Közgazdaságtan 2. zh

Országok listájaHungaryMiskolci EgyetemBölcsészettudományi KarKulturális antropológiaKözgazdaságtanZHKözgazdaságtan 2. zh

Kód:GTGKG600BS E.a:Szilágyi DezsQné dr
GTGKG600BP egy.docens GTGKG600BL



BEVEZETÉS A KÖZGAZDASÁGTANBA




5. fejezet
A MAKROGAZDASÁG MpKÖDÉSE

5.1.ALAPFOGALMAK


A makrogazdaság mqködésének fQ kérdései a nemzetgazdasági szintq gazdasági kapcsolatokra és azok hatásainak vizsgálatára irányulnak.
JellemzQi: - aggregált (összevont) mutatók
- részterületek egy rendszerben való áttekintése
FQ kérdés:
összkereslet
foglalkoztatottság
pénzmennyiség meghatározás
infláció okai
növekedés

Alapfogalmak:
Kibocsátás: a nemzetgazdaság által idQszak (1 év) alatt létrehozott áruk és szolgáltatások összesége.

Kibocsátás


Fizikai formája Pénzbeni kifejezése
Jövedelem
 EMBED Equation.3   EMBED Equation.3 

Reálkibocsátás
Termelési eszközök munka tQke vállalkozói jövedelem
Fogyasztási cikkek (W) () (i, járadék)


realizált kibocsátás = jövedelem (Y)


Reál jövedelem Nominál (folyóáron számított)
(változatlan áron számított)

Y felhasználás: fogyasztás
megtakarítás

Megtakarítás rendeltetése a BERUHÁZÁS, állóeszköz létesítése

Makrogazdasági tevékenység számbavétele

Problémák:
merítés
ár, árszínvonal változása
nem anyagi tevékenység értékelése
háztartás értékelése
externáliák hatásának értékelése
halmozódás

Rendszer


SNA MPS
1. Bruttó: GO Társadalmi termék
2. Félbruttó: GDP/GNI/GNDI Végtermék
3. Nettó: NDP/NNI/NNDI Nemzeti jövedelem
 EMBED Equation.3  JellemzQk  EMBED Equation.3 
GO(Gross Output) Egy év alatt elQállított 1. Csak az anyagi javak
összes termék, minden értéket alkotó elQállítását tartalmazza. tevékenységet tartalmaz

2. Hazai mutató 2. Csak hazai mutatók
GDP = GO  Folyó felhasználás= Végtermék=Társadalmi
Bruttó jövedelem termék

3. NDP = GDP  amortizáció= 3. Nemzeti jövedelem
Nettó jövedelem végtermék  amortizáció


A gazdasági statisztika az alapvetQ makrogazdasági folyamatokat számszerqen követi. Hazánkban és más országokban is egyre általánosabban az ENSZ nemzeti számlarendszerének, az SNA rendszernek ( System of National Accounts ) 1993-ra kidolgozott, korszerqsített változatát alkalmazzák a makrofolyamatok adatainak rendszerbe foglalt összesítéséhez.
Az SNA számláin szereplQ adatok kiindulópontja a megtermelt javak összegzése. A rendszer törekvése, hogy a javak összegében minden létrehozott terméket és szolgáltatást számításba vegyen. Az összesítés során sokféle termék és szolgáltatás különbözQ mennyiségeit kell összeadni, vagyis egymástól nagyon távol álló javak halmazait kell összegezni. Egyetlen módszert lehet erre találni: a piac által elfogadott árak segítségével összegezni a különbözQ termékek mennyiségeit.

Ha a megtermelt javakat összegezzük, akkor nem a termelés során létrejött jövedelem nagyságát kapjuk meg, hanem ennél egy lényegesen nagyobb összeget. A kibocsátott javak árai tartalmaznak olyan jövedelemrészeket is, amelyeket nem azok termelésekor, hanem korábban hoztak létre. A termelés során el kell használni korábban megtermelt javakat is, például a cipQgyártásban a bQrt, stb.

Az elhasznált javakban megtestesült jövedelem összegét termelQfogyasztásnak vagy folyó termelQ felhasználásnak nevezzük. A folyó termelQ felhasználás által képviselt jövedelmet ezeknek a javaknak a termelésekor már beszámították. Ha ezt nem vonnák le a kibocsátott javak összegzett áraiból, akkor az egyszer létrehozott jövedelmet többször számítanák be. A megtermelt jövedelem többszöri beszámítását halmozódásnak nevezzük.
Egy nemzetgazdaságban az 1 év alatt kibocsátott javak árösszegébQl a folyó termelQ felhasználás levonásával kapjuk meg az évben termelt bruttó jövedelmet. Az egy nemzetgazdaságban 1 év alatt létrehozott bruttó jövedelmet bruttó hazai terméknek ( GDP  Gross Domestic Product ) nevezzük.
A GDP az SNA elsQ számú alapmutatója.

GDP = GO  folyó termelQ felhasználás,

GO ( Gross Output ) = összes kibocsátás.
A megtermelt javakat kibocsátásuk idején érvényes piaci árukon összesítik. Az összesítés eredményét a termelés folyó áron számított nagyságának, a termelés nominális mutatójának nevezzük.
Ha össze akarjuk hasonlítani egymással az egymást követQ években a jövedelem nagyságát, akkor a nominális mutatók gyakran félrevezetQ képet adnak. Ugyanis nemcsak a termelés fokozódása idézheti elQ növekedésüket, hanem az árszínvonal emelkedése is. Ezért az idQbeli összehasonlítás esetén kiszámítják azt is, hogy mekkora lenne az összesítés eredménye évenként akkor, ha az árszínvonal nem változott volna a kiinduló év óta.
Ezt a mutatószámot a termelés reálmutatójának nevezzük, és úgy számítjuk ki, hogy a kibocsátás folyó áron számított összegét elosztjuk az árszínvonalnak a kiinduló évhez mért viszonyszámával, a kiinduló évhez viszonyított árindexszel.
A javak árai a folyó termelQ felhasználáson kívül még más, korábban megtermelt jövedelmet is tartalmaznak. A termelésbe befektetett állótQke is korábban megtermelt jövedelmet képvisel. Az állótQkét megtestesítQ eszközök sok- sok termelési ciklusban, rendszerint több év során használódnak el. Az elhasználódásuknak egy évre jutó arányos része az évi értékcsökkenési leírás, amit évi amortizációnak nevezünk.

A keletkezett nettó jövedelmet úgy kapjuk meg, ha a bruttó jövedelembQl levonjuk az évi amortizáció összegét. Az egy nemzetgazdaságban 1 év alatt megtermelt nettó jövedelmet nettó hazai terméknek nevezzük ( NDP- Net Domestic Product ).

Az SNA eddig megismert két alapmutatója, a GDP és NDP, arra ad választ, hogy mennyi jövedelmet hoztak létre az adott nemzetgazdaságban. Ez azonban nem azonos azzal, hogy mennyi jövedelemhez jutottak a jövedelmek elsQdleges elosztása során az adott gazdasághoz tartozó gazdasági szereplQk.
Az elsQdleges elosztás során a termelési tényezQket rendelkezésre bocsátó gazdasági szereplQk osztoznak a keletkezett jövedelmen. A különbség azon alapul, hogy mind a hazai gazdasági szereplQk a külföldön folyó termeléshez, mind a külföldi gazdasági szereplQk a hazai termeléshez bocsátanak rendelkezésre termelési tényezQket, és ennek alapján jövedelemhez jutnak az elsQdleges elosztás során.
Egy nemzetgazdaság gazdasági szereplQinek 1 év alatt az elsQdleges elosztás során akár belföldrQl, akár külföldrQl megszerzett összes bruttó jövedelmét bruttó nemzeti jövedelemnek ( GNI  Gross National Income ), nettó jövedelmét pedig nettó nemzeti jövedelemnek ( NNI  Net National Income ) nevezzük.

A GNI nagysága a GDP-bQl, illetve az NNI nagysága az NDP-bQl kiindulva az alábbiak szerint határozható meg:
GNI = GDP+ (hazai gazdasági szereplQk külföldi munka- és tQkejövedelme % külföldi gazdasági szereplQk hazai munka- és tQkejövedelme)
NNI = NDP+( hazai gazdasági szereplQk külföldi munka- és tQkejövedelme % külföldi gazdasági szereplQk hazai munka- és tQkejövedelme )

Természetesen helyes az NNI = GNI % amortizáció egyenlQség is.
A végsQ felhasználásra rendelkezésre álló jövedelem különbözik a GNI és NNI nagyságától.
Ez utóbbi nagyságát befolyásolja a jövedelmek újraelosztása során az országba beáramló és az országból kiáramló transzferek nagysága. Itt segélyekrQl, ajándékokról, tagdíjakról stb. van szó, amelyek egyoldalú jövedelemátengedést jelentenek külföldrQl az országbeliek javára, illetve az országból a külföldiek javára.

Egy nemzetgazdaság szereplQinek egy adott évben végsQ felhasználásra fordítható összes bruttó jövedelmét bruttó nemzeti rendelkezésre álló jövedelemnek ( GNDI: Gross National Disposable Income ), nettó jövedelmét pedig nettó nemzeti rendelkezésre álló jövedelemnek ( NNDI: Net National Disposable Income ) nevezzük.

A GNDI értékét a GNI - bQl, az NNDI értékét az NNI - bQl az alábbiak szerint számíthatjuk:

GNDI = GNI + (az országba külföldrQl beáramló transzferek
% az országból külföldre áramló transzferek)
NNDI = NNI + ( az országba külföldrQl beáramló transzferek
% az országból külföldre áramló transzferek)

Ezeken kívül fennáll az NNDI + amortizáció = GNDI egyenlQség is.


5.1.1.. Az újratermelési folyamat

A termelés végsQ célja a szükséglet kielégítése, ez a termékek és szolgáltatások folyamatos elQállítását igényli. A termelés állandóan ismétlQdQ folyamat - újratermelési folyamat. Az elhasznált javakat mindig újakkal kell pótolni, az új igények késQbb termékekben jelentkeznek.

Az újratermelési folyamat magába foglalja a szqk értelemben vett termelésen kívül a javaknak a felhasználókhoz való eljutását és felhasználását is.


Az újratermelés mozzanatai


Termelés Elosztás Csere Fogyasztás

Meghatározó mozzanatok


A termelés új termék (szolgáltatás) elQállítását jelenti. A folyamat anyagok, eszközök és emberi energia felhasználása, átalakítása a kibocsátás érdekében. A termelést egyúttal fogyasztásnak is tekintjük, mivel elfogyasztja a termelés feltételeit - ez a folyamat a termelQ fogyasztás.

A fogyasztás az anyagi javak felhasználása, amely elsQsorban emberi szükséglet kielégítését jelenti. Az emberi fogyasztás az emberi energia újratermelésének a feltétele. Miközben az ember elfogyasztja a termelés eredményét (élelmiszereket stb.), felhasználja a szolgáltatásokat (egészségügy, oktatás stb.) újratermeli, illetve fejleszti a képességeit.

A fogyasztás egyúttal termelésként is értelmezhetQ - az elhasznált energia és javak pótlásának, bQvítésének folyamata. A megtermelt termékek általában több termelési folyamatban vesznek részt. Az egyik termelési folyamat eredménye, kibocsátása, a másik termelési folyamat feltétele. A termelQ fogyasztás új termék elQállításának folyamata
A fogyasztás és termelés kölcsönösen feltételezi egymást. Megtermelni csak azt érdemes, ami iránt igény jelentkezik. Tehát a fogyasztás feltétele a termelésnek, ugyanakkor elfogyasztani is csak azt lehet - kivétel a szabad javak - amelyeket termelésben már létrehoztak.

Az elosztás a javaknak a termelési helytQl a fogyasztási helyre való eljutását tartalmazza. A termelés különbözQ üzemekben, intézményekben történik - távol a felhasználóktól. A termék eladása érdekében fel kell mérni, hogy hol vannak a fogyasztók és a fogyasztók igényeinek megfelelQen szét kell osztani a javakat. Pl. Szabolcs az alma és burgonya termelésérQl, Hegyalja a Tokaji borról híres. Ezeket a termékeket az egész országban fogyasztják, sQt az országhatáron túl is. Az értékesítés érdekében a termelQknek gondoskodni kell, hogy eljussanak a termékeik a felhasználókhoz.

A modern piacgazdaságban e feladatra külön kereskedelmi intézmények, cégek szakosodtak. A csere a javaknak és azok ellenértéke kicserélésének a folyamata - más szóval az adás-vétel. A csere folyamatában szerzi meg a fogyasztó, felhasználó a számára szükséges termékeket és szolgáltatásokat és kapja meg a termelQ, illetve forgalmazó a jószág árát.
Az újratermelési folyamat mozzanatai kölcsönösen feltételezik egymást. Meghatározó szerepe a termelési folyamatnak van, mert elosztani, elcserélni és elfogyasztani csak azt lehet, amit megtermeltek. Ám a termelés, a fogyasztás, a termék felhasználása nélkül értelmetlen. A termelés oka és célja is a fogyasztás. Az elosztás és csere, e két mozzanat a termelés és fogyasztás minél gyorsabb és harmonikusabb megvalósítását segíti. Ugyanakkor nem tekinthetQ passzív folyamatnak sem az elosztás, sem a csere, mivel a fogyasztók érdekeivel, igényeivel ebben a mozzanatban találkoznak, így a termelés számára fontos információkat juttathatnak.
A gazdaság fQ szereplQi és szektorai



Vállalat Háztartás Állam Külföld TermelQ L biztosít - kormány - nem állandó lakosok eszközök C vásárló - regionális - nemintergrálható
Fogyasztási - önkormányzatok vállalatok cikkek elQ-
állítója (C)

Magánszektor Közszektor

Pénzügyi szektor: - Bankok
-Pénzintézetek


A makrogazdaság szektorai és ágazatai

Szektorok Ágazatok
I. Primer szektor
mezQgazdaság, erdQgazdaság, vadászat, halászat, bányászat

II. Szekunder szektor
ipar, építQipar

II. Tercier szektor

kereskedelem, közlekedés, hírközlés, idegenforgalom, bankok, biztosítók

A primer szektorhoz tartoznak a természet kincseit közvetlenül kiaknázó gazdasági ágazatok. A szekunder szektorba a természettQl elsajátított javakat feldolgozó ágazatok, és a tercier szektorba a szolgáltatást végzQ ágazatok sorolhatók.

Az egyes ágazatokban foglalkoztatottak súlya tükrözi az ország fejlettségét.


A foglalkoztatottak alakulása




EMBED PBrush 
A gazdaság folyamatában résztvevQ vállalatokat, intézményeket a következQ ágazatokba soroljuk:
1. Élelmiszergazdaság, ezen belül:
növénytermelés, állattenyésztés, halászat, vadászat, élelmiszer-feldolgozás.

2. Ipar, ide tartozik:
kitermelQ és feldolgozóipar, könnyq- és nehézipar, vegyipar, energiaszektor stb.

3. ÉpítQipar, építQanyag-ipar, magas- és mélyépítés.

4. Közlekedés; szárazföldi, vízi és légi közlekedés.

5. Kereskedelem: nagykereskedelem, kiskereskedelem; belkereskedelem és külkereskedelem.

6. Egyéb infrastrukturális tevékenységek:
információ, hírközlés, pénzügyi, biztosítási, egészségügyi, oktatási, kulturális, igazgatási stb. tevékenységek.


5.2. A pénz szerepe a gazdaságban

5. 2.1. A pénz kialakulása és jellemzQi


Az árutermelés a gazdasági javak termelésének hatékonyabbá válását a cserefolyamatok bQvülését eredményezte. Az árutermelés kezdetén a csere véletlenszerqen jött létre. Az egyik termelQ a feleslegesnek vélt jószágát elcserélte a másik termelQ ugyancsak felesleges jószágával. A termelés fejlQdésével tudatosult a csere, a termelQk már nemcsak a feleslegesnek vélt javaikat cserélték, hanem közvetlenül cserére termeltek. Mindenki csere útján igyekezett megszerezni a számára szükséges javakat. Az áru- áruval való cseréje egyre nehezebbé, bonyolultabbá vált. Az áruvilágban spontán módon megjelent a közvetett csere. A cserék folyamatában kiemelkedett olyan áru, amiért mindenki szívesen cserélt, ez az áru a közvetítQ szerepet töltött be. KésQbb ezekbQl jön létre a pénz.

A csereformák fejlQdésének három szakasza különböztethetQ meg; ezek a következQk:

1. A közvetlen csere
jellemzQje, hogy két tulajdonos a számára felesleges jószágot egymással elcseréli.
A csere folyamata: A1 -------- A2

Eladás --- Vétel
1. tulajdonos eladója A1-nek 2. tulajdonos vevQje A1-nek
- vevQje A2-nek - eladója A2-nek

Csere feltétele:
a cserében résztvevQk kölcsönösen igényt tartsanak a másik termékére;
a tulajdonosok azonosan ítéljék meg a cserepartner árujának
hasznosságát a saját árujukkal, azonos hasznosságú jószágok cserélQdhetnek.

A csere bonyolult folyamat volt ebben a formában, a tulajdonosoknak kölcsönösen meg kellett találni azt a partnert, akinek éppen az a jószág volt a felesleges és olyan mennyiségben, amire a másnak szüksége volt. Ebben a folyamatban minden áru egy másik áru csereértékévé válhatott.

2. Közvetett árucsere
az áruvilágból egy-egy jószág kiemelkedett, minden csere közvetítQje, a többi áru általános egyenértékese lett.

A csere folyamata:
A1 a A2
eladás vétel

közvetítQ

JellemzQje:
a csere két mozzanatra bomlik; eladásra és vételre,
az adás-vétel közvetítQje egy "áru", melyért mindenki szívesen cserél,
a "közvetítQ"-ben fejezQdik ki minden áru értéke, tehát általános egyenértékes szerepét tölti be,
a gazdagság megtestesítQje az általános egyenértékes birtoklása lett.

A cserének ez a formája egyszerqbb, mint a közvetlen csere, de nem könnyen bonyolítható. Az egyes népcsoportoknál az általános egyenértékes szerepét más-más jószág töltötte be. Az Qsmagyaroknál a szarvasmarha volt a közvetítQ, a gazdagság jelképe. Az északi népeknél a nemes-prémek, keleten a nemesfémek töltötték be az általános egyenértékes szerepét.

Nehezítette a cserét:
a különbözQ általános egyenértékesek létezése,
a különbözQ áruféleségek összehasonlítását nehezítette az általános egyenértékes saját értéke,
az általános egyenértékes saját értékének megQrzéséhez külön gondozást igényelt.

A csere és az érték Qrzése azoknál a népeknél volt a legegyszerqbb, ahol általános egyenértékesként nemesfémeket választottak. Amikor az általános egyenértékes szerepét területileg széles körben nemesfém töltötte be a cserében megjelent a pénz.
3. A pénz, mint közvetítQ

A pénz általános egyenértékes, amely hosszabb idQn át és területileg széles körben, törvényileg elfogadva tölti be ezt a szerepét.

A pénz szerepét bármely áru betöltheti, de történelmileg leginkább a nemesfémekkel, fQleg arannyal vált azonossá. Ennek okai:
- az arany kis mértékben nagy értéket képvisel,
- jól osztható, és ezáltal nem veszti el eredeti tulajdonságát,
- nem igényel külön gondoskodást az értéke megtartása,
- értékálló, mivel gyorsan nem szaporítható, nem inflálódik. Az arany kitermelésének hatékonysága a többi áru termelésének hatékonyságánál kisebb, ezáltal nem lehet gyorsabban szaporítani, mint ahogy az áruvilág bQvül.

Az aranypénz elterjedésének oka tehát természeti tulajdonságaiban és értékállóságában rejlik.

Árucsere a pénz megjelenésével
A1 M A2


közvetítQ
általános egyenértékes
M= pénz (money)
Csere jellemzQje:
- az eladás és vétel kettéválik,
- az eladást nem követi feltétlenül a vétel,
- a csere megvalósulhat (eladás) a pénz megszerzése érdekében,
- a vagyontartás a pénzben is megvalósulhat.

A pénz megjelenése felgyorsította a cserefolyamatot. Az áruvilágban minden összehasonlítóvá vált, a pénz megszerzése nagyobb jelentQséget kapott, mint az áru vétele, mivel a pénz állandó elcserélhetQség állapotában van. Új kategória jelent meg; az áru ára.
Az ár az a pénzösszeg, amiért az áru gazdát cserél. A vevQ számára az ár a szükséglet kielégítésére alkalmas jószág értékét fejezi ki. Az eladó az árral veti össze a felmerült ráfordítást, azaz költséget. A pénz megjelenésével az áruvilág látszólag megkettQzQdik; egyik része a használati értékek tömege, vagyis a szükséglet kielégítésére alkalmas javak, másik része az érték, amelyet a pénz testesít meg.



Az aranypénz elméleti megközelítésének alapvetQen két irányzata alakult ki:
1. Munkaértékelméleti irányzat szerint az arany azért töltheti be a pénz szerepét, mert önmaga is munka terméke. Annyi pénz fejezi ki az áru értékét, amennyiben ugyanakkora munka van, mint a cserében résztvevQ áruban. Ezáltal egyenértékek cserélnek gazdát.

2. A határhaszon elmélet a többi áruhoz hasonlóan a pénz értékét a határhasznával határozza meg. A pénz határhaszna az utolsó pénzegységen vásárolható áru hasznosságával azonos. Marshall véleménye szerint a pénz abban különbözik a többi árutól, hogy mennyiségének növekedésével határhaszna nem csökken, tehát határhaszna állandó.


5..2.2. A pénz gazdasági szerepe

A pénz megjelenésével a csere felgyorsult, mivel a különbözQ áruk összehasonlíthatóvá váltak. A pénzzel rendelkezQk minden, számunkra szükséges dolgot egyszerq cserével meg tudtak szerezni. Az árutulajdonosok igyekeztek jószágaikat mielQbb pénzzé tenni, mivel a pénz további gondozást nem igényelt. Az eladás a pénz megjelenésével nem gyorsult fel olyan mértékben, mint a vétel. A pénz tulajdonosa csak akkor cseréli árura a pénzét, ha az árura szüksége van és azt legalább annyira értékeli, mint a pénzt.
A pénztQl az emberek már nem akartak mindenképpen megválni, annak felhalmozására törekedtek. A pénz vált a gazdagság jelképévé, aminek megszerzéséért mindent megtettek. Ez elvezetett - ahogy a merkantilizmus idején az arany túlértékelése, annak fetisizálódásához- a pénzfetisizmushoz.
A pénzfetisizmus a pénznek olyan tulajdonságokkal való felhasználását jelenti, amely képes minden probléma megoldására.

A pénz valójában különleges jószág; alkalmas az árucsere közvetí-tésére és felhalmozása elQsegítheti a vagyon gyarapítását. Ez nem jelenti azt, hogy a pénz mindenható!
Felmerül a kérdés, milyen funkciói vannak a pénznek?
A pénz alapvetQen öt funkciót tölt be.
ÉrtékmérQ vagy elszámolás, nyilvántartás eszköze
Forgalmi eszköz
Kincsgyqjtés vagy felhalmozás eszköze
Fizetési eszköz
Világpénz

A funkciók megértéséhez tekintsük át milyen történelmi fejlQdésen ment keresztül a pénz a mai formájáig, mivel a pénz különbözQ fejlQdési periódusaiban a funkciói is másképpen érvényesültek.
A pénz elsQ formája az érme volt, melynek értékét a pénz aranytartalma, súlya határozta meg.
A pénz aranytartalmát a szakirodalom aranylábnak nevezi.
Az az arányszám, amely két ország aranypénzének egymásra való átválthatóságát mutatja - aranytartalmuk alapján - aranyparitásnak hívjuk.
Az aranypénz képes volt az értékmérésre, mivel önmaga is értéket jelentett. Bármely áru árát képes volt az arany kifejezni. Nem okozott gondot a szükséges pénz mennyiségének a meghatározása, mert a feleslegesnek tqnQ pénzt más célokra fel lehetett használni (pl. ékszerek vagy használati tárgya stb.) a forgalomból kivonva nem veszítette el az értékét. Arannyal le lehetett bonyolítani a forgalmat, de a pénz tulajdonosa fel is halmozhatta, ezzel a kincsképzési funkciót betöltötte a pénz. Az aranyat mindenki elfogadta fizetési eszközként, hitelt lehetett vele törleszteni. Az aranypénz nemcsak nemzeti, hanem nemzetközi viszonylatban is betöltötte funkcióit.

Tehát az aranynak pénzként való használata sok pozitívummal járt, mégis az árutermelés fejlQdése az aranypénz megszqnéséhez vezetett. Ennek oka az arany fizikai tulajdonságaiból és az aranytermelQ munka termelékenységébQl adódott.
Az arany könnyen kopik, így a forgalomban sokat veszített az érme a súlyából. A pénztulajdonosok nem ellenQrizték a valóságos súlyát az érméknek, mivel fQleg a csere közvetítQjének használták. Az érmén feltüntetett érték, a forgalomba kerülés után hamarosan képviseleti jellegqvé vált. Ez elvezetett a pénz helyettesítéséhez, azaz a pénz helyettesítQkhöz.

2. A pénzhelyettesítQk eredetileg az arany kímélése miatt kerültek a forgalomba. Ilyen pénzhelyettesítQ a papírpénz.

A papírpénz belsQ értékkel nem bíró forgalmi eszköz, amelynek szerepe az arany helyettesítése az árucserében. PapírpénzbQl olyan mennyiséget lehetett a forgalomba engedni, amennyinek aranyfedezete volt a bankban. A bankok számára rövidesen bebizonyosodott, hogy az embereket nem nagyon érdekli a pénz fedezete, számukra a vásárláshoz kell a pénz. A papírpénz magában hordta azt a veszélyt, hogy a pénz mennyisége és fedezete elszakad egymástól, mivel a papír elQállítása sokkal olcsóbb, termelékenyebb, mint az aranyé. A pénznek az aranytól való elszakadása, az infláció (a pénz elértéktelenedése) veszélyét jelentette. Ennek elkerülésére (mérséklésére) meg kellett határozni a forgalom lebonyolításához szükséges pénz mennyiségét, amit a pénzforgalom törvényeként definiálhatnak, ez a következQ:

Pénz mennyiség meghatározása:
Klasszikus elméletben =P ( Q Neoklasszikus elméletben: M*v=P*Y
V
P = árszínvonal
Q = forgalomban lévQ áru mennyisége
V = pénz forgási sebessége
Y= árszínvonal* forgalomban lévQ áru mennyisége

Annyi pénz lehet a forgalomban, amennyit a forgalomban lévQ árumennyiség árösszege igényel, ezt mérsékli a pénz megtérülési gyorsassága. Vagyis adott idQszak alatt minél többször cserél gazdát a pénz, annál kevesebbre van szükség a zavartalan cseréhez.

A pénz kímélésére kialakult a váltó. A váltó fizetési ígérvény, melynek tulajdonosa kötelezettséget vállal arra, hogy a váltón feltüntetett összeget, adott határidQben a számlavezetQ bank kifizeti. A váltó kiadásához a bank csak akkor járul hozzá, ha a kibocsátó elegendQ fedezettel rendelkezik a bankban. A váltónak a bankhoz való benyújtása a leszámítolás, ha a kereskedelmi bank a központi banknak azt tovább adja, az a viszontleszámítolás vagy rediszkontálás.
A váltó elQsegíti a csere gyorsabb lebonyolítását. Váltókörök alakulhatnak ki, ahol pénzmozgás nélkül megvalósul az eladás és vétel. Ha a váltó visszatér eredeti tulajdonosához, a kör bezárul, be kell nyújtani a bankhoz.

A váltóból alakult ki a bankjegy. A bankjegy a bank váltója, saját magára állítja ki. A bankjegy lejárat nélküli fizetési ígérvény, eredetileg aranyfedezettel rendelkezett. A bank a bankjegy tulajdonosának, ha igényelte beváltotta aranyra a bankjegyet. Az aranyra való átváltás nem volt jelentQs, ha elegendQ áru volt a forgalomban. A bankok késQbb lemondtak az aranyalapról, megszüntették a bankjegy aranyra való beváltását.

3. A mai pénz hitelpénz,
hasonlít a bankjegyhez, de nem teljesen azonos azzal.
A pénz hitel révén kerül a forgalomba - a pénz fizetési eszköz funkciójából ered -, hitel törlesztésével megszqnik létezni. A bank a termelés bQvítéséhez nyújtja a hitelt a gazdaság számára, az áru eladásával visszakerül a pénz a bankba.
A hitelpénznek nincs belsQ értéke, fedezete a forgalomban lévQ árutömeg. A pénz funkcióit az aranytól eltérQen tölti be.

Értékmérésre nem alkalmas, de a különbözQ áruféleségek árának nyilvántartását, az elszámolást meg lehet valósítani a hitelpénzzel is. A forgalmi eszköz funkciót maradéktalanul képes betölteni. A hitelpénzt fel lehet halmozni, vagyont lehet tartani a pénzben, de nem válik kinccsé és az inflálódás veszélyét magában hordja. A törvényileg elfogadott pénz alkalmas hitelnyújtásra és törlesztésre, az árumozgástól független mozgást végezhet, így a fizetési eszközfunkciót is betölti. Nemzetközi forgalomban nem minden ország pénzét fogadják el, a világpénz funkciót csak néhány pénz tölti be, ezek a kulcsvaluták. (pl. (, ¬ , (, Y)

Pénzzel kapcsolatos alapfogalmak:
Valuta valamely ország pénze külföldi állampolgár vagy jogi személy tulajdonában.
Deviza más ország pénzére szóló követelés.

5.2.3. A pénzügyi intézmények

A pénz megjelenését rövidesen követte a pénzváltók megjelenése. A különbözQ címletq pénzeket, valamint a különbözQ nemzetek által használt pénzt át kellett váltani az adott helyen használatos pénzre és címletre. Eredetileg a pénzváltók a piacokon mqködtek, "mozgóárusként" (nyakukban hordták a kis ládikát, amiben a pénzt Qrizték).

A pénzváltókból alakultak ki a bankok. A bankok olyan intézmények, amelyek hitelek nyújtásával, betétek gyqjtésével foglalkoznak, biztosítják, hogy a forgalomban annyi pénz legyen, amennyit az árucsere megvalósítása igényel.

A bankrendszer lehet egyszintq vagy kétszintq. Egyszintq a bankrendszer, ha a pénzteremtés és a hitelezési mqveleteket ugyanaz a bank végzi.

A modern bankrendszer kétszintq.
I. A bankrendszer elsQ szintje a központi vagy jegybank.
II. Második szintjét a bankrendszernek a kereskedelmi bankok jelentik.

A jegybank feladatai(hazánkban az MNB):
- szükséges pénz teremtése,
- a forgalomban levQ pénz mennyiségének szabályozása,
- az állami költségvetés nyilvántartása,
- a kereskedelmi bankok számláinak vezetése,
- az ország külsQ pénzügyi kapcsolatainak tartása.

A kereskedelmi bankok ( pl. OTP, ERSTE, BB, MKB stb.) fQbb feladataik:
- betétek gyqjtése,
- hitelek nyújtása,
- a lakosság és a vállalatok számláinak vezetése,
- információk nyújtása, tanácsadás,
- kötvények kibocsátásában való részvétel,
- beruházási tevékenység stb.

A bankrendszer együttesen a gazdaság monetáris szféráját képviseli. A monetáris intézetek részt vesznek a pénzteremtés folyamatában. Készpénzt csak a jegybank bocsáthat ki, de a begyqjtött betétekbQl, illetve a jegybank által engedélyezett hitel mértékéig számlapénzben a kereskedelmi bankok is nyújthatnak hitelt a gazdasági szereplQknek. A pénz teremtésében részt nem vevQ, de pénzügyi mqveleteket végzQ intézeteket pénzintézeteknek hívjuk. Ilyenek a takarékszövetkezetek, a biztosító intézetek, a biztosító pénztárak, az önsegélyezQ pénztárak stb.

A pénzintézetek alapvetQ feladata a lakossági betétek gyqjtése és azokból hitelek nyújtása. Sajátos a feladatuk a biztosító intézeteknek, amelyek arra ösztönzik a lakosságot és a vállalkozókat, hogy várt vagy nem várt eseményekre készüljenek fel, arra elQre takarékoskodjanak. Begyqjtik az ügyfelek pénzét, abból tQkét képeznek, majd az esemény bekövetkezésekor (vagy a határidQ leteltével) hozammal együtt fizetik ki az összeget.

Speciális pénzügyi intézmény a tQzsde.

A tQzsde feladata az értékpapírok forgalmazási színterének biztosítása, az ügyletek lebonyolításának elQsegítése. A tQzsde nem profitorienált intézmény, nem érdekelt az értékpapírok minél nagyobb haszonnal való fogatásában. A tQzsde bevétele a résztvevQk befizetési kötelezettségétQl függ, ami független a résztvevQk hasznától.

RésztvevQk:
1. eladók: - értékpapír kibocsátók
- tulajdonosok
- forgalmazók (brókerek)

2. vevQk: - vállalatok
- intézmények
- brókerek

A bankok nem vehetnek részt a tQzsdei mqveletekben, mivel informáltságuk nagyobb, mint más szereplQknek.




5.3. Az állam szerepe a piacgazdaságban
5.3.1. A fiskális politika

A piaci elégtelenségek és a piaci kudarcok teszik szükségessé az állami beavatkozást a gazdaság folyamataiba. Az állam feladatai közé tartozik: közjavak termelése, bizonyos monopolhatások és a piac nem szándékolt mellékhatásainak mérséklése.
A piac által nem megoldott, vagy a piac mqködése miatt társadalmi szempontból nem hatékony tevékenységek, mellékhatások indokolttá teszik fejlett piacgazdaságban is az állami szerepvállalást.

Piacgazdaságban az állam alapvetQ feladatai:
A, a gazdasági rendszer mqködési rendjének biztosítása (jogi, törvényi feltételek)
B, tQkeáramlás segítése (közjavak biztosítása)
C, újraelosztási feladatok (egyenlQtlenség mérsékése)
D, stabilizációs funkció (hullámzás csökkentése, belsQ-külsQ biztonság)
- teljes foglalkoztatás,
- árstabilitás,
- költségvetés és külgazdasági egyensúlya.
A kormányok e dilemmája a közgazdasági irodalomba a bqvös háromszög néven vonult be.
A feladatok ellátásához az államnak bevételekre van szüksége. Legfontosabb bevétele az adó.

Adó: kényszer újtán beszedett pénzösszeg amellyel szemben közvetlen ellenszolgáltatás nem követelhetQ.
Az adókivetés irányultsága alapján megkülönböztetünk egyenes és közvetett adót. Az egyenes adó közvetlenül annak a gazdasági alanynak a jövedelmét terheli, aki az adót fizeti (pl. személyi jövedelemadó, vállalati nyereségadó). A közvetett adó az árukra és szolgáltatásokra kivetett adó, amelynek terheit az áru, illetve szolgáltatás vásárlója fizeti (pl. fogyasztási adó, importvám).
Formái:
- egyösszegq adó (jövedelemtQl független)
- jövedelemtQl függQ adó
lineáris, ha állandó az adókulcs
progresszív, ha növekvQ az adókulcs
regresszív, ha csökkenQ az adókulcs.

Az adó csökkenti a lakosság rendelkezésére álló jövedelmet, de növeli az állami költségvetés bevételeit.

Állami költségvetés: az állam pénzügyi mérlege, amelynek egyik oldalán a bevételek, a másik oldalán a kiadások jelennek meg. A kormányzat bevételeinek és kiadásainak egy bizonyos idQszakra vonatkozó összegét költségvetésnek ( budget ) nevezzük.
Legfontosabb kiadások:
- az államháztartás, államigazgatási szervek fenntartása (G)
- lakosság támogatása (TR)

Az állami költségvetés mérlege

Bevétel Kiadás
Adók (T= T0+zY)) Transzferkifizetések (TR)
Egyéb befizetések Kormányzati vásárlások (G)
Egyenleg Egyéb kifizetések
( = (


Az állam bevételeinek és kiadásainak különbözetét a költségvetés egyenlegének nevezzük.
Ha a költségvetési bevételek meghaladják a kiadásokat, akkor a költségvetés szufficites.
Ha a költségvetési mérleg kiadási oldala haladja meg a bevételi oldalt, akkor deficites a költségvetés.
A költségvetési deficit kezelésének két alapvetQ módja ismert:
1., a költségvetési tételek (adók valamint transzferkifizetések és kormányzati vásárlások) megváltoztatása,
2., a deficit finanszírozása hitellel.

1., A deficit felszámolása a költségvetés tételeinek felhasználásával

Kiadás oldalról:

A, A kormányzati áruvásárlások csökkentése, csökkenti az árupiaci keresletet és csökken a jövedelem.
B, A transzferek csökkentése a rendelkezésre álló jövedelmet mérséklik, s ezen keresztül a fogyasztási keresletet. Ez azonban kisebb, mint a transzfercsökkentés nagysága, így kevésbé káros a jövedelem és az ország egészének gazdasága szempontjából. ( Ez az alapja, hogy a kormányok elsQsorban a szociális kiadások leépítésével próbálnak javítani a költségvetés helyzetén.)



Bevétel oldalról:
A, A költségvetési deficit azonnal megszüntethetQ, ha annak mértékével megemelik a jövedelemtQl független adókkal.
B, Ha jövedelemtQl függQ adók is léteznek, a szükséges adóemelés mértéke nagyobb, mint a deficit.
A költségvetés egyensúlyának ára azonban, hogy az alacsonyabb jövedelem mellett jön létre.

Deficit esetén a kormányzati beavatkozás kormányzati vásárlás mérséklését, a támogatások csökkentését illetve az adók emelését teszi indokolttá. De e tényezQk megváltoztatják az árupiaci keresletet, ezáltal csökken a makrojövedelem, tartós jövedelemcsökkenés esetén dekonjunktúra alakulhat ki, amely a gazdaság fejlQdését visszaveti.

2. A költségvetési deficit finanszírozása értékpapír-eladással


A költségvetési kiadások finanszírozása hitelfelvétellel. Az egyes években eszközölt kormányzati kiadások és adóbevételek különbségeként megjelenQ egyenleg a költségvetés elsQdleges deficitje. Az adott évben felmerülQ, elQzQ évekbQl származó hitelek után fizetendQ kamatok az adósságszolgálat. A teljes költségvetési deficit a kettQ összege.
Ha az állam hitelbQl finanszírozza a hiányt, következQ évben már a kamatokat is fizetni kell. Ha a költségvetés ismét deficites, az elQzQ év deficitjének finanszírozásához felvett hitelt a következQ évben ismét hitellel finanszírozza az állam, így adósságcsapdába kerülhet.

Költségvetési politika: a gazdasági szereplQk döntéseinek az állami költségvetés bevételei és kiadásai révén való befolyásolása.
Irányzatai:
1. keresletnövelQ (Keynes) vagyis az állami megrendelések növelése
2.az adók csökkentésével a kínálat növelése.

Veszélyei:
1. az állami megrendelés csökkenti a magánberuházásokat
- a kiadások adóbevételt igényelnek, csökken a kereslet  EMBED Equation.3  dekonjunktúra indulhat el.
2. az adók mérséklése növeli a jövedelemtulajdonosoknál maradó pénzt
- csökken a költségvetés bevétele, az állami elosztás  EMBED Equation.3 a szociálisan rászorulókra külön figyelmet kell fordítani.


5.3.2. Az állam gazdaságpolitikai eszközei

Az állam különbözQ gazdaságpolitikai eszközökkel az összkeresletet és az összkínálatot kívánja befolyásolni, amivel az árupiacra, a pénzpiacra vagy a jövedelmekre hat. A dazdaságpolitika költségvetési vagy monetáris politika eszközeivel hat.
Az eszközök alkalmazásának jellege szerint megkülönböztetünk automatikusan vagy esetileg (diszkrecionálisan) alkalmazott eszközöket. Az automatikusan alkalmazott eszközök (szabályozáshoz kötött gazdaságpolitika) mindig a kormányzat hosszú távú stratégiájának részei. A diszkrecionális eszközök minden esetben egy adott, konkrét probléma megoldására irányulnak.

Az 60.oldalon az ábra az állami gazdaságpolitika eszközeit tekinti át. Az ábra második sora mutatja az állami gazdaságpolitika irányultságát, a harmadik sorban a gazdaságpolitikai eszközök, a negyedik sorban ezek tárgya olvasható.

A költségvetés a kormányzat bevételeinek és kiadásainak egy adott idQszakra (általában 1 évre) vonatkozó összessége. Az állami költségvetési (fiskális) politika célja az árupiaci kereslet módosítása a költségvetés bevételi és kiadási tételeinek felhasználásával.
A költségvetési politika lehet aktív illetve passzív, és beszélünk keresletorientált, kínálatorientált ill. monetáris politikáról.

Aktív költségvetési politika az expanzív vagy restriktív költségvetési politika.
Expanzív költségvetési politika a kiadások növelése vagy bevételek csökkentése. Ekkor a cél a globális kereslet növelése. Azonban az állam adókkal finanszírozott saját beruházásaival kiszorítja a magánkezdeményezéseket.
Kiszorítási hatáson azt értjük, hogy az állami kiadások növekedése a magánkiadások valamilyen mértékq csökkenéséhez vezetnek. A kiszorítási hatás annál kisebb, minél kevésbé reagál a kamatláb a jelzett változásokra és a beruházások a kamat változására.
Restriktív politika a kiadások csökkentése, bevételek növelése, azaz a globális kereslet csökkentése.

Keynesi feltételek mellett ( kapacitáskihasználatlanság, rugalmas kínálat) esetén a stabilizációt expanziós politika szolgája, ha az említett feltételek nem teljesülnek a restriktív politika a gyümölcsözQ (pl. a költségvetési kiadások visszafogása). Másképp fogalmazva: deflációs rés esetén expanzív, inflációs rés esetén restriktív politika a szükséges.
Deflációs rés akkor keletkezik, ha a globális kereslet által meghatározott termelési szint nem elégséges a teljes foglalkoztatáshoz. Inflációs résrQl akkor beszélünk, ha a globális kereslet nagyobb, mint a teljes foglalkoztatottság melletti termelési szinthez szükséges kereslet.

 SHAPE \* MERGEFORMAT 
(Diet&VvŠ ¢°Ôèêîô
: < F ` d ´
$
õíâíõíõâÖÊ¾í¶« •†tiZH9h 5CJaJmHnHu"h³ynhÍ8ø5CJaJmHnHuhÍ8ø5CJaJmHnHu ha{5>*CJ aJ "h³ynha{5CJaJmHnHuha{5CJaJmHnHu h^8t5>*CJ aJ h—%Å5>*CJ aJ hÖ
h^8tCJ aJ h—%ÅCJ aJ h >'h¨!`5CJ$aJ$h >'hãõ5CJ$aJ$h >'h >'5CJ$aJ$ h^8th¨!`CJaJ h >'CJaJ h^8th >'CJaJV¤¬®°êðòô
< > ` b d n
Ä
öíöööáÕÐÐÕÕĸÕÕ¨œ

$
Ƹp#a$gdÍ8ø$
Ƹp#„Ä`„Äa$gd

$
Ƹp#a$gda{

$
Ƹp#a$gda{gdaeÿ
$„Ä^„Äa$gdÖ

$„Ä^„Äa$gd >'„³^„³gd >'„Ä^„Ägd^8tƒ2ƒ¼‡ýýý$
4
J
L
l
n
â
ä




Ê

Ì

Î

æ

î

l
n
”
–
˜
š
¦
¨
Î
îßîßͽ­žî½‘„‘o½o½W@o½o½,jh³ynhÍ8øCJEHúÿUaJmHnHu.jmwU@
h³ynhÍ8øCJUVaJmHnHu(jh³ynhÍ8øCJUaJmHnHuhÍ8øCJaJmHnHuh­0ECJaJmHnHuh­0E5CJaJmHnHu-h­0EhÍ8øCJaJmHnHu-h³ynhÍ8øCJaJmHnHu"h³ynh­0E5CJaJmHnHuh 5CJaJmHnHu"h³ynhÍ8ø5CJaJmHnHuÄ
&
>
X
~
´
Ð
ä
æ


Î

Ð

æ

ð

ò

B
l
Ö
ïãÓÓÓÓÓãã÷§ãããã—$
Ƹp#„Ä`„Äa$gdÍ8ø$
Ƹp#„Ä^„Äa$gd­0E

$
Ƹp#a$gdµ
!$
Ƹp#„h^„ha$gdµ
!$
&
Fä
Ƹp#a$gdÍ8ø

$
Ƹp#a$gdÍ8ø$
Ƹp#„ˆ^„ˆa$gdÍ8øÎ
Ð
Ò
Ô
Ö
Ø
à
6 p ¤ È Ê Ø Ú "$*,2PRvŠŽ”¶ÊÎÐèѼ¬š„šw¬w¬¼¬j¬¼¬¼¬j¬j¬j¬j¬j¬[h 5CJaJmHnHuh­0ECJaJmHnHuhÍ8øCJaJmHnHu+jh³ynhÍ8ø5CJUaJmHnHu"h³ynhÍ8ø5CJaJmHnHu-h³ynhÍ8øCJaJmHnHu(jh³ynhÍ8øCJUaJmHnHu,j²h³ynhÍ8øCJEHúÿUaJmHnHu.jzwU@
h³ynhÍ8øCJUVaJmHnHuÖ
Ø
p È Ì Ð $,ŽÎÐ
!^`ˆ‰”œ¶Øí óóóóóóóóóóóóóóóóóççó×××××$
&
Fä
Ƹp#a$gdÍ8ø

$
Ƹp#a$gdÍ8ø

$
Ƹp#a$gdÍ8øÐÔðö `”$&ˆ£¶·ÊËÌÍ@é×ǺǺǨǓǓǺǓÇ{d“ÇRǓÇ"hb[•hÍ8ø5CJaJmHnHu,jdh³ynhÍ8øCJEHúÿUaJmHnHu.jæwU@
h³ynhÍ8øCJUVaJmHnHu(jh³ynhÍ8øCJUaJmHnHu"h³ynhÍ8ø5CJaJmHnHuh­0ECJaJmHnHu-h³ynhÍ8øCJaJmHnHu"hµ
!hÍ8ø5CJaJmHnHu+jhµ
!h­0E5CJUaJmHnHu $'(8_ˆµHА¶ ‚ ¼ ïãÓÓÓÊÊÊÊʽ°Ê£’’
Ƹp#„„Ôÿ^„`„ÔÿgdÍ8ø

Ƹp#„rÿ`„rÿgd

Ƹp#„^„gd


&
Fç
Ƹp#gd­0E 
Ƹp#gdÍ8ø$
Ƹp#„
^„
a$gdÍ8ø

$
Ƹp#a$gdÍ8ø$
&
Fä
Ƹp#a$gdÍ8ø@BDFHhj ¶ìî 8:PT„Ž¼ÔH J P V j € ¼ èѼ¬Ÿ¬ŸŸŸoŸ¬b¬P¬C¬bC¬ChI-QCJaJmHnHu"hI-QhÍ8ø6CJaJmHnHuhÍ8øCJaJmHnHu-hb[•h­0ECJaJmHnHu-h­0Eh­0ECJaJmHnHu-h³ynh­0ECJaJmHnHuh­0ECJaJmHnHu-h³ynhÍ8øCJaJmHnHu(jh³ynhÍ8øCJUaJmHnHu,jh³ynhÍ8øCJEHúÿUaJmHnHu.jówU@
h³ynhÍ8øCJUVaJmHnHu¼ ¾ v€‚6æèêì-!B$Ž$$Þ$à$4%öåÔÔÔȼ¼¼¼¼¼¼¼«›“ $a$gd"Lp$„ˆ„Ä^„ˆ`„Äa$gd"Lp$„ˆ„Ä@&^„ˆ`„Äa$gd"Lp
$„Ä`„Äa$gd"Lp
„Ädð`„Ägd"Lp
Ƹp#„ä„ç^„ä`„çgdÍ8ø
Ƹp#„ä„Žæ^„ä`„Žægd 
Ƹp#gdÍ8ø¼ ð BDFt|‚âè LÔæäæèêZ-„-Ž-¨-ª-Ê-ü-þ-¤"¦"4#6#º#ø#($,$@$B$À$Â$%

%&&&l&˜&²(à(F)H)š)Ì)-*.*,,N,¬,”.À.æ/è/40J0U0X0n7ïâÒâÒâïǻdzǫdzdzǻǻ¢»Ç³Ç³Ç³Ç»Ç»Ç³Ç«Ç³Ç»Ç»Ç»Ç³Ç»Ç»Ç«Ç»Ç»Ç³Ç»Ç»Çh"Lp5CJaJ h CJaJ h"LpCJaJh#.îh"Lp5CJaJ h#.îh"LpCJaJ-h³ynhI-QCJaJmHnHuhI-QCJaJmHnHu-h³ynhÍ8øCJaJmHnHu@4%¬&*ì*
/

/r0s0(3>6œ8ž8v9†:š;œ; <Ò „Ädð`„Ägd"Lp
$„Ä`„Äa$gd"Lpn7¤7ª7¶78V8ž8¾8v9~9::†::Ö:;š;œ;â;æ;$ hµ
!CJaJhÖ
hµ
!5CJaJhµ
!5CJaJ h#.îh CJaJ hµ
!CJaJh#.îh"Lp>*CJaJh#.îh"Lp5>*CJaJ h"LpCJaJ h#.îh"LpCJaJh#.îh"Lp5CJaJ7‚B„BúBTCÊC$D&D¨DªD¬DðDòD G"GLHNHPH÷æÚÑÅż¼¼°§ž§žž‘

„ˆ„Ä^„ˆ`„Ägdµ
!„7`„7gdµ
!„Ä^„Ägdµ
!
$„Ä^„Äa$gdµ
! $@&a$gd"Lp
$„L^„La$gd"Lp dð@&gd"Lp
„Ldð^„Lgd"Lp„L„´÷dð@&^„L`„´÷gd"Lp $a$gd"LpðD FF,FXF:HO P Q"Q¶Q¸QÈRØRlTnT(V*V¾VÀVÊWÌWX

X\X^X€Y‚YCZõèõÜõèõÔÜËܶܶÜõ¶õÔ¶õÜõèõÜõÜõ«õÜõ «“«õèõèõÜõèõèõèõèõÜõèõèõh^8th CJNHaJ h h CJaJ h^8th CJaJ(jh^8thµ
!CJUaJmHnHuh 5CJaJ hµ
!CJaJh^8thµ
!5CJaJh^8thµ
!CJNHaJ h^8thµ
!CJaJ:PH†H”H–HðHöH0I2I4IpKrKMM¢P¾RÀRJWLWZ˜]ä]òééäéÛäéÒéÉéÒäéÒéÒɽ
$„Ä^„Äa$gd „7`„7gd „7`„7gdµ
!„L^„Lgdµ
!gdµ
!„Ä^„Ägdµ
!

„ˆ„Ä^„ˆ`„Ägdµ
! CZDZÓZÔZ´[\\’\–]˜]´]Î]â]ä]æ]è]î]ð]ô]^^^^&^0^óèóèóèóèÝÒÇÒ¼¬—‚m]K]K]>Kh"LpCJaJmHnHu"h³ynh"Lp>*CJaJmHnHu-h³ynh"LpCJaJmHnHu(jh³ynh"LpCJUaJmHnHu(jh³ynhÎ, CJUaJmHnHu(jh³ynh CJUaJmHnHu-h h"LpCJaJmHnHu h h"LpCJaJ h h CJaJ h h^8tCJaJ h h¾ CJaJ h^8thµ
!CJaJh^8thµ
!CJNHaJä]æ]ò]ô]b_,`^`f`œ`ž`Ö`ö`ø`ú`jalaöêêÜÐÐÐÀ¬¬˜‚


Æ À„Ä^„Ägd®†„Ä^„Ägd^8t $
Ƹp#„Ô
„xú^„Ô
`„xúa$gd"Lp $
Ƹp#„Ô
„,ò^„Ô
`„,òa$gd"Lp$
Ƹp#„Ä^„Äa$gd¢®

$
Ƹp#a$gd"Lp
$
Æ ¸p#@a$gdÞl


$
Ƹp#a$gd"Lp 
Ƹp#gd 0^4^D^N^R^T^b^f^z^Œ^ž^ ^¢^¨^Î^Ð^à^ä^ö^_ _,_6_P_`_b_d_z_–_¤_Ä_Ð_ä_ø_

`ïâÐÁ±¤ï¤—¤â¤—¤±¤â‡—¤â¤‡âïu‡â—‡â‡hX-h³ynh CJaJmHnHuh CJaJmHnHu"jh¢®CJUaJmHnHu-h³ynhÞl
CJaJmHnHuh®†CJaJmHnHuhÞl
CJaJmHnHu-hÞl
hÞl
CJaJmHnHuhÞl
>*CJaJmHnHu"h³ynh"Lp>*CJaJmHnHuh"LpCJaJmHnHu-h³ynh"LpCJaJmHnHu"

` `,`>`D`^```f`€`†`š`œ`Ä`Ô`Ú`ê`ô`ö`ø`ú`hajala”aúaòåÕòåó¡å¡³’³å³å³Š‚vmdXM h^8th®†CJaJh^8th®†5CJaJh®†5CJaJh"Lp5CJaJh"Lph"Lp5CJaJ h®†CJaJ h"LpCJaJh"Lp>*CJaJmHnHu"h/ h"Lp>*CJaJmHnHu-h³ynh"LpCJaJmHnHu"jh"LpCJUaJmHnHu-h³ynh CJaJmHnHuh"LpCJaJmHnHuh CJaJmHnHula€a’a”a–aºa¼a0b2bòò…òòòòòlkdÈ$$If–FÖÖ0£-£_Ö0ÿÿÿÿÿÿ öÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Ö
FaöF
„Ä$If^„Ägd“

úaüaJcLcPcrcddndpd¬d¼dee&e(ehe¨eÂeÄeÈeffff
f ffffóèÜÑÜÑÜÑÄÑÜÑÄѼѴѼ©©ˆ©s©s©^(jh^8th¢®CJUaJmHnHu(jh^8th^8tCJUaJmHnHu(jh^8thµ
!CJUaJmHnHuh^8th^8t5CJaJ h^8th^8tCJaJ h¢®CJaJ h"LpCJaJh^8th"LpCJNHaJ h^8th"LpCJaJh"Lph"Lp5CJaJ h^8th®†CJaJh^8th®†CJNHaJ2b4b6bbbdb„b†b’……………
„Ä$If^„Ägd“

lkdv $$If–FÖÖ0£-£_Ö0ÿÿÿÿÿÿ öÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Ö
FaöF†bˆbŠb²b´b¶bFcHc’………………
„Ä$If^„Ägd“

lkd$$$If–FÖÖ0£-£_Ö0ÿÿÿÿÿÿ öÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Ö
FaöF HcJcLc(e*eÄeÆeÈeff

f’‰€wnidW‰‰

„ˆ„Ä^„ˆ`„Ägdµ
!gd"Lpgd¢®„Ä`„Ägd¢®„Ä^„Ägd"Lp„7`„7gd"Lp„Ä^„Ägd^8tlkdÒ$$If–FÖÖ0£-£_Ö0ÿÿÿÿÿÿ öÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Ö
FaöF


f ffff$gjghh4hÖhØhBiDi®i°ijj¾j k¢k¤kèkêköööíäÛääÒäääääÅääöö¹ö
$„Ä^„Äa$gd"Lp

„á„äþ^„á`„äþgd¢®„á^„ágd¢®„¥^„¥gd¢®„Ä^„Ägd¢®„7`„7gd¢®„Ä^„Ägd^8tffDfFf^f`fbfdfffàfæf g(gNgègêgh

h hÞhðhi
iJi^i¶iÎipj”jºj kTkžk¤kèkëÖǼª›Ç¼ˆ||ˆs||ˆ||s|ˆ¼eh^8th^8t5>*CJaJh¢®5CJaJh^8th¢®5CJaJ h¢®CJaJ h^8th¢®CJaJj€ h^8th^8tCJUaJ#jÓ®@K
h^8th^8tCJUVaJ h^8th^8tCJaJjh^8th^8tCJUaJ(jh^8th^8tCJUaJmHnHu(jh^8th"LpCJUaJmHnHu"êk:llJrLrðròrsÌsttPtÄtuu:uÆu>vòééàééééé×éÎééé麪
&
F愄^„`„gd7{Ã
&
Fæ
ÆЄ„^„`„gd7{Ä
^„
gd"Lp„Ä^„Ägd"Lp„7`„7gd"Lp„Ä^„Ägd^8t

„L„Ä^„L`„Ägd"Lpèk:l‚n„nürsssÌsîsþsttt ttttt.t0tDtPtjt~t€tŒt¦t¸tºtÄtÊtÞtàtðtôt
u

uuu:uvzv~vXwZw yyyyvÖvØvyy@y z"zHz‚zªz¬zÀzÂzÚzB{Ð{”|öíä×íÎíÅ¼í¯¯¦•••
&
Fégd¢®„Ä^„Ägd¢®„Ä^„Ägd7{Ã

„
„Ä^„
`„Ägd7{ÄL^„Lgd7{ÄÄ^„ÄgdÚEô„…^„…gd¢®

„7„ª^„7`„ªgd7{Ä7`„7gd¢®„Ä^„Ägd^8t„ˆ^„ˆgd7{Ã`|b|HJ`bî‚ð‚ƃȃʃòƒ…’…ì†í†1‡2‡ˆˆ ˆÊˆÌˆ‰
‰ ‰‰‰‰(‰.‰2‰4‰:‰<‰ðŒ68:< º¼ôŽöŽhj†óèàèóèóèÔèÔèóèóèóèóèÈèÔèà³è§àèàè§àèÔ蛒ÔèóèóèŠ h^8th^8tCJaJ hÚEôCJaJh¢®5CJaJh¢®h¢®5CJaJh^8th¢®CJH*aJ(jh^8th¢®CJUaJmHnHuh7{Ãh¢®5CJaJh^8th¢®5CJaJ h¢®CJaJ h^8th¢®CJaJh^8th¢®CJNHaJ/”| }"}æè €r€0ÒÔÀƒôƒöƒü„þ„ú…-†n†¥†

ˆ ˆÊˆÌˆ
‰÷îåîàØØØîåîîÏîÏîîîîîàîî„Ä`„Ägd¢®
&
Fêgd¢®gd¢®„7`„7gd¢®„Ä^„Ägd¢®
&
Fégd¢®
‰8‰:‰<‰P‰~‰ž‰Â‰Š^ŠÜŠ6‹8‹<hjl‘““œ•ž•öííàÓíííííííÊÊÅÅÀ····„Ä^„Ägd^8tgd7{Ãgd¢®„Ä`„Ägd¢®

„L„Ä^„L`„Ägd¢®

„
„Ä^„
`„Ägd¢®„Ä^„Ägd¢®„L^„Lgd¢®†¸
‘.‘ ’"’“8“–“˜“*•,• •ä•~—€—˜˜Ú™Ü™VšXšð›œ˜œšœz˜üTžVžäž

ŸÄ¡Ì¡M¢X¢Ò¢á¢î¢ £v£w£6¥Ž¥¦¥¦/¦<¦=¦g¦‰¦Š¦ž¦Ð¦Ö¦óèóèÛèóèÛèÛèóèÛèÛèÓèÛèóèÛèǾÇèÓèóèóè²èóè²èÛè¦è¦è¦˜¦èÛè¦èhæ'ah^8t6CJNHaJhæ'ah^8t6CJaJh¢®h^8t6CJaJh¢®5CJaJh¢®h^8t5CJaJ h¢®CJaJh^8th^8tCJNHaJ h^8th^8tCJaJh^8th^8t5CJaJ8ž• •â•ä•Ü™œXžÂžŸrŸ’ŸÞŸþŸ –¡(¢a¢ë¢úîåØØÏåÆúú¾¾¾¾¾åÆƵ¬„Ä`„Ägdæ'a„Ä^„Ägdá/{
&
Fëgd7{Ä7`„7gd7{Ď^„Žgd7{Ã

„Ž„©^„Ž`„©gd7{ÄÄ^„Ägd^8t
$„Ä^„Äa$gd7{Ãgd7{à ë¢Ð¦Ñ¦8©¬¬ì¬î¬,³6³€³

´.´T´œ´Ò´>µBµ>·@·äºP¼Q¼

¿öíööíííöíàöíííí×íÊíööíö

„ª„^„ª`„gdæ'a„Ä^„Ägdá/{

„Ä„<ý^„Ä`„<ýgdæ'a„Ä^„Ägd^8t„Ä`„Ägdæ'aÖ¦Ù¦¨t¨x¨z¨‚¨ˆ¨©
©JªLªÚªÜª

¬.¬”¬–¬î¬ð¬ö¬­r­t­®®®’®®¯°¯Ð°Ò°ü±þ±³ ³@³\³z³~³€³‚³†³²³´³¸³º³Ä³Æ³
´øíáíÔíáíÔíÔíÔíÈíÔí³íÈíÔíÔíÔíÔíÔíÔíÔí¨ø¨í“³ø‹í}í‹ø j·h^8th^8tCJaJ há/{CJaJ(jh^8thá/{CJUaJmHnHu h^8thæ'aCJaJ(jh^8th^8tCJUaJmHnHuh^8th^8t5CJaJh^8th^8tCJNHaJhá/{h^8t5CJaJ h^8th^8tCJaJ hæ'aCJaJ1
´

´*´,´0´2´6´L´T´Z´\´~´„´š´œ´¤´Ð´Ò´Ö´Ø´î´ð´ò´ µµ0µ4µ<µ@µBµ¾µÀµè¶ê¶z·Š·È·Ê·b¸d¸¦¹¨¹(º*ºl»n»j¼r¼v¼~¼*½+½u½¾ ¿>¿øðåøðøÚøðÏÄðÄðøåÚðÏÄðÏÄðÄÚøÚðÚ·Ú·Ú«Ú·Ú·Úðڷڷڟڔڷڷګ há/{h^8tCJaJh^8th^8t5CJaJhá/{h^8t5CJaJh^8th^8tCJNHaJ h^8thæ'aCJaJ hæ'ahæ'aCJaJ h^8th^8tCJaJ h^8thá/{CJaJ hæ'aCJaJ há/{CJaJ7

¿ ¿@¿®¿ŠÁ|Â~ÂÆ ÆXÆÇXÇZǖǘÇ0Ê2ÊøËúË ÍÍXÍÌÍöííääöÛÛööíöÏÏÆö½ö½ööö„Ä`„Ägdw1„Å`„Ågdw1
$„Ä^„Äa$gdá/{„Ž^„Žgdæ'a„Ä`„Ägdæ'a„Ä^„Ägdá/{„Ä^„Ägd^8t>¿@¿ÀÀÂÀTÁVÁÐÁ

 Â”ÖÃbÄcÄ=Å>ŧŨÅÆÆÆÆÆÆ ÆVÆXÆZÆfÆÖÆØÆþÆÇÇ ÇZÇöëÞëÑëÅ·ÅëÞëÞëÞë©ë¡ë’ëŠvjëjëÞëbvjë há/{CJaJh^8th^8t5CJaJhá/{5CJaJ h^8thw1CJaJ h^8tCJaJ jLhæ'ah^8t6CJaJ hæ'aCJaJ j$h^8th^8tCJaJhá/{h^8t5CJNHaJhá/{h^8t5CJaJh^8th^8tCJNHzaJh^8th^8tCJNHaJ h^8th^8tCJaJhæ'a5CJaJ#ZÇ\ǖÇDÉFÉvÌxÌ
Í

ÍÍVÍZ΄ΨΪÎdВÐÌÐÎÐÐÐÒÐîÐðДӖÓÈÕèÕBÖDÖì×î×òÙ2Ú4Ú6ÚtڄÚÛ Û4Ü6ÜØÞÚÞ2ß4ß6߆ßöêßÒßÒßÒßêßêÇ»ßêdzǪêªßÒßêßÒßÒß³¢—ßêßÒßÒßÒߢ|%h{\h¢(®5>*CJ aJ mHnHu hF 5CJaJ h^8thw1CJaJ h^8tCJaJhw15CJaJ hw1CJaJhw1h^8t5CJaJ hw1hw1CJaJh^8th^8tCJNHaJ h^8th^8tCJaJh^8th^8t5CJaJhÚEô5CJaJ.ÌÍZÎ\άÎäÎPÏ¢ÏþÏdÐfÐôÐÑDѨÑðÑF҂҄ÒÒÖÔÖ4Ú6ڈڊÚÝÝ6݂Ýöööööööööööööööööíöííöööööö„Ä`„Ägdw1„Ä^„Ägd^8t‚ݨÝâÝäÝÞ:ÞXÞZÞ.ß0ß2ß4ß6߆߼߾ߤá$ã&ã‚ã(ä†äòä‚åööööööööööööêêêÞÞêÕÈÈÈÈ

Ƹp#„h^„hgd¢(® 
Ƹp#gd¢(®
$„Ä`„Äa$gd¢(®

$
Ƹp#a$gd¢(®„Ä^„Ägd^8t†ß¼ß¾ßÀßÂßêßößà à8à:à˜àšàÞàáá<áˆáœážá á¢á$ã&ã‚ã†ãˆã(ä,ä.ä†äˆäŒäòäöäøä‚å†å´å¸åñß×ÌÀÌ´×̩מ×Ì×Ì×Ì×̓×߃qdƒqdƒqdƒqdƒ×Ì×h¢(®CJaJmHnHu"h{\h¢(®5CJaJmHnHu-h³ynh¢(®CJaJmHnHu hµ6h¢(®CJaJ hsxäh¢(®CJaJ hÐ/h¢(®CJaJhÐ/h¢(®5CJaJh>"ªh¢(®5CJaJ h>"ªh¢(®CJaJ h¢(®CJaJ"hÓd¶h¢(®5CJ aJ mHnHuh¢(®5CJ aJ mHnHu'‚å´åÔå,æÖæç’çbèbëtëÔë ìVìžìèìêìïßïÒÒɽ½ÉÉɪ™ˆÉ
&
F
Ƹp#„U
`„U
gd¢(®
&
F
Ƹp#„U
`„U
gd¢(®
&
F
Æ
h¸p#S„U
`„U
gd¢(®
$„„`„„a$gd¢(® 
Ƹp#gd¢(®

Ƹp#„h`„hgd¢(®$„Є¸^„Ð`„¸a$gd¢(®$„,„\^„,`„\a$gd¢(®¸åÔåØåðåöåæ”æ²æÔæ’çœç`èbèhè–èéé,êFê`ëbërëxëÀíèíºî¦ï¨ïªïÚïÞï)ð*ð,ðEðFðfðgð¾ðÊðõíõíõíáíѿѲõ¦õ¦õ¦õíѲѿћíю²ÑŽ²Ñíõymdh¢(®>*CJaJh>"ªh¢(®>*CJaJ(jh>"ªh¢(®CJUaJmHnHuhE7@CJaJmHnHu hÕHðh¢(®CJaJh>"ªh¢(®6CJaJh¢(®CJaJmHnHu"h³ynh¢(®5CJaJmHnHu-h³ynh¢(®CJaJmHnHuhü2 h¢(®5CJaJ h¢(®CJaJ h>"ªh¢(®CJaJ'êì¾íÀíªïÚï*ðEðFðeðfðÑðþð-ñòéÜ˺­¨š’†zn
$
Æ\
a$gd¢(®
$
Æ\
Àa$gd¢(®
$
Æ\
€a$gd¢(® $a$gd¢(® „ˆ„Ä@&^„ˆ`„Ägd¢(®gd¢(®

Ƹp#„Ä`„ÄgdE7@
Ƹp#„Ø
„ìô^„Ø
`„ìôgdE7@
Ƹp#„Ø
„(ò^„Ø
`„(ògdE7@

Ƹp#„Ä`„Ägd¢(® 
Ƹp#gd¢(®

Ƹp#„h`„hgd¢(®

ÊðÑðÛðÜðâðäðþðñññ-ñ5ñ8ñ9ñJñKñMñNñOñPñQñSñTñUñWñ‹ñ¤ñ®ñ¯ñîñ

òòpò¤ò°òàòäòæòèòóRóóèÜèÔèÉèÔèÉÁ¶ÉèÔèÔ¨èÔ¨èÔèœèÔ蜐èÁèœèԄ{mhE7@h¢(®56CJaJh¢(®6CJaJhÕHðh¢(®6CJaJh>"ªh¢(®6CJaJh>"ªh¢(®5CJaJ jSðh>"ªh¢(®CJaJ hE7@hE7@CJaJ hE7@CJaJ h>"ªhE7@CJaJ h¢(®CJaJh>"ªh¢(®CJH*aJ h>"ªh¢(®CJaJh>"ªh¢(®>*CJaJ(-ñNñUñVñWñ¯ñòæòdóôFôGôôŽôŸô ôõüöþö÷÷óóçßççÚßÎÎßÉß½½­­­­­$„ü„Èý^„ü`„Èýa$gdE7@
$„Ž`„Ža$gd¢(®gd¢(®
$„Ð^„Ða$gd¢(®gdE7@ $a$gd¢(®
$„Ð`„Ða$gd¢(®
$
Æ\
a$gd¢(® RódólóŒóšó¦óºó
ôôô"ô;ôDôFôGôKôŒôôŽôôŸô ô£ô¤ô¥ôËôÌôíôîôñôõõõ õ

õúöüö÷÷"÷,÷.÷0÷Š÷’÷Ä÷ü÷ øøÔøÖøŒùŽùù¤ùâùóëàóàëàóàëàóàëÜÕÜɽ´«ë ˜ ˜ ˜ ë ë ˜ 똍½ë ˜ ˜ ë ë ë ë àë hÕHðhE7@CJaJ hE7@CJaJ hÕHðh¢(®CJaJhE7@5CJaJh¢(®5CJaJh|¨h¢(®5CJaJh-Gjh¢(®5CJaJ

h-Gjh¢(®h¢(® h>"ªh¢(®CJaJ h¢(®CJaJh-Gjh¢(®6CJaJ7÷&÷øÖøŽùù2ü4ü²ü´ü¶übÿˆŠŽª÷ç×Ë¿³÷®¦¦¿™™Œƒ 
Ƹp#gd¢(®

Ƹp#„Ä`„ÄgdE7@

Ƹp#„Ä`„Ägd¢(® $a$gd¢(®gd¢(®
$„†`„†a$gd¢(®
$„Ä`„Äa$gd¢(®
$„Ä^„Äa$gd¢(®$„n„Wþ^„n`„Wþa$gdE7@$„n„Vþ^„n`„Vþa$gdE7@ $a$gd¢(®âù
ú"ú&úöú"û2ûfû2ü4ü8ü°ü²ü´ü¶üý(ý*ý4þ6þ8þ:þ`ÿŠÿŒÿ¾ÿÞÿêÿ&*bfvÖØþˆŠ¶ŒõíõíõíåíÙÕÎÕŹ®¢í—å—å—íõí¢í¢íõ¢õíõíõ¢‡u‡"h³ynh¢(®5CJaJmHnHu-h³ynh¢(®CJaJmHnHu hÕHðh¢(®CJaJhE7@h¢(®5CJaJ h-Gjh¢(®CJaJh-Gjh¢(®5CJaJh¢(®5CJaJ

h>"ªh¢(®h¢(®hü2 h¢(®6CJaJ hE7@CJaJ h¢(®CJaJ h>"ªh¢(®CJaJ(Œª°Ì`b†ˆŒ¤

CDWXYZòó ïßÍïßͽ߰߰ߛ߃l›ß›ßT=›,j%h³ynh¢(®CJEHúÿUaJmHnHu.jŠU@
h³ynh¢(®CJUVaJmHnHu,jh#h³ynh¢(®CJEHúÿUaJmHnHu.jø‰U@
h³ynh¢(®CJUVaJmHnHu(jh³ynh¢(®CJUaJmHnHuh¢(®CJaJmHnHu-h{\h¢(®CJaJmHnHu"hE7@h¢(®5CJaJmHnHu-h³ynh¢(®CJaJmHnHu-hE7@h¢(®CJaJmHnHuª0ŠŒ¤
w¼DEFqrØ V W |
~
ööööéÜÏܾ¶°¤¤¤¤¤¶
$„Ð`„Ða$gd¢(®@&gd¢(® $a$gd¢(®
Ƹp#„Ä„Ä^„Ä`„Ägd¢(®

Ƹp#„Ä^„Ägd¢(®

Ƹp#„L^„Lgd¢(®

Ƹp#„Ä`„Ägd¢(® 
Ƹp#gd¢(® EFGJLqrP‚Þôø> f „ Ž ² Ô )pU [ \ ] g ‚
š
h
E

F

^

{

~

Ê

Ë

ç

ú




–
—
˜
ú
ðò¼ïäàÙàÙÑäÑäÑäÑäÑäÑäÑäÅäѽä½äÅ䲧ŸÑŸÑ“‡Ÿ²ÑŸ²ÑŸÑ²Ñ| hÕHðhN1 CJaJh¯Rh¢(®6CJaJhÕHðh¢(®6CJaJ hN1 CJaJ h_&Ñh¢(®CJaJ hÕHðh¢(®CJaJ hE7@CJaJh>"ªh¢(®5CJaJ h¢(®CJaJ

hå+Þh¢(®h¢(® h>"ªh¢(®CJaJ-h³ynh¢(®CJaJmHnHu0~
F

Ê

Ë


ù
ò¾Àˆ¸¼öFŒHŒJŒLŒNŒl²ŽÄ‘è”>—Κóóëóóßßßßß×Ëëëëëëóóóóóó
$„h`„ha$gd¢(® $a$gd¢(®
$„Ä`„Äa$gdN1 $a$gd¢(®
$„Ä`„Äa$gd¢(®¼¾ÜÞx¶¸¼¾ìîðòôŒ"Œ$Œ6ŒDŒFŒJŒLŒNŒ@Fjlr²ŽÌŽ
@øíøíøíâÓâÓ¾¯Óâ­â¢šâ‘šâ†š~š~šrgY†øšh_&Ñh¢(®56CJaJ h Õ56CJaJhÕHðh¢(®6CJaJ h ÕCJaJ hÕHðh¢(®CJaJh¢(®5CJaJ h¢(®CJaJ hTdh¢(®CJaJUjÆ&h>"ªh¢(®CJUaJ(jh>"ªh¢(®CJUaJmHnHujh>"ªh¢(®CJUaJ h>"ªh¢(®CJaJ hÕHðhN1 CJaJ hN1 CJaJ"mar 1990, 221.o.) 6. ábra.




Az állami gazdaságpolitika eszközei a stabilizátorok, amelyek (mint fentebb szó volt róla) lehetnek a, automatikusak és b, diszkrecionálisak.
A, Az automatikus stabilizátorok olyan bevételi és kiadási tételek, melyek automatikusan is anticiklikus , stabilizáló hatásúak, nem igényelnek külön intézkedést.
Bevételi oldalon automatikus stabilizátorok a jövedelemtQl függQ adók. Amennyiben feltételezzük, hogy az állami kiadások autonóm vásárlások, azaz jövedelemtQl függetlenek, akkor fellendülés idejében a jövedelmek és így adóbevételek is nQnek, fékezve a termelés növekedését. Visszaesés idején pedig az adózás utáni jövedelmek ugyan csökkennek, de a vásárlások, azok autonóm jellege miatt nem.
A kiadás oldalon automatikus stabilizátor például a munkanélküli segélyezés, hiszen fellendülés esetén a munkanélküliek száma csökken, a kifizetések is, s ez az összkereslet növekedésére fékezQen hat. Visszaesés idején a kereslet csökkenését fékezi. A jóléti kiadások egyéb típusai is (nyugdíjrendszer, gyerekes családok támogatása) a kereslet szélsQséges ingadozásait fékezik, bár nem anticiklikusan.
A fogyasztási határhajlandóság is automatikus stabilizáló, recesszió idején ugyanis magasabb, mint fellendüléskor. ( A fogyasztási határhajlandóság azt mutatja meg, hogy egységnyi jövedelem növekedése estén hogyan változik a fogyasztás, azaz a jövedelemnövekmény hányad részét költik fogyasztásra.)
Az adóhányad a multiplikátor nagyságának fékezésével korlátozza a keresleti oldalról kiinduló termelésingadozást. ( A multiplikátor sokszorozó tényezQ, megmutatja, hogy a jövedelmet meghatározó tényezQk változása sját mértékének hányszorosával változtatja a jövedelmet. Pl. 10 egység adó emelés, ha a multiplikátor 5, 5*10=50 egységgel csökkenti a jövedelmet. Ha az állami vásárlás nQ 10 egységgel és a multiplikátor 5, akkor a jövedelem 50 egységgel nQ).
Az állami beavatkozás automatikusan anticiklikus, ha az állami vásárlás (G) autonóm, az adó jövedelemtQl független és attól függQ részbQl is áll (T=To+zY). E feltételek mellett a kiadások a jövedelmektQl nem függenek, a bevételek viszont igen, így recesszió esetén az állam az összkereslet csökkenését fékezi, bevételeinél többet költve. Fellendülésben pedig jövedelmeinél kevesebbet költve az összkereslet növekedését visszafogja.
A jövedelem ingadozásai által keletkezQ költségvetési hiány az automatikus deficit, a többlet az automatikus szufficit.

B, A költségvetés diszkrecionális eszközei kormányzati döntést igénylQ egyedi intézkedések.
Diszkrecionális eszközök a kiadás oldalon pl. állami beruházási programok (akkor is, ha nem stabilizációs célúak), egyedi jóléti programok (pl. családi pótlék növelése) , közmunkák beindítása (pl. útépítés, karbantartás).
A bevételi oldal diszkrecionális eszközei az adók és társadalombiztosítási befizetések megváltoztatása.
Az említettek stabilizáló szerepet csak akkor töltenek be, ha felmerülésük okának megszqnte után visszavonják Qket.

Ha az állam a kötvényeket a magánszférának adja el, akkor a kamatláb növekedésén keresztül csökkenti a magánberuházásokat. A deficit finanszírozásának hatására a forgalomban lévQ pénz csökken, az új egyensúly magasabb kamatlábnál alakul ki, amely az összkereslet csökkenéséhez vezet.

A deficitfinanszírozással megvalósított állami beruházások csökkentik a magánberuházásokat. Ezt a jelenséget, amikor az állami kiadások növekedése a magánkiadások valamilyen mértékq csökkenéséhez vezet, kiszorítási hatásnak (crowding out effect) nevezzük.
A költségvetési politika közvetlenül és döntQen az összkeresletre hat: a jövedelmek változtatásával, közvetlen áruvásárlásokkal befolyásolja az összkeresletet. Az aggregált kereslet az áru- és pénzpiac kölcsönhatása révén alakul ki. A keresletorientált gazdaságpolitika számára így cél lehet az árupiac és a pénzpiac befolyásolása is.

Egy háromszereplQs modellben az árupiaci kereslet a magánszektor és az állami szektor keresletébQl tevQdik össze. Az állami vásárlások közvetlenül és teljes összegükben megjelennek az árupiaci keresletben. Képes az állam azonban a magánszektor keresletét is módosítani, az adókon és transzfereken keresztül. Mindhárom említett elem a költségvetés részét képezi.

Kínálatorientált gazdaságpolitika

A keresletorientált politika csak akkor vezet eredményre, ha a kereslet egyáltalán reagál a gazdaságpolitikai intézkedésekre, a kínálat (fQleg az árszínvonal szempontjából) rugalmas és léteznek kihasználatlan kapacitások. A neoklasszikus modellben a két utóbbi feltétel nem teljesül. Ráadásul a fejlett országokban egyre telítQdik a kereslet. A 80-as évek elejétQl új utakat kerestek a gazdaságpolitikában. Ilyen a kínálat ösztönzése. ( A kínálat sikeres ösztönzése persze közvetve növeli a keresletet is.)

Kövessük nyomon a neoklasszikus modellben a bér- és tQkeadók csökkentésének hatását.
Ha a kormány csökkenti a béradókulcsot, adott reálbér mellett nQ a foglalkoztatás, ennek hatására a kibocsátás is. A munkakereslet növekedése miatt nQ a reálbér. Ha a megváltozott kibocsátás hatására az árszínvonal változna, ez megzavarná az újonnan beállt munkapiaci egyensúlyt, a neoklasszikus feltevés szerint azonban a nominálbér azonnal alkalmazkodik a változásokhoz.
A tQkeadó csökkentése az adott idQszakban növeli a beruházási keresletet  ez csak akkor hat a kibocsátásra, ha vannak kihasználatlan kapacitások. A beruházási kereslet növekedése növeli a tQkekeresletet, így a kamatot.
Az adott idQszakban a beruházási kereslet akkor nQ, ha az adócsökkentés és kamatnövekedés ellentétes hatása nem ellensúlyozza egymást. A beruházás növekedése a következQ idQszakban megnöveli a tQkeállományt, mellyel a termelési függvény felfelé tolódik, a munkakeresleti függvény is távolodik az origótól. A két hatás redQjeként nQ a potenciális kibocsátás (3. nyíl) és növekszik az egyensúlyi reálbér.

FelvetQdik a kérdés, hogy nem növekszik-e a költségvetés deficitje?

A kínálati gazdaságtan hívei szerint mivel a jövedelemre vetett adókulcsok nem változtak meg, a növekvQ jövedelem nagyobb adóbevételt eredményezhet, s akár nQhet is az összes adóbevétel. A kínálatorientált közgazdászok egyébként is óvva intenek a jövedelemadó kulcsának túlzott növelésétQl. A jövedelemadó kulcsának egy százalékos növelése ugyanis annál jobban csökkenti a jövedelmet, minél nagyobb volt a kezdeti adókulcs. Az adókulcsnöveléssel a rendelkezésre álló jövedelemre gyakorolt hatás egyre erQteljesebb lesz, s így a fogyasztási kereslet csökkenése is. Emiatt csökken a termelés és jövedelem, ami épp az adóbevételek forrása.
Összefoglalva : kezdetben az adókulcs növelése magasabb bevételeket biztosít a költségvetés számára, de minél inkább ragaszkodik a gazdaságpolitika az adókulcs további növeléséhez, annál erQsebb lesz annak negatív hatása. Az adókulcs alacsonyabb szintje persze kisebb gazdaságpolitikai beavatkozást tesz lehetQvé, de ez össszhangban is van a neoklasszikus gazdasági szemlélettel, mely kétkedve fogad minden állami intervenciót.


5.3. 4. Monetáris politika

Monetáris politika a forgalomban levQ pénzmennyiség (pénzkínálat) szabályozása.
A monetáris politika is lehet expanzív, ha a pénzmennyiség növelését célozza és restriktív, ha a csökkenését.
Szqk értelemben vett pénzkínálaton, azaz a forgalomban lévQ pénz mennyiségén készpénzt és látra szóló betétet értjük.
A központi bank a pénzmennyiség változását a kötelezQ tartalékráta változtatásával, a jegybanki kamat változtatásával és nyílt piaci mqveletekkel tudja elérni.
A kötelezQ tartalékráta elQírása azt jelenti, hogy a kereskedelmi bankoknak a teljes passzíva értékük ( ügyfeleik összesített bankszámlaegyenlege) bizonyos hányadát tartalékolniuk kell. Ez a gyakorlatban a központi jegybanknál lévQ kereskedelmi banki betétek formájában valósul meg.
Például ha a kötelezQ tartalékráta 20%, és a kereskedelmi bankoknak 40 mrd Ft betétjük van a központi banknál, az általuk kezelt betétszámlák összege maximum 200 mrd Ft lehet.
ElképzelhetQ azonban, hogy fölös tartalékaik vannak a kereskedelmi bankoknak, ekkor az általuk kezelt betétszámlák összege ettQl kisebb. Ha ilyenkor emelik a kötelezQ tartalékrátát, az nem feltétlenül fog hatni a pénzkínálatra, ha továbbra is maradnak fölös tartalékok.
Fordított esteben, a kötelezQ tartalékráta csökkentésekor elsQ lépésben fölös tartalék keletkezik. E fölös tartalékot a kereskedelmi bankok akkor fogják pénzteremtésre használni, ha a piaci kamatláb alapján tervezett saját tartalék nem nagyobb, mint a kötelezQ.
A kötelezQ tartalékráta változtatásával kiváltott változás hatása a kereskedelmi bankok tartalékolási szándékaitól, végsQ soron a piaci kamatlábtól is függ.
A központi bank a kereskedelmi bankoknak nyújtott hitelek jegybanki kamataival is igyekszik befolyásolni a forgalomba kerülQ pénzmennyiséget.
Ha a központi bank csökkenti kamatait, ezzel serkenti a kereskedelmi bankok jegybankpénzkeresletét, növeli a jegybankpénztartalékot és így a forgalomban levQ pénzmennyiséget. A kereskedelmi bankok azonban csak akkor változtatják meg jegybankpénzkeresletüket, ha változik a kereskedelmi banki pénz iránti igény is. Így aztán bizonytalan a jegybanki kamat változásának hatása is.
A központi bank kamatpolitikája azonban mindenképp hatással van a piaci kamatlábra annyiban, hogy minimális kamatlábként mqködik.

A központi bank közvetlenül és szándékainak megfelelQen tudja megváltoztatni a forgalomban lévQ pénzmennyiséget a nyíltpiaci mqveletek alkalmazásával.
Ebben az esetben a központi bank értékpapírokat vásárol vagy ad el a gazdaság szereplQinek, így közvetlenül jegybankpénzt juttat vagy von ki a forgalomból. Ez az eszköz a piaci kamatlábra is közvetlenül hat, pl. ha a központi bank értékpapírt vásárol, növekszik az árfolyam, csökken a kamatláb, közvetlenül megváltoztatva a pénzkeresletet.










6.fejezet
A GAZDASÁG GLOBALIZÁLÓDÁSA

6.1. A gazdaság globalizálását elQidézQ tényezQk

A belsQ gazdaság és a külgazdaság megkülönböztetésének vonatkozási pontja a nemzeti állam keretei között szervezQdQ nemzetgazdaság. A belsQ viszonyok és a világgazdasági tényezQk jelenleg már igen szorosan összefüggnek, kölcsönösen meghatározzák egymást. A gazdaságban világméretq globalizálódás figyelhetQ meg.
A nemzetközi gazdasági kapcsolatok erQsödése, a nemzetközi tapasztalatok átvétele, a nemzetközi jegyek meghatározóvá válása a belsQ folyamatokra, ugyanakkor a nemzeti tulajdonságok szerepének csökkenése a gazdaság globalizálódását mutatja.
A nemzetközi kapcsolatok fejlQdésének, irányának alakulására a legfejlettebb és legerQsebb országok fejlQdési tendenciái hatnak elsQsorban. A kevésbé fejlett országokszámára a nemzetközi gazdasági kapcsolatokban rejlQ potenciális elQnyök lehetQ legjobb kiaknázása nyújtja a fokozatos felzárkozáshoz a legnagyobb esélyt.
A gazdasági globalizációt elQidézQ fQbb tényezQk:
A technika nemzetköziesedése
Az elektronika használatának általánossá válása
A gazdaság tényezQinek az állampolgárok szintjén való globalizálódás
A természeti környezet
A nemzetközi pénzügyi kapcsolatok szerepének növekedése

1) A technika nemzetközivé válásának legjelentQsebb hordozója a fegyverkezési verseny. A XX. Sz-ban meváltoztak a fegyverkezés feltételei, olyan fegyverek állnak rendelkezésre, amelyek bevetését már nem élné túl az emberiség. A fegyverkezés nem nemzeti és nem is csak regionális probléma!

A fegyverkezési verseny elsQsorban a nagyhatalmakat terheli, de nem maradnak ki a kevésbé fejlett országok sem.

FQ problémák:
a fegyverkezés jelentQs erQforrásokat von el ( a GDP 5-7%-át)
az energiaforrások jelentQs hányadát a hadászat használja
terheli a természeti környezetet
költséges fejlesztések, nem vagy csak ritkán van lehetQség versenyre ebben a szektorban

Ugyanakkor a hadászati kutatásoknak vannak pozitív hatásai a polgári életre:
technikai eredményei hozzájárultak a polgári életben használt eszközök fejlQdéséhez
katonai célokra kidolgozott eszközök átkerülnek ( késQbb) a civiléletbe, pl. számítástechnika

2) Az elektronika térhódítása megszüntette a távolságokat az infiormáció áramlásában, információs robbanás figyelhetQ meg az utóbbi 10-20 évben;
- internet elterjedése
- digitális telefonhálózat
- elektronikus pénz

A technika, az elektronika gyors fejlQdése erQsíti a nemzetek közötti kapcsolatokat, a munkahelyekre, családokba viszi az információt. Ugyanakkor veszélyekkel is jár;
technológiai kötöttséget eredményez ( az elkezdett kisérletek végeredményét gyakran nem lehet elQre megjósolni)
a fejlesztéseknek nagy a ráfordítási költségük, ezért  gyakran  egy-egy kutatócsoport eredményét fogadják el ( a felmerült költségek miatt nem nagyon lehet több kutatóhelye bevonni)
a kutatási eredmények nehezen (vagy nem) kontrolálhatók
a nagy technikai fejlesztésekhez csak a legerQsebb, legnagyobb országok rendelkeznek a forrásokkal, a kevésbé fejlettek követQk maradnak
a kevésbé fejlett országok hitelek felvételével vásárolják meg a korszerqbb technikát, eladósodnak.

3) A gazdaság globalizálódása az emberek egyéni életvitelében, fogyasztási szokásainak változásában vált leginkább mefigyelhetQvé.
A XX.sz ötvenes, hatvanas éveiben meghírdetett fogyasztói társadalom mintája elérte a kevésbé fejlett országokat is. A fogyasztás növelése pozitív tartalmat kapott, mivel a fejlett országokban a kereslet növelésével kívánták a makrojövedelmet növelni. TényezQi:
A fogyasztás növelésének gyorsításához hozzájárult az infrastruktura gyors fejlQdése.
Az eladási mennyiség növelését beépítették a termékekbe, lerövidítették a javak élettartalmát (6-8 évre).
Minden eszközzel igyekeznek a fogyasztót befolyásolni, vásárlásra bírni
Egy pazarló fogyasztás demokratizálódik .
A fogyasztás tükrözte a társadalmi státuszt, ennek meglett a demonstrációs hatása ( az alacsonyabb jövedelmqek a követés miatt eladósodnak)

A fogyasztói szokásokban a nemzetközi jegyek erQsödésének vagyunk a tanui, ezt elQsegiti:
A tájékoztatás és információ gyors fejlQdése
A termelés nemzetköziesedése
Az idegenforgalom

A fejlett országok rádöbbentek, hogy a fogyasztói társadalom botrány, nincs olyan társadalmi formáció, ahol a szegények éppen úgy élhetnek mint a gazdagok, még jól használható tárgyak kerülnek a szemétre, stb. Ma már a fogyassz többet, jobban élsz jelszót felváltotta a használd a régit .
A fejlett világra a nagymértékq túlfogyasztás, pazarló életmód, elhízás jellemzQ, miközben egyre nagyobb probléma az elmaradott országok élelmezése.
Az élelmezési problémák okai a következQkben foglalhatók össze:
Népesedés, a legkevésbé fejlett országokban a legnagyobb a szaporodás, miközben a fejlett világ elöregszik
A tradicionáli társadalmi formák felbomlása, miközben új társadalmi formák nem épültek be az emberek életvitelébe
Az élelmiszerekkel való ellátás a kevésbé feljett országokban a legkevésbé hatékony
Anyagi erQforrások nem állnak rendelkezésre az ellátás javításához ezekben az országokban

Az élelmiszerellátás gonjai nem nemzeti, illetve regionális problémák. E gondok felerQsítették a vándorlást. Az elmardott országok lakói egyre nagyobb számban igyekeznek Ny-Európába vagy É-Amerikába munkát vállalni és ott letelepedni. Ez a népek között feszültségeket erQsíti más kulturában szocializálódott emberek nehezen fogadják el egymást, nehéz és lassú a beilleszkedés, a bevándorlóktól féltika munkahelyeket, féltik a saját életszínvonalukat, stb. A feszültségek felerQsítik a nacionalista mozgalmakat.
A globalizáció erQsödése megjelenik az oktatásban. Megváltozott az igény az oktatás iránt. Az emberek elvárják, hogy olyan tudást kapjanak az oktatásban, amely bárhol a világon hazsnosítható. MegnQtt a globális szakmák iránti igény.

4) A technikai fejlQdés ugrásszerq növekedése, a fegyverkezés a természeti környezet soha nem látott károsításához vezetett. A felgyorsult a természet kincseinek kiaknázása, az QserdQk pusztítása, a vegyianyagokkal, gázokkal, olajszármazékokkal a talaj, a vizek és a levegQ tönkretétele.
Ezek a jelek felhívják a figyelmet a természet védelmének nemzetközi összefogására. A természetben nincsenek határok, a természet globális. A legnagyobb természeti károsítók a legfejlettebb országok  hatalmas termelésükkel, fogyasztásukkal és a hulladékokkal  a felelQsség is elsQsorban az övék. De a kevésbé fejlett országoknak is védeni kell a saját környezetét és nemzetközi összefogással rákényszeríteni a fejlettebbeket is a környezet kímélésére.

5) A nemzetközi pénzügyi kapcsolatok szerepe

A nemzetközi pénzügyi kapcsolatok a XX. Században megsokszorozódtak, a kereskedelmi kapcsolatok hatszorosára tehetQ az országok közötti pénzügyi kapcsolat. Önálló nemzetközi pénzügyi intézmények alkultak ki, amelyekrQl a következQ fejezetben lesz szó.

6.2. A nemzetközi gazdasági kapcsolatok integrációs törekvései és fQbb intézményei

A nemzetközi gazdasági kapcsolatok fQbb területei:
1, kereskedelem
2, tQkekivitel
3, szellemi termékek cseréje
4, munkaerQ áramlás
5, integrációs folyamatok
1, A nemzetközi kereskedelem alapja a munkamegosztás, okai
A természeti feltételek különbsége
EltérQ technikai színvonal
A nemzeti piacok nagysága
A termékek elQállítási költségének különbözQsége.

A nemzetek közötti kereskedelmet elQidézhetik a nemzetek eltérQ fogyasztói preferenciái is. Ha a lakosság többre értékeli azokat a termékeket, a melyeket az ország nagyobb ráfordítással állít elQ, mint egy másik ország, akkor érdemes cserélni olyan termékkel, amelyet viszont kisebb ráfordítással képes elQállítani. A külkereskedelembQl elérhetQ elQnyök:
- a piaci kereslet és kínálat összhangjának megteremtése
- a gazdasági és az árarányok különbségének csökkenése
- a piac bQvülése, ezáltal a költségek csökkenése
- a verseny serkentése
A kereskedelembQl származó elQnyök nem azonosak, a korszerqbb technikával rendelkezQ országok nagyobb elQnyökhöz jutnak. Befolyásolja az elérhetQ elQnyt, annak felismerése is. Egyszerqbb az elQnyt felismerni, ha a hazai és a világpiaci árak között szoros kapcsolat van.
Világpiacon a domináns nemzetközi árukapcsolatok összességét értjük; konkrét áruk és konkrét kereslet találkozása. A világpiac területileg nem definiálható, de minden nemzet számára van mérvadó nemzetközi tranzakció, amely hatással lehet saját terméke külpiaci árának alakulására.
A nemzetközi kapcsolatokban ugyanannak a termelQnek a terméke a különbözQ tranzakciókban eltérQ áron kerül eladásra. A világpiaci árat nem egy konkrét árként, inkább ársávként lehet definiálni.
Az ársáv az ármozgásoknak az a határa, amelyek között a partnerországok egy termék tranzakcióját lebonyolítják.
A konkrét árakra ható tényezQk:
- a versenyhelyzet
- a konjunktúra
- a kapcsolódó szolgáltatások
- a cég ismertsége
- a kapcsolódó költségek
- a fizetési feltételek.
Az exporttermékek és az importtermékek árarány megmutatja a nemzetközi cserearányt (Pi= EMBED Equation.3 ). Ha egységnyi exporttermékért több importterméket vásárolhatunk, javult a cserearány, ellenkezQ esetben romlott. Összességében a külkereskedelem elQsegíti az országok fejlQdését, de növeli a kölcsönös függést.

2, A tQkekivitel alapvetQ indítéka a nagyobb profitkilátás. Általában a tQkével viszonylag bQven ellátott országok visznek ki tQkét más országokba. A tQkekivitel megvalósulhat: mqködQ és pénztQke formájában, iránya lehet fejlQdQ és fejlett ország. A fejlQdQ országokban  általában- olcsóbbak a termelés feltételei, de nagyobb a kockázat. A fejlett országokban kialakult az infrastrutúra, de drágábbak az erQforrások.
A tQkekivitelnek mind a kivivQ, mind a befogadó országok szempontjából megvannak a kockázatai. A befogadók gazdasága függQ helyzetbe kerülhet, ha pl. egy ágazat csaknem teljesen külföldi befektetQk tulajdonába kerül. Ugyanakkor4 korszerqbb technikához jut, fejlQdik a piac és más infrastruktura, javul a szakképzettség színvonala. A kivivQ kockáztatja a tQkéjét, ha pl. politikai változások következtében elvesztheti azt, a fejlQdQ országokban külön meg kell teremteni az infrastruktúrát, szakembereket kell képezni, a fejlett világban telített a piac.
3, A szellemi termékek cseréje; a nemzetközi kapcsolatokban egyre nagyobb jelentQségq az árumozgás nélküli kereskedelem. A vállalatok nem mindig a kész termékeket exportálják, hanem annak megvalósítási eljárásait. Ilyen a know-how, a licence eladás.

4, A nemzetközi gazdasági kapcsolatok a munkaerQ áramlását is felerQsítették. Munkahely hiánya ill. a nagyobb jövedelmek, a jobb megélhetés olykor a kíváncsiság sok embert más országba csábit. Hazaiak dolgoznak külföldön és külföldiek jönnek hazánkba munkát végezni.

5, A világgazdasági kapcsolatok szélesedése magával hozta a kapcsolatok szervezQdését. A kapcsolatok mikroszinten nemzetközi vállalatok kialakulásához vezetett. Tulajdonformáik szerint lehetnek; közös vállalatok, mqködhet a vállalat más országban, mqködhet leányvállalatként, lehetséges olyan helyzet is, hogy az anyavállalat más országokban hoz létre vállalatokat, de ezek között nincs kapcsolat, ugyanakkor létrehozhatnak vállalatok közös beszerzési és értékesítési irodát valamely országban. Az egyes vállalatok, vállalkozások és a külföldi országok érdekei nem mindig azonosak. Egy-egy tranzakció sértheti egy harmadik ország, vállalat érdekeit. Ezeknek az ellentmondásoknak a mérséklésére, az érdekek jobb összehangolására jöttek létre a különbözQ integrációs szervezetek. Ilyen szervezet a WTO.
A WTO (Általános Vám és Kereskedelmi Egyezmény, korábbi nevén GATT). 1947-ben Havannában alakult, célja a kereskedelem kiszélesítése, liberalizálása, ezáltal a foglalkoztatás, az életszínvonal növelése, az erQforrások hatékonyabb kihasználása.
FQbb elvei: 1, LNKE (legnagyobb kedvezmény elve)
2, a kölcsönösség
3, az egyenlQ elbánás elve.
A WTO a kereskedelem szabályozásában csak a vámot ismeri el, alapcélként tqzte ki annak mérséklését, a vámok lebontását. Tiltja a kvótát(mennyiségi korlátozás) és az exportszubvenciót( az export támogatását). Az intézmény körtárgyalások formájában mqködik.

5, A nemzetközi pénzügyek lebonyolításának két fQ intézménye a Valutaalap (IMF) és a Világbank amelyek 1944-ben jöttek létre.

Az IMF tagja lehet az ország, ha a kvótát befizette és biztosítja nemzetközi gazdasági kapcsolatainak és gazdaságpolitikájának átláthatóságát. A kvóta nagyságát az ország kereskedelmi helyzete alapján határozzák meg. Az intézmény az ország számára a Nemzetközi Fizetési Mérleg hiányának kiegyensúlyozásához nyújt hitelt, amely a kvóta négyszereséig terjedhet maximum. A hitelt külföldi valutában nyújtják, amit az ország saját pénzén megvásárol, lejáratkor külföldi valutáért vissza kell vásárolni a saját pénzt. A hiteljogot SDR-ben határozták meg. Az SDR egy kosárvaluta, amelyet a befizetett kvóták alapján a kosárba került valuták árfolyamának súlyozott számtani átlagával hatásoztak meg. A kosárba csak azok a valuták szerepeltek, amelyekben valóságos hiteligény merült fel($, DM, FR,I,Y , az ¬ megjelenésével a DM,FR,I helyett az ¬ került be).

A Nemzetközi Fizetési Mérleg egy ország nemzetközi gazdasági kapcsolatainak pénzügyi nyilvántartására szolgál egy idQszakban (általában egy évben).

A mérleg két részbQl áll;
I. Folyó Fizetési Mérleg, amely a z áru és szolgáltatás kereskedelmet, valamint az ország egyoldalú külfölddel kapcsolatos átutalásai tartalmazza.
II. TQkemérleg, a hosszú és rövid távú tQke be- és kiáramlások nyilvántartása. Az utolsó sorban jelenik meg az FM egyenlege. Ha a ki- és beáramló pénzeszközök együttes eredménye negatív a Jegybanknak ki kell egyenlítenie december 31-én a mérleget.
A Jegybank, ha nem rendelkezik tartalékkal az IMF-tQl vehet fel kölcsönt. Az IMF a továbbiakban tanácsokat ad az FM passzivitásának csökkentéséhez.

Másik kiemelkedQ nemzetközi pénzügyi intézmény a Világbank, amely igazában bankcsoport. A Világbankként emlegetett intézmény a
Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank (IBRD), amely az IMF-fel egyszerre 1944-ben jött létre. AlapvetQ célja volt a háború okozta károk újjáépítésének elQsegítése, beruházási, fejlesztési feladatokat segített. KésQbb szélesedtek a feladatai, így a gazdasági szerkezet átalakítása, környezetvédelem, ágazati programok finanszírozásával. A bank tagja lehet, aki a kvótát befizeti, az IMF-be és a Világbankba csak egyszerre lehet belépni.
A hitelezés feltételei:
- az 1 fQre jutó DGP nem haladhatja meg a 2850$-t
- más eszközzel a cél nem megvalósítható
- a tervezet elsQrendq gazdaságpolitikai cél
- magán vállalkozók is pályázhatnak Vb-i hitelre, ha a kormány garantálja
- a Vb azt a részét finanszírozza a hitelnek, amely beszerzés tagországból történik, de áruszállításhoz nem kötik a hitelezést
- a felvett hitel nem ütemezhetQ át.
A hitelezés folyamata több szakaszban zajlik: elsQ öt lépésben m ég nincs hitelfolyósítás, a beruházás kiválasztása , tenderezése ill. helyszíni szemle és szerzQdéskötés van. Tényleges utalás csak a beruházás bizonyos fokú elkészülése után történik, teljes átutalása a hitelnek a beruházás átadását követQen valósul meg. A Vb. Átfogó utólagos ellenQrzést valósít meg. A kölcsön futamideje hosszú távú, 15-25 év, változó kamattal, de általában mindig kedvezQbb, mint a magánbankoktól felvett hitelek kamata. A Vb. Legszívesebben a vegyes finanszírozású beruházásokhoz nyújt hitelt.
Magyarország 1982-ben csatlakozott a fenti nemzetközi pénzügyi intézményekhez. Vb-i hitellel megvalósult fQ programok:
Gabonaprogram
Energia diverzifikálás
Szénhidrogén kutatás
Integrált állattenyésztés
Finomvegyipar fejlesztése
Közlekedés fejlesztés
Ipari szerkezetátalakítás
ErQmq rekonstrukció
Távközlés stb.

A Világbankhoz kapcsolódó további intézmények a Nemzetközi Fejlesztési Társulás (IDA), amely elsQsorban a fejlQdQ országoknak nyújt hitelt segély formájában. A Beruházási Viták Rendezésének Nemzetközi Központja(ICSID), mindegy döntQbíróság a beruházási , befektetési problémák, viták tárgyalását végzi. A Nemzetközi Beruházás-védelmi Ügynökség(MIGA), gyakorlatilag nemzetközi biztosítóként mqködik Vb.-i ügyletekhez kapcsolódóan.

1990-ben alakult az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank(EBRD), amelynek célja a Kelet-Európa-i volt szocialista országok számára segítséget nyújtani a rendszerváltozás lebonyolításához. AlaptQkéjét (10MdECU) 40 tagország adta össze, legnagyobb arányt(51%) az Európai Unió, 10%-ot Európán kívüli országok, a többi részt a többi európai ország, köztük az átalakuló országok.

6.3. Az Európai Unió


Az EU az 1957-ben Rómában létrehozott Európai Gazdasági KözösségbQl (EGK) alakult meg. Létrehozói: Németország, Franciaország, Olaszország és a Benelux államok.
A közösség célja: A kereskedelem liberalizálása és az akkori politikai helyzetben elszenvedett piackiesés pótlása, a piacfejlesztés feltételeinek a megteremtése. A cél eléréséhez a vámok lebontását és a multilaterális (többoldalú) elszámolás bevezetését tervezték. A közösség alapító tagjai a belsQ vámhatárok eltörlése mellett6 a közös piac kialakítását, a gazdaságpolitika összehangolását valamint egy közös valuta bevezetését tervezték el.
A vámunió megteremtését három lépcsQben valósították meg: az alapító országokban a vámok megközelítQen azonosak voltak, egymás között nem alkalmaztak vámokat. A késQbb csatlakozni szándékozó országoknak a belépés elQtt meg kellett tenni azokat az intézkedéseket, amelyek harmonizálnak a közösség vám és adópolitikájával.
Az EGK-ba az 1970-es évektQl mind több európai ország kérte a felvételét, így Nagy-Britannia, Görögország, Spanyolország, Portugália és a skandináv államok. A közösség bQvülése új kihívásokat és lehetQségeket jelentett a tagországoknak. Az EGK átalakulásával az integráció neve Európai Unió lett. Az EU alapelvei, a négy szabadság elve:
- az áruk
- a tQke szabad áramlása
- a munkahely, telephely
- lakóhely szabad megválasztása.
Gazdasá célkitqzései két kérdés köré összpontosultak:
1, közös gazdaságpolitika kidolgozása; adó, ipar- és agrárpolitika
2, közös monetáris polit6ika megvalósítása.
1, A közös gazdaságpolitika fQbb területei:
közös kereskedelempolitika kialakítása, a vámunió kialakult, a tagországok között megszqnt a vámhatár, külsQkkel való kapcsolatban a vámok közelítését tqzték ki célul.
az adórendszer harmonizálása, ezen belül a halmozott Bo forgalmi adó bevezetése, többletértékadó (hozzáadott érték alapján) a TVA egységesítése, az adó-visszatérítés összehangolása az exporttermékeknél. Cél: a kettQs adózás elkerülése
a gazdaságpolitikai kérdések közül legnagyobb gondot mindig a közös agrárpolitika kialakítása jelentette. Létrehozták az agrárrendtartást, amely tartalmazza:
- az import szabályozását (tiltó lista megalkotása)
- árlefölözés elvét: EU- kívüli országból, csak a belsQ áraknál alacsonyabb áron lehet felvásárolni és magasabb áron értékesíteni a belsQ piacon. A különbözetet közös intervenciós alapba helyezik.
- a hazai termelQk támogatása: az intervenciós alapból és a közös EU alapból(FEOGA). Módja: közvetlen támogatás ill. túltermelés esetén felvásárlás.
a közösségben tárgyalásos úton egyeztetik a termelési és szállítási mennyiségeket, azaz kvótát alkalmaznak, az egyes országok termelésének védelmében és hogy elkerüljék a túltermelést
Minden kísérlet és próbálkozás ellenére a közös agrárpolitika még nincs jól megoldva. A támogatás nem egyenletes ( az új tagok kevesebbet kapnak), mégis nagy a kifizetett összeg, a gazdák elégedetlenek, a termelés idQnként nagyon nagy, más években (pl. 2007) nem elégséges.
Az EU politikájában az utóbbi években kiemelt hangsúlyt kapott6 a környezetvédelem. Közös döntés alapján megállapították az üzemek szennyezési kvótáját, ha azt túllépik büntetést kell fizetni, ha nem használják fel eladhatják a kvóta egy részét más vállalatoknak.

2., A közös monetáris politika kialakítását 5 lépésben tervezték megvalósítani:
- 1990. június 1-én Mastricht-ban döntöttek a tQke szabad áramlásáról, valamint. fogalmazták meg a közös monetáris övezet kritériumait.

A kritériumok a következQk:
1. a csatlakozni szándékozó ország inflációs rátája 1,5%-kal térhet el a 3 legalacsonyabb inflációjú ország átlagától
2. a banki kamatláb legfeljebb 2%-os eltérést mutathat a legjobb helyzetben lévQ 3 ország banki kamatának átlagától
3. az államadósság a GDP 60%-át nem haladhatja meg
4. az állami költségvetés hiánya nem lehet nagyobb 3%-nál
5. a nemzeti valuta árfolyama kisebb ingadozást mutathat
- 1994. jan.1.  a közös valuta alapfeltételei megteremtésének
- 1996. jan.1. a kritériumok 60%-os teljesítésének határideje
- 2000. jan 1-tQl tervezték a közös valuta bevezetését.
A határidQk kicsit késtet, a monetáris övezet egy évvel késQbb jött létre. A tagországok közül többen nem csatlakoztak az övezethez (pl. Nagy-Britannia, Dánia) A közös valuta az Euro (¬ ) lett.

Az Unió a munkáját bizottságokban végzi, amelynek tagjait a tagországok javasolják és a küldöttek választanak, akik az operatív munkákban vesznek részt. A tagországok miniszterelnökei és szakminiszterei rendszeresen találkoznak a stratégiai feladatok megbeszélése érdekében. Az Unió elnöki tisztét mindig más ( elQre meghatározott) ország miniszterelnöke látja el.
Hazánk 10 K-Európa-i országgal együtt 2004. máj. 1-én csatlakozott az EU-hoz. A csatlakozással együtt befizette az ország az összeget, amit az Unió elQírt. LehetQsége nyit hazánknak, hogy különbözQ pályázatokon vissza nem térítendQ támogatásra pályázni. Ezek a lehetQségek elsQsorban a kistérségek fejlesztését, a hátrányos helyzetq területek felzárkóztatását, környezetvédelmet, kisvállalkozásokat és más gazdaságilag fontos tevékenységeket segítik. A kiírt pályázatok 80%-ban eredményesek ( ebben elsQk vagyunk), a támogatásokra megítélt összegek 2008-2013 között érkeznek be.
Hazánkat követQen Romániát és Bulgáriát is felvették az EU-ba, gy az Unió tagjainak száma 2007-tQl 27 ország.






PAGE 




































adókat állami vásárlásokat pénzmennyiséget az adókon keresztül a
kínálatot

költségvetési politika

monetáris
politika

költségvetés
bevétel kiadás

kínálat

kereslet

Állami gazdaságpolitika












80

70

60

50

40

30

20

10

USA
Tercier
szektor

Magyarország
Lengyelország

Szekunder

Primer

foglalkoztatás
tendenciája

fejlQdQ
országok

ipari
társadalmak

szolgáltató
társadalom

foglalkoztatot-
tak aránya

Nyugat-Európa
Japán

Hasonló témájú dokumentumok

Közgazdaságtan-mikroökonómia kidolgozott tételor

- 2010-11-30 15:34:22

közgáz kifejezések

- 2010-11-30 15:42:05

Közgazdaság tananyag pp.-mikroökonómia

- 2010-11-30 15:38:01

A mások által feltöltött dokumentumokat értékelheted. Ha úgy ítéled meg, hogy a vizsgára való felkészülés szempontjából hasznos volt egy dokumentum, akkor adj rá sokcsillagos értékelést.
Ha hibákat tartalmaz, vagy egyéb probléma van vele, akkor keveset.
A dokumentumok sorrendje az értékelések alapján adódik. Ami fentebb van a listában, azt hasznosabbnak ítélték társaid. Az új dokumentumok pedig (értékelések hiányában) szintén a lista tetején kezdenek.

Hozzászólások

Ha észrevételed van egy dokumentummal kapcsolatban (például hibát találtál benne), akkor a Hozzászólások részben jelezheted. Az olyan jellegű kérdéseket mint pl.: A 2. feladat 4. sorából milyen átalakítással jutottunk az 5. sorban szereplő képlethez? - szintén ide érdemes írni

Egy tipp az oldalhoz! - Töltsétek ki a Tantárgyi adatlapokat a tantárgyak oldalain. Fontos lehet a tantárggyal kapcsolatos információ vagy az előadóval való egyszerű kapcsolattartás végett. Az adatlapot csak akkor módosíthatod ha az adott tárgyat a saját tárgyaidhoz adtad.

2 eloadas 2. óra 3. 5. gyak állatrendszertan antropológiatörténet asdf barokk biztonság biztonsgtecnika brit töri civilizáció dendrológia élet elosztás épszerk4 éptöri értekezés a módszerről feudalizmus gazdasági közjog idősorok írányítástechnika java kamatláb képzőművészet kifejtés könyv közgáz kritgyak lemeztektonika lineáris magvas növények merőpiac mikro mikroökonómia minimum kérdések mit tudtak a régiek pár apróság pénzpiac pr statisztika i. stratégia számvitel szellemi tulajdon tereptan tőkeelmélet válgazd valószínűség valszám zárthelyi