Szomatikus marker...

Országok listájaHungaryBudapesti Gazdasági FőiskolaKülkereskedelmi Főiskolai KarReklámszervező szakmenedzserGazdasági és Reklám PszichológiaSzomatikus marker...

Gazdaságpszichológia - A szomatikus marker feltevés
A következtetés és a döntés
Szinte sosem gondolunk a jelenre, s amikor mégis ezt tesszük, csak azért van, hogy megnézzük, milyen fényt vet jövQre vonatkozó terveinkre.
Pascal szavai ezek, s beláthatjuk, milyen jól észrevette a jelen szinte nem-létezését, hiszen mindig azzal vagyunk elfoglalva, hogy a múltat felhasználjuk annak tervezésére, hogy mi jön következQleg, a következQ pillanatban vagy a távoli jövQben.
A következtetés célja a döntés, és a döntés lényege a válaszalternatívák kiválasztása, vagyis nem verbális cselekvések, szavak, mondatok vagy ezek valamilyen kombinációinak kiváltása a pillanatnyilag lehetséges számos alternatíva közül egy adott helyzettel összefüggésben.
A következtetés és a döntés kifejezések általában azt sugallják, hogy a döntést végzQnek tudomása van arról a helyzetrQl, mely döntést igényel, a különbözQ cselekvési lehetQségekrQl, válaszokról és mindezen lehetQségek, kimenetelek azonnali és távoli következményeirQl egyaránt.
A következtetés és döntés kifejezések általában azt is implikálják, hogy a döntést végzQnek van valamilyen logikai stratégiája az érvényes következtetésekre, melynek alapján egy megfelelQ válaszlehetQséget kiválaszt, s hogy a következtetéshez szükséges, azt megalapozó folyamatok a helyükön vannak. Az utóbbiak közt általában megemlítik a figyelmet és a munkaemlékezetet, de nem hallunk az érzelmekrQl vagy érzésekrQl, és sohasem hallunk semmit arról, hogy milyen mechanizmusok generálják a különbözQ lehetQség repertoárokat, melybQl választanunk kell.
A válaszkiválasztásra azonban nem használunk tudatos (explicit) tudásokat, sem tudatos következtetési eljárásokat. A válasz-szelekció stratégiája ma már az inger és a válasz közti erQs kapcsolat motiválása oly módon, hogy a válasz átültetése a gyakorlatba automatikusan és gyorsan következik be, erQfeszítés vagy mérlegelés nélkül, bár szándékosan is elQhozható.
Annak eldöntése, hogy kit fogunk szeretni és kinek bocsátunk meg, pályaválasztási döntések hozása, vagy beruházási döntések meghozatala a közvetlen személyes és társas területhez tartoznak. Fermat utolsó teorémájának megoldása, vagy egy törvényjavaslat alkotmányosságával kapcsolatos döntés távolabb állnak a személyes magtól. Az elQbbiek könnyen besorolhatók a racionalitás és a gyakorlati ész fogalma alá; az utóbbiak inkább az elméleti ész, sQt a tiszta ész hatálya alá tartoznak.
A racionalitás
A racionalista felfogás fontos aspektusa, hogy a legjobb eredményhez ki kell zárnunk az érzelmeket. A racionális feldolgozást nem szabad megrontania a szenvedélynek.
Ellenben ha gondolkodásunk pusztán racionális kalkulációkkal mqködik, akkor lehet, hogy helytelenül fogunk választani, s egész életünkben sajnálni fogjuk a rossz döntést, vagy feladjuk frusztráltan a próbálkozást.



Fontos kiemelni, hogy a hétköznapi szemlélet zavarai nemcsak a korlátozott emlékezeti kapacitással függnek össze. Még ha van papírunk és ceruzánk is ahhoz, hogy rögzítsük a megfelelQ tudást, ahogy Tversky és Kahneman kimutatták, magukat a következtetési startégiákat is számtalan gyengeség terheli. Az egyik ilyen fontos gyengeség, hogy az emberek alig ismerik a valószínqségelméletet és a statisztikát, és nagyon hibásan használják. Ugyanakkor az agy gyakran másodpercek vagy percek alatt jól képes dönteni, attól függQen, hogy milyen az elérendQ cél idQkerete. És ha így tesznek, ezt a csodálatos teljesítményt a tiszta észen túl lévQ dolgok segítségével kell véghezvigyék. Alternatív felfogásra van szükségünk.
A szomatikus marker feltevés
MielQtt a probléma megoldásával foglalkoznánk, valami nagyon fontos történik: amikor eszünkbe jut az adott válasszal összefüggQ rossz kimenetel, akkor bármilyen rövid ideig is, kellemetlen érzés támad a gyomrunban. Mivel az érzés a testre vonatkozik a szomatikus állapot szakkifejezést használják, s mivel egy képet jelez , markíroz, ezért marker. Amikor szomatikus markerekrQl beszélnek, idesorolnak zsigeri és nem zsigeri érzeteket is.
Mit érnek el a szomatikus markerek? A figyelmet arra a negatív kimenetelre irányítják, amit egy adott cselekvés eredményezhet, valamint egy automatikus vészjel funkciójára, mely azt mondja: légy tekintettel a veszélyre, ha olyan alternatívát választasz, amely ehhez a kimenetelhez vezet. A jelzés azt eredményezheti, hogy azonnal elvetjük a negatív cselekvéssort, és más alternatívák közt választunk. Az automatizált jelzés jövQbeli veszteségek ellen véd további befektetés nélkül, s így lehetQvé teszi, hogy kevesebb alternatívából válasszunk. A szomatikus jelölQk nem biztos, hogy elégségesek a normális emberi döntéshozatalra, hiszen az ezt követQ következtetés és végsQ kiválasztás, ha nem is mindegyik esetben, de számos esetben fel fog merülni. A szomatikus jelölQk valószínqleg növeli a döntési folyamat pontosságát és hatékonyságát. Hiányuk redukálja ezt. Ez a megkülönböztetés fontos, és könnyen szem elQl téveszthetjük. Röviden: a szomatikus markerek a másodlagos érzelmek által generált érzések sajátos esetei. Ezeket az érzelmeket és érzéseket tanulás révén összekapcsoltuk bizonyos szcenáriók elQre jelezhetQ jövQbeni kimenetelével. Amikor egy negatív szomatikus jelölQ együtt jár egy bizonyos jövQbeni kimenetellel, a kombináció vészcsengQként mqködik. Ha ehelyett egy pozitív szomatikus markert kapcsolunk össze a dologgal, az vonzerQjelzés lesz. A szomatikus marker feltevésnek ez a lényege.
A szomatikus markerek nem végeznek helyettünk döntéseket. Segítik a döntést azzal, hogy bizonyos lehetQségeket kiemelnek (veszélyeseket vagy kedvezQket), és gyorsan kiiktatják Qket a további mérlegelésbQl.
A szemünk elQtt lévQ szcenáriók száma óriási, és a szomatikus jelölQk elQsegítik, hogy így nagyszámú részleten keresztül ugorjunk  ténylegesen csökkentik a navigálás szükségességét, hiszen egy automatikus felismerQrendszert adnak azokra a szcenárió összetevQkre, melyek valószínqleg meghatározóak. Az úgynevezett kognitív folyamatok és a rendesen „érzelminek” nevezett folyamatok közti kapcsolat nyilvánvaló.



Ez az általános magyarázat érvényes azoknak a cselekvéseknek a kiválasztására is, melyek közvetlen következményei negatívak, de amelyek pozitív távoli következményekkel kecsegtetnek. Ennek példája áldozatok hozatala most acélból, hogy késQbb elQnyökhöz juthassunk. Képzeljül el, hogy gyengélkedQ üzlete kudarcszériájának megfordítására önnek és munkásainak mostantól el kell fogadnia a bércsökkentést, együtt a munkaidQ drasztikus növelésével.fhž ª
2ª¬$ÖØ ¼¾Â

¸¼Ò-´!îÜÐǸ©š©š‹š‹vg[O[C[7h’9ZCJOJQJaJh¾:kCJOJQJaJhåMˆCJOJQJaJhe…CJOJQJaJhe…he…CJOJQJaJhåMˆ5OJQJhåMˆhåMˆ5OJQJhe…håMˆCJOJQJaJhe…hCJOJQJaJhe…h57ðCJOJQJaJhe…h6|·CJOJQJaJh6|·5OJQJh6|·h6|·5OJQJ"h6|·hèCÖ5>*CJOJQJaJ"h6|·h6|·5>*CJOJQJaJh ¼ ª
æ

¬þØ ¾ º¾R#Œ#óéÝÕÝÉÉÉɽ±±¥—‹
$¤h ¤ða$gdä3
$„¤x`„a$gde…
$„`„a$gd¾:k
$„`„a$gde…
$¤h ¤ða$gdåMˆ
$„`„a$gd $a$gd57ð
$„`„a$gd57ð $ ¤ða$gd57ð
$¤ð ¤Xa$gd6|·:sìsþþ´!P#R#Š#Œ#&&ø&ú&Š-ø1ú1–3ê5ö5f6g67?78¾9DtIžK KîKôèÜÓÇ»ô»¯»¯£—‹¯‹omaU‹Ih"#xh"#x5OJQJh"#xCJOJQJaJhÎwÊCJOJQJaJU-h|wÔh|wÔ6CJOJQJaJh|wÔCJOJQJaJh¾:kCJOJQJaJh

_wCJOJQJaJhït’CJOJQJaJh”_²CJOJQJaJhoõCJOJQJaJhü](CJOJQJaJhä35OJQJhä3hä35OJQJhe…CJOJQJaJhä3CJOJQJaJŒ#ú&ú1–3e6g6 KðK|QTVYÖZÚZ$[:]v^Ž^ÒfóóóóëÝÑÅÅÅÅŹ­­¡•
$„`„a$gdë.z
$¤h ¤ða$gdë.z
$„`„a$gd[£
$¤x ¤ða$gdÞ\x
$„`„a$gd"#x
$¤h ¤ða$gd"#x
$„¤x`„a$gd¾:k $a$gd¾:k
$„`„a$gdä3 A közvetlen távlat kellemetlen, a jövQbeni elQnyök gondolata azonban pozitív szomatikus jelölQt eredményez, s ez leküzdi a közvetlenül kellemetlen lehetQségekkel szembeni ellenállást. A kellemes jövQ által kiváltott pozitív szomatikus jelölQ a lehetségesen javuló dolgok elQszobájaként a kellemetlenség elviselésének alapját adja. Hogy lennén másképp képesek elviselni a sebészeti beavatkozást, a kocogást vagy az orvosi egyetemen töltött éveket? Puszta akaraterQvel, gondolnánk. De akkor hogyan magyarázzuk az akaraterQt? Az akaraterQ egy távlat értékelésén alapszik, s ez az értékelés nem lép fel, ha a figyelmet nem megfelelQen irányítjuk közvetlenül az azonnali gondokra és a késQbbi jutalomra, mind a mostani szenvedésre és a jövQbeni jutalmakra. Ha az utóbbit kiiktatjuk, akkor kiiktatjuk az akaraterQ szárnyai alól a felhajtóerQt. Az akaraterQ csak egy másik kifejezés arra a gondolatra, hogy a rövid távú jutalmak helyett a hosszútávú kimenetelek alapján választunk.
Honnan száraznak a szomatikus markerek?
Egy olyan idegrendszeri gépezettel születtünk, mely ahhoz szükséges, hogy bizonyos ingerosztályokra szomatikus állapotokat hozzon létre válaszként. Ez adja az elsQdleges érzelmek mqködéspontját. Ez a gépezet alapvetQen arra irányul, hogy a személyes és a társas viselkedésre vonatkozó jelzéseket dolgozza fel, és beletartozik az a diszpozíció, hogy nagyszámú társas helyzetet kapcsoljon össze adaptív szomatikus válaszokkal. Ugyanakkor a racionális döntéshozatalban használt legtöbb szomatikus marker valószínqleg a nevelés és a szocializáció során alakult ki agyunkban úgy, hogy specifikus ingerosztályokat specifikus szomatikus állapot osztályokkal kapcsoltunk össze. Vagyis másodlagos érzelmeken alapulnak.
A szomatikus markerek kialakulása megkívánja mind az agy, mind a kultúra normalitását. Ha kiindulásként akár az agy, akár a kultúra károsodott, a szomatikus markerek valószínqleg nem adaptívak (alkalmazkodóak). ElQbbire példát adnak azok a betegek, akiket fejlQdési szociopataként vagy pszichopataként szoktak diagnosztizálni. Érzelemeik bekapcsolódásának küszöbe oly nagy, hogy megrendíthetetlenek, és saját beszámolóik szerint nem éreznek és nem törQdnek semmivel. Hidegvérrel ismétlik bqneiket, ezzel újabb példát adva egy kóros állapotra, amelyben a racionalitás leromlását az érzések csökkenése vagy hiánya kíséri.
A szomatikus jelölQket tapasztalat révén sajátítjuk el egy belsQ preferenciarendszer ellenQrzése alatt, valamint egy külsQ körülményrendszer hatására, melyekbe beletartoznak nemcsak azok az entitások (vmely dolog tul.-ainak összessége) és események, melyekkel a szervezet kölcsönhatásban van, hanem a társadalmi konvenciók és az etikai szabályok is.
Idegrendszeri szinten a szomatikus markerek egy olyan rendszerben folyó tanulással kapcsolatosak, mely bizonyos entitások és események kategóriáit kellemes vagy kellemetlen testi állapotok kivitelezésével képes összekapcsolni.



Nyílt és rejtett szomatikus markerek
Magának a szomatikus markernek több cselekvési útja van: az egyik a tudaton keresztül, a másik a tudaton kívül. Függetlenül attól, hogy a testi állapotok valóságosak vagy mintha jellegqek -e, a megfelelQ idegrendszeri mintázat tudatosítható és érzést erdeményezhet.
Olyan szervezeteknél, akiknél az agy nem eredményez tudatot vagy következtetést, a rejtett mechanizmusok alkotják a döntési apparátus (eszköz, szerv) magvát.
Az intuíció
A tudatos szinten a szomatikus állapotok a válaszok kimenetelét pozitívként vagy negatívként jelölik meg, s egy adott válaszlehetQség szándékos kerülésére vagy követésére vezetnek. Ugyanakkor rejtetten kell hogy mqködjenek, vagyis tudaton kívül. A negatív kimenetellel kapcsolatos nyílt képzelet létrejön, ahelyett azonban, hogy észlelhetQ testi állapotváltozáshoz vezetne, legátolja az agy közepén elhelyezkedQ szabályozó idegrendszeri hálózatokat, melyek a közelítQ viselkedéseket közvetítik. A csalekvési tendencia gátlásával vagy a visszavonási tendencia tényleges megnQvelésével csökken a lehetQségeiben negatív döntés esélye. Legalábbis idQt nyer a szervezet, melynek során a tudatos mérlegelés növeli a megfelelQ döntés valószínqségét. Ráadásul a negatív lehetQség teljesen kiiktatódik, vagy a nagyon pozitív lehetQség valószínqbbé válik a cselekvési impulzus felerQsödésével. Ez a rejtett mechanizmus az alapja annak, amit intuíciónak nevezünk, annak a mechanizmusnak, amelynek segítségével megoldunk egy problémát anélkül, hogy gondolkodnánk errQl.
Az érzelem segítsége, akár segít, akár ront
Tversky és Kahneman munkája kimutatta, hogy a hétköznapi élet során használt objektív következtetéseink sokkal kevésbé hatékonyak, mint amilyennek tqnnek és mint amilyeneknek kellene lenniük. Következtetési stratégiáink nem tökéletesek, és Stuart Sutherland érdekes húrokat pendít, amikor az irracionalitásról, mint belsQ ellenségrQl beszél. A racionalitás törékeny eszközeinek speciális segítségre van szükségük. A racionalitás bizonyos kudarcai nemcsak elsQdleges számítási gyengeségbQl fakadnak, hanem abból is , hogy olyan biológiai késztetéseknek, mint az negedelmeskedés, a konformitás, az önértékelés megQrzése, nagy hatásuk van. S ezek gyakran elQtérben állnak az érzelmeknél és az érzéseknél. A legtöbb ember például jobban fél a repüléstQl, mint az autóvezetéstQl, annak ellenére, hogy a kockázat racionális mérlegelése egyértelmqen azt mutatja, hogy sokkal valószínqbb, hogy túlélünk két adott város között egy repülQutat, mint egy ugyanazona két város közötti autóutat. A következtetési hiba abból fakad, amit hozzáférhetQségi hibának nevezünk, ami azt jelenti, hogy megengedjük, hogy egy repülQbaleset érzelmi drámáival együtt uralja következtetéseink tájképét, és negatívan befolyásoljon a helyes választással szemben.
A biológiai késztetések és az érzelmek képesek befolyásolni a döntéshozatalt, s azt sugallja, hogy a testi alapú negatív hatás, bár nincs összhangban a tényleges statisztikával, valójában túlélésorientált: idQnként lezuhannak a repülQk, és a repülQbalesteket kevesebben élik túl, mint az autóbaleseteket.








Koncz Márta FSZ-reklám  DATE \@ "yyyy.MM.dd." 2008.05.06.

 PAGE 4

Hasonló témájú dokumentumok

Hozzászólások

16 4.előadás 5. óra ady ágazati altér bácsó sándor balzac beadandó biofizika cad rajz egyiptom elm elmélet előadás elte ttk fa feudalizmus gyakorló feladatok gyep növényzet információelmélet jegyzet jog jogi alaptan karrier képlékenyalakítás közoktatási rendszerek lengéstan logika magánjog magyar premodern matek házi 1 megoldások 1 matek házi 2 megolgások 1 modern műanyag nemzetközi gazdaságtan numerikus ollmann órai anyag pénzpiac prof. dr. héjj andreas radács sorozat struktúra szociálpolitika tereptan tétel törvény turizmus zh feladat