Guzsik-jegyzet szakrális építészetről

Országok listájaHungaryBudapesti Műszaki és Gazdaságtudományi EgyetemÉpítészmérnöki KarépítészmérnökiSzakrális TerekGuzsik-jegyzet szakrális építészetről

DR. GUZSIK TAMÁS
KERESZTÉNY LITURGIÁK ÉPÍTÉSZETE
I.rész: Róma és a keresztény kelet
DR. GUZSIK TAMÁS
KERESZTÉNY LITURGIÁK ÉPÍTÉSZETE
I.rész: Róma és a keresztény kelet
 HYPERLINK "http://www.eptort.bme.hu/doc/szakral/szakral1.html" \l "1#1"
Bevezetés
 HYPERLINK "http://www.eptort.bme.hu/doc/szakral/szakral1.html" \l "2#2"
l. Keresztény vallások és liturgiák kialakulása
 HYPERLINK "http://www.eptort.bme.hu/doc/szakral/szakral1.html" \l "3#3"
2. A keresztény szakrális építészet kialakulása
 HYPERLINK "http://www.eptort.bme.hu/doc/szakral/szakral1.html" \l "4#4"
2.1. Az "Utolsó Vacsora liturgiája"
 HYPERLINK "http://www.eptort.bme.hu/doc/szakral/szakral1.html" \l "5#5"
2.2. Az elsQ keresztény istentiszteletek és építészeti keretük
 HYPERLINK "http://www.eptort.bme.hu/doc/szakral/szakral1.html" \l "6#6"
2.3. A katakombák liturgiája
 HYPERLINK "http://www.eptort.bme.hu/doc/szakral/szakral1.html" \l "7#7"
2.4. Az ókeresztény reprezentatív építészet kialakulása
 HYPERLINK "http://www.eptort.bme.hu/doc/szakral/szakral1.html" \l "8#8"
2.4.1. Liturgiák az "Aranykorban" (IV-VI. sz.)
 HYPERLINK "http://www.eptort.bme.hu/doc/szakral/szakral1.html" \l "9#9"
2.4.2. Rómavárosi liturgia
 HYPERLINK "http://www.eptort.bme.hu/doc/szakral/szakral1.html" \l "10#10"
2.4.3. Az ókeresztény bazilika
 HYPERLINK "http://www.eptort.bme.hu/doc/szakral/szakral1.html" \l "11#11"
3. Liturgiák és liturgikus építészet Keleten
 HYPERLINK "http://www.eptort.bme.hu/doc/szakral/szakral1.html" \l "12#12"
3.1. Bizánci liturgiák és építészetük
 HYPERLINK "http://www.eptort.bme.hu/doc/szakral/szakral1.html" \l "13#13"
3.2. Szír liturgiák és építészetük
 HYPERLINK "http://www.eptort.bme.hu/doc/szakral/szakral1.html" \l "14#14"
3.2.1. Nyugati szír (jakobita) liturgia
 HYPERLINK "http://www.eptort.bme.hu/doc/szakral/szakral1.html" \l "15#15"
3.2.2. Keleti szír (kháld) liturgia
 HYPERLINK "http://www.eptort.bme.hu/doc/szakral/szakral1.html" \l "16#16"
3.2.3. Szír liturgiák tere, szíriai bazilikák
 HYPERLINK "http://www.eptort.bme.hu/doc/szakral/szakral1.html" \l "17#17"
3.2.4. Uniált szír egyházak és liturgiáik
 HYPERLINK "http://www.eptort.bme.hu/doc/szakral/szakral1.html" \l "18#18"
3.3. Az örmény liturgia és építészete
 HYPERLINK "http://www.eptort.bme.hu/doc/szakral/szakral1.html" \l "19#19"
3.3.1. Örmény liturgia
 HYPERLINK "http://www.eptort.bme.hu/doc/szakral/szakral1.html" \l "20#20"
3.3.2. Örmény szakrális építészet
 HYPERLINK "http://www.eptort.bme.hu/doc/szakral/szakral1.html" \l "21#21"
3.4. Afrikai liturgiák és építészetük
 HYPERLINK "http://www.eptort.bme.hu/doc/szakral/szakral1.html" \l "22#22"
3.4.1. Kopt liturgia, kopt építészet
 HYPERLINK "http://www.eptort.bme.hu/doc/szakral/szakral1.html" \l "23#23"
3.4.2. Etióp liturgia és szakrális építészet
 HYPERLINK "http://www.eptort.bme.hu/doc/szakral/szakral1.html" \l "24#24"
3.4.3. Észak-afrikai liturgia és építészet
 HYPERLINK "http://www.eptort.bme.hu/doc/szakral/szakral1.html" \l "25#25"
4. A keleti szerzetesség liturgiája és építészete
 HYPERLINK "http://www.eptort.bme.hu/doc/szakral/szakral1.html" \l "26#26"
4.1. A szerzetesség kialakulása
 HYPERLINK "http://www.eptort.bme.hu/doc/szakral/szakral1.html" \l "27#27"
4.2. Egyiptomi szerzetesi építészet
 HYPERLINK "http://www.eptort.bme.hu/doc/szakral/szakral1.html" \l "28#28"
4.3. A bizánci szerzetesi liturgia építészete
 HYPERLINK "http://www.eptort.bme.hu/doc/szakral/szakral1.html" \l "29#29"
4.4. A szír szerzetesség építészete
 HYPERLINK "http://www.eptort.bme.hu/doc/szakral/szakral1.html" \l "30#30"
4.5. Az örmény szerzetesség építészete



Bevezetés
A történeti építészet legjelentQsebb alkotásai minden korban a szakrális épületek, a templomok voltak. A közel kétezer éves keresztény kultúra mind Európában, mind a többi földrészen a templomépítészet változatos gazdagságát teremtette meg: egy-egy stíluskorszakra a legjellemzQbb alkotás az "Isten háza". Az idQ és földrajzi hely függvényében igen különfélék ezek az épületek, nemcsak stílusukban, megjelenésükben, de elrendezésükben, térkapcsolataik-ban is. Még az építészetben valamennyire tájékozott ember is sokszor értetlenül áll e sokféle-ség elQtt. S ezt a bizonytalanságot csak fokozza, hogy az elmúlt évtizedekben a szemünk láttára játszódott le jelentQs változás éppen a legnagyobb számban elQfordló, így legközismertebb katolikus templomok belsQ tereiben. A II. Vatikáni Zsinat szellemében átalakították a templomok liturgikus terét ill. az új templomokat már ennek szellemében tervezték, építették.
Egy épület alaposabb megértésének a kulcsa az épület funkciójának az ismerete. A lakók száma, összetétele, foglalkozása, egy-egy szokása egy lakásra éppen úgy rányomja a bélyegét, mint egy ipari épületre a benne végzett technológia. A szakrális épületeknél ez a "technológia", meghatározó funkció a liturgia ill. az adott épületben végzett szertartások összessége. Ezeket a követelményeket veszik figyelembe a tervezésnél, ezekre törekednek az átalakításkor. A "liturgia" a szószerinti értelmezésben (léiton, ergon) annyit jelent, mint "közjóra irányuló munka": a papság és a hívek istentiszteleti cselekménye. Ennek építészeti kerete a templom, vagy az egyéb szakrális célú épület. Így a különbözQ keresztény liturgiák kialakulása, történeti változása eredményezte a különbözQ templomtípusok, liturgikus terek létrejöttét. A különbözQ egyházi szerzQk liturgiatörténeti munkái - természetesen - a liturgia tartalmi oldalát hangsúlyozzák, tehát fQleg az istentiszteleti szövegek, formulák vizsgálatára szorítkoznak. Nem vonva kétségbe ennek elsQdlegességét (és a cél érdekében hivatkozva is erre a kutatásra), ebben az összefoglalóban mi mégis a "formai" oldalt, a rítusok különbözQségeit tekintjük át. Az adott mozdulatok, testhelyzetek, mozgások, cselekmények, a szükséges bútorzat és felszerelés a tartalom szempontjából lényegtelenek, ám a közösségi istentiszteletben a rítus külsQségeinek a tartalommal szinte egyenrangú szerepe van. Az építészeti keretet, a liturgikus teret is ennek megfelelQen képezik - és képezték - ki a különbözQ korokban és vallásfelekezetekben.
Az alábbiakban az építészettörténeti-építészeti fejlQdést alaposabban megismerni szán-dékozók, de a történeti korok szakrális kultúráját - a dolog természeténél fogva - kevésbé ismerQk részére szeretnénk egy segédletet, afféle "szöveggyqjteményt" (helyesebben ábragyqj-teményt) adni. Ez egy-egy korszak és irányzat általános szakrális térigényének az ismertetése után az illetQ kor (és irányzat) néhány, jelentQsnek ítélt emlékét mutatja be, a hozzá tartozott (vagy tartozó) funkció elemzésével. Az eligazodás megkönnyítésére célszerq elQször a keresz-ténységen belüli különbözQ vallások és liturgiák kialakulását és kapcsolatát áttekinteni, meg sem kísérelve a vallás-és egyháztörténet többi kérdésének akár csak vázlatos feldolgozását is.A kereszténység leggyakoribb és legfontosabb templomi szertartása az Utolsó Vacsora emlékeze-te, a mise (Szent Liturgia, Szentáldozat, Úrvacsorai istentisztelet, stb.), így a kiindulópont min-den szertartásrendnél ennek a vizsgálata volt. Az egyéb szertartások térigényét csak ehhez kap-csolódva említjük, külön teret szánva az önálló térigénnyel rendelkezQ keresztelésnek. A rész-ben eltérQ, részben idQvel felduzzadt rítusok miatt célszerq volt külön tárgyalni a keleti, majd a nyugati liturgiákat. Az elsQ rész - részben önkényesen választott - idQhatára az elsQ ezredforduló. Ezen belül a keleti liturgiák lezártnak tekinthetQk, hiszen azóta alig változtak, s a belQlük létrejött "uniált" egyházaknál az únió egyik fQ feltétele éppen a saját, Qsi rítus megtartásához való jog volt. Nyugaton pedig az ezredforduló környékén kezdett egységessé válni a liturgia. Ennek napjainkig tartó fejlQdését, valamint a nyugati egyházzal nem közösséget vállaló reformált egyházak szertartásrendjét és építészetét a második és harmadik rész tartalmazza.
l. Keresztény vallások és liturgiák kialakulása
A kereszténység kialakulásától kezdve a vallási élet meghatározója volt az összejöve-tel, a közösségi istentisztelet. Ennek tartalma (imádkozás, éneklés, felolvasás, magyarázat, va-lamint az Utolsó Vacsora emlékezete, megismétlése) nagyjából azonosan fejlQdött, ennek kül-sQségei, megtartási formái már korán helyileg eltérQ módon alakultak. "KötelezQ csak az, amit az Úr rendelt el, és az, ami mindenhol szokásban van. Egyébként mindenki ahhoz a helyi szokáshoz alkalmazkodjék liturgikus kérdésekben, ahol éppen tartózkodik." - tanította Sz. Ágoston (354-430). Ez szinte mottója is lehetne a különféle rítusok vizsgálatának. A rítus, egészen általános meghatározás szerint a vallási közösség istentiszteletében a külsQ, látható megnyilatkozásoknak az összessége, és annak az illetékes egyházi hatóság által jóváhagyott rendje. Ebben az értelemben az istentisztelet a hit kifejezQdése, gyakorlati megnyilvánulása. A gyakorlatban ezt a kereszténység elsQ századaitól kezdve másképpen értelmezték nyugaton és keleten. A szqkebb, nyugati értelmezés szerint a szertartásrend (ordo) szabályait, elQírásait értették alatta. Az elismert, és a törvény ereje által érvényessé vált rend a rítusban élQ közösség egységének és elkötelezettségének a kifejezQje. Megtartása kötelezQ erejq, mert az egység formaátadó ereje érvényesül benne. Az értelmezésben kicsit benne van (vagy beleérezhetQ) a római szellemiség, lelkiség, a belsQben és külsQben (tartalomban és formában) megnyilvánuló racionalizmus, egyfajta egységesítési törekvés (kezdetben nem elsQsorban hatalmi-igazgatási téren). Kelet értelmezése szerint a rítus tágabb fogalomkört jelöl: nem csak a szertartási szabályok rendjét, hanem a hitvallás egészét, a teológiai gondolkodásmódot, magát az egész keresztény életformát is jelenti. Ilyen értelemben a rítus megtartása, megQrzése a keleti (hellenisztikus) közösségek számára fontosabb volt, jobban ragaszkodtak és ragaszkodnak hozzá, mint a nyugati kereszténység. Nyugaton az egyes nemzeti egyházakban kialakult rítus-változatokat igen korán felváltotta a közös és általános érvényq "római ordo". A helenizmus kultúrájában már bizonyos egységbe foglalt keleti nemzeti kultúrkörök a kereszténységben is megtartották sajátosságaikat, s ezeket érvényesítették és fejlesztették tovább a liturgikus csoportok kialakításában. Kezdetben egy-egy egyházközség (episzkopátus, püspökség) maga alakította ki a liturgiáját, idQvel ezek átvették a vezetQ egyházközségek (metropóliák, patriarchátusok) szertartásrendjét. Így a III.századtól már liturgia-csoportokról beszélhetünk, anélkül, hogy ez bármilyen teológiai, dogmatikai (tartalmi) eltérést takart volna. EbbQl következQen a rítus-csoportok, rítus-közösségek nem jelentettek önállósuló egyházrészeket.
A kereszténység elsQ 300 évében mind a dogmatikai, mind az egyház-szervezeti kérdé-sek másodrendqek voltak a legfontosabb tartalommal szemben. Az apostoli küldetés: "Menje-tek el tehát, és tegyetek tanítványommá minden népet" (Mt.28,l9.) tehát az örömhírdetésre (evangelion) vonatkozott, majd a kereszteléssel végzQdött, s belsQ tartalma a kenyértörés (artoklaszia, eukharisztia) volt. Rövid idQn belül a Római Birodalom minden fontosabb pont-ján, sQt a birodalom határain túl is keletkeztek kisebb-nagyobb keresztény közösségek. A térí-tést végzQ apostolok hatalom-átadása (apostolica successio) nyomán egy-egy közösségen belül kialakult az egyházi rend, a klérus hármas tagozódása. Minden város egyházközségét saját püs-pöke (episzkoposz) kormányozta a preszbyterek (papok) és a diakónusok (segédpapok, szol-gálattevQk) segítségével. A környezQ vidék a város egyházától függött. Ez a hierarchia az I. század végére széleskörqen elterjedt, sQt alapjaiban már a jeruzsálemi apostoli egyházban is találkozunk vele. Itt az apostolok testülete kormányozott, s ebben - Jézus szándéka szerint - Péter apostolnak bizonyos vezetQ szerepe volt: "te is, ha majd megtérsz, erQsítsd meg testvéreidet" (Lk.22,32.). Ugyanakkor apostoltársainak beszámolni tartozott (Ap.Csel.ll,l-l8.). Ez a szinodiális jelleg érvényesült az apostolok jeruzsálemi elsQ "zsinatán", 49-ben (Ap.Csel.l5.). A következQ két és fél évszázadban ilyen "egyetemes" zsinatra nem került sor, nem kerülhetett sor. A különbözQ helyeken különbözQ idQben fellángolt keresztényüldözések fokozott szerephez juttatták a helyi egyházközségeket, vagy ezek kisebb tanácskozásait, a helyi zsinatokat. Ezeken változatlanul a legfontosabb feladat a térítés és a gyülekezetek létért való kqzdelme volt. Az elvont teológiai-dogmatikai értelmezésbeli különbségek ilyen körülmények között háttérbe szorultak. Pedig a "tanítás" eltérQ értelmezése miatt már az apostoli idQ zsidó-keresztényeinek körében is alakultak ki különbözQ mozgalmak (ebioniták, elchasaiták, nazarénusok). Ezeket a gnosztikus bölcselet változataiból kiinduló hitbeli támadások követték (pl. manicheizmus). A III. század végére az apologéta-egyházatyák és az ókeresztény katechéta-iskolák (Alexandria, Antiochia) a keresztény teológia alapjainak kimqvelésével vették fel a harcot a különbözQ tévtanításokkal szemben. A nagyobb horderejq, az egyház teológiai egységét megbontó vallási vitákra, irányzatokra csak az üldözések elmúltával, a IV. században került sor. Az egyházszervezet kérdésében csírájában már megjelentek az egyes gyülekezetekben eltérQ vezetési "modellek": egy demokratikusabb (palesztínai, zsidó-keresztény) és egy centralizált (hellenisztikus) változat. Ez az istentisztelet végzésében, a liturgiában is nyomot hagyott: keleten a preszbyteriális (testületi), nyugaton az episzkopális (egyszemélyi) liturgia-végzés lett a fejlQdés útja.
Nagy Konstantin császár (306-337) a 313-ban kiadott Milánói Ediktummal lehetQvé tette a kereszténység nyilvános mqködését, egyszersmind reprezentatív szakrális építészetének a kialakulását is. A következQ két, "Aranykor" néven jelzett évszázadot az egyházigazgatás megszilárdulása, az egyházi hierarchiák (patriarchátusok) véglegesedése jellemzi. Ugyanakkor ez az "egyetemes zsinatok kora" is, amikor a különbözQ eretnekségek kialakulása ill. elítélése nyomán Keleten önálló (autokephál) egyházak jöttek létre. Ebben a politikai tényezQknek (a Nyugat-római birodalom hanyatlása, Bizánc hegemonisztikus törekvése Keleten, népvándorlás) is szerepe volt.
Az arianizmust (az Atyaisten és Jézus egylényegqségét tagadó tanítás) a 325-ös (I. Egyetemes) Nikaiai Zsinat elítélte. A tanítás fQleg a gótok körében élt tovább, esetenként (pl. Ravenna) önálló liturgiát is kialakítva. Ez az egykori ariánus liturgia még a XV. században is föllelhetQ volt pl. a Krim-félszigeten.
A nesztorianizmus Sz.Mária Istenanyaságát vitatta, ezt a 43l-es Epheszoszi Zsinat ítélte el.
A nesztoriánusok hozták létre - Edessza központtal - a szír-kháld (keleti szír) egyházat (és liturgiát). Ennek indiai térítési területén (Malabár-part) 525 körül létrejött az indiai Malabár egyház.
A monofizitizmus Krisztus egyetlen (isteni) természetét tanította, ezt a 45l-es Chalkédoni Zsinat ítélte el. Ekkor vált külön az Antiochiai Patriarchátuson belül a nyugati szír (jakobita) egyház 453-ban, ennek indiai térítése nyomán a Malankár egyház. A monofizitizmust tette magáévá - politikai okokból az egyetemes zsinatoktól elszigetelQdött - Örmény egyház (506-tól), valamint - részben hatalmi okokból - az Alexandriai Patriarchátus egy része (Kopt egyház) 45l-tQl, majd ennek térítési területén az Etióp egyház. Az Qsi patriarchátusok Bizánchoz hq maradt (ortodox = igazhitq) híveit "melkiták"-nak nevezik, ezek a liturgiájukban is Bizánchoz kötQdnek.
Ezek valamennyien önálló (autokephál) egyházak lettek, önálló liturgiával. A közép- és újkor folyamán ezek egy része újra egyesült a római ill. a bizánci egyházzal (ú.n. uniált egyhá-zak). Úniójuk föltétele azonban minden esetben az Qsi szertartásrendjük, liturgiájuk megtartása volt, ma is ezt tartják.
A bizánci és a római egyház között a szakadás l054-ben következett be (skizma), részben teológiai (filioque vita), részben politikai (bolgár térítés, nyugati császárság létrejötte) okokból. EttQl kezdve a nyugati egyház magát katolikus-nak (= egyetemes), míg a keleti orto-dox-nak (= igazhitq) nevezi.
A keresztény egyházak felekezeti különválását, teológiai és liturgikus kapcsolatát, "származási rendjét" a mellékelt táblázat szemlélteti. Az egyes egyházaknak a liturgia és a liturgikus térigény megértéséhez szükséges bQvebb ismertetését az egyes liturgiák tárgyalásánál adjuk, míg a nyugati egyház fejlQdését, szakadásait (reformáció), a római egyház legújabbkori liturgikus megújulását a II-III.rész-ben elemezzük.
A következQkben a liturgiák és szakrális terek vizsgálatánál abból kell kindulni, ami közös, és minden keresztény istentisztelet alapeleme: az Utolsó Vacsora ill. annak emlékezete.
2. A keresztény szakrális építészet kialakulása
2.1. Az "Utolsó Vacsora liturgiája"
Jézus jeruzsálemi Utolsó Vacsorájának ismert leírásaiban (Mt.26,26-28., Mk.l4,22-24.,Lk.22,l9-20., l.Kor.11,23-25.) szerepel a keresztény liturgiákat létrehozó alapmondat: "Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre". Amit cselekedni kellett: a vacsora egyes elemei, a kenyér-törés, a kenyér és a bor kiosztása, hálaadó ima. Magáról a vacsoráról megállapítható, hogy annak kerete a zsidó húsvéti emlékvacsora, a Széder-lél-Peszáh volt, benne a zsidó családi rítus minden fontosabb elemével (Kiddush, Haggada, Hallel, Birkát-Hámázón). Az egyiptomi fogságból szabadulás emlékére minden év Niszan hó l4-én este a zsidó családok kötött szertar-tású vacsora keretében ülték meg az ünnepet. Más utalások szerint (pl. Jn.18,28.) Jézus vacso-rája egy nappal korábban történt, tehát valamiféle anticipált (elQvételezett) húsvéti vacsora volt. A húsvéti jelleget bizonyítja, hogy Jézus a tanítványaival az ünnepekre (Peszáh) ment Je-ruzsálembe, hogy esti étkezés volt, hogy a kenyér megtörése a vacsora közben történt, hogy egy közös serlegbe töltött bort ittak, hogy az étkezést hálaadó énekkel fejezték be. Így több volt, mint a Haburáh, a baráti körben elköltött egyszerq vacsora.
A Széder, a húsvéti vacsora zsidó családi szertartás, mind étrendje, mind lefolyása kötött. Az asztalnál a családfQ ünnepi áldást (Kiddush) mond, s az elsQ kehely borral köszöntik az ünnepet. ElQételként kharószet mártást és keserq salátákat ettek. Ezt követte a Haggada. A család legifjabb tagjának kérdésére a családfQ elmondta az Egyiptomból való szabadulás történetét (2.Móz.l2-l5), a Kis Hallelt (dícsérQ zsoltárok elsQ része, Zs.ll2-ll3,l-8.) énekelték, majd elfogyasztották a második kehely bort. A fQétke-zés kezdetén a családfQ megtörte és kiosztotta a kovásztalan kenyeret, ezt elfogyasztották az egybesqlt húsvéti báránnyal. A vacsora végén a harmadik kelyhet ürítették, a családfQ hálaadó imát (Birkát hámázon) mondott és a nagy Hallelt (dícsérQ zsoltárok második része, Zs.ll3,9-ll7. 29., l35. - a Vulga-ta szerinti számozás szerint) énekelték. Ezt, mint egyik legQsibb hagyományt a zsidók folyamatosan megtartották és megtartják.
Itt mindjárt meg kell jegyezni, hogy a Széder bizonyos elemei (pl. a Kiddush) a zsinagó-gai nyilvános istentiszteletben is megtalálhatók, de alapvetQen családi szertartás. Amikor az Utolsó Vacsora emlékére tartott keresztény összejövetel kialakult, sokáig megQrizte ezt a csa-ládi-közösségi jellegét. Ugyanakkor megfigyelhetQ, hogy már a legelsQ keresztény gyülekeze-teknél is az anamnészisz (emlékezés) parancsa ("Ezt cselekedjétek...") magára az eukharisztiá-ra (a szent cselekményre), és nem a teljes lakomára vonatkozott. Így kezdettQl elkülönült a csak évenként egyszer tartható SzédertQl, de fokozatosan elkülönült a Haburáh-tól is - bár kezdetben tényleges étkezéssel volt kapcsolatban.
Az elsQ, és megismételhetetlen keresztény liturgia, az Utolsó Vacsora építészeti kerete nem ismert. Leírásból tudjuk, hogy Jeruzsálem déli részén, az Esszénus-kapuhoz közel állt János és Márk apjának a háza, ahol az Utolsó Vacsora megtörtént. A Jeruzsálemben jelenleg ilyen néven szereplQ helyiség a XII-XIII.századi lovagrendi építészet terméke, és csak a kegyes emlékezet ruházta föl az "Utolsó Vacsora terme" névvel.
2.2. Az elsQ keresztény istentiszteletek és építészeti keretük
Az apostolok és az elsQ jeruzsálemi keresztények számára a zsidó ceremoniális törvé-nyek Jeruzsálem pusztulásáig (Kr.u. 70.) adottak voltak, azokat maguk is megtartották. "Napról napra állhatatosan, egy szívvel, egy lélekkel voltak a templomban, és amikor házanként megtörték a kenyeret, újjongással és tiszta szívvel részesültek az ételben." (Ap.Csel.2,46.). Így az anamnézis parancsa, melyet "kenyértörésnek" (klaszisz tou artou) neveztek, a zsidó rituális szokásokkal párhuzamosan, de azoktól függetlenedve teljesült. Eleve szükséges volt a húsvéti vacsorától való szertartásbeli elkülönülés, hiszen azt a zsidók csak évenként egyszer végezték. Hasonló volt a helyzet a Jeruzsálemen kívüli elsQ zsidó-keresztény gyülekezeteknél. A troászi közösség pl. "a hét elsQ napján összegyqlt kenyértörésre" (Ap.Csel.20,7.), vagy "állhatatosan kitartottak az apostolok tanításának megtartásában, a közösségben, a kenyértörésben és az imádságban" (Ap.Csel,2,42.). Ez az utalás - spontán módon - már magában hordozza a késQbb rögzQdQ mise-liturgia fontosabb elemeit: tanítás, közösség (közös felajánlás), kenyértörés (és szétosztás), hálaadó ima. Találunk utalásokat a lakomával (Haburáh) együtt tartott eukharisztiára is (pl. l.Kor.ll,l7-34.). Itt élesen meg kell különböztetni a két liturgikus összejöveteli formát, az "Úr Vacsoráját" (küriakon deipnon) és a "szeretetlakomát" (agapé).
Az agapé az elsQ keresztény gyülekezetek összetartozásának és karitatív készségének a megnyil-vánulása. Lakoma, melyen a hozott élelmeket közösen fogyasztják el, és a szegényeket is megvendé-gelik belQle. Párosulhat (és gyakran párosult) kenyértöréssel, eukharisztiával is, de a kettQ tartalmilag elkülönült. Kopt hagyomány említi ugyan az anamnézis parancsában együtt az "emlékezetemet és az agapét", de ez kizárólag a Húsvét éjjeli szertartásra vonatkozó utalás. Egy másik hagyomány szerint (Hippolytus: Traditio Apostolica) Húsvét éjjelén az újonnan keresztelteknek tejet és mézet adtak (mint "gyermekek eledele") a szertartás keretében. Azonban ez sem hozható kapcsolatba a teljes húsvéti lakoma rituális ismétlésével, s nem bizonyítja, hogy az agapé és az eukharisztia kötelezQen együtt szerepelne.
A II. század elejére az apostoli térítések valamennyi színhelyén - többé-kevésbé egyforma módon - kialakult a liturgikus "szkéma", mely az Utolsó Vacsora stilizált, lényeges elemeit tartalmazza: a kenyér és a bor elQkészítése, hálaadó ima, a kenyértörés és az anamnézis, majd a kenyér és a bor szétosztása. A cselekményre Antiochiai Sz.Ignác (110.k.) használta elQször az "eukharisztia" (= hála-felajánlás) elnevezést. A szertartás idQpontja is függetlenedett a vacsoraidQtQl: a keresztény (zsidó) hét elsQ napján, vasárnap, a kora reggeli órákban végeztek eukharisztiát. Mivel ez a nap a római naptár szerint munkanap volt, így a kötelezQ napi elfoglaltságtól független idQpontban lehetett csak összejönni. Az i.sz. 49-ben tartott jeruzsálemi apostoli zsinaton Sz.Pál elveit fogadták el, hogy t.i. a Krisztus-követéshez nem feltétlenül szükséges mindenkinek elQbb "zsidóvá válni", azaz a Mózesi Törvényeket (körülmetélés, bQjt, szokások) átvenni. Ennek ellenére az apostolok gyakorlata, és több korai gyülekezet zsidó-keresztény jellege miatt számos zsinagógai, azaz zsidó rituális elem került a korai liturgiákba.
A zsidó istentisztelet két színtéren folyt. A templom alatt kizárólag a jeruzsálemi salamoni templomot értették, ahol a leviták a Tóra szellemében végezték az áldozatokat (3.Móz.l-l7.,21-24.). Itt jöttek össze évenként a Peszah megünneplésére a zsidó törzsek képviselQi, tagjai. Emellett minden településnek volt zsinagógája, azaz imaháza. Ezt nem tekintették a "templommal" azonos rangúnak, itt áldozat-bemutatást nem végeztek. Az éppen Jézus korában virágzó rabbinus gyakorlat szerint a zsinagógákban Qrizték a szent tekercseket, a Mózes könyveit tartalmazó Tórát és a próféták iratait. A szombati és ünnepnapi délelQtti istentiszteleten (Múszáf) ezek egy-egy szakaszát felolvasták és magyarázták, a délutáni (Minhá) és az esti (Máárív) imaórákon a zsoltárok és imák elmondását bizonyos kötött szövegformák jellemezték. Ilyen elemek a korai kereszténység szövegeiben is szereplQ beköszöntések (Az Úr legyen veletek, Béke veletek), felhívások (Könyörögjünk, Adjunk hálát), az "Amen", a "Hozsanna" vagy az "Alleluja" fordítás nélküli átvétele, valamint az egyes imák doxológikus befejezése (Istent dícsérQ kötött formula). Maga az eukharisztiát megelQzQ felolvasás és homilia (magyarázat) is a Múszáf zsinagógai hagyománya. A késQbbiekben megfogalmazódó keresztény liturgikus térigény is sokat merített a zsinagógák térszervezésébQl.
 INCLUDEPICTURE "http://www.eptort.bme.hu/doc/szakral/kep/Image219.gif" \* MERGEFORMATINET  Ortodox és neológ zsinagóga elrendezési vázlata: l. tóraszekrény, 2. imapult, 3. rabbi ülés, 4. hazzan ülés, 5. rabbi öltözQ, 6. hazzan öltözQ, 7. gyülekezeti ülések, 8. bima (migdál), 9. korlát, l0. nQk helye, ll. elQcsarnok, l2. kút, kézmosó, l3. szószék. Az ortodox (itt értsd: régi szertartású) és neológ (újabb szertartású) zsinagóga terének általános elrendezését az ábra szemlélteti. Az elQcsarnokban kút vagy vízmedence van a rituális tisztálkodás céljára. A központi térben körben padok vannak, középen helyezkedik el az elkerített bima (migdal, felolvasó állvány). A keleti oldalon kiemelt helyen áll a tórafülke vagy tóraszekrény, közelében a rabbi és az elQimádkozó (hazzan) ülQhelye. A kifejlett zsinagógai tereknél ezt a részt kiemelik, külön pódiumra helyezve quasi-szentélyként kezelik. A nQk részére külön helyiség vagy karzat épült. A szertartás során a fülkébQl a tóratekercset körmenetben viszik a bimára, ahol azt széttekerve, kelet felé fordulva a kijelölt szakaszt felolvassák. A rabbi is a bimáról prédikál, önálló szószék csak késQbb került a neológ zsinagógákba.
A II-III. század folyamán az egyházatyák írásai gyakran foglalkoznak az eukharisztiával, azonban többnyire annak tartalmával, értelmezésével. A külsQségekre, a szertartás rendjére vonatkozó utalás alig van. Ennek oka kettQs: egyrészt még az egyes egyházkörzeteken, püspökségeken belül sem volt kötelezQen elQírt szertartásrend, azt a gyülekezet a hely és idQ függvényében szabadon alakíthatta, másrészt a szertartás csak a szkéma legszükségesebb elemeit tartalmazta, s azt pedig többnyire azonos módon végezték. Erre utal Sz.Ireneus püspök l60 körül írt levele Viktor pápához. Ebben megemlíti, hogy amikor Polikárp szmirnai püspök Rómában Anicetus pápánál járt, a pápa átengedte neki az eukharisztia végzését. Ezt csak úgy tehették meg zavarmentesen, ha a liturgia lényeges elemeiben nem volt eltérés. Ugyancsak Sz.Ireneusnál található az eukharisztia "gratiarum actio" (hálaadó cselekmény) megnevezése, valamint az adományok feletti imában az "Isteni áldás lehívása", a késQbbi keleti liturgiák epiklézisének a csírája. Sz.Justinus l50 körül írt ElsQ Apológiájában szerepel a kereszteléssel egybekötött, ahhoz kapcsolódó eukharisztia: "A hívQk mindnyájan bQjtölnek és imádkoznak, és utána lemossák Qket vízben, a Szentháromság említése is megvan... utána következik a mise... a testvérek közösségébe vezetik és ott Q is kap az eukharisztiából."
A keresztelés az egyházban a gyülekezet tagjai közé való befogadást jelenti. A vízzel való rituális megtisztulásnak a hagyományai szintén zsidó eredetqek. A szentsátor, majd a salamoni templom elQterében álló réz mosdómedencéknek (2.Móz.30,l7-21., 2.Krón.4,2-6.) rituális tisztálkodási szerepe volt. A zsinagógai gyakorlatban a Mikve (rituális fürdQ) a kötelezQ tisztulási szertartásokon túl azt a célt is szolgálta, hogy a zsidó vallásra áttérQknek itt kellett alámerülniük. A vízzel való lemosás, mint a bqnbánat révén történQ megtisztulás külsQ jele a Khirbet-Qumrani zsidó szektánál általános volt. Ilyen cselekmény volt KeresztelQ Sz.János Jordán-menti tömeges "keresztelése" is (Mt.3,l-6.).
A keresztelés legkorábbi szertartása igen egyszerq volt: alámerítést v. vízzel leöntést je-lentette a Jézus által meghagyott formula (Mt.28,l9-20.) elismétlésével. Lehetséges, hogy a szertartáshoz a kézrátétel is csatlakozott (Zsid.6,l-2.), szintén a zsinagógai szokások folytatásaként. Tertullianus az afrikai keresztény gyülekezetek szokásaként említi az olajjal való felkenést. Ebben a keresztség és a bérmálás (megerQsítés) késQbb különváló szertartása együttesen jelentkezik. A Paradosis Apostoliké 220-250 körül ezt így rögzíti: "A püspök kezét rájuk helyezi...utána szentelt olajat önt kezével a fejükre...és megjelölve a homlokukat megcsókolja Qket." A III. század folyamán ezek az elemek mindenütt megtalálhatók. A keresztelés és a bérmálás Nyugaton a VII-VIII.századtól vált szét, s kapott a bérmálás a X. századra önálló, bQvített rítust. Keleten a két szertartás jelenleg is együtt van, a keresztelést azonnal követi a bérmálás. A gyülekezethez tartozás, a keresztelés elQkészítésére a III.századtól kialakult a katekumenátus (hittanulók) rendszere.
A keresztelésre való elQkészület három-szakaszos rendje a IV-V. századra véglegesedett. A katekume-nek elsQ "osztályát" jelentették azok, akik a keresztséget felvenni szándékoztak, quasi "feliratkoztak", de még "beavatásban " nem részesültek. A második osztályt jelentették a "választottak" (Keleten "megvilágosítandók"), akiket már a gyülekezet elQkészített a következQ Húsvét éjjelén történQ keresztelésre. A liturgia elsQ részén, az igehírdetésen és tanításon rendszeresen részt vettek, de az eukharisztia kezdetekor el kellett hagyniuk a gyülekezetet. Erre a mozzanatra utal az ortodox (hibás szóhasználattal: "görög-keleti" liturgiában a megalé eiszodosz (nagy bemenet) elQtt elhangzó "Katekumenek távozzatok!" felszólítás. A felkészülés során többször scrutinium-nak (vizsgálat) és exorcizmus-nak (ördögqzés) is alávetették Qket. A keresztelés, azaz Húsvét éjjel elQtt l8 nappal, a NagybQjt 4. vasárnapja utáni szerdán történt a legfontosabb szövegek, a Hitvallás és a Miatyánk (az Úr imádsága, Mt.6,9-l3.) megtanítása, melyeket aztán a redditio-n (visszaadás), a keresztelés elQtti napon fel kellett mondaniuk. A harmadik "osztályt" a már frissen megkereszteltek, a gyülekezet új tagjai jelentették. Az embereknek a gyülekezethez, a hithez való viszony alapján ilyen csoportosítása az egyiptomi gnosztikusoknál gyakori. Az alexandriai Valentinosz (i.sz. l43 után) anyagi (khoikosz), lelki (pszükhikosz) és szellemi (pneumatikosz) emberekrQl beszél, de hasonló kategóriák Sz.Pálnál is megtalálhatók (l.Kor.l5,44-48.).
Hasonlóan az elQbbiekhez, kézrátétellel (és néhol olajjal felkenéssel) történt a papszentelés, különbözQ egyházi rendek felvétele. Az egyházi rend már az Qsegyházban három fokozatból állt: diakónus (segédkezQ), preszbyter (pap) és episzkoposz (püspök). Valamennyinél az "átadást" a püspök végezte, mint az apostoloknak adott hatalom letéteményese, püspökszentelésnél három püspök képviselte az apostolok testületét. A szertartás eredetére vonatkozó utalás Mátyás apostollá választása (Ap.Csel.l,21-26.), ill. a hét görög nyelvq diakónus felszentelése (Ap.Csel.6,5-7.). A papszemtelés szertartása mind a keleti, mind a nyugati liturgiákban az idQ folyamán jelentQsen módosult, eredeti formájából alig Qrzött meg valamit.
A közösség egyéb szertartásai is többnyire az eukharisztiával voltak kapcsolatban. A házasságkötés egyházi áldásairól a II. század végén Tertullianus már említést tesz. Ceremóniá-ját többféle hatás befolyásolta. A zsidó-keresztényeknél elemeiben tovább élt a Tóbiás könyvé-ben leírt házassági szertartás (Tob.7,l2-l7.), a Kiddusin. A hellenisztikus területekrQl szárma-zik a gyqrqcsere, a menyasszony fejének betakarása piros kendQvel, a flammeum-mal. Míg a házasságkötéskor végzett eukharisztiának több szövege is fennmaradt, maga a házasságkötési szertartás, annak elemei csak következtethetQk. A jobb kéz fogása, az evangéliumos könyvre tett eskq-kéz, a flammeum használata szarkofág-dombormqvek alapján igazolható. A szintén eukharisztiával vagy agapéval kapcsolatos halotti szertartásokról a késQbbiekben lesz szó.
Az I-III.században a most felsorolt közösségi istentiszteletek részére nem álltak rendel-kezésre reprezentatív szakrális terek. A kialakuló kereszténység mind a Római Birodalmon be-lül, mind a zsidó vallás szqkebb körén belül egy nem elfogadott, esetenként üldözött mozgalom volt. Így építészete - természetszerqen - szükségleti jellegq: a meglévQ, és számára elérhetQ épületeket tette alkalmassá a liturgia végzésére. De maga a liturgia sem volt állandósult. A keresztény szakrális funkció építészeti keretének elsQ megfogalmazásainál fontos példakép-szerepe volt a zsidó vallási élet színtereinek, a jeruzsálemi templomnak és a zsinagógáknak.
 INCLUDEPICTURE "http://www.eptort.bme.hu/doc/szakral/kep/Image220.gif" \* MERGEFORMATINET  A salamoni templom helyén Kr.e. 20-ban felépített III.templom rekonstrukciója.
l. templomépület, 2. áldozati oltár, 3. papok udvara, 4. férfiak udvara, 5. asszonyok udvara, 6. kereskedQk csarnoka, 7. pogányok udvara.  INCLUDEPICTURE "http://www.eptort.bme.hu/doc/szakral/kep/Image221.gif" \* MERGEFORMATINET   INCLUDEPICTURE "http://www.eptort.bme.hu/doc/szakral/kep/Image222.gif" \* MERGEFORMATINET  A kafarnaumi zsinagóga IV-V.századi állapotának rekonstrukciója (metszet és távlati kép). Dura-Europosz, zsinagóga és lakóház (alaprajz)
A mezopotámiai Dura-Europoszban egy 245-256 között épült zsinagóga és lakóház maradványait tárták föl. Az imaterem az átriumos udvarból közelíthetQ meg. A bejárattal szem-közti falán van a tórafülke, mellette a felolvasóhely ill. a rabbi helye. A nQk a tornácról nyíló ablakon keresztül vehettek részt az istentiszteleten. Az épület többi része részben rituális, rész-ben lakó célokat szolgált.
Ez a zsinagóga-típus szolgált közvetlen mintaképül a korai kereszténység legkorábbi gyülekezeti épületeihez, a háztemplomokhoz. A szintén Dura-Europoszban feltárt háztemplom egyfajta "szükségleti építészet" terméke: a területen általános kisázsiai-szíriai átriumos lakóház helyiségeit alakították át szakrális funkció céljára.
 INCLUDEPICTURE "http://www.eptort.bme.hu/doc/szakral/kep/Image223.gif" \* MERGEFORMATINET  A Dura-Europosz-i háztemplom részei: l. elQtér, 2. udvar, 3. tornác, 4. coenaculum,
5. oltárhely, 6. cathedra, 7. diakónus-ajtó, 8. protheszisz, 9. baptiszterion,
10. keresztelQmedence, ll. consignatorium, 12. emeleti feljáró (a lakásokhoz),
13. empórium, nQk helye (?).
A helyiségek csoportosításából, a megmaradt berendezésekbQl lehet következtetni az épület használa-tára, s a késQbbi keresztény templomok kialakítását meghatározó funkciók csíráira.A bejárattal szemközti, díszesebb, padokkal körülvett terem a coenaculum (az Utolsó Vacsora terme, a tulajdonképpeni templomtér). Az asztal (oltár) a terem közepén állt, a cathedra a keleti falnál volt. Itt egy kisebb helyiség kapcsolódik a coenaculumhoz, de ugyanakkor van bejárata az udvari folyosóról is. Ez a kisméretq helyiség a késQbbi keleti liturgiák elQkészületi terének, a protheszisz-nek az elQképe. Az istentiszteletre érkezQk a tornác felQl itt adjákát a diakónusnak (segédkezQ szerpap) a hozott adományokat, az kiválasztja a szertartáshoz szükséges kenyeret és bort, majd az imák, olvasmányok és az egyházfQ tanítása (homilia) után a cathedra melletti ajtón viszi be a terembe.
A háztemplomon belül a központi tér, a coenaculum kialakítása nagyon hasonlít az említett, szintén Dura Europoszban feltárt zsinagóga imaterméhez, szinte közvetlen funkcionális és formai elQképnek tekinthetjük. A zsinagógai tórafülke helyén a coenaculumban a cathedra kapott helyet, s a résztvevQ hívek ülQhelyei, kQpadjai az egész teremben körbefutnak. Az oltárhely nem maradt meg, csupán az ülQhelyek elrendezésébQl lehet arra következtetni, hogy a terem közepén állt. Az épületen belül az egyéb szertartások is külön teret kaptak.
A gyülekezet életének fontos funkció-csoportja volt az új tagok befogadása, a keresztelés.E célra külön helyiséget alakítottak ki az ellentétes oldalon, a háztemplom nyugati sarkában.A Húsvét éjjelén végzett ünnepélyes kersztelést ebben az önálló keresztelQ-térben (baptisterium) végezték. A terem végében baldachinos (ciborium, kivorion) keresztelQmedence állt.A kapcsolódó, díszes bejáratú terem, a consignatorium eredeti funkciója bizonytalan, de a kereszteléssel volt kapcsolatban. Egyesek a keresztelésre jelentkezettek összeírására, consignálására szolgáló helyiségnek tartják, mások a vizsgák, a scrutiniumok helyszínének tekintik, míg ismét mások szerint a keresztelést követQ felkenés, a bérmálás helyszíne volt. A coenaculum nyugati végének leválasztott, emelt része lehetett a halotti szertartás színhelye (nyugati oldal!), de lehetett a nQk elkülönített tartózkodási helye is (zsinagógai hatás).
 INCLUDEPICTURE "http://www.eptort.bme.hu/doc/szakral/kep/Image224.gif" \* MERGEFORMATINET  Qirqbiza (Szíria), háztemplom, IV. század eleje. A háztemplomoknak egy fejlettebb formája ismert a IV. sz. elejérQl a szíriai Qirqbiza-ból. Az egyes helyiségek itt is átriumos udvar köré szervezQdtek, a bejárati résszel szemközt megfigyelhetQ a consignatorium díszesebb helyisége, maga a baptisterium a szomszédos terem lehetett (a berendezés itt nem került elQ). A coenaculum tere külön figyelmet érdemel.
Az udvar kereszt-tengelyében lévQ gyülekezeti terem, templomtér itt is K-Ny-i tengelyq, díszes bejáratai a tornácról nyílnak. A helyiség közepét a körülkerített, belsQ oldalán padsorral szegélyezett preszbyterion, az egyházközség vezetQ testületének a helye, valamint a cathedra és a bima foglalja el. Ez már emlékeztet a késQbbi ókersztény bazilikák apszis-megoldására, vagy a kikristályosodott szír liturgiákban a templomhajó közepén lévQ püspöki trónusra. Még izgalmasabb a keresztirányú szentély hármas nyílása a hajó felé. Ez már egy differenciált liturgiát feltételez, ahol a szentély ajtóinak eltérQ funkciója van (ld. késQbb, a bizánci liturgia tárgyalásánál). Az elQkészületi helyiség, a protheszisz itt is megtalálható, a szentélybQl nyílik, de nyitott a folyosó felé is. A korai szír és örmény templomépítészetben találkozunk hasonló, "oldaltornácos" megoldással.
Ilyen korai, háztemplomban tartott összejövetel lehetett Sz.Pál apostol troászi beszédé-nek a színtere is (Ap.Csel.20,7-9.). Kezdetben a kiválasztott lakóháznak csak egyes (az Utolsó Vacsora emlékére emeleti) helyiségei szolgáltak gyülekezeti célra, késQbb alakulhatott ki az is-mertebb forma, amikor már egy-egy tehetQsebb keresztény háztulajdonos az egész házat az egyházközség rendelkezésére bocsájtotta. Ezek a "titulusok", mint a korai parochiális egyházak elQképei, utalnak az egykori tulajdonosra (pl. Rómában a titulus Clementis, Pudentis, stb.). A Dura Europosz-hoz hasonló háztemplomok és kultuszhelyek Rómából is ismertek, mint pl. a SS.Giovanni e Paolo alatt feltárt alapfalak.
2.3. A katakombák liturgiája
Rómában és a Birodalom néhány városában a II-IV. század idején a keresztény közös-ségi istentisztelet színhelye a katakomba (földalatti temetQ folyosórendszere) volt. Ez mint létesítmény nem a keresztényüldözések "szükségleti terméke", s fQleg nem elsQdlegesen istentiszteleti céllal készült: városi köz- és magántemetQ volt. Az elnevezést a XVI.században általánosították valamennyi földalatti temetQre a római Callixtus katakombáról ("coemeterium ad catacumbas").
A Római Birodalom területén a temetési szokások eltérQek voltak: a holttestet formae-ba (gödör), hypogaeum-ba (földalatti sírbolt), szarkofág-ba (föld feletti tégla- vagy kQláda) vagy mauzóleum-ba (föld feletti sírépület) fektették, elhamvasztás esetén a hamvakat urnatemetQben (columbarium) helyezték el. A test feltámadását hírdetQ vallások, így a zsidó vallás egyes irányzatai vagy a keresztények tartózkodtak a test "megsemmisítésétQl", a hamvasztástól. Gazdagabb családok a birtokukon lévQ saját temetQben temetkeztek, s itt temették el a hozzátartozókat, ismerQsöket is. Ilyen keresztény "családi temetQk (Domitilla, Priscilla) lettek a vértanúk nyugvóhelyei is, s a gyülekezetek kultuszhelyei.
A római jog szerint minden nyugvóhely (coemeterium) szent hely volt, háborgatását a törvény tiltotta. Ezért a kezdetben kizárólag temetés és halotti szertartás célját szolgáló kata-komba a III-IV. századi üldözések idején gyülekezeti istentisztelet színhelye is lett. A vértanúk sírja körül nagyobb tereket (cubiculum) alakítottak ki, esetenként már kifejezetten közösségi li-turgia végzésére alkalmas formában (pl. a római Via Latina melletti hatszögq cubiculum térsora, vagy a Via Salaria melletti Priscilla-katakomba "Capella graeca" együttese). A cubiculumok mennyezetét és oldalfalait a keresztény szimbolika korai alkotásai (antikból átértelmezett jelenetek, tárgyszimbólumok, betqszimbólumok) díszítették.
A katakombák liturgiája kezdetben kizárólag temetéshez kapcsolódott, és esetleg a ha-lotti tort, vagy szeretetlakomát tartottak benne. Az üldözések idején a cubiculumokban végezték az eukharisztiát, nagyjából úgy, mint a háztemplomokban. Az adományok elQkészítését, asztalra (oltárra) helyezését az eukharisztikus csúcsimádság - anafora, kánon - követte. Ez hálaadással kezdQdött, majd tartalmazta az anamnézist (emlékezés), a konszekrációt (átváltoztatás) és az epiklézist ("lehívás", áldás-kérés). A kenyér megtörése után a jelenlévQk részesedtek az eukharisztiából (communio, áldozás). A liturgiát hálaadó ima fejezte be. Eddig nem szóltunk az eukharisztiát megelQzQ bevezetQ és tanító szertartásról (ige-liturgia), mert éppen ez a rész alakult át ill. bQvqlt ki a "katakombák liturgiájában".
Sz.Jusztinosz l55 körül írt Apológiája (I.67,5.) szól az eukharisztiát megelQzQ összejövetelrQl, a vigiliáról: "...olvasnak az apostolok emlékirataiból, vagy a próféták írásaiból...az elöljáró beszédet mond..." Plinius szerint "bizonyos napokon pirkadat elQtt össze szoktak jönni, és secum invicem (egymással váltakozva) énekeket (carmen) mondottak...Ezek után széjjelmenni szoktak, majd újból összejöttek étkezésre..." (Epistola ad Traianum, l0,96.). A vigília (istentisztelQ virrasztás) eredete az apostoli idQkig nyúlik vissza (Ap.Csel.20,7-9.). Részben az üldözés, részben a napi munka miatt az összejövetel az ünnep hajnalára vagy a megelQzQ éjjelre került. Tertullianus szerint a III.század elején háromféle vigília volt szokásban: vigilia dominicalis (vasárnapi virrasztás, eukharisztia követte), vigilia stationalis (ú.n. stációs napokon, szerdán és pénteken tartott virrasztás, melyet nem követett eukharisztia), vigilia coemeterialis (temetQi virrasztás, a halál évfordulóján tartották, eukharisztia követte). Ugyancsak Tertullianus említi a vigília elemeit: "...zsoltárokat énekelnek, írásokat olvasnak föl és kéréseket mondanak." Az eukharisztiát megelQzQ "vigília" szertartása a késQbbi liturgiákban csökevényesen fennmaradt, mint bevezetQ ének és ima, olvasmányok, könyörgések. Az önálló (eukharisztiától független) vigília pedig a papi és szerzetesi zsolozsma hajnali részében, a matutinum-ban élt tovább.
 INCLUDEPICTURE "http://www.eptort.bme.hu/doc/szakral/kep/Image225.gif" \* MERGEFORMATINET   INCLUDEPICTURE "http://www.eptort.bme.hu/doc/szakral/kep/Image226.gif" \* MERGEFORMATINET  Jellegzetes cubiculum-típusok a római katakombákból. A római Via Latina környékén feltárt hexagonális cubiculum térszervezete.
A keresztelés és a misztérium közlése (lex arcani) szintén gyakran a szentek, vértanúk sírja mellett történt. Ez a keresztényüldözések idején szükségszerq volt, s hagyományként a ké-sQbbiekben, a IV-V.században is elQfordult. A funkciók differenciálódása, a szertartások állan-dósulása magyarázza, hogy ezt a szokást 578-ban megtiltották.
Itt említhetQ meg, hogy a római szertartású (római katolikus) templomokban az oltár közepén lévQ üregben (sepulchrum = sírüreg) elhelyezett ereklye, mint az oltárszentelés (consecratio) szerves része, majd a ráhelyezett oltárkQ ennek a katakombai istentiszteletnek a hagyománya.
2.4. Az ókeresztény reprezentatív építészet kialakulása
2.4.l. Liturgiák az "aranykorban" (IV-VI. század)
Nagy Konstantin császár 313-ban kiadott milánói ediktuma a megbékélést, a keresz-ténységgel való kiegyezést hozta. A milviusi csatában Konstantin "in hoc signo" (e jelben) gyQzött, s ezzel gyQzött maga a jel, a chriszmon (Krisztus névbetqibQl - "XP" - formált kereszt), mely addig csak a katakombák falán titkos jelként szerepelt. S gyQzött maga a császárság, mert ez a döntés a széles néptömegekkel való hosszabb távú társadalmi kiegyezést is magával hozta.
Szerkezetileg, szervezetileg változatlan maradt a keresztény gyülekezetek felépítési magja:az egyházközség élén az episzkoposz (püspök) áll a preszbyterek-kel (papokkal). A hívek ellátásában és a liturgia végzésében segítségei a diakonosz-ok (szerpapok, segédpapok), részben maguk is birtokosai az egyházi rendnek. MegjegyzendQ, hogy a diakónusoknak kezdetben kizárólag technikai segítQi funkciója volt (Ap.Csel.6,5-7.). Az egyes istentiszteleti feladatok ellátására a klérus további, alacsonyabb egyházi rendekkel bQvült: acholytus (gyertyavivQ), exorcista (ördögqzQ), ostiarius (kapuQrzQ), thuriferus (tömjénezQ), lector (felolvasó), cantor (énekes). Az egyházközségek egymásközötti szervezettsége a kezdeti spontaneitástóla hierarchikus rend felé fejlQdött. Több püspöki egyház vezetQje az érsek (archiepiszkoposz) vagy a területen fekvQ nagyváros, metropolisz püspöke (metropolita) lett. A bizonyíthatóan apostoli alapítású egyházközségek legfQbb vezetQi a patriarchák lettek. Ilyen "apostoli" patriarchátusok voltak a jeruzsálemi (elsQ püspöke Sz.Jakab apostol), az antiochiai (Sz.Péter), az alexandriai (Sz.Márk) és a római (Sz.Péter). Tiszteletbeli elsQségrQl Róma esetében (primus inter pares) az I. Nikaiai Egyetemes Zsinat (325) intézkedett (6. kánon). Az új császárváros, Konstantinápoly püspöksége nem volt apostoli alapítású, jogilag a herakleai érsekségnek volt alárendelve. Az "Új Róma" gondolat jegyében a II.Konstantinápolyi Egyetemes Zsinat 381-ben patriarchai rangra emelte, mint "tiszteletbeli elsQség Róma püspöke után" (3. kánon). A különbözQ eretnekségekkel szemben folytatott dogmatikai harcban kristályosodott ki az egyház egyetemességének szimbólumává, a kormányzás legfQbb szervévé az "egyetemes zsinat", valamennyi püspök tanácskozó és döntést hozó közössége.
A IV-VI. század során a liturgia terén az egyház tevékenysége kétarcú: fejlesztés és rögzítés, szabályozás. Az eukharisztikus szertartás (a továbbiakban: mise) fQ, tartalmi elemei változatlanok maradtak, a szerkezete is nagyjából egységessé vált. Részletekben azonban területenként jelentQs eltérések születtek. Ezt elQsegítette az a szokás, hogy az egyes püspökségek átvették a fQ-püspök, a metropolita liturgikus gyakorlatát. Ez az eredete a sok, egymástól különálló és különbözQ liturgiának. A keleti területen a szír liturgia két változata is kialakult. A keleti szír (kappadókiai) liturgia gyökereiben is különálló, s ezt az egyéni fejlQdést az V. századi egyházi különválás (szír-kháld egyház) után is megQrizte. Hatása érezhetQ az örmény liturgia legkorábbi rétegében, valamint az indiai Malabár-part egyházainak szertartásrendje is eszerint alakult. Antiochiában a nyugati szír alapja a Jeruzsálemben is használt Sz.Jakab anafora volt. Ez az V. században hatott az afrikai liturgiákra, de kiinduló pontja lett a bizánci liturgiának is. Észak-Afrikában ill. az alexandriai patriarchátus területén a Sz.Márk anafora terjedt el, mely rokonságot mutat a rómavárosi formával. A területen az V. században szír, a VI. században bizánci hatás érvényesült. Bizáncban Sz.Vazul és Aranyszájú Sz.János lényegében a Sz.Jakab anafora továbbfejlesztésével alakította ki a liturgiát. A Római Birodalom nyugati részén, fQleg Galliában az V-VI. század folyamán a rómaitól gyökeresen eltérQ szertartásrend bontakozott ki (gallikán liturgiák), számos keleti elemmel. Galliában, Hispániában, Lombardiában elsQsorban a bizánci kapcsolatok, valamint a Földközi-tenger körzetében nagy számban elQforduló szír és örmény kereskedQk révén kerültek keleti motívumok a helyi (ó-gall, ambrózián, mozarab, stb.) liturgiákba. Britannia kelta Qslakossága részben Galliából, részben (Írország) közvetlen Észak-Afrikából vette át a keresztény szertartásokat, így beszélhetünk ír (kelta, skót) rítusról is. Eközben mind a keleti, mind a gallikán liturgiák visszahatottak Rómára. A Karoling Birodalom egységesítési törekvése során az alapformulát a rómavárosi liturgia jelentette, de kiegészítések (supplementumok) formájában tovább éltek a gallikán hagyományok is. Így jött létre a frank-római (helyesebben gall-római) liturgia. Az összefüggéseket az alábbi táblázat mutatja be.
 INCLUDEPICTURE "http://www.eptort.bme.hu/doc/szakral/kep/Image227.gif" \* MERGEFORMATINET  Táblázat: a korai liturgiák fejlQdése, össze-függése.
Mind a keleti, mind a nyugati liturgiákban megmaradtak ill. megtalálhatók közös elemek. Az egyes liturgiák részletesebb vizsgálata elQtt érdemes ezekrQl szólni. A külsQségek szempontjából a legfontosabb a szertartás keretét képezQ négy ünnepélyes felvonulás a misében.
l. Ünnepélyes bevonulás (introitus, enarxisz), a hívek és a papság bevonulása a templomba, az oltárhoz. A keleti liturgiákban ez a papság körmenet-szerq ünnepélyes bevonulását és a preszbyterionban (ülQhelyek) való elhelyezkedését jelenti. A bizánci és a kopt rítusban ez csak a püspöki liturgia kezdetekor történik, más esetben a szertartás a nem-nyilvános elQmisével (proszkomidia) kezdQdik. A nyugati liturgiákban a papság otárhoz vonulása a templomon keresztül történt, miközben a hívek zsoltárokat énekeltek. Ennek hagyománya a püspökfogadásban, valamint a nagycsütörtöki ünnepélyes bevonulásban megmaradt (részletesen ld. az egyes liturgiák leírásánál).
2. Felvonulás az evangélium olvasásához (kis bemenet, mikra eiszodosz, prokeimenon, graduale). Az evangéliumnak, Krisztus tanító jelenlétének az ünnepélyes kifejezQdése. Minden esetben az evangéliumos könyvet (evangeliarion, evangeliarium) viszik a felolvasás helyére. A rómavárosi és a gallikán liturgiáknál a felvonulás az oltártól vagy a püspöki trónustól indult a felolvasó emelvényhez (ambo). A bizánci liturgiában az oltáron lévQ könyvet felemelik, az oltár megkerülésével, a templomhajón keresztül viszik vissza az oltárra. A felolvasás itt, az oltár elQterében (szolea) történik. A szír és a korai örmény liturgiában a bevonuláskor az apszis melletti melléktérbQl (diakonikon) vitték az evangéliumos könyvet a felolvasáshoz (bizánci leírásokban, fQleg császári vagy püspöki bevonuláskor szintén szerepel ilyen utalás). A nyugati szír liturgiában megmaradt ez a gyakorlat, az örmény rítusban - bizánci hatásra - az oltár megkerülésével végzik ezt a vonulást. Hasonló szertartás van a kopt és az etióp liturgiában is.
3. Felajánlási körmenet (nagy bemenet, megalé eiszodosz, offertorium). Az elQkészített adományokat a hívek (vagy a papság) ünnepélyesen viszik az oltárra. A rómavárosi liturgiában ez a hívek körmenete: az adományokat az oltár elQtt a diakónus átveszi, majd az oltárra helyezi. Azokban a keleti liturgiákban, ahol van proszkomidia, értelemszerqen ekkor, felajánlási körmenet keretében viszik az adományokat az oltárra. A keleti szír liturgiában nincs ilyen elQkészítés, más esetben az elQkészítés is magán az oltáron történik, így a felajánlá-si körmenet is csak jelképes. A gallikán liturgiák átvették a proszkomidiát, igy a "nagy bemenetet" is. Ennek folytatásaként a nyugati liturgiában - egyes területeken - ez a szokás a XV-XVI. századig tovább élt.
4. Áldozási felvonulás (koinonia, communio). Valamennyi liturgiánál közös, hogy az adományok megszentelése, a kenyér megtörése után a hívek körmenetileg az oltár elé vonulnak, ahol részesülnek az eukharisztiából.
Az említett "vonulások" olyan elemek, melyek a liturgikus tér alakítását és berendezését befolyásolták. Mivel az eukharisztikus cselekmény, a mise volt a templomokban leggyakrabban végzett szertartás, a templom terét is elsQsorban ennek kiszolgálására alakították ki.
2.4.2. Rómavárosi liturgia
A IV-VI. századi római liturgiát a tömörség, a racionalizmus, ugyanakkor az elQzQ szá-zadok hagyományainak (pl. katakombai istentisztelet) a tisztelete jellemezte. Éppen emiatt csak rövid ideig és szqk területen maradt meg változatlanul. A népvándorláskori prefeudális formá- ciók saját ízlésük, igényük szerint a külsQségeit gazdagították - elsQsorban a gallikán hagyomá-nyokkal. Pedig leírt formái már az V. századtól ismertek.
- Sacramentarium Leonianum, 483-554. között keletkezett, a patriarchium (pápai palota) szertartásait, elsQsorban a szövegeit tartalmazó gyqjtemény.
- Sacramentarium Gregorianum, 592-604. között, Nagy Sz.Gergely pápa rendszerezQ munkája nyomán létrejött szertartáskönyv, a S. Leonianum folytatása.
- Sacramentarium Gelasianum, 492-496. között (de inkább 430 körül) keletkezett, az elQbbiektQl eltérQ szertartásrend. Az ú.n. presbyteri liturgiát (az egyes templomokban naponta végzett szertartást) tartalmazza.
A Sacramentarium Leonianum és a Gregorianum olyan liturgiát tükröz, melyet Róma püspöke végzett a többi egyházközség papjaival közösen (stációs istentisztelet, ld. alább). A másik gyqjtemény, a Gelasianum ettQl eltérQ liturgiát közöl. A presbyteri liturgia inkább tükrözi az egyes gyülekezetek belsQ életét, szertartásrendjét. A vizsgált idQszakban tehát ez eredményezi a rómavárosi liturgia kettQs arculatát. Ennek fQleg a liturgia elterjesztésekor, elterjedésekor, pl. a Karoling Birodalomban lesz jelentQsége.
Róma gyülekezeti istentisztelete sokat átvett, megQrzött a katakombai hagyo-mányokból. Ebben is megnyilvánul a más téren is jellemzQ római konzervatívizmus és lokálpatriotizmus. A mártírok sírja iránti tisztelet folytatása az emlék-bazilikák építése egy-egy szent sírja vagy vértanúsági helye fölé. Ennek hagyományQrzQ folytatása az oltár "sír-ürege" (sepulchrum), ahová a templomszenteléskor valamely római vértanú-szent ereklyéjét, csontjának egy darabját falazták be. De a katakombai szentek tiszteletét Qrzi a római miseszöveg több részlete is, ahol a szentekrQl történQ megemlékezQ felsorolásban - Sz.Mária és az apostolok után - római vértanúszentek szerepelnek. A IV. század végéig megQrizték a liturgia görög nyelvét (az apostoli levelek nyelve), a VI. század végéig szinte változatlanul élt az ó-római liturgia. Ez a katakombai szokásokból a gyülekezést, virrasztást megtartotta, önálló szertartássá fejlesztette. Az eukharisztiát megelQzQ vigilia, a virrasztó istentisztelet önállósult, mint a zsolozsma (napi imádság) hajnali, közösségi része. Róma egyházközségi templomaiban (titulus = címtemplom, a katakombai titulus-elnevezés folytatója) az ünnep elQtti éjszakán vigilia-istentiszteletre gyqltek össze: zsoltárokat énekeltek, közös imákat mondtak, szentírási szakaszokat olvastak. Ezt csak ritkán követte az eukharisztia a címtemplomban, mert gyakrabban történt, hogy Róma valamennyi egyházközsége az ú.n. stációs istentiszteletre gyqlt össze, ahol az eukharisztiát - Róma püspökének a vezetésével - közösen végezték.
Ilyen stációs templom volt a négy római "Basilica major" (nagy bazilika), a Lateran, a Sta Maria Maggiore, a S. Paolo fuori le mura és a S. Pietro, valamint Róma 25 címtemploma. Stációs napok voltak az egyházi naptár szerinti fQ ünnepek, a fQ liturgikus idQk (advent, nagybQjt) minden napja, az évszaki bQjtök negyeévenkénti három napja, a nagyhét, valamint Húsvét és Pünkösd nyolcada (az ünnepet követQ hét).
A stációs liturgia tehát a gyülekezQ templomokban kezdQdött vigiliai istentisztelettel. Ennek végeztével ünnepélyesen, körmenetben vonultak az elQre kijelölt stációs templomba. A körmenetben magukkal vitték az adományokat, valamint a gyülekezet áldoztató kelyhét az eukharisztia kiosztásához. A stációs templomban Róma püspöke fogadta a körmenetet, a diakónus átvette az adományokat, az oltárra helyezte a kelyhet, a gyülekezet papjai helyet foglaltak a püspök mellett a presbyteriumban. Innen kezdve a szertartás közösen folytatódott. Természetesen a gyülekezeti templomban már elvégzett bevezetQ szertartásokat nem ismételték. Közös könyörgés után az elQírt szentírási szakaszokat olvasták fel a lectorok, majd a püspök rövid beszédet (homilia) mondott. Az eukharisztiát a püspök és valamennyi gyülekezet megjelent papja közösen végezte (koncelebrálás) az egyetlen oltárnál, azt körülállva. MegjegyzendQ, hogy a katakombai szellem, a kollektivizmus következménye a koncelebrálás: egy templomban csak egyetlen oltár, és naponta csak egyetlen mise legyen, és valamennyi pap és hívQ azon vegyen részt. IdQvel a befogadóképesség korláta, a létszám növekedése tette szükségessé a második mise végzését. Több oltár (mellékoltárok) használata a magánmisék és fogadalmi misék elterjedésé-vel, elsQsorban a szerzetesi intézményekben kezdQdött. A koncelebrált stációs misén tehát az eukharisztia központi részét, az anaforát (felajánló imák), benne az anamnézist (megemlékezés) és az epiklézist (áldás, lehívás), valamint az Úr imáját (Miatyánk) a papság közösen mondta. Utóbbi ima helyét Nagy - Sz.Gergely pápa rögzítette az áldozás elQtt. Az eukharisztia kiosztása az oltárnál történt, elQször a papok részesedtek, majd a püspök a kenyerekkel és a diakónus a kehellyel az oltár elQterében állva várta a híveket. Azok ünnepélyes körmenetben vonultak az eukharisztia vételére. A hálaadó imával és a püspök áldásával ért véget a liturgia.
A Gelasianum szerinti, gyülekezeti templomkban végzett presbyteri misék lényegesen egyszerqbbek voltak. A legszembetqnQbb különbség a kórus (schola cantorum) hiányából adó-dott. Az ünnepélyes felvonulásokra szánt, énekelt zsoltárokat (introitus, graduale, offertorium, communio) elmaradtak, esetleg a közösség recitálta. Maguk a vonulások is leegyszerqsödtek, jelképessé váltak. Ugyanígy lerövidült, jelzésszerqvé vált a vigilia-szertartás (amennyiben igazi viglilia nem elQzte meg a misét). Elmaradt a több pap jelenlétébQl adódó koncelebrálás és a nagyobb papi segédlet. Egy diakónus viszont részt vett a szertartáson, a segédkezést ellátta. Antiochiai Sz.Ignácnak a szmirnaiakhoz írt levelébQl (8,l.) tudjuk, hogy esetenként a püspök, bár jelen volt, más papnak adta át az eukharisztia végzését. A homiliát, a tanítást a papnak kellett tartania, mint azt az 529-es vaisoni püspöki szinodus (3. kánon) is elrendelte. Kivételes esetben a diakónus felolvashatott egy homiliát.
A szertartás egyes elemeire sokszor csak következtetni lehet. A VIII.században (Ordo Romanus, l7.) utalnak a mise elején mondott bqnbánati imára és az ehhez kapcsolódó tömjénezésre. A Kyrie eleiszon (Uram irgalmazz!) formula mind a Gelasianumban, mind a Gregorianumban szerepel, mint többször ismételt, folyamatos akklamáció. A Gloria (dicsQítQ ének) 380-tól szerepel (a görög változat szerint), de csak ünnepnapokon és a püspöki (pápai) misében. A könyörgéseket általában térdhajtás (Flectamus genua!) elQzte meg, kivéve a vasárnapokat és a húsvéti idQt (II.Nikaiai Zsinat 20. kánon). Az evangélium felolvasása alatti fel-állás, állva hallgatás a IV. századtól kimutatható. Az olvasmányok végén a katechumeneknek (hittanulóknak) távozniuk kellett, erre a diakónus szólította fel Qket. A befejezéskor áldást csak a püspök adott, a presbyteri misében a befejezQ könyörgés után a hívek elbocsájtása történt (Íte missa est). A teljes egyházi gyülekezet jelenlétében bemutatott mise mellett létezett egy kisebb közösségben (pl. család), speciális alkalommal (pl. haláleset, halál évfordulója) végzett liturgia is. Ezt is a pap diakónussal végezte. Sz.Ciprián pl. elQírta, hogy diakónus kísérje el azokat a papokat, akik a bebörtönzöttekhez mennek el misét végezni (Epistola, 5,2.). Az ilyen liturgiák még egyszerqbbek voltak, s talán még közelebb álltak az egykori katakombai liturgiához. Az egyház mindenképpen a gyülekezeti istentiszteletet tekintette kedvezQbbnek a kis csoportoknak a templomon kívül (pl. háznál) végzett liturgiával szemben. Erre utal a II. Karthágói püspöki Szinódus (428) 9. kánonja, mely megtiltja a háznál végzett miséket.
 INCLUDEPICTURE "http://www.eptort.bme.hu/doc/szakral/kep/Image228.gif" \* MERGEFORMATINET  A rómavárosi liturgia terének vázlata.
A liturgikus tér az elmondottaknak megfelelQen egyszerq volt. A papság a bevonulás után az apszisban kialakított presbyteriumban (szynthronon-ban) helyezkedett el. Itt hangzottak el a bevezetQ üdvözlések, könyörgések. Itt foglalt helyet a papság azalatt, amíg a lektor felolvasta az olvasmányokat (két olvasóállvány esetén a déli oldalon lévQ, alacsonyabban elhelyezett ambo-ról). Majd az evangéliumi körmenet következett: az evangéliumot a bima tetejérQl (két állvány esetén az északi, magasabb pulpitusról) a diakónus, vagy - nagyobb ünnepeken - maga a püspök olvasta fel. A hívek felajánlási körmenete a fQhajóban az oltárt körülvevQ kerítés (templon-fal) középsQ nyílásához vonult, itt vette át a diakónus az adományokat. Az adományok elQkészítése, az Utolsó Vacsora emlékezetének elmondása, és az ekkorra már kialakult anafora imái (anamnézis, epiklézis) az oltárnál történtek. Az áldozáshoz a hívek szintén a fQhajóban vonultak a templonfal nyílásához, ahol a paptól a kenyeret, a diakónustól a kehelyben a bort kapták meg. A befejezQ szertartásra a papság ismét a presbyteriumba vonult.
2.4.3. Az ókeresztény bazilika
Maga a rómavárosi liturgia idQben (IV-VI. század) és térben (Közép-Itália) szqk körben terjedt el ill. rövidesen módosult, gazdagodott. Építészeti kerete, az ókeresztény bazilika viszont az egész középkor számára meghatározó tértípussá vált.
Maga a bazilika nevében a "baszileiosz" (uralkodó, császár) jelenlétére utal, s a rómaiak törvénykezési csarnokát jelentette. A "császár nevében" végzett törvénykezés színhelyén kiemelt helyet foglalt el az uralkodó trónusa (személyes jelenlét esetén), vagy az isten-császár szobra, vagy a fára festett lauraton (császárportré). A nagy tömeg befogadására alkalmas, oszlopsorral több hajóra osztott tér középhajóját felmagasították, így a felsQ gádorfal ablakain át közvetlen megvilágítást is kapott. Mint térkompozíció távoli, közvetett elQképre tekin vissza: az egyiptomi templomok hyposztil-csarnoka hasonló szerkezetq volt. A rómaiak ezt a bazilikális szerkezetet több célra is használták. A császári palota (palatium sacrum) az isten-császár megjelenési helye, trónterme is bazilika volt, egyetlen apszisában a trónussal.Diocletianus császár Split-i palotájában (300.k.) és Nagy Konstantin császár Trier-i palatiumsacrumában (305-312) találkozunk az említett megoldással. KézenfekvQ az ókeresztény ba-zilikák egyik elQképét ebben a császári palotatípusban keresni. További elQképnek tekinthetQ a római halottkultusz heroon-ja (középen felül nyitott csarnok, basilica discoperta), vagy a római fórum - szintén oszlopokkal szegélyezett - tere. A templom, mint "mennyei Jeruzsálem" gondolat tükrözQdik a fQhajónak, mint felvonulási útvonalnak az értelmezésében. Valószínqleg az ókeresztény templom magát a bazilikális tértípust vette át anélkül, hogy a felsoroltak közül bármelyiket is konkrét mintaképnek tekintette volna.
 INCLUDEPICTURE "http://www.eptort.bme.hu/doc/szakral/kep/Image229.gif" \* MERGEFORMATINET   INCLUDEPICTURE "http://www.eptort.bme.hu/doc/szakral/kep/Image230.gif" \* MERGEFORMATINET  Római bazilika-típus alaprajza és metszete Trier, Palatium Sacrum (Nagy Konstantin palotája)
A római (antik) templom nem szerepel az ókeresztény bazilika elQképei között, több okból. A kereszténység eleve fenntartással, némi ellenérzéssel tekintett az antik istenek - bálványok - szentélyeire. A keresztényüldözések során ezek még gyqlöltebbekké váltak. Más típusú istenfelfogásuknak egyébként sem felelt meg a "faragott képek" hajlékát szimbolizáló cella-templom. A keresztény templom gyülekezeti funkcióját fizikailag sem elégíthette ki a kis belsQ terq, a templomon kívül folyó szertartásokra tervezett antik típus. AlapvetQ igény volt a nagyobb tömeg együttlétének, az "asztal-közösségnek" a biztosítása. Egyszersmind a gyülekezet zártságát, a nem-keresztények távoltartását is csak befelé forduló, zárt tér tudta biztosítani. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a 313-as türelmi rendelettel (Milánói ediktum), vagy a 325-ös Nikaiai Zsinattal nem tqnt el hirtelen a római birodalom többi, nagy hagyománnyal rendelkezQ vallása. A pogány kultuszhelyek csak fokozatosan, a birodalom egyes területein különbözQidQpontokban tqntek el. Nagy Konstantin új fQvárosában, Konstantinápolyban már 330-ban betiltották a pogány szertartásokat, míg Athénben az utolsó pogány filozófiai iskolát és kultuszhelyet csak Jusztinianosz császár záratta be 529-ben. Kivételes esetben (pl. valamely vértanú szentnek valamely pogány templommal kapcsolatos emlékhelyén) arra is sor került, hogy korábbi, antik templomot alakítottak át keresztény kultuszhellyé (pl. S.Niccoló in Carcere templom Rómában, átalakítás a XII.században. Olyan példa is ismert, amikor az ókeresztény templom korábbi pogány kultuszhely helyén, de annak megsemmisítése vagy eltüntetése után épült (pl. Róma, S.Clemente, mithraeum helyén).
 INCLUDEPICTURE "http://www.eptort.bme.hu/doc/szakral/kep/Image231.gif" \* MERGEFORMATINET  Antik (görög-római) templom általános alaprajza:. l. talapzat (krepidoma) 2. körfolyosó (peripterosz), 3. oltár, 4. elQtér (pronaosz), 5. templomtér (cella, naosz), 6. istenszobor, 7. kincstár (opisztodomosz).
Az antik, kisázsiai-palesztínai zsinagógák elQkép-szerepérQl már a liturgia kialakulásánál szóltunk. Ennek fülkében végzQdQ (keletelt) tere, valamint a nQk elhelyezésére szolgáló helyiség vagy karzat (emporium) szintén egyfajta funkcionális és építészeti elQképnek tekinthetQ.
A kialakulástól kezdve a római ókeresztény bazilikának két változata élt együtt. Az egyszerqbb az egyházközösségi vagy gyülekezeti templom (basilica ecclesiae), az összetettebb terq a vitathatóan "emléksír-templom"-nak nevezett memoriális bazilika (emlék-templom, kul-tusz-templom, basilica memorialis). A különbség az építés céljában, a funkcionális eltérésben, nem a bennük végzett liturgiában van. A két típus párhuzamos léte nem hozható összefüggésbe a rómavárosi episzkopális és presbyteri (gregorianus, gelasianus) liturgia egyidejq használatá-val. A funkcionális különbség lényege, hogy az emléktemplom valamely szent sírja, vértanúsági vagy egyéb kultikus helye fölé épült. Oltára (memoria, confessio, martyrium) fizikai kapcso-latban van az illetQ sírral vagy kultusztárggyal, szimbólikusan azt helyettesíti. A katakombai ha-lottkultusz, halotti istentisztelet gyakorlata így élt tovább az emléktemplomok ciboriumos (bal-dachinos, kupolás sátorral fedett) confessio-oltárainál. Gyakori megoldás, hogy az oltár elQte-rét lépcsQsen lemélyítik, s az így kialakuló "kriptából" nyílásokon (oculus) át a hívek betekint-hettek a sírra, ereklyére vagy kultusztárgyra. Ezzel az emléktemplomok oltára liturgián kívüli értelmet is nyert: istentiszteletek alatt az áldozat oltárasztala, azon kívül pedig az illetQ kultusz jelképe. A halottkultusz (szent-kultusz) és az ereklyetisztelet ilyen megfogalmazása már magá- ban hordja a zarándoktemplomok funkcionális csíráját. A sírhely megkülönböztetett szerepét nem csak a confessio-oltár kiemelésével érik el, hanem a bazilika hosszanti teréhez csatolt centrális térrésszel is. Ilyen építészeti centralitást biztosít a római emléktemplomoknál a kereszthajó, esetleg többhajós keresztház. A keleti (szentföldi) emlék-bazilikáknál ez a centrális térrész önállóbb, hangsúlyosabb. A gyülekezQtemplomoknál ilyen kultusz-funkció nem jelentkezik, azért a keresztház elmarad. Önálló kultusztemplomokat (sírtemplom, mauzóleum) is építettek. Ezek centrális elrendezésqek, középen a sír-oltárral (pl. Róma, Sta Constanza). Mivel a mauzóleumokban csak alkalomszerqen végeztek liturgiát, elmarad a nagy tömeg gyülekezeti tere. Fokozottan jelentkezik viszont a bemutatás, megtekintés (körüljárás, zarándoklat) igénye, ezért az oltár központi terét gyakran körüljáró folyosóval veszik körbe. Ugyanígy centrális térigénye van a keresztelQhelyiségnek (baptisterium) is, amit vagy a bazilikán belül (pl. a kereszt-ház mellékterében), vagy önálló épületben helyeztek el. A baptisteriumok önálló szertartási rendje több szakaszban alakult ki, ezek építészeti keretérQl esetenként külön szólunk. Az ókeresztény bazilikák általános elrendezését, részeit az alábbi ábra szemlélteti.
 INCLUDEPICTURE "http://www.eptort.bme.hu/doc/szakral/kep/Image232.gif" \* MERGEFORMATINET  Ókeresztény bazilika elvi elrendezési vázlata: l. kapuépítmény (propyleia), 2. udvar,
3. kút (kantharosz), 4. külsQ elQcsarnok (galilea, exonarthex), 5. belsQ elQcsarnok (endonarthex), 6. fQhajó, 7. mellékhajók, 8. diadalív (arcus triumphalis), 9. ciboriumos oltár (martyrium, memoria, confessio), l0. keresztház, ll. raktár, sekrestye, kincstár,
l2. baptisterium, l3. apszis, l4. presbyterium, l5. cathedra (püspöki szék).  INCLUDEPICTURE "http://www.eptort.bme.hu/doc/szakral/kep/Image233.gif" \* MERGEFORMATINET   INCLUDEPICTURE "http://www.eptort.bme.hu/doc/szakral/kep/Image234.gif" \* MERGEFORMATINET  Róma, S.Salvator (S.Giovanni in Laterano) bazilika rekonstruált alaprajza. A római Sz.Péter bazilika (S.Pietro Vecchio) rekonstruált alaprajza.
Róma legkorábbi "nagy" bazilikái, a rómavárosi liturgia elsQ reprezentatív színhelyei részben elpusztultak, részben átépítve maradtak fenn. Annakidején a legjelentQsebb volt a Lateran ÜdvözítQrQl (S.Salvator) elnevezett bazilikája, Róma püspökének a székhelye (ma S.Giovanni in Laterano). Gyülekezeti templomnak épült 313-319 között. A korábbi szakirodalom egy része ezt is keresztházas templomnak tartotta, csak az l955-60. közötti kutatások tisztázták az elsQ épület alaprajzi rendszerét. Eszerint öthajós, keresztház nélküli bazilika volt, a fQhajó végén egy félkörös apszissal. A szélsQ mellékhajókhoz - az apszishoz közel - két kisebb melléktér kapcsolódott (raktárak), funkciójuk nem azonos a keleti liturgiák melléktereivel. 896-ban, egy földrengés után újjáépítették, majd mai alakját l646-l649 között kapta. Eredeti liturgikus tere nem ismert.
A Sz.Péter sírja fölé emelt bazilika csak a XVI. századra vált pápai központtá. A Vatican dombján 324-350 között épült a keresztházas, memoriális bazilika Sz.Péter sírja fölé, a leírások szerint confessio-oltárral. A középkor folyamán többször átépítették, de a nagyjából eredeti formáját a XV-XVI.századi ábrázolások mutatják. A mai S.Pietro építésekor, l503-l5l2 között bonttatta le II.Gyula pápa. Liturgikus tere többé-kevésbé rekonstruálható: alkalmazkodott az ismertetett rómavárosi liturgiához. Annak módosulása során, a VI. századtól oltárát oszlopos elQépítménnyel vették körül, feltehetQleg a szent cselekmény alatti el-függönyzés céljából (keleti liturgiák hatása). A keresztház melléktereiben raktár ill. baptisterium volt.
A rómavárosi memoriális építészetnek külön csoportját képezik a "szentélykörüljárós" mártír-bazilikák. Terükben a nyilvános istentisztelet gyülekezeti helye és a kultusztér keresztház közbeiktatása nélkül kapcsolódott egymáshoz. A szentélyben a körülfutó mellékhajók biztosították a martyrium megtekinthetQségét. Az "ad catacumbas" épült Apostolok bazilikája (S.Sebastiano) a legelsQ példája ennek a típusnak (312-337). A körüljárón belüli apszistérnek a fQhajó felQli lezárása, a keresztben húzódó pillérsor és hármas nyílás emlékeztet a S.Pietro elfüggönyözhetQ oltárterére. A hasonló korú és elrendezésq példáknál (SS.Marcellino e Pietro, S.Lorenzo fuori le mura) a martyriumnak ilyen lezárására nem maradtak nyomok. A S.Agnese sírtemplom apszis-megoldása összetettebb lehetett: itt a belsQ apszisfal tömör lehetett, csak helyenkénti betekintQ nyílással. A korai bazilika helyén I.Honorius pápa (625-638) emeltette a mai épületet.
 INCLUDEPICTURE "http://www.eptort.bme.hu/doc/szakral/kep/Image235.gif" \* MERGEFORMATINET  Körüljárós mártírbazilikák Rómában: l. SS.Marcellino e Pietro, 2. Basilica Apostolo-rum (S.Sebastiano), 3. S.Lorenzo fuori le mura, 4. S.Agnese. Róma, S. Clemente, a liturgikus tér alaprajza  INCLUDEPICTURE "http://www.eptort.bme.hu/doc/szakral/kep/Image236.gif" \* MERGEFORMATINET  Róma, Lateran-baptisterium, alaprajz.  INCLUDEPICTURE "http://www.eptort.bme.hu/doc/szakral/kep/Image237.gif" \* MERGEFORMATINET  A bemutatott "nagy" bazilikák eredeti liturgikus tere nem ismert. Viszonylag az eredeti, "rómavárosi liturgikus" állapotnak megfelelQen állították helyre ll08-ban (az l084-es normann pusztítás után) a római S. Clemente bazilika terét. Itt az apszisban lévQ presbyterium elQtt az oltár egy önálló korlátot kapott, s ebbQl a térbQl nyílik a raktár (sekrestye) helyisége. Az oltár közepe elQtt önálló körítQfallal (templonfal) jelentkezik a szolea, a papság mozgási területe a két felolvasó állvánnyal (ambo).
A háztemplomi és a katakombai liturgiában már kialakultak a keresztelés szertartásának fQbb elemei. Ezek a rómavárosi liturgiában tovább éltek ill. konzerválódtak, s a IV. századtól önálló, reprezentatív építészeti keretet kaptak. Az egyre bonyolultabbá váló keresztelési szertartás kiszolgálására baptisterium-ok épültek. Ezeknél a központba maga a kultuszcselekmény színhelye, a keresztelQmedence került. Mivel a szqkebb és tágabb hozzátartozók (család, egyházközség) közvetlen részesei kívántak lenni az eseménynek, kisebb méretq, centrális tereket alkalmaztak. A bazilikális szerkezetet ebben az esetben is lehetett alkalmazni, amennyiben a (kör-alaprajzú, hat- vagy nyolcszögq) középteret emelték ki, s alacsonyabb körüljáróval övezték ("centrális bazilika"). E típus viszonylag korai, és máig fennmaradt példája a Lateran-baptisterium (432-440). Az oktogonális térforma utal a keresztelésben az QsbqnbQl való feltámadásra, de az ehhez délrQl csatlakozó helyiségcsoportban felfedezhetQ a háztemplomi consignatorium is. A szertartás mind összetettebbé válása miatt már szükséges volt önálló, kápolnaszerq helyet biztosítani a szent olajok Qrzésére, valamint a papok és segédkezQk tartózkodására is. Hasonló "centrális bazilika" térformát igényelteka sírtemplomok, mauzóleumok is. Ennek példája - szintén Rómában - a Sta Constanza sírtemplom (325-340, a Sta Agnese bazilika északi oldalán.
Nagy Konstantin császár korában a rómaiakkal egyidQben a Szentföldön is épültek nagy bazilikák (Betlehem, Jeruzsálem, Názáret, stb.), melyek - az egykorúság ellenére - lényegesen eltérnek az ismertetett római példáktól. A hely jellegébQl adódóan valamennyien memoriális bazilikák voltak, s építészeti megfogalmazásukat alapvetQen befoyásolta a "szent helyekhez" kötQdQ zarándoklat. Liturgiájuk eleve különbözött a rómavárositól, s szertartásaik nagyrésze az idQszakos zarándok-forgalomhoz kapcsolódott.
 INCLUDEPICTURE "http://www.eptort.bme.hu/doc/szakral/kep/Image238.gif" \* MERGEFORMATINET   INCLUDEPICTURE "http://www.eptort.bme.hu/doc/szakral/kep/Image239.gif" \* MERGEFORMATINET  Betlehem, Jézus születése templom, a IV. és VI. századi állapot alaprajza. Jeruzsálem, Szent Sír bazilika, a IV. századi állapot alaprajza (rekonstrukció).
A római és a szentföldi bazilikák keletkezésének közel-azonos idQpontja, a császári-császárnQi alapítás, támogatás azt sugallná, hogy bennük a rómaival azonos, vagy hozzá hasonló liturgia folyt. Furcsa módon ezekrQl a legkorábbi zarándoktemplomokról, istentiszteleti rendjükrQl alig tudunk valamit. Maguk az épületek is annyiszor elpusztultak, átépültek, hogy ereteti liturgikus terüket nem lehet rekonstruálni. SQt úgy látszik, hogy a szentföldi bazilikák eleve nem azonos -és fQleg nem rómavárosi - liturgiára épültek. Mivel éppen Jeruzsálem volt a kiindulópontja a Sz.Jakab-liturgiának, a késQbbi keleti liturgiák magjának, szinte biztos, hogy ezek a templomok a legkorábbi periódusban ehhez igazodtak. A területen 529 után, a bizánci fennhatóság jegyében valamennyi templomot átépítették, s liturgikus terük ettQl kezdve alapvetQen a bizánci szertartásrend térigényeinek felelt meg (pl. Betlehem). A keresztes háborúk idején újabb átépítések következtek (pl. Jeruzsálem), s ekkor sok "latin" elem is került mind a liturgiába, mind a téralakításba.
A betlehemi Születés-templom 325-333 között épült Jézus születésének emlékhelye fölé. Az öthajós hosszházhoz oktogonális memoria-tér kapcsolódott: alatta a Jézus születési helyeként tisztelt barlangrendszerrel. A jelek szerint itt a közösségi istentisztelet és a zarándoklat egy helyen és egy idQben zajlott, a két funkció szintbeli szétválasztásával. A késQbbi nyugati liturgiákban ilyen céllal létesültek a templomhajóból megközelíthetQ altemplomok. A VI. századi (529) átépítés az oktogonális kultusz-teret megszüntette, helyén egy nagyobb, háromkaréjos - bizánci liturgia végzésére alkalmas - apszist emeltek.
A jeruzsálemi Szent Sír templomot Nagy Konstantin és Ilona császárnQ építtette 326-335 között. Itt járt zarándokok leírása már 333-ból ismert. Itt a mindennapi, nyilvános istentiszteletet az öthajós (római típusú) bazilikában végezték, a zarándokok forgalma ettQl függetlenül bonyolódott: a templomtól nyugatra állt a centrális-körüljárós anasztaszisz-tér, mely Jézus sírbarlangját foglalta magában. A zarándokok a templomtérben folyó liturgia zavarása nélkül járhatták körbe a zarándokhelyet. Valószínqleg csak a nagyheti-húsvéti szertartások idején töltötte ki a liturgia az egész együttes terét. Az anasztaszisz építészeti megfogalmazása az egész középkor során a leggyakrabban alkalmazott építészeti elQkép volt (Westwerk, zarándok-szentélyek, Szentsír-kápolnák, stb.). Az eredeti együttest 6l4-ben lerombolták, a centrális térrész l048-ban újjáépült. l933-34-ben ásatások tisztázták az eredeti elrendezést. A Szentföld többi bazilikája (Názáret, Angyali Üdvözlet temploma, Jeruzsálem, Sz.Anna templom, Jeruzsálem, Siloé-templom, stb.) a legjobb esetben is a VI.századi bizantikus átépítés formájában maradt meg.
A rómavárosi liturgia kiindulópontja lett az Észak-afrikai rítusoknak épp úgy, mint a nyugati provinciákban a gallikán liturgiák egységesítésének. A helyi kezdeményezések, a keleti hatások azonban mind Afrikában, mind a gallikán liturgia területén érvényesültek, s ezeken ke-resztül visszahatottak Rómára (módosított rómavárosi liturgia).
3. Liturgiák és liturgikus építészet Keleten
3.l. Bizánci liturgiák és építészetük
A bizánci liturgiák a tévesen "görögkeleti"-nek nevezett ortodox egyházak folyamatos használatában maradtak fenn, ill. ott napjainkig bizánci liturgiákat végeznek. A címben szereplQ többes szám nem az egyházak szertartásainak sokféleségére utal. A "liturgia" (Szent Liturgia) elnevezést kizárólagosan a misére alkalmazzák, megkülönböztetve az egyéb szertartásoktól. És itt maga a mise-liturgia nem egyféle: a trulloszi egyetemes zsinat (629) idején - az ott elfoga-dott kánonok szerint - négyféle liturgiát használt - és használ - az ortodox egyház.
A legrégebbi a Sz.Jakab liturgia. A névadó ifj. Sz.Jakab apostol Jeruzsálem elsQ püspöke volt, maga a liturgia még a keresztényüldözések idején keletkezett. Antiochián keresztül elsQsorban a szír területen terjedt el, a nyugati szír (antiochiai), majd a bizánci liturgiának az alapja lett, de hatott az örmény és a kopt liturgiára is. A Jeruzsálemi Patriarchátus területén a VIII. századig általánosan használatos volt, utána váltották fel a - szintén belQle kifejlQdött - konstantinápolyi liturgiák. A XIX.század végéig csak Jeruzsálemben végezték, évenként egyszer (október 23-án, Sz.Jakab ünnepén). Jelenleg a többi ortodox egyház is végzi, évenként két alkalommal (október 23-án és a Karácsony utáni vasárnapon, Sz.Jakab vasárnapján).
Nagy Sz. Vazul caesariai érsek (+379) az általa összeállított, és róla elnevezett liturgiában a Jakab-féle liturgiát vette alapul, de azt némiképpen módosította, leegyszerqsítette. Ezt a liturgiát az ortodox egyházban évente tíz alkalommal végzik: nagybQjt elsQ öt vasárnapján, nagycsütörtökön, nagyszombaton, Karácsony és Vízkereszt ünnepén (vagy elQünnepén, ha az ünnep vasárnapra v. hétfQre esik) és Sz.Vazul ünnepén (január l.).
Az Aranyszájú Sz.Jánosról (+407) nevezett, neki tulajdonított liturgia a Vazul-liturgia lerövidítésével keletkezett, struktúrája teljesen azonos vele. A leggyakrabban ezt használják: ha a typikon (az egyes ünnepek szertartásaira, szövegeire vonatkozó útmutató, directorium) mást nem ír elQ, mindíg ezt végzik, ezért ezzel foglalkozunk részletesebben.
Az ElQreszentelt Adományok liturgiáját Nagy Sz.Gergely pápának (+604, az ortodox egyházban: Dialógus Sz.Gergely) tulajdonítják. Pápává választása elQtt római nuncius (követ) volt Konstantinápolyban, s pápaként sokat tett a liturgia fejlesztéséért. SzerzQsége azonban nem igazolható az ortodox elQreszentelt liturgiában épp úgy, mint a nyugati egyház hasonló szertartásában, a nagypénteki ú.n. csonka misében. Ez a forma nem is tényleges liturgia, hanem olyan esti istentisztelet, ahol a korábbi liturgián megszentelt (konszekrált) és félretett adományok kerülnek kiosztásra. Eredete a IV. századra vezethetQ vissza, amikor a nagybQjt folyamán (szombat, vasárnap és az Örömhírvétel-ünnep kivételével) nem végeztek liturgiát, hanem a vasárnap konszekrált és eltett eukharisztiát osztották ki esti istentiszteleten.
Aranyszájú Sz.János (és Nagy Sz.Vazul) liturgiájában a papság és a hívek ünnepélyes bevonulása (a püspökfogadást kivéve) elmarad, maga a liturgia három részbQl áll: elQkészület (proszkomidia), katekumenek liturgiája (ige-liturgia), hívek liturgiája (eukharisztia), a szakrális tér is ennek megfelelQen épül fel.
 INCLUDEPICTURE "http://www.eptort.bme.hu/doc/szakral/kep/Image240.gif" \* MERGEFORMATINET  A bizánci liturgia tere: I. ElQcsarnok, l. fQkapu, 2. keresztelQkút. II. Templomhajó, 3.szószék (elmaradhat), 4. püspöki trónus, 5. oldalkapu, 6. kántorszék (énekesek helye), 7. analogion-ok (ikonállványok), 8. szolea (papság mozgási területe), 9. ikonosztászion (képfal), l0. királykapu, ll. diakónusi ajtók. III. Oltár (szentély), l2. kivorionos oltár,l3. felsQhely (preszbyterion, szynthronon, a papság helye a liturgia alatt), l4. protheszisz, l5. proszkomidia-asztal, l6. diakonikon (sekrestye). IV. NQk helye, l7. sztaszidionok (ülések).
A proszkomidia nem nyilvános része a liturgiának. A pap egyedül, csendben végzi az ikonosztászisz (szentélyrekesztQ képfal) mögött, a szentély északi mellékterében a protheszisz-ben. ElQkészíti a felajánlási kenyeret (proszfora), kivágja belQle azt a megjelölt darabot (dara-bokat), melyet a diszkoszra (fém talpas tányér) helyezve majd átváltoztatnak (ennek neve: am-nosz = bárány). A proszfora többi darabját szintén felvágják, s ezeket a liturgia végén a hívek között szétosztják (antidoron, vendég-kenyér), utalva az ókeresztény szokásra, a hívek által hozott, de az eukharisztiában fel nem használt adományokat agapén fogyasztják el. A kehelybe töltik a bort, majd a diszkoszt és a kelyhet letakarva a proszkomidia asztalán hagyják. Kezdet-ben a hívek az adományt ünnepélyesen vitték az oltár elé, s adták át a diakónusnak. A proszko-midia alatt szokták a zsolozsma bizonyos részeit énekelni (3. és 6. imaóra), s ezalatt történik a templomtér megtömjénezése. Ez a hajnali istentisztelet ú.n. polyeleosz (= "sok irgalom") részé-nek önállósulása, jelzése a liturgia elQtt.
A tömjénezés különféle formában minden keleti liturgia közös vonása. Sorban megtömjénezik az oltárt, a szentélyt, az ikonosztásziszt, a hajót, a híveket. KísérQ szövege az 50. (51.) zsoltár, a Miserere mei (Irgalmazz nekem!). Szövege alapján a szertartás értelme: a megáldott tömjén füstje a tisztulást, megszentelQdést jelenti. A kereszténység elQtti idQben a tömjénnek és a tömjénezésnek elsQsorban apotropaikus jelentQsége volt, vagyis a démonok távoltartására szolgáló erQt tulajdonítottak neki. A zsidó szentsátorban külön oltára (2.Móz.30,l-6.), füstölQszer-keveréke (u.o. 34-38.) és szertartása (u.o. 7,l0.) volt. Ez a gyakorlat a salamoni templomban is megmaradt (2.Krón.2-3., Lk.l,8.ll.). Az evangéliumi napkeleti bölcsek ajándékai között is szerepelt a tömjén (Mt.2,ll.), mint az Istennek kijáró hódolat szimbóluma.
A katekumenek liturgiájának kezdete az enarxis (megnyitás): a királykapu (az ikonosz-tászisz középsQ ajtaja) kinyitása és a bevezetQ ekténiák (könyörgések) elmondása. Ezt követi a mikré eiszodosz (kis bemenet): a pap felveszi az oltárasztalról az evangéliumos könyvet, meg-kerüli az oltárt, az északi ajtón át kijön a templomhajóba, s a királykapun keresztül ünnepélye-sen viszi vissza az oltára. Kezdetben az evangéliumos könyvet a diakonikon-ban, az oltár déli oldalán lévQ helyiségben Qrizték, innen vitték fel az oltárra (a Jakab-liturgián alapuló szír vál-tozatokban ez a fennmaradt). A Triszágion (Három-szent) eléneklése után a diakónus vagy más klerikus felolvassa az apostoli olvasmányt a királykapu elQtt, a templomhajóban, az oltár felé fordulva. Az ó-egyházban ekkor ószövetségi olvasmányt is mondtak, ennek hagyománya a Jakab-liturgiában megmaradt. A felolvasás alatt a pap (-ok) az apszisban lévQ kathedrán helyezkedik (-nek) el. Az evangéliumot a pap vagy a diakónus a királykapu elQterében, a szoleán olvassa a hívek felé fordulva. A katekumenátus idején itt volt a homilia (beszéd) helye, mert ezt követQen a hittanulóknak távozniuk kellett. Erre utal az evangélium után felhangzó "Katekumenek távozzatok!" felszólítás. Ekkor kezdQdik a "hívek liturgiája", melynek elsQ fontos mozzanata a Kerubikon (Kerub-ének, dicsQítQ ének) és a megalé eiszodosz (nagy bemenet). A papok a prothesziszben lévQ proszkomidia-asztalról az elQkészített adományokat az északi ajtón kivonulva, a templomhajón keresztül a királykapun át viszik az oltárra, s ott újra letakarják. A kölcsönös kiengesztelQdés jeleként a békecsók következik, majd elmondják a Nikaiai-konstantiná-polyi Hitvallást. A 45l-ben elfogadott formulát a bizánci liturgiában Timotheosz patriarcha (+5l7) tette kötelezQvé.
A hitvallás alatt a kehelytakarót leveszik, s mindjárt kezdQdik az eukharisztikus imádság, az anafora. A Szeráf-ének (Iz.6,3., Mt.2l,9.) vezeti be, majd az alapítási igékel mondják el. Majd a pap keresztbe rakott kézzel fölemeli a diszkoszt és a kelyhet, és felajánlja a kenyeret és a bort. Az epiklézis (lehívás, áldás-kérés) után a papok és a hívek leborulnak az oltár elQtt (proszkyneszisz). További hálaadások és megemlékezések, valamint a Miatyánk elmondása után kerül sor az eukharisztiában való részesedésre (koinonia). Az Qsegyházi gyakorlattól elszakadva - a katekumenátus megszqnése óta - ide került a beszéd (homilia), melyet a pap a királykapu elQtt, a szoleán mond el.
Az ortodox igehírdetés sajátos módja, hogy a templomban nincs magas szószék. Ha nyugati mintára építettek is ilyen szószéket egyes egyházakban (pl. görög egyház), azon a diakónus az evangéliumot olvassa föl, de a pap prédikációja mindíg a szoleán történik. Ez a gyakorlat a Jakab-féle litrgiára vezethetQ vissza, ahol a pap vagy a püspök a templomhajó közepén ülve prédikált. Az ortodox templomokban, ahol van a hajóban püspöki trón, a fQpap mindíg onnan, s nem a szószékrQl prédikál.
A papok áldozása alatt a királykaput becsukják, elfüggönyzik A "szent cselekmények", a "titok" (arcanum) szokása valamennyi keleti egyházakban közös. A bizánci liturgiában a VI. századtól vannak rá utalások (pl. a konstantinápolyi Hagia Szophia szertartásrendjében). A hívek áldoztatása a királykapu újbóli kinyitása után a szoleán történik. Praktikus okokból a két szín alatti áldoztatást kanállal oldják meg, az elQzQleg a kehelybe ejtett kenyérdarabokat így adják az áldozók szájába.
Kezdetben az áldoztatást a pap keresztbe tett kezébQl, a közös tányérról és a közös kehelybQl történt. Ezt szentesítette a 692-es trulloszi egyetemes zsinat l0l. kánonja, elítélve azokat, akik az áldozáshoz külön, saját fém edényeket hoztak. Az eukharisztia közvetlen szájba adása több visszaélésnek a lehetQségét szüntette meg.
A hívek áldozása után a kelyhet visszaviszik a prothesziszbe, a tisztogatást csak a litur-gia végeztével kezdi el a pap. A befejezQ részben több könyörgés után az amvon mögötti imát a pap a szoleán, a hívek felé mondja, majd az áldás és az elbocsájtás (apolyszisz) következik. Végül - szintén a szoleán - kiosztják a felajánlási kenyér (proszfora) megmaradt darabjait. A királykaput bezárva a pap a proszkomidia asztalánál megtisztítja és összrakja az edényeket. A liturgiához közvetlenül kapcsolódó szertartások (pl. a virágvasárnapi pálmaszentelés, ételek megáldása, ortodoxia vasárnapján a kihozott ikonok tisztelete, stb.) az áldás és a proszfora ki-osztása között kapnak helyet.
Korábban több szentség (pl. keresztség, házasság) kiszolgáltatása is a Szent Liturgia keretében történt, idQvel ezek szertartása önállósult. Csak a különbözQ papi rendek feladása történik a liturgia során, hogy a közösségnek is legyen alkalma az "axiosz!" (méltó) kiáltásával jelképes hozzájárulását adni. Diakónust és papot a püspök szentel (egy liturgia keretében csak egy papot - az anafora elQtt - és egy diakónust - az anafora után), püspököt három, szükség esetén két püspök szentel (az apostoli olvasmány után). Így technikailag is kivihetetlen, hogy egy személy egyetlen liturgia keretében több egyházi rendet is felvegyen. A házasságkötésben eskq nem hangzik el (ezért nem is hívják esküvQnek), csupán koszorúzás (stefanoma), mely a megelQzQ eljegyzéssel és a befejezQ közös pohár ürítésével együtt képezi a szertartás gerincét.
A késQbb tárgyalandó nyugati liturgiák megértése szempontjából itt meg kell említenünk az ortodox nagyheti szertartásokat. Nagypénteken a sírbatételi szertartás elQtt a templom közepén (de inkább a nyugati felében) felállítják az "úrkoporsót". Ez lényegében a szentélyben lévQhöz hasonló ciboriumos oltár. Ugyanakkor a szolea elQtti ikon-állványokat (analogion) eltávolítják, a helyükre a szoleán, a királykapu elQtt nagyméretq feszületet állítanak fel, leemelhetQ corpus-szal. A szertartás során a papok - megtömjénezés után - fehér gyolcslepedQvel leemelik a keresztrQl a corpust, és a királykapun keresztül az oltárra viszik. Ezt követi a sírbatétel körmenete. Az oltáron lévQ, Krisztus sírbatételét ábrázoló hímzett terítQt (epitáphiosz) szétterítik és baldachin-szerqen a szertartást vezetQ pap fölé emelik, miközben az felveszi az oltárról az evangéliumos könyvet. Az oltárt megkerülve a menet az északi diakóus-ajtón keresztül jut el a templomhajóba, az ott felállított úrkoporsóhoz. Az epitáphioszt az úrkoporsóra terítik, erre helyezik az evangeliont, majd a jelképes sírt többször megtömjénezik. EttQl kezdve az apszisban lévQ oltárt nem használják egészen a Húsvét éjjeli feltámadási szertartásig. Nagyszombaton délelQtt a Sz.Vazul liturgiát is az úrkoporsó-oltáron végzik.
A nyugati, római katolikus liturgiában ilyenkor az oltáriszentséget (a félretett és Qrzött ekharisztiát) elviszik az oltárról, s egy kijelölt kápolnában (repositio-oltár, pasztoforium) helyezik el. Közép-Európában az újkorban kialakult a szentsír-oltár, ahol nagypénteken kihelyezik az oltáriszentséget. Az ortodox szertartások során a szentségQrzQ (szekrény vagy kehely) mindíg az oltáron marad.
Húsvét éjjel a megtömjénezett úrkoporsóból az epitáphioszt és az evangeliont a király-kapun keresztül visszaviszik az apszisban lévQ oltárra, s az úrkoporsót eltávolítják. A feltáma-dási körmenet a királykapun keresztül indul. A papok magukkal viszik az evangeliont, a feltá-madást ábrázoló ikont, valamint a húsvéti trikirion-t (háromágú gyertyatartó). A menet a déli kapun át kimegy a templomból a nyugati fQkapu elé, amely ekkor zárva van. Itt eléneklik a húsvéti evangéliumot, majd a kinyíló fQkapun át térnek vissza a templomba. Itt több ekténia (könyörgés) és áldás következik. A szertartás végétQl Húsvét napján estig a királykaput nem zárják be. Ezalatt a pap liturgián kívül is bemehet a királykapun, míg máskor ez csak a felszentelt püspök kiváltsága. A sírbatételnek és az úrkoporsónak ez az ortodox gyakorlata a nyugati, gallikán liturgiákra is hatással volt. A preromán templomok "Westwerk"-jében ennek a visszacsengését sejtjük. Tekintettel arra, hogy a bizánci liturgia az "egyetemes zsinatok kora" óta alig változott valamit, a most megismert szertartásrend alapján a ma is mqködQ ortodox (és görög-katolikus) templomok liturgikus tere azonos a bizánci liturgia terével.
Az ortodox templom tere három részre tagolódik: elQcsarnok (pronaosz), hajó (naosz) és oltár (szentély). Minden templom keletelt, az elQcsarnok a nyugati, a szentély a keleti olda-lon van. Az elQcsarnokban helyezik el a keresztelQ kutat v. medencét, itt folyik a keresztelés és több más szertartás. Helyi szokásként elQfordul, hogy az elQcsarnokban van a nQk helye. Másutt a hajó terét keresztben elválasztják egy áttört fallal vagy az ülések (sztaszidionok) elhelyezésével, s az így elválasztott nyugati hajórész a nQk helye. Ismét más gyakorlat a nQknek a karzaton, vagy ahol ilyen nincs, ott a hajó bal (északi) oldalában történQ elhelyezése.
Az ortodox templom legjellegzetesebb része a hajót az oltártól (szentélytQl) elválasztó képfal, az ikonosztászion, görög területen templon-fal. Ennek eredete az V. századra nyúlik vissza, s más keleti liturgiáknál is használatos. Az oltártér elkerítése a rómavárosi liturgiában is szokásos volt. Ennek a hajó felQli bejáratánál idQvel Krisztus és Sz.Mária képét helyezték el, majd a VI-VII.században a képek további sorolásával kialakult a felmagasított templonfalon az alapképsor. Az ikonosztászisz mai, mennyezetig érQ formája a késQ-bizánci korban, a XIV-XV. században alakult ki, de nem kötelezQ és nem kizárólagos jelleggel. FQleg a görögországi ortodox templomoknál gyakori a csak az alapképsorból álló képfal (pl. Sztirisz, Hosziosz Lukasz). Ez meghagyja a templom terének optikai egységét, a mennyezetig érQ képfal viszont - kötött ikonográfiai rendjével - egyfajta igehírdetési, szemléltetési funkciót is betölt. Az ikonfalon három ajtó van: a középsQ, kétszárnyú a királykapu, a két oldalsó a diakónusi ajtó.A királykapun csak a püspök léphet be istentiszteleten kívül, a pap és a diakónus csak istentisztelet alatt a meghatározott alkalmakkor. A diakónusi ajtókon át közlekednek a pap, a diakónus és az egyéb segédkezQk. NQk az ikonosztászisz mögé, az oltárba nem léphetnek (kivéve idQs apácák, külön püspöki engedéllyel).
Az ikonosztászisz alapképsora: a királykapu szárnyain az örömhírvétel (Angyali Üdvözlet) ábrázolása látható, tQle délre Krisztus és KersztelQ Sz.János, északra Sz.Mária és a templom védQszentje. A két diakónusi ajtót Sz.István és Gábriel arkangyal képe díszíti. ElQfordulhat, hogy az alapképsor alatti kis mezQkben ószövetségi jelenetek vannak. Az ikonosztászisz második képsorában a tizenkét nagyünnep, középen, a királykapu fölött az Utolsó Vacsora képe látható. Néha ez alá kerül még a szenvedQ Krisztus portréja (acheiropoiétosz, "nem kézzel alkotott kép", nyugaton "Veronika kendQje" ábrázolás). A harmadik képsorban az apostolok ikonjai helyezkednek el, középen Krisztus királyi képmása, mellette Sz.Mária és KeresztelQ Sz.János imádkozó testtartásban (deiszisz, trimorfosz). Ha van negyedik képsor, abban a próféták ikonjai foglalnak helyet, középen Sz.Mária Istenanya-ikonnal. A képfal legmagasabb pontján a keresztrefeszítés, a feszület mellett Sz.Mária és Sz.János apostol képe látható. A templom ikonográfiai rendjében szinte valamennyi bizánci templomban megtalálható Krisztus háromféle ábrázolása. A fQbejárat fölött (néha kívül) a tanító Krisztus látható, szelíd arccal, nyitott könyvvel (Jn.10,9., Mt.11,28.). Az oltár apszisába a fQpap-Krisztus ábrázolása kerül, míg a középsQ kupola mennyezetére a Pantokrator, az ítélQ Krisztus képét helyezik, szigorú arccal, csukott könyvvel.
Az ikonosztászion elQtti, kissé megemelt tér a szolea, a papság mozgásának, az evangé-lium olvasásának, a homiliának és a befejezQ imának a helye. A szoleának a korai templomok-ban volt egy folyosószerq kinyúlása a templomhajó közepéig, ott kiemelt bimával, kiemelt felovasó emelvénnyel. A szolea elQtt állnak az analogion-ok (ikon-állványok), két oldalon van-nak a kántorszék-ek. A mai ortodox templomokban elQfordul, hogy a hajó északi vagy a nyugati felében egy külön kis asztal van, feszülettel, gyertyákkal. Itt végzik a liturgián (misén) kívüli halotti megemlékezést. Az elQkészület két tere (protheszisz, diakonikon) az ikonosztá-szisz mögött, az oltárral egy térben van, vagy közöttük közvetlen átközlekedési lehetQség van.
A szoros értelemben vett bizánci egyház (konstantinápolyi patriarchátus) mellett az ortodoxiához hq nemzeti (autokephal) egyházak is a fenti rítust használják, templomtereiket is ennek megfelelQen alakították és alakítják. Ilyenek a görög, a ciprusi, a bolgár, a szerb, a román, az orosz, stb. egyházak. A grúz egyház is az ortodoxia része, a liturgiában kisebb módosulások, egyszerqsítések történtek a történelem folyamán.
A Keletrómai Birodalom korai ókeresztény épületei alig különböztek a római ókeresz-tény bazilikáktól. A két nagy politikai és kulturális központban, Konstantinápolyban és Thesszalonikében hosszházas, három- vagy öthajós bazilikák épültek (Thesszaloniké, Hagiosz Johannész, 463.k., Hagia Paraszkevi Acheiropoiétosz, V.sz. elsQ fele, Konstantinápoly, Hagiosz Johannész Prodromosz, 450-463., Megalé Ekkleszia, a Hagia Szophia elQdje, 360.k., stb.).
 INCLUDEPICTURE "http://www.eptort.bme.hu/doc/szakral/kep/Image241.gif" \* MERGEFORMATINET   INCLUDEPICTURE "http://www.eptort.bme.hu/doc/szakral/kep/Image242.gif" \* MERGEFORMATINET  Nikopolisz, "A" bazilika alaprajza Thesszaloniké, Hagiosz Démetriosz templom, alaprajz
Az egykori hellenisztikus kulturális központban, Nikopoliszban épült ókeresztény templomok (Alküszon "B" bazilikája, Doumetiosz "A" bazilikája) keresztházas térkompozíciói eltérnek a rómavárosi elQképektQl, más liturgia végzésérQl tanúskodnak. A Doumetiosz püspök által a VI.század elsQ felében alapított Hagiosz Démetriosz székesegyház itáliai hatású, de az apszis-keresztház háromosztatú térkompozíciója a 400 körül kialakult közel-keleti és észak-afrikai pasztoforiumokra emlékeztet. Itáliában Milánó és környéke volt az említett hatások befogadója a liturgia terén is. Az ambrozián-liturgia (ld. késQbb) keleties elemei a liturgikus teret is gazdagították. Az Attikai félszigeten a bizánci és a nyugati (ambrozián) liturgia keveredése figyelhetQ meg: a nikopoliszi keresztház hármas tagolódása magában hordja a keleti rítusok két-mellékteres szentélymegoldását.
Más értelmet kap a keresztház a Hagiosz Démetriosz templomon Thesszalonikében (412-413). Az öthajós (római típusú) bazilika keresztháza és apszisa külsQ körüljárót kapott. Maga a keresztház megnövekedett tere a klérus létszámának gyarapodását jelzi. Mind a liturgia (mise), mind a hórák (papi imaórák) során kialakult a kettQs kórus váltakozó, responzórikus éneklése: pl. a kondákion (himnikus költemény) ikszoszai (strófái) elQtt a proimion (elQvers), az egyes ikszoszok után az azonos ephymnion (refrén). Ennek fQleg a szerzetesi közösségekben van nagyobb jelentQsége. Érdekesség, hogy a nyugati (katolikus) szertartásrendben egy helyen megmaradt ennek az éneklési módnak a nyoma (nagypéntek, improperiák). A keresztház és az apszis körüljárója a zarándoklattal kapcsolatos (mint Rómában és Jeruzsálemben), közvetlen elQképe az Észak-afrikai nagy zarándokhely, Abu Menasz. Ez is mutatja a korai bizánci szakrális építészet kapcsolatát Rómával, másrészt az Alexandriai patriarchátussal (a 431-es Epheszoszi Zsinaton Thesszaloniké - Konstantinápoly ellenében - a Róma-Alexandria irányzathoz csatlakozott).
A konstantinápolyi, közvetlenül a császári reprezentáció igényei szerint született "nagy" alkotások azt mutatják, hogy a VI. század folyamán még itt sem beszélhetünk letisztult, kiforrott liturgiáról, ugyanakkor az itt létrejött terek - éppen a császári jelenlét miatt - számos, máshol nem szükséges (ezért nem is található) résszel bQvültek.
 INCLUDEPICTURE "http://www.eptort.bme.hu/doc/szakral/kep/Image243.gif" \* MERGEFORMATINET   INCLUDEPICTURE "http://www.eptort.bme.hu/doc/szakral/kep/Image244.gif" \* MERGEFORMATINET  Konstantinápoly, H. Szergiosz és Bakkhosz templom, alaprajz Konstantinápoly, Hagia Szophia székesegyház, földszinti és emeleti alaprajz.
A császári tulajdonban lévQ konstantinápolyi Hormiszdasz-palota mellett állt a Sz.Péter-Pálról elnevezett bazilika (510-520.k.). Ehhez 527-536 között kultuszhely épült Sz. Szergiosz és Bakkhosz vértanúk tiszteletére. Alapítója, Theodora császárnQ az épületegyüttest monofizita örmény és szír papi közösségnek adta.Ez a tény is jelzi, hogy a császári központban, magán a császári udvaron belül nem különültek el élesen a pusztán teológiai természetq felekezetek és rítusok. Feljegyzések szerint az év bizonyos napjain a császári család istentiszteleti helye volt ez a templom (pl. Húsvét keddjén). Ekkor a császár áldozása az emeleti karzaton történt, ahova a papok körmenetben vitték fel az eukharisztiát, majd innen együtt vonultak a triclinium-ba, az étkezQbe. Az alapítás körülményei és a használat részben magyarázza a szír-örmény építészeti hatásokat ezen az épületen. A templomból a X.században kiqzték a monofizita szerzeteseket, majd a XV. században az egész épületet dzsámivá alakították (Kücsük Szofia Kilise), eredeti liturgikus tere nem ismert.
A császári fQtemplom, a Megalé Ekkleszia elsQ formáját (római típusú, ókeresztény, empóriumos bazilika), még Nagy Konstantin császár idején kezdték el építeni, 360-ban szentelték fel. A 404-es tqzvész Palladius-féle leírásából kiderül, hogy a templomhoz a szent edények tárolására szolgáló helyiség (szkeuophylakion), a szentély mellett pedig baptisterium csatlakozott. Azt is tudjuk, hogy a római gyakorlattal ellentétben a templomhajó közepén is emelkedett püspöki trónus: ez már a IV. században használatos keleti liturgiákról tanúskodik. A mainál kisebb, és csak a feltárásokból ismert 2. templom 415-ben készült, és 532-ig állt fenn. Ebben az épületben a déli hajóban a császár részére fenntartott, elkerített külön térrész volt. Az emeleti karzatot nem csak a nQk használták, hanem esetenként a császári család is itt foglalt helyet. A mai, 3.Hagia Szophia templomot 537-ben szentelték fel. Szertartásrendjében a Chriszosztom-liturgia a meghatározó, de ebbe kapcsolódnak a császári ceremóniák szakrális részei. Ilyen volt pl. a narthexben a szertartásra érkezQ patriarcha császári fogadása, majd együttes bevonulásuk, a császár adományának az oltárra vitele a királykapun keresztül, vagy a császár áldoztatása a szolea déli oldalán. A templomban magas ikonosztászion nem épült, de már a VI. századi liturgiák leírásánál szerepel, hogy az oltár elQterét oszlopokon álló gerendák és róluk lelógó függönyök vették körül. A templom a XV. századtól dzsámiként mqködött, így eredeti liturgikus terét csak rekonstruálni lehet. Ebben szerepel a templomhoz északról csatlakozó szkeuophylakion (szent edények tárolására szolgáló helyiség, quasi-protheszisz), valamint a hajó közepén állt magas, lépcsQs bima.
A keresztelés a mise mellett a legfontosabb és leglátványosabb szertartása volt a keleti (és nyugati) korai egyházaknak. Már a háztemplomoknál is megfigyelhetQ volt, hogy részére külön teret alakítottak ki, ugyanakkor ennek a térnek a coenaculum-mal (templomtér) is biztosították a szerves kapcsolatát. A korai ókeresztény bazilikáknál vagy a templomhoz kapcsolódó térben helyezték el a keresztelQmedencét, keresztkutat (pl. Róma, S.Pietro), vagy külön kápolnát képeztek ki ilyen célra (pl. Róma, Lateran-baptisterium). A kezdetben Húsvét éjjelén történt ünnepélyes keresztelés a baptisteriumban kezdQdött, majd a megkeresztelteket bevezették a templomba, ahol részt vettek az eukharisztiában. IdQvel a keresztelés függetlenedett a Húsvéttól és függetlenedett az eukharisztiától. Megmaradt viszont a templomba bevezetés ünnepélyessége, s ennek megfelelQen a templom és a baptisterium kapcsolata.
 INCLUDEPICTURE "http://www.eptort.bme.hu/doc/szakral/kep/Image245.gif" \* MERGEFORMATINET   INCLUDEPICTURE "http://www.eptort.bme.hu/doc/szakral/kep/Image246.gif" \* MERGEFORMATINET  A Szunion mellett feltárt templom és baptisterium alaprajza Szalona, baptisterium: 1. narthex, 2. keresztelendQk fogadóterme, consignatorium,
3. baptisterium elQtere, 4. baptisterium, 5. szent olajok QrzQhelye, 6. papok készületi helyisége, 7. átjáró tornác a templomba, 8. templomtér.
A Szunion melletti, V-VI. századi bazilikánál a narthex déli oldalához egy külön helyiség csatlakozott, ezzel a templomon belül egy külön kereszt-tengelyt létrehozva. A kathekumenek a nyugati ajtón lépnek be, a szertartás után a narthexen keresztül vezetik be Qket a keleti oldalon lévQ templomba (szimbólikus irány-kijelölés). Más hellaszi bazilikáknál (pl. Nikopolisz "A" bazilika - ld. elQbb) is hasonló megoldást találunk.
Az összetettebb rítusú keleti keresztelés terét mutatja Szalona VI. századi baptisteriuma, mely a templom északi oldalához kapcsolódik. A keresztelendQk a narthexbQl jutottak a keresztelendQk termébe, ahol a papság fogadta Qket. Innen a baptisterium elQterén keresztül jutottak be a keresztelQkápolnába. A másik oldalon lévQ helyiségeket (készületi tér, szent olajok tárolója) a papság használta. A szertartás végén valamennyien a tornácon keresztül vonultak be a templomba.
3.2. Szír liturgiák és építészetük
GyqjtQnéven "szír típusúnak" nevezzük azokat a liturgiákat, melyek JeruzsálembQl kiindulva Antiochia, Caesarea, Edessza környékén alakultak ki, s amenyeket - különbözQ vallási szakadások következtében - az említett területek önálló egyházai vittek tovább. A bizánci liturgiáknál korábban alakultak ki, sQt maga a bizánci rítus is részben ezekbQl fejlQdött tovább (pl. Jakab-liturgia). Liturgia-értelmezésükhöz értékes adalékot nyújt az ú.n. szír Didas-calia (a III. század elsQ felébQl származó egyházfegyelmi értekezés). Az eukharisztiának azt a felfogását domborítja ki, amely a keresztény áldozat szellemi oldalát hangsúlyozza az anyagival szemben: "...most imádságot, könyörgéseket és hálaadást ajánlunk fel." A Didascalia mindenkit buzdít, hogy az Úr napján gyülekezzék össze a templomban, és ne rövidítse meg a "Krisztus testét" egyetlen tagjával sem. Gyqljenek össze "...még a temetQkben is, és olvassák a szent iratokat...ajánljanak fel az Istennek kedves eukharisztiát...könyörögjenek és mutassanak be feljánlást azokért, akik elaludtak". A halotti istentiszteletekkel kapcsolatos ilyen felfogás más területeken (pl. Észak-Afrika) is elQfordul, és bizonyos magyarázatot ad a szír területeken álta-lános halott- és ereklyekultuszra, valamint a nagyobb számban elQforduló memoriális- és mau-zóleum-építészetre. Antiochia legkorábbi eukharisztikus imái az apostoli konstitúciók ú.n. Kelemen-liturgiájára utalnak vissza. A hálaadó ima egy mondata (Memnémenoi toinum... proszpheromen - Megemlékezünk és felajánljuk...) valamennyi görög nyelvq liturgiában tovább élt. A szír liturgiáknak az olvasmányok (ige-liturgia) utáni részét úgy írják le, mint "Thysziasz anaphora kai trophész hierasz dorea" ("az áldozat felajánlása és a szent táplálék adománya"). Ez jelzi a hangsúly eltolódását a hálaadásról (eukharisztein) a felajánlásra (anapherein). Az eukharisztikus imák "anafora" elnevezése innen származik. A keleti szír liturgia legkorábbi ismert szövege az Addai és Mar apostoli anaforája. Ez a jelek szerint helyi keletkezésq szöveg, s a görög anaforáktól függetlenül alakult. A legmeglepQbb benne az, hogy a legrégebbi változat nem tartalmazza a "szerzés igéit" (Jézus szavai az Utolsó Vacsorán), csak utalás van rá. Erre különféle magyarázatok születtek, a legvalószínqbb az, hogy a "titokfegyelem" megkövetelte a szöveg eltitkolását, lerögzítésének a tilalmát. Ilyen titkos elem (arcanum) valamennyi keleti liturgiában, hogy a legszentebb részeket még az összegyqlt hívek elQl is el kell zárni. A IV. század végétQl a szír liturgiákban a hangsúly a kimondhatatlanra, a félelmetesre, a "tremendum"-ra esik. A misztériumokat "phrikta"-nak, "phriktodesztata"-nak hívják. Ezeket a jelzQket alkalmazzák az oltárra, a kehelyre, a vérre, még az istentisztelet órájára is. A liturgia alatti "titokfegyelmet" a szír liturgiákban az oltártér elé húzott függönnyel oldották meg. Az adományok oltárra hozatalát - az "anaphora" szószerinti megvalósításaként - az áldozattal asszociálták. Mopszuesztiai Theodorosz beszédeiben (390.k.) a "nagy bemenetre" úgy utal, mint Krisztusnak az áldozathoz vezetése, oltárra helyezése. A felajánlás gesztusa, az adományok oltárra vitele nem csak a szertartás menetét, de az oltártér elrendezését is befolyá-solta. A korai idQben nem volt kötelezQ szabály arra, hogy a pap az oltárnak melyik részén áll-jon (a népnek háttal vagy szemben). Szíriában a IV. század idején az oltár rendesen a templom keleti oldalán állott, így a pap is, a hívek is kelet felé fordultak. Ez általában jellemzQ lett a ke-reszténységnek azokra a részeire, ahol az eukharisztikus felhívás áldozatbemutatási felhívássá alakult. Az elmondottak általában jellemzQk a szír liturgiákra, míg a konkrét szer- tartásrendben mutatkoznak eltérések a nesztoriánus keleti szír (kháld) és a monofizita nyugati szír(jakobita) liturgia között.
3.2.1. Nyugati szír (jakobita) liturgia
Antiochiában a korai, Sz.Kelemen-liturgia helyébe a IV. század folyamán a jeruzsálemi Jakab-anafora lépett, ez vált általánossá, s a továbbiakban ez képezte a szír liturgiák magvát. A 451-es chakledoni zsinat után az antiochiai egyház - Jakob Bardai vezetésével - a monofizitiz-mushoz csatlakozott. EttQl kezdve a nyugati szír (jakobita) egyház és liturgia önállósult, egyéni elemekkel gazdagodott. Rendjét a trullanumi zsinat (692) rögzítette. A szertartás magja az a Sz.Jakab-féle rend, mely a közben kikristályosodott és állandósult bizánci liturgiának is az alapja. Így bizonyos rokonság felismerhetQ a szír-jakobita és a bizánci rítus között. Jelenleg hétféle "liturgiát" (értsd: miseszöveget) használnak, ezek külsQ megjelenése azonban gyakorla-tilag nem tér el.
A liturgia elsQ részét "Melchizedek áldozata" néven végzik. Ebben a pap liturgikus ruhák nélkül az oltár elQtt bqnbánati imát mond és kisebb tömjénezést végez. Ezt követi a proszkomidia, amikor a prothesziszben, esetleg az oltáron elQkészíti a miséhez szükséges kenyeret és bort. Ezután a sekrestyében vagy a diakonikonban felöltözik, majd az "Áron áldozata" nevq - szintén elQkészítQ - szertartást végzi (tömjénezés, könyörgések). Innen már a "Jézus Krisztus áldozata" nevq rész, a tulajdonképpeni mise kezdQdik.
A "kis bemenet" során a diakonikonból körmenetileg hozzák ki az evangéliumos könyvet az oltárhoz, felolvassák a hat (3 ószövetségi, 3 újszövetségi) olvasmányt, majd ünnepélyesen az evangéliumot. Itt következik a prédikáció (homilia). Az olvasmányoknál - a szír liturgiában elQször - felismerhetQ a folyamatosságra való törekvés, a perikopa-rendszer. Ugyanakkor bizonyos szentírási könyveket az egyházi év meghatározott idQszakaira tartottak fönn (pl. NagybQjtben Mózes könyvei, Húsvét után az Apostolok Cselekedetei). Külön szimbólikus jelentQséget kapott szír területen a liturgikus nyelv: a szertartást az illetQ gyülekezet anyanyelvén végzik, de az olvasmányokat és az evangéliumot arabul olvassák, a szöveg megQrzése ill. az iránta való tisztelet kifejezésére. A liturgia elsQ részét a hívek könyörgése zárja le, melyben visszatér az ekténiák "Kyrie eleiszon" motívuma. A szertartás elsQ része a templom terében, a trónusnál és az ambonál folyik. A "nagy bemenet" során a prothesziszbQl az elQkészített adományokat körmenetben viszik az oltárhoz. Ennek nyoma már 390 körül felismerhetQ (Mopszuesztiai Theodornál), mint az áldozatra vezetett Krisztus szimbóluma. Az anafora tömjénezéssel, nagyobb dícsérettel, hálaadással (eukharisztészasz, eulogészasz, hagiaszasz) és - szintén zsinagógai elemként - a "Háromszor-Szent" (Triszágion) énekkel kezdQdik (diakónus énekli). A Hitvallás ide, az eukharisztikus cselekmény elejére került, szövegében a Sz.Pál Efezusi levél (4,5.) szerinti alapszerkesztésben. Az átváltoztatás szavait a pap énekli, majd az epiklézis során a pap és a hívek leborulnak az oltár elQtt. Majd a megemlékezések sorában a "dicsQséges és félelmetes második eljövetelrQl" is utalás történik, mire a hívek ismét polyeleiszon-nal ("sok irgalom"-ért könyörgés) válaszolnak. Itt következik - a IV. századi Apostoli Konstituciók szellemében - a tízrészes közbenjáró könyörgés, valamennyi elején a diakónus imára szólít fel, majd a pap elmondja a könyörgést. MegjegyzendQ, hogy a nyugati (katolikus) liturgiában ennek emléke egy helyen (nagypénteki könyörgések) maradt meg. Az áldozási szertartás a Miatyánk közös elmondásával kezdQdik, majd a hívek áldást kapnak. InnentQl elfüggönyzött oltárnál folytatódik a szertartás a kenyér megjelölésével (consignatio) és az összevegyítéssel (mixtio). Ez valamennyi keleti szertartás-ban lényeges elem. Eredete pusztán gyakorlati jellegq: az egy kenyeret a szétosztáshoz fel kellett darabolni. KésQbb ez több szimbólikus tartalmat is kapott (Jézus több helyen való meg-jelenése, az áldozati bárány leölése, stb.). A szír liturgiákban ez bonyolult szertartássá fejlQdött. A pap a kenyér egyik felét a kehelybe mártja, majd a másik darabot keresztben ráhelyezi, végül összeteszi a két darabot, a megfelelQ imák kíséretében. ElQször a függöny mögött a papok áldoznak, majd a függöny elhúzása után a pap kezébQl a hívek (a kehelybe mártott particulát a szájba adják). Az edényeket az áldoztatás után visszaviszik a prothesziszbe, a tisztogatást a liturgia után végzik el. Az oltárnál mondott befejezQ ima után az áldás ismét a templom terében, a trónus elQtt történik, ünnepélyes formában. A megmaradt kenyerek kiosztása a szer-tartás végén történik az oltár elQtt, ennek külön szertartása nincs. A szentségek kiszolgáltatá-sában (keresztelés, kenet, egyházi rend) általában a latin gyakorlatot követik, a házasságkötés-ben a bizánci rítus szerint járnak el (koszorúzás).
3.2.2. Keleti szír (kháld) liturgia
Az Addai és Mar apostoli anaphoráját, mint helyi hagyományt a keleti szír liturgia megQrizte. Az Epheszoszi zsinat (431) után a nesztoriánus szírek önálló egyházzá szervezQd-tek, térítQ tevékenységük az indiai Malabár-partig terjedt (malabár egyház). Liturgiájukban viszonylag sok a zsidó hagyomány (fQleg a szövegekben), késQbb hatott rá a Jakab-liturgia ill. ennek továbbfejlQdéseként a bizánci liturgia. A fejlQdés során III.Jeszosz katholikosz 650 körül az Qsi liturgiát átdolgozta, s azóta is új hozzáadásokkal gazdagították.
Jelenleg háromféle liturgiájuk ismert. Legrégibb keletq az "Apostolok liturgiája" (értsd: Addai és Mar liturgiája), ez a forma a VII. század óta alig változott. Ezt használják egész évben, ha más elQírás nincs. "Mopszuesztai Theodorosz liturgiáját" advent elsQ vasárnapjától virágvasárnapig mondják, míg a harmadik, "Nesztoriosz liturgiája" a három szír egyházatya (Nesztoriosz, Theodorosz, Diodorosz) ünnepén, a "ninivei bQjtnapokon", Húsvétkor és KeresztelQ Sz. János ünnepén hangzik el. E három liturgiában csak az anaphora változik, a szertartás azonos.
A teljes miseszertartás helyett érdemes azokat a mozzanatokat kiemelni, melyek a másik szír (jakobita) rítushoz képest változást jelentenek. A mise elején nincs proszkomidia, viszont van ünnepélyes bevonulás. A bqnbánati ima és a bevezetQ rész az ú.n. "kis horák"-at idézik: három zsoltár, közben könyörgések. Látványos része a szertartásnak az oltár és a templom körültömjénezése. Az egykori zsinagógai szokásnak megfelelQen 3 olvasmányt olvas-nak fel (egyet a Tórából, egyet a prófétai könyvekbQl, egyet az ÚjszövetségbQl). A felajánlás szertartása különösen hatásos a keleti szír (püspöki) liturgiában. Az ige-liturgia a templom kö-zepén, kiemelt helyen (cathedra, bima) megy végbe, a püspök vezetésével. Ezután az e célra kijelölt pap eljön a püspök mellQl és felmegy a szentélybe. Közben imádkozik, háromszor meg-áll és mélyen meghajol. Az oltár elQtt háromszor térdet hajt, azt megcsókolja, elQször jobb-, majd baloldalán, végül középen. Ezután hozza el az adományokat a prothesziszbQl. Gyakoribb, hogy az adományok már az oltáron vannak, az elQkészítés ott történik. Mind a püspöki, mind az egyszerq misében itt a békecsók-adás következik. A szertartást végzQ pap az oltár elQterébe (ha van szentélyrekesztQ, annak az ajtajához) jön, békét kíván a jelenlévQ papságnak. A rang-ban legidQsebb pap (vagy a püspök) hozzálép, átveszi és közvetíti a béke-kívánást a híveknek.
A IV. század óta a felajánlási adományok elQkészítése minden rítusban világosan beilleszkedett a liturgia szabályszerq menetébe, tekintet nélkül arra, hogy a népnek volt-e benne szerepe. Minthogy azonban az ige-liturgia megelQzte az eukharisztia bemutatását, kétféle megoldás vált lehetségessé: az adományokat vagy az ige-liturgia elQtt, vagy utána készítették elQ. A keleti szír és a római liturgia ezt a második megoldást választotta.
A liturgia az elQénekkel (praefatio) folytatódik, majd az élQkrQl és holtakról szóló meg-emlékezések következnek. Az átváltoztatás, az epiklézis és az áldozás elQkészítése azonos a másik szír szertartásban megismertekkel. A hívek áldoztatása az oltár elQtt történik olymódon, hogy a hívek külön a szájukba kapják a kenyeret, majd külön részesülnek a kehelybQl. Az edé-nyek tisztogatása közvetlenül az áldoztatás után, a prothesziszben (vagy az oltárnál) történik, az erre kijelölt pap végzi. Eközben a papság ismét a templomhajóban foglal helyet, s itt történik az ünnepélyes áldás, majd - külön szertartás nélkül - a proszfora kiosztása.
3.2.3. A szír liturgiák tere, szíriai bazilikák
Hasonlóan a bizánci templom szentélymegoldásához, a szír liturgiák (elsQsorban a nyu-gati szír) is igénylik a háromosztatú szentély-kialakítást (madbah).
 INCLUDEPICTURE "http://www.eptort.bme.hu/doc/szakral/kep/Image247.gif" \* MERGEFORMATINET   INCLUDEPICTURE "http://www.eptort.bme.hu/doc/szakral/kep/Image248.gif" \* MERGEFORMATINET  Kanavat, Zeusz-templom, alaprajz. A (nyugati) szír liturgia tere: 1. templomhajó, 2. cathedra, 3. bima, 4. lépcsQ,
5. függöny, 6. haikal, 7. oltár, 8. protheszisz, 9. proszkomidia-asztal, 10. diakonikon. A madbah építészeti elQképe a közel-keleti szakrális (nem keresztény) épülettípus, a kalybe (pl. Il-Hayat, Kanavat, Zeusz-templom, 150.k., Is-Sanamen, 191., stb.). A szír madbah apszisa, középsQ tere a haikal, ezt fogja közre a két pasztophorium-tér, a protheszisz és a diakonikon (rendszerint külön kápolnaszerq terek).
A protheszisz keleti falánál áll a proszkomidia-asztal. Az egész haikal egy magas pódiumra kerül, ahová a fQhajó terébQl vezet a lépcsQsor. Az apszis és a mellékterek között közvetlen átközlekedés nincs (ahol esetleg van, az bizantikus hatás), padlószintjük is eltérQ. A mellékterek csak a hajók felé nyitottak. Az oltár az apszis keleti végébe kerül, s bár a körüljár-hatóság megmarad, a mögötte kialakuló tér csak a diakónusok közlekedQje, itt szertartást nem végeznek. A pap az oltár elQtt állva, a híveknek háttal végzi a szertartást. Az oltárnak külön elválasztófala (ikonosztászion) nincs (ahol esetleg van, az bizantikus hatás), a liturgia egyes részeinél az apszist függönnyel takarják el. A lépcsQsor elQtt, a hajóban van a cathedra, a püs-pök és a papság ülQhelye, vele szemben díszes emelvényen áll a bima (felolvasóállvány).
 INCLUDEPICTURE "http://www.eptort.bme.hu/doc/szakral/kep/Image249.gif" \* MERGEFORMATINET  Gerasa, püspöki székesegyház, alaprajz. A szír terület legkorábbi parochiális (episzkopális) templomai az ú.n. hombártemplomok a legegyszerqbb formában mutatják a leírt liturgikus teret. Gerasa püspöki temploma 375 elQtt épült, elrendezése emlékeztet a római ókeresztény bazilikákra, apszismegoldása viszont már jellegzetes szír szentélyfej.
Mivel a szentélynek ez a hármas kialakítása az egész szír liturgikus téralakítás meghatá-rozó eleme, a további konkrét példák elemzése elQtt érdemes magának a szentélyfejnek az alakulását, fejlQdését végignézni. A következQ táblázatok a tipikusnak tekinthetQ megoldásokat mutatják, idQrendben, a liturgia és a fejlQdés szerint csoportosítva.
Szír liturgikus terek fejlQdése, I.
Korai, IV-V.századi egyhajós kelet-szír templomok: 1. Nuriyeh (IV.sz.), 2. Rbé'ah (IV. sz.), 3. B'uda (IV.sz.), 4. Kfer (V.sz.), 5. Srir (V.sz.).  INCLUDEPICTURE "http://www.eptort.bme.hu/doc/szakral/kep/Image250.gif" \* MERGEFORMATINET  Szír liturgikus terek fejlQdése, II.
Háromhajós, nyugati szír templomok apszismegoldásai: 6. Bankusza (IV.sz.),
7. Sardijlla (IV.sz.), 8. Ruweha (IV.sz.), 9. Zebed I. (IV.sz.), 10. Babiska (401),
11. Dzseradeh (V.sz.),12. Dar-Kita (418-431),
Bizantikus hatás: 13. Dana (483), 14. Msabbak (V.sz.2.fele), 15. Zebed II. (V.sz.).  INCLUDEPICTURE "http://www.eptort.bme.hu/doc/szakral/kep/Image251.gif" \* MERGEFORMATINET  1TUžŸª¬õö' ) r s ¤ ¦ ï ð .
2
Ä
Æ
J
N
à
â




\

]

˜

š

ã

ä



d
e
†
ˆ
Ó
Ô
ù
û
F G u w  à ì î 9:`b­®ÜÞ)*TV¡¢ÖØ#$TV¡çÓøøøøøøøøøøøøøøøøøøøøøøøøøøøøøøøøøøøhöTëhöTëB*phjhöTëhöTëB*Uph'höTëhöTë5B*OJQJ\^Jph/höTëhöTë5B*CJOJQJ\^JaJphH1T ª÷' t ¤ ñ .
È
J
ä


^

˜

å


f
†
Õ
ù
H u Ä õééäéäéäéäéäéäéäéäéäéäéäéägdöTë
¤d ¤d[$\$gdöTë ¤d[$\$gdöTë¬' þÄ ì ;`¯Ü+T£Ö%T£Ë6…¬û#rœë l œ ë óîóîóîóîóîóîóîóîóîóîóîóîóîógdöTë
¤d ¤d[$\$gdöTë¡¢ËÍ68ƒ„¬®ùú#%pqœžéê - j k œ ž é ê -jkŽÛÜPQ‚„ÏÐ÷ùDEopsZ7º7f:”:–:B;D;Ö;vN‚N„NðN VZV\VvV¨h®hðåðåðåðåðåðåðåðåðåðåðåðåðåðåðåðåðåðåðåðåðåðåðåðåðåðå×å×åÉåÉåÉåÉåÉåÉåÉåºhöTëhöTëB*CJ aJ phhöTëhöTë6B*]phhöTëhöTë5B*\phhöTëhöTëB*phjhöTëhöTëB*UphGlŽÝR‚Ñ÷Foqsul)Z7º7,Mc¨hkÖk±l†púîúîúîúîúîúîîîîîîîîîîÞÞÞބp¤d ¤d[$\$^„pgdöTë
¤d ¤d[$\$gdöTëgdöTë®hÂh k>k"l,l;lCl¡l±l³lÁlUmammmsmœm«mn2nänúnRojoþo p†pªt¼tþt uBu†xðyLzøzüzýz {24B’ˆF‘Ä‘’á’â’8“ª•–0–¶–¸–—D™G™š6 w¨x¨¨¥¨ïàïàïàïàïàïàïàïàïàïàïàïàïàÕÇÕÇÕàÕ¹ÕÇÕÇÕàïàÕ¹ÕÇÕÇÕÇÕÇÕÇÕàïàÕà¥à&höTëhöTë6>*B*CJ ]aJ phhöTëhöTë5B*\phhöTëhöTë6B*]phhöTëhöTëB*phhöTëhöTëB*CJ aJ ph höTëhöTë>*B*CJ aJ ph>†pærBu†xðy(zLz2’ˆþF‘Ä‘D™6 w¨Z³´¶óóãóóóóãóóóóãóÕÅŤd ¤d$If[$\$gdöTë
„p¤d[$\$^„pgdöTë„p¤d ¤d[$\$^„pgdöTë
¤d ¤d[$\$gdöT륨¬¨`«x«ð­ü­~®ˆ®¤®°®Z³\³´´¶ ¶&¶6¶x¶„¶V¸`¸æ¸ø¸ž¼~Ã"Å&Å<ŲǼǔÊÂÎàÎâθϔҮÒàÒäÒ ÓÌØàØÛÛÈÞj߂ßBàRànà„à–à¬àå,åíÞíÞíÞíÞíÞÎÃÎøާާÞíÞíÞÙާÞíÞÙÙÙÃÞ§ÞíÞíÞÌÙÙÙÌhöTëhöTë>*B*phhöTëhöTë6B*]ph höTëhöTë>*B*CJ aJ ph höTëhöTëCJ aJ höTëhöTëB*phjhöTëhöTëB*UphhöTëhöTëB*CJ aJ ph#höTëhöTë6B*CJ ]aJ ph7¶ ¶ž¼"ŔÊàÒÈÞhäÐêÚïMðLò³£—£—£——}i „ ¤d ¤d$If[$\$^„ gdöTë¤d ¤d$If[$\$gdöTë ¤d[$\$gdöTë
¤d ¤d[$\$gdöTë„p¤d ¤d[$\$^„pgdöTëKkd@-$$If–<Ö0ÄÿÁ¾#Ä Ä öú#6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ3Ö4Ö ,åìæþæÔçäçnê–êÚïÜïIðJðKðLðLòNòPòóó
ó

ó óóÆóÈóÊóÌóÎóÐóqôrônøxøFùGù¢ù£ù¤ù¥ùü ü$üþôæôæôÙôÉôɹÉô®ÉôɞÉôÉôɎÉô®ô®ôÙôÉôÉ~Éô®ôohöTëhöTëB*CJ aJ phjMD höTëhöTëB*UphjzhöTëhöTëB*UphjQVhöTëhöTëB*Uph höTëhöTëCJ aJ j-höTëhöTëB*UphjhöTëhöTëB*UphhöTëhöTë>*B*phhöTëhöTë6B*]phhöTëhöTëB*ph)LòNò óÎóÐóBôqô³££W£C „ ¤d ¤d$If[$\$^„ gdöTëKkd…C $$If–<Ö0Äÿô¾#ʾ
öú#6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ3Ö4Ö ¤d ¤d[$\$gdöTëKkdðC $$If–<Ö0ÄÿÁ¾#Ä Ä öú#6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ3Ö4Ö „p¤d[$\$^„pgdöTë„p¤d ¤d[$\$^„pgdöTë
¤d ¤d[$\$gdöTëKkd,` $$If–<Ö0ÄÿÁ¾#Ä Ä öú#6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ3Ö4Ö 0
: < ò ô ö ø \^ø
*¸Ôœ´€>Tdž‚-”-B"~" "Þ"ì"##J#^#²#Æ#n$ˆ$¼'(íÞíÞÓÞíÞíÞíÞíÞÃÓóÃӨӛÓÞíÞíÞӛӍÓÓÞíÞíÞíÞíÞíÞíÞÓhöTëhöTë6B*]phhöTëhöTë5B*\phhöTëhöTë>*B*ph höTëhöTëCJ aJ j‰` höTëhöTëB*UphjhöTëhöTëB*UphhöTëhöTëB*phhöTëhöTëB*CJ aJ ph#höTëhöTë6B*CJ ]aJ ph2\^*€džB"¼'ò,*3">‚>â>³§—§§§—§§‰yy¤d ¤d$If[$\$gdöTë
„p¤d[$\$^„pgdöTë„p¤d ¤d[$\$^„pgdöTë
¤d ¤d[$\$gdöTëKkdä$
$$If–<Ö0ÄÿÁ¾#Ä Ä öú#6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ3Ö4Ö
(())ö, -„/ / 0*0H0b00¦0b1Š1p22*3î34b5|5¾5Î5î89r9š9^:ˆ:>>">#>~>>€>>‚>ƒ>Þ>ß>à>á>â>ñæñæÙæñæñæñæñæñæñæʹʧʧʧʧʧʧʗ旇—æ—æ—w—æjˆ‰
höTëhöTëB*UphjA%
höTëhöTëB*UphjhöTëhöTëB*Uph#höTëhöTë6B*CJ ]aJ ph höTëhöTë>*B*CJ aJ phhöTëhöTëB*CJ aJ phhöTëhöTë>*B*phhöTëhöTëB*phhöTëhöTë6B*]ph-â>ã>?b?c?e?®A³££WKK
¤d ¤d[$\$gdöTëKkd§ù
$$If–<Ö0Äÿô¾#ʾ
öú#6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ3Ö4Ö $$If–<Ö0Äÿô¾#ʾ
öú#6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ3Ö4Öã>b?c?‹?—?®A€B¬BC CfCtCÜCXDVFhF#HmH}H–H¡H±H¾HIJ:LNLlL~L˜LªLÄLÚLôLMM*MbNˆNôN O¦O¼OVPWXWÌYöY=e>eõêõêÜêͻͻͻͭêÜê͜ͻͻͻͻͻͻͻͻͻͻͻͻÍêÜêêjhöTëhöTëB*UphhöTëhöTë>*B*ph höTëhöTë>*B*CJ aJ phhöTëhöTë5B*\ph#höTëhöTë6B*CJ ]aJ phhöTëhöTëB*CJ aJ phhöTëhöTë6B*]phhöTëhöTëB*ph höTëhöTëCJ aJ 2®AÜC&DXD#HV=eeXfZfïãããïÙÉÉQxkdIb

$$If–<ÖÖ0§ÿ¡#H
@Ö0ÿÿÿÿÿÿ öú#6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ3Ö 4Ö ¤d ¤d[$\$gdöTë„p¤d ¤d[$\$^„pgdöTë >e™eše›eœeefXfZf,hxh~h¦h¨hÔhZkxkÓl÷lølnèn$oRp^p¸qÈq†ržrLutuÒu˜z«z¬zÁzj{î|$}€€„€´€¬àÔ‚ƒz„:‹ôäÔäôÇô¼ôÇ­œ­Š­Š­œ­Š­Š­Š­Š­Š­œŠ­œ­Š­ô|ô­œ­œ­œ­ôhöTëhöTë5B*\ph#höTëhöTë6B*CJ ]aJ ph höTëhöTë>*B*CJ aJ phhöTëhöTëB*CJ aJ ph höTëhöTëCJ aJ höTëhöTë>*B*phjú
höTëhöTëB*UphjhöTëhöTëB*UphhöTëhöTëB*ph/Zf^fxhÐlFu•zj{î|$}€€¨Ò‚z„|ˆv”ª—¾¦`®œºüº#»óóããããóóóãããóóãóóÕ²¤d ¤d$If[$\$gdöTë$¤d ¤d$If[$\$a$gdöTë
„p¤d[$\$^„pgdöTë„p¤d ¤d[$\$^„pgdöTë
¤d ¤d[$\$gdöTë :‹R‹–““v”‚” ”Ú•ö•ª—®—Ηl~8žVžª¢º¢ò¢£2£H£„£˜£Ö§ú§`®d®’®b¯‚¯°¯È¯Ð¯ì¯ð°ü°²&²¢´®´Hµ`µœººøºùºúºûº#»ñæÙæʹʹÊæÙæñæñæñæñæñæñæñæʹʧʧʧʧʧʧʧʗ旇—æjõb

höTëhöTëB*UphjhöTëhöTëB*Uph#höTëhöTë6B*CJ ]aJ ph höTëhöTë>*B*CJ aJ phhöTëhöTëB*CJ aJ phhöTëhöTë>*B*phhöTëhöTëB*phhöTëhöTë6B*]ph1#»$»&»ŒÄÊÄWÆLЬÐ

ѳ§§§§™‰‰¤d ¤d$If[$\$gdöTë
„p¤d[$\$^„pgdöTë
¤d ¤d[$\$gdöTëKkd2Ì

$$If–<Ö0ÄÿÁ¾#Ä Ä öú#6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ3Ö4Ö
Á"ÁpÂ~Œ´ŒÄÊÄWÆ^ÆfƆǎÇåÇèÇÊ-Ê.Ê/ÊnÍzÍÂÍèÍLÐMШЩЪЫЬЭÐÑ ÑõêÜêÜêÜêÜêÜêÜêÎê¿®¿œ¿œ¿œˆœ¿œ¿œ¿xêxhxêxêxjÌ

höTëhöTëB*UphjhöTëhöTëB*Uph&höTëhöTë6>*B*CJ ]aJ ph#höTëhöTë6B*CJ ]aJ ph höTëhöTë>*B*CJ aJ phhöTëhöTëB*CJ aJ phhöTëhöTë5B*\phhöTëhöTë6B*]phhöTëhöTëB*ph höTëhöTëCJ aJ ( Ñ
Ñ
Ñ

Ñ
ÑjÑkÑmÑoÑ҈݉ÝäÝåÝæÝçÝtßvßzߤá’â¸âlã”ãçBçÈèÜè0ê<êPìpì¢ðÆð

ô0ô:ôRôÄöÆö|÷~÷€÷‚÷ðàÕÊÕÊÕ»ª»àÕàšàÕÊջՍՍÕÕÕՍՍՍÕÕàÕàoàjp höTëhöTëB*UphhöTëhöTë6B*]phhöTëhöTë>*B*phj þ
höTëhöTëB*Uph höTëhöTë>*B*CJ aJ phhöTëhöTëB*CJ aJ ph höTëhöTëCJ aJ höTëhöTëB*phjhöTëhöTëB*Uphj&R
höTëhöTëB*Uph+

Ñ
Ñ8ÑjÑkÑmшݳ££WK=
„p¤d[$\$^„pgdöTë
¤d ¤d[$\$gdöTëKkd·ý
$$If–<Ö0ÄÿÁ¾#Ä Ä öú#6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ3Ö4Ö $$If–<Ö0ÄÿÁ¾#Ä Ä öú#6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ3Ö4Ö ¤d ¤d[$\$gdöTëKkd¿o $$If–<Ö0ÄÿÁ¾#Ä Ä öú#6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ3Ö4Ö Ì
b
d

¢ £ Ñ Ò -./012XôéÙôÙÉÙôÙôÙ¹Ùôéôéôª™ª™ª™ª™ª™ª™ªÙôىÙôéôÙôÙyÙôéôj‹-höTëhöTëB*Uphjð-höTëhöTëB*Uph höTëhöTë>*B*CJ aJ phhöTëhöTëB*CJ aJ phjGwhöTëhöTëB*Uphj²ô höTëhöTëB*UphjhöTëhöTëB*Uph höTëhöTëCJ aJ höTëhöTëB*ph/júkúËú+û,ûwû¼û³££W££Kkd6-$$If–<Ö0ÄÿÁ¾#Ä Ä öú#6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ3Ö4Ö b
¢ ³§——‰ye „ ¤d ¤d$If[$\$^„ gdöTë¤d ¤d$If[$\$gdöTë
„p¤d[$\$^„pgdöTë„p¤d ¤d[$\$^„pgdöTë
¤d ¤d[$\$gdöTëKkd“-$$If–<Ö0ÄÿÁ¾#Ä Ä öú#6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ3Ö4Ö*B*CJ aJ phhöTëhöTëB*CJ aJ ph höTëhöTëCJ aJ jƒ höTëhöTëB*UphhöTëhöTëB*phjhöTëhöTëB*Uph/¸¹hJ"|"Ü"³££™‰‰¤d ¤d$If[$\$gdöTë ¤d[$\$gdöTë„p¤d ¤d[$\$^„pgdöTëKkdÔ®$$If–<Ö0Äÿa_$Ä Ä öú#6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ3Ö4Ö ¤d ¤d[$\$gdöTë $¤d ¤d[$\$a$gdöTëKkd-Í $$If–<Ö0ÄÿÁ¾#Ä Ä öú#6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ3Ö4Ö ;=0=V?t?–?E8EÀEÐE„HªHúH
IöIJBKˆKxL†LNNdNHO^O–QúRSTT¾TÀTÂTÄTYYY*Y²YðßðßðÍðÍð´¦ÂðßðßðßðßðßðÍðßðÍðÍðÍ𦖖†–Â{¦ höTëhöTëCJ aJ j|Í höTëhöTëB*UphjhöTëhöTëB*UphhöTëhöTë6B*]phhöTëhöTë5B*\phhöTëhöTëB*ph#höTëhöTë6B*CJ ]aJ ph höTëhöTë>*B*CJ aJ phhöTëhöTëB*CJ aJ ph08,1ß8d:¾:
;V?E~H ¤d ¤d[$\$gdöTë„p¤d ¤d[$\$^„pgdöTë
YY

Yt_èeàs4yþ|̀^ƒ[‡äî—›N¤Z©Æ³®¾³§§—§§—§—§—§—§§§—„p¤d ¤d[$\$^„pgdöTë
¤d ¤d[$\$gdöTëKkda·$$If–<Ö0ÄÿÁ¾#Ä Ä öú#6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ3Ö4Ö*B*CJ aJ phhöTëhöTëB*CJ aJ phhöTëhöTëB*phhöTëhöTë6B*]phGþŒä¢´–“¬“î—"™^™Ê™æ™›‚–FŸTŸÆ§à§ ª>ª`ªvªÆ³Ì³´œ¶À¶Ð·î·|¸ ¸´¹Ü¹ð¹ ºaºlºmºtº®¾

¿¿ À°À Á2ÁŠÁžÁ\ÊÃfĶÇ2Ë4ËêËìËîËðËíÞÓÅÓÅÓÞíÞíÞÓÅÓÅÓÅÓÅÓÅÓÞ´Þ´ÞíÞ´ÞíÞ´Þ´Þ´ÞÓÅÓÅÓÅÓÅÓÅÓÞÓ¤Ó¤”¤j¾·höTëhöTëB*UphjhöTëhöTëB*Uph höTëhöTë>*B*CJ aJ phhöTëhöTë6B*]phhöTëhöTëB*phhöTëhöTëB*CJ aJ ph#höTëhöTë6B*CJ ]aJ ph:®¾fĶÇ2ËòËYÌZÌ}̱ÌóãÙÉÉ}ÉÉKkdا$$If–<Ö0ÄÿÁ¾#Ä Ä öú#6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ3Ö4Ö ¤d ¤d[$\$gdöTëðËòËôËUÌVÌWÌXÌYÌẔ̴̲ÌåÌï̖ѺÑTÔnÔÆÖÚÖ××<×Lר׼×HÙ^٘ڮÚ?Ü,ß.ßäßæßèßêßìßîߤà¦à¨àªà¬à®àÀáÂáôäôäÔäôÉôÉôº©º—º©º—º—º—º—º—º—ºôäôä‡äôäôäwäôÉôÉjˆLhöTëhöTëB*Uphj’¨höTëhöTëB*Uph#höTëhöTë6B*CJ ]aJ ph höTëhöTë>*B*CJ aJ phhöTëhöTëB*CJ aJ ph höTëhöTëCJ aJ jçhöTëhöTëB*UphjhöTëhöTëB*UphhöTëhöTëB*ph.±Ì²Ì´ÌÚÓ?Ü,ßì߬೧——}}¤d ¤d$If[$\$gdöTë ¤d[$\$gdöTë„p¤d ¤d[$\$^„pgdöTë
¤d ¤d[$\$gdöTëKkd5¨$$If–<Ö0ÄÿÁ¾#Ä Ä öú#6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ3Ö4Ö ¤d ¤d[$\$gdöTëKkd-¸$$If–<Ö0ÄÿÁ¾#Ä Ä öú#6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ3Ö4Ö

!täò* ôåÓåÂåÓåÓåÂåÓåÂåÓåôµô¥ô¥•¥ô¥ô¥…¥ôzôzôåÂåôµô höTëhöTëCJ aJ j,\höTëhöTëB*UphjŠ¸höTëhöTëB*UphjhöTëhöTëB*UphhöTëhöTë>*B*ph höTëhöTë>*B*CJ aJ ph#höTëhöTë6B*CJ ]aJ phhöTëhöTëB*CJ aJ phhöTëhöTëB*ph+êZõZüýÚýÜýTþ

ïåÕՉÕÕKkd,þ$$If–<Ö0ÄÿÁ¾#Ä Ä öú#6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ3Ö4Ö

t* p q$™$4+8/öI>JdN`R‚]ì`õd%e³§——§§§§—§§§—§—§§„p¤d ¤d[$\$^„pgdöTë
¤d ¤d[$\$gdöTëKkd‰þ$$If–<Ö0ÄÿÁ¾#Ä Ä öú#6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ3Ö4Ö
D



D žÊ- \ Å Ò ä î (@q$™$d(ˆ(4+b+Ž+â-.¬.Þ.8/Ì1ð1Ì8"9’9ª9JdNÚNO
PTPÜP

Q@Q„QžQÈQ`R‚]À]ì]ì`ñæØæØæØæØæØæØæØæØæØæØæñæØæɸɸɸÉæØæØæØæØæØæØæØæñæɸɸɸɦɦÉæɸÉ#höTëhöTë6B*CJ ]aJ ph höTëhöTë>*B*CJ aJ phhöTëhöTëB*CJ aJ phhöTëhöTë6B*]phhöTëhöTëB*phhöTëhöTë5B*\phAì` a2aõdf"g.g4g6gìgîgðgògôgög¬h®h°h²h´h¶hNjPjRj`jújkäkðkÒl\s^s ttttôæôØôæôÈôȸÈôÈôȨÈôôŽ}ŽkŽkŽôÈôÈ[Èjñ?höTëhöTëB*Uph#höTëhöTë6B*CJ ]aJ ph höTëhöTë>*B*CJ aJ phhöTëhöTëB*CJ aJ ph höTëhöTëCJ aJ j
ŽhöTëhöTëB*UphjæþhöTëhöTëB*UphjhöTëhöTëB*UphhöTëhöTë5B*\phhöTëhöTë6B*]phhöTëhöTëB*ph#%e4gôg´h¶húhNjõåå™…å „ ¤d ¤d$If[$\$^„ gdöTëKkd7?$$If–<Ö0Äÿf%Ä Ä öD%6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ3Ö4Ö*B*ph höTëhöTë>*B*CJ aJ ph#höTëhöTë6B*CJ ]aJ phhöTëhöTëB*CJ aJ ph höTëhöTëCJ aJ höTëhöTëB*ph(ntÊvvy¾yâz¢{¤{î{Ä|}x}ïãÙÉÉ}ÙÉÉÉKkdÆ$$If–<Ö0Äÿf%Ä Ä öD%6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ3Ö4Ö ¤d ¤d[$\$gdöTë„p¤d ¤d[$\$^„pgdöTë
x}y}Lêüë´ìtívíÀíP𳩙™™M©™Kkdê-$$If–<Ö0Äÿf%Ä Ä öD%6ÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ3Ö4Ö VI.századi nyugati szír templomok apszismegoldásai: 16. Qalat-Sziman, zarándok-templom (459-tQl), 17. Bankusza, székesegyház (V-VI.sz.), 18. Ruszafah (518-tól), Bizantikus (melkita) hatás: 19. Hassz, 20. Qalb-Luzeh,
Egyenes apsziszáródás (háztemplomi hagyomány): 21. Khirbit-Haszan (507),
22. Bakirha (546).  INCLUDEPICTURE "http://www.eptort.bme.hu/doc/szakral/kep/Image252.gif" \* MERGEFORMATINET  Szír liturgikus terek fejlQdése, IV.
Memoriális templomok: 23. Eszra, Sz.György templom (515), 24. Boszra, Sz. Szergiosz és Bakkhosz templom (512), 25. Qasr-Iblisu, kápolna (VI.sz.), 26. Kefr-Finseh, kápolna (VI.sz.), 27. Midzsleyya, emléktemplom (VI.sz.), 28. Der-Szeta, baptisterium (VI.sz.), 29. Hassz, síremlék-kápolna (VI.sz.), 30. Ruweha, mauzóleum (VI.sz.).  INCLUDEPICTURE "http://www.eptort.bme.hu/doc/szakral/kep/Image253.gif" \* MERGEFORMATINET  Szíria középsQ és keleti területén a IV. század elsQ felében az ismert hombártemplomok mellett többnyire egyhajós, félkörös szentélyq kis templomok épültek (Nuriyeh, Rbé'ah, B'uda, stb.). Szórványosan (Kfer, Srir) az V. század elején is elQfordultak. A legkorábbiaknál a keleti oldalon egyetlen félkörös apszis van, mellékterek nélkül. Az elrendezés rokon a római parochiális templmokkal, hasonló liturgiára utal. Pedig itt egészen más eredetrQl van szó: az Addai-Mar-féle keleti szír liturgia helyszínei ezek. Néhol megjelenik a két melléktér, egyelQre a hajóból nyíló, tehát az apszistól fügetlen oldalkápolnák formájában. Az elrendezés sokban utal a háztemplomok hagyományának folytatására. A templomhajó egyik oldalán megjelenQ oldal-tornác az egykorú szíriai lakóházak udvari kialakítására emlékeztet. Még közvetlenebb a ház-templom-analógia a Srir-i templom egyeneszárású, keresztirányú apszisában (v.ö. Qirqbiza, háztemplom a III-IV. századból). Ugyanakkor ezeknek a szentély és hajó közötti hármas nyí-lása már valamilyen összetettebb szertartásra utal (talán a Jakab-liturgia helyi változata?).
A háromhajós templomoknál - csekély kivétellel (pl. Zebed I. temploma) - már minden-hol a madbah kifejlett formájával találkozunk a IV-V. században. Helyenként (Bankusza) az apszis megmarad a presbyterium helye, a gyakoribb azonban az apszisnak széles lépcsQsorral történQ megemelése és az oltárnak a keleti végfalnál történQ elhelyezése. A protheszisz és a diakonikon önálló kápolnaként a mellékhajók folytatásaként nyílik, az apszissal közvetlen kapcsolatban nincs. Erre a típusra IV. századi példák: Bankusza, Der-Sambil, Midzsleyya, Barah, V. századiak: Babiska, Kokanaya, Ksedbjeh, Dar-Kita, Qasr-il-Benat, Serdzsibleh, Dzseradeh, Btirsa, Binin, stb. Ezzel párhuzamosan megfigyelhetQ egy másik térszervezés is. A mellékterek közül vagy az egyik, vagy mindkettQ közvetlen kapcsolatba kerül az apszissal. A megoldás legkorábban a IV. században Ruweha és Sardijlla bazilikáinál jelentkezik. Az utóbbi-nál a mellékterek elég kiforratlanok: az északi oldalon a mellékhajó kap egy nagyobb térbQvü-let, míg a déli oldalon egy három helyiségbQl álló pasztophorium-tér keletkezett (ez van kap-csolatban az apszissal). Az V. században Msabbak és Zebed II. templománál protheszisz nyí-lik az apszisba, ugyanakkor mindkét melléktér megtartja a mellékhajók felQli bejáratát is. Dana templománál mindkét tér benyílik az apszisba, a mellékhajók felQli bejárat viszont elmarad. Nem szabad elfelejteni, hogy ebben az idQben a szír egyházak már elváltak az antiochiai pat-riarchátustól (431-ben ill. 451-ben), s a patriarchátus területén egymás mellett éltek a neszto-riánus és monofizita szír gyülekezetek, valamint a bizánci hagyományokat követQ antiochiai melkiták. Az említett példáknál a rítus-keveredés esete állhat fenn.
A VI. századi monumentális templomépítészetben a leggyakoribb a madbahnak az az esete, amikor a mellékterek csak a mellékhajók felé nyitottak (ez felel meg az elQbbiekben is-mertetett nyugati szír rítusnak), pl. Turmanin, Der-Seta, Ruweha, Dzsuwaniyeh, Muallak I-III. templomai, Ruszafah, stb. Utóbbinál a mellékterek oszlopos, díszes bejáratot kaptak. ElQfor-dul (Hassz) a diakonikon és a szentély kapcsolata is, sQt a tisztán bizánci liturgikus teret mutató mindkét irányú "összenyitás" is (Qalb-Luzeh - bár itt a megnyitások az apszis elQtt vannak). Jellegzetes típust mutatnak a háztemplomi hagyományt folytató, egyenes apsziszáró-dású emlékek: Khirbit-Haszan, Dar-Kita (537), Behyo, Dehes, Bakirha (546), Dar-Kita, Szentháromság-templom (585), Babiska, H.Szergiosz templom (609-610), Ksedzsbeh, Bettir, Basmisi, stb. Az apszis és a mellékterek kapcsolata itt is az elQbbi változatokat mutatja. Meg-jegyzendQ, hogy ez a típus hatott feltehetQen az etióp korai templomépítészetre, ld. késQbb.
A VI. századi memoriális építészetben típusnak tekinthetQ az egyhajós kápolna hármas szentélyfejjel (pl. Qasr-Iblisu), esetleg körüljárós térrel övezve (Kefr-Finseh, Midzsleyya). Ezeknél feltqnQ, hogy a "bizantikus" típust követik, tehát az apszisnak a mellékterekkel köz-vetlen kapcsolata van, vagy a hajó felé három nyílással csatlakoznak. A belsQ poligonális kö-rüljáróval kialakított memoriális templomok (Midzsleyya, Eszra) hatással voltak a VI. századi bizánci liturgikus terekre is (pl. Konstantinápoly, H. Szergiosz és Bakkhosz templom - ld. elQbb).
A perzsa-szasszanida terület korai (szír rítusú) keresztény templomainál (Ktesziphon, Midijat-Salah) a hajó és a madbah kapcsolata kiforratlan. A Ktesziphon-i gyülekezeti templomnál az egyetlen hajó keleti végében csupán egyetlen nyílás vezet a haikalba, a két melléktér csak az apszishoz kapcsolódik, a hajó felé nincs megnyitása. Ugyanez az V. században épült Mar Ibrahim (Midijat-Salah) templománál úgy jelentkezik, hogy a keresztirányú hajóból a haikalba és a diakonikonba vezet nyílás, a prothesziszbe nem. A szentély három tere között van átközlekedés.
 INCLUDEPICTURE "http://www.eptort.bme.hu/doc/szakral/kep/Image254.gif" \* MERGEFORMATINET   INCLUDEPICTURE "http://www.eptort.bme.hu/doc/szakral/kep/Image255.gif" \* MERGEFORMATINET  Mar Ibrahim (Midijat-Salah), székesegyház Eszra, Sz. György templom, alaprajz A "temetQi istentisztelet", a halottkultusz a centrális memoriális építészet változatos formáit hozta létre Szíriában. Ezek egy részében nem végeztek rendszeresen liturgiát: mauzóleumok voltak (pl. Antiochia, Sz. Babylosz sírtemplom, 420-429). Más esetben a centrális középtérre szervezett görögkereszt alaprajzú öbbhajós tér a zarándoklattal volt kapcsolatban (pl. Qalat-Sziman, 475-491).
A középkupolás emléktemplomok egy részét úgy alakították ki, hogy azokban rendszeres liturgia végzésére alkalmas teret képeztek. Az eszrai Sz. György templom (515) kupola-baldachinos, oktogonális teréhez szabályos, háromosztatú szentélyrész csatlakozik. A szentek ereklyéinek tisztelete szintén a halottkultusz temetQi szertartásaira vezethetQ vissza. Esetenként a gyülekezeti vagy emléktemplomokat látták el olyan kápolnaszerq térbQvületekkel, melyek ereklyék befogadására, tárolására voltak alkalmasak. Geraszában a Próféták, Apostolok és Mártírok temploma (V.sz.) egy négy sarokkápolnával bQvített görögkereszt-tér. A nyugati oldal mellékterei az ereklyék Qrzésére szolgáló oratóriumok. A keleti saroktereknek a háromosztatú szentélyhez kellene tartozni, de kapcsolatuk túl szervetlen ahhoz, hogy a protheszisz és a diakonikon funkcióját ellássák.
 INCLUDEPICTURE "http://www.eptort.bme.hu/doc/szakral/kep/Image256.gif" \* MERGEFORMATINET   INCLUDEPICTURE "http://www.eptort.bme.hu/doc/szakral/kep/Image257.gif" \* MERGEFORMATINET  Gerasza, Próféták, Apostolok és Mártírok temploma, alaprajz. Gerasza, templomegyüttes: 1. Sz. György templom, 2. Sz.János baptisterium,
3. Sz. Kozma-Damján templom, alaprajz. Szintén Geraszában érdekes kapcsolata található a baptisteriumnak és a gyülekezeti templomoknak. Négy év alatt felépült a déli oldalon a Sz. György (gyülekezeti) templom (529), az apszisban elhelyezett, tehát a szír liturgiáktók idegen preszbyterionnal. Ezt követte az északi oldalról a Sz. János baptisterium (531), fülkékkel bQvített kör alaprajzával. Itt a liturgikus tér közepét a keresztelQmedence tölti ki, maga az apszis kapcsolódik a szomszédos épületekhez, de önálló mellékterei nincsenek. Végül az északi oldalon épült meg a Sz. Kozma-Damján templom (533) szabályos "szír" szentélyfejjel, de az északi oldalról további, tornác-szerq melléktérrel. Mindhárom templomnak egymással szerves közlekedési kapcsolata van, így - túl a keresztelési funkción - valamilyen "háromtemplomos típusnak" kell tekintenünk. MegjegyzendQ, hogy a római és a gallikán rítusok keveredése hasonló épületegyütteseket is produkált (pl. Bolognában az Oliveti kolostor templomegyüttese).
 INCLUDEPICTURE "http://www.eptort.bme.hu/doc/szakral/kep/Image258.gif" \* MERGEFORMATINET  Qalb-Luzeh, székesegyház, alaprajz. A vázolt szakrális és memoriális funkciók érdekes szintézisét veti fel a Qalb-Luzehben az V. század 2. felében épült bazilika. Nyugati oldalán megjelenik a két, toronyszerq építmény, földszintjén talán ereklye-kápolnák kialakításával. A bazilika keleti felében szabályos "szír" szentélyfejet találunk: a protheszisz és a diakonikon önálló kápolnák, az apszis terével közvetlen összeköttetésük nincs (a szolea felé nyitottak, ez némi bizantikus hatásra mutat). Új elem, hogy a hajó közepén egy nyugatról félkörös térrész alapfalai kerültek elQ. Ezt a szakirodalom memoria-térnek tekinti, s a késQbbi nyugati apszisokkal hozza kapcsolatba. Nem elvetve ezt a lehetQséget sem, megjegyzendQ, hogy a nyugati oldalon sírhely vagy martyrium kialakítása az egykorú kopt tereknél is elQfordul - ekkor viszont elmarad a nyugati bejárat. Érdemes viszont visszagondolni a korábban látott Qirqbiza-i háztemplomra, ahol a coenaculum közepén a papság ülQhelye és a bima hasonlóan íves kialakítású. Mivel az említett Qalb-Luzeh-i térrésznek csak alapfalai ismertek, csak feltételezésekre hagyatkozhatunk. Mindenesetre az elQbbiekben leírt szír liturgia megengedi a hajó közepén elhelyezett püspöki trónust, papi ülQhelyet és bimát.
A törökországi Nevsehir melletti Göreme-völgy sziklatemplomai: 1. Yilani, 2. Sakli, 3. Ihlara-völgyi Yilani, 4. Sz. Barbara templom, 5. Karanlik templom.  INCLUDEPICTURE "http://www.eptort.bme.hu/doc/szakral/kep/Image259.gif" \* MERGEFORMATINET  A keleti szír egyház egyik központjában, Kappadókiában a VI-VII. században sajátos liturgiájú sziklatemplomok alakultak ki a törökországi Nevsehir melletti Göreme-völgyben.
A legkorábbi példáknál (1-2.) még felismerhetQ a háztemplomok hagyománya. A keresztirányú templomtérbQl korláttal elválasztott apszis nyílik, s közvetlenül a templomtérhez kapcsolódik a közös étkezQ (agapéval összekötött liturgia). Ismeretlen a rendeltetése az ikerszentélyes megoldásnak (2.), mert itt az elQkészületi tér csükevényes formája is megtalálható, tehát ez nem indokolta az apszidiális bQvület megduplázását. KésQbb a protheszisz és diakonikon általánossá vált, vagy a kereszt-térben (3.) vagy önálló mellékapszis formájában (4-5.) A keleti végfalhoz símuló oltár elhelyezése szerint az itt végzett helyi liturgia alapvetQen szír típusú volt.
 INCLUDEPICTURE "http://www.eptort.bme.hu/doc/szakral/kep/Image260.gif" \* MERGEFORMATINET  Epheszosz, Evangélista Sz.János bazilika, alaprajz. Érdekességként említendQ, hogy ugyanebben az idQben a körzet egy másik nagy városában, Epheszosz-ban a VI. század elsQ felében bizánci (melkita) rítus szerint épült fel a Sz.János bazilika. Ismeretes, hogy I.Jusztinianosz császár 518-ban rendezte az antiochiai patriarchátus helyzetét, s azt az ortodoxiához hq (melkita) formában szervezte újjá.
3.2.4. Uniált szír egyházak és liturgiáik
A történeti keleti egyházak történetének elsQ, és önmagában is elég bonyolult fázisa az elQbbiekben tárgyalt IV-VI.század, amikor teológiai természetq különbözQségek nyomán az egyes patriarchátusok területén (elsQsorban Antiochiából kiindulva) önálló egyházak jöttek létre. Ezekben a már meglévQ rítuskülönbségek konzerválódtak, a teológiai és a rítusbeli eltérések egymást erQsítve jelentették az egyházak függetlenedését. Ilyen, rítusban és hitbeli meggyQzQdésben elkülönült részek: a keleti szír ( kháld), a nyugati szír (jakobita) egyházak. Indiai missziós területükön jött létre a malabár és a malankár egyház (keleti ill. nyugati szír liturgikus hagyományokkal). A történelem alakulása során ezeknek az egyházrészeknek egyes részei kapcsolatot kerestek (és találtak) a római egyházzal. Így mindegyik "szír" egyháznak kialakult egy "katolikus" változata is, mely teológiai és egyházigazgatási kérdésekben elismeri Róma fQségét, de szertartási téren megQrizte önállóságát és hagyományrendszerét.
A szír-kháld egyház egy része az 1771-es mosszuli únió nyomán katolikus keleti szír egyház néven csatlakozott a római egyházhoz. A XIX. század során, fQleg a területen mqködött dominikánus hittérítQk nyomán a liturgiában is jelentQs latinizálódás történt. Az Qsi keleti szír liturgia megQrzésében nagy segítséget jelentett a Diarbekir-bQl Bagdad-ba áthelyezett katolikátus és egyházi hierarchia megszervezése (VII. Josif Ghanima katolikosz, 1947-1958). A hagyománytisztelet jegyében a bagdadi katolikátus az egykori Szeleukeia-Ktesziphon-i, III. századi hierarchia jogutódjának tekinti magát.
Az indiai partvidéken az Egyesült Tamás-keresztények 1923-tól tartoznak ténylegesen az uniált egyházak közé, amikor XI.Pius pápa Ernakulam-ot metropolia rangra emelte. Az egyesülés utáni ellatinizálódást 1955-ben szüntették meg, amikor pápai rendelet biztosította a Tamás-keresztényeknek az Qsi rítus gyakorlásának a jogát. Így jelenleg a keleti szír liturgia malabár módosulatát gyakorolják.
A jakobita szírek nagyobb létszámú úniója 1929-tQl, Mar Ignatios Tappuni patriarcha mqködése nyomán jött létre. Liturgiájukban az Qsi antiochiai rítus elQírásait Qrizték meg. Az istentisztelet nyelve a szír. Egyházi könyveiket a serto linearis írással írják. Ez különbözik a nesztoriánusok kerek írásától, az ú.n. estrangelo-tól, vagy evangéliumi írástól (sztrongülé = kerek írás). Abban hasonlítanak a melkitákhoz, a bizánccal uniált antiochiai szírekhez, hogy ahol a hívek nagyobb számban arab nyelvqek, liturgikus nyelvként a népnyelvet használják, ilyen liturgikus könyveik is vannak. Az Egyesült jakobiták liturgikus elQírásai ma is az 1885. évi, a Szentszék által elfogadott módon vannak érvényben.
A malankár egyház püspökei l926-ban zsinatot tartottak, ahol Mar Ivanios (P.Georgios Ghiverghis) püspök indítványt tett az indiai keresztény szakadások megszüntetésére. Feltételként a zsinat püspökei egyetlen kikötést tettek: ha Róma tiszteletben tartja az antiochiai Qsi, apostoli hagyományokat és a rítus szokásait, és a püspökök az únió után is helyükön maradhatnak, akkor nem lehet akadálya az úniónak. Ennek alapján fokozatosan jött létre a malankárok egy részének egyesítése. Nagyot lendített az únió ügyén, hogy csatlakozott hozzá az a "Krisztus követQi" kongregáció (quasi szerzetesrend, férfi és nQi ággal), melyet még 1919-ben Mar Ivanios alapított. 1932-ben XI.Pius pápa új szervezetet adott az Egyesült malankár egyháznak. Eszerint Trivandrum érseki székhely lett, mellette a Tirnvalla-i püspökséggel. Ugyanekkor szertartásrendjüket Róma is elfogadta.
A jakobita szírek Bizánchoz kapcsolódott (melkita) csoportja, a Maroniták szintén részben uniáltak. Liturgiájuk eredeti nyelve a nyugat-szír volt, a X.századtól használják az arabot is. Szertartási rendjük Antiochiából származik, tehát a szír liturgikus körhöz tartoznak. A különbözQ úniós törekvések során a szertartásuk részben latinizálódott. A köznyelvben egyszerqen Szír katolikusoknak nevezik Qket.
A maronita liturgia az antiochiai szír rítusból fejlQdött ki. Története a IV.századig nyúlik vissza. Az Orontész forrásánál lévQ Apamena (Qal'at al-Mudiq) kolostora egy Maron nevq szentéletq szerzetes sírja fölé épült 400 körül. A monofizita szakadás (451) idején a Sz. Maron kolostor hq maradt Bizánchoz, ezért jelentQs kiváltságokra tett szert. A VII.századi monotheléta eretnekségi vitában, a 680-as VI.egyetemes zsinaton is Maron kolostora az orto-doxia híve maradt. Az arab invázió idején (636-742) betöltetlen antiochiai patriarchai címre a VIII-IX.századtól a kolostor szerzetesei választottak szír patriarchát. Így fokozatosan létrejött a maronita patriarchátus, mely folyamatosan kapcsolatot tartott Rómával is. 1215-ben a IV. lateráni zsinaton III.Ince pápa (1198-1216) megerQsítette az ott megjelent II.Jeremiás (al-Amsiti) patriarchát. A maroniták szír liturgiáját a XVIII.században fölülvizsgálták, s 1736-ban a Luwayzeh-i zsinat új liturgiát fogadott el. Ezt erQsítette meg 1741-ben XIV.Benedek pápa (1740-58).
A maronita liturgia eredeti nyelve a nyugat-szír volt, késQbb szertartáskönyveik arab nyelven, de ó-szír írással készültek (ennek neve: karchuni). A liturgia alapja a Sz.Jakab-anafora több módosítással, ezen belül 14 féle kánon-szöveggel. Ezek közül a leggyakrabban használt, a "katolikus és római szent egyháznak, az összes egyházak anyjának" anaforája, mely nem más, mint a Sz.Kelemen-liturgián alapuló római misekánon átdolgozása. További anaforákat tulajdonítanak Sz.Péternek, Sz.Jakabnak, Sz.Jánosnak, Sz.Márknak, Sz.Sixtus pápának, Maron Sz.Jánosnak, Aranyszájú Sz.Jánosnak, Sz.Vazulnak, Sz.Cyrillnek, Sz.Dénesnek, Harran Sz.Jánosnak és Tagrit Maruthának. Valamennyinél a szerzQség vitatható, viszont ez a kompiláció jól mutatja a kolostor és a patriarchátus változatos történetét és az itt megjelent hatásokat.
A mise a készületi helyiségben kezdQdik a pap beöltözésével és kézmosásával, majd az oltárnál az adományok elQkészítésével. A proszkomidia így külön teret nem igényel. A diakó-nus megtömjénezi az összeállított tányért és kelyhet, majd a pap az oltár elQtt bqnbánati szer-tartást végez, a híveket imára szólítja, majd ismét tömjénez. Az ige-liturgia a Miatyánk elmon-dásával kezdQdik, majd többrészes könyörgés következik. Újabb tömjénezés alatt a hívek az 50. zsoltárt imádkozzák. Az olvasmányt a diakónus, az evangéliumot a diakónus vagy a pap olvassa fel két nyelven, majd a nikaiai-konstantinápolyi Hitvallás következik (a "filioque"-val). Tömjénezés és újabb kézmosás után kezdQdik az anafora. A pap az oltárnál kitakarja a kelyhet, békecsókot ad a segédkezQknek, elmondja az elQépeket (praefatio), majd az átváltoztatás sza-vait. Epiklézis nincs, csak egy rövidebb ima, az egykor itt szerepelt epiklézisre utalva. Ezt egy 18 részes, áldással végzQdQ könyörgési és megemlékezési formula követi. A Miatyánk újabb elmondása után van az úrfelmutatás. A következQ kenyértörés és áldoztatás a latin formula szerint történik. A pap két szín alatt, a hívek csak egy szín alatt áldoznak. A befejezQ szertar-tásban a pap és a diakónus felváltva a 33. és a 133. zsoltárt mondja, mialatt az edényeket meg-tisztogatják és összerakják. A pap áldásával és a befejezQ himnusszal ér véget a szertartás (proszfora-osztás nincs).
A szentségek kiszolgáltatásánál és az egyéb szertartásoknál többnyire a latin gyakorlatot követik, a házasságkötés maradt a szír és bizánci rítus szerint. A mise szertartásának áttekintésébQl is látható, hogy az elég keveset Qrzött meg a korai szír formából, viszont feltqnQen sokat vett át a latin szertartásrendbQl. Ebben nem csak a XVIII.századi "revízió" a tettes, hiszen a XII-XIII. század folyamán a keresztesháborúk idején is a maronita egyház számos latin szokást vett fel.
A maronita liturgikus tér is a latin szertartású templomoknak felel meg. Ikonosztásziont egyáltalán nem, függönyt csak esetenként alkalmaznak. A II Vatikáni Zsinatot követQen több helyen szembemisézQ oltárt állítottak. A használati tárgyak azonosak a nyugati szertartásokban használatosakkal. Eltér a pap ruházata (szír hagyományú) és a pap kézikeresztje.
3.3. Az örmény liturgia és építészete
3.3.1. Örmény liturgia
Eredetét tekintve a szír rípusú liturgiák körébe tartozik az örmény liturgia is. Viszony-lag korai önállósulása, s a történelem folyamán adódott egyéb hatások miatt jelenlegi formájá-ban egy eklektikus alakulat, ezért indokolt külön fejezetben tárgyalni. FejQdésében négy "réteg" határozottan elkülöníthetQ.
Az apostoli hagyomány szerint a terület térítQi Sz.Bertalan és Tádé apostolok voltak. Az elsQ, ma már ellenQrizhetetlen liturgiát Sz.Tádé nevéhez kötik. Az apostol hagyománya máig él Örményország területén. A Sz.Écsmiadzini székesegyházban Qrzött Sz.Tádé kar-ereklyét a püspöki olajszentelésnél és más szertartásoknál áldásosztó tárgyként használják. A II. századtól kimutatható a szervezett örmény keresztény közösségek léte. Euszebiosz Egyháztörténete (H.E.6,46.) a III. század elején tud Alexandriai Dénes és Meruzanész örmény püspök levelezésérQl. Az örmény egyház igazi megszervezQjét, Világosító Sz. Gergelyt (Krikorisz Luszavorics) Leontiosz kappadókiai (caesariai) exarcha szentelte pappá (290) majd püspökké (295). A 305-ig (mások szerint 301-ig) befejezett térítés nyomán államvallássá lett örmény kereszténységnek 12 püspöksége volt, Astisat fQ-püspöki székhellyel. A caesariai görög és szír nyelvq bölcseleti iskola, valamint az Edesszához kötQdQ hierarchikus kapcsolat jelzi a kialakulás-kori örmény liturgia elsQ rétegét: néhány szöveg-töredék és a legkorábbi örmény templomok térszervezése alapján a területen ekkor (IV-V. század) a keleti szír, Addai-Mar-féle liturgia helyi módosulatát végezték. Az önálló örmény ABC megalkotása (Meszrob Masdoc, 390.k.), valamint a szír liturgikus irodalom és a Szentírás lefordítása lehetQvé tette az elsQ liturgia véglegesítését (Nagy Szahag egyházfQ, 390-439). Ennek a liturgiának a neve: "Boldog atyánknak, Megvilágosító Gergelynek, Szahag, Meszrob, Kud és Mantaguni szent patriárcháktól és doktoroktól bQvített liturgiája".
A 451 után Edessza környékérQl szétszóródott monofizita szírek (elsQsorban szerzetesek) Örményországban is terjesztették saját liturgikus gyakorlatukat. Az Edesszához fqzQdQ alárendeltségi kapcsolat már korábban, Huszik egyházfQ idején megszqnt (374). A 431-tQl nesztoriánus, ugyanakkor perzsabarát keleti szír egyházzal való közösség megszqnése 506-ban vált teljessé, amikor az I. Dvini zsinat kimondta az örmény egyház önállóságát. Így az V-VI.századtól a liturgia második rétegét elsQsorban a nyugati szír szerzetesség hatása határozta meg. Bár a területen 591-tQl egyre erQsödött a bizánci befolyás, s a VII.század nagy katholikoszai (egyházfQi) kifejezetten Bizánc-barát politikát folytattak, a liturgiában ekkor még nem volt számottevQ bizánci hatás. Legföljebb annyi, amennyi a nyugai-szír és a bizánci szertartásrend gyökereiben, elQzményeiben közös (A Jakab-liturgia elemei). De Sz.Vazul liturgiáját is lefordították, s néhány elemét beépítették az örmény szertartásba. De ettQl az örmény liturgia alapvetQ szír jellege még nem változott meg.
A bizánci kapcsolat erQsödése jellemzi az örmény liturgia harmadik rétegét a X-XI. században. 928-ban Konstantinápolyból és a Bizánci Birodalom területérQl - az ortodoxia szellemében - eltávolították a monofizita (szír és örmény) szerzeteseket. Ezek hazatérve a korábbi évszázadok bizánci tanultságát, hagyományvilágát hozták magukkal, és elsQsorban néhány örmény kolostorban (pl. Szanahinban, 1064-tQl) kifejezetten bizánci szellemq teológiai iskola mqködött. A legtöbb bizánci elem ekkor került az örmény liturgiába, elsQsorban a diakónus által énekelt ekténiákban (könyörgésekben), valamint a papi és fQpapi liturgikus öltözetben.
Az elsQ keresztes hadjárat kezdetétQl (1096) a kilikiai örmény terület közvetlen kapcsolatba került a nyugati egyház liturgiájával is. II.Levon kilikiai örmény király koronázásától (1198) kezdve történtek részleges úniós kezdeményezések Róma felé, majd a Szisz-i zsinaton (1306) ezek megismétlQdtek. 1318-ban a dominikánus rendnek Maragha-ban volt missziós központja. E kapcsolatteremtések nyomán az örmény liturgia egy negyedik réteggel is gazdagodott: bizonyos latin szertartási elemek (pl. a lépcsQima) és papi öltözetek (püspöksüveg, latin típusú pásztorbot) kerültek bele. Ugyanakkor a XVII. századtól kezdQdQ úniók során (Lemberg, Erdély), az örmény-katolikus egyház keletkezése során a liturgia már nem változott, ezért külön uniált, "örmény-katolikus liturgiáról" nem beszélünk.
A bemutatott tényezQk nyomán véglegesedett örmény liturgia alapvetQen megQrizte az eredendQen szír jellegét. A "Szír Didaszkália" (III.század elsQ fele) értelmezése alapján itt is a (szellemi) áldozat-jelleg dominál az eukharisztiában, a liturgia (mise) elnevezése is erre utal: Szurp Badarak (= Szentáldozat). Szintén szír elQzmények ill. hatások következtében - fQleg a középkorban - erQsen élt a "temetQi istentisztelet" és a memoriális építészet gondolata. A keresztényüldözések kora mind a szír, mind az örmény területen a vértanúk sokaságát hozta. A hivalalos Martyrologium Romanum Örményország különbözQ területeirQl 26 vértanú-emlékna-pot Qrzött meg, s ebben nincs benne az örmény egyház által kanonizált vértanú-szentek helyi ünnepének sokasága. Ennek során kialakult a memoriális építészet. A perzsa fennhatóság (részben 387-tQl), majd az arab hódítás (651-859) idején egyre bonyolultabb szimbólumokkal zárták el egyházukat, szakrális kultúrájukat. A liturgia -szírhez hasonló - jelképrendszere ennek a kornak a terméke. A szent cselekmény legfontosabb részeit még a hívek elQl is elzárták (halkan mondott szövegek, oltár elé húzott függöny).
A liturgia elQkészítése még a sekrestyében ill. a diakonikonban kezdQdik, elQkészítQ imákkal. Az itt elkezdett énekkel, kezében a szertartáskönyvvel (korábban az evangelionnal) vonul a pap az oltár elé, ahol kézmosást végez. Ünnepi liturgián a püspök és a papság (a szer-tartást végzQ kivételével) az oltár elQtt elkerített részben a trónusnál ill. az ülQhelyeknél foglal helyet. A bevezetQ rész és a bqnbánati ima (latin elem, az ú.n. lépcsQima szinte szószerinti megfelelQje) után a pap fölmegy az oltárhoz, majd a prothesziszben, vagy a szentély északi oldalán lévQ asztalnál (falfülkénél) elQkészíti az adományokat. Ha ez az oltár terében történik, akkor a szentély függönyét erre az idQre behúzzák. Ezután az oltárnál a hittanulók miséje, az ige-liturgia kezdQdik könyörgésekkel és az ünnepnek megfelelQ himnusz (saragan) eléneklésé-vel. A "kis bemenet" (tappor) során a pap a felemelt evangelionnal megkerüli az oltárt (ez az elem mind a szír, mind a bizánci liturgiában megtalálható - mikré eiszodosz). Az olvasmányt (korábban olvasmányokat) a pap az oltárnál csendben, a segédkezQ a hajóban hangosan felol-vassa, az evangéliumot a pap vagy a diakónus az oltár elé helyezett állványnál énekli. A püspöki liturgiában ezeket a részeket a szertartást végzQ pap hajtja végre (mint a szír liturgiá-ban), a többi pap és a püspök a helyén ülve hallgatja, az evangéliumra a püspök és kísérete a oltár-emelvény (choran) elé vonul. A hitvallás elmondása után a katekumenek (jelképesen) távoznak. A "hívek liturgiája" kezdetén a pap a prothesziszbQl (vagy az elQkészületi asztaltól) ünnepélyesen, tömjénezés közben az oltárra viszi az adományokat (külsQségeiben sok bizánci elem van). Az áldozati imák kezdetekor a pap kilép a cipQjébQl ill. a liturgián viselt díszes papucsból, s mezítláb, egy párnán állva végzi a szertartást, egészen az áldoztatás végéig. Ugyanezen idQtartamban a pap a koronát (szaghavard), a püspök a fQpapi süveget (chujr) szintén nem viseli. Az anaphora, az átváltozás imáit a pap csendben mondja az oltárnál, a "szerzés igéit" és az epiklézis záró részét énekli. A megemlékezQ könyörgések sorozatában a "szír formula" cseng vissza. Az áldozási szertartást a beszéd, majd a Miatyánk eléneklése vezeti be. A katolikus örmény szertartásrendben a beszéd (homilia) az evangélium felolvasását követi. A beszédet a püspök a cathedráról, a pap az oltár-emelvényrQl mondja. Az úrfelmutatás és az áldozási felhívás után a kenyértörés és a papok áldozásának idejére az oltárfüggönyt behúzzák. A hívek áldozása a függöny széthúzása után az oltár-emelvény elQtt történik, két szín alatt (a hívek a hajóban állnak, a pap és a diakónus a choran-on térdel). Újabb befüggöny-zés alatt elvégzik az edények tisztogatását és elhelyezik azokat a prothesziszben vagy az elQ-készületi helyen. Kinyitás után a pap az oltárnál elmondja az "amvon elQtti imát" (vor orhnesz), majd áldást ad. Püspöki liturgián az áldást a püspök adja, az egész papság felsorakozik a hajó-ban a püspök mellett. A szertartást végzQ pap a püspök mögött áll a magasra tartott evange-lionnal, majd mindnyájan a diakonikonba vonulnak. Egyszerq liturgia végén a choran elQtt áll az evangelionnal, a hívek odajárulnak, megcsókolják a könyvet. A proszfora kiosztása a temp-lom bejáratánál történik, külön szertartása nincs.
A viszonylag egyszerq szertartásokat látványossá teszi a papság öltözete. A diakónus bokáig érQ tunicát (sabig) és vállszalagot (urar) visel. A pap öltözete részben emlékeztet a bizánci liturgikus viseletre: a miseing (sabig) újjait kézelQk (bazpan) szorítják le. A papi funkció végzésének kötelezQ ruhadarabja, egyben a papi hatalom jelképe a nyakba akasztott, mellen lelógó szalag (a bizánci epitrachilion megfelelQje: porrurar). Az inget és a porrurart Qv (kodi) szorítja le. A palást (surdzsar) elöl nyitott, a latin pluviale-ra hasonlít. Jellegzetes örmény papi ruhatartozék a nyakrészt takaró magas gallér,a vagasz. Ez eredetileg e harci sisak nyakvédQje volt, innen került át - jelképes tartalommal, a koronával (szaghavard) együtt - a liturgikus viseletbe. A püspök a korona helyett latin típusú süveget (infula, örmény neve: chujr) visel. A tanító-papok (vartabed-ek) és a püspök pásztorbotot (gavazan) hordanak, a vartabed-gavazan bizánci formájú, a püspöki gavazan a latin pásztorbotra emlékeztet.
Az örmény liturgia hagyományos építészeti kerete nagyon hasonlít a nyugati szír liturgi-kus térhez. Itt is jellemzQ a hármas szentélyfej, az egyes helyiségek csak a hajó felé nyitottak, közöttük átközlekedés nincs. Az északiban, a prothesziszben áll az elQkészületi asztal, az újabb templomoknál ez már az apszis északi falánál van. A diakonikonban eredetileg az evangeliont Qrizték, ma sekretyeként használják. Ikonosztászion nincs, viszont az oltár terét a hajótól függöny választja el. A legszembetqnQbb különbség, hogy az apszis és a hajó között nincs ten-gelyes feljárat. Az oltárasztal (szeghan) egy 1 méter magas pódiumon (choran) áll, s ennek csak a mellékhajók felQl, oldalt van 1-1 feljárata. Maga az oltár rendszerint baldachinos retabu-lum-oltár, oltárképén Sz.Mária Istenanya képével - függetlenül a templom titulusától. Az oltár kürüljárható, mögötte a diakónusok közlekednek, s a keleti végfalban van egy fülke az eltett eukharisztia Qrzésére. Egyes templomokban (ahol erQsebb bizánci hatás érvényesült) az oltár-baldachin hármas nyílású, a középsQ nyílás elQtt egy kisebb függönnyel. Ezt a megoldást a szakirodalomban oltárszekrény-nek szokták nevezni (pl. Szanahin, Aghtamar). A choran elQtt a hajóban elkerített rész van a papok ülQhelyeivel és a püspöki trónnal (kah). A templomban csak egyetlen oltár van, amin liturgiát végeznek. Ha ezen kívül mellékoltárok is vannak, ezek-nek csak a különbözQ szertartásoknál és szenteléseknél van szerepe. Néha a keresztelQmeden-cét is ilyen mellékoltár-formában alakítják ki (pl.Jereván, Sz.Szargisz). Szószék nincs, a püspöki trón szolgálhat egyszersmind szószékül is.
 INCLUDEPICTURE "http://www.eptort.bme.hu/doc/szakral/kep/Image261.gif" \* MERGEFORMATINET  Az örmény liturgia tere: 1. templomhajó, 2. cathedra (kah), 3. papi ülések, 4. mellékol-tárok, keresztelQhely, 5. oltárpódium (choran), kétoldali feljárattal, 6. függöny (varakujr), 7. protheszisz, 8. elQkészületi asztal, 9. diakonikon, 10. evangelion-tartó,11. oltárasztal (szeghan).  INCLUDEPICTURE "http://www.eptort.bme.hu/doc/szakral/kep/Image262.gif" \* MERGEFORMATINET   INCLUDEPICTURE "http://www.eptort.bme.hu/doc/szakral/kep/Image263.gif" \* MERGEFORMATINET  Örmény oltármegoldások: l. oltár egyszeres függönnyel, 2. oltárszekrény kettQs függönnyel.  INCLUDEPICTURE "http://www.eptort.bme.hu/doc/szakral/kep/Image264.gif" \* MERGEFORMATINET  Örmény oltár: 1. oltárasztal (szeghan) lépcsQzetes hátrésszel, 2. felszentelési kereszt (dzsadzsancs), 3. oltárkereszt(-ek), 4. gyertyatartók (momagal), 5. olajtartó galamb (aghavnó), 6. kenyér- (ostya-) tartó, 7. tömjéntartó, 8. evangéliumos könyv (Szurp Avedaran), 9. papi korona (szaghavard), 10. kézikereszt, 11. kehely és tartozékai, 12. szertartáskönyv (chorhurdadedr), l3. kézmosó, 14. pásztorbot (gavazan), 15. legyezQk (ksoc). 3.3.2. Örmény szakrális építészet
A liturgia leírt fejlQdése, az említett "rétegek" nem csak a szertartási szövegekben, hanem a templomépítészetben is nyomon követhetQk. ElsQsorban az apszis és környezete, a szorosabb értelemben vett liturgikus tér kialakítása jelzi a változásokat.
Az ismert legkorábbi, IV.századi templomoknál - többnyire egyhajós teremtemplomok - még hiányzik a klasszikus "szír szentélyfej". A patkóívq vagy félkörös apszishoz szervetlenül csatlakozik egyetlen melléktér (sekrestye). Ez a forma megfelel az elsQ, Addai-Mar-féle, ill. a keleti szír liturgiának. Az egyhajós változatoknál gyakori a hajó északi vagy déli oldalán végigfutó külsQ tornác (Dvin, Sz. Szargisz, Garni, Karnut,Tanajat, Götevank,stb.) Ez építészetileg is szoros rokonságot mutat az egykorú, keleti szír templomokkal ill. a háztemplomokkal. A liturgikus tér a háromhajós változatnál (pl. Kaszah, bazilika) is hasonlóan egyszerq.
 INCLUDEPICTURE "http://www.eptort.bme.hu/doc/szakral/kep/Image265.gif" \* MERGEFORMATINET   INCLUDEPICTURE "http://www.eptort.bme.hu/doc/szakral/kep/Image266.gif" \* MERGEFORMATINET  Legkorábbi ismert örmény apszis-kialakítások: 1. Kaszah, bazilika, 2. Tanajat, templom (IV. század 2. fele). Dvin, a székesegyház építési periódusai: 1. V.sz. közepe, 2. VI.sz., 3. 607.körül. Az örmény egyház egyik korai központja Dvin volt. Korai székesegyházát a VI-VII.század folyamán kétszer is átépítették - részben a liturgikus követelmények változása miatt. ElsQ formája a római ókeresztény bazilikákra emlékeztet, benne a korai, keleti szír liturgiát végezték. A 2. periódusban a bazilikát szír mintára külsQ körüljáróval és hármas szentélyfejjel látták el, míg a 3. periódusra már a kiforrott (kisebb bizantikus hatásokat is felvett) örmény liturgia a jellemzQ.
Örmény liturgikus terek, I.: Hosszházas templomok apszismegoldásai
Az V. századtól általánossá vált a nyugati szír liturgia használata. Ezt jelzi, hogy az ettQl kezdve épült templomok kizárólagossá vált a hármas szentélyfej alkalmazása, mégpedig olymódon, hogy a mellékterek csak a hajók felé nyitottak, az apszissal nincs átközlekedési kapcsolatuk. Az oltár a pódiummal megemelt apszis végfalához került, körüljárható formában. A VI. század elejétQl vált általánossá a két oldalfeljáratos oltár-pódium, a choran. Egyik elsQ ismert példája valószínqleg a masztarai Sz. János templomban látható.
 INCLUDEPICTURE "http://www.eptort.bme.hu/doc/szakral/kep/Image267.gif" \* MERGEFORMATINET   INCLUDEPICTURE "http://www.eptort.bme.hu/doc/szakral/kep/Image268.gif" \* MERGEFORMATINET  A./ V. századi emlékek: 1. Ereruk, 2. Tekor, 3. Dvin II., 4. Écsmiadzin, fQtemplom. B./ VI. századi apszismegoldások: 5. Jeghvard, 6. Astarak, 7. Masztara, Sz.János templom  INCLUDEPICTURE "http://www.eptort.bme.hu/doc/szakral/kep/Image269.gif" \* MERGEFORMATINET  C./ VII. századi apszismegoldások: 8. Dvin III., 9. Ptghni, 10. Mren, 11. Odszun,
12. Thalin, l3. Écsmiadzin, Sz.Gajane templom Örmény liturgikus terek, II.: memoriális (centrális) templomok apszismegoldása
Az örmény kultuszhelyek tisztelete, a memoriális építészet egykorú a parochiális egyházak építésével.Típusai a VI. századtól önállósultak. Legtöbbjük egyben egyházközségi vagy kolosori templom is volt, így ezekben rendszeresen végeztek liturgiát. Apszismegoldásuk ezért nem különbözik a velük egyidQben épült és mqködött parochiális egyházakétól.
 INCLUDEPICTURE "http://www.eptort.bme.hu/doc/szakral/kep/Image270.gif" \* MERGEFORMATINET   INCLUDEPICTURE "http://www.eptort.bme.hu/doc/szakral/kep/Image271.gif" \* MERGEFORMATINET  D./ VI-VII. századi emlékkápolnák: 14. Thalin, 15. Lmbat, Sz.István templom. E./ VI-VII. századi karéjos-centrális templomok apszismegoldásai: 16. Avan,
l7. Écsmiadzin, Hripszime, 18. Szisszavan, 19. Bagaran, 20. Zvartnoc, 21. Jeghvard, Zoravor, 22. Irind.  INCLUDEPICTURE "http://www.eptort.bme.hu/doc/szakral/kep/Image272.gif" \* MERGEFORMATINET  F./ X-XI. századi emléktemplomok apszismegoldásai: 23. Aghtamar, 24. Ani, Abugamrenc templom, 25. Ani, Gaghik templom, 26. Ani, Megváltó templom, 27. Szanahin, Sz. György kápolna. Az örmény memoriális építészet két, mai álló és mqködQ, típusalkotó példáját érdemes alaposabban is megismerni. MindkettQ a katholikátus székhelyén, Szurp Écsmiadzinban (korábban Vagharsapatban) található.
 INCLUDEPICTURE "http://www.eptort.bme.hu/doc/szakral/kep/Image273.gif" \* MERGEFORMATINET   INCLUDEPICTURE "http://www.eptort.bme.hu/doc/szakral/kep/Image274.gif" \* MERGEFORMATINET  Szurp Écsmiadzin, a székesegyház liturgikus tere. Vagharsapat (Écsmiadzin), Sz.Hripszime templom, alaprajz. Az örmény egyház második központja Szurp Écsmiadzin volt. Székesegyháza a "klasszikus" martyrium-megoldást mutatja. Elrendezésében szerepe volt az V. századi Agathangelosz-féle legendának (Sz. Gergely látomása a tqzoszlopokon nyugvó mennyei kupoláról és keresztrQl). A mai templom 483 után épült újjá, azóta folyamatosan alakították. Liturgikus tere jelenleg a katholikosz által végzett istentiszteletek kiszolgálására rendezQdött: a kupola alatti oltár máshol nem szerepel az örmény liturgiában. Apszisának mellékterei a szír liturgia hatására alakultak ill. maradtak meg abban a formában. A nyugati oldal harangtornya újkori (1653-58).
Écsmiadzin egyik városrészében, az egykori Vagharsapat területén áll Sz.Hripszime temploma. Mai formája 618-tól épült, átlósan fülkékkel bQvített keresztalakú (!) teréhez mind a keleti, mind a nyugati oldalról mellékterek csatlakoznak. Alapítás-kori liturgikus terét nem ismerjük, feltételezhetQen a szír mauzóleum-építészet elemeinek átvételérQl van szó. A nyugati oldalon lévQ mellékterekrQl (zsamatun) a szerzetesi építészet kapcsán szólunk részletesen. A mellékterek idQvel elvesztették eredeti funkciójukat, az északi tér jelenleg a Sz.Hripszime-kripta lejárata és halotti megemlékezések szintere.
Itt jegyzendQ meg, hogy a kersztelésnek az örmény építészetben önálló, reprezentatív terei nem ismertek. A keresztelés a templom nyugati felében - esetenként a zsamatun egyik mellékterében - kezdQdik, de ez történhet a templom nyugati bejárata elQtt is. A tényleges ke-resztelés a templomnak egy oltár-szerqen kialakított keresztelQ-terében történik. Külön baptis-teriumot csak elvétve építettek (pl. Ani, székesegyház mellett). A Zvartnoc-i püspöki magán-egyház közepén lemélyített keresztelQmedence nem szolgált tényleges keresztelési funkciót, itt maga a medence volt a kultusz-tárgy (a hagyomány szerint a zvartnoci templom helyén keresz-telte meg Világosító Sz.Gergely III.Trdat királyt).
Az V-VII.század között az alapvetQ szír, és a esetenkénti bizánci kapcsolat mellett ki-mutatható, de pontosan nem körvonalazható a kapcsolat a szintén monofizita alexandriai pat-riarchátussal (pl. 584-tQl az alexandriai Húsvét-számítást fogadták el). Ennek bizonyos építé-szeti nyomai a VI-VII.századi kopt és núbiai templomépítészetben is kimutathatók. Ugyanígy csak sejtés lehet, hogy a szír missziós szerzetesek révén ismerte meg az etióp egyház az ó-örmény (krapar) írást. Ez az etióp liturgikus nyelvvel és írással (geez) rokonságot mutat.
3.4. Afrikai liturgiák és építészetük
3.4.1. Kopt liturgia, kopt építészet
Alexandria a Kr.e. I. századi filozófiai iskoláival és az ott élQ zsidó diaspóráival jó alapul szolgált a kereszténység elterjedéséhez. Philon iskolájának eklekticizmusa (válogatása) és szinkretizmusa (egyeztetése) összhangba hozta a hellenizmus és az ószövetség szellemét. A hagyomány szerint a keresztény térítés Sz.Márk nevéhez fqzQdik (ezt a hagyományt liturgiájuk neve is Qrzi). A IV. században a város és egyháza a kelet legjelentQsebb központja volt: úgy is, mint az eretnekség elleni harc fellegvára, de úgy is, mint a remeteség majd a szerzetesség kialakulási helye, vagy mint a déli (núbiai és etiópiai) térítés szervezQje (Athanasziosz patriarcha, 328-373). A 325-ös nikaiai zsinaton már 100 püspök képviselte az egyiptomi egyházat, a koptokat. Az elnevezés az aegyptosz (ghypt, qubt, coft, copt) szóból ered, és itt megkülönböztetésül használják a monofizitákra, ellentétben a bizánci egységben maradt melkitákkal. Liturgikus nyelvük a bohair (Delta-vidék) és a said (FelsQ-Egyiptom), írását a görög ABC mintájára alakították ki. Mindkét nyelvet idQvel kiszorította az arab. Görög nyelvet a bizánci szertartású melkiták használtak, de a kopt liturgia egyes énekei is görögül hangzanak el. Az egyházszervezés terén itt alakult ki legkorábban a hierarchia. A patriarcha (atya-uralkodó) elnevezés Sz.Márk utódját, Alexandria püspökét illette meg. A püspökségek (dioikészisz) élén az eparcha (püspök) állt, új egyház szervezésére missziós püspököt, exarchát (episzkoosz eisz ta khora) küldtek. Alexandria legkorábbi liturgiája még a chalkédoni egyházszakadás (451) elQtt keletkezett. Thmuiszi Szerápion (+362 u.) Euokhologion-ja a hagyomány szerint a Sz.Márk apostolnak tulajdonított liturgia egyes elemeit rögzíti. Az anafora szövegében a felajánlás és hálaadás gondolata fonódik össze. Ennek költQi megfogal-mazása az anaphora elején elhangzó "Méltó és igazságos..." kezdetq dicsQítQ és hálaadó ének, a végén a háromszoros "Szent"-tel. A Sz.Márk liturgiát 420 körül Kyrillosz patriarcha (+444) szabályozta. Ennek megtartásával és két átdolgozásával született a kopt egyházban ma is használatos három anaphora: a Kyrillosz-féle, a Basziliosz-féle és a Gregoriosz-féle (utóbbi kettQ a kopt egyház különválása után született). Az ugyancsak alexandriai székhelyq egyiptomi melkiták (bizánci szertartásúak) hatására a VI-VII.században a kopt liturgia sok bizánci elemet átvett.
A kopt rítusok gyqjteményét 1763-ban Raphael Tuki rendezte össze egységes Ritualeként. ElQzménye Schams er-Ri'ásat Abú' l Barakát Ibn Kubr pap és orvos liturgikus kompendiuma (1320). A nagyheti szertartások rendjét Anba Gabriel Ibn Turaik patriarcha (1131-1146) szabályozta és gyqjtötte össze. EttQl függetlenül fQleg a kolostorokban helyi hagyományok, szokások alakultak ki, melyeket a mai liturgiában is folytatnak.
A Basziliosz-liturgia útmutatása szerint az elQmise (proszkomidia) és a hívek gyülekezése alatt zsoltáréneklés folyik. A zsolozsma végén a pap a szentélybe vonul, felölti a liturgikus ruhákat, majd bevezetQ imákkal a protheszisz-ben elQkészíti az adományokat és kezet mos. Itt mindjárt az oltárra viszik az adományokat (pap a kenyeret, diakónus a kelyhet) és ott letakarják. A Sz.Márk-féle hálaadó imával és egy epiklézis-formulával a tulajonképpeni felajánlás ekkor megtörténik. Az elQmise végén a pap megáldja a gyermekeket., majd nagy tömjénezést végez a templomban, a szentélyrekesztQnél és az oltárnál. A szertartás az ige-liturgiával folytatódik: a diakónus vagy a lektor felolvassa az olvasmányokat: egyet Sz. Pál leveleibQl, egyet a Katolikus LevelekbQl és egyet az Apostolok CselekedeteibQl. Eléneklik a "Háromszor-szent"-et (triszágion), a pap egy könyörgést mond, majd az evangéliumos könyvvel ünnepélyesen felvonulnak (mikré eiszodosz). Az evangélium olvasása a szolea elQtti szószékrQl történik, tömjénezéssel. Már a legkorábbi liturgikus utasítások is kifejezetten utalnak a homiliára. Fontos szerepét a díszes és központi helyzetq bima (szószék) is kihangsú-lyozza. A homiliától fölkelve mondott ima (Szerápion) lényegében egy háromrészes könyör-gés: a pap felhívását a diakónus ekténiája, majd a pap zárókönyörgése követi. Ezután mondják el a hitvallást, mialatt a pap kitakarja az oltáron lévQ kelyhet (a "nagy bemenet" itt elmarad, mert az adományokat már a liturgia elején az oltárra helyezték). A kopt misében a fontosabb részeket hang-hatással is kiemelik, csengQket és cintányérokat használnak (szerzeteseknél a VI. századtól fa gong is szerepel. Harangok a IX. századtól vannak - korábban az iszlám tiltotta).Kézmosás és békecsók után az anaphorát terjengQs dicsQítQ ima vezeti be (Kyrillosz-anaphora), a végén a "Sanctus"-szal. A VI. századi források szerint (Der-Balyzeh-tekercs) ezt mindjárt az epiklézis követte. A többi keleti liturgiához képest szokatlan, hogy az alapítási igékre a hívek akklamációval felelnek (Katangellete! - Hírdessétek!) - Sz. Pál utasítására utalva. Ezután a pap szent Színekkel körülmegy a szentélyrekesztQ elQtt, vagy felmutatja azokat az oltárnál. Az áldozásra való felhívás ("Szentség a szenteknek") és az álozás a bizánci liturgiából már ismert módon történik: elQször a pap, majd a diakónus (becsukott ajtók mögött), majd a hívek a szentélyrekesztQ kinyitott kapujánál. Az áldozást követQen a pap és a hívek egyaránt vízzel öblítik ki a szájukat. A befejezQ részben a "Miatyánk" elmondása után a pap áldást ad, majd a nem-konszekrált kenyereket kiosztják (proszphora).
Az egyéb nyilvános istentiszteletek közül a keresztelés a templomban végbemenQ egyik látványos ceremónia. A külön helyiségben lévQ keresztelQmedencét (keresztkutat) a nagyszombat szertartás keretében - körmenetileg oda vonulva - áldják meg. Az áldás során szó esik a (kereszt-) víz szinte valamennyi ó- és újszövetségi szimbolikájáról (Mózes sziklából fakasztott vize, Jézus keresztelése a Jordánban, Cornelius százados keresztelése, Jézus mint az élet vize, a paradicsomi négy folyam, stb.). A keresztelés szertartása bevezetQ imádságokból, hitvallásból, majd vízzel leöntésbQl ill. alámerítésbQl áll. Ezután vezetik a megkereszteltet a templomba, az oltár elé. A keresztelést mindjárt követi a bérmálás és a megkeresztelt áldozása. A szentkenetet nem csak a haldoklóknak és a betegeknek adják, hanem az egészségeseknek is, hogy a "rossz szellemektQl védje". A házasságkötés és az eljegyzés mindig a pap jelenlétében történik, s külön szertartása van annak, hogy a jegyesek csuklóit szentelt olajjal több helyen megkenik. A házasságkötés ("koszorúzás") nem feltétlenül a templomban történik, a lakodalmas háznál is végzik. A különbözQ egyházi rendek feladása az általános keleti gyakorlatnak megfelelQen több szakaszban, liturgia keretében történik. A templomszentelés viszonylag egyszerq, a püspök olajjal megkeni a templom falait és oszlopait, az oltárlapot és az oltár-üreget, s külön megáldja az oltártáblát. A "szent tábla" (tábót) a templom és az oltár legfontosabb tartozéka. Egyszerqen díszített fa vagy kQ tábla, rajta kopt vagy görög felirattal: Jézus Krisztus, Isten fia. A misézéshez feltétlenül szükséges, a püspök külön a templom részére szenteli. Funkciója hasonló, mint a nyugati oltárok ereklyés oltárköve, de még inkább mint a bizánci oltárokon elhelyezett antemenzion-é. Az oltárlap kialakítása egyedülálló a keresztény liturgiák körében: közvetlen kapcsolat mutatható ki az antik áldozati oltárokkal. Az oltárlap közepén kimélyített helyet hagynak az oltártálcának, mely az antik templomok áldozati tálcájára emlékeztet (helyenként a kiöntQnyílás nyoma is látható). A tálca mélyedésébe kerül a "szent tábla", a tábót.
 INCLUDEPICTURE "http://www.eptort.bme.hu/doc/szakral/kep/Image275.gif" \* MERGEFORMATINET  Áldozati tálcaként kialakított kopt "oltárkQ" nézete. A kopt liturgia tere: 1. fQhajó, 2. szószék, 3. trónus, 4. északi mellékhajó (nQk helye), 5. déli mellékhajó, 6. baptisterium, 7. kereszt-kút, 8. kereszt-tér (diakónusok helye),
9. solea, 10. olvasópult, ikon-állvány, 11. szentélyrekesztQ, 12. királykapu, 13. diakónusi ajtó(k), 14. protheszisz, 15. diakonikon, 16. Sz.Mária-oltár (elQkészületi asztal), 17. Patrocinium-oltár, 18. fQoltár, 19. kézmosó, papi szék, 20. cathedra.  INCLUDEPICTURE "http://www.eptort.bme.hu/doc/szakral/kep/Image276.gif" \* MERGEFORMATINET  A kopt liturgia tere jellegzetes átmenetet képez a bizánci és a szír megoldások között, bár mindkettQtQl részben függetlenül fejlQdött ki. A háromhajós bazilika nyugati részén a mellékhajók végeit önálló kápolnaként alakítják ki (kincstár, ereklye-kápolna), néha itt kap helyet a keresztelQtér. Máskor ez a templom déli oldalához önálló térként kapcsolódik. A nyugati rész ilyen két-kápolnás kialakításánál elQfordul, hogy nincs nyugati bejárat, így a két kápolna között a fQhajó nyugati vége szinte második apszisként mqködik. Ez a megoldás fQleg Núbiában gyakori, s a jelek szerint ebben a nyugati térben halotti szertartást végeztek. A fQhajó meghatározó liturgikus berendezése a püspöki trónus és vele szemben a díszes szószék. A soleát rendszerint építészetileg is kihangsúlyozzák, itt egy kereszt-tér ("T"-kompozíció, helyi hagyomány!) alakul ki. A szentély itt is a háromegységq madbah ("szír szentélyfej"). Itt viszont - a szír típussal ellentétben - fontos a mellékterek és az apszis közötti átközlekedés. Mindhárom szentély-térrészben van oltárasztal, de liturgiát csak a középsQn végeznek. Az északi a proszkomidia asztala, a délinek az eredeti rendeltetése bizonytalan, ma templom védQszentjének a "mellékoltára". A haikal (apszis) közepén álló oltár baldachinos, elfüggönyözhetQ, mögötte a római liturgiából ismert preszbyterion (lépcsQzetes papi ülés) van. A szentélyt a hajótól kQbQl vagy fából épült, geometrikus díszítésq szentélyrekesztQ választja el, középen a királykapuval. Vagy mindkét melléktérnek, vagy csak az északinak van diakónusi ajtaja. A királykapu mellett esetenként egy vagy két betekintQ-nyílást is kialakítanak, ezek a liturgia alatt nyitva vannak.
Az egyiptomi és a núbiai kopt templomok alaprajzi rendszereit vizsgálva megállapítható, hogy a korai emlékanyagban különféle hatások érvényesültek (ld. következQ táblázatok). A példák egy része a római ókeresztény bazilikák térszervezetét idézi (1.), másik részükön kimutatható a "bizantikus" hatás (2-3.), míg egy harmadik csoportnál a "szír" érvényesül (4-5.). Hasonló változatok a madbah kialakításánál is megfigyelhetQk.
 INCLUDEPICTURE "http://www.eptort.bme.hu/doc/szakral/kep/Image277.gif" \* MERGEFORMATINET   INCLUDEPICTURE "http://www.eptort.bme.hu/doc/szakral/kep/Image278.gif" \* MERGEFORMATINET  Korai kopt templomtípusok: "római ókeresztény típus": 1. Qasr-Ibrim, I.periódus, "bizantikus" típus: 2. Tamit, 3. Sonqi-Tino, "szír" típus: 4. Gerf-Husszein, 5. Abt-el Gadir. A madbah kialakításának változatai: 6. Naga-el Obqa, 7. Qasr-Ibrim, 8. Adendan,
9. Serra.  INCLUDEPICTURE "http://www.eptort.bme.hu/doc/szakral/kep/Image279.gif" \* MERGEFORMATINET   INCLUDEPICTURE "http://www.eptort.bme.hu/doc/szakral/kep/Image280.gif" \* MERGEFORMATINET  "Körüljárós" madbah-kialakítások: 10. El-Ghazali, 11. Kagerasz, 12. Abu Menasz.
A "körüljárós" madbah analógiái: 13. Et-Tabgha (Palesztína), 14. Ras-el-Hilal (Kyrenaika), 15. Hor-hegyi Áron sírtemplom (Jordánia). Összeállításunkban "római ókeresztény" típusnak neveztük azokat a bazilikákat, ahol az apszis mellett elmaradnak a mellékterek, s az oltár környezetét csak a templon-fal zárja le. Más tereknél ("bizantikus" típus) már jelentkeznek a mellékterek, a Bizáncban megkívánt átközleke-dQkkel, ugyanakkor a hajó felQli megnyitásuk esetleges. Ezeknél a solea fölött kupolás tér emelkedik. ElQfordul a "szír" megoldás is, hogy a mellékterek csak a hajó felé nyitottak, vagy az oltárral egy teret alkotnak. A madbah (szentélyfej) kialakítása a már kiérlelt kopt liturgián belül sem egységes. Elterjedt, de nem kizárólagos, hogy az oltár mögött a két mellékteret egy folyosó köti össze. Ez nem csak a kopt építészet sajátja, hiszen a környezQ keleti liturgikus tereknél is találunk hasonló megoldást. Túl egyes liturgikus megfontolásokon (körmenet az evangelionnal, nagyheti szertartás) ennek egyszerq praktikus oka is lehet: a papság és a kiszol-gálók az oltártér érintése nélkül közlekedhetnek a két melléktér között.
 INCLUDEPICTURE "http://www.eptort.bme.hu/doc/szakral/kep/Image281.gif" \* MERGEFORMATINET  Kopt memoriális templomok: 1. Tamit, angyalok temploma, 2. Qulb, sírtemplom. Hasonló elrendezés figyelhetQ meg a kisebb memoriális templmoknál is. Ezeknél a kopt liturgikus tér alapelemei egyszerqsített formában megvannak. Az esetenként itt végzett liturgia pontos menete nem ismert. Figyelemre méltó, hogy egészen kisméretq mauzóleumok liturgikus tereinél is alkalmazzák az apszis mögötti átközlekedQ folyosót.
A konkrét építészeti példáknál figyelembe kell venni, hogy a legkorábbi (IV-VI. sz.) emlékek kialakulásakor az önálló kopt rítus még nem véglegesedett. Aztán a monofizita koptokkal párhuzamosan ugyanott mqködött az egyiptomi (alexandriai) melkita egyház, mely liturgiájában is Bizáncot követte. Ezek kölcsönösen hatottak egymásra. Az idQ folyamán olyan is megtörtént, hogy valamelyik gyülekezet teljes egészében csatlakozott a másik irányzathoz. Ilyenkor a már meglévQ templomteret "igazították" a változott liturgiához.
 INCLUDEPICTURE "http://www.eptort.bme.hu/doc/szakral/kep/Image282.gif" \* MERGEFORMATINET   INCLUDEPICTURE "http://www.eptort.bme.hu/doc/szakral/kep/Image283.gif" \* MERGEFORMATINET  Abu Menasz, székesegyház-együttes (IV.sz., 395-408): 1. cella trichora helye,
2. Arcadius bazilikája, 3. baptisterium, 4. consignatorium (?), 5. Basilica maior (kolostorral). Hermoupolisz, bazilika. Sz.Menasz katona-vértanú szent sírja körül a IV. századtól jelentQs zaránokhely alakult ki (Abu Menasz). A kettQs templom és baptisterium együttesén érezhetQ a még kiforratlan liturgia, az antik egyiptomi templomok "T" kompozíciója, valamint a korai zarándoklattal kapcsolatos építészeti igények keresése (körüljárós keresztház). A nyugati tengelyben megjelenQ baptisterium már magában rejti a késQbbi liturgiák "kétpólusú" (kétszentélyes) tértípusát. Az Abu Menasz-ban kísérletképpen alkalmazott térforma a fejlettebb, és már az alexandriai liturgia szellemében született változata a Hermoupolisz-i bazilika (V.sz.).
 INCLUDEPICTURE "http://www.eptort.bme.hu/doc/szakral/kep/Image284.gif" \* MERGEFORMATINET   INCLUDEPICTURE "http://www.eptort.bme.hu/doc/szakral/kep/Image285.gif" \* MERGEFORMATINET  Szahaba (Núbia), bazilika. Abdallah Nirqi (Núbia), feltárt templomrom. Az északi egyiptomi "nagy" bazilikáknál valamivel tisztábban mutatják a kopt liturgikus teret a VI-XI. századi núbiai bazilikák. Ezek alakítására inkább a szír hombártemplomok hatása a jellemzQ. A kereszt-tér vagy elmarad, vagy csak jelzés-szerq, viszont minden esetben megtalálható a nyugati részen is a két melléktér. Ez a "nyugati haikal" különösen ött érzékelhetQ, ahol a nyugat-oldali bejárat elmarad, tehát a fQhajó végében egy "quasi-apszis" alakul ki. A 750-850 között épült Szahaba-i templom ezt a megoldást mutatja, bár a nyugati két melléktér valamennyi térkapcsolata bizonytalan. A halotti istentisztelettel kapcsolatos tereket sejtjük ezekben (ld. alább). A keleti oldalon a két melléktér mögött folyosószerq közlekedQ van, egymással valamennyi térrésznek van közvetlen kapcsolata.
Az Abu Szimbel melletti Abdallah Nirqi kereszény temetQje 249-tQl ismert, a feltárt bazilika IX. századi. Liturgikus tere épségben megmaradt. Nyugati oldalkápolnáit idQvel átépítették, de a nyugati középtér bejárat nélküli, sírhellyen vagy halotti oltárral rendelkezQ tere megmaradt. Hasonló gondolattal a nyugati, pre-román liturgiák Westwerk-jében találkozunk.
 INCLUDEPICTURE "http://www.eptort.bme.hu/doc/szakral/kep/Image286.gif" \* MERGEFORMATINET  Farasz (Núbia), templomegyüttes: 1. korai templom, 2. kolostortemplom, 3. melkita bazilika. A szintén núbiai Farasz templomegyüttese arra példa, hogy azonos településen belül a liturgia változása hogyan befolyásolta az épületek alakítását. A VI. századi elsQ bazilika szabályos "kopt típusú" (1.). Ugyanerre a rítusra, de a szerzetesi igényeket figyelembe véve épült a kolostortemplom (2.). A X-XI. században a település lakossága csatlakozott a melkita egyházhoz, bizánci rítust követett. Ennek emléke az ekkor felépített nagy bazilika "katholikon" rendszerq (3.).
3.4.2. Etióp liturgia és szakrális építészet
A keleti egyházak térben és szemléletben legtávolesQbb tagja a monofizita etióp egyház. Történetük adalékokkal szolgál a kevésbé ismert liturgiájuk megértéséhez is. Az Apostolok Cselekedeteinek híradása Sz. Fülöp apostol térítésérQl (8,26-40.) egy meglepQ részletet tartalmaz: az etióp királyné udvari tisztviselQje, Kandakes (nem személynév, a jelentése 'eunuch') utazás közben Izaiás próféta könyveit olvasta. Ez feltételez az akkori etióp udvarban egyfajta zsidó mqveltséget.
Az etióp kereszténység egyik szembeötlQ vonása a zsidó elemek viszonylag nagy száma. Ezeknek az eredete vitatott. Tekintettel az Etiópia és Dél-Arábia közötti korai és hosszú ideig fönnálló szoros kapcsolatra, a zsidók viszonylag korán eljuthattak Etiópiába. Lehetséges egy ilyen korai zsidó térítés, de valószínqbb, hogy a feltqnQen sok zsidó vonás jó része késQbbrQl származik. A kb. a X. századtól követhetQ hagyományokban a választott néppel való Qsi kapcsolatnak nagy jelentQsége van. A X. század közepén uralomra jutott Zágué-dinasztia a hámi Qslakosság nagyobb, nem keresztény részét kitevQ agau-k csoportjából származott. Valószínqleg az agau népesség Qsei vehették fel a zsidó vallást, vagy annak valamilyen csökevényes formáját. Ma is van (volt) Etiópiában egy kisebb számú zsidó népesség, a falasák, akik eredetüket tekintve agauk: ismerik az Ó- és Újszövetség (!) egyes könyveit, ezzel szemben nem ismerik a Talmudot és héberül sem tudnak. 1270 körül lemondott az utolsó Zágué uralkodó, s az utód - Jekunó Amlák - nevéhez kötQdQ dinasztiaváltás a késQbbi történeti irodalomban úgy jelentkezik, mint a Salamoni dinasztia restaurációja. Az etióp uralkodói családnak ilyen ószövetségi származtatása a XIII. század elQtt nem szerepel. A Kebra Nagaszt (Királyok dicsQsége) c. XIV. századi etióp történeti összefoglaló szerint Mákedá etióp királynQ (Sába királynQje) és Salamon király kapcsolatából született Menilek, aki felnQve meglátogatta apját, majd hazatérve magával vitte a jeruzsálemi templom frigyszekrényét. A hagyomány szerint a frigyládát az Axum-i katedrálisban Qrzik. A zsidóság Qsi hagyományainak jogfolytonossága az 1955-ös etióp császári alkotmány 2. pontjába is bekerült, s az ország címerében a Júda Oroszlánja szerepel. Összefoglalónk szempontjából mindez azért fontos, mert az etióp egyház és rítus kialakulásában a különféle zsidó szokások nagy szerepet játszottak.
A IV. században Athanasziosz alexandriai patriarcha (+373) Aidesziosz és Fremonatosz hithirdetQket küldte a területre. Pket az etióp hagyomány Abbá Szalámá és Kasszáté Berhán (a fény felfedQje) néven ismeri, más változat szerint a térítQ testvérpár Abrehá és Aszbehá néven ismert. Az elsQ egyházszervezést követQen, mint exarchátus, a terület szoros kapcsolat-ban maradt Alexandriával. Az V. század második felében 9 menekült szír szerzetes misszionáriusként érkezett Etiópiába. Ezek az Antiochiából vagy Szíria más területérQl kirajzó monofiziták a saját tanításuk szerint térítették a lakosságot. Ugyanebbe az irányba hatott, hogy az "anyaegyház", Alexandria is ekkor vált monofizitává. A szír szerzetesek alapították az elsQ etióp kolostorokat, melyek a késQbbiekben az etióp vallásos mqveltség szinte kizárólagos központjai lettek. A szír papok nagymértékben befolyásolták az etióp liturgiát, abba sok szír elemet vittek bele. Az etióp hagiográfiában különleges jelentQséget tulajdonítanak a "kilenc szent atyának", a néphagyomány pedig szinte minden Qsi vallásos elemet velük hoz kapcsolatba. A liturgia nyelve a geez maradt, beszélt nyelvként a VI-X. század között fokozatosan kihalt. A kolostori gyakorlat teremtette meg az egyházszervezeti felépítést is (abuna, ecsegié - ld késQbb). 1434-1468 között, Yakub király uralkodása idején felélénkült a missziós tevékenység, s ugyanakkor az etióp egyházon belül is teológiai ellentétek, szakadások adódtak. Az északi unctionisták, a déli unionisták és a középpártot képviselQ nativisták valamennyien a monofizita Krisztus-értelmezést fejlesztették tovább - eltérQ módon.
A geez nyelvq liturgikus irodalomban az Ó- és Újszövetség könyvei mellett szép számmal használnak apokrif irodalmat is. Ezekben különösen sok a Sz.Máriára vonatkozó túlzás. Az egyházi év során feltqnQen sok a böjti nap (250 nap, ebbQl 180 mindenkire kötelezQ), ami egyszeri étkezést jelent, bizonyos élelmek tilalmával. A keleti egyházakban általános "apostolok böjtje" pünkösd után eltérQ hosszúságú, a "karácsony hirdetésének böjtje" (ádvent) negyvennapos. Az egyházi naptár az éves ünnepek mellett ismer havonként visszatérQ ünnepeket is. Így például minden hónap elseje Sz.Mária születése, ötödike Gabra Manfasz Keddusz, hetedike a Szentháromság, tizenkettedike Sz.Mihály arkangyal, huszonharmadika Sz.György, huszonkilencedike Jézus születésének az ünnepe. Sok etióp szent legendájában a gadl (kqzdelem) dominál, és túltengenek a csodás elemek. Ünnepeik a tazkár (a halál napja) és a kidán (szövetség: az a nap, melyen Krisztus megígéri a szentnek a halála körülményeit és a kiváltságokat a tisztelQknek).
A kopt liturgiával rokon, de - fQleg külsQségekben - több szír elemet tartalmazó etióp liturgiában szép számmal akadnak ószövetségi elemek. Ilyen a szombati nap megünneplése, keresztelési szokásaik között pedig a körülmetélés (utóbb ezt kezdik hatályon kívül helyezni). Az etióp oltáron a kereszt mellett ott található a mózesi kQtábla is, valamint a frigyszekrény másolata. Hasonlóan a kopt oltárhoz, az etióp oltárnak is elengedhetetlen része a tábót (szent tábla), egy szerényen díszített fa- vagy kQtábla, rajta szimbolikus jelekkel és feliratokkal. Fa szekrényben (manabara tábót, a tábót trónusa) Qrzik a szentélyben, és a templom legszentebb részének tartják. Templomszenteléskor a püspök nem a templomot, hanem a tábótot szenteli föl. Ez a héber eredetq szó jelöli az ószövetségi frigyládát is, amit az etióp hagyomány szerint az axumi székesegyházban Qriznek. A szent tábla és a frigyláda kapcsolatára csak utal a manabara tábót, a szimbolikus azonosságot általában csak másodlagosnak tartják.
A mai etióp liturgia magja tehát az alexandriai Sz.Márk-anaphora. Az V. századi szír hatásra kialakult hibrid liturgikus alakulatot a XIII. századtól a Takla-Hájmánót-ról nevezett (általa alapított) szerzetesrend kolostoraiban alakították át valamilyen szerzetesi liturgiává. Az 1450-es években Yaqob király elkészíttette a szerzetesekkel a régi liturgikus könyvek javítását és átdolgozását. Tekintettel arra, hogy a történelem során (1948-ig) az etióp egyház feje, az abuna az alexandriai patriarcha által kinevezett és felszentelt egyiptomi (kopt) püspök volt, a liturgiára - akarva-akaratlanul - folyamatosan hatott a kopt liturgia. Az etióp egyház tényleges elszakadása Alexandriától csak 1959-ben történt.
 INCLUDEPICTURE "http://www.eptort.bme.hu/doc/szakral/kep/Image287.gif" \* MERGEFORMATINET  Etióp liturgikus terek elrendezési vázlata: 1. hagyományos elrendezés, 2. hagyományos centrális forma, 3. a hagyományos tértípus bQvített változata. A liturgikus tér alaptípusait (B.Lindahl összeállitása alapján) a fenti elrendezési vázlatok mutatják. Hagyományosan a Szentsátor és a Salamoni templom hármas szerkezetét Qrzik. A nyugati oldalon lévQ elQcsarnok (qené mahlét ill. dábtára) a papok és a hívek "találkozási" helye: a kisméretq, hagyományos templomoknál a hívek a templomon kívül maradtak, a liturgia egyes mozzanatait az elQcsarnokban megjelenQ klerikusok közvetítették, a jeruzsálemi templom elQudvarának felel meg. A tényleges templomhajó a szentély (qeddest ill. enda ta'amer) a papok mozgási területe, a salamoni templom szentélyének felel meg. A függönnyel (az Etiópián kívüli diaspóráknál esetenként szentélyrekesztQ fallal) elválasztott belsQ tér a "szentek szentje" (máqdás ill. qeddusá qeddusan), jelképileg megfelel a Szentsátor vagy a Templom legbelsQ, elfüggönyzött részének. Itt áll az oltár, rajta a tábóttal. Ez a tagozódás még szemléletesebben érvényesül a tisztán centrális elrendezésq templomoknál, ahol az elQcsarnok külsQ falát körperipterosz helyettesítheti, s így az épület felveszi az antik szentélyek képét. A két alaptípus ötvözete a hosszanti terekben úgy jelentkezik, hogy a hajó keleti felében álló oltárt külön egy doboz-szerq térrel veszik körül, ezt függönyzik el. Ebben a formában visszacseng a korábbiakban ismertetett kopt "körüljárós" szentély gondolata.
 INCLUDEPICTURE "http://www.eptort.bme.hu/doc/szakral/kep/Image288.gif" \* MERGEFORMATINET   INCLUDEPICTURE "http://www.eptort.bme.hu/doc/szakral/kep/Image289.gif" \* MERGEFORMATINET  A középkori axumi palotaegyüttes temploma (rekonstruált alaprajz). "Axum-típusú" sziklába vájt templomok a Lalibela-i együttesben: 1. Biet Medanie Alem, 2. A Sz.Mária templomegyüttes bazilikája, 3. Abbasz Libanosz, 4. Maszkhalé Khresztosz (Szekota), 5. Sz. Mihály templom, 6. Memoriális tér: Sz. György kápolna. Az etióp liturgikus terek "prototípusát" az V. századtól folyamatosan épült axumi palotaegyüttes templomában fedezhetjük fel. A rekonstrukció szerint az elrendezése megfelelt a korabeli kopt és szír bazilikáknak (a mellékterek csak hajó felé nyitottak). Az ennek nyomán kialakult axumita templomtípusnál már általánosabb az apszis és a mellékterek összekapcsolása, ami az egyiptomi kopt tereknek felel meg. Az Axumhoz közeli sziklatemplomok ilyen rendszerben készültek.
Az Axum melletti Lalibela templomait a sziklából vájták ki. A használatra itt is érvényes (máig), hogy a templom terében csak a papok tartózkodnak, a hívek a templomon kívül vagy az elQcsarnokban hallgatják az istentiszteletet. Az egyes templomok szentélykialakításában a kopt és a szír hatás egyaránt felismerhetQ. Mivel az egyéb (nem sziklába faragott) templomok nem idQálló anyagból készültek, az egyes templomoknál történeti kontinuitásról lehet beszélni, de maguk az épületek egy-két generációnál alig idQsebbek. Így a korai, középkori liturgikus terekre legjobban az említett sziklatemplomoknál lehet következtetni (X-XIII. század).
 INCLUDEPICTURE "http://www.eptort.bme.hu/doc/szakral/kep/Image290.gif" \* MERGEFORMATINET  Az axumi Sionhegyi Sz. Mária katedrális (1840). A nagyobb városokban újabban épült "katedrálisok" szakítottak a korábbi hagyományokkal, ezekben már a hívek is a templom belsejében tartózkodnak a szertartások alatt. Ezek az épületek elrendezésükben követik a hármas szentélyfejq szír elQképeket. A hagyományQrzés legmeggyQzQbb példája az 1840-ben épült Sionhegyi Boldogasszony katedrális Axumban, az etióp egyházfQ székesegyháza. Elrendezésében bizonyos elemeket Qriz az egykori palotatemplomból. Az etióp vallási köztudat szerint itt Qrzik elfalazva a frigyláda eredetijét.
3.4.3. Észak-afrikai liturgia és építészet
A liturgiatörténet a kopt és az etióp liturgia mellett, tQlük megkülönböztetve szokott egy ú.n. Észak-afrikai liturgiáról is szólni, megjegyezve, hogy az a rómavárosi liturgiával állt szorosabb kapcsolatban. Valójában egy korai, eklektizáló töredékrQl van szó, mely a VII. századra a történeti adottságok következtében eltqnt, s rövid fennállása alatt sem képezett önálló liturgia-családot. Történetét és fejlQdését a terület eretnek-mozgalmai is motiválták. Közülük a legjelentQsebb volt az ú.n. donatista eretnekség.
A donatista eretnekség elindítója Donatus püspök a IV. században az immár államvallássá lett "hivatalos" keresztény egyház szervezete ellen lépett fel. Tanai szerint a szentségek hatása és érvényessége függ az Qket kiszolgáltató személy (pap) tisztaságától. Ezért híveit újrakereszteltette. Magukat agonisztikusoknak (Krisztus harcosai) nevezték, megkülönböztetve az egyház többi tagjától, a circumcellio-k (csavargók) tömegétQl. Radikális csoportjuk vagyonközösséget is szervezett, és fegyveresen is fellépett. Teológiájuk legfQbb ellenfele Sz. Ágoston püspök (354-430) volt. A 411-es karthagói püspöki szinóduson léptek fel a donatisták ellen. A donatista tanítás népszerqségére és terjedésére jellemzQ, hogy pl. Provincia Tripolitana (ma Líbia) területén csak Sabrata maradt meg többségben az ortodoxiában, míg a másik két nagyváros (Leptis Magna, Oea) lakossága donatista lett.
Az Észak-afrikai liturgiát kezdettQl több hatás befolyásolta. Ismeretlen eredetq az álta-lánosnál szorosabb kapcsolat a rómavárosi liturgikus körrel. A Traditio Apostolica-ban (8. könyv) is szereplQ római Hippolytus-féle anaphorát átvették, meghagyva annak alkalmazkodni tudó, improvizatív jellegét. Ugyanakkor az alexandriai patriarchátusban a Sz.Márk-féle liturgia vált általánossá, kezdetben mentesen az egyéb keleti (szír, bizánci) befolyásoktól. Harmadik hatásként említhetQ az V. század elején - éppen Sz. Ágoston személyén keresztül - a Milánó-környéki ambrózián liturgiával való kapcsolat. Utóbbi elsQsorban a szerzetesi liturgiában érvényesült.
Sz. Ágoston a liturgia tartalmi kifejtésével, értelmezésében Krisztus fQpapi áldozatát (Ipse sacerdos, ipse sacrificium, Sermo, 374,3.) domborítja ki. Nála tqnik fel az áldozási szertartás szerves részeként a Miatyánk elmondása. Ezenkívül szól a "közvetítQ áldozat"-ról (Sacrificium mediatoris) is, ami jelzi a memoriális halotti misék és szertartások elterjedtségét. A VI. században Ruspei Fulgentius (+532) írásaiban a Trinitásnak a miseszövegben való kihangsúlyozása figyelhetQ meg (a Fiúhoz szóló könyörgések, a Szentlélek "szerepe" az epiklézisben). A terület egyházi - és liturgikus - fejlQdését a donatizmust követQen a pogány, majd ariánus hitre térQ vandálok betörése és államszervezése (429-534) zavarta meg. Jusztinianosz császár hadvazére, Belizár afrikai hadjárata során 534-ben Tricamarum mellett legyQzte Gelimer király vandáljait, s a terület bizánci tartomány lett. A rövid ideig tartó keresztény korszak liturgikus fejlQdésére ekkor a bizánci hatás nyomta rá a bélyegét (az alexandriai melkitákon keresztül). Észak-Afrika keresztény liturgiájának és kultúrájának 640-643 között az arab hódítás vetett véget.
Az Észak-afrikai korai keresztény (pre-byzantin) liturgia nem maradt fönn, így egyes elemeire csak a különbözQ írott forrásokból és az épületromok elemzésével lehet következtet-ni. Basziliosz szabályzatából (95. p.) tudjuk, hogy a hívek gyülekezése alatt hosszabb bevezetQ zsoltáréneklést végeztek, hasonlóan a kopt liturgiához. Sz. Ágoston a mise kezdetén a hívek üdvözlésérQl beszél (Salutavi populum - Civ.Dei. 22,8.). Az ige-liturgiában csak újszövetségi olvasmányt mondtak. Az evangélium olvasásának bevezetése (graduale) és rendje a rómavá-rosi liturgia szerint történt. A hívek egyetemes könyörgését a Szerápion-féle háromrészes formulában végezték (pap imafelhívása, hívek könyorgése, pap záróimája). A felajánlás elQtti oltárhoz vonulás és oltárcsók a szír liturgiákra emlékeztetQ ünnepélyességgel történt, ugyan-akkor a keleti liturgiák "nagy bemenete" helyett a hívek felajánlási körmenete volt (külön proszkomidia nélkül, az adományokat ekkor készítették elQ). A kánon a rómavárosi liturgia szellemében folyt. Általánossá vált a kánon lezárása ill. az áldozási szertartás közé a Miatyánk és a békecsók beiktatása.
A fentiekbQl látható, hogy Észak-Afrikában nem kristályosodott ki egységes liturgia, részben a belsQ vallási megosztottság, részben az egymást követQ pusztítások (vandálok, arabok) miatt. Így a liturgikus terek bemutatásánál sem indulhatunk ki a "tipikusból". Az egyes emlékeknél (romok) kell szem elQtt tartani, hogy az a "pre-byzantin" kornak vagy a szintén rövid életq bizánci fennhatóságnak a maradványa.
 INCLUDEPICTURE "http://www.eptort.bme.hu/doc/szakral/kep/Image291.gif" \* MERGEFORMATINET   INCLUDEPICTURE "http://www.eptort.bme.hu/doc/szakral/kep/Image292.gif" \* MERGEFORMATINET   INCLUDEPICTURE "http://www.eptort.bme.hu/doc/szakral/kep/Image293.gif" \* MERGEFORMATINET  Sabrata (Líbia), "A" bazilika, alaprajz. Sabrata (Líbia), "B" bazilika, alaprajz. Sabrata (Líbia), a fórum épületébQl kialakított templom A líbiai Sabrata területén a IV. században egymáshoz közel két bazilika is épült. Korábbi épületekre települtek rá, így a falak iránya adott volt. MeglepQ, hogy az apszis mindkét esetben a nyugati oldalra került. A korábbi, "A" bazilika elrendezése a szabályos rómavárosi képet mutatja: a cibóriumos oltára a hajó közepén állt, az apszisban presbyterium volt. Korábbi baptisteriuma külön épületben a Dny-i oldalon állt, majd az Ény-i oldalon építettek új, reprezentatívabb keresztelQkelyiséget. A közelben álló "B" bazilika elsQ, IV. századi formája megegyezik az elQbbivel. Az V. században apszisa mellé két mellékteret építettek, de változatlanul meghagyták az oltár helyét a templom közepén. A mellékterek az alexandriai Kyrillosz-féle rítus hatására mutatnak. A város fórumának császárbazilikáját 450-ben templommá alakították, majd a nyugati részt leválasztották. A feltárásból liturgikus tér elrendezése nem vált ismertté, de az apszis melletti mellékterek hiányából a "pre-byzantin"-kor liturgiájára lehet következtetni.
 INCLUDEPICTURE "http://www.eptort.bme.hu/doc/szakral/kep/Image294.gif" \* MERGEFORMATINET   INCLUDEPICTURE "http://www.eptort.bme.hu/doc/szakral/kep/Image295.gif" \* MERGEFORMATINET  Leptis Magna (Líbia), a "régi" bazilika. Leptis Magna (Líbia), Septimius Severus Fórum-bazilikája. Leptis Magna (Líbia) régi fórumán, a Traianus-templom (110.k.) helyén, annak elemeit felhasználva a IV. században keresztény templom épült. Háromhajós, egyapszisos bazilika, nyugati oldalán elQcsarnokkal, északi oldalán az emporiumba vezetQ pélcsQházzal. A római liturgiára emlékeztetQ módon a félkörös apszisba a cathedra és a presbyterium került. A cibóriumos oltár az apszis elQtt a fQhajóban állt. Eltérés, hogy a templon-tér a fQhajó teljes szélességét kitölti, oldalfala a bazilika oszlopközeiben húzódik. EbbQl adódóan elmaradt az ambo. Pre-byzantin liturgiára vall, hogy az oszlopos templon-fal (szentélyrekesztQ) a mellékhajókban nem folytatódik. A városban Septimus Severus császár (193-211) új fórumot építtetett, ennek kétapszisos nagy bazilikáját Caracalla császár fejeztette be 216-ban. A bazilika déli felét az V. században a helyi zsidó diaspóra zsinagógának használta. A tóraszekrényt az apszisban helyezték el. Mint a provincia legnagyobb épületét Jusztinianosz császár (527-565) keresztény templommá alakíttatta ("Fórum-bazilika"), természetesen a bizánci liturgia végzésére alkalmas módon.
Más területekkel ellentétben feltqnQ, hogy itt, Észak-Afrikában valamennyi templom mellett (vagy a templom terében) megtalálható a baptisterium, rendszerint díszesebb kivitelben. Sokszor ugyanahhoz a templomhoz két keresztelQtér is tartozik, a templom két, ellentétes oldalán. Ennek magyarázata, hogy a IV. századtól ezen a területen folyamatosan harcban állt egymással az ortodoxia és a donatista eretnekség. Utóbbiak a "bqnös" papok által kiszolgálta-tott szentségeket (így a keresztelést is) elutasították, híveiket újrakeresztelték. Sokszor egy templomhoz - néhány évtized leforgása alatt - mind az ortodoxok, mind a donatisták építettek baptisteriumot.
 INCLUDEPICTURE "http://www.eptort.bme.hu/doc/szakral/kep/Image296.gif" \* MERGEFORMATINET  Sabrata (Líbia), a Fórum-templom baptisteriuma. Az idézett líbiai példák legtöbbjénél ilyen kettQs baptisterium figyelhetQ meg (pl. Sabrata, Fórum-templom baptisteriuma). Ezek a keresztelQhelyek egy differenciált keresztelési rítusról tanúskodnak, tereik a kereszteléshez kapcsolódó liturgia (értsd: mise) végzésére is alkalmasak.
4. A keleti szerzetesség liturgiája és építészete
4.1. A szerzetesség kialakulása
A kereszténység kialakulásának az idQszakában az aszkézisen, a világtól elforduláson alapuló vallásos közösségek létérQl nem tudunk. Sem Jézus bQjtöléseit, sem a jeruzsálemi elsQ keresztény gyülekezet életformáját nem tekinthetjük a valláson belüli szerzetesi-aszketikus irányzat elQképének. Sz. Pál leveleiben is csak a józan önmegtartóztatásra buzdít. De a korai kereszténységre nem maradt hatástalan sem a sztoikus aszkézis filozófiája, sem a zsidó esszénus közösségek mqködése.
A Kr. e. III. század végén a zsidó vallás körében elterjedt a judaizmus. EbbQl két, már majdnem szerzetesi vonásokkal rendelkezQ szekta fejlQdött ki, az esszénusok és a terapeuták. Az esszénusokról Alexandriai Philon (Kr.e.20-Kr.u.54) és Josephus Flavius (37-103) is megemlékezik. Eszerint az esszénus csoportok tagjainak életét számos parancs szabályozta: nQtlenség, vagyonközösség, rituális tisztaság, fizikai munka, stb., a gyülekezetbe fogadásuk több fokozatban ("próba") történt. Szokásaikra sok fény derült annak nyomán, hogy a Holt-tenger menti Khirbet-Qmrán barlangjaiban 600 kézirat-töredék került elQ. Pk magukat "szegényeknek" nevezték, és bizonyos társadalmi céljaik is voltak. Valamivel késQbb jelent meg az egyiptomi városok zsidó szórványainak a körében a terapeuták (szolgák és szolgálók, "gyógyítók") csoportja. Philon közlése szerint ezek másoktól elkülönülve éltek, életüket a szent könyvek ismeretének és az aszkézisnek szentelték. A hét hat napját magányosan töltötték, a hetediken pedig összejöttek - külön csoportban a férfiak és a nQk - írásmagyarázatot hallgatni és közösen étkezni. Az étkezést követQ éjszakát átvirrasztották, mialatt két kórusban himnuszokat énekeltek. Napfelkeltekor visszatértek otthonaikba, melyek egy lakócellából és egy imaterembQl (oratorium) álltak. FQ célkitqzésüknek az önuralmat (enkrateia) tekintették. Bár sem az esszénusokat, sem a terapeutákat nem tekinthetjük a keresztény szerzetesség közvetlen elQképének, életformájuk, szokásrendjük valamilyen hatással volt a keresztény aszkézis kifejlQdésére.
A keresztény anakhoréta mozgalom (anakhóreó = visszavonul) kialakulásában a vallásos buzgalmon túl számos társadalmi tényezQ is szerepet játszott. ElQször a Decius-féle keresztényüldözés idején (249-251) menekültek el sokan a sivatagba vagy a pusztákba. Az itt kialakított (kényszerq) aszketikus életet a keresztény tökéletesség szempontjából is jónak találták, s az üldözések elmúltával remeteként továbbra is folytatták. A világból kiábrándulás a kereszténység állami elfogadása után sokakban vallási kiábrándulást is eredményezett. A "hivatalos" egyházban a messiási eszme - általuk vélt - politikai tartalmának elárulását érezték. Mások az aszkézis valószínqtlen túlfejlesztésével önmaguk dicsQségét szolgálták, s számos csodálóra és követQre akadtak. Az anakhoréták sem a római birodalomban, sem az egyház szervezetében nem voltak népszerqek. Valens császár 373-ban törvényt adott ki a sivatagban a római rend (és adófizetés) elQl bújkálók elfogására. A 343 körül tartott gangrai püspöki zsinat pedig fellépett a vallást különcködQ módon gyakorlók ellen, valamint elítélte az angelizmust.
A gangrai zsinat dokumentumai szerint az anakhoréták egy része a harmadik nemrQl, az angyalok nemérQl szóló tanítást hírdetett. Az angelizmus, az "angyaliság" abban nyilvánult meg náluk, hogy megszüntették a nemek közötti külsQ különbségeket, mindenkit leborotváltak, és egyforma ruhát hordtak. "Ha valaki aszkézist színlelve olyan öltözéket ölt magára, amit a szerzetesek és filozófusok viselnek, és önmagát igaznak tartva megveti azokat, akik istenfélQen élnek, de szokásos ruházatot hordanak, azt sújtsa anatéma." - mondta a zsinati határozat. Ugyanitt elítélték mindazokat, akik "a házasságot összeegyeztethetetlennek tartják a kereszténységgel, tartózkodnak a húsételektQl, önmagukat tekintik egyedül szentnek és tisztának, és nem vesznek részt a közös istentiszteleten, mert megvetik a nQs papokat."
Egyiptom területén a jelentQsebb remeték (ereméitai, anakhórétai, monakhoi) körül lazább közösségek (lavra, szkiti) alakultak ki. Az Alexandriától délre fekvQ Vádi n-Nátrun-ban több ilyen faluszerq közösség mqködött a IV. században. A "megszámlálhatatlan tömegq anakhorétáról" Euszebiosz (+340) Egyháztörténete is említést tesz. A késQbbi szerzetesrendek alapítói gyakran hivatkoznak az itt élt "sivatagi atyákra", Remete Sz. Antalra (+356) és Remete Sz. Pálra (+341). A IV. század folyamán a remeteéletnek az egyiptomi és a núbiai sivatagban létrejött formái fokozatosan szervezettebb alakot vettek fel. A coenobita szerzetesi közösség (koinobion = együttélés) kezdetét egy volt katonának, Pakhomiosz-nak (286-346) tulajdonítják, aki 323 körül megszervezte elsQ települését a FelsQ-egyiptomi Tabennis elhagyott faluban. A cellákat fallal vették körül, így létrejött a szó igazi értelmében az elsQ férfikolostor. A korábbról ismert szerzetesi követelmények mellett itt jelent meg elQször az engedelmesség, mint a közösségi élet feltétele. A további fejlQdés szempontjából megjegyzendQ, hogy ezek a közösségek nem "klerikus" jellegqek voltak, így ezekben valamiféle "szerzetesi liturgiáról" nem beszélhetünk. Pakhomiosz kopt nyelven megírt szabályzatát Sz. Jeromos fordította le latinra, s ezzel nagy hatást gyakorolt a korai (IV-V. századi) nyugati szerzetesi közösségekre.
4.2. Egyiptomi szerzetesi építészet
Pakhomiosz kolostori szervezetéhez a IV-V. század során számos coenobita közösség csatlakozott, megteremtve ezzel az egyiptomi (kopt) szerzetesség alapjait. A VI. századra a kolostorokon belül is kialakult az általános egyházi hierarchia, a szerzetesek közül egyre több lett a felszentelt pap. A kolostorok fokozatosan az ott álló templom vagy zarándokhely kiszolgálását és folyamatos liturgiáját biztosító "intézmények" lettek. Ebben a folyamatban alakult ki a szerzetesi templomok jellegzetes, kettQs szerkezete: a laikusok, "civil" résztvevQk és zarándokok helye a templomhajóban, s ettQl elválasztva a "klerikusok", a szerzetesi közösség liturgikus igényeit kiszolgáló "kórus" (keresztház és összetett apszis-tér). Ebben a már megismert, és antik hagyományokban gyökerezQ "T" kompozíció új értelmet kapott.
Ilyen kettQs liturgikus funkciót elégített ki a már megismert Abu Menasz zarándoktemploma (ld. 3.4.1. fejezetben). A Szohag melletti Deir-el-Abiad "Fehér" kolostora az V. században épült, s már a kolostori funkción belüli differenciálódásról tanúskodik. Itt külsQ, "laikus" forgalom nincs, az egész épületet a zárt szerzetesi közösség használta. Jól elkülönül viszont a liturgiában közvetlenül részt vevQ papok (papi kórus) helye az apszis két odalán. Maga a triconcha empóriumos volt kétoldalt, a karéjok központi terében állt az oltár. Mindhárom karéjban papi (szerzetesi) ülések voltak. Ez a trikonchás apszis-kialakítás a bizánci szerzetesi építészetben is fog szerepelni (Athonita tértípus).
 INCLUDEPICTURE "http://www.eptort.bme.hu/doc/szakral/kep/Image297.gif" \* MERGEFORMATINET   INCLUDEPICTURE "http://www.eptort.bme.hu/doc/szakral/kep/Image298.gif" \* MERGEFORMATINET  Az Asszuán melletti Sz. Simeon kolostor temploma. Deir-el-Abiad, "Fehér" kolostor, alaprajz. Más esetekben, pl. a Thebessza-i vagy a Deir-el-Ahmar kolostoregyüttesekben a háromkaréjos szentélyfej annyira önállósult, hogy egymagában tölti be a szerzetesi templom funkcióját. Ilyen megoldás akkor lehetséges, ha a kolostor zárt egységében nem kell a laikus külsQ forgalommal számolni. Zárt szerzetesi egységeknél hasonló megoldás létezik a bizánci építészetben is (katholikon). Ugyanennek a szerzetesi kórust elhelyezQ tértípusnak egy késQbbi példája az Asszuán melletti Sz. Simeon kolostor (X. század). Itt a szentély középkupolájához csatlakozó terek kvadratikusak, funkciójuk azonos a karéjokéval. A protheszisz, az apszis és a diakonikon kapcsolata kiforratlan, a két melléktér között eredetileg talán átjáró volt az apszis mögött (kopt típus).
Az afrikai szerzetesi liturgiák kapcsán meg kell említeni Sz. Ágoston püspök (Aurelius Augustinus, 354-430) papi közösségeit. Milánói tanulmányai és a Sz. Ambrustól (374-397) nyert szenteléssel mint Hyppo püspöke megszervezte az egy püspökségen mqködQ papok együttélését (Kánon = szabály, mérce). Ez, bár eredetileg nem szerzetesi regulának készült, a késQbbi ú.n. "kanonikus rendek" (pl. premontreiek), a székesegyházi káptalanok (kanonoki testület. Canonicus = kánon szerint élQ), valamint a nevét viselQ Ágoston-rend számára lett irányadó. Itt új liturgikus elem volt az együtt élQ papi közösség szervezett imája (hórá-k) a templomban. Ilyen építészeti tér sajnos Észak-Afrikában nem ismert, mert a terület keresztény kultúráját 640-tQl az iszlám elQretörés megsemmisítette.
4.3. A bizánci szerzetesi liturgia építészete
Pakhomiosz coenobita közösségeinek kicsit merev, katonás szabályzatát tette emberibbé, elfogadhatóbbá Nagy Sz. Vazul caesariai érsek (+379), egyben az egész Kelet számára általános, máig használatos szerzetesi regulát alakított ki.
Pakhomiosz coenobita közösségeiben - a kezdeti idQben - laicizmus volt olyanannyira, hogy szerzetesnek nem volt szabad magát pappá szenteltetnie. Az elterjedés során aztán szélsQségek is születtek. Eusztáthiosz szebasztei püspök (+380) törekvése a szerzetesség kiterjesztése volt az egész keresztény világra, a mezopotámiai messzaliánusok pedig odáig mentek, hogy minden egyházi szertartást elvetettek. E tanításokat mind a 343-as gangrai helyi ill. a 431-es epheszoszi egyetemes zsinat elvetette.
Sz. Vazul szabályai véglegesítették a keleti szerzetesség életformáját. A szerzetbe lépQk fogadalmat tettek, a belépés szertartás keretében történt. Ezzel a szerzetesség elkülönült a világtól, közbülsQ helyet foglalt el a világiak és a papság között. A szerzetesség így ellenQrzött egyházi befolyás alá került, ugyanakkor az egyházban is elkezdQdött a szerzetesség szerepének növekedése. Persze az aszkézis különbözQ szélsQséges formái ezen a szabályzaton belül is utat találtak.
A "nem-alvók" (akoimétoi) kolostoraiban éjjel-nappal, szünet nélkül folyt az istentisztelet, pl. a konstantinápolyi Sztudion kolostorban, 463-tól. Szíriában az ú.n. legelészQk csak füvekkel és gyükerekkel táplálkoztak, s szintén szíriai eredetq a sztiliták (oszlopállók) önsanyargatása: egy-egy szerzetes egy oszlop tetjén állva ("közelebb az éghez") sokszor éveket töltött el. Az elsQ sztilita Sz. Simeon volt (+459), aki Antiochia mellett - a legenda szerint - 30 évet töltött egy 12 méter magas oszlopon, és onnan prédikált.
A Sz. Vazul-féle regulát Kelet egyházai általános szerzetesi követelménynek ismerték el, a kolostorok ennek alapján szervezQdtek.. Ezen belül különféle szerzetesrendek nincsenek, a köznyelvben az ortodox szerzeteseket bazilitáknak nevezik. Maga a szabályzat soha nem volt kötelezQ érvényq az egész ortodox szerzetességben, egy-egy kolostor egyedi szabályokat, typikonokat írhatott elQ (pl. Athoszi Sz. Athanasziosz, Sztudita Sz. Theodorosz, stb.). A IX. századtól alakult ki a szerzetesi élet három lépcsQje. A jelöltek már jogosultak a reverenda viselésére (dokimoi, raszoforoi). A mikroszchima (kisfogadalom) enyhébb, a megaloszchima (nagyfogadalom) szigorúbb követelményeket támaszt a jelölttel szemben. Ez a két fokozat nem következménye egymásnak: a jelölt a próbaidQ végén azonnal fölveheti a nagy szchimát is, ha akarja, és a vezetQje (gerón) is erre alkalmasnak találja. Ugyanakkor véglegesedett a szerzetesség (hieromonakhosz-ok) belsQ igazgatási rendje is. Az egyes kolostorok élén az igumenosz (apát) áll, nagyobb kolostori központok feje az archimandrita (fQapát). Az egyéb szerzetesi címek (szynkellosz, protoszynkellosz) a püspökségen végzett feladatokból erednek.
A kolostori élet lehetQvé tette a liturgián (értsd: misén) kívül a papi imaórák közös és nyilvános végzését. Ezek mint imaalkalmak nem csak a szerzetesekre vonatkoznak, hanem valamennyi pap kötelességét jelentik. Nyilvános, ünnepélyes végzésükre azonban csak a kolostorokban nyílik lehetQség. A zsoltárban is szereplQ napi hétszeri dícséret (Zsolt.ll8,l64.) megvalósításaként napi hét alkalommal van nyilvános istentisztelet, mégpedig az elQzQ estétQl kezdve (amikor a következQ liturgikus nap kezdQdik - ld. vigilia). Ezek: a IX. imaóra, az esti istentisztelet, a lenyugvási istentisztelet, éjféli istentisztelet, hajnali istentisztelet és a vele egybekapcsolt I. imaóra, a III. imaóra és a VI. imaóra.
A kolostori szertartási rend szerint ünnepi alkalmakkor az imaórák szünet nélkül követik egymást estétQl reggelig, s a folyamat a Szent Liturgiával fejezQdik be. Ezt virrasztásnak nevezik (argypnia). Karácsony és vízkereszt elQünnepén, valamint nagypéntek délelQtt az ú.n. királyi imaórákat végzik, s vannak speciális húsvéti imaórák is. Az esti istentisztelet ekténiákból és zsoltárokból áll, ezek éneklése alatt a pap végigtömjénezi a templomot, majd ószövetségi olvasmányok vannak. Itt szokott sor kerülni a különféle adományok (kenyér, búza, bor, olaj) megáldására (litia), melyet a szoleán, a királykapu északi oldalán végeznek. A hajnali istentisztelet szintén ekténiákkal és zsoltárokkal kezdQdik. Legünnepélyesebb pillanata az ú.n. polyeleosz ("sok irgalom"), amly alatt a papság a templom közepére vonul, nagy tömjénezést végeznek, majd felolvassák az evangéliumi szakaszt.
A szerzetesi templomok egy részénél a templom a kolostori élet kiszolgálása mellett a hívek gyülekezeti céljait is szolgálta. Ilyenkor a szerzetesség elhelyezésére - az Egyiptomban látott megoldásnak megfelelQen - a templom keleti végében nagyobb, összetett terq kereszthá-zat és apszist alakítottak ki (ld. Thesszaloniké, Hagiosz Démetriosz, a 3.1. fejezetben). IdQvel kialakult a zárt kolostori közösségeknek olyan rendje (laura), ahol csak a szerzetesség használ-ta az egész templomot. Ilyenkor elmaradt a hívek befogadására szolgáló nagyobb hajó, csak egy centrális, teljesen a liturgia szolgálatába állított tér alakult ki. Ez a térforma a katholikon.
 INCLUDEPICTURE "http://www.eptort.bme.hu/doc/szakral/kep/Image299.gif" \* MERGEFORMATINET  Thesszaloniké, Hosziosz David, a Latomosz kolostor katholikonja. A katholikon idQvel az egész bizánci liturgikus térformálást meghatározta (lásd pl. szerb vagy orosz ortodox építészet). Így a katholikon kifejezés kettQs értelmq: funkcionálisan jelenti a kolostor (laura) fQtemplomát, de ugyanakkor jelenti a négyzetbe írt görögkereszt alaprajzú középkupolás teret is. Korai példája Thesszalonikében a 450-495 között épült Latomosz kolostor katholikonja, a Hosziosz David. Alapítója feltehetQen egy Szenuphiasz nevq kopt betelepülQ (egyiptomi szerzetesi kapcsolatok!).
 INCLUDEPICTURE "http://www.eptort.bme.hu/doc/szakral/kep/Image300.gif" \* MERGEFORMATINET   INCLUDEPICTURE "http://www.eptort.bme.hu/doc/szakral/kep/Image301.gif" \* MERGEFORMATINET  Sztirisz mellett, Hosziosz Lukasz kolostor, helyszínrajz. Athosz, Megiszté Lavra, a kolostoregyüttes katholikonja. A kifejlett bizánci szerzetesi liturgia létrehozta a katholikon elQtti nagyobb nyugati elQteret, a lité-t. Ennek az említett imaórák során van nagyobb szerepe, ezek egy része alatt a papság a litében foglal helyet, a nagy tömjénezés is itt megy végbe. Ugyanakkor differenciálódott a kolostoregyüttes többi helyiségcsoportja is: önálló, részben liturgikus funkciót kap a közös étkezés helye, a trapeza. A közép-bizánci kolostoregyüttes jellegzetes példája a Sztirisz melletti Hosziosz Lukasz kolostor és kettQs templom (X. század 2. fele, XI. század eleje).
A bizánci szerzetesség gazdasági és politikai pozíciója a chalkédoni zsinat (451) után erQsödött meg, amikor a szerzetesek püspöki joghatóság alá kerültek, "beépültek" az állami irányítási gépezetbe. A zarándoklatok, a csodatévQ képek, az ikonok tisztelete a gazdasági erejüket is növelte. Ezért 717-ben Izauriai III. Leó császár (717-740) hadat üzent a kolostorok befolyásának: megtiltotta az ikonok tiszteletét. Ezzel vette kezdetét az ikonoklaszmosz (képrombolás), mely megszakításokkal 843-ig tartott, s végül a szerzetesség gyQzelmével végzQdött. A képrombolás utáni szerzetesi restauráció idejére esik az Athosz-hegyi szerzetesi állam kialakulása.
A ThesszalonikétQl keletre fekvQ Chalkiké félsziget keleti nyúlványának a végén magasodik az Athosz-hegy, melynek környezetében már a VII. századtól éltek remeték. 963-ban Niképhorosz Phokasz császár (963-969) a szerzetesek életét megreformálandó a heszykhaszmosz-t (megnyugvás) kívánta szolgálni szerzetesi telepek (kolostor-államok) alapításával. Ennek jegyében alapította meg az athoszi elsQ kinoviont, s benne a kolostoregyüttes fQtemplomát a Megiszté Lavrát. Templomterét az építészeti szakirodalom athonita tértípus-nak nevezi: ez a kereszt-tér exedrás bQvítését jelenti, mely idQvel nagy hatással volt a balkáni ortodox építészetre (Bulgária, Szerbia, Románia). Az athoszi fQtemplomhoz nyugatról csatlakozó nagyméretq lité és a melléktemplomok (mellékterek) közel egyidQben az örmény szerzetesi építészetben is jelentkeznek (ld. alább). A kolostoregyüttesen belül kompozíciós egységet alkot a katholikon, a vele szemben álló trapeza (étkezQ) és köztük a peribolosz (árkádos folyosó) a phylé-vel (kútház).
4.4. A szír szerzetesség építészete
Kelet-Szíriában a IV. században az antiochiai exegéta-iskola filiái mqködtek (Edessza, Niszbena). A perzsa keresztényüldözés (340-349) nemcsak az iskolákat, de magát az egyházat is szétzilálta. Az Antiochiával való szakítás (424) után a szír-kháld egyház kelet felé missziós tevékenységet folytatott. Ennek során tqnik fel a keleti szír szerzetesség szerepe. 683-ban már T'ai Csung kínai császár alapított kolostort a számukra, de nevükhöz fqzQdik az indiai malabár egyház megszervezése is, még 520 elQtt (mai nevük mellusianus-ok). A monofizita jakobita szír egyház megszervezésében (543) a Jakob Bardai-t támogató szerzeteseknek is szerepük volt, késQbb is több zsinatot a kolostoraikban tartottak. Az eddigi értelemben vett "szír típusú" szerzetesi liturgiáról és építészetrQl nem beszélhetünk. Mindkét szír egyházban (kháld és jakobita) a szerzetesség közvetlenül püspöki fennhatóság alatt állt, sem szertartásrendje, sem ennek építészeti kerete nem tért el az episzkopális (parochiális) templomokétól. Spacialitásként említhetQ meg, hogy a Sz. Vazul szabályait módosított formában követQ szír szerzetesség egyik fQ tevékenysége a misszió lett. Az említett keleti szír missziók mellett fokozott szerephez jutottak a nyugati szír térítQk is. Az általuk közvetített liturgia hatása érezhetQ az örmény, a kopt vagy az etióp szertartásrendben és építészetben, de mqködésük nyomai felismerhetQk a fejlQdQ nyugati (gallikán) liturgiákban is. A szír szerzetesek néhány helyen jelentQs zarándok-központokat tartottak fönn, ill. biztosították ezek "forgalmát".
 INCLUDEPICTURE "http://www.eptort.bme.hu/doc/szakral/kep/Image302.gif" \* MERGEFORMATINET  Qalat-Sziman, Oszlopálló Sz. Simeon zarándoktemloma: 1. oktogon a Szent oszlopa,
2. bazilika, 3. zarándokházak, 4. kolostoregyüttes (VI. század). A szír szerzetességben talán a legnagyobb zarándokközpontja volt az V-VI. században Qalat Sziman, Oszlopálló Sz. Simeon emléktemploma és kolostoregyüttese (475-491 ill. VI. sz.). A keleti oldalon lévQ templomnál a szír szentélyfej két melléktere már mellékapszisokká alakult. Ez a szír gyakorlatban nem általános, viszont hatással volt a Milánó-környéki ú.n. ambrozián-liturgia téralakítására.
A szír szerzetesség kapcsán kell szólni az etióp szerzetességrQl, részletezés nélkül. Maga az etióp egyház az alexandriai patriarchátus "fíliája", függvénye volt a legutóbbi idQig. Az V. század folyamán - Alexandria közvetítésével, vagy attól függetlenül - jelentQs szír hatás érte: a hagyomány kilenc szír menekült szerzetes atyáról tud. Az etióp szerzetesség az Q ténykedésükre vezethetQ vissza. Talán az Q "vándor-missziós" életformájukra nyúlik vissza az a hagyomány, hogy a legutóbbi idQig az etióp egyházban nem voltak helyhez kötött plébániák. Az önálló etióp szerzetesi mozgalom a XIII. században bontakozott ki, két központja az Ijászusz Móa által alapított Hajk-tavi Sz. István kolostor és a Takla-Hájmánót által alapított Dabra Libánósz kolostor volt. Az itt kialakított liturgia, majd az ugyanitt végrehajtott korszerqsítés (1434-1468) vált az etióp egyház máig használatos liturgiájává. Magának a szerzetesi életnek itt is három fázisa van: a szerzetes több évi noviciátus után (elQkészületi idQ) kapja meg az Qvet és a köpenyt, késQbb a kób-ot (turbánra emlékeztetQ sapka), s csak 10-15 év múlva a szkhémát a fehér fejfedQvel. A szkhéma egy 12 kereszttel díszített skapulare-szerq ruhadarab, mely csak a legkiválóbb szerzetesek megtisztelQ jelvénye (a hagyomány a szkhéma eredetét Remete Sz. Antalra vezeti vissza). Az egyes kolostorok vezetQje a mahmer (tanító), s valamennyi kolostor közös fQnöke az etsegié (fQapát). Ez l445-ig a Hajk-tavi Sz.István kolostor feje volt, azóta a Dabra Libánósz apátja. Amíg az etióp egyház az alexandriai kopt egyháztól függött, és patriarcháját (abuna) is onnan kapta, addig az ország második egyházi méltóságát jelentQ etsegié-nek különösen nagy szerepe volt: Q ugyanis mindíg etióp származású volt, és a helyi egyház belügyeit Q ismerte. Jelenleg két etióp szerzetesrend létezik. A hierarchikus felépítésq Takla-Hájmánót-rend sajátos célkitqzése a teológiai tudományok és a liturgia mqvelése. A másik az Eusztáthosz-rend lényegében fQnök nélküli szabad konfrater-nitás, misszionálásra alakultak. Mindkét rendnek nQi ága is van. Ugyanezeknek a szerzetes-rendeknek a katolikusokkal uniált változatai is vannak, tagjaik egy része az itáliai Casamari ciszterci monostorban él.
4.5. Az örmény szerzetesség és építészete
A IV. század folyamán, Világosító Sz.Gergely mqködése nyomán rövidesen megjelen-tek az örmény szerzetesi közösségek is. Szerzetességük a Sz.Vazul-féle szabályzatot vette, erQs szír (antonita, szimonita) kiegészítésekkel. Korai településeik elsQsorban kultuszhelyek környezetében alakultak ki. A szegénygondozás, betegápolás mellett fQ tevékenységük a nyelv, a liturgia és a tudományok mqvelése volt. Görög és szír nyelvbQl fordították örményre a Szent-írást, a zsoltárokat és a szír himnuszokat. E munka szellemi vezérei Nerszesz püspök (353-373) és társai, Meszrob masdoc (361-441) és Nagy Szahak (Izsák, 390-439) voltak - szintén szerzetesek. Meszrob masdoc egyik tanítványa, Jeghise, mint szerzetes, remetésgbe vonult, majd ennek tapasztalatait intelmekben rögzítette a remete-szerzetesek számára (430-440). A VI. század folyamán az örmény szerzetesek távolabbi vidékekre is eljutottak, Konstantinápoly-ban is volt kolostoruk (H. Szergiosz és Bakkhosz, ld. 3.1. fejezetben). A Sirak örmény király-ság megalakulása után (885), a Bagratida-dinasztia idején fellendült a kolostori mozgalom, bár ennek 1064 után a szeldzsuk invázió, majd a Van-tavi püspökség önállósulása nem kedvezett. 928-ban a Bizáncban élQ szerzetesek (monofizita nézeteik miatt) távozni kényszerültek, hazatérve azonban bizánci "tapasztalatokkal" gazdagították az örmény liturgiát. Az északi kolostorokban 1064-tQl kifejezetten Bizánc-barát teológiai iskolák mqködtek (pl. Hagop szerzetes mqködése Szanahin-ban).
Az újkorban a szétszóródott örmény diaspórák szerzetesei több helyen únióra léptek a bizánci vagy a katolikus egyházzal. Az elsQ ismert úniós szándékról II.Gregoriosz Vkayaser örmény katholikosz és VII.Gergely pápa (1073-1085) levélváltásából tudunk. 1198-1375 között több részleges egységnyilatkozat is született, 1318-ban a dominikánusoknak volt kolostora Maraghá-ban, 1330-ben pedig Krni-ben uniált kolostor mqködött. A kilikiai terület örmény szerzetesei a keresztes háborúk idején (1096-tól) kerültek kapcsolatba különbözQ nyugati szerzetesi közösségekkel. 1602-ben Melkiszedek katholikosz tett úniós nyilatkozatot Róma felé, de egyesülési törekvése 1624-ben meghiúsult: az úniót ellenzQ nép elzavarta. Az európai diaspórák közül a lengyelek csatlakoztak elQször Rómához: 1635-ben Lemberg örmény érseke, Nikolaosz Torosowicz teremtette meg az egységet, ezt követte Oxendius Verserescul szamosújvári püspök (1691-1715) erdélyi úniója, majd a többi örmény diaspóra részleges csatlakozása. Más területen, Aleppóban az antoniánusok a maronita szerzetesi formát kezdték követni a XVIII. században. A Szivasz-i (Szebaszte-i) születésq Boldog Mkhitar (1676-1749), a Karmir Vank kolostor szerzetese az aleppói jezsuiták hatására katolikus kongregációt alapított 1717-ben (Mechitarista rend). Szabályzatára Sz. Benedek regulája volt nagy hatással. Két fQapátság (Velence, Bécs) joghatóságában a rend ma is mqködik.
A fénykori örmény kolostori építészet a bizáncihoz hasonló, laza szerkezetq épület-együtteseket hozott létre, ezeken belül rendszerint több templom is elhelyezkedik. A templom térszervezete nem tér el a nem-szerzetesi templomoktól, külön szerzetesi liturgikus térigény csak a templom nyugati oldalához épített - sokszor a templom méretét is meghaladó - csarnok (gavit) jelent. Ennek feltqnése egybeesik a bizánci örmény szerzetesek hazatelepülésével (928), s az "athonita" tértípusra emlékeztet. Funkciója azonos az ott tárgyalt lité-vel, a papi zsolozsma egyes szertartásainak a színhelye. Kimutatható legkorábbi megjelenése Gnadevank (996) és Horomosz (1035), általánossá a XII-XIII. században vált (Haghbat, 1161., Szanahin, 1185. ill. 1211., Geghard, XIII.sz., stb.). A kolostoregyüttesek egyéb reprezentatív épületei az étkezQ, az akadémia (tanuló és elmélkedQ folyosó), a könyvtár és esetenként a harangtorony.
Figyelemre méltó a kolostori templomok nyugati, a gaviton belüli részének az alakulása. A keleti oldal protheszisz és diakonikon terének megfelelQen a hajó nyugati sarkaiban is 1-1 melléktér jelenik meg. Ezek lehetnek egyszerq kvadratikus terek (Szanahin, Gosavank), de lehetnek kelet felé apszidiális lezárású kápolnák is (Tatev, Szanahin, Geghard, stb.). Megközelítésük minden esetben a fQhajóból oldalirányban történik. Kiképzésük gyakran önálló kápolnákra emlékeztet, keleti végükben, az apszisban oltárhellyel és az északi falban protheszisz-fülkével. Ez az elrendezés arra utal, hogy fogadalmi vagy halotti kápolnák lehettek, melyekben esetenként külön istentiszteletet is tartottak. Ez az elrendezés a VI. századi szír bazilikákon jelent meg (Qalb-Luzeh, Turmanin, Bin-bir-Kilisse, Tafka, stb.), ezek azonban kivétel nélkül episzkopális templomok, s többnyire a nyugati toronypár földszinti tereirQl van szó (Tafka kivételével). A kopt templomok alaprajzilag hasonló nyugati terei csak részben tekinthetQk analógiának (Szahaba, Farasz, Abdallah-Nirqi). Ezeknél ugyanis a nyugati mellék-terek a hajó felé keleti irányban is nyitottak, részben pedig az emporium feljárata kapott bennük helyet. A bizánci szerzetesség "athonita" tértípusánál a lité melletti két kápolna önálló liturgia végzésére is alkalmas. Közvetlen analógiának vagy elQképnek azonban ez sem tekint-hetQ: részben azért, mert az örmény példák egy része korábbi (VII-X. századi), részben azért, mert itt - Athosszal ellentétben - a melléktereknek és a gavitnak semmilyen térkapcsolata nincs.
 INCLUDEPICTURE "http://www.eptort.bme.hu/doc/szakral/kep/Image303.gif" \* MERGEFORMATINET  Örmény kolostortemplomok a X. században: 1. Tatev, Sz.Péter-Pál templom, 895-906. 2. Szanahin, Sz. Asztvadzadzin (Sz. IstenszülQ) templom, 928-944, 3. Szanahin, Amenapörgics (Megváltó) templom, 967-977, 4. Gosavank, fQtemplom, X. sz.,
5. Haghbat, fQtemplom, 972-991, 6. Geghard, sziklakolostor temploma, X-XIII. sz. A 928 utáni örmény szerzetesi visszatelepülés ill. az általuk hozott liturgikus módosítá-sok a kolostortemplomok apszis-kialakításában is hozott változást. A korábbi "szír szentélyfej" csak a hajó felé nyitott mellékterei a X. századtól helyenként az apszissal is kapcsolatba jutnak, ami jelzi a bizánci liturgia egyes elemeinek beszüremlését az örmény szertartásokba. Az oltár-nak egy háromnyilásos "oltárszekrénybe" helyezése szintén a bizánci templomok ikonosztászisz megoldását idézi.
 INCLUDEPICTURE "http://www.eptort.bme.hu/doc/szakral/kep/Image304.gif" \* MERGEFORMATINET   INCLUDEPICTURE "http://www.eptort.bme.hu/doc/szakral/kep/Image305.gif" \* MERGEFORMATINET  Szanahin, kolostoregyüttes: 1. Sz.Istenanya-templom (928-944), 2. Megváltó-templom (966), 3. "akadémia", 4-5. gavit (1185. ill. 1211.). Geghard, sziklakolostor, alaprajz. A példaként bemutatott Szanahin kolostoregyüttese éppen 928-tól települt és épült újjá. Követi a Közép-bizánci kolostorok kettQs-templom megoldását és alkalmazza az athonita bizánci szerzetesi liturgia elQcsarnokát (gavit). Míg a korábbi (Sz. Asztvadzadzin) templom apszis-megoldása szír jellegq, a második templom (Amenapörgics) apszisánál már érezhetQ a bizánci hatás (mellékterek átjárója az apszisba, "oltárszekrény" alkalmazása, nyugati mellékterek apszidiális lezárása).
A bizánci szerzetesség grúziai sziklakolostorainak (pl. Vardzia) mintájára az örmény szerzetesek is hoztak létre részben sziklába vájt kolostorokat. Geghard kolostora még a IV-V. században keletkezett, a halott Jézust átszúró lándzsa-ereklye Qrzési helyeként (Geghard = lándzsa). A X-XIII.század között újjáépítették, s a fQtemplomhoz csatlakozó helyiségeket a sziklába vájva alakították ki.
A XVII.századtól - fQleg a perzsák által fenyegetett területeken - a kolostori élet és építészet új formával gazdagodott: az anapat-tal. Ez szó szerint remeteséget jelent, ami esetünkben egy erQdszerq fallal körülvett zárt egységet jelent, benne egyetlen templommal (pl. Tatev-Medz, 1663, Sönher, XVII. sz., Satin, XVII.sz., Mughni, 1664-1669, Szurp-Tathev, 1810-1828, stb.). A korábbi kolostori formával (vank) szemben kötöttebb életformára mutat.

+ + +

Az ismertetett keleti liturgiák a IV-VI. század során kialakultak, s az ezredfordulóig, de legkésQbb a XIII. századig véglegesedtek. Kelet hagyománytiszteletének köszönhetQ, hogy ezek a szertartási rendek, s az Qket kiszolgáló liturgikus terek napjainkban is ebben a formában figyelhetQk meg. Téralakításuk általános elvei az új építésq templomoknál is érvényesülnek, s ezt a liturgiát folytatják az egyes egyházak Rómával uniált közösségei is (görög-katolikus, örmény-katolikus, kopt-katolikus, stb.).
A fejlQdés és a hagyományokhoz való kötQdés dialektikus kapcsolatát a VI. századtól másképpen valósította meg a keresztény Nyugat. A római patriarchátus (pápaság) részben támaszkodhatott az egykori provinciák már krisztianizált lakosságának ókeresztény hagyományaira, részben az 529-ben alakult bencés szerzetesrend térítQ tevékenységére. Ennek nyomán a nyugati liturgiák (és szakrális terek) KelettQl eltérQ módon alakultak ill. fejlQdtek. Ezek elemzését a II. és III. rész tartalmazza. A fontosabb keresztény vallásfelekezetek keletke-zését és összefüggéseit a mellékelt táblázat mutatja.
 INCLUDEPICTURE "http://www.eptort.bme.hu/doc/szakral/kep/Image306.gif" \* MERGEFORMATINET  Felhasznált és ajánlott irodalom: a III. rész végén.

Hasonló témájú dokumentumok

jegyzet

- 2008-04-15 22:36:12

vizsgaanyag

- 2008-05-22 18:02:58

előadás jegyzet 2

- 2008-05-22 17:56:54

Angol absz. polgárháború

- 2009-10-29 18:56:07

Jegyzet (Ur Balazs)

- 2008-12-20 08:50:03

nummód jegyzet - az előadás könyv formában

- 2009-12-02 12:44:20

Növénytan, az órán írt jegyzetek. 1-8 tétel

- 2008-11-20 18:12:49

A mások által feltöltött dokumentumokat értékelheted. Ha úgy ítéled meg, hogy a vizsgára való felkészülés szempontjából hasznos volt egy dokumentum, akkor adj rá sokcsillagos értékelést.
Ha hibákat tartalmaz, vagy egyéb probléma van vele, akkor keveset.
A dokumentumok sorrendje az értékelések alapján adódik. Ami fentebb van a listában, azt hasznosabbnak ítélték társaid. Az új dokumentumok pedig (értékelések hiányában) szintén a lista tetején kezdenek.

Hozzászólások

Ha észrevételed van egy dokumentummal kapcsolatban (például hibát találtál benne), akkor a Hozzászólások részben jelezheted. Az olyan jellegű kérdéseket mint pl.: A 2. feladat 4. sorából milyen átalakítással jutottunk az 5. sorban szereplő képlethez? - szintén ide érdemes írni

Egy tipp az oldalhoz! - Töltsétek ki a Tantárgyi adatlapokat a tantárgyak oldalain. Fontos lehet a tantárggyal kapcsolatos információ vagy az előadóval való egyszerű kapcsolattartás végett. Az adatlapot csak akkor módosíthatod ha az adott tárgyat a saját tárgyaidhoz adtad.

1 eloadas 10 11.12-1 15 4.előadás algoritmus alkotmányjog állatszervezettan ambrus judit analízis dolgozat antropológia architektúra aszalós lászló bakteriólógia bce biológia biztosítás csehov cserépedény ea épszerk v éptöri éptöri 2 eu filozófia tételek fizkémgyak fogaskerék hajtás földtan halász gábor hidraulika juhász istván kodolányi környezetgazdaságtan környezettechnikai műveletek és gépek labor laskay gábor matek jegyzet növénytan ordo önköltség pénzügyek programozás ptk reklámelmélet sejtbiosz társadalom természet tudomány tudománytörténet üzleti terv