egy része a nemzeti érdekektQl függetlenített európai érdekeket képviseli.
Pótmegoldás született 1949-ben: Európa Tanács: politikai jellegq szervezet. FQ célja az európai demokratikus értékek terjesztése, a jogállamiság, az emberi jogok védelme, közös európai érdekek védelme.

Gazdasági szinten 1948-ban született az Európai Gazdasági Együttmqködési Szervezet. Az amerikai gazdasági segítséget (Marshall-terv) osztotta szét. Ekkor politikailag és gazdaságilag kettévált Európa. Ennek jogutódja lett az OECD (1960). NATO (1949): a legtöbb nyugat-európai ország a tagja.

1948: BeNeLux Unió: megvalósított egy vámuniót. 1954: egymás között bevezették a tQke szabad áramlását, majd a munkaerQ szabad áramlását. 1960: létrehozták az egységes piacot.

1951: Európai Szén- és Acélközösség (Montánunió): a szén- és acélipart közös fQhatóság alá kell helyezni. Közös szervezet:
FQhatóság: tagjait a nemzeti kormányok jelölték. A tagok a nemzeti kormánytól függetlenné váltak.
Tanács: szakminiszterekbQl áll. EllenQrzi a FQhatóságot, és közös jogszabályokat alkot.
Közgyqlés: a tagállami parlamentek által delegált tagokból áll, konzultációs célja van.
Bíróság: vitás jogi kérdések rendezése a célja.

1947: Nyugat-Európai Unió. 1955 (Messina): az atomenergia és az általános közös piaci együttmqködés területén továbbfejlesztik a Montánuniót. 1956: terv: olyan szervezeti struktúrát kellene létrehozni, amelyben keverednek a közös szervek és a tagállami hatáskörök. Gazdasági téren közös szerveket hoztak létre, a politikai kérdések maradnak tagállami hatáskörben.

1957: római szerzQdések:
1.Európai Gazdasági Közösség létrehozása.
2.Euratom.
Mindkét szervezetnek saját döntéshozó szervezete van.

1957: a 3 szervezetnek (EGK, Montánunió, Euratom) közös bíróságot hoztak létre.
1962: közös agrárpolitika.
1965: egyesülési szerzQdés: összevonta a 3 szervezetet 1967-re. Az eddig párhuzamosan külön mqködQ szervei egyesítve mqködnek. Közös Közgyqlés, Bizottság és Tanács van. Új elnevezése: Európai Közösségek.
1968: befejezQdött a vámok lebontása.
1973: BQvítés: Írország, Dánia.
1981: csatlakozik Görögország.
1986: Spanyolország, Portugália csatlakozása.
80-as évek: USA és Japán gazdasági versenye miatt fejlQdik az integráció:
1985: Fehér Könyv: egységes piac tervét vázolta fel az Európai Közösségeken belül.
1986: Egységes Európai Okmány (a Fehér Könyv eredménye): módosítja a római szerzQdéseket. Tartalma: 1992-ig meg kell valósítani az Európai Közösségeken belül az egységes piacot. BQvült az Európai Parlament és a Bizottság jogköre. Megjelenik a pénzügyi és politikai unió gondolata.
1992: maastrichti szerzQdés: rendelkezett az Európai Unió létrehozásáról. 1999-ig közös valutát fognak bevezetni, közös kül- és biztonságpolitikát alakítanak ki, megvalósítják a személyek szabad mozgását. Tovább nQ az Európai Parlament hatásköre. A tanácsban változik a döntéshozatali mechanizmus: a többségi elv felé mozdulnak el.
1999: megvalósul a közös piac és az Euro bevezetése.
1998: csatlakozási tárgyalások indultak 6 országgal, majd 1999 decemberében 6 másik jelölttel is.
1999. március: elfogadják a 2002-2006 közötti költségvetési reformcsomagot (Magenta 2000).
2000.december (Nizza): kormányközi konferencia: megszületik célkitqzésként az intézményrendszer átalakítása. Ennek eredménye:
2001-ben a nizzai szerzQdés: az EU új alapszerzQdése. Ez tette lehetQvé a EU bQvítését.
2004: csatlakozik Észtország, Lettország, Litvánia, Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Magyarország, Szlovénia, Málta és Ciprus.

Az EU 3 pilléres szerkezete:
- Európai Közösségek szervezete,
- közös kül- és biztonságpolitika,
- közös belügyi és igazságügyi politika.

Az EU döntéshozatali szervei

Kormányközi szervek
Az EU Tanácsa:
Kormányközi alapokon mqködQ szerv. ElsQdleges jogalkotó szerv, de nem az egyedüli. A tagállamok érdek-képviseleti intézménye. Tagjai a kormányok által delegált szakminiszterek. 9 szakterületen mqködik. Nevezik Miniszterek Tanácsának is. Székhelye Brüsszel, évente 3-szor Luxemburgban ül össze. Adminisztratív apparátusa a FQtitkárság (2500 tisztviselQ).
A Miniszterek Tanácsa csak idQszakosan mqködik, az adminisztráció folyamatosan. Az állandó képviselQk bizottsága kétszintq:
1. diplomaták dolgoznak benne,
2. az elQkészítQ szint szakemberekbQl áll.

Európai Tanács: az a szervezeti forma, amikor a tagállamok államfQi vagy kormányfQi tanácskoznak. Ez az EU csúcsszerve. Stratégiai és politikai döntéseket hoz, évente 2-szer ülésezik.
Szupranacionális szervek
Európai Bizottság:
Mindennapi munkát végzQ, döntés-elQkészítQ, javaslattevQ, ellenQrzQ, döntéshozó és végrehajtó szerv. A tagállamok nemzeti közigazgatásai hajtják végre az EU-s döntéseket. Székhelye Brüsszel. 20 biztosból áll. Pket a nemzeti kormányok jelölik.
A bizottság célja: kizárólagos döntés-kezdeményezési joga van, jogalkotó szerv. Menedzseli az EU-s pénzalapokat. EllenQrzQ szerepe: ellenQrzi az európai jog érvényesülését. Eljárásokat indíthat. Képviseli a külkapcsolatokban az EU-t. A Parlament ellenQrzése alatt mqködik, évente beszámol a mqködésérQl.
Európa Parlament:
Feladata az EU polgárainak érdekképviselete. Funkciója: egy társ-döntéshozó, társ-jogalkotó szerv. Közösen alkot jogszabályokat a tanáccsal. Jóváhagyja vagy visszavonja a biztosok kinevezését. ElQdje a Montánunió Tanácsa. Döntés-kezdeményezQ szerepe van. Politikai kezdeményezQ szerepe van a közös európai programokban és bizottsági döntésekben. Tagjait közvetlenül választják 5 évre. A bQvítés után 732 tagja lesz. A képviselQk politikai alapon tömörülnek csoportokba. A legtöbb tagot Németország delegálja (99), a legkevesebbet Luxemburg (6).
Plenáris ülések helye: Strassbourg, rendkívüli ülések: Brüsszel, hivatali apparátus: Luxemburg.
Európai Bíróság:
Létrejött a közösségi jog, a sui generis jogrend. A közösségi jog integráns része valamennyi tagállam jogrendszerének. Ez indokolta a Bíróság létrehozását. Az Európai Közösségek jogvédelmét biztosítja. Egységes jogértelmezést biztosít, felügyeli a közösségi jog betartását, ellenQrzi, hogy az EU intézményei jogszerqen járnak-e el. Konzultatív funkciója: a megkötendQ megállapodásokat be kell mutatni a bíróság elQtt. 25 bíróból áll, 11 tagú nagy kamarákban ülésezik. A bírákat 6 évre választják. 1989-ben létrehozták az elsQfokú bíróságot, tehermentesítési céllal.
Európai SzámvevQszék
A pénzügyek revíziójával megbízott szervezet. 1977-ben hozták létre. Székhelye Luxemburg, 25 tagból áll. EllenQrzi, hogy az EU által biztosított pénzt megfelelQen költik-e el.
Egyéb intézmények
Pénzügyi, tanácsadó és ellenQrzQ szervek.
Pénzügyi: Gazdasági és Szociális Bizottság, Régiók Bizottsága, Európai Beruházási Bank, Európai Központi Bank.
EllenQrzQ szerve: Európai Ombudsman.

A közösségi jog
Önálló jogrendszer: az egyes tagállamok lemondtak a szuverenitás egy részérQl, átruháztak egyes jogokat a közösségre. A közösségi jog funkciója, hogy kikényszeríthetQvé tegye a közösség célok elérését. Vonásai:
EU alapszerzQdései (párizsi és római szerzQdések),
közösségi intézmények által alkotott jogszabályok. Ezek két fQ fajtája:
KötelezQ erejq jogforrások:
rendelet: általános hatályú közösségi jogi norma, minden tagállamra kötelezQ, közvetlenül alkalmazható;
irányelv: célokat határoz meg. Kötelezi a tagállamokat arra, hogy egy jogalkotási célt valósítsanak meg, de a tagállamra bízzák, hogy ezt hogyan valósítja meg;
határozat: konkrét ügyekre vonatkozik, meghatározott címzettje van, közvetlenül alkalmazható.
Nem kötelezQ erejqek: ajánlás, vélemény. Közvetlenül nem alkalmazhatóak, de az Európai Bíróság elQtt érvényesíteni lehet Qket.
jogalkalmazás, az Európai Bíróság ítéletei és jogértelmezési gyakorlatai,
nemzetközi egyezmények,
általános jogelv.
ACQUIS: az EU teljes joganyaga.
Közösségi jog - magyar helyi önkormányzatok

AGENDA 2000-ben, valamint az éves Jelentésben az Európai Bizottság értékelte a Magyar Köztársaság által megtett lépéseket, összességében pozitívan. Ez az államszervezet egészére nézve ad áttekintést és fogalmaz meg teendQket, az önkormányzatok számára és azok vonatkozásában is iránytqként szolgál. Értve ezt az alábbi területekre: struktúrák, humán erQforrások, uniós stratégiák, érdek-képviselet, rendeletek, jogalkotás, információs rendszerek és egyéb kiemelt területek.

EU ( régiók
Az EU, mint intézmények építménye, nem rendelkezik saját sui generis végrehajtó apparátussal, hanem csak célokat tqz ki, tervez , döntéseket hoz, ellenQrzi a végrehajtást. Elvárása, hogy a szervek legyenek képesek nem csupán a közösségi jog, hanem az acquis communautaire, azaz a közösségi vívmányok hatékony alkalmazására és érvényesítésére (legyen megbízható, átlátható és demokrtikus). A közigazgatási rendszer reformjával kapcsolatban az új EU tagok számára az Európai Bizottság a következQket hangsúlyozza:
Nem elég a közigazgatási vívmányok beemelése a saját rendszerbe, annak tényleges alkalmazását is biztosítani kell.
Felül kell vizsgálni az egész közigazgatás szervezeti rendszerét, elsQsorban a feladat- és hatáskörök telepítése, valamint az ellenQrzés szempontjából.
Szükséges a helyi önkormányzatokra vonatkozó szabályozás felülvizsgálata is, mindenekelQtt a felügyelet, az intézményi struktúra és a gazdálkodás ellenQrzése oldalról.
A helyi önkormányzatok számának radikális csökkentése mellett a másik továbblépési irány a régiók, mint közigazgatási területi- és közigazgatási szervezeti egységek kialakítása.

A magyarországi tervezési-statisztikai régiók:
Közép-Magyarország (KMO): Budapest és Pest megye
Közép-Dunántúl (KDT): Fejér, Komárom-Esztergom, Veszprém megye
Nyugat-Dunántúl (NYDT): GyQr-Moson-Sopron, Vas, Zala megye
Dél-Dunántúl (DDT): Baranya, Somogy, Tolna megye
Észak-Magyarország (ÉMO): BAZ, Heves, Nógrád megye
Észak-Alföld (ÉAF): Hajdú-Bihar, Jász-Nagykun-Szolnok, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye
Dél-Alföld (DAF): Bács-Kiskun, Békés, Csongrád megye

A területfejlesztés cél-, eszköz- és intézményrendszerét az 1996. évi XXI. a területfejlesztésrQl és területrendezésrQl szóló törvény, a területfejlesztési támogatások és a decentralizáció elveirQl és a kedvezményezett területek besorolásának feltételrendszerérQl, valamint az Országos Területfejlesztési Koncepcióról (OTK) szóló országgyqlési határozatok és a végrehajtásukról rendelkezQ kormányrendeletek, kormányhatározatok alapozzák meg.
Az EU-integrációval összefüggésben tehát szükséges a területfejlesztési tervezés (programozás) és programfinanszírozás, a területfejlesztési intézményrendszer (Regionális Fejlesztési Ügynökségek, területi monitoring bizottságok) továbbfejlesztése, az EU Strukturális Alapokkal harmonizáló magyar támogatáspolitika kialakítása.
1998-ban az Országgyqlés határozatával elfogadták a területfejlesztési politika általános céljait és irányelveit, a területfejlesztés szempontjából legfontosabb ágazati prioritásokat és az ezredfordulóig szóló feladatokat meghatározó Országos Területfejlesztési Koncepciót. A határozatban az integrációt illetQ területfejlesztési politika irányelvei mellett az EU-csatlakozásból adódó legfontosabb teendQk is megfogalmazásra kerültek. A Koncepció továbbá kijelölte a NUTS 2 szintq tervezési-statisztikai régiókat. Erre a szintre épül a Strukturális és Kohéziós Alapokból érkezQ támogatások regionális szintq fogadó intézményrendszere.
A kormány 1999-ben elfogadta a területfejlesztési törvény módosítási javaslatát. A módosítás középpontjában a regionális fejlesztési tanácsok megerQsítése, a kötelezQen ellátandó feladatok meghatározása, a mqködési területeken elQforduló átfedések elkerülése és a megfelelQ munkaszervezet létrehozása áll. Az Országgyqlés 1999. október 21-én elfogadta a területfejlesztési törvény módosítását.


Regionális programozás
A területfejlesztés célkitqzéseinek teljesüléséhez a legfontosabb jogszabály-módosítások a regionális programozás feltételeinek a megteremtésével függnek össze. Biztosított a régiók olyan saját bevétele, amely a Strukturális Alapokból elnyerhetQ támogatásoknál a régiók számára lehetQvé teszi az együttes finanszírozást.
A megalakult középszintq területfejlesztési intézményrendszer a koncepciók kialakításában, a decentralizált állami területfejlesztési források pályázati úton történQ felhasználásában töltött be szerepet. A megyei területfejlesztési tanácsok fenntartása továbbra is indokolt a helyi gazdaság és infrastruktúra fejlesztése, összehangolása szempontjából.
Az intézményrendszer fejlesztéséhez nyújtott támogatás alapvetQ prioritása az EU Phare területfejlesztési programjainak. A területfejlesztés programjai - egységes irányítási keretben a határon átnyúló fejlesztéseket támogató Phare-programokkal - az FVM irányítása alatt valósulnak meg, így a programok közvetlen koordinációja biztosított a kormány szakmapolitikai prioritásaival.
Azonos súllyal szerepel a Phare programjaiban a központi intézményrendszer és a regionális intézményrendszer erQsítése. A központi szinten elsQsorban a koordinációs feladatokra való felkészülés elQsegítése élvez elQnyt, míg regionális szinten a NUTS 2 régiók tervezési (programozási) és program-megvalósítási kapacitásának, a régiók ún. abszorpciós (felvevQ) képességének növelése.
Cél az, hogy a magyarországi NUTS 2 besorolású régiók - legalább egy területfejlesztési Phare program kapcsán - konkrét munkatapasztalatot szerezzenek a decentralizált program-megvalósítás terén.
ISPA és SAPARD

A Phare támogatások mellett a magyar területfejlesztést szolgálja az Európai Unió részérQl biztosított ISPA (Instrument for Structural Policies for Pre-Accession) és a SAPARD (Community Support Regulation for Pre-Accession Measures for Agriculture and Rural Development) alapok. Az ISPA megegyezik az Európai Unió Kohéziós Alapjával, és célja, hogy az újonnan csatlakozott országokban jelentQsebb közlekedési és környezetvédelmi problémák megoldását támogassa. Az ISPA-alapból Magyarország évente kb. 80 millió euróra számíthat, ami a vasúthálózat korszerqsítéséhez, autópálya-építéshez és szennyvíztisztítók kiépítéséhez járul hozzá. A SAPARD program célja a vidék és a mezQgazdaság fejlesztésének támogatása, ezeknek a szektoroknak a felkészítése a csatlakozásra. 2000-2006 között éves szinten 520 millió eurót szánnak e célok megvalósítására a csatlakozott 10 Közép-kelet-európai országban. Hazánk évente kb. 50 millió euróra számíthat. A SAPARD program célkitqzéseinek szellemében elkészültek a magyar régiók és kistérségek programjai, amelyek közül a legjobbak nyernek majd el támogatást. Jelenleg kiépítés alatt áll a program intézményi bázisa, ami alapja a megvalósításnak.
Az Európai Unió gyakorlatának megfelelQen Magyarországon is megalakultak a központi monitoring bizottságok. A regionális programok figyelemmel kísérése azonban szükségessé teszi a területi monitoring bizottságok létrehozását, amelyeket az Országos Területfejlesztési Koncepcióban meghatározott tervezési-statisztikai régiók szintjén javasolt kiépíteni.
A kormányprogram célul tqzi ki a megyei közigazgatás súlypontjának áthelyezését, részint a városkörnyéki, részint pedig az ennél magasabb, regionális szintre. Már ma is mqködik a regionális fejlesztési tanácsok olyan rendszere, amely - átalakításokkal - képes lehet megvalósítani az EU-konform támogatási rendszert.
A regionális szintq területfejlesztési koncepcióra vonatkozó kormányzati feladatterv kimondja: a területfejlesztési törvény módosításával összhangban ki kell dolgozni a regionális fejlesztési tanácsok törvényességi felügyeleti, valamint a regionális fejlesztési támogatások általános monitoringjának szervezeti és mqködési rendjét, felül kell vizsgálni a területi és települési államigazgatási szervek feladat- és hatáskörét, jogállását, szervezetét és mqködését. A felülvizsgálat során át kell tekinteni:
- hol szükségtelen az állami beavatkozás, vagy az állami beavatkozás hol biztosítható más - nem közigazgatási - eszközökkel;
- hol szüntethetQ meg azok államigazgatási jellege;
- a továbbra is szükséges államigazgatási feladatok esetében indokolt törekedni arra, hogy azok az ügyfelekhez legközelebbi szintre - területi vagy helyi államigazgatási szervekhez -, illetve települési önkormányzati jegyzQkhöz kerüljenek.

Interjú 2004. április 6.:

A kormány elfogadta a 2007-2013 közötti idQszakra szóló  HYPERLINK "http://www.magyarorszag.hu/redirect?mohu_url=http://www.magyarorszag.hu/hirek/kozelet/kormanyules20040707.html" második nemzeti fejlesztési terv tartalmi és szervezeti kereteit - mondta Baráth Etele, a Nemzeti Fejlesztési Hivatalt felügyelQ politikai államtitkár. A hosszú távú tervezésben a régióknak a tárcákkal azonos szerepük és jogkörük lesz. Elhangzott: 2004. szeptember végéig át kell tekinteni a régiós intézményrendszert, annak finanszírozását, továbbá ki kell jelölni a fejlesztéspolitikai prioritást, össze kell állítani a kiemelt fejlesztési, beruházási kört.

Öt operatív program helyett nyolc kategória

Baráth Etele szólt arról, hogy a második nemzeti fejlesztési terv négy stratégiai elemét négy különbözQ tárca felügyeli, társadalmi szervezeteket is bevonva a munkába. Az eddigi elképzelések szerint az elsQ nemzeti fejlesztési tervben szereplQ öt operatív program helyett a másodikban nyolc kategóriát - egészséges társadalom, okos, mqvelt társadalom, aktív társadalom, információs társadalom, versenyképes gazdaság, felzárkózó vidék, élhetQ környezet, dinamikus településrendszer - alakítanak ki. Kiemelten fontos horizontális terület lesz a biztonság, az esélyegyenlQség, a kultúra.
A várható forrásokról szólva Baráth Etele elmondta, hogy a 2004-2006 közötti hároméves idQszakra jutó támogatásnak megfelelQ összeget fog Magyarország 2007 és 2013 között évente kapni, így ez idQ alatt évente ötmilliárd euró fejlesztés valósulhat meg.

KedvezQen fogadott magyar javaslat
Baráth Etele elmondta: Magyarország javaslatot tett egy európai kohéziós politikai intézet létrehozására magyarországi központtal. Hozzátette: hazánk geopolitikai helyzete, az itt felhalmozódott tudás indokolná a központ kialakítását.

Jó tanulást MINDENKINEK!!!!










PAGE 


PAGE 2

Hasonló témájú dokumentumok

Helyi önkormányzatok I.

- 2011-11-13 17:27:02

A mások által feltöltött dokumentumokat értékelheted. Ha úgy ítéled meg, hogy a vizsgára való felkészülés szempontjából hasznos volt egy dokumentum, akkor adj rá sokcsillagos értékelést.
Ha hibákat tartalmaz, vagy egyéb probléma van vele, akkor keveset.
A dokumentumok sorrendje az értékelések alapján adódik. Ami fentebb van a listában, azt hasznosabbnak ítélték társaid. Az új dokumentumok pedig (értékelések hiányában) szintén a lista tetején kezdenek.

Hozzászólások

Ha észrevételed van egy dokumentummal kapcsolatban (például hibát találtál benne), akkor a Hozzászólások részben jelezheted. Az olyan jellegű kérdéseket mint pl.: A 2. feladat 4. sorából milyen átalakítással jutottunk az 5. sorban szereplő képlethez? - szintén ide érdemes írni

Egy tipp az oldalhoz! - Sikeres vizsga után írd meg tapasztalataid a tantárggyal, vizsgával kapcsolatban. Miből érdemes tanulni, mennyi készülés kell, milyen volt a vizsga... Ha mindenki így tesz, sokkal egyszerűbb lesz elkezdeni a tanulást egy olyan ember tapasztalatainak a birtokában, aki már elvégezte a tantárgyat. Ehhez kattints a tantárgyra a Tanulmányaimban, majd a Véleményem a tárgyról linkre a jobb felső részen.

1.óra 10.16-2 2008 3. óra 8. előadás adóigazgatás állatszervezettan anyagismeret 2 bakteriólógia beadandó beszámoló biokémia biztonság előadásanyag, mechatronika építészet éptöri 2 etika fehérje feudalizmus fogaskerék hajtás gamf fizika vizsga gazdaság hálótervezés határérték hónolás információ integrálás írányítástechnika juh kivitel környezettechnikai műveletek és gépek környezetvédelmi matematika munkaerő ollmann ökológia parazitológia peter behrens reakció statisztika számvitel ii. szerep szte-btk dr. simon józsef tanulás és kutatásmódszertan tb nemzetközi tematika termelés valszám vergilius villanytan