Kommunikációelmélet

Országok listájaHungaryMiskolci EgyetemBölcsészettudományi KarKulturális antropológiaKommunikációKommunikációelmélet

Kommunikációelmélet
2002/2003 tavasz


Az információ fogalma és jelentQsége az egyén és a társadalom életében

Mi a kommunikáció? Valami olyan, ami - megtörténik velünk
mi mqveljük (másokkal)
amit szakadatlanul teszünk (egymással)

A kommunikációban nem anyag vagy energia, hanem információ áramlik egyik helyrQl a másikra; egy feladó (címzQ) tevékenysége, amely arra irányul, hogy az információ jusson el egy vevQhöz (címzetthez).

KOMMUNIKÁCIÓ FELFOGÁSOK

a, Kommunikáció tranzaktív felfogása (Barnlund, Jacobson)

Információ (itt) nem csak újdonság, de a feladó érzelmeirQl vagy a kommunikációs csatorna állapotáról is szólhat.

b, Kommunikáció interaktív felfogása (Newcomb, Turner)

A vizsgálat tárgya nem az információtranszfer, hanem az interakció, ahol a részt vevQk akciójukkal egy közös cél elérésén igyekeznek.
Pl.  valaminek a megértetése valakivel
- közös nézet kialakítása valamirQl

A kommunikáció során nem egyszerqen információátadás történik, hanem közös cselekvések valamilyen információban kifejezQdQ (és korábban nem feltétlenül létezett) eredménye jön létre.

c, kultivációs felfogás (Shannon-Weaver,Dijk, Gerbner)

A tömegkommunikáció jelenségeinek értelmezésével kapcsolatban alakult ki. A k. nem egyszerqen a kommunikatív jelenségek felszínén megjelenQ esetlegességeket kategorizálja. A k. az, ami meghatározza azt, hogy mit tekintsünk létezQnek, mit fontosnak, mit helyesnek, illetQleg helytelennek, és mit mivel tekintsünk összefüggésben levQnek.

Pl. - a tranzaktív modellre példa a levél, de nem – vagy csak nehézkesen írható le a dialógus
- Interaktívval leírható a dialógus, de nem írható le a levél
- kultivációssal nem írhatók le egyes kommunikatív események, hanem csak teljes eseményrendszerek (tömegjelenségként értelmezett kommunikációk)

----------
Kommunikáció: esemény, aktus, ami megtörténik velünk,
mi müveljük másokkal,
szakadatlanul tesszük egymással
üzeneteken át zajló társadalmi interakció

nem anyag, vagy energia, hanem információ áramlik egyik helyrQl a másikra
egy feladó (címzQ) tevékenysége, amely arra irányul, hogy az információ jusson el egy vevQhöz

Kommunikáció akkor jön létre, ha a kommunikáló felek úgy kombinálják, manipulálják a szimbólumokat, hogy azok üzenetet (jelentést) közvetítsenek egymás számára. >>> bipoláris rendszer
--- kommunikátort és befogadót feltételez
--- természetére nézve szimbolikus és szándékos


A kommunikáció fQ ismérevei:

A kommunikáció szimbolikus folyamat. Alapegysége a jel, amely lehet szimptóma, szignál vagy szimbólum. Az utóbbi létrejötte szándékos, míg a szimptóma véletlenszerq. A szignál a köztes kategória szerepét tölti be.
A kommunikáció társadalmi folyamat: szimbólumok szándékos cseréjét jelenti emberek között
A kommunikáció koorientiációt feltételez. A kommunikáció (verbális és nonverbális)létrejöttének alapfeltétele, hogy két individuum kölcsönösen tudatában legyen egymás kommunikációs szádékának.
A k ~ egyéni értelmezést vált ki. Minden kommunikátor egyéni módon értelmezi a szimbólumokat, és fejti meg a jelentést.

A ~ megosztott jelentést feltételez. A különbözQ egyének azért képesek egymással kommunikálni, mert egy-egy szónak, kifejezésnek, gesztusnak, írásjelnek stb. hasonló írásjelet tulajdonítanak, feltéve, hogy azonos kódot (pl. közös nyelv) használnak és azonos kultúra részesei. EbbQl következik, hogy a ~ egyúttal összehangolt viselkedésnek tekinthetQ.

A ~ kontextusban jön létre. A ~ egy kontextus vagy egy szituációtípus, amelyben meghatározó, hogy hogyan alakul a kommunikáció alapelemeinek viszonya.

~ kontextusai: - intraperszonális (személyen belüli)
interperszonális (két személy közötti)
- csoportos (néhány ember között)
- szervezeti (szervezeten belül vagy ezek között)
- közéleti (szónok kiterjedt közönségnek üzen)
-tömegkommunikációs (elektronikus vagy nyomtatott médián közvetített kommunikáció)
- kultúraközi (különbözQ kultúrák tagjai közt)


A ~ kulcsfogalmai (Osmo A. Wiio összegzése):

a. Transzmisszió: A ~ térben és idQben zajló információátadást
jelent

b. Interpretáció: a ~ akkor jön létre, amikor az egyén jelentQséget vagy jelentést tulajdonít egy külsQ vagy belsQ ingernek

c. Megértés: két személy között a kommunikációs aktus akkor teljes, amikor az azonos jeleket azonos módon értelmezik

d. Csere: A ~ üzenetek küldésének és befogadásának folyamata

e. Megosztás: A ~ latin communis ( közös ) szóból származik. A ~ során információkat, gondolatokat, attitqdöket osztunk meg egymással. A ~ három elem meglétét igényli: a forrásét, az üzenetét és a rendeltetési helyét

f. Kapcsolat: a ~ ingerek átadása és válaszok közötti kapcsolat

g. Viselkedés: ~ akkor jön létre, amikor személyek jelentQséget tulajdonítanak az üzenettel kapcsolatos viselkedésnek

h. Interakció: a ~ célja, hogy összekössön két egyént olyan üzenetek létrehozása és befogadása révén, amelyeknek mindkettQjük számára van jelentése

i. Reziduum: a ~ a természet szervezQelve

Klaus Merten 160 meghatározás elemzése alapján 6 fQ attributumot mutatott ki:

Reciprocitás (kölcsönösség): a legtöbb modell a ~-t bipoláris folyamatnak tekinti. (M. szerint csak fenntartással lehet elfogadni)
Intencionalitás (szándékosság): a legtöbb modell a ~ alapvetQ kritériumának tekinti. (M. szerint ez elméletileg homályos kritérium)
Jelenlét: ez nem feltétlenül feltétele a ~ folyamatnak, hiszen közvetlen interakció nélkül is bekövetkezhet kommunikáció.
A verbális nyelv használata: nem kritériuma a kommunikációnak, hiszen non-verbálisan is lehet kommunikálni.
Hatás: a legtöbb meghatározás szerint a ~ alapvetQ célja a hatás kiváltása. M. szerint a hatás mérése nem egyszerq, hiszen számos esetben a kommunikációs aktus lezajlását nem közvetlenül kíséri hatás.
Reflexivitás (visszahatás): M szerint ez az ismérv a ~ tényleges kritériuma.


A kommunikáció három dimenziója (Merten szerint)

a/ társadalmi dimenzió: A ~ interakciós folyamat
b/ faktuális dimenzió: a ~ tények manipulálásának folyamata
c/ idQ dimenzió: a ~ a strukturális változás folyamata

Merten meghatározása: a ~ legkisebb társadalmi rendszer, amelyet az idQ-tény-szociális reflexivitás jellemez
KÖNYVTÁRI ISMERETEK

I.1.Az információ fogalma, kezelése

Általános értelemben információ minden olyan jel, szimbólum vagy jelzés, amellyel az ember képes más emberre hatni oly módon, hogy ettõl viselkedése megváltozzék.

Az információt kibocsátó az adó, az azt befogadó a vevõ, maga az információ mint üzenet valamilyen információtovábbító csatornán át jut a befogadóhoz.

Szûkebb meghatározása: számunkra új ismereteket hordozó jelek tartalmi jelentése.

Lényeges tulajdonsága, hogy mindig csökkenti a bizonytalanságot.

A tudomány lényege a kommunikáció .

A tudományos információcsere kettõs funkciót tölt be: egyrészt az új ismeretek megszerzését szolgálja, másrészt pedig biztosítja az új eredményekkel járó elõjogokat a kutató számára.

A szakmai információ rögzítésének és tárolásának eszköze a dokumentum: egy olyan anyagi objektum, amely rögzített információt tartalmaz, és célja a szakismeretek térbeli vagy idõbeli átadása.

Tartalmi szempontból három nagy csoportot különböztetünk meg:

*elsõdleges információ, tehát maguknak a dokumentumoknak (pl. könyv, folyóirat, kutatási jelentés, szabadalom, konferencia anyag) teljes vagy részleges szövege;

* másodlagos információ, vagyis a dokumentumokról nyújtott tájékoztatás

(pl. bibliográfiai leírás, tartalmi kivonat);

* faktográfiai információ (tényadatok).

Az idõszakosságot, periodicitást tekintve

* eseti és

* folytatódó kiadványokat különböztetünk meg.

Az eseti, egyszeri megjelenésû dokumentumok befejezett, lezárt egységet alkotnak (fizikailag ugyan állhatnak több egységbõl), mert a lezártság szándékával készülnek.

Folytatódó kiadványok a periodikák.

Információ-tartalom szempontjából a monográfiát, kézikönyvet és a tankönyvet különítjük el. A monográfia egy tudományos témát kimerítõen feldolgozó mû. A kézikönyv valamely tudományterület vagy ismeretág alapvetõ tudnivalóit, eredményeit összefoglaló, általában nagyobb terjedelmû mû. A tankönyv valamely tantárgy vagy tudományág ismereteit tartalmazó könyv, amely oktatási céllal készült.

Adat, információ és informatika
1. Az adat fogalma:

Adatnak nevezünk minden olyan ismeretet, mely elõzõleg már rögzítésre került.
Az ismeret közlésének szabályai:
- szintaktikai szabályok (forma)
- szemantikai szabályok (tartalom)

2. A hír fogalma:
A hír közölt, továbbított, mozgásban lévõ ismeretet jelent.

3. Az információ fogalma:
Az információ olyan jelsorozatok által hordozott hír, mely egy rendszer számára új ismeretet jelent.

4. A kommunikációs rendszer:
Az információ továbbítása csak kommunikációs rendszerben történhet.

A kommunikációs rendszer fõ részei (pl. telefon):
- adó (emberi agy - hang)
- kódoló (mikrofon)
- továbbító (elektromos vezeték)
- dekódoló (hangszóró)
- vevõ (fül - emberi agy)

5. Az információs rendszer:
Az egymással kapcsolatban álló információs folyamatokat együtt információs rendszernek nevezzük.
Az információs rendszerrel szemben támasztott követelmények:
- gyors és pontos kommunikáció
- nagy mennyiségû adat tárolása
- gyors adatfeldolgozás

Ezen követelményeket a számítógép tökéletesen kielégíti!

6. Az informatika:
Napjaink új tudományága az informatika.
E tudomány a méréstechnika, a hírközlés és a számítástechnika integrálódásaként jött létre, az információs rendszerek egészével foglalkozik.



KOMMUNIKÁCIÓKUTATÁSI TRENDEK

2 fQ irányzat

1. Folyamatiskola
a kommunikációt üzenetátadásnak tekinti
azt kutatja, hogy az üzenet küldQje és befogadója hogyan kódol és dekódol, átadók hogyan használják a csatornákat és a kommunikáció médiáját
a ~t olyan folyamatnak tekinti, amely során egy személy befolyásolja egy másik személy viselkedését vagy lelkiállapotát
foglalkoztatja a hatékonyság és pontosság kérdése
ha a hatás nem az elvártnak megfelelQ, ez az irányzat kommunikációs zavarról beszél, s vizsgálja a zavar létrejöttének okait

A folyamatiskola a társadalomtudományokon, elsQsorban a pszichológián és a szociológián belül folyó kommunikációs kutatásokat jelenti. Célja a kommunikációs aktusok vizsgálata

Szemiotikai iskola
- A ~t a jelentések kialakulásaként és cseréjeként értelmezi
- Azt vizsgálja, hogy az üzenetek vagy a szövegek hogyan hatnak szemantikailag a befogadókra, tehát a szöveg kulturális szerepével foglalkozik.
Alapfogalomként a szignifikációt ( jelentés ) használja, s a félreértést nem tartja a kommunikációs zavar szükségszerq megnyilvánulásának, hiszen az adódhat a küldQ és a fogadó közti kulturális különbségbQl is.
Kutatási módszerét a szemiotikától (a jeltudománytól) kölcsönzi.

Ez az iskola a nyelvészeti és esztétikai indíttatású kommunikációs kutatásokat foglalja magába. Vizsgálódásának középpontjában a kommunikáció produktumai állnak.

A kommunikációt mindkét iskola azonos módon, üzeneteken kersztül zajló társadalmi interakcióként definiálja.
De: eltérnek a társadalmi interakció fogalmának értelmezésében
A folyamatiskola szerint a társadalmi interakció az a folyamat, amelynek során valaki kapcsolatot teremt valaki mással, befolyásolja annak viselkedését, lelkiállapotát, érzelmi reakcióját, s ez fordítva is megtörténik.
A szemiotikai irányzat szerint a társadalmi interakció során válik az egyén egy bizonyos kultúra vagy társadalom tagjává.

De különbözik az üzenet fogalmának az értelmezésében is

Folyamatiskola szerint az üzenet az, amit a kommunikációs folyamat továbbít, s ebben nagy szerepe van az intenciónak.
(pl. behajlított ujj csak akkor válik üzenetté, ha szándékosan tettem, s valakivel megállapodtam, hogy ez jelzésként funkcionál.) Az üzenet tehát az, amit a kommunikátor valamibe beleért vagy kifejez különbözQ eszközökkel.

A szemiotikai iskola szerint az üzenet egy jelképzQdmény, amely befogadóval folytatott interakció során jelentést hoz létre. Az üzenet továbbítójának jelentQsége itt háttérbe szorul. A hangsúly a szövegen van és annak olvasatán.

Az olvasat az a folyamat, amelynek során a befogadó megfejti a szöveg jelentését, s a szöveget alkotó kódok és jelek értelmezésében saját kulturális tapasztalatait használja fel. (eltérQ társadalmi tapasztalatokkal rendelkezQ vagy más kulturális közeghez tartozó olvasók ugyanannak a szövegnek más értelmezését adják. !! Ez nem kommunikációs zavar !!
Az üzenet tehát itt nem egyenlQ azzal, amit A küld B-nek, hanem egy strukturált kapcsolatrendszer egyik eleme, a külsQ valóság és a szöveg alkotója vagy olvasója mellett.


A KOMMUNIKÁCIÓ ÁLTALÁNOS ÉS SPECIFIKUS MODELLJEI

Három átfogó kategóriába lehet sorolni:
telekommunikációs
tömegkommunikációs
társadalmi kommunikációs

Shannon és Weaver modellje (1949, telekommunikációs modell)

A kommunikáció matematikai elmélete – folyamatiskolához tartozik,
kommunikációt üzenetek átadásának tekinti
(II. vh. idején kutatták a kommunikációs csatornák használatának leghatékonyabb módját
csatornákon a telefonkábelt és a rádióhullámot értették, befogadón pedig a rádióvevQt
kérdés: hogyan lehet egy csatornán minél nagyobb mennyiségq információt továbbítani, és hogyan lehet a csatorna információtovábbító képességét mérni?

Modelljük egyszerq lineáris folyamatnak tekinti a ~-t :

Információ átadó jelzés kapott befogadó végcél
forrás jelzés
zajforrás


A kommunikációkutatás elQtt álló feladatok:
A szint (technikai probléma): A kommunikációs szimbólumokat milyen pontosan lehet átadni?
B szint (szemantikai probléma): Az átadott szimbólumok mennyire pontosan közvetítik a kívánt jelentést?
C szint (hatékonysági probléma) befogadott jelentés milyen hatékonysággal befolyásolja a viselkedést?

A modell technikai probléma megoldására született
Shannon-Weaver szerint maga az üzenet tartalmazza a jelentést; a kódolás folyamatának tökéletesítésével együtt növekszik a szemantikai pontosság















De: nem veszi figyelembe a kulturális tényezQket (a jelentés legalább annyira gyökeredzik a kultúrában, mint az üzenetben)
Shannon-Weaver a kommunikációt manipulációnak, vagy propagandának értelmezi (X hatékonyan kommunikál Y-nal, s Y ily módon válaszol, ahogy azt X kívánja) Pl. a kommunikáció hatásának tekinthetQ, ha egy mqvészeti alkotásra esztétikai vagy érzelmi reakciót adunk.
Shannon-Weaver modell a telekommunikációs és tömegkommunikációs folyamat elemeit vázolja, de alkalmas az interperszonális kommunikáció modellálására is.
A folyamat elemei:
Stimulálás  a modell kiinduló eleme a forrás, amelyet belülrQl vagy kívülrQl inger ér, s ez kiváltja az üzenetküldés igényét. (Pl. látvány, érzelem, hallásérzet)

Kódolás  a második lépés; a forrás az üzenet tartalmát szimbólumokba kódolja (betqszók, füstjelek, vizuális ábrák, stb.). A szimbólumok konvencionalizáltak, egy adott kultúrközösség számára érthetQek.


Továbbítás  Az üzenet átadása szinte mindig közvetlenül történik az interperszonális kommunikációban. A tömegkommunikációban viszont az üzenetet úgy kódolják, hogy alkalmas legyen technikai berendezések segítségével történQ továbbításra. (Az emberi hang hangnyomása, hangfeszültsége arányosan átalakul elektromos impulzussá, hogy alkalmassá váljon telefonon való átadásra.)

Dekódolás - A befogadó veszi az adó által kibocsátott jelzéseket. Az interperszonális kommunikációban a befogadó személy aki hallja/látja az üzenetet. A tömegkommunikációban az üzenet elsQdleges vevQje nem egy személy, hanem egy berendezés, amely dekódolja, majd rekonstruálja a jelzésekbQl az üzenetet. (A mechanikus dekódolás azért szükséges, hogy az üzenet emberi befogadója megértse.)


Internalizáció  A tömegkommunikációban a dekódolásnak egy második fajtája is végbemegy akkor, amikor a személy felfogja az átadó berendezéstQl érkezQ üzenetet.  Ez intraperszonális folyamat, melynek során a befogadó az üzenetet internalizálja (tudatilag feldolgozza)  a befogadónak a második fázis sikeressége érdekében, értenie kell a forrás által kiválasztott és a kódolásban alkalmazott kommunikációs formákat. >> forrásnak és vevQnek közel azonos háttértudással kell rendelkeznie ahhoz, hogy a kommunikáció létrejöhessen. >> kódolónak ismernie kell a célközönséget, s úgy alakítani az üzenetet, hogy azt pontosan a kívánt hatásnak megfelelQen lehessen dekódolni.


Zaj  Ha a beszélQ a szavakat hadarva, egybefolyóan ejti ki, akkor az üzenet hatékonysága veszélybe kerül: az összefolyó beszédet vagy a kommunikációs folyamat zavartalanságának más akadályát zajnak nevezzük. A tömegkommunikációban a zajinterferencia lehetQségei megszámlálhatatlanok.
A zaj három formában fordulhat elQ: - csatornazaj (üzenet átadásának folyamatában, pl. hullámzavarok, mikrofonhiba)
környezeti zaj  a dekódolási folyamatot akadályozza (pl. kopogtatás, ami megzavarja a könyv olvasását)
Szemantikai zaj  az üzenetek megformálása során jelentkezQ problémák (pl. helytelen szóhasználat)
Leghasznosabb ellenszer az ismétlés

Feedback (visszacsatolás)  a tömegkommunikáció nem egyirányú folyamat. A befogadó kommunikátorrá válik, válaszát kódolja, médiumon keresztül továbbítja az eredeti kommunikátornak. Ez a fordított folyamat a feedback. Az interperszonális kommunikációban egyértelmqen kiderül a visszacsatolás elmaradása. A tömegkommunikációban viszont csak késleltetett visszacsatolásra van lehetQség. Ezért itt a kifejezés pontossága és tisztasága fontos követelmény.

Információ  az üzenet alapegységét, a bit egységét használják az információ mérésére. A bit a kettes számrendszerbeli számjegy elnevezése (compress of binary digit), amit a gyakorlatban az igen-nem választást jelenti. Ezek a kettQs választások vagy oppozíciók a komputernyelv alapjai, s számos pszichológus szerint az agyunk is hasonlóképpen mqködik. (Pl., ha meg akarjuk itélni valaki korát, bináris választások gyors sorozatát hajtjuk végre: fiatal  öreg
Ha fiatal, felnQtt vagy kiskorú
Ha kiskorú, tizenéves vagy fiatalabb
Ha tízévesnél is fiatalabb iskolás vagy óvodás
Ha óvodás/bölcsis, járni tanuló gyerek v. csecsemQ
Válasz: csecsemQ  a szó a bináris választásoknak ebben a rendszerében az információ öt bitjét tartalmazza, hiszen öt választást hajtottunk végre a szemantikai kategóriák síkján.
Shanon és Weaver megkülönböztette a szignálrendszert és a szemantikai rendszert. A szemantikai rendszert nem tudták olyan egyértelmqen meghatározni, mint a szignálrendszert, s ezért az információt ezen a szinten nehezebb is mérni, sQt sokak szerint ez irreleváns.

Redundancia és entrópia  Az információ és a redundancia fogalma szorosan összefügg. A redundancia az, ami az üzenetben konvencionális, elQre meghatározható. Az entrópia a redundancia ellentéte. A redundancia a magas fokú elQre meghatározhatóság eredménye, az entrópia az alacsony fokúé. >> Tehát egy alacsony fokú elQre meghatározhatósággal bíró közlemény entropikus és magas információtartalmú.
Ez fordítva is igaz: egy magas fokú elQre meghatározhatósággal bíró közlemény redundáns és alacsony információtartalmú. (Pl. köszönök egy ismerQsnek az utcán)
A redundancia a kommunikációnak nem csupán hasznos, de nélkülözhetetlen eleme. Elvileg a komm. redundancia nélkül is végbemehet, de kevés az ilyen szituáció.
Mi a redundancia szerepe? Két fQ funkciója van:
A/ technikai jellegq
B/ a kommunikáció társadalmi dimenzióit biztosítja

A/ A redundancia mint technikai elem  Shanon and Weaver bemutatják, hogy a redundancia hogyan segíti a dekódolás pontosságát és a hibák felismerésének lehetQségét. Pl a gépelési hibát a nyelvben meglévQ redundanciának köszönhetQen vagyunk képesek felismerni. (az új és ujj közti szemantikai különbségtétel lehetQségét a nyelvi redundancia biztosítja. Természetesen a kontextus is segít e különbségben. > a kontextus a redundancia forrása lehet.
A kommunikátorok állandóan ellenQrzik az üzenet pontos jelentését a lehetségessel szemben, s hogy mi a lehetséges jelentése, azt a kódról, a kontextusról és az üzenet típusáról szerzett tapasztalataink határozzák meg, vagyis a konvencióra és a használatra vonatkozó tapasztalataink összessége. > a konvenció a redundancia fQ forrása
A redundancia segít a kommunikációs zaj csökkentésében is. (A reklám egyszerq, ismételhetQ, elQre megfejthetQ üzenet többnyire)
A redundancia növelésével az entropikus üzenet átadásának problémái leküzdhetQk. (Pl. egy váratlan üzenetet többször is el kell ismételnünk, vagy más szavakkal megmagyaráznunk)
Ha nagy, heterogén közönséghez szólunk, akkor a redundancia magas fokával bíró üzenetet tervezünk. Kis, homogén szakcsoportnak célszerqbb entropikus üzenetet átadni. >
A redundancia a kommunikáció tökéletesítésének eszköze.

B/ Redundancia és konvenció
Az entrópia csökkentésének és a redundancia növelésének egyik módja az, ha az üzenetet a konvencióknak, a közös mintáknak megfelelQen tervezzük. (Minél népszerqbb és közérthetQ egy mqalkotás, annál nagyobb a redundancia szintje mind formailag, mind tartalmát tekintve.

Csatorna – az a fizikai eszköz, amelyen a jelzések továbbítódnak. (Fénysugarak, hanghullámok, rádióhullámok, telefonkábelek, idegrendszer stb.)

Médium – olyan technikai és fizikai eszközök összessége, amelyek lehetQvé teszik, hogy az üzenet a csatornákon keresztül való átadásra alkalmas szignálokká alakuljon. Ilyen médium pl. az emberi hang, a mqsorszórás technológiája (a rádió és televízió médiuma)
A médiát három fQ kategóriába osztjuk:

a/ prezentációs média: hang, arc, test. (a verbális és nem verbális kommunikáció természetes nyelvét használják. Fontos a kommunikátor jelenléte, mivel Q egyúttal a médium; a jelenre korlátozzák a tevékenységüket, s kommunikációs aktusokat teremtenek.

b/ reprezentációs média: könyvek, festmények, fotók, írás, építészet, stb. Ezek a médiumok a kulturális és az esztétikai konvencióknak megfelelQen hoznak létre alkotásokat, amelyek reprezentatívak, kreatívak, kommunikátortól függetlenül léteznek.

c/ mechanikus média: telefon, rádió, televízió, telefax stb. (Mqszaki technológia hozza Qket létre, s itt a legnagyobb a kommunikációs zaj elQfordulásának veszélye.)
A három kategória nem szigorúan zárt egység, számos ponton érintkeznek.



Kódok  a kód egy adott kultúra, szubkultúra tagjai számára jelentésrendszert alkot.
JelekbQl és szabályokból vagy konvenciókból építkezik, amely utóbbiak meghatározzák, hogyan és milyen kontextusokban lehet e jeleket használni, és milyen kombinációkba léphetnek egymással annak érdekében, hogy komplex üzeneteket hozzanak létre.

Hogyan alakul a kód, a csatorna és a média közti kapcsolatrendszer?
A csatorna fizikai jellemzQi határozzák meg, hogy milyen típusú kódokat tud átadni. A telefon például a verbális kódra és a paranyelvre (intonáció, hangsúly, hangnem stb.) korlátozódik.
Nem ilyen egyértelmq a kapcsolat a kód és a médium között. A televízió pl. olyan médium, amely a látvány és a hang csatornáit használja. EbbQl kiindulva szokás különbséget tenni a csatornaspecifikus (pl. életképek, grafika, beszéd, zene) és médiumspecifikus (pl. megvilágítás, szín, kameraállás) kódok között. - Bár a médium technikai adottságai valóban meghatározzák a kódok kiválasztásának szabályait, e folyamatban a leglényegesebb szerep mégis a mqsorszórók kulturáltságának jut.
A szemiotikában általánosan elfogadott meghatározás szerint a kód nem más, mint a jelnek jelentést tulajdonító szabályok rendszere. Ilyen a morzekód, a közlekedési jelek, a gesztusok, az algebra. A kódok alkotják közö.Tâä
Ú ò –
°
:
B
L
h
˜
¤
æ






,

.

L

\

j

Ž

ž

â


F
j
n
r
’
Þ
ò
z fxœÆ¸Ìðú) 2 5 B q s ~ ‘ – ¤ ­ º Ò ÜNüòüéÞòÑòÞòÞòÞÉò¼ò¼òѱòÞòÞòÞò¼ò¼ò±ò±ò±òÞò¼ò±òÞòÞò±òü¬ü§ü§ü§ü±üѱ h)eð6 h)eð5h)eð5CJmH sH h)eð6>*CJmH sH h)eðmH sH h)eð56CJmH sH h)eð6CJmH sH h)eð5mH sH h)eðCJmH sH h)eð?.PRTâäX † Ô Ö f
h
˜
š




óêÞÞÒÆÒÒ··ÒÒÒ§§—Ò$
Æ4„Ä`„Äa$gd)eð$
Æ4„Ä^„Äa$gd)eð$
&
F
Æ4a$gd)eð


&
F
Æ4gd)eð
$
Æ4a$gd)eð
$
Æ4a$gd)eð
Æ4gd)eð
$
Æ4a$gd)eðaþ

ü

þ

l
n
z Ì "’”¦¨3 q 
CeÄÅóóãóóóóóóóóóóóóóÚÚóóóóóó
Æ4gd)eð$
Æ4„Ä`„Äa$gd)eð
$
Æ4a$gd)eðÅÚÜN¨ LNü°™t v ¦!®!"ððäÛääääääÌÌÌÌäÌäÌÃÃ
Æ4gd)eð$
&
F
Æ4a$gd)eð
Æ4gd)eð
$
Æ4a$gd)eð$
&
F
Æ4a$gd)eð Ll”´ºÖèìø.Î꟱*~ – ¦!Ò!ö!"-":"C"`"k"–"ž"Ç"Ù"#*#>$@$D$z$„$–$˜$ž$¦$À$8%R%2&B&'('š'¬'Æ'Ö'P)b)Ò)æ)Â*Ö*ì+ü+<,T,š,óéÞéÞéÓéÓéÓéÞéÞéÞéËÂËÂ˾¹¾¹¾¹¾¹¾¹¾¹¾¹¾¹¾´­¾­´¾´¾´¾´¾´¾´¾¹¾´¾´¾´¾´¾¹¾

h)eð56 h)eð5 h)eð6h)eðh)eð5mH sH h)eðmH sH h)eð6CJmH sH h)eð5CJmH sH h)eðCJmH sH h)eð5>*CJmH sH D"6"Z""Ã"#@$B$D$ž$ $ %0%2%*&,&''’'”'H)J)Ê)Ì)º*ìßÖÖÖÖÖÖÖÖÖÖÖÖÖÖÖÖÖÖÖÖÖÖ
Æ4gd)eð


Æ4„L^„Lgd)eð
&
F
Æ
h´ 4„´ ^„´ gd)eðº*¼*ä+æ+:,<,Ú,Ü,ä-ì.à/¸0'2t2u2v2§2©2Ú23h4j4H5p5r5öööööööêêêêêêöööööööööÛÏ
$
Æ4a$gd)eð$
&
F

Æ4a$gd)eð


&
F
Æ4gd)eð
Æ4gd)eðš,¼,Ü,ô,ä-.ì./à/0¸0Ä0'2B2v2•2—22¬2µ2Ý2ç244ô425H5p5r5v5¸5’8×8R9Š9™9®9S:h:Ú:ñ:x;š;>M>º>È>
?-?ˆ?£?@ @!@$@<@B@Q@Z@s@{@‹@@¥@¾@ùA B€BCâCäCD
D>HúöñöñöñöñöñöñöêöúöúöúöúöñöâöâÙâÙâÙâÙâÙâÙâÙâöâöâÙâÙâÙâÙâÙâÙâÙâÙâÙâÙâÙâÙâÙâÙâÙÎÙâ h)eð56mH sH h)eð5mH sH h)eðmH sH

h)eð56 h)eð5h)eð h)eð6Or5º5¾5„6…677o7p7²7³7×7Ø788Q9R9‘9’9J:K:™:š:Ñ:Ò:;;óóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóó
$
Æ4a$gd)eð;-;.;?;@;t;u;<O>q>“>¶>·>Ê>? ?"?óçççççççÞçççÕççççççççççç
Æ4gd)eð
Æ4gd)eð
$
Æ4a$gd)eð
$
Æ4a$gd)eð"?‡?ˆ?¦?ë?ì?-@:@O@q@‰@£@¤@Á@#AaAA¢A»A¼AõAöA BfB€C‚C„C†Cóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóêê
Æ4gd)eð
$
Æ4a$gd)eð†CÂCÄCàCâC
D\DxEjFÐFÌGÎG.I0IXIÔIôJšLMMöíííííáááááááÒ¶§á$
&
F
Æ4a$gd)eð


&
F
Æ4gd)eð$
Æ4„Ñ^„Ña$gd)eð$
&
F
Æ4a$gd)eð
$
Æ4a$gd)eð
Æ4gd)eð
Æ4gd)eð>HØH0IVIXI*CJmH sH h)eð5>*CJmH sH h)eðCJmH sH h)eð5>*mH sH h)eð>*mH sH h)eð6>*mH sH h)eð5mH sH h)eð56mH sH h)eðmH sH h)eð6mH sH 8M1N2NŸNßN¼O7P8PpPqPçP&R(RòSôS²VXX X8X9XaXsX†XŸXóêêêêêêêêêóóóóóóóóÞóóÏÏÏ$
&
F
Æ4a$gd)eð
$
Æ4a$gd)eð
Æ4gd)eð
$
Æ4a$gd)eðŸX XÜXÝX YJY¡YœZÈ[Ê[:\<\Ì\ ].]0]2]Š]"^‹^ò^ó^%_óäÔÔÅÅÅÅóóóóóóóóóóóóóó$
&
F
Æ4a$gd)eð$
Æ4„h^„ha$gd)eð$
&
F
Æ4a$gd)eð
$
Æ4a$gd)eðð^ò^%_b_Å_Ç_É_4`Ê`daÔbðb.dDdre†eg(gþijj€j2kZkÊk\l
m.m\n|nÜn*oJr\r&sîsˆtŠtÐtÖtìtru”uBvfvzv|vwwTwfwòxyÜzòz*{0{ô{$|p~r~FƒvƒôƒR„Ì„D…b†d†Ô‰$ŠRª“””V”;–C–̖Ֆ䙚â›
œôêôêßêôêôêôêßêßêßêßêôêôêôêßêôêôêßêôêßôêßêßêßêßêßêßêôêßêôêôêßêßêôêôêßêßêôÛÖÛÖÛßêßêôêô h)eð5h)eðh)eð5CJmH sH h)eðCJmH sH h)eð6CJmH sH T%_¶_·_¸_¹_º_»_¼_½_¾_¿_À_Á_Â_Ã_Ä_Å_Ê`Ôbd.dteve
g

g güióóóóóóóóóóóóóóóóóóóóäóäóóä$
&
F
Æ4a$gd)eð
$
Æ4a$gd)eðüiþi

m mmLrNrPrŠtruBvwRwTwÚzÜzr~²~fóäóóäóóäÔÅÅÔÔäóäµóó$
Æ4„L^„La$gd)eð$
&
F
Æ4a$gd)eð$
Æ4„h^„ha$gd)eð$
&
F
Æ4a$gd)eð
$
Æ4a$gd)eðfÌ™€DƒFƒd†¤‡äˆD‰n‰Ô‰Ö‰RîðV’¨“””T”:–;–ëëßßÐÀÀÀÀÀßß·········
Æ4gd)eð$
Æ4„Ä`„Äa$gd)eð$
&
F
Æ4a$gd)eð
$
Æ4a$gd)eð$
Æ4„ˆ„Ä^„ˆ`„Äa$gd)eð;–Ë–Ì–Ž™Ü™Þ™Ú›Ü›ÌÎŸªŸ¬Ÿ®Ÿ°ŸZ V¢X¢ä¢p¤J¨®ÖðäðÔÔÔÔÔÔÔääÄäð»»»»»»
Æ4gd)eð$
Æ4„h^„ha$gd)eð$
Æ4„Ä^„Äa$gd)eð
$
Æ4a$gd)eð$
&
F
Æ4a$gd)eð
œÔô°ŸÀŸÊŸ( H X Z j Ô ¡P¢X¢ä¢¤£¶£Ì£

¤î¤¥6¥€¥Ü¥¦+¦;¦N¨l¨Æ¨Ð¨î¨R©ªÖ¨×ê×Ø(ئ٨ٮÙÒÙÖÙÚHÚ Ú<Û¶Û(ÜžÜ ÜÈ܊ݖÝ
ÞÞÞtÞ®âtæ¶æþç\èºèÌèŽé¨ê°êöëöàëöëöàöëöëöàöëöëöëöëöÓöÓöàöàöàöÑöëöÄöàöÄöëöëöëöëöàöÄöÄëöÀö»ö°ö°ö°öh)eð>*CJmH sH h)eð5h)eðh)eð56CJmH sH Uh)eð6>*CJmH sH h)eð5CJmH sH h)eð6CJmH sH h)eðCJmH sH Ességi életünk alapját, hiszen a társadalmi kommunikáció minden aspektusa kódolva van.
A kódokat alkotó elemek tipológiája a taxanomikus, kategorizációs struktúrák széles körét nyújtja. >>
Különbséget teszünk viselkedési és kommunikatív kódok között.
- A viselkedési kódok feladata a társadalmi kontroll biztosítása (pl. jogi vagy hirdetési kódok). Ezek a kódok is közvetítenek bizonyos jelentést, de rendeltetésük inkább szabályozó, mintsem kommunikatív jellegq.
- Kommunikatív kódok:
a/ Paradigmatikus kiterjedésqek vagyis jelek rendszerei;
b/ szintaktikai konvenciók szabályozzák Qket, amelyek meghatározzák a jelek kiválasztásának és kombinálásának módjait;
c/ a kódokat alkotó egységek refenciális jelentést hordozó jelek, amelyek használata társadalmi megállapodáson alapul;


d/ a kommunikáció céljaira alkalmas médium továbbítja Qket

A kódok fQ tipusai:
analóg és digitális
prezentáló és reprezentáló
denotáló és konnotáló
széles körq és szqkkörq

Az analóg kód egy bizonyos sor, sorozat részeként jön létre, míg a digitális kód különálló egységekbQl és jelekbQl áll.
A valóságot kontinuumnak (szakadatlanul zajló folyamatnak)kell tekintenünk, ami a kultúrán belül akkor nyer értelmet, ha digitalizáljuk vagy kategorizáljuk azt. Így pl. a mutatókkal ellátott óra analóg: a mutatók mozgása számlap körül analóg, a természeti idQ folytonos elQrehaladásával. Ezzel szemben a digitális óra felosztja ezt a kontinuumot, és órák, percek, másodpercek rendszereként kódolja. Tehát ahhoz, hogy a természeti jelenségeket értelmezhessük s közölhessük, digitalizálnunk, kategorizálnunk és rendszereznünk kell azokat.
Egy másik példa a természetes koninuumra az interperszonális távolság. Hogy értelmet adjunk neki, bizalmas (egy méteren belüli), személyes (kb. egy métertQl két és fél méterig) és közösségi aspektusokra osztjuk fel.
Az öregedés is kontinuum, szakadatlan folyamat, a valóságban azonban a kort különbözQ kategóriákra bontjuk, s gyakran kidolgozott kor-, korszakrituálékkal teremtjük meg az átmenetet az egyik digitális kategóriából a másikba (pl. felnQtté válás, nagykorúvá válás).

Prezentáló és reprezentáló kódok
A prezentáló kódoknak a szövegalkotásban van szerepük. Minden szöveget üzenetnek kell tekintenünk, amely az adott társadalmi kontextustól függetlenül létezik.
Az írásmqvekhez az írott nyelv reprezentáló kódjai, a központozás, a tipográfia és az elrendezés tartoznak. Ezek a kódok bármely, befogadásukra alkalmas társadalmi kódon belül mqködhetnek.
Ezzel szemben a beszélt nyelv, a hangszín, az arckifejezések, az öltözködés prezentáló kódjai csak használatuk közvetlen társadalmi kontextusában adekvátak. A prezentáló kódok tipikusan az interperszonális kommunikációhoz kötQdnek, a reprezentáló kódok pedig a tömegkommunikációhoz.
A PREZENTÁLÓ KÓDOK FP ÁTADÓJA AZ EMBERI TEST. 3 alapvetQ típusa van:
viselkedési, tanult kódok (pl. testmozdulatok)
kereskedelmi kódok (pl. ruhanemq)
genetikus testkódok (pl. hajszín)

Mindhárom típusba tartozó kód képes az alábbi négy jelentéstípus kifejezésére:
kapcsolatfeltáró jelentések
társadalmi hovatartozást tükrözQ jelentések
identitásjelentések
expresszív jelentések

Az emberi test a következQ prezentáló kódok átadására alkalmas (Michael Argyle 1983)
érintés
proxemika (kommunikáló felek közti térköz)
orientáció (egymáshoz való odafordulás szöge)
megjelenés
fejbólintások
arckifejezések
gesztusok
testhelyzet
szemmozgások és szemkontaktus
a beszéd nem verbális aspektusai (hangmagasság, hangszín, hangterjedelem, hangsúly stb.)
Ezek a kódok az emberi test fizikai adottságait, képességeit használják fel jelentésáltalánosításra és  átadásra.
A reprezentáló kódok a prezentáló kódok technológiailag megalapozott transzformációi. A legfejlettebb reprezentáló kód a verbális nyelv. A reprezentáló kódok formai jellemzQit egyrészt annak a médiumnak a tulajdonságai határozzák meg, amelyeken keresztül átadják Qket, másrészt a társadalmi használat konvenciói. (Pl. tv mint médium specifikus reprezentáló kódjai. Bármely tévéfilm megalkotásához és átadásához nélkülözhetetlenek a technológiai folyamatok és a konvencionális fogások. Ezek teszik lehetQvé a film elektronikus közvetítését, valamint azt, hogy a befogadó elektronikusan és kulturálisan dekódolni tudja azt. )

A kódok nemcsak az üzenetek átadására szolgálnak, hanem a jelentések általánosítására és terjesztésére is. A jelentések komplex képzQdmények, amelyek létrehozásában különbözQ kódok vesznek részt. A denotálió a kódok általános érvényqek a társadalom valamennyi tagjára nézve. Ilyen a matematikai kód.
A konnotáló kódok kultúra- és szubkultúra-specifikusak, amelyek egy kultúra értékrendszerét s az egyén érzésvilágát tükrözik. (Pl. egy festmény konnotálhat szomorúságot és fájdalmat valamely kultúrában, de nem feltétlenül valamennyiben.)
A konnotáló kódokat jelentQs mértékben meghatározzák az úgynevezett ideológiai kódok, amelyek valamely társadalom abszolút kódjai (pl. demokrácia, szabadság, egyenlQség). Bár a kódok széles körben hatnak, használatukban igen nagy különbségek lehetnek és vannak az egyes társadalmak között.
A széles körq kódok a közös társadalmi tapasztalaton alapuló megosztott konvenciók
A szqk körq kódok társadalmi használata és konvenciói viszont korlátozottak. A széles körq kódok egyszerqbbek, a jelek kisebb paradigmája, s összekapcsolódásuk egyszerqbb szintaktikai szabályai jellemzik Qket. (Pl. széles körq kód a népmese, szqk körq kód a tudományos értekezés)

AZ EMBERI NYELV A LEGKIFINOMULTABB KÓDRENDSZER, amely az ismertetett kódtipusok közül szinte valamennyit felhasználja a kommunikációs folyamatban: fonológiai, prozodikus, paralingvisztikai, szintaktikai, lexikális, szemantikai stb. szabályok szervezik a beszédtevékenységet és valósítják meg az üzenetátadást.
Így pl. tévénézés közben a reprezentatív kódok számos fajtája hat egyszerre a befogadóra: vizuális kódok (megvilágítás, kameraszög, színszimbolika), az auditív kódok (zene, hanghatások), valamint nyelvi és esztétikai kódok. >>>
Ebben az értelemben beszél Halliday(1978) IS A KÓDRÓL A SZEMIOTIKAI ÉS KOMMUNIKÁCIÓS MEGKÖZELÍTÉSEKET EGYESÍTP SZOCIOLINGVISZTIKAI ELMÉLETÉBEN. Szerinte a kódok tulajdonképpen az adott társadalmi rendszerben általánosított jelentés-, illetve kulturális értéktípusok

A szemiotikai felfogás szerint a kód tehát a szabályok olyan rendszerszerq készlete, amely jelentést kölcsönöz a jelnek. Természetesen vannak olyan kódok is, amelyek önálló jelentésrendszerként léteznek, gondoljunk például a kacagás vagy a prüszkölés metanyelvére. A különbözQ társadalmakban és kultúrákban a kódoknak más és más fajtái, kombinációi ismeretesek és használatosak, és gyakran eltérQ szimbolikus szerepet töltenek be.
Szimbólumon olyan vizuális vagy verbális jelet értünk, amely túlmutatva önmagán, valami tQle eltérQt jelezve másodlagos értelmet nyer a beszédközösségben. Így például a fekete szín a gyász szimbóluma számos kultúrában.
C.S. Peirce a szimbólumot a jel legkonvenciánálisabb és legkevésbé motivált altipusának tartja az index és az ikon mellett.
A szimbólum és a kód természetesen kölcsönösen összefüggnek egymással, hiszen a szimbólumok csak a kódok ismeretében érthetQek a beszédközösség számára, ugyanakkor a szimbolikus jelbeszéd a magasabb rendq kommunikáció alapfeltétele.















2. Koncentrikus körök modellje (tömegkommunikációs modell)
1974-ben Ray Hiebert, Donald Ungurait és Thomas Bohn
A körök középpontjában a kódoló forrás található. A külsQ körök a befogadó közönség. Köztük számos, a tömegkommunikáció szempontjából fontos elem helyezkedik el.

3.Spirálmodell (társadalmi kommunikációs modell)
1967-ben Frank Dance megalkotta spirálmodelljét, hogy a valóságot spirál formájában ábrázolja, amelyben a társ. kommunikáció, beleértve a tömegkommunikációt is, számos szinten zajlik, s folyamatosan gerjeszti önmagát a végtelenségig


4.Lasswell modellje Harold Lasswell, a Yale Egyetem
professzora a tömegkommunikációs folyamat narratív modelljét alkotta meg. A modell lényegét négy kérdésbe sqrítette:
a/ Ki mit mond?
B/ Milyen csatornán?
C/ Kinek?
D/ Milyen hatással?
Ez a modell Shannon és Weaver telekommunikációs modelljének verbális változata. Felépítése lineáris: a kommunikációt a kommunikátor és a befogadó között zajló üzenetátadás folyamatának tekinti.
Figyelmének középpontjában a kiváltandó hatás áll, s nem az üzenet szemantikai megformáltsága.
Hatáson a befogadóban kiváltott, megfigyelhetQ és mérhetQ változást érti, amelyet a folyamat azonosítható elemei (kommunikátor, befogadó, üzenet, kód stb.) idéznek elQ.
Ha ezen elemek egyikét megváltoztatjuk, akkor a hatás is változni fog. >>> A tömegkommunikációs kutatások többnyire ezen a modellen alapulnak.

5. Newcomb modellje: nem lineáris, hanem háromszögletq >> újítása abban rejlik, hogy
a kommunikációnak a társadalomban vagy a társadalmi kapcsolatokban betöltött szerepét tanulmányozza.
Newcomb szerint ennek a szerepnek az a lényege, hogy a társadalmi rendszeren belül fenntartsa az egyensúlyt.
Maga a modell ezt a szerepet ábrázolja grafikusan: A és B a kommunikátor és a befogadó, akik lehetnek szervezetek vagy egyének, akár a kormány és az állampolgárok is, X pedig egy harmadik változó, amellyel mindketten kommunikatív viszonyban állnak. Az ABX elemei rendszert alkotnak.>>
Ez azt jelenti, hogy a belsQkapcsolataik kölcsönösen összefüggnek: Ha A megváltozik, akkor B és X is változni fog. Ha A megváltoztatja viszonyát X-hez, akkor B is változtatni fogja viszonyát X-hez vagy A-hoz.
Ha A és B barátok, X pedig valaki, akit mindketten ismernek, akkor fontos, hogy A és B azonos attitqdöt alakítson ki X vonatkozásában. Ha ezt sikerül elérniük, akkor a rendszer egyensúlyban van. De ha A kedveli X-et, B pedig nem, akkor A és B kénytelenek lesznek addig kommunikálni, amíg közel azonos attitqdöt nem alakítanak ki X iránt. Természetesn X nem feltétlenül személy vagy dolog, hanem lehet a kulturális vagy társadalmi környezet egy darabja is.


Társadalmi konfliktushelyzetben az állampolgárok és az államvezetés médiafüggQsége megnQ, ami azzal magyarázható, hogy X, ebben az esetben a konfliktus (pl. háború) nemcsak rendkívüli, hanem dinamikusan változó esemény is. Tehát A-nak és B-nek folyamatos és állandó kapcsolatot kell fenntartania a tömegmédián keresztül.
Ez a modell feltételezi, hogy az embereknek szükségük van az információra. A demokráciában az információra általában úgy tekintenek, mint természetes jogra, de sokszor elfelejtik hozzátenni, hogy a információ szükséglet is. Nélküle nem érezzük, hogy a társadalom része vagyunk. MegfelelQ információra van szükségünk a társadalmi környezetünkrQl ahhoz, hogy tudjuk, hogyan viszonyuljunk hozzá, és hogyan azonosuljunk csoportunkkal, kultúránkkal.

Jakobson modellje (1960, Verbális kommunikációs modell)
E modell hasonlóságot mutat mind a lineáris, mind a háromszögq modellel, s megteremtette az átmenetet a folyamat- és szemiotikai iskola között.
Jakobson nyelvész volt, ebbQl következik, hogy Qt elsQsorban az üzenet jelentése és a belsQ struktúra foglalkoztatta. Modellje bipoláris felépítésq, a kommunikációs aktus alapelemeibQl indul ki. Szerinte hat tényezQre van szükség ahhoz, hogy a kommunikáció létrejöhessen.
Ezt követQen modellálja azokat a funkciókat, amelyeket a kommunikációs aktus kivált mindegyik tényezQ vonatkozásában.
Az ismert lineárisalapokból indul ki: a kommunikátor üzenetet küld a befogadónak. Az üzenetnek túl kell mutatnia önmagán, tehát kontextusa van. További két tényezQt említ: a kapcsolatot, amely tulajdonképpen a fizikai csatorna,a kommunikátor és a befogadó közti pszichológiai kapcsolat, valamint a kódot, a konvencionalizált üzenetrendszert, amely az üzenetstruktúra alapja.
A modell elemei:
kontextus
üzenet
Kommunikátor ----------------------------------------------befogadó
kontaktus
kód

(A kommunikáció tényezQi)

A tényezQk mindegyikéhez a nyelv egy-egy sajátos funkciója kapcsolódik. Jakobson hat funkciót különböztet meg.
a/ Az affektív funkció az üzenet és kommunikátor közti kapcsolatra vonatkozik, vagyis a kommunikátor érzelmeire, attitqdjeire, réteghelyzetére stb., azaz az üzenet szubjektív elemeit (szerepe a költészetben kiemelkedQ).
b/ A konatív funkció a befogadóban az üzenet kiváltotta hatást foglalja magába (szerepe a propagandában, reklámban jelentQs).
c/ A referenciális funkció az üzenetvalóságvonatkozását tárja fel (jelentQsége a tényezrq kommunikácóban nagy).
d/ A fatikus funkció feladata, hgoy a kommunikációs csatornákat nyitva tartsa, ez biztosítja a kommunikátor és a befogadóközti kapcsolatot is; ezt a funkciót az üzenetek redundáns elemei végzik el.
e/ A metanyelvi funkció a kód identifikálására való.
f/ A poetikai funkció az üzenet önmagához való viszonyát mutatja (ennek jelentQsége az esztétikai kommunikációban nagy).

A funkciók viszonya:
referenciális
poétikai
Affektív ---------------------------------------------------------konatív
fatikus
metanyelvi

(A kommunikáció funkciói)

Gerbner modellje (Társadalmi kommunikációs modell

Gerbner modellje Shannon és Weaver modelljénél sokkal komplexebb de megQrizte annak lineáris jellegét.
Az üzenetet összekapcsolja a valósággal, amelyrQl szól, másrészt a kommunikációt kétdimenziós folyamatnak tekinti:
Érzékelési és befogadási, ill. komm. folyamatnak


























A KOMMUNIKÁCIÓ TIPUSAI, VÁLFAJAI, FUNKCIÓI

a/ Típusai
- verbális és nem verbális megnyilatkozásainkat intraperszonális kommunikáció elQzi meg
-Interperszonális komm. jön létre, ha két személy közvetlen interakciós szituációba kerül, vagy ha  bár fizikailag távol vannak egymástól  gondolati vagy emocionális síkon kapcsolatot teremtenek egymással
ha a kommunikációs eseménynek kettQnél több résztvevQje van, csoportkommunikációról beszélhetünk
Szervezeti kommunikációnak nevezzük, ha a kommunikáció homogén csoportosulások tagjai között zajlik (pl. két intézmény között)
-a tömegkommunikáció egyedülálló abban, hogy befogadók tömegeit képes a kommunikációs folyamatba egyidejqleg bevonniúgy, hogy tagjai egymással szemtQl szembe nem találkoznak. A tömegközlés legjelentQsebbformái alkotják azegyetlen összekötQ kapcsot az egyébként széttöredezett társadalom csoportjai között.

B/ Válfajai
nyomtatott (könyvek, folyóiratok, napilapok, brosúrák, röpiratok, plakátok >>> HOT MEDIA MERT A GONDOLKODÁS MAGAS FOKÁT IGÉNYLIK
-elektronikus (tv, rádió) >>> hideg COOL mert nem igényel intellektuális részvételt
fotografikus (filmtechnológia, fotográfia)

C/ TÖMEGMÉDIA FUNKICÓI
informálás
-szórakoztatás
meggyQzés
hozzájárulás a társadalmi kohézióhoz  megosztott tudást és tapasztalatot hoz létre és egyúttal megteremti a közösségformálás alapját
nevelés

A KOMMUNIKÁCIÓ SZINTJEI
Eszköztárát tekintve az emberi kommunikáció három szinten zajlik: verbális
nem verbális szinten
vizuális
Az elsQ kettQ - mint az emberi beszédtevékenység két alapvetQ aspektusa - együtt teremti meg a kommunikáció komplexitását, jellegüket tekintve közvetlenek, az üzenetátadásra felhasznált szimbólumok többsége konvencionális.
A vizuális kommuniákció mindig közvetett, az üzenetátadás csak közvetítQ közeg révén valósulhat meg, a manipulációs technikák lehetQségei szinte korlátlanok.
A fogalmi tisztázás igényét szem elQtt tartva, célszerqnek tqnik, ha megkülönböztetjük egymástól a kommunikáció szinteket (verbális, nem verbális, vizuális), valamint a szituációtípusokat, más néven kontextusokat:
Intraperszonális Kultúrközi
Interperszonális,
Csoportos szituációtípusok
Szervezeti
Közéleti Tömegkommunikáció
1.VERBÁLIS SZINT

Az emberi nyelv a közös tapasztalatokon alapuló társadalmi kommunikáció és kapcsolatteremtés legfejlettebb és legkomplexebb szimbólumrendszere. EbbQl következik a nyelv társadalomorientált meghatározása, mely szerint a verbális nyelv a kommunikáló egyedek egy csoportja által használt beszédszimbólumok és jelentéskapcsolatok rendszere. >>>
A nyelv azoknak a jeleknek, szimbólumoknak, kódoknak és szabályoknak az összessége, amelyeket az üzenetek létrehozására és átadására használunk. Ezek az elemek alkotják az emberi gondolatok, érzelmek, attitqdök kommunikálásának médiumát.

A nyelvi komm. létrejöttének és megvalósulásának alapja a verbális kód használata.
EmlékeztetQ: Kód alapegysége a jel
A jel a jelölt és a jelölQ elemi kapcsolata, amelye mindig valami helyett állvagy vmit reprezentál
A jeleknek két fQ típusa van: Természetes jelek (szimpltómák, szignálok)
A szignálok közvetlen, a szimptómák természetes kapcsolatban állnak a referenssel, vagyis azzal, amire vonatkoznak.
A szimbólumok konvencionális, mersterséges képzódmények, használatuk társadalmi megállapodáson alapul, nincs közvetlen kapcsolatuk a referenssel.
A jelhasználat egy harmadik típusának tekinthetjük a rutuálékat, amelyek sem mesterséges, sem szimptomatikus jelenségek, gondoljunk pl. iskolai szertatrtásokra).
A nyelvi komm. célja, hogy jelentést stimuláljon konvencionális szimbólumok használata révén.
A közvetített nyelvi jelentés két alapvetQ tímpusa a denotatív jelentés ( adott lexikai egység úgynevezett szó szerinti, objektív jelentése) és a konnotatív jelentés ( a szimbólumhoz kapcsolódó szubjektív, személyes, emocionális  asszociációk).
ÍRÁSBELI KOMMUNIKÁCIÓ
Szövegelrendezés - kialakult konvenciók
- Szabályozottak
- korlátozottabbak
szövegelrendezés mint retorikai fogás jelentQsége
összhangban kell lennie az író céljaival
lehetQvé teszi paralingvisztikai elemek (hangsúly, intonáció& ) írásban való részleges jelölését
így hat látó és hallóidegekre is hatunk
Nash: szövegszerkesztés két szintje :
szövegelrendezés változatai (tagolás, sorok) szövegtervezés
2.szöveg retorikai megtervezése, szövegkohézió (szövegtan körébe tartozik)

Hasonló témájú dokumentumok

6.tétel

- 2007-12-03 10:13:53

4.tétel

- 2007-12-03 10:12:54

Írásbeli és szóbeli kommunikáció vegyes

- 2009-11-10 18:29:22

Miért hazudik a férfi, miért sír a nő?

- 2010-08-22 13:58:28

Kommunikációs készségfejlesztés - fogalmak

- 2010-05-28 13:12:23

Eric Berne: Sorskönyv

- 2010-08-22 14:01:07

2.tétel

- 2007-12-03 10:11:49

A mások által feltöltött dokumentumokat értékelheted. Ha úgy ítéled meg, hogy a vizsgára való felkészülés szempontjából hasznos volt egy dokumentum, akkor adj rá sokcsillagos értékelést.
Ha hibákat tartalmaz, vagy egyéb probléma van vele, akkor keveset.
A dokumentumok sorrendje az értékelések alapján adódik. Ami fentebb van a listában, azt hasznosabbnak ítélték társaid. Az új dokumentumok pedig (értékelések hiányában) szintén a lista tetején kezdenek.

Hozzászólások

Ha észrevételed van egy dokumentummal kapcsolatban (például hibát találtál benne), akkor a Hozzászólások részben jelezheted. Az olyan jellegű kérdéseket mint pl.: A 2. feladat 4. sorából milyen átalakítással jutottunk az 5. sorban szereplő képlethez? - szintén ide érdemes írni

Egy tipp az oldalhoz! - Szavazz a feltöltött dokumentumokra az alapján, hogy mennyire volt számodra használható vagy épp használhatatlan (mondjuk azért, mert tele van hibával). A dokumentumok a szavazataitok alapján sorrendeződnek így hosszútávon a legjobb pontokat kapó dokumentumok lesznek a lista elején. Csak a saját szakod dokumentumaira szavazhatsz.

03.04/1 1 eloadas 16 2006-os zh 2009. május 21. 29 4. gyakorlat ábris acélgyártás ápolástan baudelaire bioinformatika biológiai vízminősítés előadásanyag, mechatronika éptöri filozófiai antropológia gazdasági magánjog gazdaságszociológia glikoneogenezis hallás helyi társadalom hrabal információs társadalom írásművelés jövedék kassák kereskedelem kórtan környezetvédelmi mikrobiológia kőzet kultúra lengéstan matek jegyzet mintavizsga miskolci egyetem montesquieu növényélettan növényszervezettan jegyzetek pdf pénzügy i. programozás sejtbiológia sejttan speech sounds stratégiai menedzsment tanenbaum tartalékidő természet urbán zh