Julian Steward élete és munkássága

Országok listájaHungaryMiskolci EgyetemBölcsészettudományi KarKulturális antropológiaAntropológiatörténet IV.Julian Steward élete és munkássága

Julian Steward élete és munkássága
(1902-1972)


Az amerikai antropológiában az 1940-es évek végén 50-es évek elején jelentQs elméleti elmozdulás következett be. (Az eddig uralkodó irányzat a boas-i hagyományra és az új- freudiánus kultúra és személyiség megközelítésére épült.)
Az 1930-as évektQl Julian Steward, Leslie White és George Peter Murdock munkáiban egy új, kidolgozottabb evolucionista megközelítés jelentkezett.
Steward ökológiai megközelítésében az egyes kultúrák sajátos környezeti tényezQkhöz való alkalmazkodásra összpontosít.
Az ökológiai antropológia és a kulturális materializmus az 1960-as évektQl az antropológiai elemzés két legerQsebb áramlatának tekinthetQk.

Julian Steward Washingtonban született.
1921-ben a Kalifornia Egyetemen bevezetQ kurzust hallgatott antropológiából, melyet Alfred Kroeber, Robert Lowie és Edward Winslow Gifford tartott.
A Cornell Egyetemen szerezte BA diplomáját, majd visszament Kaliforniába. A berkeley-i egyetem földrajz tanszékén tanult, ahol nagy hatással volt rá Carl Sauer, akitQl megtanulhatta, hogy a kultúra kutatásában a természeti környezet szerepét is figyelembe kell venni.
Nyarait régészeti és néprajzi tanulmányokkal töltötte a Columbia folyó mentén és az Owens-völgyben.
1929-ben szerzett doktorátust A szertartási bohóc az amerikai indiánoknál címq disszertációjával.
1934-ben feleségül vette Jane Cannont, és együtt kezdenek egy kétéves néprajzi kutatásba a sosóni kultúrákról. ErrQl jelent meg 1938-ban egy monográfiája: A Nagy-medence-fennsík Qslakóinak szociopolitikai csoportjai” címmel.
1935-ben kinevezték az Amerikai Etnológiai Hivatal antropológusának.
John Collier irányításával alkalmazott antropológiával foglalkozott és terepmunkát végzett Ecuador és Peru földjén, valamint Brit Columbiában.
1936-ban jelent meg „A primitív hordák gazdasági és társadalmi bázisa” címq tanulmánya, melyben összehasonlította a vadász és gyqjtögetQ társadalmak ökológiáját, népsqrqségét, hordaméretét és házassági szabályait.
1940-bQl való az Pshonos kultúrák a Hegyköz (Nagy-medence) területén címq tanulmánya.
Létrehozza az Amerika-közi Antropológiai és Földrajzi Társaságot és folyóiratát az Acta Americana-t, majd létrehozza a Szociálantropológiai Intézetet, aminek elsQ igazgatója lett.
1946-ban, miután elkészült A dél-amerikai indiánok kézikönyve , a Columbia Egyetem professzora lett. KövetkezQ mqve az Áreakutatás: elmélet és gyakorlat (1950).
1952-ben az Illinoisi Egyetem kutató professzora lett.
1952-59 között megjelent könyvei: A kulturális változás elmélete (1955), Öntözéses civilizációk (1955), Puerto Rico népe (1956), Az ültetvények kilátásai (1957), Dél-Amerika Qshonos népei (1959).
1956-ban a Ford-ösztöndíjnak köszönhetQen, Steward új kutatási programot kezd a különbözQ kultúrák szabályszerqségeirQl. Ennek eredményeként leírta és elemezte az iparosítás és urbanizáció kiegyenlítQ és differenciáló hatását sokféle társadalom esetében (Északnyugat-Mexikó, KözépsQ-Andok, Nyugat-Afrika, Kelet-Afrika, Indonézia, Japán).
1959-ben az Illinoisi Egyetemen Oscar Lewisszal és John McGregorral együtt segített létrehozni az egyetem önálló Antropológia Tanszékét.
Az Illinoisi Egyetemen maradt haláláig, 1972-ig.

Steward korában az antropológusok érdeklQdése a kultúrától a kultúrák felé fordult, és az evolúciótól olyan messzire került amennyire lehetett.
Steward különös fontosságot tulajdonított az ökológiának, a kulturális típusoknak és a multilineáris evolúciónak, s ezzel a 30-as 40-es évek antropológiáját a kulturális evolúció hagyományos megközelítésének életképes alternatívájává tette.
A különbözQ kultúrák egyediségét hangsúlyozta.
Steward szerint hasonló környezeti tényezQk között kialakult kultúrák ugyanolyan fejlQdési sort követnek, és környezetük kihívásaira hasonlóan reagálnak. A kultúra fennmaradásával szorosan összefüggQ kulturális jellemzQket kulturális magnak nevezte el (1955). A kulturális mag a környezeti alkalmazkodás eredménye. A hasonló központi jellemzQkkel rendelkezQ kultúrák azonos típusba tartoznak. A kulturális típusok a környezethez való kulturális alkalmazkodás eredményeként jöttek létre, és mindegyik a szociokulturális integráció egy-egy szintjét képviseli.
Az egyes kultúrákat hierarchikus rend szerint csoportosította. Elképzelésében egy családos, több családos és államszintq társadalmak szerepeltek, késQbb finomították kategóriáit, így alakult ki a ma ismert klasszifikációs sor: csapat, horda, törzs és állam.
Steward nem hitte, hogy a kultúrák egyetlen univerzális fejlQdési sorozatot követnek (unilineáris evolúció), szerinte a környezeti körülményektQl függQen bármely számú eltérQ minta kialakulhat. Elméletét multilineáris evolúciónak nevezte. A multilineáris evolúció módszertanának kidolgozásakor a kulturális ökológia területén végzett kutatásaira támaszkodott, tanulmányozta a környezet kihívásaira adott kulturális alkalmazkodás lehetQségeit. Steward a kultúrát a környezethez való alkalmazkodásnak tekinti.
Steward multilineáris fejlQdés-koncepciója specifikus és relativisztikus: külön-külön vizsgálta az egyes kultúrák sajátos környezetükhöz való adaptációját.
A multilineáris evolúció párhuzamos fejlQdésminták köré szervezQdik, amelyek kulturális típusoknak tekinthetQk.
A típusok több kultúrára vonatkoznak, és a következQ jellemvonásokat mutatják:
egyes kiválasztott kulturális elemekbQl állnak össze
a kulturális elemek egy problémával és vonatkozási rendszerrel kapcsolatban választódnak ki
a kulturális elemeknek valamennyi, a típusba illQ kultúrában ugyanolyan funkcionális kapcsolatban kell állniuk
Kulturális típusok például: feudalizmus, keleti despotizmus és a patrilineáris horda.
A patrilineáris hordát, mint kulturális típust, elQször Steward ismerte fel.
A patrilineáris horda a következQ kiválasztott elemeket tartalmazza:
patrilinearitás
patrilokalitás
exogámia
földtulajdon
egy bizonyos típusú leszármazási ág szerinti összetétel
Ezek a kulturális elemek több kultúrában megismétlQdnek. Megtalálhatók a dél-afrikai busmanoknál, az ausztráliaiaknál és a tasmániaiaknál, néhány sosóni csoportnál és számos más kultúrában.
Az ember másként alkalmazkodik a környezetéhez, mint a többi élQlény. Sokkal gyorsabban alkalmazkodik a kultúrája, mint szervezete által.
Egy kultúra alkalmazkodásának kulcsa a technikájában rejlik (materializmus). A kulturális ökológiai módszer a technikára fekteti a hangsúlyt:
elemezni kell a termelési módszereket az adott környezetben
elemezni kell az emberi viselkedés mintáit
mindezt azért, hogy megértsük a termelési technikák és a kultúra többi elemének kapcsolatát
A kulturális ökológusok nagymértékben támaszkodtak a marxista elemzés meglátásaira, de tekintve a korabeli Amerika erQteljes antikommunista beállítottságát, nem idéztek nyíltan Marx mqveibQl. Steward írásaiban elrejtette Marx hatását, így sikerült megvédenie magát az esetleges támadásoktól.



A kulturális ökológia fogalma és módszerei


A kulturális ökológia fogalma és módszerei Julian Steward A kulturális változás elmélete (1955) címq mqvébQl vett részlet. A kulturális ökológia fogalma és módszerei öt kisebb szakaszra bontható az alcímek alapján.

Az ökológiai kutatások célkitqzései

A szerzQ az ökológia fogalmának kibontásával, megmagyarázásával indít, de a saját ökológia fogalmát megkülönbözteti a biológiai, humán- és szociálökológiai fogalmakban foglaltaktól, ezért a kulturális ökológia fogalmat használja. De hogy ez mennyiben is tér el az ökológia hagyományos felfogásától, azt a következQkben mutatja be:
Az ökológia alapjelentése: alkalmazkodás a környezethez.
A környezeten (Darwin óta) az élet teljes hálóját értjük, melyben minden növény- és állatfaj mind egymással, mind egy meghatározott területegység természeti jelenségeivel kölcsönösen hatnak egymásra. Webster szerint az ökológia biológiai jelentése: az organizmusok és környezetük közötti kölcsönös kapcsolat.
Kezdetben az ökológia fogalmát csak egyéb élQlény csoportosulásokra alkalmazták, de késQbb kiterjesztették az emberre is, hiszen Q is része az élet teljes hálójának, vagyis a környezetnek. Az ember azonban nem biológiai jellemzQi révén kapcsolódik a környezethez, úgy, mint más élQlények, hanem egy szuperorganikus tényezQ, a kultúra révén, amely hatással van a környezetre, s az is hat rá.
Ezt követQen Steward bírálja a szociálökológusokat, amit abból vezet le, hogy az emberi viselkedés kulturális mintái nem genetikus eredetqek, s ezért nem is elemezhetQk oly módon, mint az organikus jellemzQk, s mégis (bár a szociálökológusok egyre több figyelmet fordítanak a kultúrára), az elemzés eszközeit továbbra is a biológiából kölcsönzik.
Minthogy a biológiai ökológia alapfogalma a közösség, így a szociálökológusok is az emberi közösséget emelik ki kutatási egységként. Steward véleménye szerint a közösség túl általános és jelentés nélküli absztrakció, melyet olyan biológiai fogalmakkal fejeznek ki, mint verseny, szukcesszió, területi szervezQdés, migráció& , s mindez visszavezethetQ arra, hogy a biológiai ökológia a fajok létért vívott szüntelen harcáról szól, amit végsQ soron a túléléshez szükséges genetikai potenciál határoz meg.
Az emberi társadalmakat azonban inkábbDF\^D ,
.
\
ª
¬
”´¶òL|~¶ ! " f g l õ ö

; B¬ÎÐ@n¶(n~€îð4tv†¸Èìþ2DzŠŒ†óêæâæÞæÞÚÞÚÖÚÖÎÖÇÖÎÖÚÖÚÖÃÖû³»Ã¯»¯Ö¯«£«£«¯«¯«›—«›—›—›—›—«—hf_hf_hf_6hh3¬hh3¬6hh3¬hB-:hB-:h7i(6hB-:hB-:6h7i(

hf_hf_hË
ÚhË
Ú6hË
ÚhcJ\hàiZh Eh[®h E5CJaJh Eh E5CJaJ:F^`b.
T
B

Z
\
¬
j 춀" g ö Ð8€ðŒ0-B ¤ ¦ Æ!¨#ýýýýýýýýýýýýýýýýýýýýýýýýýýýýýîŸþ†.-0-Æ!$$Ö$ &|&''b(‚)d*f*Ø-\.^.”/–/<7y9HZ>\>¢>¤>¦>p@:A
CD~GÄIüøüôðìèäèÝäèÙèÙÕÙÕÝäÑÕÍÉŹ­Å©¡™¡©Å©‘‰É…Å}yuhÄBWh)déhS(+hbhœ|yhð:éh''l>*hð:éhð:é>*hbhƒ+É6hbhb6hƒ+Éhœ|yh''l5CJaJhœ|yhð:é5CJaJhRe5h''lh[®hLJh@lhŽc®

h“_ h“_ h“_ h­*âhàiZhh3¬hÂ+Ihf_hÄq.¨#$b(f*^.˜/x01€1823Â3\4æ45$565P5À5<7(8¶8ó89z9ýøýýøøøðððøøøèèèèèøããÛÛÖ
&
F
&
FgdLJgdLJ
&
Fgd“_
&
Fgd“_ gd“_ z9H\>¤>¦> C GÆI´M‚]Ø^,aâa ddRdTdìfÚgÄjýýýýýýýýýýýýýýýýýýýýýýýýýýýýÄIÆIÜMàMN\\€]‚]ä]Ö^Ø^T`*a,adRdTd f`fêfìfhiÂk¼l¾lmmolpnp q°t´u¸uºuâuäuyyyry{¼{¾{&œ„ž„‚…€Œ‚Œ˜¨0nÔp‘r‘<’z’üøôøòøôîôêôêæêæÞêÚÖÚÒÚÖÎÖÊÎÊÆʾº¾¶®ª¦ª¦¢¦¢¦¢ž¶žš–š–š–š–ž–®hÉa hÊ6}hENvhhîhð:éh 9}h 9}>*h 9}hø]hü$Úhq®h” hpch/2Òhbh(šhíHŸhrhr>*hrhÀ?˜h¥kñUhù,¶ho_

h)dé; a kultúra, s nem a genetikai potenciál magyarázza meg. Erre példaként említi, hogy bármely helyi társadalom élethálója (a kultúrája révén) messze túlterjedhet a közvetlen fizikai környezetén.
A hosszú bíráló rész után, e kis alfejezet végén bemutatja egy szociálökológus, Hawley álláspontját, aki a kulturális jelenségekre már nagyobb hangsúlyt fektet elQdeinél.
Szerinte az ember az élet hálójára mint kultúrával rendelkezQ állat, s nem mint biológiai faj reagál. További állításai, hogy a fizikai környezetnek csupán megengedQ és korlátozó szerepe van, s mindegyik környezet nemcsak lehetQvé, de bizonyos mértékig szükségessé is teszi az eltérQ életmódokat.
Ezen utolsó két állításában érezhetQ a bizonytalanság (a két állítás között ellentét van).
Az elsQ állítás összhangban van a hagyományos antropológiai állásponttal, miszerint a történeti tényezQk fontosabbak, mint a környezetiek, a második állítás viszont már közelebb áll Steward téziséhez, mely szerint a kulturális ökológiai alkalmazkodás kreatív folyamatot jelent.

Kultúra, történelem és környezet

Egyaránt bírálja a szociálökológusokat és az antropológusokat. ElQbbieket azért, mert egyetemes ökológiai alapelveket keresnek és a kultúrát helyi változataikban másodrendq helyre süllyesztik, az antropológusokat pedig azért, mert túl nagy hangsúlyt fektetnek a kultúrára és történetére, s ezek mellett a környezetet elhanyagolják.
Kimondja az ortodox nézetet, mely szerint a kultúrát inkább a történelem, és nem az adaptációs folyamatok magyarázzák.
Itt vezeti be a kulturális área fogalmát, amit a kultúra történeti magyarázatai alkalmaznak, s rámutat az ellentmondásra: a kulturális área egy azonos környezeti adottságokkal jellemezhetQ területen belül elQforduló, viselkedésbeli azonosságot kifejezQ konstrukció (tehát a kulturális área fogalma elsQsorban a környezetet emeli ki). Steward ezzel kapcsolatos feltevései:
a kulturális és természeti áreák egymás szinonimái, hiszen a kultúra egy sajátos környezethez való igazodást képvisel
számos különbözQ kulturális minta létezhet bármely természeti áreában, és egymástól eltérQ kultúrák létezhetnek hasonló környezetekben
A kultúrtörténeti megközelítés relativista is.
A kulturális különbségek nem tekinthetQk környezeti különbségeknek, minthogy organikus vagy rasszbeli különbségeknek sem, egyszerqen csak kultúrtörténeti eltéréseket képviselnek.
Minden kultúrában kialakul egy-egy jellegzetes kulturális minta, s ez határozza meg, hogy egy újítást elfogadnak vagy sem. A környezetet másodlagos, passzív szerepre kárhoztatják, kizárónak, vagy megengedQnek, de nem alkotó jellegqnek tekintik.
Ezt az álláspontot képviseli Forde is, akitQl a következQkben olvashatunk pár részletet.

Forde szerint a gazdálkodási módok eloszlása, fejlQdésük és viszonylagos fontosságuk nem tekinthetQ a fizikai feltételek és természeti erQforrások egyszerq folyományának, mindig van egy közbülsQ tényezQ: egy kulturális minta. A kultúra nem statikus, a környezeti feltételekkel kapcsolatban alkalmazkodásra, változásra képes, de ez az alkalmazkodás felfedezések, újítások révén megy végbe, amelyek nem magától értetQdQek, csaknem mindegyik minden közösségnél kívülrQl származó szerzemény. Egész kontinensek népeinek nem sikerült felfedezni olyan dolgokat, amelyek nyilvánvalónak tqnnek.

Kulturális ökológia

A kulturális ökológia a különbözQ területeket jellemzQ, sajátos kulturális jelenségek és minták magyarázatára, s nem bármely kulturális-környezeti helyzetre alkalmazható általános alapelvek levezetésére törekszik. Szemben az evolucionistákkal nem általánosít, nem egyetemes törvényszerqségeket keres, helyette bevezeti a helyi környezetet, mint kultúrán kívüli tényezQt, mely hatással lehet az adott kultúrára.
Ezáltal egyszerre kínál problémát és módszert.
Probléma annak a megállapítása, hogy az emberi társadalmak igazodása környezetükhöz egy bizonyos viselkedésmódot követel meg, vagy mozgásteret enged a lehetséges viselkedési minták valamely köre számára.
Ez pedig elkülöníti a kulturális ökológiát a környezeti és gazdasági determinizmustól.
Holisztikus nézQpont szerint a kultúra minden oldala funkcionálisan összefügg egymással.
A kölcsönös függés mértéke és fajtája azonban nem ugyanaz minden elem tekintetében, ezért bevezeti a kulturális mag fogalmát: olyan elemek együttese, amelyek a legszorosabban kapcsolódnak a létfenntartó tevékenységhez és a gazdasági rendhez. Felöleli az olyan társadalmi, politikai, vallási mintákat, amelyek szorosan összefüggenek ezekkel az adottságokkal.
Vannak azonban másodlagos tényezQk, amelyek kevésbé kötQdnek a maghoz.
A kulturális ökológia figyelmét elsQsorban azokra a vonásokra fordítja, amelyek a környezet kulturálisan elQírt módon történQ hasznosítása során a legközelebbrQl érintettek.
Irányadó felfogás szerint a kultúra: egymást kölcsönösen erQsítQ attitqdök és értékek együttese által támogatott tevékenységek rendszere, amely minden emberi viselkedést úgy tekint, mint amelyet a kultúra határoz meg, és a környezeti alkalmazkodásnak nincs is hatása.
A kultúrák igyekeznek fenntartani önmagukat, a változás igen lassú lehet, és ezek a változások azokhoz az új adaptációkhoz köthetQk, amelyeket a változó technika követelt meg.
Hogy egy új technika értékes-e vagy sem, az a társadalom kulturális szintjétQl és a környezeti potenciáltól függ.
A technikák minden környezetben különbözQképpen alkalmazhatók és különbözQ társadalmi berendezkedéssel járnak együtt.
A környezet nem csupán megengedQ vagy tiltó ezeket a technikákat illetQen, hanem a különleges helyi jellemzQk olyan társadalmi alkalmazkodást követelnek meg, amelyeknek messzemenQ következményei lehetnek.
Pl. Meghatározó a vadászott állat életvitele. Ha a vadászott állat nagy csapatokban él (pl. bölény), elQnyös az együttmqködQ vadászat, így sok ember maradhat együtt. Pl. kanadai ataparik és algonkin indiánok.
De ha a vad nem vándorol, és elszórt, kis csoportokban él, kicsi a területüket jól embercsoportok jönnek létre. Pl. tasmániai, ausztráliai, tqzföldi indiánok vagy busmanok, kongói neguitók. Vadászeszközeik azonosak. Utóbbi csoportok hasonlóak, mert a vadászott állat jellege miatt létfenntartási formájuk is hasonló.
Ugyanolyan technikai ellátottságú társadalmak, eltérQ társadalmi mintákat képviselnek, mert a természeti környezetük olyannyira különbözik, hogy a kulturális alkalmazkodásuk is eltérQ.
Pl. Az eszkimók használnak íjat, csapdát, tárolóeszközöket, de népességük gyér a halak és más tengeri emlQsök korlátozott elQfordulása miatt, ezért családi csoportokba szóródnak.
A nevadai sosónik szintén családi csoportokra tördeltek. Itt a vadászott állat ritkaság és a létfenntartásukban a magvak túlsúlya korlátozza a gazdasági együttmqködést, és megkövetelte, hogy a társadalom önálló csoportokra tagolódjon.
A helyi környezet kiaknázása a kultúrából eredeztethetQ technikákkal történik.
Csak azokat a jellemzQket kell tekintetbe venni, amelyeknek a helyi kultúra fontosságot tulajdonít.

A kulturális ökológia módszere

A kulturális ökológia vizsgálati lépéseinek tekintettel kell lenniük a kultúra komplexitására és szintjére. Különbséget kell tennünk, hogy egy közösség vadászokból és gyqjtögetQkbQl áll-e vagy a közösség egy gazdag nemzet elQQrse.


A kulturális ökológia három alapvetQ vizsgálati lépése (ezeket már az összefoglaló részben leírtam egyszer) a következQ:
Elemezni kell a termelQ technika és a környezet kölcsönhatását. Hogy melyek a jelentQséggel bíró környezeti jellemzQk, az a kultúrától függ.
Elemezni kell azokat a viselkedési mintákat, amelyek együtt járnak egy bizonyos terület bizonyos technikával történQ kiaknázásával. (az együttmqködés példája)
Annak kiderítése, milyen mértékben hatnak a környezet kihasználásával együtt járó viselkedési minták a kultúra más oldalaira. Ez holisztikus megközelítést igényel, mert ha elkülönítve kezeljük az olyan tényezQket, mint a demográfia, a településminta, rokonsági szerkezet, földbirtoklás, földhasználat, egyéb kulturális jellemzQk, akkor kapcsolatuk egymással és a környezettel nem érthetQ meg.

A kulturális ökológia módszertani helye

A kulturális ökológia, mint módszertani eszköz, arra keresi a választ, hogy a kultúra adaptációja a környezetéhez hogyan jár együtt bizonyos változásokkal. Annak megállapítása, hogy hasonló környezetben, hasonló alkalmazkodás történik-e.
Bármely adott környezetben a kultúra úgy fejlQdik, hogy erQsen eltérQ periódusok következnek egymás után, s néha kimutatható, hogy a környezetnek (mely állandó) nincs köze a kulturális típushoz. A kulturális típusokat azonban úgy kell elképzelnünk, mint magjellemzQk kostellációit, amelyek a környezethez való alkalmazkodásból fakadnak, éa amelyek az integráció hasonló szintjét képviselik.

Hasonló témájú dokumentumok

Ökológiai antropológia

- 2007-12-11 18:16:35

Ökoantrop puska

- 2008-12-11 09:38:42

Ökoantrop tavalyi vizsgakérdések

- 2008-12-11 09:39:22

Ökológiai antropológia

- 2008-12-11 09:42:12

Julien Steward

- 2008-05-15 19:18:02

Ökológiai antropológia by Ditti

- 2008-12-11 09:43:48

A mások által feltöltött dokumentumokat értékelheted. Ha úgy ítéled meg, hogy a vizsgára való felkészülés szempontjából hasznos volt egy dokumentum, akkor adj rá sokcsillagos értékelést.
Ha hibákat tartalmaz, vagy egyéb probléma van vele, akkor keveset.
A dokumentumok sorrendje az értékelések alapján adódik. Ami fentebb van a listában, azt hasznosabbnak ítélték társaid. Az új dokumentumok pedig (értékelések hiányában) szintén a lista tetején kezdenek.

Hozzászólások

Ha észrevételed van egy dokumentummal kapcsolatban (például hibát találtál benne), akkor a Hozzászólások részben jelezheted. Az olyan jellegű kérdéseket mint pl.: A 2. feladat 4. sorából milyen átalakítással jutottunk az 5. sorban szereplő képlethez? - szintén ide érdemes írni

Egy tipp az oldalhoz! - Naptári bejegyzéseket vehettek fel egy tantárggyal kapcsolatban, vagy az egész szakotok számára. Például:

• Zh időpontok
• Gólyabál időpontja
• Házi leadási határidő
• Tanítási szünetek
• stb ...

Kattints a Naptárra, majd a jobb felső részen levő Új naptári bejegyzés felvétele linkre.

03.04/1 1. 1eloadas adatbázis kezelés altér áramlás ásványok bevezetés bodlaki tamás család excel feladatgyűjtemény filozófiatörténet finance fizkémgyak funkcionalizmus gamf fizika vizsga gótika halál ii. jogi alapismeretek környezettechnikai műveletek és gépek közig kurzusleírás liliidae lm görbe marketing mazzag éva merőpiac mri munka nemzeti kisebbség oecd pedagógia pénzügy pricing strategies számvitel i szigetelés szupra táblázatkezelés tanulás és kutatásmódszertan toxikológia vállalat gazdaságtan vállalatirányítás vázlat vér virológia víz vizsgára vizsgatételek