emile durkheim

Országok listájaHungaryMiskolci EgyetemBölcsészettudományi KarKulturális antropológiaAntropológiatörténet IV.emile durkheim

A funkcionalizmus

A funkcionalisták szerint minden kulturális elemnek funkciója van. Az irányzat Qsatyja Bronislaw Malinowski volt, de a késQbbiekben mások is átvették, és átértelmezték. Ezek alapján három nagy ágát különböztethetjük meg:

Malinowski funkcionalizmus az egyén biológiai, pszichológiai szükségeleit helyezi a középpontba.
Radcliff Brown, a strukturális funkcionalizmus jegyében a társadalom intézményeinek funkcióját, és struktúráját vizsgálta.
Durkheim és Mauss a közös mentális struktúrák, a kollektív tudat felQl közelíti meg, avagy, a funkciók hogyan válnak ennek részévé.

Malinowski fQleg az egyénre fektette a hangsúlyt, és kevésbé a társadalmi struktúrákra, azokat másodrendqnek tekinti. Ezek a struktúrák szerinte mind az egyén szükségleteit elégítik ki, ez a funkciójuk. Malinowski szerint a hét alapszükséglet a táplálkozás, a szaporodás, a pihenés, a testi kényelem, a biztonság, a mozgás és a növekedés.
Radcliff-Brown ezzel szemben a társadalmi struktúrákra fektette a hangsúlyt, és az egyén szerepét tekintette elhanyagolhatónak. A különbség kettejük elmélete között annak is lehet eredménye, hogy Malinowski nagy hangsúlyt fektetett a terepmunkára, míg Radcliff-Brown inkább az elméleti síkon maradt. Radcliff-Brown a funkció fogalmát a biológiából vette át, mely szerint a különbözQ szerepq részek együttes mqködése alkotja az egészet. Úgy vélte, az egyén a társadalmi normák és szabályok által körülhatárolt, és a kultúra funkciója ezek fenntartása.
Durkheimet az érdekelte, hogy ezek a funkciók miért, és hogyan épülnek be a kollektív tudatba, és hogyan tartják össze a közösséget. Úgy gondolta, hogy azokban a társadalmakban, ahol nagy fokú a specializáció, az emberek kölcsönösen függnek egymástól, s ez az a tény, ami összetartja Qket, ahol azonban nincs ilyen nagy fokú elkülönülés, ott a közös tapasztalatok megosztása miatt valósul meg a társadalmi összetartás.




Atársadalmi tények magyarázatával kapcsolatos szabályok



A mq fQ témája a társadalmi szolidaritás, amely Durkheim egész munkásságát meghatározza. Azt szerette volna megérteni, hogy egy társadalmi egység hogyan tartja a tagjait össze, vagyis az elidegenedést hogyan akadályozzák meg. Az olyan fogalmak, mint organikus, szolidáris, kollektív tudat, mindig e kérdésre adott válaszok voltak.
Azok a társadalmak, amelyekben a specializáció elQrehaladott, organikus szolidaritással bírnak, amennyiben az esrQsen elkülönült a egyéneknek együtt kell mqködniük másokkal ahhoz, hogy fennmaradjanak. Másrészt azokat a társadalmakat, amelyekbQl ez a fejta differenciálódás hiányzik mechanikus szolidaritás tartja össze, ami azt jelent, hogy egyének világosan a tudátabn vannak, hogy közös tapasztalatokban osztoznak, de senkinek sincs szüksége arra, hogy együttmqködjön a másikkal annak érdekében, hogy ez a tapasztalat bekövetkezzen, hiszen mindössze azáltal válik összekötQ erQvé, hogy egyaránt részesülnek benne.
KésQbb a társadalmi szolidaritásnak egy másik magyarázatát is adta, amely a Consince collective elven alapul. A consience tudatosságot, lelkiismeretet jelent, és bármi olyant, aminek az ember tudatában van.
Számára a szociológiai tudás nem vezethetQ le az egyénbQl, még akkor sem, ha pszichológusok, akik az egyént tanulmányozzák, mindentudóak lennének. A társadalmat inkább a társadalmi tényeken keresztül kell tanulmányozni. Számára a társadalmi tények nem másak, mint amit az antropológusok kultúrán értenek.


A kérdés, melyre a választ keresi a következQ: miféle módszerrel magyarázzuk a társadalmi tényeket? &(ê ò ô bdtØÚè ê H!p!²!*P.b.V/P0R0<4|4ª5Ò<Ô<:=Î=> >N>¶A¸AòÝÌòú®òª£ªŸªŸ›—Šˆ›„›„›„€„|›|—|—|—u

hKt¼h(Æh(Æh! ‘h )ÉU hKt¼6hKt¼hKt¼6hØ/hKt¼h¶%¥

h! ‘h! ‘h“>Kh¶%¥h! ‘>*CJ aJ hIx>*CJ aJ h! ‘>*CJ aJ h! ‘5PJ\^J_HÿnHÿtHÿ)h! ‘h! ‘5>*PJ\^J_HÿnHÿtHÿh! ‘PJ^J_HÿnHÿtHÿ$&(æ è U
Ð
¨

ª

© ¢ê ì î ð ò bdfhóÿp#Ôóÿp#Ôóÿp#Ôóÿp#{

óÿp#Ôáÿp#§áÿp#§áÿp#§óÿp#Ôóÿp#O
óÿp#Êóÿp#" Ùp#¼Ùp#¼Ùp#¼Ùp#¼Ùp#¼Ðp#¬Îp#¬Îp#¬Ãÿp#O

$dha$gd! ‘
Æhgd! ‘ $a$gd! ‘
&
F
ÆÐdh*$1$gd! ‘

Æhdhgd! ‘¸AþÚ|æ è ê \*R0ì7&;Ô<Ð=¸Aôÿp# ôÿp#{

ôÿp#O
òp#¬òp#¬çÿp#§çÿp#q$çÿp#-,çÿp#" çÿp#{

çÿp#§çÿp#ö
$dha$gdØ/
$dha$gd¶%¥

Ennek megválaszolására mqvét 4részre osztja.
Az elsQ részben a szociológusok alapvetQ hibáit mutatja be. Az egyik ilyen hiba, hogy a szociológusok megelégednek azzal, ha megmagyarázzák a jelenséget, megmondják mire jó, és mi a szerepe. Két módszert mutat be, az egyik Comte, a másik Spencer módszere. Comte szerint az embert a haladás erQi arra késztetik, hogy körülményeit folyamatosan jobbá tegye, Spencer szerint pedig a nagyobb boldogság szükségletre. Ezekkel azonban nem magyarztuk meg, hogy valamely tény miért épp olyan, amilyen. Durkheim szerint amikor egy jelenség magyarázatához fogunk, külön fel kell tárnunk a ható okot, amely kiváltotta, és a funkciót, amelyet betölt. Az ok és okozat közti kapcsolatra egyfajta kölcsönösség jellemzQ: az okozat az okból meríti energiáját, de vissza is hat rá.
A második részben azt vizsgálja, hogy milyen kapcsolatban áll egymással a szociológia és a pszichológia. Itt is két nézetet mutat be az egyik szerint minden az egyéntQl származik azért mindent vele kell megmagyarázni, következésképpen a szociológia a pszichológia folyománya. A másik szerint haladás a társadalmi élet uralkodó ténye, a haladás pedig egy alapvetQen pszichikai tényezQtQl függ. Szerint azonban a társadalmi jelenségek lényegeges jellemzQje az a hatalom, hogy kívülrQl nyomást gyakorolhatnak az egyének tudatára, ebbQl következik, hogy Qk maguk nem a tudatból fakadnak, és hogy a szociológia nem a pszichológia folyománya. A társadalom természetében kell tehát keresnünk a társadalmi lét magyarázatát két szabályt fogalmaz meg: valamely társadalmi tény meghatározó oka az elQzQleg létezQ társadalmi tényben, nem pedig az egyéni tudat állapotaiban keresendQ. Illetve valamely társadalmi tény funkciója valamely társadalmi célhoz való viszonyában keresendQ.
A harmadik rész meghatározó felvetése, hogy minden társadalmi folyamat kiváltó okát a belsQ társadalmi közeg szerkezetében kell keresnünk. A belsQ közeget két elem alkotja: dolgok és emberek. A dolgokhoz tartoznak a társadalmi tevékenység termékei, tehát a jogrend, az erkölcsök, az irodalmi és mqvészeti remekmqvek stb. ezek azonban nem változtathatnak a társadalmon, mert nem rendelkeznek mozgató hatalommal.
Ebben a részen cáfolja az evolucionista elméletet, mert oksági összefüggés csak két tény között jöhet létre. Az elQzQ állapot nem hozhatja létre a következQt, a köztük lévQ kapcsolat kizárólag kronológiai jellegq.
A negyedik részben próbálja összegezni a kollektív felfogás lényegét, és elQször két egymással ellentétes elméletet mutat be.
. Az egyik a Hobbes és Rousseau elmélete, mely szerint a társadalom és az egyén között szakadék van, melyet a társadalmi szerzQdés oldhat fel. A másik elmélet szerint, a társadalmi élet spontán jellegq, és a társadalom természetes képzQdmény. Durkheim azonban egyikkel sem ért egyet. Véleménye szerint a társadalom természeti jellegq, ami nem azt jelenti, hogy a forrást az egyén természetében látnánk,. A társadalmat közvetlenül egy sajátos természettel rendelkezQ kollektív lénybQl eredeztetjük.

Hasonló témájú dokumentumok

Hozzászólások

algoritmusok állatrendszertan anyagok áramlástan aszalós lászló beruházási függvény család csokonai diasor diffúzió elosztás emission trade esszék feudalizmus finance fizikai+kémia fogaskerék hajtás gazd.töri tétel6 gazdaságföldrajz gazdasági magánjog geodézia gótika iii hálótervezés hőtan igaz józsef jános jogi és államigazgatási alapismeretek jövedék kántor anita kéri bálint kiállítás környezeti katalízis közgazdaságtan közoktatási rendszerek lézer matematika szigorlat mikroökonómia őstörténet programozás radács stilisztika szalay luca szótár szöveg település termelés valószínűségszámítás várak erődök vizes éh. kez. vizsga